Re: Karmazsin selyemlepel

by **Yoshiaga** Hétf. Aug. 18 2014, 16:47

// Gregant szemszöge //

Gregant szomorúan dobta a két fecnit a többi közé. Az egész egy szép mozdulattal történt, egyik kezével kinyitotta a fiókot, másikkal belesöpörte a fecniket és amint beértek már be is csukta. Ezután csendben meghallgatta a sárkányt is. Bár nevekkel is szolgáltak neki, fölösleges információnak tartotta, ami csak foglalja a memóriát, így megpróbálta nem megjegyezni nevüket. - Kicsit elkeserítő, hogy ilyen pitiáner információkkal szolgálnak nekem, ez mind köztudott és várható volt, hiszen a konferencián minden úgy ment, mint a karikacsapás. A kérdés már csak az, hogy mégis miképpen veszem rá a lányt, hogy ne szabotáljon minket anélkül, hogy akármit elárulok a Sayonaráról. Igazából munkámból adódóan ezt már rutinszerűen csinálom, de ezúttal mégis nehéz volt, a sárkány személye nagyon ellenszenvesnek tűnt, kicsit, mintha egy nem unott Nabnost látnék.
- Kár ezt hallani, kérem ne próbálja meg szabotálni idomárjának játékostársait. - ezután az idomárra tekintett, tudva, hogy ő az egyetlen valós személy a kettesük közül, őt kellett meggyőznie.
- Nem lenne jó azt látni, ha valaki azért halna meg, mert sem a burokhoz sem az alternatívájához sem tudna hozzáférni. A céhünk nem ígérkezik ilyesfajta segítséghez, mivel pénzhiányban sem rendelkezik... - A valószínűleg fontos, mivel így nem adok információt. - ...valószínűleg.
Vár három-négy másodpercet, végig a lányt nézi, majd visszafordul a sárkány felé.
- Nyílegyenest, akadályok nélkül szárnyalunk a céljaink felé, így segítségre nem szorulunk rá.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 18 2014, 17:19

A fickó már most tetszett a sárkánynak, ha pedig tudott volna gondolatot olvasni, akkor talán már rajongásig is ment volna ez a fokozat, persze tisztán csak szakmailag, mint ellenfél akitől tanulni lehet. Timidus nem sok olyan embert ismert, akitől ő tanulni tudna, legalább is úgy, hogy az adott egyén ne véletlenül tanítsa dolgokra, hanem azért, mert kihívást jelent a számára. A nevekről alkotott véleményük teljesen azonos volt, ő be sem mutatkozott, hanem rögtön a lényegre tért. Gregant ezután pedig olyasvalamivel próbálkozott, amit igen kevesektől látott eddig. Érvelt. Érveket és kérdéseket fogalmazott meg a témával kapcsolatban, de persze csak tömören, lényegre törően. Már a megfogalmazás is annyira tökéletes volt. „Kár ezt hallani.” Tulajdonképpen időpocsékolásnak minősítette a kettejük beszélgetését, és ezt nyíltan ki is mondta, mégis mesterien játszott a szavakkal. Még arra is ügyelt, hogy következetesen alacsonyabb rendűnek tüntesse fel a sárkányt, amikor mind ő, mind az idomár kijelentette, hogy jelenleg a tárgyalás kettejük között zajlik, azonban ez a csel már rég nem vállt be, Timidust nem dühítette fel és nem tudta érdekelni, ha levegőnek nézik, amíg tudta, hogy igaza van, így hát nyugodtan folytatta.
-A figyelmét elkerülte egy lényeges információ: A frontharcosok többsége nem való frontharcosnak.
Sohasem használt még magázó beszédet, azonban most először szükségét érezte, hogy ilyen magas fokú tiszteletet mutasson.
-Feltételezem, hogy önök bár figyelik a frontharcosok ténykedését, de nincsenek közöttük, vagy ha igen, akkor csakis magas szintű frontharcoson vagy harcosokon keresztül. Mi igen. Első kézből vannak információink a kisebb játékosokról is, és biztosíthatom, hogy a ténykedésükkel csak nagyobb veszélybe sodorják őket. A csapatuk szervezetlen, többségük nem ért a harchoz, így nem fogja észrevenni, hogy mikor kell használnia a kristályt. Eddig azért nem történtek halálesetek, mert a burok gondolkodott helyettük. A kristály nem alternatíva, ha valóban meg akarja menteni az életüket, kellő információ hiányában pedig, mivel egymásban sem bíznak meg, a parancsok sem tud pontos utasítást adni a kellő időben való használatra, sőt, számtalanszor tapasztaltam, hogy a harcosok megtagadják az utasításokat.
Kis szünetet tartott, majd folytatta.
-Azt pedig nem hiszem el, hogy a valószínűleg elegendő lenne egy olyan céh számára, amelynek nincs szüksége segítségre. Persze egy szóval sem mondtam, hogy mi segítenénk önöknek. Mi kérjük az önök segítségét abban, hogy ne lehessen burok nélkül a bossra menni, így megakadályozzuk a lehetséges halálokat. Ehhez azonban szükségünk van a közbenjárásukra, mivel a kis szintű harcosok csökönyösségükből és észbeli hiányosságukból adódóan nem hallgatnak észérvekre. Olyanról is tudok, hogy burok nélkül akart valaki a terembe menni. Egy ilyenen nem segítene a kristály, őket kényszeríteni kell a burok használatára. Önök nyilvánvalóan okosabbak náluk, és belátják ezt.
A céljaikról nem kérdezett tovább. A férfi egyértelműen jelezte, hogy nem fog válaszolni.

by **Yoshiaga** Kedd Aug. 19 2014, 16:41

// Gregant szemszöge //

Gregant figyelmesen hallgatta végig a sárkány mondanivalóját, de már az első mondat után tudta, hogy innentől már mindketten ismeretlen terepen járnak. Eddig az idomár csapatának volt ismert a terep, de szerinte túlságosan sem arra a válaszra számítottak, mint amit kaptak, így érzelgésekbe mentek át. A monológot türelmesen hallgatta végig, majd kitalálta mit mondjon. - Csodás... elvitték az érzelmek, már, ha van a petnek akármennyi is. Valószínűleg ez csak a kislány érzelmeinek tükröződése a peten keresztül. A beszélgetés innentől fölösleges, több információval valószínűleg nem rendelkeznek, nem mintha az előbb mondottak akármi újdonságot is jelentettek volna.
- Igen, hölgyem és kisállata, de így működik a játék. Én mindent megteszek, hogy segítsem a többieket, de nem vagyok az apjuk, hogy kézen fogva vezessem őket. A kristály pedig ugyanúgy működik, mint a burok, hiszen a burok a kristály programjának átirata. Bocsásson meg, hogy kijavítottam a mondanivalójukat, de a pontos tudás az igaz tudás. - a lány és a sárkánya között járt a tekintete, de a lényeges mondanivalóknál mindig a lányra nézett. - Lehet, hogy most megbántom önöket, nem ez a célom, de úgy érzem, hogy a beszélgetés érzelgéssé ment át és az időm túl értékes ahhoz, hogy ilyenre pazaroljam. Azért máskor is meghallgatom önöket, ha találnak valami érdekesek. - ha... - nézett a lányra.
Ezután Gregant egyik embere benyitott az ajtón és a leány vállára helyezte kezét mosolyogva.
- Kérem fáradjon ki, megbízómnak még sok fontos elintéznivalója van.

// Köszönöm a játékot. //

by **Shukaku** Kedd Aug. 19 2014, 17:21

-Go ri no sho, légy a saját ellenfeled. Ne azt nézd, hogy te mit tudsz, hanem azt, hogy azok mit tudnak, akiket meg akarsz védeni, és akkor máris kiderül, hogy nem tettél meg mindent. A megszerzett tudás, az igaz tudás. Remélem megértitek még az első haláleset előtt.
Hangjában semmi érzelgősség nem volt, színtelen, monoton szólammal beszélt. Nem volt oka aggódni, hiszen ők nem jártak bossokra, így a lány életét nem veszélyeztette semmi, de Peter halála után megértette, hogy a többiek elvesztése majdnem olyan rossz az emberek számára, mintha saját maguk halának meg, így ha Shut akarja megvédeni, akkor a többieket is meg kell védenie. Nem véletlenül töltött annyi sok időt a pletykák hallgatásával. Mindvégig igaza volt, csak a Sayonara ugyanazt a hibát követte el újra és újra, pedig külön felhívta rá a figyelmüket. A saját fejükkel gondolkodtak, nem pedig a plebs fejével. A jó harcosok, mint amilyen Timidus is volt, vagy a vele szemben álló fél, természetesen tudták, hogy ez a kristály kivételes, és önmagától aktiválódik. A köznép azonban nem tudta. Ahhoz voltak hozzászokva, hogy a kristályokat aktiválni kell, és nem nézték meg a leírást, mert biztosan az is úgy működik mint a többi. A sárkány kémkedés közben számos olyan beszélgetésnek volt fültanúja, ahol az emberek azon sopánkodtak, hogy mi lesz ha valaki nem aktiválja időben a kristályt, és egyébként is nagyon drága lesz, meg nehéz elkészíteni, így inkább nem is vesznek. Képtelenség lett volna mindenki figyelmét felhívni arra, hogy idióta, így a sárkány tervét kellene alkalmazni, hiszen az a legcélravezetőbb. A kényszer. Valamint Timidus azt is tudta, hogy az egyetlen kristályíró, aki el tudja készíteni, az képes bedurcizni és hetekre eltűnni az erdőben, valamint igen hajlamos az öngyilkosságra, és amennyiben meglépi, úgy a tudása is vele együtt hal. Persze ha a Sayonara nem kíváncsi ezekre az információkra, akkor nem fogja velük megosztani. A tervében természetesen szerepet játszott, hogy amellett, hogy megakadályozza a haláleseteket, még hátráltatja is az előrejutást. Dupla haszon. Meghajoltak, a lány gyorsan elkapta az asztalról a lehelyezett növényt, és kisiettek az épületből. Mikor elég messze értek már, az idomár csak akkor mert megszólalni.
-Miért nem mondtad el neki a többi részt is?
-Mert nem volt rá kíváncsi. Meg kell tanulniuk, hogy semmilyen információ nem hasztalan, és ha valaki önként áll eléd azzal, hogy átadja, akkor végig kell hallgatni.
-Most… megsértődtél…?
-Nem. Mindössze nincs más módom arra, hogy eljuttassam hozzájuk az üzenetet. Hála a gőgösségüknek nem vesznek komolyan, így bármit mondok, nem fognak rajta elgondolkodni. Bizonyíték kell, ez pedig majd az első frontharcos lesz, aki meghal.
A lány csak borongós tekintettel meredt maga elé. Tényleg nem hallgatták végig őket, és ha udvariasan is ugyan, de ki lettek dobva, és mindezt csak azért, mert egy pet ajánlotta fel a segítségét, akit lenéztek… és ezért fog meghalni valaki… még egy strigula az embereknek…

