Kusumi Ayani vs Fujiwara Kazuma

Azt mondják a Kezdetek Erdeje kicsi és veszélytelen. Igazat kell adnom ennek az állításnak. Két nap alatt a legnagyobb részét bejártam bár inkább csak a könnyen bejárható területeket és ez alatt pár állaton kívül nem sok mindent találtam. Lustán lepillantottam a fáról felmérve a helyzetet. Senki. Minden nyugodt főleg mióta az aktív játékosok nagy része elkezdett átköltözni a felsőbb szintekre. Akik mégis itt maradtak azok meg általában ki sem mozdulnak a városok, nyújtotta biztonságból. Mégis… Túl nagy a nyugalom. Már napok óta nem történt semmi említésre méltó és a mobok gyilkolása is kezdett monotonná válni. Elgondolkoztam rajta, hogy megtanuljak egy mesterséget, de ahhoz sem volt sok kedvem. Jó lesz nekem itt. Tetszik ez az erdő. Még tíz perc és lemászok innen egy újabb sétához.
De ugyan miért is menne minden terv szerint? Egy lány hangját hallottam nem is olyan messziről. Kinyitottam a szemem és egy gyakorlott mozdulattal felvettem a maszkomat. Óvatosan guggoló helyzetbe váltottam és úgy néztem a hang irányába. Nem vett észre, ha jól láttam egy lóhoz vagy valami hasonlóhoz beszélt. Állatidomár. Ilyen az én szerencsém. Az erdőt járom az embereket kerülve és mégis összefutok valakivel. Még nem késő elsomfordálni gondoltam magamban egy makacs részem, pedig inkább azt súgja, maradjak a helyemen és ne is, törődjek vele. Egyikre sem hallgattam. Talán az unalom vitt rá de akárhogy is történt azt vettem észre, hogy ágról ágra ereszkedek és végül egy kis ugrással földet, érek néhány méterre a lánytól. Elég valószínű, hogy ekkorra már észrevett, mert se, lopakodás se akrobatika képességem nincs így az ágak recsegését és a puffanást elég nehéz lett, volna nem észrevenni. Most már jobban szemügyre vehettem őket. A lány fiatalabbnak tűnt nálam de nem foglalkoztatott különösebben. Csak egy dolog érdekelt…
- Üdv! Mit szólnál egy párbajhoz? – Mindenféle kertelés vagy különösebb felvezetés nélkül adtam elő a kérdést. Mégis miért lenne szükségem erre? Akármennyire is ki akartam maradni az efféle erőfitogtatásokból rá kellett jönnöm, hogy ez szükséges. Ha harcban le akarok győzni valakit, akkor nem elég, ha mobokat ölök és tapasztalatot szerzek. Igazi tapasztalat kell. Viszont egyszerűbb oka is lehet a dolognak. Túlságosan is él bennem az első és egyetlen párbajom emléke. Talán csak bizonyítani akarom magamnak, hogy egyszer én is lehetek győztes.

A mai nap igen furcsán indult. Először is Tűzrózsa szőrén, szálán eltűnt. Már-már majdnem az egész erdőt átkutattam, mikor megzördült az egyik bokor mögöttem. Mikor hátrakaptam a fejemet megpillantom a társamat, ám kicsit megváltozott. Csupa rózsaszín ruhába volt. Rá lett aggatva egy kis tütü, aztán a lábaira harisnya, majd egy kis tipegő a patkójára. A hirtelen meglepődöttséget hamar átvette a nevetés. Akkorát szakadtam szegény kis állatkámon, hogy még néhány virtuális madár is elrepült a közeli faágról. Könnyes szemmel felállok, majd a petemre nézek. Ekkor azonban egy furcsa szagot érzek meg, és ekkor rá kell jönnöm valamire. Ha nem sietek, akkor a kis ruha begyullad, amiből nagy baj is történhet, mivel a ruha nem esik olyan hamar szét. Amilyen gyorsan csak tudok, odaszaladok a petemhez, majd leszerelem ezeket a kis ruhadarabokat, és miután végre ismét a régi volt, nyugodtan ültem le a földre fellélegezve. Ekkor azonban egy hangos reccsenés, majd egy másik puffanás. Mivel nem sok kedvem volt hátrafordulni, ezért inkább lefeküdtem a földre, és úgy pillantok hátra. Egy srác volt az, akinek szurokfekete haja volt, és zöld szeme. Bőre neki is kicsit sápadtnak tűnt, éppen úgy, mint az enyém. Egyszerűen megkérdezte, hogy akarok-e párbajozni vele. Tetszett, hogy se szó se beszéd rátért a lényegre, így egy enyhe mosolyt eleresztek felé. Kezeimet a földreteszem, majd elrugaszkodok, és egy hullámos mozgásszerűséggel, már újra talpon vagyok. Egyet nyújtózkodok, és előkapom irányítópálcám az inventorimból. Egy gyors mozdulattal elküldök egy fél élet párbajfelkérést a fiúnak, majd amint lejárt a visszaszámlálás, belecsapok a lecsóba... vagyis nekiindulok, hogy megpróbáljam megvágni az arcát, ám utána megpróbálok sértetlenül visszaugrani a helyemre. Remélem, nem számít a támadásomra, mivel ugye látszik, hogy állatidomár vagyok, és remélem azt várta, hogy petem támadjon.

