Re: Ovidius kőszínháza

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 17:16

Jade sosem értette a bénázást a megszólítási módokkal. Alapvető szokásait Amerikában szedte össze, olyan nyelvterületen, ahol - legalábbis a névmások szintjén - nem tesznek különbséget "te" és "ön" között. Máshol ez a tiszteletet és a rangot volt hivatott kifejezni, de szerinte erre sokkal tisztább és szebb módszerek is léteztek a nyelvben, mint két cserélgethető szó. Rövid intermezzo ment le a sárkány és a lány között, ezen nem tudott nem elmosolyodni. Timidus abszolút sárkányként működött, intelligens volt, de viselkedése megkülönböztethető volt a standard emberétől, szókincse hiányolt olyan elemeket, amikre értelemszerűen sárkányként nem sok szüksége lett volna.
Jade érdeklődését felkeltette a lény, röviden belegondolt, vajon mivel - kivel? - találkozott volna, ha ős is idomárként kezdi a játékot, de elhessegette a felvetést, mert a másik kettőre kellett koncentrálnia.
- Bocsánat. Tudom, de sose tudtam megszokni. Jelenleg kicsit nehéz helyzetben vagyok, ezt megkönnyíti, ha legalább a saját nyelvezetemet használom. - mondta Shukakunak a tarkóját simogatva. Beugrott neki a megannyi alkalom, ahogy a szigetország területén töltött évei alatt kellemetlen helyzetbe hozták ezek a szokások, amikor a hagyományokat jobban tisztelő és/vagy idősebb polgárokkal kellett kommunikálnia. Idővel megtanulta ezt helyesen kezelni, de az online világokban nem foglalkozott vele, ott többnyire nem kellett ezeknek a konvencióknak megfelelni.
A megerősítő válasz jól esett a fülének, így már biztosan azt teszi, amiről régebben fantáziált: megismerkedik egy mesterséges intelligenciával.
- Hát ennek kifejezetten örülök! - mosolygott a másik kettő felé. Timidus közben az előző évtized tanulni képes programjaira hajazva visszakérdezett. Nyilván ez inkább sárkány mivoltának tudható be, nem annak, hogy tanuló program lett volna.
- Igen, én is.
Tekintetével végigfutott a nézőtéren, a beszélgető csoportok kissé megritkultak, a Nap leáldozóban volt.
- Szóval... A másik kérdésem: - most főleg Shukakunak célozva a kérdést - el tudod mondani nekem, mi történt itt a játék kezdete óta? Pár órája ébredtem, momentán azt sem tudom, mennyi idő telt el, mióta elindult.

by **Shukaku** Szer. Jún. 11 2014, 17:49

-Bocsánat? Mármint… miért? Oh… nem, semmiség. Már többen is kérték, csak én ugye japánban nőttem fel…
Jó… a nőtt fel az egy picit túlzás volt, hiszen még egyáltalán nem nőtt fel, de mivel jobb kifejezést nem tudott, és ebbe még Timidus sem kötött bele, hanem egyszerűen elengedte a füle mellett, nyugodtan használta így.
-És ott ugye ez nagyon fontos. De… rendben akkor tegeződöm.
Elmosolyodott, és egy picit elgondolkodott. Már egyszer összefutott Lancerrel, aki angolul szólt hozzá, de mivel a játék fordító programja azonnal japánra változtatta a szavakat, ha valaki nem tudatosan más nyelven akart beszélni, így ő sem nagyon erősködött azon, hogy az anyanyelvét használja, főleg amiatt, mert a japánt is nagyon jól beszélte. Persze Timidusnak a énekeket és a mondókákat már angolul mondta, hiszen a dallam úgy maradt meg a fejében, majd le is fordította neki, hiszen a sárkány meg csak a játék nyelvén értett. Már azt is nehéz volt Timidussal elhitetni, hogy lehetséges egy kinti világ, de az, hogy ott még ezernyi nyelvet is beszéljenek, és ne tanuljon meg mindenki egyet, hanem ahelyett küszködjenek egymás megértésével… na ez már teljesen kikezdte Timidus logikához szokott tudatát, így hát Shu nem is próbálta megtanítani neki az angolt. Az addig logikus volt, hogy a sárkányok, meg a különböző fajok különböző nyelvet használjanak, így ő igyekezett még mindig bővíteni a tudását a pet nyelvén akkor is, ha Timi már a fejlődése miatt használhatta az emberi nyelvet is, de ő nem akarta ráerőszakolni a sárkányra a nyelvtanulást. Az azonban felkeltette a figyelmét, hogy a fiú külön kiemelte, hogy könnyebb neki, hogy a saját nyelvén beszélhet. Nem volt abban biztos, hogy jól tippel, de mivel a világ nagy része angolt beszélt, és japánban is azt tanulták az emberek… így hát megpróbálkozott vele. A szavai érezhetően nem tiszta amerikai hangzásúak voltak, de az is kihallatszott belőle, hogy nem is a britektől tanult. Azt persze egyáltalán nem hitte, hogy a másik fél is ilyen akcentust beszéljen, de azért az angol az csak angol, és örülhet neki, ha az anyanyelvét hallja, így hát angolul szólalt meg.
-És… mi az anyanyelved eredetileg?
Amennyiben a fiúnak tetszett, és nem kérte, hogy váltson vissza japánra, úgy a kérdésére is angolul válaszolt.
-Hát… húha…
Megvakargatta a tarkóját, és lecsüccsent Timidus mellé a nézőtérre. A sárkány csak elhúzta a száját, amikor a világát megint játéknak titulálták, de nem mondott semmit. Még nem.
-Szóval… ugye megjelent Kayaba bácsi, utána én az erdőben laktam egy ideig Timidussal. Arról a részről nem sokat tudok… az úgy egy év. Közben céhek alakultak, az emberek elkezdték kinyitogatni a szinteket.
-Jelenleg a tizenhatodik szint bossával hadakoznak.
-Jó páran meg is haltak…
-A kő szerint ezerkettőszáznegyvenkettő. Emberből legalább is.
-Igen…
Itt elgondolkodott, de gyorsan megrázta a fejét, és eltette későbbre a gondolatot. Vajon miért csak az emberek nevei szerepelnek a kastélyban? Azok a petek is megérdemelnének egy szentélyt, akik az ő védelmükért vívott harcban estek el. Ez egy új és nagyra törő projekt…
-És összesen nagyjából két év telt el azóta. De… ha én is kérdezhetek… találkoztam már olyanokkal, akik szintén azt mondták, hogy később ébredtek. Ez mitől lehet?

by **Jade Arton** Szer. Jún. 11 2014, 19:27

A lovag úgy érezte, jó úton halad, meg, hogy tulajdonképpen megérte megnézni magának ezt a helyet. A lány stílusa kevesebb önbizalmat sejtetett, mint amennyi a sárkányának, vagy Jadenek jutott. A későbbiekben ezt nem árt szem előtt tartani a sikeres kommunikáció érdekében. Utóbbit tovább nehezítik a nyelvi egyenetlenségek is.
A másik közben angolra váltott. Furcsamód, legalábbis Jade számára, egy adott népcsoport által beszélt verziója az angolnak annál nehezebben érthető volt, minél távolabb helyezkedett el az országuk a legközelebbi angol nyelvterülettől. A közel-keletiek által beszélt angol ezek közt kiemelkedő volt ebben a tekintetben. Szerencsére életének több, mint felét Japánban töltötte, ennyi év után nem okozott problémát az akcentus megértése. A lány korára tett becslés alapján dicséretes, hogy így tud beszélni.
- Ismét bocsánat, a nyelvezet alatt azt értettem, beszédstílus. A tiszteletemet más iránt nem szeretem a nyelvtan segítségével kifejezni, mert ebben a formában semmit sem ér, könnyen álcázható. Azt a beszéd maga fejezi ki, nem az, hogy tegeződünk vagy magázódunk. De az angol is kellemes. Egész jól beszéled - válaszolt a lánynak, immár ő is angolul. - Egyébként amerikai vagyok, tizenkét éves koromig Kaliforniában éltem. Utána költöztem Japánba, azóta is itt élek.
Végighallgatta Shukaku beszámolóját az időleges sárkány általi megszakításokkal. Két év alatt a játékosoknak csak egy kisebb része lelte halálát - de ez is sok volt. Jó lesz vigyázni. Továbbá ezek szerint hamarosan betölti a harmincat. Gyalázat, hogy az ágyában, egy műanyagsisakkal a fején fogja ünnepelni, de legalább életben van.
- Köszönöm, így nagyjából tudom, hova tegyem magam. Hogy a később ébredés miért van, hát... - elgondolkodott. - Mérnöknek tanultam, értek valamennyit a programozáshoz, de ez a rendszer meghaladja a tudásomat. Sok magyarázat lehetséges. Egy ilyen lenne, hogy a Nerve Gear a játék kiadásakor nem volt felkészülve minden embertípus kezelésére, vagy bizonyos tervezési hibák miatt véletlenszerű személyek szkennelésekor hibák léptek fel. Ezeket problémákat minden bizonnyal akkor vette a program kezelésbe, amikor Kayaba bejelentette a rabságunkat és a kijavításig a problémás személyeket tárolóba helyezték. Biztos a kódot foltozgatja szabadidejében, azért vannak még mindig ébredők - fejtette ki gondolatait, végén a játék kiötlőjére célozva.
- Lehetséges persze sok más magyarázat is, de nem szeretnélek feltétlenül technikai dolgokkal fárasztani. A lényeg, hogy valószínűleg nem leszünk biztosak benne, amíg vége nem lesz.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 12 2014, 07:07

A lány csak bólintott, és halkan mondott egy köszönömöt. Azután csönd. Soha nem gondolt bele abba, hogy ő esetleg egész jól beszélné az angolt. Mivel anyanyelvének tekintette, hiszen szülei Amerikából tértek vissza japánba a születése előtt, így úgy hitte, hogy ugyanúgy beszéli, mint akármelyik amerikai. És mivel csak japán környezetben használta, így senki nem is cáfolt rá. Persze amikor filmeket nézett, akkor hallotta ő, hogy másképpen beszélnek, de betudta annak, hogy Amerika hatalmas, és biztos nem azon a területen éltek, ahol a műsor szereplői, és ezért különbözik az ő akcentusuk. Így, hogy csak egész jól beszélte az angolt, már teljesen más megvilágítást nyert az egész, és nem is csillant fel a szeme annyira amikor kiderült, hogy a férfinek még élni is volt szerencséje ott. A lányban mindig is volt egyfajta nyugati értékrend, nem teljesen követte azt a szellemet, amelyet a hozzá hasonló korú japánok… de emiatt a válasz miatt most elbizonytalanodott abban, hogy hova is tartozik ezzel igazán. Nem gondolta magát emiatt olyan hű de különlegesnek, mindenesetre jó érzés volt azt hinni, hogy neki két kultúra pozitívumai jutottak a kétnyelvűség miatt. Ami még furább volt, hogy a férfi tiszteletről beszélt… vele szemben. Ez a mondat csak még jobban bebizonyította a kislánynak azt az elméletét, miszerint ebben a világban teljesen fölbolydultak ezek a szerepek, hála annak, hogy a szintek határozzák meg a tulajdonságainkat, nem pedig a kor. Ha ezt még egy most érkező valaki is ilyen gyorsan észrevette, akkor bárki bármit mond, ez igenis általános érvényű. Azon pedig már el sem gondolkodott, hogy miért úgy használja Jade, hogy „itt él, Japánban”. A lány számára egyértelmű volt, hogy most nem Japánban vannak. Ő, mivel teljesen valósként tekintett erre a világra, és itt volt itt. A teste valóban Japánban lehetett… legalább is így volt logikus, de az már erősen az „ott” kategóriájába esett.