/ Én is köszönöm! ^^ /

by **Shukaku** Szer. Okt. 22 2014, 23:48

A tudás hatalom

Egy kis ismi Adriannal

Kedvenc párosunk ezúttal is a lebuj felé veszi az irányt. Timidus jó pár szaftos dolgot hallott már itt, és Morrigant is itt ismerték meg, akire a lány... na jó, igazából Deavára még mindig nagyon kíváncsi. Eleve ritka az idomított mob és idomár páros, de a pókocska még ezen túl is különleges, főleg amióta Enhi mesélt arról a bizonyos valakiről... lényeg a lényeg, hogy ezúttal azonban nem látják sehol a nőt, ám mivel feltétlenül beszélni akarnak vele, egy üzenetet küldenek, hogy találkozzanak itt, addig pedig leülnek a pulthoz. Talán különös látvány egy ilyen fiatal teremtés, de furcsamód nem ők az egyetlenek, sok utcagyerek rohangál ezen a környéken, bár Shu azt még sohasem próbálta ki, hogy kiszolgálnak-e nekik is valami erősebbet.
-Jó napot... elnézést... kaphatnánk valamit inni? És... Morrigant esetleg tetszett látni? Idomár, egy pókkal szokott itt lenni, és olyan...
-Whiskey
-Igen... azt szokott inni...

Adrian arcán a szokásos rokonszenves mosoly ül, ahogy kiszolgálja egy koktéllal az egyik vendéget, majd ugyanezzel a mosollyal fordul Shu felé is.
-Természetesen. Mit parancsol inni? Az említett kisasszonyt névről nem ismerem, de arcról biztosan felismerném. A pók pedig nem egy különleges furcsaság errefelé. Üzenetet viszont egészen biztosan nem hagyott.

Hogy mit parancsol inni? Shut, aki még a petjének sem parancsolt soha igencsak meglepi a kérdés, és egy ideig csak zavartan pislog, majd kiböki.
-Olyan... valami olyan van esetleg, aminek az íze hasonlít a tonicra... vagy... vagy igazi tonic? Régen ittam olyat, és szeretem. Neked is biztos ízlene, Timidus... az arca pedig...
-Nagyon fehér bőr, fekete hátközépig érő haj, nagyon magas és sok rajz van a testén.
-Az... az tetoválás...
-Akkor az. És szerencsejátékozik. Sokat. Zöld indikátora van.

-Igen, van tonichoz hasonló kesernyés italunk, ellenben szénsavmentes. Remélem így is megfelel az ízlésének. A hölgyet pedig a leírás alapján már valóban ismerem, de az utóbbi időben nem láttam itt. Kíván esetleg üzenetet hagyni neki?

-Nem látta?
Ijed meg egy picit Shu, hiszen a nő elmondása szerint mindig itt szokott lebzselni. Csak nem történt valami baj?
-Nem... már küldtem neki üzenetet, hogy itt várom. És... és jó lesz a szénsavmentes. Köszönjük. Mivel tartozunk?

-Ma és tegnap nem volt itt, ezt biztosan állíthatom. A fizetés pedig ráér távozáskor, gondolom ha itt találkoznak, akkor fogyasztanak majd még. -majd bólint egyet a köszönetre és pillanatokon belül eléd helyezi a pultra a kért italt -Egészségére!

A lány csak bólint, Timidus azonban a fiúra szegezi a tekintetét.
-Mindenkit ismersz arcról, ha leírjuk, vagy mutatunk egy képet?
Shut nem lepi meg a kérdés, és egy picit oldalba böki a társát, de most éppen azzal van elfoglalva, hogy az ital felét áttöltse egy, a sárkánynak is alkalmas tálkába, amit mindig magánál tart.

-Az túlzás, hogy mindenkit, és nem tudom megmondani egytől-egyig a nevüket sem, viszont az arcmemóriám kiváló és ha van valami jellegzetes szokása vagy ismertetőjele az adott személynek, akkor igen, felismerem. Önöket is könnyű megjegyezni. -somolyog az orra alatt.

A sárkány bólint, majd belekóstol az italba.
-Fordítva. Mi mutatunk egy képet, és te elmondod, hogy járt-e már itt, és van-e valami jellegzetes szokása, kikkel szokott találkozni, és ilyenek. Ez mibe kerülne?
-De... de... Timidus!
-Shu. Ez a besúgó búvóhelye, az úr pedig segíthet nekünk, ha szeretne. Nos?
-De... elnézést kérek...
Próbál visszakozni a lány, de arról fogalma sincs, hogy mit tegyen, hiszen nem akar jelenetet rendezni.

-Előbb szabadjon megkérdeznem, hogy miféle besúgót említett a petje?

-Nem a petje említette, hanem Timidus. Informátor. Már beszéltem vele egyszer személyesen is, bár inkább azok keresik fel, akik a bossharcokban érdekeltek. Ám ez jelenleg nem fontos.
-Timidus... elég lesz... ne csinálj balhét...
Sziszegi Shu a foga között, és igyekszik a lehető leglátványosabb bocsánatkérő tekintetét a férfi felé irányítani.

Adrian csöppet sem lepődik meg Shu reakcióján, találkozott már olyan bolondos emberekkel, akik személyiséggel ruházták fel az idomított mobjaikat, de számára ezek a lények mindig is csak programok maradtak.
-Áh, értem. Gregantra gondol, A besúgóra. El kell szomorítsam, de ő nem szokott idejárni. Állítólag valóban a Kezdetek városában van a bázisa, de legjobb tudomásom szerint sosem tartózkodik egy helyben.
Arca ismét mosolygósra vált, ebben a mosolyban azonban sokkal több huncutság bújik meg.
-Ez az információ még ingyen volt, de ahogy a pe.. Timidus is említette, mindennek ára van. Az ár viszont személy függő. Tegyen próbára, ha akar!

Na erre viszont már Timidus böki meg sokatmondóan az idomárt, mintegy na ugye megmondtam jelzéssel.
-Amit itt fogyasztanak a vendégek, azt te kapod meg?

-Nem. Alkalmazott vagyok.

-Mennyit keres egy nap alatt?

-Erre nem áll módomban válaszolni. - Továbbra is rezignált tekintettel, mosolygós arccal állja a kérdéseket.

-Ha többet fizetnek a vendégek, akkor neked is több jut?

- Természetesen.

A sárkány bólint, majd egy hatalmasat füttyent, hogy az egész terem hallhassa.
-A tíz legerősebb vendégem egy italra!

Mivel az esti zenés műsoridő még jócskán odébb van, ezért a bárpult helyiségében (ahol az asztalok és a színpad is elhelyezkedik), összesen sincsenek többen, mint egy tucat. A hátsó boxokban és vendégszobákban ki tudja mennyien múlatják az időt vagy folytatnak szövevényes tárgyalásokat, az előtérben ülők viszont aligha kapják fel a fejüket. Azonban egy amúgy is kissé illuminált állapotban lévő, sárga indikátoros, marcona és kissé együgyűnek tűnő férfi leheveredik a Shu melletti bárszékre. - Ide a legerősebb italod! - majd a kislányra vigyorog, azt hiszi Shu hívta meg. Adrian vonakodva ugyan, de kiszolgálja a férfit.

A lány egyre jobban igyekszik elsüllyedni, és pislog az ajtó felé, ám a sárkány nem tágít, Shu pedig gyorsan helyet cserél a pettel.
-Mennyibe került? Fizetünk.

- Ahogy mondtam, távozáskor is elegendő fizetniük. - mondja ez úgy a pultos, hogy tisztába van vele, itt ma több pénz fog a zsebébe folyni, mint az italok ára.

-Szeretnénk tudni az árát, hiszen nem egy italra hívnánk meg az urat.

- Értem, 3 arany, poharanként. - Az együgyű felhajtja az italát, majd tovább vigyorog Shura. Még mindig nem fogta fel, hogy nem ő beszél, hanem Timidus.

-Köszönöm. Akkor adj neki kérlek még egyel. A próbatétel az lenne, hogy elmondom, hogy több mint négyezer italra tudom meghívni az urat, te pedig elmondod, hogy megéri-e velünk tovább tárgyalni.

- Négyezer? Állok elébe cica! Tedd csak próbára a nagy Korgot, nem fogsz csalódni! Bárkit a pult alá iszok, bárkit! Áhháhhá! - És már kapja is a következő italt Adriantől, azonban ezúttal már sokkalta serényebben szolgálja ki. - Természetesen megéri : ] - A magát Korgnak nevező fickó eközben Shu haja felé nyúl, hogy megpödörhesse egy tincsét. - Mondd csak, mit keres itt egy ilyen fiatal pipi, mint te? Csak nem szeretnéd, hogy egy igazi férfi letépje a virágodat? Áhhhááhháá

-Amennyiben szeretnél még italt, úgy nem érsz az idomárhoz, ember.
Shu pedig természetesen amennyire tud, arrébb húzódik.

- Jól van, jól van, csihadj jószág! Én csak érdeklődtem a kishölgynél. Már azt sem lehet? Ő hívott meg az asztalához, Korg pedig elfogad minden kihívást. - majd odakacsint Shunak. Adrien közben karba font kézzel szemléli az eseményeket és egyre önteltebb mosoly kerül az arcára.

-Jelenleg egy pultnál ülünk, nem asztalnál, és én hívtalak meg, nem a kishölgy. Még tíz poharat az úrnak, Shu, te pedig megmutatnád a barátlistádat... (itt egyértelműen bemutatkozást vár)

Adrian sorra kitölti az italokat, amitől Korg arca egyre bárgyúbbá válik, majd sorra felhajtja az italokat. Timidus válasza csöppet sem érdekli. - Miért nem beszélgetsz Korggal, cica? - vág kiskutya fejet a fickó, de már erősen kapaszkodik a pultba.
Adrien közben szintén Shuval társalog. - A barátlistájára szeretne felvenni? Sajnos ezt vissza kell, hogy utasítson. Elnézését kérem.

-Nem cica, hanem sárkány.
Shu már nem is foglalkozik ezzel, hiszen a pet mellett biztonságban érzi magát, ráadásul már arra is rájött, hogy mire volt jó ez az egész.
-Nem... de... azt hiszem már tudom mit szeretne Timidus. Őt esetleg... őt tetszett látni erre valamikor? -Mutat Anatole képére a listán.