Ez könnyebben ment, mint hittem legalább is idáig. Nem pattant fel, ahogy vártam volna mikor földet értem, hanem egyszerűen csak lefeküdt és úgy nézett fel rám. Furcsa vajon mit tenne, ha csak egyszerűen megtámadnák? Azt is ilyen nyugodtan fogadná? Talán a maszkom nem elég ijesztő? Mindegy is most egyszerűbb céljaim vannak, minthogy ezen gondolkodjak. Kicsit zavart a nyugodtsága de most ezzel sem igazán törődtem. Nem gondolkodott sokáig a kérdésemen felpattant és már érkezett is a felkérés. Örültem, hogy nem kell győzködnöm és rögtön el is fogadtam. Előhúztam a késeimet és vártam, hogy vége legyen a visszaszámlálásnak.
Az állatkájától tartottam kicsit. Nem tetszett hogy folyamatosan lángol. Összességében vigyáznom kell vele, ha nem csak dísznek van rajta. Amikor elindult a párbaj nem mozdultam rögtön úgy terveztem, hogy kivárom, amíg az állat mozdul, és majd spontán reagálok rá aszerint hogy mire készül. Viszont az meg se mozdult és mire észbe kaptam a lány már mellettem volt és az arcom felé vágott az irányítópálcájával. Hátrarántottam a fejemet és a késemet emeltem hogy kivédjem a csapást de, elvétettem és az arcom helyett a kezemet hasította végig, ami le is vett a páncélomból egy pontot. Dühödten vágtam felé a másik késemmel, de hátra ugorva elkerülte. Úgy tűnik át, kell értékelnem ezt a kasztot. Eddig úgy tudtam, hogy csak az állataikat irányítják a harcban, de ezek szerint tévedtem. A támadása rosszabb hatással volt a büszkeségemre, mint a páncélomra. Most viszont én jövök.
Nem hagyom meglógni inkább utána, szaladok, miközben megpróbálok úgy helyezkedni, hogy ő kerüljön közém és az állata közé, így talán nehezebben fér hozzám. Ha sikerült utolérni, akkor a jobb kezemben lévő késsel fentről felé sújtok és szinte ugyanabban a pillanatban a másik késemet, megpróbálom a jobb oldalába döfni. Arra számítok, hogyha ki is védi a fentről érkező csapást attól még a másik, betalál és sikerül kicsit visszafizetnem az előbbi kellemetlen élményemet. Bármi is legyen a végeredménye a próbálkozásomnak, nem tágítok a közeléből. A csapásait vagy kivédem vagy, elkerülöm. Viszont, ha a petet is ellenem, küldi, akkor kicsit meghátrálok és megpróbálom elkerülni a további támadásaikat.

