Kusumi Ayani vs. Fujiwara Kazuma (part 2 :D)

Már dél múlt pár perccel. Mostanra már itt kéne lennie. Lehet el, sem jön? Biztos csak megijedt. Na jó ezt még én se gondolom komolyan. Nem épp ijedős fajta bár elég keveset tudok róla. Megnyitottam az ablakot és megnéztem az üzeneteimet.
„Emlékszel még a párbajunkra? Arra gondoltam, hogy egyenlítenék kicsit. A harmadik szinten a Ködbe Veszett Erdőben várlak holnap délben.
Kazuma”
Ezt küldtem neki tegnap reggel szóval volt ideje. Viszont válasz még nem érkezett. Eszembe jutott hogy talán eltévedt de ez lehetetlen, hiszen ha megnyitotta az üzenetet, akkor elvileg a térképén meg lett jelölve a hely. Legalább is én úgy állítottam be. A szememet, a fákat körülvevő sűrű ködbe fúrtam. Jobban belegondolva nem is tudom hogy itt segít-e az éjjellátásom. Ha igen és neki, nincsen akkor ilyen szempontból előnyben, leszek. Így is alig tíz méterre látok el. Vajon hol lehet? Ha nem lesz itt öt percen belül, akkor inkább keresek itt még pár mobot.
Hoppá itt is van. Fordultam a fák között felbukkanó gyenge fény felé. Hamarosan kirajzolódott egy lángoló négylábú és mellette sétált a gazdája. A maszkomat nem vettem le még akkor, sem amikor közelebb értek.
– Hello. Látom, úgy döntöttél, eljössz. - mondtam színtelen hangon. - Kezdhetjük a visszavágót? - Közben előhúztam a késeimet és felkészültem, hogy elküldjem neki a fél életes párbajfelkérést. Most majd meglátjuk mennyit sikerült fejlődnöm. Közben gyorsan felmértem a terepet. Bármi, amit fel tudok használni a segítségemre, lehet. Most nem szabad úgy a falnak rohannom, mint legutóbb. Magas öreg fák álltak körülöttünk kevés alacsony ággal. Legutóbb jól kihasználta a fákat itt azért már nehezebb dolga lesz és már nekem is, van akrobatikám. Meglátjuk mi sül ki ebből.

Egyik nap egy levet kaptam egy régi ismerőstől. Nem nagyon mondhatom ismerősnek, mert csak egyszer találkoztunk, és akkor is harcoltunk. Arra kért, hogy játsszak ellene egy visszavágót. Először nem tudtam mit szólni, mert nem akartam a város menni, de mikor láttam a helyszínt, egy apró mosolyt húzok el a számon. Egy erdőben lesz. Miután ezt megláttam rögtön elindultam a teleporthoz, de a város közelében visszafordultam, mikor eszembe jutott, hogy hova is készülök. Azonban ahelyett, hogy épségben vissza tudtam volna menni erdőmben Tűzrózsa elállta utamat, és orrával lökködni kezdett város fele.
- Nem! Én nem! Nem, nem és nem! – tiltakozok a városba menés ellen.
Félúton már beletörődtem a sorsomba, és a teleportba tova teleportáltam. A köddel teli erdő igencsak idegesített… habár kicsit meg is nyugtatott, mert azt az érzetet keltette bennem, hogy egyedül vagyok. Nagyjából olyan kétméternyire láttam, de használtam hallgatózás jártasságom, hogy nagyjából halljam, ha közeledik felém valaki. Nagy nehezen, de végül találkoztam Kazumával. Fegyveremet nem raktam el, hisz szinte mindig magamnál tartom, így azt máris Kazuma felé emelem, miközben petem a lábával a földet tapossa. Elfogadom a fél életes harcot, majd várok, míg lejár a visszaszámlálás. Amint megszólal a kezdetet jelző hang, már szaladok is petemmel egyszerre. Egymás mellett szaladunk, és szemmel tartjuk Kazumát, hogy ne vesszen el a ködben. Ha sikerül a fiú közelébe jutni egyszer csak Tűzrózsa elkanyarodik, és én előresuhintok fegyveremmel, hogy megpróbáljam jól kupán vágni a maszkos fiút. Mindenesetre azért próbálom elkerülni a csapásait, de nem aggódok, hogyha eltalál, hisz úgyis rengeteg életem van mostmár.

