Karmazsin selyemlepel

Mikor belépek a fogadóba, a csaposnál érdeklődöm, hogy megérkezett-e már Juurei. A személyleírást hallva a férfi bólint, majd eligazít. Kérek tőle egy pohár gyümölcslevet, magamnak pedig egy limonádét. Ez utóbbit hallva majdnem visszakérdez, hogy valóban citromos vizet akarok-e inni egy ilyen grandiózus fogadóban, de még mielőtt értetlenkedhetne, csak feltartom a kezem és bólintok neki, hogy csinálja már. Nem értem miért ekkora probléma, hogy sosem iszom alkoholt. Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy kocsmázni járok ide. 8-tól kezdődik a zenés-táncos előadás, addigra bőven szeretnék végezni. A lány egy nyugodt, csendes boxot választott nekünk, s én is helyeseltem magamban a döntését.
- Üdvözletem kisasszony - lépek be én is, majd elébe helyezem a gyümölcslevet - Remélem kezdetnek megfelel ez az ital, kérem fogyasszon bátran. Ha nem sértem meg, maradhatunk a tegeződésnél, igaz?
Szándékosan nem térek rá a történtekre, azt várom, hogy ő hozakodjon elő vele. Leülök vele szemben és csendben figyelem a mozdulatait, a mimikáját. Én magam már rég lenyugodtam és úgy érkeztem ide, hogy szeretnék egy jót beszélgetni. Viszont a szőnyeg alá sem akartam söpörni a történteket. Ha túl sokáig áll be a csend köztünk, akkor mégiscsak én szólalok meg elsőként. - Díjazom, hogy egyedül érkezett ide kegyed, nem mintha ellenvetésem lenne a lovagja jelenlététét illetőleg.

- Köszönöm - bólintok hálásan a tegeződésért, egy aprócska mosolyt megengedve magamnak, majd kényelmesen elterülök a székbe, mielőtt még befeszülnék - Őszintén szólva először igencsak megleptél, hogy milyen jól kezeled a nagyszájú barátunkat. Egész jól csitítottad, aztán mikor még emelt fővel távozhattunk volna, akkor meggondolatlanul döntöttél. Előfordult már velem is, hogy rossz döntést hoztam, és látom, hogy azóta megbántad a dolgot, így nincs miért felelősségre vonnom téged. Különben is szabad ember vagy, szabad akarattal. No, de fátylat rá, én nem vagyok az a haragtartó típus, pláne nem most, mikor Alextől kellene bocsánatot kérni... de ez innentől kezdve rátok tartozik és nem a céhre... - tartok egy kis hatásszünetet, majd belekortyolok az italomba. Szándékosan nem hozakodom elő Neuroval, Ren úgyis ígéretet tett, hogy pár nap múlva beavat a részletekbe. Valahol örülök, hogy most nincs itt a nagy dumás és nem kotnyeleskedik bele a kettőnk ügyébe. Mégiscsak megvan a magához való esze, vagy Juu kisasszony fenyítette be Igaz, hogy Ren alapító tagja az Artesnek, de azt ő sem tagadatja, hogy azon túl, hogy a nevét adta a céhalapításhoz, nem sok munkája volt vele. Persze azóta érkeztek tőle utalások a céhbankba és raktárba. Bevallom meglepett az önzetlensége, hiszen akár el is adhatta volna a holmikat, ugyanakkor ezen gesztusaiból az jött le, hogy a férfi igen is magáénak érzi már most a céhem ideológiáját és ő is segíteni igyekszik a leendő társakat. No, de lássuk mi a helyzet a barátnőjével.
Még egyszer átgondolom, hogy mivel is kellene folytatnom a lánnyal való beszélgetésemet, majd mielőtt belevágnék, lehívom a menü panelemet és átküldök egy iratot.
- Ez az Artes Liberales céh leírása. Lehet, hogy olvastad már, de ha nem, akkor kérlek fusd át. Ha kérdésed van, akkor most tedd fel. Én csupán arra lennék kíváncsi, hogy miért akarsz csatlakozni hozzánk? Szerinted mivel illesz bele a koncepciónkba és mivel tudnád majd segíteni a céhünk előrejutását? - Alapvető kérdések, magabiztos választ várok.