Ezután következett az elbeszélés, ami kicsit összekavarta, és hitetlenkedve hallgatta. Persze ha a fiú tényleg mérnök volt, és ő tiszteletet mutatott felé, akkor neki esze ágában nem lesz őt megcáfolni, hiszen mire is alapozná a cáfolatait? Egyszerűen ült szépen és figyelt, és csak magában jelezte, hogy ezt nem nagyon tudta elhinni. Kayaba Akihikoról, aki egy egész világot épített, igen nehéz volt elképzelni, hogy úgy dobta volna piacra a sisakot, hogy az ne lett volna teljesen készen. Az pedig még inkább lehetetlen volt, hogy a világ is befejezetlenül fogadta őket. Az admin ennél sokkal precízebb volt. Shu persze eddig csak hallomásból ismerte, hogy vannak ilyen később ébredő emberek, de mivel eddig nem nagyon ismert ilyeneket, így csak felületesen gondolkodott el ezen. Mindenesetre ő egyáltalán nem a technikai kérdésekben látta a rejtély megoldását. Úgy gondolta, hogy Kayaba nagyon jól tudta, hogy az emberek összeférhetetlenek. Ezt mi sem bizonyította jobban, hogy a legtöbben már a második szint elérése előtt meghaltak. Ha pedig ezt továbbgondoljuk, akkor Kayaba tulajdonképpen esélyt adott a később ébredőknek arra, hogy ebből tanulva, ők ne rohanjanak a vesztükbe. Talán el kellett érni egy bizonyos számot ahhoz, hogy másokat is felébresszen a rendszer, és így stabilizálták a népességet annyi főre, amennyi már el tud lenni egymás mellett kényelmesen. De ha ezt még ennél is jobban továbbgondoljuk, akkor a lány feladata volt, hogy most úgy mondja el a történteket, hogy Jade élni akarjon. Na és pont ezért volt most ez a hatalmas csönd. Ekkora felelősséget nem lehetett elkapkodni. Shu az eset óta nem tudta, hogy mi történt Ilsettevel, de nagyon remélte, hogy sohasem kell megtudnia. Bár az eszével tudta, hogy nem az ő hibája volt… ha ez az eset újra megtörtént volna, úgy már ezt elég nehéz lenne elhitetnie magával…

A sárkány persze teljesen más okok miatt volt csöndben. Nem volt az a sértődékeny fajta, bár a programjaiban bele volt táplálva ennek az érzésnek a mintája is, így ha jogtalan sérelem érte, akkor természetesen megorrolt, azonban ezt is logikusan tette. Csak abban az esetben tanúsított haragot, ha a másik fél ezt megérdemelte, azaz akkor, ha az tudta, hogy megsérti a petet. Az, hogy az emberi tudatlanság odáig terjedt, hogy még mindig játéknak tekinti a világát, elhiszi, hogy az állítólagos kinti világukban fekszenek egy sisakkal a fejükön, miközben itt minden látható, érezhető és tapintható… hát ez inkább rájuk nézve volt sértő, mintsem Timidusra nézve, mindenesetre hozzászólni nem volt kedve a témához.

by **Jade Arton** Csüt. Jún. 12 2014, 14:05

A beszélgetésben rövid csönd állt be. Jade-et nem zavarta, van abban valami szép, ahogy két ismeretlen ül a világ egy véletlenszerű - és számára ismételten ismeretlen - pontján, és hallgatnak, anélkül, hogy egy árva kukkot szólnának egymáshoz. Meg azt is végig kellett gondolnia, mostantól hogyan tovább. A lány elmondása alapján a világ szünet nélkül működött, amíg ő egy tárolóban ült, annak se adta jelét, hogy a valódi ébredésnek bármi más módja lett volna a rendszer kiötlője által kínált módszeren kívül. Fura lesz elhelyezkedni azok között, akik lassan megfeledkeznek a kinti világ dolgairól úgy, hogy számára belefér az "elmúlt nyolc óra" eseményeibe, hogy hazaér, felteszi a sisakot, belép, majd eljut idáig. Ők azóta új életet kezdtek, barátságokat kötöttek és ellenségeket szereztek, túléltek és meghaltak, végtelen történetet generálva. Nem fogta fel hátrányként, bízott benne, hogy mindehhez hamar képes lesz alkalmazkodni, hogy valahol, valamikor ő is hasznos része lehet majd ennek az új társadalomnak. Persze nem lehetetlen, hogy tévedett, idáig csak a kezdő város utcáit koptatta, semmit sem látott abból, ami annak határain túl húzódik, nem várt veszélyeket és kihívásokat tartogatva.
- Szóval - vetett véget a szótlan üldögélésnek, miután ezeket végiggondolta -, tudtok adni bármilyen jellegű jó tanácsot a közeljövőre nézve? Nem ülhetek itt örökké a lábamat lógatva a színházban.
- Illetve, hogy hol érdemes megszállni a környéken... egyáltalán kell itt aludni bármilyen formában? Nem volt még lehetőségem kipróbálni - tette hozzá. A gondolat mosolyt csalt az arcára. Aludni egy álomban. Persze ez nem valódi álom, az agy minden bizonnyal ébrenlétként éli meg az idebent töltött órákat, elvileg ugyanúgy szüksége lesz pihenésre, mint a kinti világban. Csak a módja lesz más.
Most, hogy belegondolt, az egész nagyon furán hatott. Nem csak az alvás esetében merülnek fel ezek a kérdések, tulajdonképpen bármilyen, a játékon kívül a "mindennapi cselekvés" kategóriába tartozó tevékenységnél. Hatással van-e a játékosra, ha nem fogyaszt ételeket, italokat, vagy elhízik-e borzalmasan, ha egész nap csak fetreng egy téren és megeszi mind a négyezer-kilencvenhat fahéjas tekercset, amit reggel vett az ételárustól?
Mindenesetre bizakodva nézett a fiatal idomárra és sárkányára, ők valószínűleg tudták a választ a kérdéseire.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 12 2014, 14:27

Végre egy újabb kérdés, ami kizökkenthette a némaságból. Őszintén szólva a lány nem úgy képezte le magában ezt az egészet, mint amiképpen a férfi tette, és számára eléggé kínos volt ez a csönd. Nem nagyon értett a társalgáshoz, ha nem az olyan témák kerültek elő, amik őt érdekelték, de a kérdésekre általában szívesen válaszolgatott, főleg akkor, ha ezzel segíthetett is. És most, hála Jade tudatlanságának pont ez a helyzet állt elő. Már éppen nyitotta is volna ki a száját, amikor Timidus közbekotyogott.
-Te tényleg nem hazudtál. Komolyan most kerültél elő valahonnan?
Közelebb lépett a férfihoz, és megböködte a jobb mellsőjével. Itt még akkor sem tudott volna neki sebzést okozni, ha akart volna, de most nem is akart.
-Te biztos valódi személy vagy? Sohasem találkoztam még olyanokkal, akik ennyire keveset tudtak volna.
-Timi… ez olyan, mint a Csipkerózsika mese. Emlékszel?
-Tudod jól, hogy emlékszem.
-Igaz… de… akkor érted.
A sárkány ugyan nem értette, de nem is fűzött nagy reményeket ahhoz, hogy megfejtse ennek az okát, így inkább félretette a kérdést, és legyintett a farkával, majd hagyta a lányt válaszolni.
-Nos… jó tanács… elsőnek azt ajánlom, hogy keress egy olyan céhet, ahova csatlakozhatsz. Ők megvédenek és segítenek az alacsonyabb szintűeknek. Vannak fogadók, ahol egy kevés aranyért cserébe megszállhatsz. Aludni, enni, inni tulajdonképpen nem kell, nem lesz bajod, ha nem teszed meg, de végig fáradt és éhes leszel, szóval jobb ha mégis alszol. De mosakodni meg fogat mosni például egyáltalán nem kellene… de ártani nem árthat. Ha pedig csinálni szeretnél valamit…
Itt a sárkányra nézett, mert az efféle dolgokban ő volt a szakértő. A pet végignézett a férfi felszerelésén, majd pár másodpercre elgondolkodott.
-Az első szinten sok teljesen veszélytelen küldetés van, amit elvállalhatsz. Előbb mindenképpen szerezz felszerelést, addig nem próbálj meg harcolni. Jelenleg minden mob erősebb mint te, ráadásul gyakorlatod sincsen. Azt ajánlom, hogy ne nagyon mászkálj a védett területeken kívül egyedül. Ha van kedved, akkor viszont legalább az alapokra megtaníthatlak.
A sárkány elvigyorodott és visszagondolt arra az alkalomra, amikor Scotival „harcolt”. Az embereket teljesen más volt megnevelni, mint a peteket. Mivel értetlenebbek voltak, így nehezebb feladatnak bizonyult, Timidus pedig kedvelte a kihívásokat, hiszen annál többet tanulhatott belőle, amely tudást a lány védelmére fordíthatott, ami a legfontosabb feladata volt.

