[Küldetés] Tánc az Ördöggel

Úgy látszik, hogy nem kell akkora lelki támaszt nyújtanom a páromnak, mert mikor ezt mondtam neki, közli velem, hogy tőle balra lévő párral cseréljünk helyet. Kicsit necces lesz a felállás, mert már nem tudok mit mondani, így csak a csodában bízhatok, hogy sikerüljön az információt közölnöm azokkal, akikkel párt kell cserélni. Szerencsére az egyikük pont felém fordult, így próbálom valahogy elmutogatni, kézzel, lábbal, fejjel, hogy az ötödik ütem után mi fogunk cserélni. Remélem, hogy megértette, mert ha nem eléggé megszívhatjuk. De ámulni nincs sok időnk, mert a zene ismét kezdetét veszi és táncolni kezdünk. Nemsokára eljön az ötödik ütem. Párom elenged és, ahogy mondta, azzal a párhoz csapódott, és az ottani lánnyal helyet cserélt, de a gépezetbe hiba csúszik, mert a csere ideje alatt, akinek az újpáromnak kellene lennie, megbotlik, és már esni kezd. Talán Fortunanak köszönheti, mert sikeresen el tudom kapni, és ezzel az életét is megmentem egyelőre.
~ Ez egy hajszálon múlott. –mondom magamban, majd az újdonsült páromra tekintek, aki falfehérré változott.
Nem is csodálkozok rajta, mert majdnem meghalt. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy bál hogyan torkolhat ekkora tragédiába. Ha egyszer sikerül újra az irányításom alá vonnom a testemet, elbeszélgetnék ennek a rendezvénynek a szervezőjével, bár lehet, hogy egy NPC, de akkor is. Talán ezt utálom ebben a játékban, hogy ártatlanoknak az életével játszanak. Már rég megfogadtam, hogy nem engedem meg, hogy még több vesszen oda ebben a játékban, de ez idáig csak egy gyönyörű álom, ami egyhamar nem hiszem, hogy valóra fog válni, de addig is valamit ki kéne találni…

Kazuma párja nem tudta elkapni a párját és ő is, meg a leendő párja is a földre estek, meglátszott az arcuk, majd meghaltak.



Továbbá voltak párok, akik folytatták a táncot, így ők is meghaltak.





Mellettük voltak párok, akik nem tudtak sikeresen párt találni maguknak.





Tehát így a kezdeti 26 főből (a veletek lévő 21 + ti), már csak 15 fő maradt.

Mit fogtok tenni? Kérdéseket nyugodtan feltehettek, de mögöttetek már elkezdődött a harc.

A tánc folytatódik, de nem sokáig, mivel a házigazdánk unottan csettint az ujjával, s ekkor a zene abbamarad, így a táncunk is. Majd közli, hogy unalmas ez az egész, így most váltunk egy kicsit. Közben körülnézek a teremben és látom, hogy majdnem a banda fele kihullott. Ez nem túl jó… és még semmit sem tudtam tenni… a francba. Akkor azon kéne most törjem magam, hogy a meglévőkkel kijussunk innen. De a következő pillanatban egy újabb srác esik pixeleire, és ha ez nem lenne elég, már csak tizennégyen vagyunk „játékban” és csak heten juthatunk fel oda, ahol a vendéglátónk álldogál. Ennek hallatára, a csürhe népe elkezd egymással kakaskodni… sok bolond. Ez után odafordulok a páromhoz, aki egész végig mellettem állt.
- Figyelj, ne engedd el a kezemet. Felmegyünk oda. – majd tekintetemet a lépcsősor tetejére irányítom.
Megragadom a lány kezét és megpróbálunk áttörni a tömegen. A legjobb ötletnek azt tartom, hogy az akrobatika jártasságomat vetem be, de nagyon nem tudom kihasználni, mert… van egy utasom is aki, akadályoz egy csöppet, na, jó nagyon is, de nem hagyhatom csak így magára. Ez így nagyon nem jó… de a következő pillanatban a lány hirtelen megáll.
- Mi az? –kérdezem tőle.
- Hagyj itt engem, úgy is csak hátráltatni foglak téged. –mondja könnyekbe lábadt szemmel.
- Ezt most fele… -akad el a szavam, mert kihámozza magát a kezem szorításából és elvegyül a tömegbe, de mielőtt utána tudnék menni az egyik dulakodó nekem jön és fellök.
A jártasságomnak hála talpon tudok maradni, de a lány szem elől tévesztettem, de már nincs időm megkeresni, mert látom, hogy mások is elindulnak felfele. Így csak reménykedni tudok abban, hogy ő is fel tud oda jutni. Akkor maradva az eredeti tervnél, végig szlalomozok az emberek között, majd felmegyek a lépcső tetejére, ahol a fehér ruhás görény várt minket. Majd a tömeget nézem, és csak reménykedek, hogy túl éli, bár még a nevét sem tudtam… rossz szokásom, hogy hamar kötődni kezdek a számomra szimpatikus emberekkel.

