Adachi Kaede

Adatlap

Név: Adachi Kaede
Nem: lány
Kaszt: állatidomár
Kor: 14

Kinézet: Úgy, mint minden más tizennégy éves kislány, őt is általában az aranyossága miatt kedvelik meg elsőként. Nyakig érő rózsaszín haja (ami természetesen festett) csak dob a kinézetén. Egy mandula alakú, lila szempárral áldotta meg a sors, amit egyesek szerint az édesanyjától örökölt. A bőre hófehér, ami nem is csoda, hiszen a szülei óvták minden bajtól, legyen az betegség, vagy a nap kárós sugarai. Körülbelül a 158-160 cm-t üti meg, ami a korához képes átlagos. Nagyon sovány, és az izom is messziről elkerüli. Ő inkább a futásban, és az akrobatikus kitérésekben szokott jeleskedni, míg a harcban kevésbé.
Jellem: Nem szereti, ha a kinézete, vagy a pénze miatt szeretik az emberek. Mindenki azt hiszi, hogy ő is éppen olyan, mint a többi nemesi családból származó csitri, de messze tévednek. Nem ő akarta, hogy egy ilyen családba szülessen, neki jó lett volna egy átlagos család is. Ebből is látszik szerénysége, és kedvessége, ami sajnos a naívsághoz is vezetett. Könnyű átverni, és a saját lábán is nehezen áll meg, mindig kell neki egy támogató kéz, vagy egy figyelő szem, aki vigyáz rá. Harcolni nem nagyon szeret, ezért inkább csak "támogató" szerepet tölt be a harcokban, és legtöbbször is csak kabalaként viszik ki a fejlődésekre.

Képességek

Helycsere: képes a familiárisával pozíciót/helyet cserélni. Ez nagy előny lehet a harcokban.

Előtörténet

Az élete a való világban neki könnyen ment, hiszen a szülei gazdagok voltak, így mindene meglehetett, amit csak szeretett volna. Persze ő sem tartozik azok közé az emberek közé, akik minden értéktelen dolgot meg akartak venni, és ez alatt igen a többmilliós ruhát, ékszert és egyéb kiegészítő dolgot értek. Neki valamiért nem kellettek az ilyesmik, és volt, hogy néha rá kellett erőltetni, hogy költekezzen végre valamit. Persze az ilyen nemesi származásnak is van ára. A kislány magántanuló volt, rengeteg külön órára kellett járnia, és nem játszhatott a többi gyerekkel úgy, ahogyan szerette volna. Ez még nem minden. Kaede minden álma egy édes kis háziállat volt. Lehetett volna az kutya, macska, hörcsög, neki mindegy lenne, csak végre lehessen egy igazi barátja. A szülei azonban nem engedtek ennek a kérésének, és csak annyit mondtak neki, hogy mindent megkaphat, csak ezt az egyet nem. Kaede érezte az elnyomást a szülei felől, és kezdett beletörődni, hogy az ő élete egész végig így fog maradni, így inkább megszokja, és nem ellenkezik többet a szülei ellen. Ha voltak is barátai, azok is csak a pénze miatt szerették, mint sem a jelleme miatt. A lányból lassan elveszett minden életkedv, és álom, ami viszont a gyerekek számára igen is fontos. Emiatt már nem az a mosolygós, boldog kislány volt, aki régen. Lassan már a saját lábára sem tudott állni a szégyentől, és minden önbizalma is lassan kiveszett belőle. Az egyik nap éppen vitték haza a magániskolából, amikor megpillantott rengeteg gyereket egy kirakat előtt. Nem tudott sok mindent leolvasni a kirakatról, csak annyit, hogy „Sword Art Online”. Még soha nem érdekelték őt az MMORPG játékok, de látta, hogy mennyi minden gyerek játszani szeretne vele, így megvetette a szüleivel, mint utolsó „barátkozási” lehetőséget. Nem próbálta ki egyszerre, várt még egy napot, ugyanis másnap utazott el a nyári nyaralójukhoz, ahol csak ő és a szolgálólányok lesznek ott. Amikor a szülei sokat utazgattak a munkájuk miatt, akkor ide szokták őt „száműzni” ahogy ő hívni szokta. Az egyik este beszerelte az egyik titkos padlásszobába a játékot, és úgy döntött, hogy lefekvés előtt még titokban játszik vele. Lefeküdt egy kis ágyra, és a fejébe húzta a játékhoz kapott sisakot. A játék elején különféle mozdulatokat kellett megtennie, és valamiért nagyon élvezte, amikor kimondta a gép, hogy „fogd meg a térdedet”, vagy „mozgasd a lábadat”. Hamarossan be is indult a játék, és Kaede egy másik világban találta magát, ami olyan középkori fillinghez hasonlított, de mégis megtalálhatóak voltak benne a fantasy elemek. A lány lenyűgözte a világ, és az, hogy az egész teste úgy mozog, mint a való életben. Érezte, hogy itt kiélheti azokat az álmait, amiket a szülei nem engedtek neki. Elsőként a közeli erdőben próbálkozott. A kis szörnyeket könnyedén le tudta győzni, a nagyobbaktól azonban inkább csak elmenekült. Lassan már el is érkezett a lefekvés idő, és kilépni készült, ám előtte megpillantott egy apró enyhén rózsaszínes tojást, amin piros csíkok cikáztak. Valamiért ellepte, azaz érzés, hogy itt még a régi háziállatos álmát is valóra válthatja. Hamar fel is kapta a tojást, és úgy döntött, hogy nevelgetni fogja, míg ki nem kell, és szörnyidomárrá válik. Miután elrakta a tojást, egyből el is kezdte keresni a kijelentkező ikont, de nem találta. A szemével egy másik ember után kezdett keresni, de nem látott senkit, ezért elindult vissza a városba. Viszont könnyű dolga volt, ugyanis mihelyt elhagyta az erdőt, automatikus teleportálás vette kezdetét, és visszateleportált a kezdetek városába a többi játékossal együtt. Mindenki ijedten próbált kimenekülni a városból, de a város egy burok vette körbe, így a kijutást el lehetett felejteni. Nem kellett sokat várni rá, hogy hamarosan ki is derüljön (nem-nem az ég) hanem az igazság. Megjelent a játék alkotója, és elmondta a játék új szabályait. Ha meghalsz itt, meghalsz a való életben is. Kilépni csak akkor lehet, ha végig játszod a játékot. Ha leveszik a fejedről a sisakot, akkor az automatikus Game Over. Kaede csak ijedten nézett az adminra, aztán arra lett figyelmes, hogy a magas, szőke hajú avatárja kezd összemenni, és a haja színe is rózsaszínné kezd válni. Az teremtő azt mondta nekik, hogy nézzék meg az új opciót, a tükröt. Amikor rákeresett az eszköztárjában, és megnyitotta a tükörben a saját, való életbeli külsejét látta. Itt már teljesen kiborult az agya, hiszen nem lehet olyan erős, és szabad, mint amilyen szeretett volna lenni, és ilyen gyenge testtel a túlélési esélyei is csökkentek. Nem is az zavarta, hogy itt marad, hisz ez neki egy ajándék, és egy csoda. Azt csinálhat, amit akar, és ott ahol akarja. Végre nem dirigálhatnak neki a szülei, és barátokat is szerezhet, azonban ha megtalálják a szobalányok, és leveszik a fejéről a sisakot, akkor meg fog halni. Reménykedik benne, hogy soha nem fogják megtalálni a padlás azon rejtett részét, ahova ő bújt el, mert ha igen, akkor vége az életének itt bent, és ott kint is..

Köszönöm szépen! ^^