by **Jade Arton** Csüt. Jún. 12 2014, 20:10

Szórakoztató volt, ahogy a mesterséges intelligencia kétségbe vonja az ő valódiságát a saját szavait újrahasználva. Az még inkább, hogy teljesen logikusan gondolkodott, neki mindaz, amiről a lovag tud, beszél, szimpla fantázia. A sárkány szemszögéből a kinti világ nem létezett, továbbá nagyon úgy tűnt, hogy számára átjáró sincs a kettő között. Jelen technikai szint mellett. Remélte, a humor nem a lény számára érthetetlen külvilágból származó dolgok halmazának része, úgyhogy válaszolt neki.
- Ha egyszer majd én találok rád, ahogy tanácstalanul kódorogsz a kinti világban, újra felteszem majd neked a kérdést - kacsintott Timidusra. Többet egy ideig nem akart beszélni az offline életről, jelenleg úgy sem az volt a fontos, a sárkány meg nem sokat tudott vele kezdeni.
Végighallgatta az általános ismertetőt, ez kezdetnek jó volt, bár a céhekkel még nem tudta, mit kezdjen. Az általa ismert játékokban mindig ott volt a world chat, vagy valami hasonló médium, ami lehetővé tette a csatlakozást egy szimpatikus társasághoz másodpercek leforgása alatt. Hát próbáljon meg az ember itt olyan hangosan kiabálni, hogy mindenki hallja és értse is... Timidus ajánlata tetszett neki, bár nem egészen értette, mi a baj a felszerelésével, hiszen a bevezető szintű harcokat elvileg le kell fedniük a kezdéskor kapott eszközök. Úgy döntött, él a lehetőséggel.
- Köszönöm. Mindkettőtöknek. A kiképzésben benne lennék, gondolom van mit bepótolnom. - mondta a többieknek, miközben nyújtózott és a nyakát tornáztatta. - Milyen formában képzelted el?
Valami hasonló volt a fejében, amikor a nap sikeres verziójáról gondolkodott. A gyorstalpaló után erőfeszítések nélkül szedheti össze, mire lesz szüksége a fejlődés megkezdéséhez és a kapcsolatháló kiépítéséhez. Utóbbi az egyik legfontosabb, ha nem akar az ember magányos farkasként ténykedni, Jade pedig nem bírta volna sokáig. A céh mindenesetre jó iránynak tűnt ebben a tekintetben.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 12 2014, 22:44

A sárkány elvigyorodott. Értette a célzást, és tetszett neki a frappáns válasz. Ugyan teljességgel lehetetlennek tartotta, hogy ez az eset valaha is megvalósuljon, hiszen neki azon dolgok alapján, amit Shu elmesélt arról a szörnyű kinti világról, semmi kedve nem volt oda kimenni, márpedig ha Timidusnak valamihez nem volt kedve, akkor számos igen valószínűtlen eseménysorozatnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a dolgok mégis úgy alakuljanak, ahogyan azt a sárkány nem szerette volna. Ettől függetlenül bólintott a fiú felé.
-Legyen. Megegyeztünk.
És ennyivel a témát lezártnak tekintette a maga részéről is. Nem szeretett feleslegesen beszélni, főleg olyan dolgokról, amiből semmi esélye nem volt használható információt kivonni. Az emberek együttesen megálmodott kinti világa ugyan hatással volt az itteni életükre és a viselkedésükre, de ez még vajmi kevés volt ahhoz, hogy ebből fontos dolgokra következtessen, ráadásul Shukaku éppen leszokóban volt arról, hogy még abban a maradék kis esetben is felhozza a témát, ahol eddig felhozta. Ő sem beszélt szívesen róla, Timidus értelmetlennek tartotta, így nem is került szóba közöttük. Ezután Timidus még nagyobb mosolyra húzta a pofiját, Shu pedig valamiféle fancsali, de beletörődő mosolyt engedett meg magának. Néha fogadásokat köthetne arról, hogy hány másodperc múlva kerül elő Timidus és egy ismeretlen között folytatott beszélgetésben a harc vagy a tanítás. Persze ugyanezt el lehetett volna vele is játszani a petek esetében.
-Szívesen. És igen, jól gondolod. Nagyon le vagy maradva mind tudás, mind a szintek tekintetében. Nem tudom, hogy mi a célod a világban, de ha ugyanaz, mint a többi embernek, akkor így annyi esélyed sem lesz rá, mint nekik. Egyelőre legyen az a célod, hogy életben maradj. Ebben segíthetek.
Felröppent, és füttyentett egyet a lánynak is, miszerint indulhatnak.
-Gondolom nem akarsz az első harcodnak ilyen nagy nézőközönséget. Ha ugyanolyan kezdő vagy, mint amilyen Utahime volt, akkor igen szórakoztató látványt fogsz nyújtani.
A lány egy ideig pislogott, majd most már őszinte mosoly volt felfedezhető az arcán. Úgy tűnt Álomkelő hatalmas eredményeket ért el a sárkánnyal. Eddig nem nagyon volt jellemző Timidusra, hogy olyan szintű empátiával bírjon, hogy a másik megaláztatását igyekezzen elkerülni. Persze ő maga nem alázott meg senkit, aki azt nem érdemelte meg, de az sohasem érdekelte, ha esetleg van nézőközönsége, és nem is gondolkodott el azon, hogy ők mit gondolnak majd. Most azonban megtette, és ha a férfi követte őket, akkor kisétáltak az épület mellé, egy kevésbé forgalmas területre.
-Rendben. Itt megfelel. A fegyverzetedből ítélve lovag vagy, így a földön fogok maradni, hiszen nem vagy képes távolsági harcra. Igazából teljesen lényegtelen, hiszen a szintkülönbség és a védett terület miatt nem tudsz megsebezni. Küzdőteret indítanunk is értelmetlen, hiszen a tiéddel szemben az én találatom biztos, és valószínűleg az első ütéssel már győznék is.
-Timidus, nem hiszem, hogy tudja…
-Igaz. A küzdőtér egy olyan lehetőség, ahol a városon belül is harcolhatsz előre megválasztott szabályok alapján. Választhatsz első találatos, fél életes és egész életes küzdelmek között. Az egész életesnél egy lila fal fogja megvédeni az utolsó csapástól azt, aki veszít. Ha párbajra hívnak ki, akkor figyelj oda, hogy mit választ az ellenfeled, mert ez alapján kell taktikát választanod. Az egész életes küzdelemnek van olyan fajtája is, aminek a végén valóban meghalhatsz. Ha valaki ilyenre hív ki, akkor meg akar ölni, és téged könnyűszerrel meg is tud, bár nem sok értelme lenne. Ilyenkor használd a Hazatérés Kristályodat, és menekülj el. Ezen kívül alapfelszerelésként kaptál egy potiont is. Küzdőtéren nem érdemes használni, ha csak nincs tétje a küzdelemnek, hiszen egy igazi harcban akár az életedet is megmentheti. Persze ha később már sok potionod lesz, akkor használhatod, de egyelőre spórolj vele. A harc során nem elég, ha csak csapkodsz a fegyvereddel. Sok kezdőt láttam, akinek nem sikerült elsajátítani a mozdulatokat. Sebzést csak akkor fogsz tudni bevinni, ha jól használod a fegyveredet. Ezt majd egy idő után megtanulod, és automatikussá válik.
Leereszkedett a férfi elé, és megrogyasztotta a mellsőit meghajlásképpen.
-Mindent elmondtam. További kérdések majd felmerülnek a harc közben. Te kezdesz.
Shu hátrébb állt, és tanácstalanul megvonta a vállát. Ez a része a dolgoknak Timidusé volt, ő pedig maximum statiszta szerepét töltötte be, de ezzel nagyon is elégedett volt.

by **Jade Arton** Pént. Jún. 13 2014, 02:45

Következzék az eddig nem látott mértékben interaktív tutorialvideó! Még nem tudta, hogyan fog edzeni a sárkánnyal, de a másik kettő magabiztosságában megbízott. Maga is felállt az eddig elfoglalt ülőhelyről, és utánuk indult. A beszélgetés további részében a sárkány dominált, az idomár csendben maradt. Timidus véleménye nem volt túl bizalomgerjesztő, de ez nem hangolta le különösebben. Két év kihagyás után ennél sokkal jobbra nem igazán számíthatott az ember, és legalább őszinte volt. Ez se nem több, se nem kevesebb a valóságnál.
- Nagyon figyelmes vagy...Bárki is legyen Utahime. - válaszolt nevetve a röpködőnek - Őszintén szólva nem zavar, ha látják, de könnyebb lesz odakint.
Ahogy kiértek a színház alapjául szolgáló dombra és megtalálták a megfelelő teret, a sárkány szemügyre vette a lovagot, aki megismerkedett egy eddig nem ismert színezetű párbajrendszert. A fél életesnek nem látta sok értelmét, maximum olyan esetben, ha két fél a lehető legrövidebb idő alatt leadott sebzésösszegét akarta összemérni.
- Rendben van, értem. Egy pillanat!
Lehívta a menüt, hogy megszerezze a fegyvereit és a páncélt. Felvett egy logikusnak tűnő állást, kissé féloldalt állva, pajzsát előrehelyezve, hátrább elhelyezkedő karjával irányítva az előre szegeződő kopját. Valami nem stimmelt, megtorpant.
- Azért ez nagyon fura. Tudom, nem tudlak megsebezni, meg ha nem a város lenne akkor se sokra mennék vele... Na mindegy - megrázta a fejét -, akkor kezdem!
Timidus a dimenziói miatt nehezebb célpont volt, mint egy jól megtermett ember lett volna, még akkor is, ha nem mozog. Nem sok pontja volt a fegyverkezelésen, és korábban se foglalkozott fegyverek kezelésével, főleg nem olyannal, amit a kezében tartott. A köztük levő pár méteren lendületet vett, meglódult Timidus felé. Amikor az hatótávon belülre került, felsőtestét engedte a mozgás irányában továbbhaladni az állat felé, miközben a kopját is előrelendítette a karjával. Nagyjából a mellkasát vette célba, az tűnt a legkönnyebb célpontnak, ha lehetett ilyenről beszélni.
Igen kíváncsi volt, hogy fog reagálni a sárkány.
//Korrekt a sárkányra állatként referálni? Ha nem akkor milyen opció lenne rá?//

