Szophie Iryana vs. Fujiwara Kazuma

Amikor kitértem előle még piszkálódni kezdett. Milyen kis gonosz tud lenni…
– Már megbocsáss de, szeretem én kézben tartani a dolgokat. - válaszoltam neki én is mosolyogva. – Mondhatod nyugodtan. - mondtam utána a kérdésére. Már biztos voltam benne hogy a beszélgetésünk vége az lesz, hogy ő beszél, én meg hallgatom de engem nem zavar. Ugyanakkor, amikor meghallottam a témaválasztását kicsit felszaladt a szemöldököm.
– Párat ismerek de, itt nem hinném, hogy túl sok hasznát vesszük bármelyiknek is. - főleg hogy itt nem érzünk fájdalmat. Ezek után igen részletesen kezdte ecsetelni a különféle eszközöket. Nem igazán értettem miért is mondja ezeket nekem. Talán valami figyelemelterelés akar lenni? Ha erre játszik az nem fog menni. Aztán csak a végére ért.
– Érdekes dolgok ezek de két kés is legalább olyan hasznos a jó kezekben. - válaszoltam neki mosolyogva. Továbbra is az eltervezett taktikát folytattam, és amikor úgy láttam, hogy talán nem figyel annyira elindultam felé. Két gyors vágást ejtettem rajta de meg se próbálta elkerülni. Helyette egy puszit kaptam, ami legalább olyan veszélyes volt minta megtámadott volna. A meglepetéstől sikerült elvétenem a következő lépést, és ha nem vagyok elég ügyes, akkor biztos, hogy a hasamon landolok. Ez a kis hiba elég is volt, hogy a farkas a hátamra vesse magát. Próbáltam megtartani az egyensúlyomat de előre zuhantam és éreztem, ahogy a kis állat a hátamba mélyeszti a fogait. Nem teketóriáztam sokat. Ha a földön tud tartani, akkor esélyem sincs. A könyökömmel hátraütöttem oda, ahol a farkast éreztem, és amikor éreztem, hogy nincs a hátamon felpattantam és megint elhátráltam tőlük. Az életcsíkomra nézve igen csak nagydarab hiányzott belőle.
– Pff - fújtattam. - Ez elég gonosz húzás volt - mondtam neki nem túl őszinte sértődöttséggel a hangomban. - de ügyes… Másodszor már nem fogok bedőlni neked. Viszont, ha mindenkivel így harcolsz, akkor tényleg meg fogok sértődni. - Most pedig kell egy ötlet… Ekkor balra néztem és…
– A francba! - kiáltottam fel kikerekedett szemekkel. Remélem, bedől de egy ilyen ősrégi trükk jutott csak eszembe. Ezután nem habozok, ha elhitte, ha nem elindulok felé és a gyorsaságomat kihasználva, próbálok a háta mögé kerülni. A jobb kezemben lévő kést futás közben elrakom. Ha pedig sikerül mögé kerülni nem vágom, meg hanem inkább elkapom. Jobb kezemmel megpróbálom leszorítani a kezeit de, ha nem sikerül mindkettőt, akkor csak a kést, tartó kezét kapom el a bal kezemben lévő kést, pedig a torkához szorítom.
– Itt a visszavágó. - Súgom a fülébe aztán a nyakát, kezdem csókolni. Közben, pedig úgy próbálok fordulni vele együtt, hogy Szophie lehetőleg a farkasa és közém, kerüljön. Biztos vagyok benne, hogy a farkasa nem fog támadni, ha ezzel veszélyezteti a lányt. Ha pedig nagyon erősen próbál szabadulni, vagy Vezér miatt kerülnék mégis veszélyes helyzetbe, akkor elengedem, és biztos távolságra próbálok kerülni tőlük.
Viszont, ha nem sikerülne lefognom, akkor, muszáj lesz eltávolodnom, hogy ne tudjanak megtámadni.

(Élet: 40/25 Páncél: 2/0)