Később vett észre, mint én őt. Szóval rosszabbul lát nálam valószínűleg. Nem akartam ilyen előnyhöz juttatni magamat a helyválasztásnál de épp erre jártam és elég elhagyatott helynek tűnt. Egy szóval megfelelőnek. Amint észre vett nem is várakozott sokat. Egyből elfogadta a felkérést. Szeretem benne, hogy nem teketóriázik sokat. Még egy halvány mosolyt is megengedtem magamnak a maszkom alatt.
Rögtön megindult az állatkájával együtt. Tudtam, hogy nem fog kimaradni a harcból. Nem az a fajta, aki a petre bízza az ilyesmit. Késeimmel a kezemben megvártam, míg elért. A ló elkanyarodott és Ayani támadott először. Az ütése elől könnyen elhajoltam és az egyik késemmel a gyomra felé vágtam. Egyszerű közelharcban könnyen legyőzném. Viszont nem álltattam magam. A paták hangja egyértelművé tette hogy a pet is mindjárt hátba támad így megelégedtem azzal az egy vágással és oldalra kitérve futottam pár métert úgy, hogy nagyjából megint egy oldalon legyenek és mindkettejük mozdulatait szemmel, tarthassam.
Bár nem látnak olyan messzire, mint én azért látszólag elég jól tájékozódnak a sűrű köd ellenére. Bizonyára nem csak a szemüket használják. Viszont ha sikerülne szétválasztanom őket, akkor könnyebben elbánhatnék velük. Viszont nem hiszem, hogy túl messze merészkednének egymástól ilyen látási viszonyok között. Gyorsan pörgött az agyam és mindenféle helyzet lefutott bennem pillanatok alatt. Főleg a legutóbbi párbajunk bizonyos mozzanatai jutottak most eszembe. Egy dolog biztos. Nem hagyhatom, hogy megint elkapjon.
Megint rábízom a kezdeményezést és felkészülök mindenféle elkerülő mozdulatra. Sokat fejlődtem a legutóbbi párbajunk óta de, nem kételkedtem benne, hogy ő is. Éppen ezért okozhat még meglepetéseket, ha nem vagyok elég óvatos. Felmértem gyorsan a terepet is és felfedeztem, hogy pár méterre mögöttem lévő fának elég alacsonyan lóg az egyik ága. Ha fel is kapaszkodok rá tovább, nem tudok róla mászni, mert nincs a közelében másik, viszont talán majd hasznát vehetem. Valószínűleg még nem tudja, hogy már van akrobatikám így még az én tarsolyomban is, van egy-két meglepetés a számára. A fának háttal állva vártam a következő lépését és nem is mozdultam addig, amíg nem sejtettem, hogy mit lép.

Statom:

Kazuma úgy látszik elég jól begyorsult mióta nem találkoztunk. Könnyen ki tudta kerülni a csapásom, ám mielőtt gyomron szúrhatott volna elléptem a támadása elől, ám még mindig eltalálta oldalamat, ám szerencsére páncélom megvédett. Kicsit bepöccentem, hogy már az első csapása is betalált. A legjobban csak az irritált, hogy nem látok messze, és most nem láthatom ellenfelem.
- Használd a Lángoló Unikornist!
Tűzrózsa rögtön be is gyorsult, és hamarosan elérte a szükséges gyorsaságot. Szerencsére nagyjából hallom merre van Kazuma, mert hallom a robogó avar hangját. Mikor elég közel voltunk gyorsan hunyorítani kezdek, mert petem most borult lángba. Ha ellenfelem rendelkezik Éjjellátással (amiben biztos vagyok, mert túl jól tájékozódik) akkor is pillanatra be kéne hunyorítania, mert szeme a ködhöz igazodott. Én a lángba borulás előtt gyorsan kilépek petem közeléből, és elszaladok más irányba. Remélhetőleg Kazuma nem vett észre a hirtelen fényváltozás miatt. Remélhetőleg nem érzékelte eltűnésemet, és meg tudom közelíteni hátulról. Ha sikerült elérnem észrevétlenül, akkor hóna alatt átnyúlva lefogom, miközben térdemet gerincébe nyomom.
- Ismerős helyzet. – mondom, ha sikerült a lefogás.
Úgy próbálom lefogni, hogy késeivel ne érjen el. Lángoló petemet nézem, és elmosolyodok, és egyszerűen csak várom a becsapódást. Nem bíztam benne, hogy erősebb vagyok nála, de azért remélem, mivel nem esne jól a becsületemnek, ha egyszerűen kiszabadul, de hát, ha kiszabadul, akkor megpróbálom díjazni ügyességét egy fejbecsapással. Már iszonyú közel volt petem, és már majdnem elért minket. Érzem, hogy vállam egy fatörzzsel érintkezik. Izgatottan várom, hogy mi lesz ennek a vége, mivel nem akarok fölöslegesen a petem szarvára felkenődni.