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 10:41

Timidus újfent elvigyorodott, bár magától a harc gondolatától is már hatalmas vigyor volt a pofiján. Az, hogy sikerült ez az udvariasság dolog, jól is találta el, és még figyelmes is volt elégedettséggel töltötte el. Ellátni a saját, szokásos feladatát az egy dolog volt, és ha nem is vált rutinszerűvé, de a mindennapokban nem jelentett kihívást a számára. Az azonban, hogy ellesse az emberek szokásait, az létfontosságúvá vált. Megtanulta Álomkelőtől, hogy ők annyira gyengék, hogy nem csak az életpontjaikon keresztül sérülhetnek, hanem az érzelmeiken keresztül is. Ezt igen nehéz volt számon tartani, hiszen míg életpontokból csak egy volt, ezzel szemben érzelemből rengeteg, és mindenkinek más és más, egyénenként. Timidus feladata az volt, hogy megvédje a lányt, és amíg ő mellette van, minél kevesebb sérülés érje. Nos miután tudomást szerzett erről a másikfajta sérülésről is, egyértelművé vált, hogy ezzel szemben is védenie kell az idomárt. És természetesen ha az idomárt védenie kell, akkor a többi védencét is, jelen esetben Jadet is. Ugyan a petek is rendelkeztek valamiféle érzelemmel, de ez Timidus esetében mindig logikus volt. Ha valami csalódás érte, akkor annak nem örült, ha pedig valami sikert ért el, annak pedig igen. Ha pedig valaki igazságtalan volt vele, akkor haragudott a máikra, és elvárta, hogy az bocsánatot kérjen. De soha nem csinált olyat, mint Shu, aki képes volt akár evés közben sírva fakadni, mert éppen eszébe jutott valami a helyzethez teljesen irreleváns szomorú esemény. Az emberek furák.
-Utahime egy idomár a céhünkben. Mi találtunk rá az erdőben, és azóta nevelgetem.
-Segítünk neki Timidus. Ez jobb szó.
-Nem látom a különbséget.
-Majd… majd elmagyarázom.
-Rendben. Igen. Könnyebb lesz. A nézőtér nem a harcra való és a színpad területe sem elegendő.
Amikor a férfi átvedlett a felszerelésébe, Timidus türelmesen várt és figyelt. Nem nagyon értette, hogy az emberek miért nem szeretik hordani a páncélokat, de már megszokta. Shukakun is a kék ruhácskája volt a bőrpáncél helyett, és továbbra sem volt hajlandó fém felszerelést hordani. Persze a sárkány soha nem vette volna le sem a gyűrűt, sem a szalagját, a nyeregtáskát azonban csak akkor hordta, ha arra szükség volt, tehát jelen esetben nem.
Végigmérvén a férfi felszerelését már meg is tervezte a megfelelő mozdulatokat. Ha a férfi valóban egyes szintű volt, akkor eredetileg három élettel és két kitartással indult. Erre oszthatott el tíz pontot az első szint elérésével. Bárhogyan is osztotta a pontokat, a fegyverkezelése nem érhette el a tizenöt pontot, így a sárkánynak el sem kellett volna ugrania, és a gyorsasága is maximum fele annyi lehetett, mint a sárkánynak, így Timidus abban is biztos volt, hogy ki tud térni az ütés elől, főleg ilyen rövid fegyver esetében. A beállásra, és a kezdésre elégedetten bólintott, bár értelmetlen volt újra elmondania, hogy ő kezd, hiszen ezt a sárkány már az előbb leszögezte. Talán most éppen az ember akart figyelmes lenni, és szólni neki, hogy támad… nem mintha Timidus nem figyelt volna… Azt nem tudta, hogy a sebzések rendszere miért lenne furcsa, hiszen mindig is így volt, de úgy döntött, hogy inkább később kérdezi meg.
A támadás bár ügyes volt, és érdekes módon aktiválnia is sikerült, ami egy kezdőtől szépe teljesítmény, azért természetesen benne volt a kezdők alap hibája, amit Timi ügyesen ki is használt. Amikor a lovag már lendítette a fegyverét, egyszerűen felszökkent a levegőbe, így a kopja a levegőt érte, a sárkány pedig a mellsőivel megragadva a fiú vállait maga alatt ellökve egy kicsit még rásegített arra, hogy tovább vigye a lendület a férfit. Scoti ettől hanyatt esett, kíváncsi volt, hogy most is sikerül-e a trükk. Persze akár sikerült, akár nem, a hibát azért elmagyarázta. A levegőből nyugodtan beszélhetett, ha csak a lovag nem volt olyan balga, hogy utána hajítsa az egyetlen fegyverét.
-Csak akkor vigyél bele teljes lendületet és erőt egy támadásba, ha biztos vagy a sikerben. Ilyen sebességgel nem tudod korrigálni a támadást, és feleslegesen fogyasztasz el kitartáspontokat is.

// Egy igazi sárkány rendszertanilag valószínűleg az állatok közé lenne besorolva, az agámafélékhez vagy a varánuszokhoz. (Draco sumatranus, Draco volans) Timidusnak teljesen megfelel az állat, bár az idomár inkább marad a sárkánynál vagy a petnél, mert sokan vehetik lealacsonyítónak ezt a megnevezést a petecskék közül. X3 //

by **Jade Arton** Vas. Jún. 15 2014, 01:25

A Timidus ellen irányzott első támadás nem ért célt. Míg az állat kitért előle, ő folytatta útját e megkezdett pályán, ahhoz nem volt elég fürge, hogy menet közben módosítson sem a támadási-, sem a menetirányon. A fékezés még jó pár lépésbe telt, mert a sárkány egy könnyed mozdulattal még tovább is lökte, növelve a lendületét. Újra szembefordult a célpontjával. A sárkánytól kapott tanács jogos volt, ugyanakkor a különbségeiket figyelembe véve elég kevés lehetőséget hagyott neki teljes erőbefektetést használó támadásokra.
- Tehát várjam meg, amíg elalszol? - vetette fel félig komolytalanul. Ezek szerint úgy kell kisebb, elterelő és irányító jellegű támadások között pozicionálnia, hogy olyan felállást tudjon létrehozni, melyből már kis gonddal érheti el az ellenfelet. Nem tűnt könnyű feladatnak, mert biztos volt benne, hogy Timidus gyorsasága nem hagyott teret túl sokféle mozdulathoz, meg persze ő sem volt gyakorlott. De megpróbálni meg kell, legfeljebb több próbálkozásra lesz szükség.
Először is jobban ki kellett ismernie az állat mozgását és viselkedését, ezzel felderítve azokat a helyzeteket, ahol érdemes lehet teljes erőből indított támadásokat indítani. Ezt kevesebb rohammal, több, könnyedebb támadással tervezte kivitelezni, melyek mellett ráadásként a védelemre is figyelhet, erre másképp a támadás közben nincs sok lehetőség. Most ez alapján cselekedett. Lassú, határozott léptekkel közelítette meg a sárkányt, pajzsát kettejük közé emelve. Kicsit görnyedt testtartást vett fel, így kisebb találati felületet kínált a vele szemben állónak. Előző alkalommal Timidus nemes egyszerűséggel felugrott a horizontálisan vezetett szúrás elől, továbbra sem tért vissza a földre. Itt nem tudta, hogyan fog viselkedni, ezért nem pazarolt sok energiát első lépésére. Tekintetével az állat mozgását próbálta követni, miközben hátul hagyott lábával előretolva magát tett egy lépést előre. Most szúrás helyett egy vállból indított vágással próbálkozott, vízszintes irányban. Ha Timidus közben ellentámadásba kezdene, azt a pajzzsal próbálja blokkolni.
Remélte, hogy ebben a formában már jobban megközelíti a sárkány által javasolt módszert, elsöprő sikerre azért nem számított.

by **Shukaku** Vas. Jún. 15 2014, 06:49

A kérdésfelvetésen a sárkány elgondolkodott, majd egyértelműen megrázta a fejét.
-Rossz ötlet. A kitartáspontjaid alapján akkor is sokkal előbb fáradnál el, ha felváltva támadnánk. Így pedig, hogy nekem csak védekeznem kell, ami sokkal kevesebb energiába kerül, így még inkább előnyben vagyok.
Igazából akkora előnyben volt, hogy egyáltalán nem fogytak a kitartáspontjai, hiszen itt a védekezéshez erre nem volt szükség, mivel a rendszer a fegyverkezelésből számolta ki a találatot, így Timidusnak akkor sem lett volna semmi baja, ha csak álldogál és ásítozik, de akár még el is aludhatott volna, Jade fegyverének pengéje még úgy is folyamatosan lecsusszant volna a tollairól, amennyiben megtámadja. Az pedig már csak sokadlagos kérdés volt, hogy a petek nem is aludtak úgy, mint az emberek, és bár végeztek valami hasonló tevékenységet, amikor is a rendszereiket tartották karban… ami igazából ugyanazt a célt szolgálta mint az alvás az embereknél, de nem voltak fázisaik, nem álmodtak, így az egész folyamat sokkal éberebben zajlott, így Timidus, aki még észlelés jártassággal is meg volt áldva, valószínűleg még a támadás megkezdése előtt észrevette volna a közeledő ellenfelet, főleg ha az olyan szintű, mint Jade.
Miután ez a kérdés megtárgyalásra került, és a pet eligazította a tudatlan emberkét itt is, folytatódhatott a harc, és Timi elégedetten vette tudomásul, hogy a férfi figyel rá, és hallgat a szavaira. Azonban a testtartása megmosolyogtatta. Amiképpen Timidus szükségtelenül imitálta a védekezést annak okán, hogy ne unatkozzon, és a lovagnak is izgalmasabb legyen a küzdelem, és persze azért, hogy többet tanulhasson, a férfi is ugyanilyen módon rejtőzött el a pajzsa takarása mögé. Persze ez is szükségtelen volt, hiszen amíg a tárgy a lovag kezében volt, addig a petnek úgyis a páncélpontokat kellett róla legelőször levernie, ami pedig mindenképpen működött, amíg az maga elé tartotta a pajzsot, és nem engedte be teljesen az ütéseket. Persze esélye nagyobb volt arra, hogy kivédje, de az teljesen lényegtelen, hogy a fejét vagy a lábát rejti-e el, hiszen bárhol is találja el a sárkány, akkor úgyis l lesz találva… nem is beszélve arról, hogy ez jelen esetben nem is tartozott a céljai közé.
Timidus nem nagyon mozgott, egyszerűen pár centire lebegett a föld felszínétől, majd vissza is ereszkedett. Ő nagyon jól tudta, hogy mit fog lépni, és ezt a lépést akár a legutolsó pillanatban is megléphette, nem kellett hozzá felkészülnie. Amikor a lovag megindította a támadást oldalról, a sárkány nemes egyszerűséggel hátrébb szökkent, majd felemelte az egyik mellsőjét, és a karmait köszörültette meg a fegyverrel. Amennyiben még az is sikerült neki, hogy a fegyvert megragadja, akkor ki is szakította azt a lovag kezei közül, vagy amennyiben az nagyon ragaszkodott hozzá, úgy rántotta magával az ellenfelet is, de bárhogyan is történt, utána már rögtön vissza is támadott, megpördülve, és farkával csapva egy jókorát a pajzsra. Persze ez a támadás fokozatokkal jobban nézett volna ki, ha Timidus nem egy törékenynek tűnő tollas sárkány, tol bojttal a farka végén, hanem mondjuk Hisame méreteivel rendelkezik, de tekintve, hogy Timidus ereje jócskán meghaladta a lovagét, így Jade jó pár métert kényszerült „hátrálni” ennek következtében.
Shu továbbra sem szólt semmit, némán szemlélte az eseményeket, és néha felszisszent, amikor Jade talán egy picit nagyobbat kapott a kelleténél véleménye szerint.

