Kaede vs. Luv, avagy a kavics hajsza!

by **Luv Delackrose** Szomb. Jan. 05 2013, 14:01

..:Kaede vs. Luv, avagy a kavics hajsza!:..

Igyekszem megismerni ezt a fajta világot, eleinte úgy gondoltam hogy minden olyan mint a valóságban épp csak mindenki kardal, tőrrel, íjjal vagy épp egy tojással szaladgál. Igen tojással, valahogy nem illik bele a képbe nemde? Nos én is hasonlóan gondolom, de legalább süthetném meg, vagy robbanna fel mikor az ellenfélhez vágom, de nem...mérgelődtem. De igazából nem is ez bosszantott, épp csak az hogy szürke lettem, vagyis inkább fehér. Ezalatt azt értem hogy mikor az invertorimból fel akartam venni a kedvenc ruhám ami fekete színű volt, fehérré vált rajtam. De csak ha felveszem, mikor visszateszem a raktáramban ismét fekete színű lesz de amint felveszem…úgy nézek ki benne mint egy hóember. A tojással a kezemben sétálgatva, megpillantok egy vörösen fénylő valamit a főben. Nem jutottam messze a várostól, de egy elég tágas fákkal övezett mezőn találtam magam. Oda sietek hátha valami, fincsi poti de mikor közelebb érek látom hogy kisebb annál, de teljesen mindegy kell nekem! Határoztam el magam, így majdhogynem futásnak eredtem örömömben, és lassított felvételként a nap csillogásával kísérve, egy tojással a kezemben, vetődtem oda, de valami kemény megállított. Az a kemény egy másik játékosnak a feje volt, ugyanis szépen összefejeltünk valahogy, majd homlokomat vakargatva, nézek körbe mégis mi történt. A kavics közelében talán egy karnyújtásra lehetett, próbálta magát összeszedni a másik játékos, egy aranyos lányka. Fülei furcsák voltak, talán egyszer, ha láttam ilyet, de nem is foglalkoztam a ténnyel, csakis a saját dolgommal érdekelt.
- Te, vaksi lányka! Nem látsz a szemedtől? – Ripakodtam rá, majd felálltam és elővettem a pálcámat, s kettőt a kobakjára koppintottam vele.
- Máskor nézz a szemed elé, lányka! – Nyomtam az arcába a pálcám, ha ő is megengedte. Majd megpillantottam a kavicsot ismét, gyönyörű volt, ahogy a nap fénye játszadozott bíborszín felületén, legszívesebben mást sem csináltam volna mintsem egész nap csodáltam volna varázslatos színét ahogy a nap megvilágította. A szemem helyé két szív jelent meg és testem, öntudatlan is hullámoztatni kezdett s két kézfejem egymást szorítva, jelezte, hogy talán még ilyen gyönyörűséget nem is láttam.

by **Adachi Kaede** Szomb. Jan. 05 2013, 16:27

..:Kaede vs. Luv, avagy a kavics hajsza!:..

