[Küldetés] Éljen a Király!

Meglehetősen korán ébredtem, a nap még éppen hogy felkelt de én máris elhagytam és megkezdtem a szokásos reggeli sétámat. Az idő tökéletes volt, kellemesen hűvös pont ahogyan szeretem. Kicsit furcsa érzés fogott el miközben sétáltam végig a majdnem üres fő utcán, alig néhány npc-t és egy két korán kelt játékost lehetett csak látni. Ez természetesen nem meglepő, kevesen vannak akik a boltok nyitása előtt kelnek, akik pedig valami oknál fogva mégis azok is inkább a városon kívül mészárolják a szörnyetegeket... Egyszerűen nem lehet ellenállni a nap első sugarainak, még ebben a virtuális világban is szemkápráztató ahogyan beborítja az eget a nap vöröslő sugarai. Miközben gyönyörködtem az égben utam a főtérre vezetett, ahol egy kisebb tömegre lettem figyelmes. Már messziről hallani lehetett ahogyan ordítoznak. Közelebb érve észrevettem hogy három talpig felfegyverkezett egyén egy alacsonyabb kicsit kócos lánnyal veszekszik. Kicsit szégyenlem de kíváncsivá tett hogy miről is beszélhetnek vele ezért szépen lassan közeledtem feléjük minél feltűnésmentesebben, próbáltam úgy tenni mintha csak a boltok kirakatát nézegetném. Szerencsére annyira el voltak foglalva hogy észre sem vettek. A lány a szökőkútnak dőlt és elővette fegyvereit. majd védekező pozíciót vett fel. Azonban a zaklatói tovább támadták önző követelésükkel, hogy a lány csatlakozzon hozzájuk a céhbe. Azonban amikor a lány sokadszorra elutasította a meghívást az egyikük mérgében megragadta és magukkal akarta vinni a főhadiszállásukra. Ezt nem hagyhattam, senki sem szabhatja meg a másiknak hogy mi a jó neki. Kau-val támadtattam meg azt a férfit aki megragadta a lány karját.

Szerencsére sikerült leválasztani férfit a lányról, azonban sajnos búcsút kellett mondanom zöld indikátoromnak. Már készültem volna hogy bevessem különleges képességem figyelemelterelés céljából hogy megszöktethessem magunkat, de egy ismerős hangra lettem figyelmes. Hátranéztem és egy ismerős arcot pillantottam meg, Jin-san volt az. Fegyvertelenül közeledett a magas goromba férfihoz a szokásos mosolyával. A szokásos higgadtságával kezdte is meg mondandóját, neki sem volt ínyére hogy egy lányt bántalmaznak. Sajnos biztos voltam benne hogy szavakkal mit sem ér ilyen emberek ellen. Itt az esélyem hogy kimenekíthessem amíg Jin-san lefoglalja őket. Indultam volna el a lány felé de felbukkant még valaki aki pajzsával beállt a lány elé. Mondhatom csodálatos még egy ellenség, legalábbis ezt gondoltam mielőtt még megszólalt. Ő kicsit agresszívebben rájuk ordított, és bevallotta hogy ő is béta tesztelő volt. Hatalmas bátorságra vall hogy valaki ilyesmit ki merjen jelenteni mivel a játékosok legnagyobb része kerülte azokat akikről kitudódott. A férfi alattomos módon megvádolta a lányt hogy ő megtámadta miközben ők csak céhbe akarták invitálni. Micsoda egy kétszínű.. Eközben a lányra pillantottam akinek úgyszintén sárgává vált az indikátora. A férfi hirtelen komor tekintettel nézett rám.
"- Attól, tartok hogy mindkettejüket be kell zárnom..." bbezárni? Be akar börtönözni? Mire észbe kaptam már támadást indított a lányka felé. Már túl késő volt hogy megmenthessem. Szerencsére nem csökkent nullára az élete de életveszélyben volt. Valamit tennem kell.. ha sikerülne valahogyan a lány közelébe jutnom akkor felhasználhatnám a potion-om...
"- Téged pedig, békás kislány... magam viszlek be!"
- R-Rendben, harc nélkül veletek megyek, d-de cserébe engedjétek el a lányt... válaszoltam, de tisztában voltam vele hogy semmit sem érek el vele.

