Ovidius kőszínháza

/Cearso/

Színházba járni jó dolog, odakint is rendszeresen hódoltam a szokásnak. Élveztem az előadásokat, és az alapvető műveltség fontos részének tartottam. A mi köreinkben az emberek nem moziba járnak - habár majdnem mindenki nézett körülöttem filmeket -, hanem színházba és operába. Na meg hozzám közelebb állt az élő előadás, mint egy képernyőre kivetített valami, tele furcsa effektekkel, nem túl életszerű robbantásokkal, általános kötelező kellékekkel és hasonlókkal. Persze a színházban is elmondható, hogy alkalmazzák a szokásokat. Más szóval, néha nagyon könnyű kitalálni, mi fog a következő pillanatban történni. Mégis kedveltem ezt a kikapcsolódási formát. És a mai is egy alkalom volt rá, hogy pihenjek, miközben felgördül előttem a függöny.. Vezér ma is otthon maradt Brumival, így csak Falatkám kísért el ma esti utamra. A kis gyík végig ott pihent a vállamon, most - szokásától eltérően - nem kószált el.
Az előadás végeztével egyet álmatagon ásítva, elgémberedett tagjaimat meg-meg nyújtogatva sétáltam ki a hömpölygő tömeggel együtt, majd előkerítve egy adag süteményt, foglaltam helyet egy közeli padon. Messze van a JL palota, és még nem volt kedvem hazamenni. Úgy terveztem, kószálok még egy keveset az éj sötét leple alatt. Kirázott a hideg hirtelen. A hűvös levegő marta csupasz karjaimat, és nem hoztam magammal pulcsit. Hiába, nappal ugyan még jó az idő, de az este már hideg van. Itt az ősz, végérvényesen. Hátradőltem, a csillagokat bámultam, miközben azon gondolkoztam, vajon merre is induljak el.. Talán Taft városába? :3 Ha be nem is megyek, csak egyszerűen rápillantani annak a bizonyos fogadónak ablakaira, ajtajára, elsétálni mellette, nézni, és álmodozni. Vajon mit csinálhat most a Szerelmem? Vajon nagyon buta ötlet olyasmiken gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha pont ere sétálna? Hátulról átölelne, meglepne. Aztán összebújhatnánk..~ ♥
Hjajj, de persze ez nem történik meg, akármennyire is akarom. Az élet nem olyan, mint egy romantikus filmben. Viszont nekem szükségem lenne valami értelmes társaságra, mielőtt elveszek a rózsaszín kis felhőimben..

Lassan leszáll a sötét, kéne keresnem valami szállást az éjszakára.
Miért is kéne, másnap reggel úgy is a Főtéren fogsz ébredni azon a padon, ahogy eddig minden reggel, lassan két éve.
Tudom. De azért csak jobb egy kényelmes helyen elaludni. Főleg úgy, hogy lassan beáll a rossz idő.
Ezen és hasonló dolgokon gondolkozom, miközben sétálok a tömegben.
Tényleg. Vajon hogy lehet itt ekkora a tömeg? Körbenézek hátha találok valami jelet, ami erre a tömegre okot adhat.
Meg is találom. Egy hatalmas színházból szállingóznak ki az emberek.
Jé, idebent még ilyen is van? Nem is csodálom, hogy eddig nem vettem észre, hisz nem túl sűrűn szoktam sétálgatni.
El kéne kerülni a tömeget, valahogy semmi kedvem most ennyi ember közt járkálni.
Meg is van, ott látok egy üres padot, és még messze sincs. Elindulok a pad irányába, de nem vagyok elég gyors. Megelőz egy másik játékos.
Jézusom, ez meg milyen ruhában van, akarom mondani milyen ruhában nincs? Én biztos nem tudnék ilyen lezseren öltözködni.
Látszik ahogy kirázza a hideg. Megsajnáltam szegényt, bár én mindig mindenkit megsajnálok, amilyen nagy szívem van.
Gyorsan lekapom magamról a saját pulcsimat, és odamegyek a lányhoz.
-Te nem fázol ilyen ruhában?- kérdezem a lánytól, majd leülök mellé, a pulcsimat a két kezem közé szorítva.
Én is felnézek az égre.
-Szépek a csillagok, nem?- Persze egyből Szonjára gondolok, amikor fölfele emelem a fejem. Alig bírom visszatartani az érzéseimet. El kéne terelni a figyelmem.
-Te is a színházból jöttél? Mit játszottak? Gyakran gondolkoztam, hogy majd megnézek egy előadást, de egészen pár perccel ezelőttig még azt se tudtam, hogy van erre fele ilyen.