Első szint. Nagy sikerrel sikerült átlépnie a teleportkapun, és szerencsére most a városba dobta le, nem úgy mint múltkor. Talán az csak egy egyszer eset volt, de amiatt az egyszer eset miatt egy jó darabig nem használta a teleportálást, még a kristályát sem. Az új kristály szerzeményét nézegette éppen, amit "denevér kristály" néven vásárolt. Sajnos még a vásárláshoz kell folyamodnia, mivel túl kevés pénze volt ahhoz, hogy jártasságot is képes legyen magának venni. Kristályírás, észlelés, és még oly sok különleges képesség található egy-két NPC-nél, hogy az csak na. De sajnos itt sem olyan könnyű a pénzszerzés, ahogyan a másik..valódi világban sem. Most a város melletti kis tiszta részen bóklászott, mert nem tudta elfoglalni magát semmivel az alváson, és a céltalan sétáláson kívül. Egy-két karakter már előtte letisztította a terepet, így nem sok vaddisznó sétált körülötte, és akik sétáltak is..nem támadták meg. Volt nekik jobb dolguk is, minthogy Kaede-t támadják, na meg persze már nagyobb szintű volt náluk, és ezt talán ők is megérezték. Ahogyan szemével a smaragdzöld füvet pásztázza, hirtelen egy vörös csillogás töri meg a figyelmét. A nap szórakozott a szemével talán, vagy valaki elhagyta a vörös italát. Ki tudja? De mivel más dolga most úgysem nagyon volt, ezért vette a fáradtságot, hogy odaszaladjon, és felvegye bármi is legyen az. Minél közelebb ért, annál tisztábban látszott, hogy az egy vörös kristály, méghozzá olyan..amilyen még nem található a felszerelés listái között. Lábát szaporábban kezdte szedni, és közben nem is figyelte az utat, csak a kristály fénylő csillogására figyelt. Ennek köszönhetően szerencsére összefejelt egy nála talán 6-7 évvel idősebb személlyel, aki szintúgy az itemre pályázott. Kaede ezt nem hagyhatta, így egyszerre leakarta ordítani az idős hölgy fejét, de az gyorsabb volt nála, és a pálcájával egy jó erőset csapott a fejére. Azután pedig az arcát kezdte vele cseszegetni, és ezt már tényleg nem hagyhatta.
- Idős hölgy..el innen! Ez az én zsákmányom! Vagy talán nem érti a hibbant néni a magántulajdon fogalmát? - dugta ki a nyelvét a nő csúfolódó beszédére válaszképpen. Vaksinak nem lehet mondani, maximum figyelmetlennek. Igenis lát a két szép kék szemével, sőt néha élesebben mint más. Ezt kikéri magának. Mivel látta, hogy az előbb említett pálca a vörös hibbant nő fegyvere, ezért ő is előásta nagy nehezen a gyenge lökés kristályát, és készenlétbe állította. Ha esetleg az idős néni nem akarna engedni a kristályból, akkor mindenképpen használni fogja, és halálra lökködi azt az amúgy is hibbant fejét. A kristályok minden mennyisége és minősége az elfeket illeti, és ebből nem hagy egy kicsit sem. Mire menne vele? Biztosan agyon tapogatná az ő szép fegyverét. Neeem..ezt ő nem fogja hagyni.

by **Luv Delackrose** Szomb. Jan. 05 2013, 19:22

A lányka mint várható volt nem állta a sértő szavaim de akkor is volt pár mondata ami miatt kissé meghűlve figyeltem pár másodpercig, majd nagy levegőt vettem és a hangomban jól kivehető döbbenettel kérdeztem vissza.
- …Idős?...Hölgy…?
- Illene tiszteletet tanulnod lányka nemde? – Kérdeztem vészjósló hangon. Mikor kezemben a tojás egyszer csak elkezdett mocorogni. Vízszintesen kettérepedt és egy sárga szempár kukkantott ki kíváncsian az aprócska nyíláson keresztül, pislantott párat majd ismét megmoccant, segíteni akartam neki azzal hogy a tojáshéját kezdtem szedegetni, de egy halk de határozott morgás jelezte hogy nincs szüksége segítségre, még pár mozzanat és már a csöpp teremtés kint is volt, megrázta magát hogy a maradék héj darabka is pixeleződve lehulljon. Majd mikor megpillantottam a kis tüneményt, legszívesebben magamhoz öleltem volna, már a mozdulatsor benne is volt a kezembe, de mire bármit is csinálhattam volna a kis tigris már le is huppant a földre, és felborzolt szőrrel morogva pislogott a tőlem pár méterre lévő lányra. Majd elért tudatomig a lány mondatának másik fele is.
[color:a5c7=##971140]- Először is mi az hogy hibbant? Hogy jössz te ehhez? A másik nincs a kristályon rajta a neved… mint ahogyan az enyém sem, így azt javaslom döntsük el tisztességesen. Szavazással. – Nem igazán hagytam időt reagálni a lánykának, máris folytattam.
- Ki gondolja úgy hogy az enyém legyen a kristály? – Kérdeztem vigyorogva majd felemeltem a kezem jelentkezés gyanánt, nem kellett sok hogy a kis petem is hasonlóképp tegyen, nem tudom hogy tudta kivitelezni de a hátsó lábain ült az elsővel támaszkodott majd jobb mancsával erősítette a táboromat.
- Ez az kiscicám! – Dicsértem meg. Félek hogy a lányka nem fog ebbe olyan könnyedén bele egyezni, így a petemre néztem, és mintha gondolat olvasó lett volna felkapta a kristályt és elszaladt vele pár métert, majd kezdtem sejteni hogy tévedtem mikor nem az én irányomba, sőt még csak nem is a lány irányába szaladt vele. Egy teljesen semleges helyen ott hagyta azt majd visszatért hozzám és büszke tartással a szemembe nézett, fogalmam sem volt mégis mit akart ezzel elérni, sőt még mindig nem tudom hogy mégis mire készül. A közelbe néhány vaddisznó szaladgált, nem bántott minket sőt talán észre sem vettük volna hogy ott vannak ha nem adnának ki néha röfögő hangokat és ha nem zavarnák meg az avart a lábukkal. Én még mindig meredten bámultam a kis tigrisre, de hirtelen bevillant. Szeretne igazságos lenni. Nagyot sóhajtottam majd megszólaltam.
- Jól van küzdjünk meg érte. – Mondtam monoton kedvtelen hanggal. Miközben fehér ruhám alsó részét lobogtatta a szél. Nem örültem neki, de ha ezt akarja, elvégre így már legalább tudunk harcolni, egy tojással mit kezdtem volna, még csak hozzá sem tudtam volna vágni. Azzal előpötyögtem a menüből a párbajra hívást, és vártam hogy elfogadja. Félek nem fogok így nyerni, elvégre azt sem tudom hogy-hogy kell a petemmel harcolni, lehet inkább a késem kéne használnom? Morfondíroztam miközben az idő számolt vissza fele, nem tehettem mást pálcát elő és a kis tigrisemre pillantottam, remélem ha én nem is Ő tudja majd mit is kell tenni. Lejárt az idő, figyeltem hogy a lány mit fog csinálni, és a petem is megfeszült idegekkel fark csóválva várta a támadást.

