Pirik egymás közt - Asucicc vs Malcicc

Felkavartak a bosson történtek, ugyanis semmi sem úgy zajlott, ahogyan én azt elterveztem. Pedig a terv maga tökéletes volt. Az emberem, aki az információ szórásáért volt felelős, elvégezte a dolgát. Valamiért azonban a frontharcosok ignorálták ez. S ignorálták egy ártalmatlan, vörös indikátoros játékos életét is.
Ha valamit, akkor ezt gusztustalannak tartok. Ritka az olyan eset, amikor még bennem is felmegy a pumpa a gyarló, emberi igazságtalanságok láttán. Biztos vagyok benne, hogy Szophie nem tudott, nem tudhatott a tervünkről, hiába bújt hozzá Tachi úgy, mintha a világ legjobb dolga lenne. Bár így, hogy az idomár kimutatta a foga fehérjét, már látom, miért alkotnak ilyen „tökéletes” párt. Már értem, mit látnak egymásban. Megtalálta a zsák a foltját.
Nem áll szándékomban belemászni a kapcsolatukba, hiszen nem rám tartozik. Shuunak viszont igaza van, magával az egész fronttal kapcsolatban. Már régóta ezt hajtogatta, de eddig nem hittem neki, mert Hinari is tök kedves volt velem. Ma viszont csak káosz és halál várt ránk, valamint egy teljesen inkompetens vezető, aki nem csak a parancsnokságra alkalmatlan, de semmi következménye nem lesz a tettének. Csupán azért, mert ott van egy neves céh ikonja a neve mellett.
Újra és újra csalódom az itt élő emberekben, s jutok arra az elhatározásra, hogy jót teszek azzal, hogy kijuttatom a szenvedőket. És a gyengéket, meg a méltatlanokat. Eredetileg az a szándékom, hogy az új boss próbálkozásra sem megyek el, főleg, ha azt ismét Szophie, vagy esetleg Tachibana szervezik. De nagy meglepetésemre mégis érkezik számomra egy meghívó – egy olyan embertől, akitől a legkevésbé számítottam rá.
Nem vagyok hajlandó tabukban élni. Válaszomban megüzenem neki azokat az információkat, amikre szüksége lehet, sőt, még talán picit többet is. Én leszek az, aki megtöri a fronton ezt a tabut. Mert tőlem számítanak erre a legkevésbé. Amint azonban rányomok az üzenet gombra, újabb érkezik – ezúttal azonban Malcolmtól. Igazság szerint erre inkább számítottam, hiszen van mit megbeszélnünk most, hogy kifutott a sínről az a vágány, amit mi olyan rendesen elhelyeztünk rajta. Végül is, így is majdnem mindenkinek ki kellett burkolnia. Mindezt pedig azért, mert ketten nem voltak képesek figyelni a saját társaikra. Egyszer figyelmetlenségből, egyszer pedig önzőségből... De ez mindegy is.
A jótékony hatású fűszer már igencsak kezd elpárologni a szervezetemből, így megtöltök magamnak egy pipát, mielőtt a szafari szintjére teleportálnék. A nyugati részen sétálgatva pedig meg is gyújtom azt. Segít egy kicsit feledtetni a bosson történteket. Inkább a jövőre kell koncentrálnom. Meg arra, hogy Malcolm ne akarja felszabadítani Shuut. Ő ugyanis az én védelmem alatt áll.