Természetesen a kérdésem teljesen felesleges volt, hisz már messziről látszott, hogy mennyire fázik.
A válasza után azonnal tudom mit is fogok cselekedni. Odanyújtom neki a nemrég levetett pulcsimat.
-Tessék, vedd fel ezt, nekem nincs rá szükségem.- füllentem, idebent nagyon rászoktam a hazudozásra, de nem tehetek róla, nem szeretem nézni, ahogy mások szenvednek.- Odakint biztos nem csinálnék ilyet, de szerencsére idebent nem kell félni a testszagtól.- vigyorgok rá a lányra.
-Persze ha nem fogadod el, azt is megértem, végül is egy teljesen vadidegen lehetek a számodra.
-Óh tényleg, virtuálisak. Ez néha nekem is kimegy a fejemből.- Igaz, nem csak ez, hanem sok minden más is, de ezzel a problémámmal nem akarok egy ismeretlent zaklatni.- Sokkal jobban szeretem, azt képzelni, hogy ez az eredeti ég, így sokkal közelebbinek érzem azokat, akikkel sajnálatos módon egy ideje nem tudok találkozni.
Az ég felé nézve elmormolom az orrom alatt azt a mondatot, amit még anyu tanított meg évekkel ezelőtt.
-Hogyha hiányzik valaki csak nézzek fel az égre, és jusson eszembe az, hogy abban a pillanatban talán ő is ugyanazt az eget nézi, vagy már onnan néz vissza rám.
Majd a lányhoz fordulok
-Biztos jó lehetett, sajnálom hogy csak most láttam meg a színházat.
Ezen a kérdésen még én se igazán gondolkozta, pedig alapvetően elég zárkózott vagyok. Lehet hogy ez a világ változtatott meg ennyire?
-Nem igazán, de idebent teljesen más a helyzet. Egy kicsit talán közvetettebb a társalgás, hisz nem az eredetivel találkozol, hanem csak az egyik képével.
De ne menjünk bele a filozofálásba.

-Ne félj, nem fog harapni.
Próbálom biztatni a lányt, hogy nyugodtan elveheti a pulcsimat.
-Ha nem, hát nem. Csak nem szeretem látni, ha egy csinos lány szenved a hidegtől.
már majdnem eltettem volna a ruhadarabot, amikor végül is elfogadta. Persze ebben nagy szerepe volt a hidegnek.
Még szerencse, hogy nem a pulcsimnak mondtam, hogy nem fog harapni.
-Akkor most meg akarod enni, vagy fel fogod venni. Mert ha éhes vagy nem hiszem, hogy jól tudnál vele lakni.
Vajon melyik megjegyzésemen nevet? Tudom hogy vicces vagyok egy kicsit, de ennyire biztos nem.
Inkább tovább nézem a csillagokat. Valahogy azok mindig le tudnak nyugtatni. Talán azért, mert mindig Szonja jut róluk az eszembe. Nem tudom, hogy fogok kibírni nélküle még ki tudja hány évet, hiszen ez a kettő is egy kész rémálom volt, de ha rajtam múlik innentől kezdve gyorsabbak lesznek a szinttisztítások. Már meg is van a megfelelő tervem. Csak idő és elhatározás kérdése. Meg egy kis segítség kéne hozzá...
A gondolataimból a lány szava zökkent ki.
-Persze, biztos el fogok jönni, időm is biztosan lesz rá, bár odakint nem igazán az előadás megnézése miatt jártam színházba. Esetleg tudsz arról, hogy tartanak valamikor meghallgatást is?
Én és a színészkedés
De ha már kitaláltam valamit, akkor azt már alaposan fogom csinálni.
-Még kiskoromban tagja voltam egy társulatnak. Ezért nekem nem nehéz nem magamnak lennem. Szinte bármilyen szerepet el tudnék játszani.
És így mondom mindenkinek azt, hogy én mindig az igazat mondom, de már úgy hozzászoktam ehhez a stílushoz, hogy visszatérni az igazmondásra egy kicsit nehezebb lenne, mint egy hazugságot a másikkal leplezni. Ha Szonja megtudná, hogyan viselkedem idebenn, biztos kitörne rajta a frász.