by **Adachi Kaede** Vas. Jan. 06 2013, 15:34

A hibbant hölgynek továbbra is sikerült megmutatnia, hogy mennyire..hibbant. Arra a kérdésére, hogy ráférne Kaede-re egy kis tisztelet nem reagált semmit, hiszen azért ez a virtuális világ is jócskán megváltoztatja az ember (vagy elf) személyiségét, és legfőképpen hangulatát. Na igen, ő például pont nem tartozik a depressziós emberek közé, akik levetették magukat Aincardról, így öngyilkosságot elkövetve. Nála főbűnnek számít az öngyilkosság, hiszen ez egyenlő azzal, hogy a célszemély gyáva. Fél az élettől, és nem tartja magát kellően erősnek, hogy túlélje a valóságot, vagy éppen ezt a virtuális világot. Márpedig az előttünk élő jó pár milliárd embernek is sikerült túlélnie a vadvilág veszélyeit, elvégre ezért is vagyunk most mi itt. Nem azért kaptuk ezt az ajándékot, hogy egy kis használat után eldobjuk, hanem azért, hogy kiélhessük úgy, ahogyan számunkra a legjobb. Ezért is van most Kaede itt egy hibbant nővel, ahogyan egy kristályért viaskodik érte. Na oké, nem a legkellemesebb példa, de azért így elsőre megfelel. Az elf lány éppen válaszolni akart a vöröskének, amikor a kezében lévő rántotta elkezdett mocorogni. A lányok döbbenten nézték az eseményeket, hiszen nem mindennap látni egy ilyen szép dolgot, mint egy pet megszületése. Kaede személy szerint még nem is látott, hiszen neki az is elég nagy sokk volt, hogy az ő petje egyszer csak elfoszlott és helyette, egy kristály jelent meg a kezében. A hibbant asszony tojásából végül egy kis tigriskölyök bújt ki, ami elég rendellenes..elvégre a tigrisek emlősek, és nem tojásokból szoktak kikelni, de persze az elf lány hegyes fülei sem éppen a mindennapok fényes dísze, tehát inkább meg sem mukkan. Az állatidomár és az állat közötti kötődés már kezdetektől fogva megvolt, amit a kis szavazás is bizonyított. Nagy aranyos volt ahogyan két lábra állt, és jelentkezett..de rettentően bosszantó is. Szerencsére azért több esze volt, mint a gazdájának és a vörös követ arrébb vitte, jelezve ezzel, hogy jobb megoldás lenne, ha megküzdenének érte. Ezt a lehetőséget Kaede is támogatta, tehát elfogadta a párbaj meghívást. Ez élete első párbaja, így a szíve majd kiugrott a helyről. Amíg a visszaszámlálás tartott, gyorsan átnézte a kristályait, de nem váltotta le a gyenge lökés kristályt, legelőször kipróbálja azt, hátha elér vele valamit. Miután a visszaszámlálás befejeződött, ő sem kezdett neki támadni, inkább megvárta míg a kistigris, vagy a hibbant nő nekifut, és gyors záporozással elkezdi őket dobálni a gyenge lökés kristállyal, ami miatt jócskán megnehezíti számukra a közelebb jutást.
- Hiába..az időseknek nem való a harc. - mondta, majd elégedett képet vágott. Talán a küzdőteret neki találták ki. Talán..