Mivel a kellemetlenkedő fickónak sikerült kellően leinnia magát, és ez látszik is abból, hogy lefordul a székről, majd visszamászik, ezért Adrien tőle eddig szokatlan módon, egészen erélyes hangon szól rá. - Korg, eleget ittál már ma! Megkérnélek, hogy távozz! - Ennek eredményeképpen a fickó elkezd keménykedni. - Nekem ne magyarázzál nyunyi fiú! A kishölgy vendége vagyok, nem dobhatsz ki. - És már nyúlna is be, hogy elkapja a pultos ingét. Adrian azonban résen van és egy pult alá bekészített lökés kristályt aktivál Korgon, aki ennek hatására kiterül a padlón. A kis csetepaté végeredménye, hogy Adrian udvariasan Shu türelmét kéri, majd látszólag egészen magas szintű súlyemelését aktiválva kitessékeli a férfit. Most már talán érthetővé vált, hogy miért nincs biztonsági őt a lokálban. Miután visszatér a pultba, szemügyre veszi Anatole képét. - Igen, ismerem. Mondjam az árát, vagy elég, ha a végén egyben számlázok? : ]

-De... Timidus... nem azt mondtuk, hogy...
-Nem mondtuk. Igen, mondd az árat.

- Elég közismert személy, bár törekedett arra, hogy ne ismerjék fel. 300 arany lesz kezdésképpen. Mit akartok egészen pontosan megtudni?

-Amit megosztasz 300 aranyért.
És bár Shu az elején még tiltakozott volna, hisz ez neki nem egyeztethető össze a bizalommal, most, hogy Adrian említette, hogy Anat inkognitóban akart maradni, már őt is kezdi érdekelni ennek az oka, ráadásul most már még inkább biztonságban érzi magát, hála a fiú erejének és felkészültségének.

- Nos... - hajol közelebb a pult felett, nem mintha bárki is figyelne rátok a teremben lévők közül - Valamivel több, mint egy éve, rendszeres vendégünk volt. Pókerezni járt ide, és jellegzetessége volt, hogy csak limonádét ivott. És keresett egy bizonyos személyt. Korábban is megfordult itt párszor, amikor még nem volt felkapott ez a hely. Mondjuk úgy, hogy kezdetekben nem eshetett csorba a közismerten makulátlan becsületén azzal, hogy itt vendégeskedik. Állítólag a céhét is a mi teraszunkon alapította azzal a főnixes idomárral. Aztán történt egy kis kellemetlenség, ami miatt jó ideig nem látogatott el hozzánk. De mint említettem, a incidens után pár hónappal ismét rendszeres vendégünk volt. Viszont bizonyára megtalálta azt, akit keresett, mert legalább egy éve be sem tette ide a lábát.

-Van esetleg valami olyan információ, amit te tudsz, ő pedig nem szeretné, hogy mások is megtudják?

- Információnak ára van, kedves barátaim : ] - jelzi ezzel azt, hogy szívesen kiegészíti az elmondásai hiányos részeit is, megfelelő juttatás fejében.

-Shu...
-De... mennyivel?
-Egészítsd ki ötszázra.
A lány megcsóválja a fejét, de megteszi, az érmék szépen koppannak az asztalon, a lánytól megszokott szép sorba rendezve.

Adrian a pult alá húzza a pénzecskét, de még szem előtt van az előtte lévő munkaasztalon. - Az embert, akit úgy egy éve keresett, úgy hívják, hogy Pierre. Van egy Guild of Gods nevezetű céhe, amolyan Chaos Team, ha érti mire gondolok. Igazi bajkeverők és sok borsot törtek Anatole orra alá. Az említett másfél évvel ezelőtti incidenst is a céh egyik tagja robbantotta ki. Hallott arról a mészárlásról, ami pont egy éve történt egy bálon? Az is a GoG-hez fűződik. Ez a bizonyos Pierre pedig a vezérük.

-Miért titkolná ezt Anatole?

- Valakit már elveszített emiatt... gondolom nem akar másokat is.

-Egy nő?

Csupán bólint.

A sárkány is bólint, majd Shu felé is csipog egyet, aki csak szomorkásan dülöngél a székkel.
-Köszönjük az információkat. Itt van még ötszáz arany. A fele a tiéd, a feléből pedig hívd meg az embereket italra. A befolyásosabbakat. És mondd, hogy az aréna bajnoka küldi. Indulunk Shu.
-De... Anatole megvédi a barátait... ebben nincs semmi rossz... nem kellene szégyellnie...
-Ezt majd ő elmondja. Köszönünk mindent.
A lány is bólint, majd lehuppan a székről, és elgondolkodó tekintettel indul el az ajtó felé.

Adrian csak bólint. - Forduljanak hozzám máskor is bizalommal, igyekszem segítségükre lenni. Viszlát! - Majd ahogy arrébb ültük, hallhatjátok, hogy eleget tesz kéréseteknek és serényen italokat készít, amelyeket körbevisz a vendégek között az üzenettel. Az információ nem volt akkora horderejű, hogy 500 aranyat megérjen, ezt ő jól tudja, de ha már a pénzetekkel kérkedtetek, hát nem szégyellt lehúzni benneteket.

by **Anatole Saito** Szer. Jan. 21 2015, 19:00

Az aréna harc után...

Az az egy kifejezés elég volt, hogy beterítse azzal a rózsaszín köddel a fejemet, hát egyből fel is nevettem, és a nyakát átkarolva felhúztam magam az arca vonalába, hogy megcsókolhassam. Kit érdekel, hogy éppen néznek minket, ugye? Elégedett és boldog voltam.... mondjuk választ azt még mindig nem kaptam, de valamit sugallt már Anat, szóval csillogó szemekkel néztem a szemébe utána, hogy elszakadtam az ajkaitól.

Jólesett a csókja, főleg a "sok" önmegtartótatás és civakodás után, méltó lezárása ennek a remek kis párbajnak. Már megint tudja a dolgát a kis huncut, mert olyan szemekkel néz rám, hogy férfi legyen a talpán, aki ellent tud neki mondani. Nekem nem sikerül. - Legyen... együtt. - Forgatom a szemeimet és legszívesebben a képébe nyomnék egy párnát, mielőtt kitörhetne valami diadalittas sátáni kacajban, de azzal elrontanám az iménti pillanatot. Leteszem szépen a földre, úgy, hogy puhán érintse a talajt, majd pár pöttyintés a menümben és ismét elegáns öltözetben vagyok. Enyhe meghajlás a közönségnek, majd a kezem nyújtom a pöttömnek. - Gyere, sétáljunk egy kicsit nyugisabb helyre. Nyster?

Bólintottam és még szélesebbé vált a mosolyom. Volt valami felemelő abban, hogy kvázi maga mellé vesz. Veszélyes dolgokat csinál? Lehet, de szent meggyőződésem volt, hogy amíg együtt vagyunk, nem érhet minket baj. Egy rövid matatás után az én felszerelésem is eltűnt, csak az a szimpla ruha maradt, amit már odakint is viseltem
- Mondjuk. Van egy kisebb park a teleport kapu közelében, az sosem szokott zsúfolt lenni : 3 - mondtam, majd kézen fogtam a srácot, és közelebb húzódva hozzá indultam el.

- Ott akarod meghallgatni a kristályt, vagy inkább otthon nyugiban? Átadhatom hozzá a jegyzeteimet is, ha szükséged lenen majd rá. - Könnyed léptekkel sétálok mellette és a beszédem is legalább annyira könnyed, mintha csak süteményekről beszélgetnénk, nem pedig veszélyes embervadászatól. - Timidussal hogy állsz?

- Nekem mindegy, rajtad áll, hogy mennyire akarod világgá kürtölni Razz

- céloztam arra, hogy nyilván bárki meghallhatja, nekem viszont tényleg mindegy volt, hol kólintom fejbe Anatot - Timidus...? Az aaa... ja, az okoskodó gyík, akitől agybajt kapok, akármikor megszólal? - kérdeztem vissza, egyben a véleményem is kifejtve. Furcsa volt a hozzállásom a párosuk felé, egyszerre pozitív és negatív... nem igazán tudtam dönteni, hogy is kéne irántuk éreznem.

- Akkor hallgasd meg otthon, aztán majd írj, ha beszélni akarsz még róla. És megsúgok valamit... Timidust én sem csípem Smile

> Viszont nagyon jó stratéga és jól harcol, csak nehéz "beprogramozni". Ha viszont jól viselkedsz Shuval, a pet is jól fog viselkedni. - adok egy tippet kacsintva.

- Heeeh? Engem nem győzött meg róla, hogy olyan jó lenne - vontam meg a vállam. Nem is törekedett rá, hogy kihasználja azt, amit jó előre tudott, pedig állítólag azért hívtak ki, hogy legyőzzenek. Ehhez képest az első pillanatban, amikor komolyan vettem a harcot, fel is adták.
- Azt mondta,, hogy legyőztek téged, ha jól emlékszem - jegyeztem meg, hátha beszél róla kicsit - Amúgy miért kéne kivívnom a szimpátiájuk?

- Nem győzött le... de hmpf... majd kerítek alkalmat egy igazi küzdelemre és ha legyőzöm, akkor legyen nagy a szája Razz

- Magabiztosság mindenek felett. - Nem kell kivívnod, de nem árt, ha együtt kell majd vele is működnöd. A velem való szövetkezés egyenlő azzal, hogy az Artesesekkel is szövetkezel. Viszont lenne egy nagyon fontos dolog, amiben szeretném a segítséged kérni. Junról lenne szó...

- Annak a kislánynak a babázás való, és ezt nem azért mondom, mert annyi éves, ahány, hanem az alapján, amit láttam - jegyeztem meg elhúzva a számat. A babázásból meg már kinőttem, szóval nem tudom, hol kéne együttműködnöm vele |-(
- Valami baj történt Jun-channal...? - kérdeztem, egyből felkapva a fejemet. Na ő az volt, akiért szívesen tűzbe tettem volna a kezemet, ha kell.

Igazat adok a lánynak, Shu túlságosan gyámoltalan és labilis, bár utóbbi rám is jellemző Rolling Eyes

Valahol tetszik az a féltő aggódás, amit Miri hangjából kihallok Jun kapcsán, de gyorsan megnyugtatom inkább. - Nem, semmi aj nincs vele. Csak a nyakába zúdítottam egy nagy adag felelősséget és szeretném ha segítenél neki megbirkózni vele. Kineveztem helyettesemnek és hát nálad keresve sem találnék jobb vezéregyéniséget, aki segíthetne neki megbirkózni.