Most először látom Jin-sant mérgesnek, bár ez csak természetes hogy egy ilyen helyzetben nem mosollyal az arcán nézi végig ahogyan egy játékostársunkat összevernek. Fegyvere pedig egyik pillanatról a másikra átváltozott egy hatalmas pajzsá és megindult a két ellenséges katona felé. Eközben a főnökük egy hatalmasat hümmögött mintha elgondolkozna az ajánlatomon, de a hmmögést követő mosolya azonnal elárulta hogy a válasza nem lesz.
-" Nincs alku egy bűnözővel, főleg nem hogy egy másik emiatt meglógjon!" Pontosan úgy történt ahogy gondoltam, egy olyan önfejű és agresszív alakkal mint ő nem lehet megállapodni... és mégis miért utalt arra hogy a lány egy bűnöző? Tisztán látszik hogy alacsonyabb szintű és még a felszerelése sem túl jó... mégis hogy lehetne ő bűnöző? Jin-san védelmező hangjára lettem figyelmes
- "Fuuko-san nem szabad. Csak átver téged. Joey-san segíts neki…. kérlek..-" még egy ilyen helyzetben is jobban aggódik a társai épségéért mint a sajátjáért és most már megtudhattam hogy a szőke srácot Joey-nak hívják. Jin-san kiáltása után hirtelen előttem termett a szőke lovag, szavaival próbált megnyugtatni. Nemáll túl jól a szénánk, talán az lenne a legjobb hogyha harc nélkül el tudnánk menekülni és meggyógyítani a lányt. De sajnos jelenleg még az is kérdéses hogy ha harcolnánk velük mi győzedelmeskednénk e... A két csatlós támadni készült, ez nem jó... és most pedig a főnökük is elkezdett matatni az eszköztárában elég valószínű hogy felfegyverkezik és ő is támadást indít ellenünk. -" Fuuko, ha elbuknák, fuss olyan gyorsan, amennyire tudsz, oké?" ezt mégis hogy értette? Biztos hogy nem nézném tétlenül hogy a szemem láttára püfölik szét két játékostársamat! A futásról meg nem is beszélve már nem vagyok olyan gyáva mint voltam. - Köszönöm az aggódásotok Joey-san, Jin-san de nem fogom tétlenül a háttérből végignézni ahogyan ti harcoltok. Ezzel a kijelentéssel előjöttem Joey-san védelmezéséből. Velünk szemben a férfi aki komoly sérülést okozott egy lánynak és be akarja börtönözni kicsit távolabb pedig Jin-san vív kettő az egy elleni harcot. Fegyverét támadásra készen tartva szólal fel ismételten a csoport vezetője:
- "szembeszállnátok Aincrad egyik legnépesebb céhével?"
Azonban válaszomat fegyverem előrántásával üzenem meg neki, most már bármelyik pillanatban ha szükséges védekezhetek. De sajnos még mindig van egy hatalmas probléma mégpedig az igazságtalan helyzet ami Jin-san oldalán alakult ki... Ha legalább sikerülne a lányt tartó harcost legyőzni felhasználhatnék egy potion-t hogy ne legyen életveszélyben.

"- Nyugalom Fuuko-san. Nem szándékozunk harcolni ezekkel az urakkal.. -" jelentette ki Jin-san aki látszólag már nagyon az idegeinek határán van.
"- Ne aggódj Fuuko, én akkor sem fogom hagyni, hogy ez a se**fej hozzád nyúljon. -" egyre inkább zavarban éreztem magam, nem túl gyakran fordul elő egy lány életében hogy két férfi is akár a saját életével próbálja védelmezni. Egy kis melegség járta át a szívem, azóta nem éreztem ilyet mióta beléptem ebbe a játékba, sőt talán még azelőtt sem. Ezek után már végkép nem szabad hagynom hogy bántódásuk essen. Ha kell akár felajánlom magam értük... A férfi újabbat sóhajtott, látszólag elgondolkodott valamin. Elégé úgy tűnt hogy nemigazán érdekelte hogy Joey-san mit mond neki. Sokkal inkább Jin-sanra figyelt aki minden erejével azon volt hogy meggyőzze hogy engedjen el minket és vegyük úgy mintha minden meg sem történt volna. Mielőtt újra bárki is szólhatott volna zörrenésekre figyeltem fel, a hang egyre csak erősödött amikor megfordultam két férfit volt az.