by **Luv Delackrose** Hétf. Jan. 07 2013, 09:26

..: Kaede vs. Luv, avagy a kavics hajsza!:..

Reménykedtem benne, hogy a lányka fog támadni elsőnek, de hát ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor a Mohamednek kell mennie a hegyhez, nemde? Így is lett, kicsi tigrisem támadásba is lendült én meg rögtön az árnyékába, előkaptam a késem és miközben fehér ruhám lobogtatta a szél, támadásba is lendültem. A petem még indulása előtt mordult egyet és az fűből alig kilátszva kúszott kicsit jobbra, míg én a másik irányból próbáltam sebesen bekeríteni. A lány nem látszott sem megszeppenve, sőt kifejezetten élvezte a harcot, legalábbis annak előkészületét, a becserkészést. Utána rájöttem hogy nekem van egy speciális képességem, még nem is tudom hogy vessem be vagy hogy bevessem-e egyáltalán, lehet okosabb lenne várni picit, míg Ő mutatja meg elsőnek mit is tud, ugyanakkor félő hogy ha támadási képessége van akár véget is vethet az egész harcnak. Ha sikerült kivédenie muszáj, leszünk más taktikát kitalálni. Nem akarom, hogy a kavics az Ő kezére kerüljön, pillantottam rá pici petemre, olyan értelmesen nézett vissza szinte biztos voltam benne megérti mit is akarok. A mezőn ahol voltunk több első szintű vaddisznó is található volt, ráadásul szinte szinte körbe vettek minket az ilyen állatok, így még rohangászom sem kellett, kicsi petem megtámadott egyet közülük majd szaladt ahogy csak a mancsaival bírt, oda terelte hozzám én meg felkaptam a petem és én vittem tovább a nehezét. Elkezdtem szaladni a lány felé, miközben a vaddisznó követett, muris látvány lehetett, de abban a pillanatban nem éreztem annak, de most jött a piciny tervem utolsó fázisa. Bevetem a képességem, miszerint érzelmeket tudok generálni, a kisebb mobokban és azokon a játékosokban akik kevesebb pontot osztottak a speciális képességükre mint én. Így a mobban félelmet generálok és arra szeretném rávenni a kis disznót hogy támadja a szőke lánykát, időközben én is előkapom a késem és elengedem a petem, hogy Ő is tudjon támadni így már hárman támadjuk a lányt, de nem egyszerre, ugyanakkor gyorsan egymást követve. A támadást a vaddisznó kezdeményezi majd a cicám és utolsónak én. Remélem el tudják terelni a figyelmét vagy eltalálni.
- Itt jövök kicsi lányka! – Kiáltom hogy eltereljem a figyelmét az ellenfelemnek. Mikor pici petem támad már gyorsan a nyomában vagyok hogy ellenkező irányból bevigyek egy gyors kereszt vágást a késemmel. Reményeim szerint a disznót vagy kivégzi, de ha nem még egy adag félelemmel elijesztem, hogy többé ne legyen útba, közelebb érve látom hogy egy olyan kristályt tart a kezében amiért harcolunk, épp csak más színű. Egyre csak közeledtünk felé, a kristályát felénk tartotta, és valami pajzsként lökött el minket vele, szépen egyesével. Többször újra támadtunk és mindig ugyan az lett a vége, a fűben találtam magam, lökő erejének köszönhetően. Próbáltam kitérni előle de nem igazán tudtam, és egy jó adag fűvel a számban kellett feltápászkodnom megint.
- Hiába.. nem az öregeknek való a harc! – Mondta önelégült arckifejezéssel.