//Full HP, 5 p//

Egyelőre jó volt a kezdés és csak remélni tudom, hogy a folytatás is ilyen lesz. Még nincs tervem de, majd úgy is kitalálok valamit. Aztán hallom, ahogy szól az állatkájának. Azt hiszem, ezt már ismerem. Legutóbb körözni kezdett körülöttem, míg Ayani a lombok közül támadott. Most vajon milyen módon akarja használni. Futni kezdenek. Ez így nagyon nem tetszik. Viszont mielőtt reagálhatnék a ló hirtelen lángba borul ezzel egy pillanatra sikerült elvakítania, de csak egy pillanatra. Viszont Ayani eltűnt. Ebből még baj lesz. Az avar ekkor megrezdült a hátam mögött.
Túl közel van. Az egyik késemmel hátrafelé vágok, miközben megpróbálok megfordulni de, mielőtt szembe fordulhattam volna vele elkapott. Nem láttam hogy eltalálta-e a vágás, mert kicsavart kezekkel épp a felénk száguldó lángoló lovat figyeltem. A szavaitól elönt a méreg. A hátamban érzem a térdét, ami azt jelenti, hogy most csak egy lábon áll. Talán ki tudok szabadulni.
Jó erősen belerúgok a lábába de, mivel belém kapaszkodik nem csak ő, esik el. Mindketten a földre kerülünk de legalább az egyik kezemet sikerült kiszabadítani. Most ki tudnék szabadulni de, arra már nincs időm. A szabad kezemben lévő késsel hátraszúrok de, már érzem a fejemen, ahogy csattan a pálca. Remek. Adok, kapok. Érzem, hogy ennek rossz vége lesz. A következő pillanatban a paták átszáguldottak rajtunk és a ló képessége hatott. Nagyon csúnya sebzést vitt be de legalább nem csak nekem.
A hirtelen eseményektől még kicsit kábultan pattantam fel a földről. Nem jó, nem jó, nem jó. Nem veszíthetek megint. Gyorsan a lány felé fordultam és ezután teljes sebességre kapcsolva indulok meg felé. A jobb kezemben lévő kést futás közben is úgy mozgatom, hogy ne legyen egyértelmű hova fog érkezni a csapásom. A jobb oldala felé futok de, hogy teljes legyen a zavara az utolsó pillanatban jobbra, kanyarodok és a bal kezemben lévő késsel a nyaka felé, vágok. Remélhetőleg az elterelő taktika és a gyorsaságom elég lesz, ahhoz hogy ne tudja kivédeni. Ezek után, pedig a fa felé rohanok és felugrok az egyetlen alacsonyan lévő ágra. Itt a ló legalább nem érhet el.

(Élet: 40/29 Páncél: 2/0)

Mielőtt elkaphattam volna, az a nyavalyás kése eltalált, ám ez még nagyobb elhatározásra sugallt. Megragadtam és nem engedtem. Még akkor is próbáltam tartani, mikor kirúgta a lábamat, és eldőltünk. Sikerült most is megszúrnia, de mivel készültem, hogy nem tudom megtartani, így én is megajándékoztam egy ütéssel. Még látom petem aggódó pillantását, mert éppen most száguldott át Kazumán, és én voltam a következő. Hiába rúgott fel képességével Tűzrózsa nem estem kétségbe, hisz ez is a terv része volt… nagyjából. Miután végre talpra álltam Kazuma ismét közelített. Az az átkozott megint támadni akart, de magam elé emeltem a pálcámat. mint mindig most is sárga fénybe izzik. Pechemre nem láttam a köd miatt olyan jól a mozgását, így sikeresen megvágta a nyakamat. Na, most telt be a pohár. Szememmel követem a fiút, és utána szaladok. Éppen egy faágra ugrik fel.
- Most nem menekülsz! – morgom, ám csak magamnak.
Miközben felkapaszkodik az ágra, én is készülök az ugrásra. Megvetem a lábam az avarba, majd elrugaszkodok. A Koboldkirály pálcájával megpróbálok lesújtani Kazumára, ám nem jól mértem fel a magasságot. Habár a csapást el tudtam végezni én nem tudtam felugrani oda, ahol a fiú volt. Azonban ha Kazuma nem cselekszik időbe, akkor miközben adok az ágnak egy hasast őt is lelököm. Hangos roppanással érkezek az avarba. Gyűlöltem ezt a ködöt, mert nem tudom rendesen felmérni a helyzetet. Miközben feltápászkodok, ügyelek rá, hogy nehogy Kazuma véletlenül is meglepjen. Hallgatózásomat Tűzrózsa ropogása miatt képtelen voltam használni. Habár támadhattam volna, ez pár támadás teljesen leszívta az energiám, és már igencsak lihegek.