Sikerült támadásom, ám csak fél siker volt, mivel csak kezét sikerült megcsapnom, ám ez is elég volt, hogy levigyek neki egy páncélt (következtettek, mivel élete nem fogyott). Nos azonban nem sokáig örülhettem. Első támadását sikerült kikerülnöm, ám jött a következő, és még egy. Az oldalba szúrás sikerült elkerülnöm, ám a másik telibe talált. A kése a kebleim közé fúródott, ám ahelyett, hogy elugrottam volna, mosollyal az arcomon el próbálom kapni a kezét, és megszorítani, hogy ne tudja elhúzni. Ebben a pillanatban patadobogás, és nyerítés hangzódik fel. Tűzrózsa mögöttem gyors tempóba tart felém. Ha sikerült megragadnom a fiút, hogy elkerüljem a másik késének a vágásait megpróbálom vállába állítani a sajátomat, amint megmozdítja a másik kezét. Ezzel a felállással talán sikerül leblokkolni a támadásrohamait, és a következő pillanatban megpróbálok leguggolni, és egy pata repül át a fejem fölött (ha nem sikerül leguggolni, akkor csak éppen, hogy nem talál el Tűzrózsa) és egyenesen a fiú felé száguld. Ha a fiú nem hajtja el a fejét, akkor könnyen eltalálhatja a hirtelen rúgás (- 6 hp-t veszt akkor), és a lökés ereje kiragadja a fogásomból, ám a késem nem hagyom, hogy vele repüljön tovább, így gyorsan kikapom magamból. Remélem nem maradt bennem a kése, ám ha igen, akkor kiszedem magamból, és egyszerűen eldobom. Ezután megnéztem az életsávom. Nagyon örülök, mivel csak 2 páncél ment le, így életem még mindig max. Ám vajon ez elég volt, hogy levegyem a másiknak a páncélját? Vagy egyik támadás sem sikerült, és ő csak nevet rajtam? Nagyon érdekelt a válasz.

Na erre nem számítottam. Nem voltam elég gyors és elkapta a kezemet, amikor eltaláltam. A kezem helyzete más körülmények között talán nem zavart volna annyira… de ez most nem az a helyzet volt. Mosolyogva szorította a kezemet és nem akarta elengedni. Mielőtt azonban a másik kezemmel újra támadhattam volna eltalálta a vállamat a pálcájával. A páncélom lenullázódott, ami nagyon zavart, mert úgy tűnt, hogy ő még nem fogyott ki belőle. Legalább is az életét eddig még nem láttam fogyni. Aztán már csak a patadobogást hallottam a háta mögül Gyorsan cselekedtem keményen taszítottam, rajta amitől mindketten a földre kerültünk és az állat patái csak néhány centiméterre húztak el a fejem felett. Ha sikerül elérnem, hogy esés közben eleressze a kezemet akkor amilyen gyorsan csak tudom, kirántom a késemet mellkasából, felugrok és megsuhintom felé a másik késemet ha esetleg utánam vetné magát. Most viszont én kerültem középre és már a hátam mögött hallom a dühös fújtatást. Nem tetszik a küzdelmünk iránya. Gyakorlottnak látszik. Valószínűleg nem ez az első párbaja. Nekem eddig egy volt és azt is elvesztettem. Bele kell húznom, ha nem akarok még egy vereséget. Amint felkelt ismét felé rohanok és megpróbálom megvágni aztán oldalra kitérve próbálok helyezkedni, mert nem szeretném, hogy a patás túl sokat tartózkodjon a látóteremen kívül. Ezután ismét kivárok de, mostmár mindkettejükre figyelek, többször nem lephetnek meg. Az veszélyes lenne. Nem tudom mennyi sikerült a tervemből, de remélhetőleg minél kevesebbel sikerül megúsznom ezt a kis mozdulatsort. Ha a lovat küldi, akkor a gyorsaságomat használva az utolsó pillanatban megpróbálom kikerülni a ló rohamát miközben oldalra vágok a késemmel, és úgy próbálom megsebezni. Ha a lány jön. A pálcáját elkerülve próbálom megvágni párszor. Ha pedig ketten rohamoznak, akkor is a lányra koncentrálok de, arra vigyázok, hogy többet ne tudjon elkapni, és persze helyezkedek.

