Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

by **Tetsuko Jin** Hétf. Márc. 04 2013, 00:38

Kora délután van és én itt ücsörgök a küzdőtéren várva a soromra. Azonban jó darabig nem fogok még sorra kerülni, mert elég nagy tömeg van itt. Nem bánom.. semmi bajom nincs azzal, hogy várakozni kell. Legalábbis eddig nem volt. Most viszont ha nem csinálok valamit amivel gondolataimat eltudom terelni, ha nem tudom lefoglalni magam, máris hiányozni kezd az a személy aki rabul ejtette a szívemet.. Igazából mindig hiányzik, de olyankor a legjobban..
- Hajajj- sóhajtozok, majd hanyatt fekszek a nézőtéren. Már arra is hajlandó lettem, hogy pvp-zek, mert erősebb akarok lenni. Nem vagyok még függő és valószínűleg sosem leszek. Viszont exp-re van szükségem. Erősebb akarok lenni, hogy megvédhessem azokat akik nem tudják magukat. Mint a minap.. három férfi sarokba szorított egy nőt.. és még nekik állt feljebb.. Igazán szégyenteljes viselkedést vágtak ott le. Szavaim erejében bíztam akkor, de nem jött be.. mégis lépnem kellett valamit.. ha csak úgy elsétáltam volna.. nem tudnék többet Ai-chan szemébe nézni. Talán éltemben először kezdtem én egy kis csetepatét. Nem bánom még most sem.. Tudom, hogy helyesen cselekedtem. Lassan felülök és körülnézek.. Még mindig nem nagyon halad a sor. Hát ez van.. inkább elmegyek megint mobokra vadászni. Minimális exp-t adnak, de az is valami.. plusz még sok finom husikát is lehet lootolni tőlük.. én pedig szeretem a husit *.* Elhagyom a kezdetek városát és egyenesen a szokásos farmolgatós helyemre sietek. Ami az erdő és a mező határánál van. Megérkezve már nyitom is le a panelemet és felveszem felszerelésemet, felfegyverkezek és adj neki. Ezek a mobok itt a környéken nagyon gyengék.. pár kobold, farkas és vaddisznó. Mégis csak jobb érzés, mint más élő ember ellen harcolni, még akkor is, ha tudom, hogy egyikünk élete sincs veszélyben egy fél életes pvp-nél. Én már csak ilyen vagyok. Egy jó másfél órán keresztül gyűjtöm csekély exp jutalmat a mobokért, meg a tömérdek husit. Már rengeteg van a raktáron.. ebből viszont sosem elég.. Úgy, mint az édességből. Keresek egy nyugis helyet.. kicsivel odébb, hogy ne támadjanak be folyton. Leülök a fűbe és elkezdek egy fincsi szendvicset falatozni.. majd hanyatt dőlök és csak az eget bámulva pihenek. Az ég.. az a kék ég.. milyen csodálatos.. pont mint Ai-chan világoskék tincsei.
- Hmmm Ai-chan *.*- ilyen gondoltok járnak a fejemben egy darabig, majd megpillantok egy arrafelé bóklászó, hosszú, vörös hajú idomárt és a kis aranyos petecskéjét.
- Vaaaaoooooh.. milyen szép mini tigris. – pattanok fel és már sietek is feléjük..
- Szia! Tetsuko Jin vagyok…. és te?? na és őő?? *.* - támadom le szegénykét… már régóta gondolkozom azon, hogy talán jobb lett volna, ha állatidomár leszek.. szerintem nagyon jó kaszt.. és most ez a kis tigris is.. nagyon aranyos.
- Szabad??- kérdezem a gazdit és már nyúlok is hogy simogassam, kényeztessem a kis állatkát. Persze csak, ha engedi. Nem győzök betelni vele.. kell nekem egy ilyen * .*
- Hé-hééé.. nem adod nekem??- kérdem csillogó szemmel, mert ugye nekem csak ez van
- Na?? Na? Naaaaa?? légyszííííí *.*- kérlelem a gazdit, hátha kötélnek áll.
- Ai-chan is biztosan örülne neki.. ő is nagyon szereti a nagyon cuki és aranyos dolgokat.. sokkal jobban mint azt az ember hinné.. – gondolkodom kicsit hangosan.. teljesen megfeledkeztem magamról erre a röpke pillanatra..
- Nah akkor nekem adod??—próbálkozok újra.

by **Luv Delackrose** Hétf. Márc. 04 2013, 02:50

Szokatlanul kellemes és csendes napnak ígérkezett a mai. Nem is húztam sokáig az időt, sem küldetéshez sem pedig harchoz sem volt kedvem, így marad a jól megérdemelt pihenés. Nem fogom ostobaságokkal elrontani ezt a napot, ha már egyszer ilyen szép és kellemes az idő. Bepakoltam némi élelmet és innivalót, majd Momo is elfoglalta a már szinte szokássá vált helyét a vállamon. Meglepően jó egyensúly érzete van hogy még nem esett le onnan egyszer sem, ugyanakkor volt már rá példa hogy megijedt és elég kellemetlenül összekarmolászott. Persze ez védett helyen volt, ha máshol lett volna talán meg is ölt volna az-az idióta macska… Így ismét útnak eredtem hogy felfedezzem a környéke, vagyis hazudok. Inkább csak heverészni szeretnék egy nyugalmas, emberektől távol lévő helyen ahol csak én és Momo tengetem kellemes semmittevéssel az időm.