Mély lélegzet, oké. Pici sóhajtás, megnyugodtam. Pierre-ék óta ugyanúgy féltettem őt is, mint Anatot, és bár azon kívül jelentős "eventet" csupán a klónjaink éltek át, úgy egyébként a szívemhez nőtt a lány.
- Ne ijesztgess >.> Minek neked helyettes amúgy? - érdeklődtem, felnézve rá - Amúgy persze, számíthatsz rám : 3

- Mert nem lehetek mindig mindenhol ott. Nagyon sok a teher a vállamon és úgy gondoltam, ha ezt megosztom és a céhen belül is lesz egy megbízható támaszom, aki a többiek támasza is tud lenni, akár helyettem is, akkor az csak ő lehet. De majd a hanganyagból meghallgathatod az indokaimat. Wink

- Hmm.. jó válasz Razz

- öltöttem nyelvet játékosan, majd szorosabbra fogtam akarját, és berántottam Anatot egy sikatorszerű, szűk kis utcába, ahol elég fal vesz minket körbe - Most már kíváncsi vagyok arra a kristályra, hallani akarom >.>

Meglepett a vehemenciája, és persze először rögtön arra gondolok, hogy huncutkodni akar. Már rá is markolok a derekára és már közelednék is mohón felé, mire leesik, hogy nem is engem akar ennyire Sad

- Gyere akkor inkább a Karmazsin Selyemlepelbe, ott vannak hangszigetelt szobák és nem zavarnak minket. - vetem el a Nysteres ötletem és már kézen is ragadom és húzom magam után.

- Karmazsin Selyemlepel? Minek jársz te nightclubokba? >.> - ítéltem is kapásból a név hallatán, pedig valójában fogalmam se volt, hogy az milyen hely, de ilyen névvel semmi jó nem lehet. Képzelem mire használják azokat a hangszigetelt szobákat Neutral

- És ne ráncigálj magad után Neutral

- tettem hozzá, s azzal a lendülettel fel is ugrottam a hátára, és neki is nyomtam a melleimet, hogy érezze, nem kell neki ilyen helyekre járnia amúgy Razz

Hátizsák üzemmód on. - Annak a bárnak a teraszán alapítottam meg a céhemet, szóval több tiszteletet neki Razz

Egyébként pedig ha elvegyülsz az ilyen helyeken, kevésbé leszel feltűnő azoknak, akikre vadászol. Aláírom, nincs patyolat hírneve a helynek, de még mindig az egyik legdiszkrétebb a twister mellett.

- Aha Neutral

- nyugtáztam az infót, olyan nemhiszeknekeddejókifogás hangszínnel, és erősebben megkapaszkodtam a vállaiban, hogy ne kelljen félnie attól, hogy esetleg lepottyanok. Addig is pihenhetek kicsit, amíg odaérünk.

Ahogy megérkezünk, leeresztem a vállamról a pöttömöt, majd odakacsintok rá, hogy érezze, az elkövetkezedőket ne vegye magára. Megtartom a két lépés távolságot, mintha nem is lennénk egy pár, majd odalépek a pulthoz és kérek Adriantől egy üzleti megbeszélésekre alkalmas helyiséget. Akkor kezdek el újra közeledni Mirihez, ha már magunkra zártam az ajtót. - Lehet, hogy fél Aincrad tud a románcunkról, de a bűn barlangjában nem kell még kérkednünk is vele Razz

Itt a kristály, tessék. - És lehelyezem elé a hanganyagot.

Üzleti megbeszélés, aha. Ez biztos ilyen titkos jelszó, bár nem értem, hogy akkor miért nem ölel át minimum. Na nem mintha úgy akarnék kinézni, mint akinek kell egy szabad szoba egy órácskára |-( Jobb híján nem túl elégedett arccal követem Anatot, a varázsnak már majdhogynem nyoma sincs. Persze, most nem pendíti meg azokat a húrokat, amiket az arénában Razz

A szobába érve ledobtam magam a kényelmes fotelba, és miután szemeztem kicsit a kristállyal, megérintettem, hogy aktiváljam. Az a szokásos módon izzott fel, és kezdett beszélni, én meg figyelmesen, komoly arccal hallgattam.

Sok minden átfutott az arcomon a hosszú felvétel hallgatása közben, többször nyílt a szám arra, hogy megszólaljak, de végül mindig be is csuktam. Kavarogtak a gondolataim, rengeteg dolog volt, amihez szívesen hozzászóltam volna, de az olyan apróságok, mint Saya-chan furcsa viselkedése és Shu-chanék szokásos bicskanyitogató stílusa most tényleg nem volt fontos. Miután a kristály inaktívvá lett, egy picit még csendben maradtam, mert át kellett vennem magamban, hogy mit is akarok mondani, és csak aztán nedvesítettem meg az ajkaimat, hogy szóljak.
- Először is, a kristályt megtartom, ki akarom jegyzetelni róla a fontosabb dolgokat - jegyeztem meg, aztán felmutattam az ujjaimat, és egyről kettőre váltottam - Másodszor, ez így egyszerre nagyon sok, ezt neked is be kell látnod. Mintha egyszerre akarnál négy vagy öt frontot nyitni egy háborúban, tuti bukás, ha nem szortírozzuk a tennivalókat. És ha nekiállsz valaki ellen ügyködni, azt a többi se fogja szó nélkül hagyni, ha kapcsolni tudják a nevedet a dolgokhoz - jöhetett a harmadik ujj felmutatása - Harmadszor, nekem van pár extra infóm arról a Tenkáról, Hina-channal beszélgettünk már róluk - újabb ujjamat emeltem fel, négyesre váltva - Negyedszer pedig... - nagy levegőt vettem - ...hogy lehet valaki Sayonara-tag?

Minden egyes újabb ujjszámolásnál nagyobbat és nagyobbat nyeltem, az utolsó kérdést hallva viszont már csettintek egyet a nyelvemmel elvigyorodva. Milyen kis vehemens, máris komoly babérokra törne Razz

De emlékeztetnem kell magamat, hogy ennek ára van. De nézzük csak sorjában és én is számolok magam előtt az ujjaimon, hogy ne felejtsek el semmit sem. - Megtarthatod, de ne a menüdbe tartsd, hanem biztos helyen a jegyzeteiddel együtt. Tudom, hogy túlvállaltam magam, nem véletlenül próbálom rendezni a soraimat azáltal, hogy bevonom a céhtagjaimat is és engedékenyebb vagyok veled szemben is. A Tenkáról és bármi másról szóló információidat szívesen fogadom, s mint mondtam, te is megkapod az én jegyzeteimet. Timidus is elég komoly aktákat vezet, bizonyára ő is szívesen megosztja veled is, ha már sikerült legyőznöd harcban. A Sayonara pedig... csak nem tag akarsz te is lenni?

Már nyitottam is meg a menümet, hogy kikeressem az üzenetet, amit Hina-chantól kaptam pár hete, aztán közelebb húzódtam a fiúhoz, konkrétan hozzábújtam, hogy jól láthassa ő is az írást. (poszt vége)
- Nem, miért akarnék én ilyen kockázatos dolgokban részt venni? Nyilván egyedül hagylak abban a kapzsi társaságban Razz

- 99?!?! - Akad meg a szemem Reiga pusztakezes sebzésén. Bakker, agyonturbóztam magam mindenféle felszereléssel és csak így tudom meghaladni az ő pusztakezes sebzését. O.O Najah, megakadhatott volna jobban máson is a szemem, de hát a férfiúi irigység Rolling Eyes

Átkarolom Mirit, majd hagyom, hogy bezárja a menüjét, miután magamnak is átküldetem a feljegyzéseket. - Érdekes egy társaság és csak remélni tudom, hogy sosem kell összefutnod majd Kuromajoval...

- Pedig én már kezdem úgy érezni, hogy engem gyűlöl, és csak azért nem tisztel meg a kiszámíthatatlanságával :/ - csóváltam meg a fejem kicsit poénabbra véve a figurát, bár ez itt most nem biztos, hogy a viccelődés helye volt, viszont nem én lennék, ha nem próbálnék meg könnyed maradni. Ha közvetlenül érintene, akkor nem lennék képes rá, de így "külső" szemlélőként más volt a helyzet.
- Szóval Sayonara - tereltem vissza a témát, mert most az adatgyűjtés mellett ez volt számomra a legfontosabb.

- Higgy nekem, nem akarsz bekerülni. - vettem komolyabbra a figurát, de még mindig nyugodtan öleltem magamhoz.

- Mert miért is nem? Nem akarlak sehol egyedül hagyni, ha már megegyeztünk, hogy együtt keveredünk bajba - döntöttem hátra kicsit a törzsem, hogy ránézhessek rendesen, felvont szemöldökkel és magyarázatot várva.

- Egyrészt most már fokozottabban nehezebb bekerülni a parancsnokok miatt. Ahoz, hogy tag lehess, le kell győzni a parancsnokot és a tagot is. Azonban ha egy Sayonara tag veszít egy direkt párbajban, az életével fizet...

Elfordítottam a fejem, lehajtottam, és magam elé meredtem. Legszívesebben kikeltem volna magamból és egy pofonnal díjaztam volna a felelőtlenségét, de azon már túl voltunk, szóval csak vettem egy mély levegőt a köztünk beálló súlyos csendben. Hezitáltam, mert párbajban nem voltam erős, és a mai nap rá is mutatott, elvégre komolytalan stratégiával gyakorlatilag simán legyőztek, hiába az önbizalom növelő sikereim mostanában.
- Nem... nem akarom tehetetlenül figyelni, hogy valami veszélyes helyen ügyködsz... - mondtam, de azt nem tudtam hozzátenni, hogy nem érdekel, amit mondott. Tudtam, hogy csak magamat sodornám veszélybe, ha ilyen feltételt vállalnék.

- Az az előnyöd van velem szemben, hogy te tudod, hogy mi történik akkor, ha legyőzöd a tagot. Ne akarj belekeveredni ebbe is, épp eléggé féltelek már így is. - Közelebb húzom magamhoz és a homlokomat az övéhez érintem.

- És ilyenek kezében van az életünk... - sóhajtottam fel remegő hangon. Eddig csak azt hittem, hogy simán kapzsik, de hogy még ilyen szabályaik is vannak mellette... egyre kisebb volt a bizalmam a burkok felé - És a parancsnokok? Rájuk is vonatkozik ez? És kik azok egyáltalán, mi a szerepük?

- Erről még nem tudok beszélni, én még nem választottam parancsnokot. De tudom mi jár a fejedben és nem! Nem lehetsz a parancsnokom!