//51 HP 0 p//

Alighogy felhúztam magam az ágra hallottam, hogy Ayani morog valamit, bár azt nem, hogy pontosan mit is, aztán ő is megpróbált felugrani. Vagy csak lelökni? Éreztem, ahogy a hátamon csattan a pálca aztán megrázkódott alattam az ág és éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyomat. Ez fájni fog jött az első gondolat és a késeimet belevágtam az ágba, hogy megtartsam magam, mielőtt leesek. Aztán rájöttem, hogy itt nem kell attól tartanom, hogy eltöröm a karom. Sokkal veszélyesebb viszont hogy elveszíthetem az életpontjaimat.
A kis csíkra ránézve, ami már nagyon közel járt a végéhez elment a kedvem az egésztől. Megint le fog győzni. Hogy lehet ilyen erős? Az ágon végigmásztam a fa törzséig és a hátamat nekivetve, néztem le Ayanira és a petre. Hiába találtam el annyiszor és még a ló is átrohant rajta ennek ellenére mégis több élete volt. Ez nem fair… Most még egy újabb támadáshoz sem volt erőm.
– Miért vagy ilyen jó? - tettem fel egy kérdést. Részben, azért hogy húzzam kicsit az időt részben, pedig mert tényleg kíváncsi voltam bár nem tudom pontosan milyen választ is vártam tőle. Látszólag őt is kifárasztotta a sok rohangászás így remélem, hogy addig is vissza tudok kicsit töltődni. Időközben újabb ötletem támadt.
Talán a képességemmel meg tudom lepni. Észrevétlenül aktiváltam de nem történt semmi. Mi ez!? Miért nem működik? Eddig még sosem történt ilyen. Kétszer használtam és mindkét alkalommal ez segített győzelemre. Na jó második alkalommal nélküle is nyertem volna csak az ellenfelemet akartam kicsit meglepni… Most viszont nem történik semmi.
Gyengének és védtelennek éreztem magam. Valahogy most semmi sem akar a terveim szerit alakulni. Már komolyan kételkedtem benne, hogy legyőzhetem. Az alapján, amit eddig láttam minimum 4-5 találatot kéne bevinnem, amíg neki talán 1-2 is elég. Ha pedig a pet talál el, akkor rögtön végem. Aztán végül rájöttem, hogy van még egy menekülési útvonal, ha tovább kéne húznom az időt.
Amennyiben újabb támadással próbálkozna, vagy felmászna a fára abban az esetben én is, feljebb mászok. Kapaszkodók és közeli ágak hiányában ez szinte lehetetlen de a kezemben vannak a kapaszkodók. A késeimet használom a fa törzsébe szúrva, hogy egy kis egérutat nyerjek. Így elég magasra juthatok, hogy ne érjen el. Még nem tudom hosszútávon, hogyan hasznosíthatom a felfedezést de, rövidtávon a segítségemre lehet. Már csak az a kérdés mit tesz most Ayani?