by **Jade Arton** Hétf. Jún. 16 2014, 00:00

A légies mozgású lény továbbra sem bizonyult könnyebb célpontnak, és a lovagnak minden támadásnál szembesülnie kellett azzal, hogy korábbi aggályai a vizuálisan törékenynek, sebezhetőnek tűnő állat bántalmazásával teljességgel alaptalanok voltak. Inkább az ő általa elszenvedett bántalmazás az, amivel foglalkoznia kellett, az ellentétes irányban induló támadások közül ugyanis ezek találtak csak be.
A lendítés elől hasonló könnyedséggel tért ki a szárnyas, és mintha csak a reflexeik mértéke között tátongó űrt kívánná tovább hangsúlyozni, enyhén megpiszkálta a lassuló fegyver hegyét. Jade nem talált alkalmat arra, hogy ezt szóvá tegye, mert Timidus már készen állt a következő lépésével. A korábbiakhoz képest agresszívabb cselekvéssorozatba kezdett. A vékony végtagok, mintha valami világon túli matériának tulajdonságaival lettek volna felvértezve, játszi könnyedséggel emelték ki a fegyvert a lovag kezéből. Természetesen megpróbálta ezt megakadályozni, de egyrészt csak akkor kapott észbe, amikor a sárkány már félig célba ért, másrészt amúgy sem lett volna elég erős ahhoz, hogy sokáig tartson ellen, kiváltképp, hogy a tárgyat visszaszerezze. A rántás erejétől a fegyver után indult meg az ő teste is, és bár a kopját nem, valami mást kapott: egy tollakkal szépen díszített gerincnyúlványt a mellkasába. Az eredményt ismét aránytalannak tartotta a külvilághoz szokott Jade, a teremtmény olyan erővel lökte hátra, hogy hanyatt bukfencezett, a második perdületnél a pajzsot is elveszítve. Rövid helyzetfelmérés után rögtön feltápászkodott, majd megkereste és újra magához vette a védelméért nagyban felelős tárgyat. Ezek után kicsit kételkedni kezdett benne, hogy képes lesz olyan módszert kitalálni, ami problémás helyzetbe hozza a sárkányt, de a harc nem élesben ment, így ez nem volt akkora gond, mintha az élete forgott volna kockán. Megköszörülte a torkát, és egy kérdést intézett az állat felé, miközben lassan közelített.
- Hát... Úgy látom, ezzel is csökkentek a lehetőségeim. - bökött a sárkány karmai között tartott kopjára - Ilyenkor mitévő legyen az ember?
Most nem kezdett újabb támadásba, a fegyver, illetve az általa biztosított hatótávolság híján meggondolatlanságnak tartott volna egy ilyen lépést.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 16 2014, 05:10

A sárkány elégedetten szemlélte, ahogyan a lovag bukfenceket hányva terült el a földön. Egy első szintű valakitől már az is hatalmas teljesítmény volt, hogy erre a második támadásáig várnia kellett, így elismerően pislantott utána, de azért a vigyort nem törölte le a pofijáról. A küzdelmet gyakorlásnak tekintette, hiszen a kimenetele nem volt kétséges, de ő így is tanulhatott belőle a lovagok harcmodoráról, nem beszélve arról, hogy a másik fél mennyi tapasztalatra tehetett szert. Ezen felül még az is tetszetős volt, hogy végtére is egy lovag harcol egy sárkánnyal, és most, a mesékkel ellentétben egyértelműen Timidus áll nyerésre.
Okos dolog volt az embertől, hogy máris a pajzsért nyúlt, hiszen így legalább védekezni tudott. Persze ha valakinek már sikerült elvenni a fegyverét, az egy komoly küzdelemben már nem számíthatott volna sok jóra, de a kitartása és az eltökéltsége mindenképpen becsülendő volt. Az pedig, hogy a lehetőségeinek számát említette, nem pedig az esélyét, egy picit még inkább felemelte a sárkány szemében. Hasonló körülmények között Scotti anno az esélyeiről beszélt, pedig egyértelmű volt, hogy annak a száma jelen esetben nulla. Lehetőségei azonban még egy ilyen helyzetben is voltak az ellenfélnek. A sárkány az előtte heverő fegyverre tekintett, majd vissza a férfira, és válaszolt a kérdésére.
-Shu nekem azt mondta, hogy ha valamit szeretnénk, azt szépen kell kérni.
-És Shu azt is mondta, hogy csúnya dolog gúnyolódni.
Vágott közbe a lány, és kezeit csípőre téve figyelte a sárkányt, aki egy pillanatra elvigyorodott, majd bólintott egyet, és a lovag elé lökte a kopját, a földön csúsztatva végig a fegyvert.
-Ha majd harcolsz, akkor elsőnek a vadkant ajánlom. Figyelj oda, hogy akkor támadj rá, amikor egyedül van. A leggyengébb mob ugyan, de csordában neked még ők is veszélyesek. Náluk nem kell figyelned arra, hogy improvizálj. Egyenes irányba támad, öklelni próbál. Csak egyszer kell kitérned, nem fog újra rád fordulni, így van időd támadni. Az ő mozgásuk kiszámítható.
Ezzel ugyan a jelenlegi harcban nem segített, de legalább egy újabb fontos tanáccsal látta el a férfit az induláshoz. Ezután nyugodtan állva várta a következő támadást.
-Te jössz. Lepj meg valamivel.

by **Jade Arton** Hétf. Jún. 16 2014, 21:44

Jade minimum szükségesnek tartotta volna a kopjáját ahhoz, hogy bármit is kezdhessen a sárkánnyal, pláne, hogy a fegyverét visszaszerezhesse, de ez sajnos paradox helyzet, ezt a gondolatmenetet nem volt érdemes folytatni. Nem is volt rá szükség, mert a rövid szóváltás az idomár és társa között a fegyver visszatértét eredményezte.
- Köszönöm. - válaszolt Timidusnak röviden, miközben lehajolt a kopjáért, bár ezt valahol Shukakunak is szánta, mert így nem kellett mélyebbre hajolnia az állat előtt. Mondjuk abban se volt biztos, hogy ez nem fog az eddigiektől függetlenül perceken belül bekövetkezni. Immár fegyverrel a kézben újra kiegyenesedett, és végighallgatta a lényt. Végső soron ez a játék is hasonlónak bizonyult a többi sokszereplős szerepjátékhoz. Bármely időben, bármelyik világot is választja magáénak az ember, először ugyanazokat a próbákat kell kiállnia, amennyiben nem akar magának bosszús perceket okozni. El kell hagyni a kezdő települést, majd le kell győzni a szinte ártalmatlan disznók, farkasok, óriás pókok, manók, denevérek vagy élőholtak vérszomjas hadát, hogy tapasztalatot szerezhessen a későbbiekre. Az is szinkronban volt korábbi tapasztalataival, hogy az első szinteken még a kasztja ellenére sem vállalhatja be nagyobb csoportjait ezeknek a vadaknak, ahhoz először legalább egy részét fel kell oldania a lovagok teljes potenciáljának. Egyébként sem így akarta kezdeni, ilyesmit mindig csak akkor engedélyezett magának, ha már kiismerte határait és lehetőségeit egy adott rendszerben.
- Rendben. Róluk majd meggyőződöm, ha elhagyom a várost. Veled kapcsolatban ugyanakkor az a meglátásom, hogy ebben a tekintetben eléggé különböztök. - mondta a sárkánynak, miközben azon gondolkodott, vajon hogyan tudná ezt az állítását megcáfolni. Az eddigi lépések alapján nem tippelhette meg a sárkány reakcióját a lépéseire, maximum az olyan jellegűekre, amiket eddig tett. A támadásokra kitérésekkel válaszolt, amiket valamilyen kontroll mozdulattal hosszabbított meg, amik jól elkülöníthető blokkokba szabták a harcot. Egy támadás, egy kitérés, egy zavarás, feltápászkodás, ismétlés. Valamilyen módszerrel a kontrollt kellett volna kiiktatnia, tehát megakadályoznia a sárkányt abban, hogy újra kitérítse, vagy ellökje a támadás után. Így talán lenne lehetősége újabb szúrásra, vagy vágásra anélkül, hogy a szétdobált felszereléséért kéne hajolgatnia.
Timidust meg kellett lepni valamivel, azt pedig nem állíthatta, hogy megfojtotta volna a gyorsaság értékét a rádobált pontokkal, de egy próbát megért az ügyeskedés. Az állat a mobilitását és repülő készségét használta fel ellene, amikor az egyes próbálkozások során tovább lendítette, vagy fellökte, erre most megpróbálta nem megadni a lehetőséget. Közelebb lépett Timidushoz, aki azóta ismét elfoglalta helyét a földön.
Azt csinálta, amitől a lény korábban óva intette: teljes erőből rohamot indított ellene, erre ugyanis már ismerte a reakcióját, és kíváncsi volt, vajon megismétli-e. A fegyverét is úgy emelte fel, mintha a földön álló célpontot kívánná eltalálni. Van rá esély, hogy ebből Timidus arra következtet, nem sikerült új taktikát kiötölnie, és így maga sem választ más utat. Megpróbálta megsaccolni, mikor röppenne fel az állat, és ezen a ponton a futást háton való csúszásra váltani. Ebben a pozícióban talán nem kell további bukfencektől tartania, szóval innen kísérelt meg felfelé döfni egyet az állat vélt általános irányába. Célozni azért nem könnyű földön csúszás közben, így nem számított tökéletes találatra, de a másik lehetőségeiből is elvett egyet legalább. A csúszás végével - ha nem botlott valamilyen úton nem várt kitérítésbe - gyorsan feltérdelt, a kopját az ellenfél irányába szegezve szembe fordult azzal.