Hamarosan a többi ember is feljön, akiket a limit elbír, vagyis heten állunk ott fent. Akárhogy is szerettem volna, az előző partnerem nincs köztünk. Már csak heten… ezt valahogy nem tudom elhinni, hogy alig néhány perc leforgása alatt, a csapatnak több mint kétharmadát elveszítettük. Hogyan tudok így a céhemhez hű maradni, ha nem tudom megvédeni még azokat sem, akikkel egy küldetésben veszek részt.
~ A francba, mit kell tegyek, hogy vége legyen ennek az őrületnek, mit? –teszem fel magamban a kérdést, és közben fogaimat összeszorítom.
De sokat nem mérgelődhetek ezen, mert folytatódik a „játék”, itt is jön a következő forduló, ami nem másból áll, hogy ki kell találni az egyikünk nevét, és ha helyes a tippünk, akkor az az illető meg fog halni. Ez körülbelül, úgy nézne ki, mintha mi ölnénk meg az illetőt. Milyen gyilkos játékba keveredtünk, miért kényszerítenek minket, hogy ilyet tegyünk? Pedig, ennek tényleg egy olyan dolognak kell lennie, hogy mindenki élvezzen, de ahogy visszaemlékezek a lent viaskodó emberek, akik már inkább a vadállatokra hasonlítottak, mintha tényleg azokká váltak volna. Teljesen elveszítették emberségüket. Akkor én nekem, mit kéne tennem, álljak be közéjük, vagy maradjak az, aki eddig voltam. Nehéz döntés előtt állok, ami talán nem is olyan bonyolult lenne egy normális esetben, de most, hogy arról kell döntsek, hogy ki maradjon életben, ki nem, ez kezd kicsit sok lenni. De ekkor egy hang szólal meg a fejemben.
~ Mi az, hogy nem tudsz dönteni? –teszi fel a kérdést. ~ Véleményem szerint a válasz nagyon egyszerű, itt egy valakinek kell meghalnia… -azzal elhallgat.
És igen itt csak egy valakinek kell meghalnia… ekkor egy ördögi mosolyt csalok az arcomra, mondhatni, hogy a kaszás eljött, hogy begyűjtse a lelket. Ekkor a vendéglátónk fele fordulok.
- Egy kérdésem lehetne? –kezdem a mondandómat. – Elárulná nekünk a nevét? Szerintem kicsit faragatlan öntől, hogy meginvitált bennünket, de még a nevét sem volt hajlandó elárulni. Nos? -kérdezem tőle, és várom a válaszát, miközben rezzenéstelenül állok előtte.
Természetesen fenn áll annak a lehetősége, hogy nem árulja el, vagy az, hogy csettint és megöl ezzel, de akkor unfair-rá tenné a játékot, és végül a harmadik opció, hogy egy hamis nevet ad meg. De ezt meg kell próbálnom, két lehetőségem, van így nem szalaszthatom el. A tervem onnantól lép érvénybe, hogy elárulja a nevét. Igen a tervem, az, hogy az ő nevét kimondva és rászavazva elteszem láb alól a fehér csókát, hiszen a feladat arról szól, hogy a jelenlévők valamelyikének a nevét eltaláljuk, mivel nem az mondta, hogy a hét „szerencsés” közül válasszunk, hanem hogy közülünk valakinek a nevét lehetne mondani, és a kettő nem ugyan az. Ezért szeretem a kiskapukat, nem fogom hagyni, hogy több ártatlant tegyen el láb alól.

Mikor meghallom a nevem, hiszen az én nevemet mondta „Kalapos Úr”, kicsit megijedtem, de ha életben akarok maradni, akkor meg kell őriznem a hideg vérem. Így ugyan azzal a higgadtsággal folytatom a kis mondanivalómat.
- Értem, szóval Allen Dante. –majd a többi játékos fele fordulok. – Mi van, ha ez nem is a valódi neve. Mivel, a kérdésem, vagyis inkább a kérésem nem volt egyértelmű. Ennyi erővel egy random nevet is mondhatna. És itt van egy csapda elrejtve. –emelem meg a hangomat, hogy nagyobb nyomatékot adjak a mondandómnak. – Ha netalántán, valaki megjelöli ezt a nevet, és ha nem lenne jó, azzal egyel, közelebb kerülne a halálhoz, és ezzel a maga kezére játszanánk. –fordulok vissza a vendéglátónkhoz, akinek még mindig nem tudjuk a nevét. – És még valami, ki adná meg a saját nevét, hiszen abban mi az élvezet, ha a játékmester meghalna még az előtt, hogy végig vinné a játékát, és nem tudná, kijelenti a végső győztest. –ezzel be is fejezem a feltevéseimet, és egy mosolyt csalok az arcomra, ami vélhetően az utolsó is egyben, ha balul sülnének el a dolgok.
Innentől már csak abban bízhatok, hogy a többiek a mondott nevet nem szavazzák meg. Nincs kedvem meghalni, és ezt a küldetést is végig kell, vigyem, bármi nemű veszteség nélkül. Már bőven elég játékostársamat vesztettem el, és nem szeretném, ha ez folytatódna.