Elég meleg lett az idő, a nap is egyre forróbban szórja a sugarait. Lehet, hogy nem pont fekete ruhában kéne lennem.. de hát Szierra sem az a világos bordó, szegényem. És a férfi sem a leghalványabb színeket hordja magán. Nem sül meg? Én szoknyában vagyok, mégis melegem van. Igaz, a térdig érő fekete bőr csizma sem valami szellőző ruhadarab.
Yuichi ajánlata elég vonzó volt, ebben a nagy melegben egy fagylalt igazán jól esett volna. Elnéztem jobbra, ahol a kis vendéglő volt. Pár szék és asztal, nem a legnagyobb, elég szerény. De itt még nem jártam, most látogatom meg először ezt a kis füves területet. Jobban kedvelem az erdőket, vagy a folyópartot. Persze, ott a veszély is sokkal több, Szierra is jobban kedveli.
Azt kellett volna mondanom, hogy "Nem, köszönöm, és még egyszer sajnálom. Szia." De.. mégsem hívathatom meg magam azok után, hogy beletapostam szerencsétlennek a gyomrába!
- Huhh .. nagyon meleg lett. Egy fagylalt tényleg jól esne. -mondtam közben Szierrát simogatva. -De szó sincs arról, hogy te hívsz meg engem! Az előbb gázoltam át rajtad, nekem kell meghívnom téged. -mondtam Yuichira pillantva, de egy pillanat múlva el is kaptam fejemet, majd tekintetem a földre szegeztem. Nem gondoltam, hogy engem kémlel, azt hittem Szierra érdekli, mint általában az embereket. Nem olyan sűrű a sárkány a játékban, főleg egy ilyen emberrel teli, nyitott téren. Mindig őt szokták nézegetni, megkérdezik megsimogathatják-e, hogy bírok vele, mit tud stb. Általában nem szereti ha a téma középpontja, főleg ha egyfolytában dögönyözik. Ilyenkor mindig rám néz, én pedig csak elmosolyodok a kétségbeesett tekintetén. Bár, volt már akivel jóba lett, de elég ritka.
Szierra hirtelen oldalba bökött. Felkapva a fejem észrevettem, hogy a férfi nem áll már előttem, hanem elindult előre, a fagylaltozó fele.
-H-héé! -megfordultam, majd utána siettem. -Szierra, ha nem szólsz, észre sem veszem. -mondtam szarkazmussal a hangomban sárkányomra nézve, aki mellettem ballagott. Tekintete mindent elmondott ..elálmodoztam. Mint mindig.

Épphogy kiértem az arénából, kínosan fordultam vissza. Ennek oka az volt, hogy információt akartam szerezni a maszk korábbi tulajáról, mármint Kazumáról, de mire kiértem rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen senkit nem ismerek, hiszen miután elvesztettem a társaim, igyekeztem minél kevesebb időt tölteni mások között, így egyedül az arénába jártam, meccseket nézni. Ott láttam meg először Kazumát, egy versenyen. Nem is értettem mért engednek piros játékost részt venni rajta, akkor nyugtáztam magamban, hogy biztos megvédett valakit és azért vált maga is pirossá. Viszont, valamivel, azaz pár hónappal később láttam az éhezők viadalán, ahol mindenféle probléma nélkül, átdöfte a társát, már ha lehetett annak nevezni. Ami ott feltűnt, mármint a viadalon, hogy csak egy keze volt, egészen a gyilkosságig, és mivel, ha a kezed levágod, egész hamar visszanő, ezért érthetetlen volt számomra a dolog. Még ha képesség lenne, az eléggé haszontalannak tűnik, ráadásul ha jól emlékszem, bár ez az elmélet megerősítésre szorul, Kazuma még nem volt húszas szintű, és elég jó a memóriám, így a képességei megmaradtak, az egyik valamiféle füst felhő volt, míg a másikkal az árnyékát irányította, s ha nem lett volna a viadal, akkor ezt a képességét nem is tudom meg. Egy dolgot feltételezhetek így csupán, hogy az egy fegyver volt, mely kinőtt a vállából, s mivel jómagam nem vagyok képes késeket fogni a kezemben, ezért vagy azt, vagy hasonló fegyvert kell szereznem. Viszont az egyetlen információforrás ez esetben Stingray, akitől a maszkot is szereztem, és valahogy semmi kedvem nincs visszamenni ahhoz a bunkóhoz, de nincs más választásom, megvárom, míg ő is kijön, majd követem, hátha találkozik valakivel, akivel lehet szót érteni, és talán ki tudok csalni egy-két infót az illetőből. Ha még csak képesség is lenne, amit Kazumánál láttam, ez az infó is előrébb vinne.