- De képzeld csak el! Azért ha nem is érez fájdalmat, azért azt mégis látnánk, ahogy a szeme kipottyan a helyéről. Csak utána pixeleződik szét. Egyébként nem is azért mondtam, hogy kipróbáljuk, csak úgy.. - mondtam neki. - És a késes támadás akkor sem olyan látványos. Az csak amolyan mindennapi késelés, semmi extra. - legyintettem. Ezek után neki kezdtünk megint harcolni, mint kiderült, a puszim tökéletes elterelésnek bizonyult, pedig nem is annak szántam.
– Pff, Ez elég gonosz húzás volt ,de ügyes… Másodszor már nem fogok bedőlni neked. Viszont, ha mindenkivel így harcolsz, akkor tényleg meg fogok sértődni. - Nem tudhatta, hogy nem a harc részét akarta képezni.
- Mégis mit gondolsz te rólam? Nem a sarokról szedtek össze, hogy csak úgy osztogassam a puszijaimat. - játszottam a sértődöttet én is.
– A francba! - kiáltott fel ekkor. Gyorsan megfordultam, hogy megnézzem, mi az. Eszembe sem jutott volna, hogy egy Tom & Jerry trükkel fognak csőbe húzni.
- Szóval így játszol? - mosolyodtam el. Mire felfogtam a helyzetemet, mögém ért, és teljesen lefogott, a kését pedig a torkomhoz szorította. A másikat gondolom elrakta. Megfordultunk, így szembe néztem kicsiny farkasommal. Eszembe jutott, amit még a Ren elleni párharc után mondtam neki.
~ Ha olyan helyzetbe kerülök, amikor nem tudsz egyszerűen megmenteni, akkor használd a képességed, és fagyaszd meg az ellenfelem, akkor talán szabadulok. És azt messziről is tudod alkalmazni, úgy hogy még mozdulnod sem kell, és nem feltűnő, tekintve, hogy egy kis csillogás senkinek nem tűnik fel, betudják a napfény szikrázásának. ~
– Itt a visszavágó. - mondta közben a fiú. Vajon mire gondol? Nem kellett sokat várnom, hamar megtudtam. Elkezdte csókolni a nyakamat. Beleborzongtam. Nem akartam, hogy vége legyen. Farkasom meg nem tudta eldönteni, hogy most akkor harcolunk, vagy sem. Értetlenül figyelt. Aztán valamiért mégis úgy döntött, hogy támad, talán a kés látványa tette. Láttam, ahogy a szeme színe megváltozik, és láttam, ahogyan az apró csillámok megtöltik a levegőt. Nem tudom, hogy talált-e, de én mindenesetre magamhoz tértem, és megpróbáltam szabadulni a szorításból. Ennek következtében egy vágást ejtett rajtam, vagyis én vágattam meg sajt magam. Ha sikerült szabadulnom, akkor elfutok farkasom irányába, ha nem, akkor úgy is mindegy, maradok. Ha betalál farkasom képessége, akkor nyertem, ha nem, akkor nem.

Vezér: 15-5=10
Szophie: 30-4 = 26
Páncél:1-1 = 0

Sikerült a kis tervem. Szophie látszólag meg se próbált szabadulni. Továbbra is lefogtam és közben fél szemmel figyeltem a farkasát. Vezér is figyelt minket de meg sem próbált támadni. Valahogy nagyon tetszett ez a helyzet de aztán Szophie megmozdult enyhítettem a szorítást mire kitépte magát a kezeim közül. Közben a késem megvágta a nyakát de, hagytam futni. Már vártam hogy a farkasa nekem ugrik de ekkor feltűnt valami.
Hirtelen nagyon hideg lett és valami furcsa csillámlás vett körül. Az életemet jelző csík, pedig gyorsan csökkenni kezdett. Ez így nem lesz jó. Ez lenne az ő képessége? Hirtelen rájöttem, vagyis inkább gyanítani kezdtem hogy mi történt. Mielőtt Szophie elszaladt furcsa csillogást vettem észre a farkas körül de nem igazán figyeltem rá. Azt hittem csak a szemem káprázik de, úgy tűnik csak a képességét, készítette elő. Savanyú mosoly jelent meg az arcomon, ahogy az életpontjaimat a felére csökkentette.
– Hát igen… - jegyeztem meg végül kicsit vacogva. - nehéz úgy párbajozni, ha az ember nem lát tovább az orránál. - Lesöpörtem egy adag zúzmarát a ruhámról. Nem éppen fagyhoz öltöztem…
– Ha nem… - hogy folytassam? - ha nem zavarsz, meg legyőztelek volna. - Nem egészen ezt akartam mondani de mostmár mindegy. Abban viszont igazam van, hogyha nem máshol járnak a gondolataim, akkor talán le is győzöm de, minimum tovább bírom, mielőtt lenulláz. Örültem is a győzelmének meg nem is. Azért kicsit talán reméltem hogy én fogok győzni. Végül azért még hozzátettem.
– Gratulálok a győzelméhez Szophie-sama. - mondtam neki egy csipkelődő mosoly kíséretében. - és mit gondolsz, mit tegyünk a nap hátralevő részében? - váltottam hirtelen hangnemet. Aztán vártam hogy belekezdjen egy újabb monológba…

(Élet: 40/4 Páncél: 2/0)