A vehemencia, amivel ellenkezett, egyből bevarrta a számat. Nem tudtam ellenkezni vele, de ugyanakkor azt sem akartam, hogy ott maradjon, és pont olyan érzésem volt, mintha magára hagynám, úgy ahogy mindenki mást, akit elveszítettem. Megráztam a fejem, teljesen kivoltam, de most csak belefúrtam a fejem a kedvesem mellkasába. Előtte nem fogok sírni...

- No, de van ennél fontosabb dolog is, amiről beszélni akartam még veled. - hagyom, hogy a mellkasomhoz bújjon, úgy simogatom a buksiját - Beszéltünk ugye arról, hogy túlvállaltam magam és úgy érzem elforgácsolódom, ha mindent magas szinten akarok űzni. Éppen ezért elgondolkoztam azon, hogy felhagyok a kovácsolással...

Még jobban szorítottam a szavak hallatán, nem akartam ezt hallani. Nem volt elég az egész, még rá kellett dobnia egy plusz bombát. Igaz, már nem volt közös boltunk, nagyon régen nem, de vagy két éve dolgoztunk már együtt. EGYÜTT! Féltem, hogy ha megszólalok, akkor megsértem, szóval inkább befogtam, csenddel válaszoltam a felvetésére. Néma tiltakozás... vagy mi...

- Van már pár T4-es receptem, de a magas áruk miatt nincs nagy keletje /most ideszámolom azt is, amiket küldi végén kap majd/, ezeket szeretném odaadni neked, hogy ha majd tiert váltasz, akkor legyen egy alapon. Na meg hogy őrizd meg nekem arra az esetre, amikor majd nyugdíjas hónapjaimat töltöm a SAO-ban és lesz újra inspirációm a kovácsolással babrálni. Ugye azt ígértem, hogy a fáradtságos kovácsolásaidért T4-es felszereléssel jutalmazlak. Ehelyett inkább recepteket adok és van pár jelvényem is, amiket ércekre váltanék. Írd össze, hogy mire van szükséged, nem akarok adósod maradni!

És folytatta, ignorálva azt a néma tiltakozást, én meg csak ráztam a fejem, hátha abból jobban ért. Aztán csak elpattant a cérna, és olyan lendülettel kaptam fel a fejem, hogy egy pillanatra még meg is szédültem, de egyébként szikrázó szemekkel néztem rá.
- A te neved egybeforrt a kovácsolással, nem hagyhatsz fel vele!

- Hát pedig már egy jó ideje nem csinálom - nevetem el magam kelletlenül.

- De ez csak ideiglenes, ameddig nem lesznek olyan receptjeid... - húztam el a számat, és lehajtottam a fejem. A tierváltás mindig ezzel járt, az elején recepteket gyűjtögetünk és az ércek beszerzésén dolgozunk. Ez tök természets volt...

- Nem véletlenül mondtam, hogy lehet, csak megőrzést kérek. No, ne legyél már ennyire elkámpicsorodva Razz

- De.... túlságosan aggódom érted, és ilyen alap dolgokkal akarsz felhagyni, hogy veszélybe sodorhasd magad... nekem ez nem tetszik :/ Én ezt nem akarom... - döntöttem újra neki a homlokom, és megfogtam a kezét, hogy összekulcsolhassam az ujjainkat. Volt még egy félmondat bennem, de azt nem akartam már kimondani, nem is lettem volna rá képes.

- Most vannak dolgok, amiket előtérbe kell helyeznem. Azért nem akartalak eddig mindebbe belevonni, mert azt szeretném, hogy a biztos és nyugodt hátteret adhasd meg számomra, anélkül, hogy a kezedet tördelve aggodalmaskodsz. - Ahogy összefonódnak ujjaink, hüvelykemmel simogatom a kézfejét.

- Baka... - fejeltem meg finoman azt a széles mellkast, ami most támasztékot nyújtott a kobakomnak. Vissza akartam kapni a régi, szeleburdi Anatot, aki csinált hülyeségeket, de nem kereste a bajt szándékosan. Mennyivel jobb lett volna csak a szintek tisztításával törődni? Miért kellett ebbe belekeverednie? Móóó...

by **Cellindir** Vas. Feb. 15 2015, 22:16

Egy udvarias bólintással köszönöm meg az aincradi pincérlánynak, hogy kihozta az italomat, bár nem jelent semmit. Ez éppen olyan egyszerű, mint átvágni a torkát, számomra ő sem jelent semmit, ahogyan valószínűleg senki más sem ezen a helyen. Nem látok senkit, aki ismerős lenne, és nem tudom, mennyi használható közülük. Csak azért jöttem ide, mert valaki keresett engem.
Nem tudom, hogy ez a Kazuma mit akar tőlem, azt sem tudom, ki ő, de nem hagyom figyelmen kívül az üzenetét, az hatalmas ostobaság lenne. Ha segíteni tud nekem valahogy, az rengeteget javítana a helyzetemen, ha pedig zsarolni próbál, és nem jelenek meg, talán ártana, és jobb megtudni az ártó szándékát. Amennyiben ilyenje van, magának árt vele. A zsarolóknak azonnal halniuk kell, amint kidugják a nyelvüket a szájukon.
Iszok egy kortyot a fahéjas tejből, miközben az ajtón tartom a szemem. Nem akarom, hogy az ital megzavarhassa a gondolkodásom, ezért általában mellőzöm az alkoholt, ez pedig egy különösen kényelmetlen pillanat lehet. Még segíthet az is, ha a másik fél kevesebbre tart, amiért nem alkoholos italt iszok. Sokan ítélnek gyorsan ilyen felületes információk alapján. Ők a legkönnyebben kezelhető típus.
Talán szükséges lett volna informátorokat értesíteni, és megtudni valamit erről a Kazumáról, de okosan csinálta, nem hagyott időt a találkozó előtt arra, hogy felkészüljek rá. Ez sajnos feltételezi, hogy nem ostobával van dolgom. Megnyitom a menümet, és megírok egy levelet Asukának arról, hogy elképzelhető, hogy ma éjszaka kellene mennünk szafarizni, énekes madárra kellene vadászni. Egyelőre nem küldöm el, mentem a piszkozatok közé, de amennyiben a céhről vannak információi, tényleg vadászni fogunk rá.

by **Kazuma** Kedd Feb. 17 2015, 00:37

A hely tökéletesnek bizonyult a célra. Mindössze pár nappal korábban jártam is itt, így nem volt nehéz eligazodni. A kijelölt időpontnál jóval hamarabb érkeztem és ki is fizettem egy félreeső asztalt, két pohár vízzel, ahonnan jó rálátásom nyílt a hely nagy részére. Innentől persze nem maradt más dolgom, mint a falnak háttal felállított széken helyet foglalva várni a vendégemet és elütni az időt. A könnyű zene és a közelben beszélők érdektelen témái azonban hamar ráébresztettek hogy hosszú és unalmas várakozás elé nézek, így a végén csak az ajtóra függesztettem a szemeimet és figyeltem ki lép be rajta. Egy idő után végre belépett az első ígéretesnek látszó játékos is. A vendégem külsejét ugyan nem ismertem, - mert ezt az apróságot elfelejtettem kideríteni korábban – de majdnem biztos voltam benne, hogy ő lesz Cellindir. Le is ült az egyik asztalhoz és látszólag egyelőre nem is vett észre, csak rendelt egy italt. Ez kicsit elbizonytalanított a kilétével kapcsolatban. Volt még egy-két vörös szétszórtan, bár egyikük sem tűnt túl ígéretesnek egy felületes felmérés után. Mindenesetre megvolt az egyszerű tervem, hogy hogyan is küszöbölhetném ki az információk hiányát. Megírtam egy rövid üzenetet Cellindir részére...

Kazuma írta:A maszkos árnyharcos neve talán ismerősebb lehet, a 13-as asztalnál megtalálsz.

és pontban 21:00-kor rányomtam a küldés gombra. Innentől már csak arra kellett figyelnem, hogy kinél bukkan fel a kis üzenetjelző ablak.
És kapás. A sejtésem helyesnek bizonyult. Ezzel le is tudtam az apró hiányosságot, ami kimaradt az információimból. Már csak ügyelni kell, hogy a horgon is maradjon. Pusztán egy biccentéssel jeleztem neki, amint összetalálkozott a tekintetünk, de ezt leszámítva akkor sem mozdultam, ha az asztalomhoz jött. Nem köszöntem és hellyel sem kínáltam, meghagytam neki az első szó lehetőségét.

by **Cellindir** Csüt. Feb. 19 2015, 10:20

Miután elolvasom a levelet, a szemem sarkából vetek egy pillantást a sarokban ülő férfira, aki még itt is álarcot visel. Igaz ugyan, hogy ide bárki beléphet, és fontos lehet, hogy elrejtsük a személyazonosságunkat, véleményem szerint inkább feltűnést kelt ezzel, mintsem a beolvadást segíti. Persze, nem az én dolgom, hogy egy idegen rejtőzködési szokásaiba beleszóljak.
Nem kertelek túl sokat, egyszerűen felállok az asztalomtól, és átülök a maszkot viselő férfihoz. Miközben iszok egy kortyot az italomból, várom, hogy elkezdje, amiért idehívott, próbálok rájönni, ki lehet ő, mit akarhat itt. Az indikátora és a neve megvan, de nekem most az arca kéne inkább. Sokan nem tulajdonítanak itt akkora jelenséget az arcnak, de örülnék, ha olvashatnék belőle. Különösen, hogy úgy tűnik, nem hajlandó még a hangját sem hallatni előttem.
Soha nem voltam türelmetlen, éppen ezért nem kérdezek rá, miért jött, csak hátradőlök a széktámlának, és kérdőn nézek rá, hogy elkezdje, amit mondani akart. Kettőnk közül neki van valami mondanivalója, ezért is érzem úgy, hogy neki kellene elkezdenie ezt a beszélgetést. Sokan egyszerű keménykedésnek érzik, ha eljátszhatják a csendben ülő alakot, de nekem inkább taktikai okaim vannak rá, hogy ne hagyjam, hogy elérje, amit akar: hallani akarom a hangját, tudni akarom, hogy milyen lehet a maszk mögött.