Egy kellemes fa biztosít nekem pont elég árnyékot hogy elterülve a földön adjam át magam egy olyan érzésnek amit már rég tapasztaltam. A semmit tevés érzése, mondanám hogy pihenek de nem vagyok fáradt inkább csak lusta, és semmi kedvem most ugrándozni mások kénye kedve szerint ami egy küldetésben adott, ugyanakkor most egy harc sem tudna feldobni. Azt hiszem jelenleg távol akartam lenni a világtól. Egy picit megszűnni. Már épp csukódott le a szemem, mikor megzavartak.

- Szia! Tetsuko Jin vagyok…. és te?? na és őő?? *.* - Egy teljesen váratlan vendég. Bosszankodtam is miatta, de talán túlzottan nem is látszott rajtam, nem vágtam szúrós szemet, de kelletlenül feltápászkodtam majd a tartóm vakargatva elhúzott szavakkal és közben szüneteket hagyva megszólaltam.
- Izéé… Szia… Luv vagyok… …Luv Delackrose. – Álltam fel és már nyújtottam is volna neki a kezem ahogy illik, de a fiú már rég nem velem hanem inkább a petemmel foglalkozott.
- Ő pedig Momo. - Sok időm nem volt hogy lereagáljam a hirtelen megjelent fiú viselkedését, legszívesebben elküldtem volna a francba hogy visszatérhessek a kellemesen előmelegített helyemre. Megkérdezte hogy megsimogathatja-e de már rég cirógatta Momo hátát, aki ezt hangos dorombolással jutalmazta. Morcos voltam a petemre hogy ilyen könnyen engedelmes kis cicussá válik egy teljesen idegennek, de ki tudja talán az ösztönök egy ilyen virtuális állatban is fellelhetőek, elvégre ez a fiú sem tűnik huligánnak, bár ha a szemét nézem, biztos verekedhetett már és kikapták neki, van nem tudom. Igazából nem is érdekel. Eddig zombi ként viselkedtem, de a fiútól egy nem várt mondat kiüti bennem a biztosítékot.
- Hé-hééé.. nem adod nekem??- Döbbenten néztem rá, hogy most ezt komolyan gondolja? Elvégre ha neki adnám azzal halálra ítélném saját magam, arról nem is beszélve hogy Momo-vall már egészen össze is szoktunk, és hogy ez az én petem sőt mi több az én cicám.
- Na?? Na? Naaaaa?? légyszííííí *.*- Nézett rám csillogó szemmel.
- Neeeeeem! – Tőrt ki belőlem az egyszerű válasz, ledöbbent hangnemben de legalább már meg tudtam szólalni. Ez idő alatt motyogott még valamit hogy valami Ai-chan-nak biztos tetszene, mert hogy szereti a cuki dolgokat vagy mit tudom én, nem igazán értettem, és nem is izgatott elvégre csakis megszabadulni szerettem volna tőle, méghozzá minél hamarabb. De még mindig csak döbbenten álltam a fiú és Momo felett, aki nem adja fel, még egyszer megkérdezte hogy neki adom-e.
- Mit nem értesz a nem alatt? – Kiállottam le a fejét, majd Momot felvettem, szinte kitéptem a kezéből, persze csak ha még mindig simogatta. Lábammal meg toltam elfele a fiút. Nem rúgtam épp csak távolra tartottam az én édes kis Momomtól.
- Mond meg nekem szépen fiacskám, mégis mit képzelsz te magadról? Ha egy idomár elveszíti a petjét az ebben a világban halálra van ítélve! – Oktattam ki.
- És amúgy is örülnék ha nyugton hagynál és menj vissza a homokozóba, úgy látom oda való vagy! Ilyen gyerekes és lökött kölyköt! – Pufogtam. Majd a petemmel a kezemben vetettem egy hátra harcot, otthagyva a fiút. De egy utolsó mozzanatként még a hátam mögött vissza néztem, és pár kósza mobot rászabadítottam, csak úgy búcsú ajándékként. Ezek a szörnyek roppant gyengék és nem is az volt a lényeg hogy bántsam a fiút, csakhogy lássa hogy nem kötözködhet büntetlenül felnőttekkel.