(Élet: 40/25 Páncél: 2/0)

Kazuma felháborodására lihegve csak annyit mondok.
- A válasz könnyű. Jó pontelosztás!
Bár azért még oszthattam volna el tökéletesen pontjaimat jelenleg teljes mértékben meg vagyok elégedve nagyjából a jelenlegi szintemmel, míg úgy látszik Kazuma nincs annyira. A földre rogytam olyannyira elfáradtam. Tűzrózsa lángjai kioldottak, és máris elkezd lassítani. legalább tíz perc kellett hozzá, hogy ismét összeszedjem magam (ha eddig nem támadott, akkor csak pihentem). Megmarkolom a fegyverem, és odamegyek az ághoz, amin volt. Megpróbálom megragadni a lábát, hogy lerántsam a földre, de ő egyszerűen feljebb mászott. Mivel a fa ágai túl ritkásak voltak, így nem próbálkoztam fölösleges mászkálással. Szememmel próbálom követni Kazumát, ám ha túl magasra mászik nagy a valószínűsége, hogy elvesztem a szemem elől, akkor Hallgatózásomra próbálok támaszkodni. Petem eközben ideért mellém. Ő az egyik felét, én a másik felét tartottuk szemmel, hogy amint a fiú lejjebb mászik meg tudjuk egyikünk támadni. Arra is felkészültem, hogy megpróbálna ránk vetni magát, így mindegyikünk egy ág alá próbál bújni, hogy ne lehessen közvetlenül elérni, bár így kicsit nehezebb a szemmel tartás.
- Mi van félsz tőlünk? – kérdezem, mivel megpróbálom felingerelni - Akkor búj be anyuci szoknyája alá, és panaszold el neki, hogy elintézett téged egy leány, meg a pacija! Most már tényleg vigyáznunk kell, nehogy túl erősen megcsapjunk, mert a végén összetörsz! Hagyjad, hogy valaki megpuszilja a bibieidet!
Reméltem, hogy megyek túl messzire, de számítanom kell azzal, hogy Kazu ezek miatt ki akar majd belezni. Jelzek Tűzrózsának, hogy ügyeljen rám, és ha tényleg rám veti, magát a fiú Tűzrózsa megpróbálja lerúgni rólam.

[Élet:51/70)

Spoiler:

„Jó pontelosztás!” Szuper. Miért is nem érzem magam jobban ettől? Nem baj. Ha most nem is sikerül majd harmadszorra. Percekig csak a fába kapaszkodtam mire Ayani megmozdult és elindult az ág felé, hogy elkapjon. Szerencsére eddigre sikerült annyira összeszednem magam, hogy felpattanjak és a késeimet a fa törzsébe vágva magasabbra, kerülhessek. A késekkel egyre feljebb kapaszkodtam de, a megerőltetéstől megint érezni kezdtem a fáradtságot mire elértem egy magasabban fekvő ágat. Mássz utánam! Gyerünk! Próbáld meg. Az ágon hasra feküdtem és úgy figyeltem magam alatt a lányt és az állatkáját. Látszólag esze ágában sincs felmászni ide. Vaksin nézelődött felfelé de úgy tűnik, nem lát de, ugyan mire megyek vele, ha minden mozdulatomat hallja? Ráadásul túl magasan vagyok, hogy baj nélkül megússzak egy ugrást ilyen magasról. Ismét megszólalt és sértegetni kezdett. Tudom, hogy csak bosszantani akar, hogy valami meggondolatlanságot tegyek és akaratlanul is egyre dühösebb, leszek a szavaitól de, nem fogok a kedvéért dührohamot kapni és kitörni a nyakamat egy rossz mozdulattal. Talán csak fel kéne adnom. Túlságosan alábecsültem és már késő javítani a helyzeten de, nem adhatom fel csak úgy. Ha veszítek is legalább még egyszer hadd, vágjam bele a késeimet. Már csak azért is, mert jólesne.
– Igazad van. Jobb lesz, ha vigyázol. Legközelebb úgyis véged. Eddig csak te győztél le ráadásul kétszer de, tőlem addig nem szabadulsz, amíg meg nem mutatom, hogy én vagyok az erősebb. - Visszasétáltam a fa törzséhez és elkezdtem lefelé mászni ugyanúgy, mint ahogy feljutottam de nem sokkal a legalsó ág fölött megtorpantam. Nem tudom mekkora sebzést, vihetnék be de, még a döntetlen sincs veszve.
– Kár hogy nem mersz felmászni ide. Elég jó innen a kilátás de persze a lovacskád nélkül csak egy senki vagy! Azt mondod, félek? Csak követned kéne de, tudod, hogy egyedül esélyed sem lenne! Pillanatok alatt kibelezhetnélek, és nem tudnál ellene mit tenni. Mert gyenge vagy és gyáva. Mássz fel ide és próbálkozz, meg velem vagy maradj lent és várd, hogy a peted mindent elintézzen helyetted! - várok egy-két percet, hogy eldöntse, mit akar, aztán majd meglátjuk.