by **Kazuma** Vas. Feb. 22 2015, 13:12

Némán figyeltem, ahogy közelebb jött. A külseje alapján nyilvánvalóan európai, nálam magasabb és ránézésre nagyjából egyidős lehet velem. Leült és némán figyelt. Pár pillanatig farkasszemet néztünk. Próbáltam felmérni az erőviszonyokat, bár egy dologban biztos voltam, és ha egy kicsit is figyelte a világ eseményeit, akkor ő is biztos lehetett benne. Pusztán egy legyintésembe kerül eltörölni a játékból. Az arcát fürkésztem és megpróbáltam annyi információt kiolvasni belőle, amennyit csak lehetett. Érdekes helyzet volt ez, főleg, hogy már tudtam mit fogok tenni és próbáltam rájönni, hogy az ő reakciói mit adnak majd vissza. Kicsit még élveztem is a helyzetet, hiszen az én kezemben voltak a fő ütőkártyák. A kérdés csak az, hogy mit tudok kihozni belőle. Ha tévedek, nem veszítek semmit, pusztán egy szőke európaitól szabadítom meg a világot. Ha igazam van... nos, akkor még bármi megeshet. Mindenesetre egyelőre elég megfontoltnak tűnik ahhoz, hogy én se menjek fejjel a falnak. Egy kis kockázatot viszont vállalhatok.
– Cellindir, 10. szinten állsz jelenleg, bár ha azt vesszük, hogy csak a kiképző meglátogatása miatt, akkor ez a szám inkább lefelé hajlik. A legjobb esetben sem húznád egy percig ellenem, de persze nem vagy egyedül, egy viszonylag erősnek mondható vörös céh tagjaként. Eddig helyesnek tűnik? - mondtam el néhányat, a megszerzett információimból. Hátradőltem és zsebre dugott kézzel kicsit jobban kiengedve szólaltam meg újra. - Persze nem azért kértem ezt a találkozót, hogy pár egyszerű adatot elsoroljak neked. Pusztán elgondolkodtam. Talán segíthetnénk is egymásnak, mint egyik vörös a másiknak. - ezek után nem volt más hátra, mint megvárni, hogy vajon mit tud nekem felajánlani és vajon az ajánlata elég meggyőző lesz-e az életben tartásához.

by **Cellindir** Kedd Feb. 24 2015, 13:51

Bár nem hagyom, hogy lássa, az arcom kifejezéstelen marad, mégis komoly probléma, hogy információi vannak rólam, különösen az, hogy céhhez tartozom, és utalt arra is, hogy tud a céhünkről. Hacsak nem bizonyosodik be, hogy hasznos, hogy esetleg egy közülünk, vagy az akar lenni, jobban teszi, ha végez mindannyiunkkal. Nem hiszem, hogy sokáig húzza különben.
- Hallgatlak- egy nagyon halvány, szinte nem is létező mosolyt engedek az arcomra kúszni, csak hogy jelezzem, teljesen hidegen hagynak a fenyegetései. Amelyik kutya ugat, nem harap, és a Kezdetek városának falai között nem képes ártani nekem különben sem. Inkább ő az, akinek félnie kellene, de ezt nem közlöm vele. Nem fenyegetőzök, ha van egy kis esze, akkor bizonyára tudja, hogy a beszélgetésünk kimenetelén múlik az élete, hiszen tudom a nevét, elárulta, amikor levelet küldött. Megírtam a halálos ítéletét, már csak egy gombnyomásba kerülne elküldeni a hóhérnak.

by **Kazuma** Kedd Márc. 10 2015, 06:59

– Ezt egy igennek veszem. - jelentettem ki a hallgatagságára célozva. - Nos feltételezem tisztában vagytok vele, hogy erős játékosok nyomoznak a céhetek után és már meglehetősen közel járnak ahhoz, hogy elég információt gyűjtsenek össze a megsemmisítésetekre. Gondolom kár is ecsetelnem, hogy miért is nincs esélyetek egy teljes körű támadás esetén, miután nyilvánosságra hozták a céh létezését. Még szerencse, hogy én kicsit jobbnak bizonyultam náluk. A lényeg, hogy sokakkal kapcsolatban állok a fronton és alsóbb szinteken, így csak pár szavamba kerülne félrevezetni a nyomozást. Egy-két téves információmorzsát elszórva a megfelelő fülekben, nem kellene aggódnotok. Valamire azonban nem térnek ki az információim. Beismerem, hogy nem vagyok teljesen tisztában a céh céljaival, így egyelőre nehezemre esik összeegyeztetni a sajátjaimmal. Amennyiben ezt az információmorzsát megosztanád velem, az nagyban segítene eldönteni, hogy mit is halljanak azok a fülek. - fejeztem be a kis beszédemet. Végig ügyeltem rá, hogy megtartsam az egyszerű hangszínt, és hogy a mondandómban ne érződjön felesleges fenyegetőzés. Ugyanis, ahogy reméltem, hogy sikerült is éreztetnem vele: Nem a pusztulásuk, hanem sokkal inkább az életben maradásuk kulcsa vagyok. Azt azonban kár lenne elfeledni, hogy az életben mindennek ára van, így nem árt ha valamit sikerül is profitálnom a helyzetből. Remélhetőleg felismeri egy erős és befolyásos szövetséges előnyeit. Érdeklődve fürkésztem az arcán megjelenő, vagyis inkább ügyesen elrejtett érzelmeket. Próbálta a lehető legkevesebbet elárulni magáról és ez bizony sokat elárult róla. Talán sikerül lassan áttörnöm a bizalmatlanság jegét és akkor könnyű lesz egy kölcsönösen előnyös megegyezést kikovácsolni. A céljaink közti esetleges ütközéseket viszont, látnom kellett, mielőtt bármiben is megegyeznék velük.

by **Cellindir** Szomb. Márc. 14 2015, 13:51

Csendesen hallgatom végig Kazuma szavait. Egyetlen izmot sem hagyok megrezdülni az arcomon, ami bármit elárulhatna a gondolataimból. Pedig nagyon lázasan dolgozok belül, hogy összerakjam a lehetséges lehetőségeket. Amennyiben hazudik, nagyon egyértelmű, hogy nem akar mást, csak új információkat kiszedni, vagy zsarolni minket, amennyiben igazat mond, szintén akarhat tőlünk valamit a hallgatásáért cserébe. Sajnos, a hallgatás a legolcsóbban megvásárolható dolog a világon, csak egy megfelelően éles kard kell hozzá. Talán igazat mond, és az enyém kevés hozzá, de kétlem, hogy a céh legerősebb tagjaival ne bírna el.
Annyira mégsem tudhat sokat, ha engem keresett meg. Nem én vagyok ennek a csapatnak a vezére, mégis engem hívott tárgyalni. Elképzelhető, hogy az én nevemmel van egyedül tisztában? Vagy egyszerűen csak azt hiszi, hogy belőlem olyan könnyedén ki tud szedni bármit néhány fenyegetéssel és hazugsággal? Persze, valamit tudok neki adni, ami nem hazugság, és azt hiszem, nem is igazán árt majd a céhnek. Ami egészen biztos, hogy nem fog ártani nekem.
- Ez az egész játék egy nagy átverés, és a céhünk rájött erre. Aki meghal a játékban, felébred odakint. A mi célunk kijuttatni másokat, akik túlzottan félnek itt lenni, és túlzottan félnek a haláltól is- egy tipikus vörös játékos persze nem elégedett egy ilyen céllal, hiszen miért is érdekelnének minket mások? Kíváncsi vagyok, hogy a céhünknek ezt a hivatalos álláspontját valaha elhitte-e bárki komolyan. De kellő meggyőződéssel mondom hozzá, hogy elhiggye: én ezt tényleg így gondolom.
- Mit akarsz a segítségedért cserébe pontosan?

by **Kazuma** Hétf. Márc. 16 2015, 06:34

A válasza után pedig, a „nem voltam meggyőzve” gyenge kifejezés lenne.
– Na ne röhögtess. - néztem rá komolyan. - Nem az ócska fedőtörténetetekre vagyok kíváncsi. Mit gondolsz, kivel beszélsz? - morogtam hűvösen. Ugyan egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy komolyan gondolja, de az egész olyan gyenge lábakon állt, hogyha valóban elhinnék, akkor már nem létezne a céh. Az idióták ugyanis gyorsan halnak ebben a világban.
– Talán egy tíz éves kislány beveszi ezt a szöveget, de kérlek, engem ne fárassz ezzel. Arról beszélj, hogy mit akarsz, mit akartok elérni? Abban az esetben talán összeegyeztethetnénk a céljainkat. Segíthetek nektek, de ez csak úgy működik, ha én is profitálok a helyzetből. Ha elég jónak tűnik az ajánlat, talán még a csatlakozást is megfontolnám. - húztam el a mézes madzagot, azonban teljesen komolyan beszéltem. A Kazuma név a többség számára már nem ismeretlen, így ez komoly érv lehet mellettem. Azonban még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ostoba fanatikusokkal, rejtőzködő gyilkosokkal, vagy szervezett bérgyilkos céhvel van-e dolgom. Lehetőséget láttam a dologban, de előbb tudnom kell mire számítsak. Ha pedig figyelmen kívül hagyna, azzal valószínűleg nem én járnék rosszabbul. Az információim birtokában fel vagyok fegyverezve ellenük, már csak rá kell jönnöm, ki ellen is kéne fordítanom.
– Szóval? - kezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon, türelmetlenül, ha nem válaszolt rögtön. Siettettem, éreztettem vele, hogy leperegne rólam bármilyen fenyegetés, és hogy csakis az az egyetlen esélyük az információik biztonságban tartására, ha végre megered a nyelve és elkezdődik az érdemi egyezkedés. Szűkszavúsága és óvatossága pedig arra engedett következtetni, hogy sikerült eltalálnom pár kényes pontot. Talán már nem is tart olyan sokáig.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 21:48

Újra itt, Adrian és Gregant törzshelyén. Itt, azon a helyen, amit a rossz fiúk annyira nagyon kedvelnek. Na és persze egy kisleány is nagyon kedveli, bár igen ritkán veti erre fele a sors. Persze ha úgy hozza az alkalom, hogy a szerencsesütihez szükséges bossinfóra van szüksége, vagy esetleg arra a finom tonicra, amit csak Adrian tud készíteni, akkor ellátogat ide. Már nem is kell inkognitó, hiszen megmosolyogják ugyan, de belekötni senki nem mer, mert Adriantól félnek. Azóta se tudta meg Shu, hogy csak a súlyemelés jártasságát fejlesztette magas szintre a bevételből, vagy tényleg jó harcos, de nem is számított, és most nem is hozzá jött, hanem a másik besúgóhoz. A besúgóhoz, akinek legutóbb még sütit is adott. Persze Timidus is az oldalán van, mint mindig, ám ezúttal titkolózásnak semmi helye nincs. Közérdekű információt akar megszerezni, ami persze nem mellesleg az ő érdekeit is szolgálná. Ha nem szolgálná, akkor talán a fülébe sem juthatott volna, és a közt sem tudná szolgálni vele. Ezúttal még alakot sem vált. Kint van a képe az Aréna tablóján több mint fél éve. tessék-lássék, ide is jár, lehet csodálkozni. Mélyen meghajolnak az üdvözlés mellé, majd helyet foglalnak Greganttal szemben, Shu pedg a megfelelő oldalon kinyitva elé tolja a Guide Bookot, és rámutat a listában szereplő új fegyverre.
-Valaki már egy ideje megszerezte a receptet, de szerintem ki szeretné sajátítani magának. Szerintem ez nem helyes. Szeretném, ha megmondanád, hogy kinél van a recept, vagy honnan tudnék magamnak, meg a többi idomárnak beszerezni ilyet. Ti is máshonnan szerzitek a fegyvereiteket, nem a mi kovácsainktól. Ti segítetek a frontosoknak a bossokon, én sem szeretném hagyni, hogy valaki önzőzzön.