by **Tetsuko Jin** Kedd Márc. 05 2013, 15:35

Az ismeretlen személy szerencsémre engedi, hogy játszadozgassak a kisnövési nagymacskával. Nagyon aranyos állatka és szereti, ha simogatják. Ezt ki is mutatja egy kis dorombolással, amitől csak még jobban elnyeri a tetszésemet. Közben a gazdája is bemutatkozik,majd a pet nevét is elmondja, ami ne más, mint Momo.
- Hát Szia Momo- köszönök neki is miközben a hasiját simogatom. Annyira élvezi a kényeztetést, hogy hírtelen elfeküdt… ettől csak még aranyosabbnak tűnik nekem. Kérdésemre hamar jön is a válasz. Egy szép hosszú nem. Persze ennyitől én még nem adom fel és továbbra is eljátszogatok a kis Momo-val, aki egyáltalán nincs ellenére a dolognak. Kis idő múlva újra felteszem a kérdést, hátha megenyhül, mikor látja, hogy mennyire elvagyunk mi ketten. A pet és én… igazán jó páros lennénk. Ekkor azonban kicsit erélyesebben reagál rám és kitépi kezeim közül a kis állatot, majd a lábával még el is tol aminek következtében hátraesem és most a fűben ülök és csak pislogok. Nem értem ezt a reakciót.. A kioktatós részt is elkerekedett szemmel figyelem… volt benn ráció, de azért még sem ennyire súlyos a helyzet. Nem élet halál kérdés ez, csak gazdi csere… az meg nem nagyon öl meg semmit. De azért.. valamilyen téren igazat adok neki..
- Sumimasen!- kérek tőle elnézést, majd eszembe jutnak Ai-chan szavai, hogy nem szereti a túlzottan alázatos fiúkat. Akik ki sem mondják azt amit gondolnak.. Hmmm akkor én most mondjam ki?? Vagy legyek udvarias és hajlongjak sűrű bocsánatkérés közepette?? Melyik?? Melyik a jó?? Hmmm.. fogós kérdés.. Talán jobb elmondani az igazat.. Amit gondolok..
- Hmmmmm- gondolkodom, minek következtében arcom felfújom, mint ahogy Ai-chan szokta…. rám is ragadt ez a hörcsögpofa. Ha jól veszem ki szavait.. némelyik része a mondandójának kifejezetten sértő a számomra. Azért mégsem kellene csak úgy sértegetni valakit, mert rákérdezett egy-két dologra. Gonosz ez az ember, ha ennyitől már ilyenre vetemedik. Akkor megérdemli nem?? Hogy őszinte és bántó legyek vele?? Vááááh.. ez agyrém..
- Öhm.. Sumimasen, de a bácsi korában már inkább otthon ül az ember és olvasgat meg tévét néz. A kis Momo meg nyílván többre vágyik ennél, mintsem egy nyugdíjas éveit töltő, unalmas ember mellet heverészni. Meg látom a bácsi szeme is rossz, mert én már kinőttem abból a korból amikor még homokozóban játszottam. A bácsi legyen szíves a helyén hordani a szemüvegét és ne lejjebb az orrán, mert csak úgy használ. – mondom ki őszintén minden gondolatom, ami az eszembe jut és közben persze mosolygok, jelezvén, hogy nem bántani akarom, csak kimondom ami a fejemben motoszkál.
- Amúgy a bácsi miért ilyen gonosz velem?? Én nem tettem semmi rosszat, amiért lábbal kellene engem taszigálni. Csak kérdeztem, maga pedig gonoszkodik itt velem. – én azt hittem, hogy változó kór, csak a nőknél van. Vagy várjunk csak….
- Hmmm - mérem fel magamnak a gonosz bácsit.. aki lehet, hogy nem is bácsi?? Így ránézésre nem tudom eldönteni. Lapos mellkas. de van ilyen nő is.. Hosszú haj… van ilyen férfi is.. hmmm.. nincs mit tenni..
- Öhm.. a bácsi igazából néni?? Mert ha néni akkor szeretnék bocsánatot kérni, amiért bácsinak néztem a férfias vonásai miatt.. Gomenasai. – kérek elnézést mosolyogva.