"- Tegyétek le a fegyvert, mindhárman!" kiáltott fel. Az utasítás minden bizonnyal nekünk szólt. A helyzetünk csak rosszabbodott, amikor még hárman voltak is veszélyesnek tűntek de most hogy túlerőben vannak még inkább esélytelenebbnek látszik a helyzet a menekülésre. Felkaptam Kou-t a földről hogy véletlenül se tudjon elmozdulni, vagy akár egy véletlen mozdulatommal rájuk támadni vele... Kell egy terv... egy terv... akármennyire is töröm a fejem semmi sem jut az eszembe.
- Megállni! egy női hangra lettem figyelmes, körbenéztem de nem láttam senkit se rajtunk kívül a téren. - E-egy ta-tapodtat se... ismételten kiáltott fel a lány. Mindenkinek a tekintete a tetőre szegeződött ahol egy alacsony szőke íjjászlány állt. Kicsit megremegett a keze és szépen lassan felhúzta az íját. Csak reménykedni tudok hogy ő már nem ellenség.
"- Nyugalom, Hilde, itt vagyok...". Egy jól páncélozott férfi jelent meg és nyugtatta meg a lányt akit ezek szerint Hildének hívnak.
"-A Király nevében, mit művelnek az utcán ilyen korán? Nem bájcseverészést, ebben egészen biztos vagyok..." A hangja szinte megbénított, mozdulatlanul néztem fel rá és most már biztos voltam benne hogy ők nem a másik öttel vannak. Beszédre nyitottam a szám de egy szó sem jött ki rajta, valami oknál fogva csak döbbenten néztem magam elé. Lehetséges hogy tényleg egy börtönben fogok meghalni ebben a romlott világban? Talán jobb is így, úgyis csak hátráltatnék mindenkit most is miattam keveredett bele ebbe a szituációba két ártatlan járókelő, ha nem vártam volna annyit a fejlődéssel, ha bátrabb lettem volna, akkor most nem ilyen erőtlenül állnék és várnám hogy történjenek a dolgok. Egyre több és több dolog kavargott a fejemben, enyhe fejfájást kezdtem érezni ami meglepő főleg mivel egy játék világában vagyunk...

Jin-san és Joey-san egymást váltva mesélték el a történteket röviden és minél tömörebben a tetőn álló idegennek aki komor tekintettel figyelte őket és a támadókat. Mindent alaposban végiggondolt , nem sietett a válasszal. A felkelő nap első sugarai szinte simogattak, nyugodtságot sugároztak még most is. A tetőn álló férfi is elmerengve tekintett az égre, és emelte magasba a kezét. Egy jel volt. A körülöttünk lévő házak tetején rengeteg játékos bukkant fel, illetve néhány Njk is. Mindegyikük fegyvert tartott a kezében a legtöbbjük íjjász volt.
"- Ennyi elég volt, nem várok magyarázatot az önök részéről..." szólalt fel a mély rekedt hangján és tekintetét a jelenlegi ellenség parancsnokára szegezte.
"-Meguntuk, hogy étellel csalnak játékosokat a céhükbe és úgy kezelik a legkisebbet is, mint valami önmagát eladott rabszolgakatonát! A Király nem szed adót, a Király nem kér semmit segítő kezéért cserébe, s a zsoldosai bármikor elmehetnek! Az ő nevében mostantól kitiltom önöket a Főváros utcáiról, bármit mondanak a vezetőjükről ha nem tudja kordában tartani a saját embereit akkor legalább annyira haszontalan lenne tárgyalni vele, mint ahogy önökkel is!" Meglepetten hallgattam mondandóját. Ezek szerint másokat is ilyen aljas módon próbáltak a céhük tagjaivá tenni. Egy újabb példája az emberi kegyetlenségnek, kegyetlen módon kihasználni a játékba programozott éhség érzetet... De azt hiszem most már nincs min meglepődnöm azok után hogy szemem láttára kis híján megöltek egy gyengébb játékost ráadásul csoportosan... A távolban egy csuklyás alak bukkant fel, amikor közelebb ért a lányt fogva tartókhoz és a csapat elteleportált, a lányka pedig a földre pottyant. Hatalmas szerencse hogy nem vitték magukkal. Rögvest odafutottam és felhasználtam utolsó Mini Potion-öm (+5hp). Nem sok de így már rendben van, nincs életveszélyben. Tekintetem a tetőn állókra szegeződött vagyis most már csak a mogorva tekintetű férfira ugyanis mindenki másnak nyoma veszett. Egy meghajlással nyilvánítottam ki a köszönetem amiért nem hagyta hogy elvigyék a lányt és engem. Meghajlásom követően megjelent egy páncélozatlan férfi, és mind a ketten lemásztak a tetőről. Az újonnan érkező körbenézett a téren, a másik férfi pedig alaposan szemügyre vett minket. Valamit mondott de nem lehetett tisztán hallani ilyen távolságból a mondandójának a végét sikerült csak elkapnom ami így hangzott "... köpönyeges tündérlány..." ezzel talán az eszméletlenül fekvő lányra gondolt?