- Nem is vagyok öreg te kis csitri! Bosszantó egy lányka vagy! – Kiáltottam miközben megpróbáltam ismét feltápászkodni és kiszedtem a számból a fűszálakat, majd gyorsan arrébb húzódtam, intettem a petemnek hogy jöjjön Ő is. Pár méterrel arrébb egyfajta kupaktanácsot tartottam, egyedül a disznót nem vontam bele ugyanis ő még mindig ott kaparászott a lány közelében. Miután megsúgtam a kis tigrisemnek hogy mit kérek, a lányra néztünk majd ismét össze, utána a megint lányra, és támadásba is lendültünk. Egyszerre értünk oda a lányhoz és most három irányból támadtuk egyszerre, én ferdén jobb oldalról a késemmel, a disznó a másik oldalról szembe velem, és a kis tigrisem volt a kulcsfigura, Ő hátulról támadott a saját kis képességével, a mérgezéssel. Tulajdonképp a lány egy háromszög közepén állt és várt a támadásra. Mivel eddig egyesével támadtuk, a kristályt könnyedén kihasználta ellenünk, de vajon így mit fog tenni most hogy egyszerre támadunk, menekülő út meg csak felfele meg lefele van, plusz ha nagyon nagyot tud ugrani. Miközben közelítettem felé megpróbáltam a lányka ellen is bevetni a képességem, azt szerettem volna elérni, hogy a félelem megbénítsa és ne tudjon még csak meg sem moccanni. Ha a petem támadta volna a késem, csak úgy oda dobom hozzá, egyrészt figyelem elterelés másrészt reméltem hogy legalább egy picit megsebzem. Majd figyelmem elterelte valami, egy a közeli fa törzsénél megbújó aprócska árnyék. Miután véget vetettem az ostromnak, felderítő útnak indultam, csak úgy ott hagyva a lányt egymagára. Jól van félnie nem kellett, elvégre annyira nem mentem messze de mikor a fa tövéhez értem egy aprócska kezet véltem felfedezni ami épp csak ki kandikált, és kapaszkodott erősen a fatörzsbe, kicsit közeleb mentem, de elhúzta a kezét, majd jobbra hogy a fa mögé tudjak látni, mikor láttam hogy nem látom de a lépteit hallottam, a másik irányból közelítettem meg, mivel ugyan azt történt azaz ott bújócskázott velem a fa tövébe és nem engedte hogy meglessem hogy mégis kicsoda-micsoda Ő, biccentettem a petemnek, aki a párbaj társam tartotta szemmel. Majd az ellenkező irányból közelítette meg a fát mint ahogy én vagyok. Több sem kellett keresztül esett szegény tigrisemen, a fiúcska. Nem lehetett idős úgy 10 éves körül, furcsa bele gondolni hogy ilyen fiatalok is bezáródhattak ebbe a játékba, ugyanakkor úgy kell nekik ha játszottak ahelyett hogy tanultak volna, úgyis csak csőcselék lett volna belőle. Már épp készültem volna leszidni, mikor megpillantom hogy a kis tigrisem simogatja, ölelgeti, és Momo- chanan is láttam hogy élvezte. Nem szeretem a gyerekeket, de a macskákat igen, és így talán a macskákat szerető gyerekeket meg kéne próbálnom szeretni? Vagy legalább elfogadni, picit? Elmélkedtem, de nem sokáig ugyanis a fiú felpillantott rám majd megszólalt.
- Én a néninek drukkolok! - Mondta miközben ölelgette az én doromboló plüss petem.
- Ohh, köszi vagy mi... - Majd egy cukrot nyomtam a kezébe hogy elvehessem tőle az állatkámat és visszatérjek a "harcmezőre". Már tettem pár lépést, mikor hirtelen visszafordulok, most jutott csak el a tudatomig hogy mégis mit mondott.
- Néniii? - Kiabálok döbbent hangon a gyerek után, de ő már messze járt, szaladva kacarászva veszett bele a közeli erdő rejtekébe. Majd vissza térek az eddigi helyemre, ha esetleg a lány oda jött hozzám hogy jobban lássa mi is történik, akkor ott folytatjuk tovább a mi kis párviadalunkat.