by **Luv Delackrose** Hétf. Márc. 25 2013, 19:36

Az ejtőzésem egy fura fiúcska zavarta meg, eleinte azt hittem megsimogatja Momot majd tovább áll mint az összes többi normális ember aki eddig a kis tigrisem „csodájára járt”. De ez a srác eléggé egy kellemetlen alaknak bizonyult, nem csak hogy levakarhatatlan de még szemtelen is… a szó mindkét értelmében, amivel nekem nincs problémám, csak tűnne már el a drágám közeléből. Ledöbbentett mikor megkérdezte hogy nem-e adom neki a tigrisem, és még észérvekkel sem tudtam meggyőzni, amit arra értek hogy egy állatidomár a petje nélkül olyan mint egy kardforgató kard nélkül… ugye hogy elképzelhetetlen? Sőt az aki így szaladgál kasztól független szó szerint halálra van ítélve. Vagyis bocsánatot kért, de ugyanúgy folytatta a rakoncátlan és orcátlan viselkedést, szájalást. Amit jó tanár módjára meg is jutalmaztam: Előhívtam az inventorymból az irányító pálcám, és kettőt suhintottam a fiatal suhancra.
- Ejnye… fiacskám, nem szégyenlet magad? A pofátlan viselkedésed felháborító, a szájalásod vérlázító… és …és mi az hogy bááácsiiii? – Koppintottam egy még erősebbet eme nem rám illő jelzőn.
- Kérlek szépen alig múltam huszonkét éves. Lehet neked sem ártana egy szemüveg… - Toltam fentebb a sajátomat, de nem a fiú tanácsára hanem mert ez egy berögzült mozdulattá vált az idegességem levezetésére. Majd a kis tigrisem megpróbáltam kivenni karjai szorításából így a lábammal kellett arrébb taszigálnom a fiút mivel nem volt hajlandó engedni. És még ezek után is folytatta a sértegetéseit. Azt hiszem az utolsó mondata volt az ami kiütötte nálam a biztosítékot. Mégis mit képzel ez a senki fia magáról haa? Hogy jön ő ezekhez a mondatokhoz, és hogy van pofája ilyen illetlen kérdéssel illetni bárkit is? Felháborító!
- Jól van fiú… úgy látom nagyon érik már neked egy kiadós helybenhagyás… Mit szólsz egy párbajhoz? Szívesen jómódorra tanítanálak. –A kérdésére nem válaszoltam, de a mondatom hűvös és kimért lett, szinte már ijesztően csenghetett… Már nyúltam is az adatpanel után ahol ki tudom hívni a fiút, és meg is tettem. Itt már nem mondtam semmit, hátrább vonultunk Momo-val, aki már izgatottan várta ezt az eseményt, ugyanis meglehetősen szeret harcolni… és ez persze az én ellenemre sincs… főleg így.. főleg ezzel a suhanccal.

by **Tetsuko Jin** Vas. Márc. 31 2013, 19:42

A mezőn sétálgatva egy fura külsejű idomárt pilantottam emg. Mondjuk nem ő érdekel egem, hanem a cuki, aranyos kis petje, ezért le is támadtam egyből. Megsimogattam a kis tigrist, élvezte is rendesen, nem úgy mint a gazdája. Feltettem neki egy ártatlan kérdést, de kicsit sem tetszett neki. Azonnal lehurrogott Sad

Tehát ott tartunk, hogy nem hagyom magam a bácsival szemben, aki már erőszakhoz is folyamodik. Elég szomorú felnőttől ilyet látni, ezért meg is mondom neki a magamét. Kicsit talán tiszteletlenül, de ez van. Néha én is beszélhetek így, noha minden bizonnyal hamarosan megbánom ezt a tettem. Bűntudat fog majd kísérteni és nem hagy aludni, hogy megbántottam szegény bácsit, vagy nénit. ezt ugyanis még mindig nem tudom, csak a korát árulja el, semmi többet. a pálcáját is előkapja, hogy újabb fegyelmező eljárásokat alkalmazzon rajtam. Mint valami tanár a rossz gyerekeken. Ezzel azonban csak annyi a gond, hogy én nem vagyok rossz gyerek. Most is őszintén elmondtam neki, hogy mit gondolok. Lehet szemtelennek hívni, de nem érzem magam annak. Maximum félig, mert egy szemem még van. A szemtelen szó nem helytálló és kész. A vörös hajú idegen, nem túl szimpatikus bácsi megelégeli a beszédem és kihív egy párbajra. Na, erre aztán tényleg nem gondoltam volna. Csak így, egy ilyen kis semmiség miatt kihívni egy embert? Tényleg ennyire elvetném a sulykot most? Csak azt teszem amit Ai-chan mond, és visszaveszek kicsit az alázatból. És ez még csak egy kicsi változtatás, semmi komoly. Felállok lassan a földről, mert ugye korábban földre taszajtott és a szemébe nézek. Emlékszem valami trükkre egy filmből, hátha megy nekem is és elkerülhetem ezt a felesleges párbajt. A kezemmel egy sima legyintést intézek.
- Nem akar a bácsi párbajozni velem- Adom ki az úgynevezett parancsot, ami inkább kérésnek számítana normál körülmények között. Azonban ennek semmi hatása. Talán többször kell.
- Mondom, a bácsi nem akar velem párbajozni- egy újabb legyintés, még mindig semmi. Esetleg többször kell használnom a kezem?
- Köhöm. A bácsi nem akar velem párbajozni, megy és átgondolja, az életét- felelem és eszeveszett tempóban kezdek legyezni kezemmel az arca előtt. Semmi, a párbaj továbbra is fennáll. Ebben a játékban sem lehet az ember jedi, akárhogy is próbálja. Elég szomorú, szívesen lennék az.
- Rendben- törődök bele a ténybe, hogy párbaj jön és szomorúan fogadom el a kihívást. A visszaszámlálás alatt felöltöm felszerelésem és védelmi pózt veszek fel.
- Nem lehetne mégis inkább megbeszélni?- egy utolsó próbálkozás.