by **Shukaku** Kedd Jún. 17 2014, 07:16

-Szívesen.
Válaszolta Timidus, és ismételten meg is rogyasztotta hozzá a mellsőit. Ha már udvariaskodott, akkor azt teljes egészében, a hozzá tartozó összes procedúrával tette, hiszen különben nem lett volna szabályos, és hiányérzet alakult volna ki vagy benne, vagy ami még rosszabb, a másik félben. Hívták már őt bunkónak, úgyhogy ezt igyekezett elkerülni. Persze az más kérdés, hogy nem emiatt titulálták az előbbi nem éppen kedves jelzővel, de ez nem nagyon foglalkoztatta.
A lány is érezte, hogy ez a köszönöm valahol neki is szól, mert mosolyogva bólintott egyet a férfi felé. Nagy ritkán szól csak bele a harcokba, de ha valahol szabálytalanságot észlel, akkor igyekszik közbeavatkozni. Timidus persze sohasem követett el igazi szabálytalanságokat, és voltaképpen a fegyver visszaadása csak egy gesztus volt, lovagi erény, de a sárkány nem volt lovag és csak az írott szabályokhoz ragaszkodott annyira. Az erkölcsi törvények legtöbbször nem befolyásolták, bár igyekezett ellesni őket, hiszen az idomárnak fontosak voltak. A fegyver is ezen okból jutott vissza a lovaghoz, akinek újabb megszólalására ezúttal a sárkány bólintott elismerően. Ha nem is kellett ehhez nagyon jó megfigyelőnek lenni, de legalább tanulékonynak látszott az újonc, és lelkesen próbálkozott.
-Helyes a meglátásod, de nem csak ebben különbözünk a moboktól. Később pedig majd azt is meglátod, hogy a petek sem egyformák. Ugyanúgy, ahogy ti, eberek sem. De ezt majd kitapasztalod magadtól.
Ezek után, hogy megdicsérte az ellenfelét, különösnek tűnt, hogy újra ugyanazzal a mozdulattal próbálkozik, amivel legelőször, így Timidus várt is valamiféle turpisságot, de ilyen gyorsan még ő sem tudta számba venni az összes lehetséges megmozdulást. Azonban a reakcióideje számottevően gyorsabb volt a lovagénál, így bár elismerően elvigyorodott amikor az a földre vetette magát, és még a döfés is súrolta az oldalát, de Jade már nem csusszanhatott el alatta. A sárkány valóban újra a levegőbe szökkent, de amint az ellenfele fölött volt, egyszerűen összecsukta a szárnyait, és kihasználva a gravitáció segítségét rázuhant a lovagra, és úgy tűnt, nem is szándékozik pozíciót váltani egy ideig.
-Szép volt. Eltaláltál. Azonban mindig mérlegelni kell a nyereséget és a veszteséget. Ha egy támadás eredményes, de túlságosan kockázatos, mert mondjuk csapdába kerülhetsz, mint például most, akkor nem biztos, hogy megéri. Ha jól sejtem nincsen súlyemelés jártasságod, tehát mivel az én erőpontjaim száma magasabb is, sokkal magasabb, így jelenleg le vagy fogva.
Mielőtt azonban Shu ismételten megszólalhatott volna, már fel is röppent, és pár méterre a lovagtól újra leereszkedett.
-Viszont sikerült meglepned. Ügyes.

by **Jade Arton** Kedd Jún. 17 2014, 19:37

Némi büszkeség tolult a lovag érzelmei közé, mikor konstatálta, hogy végre eltalálta a fürge állatot. A korábbi, aránylag sikertelen támadások és Timidus reakciói után annak is kifejezetten örült, hogy a találat érvényes volt. Az új fogás hatékonynak bizonyult, ezzel sikerült egy kicsit változtatni a sárkány által diktált rendszeren, viszont sajnos egyszer használatosnak is tűnt. Legalábbis kellett némi idő, amíg újra hasonló taktikához nyúlhat, hogy a lény bármilyen, általa végzett lépést hasonló valószínűségűnek tarthasson. A határait jól mérte fel, az ilyen jellegű mozdulatokat még épphogy el tudta végezni anélkül, hogy teljes kudarctól kellett volna tartania. Ha az értékeit tekintve egy nagyságrendbe esne Timidussal, nyugodtabban támaszkodhatna rájuk, "magas tét, nagy nyeremény" mentalitással, mivel viszont a sárkány minden tekintetben sokszorosan meghaladni látszott őt, ezekkel csak rizikós szituációk sorozatát hozta volna létre. Mint ahogy az imént is, de itt kivételesen előre tudta, mit kockáztat: a mozgás képességét, semmi többet. Egy élet-halál küzdelemben a saját támadásának végeztével a sárkány azonnal lezárhatta volna a menetet, így azonban, hogy nem okoztak sebzést egymásnak, szabadon élhetett a mozdulattal. Különben is, meglepetést akart. Minden esetre nem akart továbbra is önfeláldozó támadásokra hagyatkozni, mert egy valódi küzdelemben, pláne lovagként, nagy valószínűséggel nem ez lesz a dolga, és nem is lesz hatékony.
A gondolatmenetnek vége szakadt, ahogy Timidus leszállt a mellkasáról, és engedte lábra állni. Az utóbbi procedúra immár egy kicsit lassabban ment, a kitartás pontok ugyanis nem álltak rendelkezésére tetszőleges mértékben.
- Mérlegeltem. Tulajdonképpen én ezzel a lépéssel sem kockáztattam többet, mint bármelyik eddigivel. Természetesen egy valódi küzdelem során nem fogok szándékosan az erősebb alá mászni - felteszem, te is erre gondoltál, és a tanácsoddal egyet kell értsek.
Kinyújtóztatta izmait, majd felvett egy kiinduláshoz megfelelő pozíciót. Az eddigiekhez még hozzáfűzte:
- Mindenesetre örülök, hogy a kívánságodat sikerült teljesítenem. Menet közben azért kételkedtem a sikerességben. Szóval - kicsit közelebb sétált Timidushoz - most hogyan tovább? Ha mostantól is ilyen intenzitással támadok, nem fogom sokáig bírni. Szerinted?
A gond nem csak a támadásokba vitt erővel volt, mert jelenleg az ötletekből is kifogyott. A sárkánnyal szemben csak korlátos diverzitású halmazból válogathatott lépéseket, ráadásul ezeknek hatékonynak is kellett lenniük. Így például a kopja Timidushoz vágása, és sok hasonló, sikertelennek ígérkező manőver elsüllyedt a számukra létrehozott képzetes gödörben, valahol a Jade elméjének mélyén.

by **Shukaku** Kedd Jún. 17 2014, 20:20

Meg kell hagyni, hogy a lovag szavai teljesen helytállónak bizonyultak, már csak abból a tényből adódóan is, hogy azok teljesen egybehangzó véleményt tükröztek azon elmondott tényekkel, amelyeket Timidus az előbbiek során felvázolt. Természetesen soha nem is volt kérdéses az, hogy ebben a küzdelemben melyik fél fog felülkerekedni a másikon, de a lovag találata valóban dicséretre méltó volt, hiszen azon harcok tapasztalatain való következtetésekből kiindulva, melyeket Timidus hasonló szintű kezdők ellen –vagy éppenséggel velük és értük, hiszen a legfőbb célja ezen harcoknak általában a tanítás volt- vívott, már ez is nagyon szép teljesítményt jelentett.
A pet már azon is kezdett csodálkozni, hogy ellenfele ilyen sokáig képes volt újra és újra támadásokba lendülni, és már attól tartott, hogy Jade balga módon mind a tíz pontját a kitartásának a növelésére pazarolta el, de szerencsére a lovag ennél okosabbnak bizonyult, amit fáradtsága is jelzett. Az elmondására mindössze bólintott, de meg kell jegyezni, hogy az a fogalmazásmód, amit a lovag vele szemben alkalmazott, meglehetősen ínyére volt Timidusnak. Egyrészről úgy tűnt, hogy képes jól felmérni a helyzetet, tisztában van a lehetőségeivel és azzal, hogy nem sokat kockáztat, mégis igyekszik úgy harcolni, mintha itt egy valós küzdelem zajlana le éppen. Ezzel együtt az a megfogalmazás, miszerint „egyet kell értsen” a sárkány véleményével, különösképpen helytállónak bizonyult. A sárkánynak igaza volt, így bár ugyan a lovag megtehette volna, hogy az ellenkezőjét állítja, de a végére úgyis kiderült volna, hogy téved, tehát valóban kötelező érvényű volt a helyeslés.
Másrészről pedig képes volt figyelni arra, hogy mit mond a sárkány, és helyesen meghallani a szavak jelentését. Az embereknek általában ez nehezen ment, mert furcsa szóképeket, kifejezéseket, és mindenféle másodlagos jelentést tulajdonítottak a szavaknak, pedig a kimondott szó pont annyit akart takarni, amennyit jelentett. Jadenek esélye nem volt győzni, így Timidus azt szerette volna megtudni, hogy képes-e improvizálni, tanulni, tervezni, és Jade meg is mutatta, hogy képes erre, hiszen meglepetést okozott neki pont úgy, ahogyan kérte. Timidus egyre jobban kezdett kételkedni abban, hogy egy ilyen logikus lény, aki képes őt megérteni, vajon nem csak egy emberbőrbe bújtatott pet-e véletlenül. Ennek az ellenkezőjét már tapasztalta Maci esetében, így nem lepődött volna meg egy ember alakú peten sem, akivel egyébként szintén találkozott már, Vezér személyében. Neki azonban még úgy is volt farka és fülei, de Jade semmifajta állati jeggyel nem rendelkezett.
-Szerintem… akár pihenhetnétek is Timidus. Nem gondolod?
A sárkány bólintott, majd megrogyasztotta a mellsőit meghajlásképpen a férfi felé.
-Legyen. Addig akár kérdezhetsz is.
-Igen… tényleg. Ha van esetleg még valami kérdése… d… akkor szívesen válaszolunk.