Sajnos támadásaim nem nagyon jártak sikerrel. Ellökött egymástól minket, annak ellenére, hogy leszorítottam kezét. Úgy látszik kicsit elbambultam a taktikámban, ám nem estem kétségbe. gyorsan felpattantam a földre, és hátrébb ugrok, pont mielőtt megtámadhatott volna. Ekkor azonban ismét támad, amit sajnos megint támad. A vágása betalál, ám még szerencsére maradt egy pontom a páncélon. Alig egy percig tartott, míg kitaláltam egy tervet. Jeleztem Tűzrózsának, hogy jöhet a Lángoló Unikornis. Amint begyulladt, már szaladni is kezdett a fiú felé, és ahelyett, hogy nekiment volna, elkezdett körülötte körözni, úgy, hogy ne maradjon rés a támadásban, ám egy kicsit távol marad a fiútól. Egyre közelebb, és közelebb ment a fiútól, de még mindig nem volt a késkörzetébe. Én eközben felmászok az egyik fára, majd egy kicsit fél percet szusszanok, míg Tűzrózsa kés közelébe nem ért. Ebben a pillanatban az Akrobatikámat kihasználva hangtalanul elrugaszkodok, majd egy szaltóval a fiú felé repülök Irányítópálcával előre, úgy hogy csak egy utat hagyjak neki. Hátrafele. A fiúnak két választása van. Vagy hagyja, hogy eltaláljam, és nagy eséllyel mindketten megsebződünk Tűzrózsa támadásától, vagy megpróbálja kikerülni a támadásomat, amitől Tűzrózsa rögtön célba veszi. Remélem sikerül a támadáskombináció egyik fele, ám benne van a pakliban, hogy sokkal gyorsabb, mint én, és ebben az esetben sajnos esélye van arra, hogy kikerüli mind a két lehetőséget, és így mi vagyunk hátrányba, mert ez a féle támadás nagyon kimerítő. Ezek után mindegyikünknek pihenni kell egy kicsit, szóval most csak védekezünk, és nagy valószínűséggel, a következőbe is ezt fogjuk tenni, azonban, ha a fiú, míg Tűzrózsa körözött támadott, akkor betalált egyszer, ám mivel kis fegyvere van, ezért ő is sebesülne a petem képességétől.

//Ayani 25 hp 1 p//

Megint eltaláltam egyszer. Minimum 4 páncélja kell, hogy legyen, mert még mindig nem sikerült lejjebb tolnom az életerejét. Egyre nyomasztóbb kezd lenni a dolog. Ráadásul még mindig nem tudom hogy milyen erős az állatkája, bár talán jobb is. Megindult felém és felkészültem, hogy esetleg megpróbál belém rohanni, de e helyett csak körözni kezdett. Rettenetesen zavart hogy nem tudom mindkettejüket rendesen szemmel tartani és egyre közelebb került. Hamarosan a lány teljesen eltűnt a szemem elől és már csak a lovat figyelhettem. Nem mertem támadni. Sarokba szorítottak. Biztos voltam benne, hogyha nem találok ki valamit nagyon gyorsan, akkor fájdalmas vereséget szenvedhetek. Nem tudtam, mit tehetnék. Jobbak nálam. Egy pillanatra felnéztem a fákra, hátha van egy alacsony ág amire felkapaszkodhatnék.
Az nem volt. Helyette egy ismerős arcot láttam nagyon gyorsan közeledni. Éppen csak annyi időm maradt hogy a késeimet felemeljem így talán én is, bevihetek neki valamennyi sebzést. A következő pillanatban már estem hátra egyenesen a lángoló pet elé. Mindkettőnket eltalált. Csak reménykedni tudtam benne, hogy őt is sebzi majd. Az életcsíkom nagyon gyorsan csökkent le tizenháromra. Kis megnyugvást jelentett csak hogy az övé is megcsappant de még mindig jobban állt, mint én. Felkeltem gyorsan és ismét meghátráltam. Szinte teljesen kifáradtam bár ők sem jöttek utánam. Vagy újabb trükkre készülődnek vagy ők is kifulladtak a támadásuktól. Az összes maradék erőmet beleadva rohantam neki a lánynak. A késemmel megpróbáltam félreütni a pálcáját de nem álltam meg előtte. Egyszerűen belerohantam, és ha elesett, akkor addig szúrom bele a késeimet, amíg teljesen bele nem fáradok. Ha csak egy ponttal lennék kitartóbb könnyebb dolgom, lenne, így viszont muszáj lesz a következő körben pihennem. És maximum védekezni tudok de, ha a ló ez alatt megtámad valószínűleg vége a párbajnak.