by **Yoshiaga** Szomb. Ápr. 18 2015, 15:04

// Gregant //

Amikor benyitsz Gregant éppen Sielmannal beszélget, majd mindketten rád néznek. Sielman hátrálni kezd, majd lassan eltűnik a sötétségben. Gregant leveszi lábát az asztalról, majd felkel a székéből, odasétál és kezet nyújt.
- Üdvözöllek ismét, Shukaku. Remélem nincs harag a legutóbbi találkozásunk miatt. Mi hozott ide ezúttal?
Ezután egy pillanatra Timidusra tekint, majd visszasétál és leül székébe. Az egyik testőr az ajtónál megköszörüli torkát, miközben előveszed a Guide Bookot, Gregant pedig csak rád pillant.
- Elég lett volna csak említeni a tárgy nevét, a Guide Book nem segít semmit, hiszen a nagyját úgyis én írom. Amit elmondtál az mind igaz, de tudod, az információnak ára van nálam. Ez mennyit ér neked? - néz Shukak szemébe.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 15:36

Timidus jól megfigyeli a másik alakot is. Az arcát, és ha van, akkor a felszerelését, különösképpen a fegyverét, hiszen annak a kinézetét nem tudja megváltoztatni. Shu persze felszerelés nélkül érkezett, nem harcolni van itt, de lehet, hogy Sielman státuszszimbólumokként kezeli a cuccait… hátha. Mindenesetre nagy megtiszteltetés, hogy Gregant még a lábát is leveszi az asztalról, ha kuncsaft érkezik, a kézfogás pedig már pláne. Persze Shu nem az a fajta erős nő… na, szóval egyáltalán nincs ehhez szokva, és nem is akar erőt mutatni, szóval egy kecses nőies kézfogással jutalmazza meg Gregantot, ahogyan még anno tanították neki. Igen, tanították, mert az amerikai rokonok megmondták, hogy egy igazi amerikai lánykához nem illik a hajlongás, és Shunak olyannak kell lennie, mint egy kis hercegnőnek, nem pedig mint egy gésának. Bár akkor még nem is tudta, hogy mi az a gésa, és ő miért nem lehet olyan, a kézfogást azt megjegyezte, és ahányszor európaival meg ilyesmivel találkozott, mindig gyakorolta, szóval nem is volt túl eljátszott, csak olyan… normális. A jó kezdés mindig fontos.
-Harag? Dehogy! Azóta rengeteg minden változott, és rájöttünk, hogy igaza volt. Bár elég sok mindent nem értek, de azt majd később.
És a később csaknem azonnal bekövetkezett, hiszen jó üzletemberhez méltóan Gregant máris az ár felől érdeklődött.
-Hát… ugye Önök is ott vannak a bosson. Az előbb mondtam, hogy valamit nem értek. Ez az, hogy ha Ön amúgy is tudja a bossinfókat, meg a Sayonara elég erős ahhoz, hogy egyedül is legyőzze a bossokat, akkor miért vártak eddig, hogy segítsenek a frontosoknak? Eddig is lassan haladtak, de most Önök adni akartak nekik egy löketet… talán. Önbizalmat. Nem tudom. Vagy csak simán megunták, hogy nem nyílt ki új szint. Szóval én csak azt tudom, hogy szeretnének előre jutni.
-A frontosok között már így sincs elég bizalom. Nem ismerik egymás pontozását, sem egymás képességeit. Most, hogy egymás után három céhvezér is meghalt, és egyiküknél konkrét bizonyítékom van arra, hogy bérgyilkos végzett vele, nem tenne jót a morálnak, ha kiderülne, hogy valaki még egy új fegyvert is ki akar sajátítani. Megvárhatjuk, amíg valaki viseli az itemet, és akkor tör ki a balhé. Van pár tippünk is. Valószínűleg idomár a kovács, hiszen ha nem az lenne, akkor legalább a kuncsaftnak el kellene árulni a titkot, ami rizikós. Nem sok ilyen tierű idomár kovács van.
-Mi csak a Sayonara segítségét kérjük. Nem azért, mert nagyon érdekelne a front, de nem akarom, hogy egymásnak essenek. Ha azt szeretné, akkor fizetek, bár fogalmam sincs, hogy milyen árban vannak az ilyen információk. A tárgy infó 250 aranyba kerül, és ez is valami hasonló… de én inkább Anat emlékére, meg a békéért segítenék… vagy nem tudom… nem ismerem Önt, sem azt, hogy mit szeretne… csak segíteni szeretnék elkerülni a balhét...

by **Yoshiaga** Szomb. Ápr. 18 2015, 21:47

Gregant végighallgatja a mondanivalód, majd válaszol, beszédstílusát a viselkedésedhez méltóan igazítva, figyelmes ember létére:
- Ne tessék általánosítani, kisasszony. Akik segíteni akarnak a frontnak, azok inkább a kisebbség nálunk, csupán a legerősebb... - tart egy kis szünetet - ...kéréseinek tesznek eleget.
A Timidus által megjegyzettekre nem válaszol, majd rögtön az árra ugrik.
- Igen-igen, a tárgyinfó az bizony 250 arany, de egy jó üzletember tudja, hogy ha személyesen jönnek hozzá, egy szép monológgal és meggyőző beszéddel, akkor az információ értéke messze több, mint holmi 250 arany, ami mások által elszórt vagy elásott tárgyakról szól.
Az egyik fiókját kicsúsztatja, majd markolni kezdi belőle a cetliket, mindaddig amíg körülbelül 100-200 össze nem gyűlik az asztalon egy nagy kupacban. A másik kezével kinyit egy másik fiókot közben és előhúz egyetlen fecnit, amit háttal tart neked.
- Kérem hasonlítsa össze. Ami másoknak kell, 250 aranyért, abból több százzal rendelkezek. Ami viszont magának kell, hölgyem, abból csak egy van...
Jegyzi meg egy kissé pimasz, üzleties mosollyal, majd visszasöpri a cetliket a fiókba és az egyetlent, amit a kezében fog leteszi az asztalra, fejjel lefelé.
- Szerintem ez a különleges információ legalább 3000 aranyat ér önnek.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 05:48

Gregant máris több információt árult el, méghozzá teljesen ingyen, mint amire gondolt volna. Vagy talán gondolt rá, de mégsem annyira anyagias, mint amilyennek mutatni akarja magát, és Shunak akar segíteni. Úgy látszik a nagyok közül, az igazán nagyok közül mindenki Shunak akar segíteni. Jóban van a Játékmesterekkel, és ezek szerint a Sayonaraval is. Na, hogy érthető is legyen, hogy miről hadoválok, Gregant az előbb mondta el Shunak, hogy mindvégig igaza volt. Eleve sejtette, hogy Kayaba akarja egy kicsit nógatni a frontot, és most már teljesen világossá is vált. Felsőbb utasítás, a legerősebbtől. Ki más lenne, mint Yoshiaga? Bár abban azért kételkedett, hogy valóban kérés lett volna az a kérés, és nem parancs. A legutóbb azt mondta, hogy nem akarják hátráltatni a frontot. Most azt, hogy a kisebbség akar segíteni. Tehát egyértelműen neutrális szerepet foglalnak el Aincradban, ami azt jelenti, hogy amint feljebb tolták pár szinttel a frontosokat, és újra meghozták a kedvüket a játékhoz, ismét visszavonulnak majd. Ahogy sejteni is lehetett. Ezek szerint már megérte eljönni ide, aminek Shu jól láthatóan örült is. És mit jelent Timidus számára az, ha nem válaszolnak neki? Egyszerű. Hallgatás beleegyezés. Azért nem mond semmit, mert nem tud mit felhozni a tények ellen. Nem mintha lehetne. A szép előadásra csak bólint. Valóban remek szemléltetés volt, szóval ki is pakol az asztalra kétezer aranyat.
-Én nem vagyok jó üzletasszony, a boltomban is becsületkassza van, de azt tudom, hogy a jó üzletemberek nem szeretik, ha valaki nem alkuszik. Meg ha azonnal kifizetem, akkor majd azt fogja mondani, hogy látja, hogy nekem rögtön megért ennyit, és akkor feljebb emeli.
Most már teljesen nyugodt mosoly van az arcán, sőt a végére még kuncog is egy picit. Gregant tudja az infót. Gregant mindent tud.
-Viszont még valamit nem értek. Biztosan sokan kérdeztek már a legendás itemekről. Arról, hogy melyik kinél van. Idáig mégis titokban maradt, hogy Kazunál van az árnyharcos legi. Szóval ezt vagy Ön sem tudta, vagy olyan drága infó volt, hogy senki nem tudta megfizetni. Ez vihet lejjebb valamit az árból?
Körülbelül olyan szintű játékos elszántság csillog a szemében, mintha éppen a Monopoly-ban üzletelne. Látszik, hogy nem veszi félvállról, de véresen komolyan se.

by **Yoshiaga** Vas. Ápr. 19 2015, 13:09

Gregant visszacsúsztatja a cetlit a kezébe, majd egy süti közepébe teszi, miközben végighallgatja mondanivalód.
- Honnan tudja, hogy nem tudnak a legendásokról? Bár nem szeretek ingyen infókat kiadni, de úgy érzem megfizetett ezért is... - néz rá az asztalon fekvő aranykupacra - ...nem tudom mi okozta Anatole, a céhvezéretek halálát, de a gyanúsított listámon azok vannak elől, akik megvették, hogy kinél van a legendás harcos fegyver, csak ennyit mondok.
Ezután a 2000 aranyat átveszi és átnyújtja a sütit.
- A viszont látásra! - mosolyodik el, miközben elteszi az aranyat, majd integetni kezd.
A süti közepén a cetlin a következő név áll: Ryuniniji Ren.

