[Event] Csak egy egyszerű húsvét

Locsolás: Koakuma

Simeonnak fogalma sem volt, hogy mégis miért járkálnak az emberek vizesvödrökkel és kölnikkel az utcán és hogy mégis mit keres a Kezdetek Városában több is ebből a furcsa, ijesztően kinéző tyúkból. A választ aztán reggelizés közben adta meg neki az újság, amit Tengerszem előtt talált (a polip ki tudja kitől és honnan csente el, amíg ő aludt), így aztán az ünnepek ezen szokatlan szokása hamar magával is ragadta őt: ha locsolni kell és még szép tojásokat is kap érte, akkor ezzel fogja tölteni a napját!
Már csak azt kellett kitalálni, hogy miként is megy ez pontosan.
Először a céhkönyvtárban próbált szerencsét, mert a könyvtáros lány mindig olyan okos válaszokat szokott adni és Tengerszem is nagyon megszerette őt:
- Szia Koakuma! - köszöntötte őt vidáman - Elmondod, hogyan kell locsolni? - kérdezte, nem sokkal később pedig (immáron minden szükséges információ birtokában) kezében egy kiszáradás elleni fiolával lépett oda megint a lányhoz és öntötte rá annak hajára - Csak ilyenem van most! - vakarta meg a tarkóját zavarban - És verseket sem tudok még... - biggyesztette le ajkait, de szerencsére Koakuma nem bántódott meg ezen, sőt, még egy húsvéti verseskönyvet is előkeresett neki valahonnan.

Locsolás: Seishin

Amikor a locsolásáért megkapta az eső tojását, elkerekedett szemekkel forgatta meg, hogy ez mennyire szép: Fuwának biztosan tetszene! Főleg akkor, ha kiviszi a napcsíkok közé, igen! Simeon márcsak a gondolatra is felnevetett, aztán már robogott is tovább, ki a könyvtárból, egyenesen lefelé a lépcsőn, ahol viszont összetalálkozott Seishinnel és mivel Sieshin lány volt, őt is lehetett locsolni!
Az idomár előkapott egy másik fiola vizet, meg a verseskönyvet és ahogy annak módja van, elkezdett szavalni:
- Zölderdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni? - olvasta fel, mert ennyi idő alatt még nem tudta megjegyezni, azután csillogó szemekkel, lelkesen nézett fel céhtársára és locsolta meg őt is, ha a cicasapkás nő megengedte neki... és talán akkor is, ha nem. Amikor pedig újabb tojás került a kezébe, hangosan felnevetett az örömtől: egy egész kosárnyit fog belőlük szerezni, bizony! Fuwa egészen biztosan lerajzolná, hogyha meglátja, az idomárnak pedig elsősorban ez a kép élt a fejében - hiszen nem tudta még, hogy ezeket a téren be lehet váltani.

Locsolás: Pinku

Arra azért már Simeon is rájött, hogy ilyen ütemben hamar el fog fogyni a kiszáradás elleni fiola, amiből Tengerszem miatt van ennyi az inventoryjában, így tehát igaz eközen már lerohant a lépcsőn, de aztán megint felrohant rajta, egészen a szobájáig. Tengerszem a medencében hűsölt és nem volt hajlandó részt venni semmilyen ilyen izgága játékban, főleg holmi tojásokért, amik mégcsak édesek sem voltak, Kimi pedig lemaradt a könyvtárban, hogy a polcok közül előbukkanó moly petet kezdje el kergetni, akinek már több napja sikerült elbújnia előle, de most a verseskönyv keresgélése kiijesztette a jól bevált kuckójából.
- Nem jössz? - vigyorgott rá a polipra Simeon, aki válasz helyett csupán elmerült a víz alatt - Te tudod! Pedig terveztem benézni egy cukrászdába is út közben... - nevetett az idomár, azután pedig először feltöltött jópár üveget és kulacsot a medence vizéből, utána pedig magát a polipnak fenntartott, gumiból készült kismedencét töltötte fel, méghozzá színültig: ezek csak elegek lesznek, amíg leér a piacra parfümöt vásárolni, nem igaz?
A lépcsőfordulóban azután Pinkuval futott össze és miután félig magától, félig viszont még mindig olvasva felmondta neki is a versikét, őt is megöntözte egy kis friss, hűsítő vízzel.