Elég sokáig tartott, mígnem végre megjelent, az aréna kijáratánál, már kezdtem elunni magam, de végre mozgásba lendülhettem. Mivel az arénán kívül, nem ismertem, így nem tudtam mire számíthatok tőle, hogy rendelkezik e bármiféle képességgel, ezért nem is nagyon rejtőzködtem, csak szimplán mentem utána, megfelelőnek tűnő távolságból, a nem is olyan rövidke úton, majd az egyik utcába kanyarodva eltűnt, hisz amint kanyarodtam utána, nem volt sehol. Tisztában voltam a rejtőzködési képességével így, bár kissé csalódottan, hogy meglógott, de mentem tovább, hátha a közelből figyel, mintha csak én is arra mentem volna. Valaki megbökte a hátam mögül a vállam, melyre önvédelmi reflexem azonnal beindult és megpróbáltam nekilökni az illetőt a falnak. Kiderült, hogy csak Stingray játszadozik. -Ehh... ne ijesztgess- Nyögtem neki oda. - I-igen... arra gondoltam, hogyha már megszereztem ezt a szép kis maszkot, csatlakozok valamelyik színjátszó társulathoz, és te, csak nem találkozol ott valakivel?- Remélem nem volt túl átlátszó az álcám, végtére is simán megtehetném, hogy csatlakozok hozzájuk, mint a nagy gonosz farkas. Csak véletlenül is sétálhattunk egy irányba, semmi különös nincs ebben a dologban, remélem ő is így gondolja, és sétál velem szépen tovább, ha már ő is oda megy, még szerencse, hogy nem máshova, abból a helyzetből nehezen vágtam volna ki magam. Bár egyébként eszem ágában nem lenne ilyesmit csinálni, egyáltalán nem szórakoztatna a dolog, főleg nem csupa amatőrrel játszani. Teljesen más irányba húz a szívem, újra harcolni akarok, kitörni a városból, de ez lehetetlen, amíg nem vagyok képes valamiféle fegyvert fogni a kezemben, persze őt is megsebeztem, háromszor is, de ha életre és nem találatra ment volna a dolog esélytelen lennék.

The member 'Nex' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Ehh, megint csak játssza a vicces fiút, nem áll neki jól, vajon mikor jön rá, bár igaz ami igaz, valamire mégis fáj a fogam. Bizonyára tökéletesen tisztában van vele, hogy nem a társulathoz szeretnék jelentkezni, és most játszadozik velem. Legyen, belemegyek a kis játékába. - Nem hiszem, hogy színpadra kerülök, egyelőre csak jelentkezek, majd kiderül, hogy beválogatnak e, a válogatás nem ma van, de nembánom, ha velem tartasz. Egyébként, ha azt feltételezed, hogy követtelek, akkor tévedsz, vagyis tévedsz is, meg nem is, nem egészen utánad jöttem, csak, láttam, hogy te is arra mész, amerre én, és ha hosszabb is volt ez az út így kellett tennem, mert úgy éreztem, valaki követ, és reméltem, hogy majd te, mint erős férfi, megvédesz engem. Ez volt az oka annak is hogy úgy megijedtem, mikor megfogtad a vállam.- Igyekszem sarokba szorítani, és most rátérek a lényegre. - Miről is akarsz pontosan beszélgetni velem? Mert hogy azt mondtad lesz ott, tehát bizonyára még nincs, és feltételesen beszélgetnél vele, tehát az illető nem biztos hogy kíváncsi a képedre.- Húzom le a maszkom, és mosolygok az arcába, miközben sétálunk egymás mellett. Eredetileg azt akartam mondani, hogy pofádra, de én nem vagyok olyan tapló mint ő, szofisztikáltan fogalmazom. -Vaaaagy, persze az is lehet, hogy valamelyik előadót bálványozod, de félsz odamenni hozzá, csak nem szerelmes vagy?- Bökdösöm az oldalát, kíváncsi arccal, persze tudom, hogy ezzel egy kiutat adtam neki, de ki tudja, hogy mégis miféle választ kapok erre, mindenesetre a helyzet komikus, tudja, hogy akarok tőle valamit s én mégis úgy teszek mintha ö akarna, lehet a végén még eszébe is jut valami. - Ha arra adnád a fejed, hogy velem beszélgess, talán tudok időt szánni rád, amint jelentkeztem, a társulathoz, nehabozz bátran kérdezni, talán tanulhatsz is valamit, tudod, valamit abból, hogy is nyertem el valaki maszkját, akinek túl nagy volt az arca. Pedig még a pontjaimat is megmutattam, a kis butusnak.- Mosolygok rá, miközben lóbálom arca előtt az újdonsült maszkom. Ha így viselkedik másokkal, bizonyára olyan barátot keres, aki hasonlóképp viselkedik, ez így logikus, csak tűrnöm kell a sértéseit, és visszavágnom.