by **Luv Delackrose** Hétf. Ápr. 01 2013, 16:11

Ez a srác egyre idegesítőbb és furcsább, mintha valami nem lenne vele rendben, gondoltam mikor épp a kezét legyezgette előttem és jó párszor elmondta hogy nem akarok vele párbajozni.
- Mi az beszívtál vagy micsoda? – Kérdem tőle elkerekedett szemekkel, és már tényleg kezd bennem olyan érzést kelteni hogy le akarom csapni, nem az irritáló viselkedése miatt hanem inkább mert már csak úgy nature szívesen lecsapnám. Minden ok nélkül. Bár a szeme hiányos de turpisságban és szenvtelenségben nincs hiánya. Minden egyes perccel erősödik bennem a tudat hogy igenis leverem ezt a kis fickót. Nem tudom mégis mit képzel magáról, először megpróbálja lenyúlni a pici kis Momo-mat. Akit szorosan magamhoz ölelek, majd otromba dolgokat mond nekem, és még viccesnek is tartja vagy nem tudom, utána meg itt kalimpál a kezével az orrom előt, már azon voltam hogy elkapom és kicsavarom. De egy tisztességes viadal megoldást jelent az ilyesféle viták, ellentétek elrendezésére. Kiküldöm neki a meghívót majd fel is öltözik a harci ruháiba. Követem a példáját, és lépek pár lépést hátra, pálcám a kezembe veszem, majd Momora pillantotok, akit már letettem időközben a földre. Izgatottan várja hogy harcba szállhasson, elvégre imádja ha elfenekelhet valakit.
- Akkor kezdjük! - Nem kellet sok amint letelt a vissza számlálás a kis petem már cselekedett is, szemből támadt majd oldalra húzódott távol a fiútól. Nem akarta megtámadni, épp csak helyezkedett és átadta nekem az irányítást, tökéletes taktika és összedolgozás velem ez a részéről. Én időközben már használtam is a képességem, és pár közelben lévő mobot hívtam ide hogy támadják a fiút, majd az egyik mob árnyékában támadott az én kis tigrisem is, méghozzá a mérgezéses speciális képességével. Nagy volna ha már az első körben meg tudnánk így sebezni, mindenképp arra törekszem hogy sikerüljön, ha kell Momo többször is támad, sőt még én is aktivizálom magam. Késem előrántom, és szemből támadok a fiúra hogy eltereljem a figyelmét és mégis csak meg tudja harapni Momo.

by **Tetsuko Jin** Pént. Ápr. 05 2013, 14:54

Ennek az aranyos kis petnek igen fura ember a gazdája. Nagyon nem találjuk meg a közös nevezőt. Mintha az elejétől fogva csak arra menne ki a játék, hogy mi ketten egymásnak essünk. Nos, én jól állom a sarat, mindig is így volt, de a vörös hajú játékos már kevésbé. Szerintem idegrendszeri problémákkal küszköd, vagy nem tudom. Annyi szent, hogy nem az a nyugodt, üljünk le és beszéljük meg a dolgokat egy finom tea mellett. Az is lehet, hogy kicsit túlzásba vittem az előbb azzal a visszaszólás félével. Nem bántásnak szántam tényleg, csak kimondtam azt amit gondolok, ennyi, semmi több, ezért igazán nem kellene rám mérgesnek lennie. A túlzott konfliktus kialakulásának elkerülése érdekében még egy olyan trükkel is próbálkoztam, amit egy nagysikerű trilógiában láttam, de semmi hatása sem volt. Ez nem kedvemre való Sad

Lassan jön is a kihívás, amit vonakodva elfogadok és a felkészülési idő alatt magamra öltöm harci felszerelésem. A gonosz idomár is így tesz, tényleg komolyan gondolja ezt az egészet.
- Vá-vá-várjon egy kicsit- jut eszembe hírtelen egy ötlet, amivel eddig nem számoltam. Lehet, hogy beválik és neki is tetszik a dolog. Legörgetem a menüm és előkapom belőle a régen használt sztepp szőnyeget és a földre helyezem. Majd egy szteppcipő is felkerül a lábamra.
- Mit szólna inkább egy táncversenyhez? – kérdem mosolyogva és már ropom is a táncot. Igazi menő szteppelő vagyok. Igazából nem szeretem ezt a táncocskát, csak a nénikém miatt tanultam meg, mert szerinte tánctudásból sosem elég. Jár a lábam, szinte alig lehet követni. Kopogok ritmusosan kipi-kopi, kipi-kopi, kop-kop-kop. Hol a cipőm sarka, hol az orra ér le elképesztő sebességgel váltakozva, közben kezem is jár, felveszem a ritmust. Nem tökéletes egy sztepp, de megteszi és remélem, az ellenfelem is megenyhül ennek láttán. Pár perc múlva azt veszem észre, hogy mob-ot gyűlnek körülöttem, így abba kell hagynom a táncikálást Sad

Gyorsan visszacserélem a cipőcskémet és fegyverem. Elég érdekes szituáció, még a mobok is nekem jönnek, pedig egy párbajt szeretnék eltusolni. Nem kedvez nekem ez a nap. Fel se kellett volna kelljek Sad

szorgalmasan csapkodom le a mobokat, csak ezzel az a baj, hogy egy szemem van. Fél szemmel szeretném nyomon követni az idomárt, mégsem tudom a hiányosságaim miatt. A kis csatározásomnak komoly következménye van. A pici, aranyos Momo nekem támad és belém mélyeszti fogait. Nagyot csalódtam most benne. Botommal próbálok ráverni egy picit a fejecskéjére nevelő célzattal.