Menekülök

A rózsaszín hajú lánynak, akit Simeon sajnos alig ismert, nem volt alkalma még válaszolni sem a locsolásra, mert alighogy az idomár a kezébe kapta a tojást, a lépcső alján máris feltűnt egy azok közül a tyúkok közül, akiket Simeon még a szobája ablakából, az utcáról látott.
- Hát te meg hogy jutottál be? - guggolt le hozzá a srác és kedvesen próbálta magához hívni, a tollas viszont jött, csak egyáltalán nem kedvesen! Simeon az utolsó pillanatban kapta el a kezét az őrülten vágtázó állat útjából, aki nem is őt nézte ki magának, hanem a tojást, amit most kapott! - Az nem a tiéd - rázta meg a fejét a fiú, de mivel a tyúk már fordult is meg, hogy újabb rohamot indítson, a srácnak nem volt sok választása, minthogy elmeneküljön előle. Igaz nem volt túl gyors, de szerencsére a tyúk még nála is lassabb volt! Mire leértek a kertbe, Simeon már lehagyta annyira, hogy a szárnyas elveszítse őt szem elől, de a srác ígyis várt pár percet még, mielőtt előmerészkedett volna.

Locsolás: Miko

Simeon még jópár percet ott kuksolt a bokorban a szökőkút közelében, csakhogy biztos legyen benne, hogy a tyúk elment és nem is látja őt meg jó sokáig. Ha viszont itt ilyen vérmes tyúkok vannak, lehet mégiscsak el kellene jönnie a petjeinek is, ha kilép a céhházból, mert ki tudja, hogy ezek a védett területen kívül nem-e változnak át valami nagy, tojáslopó szörnnyé! Az idomár tehát újra a lakrésze felé vette az irányt, azonban még előtte összetalálkozott Mikoval is.
- Szia! - köszöntötte őt vigyorogva - Húsvét van, tudtad? Figyelj, már kívülről tudom, gyakoroltam a bokorban! - húzta ki magát a srác és belekezdett:
- Zölderdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni? - vett elő a menüjéből egy üveg vizet és ha nem is az egészet, de majdnem a felét rálocsolta a harcművészre, azon agyalva közben, hogy vajon vannak-e másféle színű tojások is a kékeken kívül, amit eddig kapott. Ugyanazt sokszor lerajzolni ugyanis nem tűnt olyan jónak, mintha sok, nagyon sokféle lenne együtt!
- Ne aggódj, hamar elpixeleződik a nedvesség - mosolygott Mikora, azután elköszönt tőle és már loholt is felfelé a lépcsőn - megint.

Típus: Locsolás
Locsoló: Garrgantis

Ha nem is voltam felhőtlenül jókedvű a locsolkodástól, amit várakozásommal ellentétben nem úsztam meg, de tulajdonképpen volt az egészben valami mulatságos.
Mosolyogva rakosgattam el az ikrek kciója után talált egyik tojást, miközben még valaki megszólított. Nem ismertem a fiút, de tulajdonképpen meglepődni nem volt okom. Céhvezérként benne lehet a pakliban, hogy ismeretlenül is odajönnek hozzám.  Azért sóhajtotta egyet, mert nem igaz, hogy arra sincs időm, hogy megszárítkózzak (pedig nem kerül sok időbe idebent). De végülis halvány mosollyal biccentettem, hogy miért ne. Nekem már úgyis mindegy.
A locsolóvers egyébként kifejezetten frappáns volt, ki is szélesedett a mosolyom, ahogy hallgattam.
Jutalmat is adtam volna, ha nem talál ide közben egy vértyúk.
- Azt javaslom fogd a tojást, és spuri innen. Ezek a tyúkok nem viccelnek - mutattam rá a baromfira. És mielőtt válaszolhatott volna a srác, felkaptam az újabb tojást, és elfutottam, meglengetve a tyúk előtt a szerzeményemet. Inkább engem üldözzön, mint szerencsétlen alacsonyszintű fiút.

Menekülés 3.1

És milyen igazam volt, hogy nem viccelnek. A tyúkhoz csatlakozott egy másik is. Úgyhogy nem volt elég egy madárra figyelnem, ahogy végigrohantam a városon. Ha az egyik elvesztett volna, a másik biztos, hogy mutatta neki is az utat. Ha meg a másikat ráztam volna már le, akkor az egyik maradt "nyomon". 
Ráadásul, ha véletlenül közel értek, kettőjük elől kellett a tojást elkapnom, mielőtt kárt tesznek benne.
Ami pedig kifejezetten meglepő volt, hogy... eszébe sem jutott egyiknek sem a másikat támadni. Na majd én eszükbe juttatom!
Az egyik sarkon úgy fordultam be, hogy a két tyúk szembe kerüljön egymással, és előre nyújtottam közéjük a tojást. A következő pillanatban pedig egymár fején koppantak nagyot, amitől meg is szédültek kicsit, én pedig nevetve futottam el. De ennyi futás elég volt, úgyhogy kis levegőhöz jutva elővettem a teleportkristályomat, és "hazateleportáltam" a tizedik szintre. Óvatosan néztem körbe, mielőtt eltettem a tojást végre, és hazafelé indultam.