Veszélyes a Vörös? Kazu vs. Saya

Rengeteg dolgom volt mostanában, és bizony mindig siettem valahová. Most sem volt ez másként, ugyanis nem ártott gondosan előkészíteni a gépezetet, mielőtt mozgásba lendítem. Sietve szeltem hát keresztül a várost, senkinek meg nem állva, és az emberek szépen engedelmesen félre is húzódtak az utamból amint észrevettek. Nem igazán törődtem velük, hisz sose tettem, bár különös módon, most mégis értük szándékozom tenni valamit. Az élet furcsa fordulata, nem igaz? Gyilkosból emberbarát. Nem egyszerű feladat, de sosem futamodtam meg a kihívások elől, akkor miért most tenném? Azonban míg a lábaim, és a gondolataim külön utat jártak, addig a szemeim egy harmadikra tértek. Először fel se tűnt mit nézek, hisz fejben teljesen máshol jártam, de végül is, pár lépés után mégis megtorpantam, mint aki szellemet látott, és valóban frappáns megnevezésnek tűnt. Tényleg olyan volt, mint egy magányos kis szellem, az utamból félrehúzódó névtelen tömegben megbújva. Valamiért úgy éreztem, hogy nagyon is ismerem ezt a lányt, de hirtelen meg nem mondtam volna miért. Háttal állt a tekintetem kereszttüzében, de mintha csak megérezte volna, lassan elkezdett megfordulni és én abban a pillanatban jöttem rá. Az arcát még nem láttam meg, mikor a tekintetem már a céhlogóra tévedt, és egyből tudtam kivel van dolgom. Saya! Nem lehetett más, hisz épp eleget hallottam már róla, és ahogy az arcát is megpillantottam, teljesen biztos voltam benne. Anatole védence, Raven barátja. Épp elég figyelmet kapott ahhoz, hogy az enyémet se kerülhesse el. Terveztem a találkozást, készültem rá, de előbb jött el az ideje mint vártam.
Rám nézett, és egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk. Valami megcsillant benne. Talán félelem, bár nem voltam benne teljesen biztos. Óvatosan oldalazni kezdett, láthatóan menekülni próbált, de én nem terveztem ilyen könnyen futni hagyni, ha már így összetalálkoztam vele.
– Üdv Saya. - mondtam, a talán kevésbé bizalomgerjesztő öltözetemmel szöges ellentétben álló, kedves hangnemet ütve meg. - Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. Raven sokat mesélt rólad. - folytattam, lassú, nyugodt léptekkel elindulva felé. Meglátjuk, vajon eleget tudok-e róla, és vajon elérem-e a célom.