- Rendben, hiszek neked Juurei kisasszony, már csak azért is, mert semmi jelét nem mutattad annak, hogy az ellenkezőjét kellene tennem. - Igazság szerint nincs humorom tovább játszani a mindenkiben kételkedő, túlságosan is megfontolt alakot. Ez nekem nem áll jól, és ez a túlzott aggodalmaskodás csak rombolja a jó kedélyemet. Viszont rátérünk a képességekkel kapcsolatos témára, és ahogyan beszél a sajátjáról, az igazán kíváncsivá tesz. A krémes próbája az evés, jaj, nem az a puding... no, lényeg, hogy most bizonyíthat. Nem azt, hogy menő a képessége, hanem azt, hogy ha most tényleg az életemre tör, akkor bizony belesétáltam a kelepcéjébe. De ezt már megbeszéltük az imént Anatole, relax és lássuk mit tud a kicsike. Ám ő párbajra hív, - mondjuk én vagyok az idióta, mert védett területen nem is lehet másként - első csapásig tartóra, így nincs miért félteni az életemet. Amíg lejár a felkészülési egy perc, addig lehívom a menümből a lándzsámat. Mikor felém intézi a csapását, minden gyorsaság és fegyverkezelési pontomat latba vetve könnyedén hárítok. Persze felkészített a támadására, de ez a kis erődemonstrálás arra is jó, hogy arcoskodjak picit a képességeimmel. A mai nap után nem árt egy kis simogatás az egomnak. Ám a csapása mégis betalál, legalább is a csökkenő pontjaim és az első csapásig tartó párbaj véget érése is erről árulkodik. Ráadásul 9 pontnyit sebzett rajta, wáó! Tulajdonképpen ez volt eddig az első hivatalosan is vesztes párbajom. Csak nagyokat pislogok, aztán elismerően elmosolyodok.
- El kell ismerjem, ez roppant mód hasznos képesség. Én egyelőre nem rendelkezem aktív képességgel, amit harc közben is kamatoztathatnék, de higgy nekem, hasznát fogod venni az enyémnek is, ha a céh kötelékébe lépsz. - Sejtelmesen elvigyorodok, ezzel megvillantva Anatole Saito mosolytárházának egy újabb darabját. Jókedvűen összecsapom a tenyerem, majd előre hajolok, hogy bizalmasan közöljem a mondandómat. - Úgy illik, hogy én is színt vallok, ha már te ilyen parádés bemutatóval prezentáltál előttem. Nos, a passzív képességemnek hála lényegesen nagyobb bevételekre vagyok képes szert tenni, s szándékomban áll ezeket a bónusz bevételeket akár az utolsó aranytallérig a céhre, illetve a társaimra költeni. Te hajlandó lennél önzetlen lépéseket tenni a céhtársaidért? Segíteni az alacsonyabb szintűeket, esetleg alapanyagokkal ellátni a céhraktárt? - Kis szünetet hagyok, amíg megiszom a maradék limonádémat, így alkalma van gondolkozni a válaszon. Nem akartam nyíltan rákérdezni egyelőre, hogy milyen másodlagos jártasságokkal rendelkezik, de ezt még hozzáteszem: - Gondolom lecsengett már, hogy ezzel az eddig elbeszélgetéssel kompenzáltad a délután történteket, de gondolom te is érzed még, hogy bizonyítanod kell. - Azt viszont még nem tudom, hogy hogyan fogom elérni, hogy Ren ezután hallgasson is rám és ne csak magával legyen elfoglalva. Valahogy le kell törni a szarvát. Persze ezt nem mondom ki hangosan, igencsak hülyén venné ki magát, ha a nőjétől kérnék tanácsot. Elég önfejű és nem képes azon túllátni, hogy ő a sztár. Párbajra biztosan nem fogom kihívni, annak semmi értelme nem lenne, különben is idomár, Regit pedig nem fogom bántani... mondjuk Rent szívesen megkóstoltatnám az öklömmel. Ehh, csábító gondolat, de én nem vagyok a nyers erőszak híve. Amíg ezen morfondírozok, inkább belekortyolok az italomba, hogy a pohár valamicskét takarjon az arcomból. Most nem sikerül a váltakozó érzelmeket palástolnom az arcomon.
- Egy indiszkrét kérdést megengednél még, kérlek? Miért pont Ren? Annál okosabb, értelmesebb lánynak tűnsz, mint aki simán bedől a nagyképű sármőr bugyivadász dumájának... - Még én is felkuncogok, mert az eddigi udvarias szövegem végén ez a bugyivadász elég viccesen hatott.