// 2000 arany levonva, köszönöm a játékot! //

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 13:26

Jajj de cuki! Csak ez jut eszébe Shunak, amikor látja, hogy Greg -hiszen ezután már nyugodtan hívhatja így, a becenevén- az ő módszerét használja. Na jó, azért Greg nem akkora pofa, mint az a bizonyos Greg, de ő se piskóta, csak az, amibe teszi az infót. Egyszerűen az, hogy jelzi, hogy figyeli amit csinálnak, hogy foglalkozik velük, Shuval és Timidussal, nagyon meghatja a lánykát. És biztos, hogy csak nem azért tudta meg, mert ő a Besúgó, és mindenről tudnia kell. Ez szívből jövő kedves gesztus volt. A kis utalásra, miszerint túlfizette az uraságot, egy kicsit félrenéz zavarában, de hát megmondta, hogy nem jó üzletasszony, ezen nincs mit csodálkozni. Neki megért ennyi pénzt az, hogy minden idomár megkapja a fegyvert, és Ren ne tudja kisajátítani magának. Ez ha nem is minden pénzt ért volna meg, de azért elég sokat. Persze ha Greg túl sokat kért volna, akkor Timinek lett volna B terve is, méghozzá Asuun keresztül… de erről majd akkor mesélek, ha ez a rész is megtörténne esetleg. Mindenesetre már ott lapult a könyvben a poti, amit fel lehetett használni, és pont Asuu rejtegette. Milyen különös!
-Hát… én csak azt tudom, hogy egy bizonyos legiről nagyon kevesen tudhattak. Talán csak Önök, és Anatole. Talán ezzel zsarolta Kazut, és most, hogy meghalt… mindegy, a lényeg, hogy sokan kérdezték tőlem, hogy nem tudok-e róla, mert szerintük mi sokat tudunk… pedig csak beszélgetünk az emberekkel és végighallgatjuk őket.
Egy kis mosoly, majd hálás bólintás a többletinformációért, és az integetésre pedig integetés a felelet, persze azért a meghajlást sem hagyják ki. És tudod, hogy mi a legszebb? Az utolsó mondatában Greg már tegezte őket, ráadásul többesszámban beszélt, azaz Timidushoz is. Egy kis kedvesség mindenki szívét ellágyítja. A süti elfeleződött a kijáratnál Timivel, a cetli pedig jó mélyre került az inventoryba. Jöhet a következő fázis.

Én is nagyon szépen köszönöm! ^^

by **Cellindir** Pént. Május 01 2015, 21:56

Én magam is nehezen bírom ki nevetés nélkül ezt a felszabadításról szóló elméletet, úgyhogy nem lepődök meg, hogy egy kicsit is komolynak tűnő ember nem hiszi el. Ez a mentség tényleg az olyanoknak szól, akik öltek, és nem tudják elfogadni, hogy megtették. Az ilyen emberek sajnálatot érdemelnek.
- Minél jobban boldogulni akarunk, amíg tart ez a világ. Van bárki, aki mást akar? Ami engem illet, meg akarok találni valakit, még ebben a világban, mielőtt vége lesz.- fejben rendkívül gyorsan összerakom a hazugság részleteit, amihez egyelőre nem fűzök további magyarázatot. Tudom, kiről fogok beszélni, akiről a legjobb esetben is csak annyit tudhat, hogy létezett, vagy hogy már nem létezik.
- Mit kéne ajánlanunk? Mi az, amit te akarsz? A szokásos dolgokat gondolom, bárhol megkaphatnád, nyilván más kell.- nem látok a maszk mögé, de nagyon szeretném tudni a válaszát. Most, hogy hihetőnek tűnő mesét adtam elő, és bizonyára nem lát érdekütközést, gyorsan el fogja árulni, mit akar.

by **Kazuma** Hétf. Május 11 2015, 09:17

– Akkor azt hiszem, bizonyos mértékig közösek a céljaink. Szeretek jól boldogulni, és hát tudod hogy mennek a dolgok... Ehhez néha nem árt, ha az ember nem fél bemocskolni a kezeit. - komolyan figyeltem a reakcióit, és minden szavát alaposan átrágtam magamban. Csak kóstolgattuk a másikat, de a bizalomnak még az árnyéka sem jelent meg köztünk. Nem is volt rá szükség hiszen egyszerű üzletről volt szó. Ebben pedig nincs barátság, csak a hűvös logika, és a háttérben megbújó érdekek.
– Ne aggódj, nem vagyok drága szövetséges, de annál hasznosabb, amennyiben sikeresen együtt tudunk működni. Kezdetnek azonban szorítkozzunk olyan egyszerű dolgokra, mint az információ. - és ezzel félretéve az eddigi puhatolózást, rá is tértem a lényegre. - Nektek szükségetek van az információra, hogy ki üldöz titeket, mit tud, és milyen eszközei vannak ehhez. Mivel kapcsolatban állok mindkét oldallal, könnyen adhatok a számukra félrevezető információt. Cserébe egyelőre csak annyit várok el, hogy megadd nekem azt az információt, amire szükségem van. Mindezt persze nem ebben a pillanatban tervezem lebonyolítani. - tartottam kis szünetet, fürkészőn figyelve a szemeit. - Üzenetek formájában apránként cserélünk információt, így egy állandó kapcsolatot fenntartva egymás közt. Ez a beszélgetés természetesen köztünk marad, de a céhet beavathatod, ha úgy jobban tetszik. Makotot biztos érdekelni fogja a régi barátja. - dobtam be egy újabb kártyát sokatmondóan. - Ez neked így megfelel? - szegeztem neki a kérdést a kis monológom után. Az ajánlatom a saját szemszögemből jónak tűnt. Kezdetnek tökéletesen megfelel. A lassú információcsere mindkét fél számára veszélytelenebb, mintha rögtön egy világraszóló megállapodást próbáltam volna ráerőszakolni, ugyanakkor megmaradt rá a lehetőség, hogy idővel szorosabb együttműködést alakítsunk ki egymás között. Már csak egy apró beleegyezésre volt szükségem.

by **Cellindir** Vas. Május 31 2015, 00:57

Csendesen hallgatom a maszkos férfit, aki, el kell ismerni, rendkívül ügyesen csavarja a szavakat, talán jobban, mint én magam. Szinte tökéletesen képes úgy fordítani a beszélgetést, hogy megszerezze a titkokat, amiket meg akar szerezni. Ez a képesség nagyon hasznos lehet egy darabig, de egyszer biztos, hogy meg fogok szabadulni tőle. Túl veszélyes.
- Ha információt akarsz, megkapod. Olyan értékűt, amennyire megbízhatónak talállak.- természetesen soha nem fogom olyan megbízhatónak találni, hogy bármi igazán értékeset megtudjon tőlem. Úgy tűnik, egy taglistával nem menne sokra, valószínű többet tud, mint én, és nem árulom el azt sem, hol van a főhadiszállásunk. Talán már azt is tudja. Felállok az asztaltól. - Sajnálom, de eddig értem rá, megbeszéltem mára egy randevút, és utálok késni.- nem várok engedélyt, elindulok, hogy a legközelebbi sarkon használjam a teleportkristályomat, és átmenjek a kilences szintre. Nem akarom, hogy tudja, hol vagyok.
Nincs elég információm hozzá, hogy tovább játsszam ezt a játékot Kazumával. Megfelelően ravasz hozzá, hogy kicsaljon belőlem valamit úgy, hogy kijátssza egymás ellen a Liberators tagjait. Nem tudom, mások mit hazudtak, úgyhogy ha bármit elmondok neki egyeztetés nélkül, megtudhatja, hogy nem mondtak neki igazat.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Aug. 11 2016, 14:52

Momiko

Nem mondanám, hogy ez egy rossz környék, de tény és való, errefelé van a legtöbb... nos, kétséges erkölcsi jellemzőket felmutató szórakozóhely. Ha az ember fia szerencsejátékra vágyik, esetleg könnyen kapható hölgyeket keres, vagy csupán egy kocsmai verekedésre vágyik egy füstös lebujban, akkor errefelé kell keresgélni. Természetesen ezzel együtt ez a negyed a rosszfiúk legkedveltebb találkahelye is, az egy lakosra jutó vörös indikátorosok és balhés alakok száma statisztikai adatok nélkül is nyilvánvalóan többszöröse az átlagosnak. Számomra ez nem jelent semmit, hiszen ha valaki véletlenül belém kötne, az valószínűleg nem fog jól járni, mert nem fogja megkapni, amit akar, de a legtöbben a fejem felett világító stigma miatt inkább elkerülnek. Bátran át merek vágni a város ezen részén, hogy úgy fogalmazzak, még ha ehhez számomra semmilyen bátorság vagy merészség nem szükséges.
Viszont a törékeny hölgyek jelenléte errefelé elég jelentős figyelmet szokott kapni. Aki közülük ide téved, az vagy maga is balhés alak, vagy még soha nem járt erre, vagy eltévedt, esetleg szimplán bolond. A legtöbben gyorsan megtanulják, hogy inkább a kerülő utat érdemes választani. Hogy az a lány, akin megakadt a tekintetem, melyik kategóriába tartozik, azt jelenleg még nem tudtam eldönteni, de így napnyugta idején felettébb nagy bátorságra vallott erre császkálni. A bajt mágnesként vonzzák ilyenkor, én pedig jó lovag lévén kész voltam segítséget nyújtani. Még úgy is, hogy teljesen véletlenül vettem észre, hogy követi néhány fickó, szóval még csak nem is kerestem az alkalmat. Nem volt különösebben figyelemfelkeltő látvány, kicsit talán kócos, kicsit igénytelen, de azért csinos. Nem finomkodtam, levágtam az utat, hogy elé kerüljek, majd egy sikátorban bújtam meg, amíg odaért, és ahogy elment mellette, nyomban megragadtam a karját, és határozottan, talán kicsit erőszakosan is berántottam a szűk, sötét utcába. Azonnal a falhoz szorítottam, és befogtam a száját. Mulattatott, hogy a rosszfiú szerepében óvom meg :]
- Sssh, maradj nyugton. Nem bántani akarlak - búgtam a fülébe, miközben folyamatosan a sikátor kijáratát néztem, és azt vártam, hogy az a néhány suhanc tanácstalanul elsétáljon mellettünk, hiszen elveszítették szem elöl a prédájukat. Ha a lány esetleg ficánkol, még jobban a falhoz szögeztem, de nem hagytam, hogy túl mozgékony maradjon, azt pedig különösen nem, hogy egy hang is kijöhessen a torkán.
- Követnek téged - szólaltam meg újra, hogy legalább adjak egy félmagyarázatot arra, hogy miért kell neki most a falhoz szorulva töltenie ezeket a pillanatokat egy jóképű lovag fogságában :]

by Ajánlott tartalom