Páncél: 9/9
Hp: 56/60

by **Luv Delackrose** Pént. Ápr. 19 2013, 10:06

A fiú viselkedése egyre inkább csak ledöbbent és egyfajta hiányérzetet kellt bennem, mármint hogy hiányzik valamije… hmm de milye is? Jah, igen az esze. Nem tudom hány emberkének fordul meg a fejében hogy táncikáljon egy harc közben, de ez a gyerek megtette. Bár nem is gondolta talán hogy ezzel egy igencsak fontos információt árult el magáról, azon kívül hogy nem százas. Marha gyors… A lába majd hogy nem ki nem gyulladtak, de ez van, ez ellen kell nekem kieszelnem valamit, nem tudom valamiként irányítanom kellett volna, de így hogy momo megharapta így ez már esélytelen. Pár mobot küldtem rá pár perce, de mindet kivégezte pár pillanat alatt, azon izgultam hogy a kis petem ne sérüljön meg, mivel ismerem a gyengéjét, és tudom hogy igencsak lassuak vagyunk hozzá képest. A fiú egy fogpiszkáló szerű pálcával harcol, ebből merek következtetni arra hogy harcművész lehet, bár ilyen gáz fegyverrel még senkit sem láttam szaladgálni, de tudom hogy attól hogy egyszerűnek néz ki még lehet vele nagyot csapni. Már láttam hogy lendíti a botot, miután a kis petem megharapta, és gyorsan oda is kiáltottam neki.
- Vigyázz Momo, fentről! – Épp hogy csak félre tudott ugrani picit, de már fetette is be magát megint. A fegyvert tartó kezébe próbált belecsimpaszkodni teljes erejével a kis tigrisem, elvégre az elgondolása szerint nem fogja tudni támadni… Amilyen gyorsan csak tud, rá veti magát a fiú kezére, ha esetleg valamivel meg akarja támadni Jin legyen az kéz, láb vagy épp ami azt megpróbálja kikerülni,vagy ha nem tudja akkor abba harap bele. Majd ha sikerül nem ereszti, addig csimpaszkodik bele, hangos morgás kíséretében ameddig csak tud.
- Ne vedd személyeskedésnek, szerintem kedvel de mivel harcolunk nem hiszem hogy kímélni fog. – Jelentettem ki a srácnak, igazság szerint lehet hogy egy idióta kis táj paraszt gyerek, aki bunkósságból él, de ez van. Attól még lehet aranyos, elvégre Momo-t is a barátnőjének akarta vinni vagy kinek. Aranyos gesztus, ráadásul a vöröske haja is édesen csillog a napsütésbe, legszívesebben haza vinném és megnevelném :3

by **Tetsuko Jin** Szomb. Május 11 2013, 20:49

A próbálkozásaim sorra csődöt mondanak egymás után. Egyik sem úgy sül el, ahogyan azt én szeretném. ez így nem jó, nagyon nem. Próbálom tartani magam ahhoz, amit Ai-chan tanácsolt, de ez elég nehéznek bizonyul. Túl sok mindent engedek meg magamnak jelen pillanatban, vagyis ez a szemtelenkedés elég durva tőlem, vagy mégsem? A barátnőm szerint ez így annyira nem is rossz dolog, mert valamilyen szinten kiállok magamért, ez jó, csak… csak ez egy olyan valami, mit még gyakorolnom kell, nehéz lesz, mégis megpróbálom, de csak és kizárólag annak a lánynak a kedvéért, kinek odaadtam a szívem. Pár mob támad rám, de őket simán elintézem, közben Momoka is beveti magát és kitér a támadásom elől. Ügyes ki állat, meg kell hagyni.
- Sajnálatos módom a táncom most ennyi
Mert már nem tudok rá odafigyelni
Helyette a párbajra összpontosítok
Sajnos mást tenni nem igazán tudok
Nem feltétlen célom a nyerés
Leginkább csak az exp szerzés
Van valakim, kit meg kell védenem
Érte teszem ezt, mert szeretem
Ezúton is szeretnék elnézést kérni
Ígérem rendesen fogok viselkedni – Rímekben közlöm ellenfelemmel a helyzetet, remélem nem érti félre. Művészléleknek születtem, néha egy kicsit rímelnem is kell. Fegyverem készenlétbe helyeztem, ez okos döntés volt, mert az aranyos tigris vérszemet kapott. Az idomárja elmagyarázza a helyzetet, a pet kedvel, igen, ezt jó hallani, és megértem, hogy támad, mert ez egy csata. Nem tud mit tenni, teszi azt, amit neki parancsolnak. Momo támad, próbál megharapni, botom húzom magam elé, védekezés gyanánt. Karom helyett azt harapta meg, így a sérülést elkerültem, azonban élet csíkom tovább csökken. Páncélom még fent van, mégis az életem fogy. Roppant mód érdekes, ez a képesség és mindenekelőtt nagyon hasznos is.
- Igazán jó képessége van Momo-nak- mondom mosolyogva. Ez egy igazi dicséret, nem csak trükk, várok is egy kicsit, csak utána támadok. Nem a petet támadom, a gazdáját, vele lehet több szerencsém lesz ezúttal. továbbra sem veszem ezt véresen komolyan, de megsérteném ellenfelem azzal, ha hírtelen csak úgy, minden ok nélkül hagynám magam legyőzni, azt nem akarom, semmiképp.