(Élet: 40/25 Páncél: 2/0)

Kazuma nagyon nagy hibát követett el. Egyrészt lemászott, így jobban láthattam, másrészt arra biztatott, hogy másszak fel mellé. Nem tudom miért, de nem volt képes felfogni, hogy én erdőben nőttem fel, és így se perc alatt feljutnék. Hiába kicsi az akrobatikám, attól még meg tudom találni a módját a feljutásnak. Így intek is a pacimnak. Tűzrózsa odagaloppol hozzám, és én megsimogatom fejét.
- Kicsit emelj meg! – mondom petemnek.
Egyszerűen odaáll a fa törzséhez. Mielőtt Kazu reagálhatna, gyorsan felállok petem hátára, és elrugaszkodok. A célom nem az volt, hogy feljussak az ágra, hanem hogy lelökjem onnan Kazumát. Reménykedem benne, hogy nem a levegőt siker eltalálnom, de azért, ha nem kapaszkodik meg jól, akkor így is úgy is leesik a hirtelen mozgástól. A zuhanástól elvesztettem 3 HP pontot, de ez nem zavart, ha sikerült leszednem onnan azt az idegesítő majmot. Amint újra a földön van petem ráveti magát, és megpróbálja vagy fejbe rúgni, vagy ha Kazuma fekszik, akkor a lába közé taposni. Életsávjából könnyen megállapíthattam, hogy csak egyetlen támadás kell a petemnek, hogy a harcnak vége legyen, és éppen ezért, én távolabb húzódok, ám csak annyira, hogy ne vesszenek el a szemem elől. Nem szándékoztam már harcba szállni, hanem csak nézni miként gyalulják egymást Tűzrózsa és Kazuma. Persze benne van a pakilban, hogy Kazuma engem akarna elkapni, így ha ezzel próbálkozna, amint belém állítja, a kést megpróbálom elkapni a kezét, és itt tartani, hogy izegjen, mozogjon míg petem fejbe rúgja. Ha meghallom a Küzdőtér végét jelző sípszót, akkor leállítom a petemet, és megpróbálok kijutni ebből az erdőből. Ha nem siekrült lelöknöm Kazumát, akkor gondolkozom, hogy mégis mit tegyek most vele.

(48/70)

Kíváncsi voltam mennyire hatja meg a kis beszédem de úgy látom én se értem el több hatást nála, mint ő nálam. Odahívta magához a lovat és felállt a hátára. Csak nem úgy döntött hogy idefent harcol? Aztán pedig felugrott és megpróbált lelökni de még mielőtt elveszthettem volna a lábam alól az ágat, elrugaszkodtam róla, hogy a lábamra tudjak érkezni. Így is vesztettem még egy kis életet de legalább nem a földön fetrengve várom be a patákat.
Megfordulva hirtelen Tűzrózsával találtam szembe magam. Nem te kellesz nekem! Megindult felém de ki tudtam térni az útjából és az állatot megkerülve rohantam Ayani felé. Csak még egyszer bele akartam vágni a késeimet és ez sikerült is. Számítottam rá hogy elkapja a kezeimet. Ismerem már annyira, de nem próbáltam elkerülni. Nekem elég volt ennyi. Nem győztem ugyan de, a későbbiekben még ezt a vereséget is a hasznomra fordíthatom.
– Tudod az egészet ott rontottam el, hogy alábecsültelek, de többször nem követem el ezt a hibát. Legközelebb az én fejem felett jelenik meg a győztest jelző felirat. - a következő pillanatban ismerős patákat éreztem a fejemben és a harcnak vége volt. Megint. Örüljön csak a győzelmének. Nem számít. Amikor legközelebb találkozunk már erősebb, leszek és többször nem követem el ugyanazokat a hibákat.
Ayani elindult és az irányból ítélve valószínűleg az erdő széle felé tartott. Én nem. Az erdő közepe felé indultam. Koránt sem voltam megelégedve a mai teljesítményemmel. Azt hiszem a napom hátralevő részében, keresek a környéken pár mobot. Nincs jobb feszültség-levezető, mint lemészárolni pár állatot és persze az xp sem utolsó szempont.