by **Jade Arton** Szer. Jún. 18 2014, 01:28

A küzdelem az idomár tanácsára véget ért, az ötlettel pedig Jade is egyetértett, mert a harc hátralevő része csak a korábbiak valamilyen sorrendű ismétlése lett volna. Csinálhatták volna végkimerülésig - mármint a lovagéig, Timidus nem úgy nézett ki, mint aki összetört a feladat súlya alatt -, de nem adott volna hozzá sokat az ismereteihez, meg talán a sárkány is megunta volna. A friss tudást egyébként megfelelő minőségűnek tartotta, így már volt mire alapoznia a terveket, amikre támaszkodva későbbi ellenfeleivel viselkedik majd. Továbbá a saját erejét is fel tudta mérni, egy fokkal tisztábban látszott az összefüggés a saját pontok és a kívülről hozott adottságok között. Jelenleg úgy tűnt, nagyjából egyezik a kinti önmagával erő és gyorsaság szempontjából.
- Benne vagyok. - erősítette meg a javallatot, megtoldva tenyerének felemelésével. Viszonozta a sárkány meghajlás verzióját a sajátjával, majd a többiek felé indult, beszélgetni valahogy kevésbé kényelmes több méteres távolságból. Közben előhívta a menüjét, és leszerelte a páncélzatát és a fegyvereket, lakott területen nem tartotta szükségesnek a viselésüket, még ha más játékokban ezeket helyzettől függetlenül magán is tartotta: ott kényelmi szempont volt, de Aincrad világában az idő úgy tűnt, szinte végtelen mértékben állt rendelkezésére. Közben eszébe jutottak az első kérdések, melyek tárgya lassan aktuálissá kell váljon számára is, hacsak nem falják fel a nemrég említett vaddisznók. Letelepedett a földre, és meg is osztotta őket.
- Rendben. Elsőként a pontelosztás kérdése merült fel bennem. Mit gondoltok, lovagként mely értékeket érdemes priorizálnom, ha van ilyen? Előzetes tervem már van, amit helyénvalónak tartanék ehhez a kaszthoz, de tapasztalat nélkül ez csak egy feltételezés, ami a rendszertől függően abszolút hibás is lehet... Máshol már volt lehetőségem ezt benézni.
Az előkerülő emlékek hatására elmosolyodott, ahogy még kora tizenévesként, első szerepjátékait próbálgatva tucatnyi óra játék után derült ki az általa összeállított érték- és képességhalmazokról, hogy a kezdetektől fogva kárhozatra voltak ítélve; ha pedig szeretné a világ által felállított próbákat teljesíteni, bizony kénytelen lesz elölről kezdeni az egészet. Kicsit kellemetlen volt belegondolni, hogy ezt a hibát itt is elkövetheti, csak épp nincs lehetőség kilépni és új karaktert indítani, hanem a hibáit az elejétől a végéig a hátán kell cipelnie, majd az ő esetleges halálához is közvetlenül hozzájárulhatnak. A gondos tervezés szükségességével nem volt baja, azt szerette, így sokkal mélyebben tud az ember elmerülni a rendszerben. Csak a következmények, na azok voltak kissé túl komolyak ahhoz, hogy az ember játékként kezelje az egészet.

by **Shukaku** Szer. Jún. 18 2014, 05:46

A küzdelem véget ért, és ha úgy tekintjük, Timidus még csak nem is győzött. Természetesen kedvenc sárkányunk ezt nem így tekintette. Az ő véleménye szerint tulajdonképpen nem is beszélhetünk küzdelemről, hiszen nem is történt párbajra való felkérés. Amennyiben azonban úgy vesszük, hogy ez annak számított volna, úgy is az ő győzelmével számolhatnánk, hiszen mintegy felajánlotta a lovagnak a feladást, amikor az már nem bírta a menetet, aki okos módon élt is a lehetőséggel. Tehát Timidus győzött, amit még Jade kezeinek felemelésével is jelzett, ami köztudottan a megadás jele az embereknél, ahogyan ezt a sárkány már oly régen megtanulta a képregényekből. Persze senki sem várta, hogy ennek az ellenkezője történik majd.
Amikor végeztek, akkor Shukaku szeme is felcsillant egy pillanatra, közelebb is lépett mind Timidushoz, mind a férfihoz, és már várta is a kérdéseket, hogy végre ő is bekapcsolódhasson a beszélgetésbe… azonban természetesen Jade megint nem olyat kérdezett, amihez ő nagyon hozzá tudott volna szólni. Ha a világról, céhekről, az emberekről, a boltokról, a mobokról, a petekről, a kristályokról, a potikról, a mérgekről… szóval ha a kézzelfogható dolgokról kérdezett volna, akkor az idomár tudott volna mesélni… bár abban már nem volt biztos, hogy a szavai tetszenének is mondjuk a férfinak, ha a világról kérdezné. Persze férfiakra jellemző módon máris a pontokra, tehát a harcra terelődött a téma… mit terelődött… eddig is azon volt. Még véletlenül sem az új környezetet akarta megismerni, amibe hirtelen belecsöppent, hanem pontok és pontok, meg elosztás, amit egyébként még meg sem tudott csinálni, hiszen az első szint pontjait már a karakterépítésnél fel kellett pakolni, ha pedig tényleg most ébredt, ahogyan mondta, úgy még egy egész szintet fejlődnie kell a következőig. Mindegy… a lényeg az, hogy így Shu továbbra is csöndben maradt, és újra Timi vette magához a kezdeményezést.
-A lovag fő különbsége a többi kaszttól eltérően a pajzsa, amivel több embert is védhet. Ha megfigyelted az alap pontozásodat, az életre és kitartásra tett neked. Nem véletlenül. Ehhez még hozzáveheted azt, hogy a fegyvereid nagyrészt erőt és páncélt adnak. Persze kialakíthatsz egy nem megszokott pontozást is, de ha a kaszthoz szeretnéd igazítani, akkor ezeket igyekszel növelni. Választhatsz kiegyensúlyozott elosztást, ami azt jelenti, hogy nincs gyengeséged, de kiemelkedő sem vagy semmiből. Ez általában akkor jó, ha el tudod húzni a küzdelmeket. Illetve választhatod azt is, hogy pár statot húzol, de akkor egy nálad jobb taktikus ezt felhasználhatja ellened, ha kiismer. Mindkettőnek megvan az előnye is, és a hátránya is.
Arra, hogy hol volt ez a máshol, Timidus nem kérdezett rá, de ezzel érthetőbbé vált, hogy kezdő létére miért nem viselkedik kezdőként az új ismerősük.

by **Jade Arton** Csüt. Jún. 19 2014, 02:41

- Értem. Ebben az esetben az egyensúlynál maradok, amíg ki nem ismerem magam.
Feltételezte, hogy azért ez még bele fog telni némi időbe. Elgondolkodott további technikai kérdéseken, melyek életbevágóak, de legalábbis fontosak lettek volna ezen a ponton. Arra jutott, hogy az eddig megismert alacsony számú probléma, illetve a néhány előrevetített megoldásához elegendő információ állt a kezében. Az elmúlt pár óra során pedig sok minden meg is előlegeződött a jövőre vonatkozóan. Timidusnak - mert főleg ő válaszolt -sem a szándékaiban, sem a hozzáértésében nem kételkedett, így a hallottakat jól megjegyezte. A további kérdésekből viszont kifogyott, így valami más irányba kellett indulnia. Annyira nem is bánta.
Alapvetően kifelé forduló személyiségként szívesebben osztotta meg saját gondolatait, vagy dolgozta fel azokat, amiket másoktól szerzett, mint hogy egy használati utasítást olvasson, de a szituáció pont az utóbbinak megfelelő irányt igényelte. A sárkánnyal vívott párbajféleség lehetővé tette neki a világ technikai részének kiismerését, a kérdése még ehhez a blokkhoz tartozott, viszont további, hasonló kategóriájú felvetések híján lehetősége volt olyan irányba kormányozni, ami igazán érdekes volt számára. Amikor az ember kommunikáció közben valami enyhe görcsöt talál felfedezni a gyomrában, mert érzi, ahogy él és működik. Nem mintha nem örült volna főleg Timidussal folytatott beszélgetésének - ha másnap felkelne, valószínűleg az első dolgok között lenne, amit elmesélne, hogy létezik ez a lény, újra és újra élve az egészet magában -, de az eszmecsere az elmerüléstől, a fent leírt érzéstől válik valódivá. Persze remélte, hogy az új irány se okoz majd gondot a sárkánynak.
Most az idomár felé nézett, hogy elkezdje mondandóját. Mintha egy kicsit kevésbé lenne jelen a beszélgetésben, nem csak az aktív beszéd terén, de a metakommunikációja is kis mértékű érdeklődésről árulkodott. Már mindegy, mostantól talán több értelmét látja majd a konverzációnak.
- Mi a helyzet a társadalommal? Van valamilyen irányító hatalom, vagy esetleg a céhek között oszlik meg az irányítás? Milyen hatással van az emberekre ez az élet? - tette fel kérdéseit. A város utcáit róva nem volt lehetősége erős következtetést levonni erre vonatkozólag, az itteni biztonság és kockázatmentes tengődés lehetősége miatt a magára hagyott embersereg által kialakított káosz sem hatott volna különösebben erre a területre. Vagy legalábbis így gondolta. Tulajdonképpen abban sem volt biztos, a látott személyek közül ki volt játékos, ki pedig nem játékos karakter.

//Nem emlékszem hirtelen, vannak embert alakító npc-k ebben a világban, vagy csak a mobokért/petekért felelnek? Úgy emlékszem, hogy a történetben elég sok játékos maradt a városokban valamilyen mesterséget űzve, hogy ellássák a céheket.//