Páncél: 9/9
Hp: 52/60

by **Luv Delackrose** Szer. Május 15 2013, 10:40

Igencsak furcsa ez a gyerek, nem tudom talán beüthette a fejét, táncol rímel meg szemtelenkedik… vagy netán gúnyolóik?... Nem tudom de azt igen, hogy bizony el kell látnom a baját, hogy tanuljon egy kis tiszteletett. Ezek a mai fiatalok… istenem… Nem csak pofátlanok, de néha az az érzésem hogy tiltot szereket is használnak méghozzá legalább olyan gyakran és hétköznapi módon, mint ha csak egy szál cigire gyújtatának rá. Hajjaj… bajban van a társadalaom. Momo támad de Jin kivédi… bosszantó hogy az összes támadását kivédi azzal a kis nyársbottal. Ahogy nézem kettőjük harcát felfigyelek és tekintetem beleréved a fiú harctól megizzadt arcába… Hmmm…. jobban megnézve nem is néz ki rosszul. Szép szeme van, és az a szemfedő csak még érdekesebbé, relytélyesebbé teszi a fiú arcát. A mimikája mikor a petemmel harcol, nem tűnik megerőltetettnek mindinkább olyan mintha Ő is élvezné a harcot. Néhány falevelet sodor elém a szél… majd… kipirult arccal bámulok a Jin fiúra. Aki még kedves hangon igazat ad nekem és megérti Momo viselkedését. És kaptam tőle egy igazi dicséretet. Levett a lábamról.
- Helyes~… - Motyogom, és szemem helyén két dobogó szív jelenik meg. Kezeim össze teszem, és már szaladok a fiúval szemben… Ő felém… én még gyorsabban … Ő szintén közelít. Momo mögötte… Ohh… azt hiszem ez az igazi szerelem, harccal, vérrel, és romantikus egymásra találkással… Majd… DAIIIING!.... Kongott a fejemen Jin husángja. A fejem felett csillagok repkedtek, és a páncélom is szinte megfeleződik. Várjunk csak!... Ezt nem értem… ha valamire hát erre biztos nem számítottam… és még Momo is… nagyot harap a lábamba a mérgezésével és még elengedni sem szeretné…
- Mi van ezzel a világgal?... Mi van ezekkel az emberekkel?... Hát mindenki meggajdult?.... – Kiáltok fel…Miközben igyekszem lerázni a lábamról az én kis Momo-mat… És ha Jin támadott akkor bizony megpróbáltam puszta kézzel kivédeni. Igen furcsa egy szituáció kerekedett… Amint megszabadultam Momo szorításától…
- Vidd csak… a tiéd lehet… ez a fenevad beszámíthatatlan, kiszámíthatatlan, elszámíthatatlan, össze számíthatatlan, szétszámíthatatlan… - és még folytathattam volna… értelmetlen megzavaródott szavaim. Igen kissé megzavart a petem viselkedése, ilyenre még nem volt példa, bár lehet azért kaptam ezt mert túlzottan elragadtak az érzelmeim a harc közepén… de most hála ennek, nekünk áll rosszul a szénánk… ez azért durva húzás volt… Bár nem adja fel.. amint lerázom magamról… rögtön felpattan jön és támad… de kivételesen nem engem, pedig elsőnek felém vette az irányt. Értem már! Ez egy csel volt?!.. Már támadt is Jin felé.

