[Küldetés] Ragunyúllopás - korai húsvét?

Kanami nem rég tért vissza szintre, hogy megnézze, minden rendben van-e. Furcsa dolgot nem látott, csak a pangást, keveselte a játékosokat a helyen.
Pedig úgy vélte, hogy ez a Sword Art Online középpontja, mindenki aki fontos itt bandázik. Vagyis eddig így volt, így hát kissé csalódottan igyekezett valami elfoglaltságot szerezni magának.
Gyorsan dobálta el a küldetéseket, valamelyik sok-sok napot vett volna igénybe, így erre nem akarta pazarolni az idejét, majd meglátott egy egyszerűt.
-Sahsa... elég fura név erre felé, de a küldetés nem hangzik rosszul kis lazis délutáni edzés-igen magában beszélt.
Kanami beletúrt a rövid rózsaszín hajába és gondolkodni kezdett. A legegyszerűbbnek végül azt találta, ha elmegy erre a "nyuszifarmra" ami a levél is említ, csak épp nem tudta merre is van az.
Elővette a legkedvesebb mosolyát, ami még így is olyan volt, amitől az embert legszívesebben kirázná a hideg, bár ennek az volt az oka, hogy nem is akarta igazán, hogy kedvesnek higyjék.
Odasétált pár játékoshoz, de mivel azok nem tudták megadni neki a kellő információt, így NPC őrökhöz fordult.
Pár perccel később aztán Minagawa kisasszony, ahogy az őrök titulálták, nagyot sóhajtott.
-huhh szóval megvannak a kordináták.-törölte le kezével a homlokán nem létező izzadság cseppeket, már megszokásból.
Nem sokra rá elővette, a gyengécske pallosát, amit nem tartott sokra, bár amikor baj volt kéznél volt. Így felszerelkezve indult el a térképén jelzett pici x felé.

Unalmas volt Kanami útja. Valaki mintha nem rég előtte már járt volna erre, így pár nagyon nagy létszámú mobot leszámítva semmi nem volt útközben, majd ahogy kiért a tisztásra pillantotta meg először a deszka kerítést, és a kicsit balra lévő házat,ami előtt egy játékos már ült.

Habozott egy pillanatra, hogy a fehér házat miért őrizné egy játékos de nem érdekelte sokáig, odasétált:
-Hoy, hoy! Mijáratban errefelé?-tartotta fel jobb kezét a távolból üdvözlésképpen, majd meglepő módon nem állt meg a játékos mellett, hanem az ajtó mellé sietett.
-bocsi öcsi, hozzá jöttem, ha nem haragszol... Hé öregúr nyissa ki! Beszédem van magával!-dörömbölt be gorombán a lány akinek nagy hangja volt és talán túl sok arca, majd a mögötte ülő felé fordult csípőre tett kézzel:
-csak nem véletlenül te is erre a küldetésre jelentkeztél?

Nem tudtam mihez kezdjek magammal, elég uncsi a negyediken télvíz idején, nincs hó, de karácsony van, így inkább lementem az elsőre és rájöttem, hogy nem is tél van...
-előfordul...
Így jobb híján nagyot sóhajtottam, és a főtérre cammogtam és akkor kapott el a tekintetem egy papírkát. Vagyis inkább egy heroikus quest leírását!
-még jó, hogy működik a fordító, egy kukkot nem értenék belőle,
szóval ragu nyúl... milyen fura
igazából nem tudtam hova kellene menni, így kemény lány mivoltomból fakadóan kimentem az erdőbe és bolyongtam, és bolyongtam sok sok hosszú órán át, már kétségbe esve sétálgattam, amikor eldöntöttem visszamegyek a városba.
Hazafelé esett le nekem, hogy van térképem is!

Hamar megnyitottam és megtaláltam amit keresek, azt hiszem...
Így elindultam és az erdő útjai hamar elvezettek a célomhoz, egy fura tanyához...
A ház másik oldalánál érkeztem meg és hamar láttam, hogy játékosok vannak a túloldalt, de én nem haboztam...

Elkezdtem felmászni a kerítésen be a telekre és arra gondoltam, hogyan csenjem el az első nyulat amit meglátok, ami ugyebár lehet buta lépés volt, pláne azt beleszámítva, hogy a nyuszi gyorsan elugrik előlem és ráadásulegy fura telken van...
-de ugye nem lesz baj ha ellopom?
halkan suttogtam magam elé, amikor a kerítésen elkezdtem mászni, sima botokból volt vagy miből, de a pici lányka kérésének nem tudok ellent mondani, a nyuszik túl arik és szegény csak rám számíthat!

Sajnos a küldit lezárom, jutalom sajnos nincs. Ha gondoljátok majd nekiugrunk mégegyszer a jövőben.