by **Shukaku** Csüt. Jún. 19 2014, 06:29

-Tégy úgy. Logikus döntés.
Két dolog miatt volt nagyon nagy jelentőségű az, hogy a lovag ezúttal az idomár felé fordulva szólalt meg. Egyrészt maga a tény miatt, hogy végre ő is bekapcsolódhat, és Jade őt is be kívánja vonni a társalgásba, másrészt pedig annak okán, hogy ezek szerint a sárkány nem haragította magára, a lovag nem értette félre Timidus szavait, és valamiképpen képes elvonatkoztatni, és nem sértődik meg azon, hogy Timi nem éppen a megszokott illemkedés és társalgási protokollt használja. Végre valaki, aki nem várja el ettől a világnak a lakójától, hogy hozzá igazodjon. Sokan hívták már a petet bunkónak, amikor csak rákérdezett dolgokra, gondolták követelőzőnek, amikor mindössze kijelentést tett, és számos ezekhez hasonló félreértés tárgya volt az, hogy azt várták tőle, hogy emberként viselkedjen. Ez a pár perc talán még nem volt elég ahhoz, hogy ezek a dolgok előjöjjenek, de sokan már eddig sem bírták a sárkány természetét. Ennek okán Shu mosolyogva, bizakodással tekintve a jövőbe szólalt meg, és még közelebb is lépett egy fél lépéssel, megpróbálván választ adni a férfi kérdéseire.
-A társadalom? Nem tudok róla, hogy bárki is irányítana, és a céhek közül sem akar senki zsarnokoskodni. Vannak persze szabályok, de az csak egy céhen belül, annak a céh tagjaira érvényesek… de mondjuk nálunk van olyan szabály is, hogy illik jóban lenni a Justice League céhével, mert ők ilyen anyacéh szerűség… de egyébként is jóban vagyunk a legtöbb másik céhvel mert…
Itt egy picit elgondolkodik, de mivel nem nagyon talál jó magyarázatot, így egy picit megvonja a vállát, és úgy folytatja.
-Mert hát ők is kedvesek velünk, meg segítenek nekünk, és nem is lenne értelme rosszban lenni. A feladatokat persze elosztjuk, vannak kereskedő céhek, van akik a frontharcosokat képzik ki, van akik a kicsiket segítik… meg minden ilyesmi. Van aki például boltot nyit, és akkor kovácsolással, potion készítéssel vagy kristályírással segít a többieknek ahelyett, hogy harcolna. Én például a mobokkal és a petekkel foglalkozom, és megpróbálom megtalálni az új fajokat, meg feltérképezni az új szinteket, hogy bekerülhessenek a könyvbe, és akkor másoknak már ne okozzon meglepetést.
Újabb, ezúttal hosszabb szünet, majd a megszólalásnál hallatszik a hangjában egy kis bizonytalanság és félsz.
-Hát… ugye sokan nem örülnek annak, hogy itt vannak… de ahogy láttam mindenki megpróbál alkalmazkodni. Belépnek a céhbe, dolgoznak, barátkoznak… még egy randis rendezvény is volt, és sok pár is van már itt… ami szerintem nagyon jó dolog…
Hirtelen elhallgat, és pirulva leszegi a fejét. Jobb ha nem mond többet. Mindig abból vannak a bajok, ha túl sokat beszél. Ezúttal Timidus az, aki nem szólal meg. Tudja jól, hogy az emberek itt kialakított társadalma logikátlan, felszínes és nem elég szervezett, emiatt is ilyen eredménytelenek. Persze ezen neki esze ágában sincs változtatni, hiszen számukra ez pont így jó.

by **Jade Arton** Csüt. Jún. 19 2014, 18:46

Végre Shukaku is hallatta a hangját, illetve kiderült, hogy eddigi viselkedése ellenére a megfelelő téma mellett egész bőbeszédűvé is vált. Jade ennek kifejezetten örült, extrovertált személyiségként egy idő után kellemetlenné vált, ha csak ő beszélt, a másik pedig feltűnően szűkszavú maradt. A lány elmondása szerint az emberekkel minden rendben volt. Már amennyire lehetett ebben a környezetben. A munkamegosztás és a kölcsönös segítségnyújtás kifejlődése hasznos, továbbá jó fényben tünteti fel az itt lakókat, a szabályrendszer abszolút lehetővé tenné ennek a szöges ellentétét is. Észrevette a lány pirulását, de próbált nem reagálni rá. Ez alapján - is - szégyenlősnek tűnt, az meg kellemetlen, ha a másik ember egyértelművé teszi, hogy észre is vette. Régebbi ismerősök között testületileg lehetett jót derülni az ilyesmin, az idomár viszont messze esett a kategóriától, úgyhogy inkább a megfelelő válasz megfogalmazására koncentrált.
- Érdekes munkának hangzik. Gondolom jó pár helyen megfordultál két év alatt. Mekkora bejárásra ad lehetőséget ennyi idő? - egyelőre nem volt ötlete, hogy mit akar csinálni az itt töltött idő alatt, de a lány által felsorolt lehetőségek mindegyikébe hajlandó lett volna belekóstolni. Idővel persze valószínűleg szükséges lesz valamire specializálódni, de az még odébb volt.
- Az emberek már csak emberek, jó, hogy van rá lehetőségük. Bár a randis rendezvény azért nekem kicsit fura lenne... - reflektált a lány válaszának második felére. Azt megértette, hogy van, aki nehezen ismerkedik, és jól jön neki egy ilyen esemény, de személy szerint úgy érezte, hogy ez kivesz az interakció mélységéből, a komoly érzésekhez valami rendes történet kell, amire épülnek. - Mindenesetre örülök, hogy megfelelően szűrt társaság jött össze. Ha ennyi embert összezársz saját magával, szabályok nélkül, az nagyon furán is alakulhat. A börtönkísérletekről hallottál?
Ahogy befejezte a mondatot, kicsit elgondolkodott, nem volt-e elhamarkodott felhozni ezt a témát. Shukakunak minden bizonnyal akkor is könnyedén el tudja magyarázni a dolog lényegét, ha még nem hallott róluk - és fiatal kora miatt valószínű, hogy a helyzet az utóbbi -, de a Timidusnak, mivel egy másik valóság szülöttje, már talán túl sok lesz. Ha minden pet ezzel a racionalitással szemléli az őt körülvevő világot, elvetve egy külső univerzum létezést, lehet, előbb-utóbb ki kell dolgoznia valamilyen koncepciót az Aincradon kívülről származó tapasztalatok megfelelő formába öntésére; hosszú távon körülményes lenne úgy társalogni, hogy ezek a lények is magukénak érezhessék a beszélgetést.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 19 2014, 19:15

-Érdekesek is! El sem tudod képzelni, hogy mennyiféle pet és mob létezik, és Yurihime miatt most már a növényeket is figyelem, meg Raven miatt találkozhattam Fantomokkal is, és még az itt élők valamelyikével is jól el lehet beszélgetni…
Na jó, az utolsó egy picit túlzás volt, hiszen az NPC-k legtöbbje csak szűk számú választható témát ajánlott fel, vagy még annyit sem, mindössze arra volt kapható, hogy a bevásárlásnál kiszolgálja a vevőket, de itt-ott akadt egy ügyesebben elkészített AI, aki ugyan nem ért fel a petek szintjére, de tényleg lehetett tőlük információt nyerni, és érdekes volt hallgatni a történeteiket, hogy miként képzelik el ők ezt a világot. Persze ezt Timidustól is megtudta, de mivel a petet ő nevelte fel, így tőle azt nem kérdezhette meg, hogy mi volt itt az ő érkezésük előtt. A sárkány persze azt sohasem hitte el neki, hogy csak úgy a semmiből ideteleportáltak volna. teleportálni persze lehet, de csak egyik helyről a másikra, és csak a szinteken belül. Az emberek meséjére semmi bizonyíték nem volt.
-Hát… igazából azt hiszem mindenhol jártam már… legalább is a városokon kívül, egészen a tizennégyes szintig. Az összes szintre el tudnánk menni Timidussal, és jártunk is például a legmagasabbon is, de oda csak kísérettel megyünk, mert azok még veszélyesek. De persze még így sem láttunk mindent, még az első szinten sem. Folyamatosan találunk új dolgokat. Nagyon ügyesen… szóval nagyon nagy ez a világ.
Még néha ő is belebotlott abba, hogy a világot építettnek nevezze, vagy tervezettnek, és mivel egy ideig próbálta meggyőzni a sárkányt Kayaba létezéséről, Timidus nagyon jól tudta, hogy ezek nem csak nyelvbotlások, így igyekezett kerülni, hiszen nem akarta megsérteni a barátját… nem mintja a pet olyan nagyon sértődékeny lett volna.
-Fura is volt… de érdekes is. És… igen… igazad van. De szerencsére itt vannak szabályok, amiket be kell tartani, és itt nem csak az emberek hozzák meg a szabályokat, mert azokat úgy sem tartják be még ők sem.
Picit elgondolkodott, de inkább nem mondott többet. Meg volt erről a saját véleménye, és sokat gondolkodott ezen is, mint sok minden máson. Gondolkodni éppenséggel volt ideje, és Anat és Peter miatt már rég felvetültek ezek a kérdések, amiket most Jade felhozott. Elmerülni ugyan nem merült el ilyen súlyos szociológiai témákban…
-Hát… valamit hallottam… vagyis olvastam… vagy a tévében láttam… már nem emlékszem. Összezártak sok embert, és egyik volt az őr, másik meg a rab. Itt szerencsére ez nem történhet meg.
~Kayaba bácsi mindent jól kitalált.~

by **Jade Arton** Pént. Jún. 20 2014, 02:02

Jade kicsit meglepődött, hogy a lány ismerte a történetet, az ötven évvel korábban, még az előző évezredben véghezvitt kísérlet ugyan vissza-visszalátogatott témaként a köztudatba, de egyre ritkábban, egyre kisebb érdeklődést kiváltva. Az mindenesetre pozitívum, hogy a beszélgetőpartner műveltnek tűnik, sokkal érdekesebb olyasvalakivel társalogni, aki tud is valamit a világról a haja színén, az aktuális divaton, vagy az éppen legnépszerűbb sorozatokon kívül. Abban egyetértett Shukakuval, hogy az összegyűlt népek immár visszafordíthatatlanul civilizált társadalomként viselkedtek, de egy eltérő start után teljesen máshogy is alakulhattak volna a dolgok.
- Azaz! Úgy látom, jól informált emberrel van dolgom. Nyilván más itt a felállás, de ha nem vezetsz be alapvető korlátozásokat az emberek cselekvési szabadságára vonatkozólag, könnyen elveszítik a civilizált önmagukat. Ha jól tudom, itt sem véd meg semmi mások visszaélésétől a védett területeken kívül. Aki esetleg nem pártolja a másokkal való együttműködést a közös célért, akár csoportosan is csalhat csapdába gyengébb, egyedül lófráló játékosokat. - drámai arcot vágott, és ijedtséget imitálva nézett körbe - Például engem!
Kis szünetet tartott, majd folytatta. - Bár az elmondásaid alapján ez nem tűnik túl gyakorinak. - Megvárta, ha az idomár esetleg reagálni kívánt, aztán feltette a következő kérdést. Megpróbálta nem megfojtani Shukakut a kérdéseivel meg reakciókkal, sajnos előfordult vele, ha számára érdekes, vagy fontos - pláne, ha mindkettő - téma került elő, hogy szűrés nélkül osztotta meg a véleményét a dologról. Ugyan itt még messze állt a veszélyes szinttől, de komoly helyzetben ez nagyon sok beszédet tudott jelenteni.
- És a céhekkel mit szoktatok csinálni? Gondolom, ha különböző irányokba szakosodnak akkor elég eltérő, de például a tiedre... milyen Justice? Szóval mi jellemző rátok?
Egészen elmélyedt a társalgásban, az aktuális témára koncentrálva már nem tudta előásni a nemrég említett nevet. Furcsa tulajdonság volt, és hozzá hasonlóan sokan rendelkeztek vele, hogy bármikor képesek voltak elfelejteni az összes meghallott nevet egy bemutatkozás után, de néha évekkel később is fel tudtak idézni akár egész beszélgetéseket szó szerint. Az emberi memória fekete mágia.

by Ajánlott tartalom