Páncél:13-7=6 point. Jin támadása.
Élet: 30-2=28 pont. Petem mérgezése.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Május 25 2013, 15:24

Mivel nem vagyunk nagyon közös nevezőn ellenfelemmel, jobb ötlet híján rímekbe öntöm szavaimat. Így agyarázom el neki a helyzetet. Hogy nem haragszom rá, személy szerint bajom sincs vele. ez csak egy párbaj, amerre szükségem van, hogy tudjak fejlődni. Remek alkalomnak bizonyult ez és nem akartam elszalasztani. Alig pár exp és jöhet az új szint, erősödhetek, hogy ne engem keljen megvédeni, hanem én védhessek meg másokat.
Megdicsérem a kis jószág képességét, mely egy ideje már szívja le az életemet, holott páncélomon még sérülés nem esett. Azután nagy nehezen kitérek egy újabb támadása elől. Momo nem játszadozik, aranyos meg kedves állatka, de ha harcra kerül a sor, akkor odateszi magát és megtesz mindent. Legalábbis így gondolom. Csakhogy a bébi tigris nem engem választ következő ellenfelének, hanem saját gazdáját, miután én magam is beviszek egy sikeres találatot neki, igaz nem védekezett, talán előnyt akar adni. Momoka lábon harapja Luv-sant és nem is akarja elengedni, úgy kell leráznia a saját petjét magáról. Én csak elkerekedett szemmel állok és nézek, nem támadok, nem lenne helyes és fogalmam sincs arról, hogy mi is folyik most itt tulajdonképpen. Végül felajánlja nekem a tigris tulajdonjogát? Ezt már tényleg nem értem és szavakat sem találok rá az első pár másodpercben.
- Ugyan, én nem vagyok idomár…. – ellenkezek vele azonnal. Tényleg nem tudnék vele harcolni és nem is lenne szívem csatába küldeni szegénykét. Na meg akkor idő idomárját sem védené meg senki. Nem tehetek mást, egyszerűen el kell utasítanom. Momo támad a gazdájára, éppen mozdulnék én magam is,d e ekkor irányt vált és beleharap az én lábamba. Páncélom egy az egybe eltűnik, nincs többé és hp-m is jócskán megfogyatkozik. Ügyes cselt vetettek be ellenem. Eljátszották azt, hogy egymás ellen fordulnak, hogy lankadjon a figyelmem, majd támadnak. Bevált.. ehhez csak gratulálni lehet, azonban mivel egy párbaj kellős közepén vagyok, nekem is támadnom kell. Fegyveremmel intézek egy szúrást Luv-san bodái közé, azután meg hátrálok.

Hp: 40/60

by **Luv Delackrose** Pént. Május 31 2013, 19:39

Momo a kis petem eléggé agresszív egy jószág lett hirtelen, nem az ellenfelem hanem a saját gazdáját azaz engem kezdett el támadni, méghozzá elég durván.
Ugyanis megharapooooot ｡･ﾟﾟ･(>д<)･ﾟﾟ･｡ engem a saját gazdáját. Úgy éreztem magam abban a pillanatban mint akit hátba támadtak egy késsel. Nem éreztem fájdalmat de igencsak mélyre hatott és a kis állatkám a bizalmam is elveszítette, majd végre rá akadt az igazi ellenfelünkre és őt is jól megtámadta. Bár nem tudtam neki örülni egész addig amíg rá nem jöttem hogy a Momo-chan okosabb mint én. Nah jó a ténynek nem örülök de akárhogy is, így végre komoly sérülést is tudtunk okozni a pimasz Jin-kun-nak. Sokáig nem éreztem ezt az örömöt, ugyanis Jin is támadásba lendült és a bordáim közé akarta mélyeszteni a nyársbotját. Pislogtam párat, megpróbáltam kivédeni, de csak egy fucsa csípőmozdulat lett belőle, majd el is csúsztam és a szemüvegem a földön landolt… valahol. Elfogott a pánik.
- A szemüvegeeeeem! - Σ(゜ロ゜\)
Kezdtem el matatni a földön, figylemen kívül hagyva mind Jint mind pedig Momo-cahnt.
[color:3b79= #971140]- A szemüvegem nélkül nekem sötét a világ! Nem látok semmit, semmit semiiiiiit! Megvakultam. – Kaptam a szememhez.
- Hol vagytok? Héé itt vagytok még? Ne hadjatok magamraaa ebben a sötét világbaaaan! Egyedül…– Keltem ki magamból, kétségbe esve. Ráztam a fejem jobbra baljra, majd hehh?..
- Én… én.. látok! – Pislogtam nagyokat. Sőt még a szemüvegem is megpillantottam, feltettem és feláltam mint ha mi sem történt volna, majd megszólaltam.
- Köhöm… folytassuk. – És Momo már támadásba is lendült, ugyanakkor most én sem maradtam le. Közel mentem hozzá és a nyárbotját igyekeztem lefogni hogy az én kis Momom ismét jó nagyot haraphasson az ellenfelembe.

Páncél: 0.
Élet: 25 pont. Petem mérgezése és Jin bordaközi szúrása.

by **Cardinal** Kedd Jún. 11 2013, 23:53

*megy és átgondolja az életét* Khm... de előtte azért adok jutalmat is. Karakterleadás miatt félbeszakad a párbaj, így "csak" 25 xp és 60 arany jár érte. Lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom

Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)

Re: Tanár vs Diák (Két vörös egymás ellen)