Úgy tűnt teljesen összezavartam szerencsétlent, még egyszer el kell magyaráznom neki, de nem fogom, bizonyára, nem is érdekli mit mondok, már elkönyvelte, hogy követem, így a szándékaimat kell benne, megerősítenem. Maszkomat, arcomra húzom, és megpróbálok, a karjába kapaszkodni. -Én hősöm, tudtam, hogy számíthatok rád, habár itt CSAK egy íjjász vagy odakint bizonyára egy lovag.-  A maszkom, azért volt szükséges, hogy eltakarjam az arcomon lévő undort, melyet a mozdulat irányában éreztem. Olvastam egy két dolgot, hogy véletlenül se fussak bele egy ostoba fiú csapdájába se, és ez épp egy tőlük vett mozzanat volt, miszerint, úgy bókolunk valakinek, hogy közben romboljuk is az önbizalmát, egyszerű mint az egyszer egy. Bár következő mondatára eleresztettem kezét, és kínosan igazítottam a maszkom, miközben a füldet bámultam s alatta vörösen izzott arcom. -F-f-f-futó kaland? Nem hiszem, hogy errefelé ilyesfajta lányok élnek.- Ha ilyen nyíltan beszél effajta szexuális dolgokról előttem, akkor lehet, hogy rólam beszél, nem tudom mit reagáljak erre. - B-bizonyára félre értettél valamit, nem hiszem, hogy az a lány... iizéé érdeklődik irántad, vagy ahogy te fogalmaztál, benne lenne egy ilyen futó kapcsolatban, hiszen, hiába felnőtt odakint, lehet, hogy az illető, itt még gyerek testtel rendelkezik, mond csak, ez nem zavarna téged? Vagy te mindennap lányokat viszel fel magadhoz?- Kérdezek rá kissé zavartan, bár nem mintha bármiféle kapcsolat érdekelne egy ilyen bunkó kis senkivel, vagy bármelyik mocskos kockával, csak egyszerűen kíváncsi vagyok milyen ízlése van, nincs ezzel semmi baj, nyugtatom magam. Persze a fiú védelmi mechanizmusa beindult, és próbált úgy tenni, mintha szándékosan engedett volna  győzni. -Rendben, szakítok rád időt, és persze akkor már egy hazug alakról is beszélek, aki, fiatal hölgyeket bántalmaz, adottságaik végett és persze azért bámul rájuk, annyira, hogy három egyszerű támadást nem képes kivédeni, majd azt mondja, hogy hagyta magát, persze egy szavát sem lehet hinni az illetőnek.- Felkészültem rá, hogy ténylegesen jelentkeznem kell majd, persze ez nem jelent gondot, egyszerűen a válogatóra nem jövök majd el. A maszk takarja az arcom, így nem látszik, hogy kicsit felidegesített, és igyekeztem nem hallatni, kisebb nagyobb sikerrel, bár az előző mondandóm végén kissé felemeltem hangom. -Hát, persze hogy elkísérhetsz, sőt, megtisztelnél, már úgy sem vagyunk messze, hiszen csak néhány lépés az egész.-