- Nincs azzal semmi gond, ha segítségre szorulsz, nem szégyen az! Mindannyian voltunk kezdők, s ami azt illeti, nekem is van még hova fejlődnöm. Tisztában vagyok én is a hátrányaimmal ugyanúgy, mint az erényeimmel. Amellett, hogy nyilván nekem is vannak hibáim, rátermett vezetőnek érzem magam, s ha hagyjátok, akkor ezt be is bizonyítom majd nektek. Hiszem, hogy képes lehetek naggyá tenni másokat! - Elszánt tekintettel pillantok a lányra. Az persze külön lapra tartozik, hogy nem csak nekik, hanem a régi céhemnek is bizonyítani akarok, önmagamról már nem is beszélve. Úgy döntök, nem kertelek tovább és beavatom a terveimbe. Megbízhatónak tűnik, ráadásul úgy tűnik ő is megnyílt nekem. Ha az itt elhangzott beszélgetés valósnak bizonyul, akkor nagyon is gyümölcsöző tud lenni majd az együttműködésünk. Azt meg, hogy kicsit hamar elszáll a keze, még a javunkra is fordíthatjuk. Szóval a tervek...
- Beavatnálak egy bizalmas dologba, hogy lásd mennyire komolyan gondolom a dolgokat. Így átláthatod a gondolatmenetemet és eldöntheted, hogy részt kívánsz-e venni benne. Bár úgy érzem korrekt lesz az ajánlatom. Nos, én kovács vagyok, mégpedig páncélkovács. Ez azt jelenti, hogy képes vagyok ellátni akár az egész céhet vértekkel, sisakokkal, cipőkkel stb. Ami a fegyvereket illeti, egy kiváló kováccsal kapcsolatban állok, aki minőségi munkát végez. Kristályokkal tele a piac, jobban jár az ember, ha megveszi, mint hogy vacakoljon az előállítással és a receptek beszerzésével. A potik más tészta, abból sosem lehet elegendő mennyiségre szert tenni. A kedvesem növénygyűjtő, így félig ez a probléma is megoldottnak tekinthető. - Pillanatnyi szünetet tartok, mielőtt rátérek most már tényleg a lényegre. - Jelenleg a céhem épphogy csak megalakult, de már most sikerült jelentős anyagi és tárgyi javakat felhalmoznom. Értsd, van hova nyúlni, ha kölcsön vagy felszerelés kell. Nekem viszont alapanyag beszállítóra van szükségem, hogy hatékonyan tudjak dolgozni és a céh javait is szolgálni. Nem tudom te rendelkezel-e másodlagos jártassággal, de mivel kezdőbb játékosnak tituláltad magad, gyanítom, hogy még nincs vagy legfeljebb egy. Ha bevállalnád, hogy lennél a céhen belül a rendszeres ércbeszállítóm, akkor szívesen támogatnálak. Kezdésképpen azzal, hogy állom a jártasságvétel árát. Persze beszállítónak lenni nem azt jelentené az én értelmezésemben, hogy mindent és tényleg mindent kizárólag nekem adnál ide, na meg ingyen, csupán annyit kérnék, hogy megfelelő ellenérték - legyen az felszerelés vagy bármi más - fejében én válogathatnék először az érceid között. Bízom benne, hogy te is olyan korrektnek érzed az ajánlatom, mint amilyennek szántam. Nos, mit szólsz?
Kicsit talán sok volt ennyi szöveg egyszerre, de úgy éreztem jobb ha mindent elmondok neki egyben, hogy tisztán lássa a helyzetet és a neki szánt szerepet. Ha partner lenne a tervemben, olyan páncélkovács monopóliumot lehetnék képes kiépíteni, ami páratlan és konkurenciát nem tűrő lenne. Így a céhem tagjai viselhetnék a legkiválóbb felszereléseket és állandó anyagi forrás is meglenne, amiből a céhházat is tudnánk finanszírozni. Nagyratörő tervek ezek, de olyan kis téglákból kell felépíteni, mint a velem szemben ülő hölgy is. Valószínűleg, még nem is sejti, hogy mennyire számítok az igenlő válaszára, de ha ennél jobban kimutatom az izgatottságomat, azzal el is riaszthatom. A Rennel kapcsolatos történetét hallva viszont önkéntelenül is elvigyorodok.
- Ami azt illeti, Violetával mi is egy párbajban ismerkedtünk meg. - Feltörnek bennem a kellemes emlékek, majd inkább idekoncentrálok - Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket a személyes dolgaidat, igazán megtisztelő. Mindemellett megerősítettél abban, hogy jól döntöttem, mikor partnernek választottam Rent a céhalapításhoz. Sokan biztos megkérdőjelezik majd ugyanúgy, hogy miért pont ő, de bízom benne, hogy az idő és Ren is majd engem igazol. Oh, de említettem én még valamit a délután folyamán... - Odaintem az egyik felszolgálót és rendelek tőle két személyre krémest.