"- Kapitány, annak a lánynak nincsen támadóereje... ellenben van valamiféle aurája, amivel befolyásolja környezetét. Többféle módon is, ellenben csupán egy zsoldos, nem tagja a Frontnak" szólalt fel a páncélozatlan fiú. Ha amit mondott igaz akkor mégis hogyan sikerült a lánynak beleszúrni fegyverét a férfi lábába úgy hogy annak csökkent az életpontja és ezzel sárga indikátort szerezzen? Egyre több a megválaszolatlan kérdés, és minél inkább törtem a fejem a válaszokon egyre csak erősödött a fejfájás.
"- Önök mit tudnak az Aincrad Felszabadító Frontról?"
-Aincrad felszabadító Front? É-én most hallok róla először. - válaszoltam, talán kicsit halkabban a megszokottnál és közben figyeltem az ölemben fekvő lányra.

Szépen sorban mindannyian válaszoltunk a "kapitány" kérdésére. Mialatt körbetekintettem mocorgásra lettem figyelmes, a lányka kezdett el ébredezni és mire kinyitotta a szemét láthatóan mindenki tekintete rá szegeződött. Kicsit zavarodottan nézett közbe. Jin-san odalépett hozzá és egy ínycsiklandozónak tűnő szendviccsel kínálta meg amit egy kis habozással ugyan de elfogadott. Annyira aranyosan majszolta a szendvicset majd megszakadt a szívem ha arra gondoltam hogy lehet napok óta ez az első étek amihez hozzájuthatott. Ezt a nyugodt és békés pillanatot az egyik férfi hangja szakította meg.
"- Gomenasai, modortalanok voltunk - a nevem Mori és az Aincrad Királyi Hadsereg céh tagja vagyok, tulajdonképpen mindketten. Néha megfeledkezem arról hogy mások is vannak körülöttem... de egyesek majdhogynem min...." Először csak pislogni tudtam arra hogy "megfeledkezik arról hogy nincs egyedül" részre de végiggondolva a történteket nem is vártam volna el tőle hogy bemutatkozással kezdje, és most már tudjuk hogy Mori a neve. Aincrad Királyi Hadsereg érdekes még sosem hallottam erről a céhről, pedig naphosszat a városban vagyok. Biztosan nemrég alapították vagy eddig titokban tevékenykedtek... A Mori nevezetű férfi elgondolódott és valamit ismételten motyogott magának, kicsit ilyesztőnek hatott a páncélzatával főleg azokkal a hideg szemekkel amikkel többször is végigmért. Kiráz tőle a hideg a társa pedig ismételten minket néz, biztosan nem bízik bennünk. Végül a tekintete leragadt rajtam, kicsit zavarba ejtő volt ahogyan nézett, amikor a tekintetünk összetalálkozott elkaptam a fejem és kicsit elpirultam.
"-- A segítségüket igénylem egy ügyben - szólalt meg - hajlandóak volnának elfogadni a felkérésem?" Segítség? mégis miféle segítségre gondolhat. Azt hiszem az lesz a legjobb ha felesleges agyalgatások és feltételezések helyett megkérdezem.
- Miben is lenne szükségük a mi s-segítségünkre? - A kérdésem követően tekintettem a kapitány úrra aki szintén meglepett arcot vágott, ezek szerint nem számított hogy a mi segítségünket kéri a társa. Egy percnyi elmélkedést követően válaszoltam a kérdésére.
- Izé... Kérlek fejtsd ki bővebben miben is lenne szükségetek a mi segítségünkre? - Abban az esetben ha nem emberölésről van szó szívesen segítek bárkinek, jobb híján legalább egy kis tapasztalati ponthoz juthatok.