Chh... csak egy íjjász és abból sem a legjobb, persze ezt nem tette volna hozzá a büszkesége nem engedte volna, hogy efféle dolgot műveljen, a fiú egy percre sem hajlandó, leadni az egójából. - Hát, igazad lehet, talán van errefelé egy-két ilyen lány- Mondtam, kissé csalódottan, majd amint a fiú folytatta amibe belekezdett, egy lépést álltam arrébb tőle, megfelelő távolságot tartva, nehogy valamiféle bájitallal akarjon megtéveszteni mint, bizonyára azt a sok szerencsétlen lányt, akiről beszélt, s mikor kacsintott kicsit össze rezzentem, ilyenkor már biztos voltam benne, hogy engem is a „Na ez a csaj is megvolt” listájára akar felvésni, bár eredetileg én követtem, most mégis ő akar hasznot húzni belőle, és ezekben az érzelmi dolgokban nem igazán vagyok jó, s bár nem akarok semmit a fiútól, meg akarok győződni róla, hogy igazat beszél-e, hogy valóban ilyen. A maszkom leveszem, majd aláírom a jelentkező papírt, s amint a tollat letettem, kérdést intézek a fiúhoz. - Te mit terveztél csinálni, mit tettél volna, ha ott maradok, ha nem megyek el, mégis mit tennél most, ha bármit tehetnél, mutasd meg.- Hangom egyre lágyabb, miközben egyre közelebb húzódok a fiúhoz, s kezem a felsője alá csúsztatom míg végül szám, a füléhez nem ér. - Mi az a jó vég, mennyire lehetett volna jó? Tudni akarom.- súgom lágyan fülébe kezdődjön a játék, mutasd meg nekem, hogy vajon ki is vagy valójában, hogy tényleg az a szemét alak vagy-e, aki csak futólag keres magának, szerencsétlen lányokat, vagy, a maszkkal, nem dobtad le az igazi álarcod, ha így van, akkor én majd letépem rólad. Bár időközben teljesen eltértem az eredeti célomtól talán ez is egy módja az információ szerzésnek.

A válasza egyértelmű volt, ez az ostoba fiú, nem tud másra gondolni, mint a harcra, értelmetlen olyasmit feltételezni róla, vagyis nem róla, inkább bármilyen nőről, hogy össze feküdne vele. Tenyeremet elveszem mellkasáról, majd ökölbe zárva, de nem szorítva húzom ki kezem, nem vagyok ideges, nem fontos mit gondol, többé nem érdekel a fiú véleménye, csak választ akarok, és persze visszavágni. - Hát persze... hogy is gondolhattam volna, még hogy nem számít neked a kor, de semmi baj, nincs baj, ha olyan jó vagy, hogy így válogathatsz a nők közül, bár, lefogadom, hogy egy-egy tárgyad bánja, és az ő esetükben nem mennek el olyan gyorsan, mint én, sőt, talán el sem mennek. - Utalásom szándékosan kétértelmű volt, bizonyára a fiúnak leesett a dolog, de azért folytattam. - Értem, a helyzeted, teljesen logikus a viselkedésed, egyszerűbb szurkálódni, és ellökni magadtól mindenkit, minthogy engedni, hogy valaki közel kerüljön hozzád, biztos úgy érzed, hogy ez így jó, és így helyes de észre sem veszed, hogy mit csinálsz, azt mondod, hogy ez csak egy játék, de nem mersz kimozdulni a védett zónából, mond csak, hányszor voltál odakint? Hány embert öltek meg, a szemed előtt, mennyi nevet olvastál a város központjában, s mennyit ismertél közülük? Én egyiküket sem sajnálom, nem érdekelnek, nem érdekelnek az emberek, az  se érdekelne, ha itt előttem esnél pixelekre. Felvenném a felszerelésed és elsétálnék, csak egy dolog érdekel, hogy győzzek, és ehhez nekem információra van szükségem. MIT TUDSZ KAZUMÁRÓL? A MASZK TULAJÁRÓL? ÉS LEGFŐKÉPP MIT TUDSZ A FEGYVERÉRŐL? MELY A VIADAL SORÁN A VÁLLÁBÓL NŐTT KI ?!- Tettem fel nyíltan a kérdést, itt volt az ideje, vége a hülye játszadozásnak, elegem volt a fiú bunkó stílusából, az sem érdekel, hogy idősebb, és talán nem kéne így beszélnem vele, de ennyi volt, itt az igazság órája itt az idő nyíltan beszélni nincs több kertelés, nem játszom többé neki az érzelmes kislányt, határozott nő vagyok és itt az ideje megmutatni neki az igazi alakomat.