//13 életem maradt//

A tervem sikerült. Igaz, hogy kivédte a támadásomat, és mindketten Tűzrózsa támadásába estünk bele, de legalább az ő élete már nagyon közel van a feléhez, míg az enyém csak most kezd el lemenni. A fiú úgy látszik kicsivel jobb nálam kitartásban, ám ő is kifulladt, vagyis csak egy-két pontról van szó. Sajnos nem volt erőm odafutni hozzá, ám ezt megtette helyettem, és már előttem is volt. Támadásával sajnos kiütötte fegyveremet a kezemből, és feldöntött, és már szúrt is. Az első két szúrása sikeres volt, ám utána ismét egy ismert mozdulatot csináltam. Megragadom (ha tudom) a kezét, ám most szinte teljesen magamra próbálom rántani, és ez után még a lábaimat is összekulcsolom a háta mögött, hogy még jobban magamhoz rögzítsem. Ebben a pozícióban igen csak furcsán nézhettünk ki, ám Tűzrózsa szerencsére itt volt szinte egy fél karnyújtásnyira, így szépen oda galoppolt nagy nehezen mellénk, és két lábra emelkedett fel. Mivel paripám is fáradt, így csak nagy nehezen sikerült csak az előbbi felemelkedés, ám az biztos, hogy a fiú semmit sem lát csak sejt, mivel a hátsópaták ott voltak a fejétől egy kétlépésnyire, és egy hatalmas árnyék vetült ránk (optikai csalódás, mert a nap hátulról süti meg Tűzrózsát), és ezen felül, ha sikerült lefognom, akkor csak a földet nézheti. Ekkor vettem észre, hogy Tűzrózsa mellső patái süllyedni kezdtek. Mintha csak egy lassított felvételt látnék. Behunyom szemeimet, és várok, ám még egy mosollyal a fiúnak elmondom a nevemet:
- A nevem Kusumi Ayani! Örülök, hogy felkértél a játékra. – és ezzel érzem, hogy engem eltaláltam, ám hogy a fiút is eltalálta, az még rejtély.

//Ayani: 19 hp//

Elértem, és sikerült kétszer belevágnom a késeimet. Szépen kezdett is csökkenni az élete, ha még egy kicsit bírom talán sikerül elégszer megvágnom. Nem bírtam tovább és az erőm teljesen elfogyott. Láttam, ahogy a kezem után nyúl megpróbáltam elrántani de lassú voltam. Utoljára mindent beleadtam de, a rendszerrel nem lehet szórakozni. Rántott egyet a kezemen, amitől ráestem és mostmár a lábaival is lefogott. Hiába erőlködtem nem sikerült kiszabadulnom a szorításából. Hallottam a ló patáit, ahogy lassan közeledett felénk. Ez így nagyon nem jó. Elengedtem a késeimet, amik így a földre zuhantak de már ez sem segített a szabadulásban. Ahogy oldalra fordítottam a fejemet a szemem sarkából láttam, ahogy az állat felemeli a patáit. Egy újabb rántással kiszabadítottam a kezemet a lány, pedig ekkorra már becsukta a szemét és úgy várta a végét. Mosolyogva köszönte meg a párbajt és már éreztem is, ahogy az éles paták a fejemnek csapódnak. A valóságban egy ilyen rúgás összetörte volna a koponyámat itt még csak nem is fájt. Kinyitottam a szememet és Ayani feje fölött már ott volt a győztest hirdető felirat. Nem a düh, hanem inkább a csalódottság érzése fogott el. Legyőztek. Megint… Hirtelen észbe kaptam, hogy még mindig rajta fekszem, pedig már elengedett. Felugrottam és a legközelebbi fának dőlve, szégyenkezve leültem. Pár másodpercig csak bambán meredtem magam elé és fejben újra lejátszottam a csatát, a hibáimat keresve. Levettem a maszkomat és Ayanira néztem.
- Fujiwara Kazuma. – Mondtam aztán még az orrom alatt motyogva hozzátettem. – Gratulálok. – Ezután pedig lehajtott fejjel vártam hogy akar e még mondani valamit.