Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

by **Strea** 2022-04-19, 8:49 pm

Ha eddig nem tettétek, mostmár úgy gondoljátok, hogy az információkkal, a térképekkel és a rajzokkal felvértezve ideje külön utakat járva sikerrel járni. Chan és Garrgantis tehát a Kezdetek Városa fölé magasodó, hófödte hegycsúcsot célozzák meg, Silence és Ozirisz pedig a negyedik szint barlangjait.

Chancery, Garrgantis

A térkép segítségével viszonylag egyszerűen megtaláljátok azt az alig ismert, szűk kis ösvényt, amely inkább hosszan keveset emelkedik, mintsem hirtelen sokat, de még ígyis több, mint két órába telik felmászni a havas részekig - és ami talán nem meglepő, hogy az út alatt nem futtok össze egy árva lélekkel sem. Odafönt pedig hideg van és szél, így remélem készültetek meleg ruhákkal és forró itallal.
Ahogy pedig felértek az előttetek hosszan elnyúló, fehér fennsíkra, nyomokat fedeztek fel a hóban, igaz Nyomkövetés jártasság híján aligha tudjátok kitalálni, mi lehet az, arról nem is beszélve, hogy Akrobatika nélkül a haladás is körülményes és nehéz. Ami pedig még ennél is rosszabb hír, hogy mivel nincs se Lopakodásotok, se pedig Észlelésetek, mire észreveszitek az erdőből felétek igyekvő farkasfalkát, azok már a támadózónátokon belül vannak, igaz egyelőre nem rátok figyelnek elsősorban. Ám ez csak idő kérdése - és most nincs itt egyetlen nagyobb szintű társatok sem, hogy pár vágással kisegítsen titeket...

Silence, Ozirisz

Tehát barlangok és föld alatt élő, vízi futómadarak. Az megvan, hogy a chocobok egyébként nem tudnak úszni, sőt, a vizet sem kedvelik túlzottan? Ti mondjuk legalább találkoztok emberekkel az utatok során, bár akárkinek is mutatjátok fel a rajzokat, legyen az npc vagy játékos, senki környékbeli mégcsak hírből sem hallott másféle színű chocobokról, mint a sárga. Persze ez önmagában aligha tántorít el titeket, így bevetitek magatokat a ki tudja milyen barlangrendszerbe, ami a negyedik szinten van, azonban jó két órás keresgélés után sem találtok egy árva tollat vagy lábnyomot sem. Csúszós, sík felületű sziklákat viszont annál inkább, Ozirisz pedig, Akrobatika jártasság híján hamar el is csúszik az egyik ilyenen és beleesik egy vízzel telt, kútszerű katlanba, aminek felületén nem talál kapaszkodót, hogy megpihenhessen, ha viszont abbahagyja a folyamatos négy végtaggal való felszínen maradást, úgy szinte azonnal elsüllyed. A kijárattól pedig jó kétszáz méterre vagytok már, így bár Fuwa biztonságban van, de arról döntenie kell, hogy otthagyja-e Oziriszt és segítségért siet, vagy megpróbálja valahogy ő megoldani a szituációt.

Határidő: 2022.04.26.

by **Garrgantis** 2022-04-21, 12:00 am

[ Hegyi kaland Garr és Chan ]

Elégedetten tölti fel a könyvtáros pasas térképét, majd rögtön tanulmányozni is kezdi, közben visszatér a társához.
-Ez nem lesz sétagalopp. Elég nehéz a terep, jó sok kaptatóval. Van egy kis ösvény, amit megmászhatunk. kis szerencsével nem ütközünk akadályba. Még kell vennem ezt-azt a kalandunk előtt. egy óra múlva a városkapuban?
Ha Chan beleegyezik, Elindul, hogy beszerezzen néhány hasznos holmit.
Vesz is egy télikabátot. Igaz nem a legjobb fajta, de vastag tömött gyapjúból, vagy valami hasonlóból készült, így a funkcióját ellátja.
Bekészíti a hosszú nyelű szekercéjét is, rögtön az első helyre, hogy vész esetén rögtön lehívható legyen. A fegyver nem tökéletes, messze nem az, de szerencsére hozza az eredeti terveit, és a markolatában ott pihen a kihúzható rejtett penge.
Vesz egy közeli boltoshoz melegen tartó edényben némi innivalót és élelmet, tűzszerszámot, egy szörnyriasztó kristály még jól jött volna, de sajnos arra már nem futotta. Hacsak a jeti nem jön velük szemben, vagy egy őrült wampa, akinek a kezét lézerkard hiányában nem tudják levágni, akkor valószínűleg elboldogulnak.

Miután a lány csatlakozik hozzá, elindulnak a hegyhez. A keskeny ösvény, sokszor nehezen követhető, és helyenként rejtett omladékok is nehezítik az előrehaladást, de végül felérnek a fennsíkra. A látvány lélegzet elállító. És nem csak a látvány... Ez a hegymenet kiveszi az erőt az emberből, és ugyan a fájdalomérzékelés ki van kapcsolva a játékban, valószínűleg az izmainak a sajgása, csak a régi emlékekből fakad, amit még a kinti világban tapasztalt meg hasonló helyzetekben. Érdeklődve szemléli a környéket és bevárja Chant.
-Nokérem Itt is volnánk! Hol kezdjük a keresést?
Szemeivel végigpásztázza a területet, és megakad a szeme a hóban néhány érdekes nyomra, vagy valami olyasmire.
- Nézd csak! Mutat oda a legközelebbire -Ez nem tudom mi lehet, nincs nyomkövetésem, de követhetnénk, hátha megtaláljuk a gazdáját. Kis szerencsével, talán csokibocik lesznek.
Ha Chancery követi, elindul a nyomok után. Tetszik neki ez az indiánosdi. Mondjuk hóban nem kell sasszeműnek lenni, hogy pár nyomot észrevegyen. És noha nincs olyan szonten, mint Aragorn a gyűrűk urában, azt azért meg tudja mondani, hogy nagytestű állatnak a nyomait követik, és ez elég.. .egyenlőre.
Csakhogy a dolgok kellemetlen fordulatot vesznek. sajnos túl későn, egy farkasfalka jelenik meg előttük.
Kezével megállítja a lányt, és testével fedezi, közben leveszi a tömött kabátját és a karjára tekeri, másik kezében pedig lehívja a szekercéjét, aminek aljából, a bepólyált kezébe előhúzza a rövid rejtett pengét.
Készülj! szól hátra a lánynak- Ez szoros lesz!

by **Chancery** 2022-04-25, 1:09 pm

-Nekem is össze kell készülődnöm, szóval benne vagyok. -bólintok, majd ahogy Garrgantis elment, én a céhház felé vettem az utam. Mivel úgy voltam vele, hogy nagyon sokáig nem kell a havas szintekre merészkednem ismét, a melegebb holmikat elpakoltam az egyik saját kis ládába, de most, hogy tévedtem, muszáj lesz elővennem őket ismét. Persze szint terén úgyse megyünk feljebb, de hideg lesz. Én pedig szó szerint utálom a hideget.
A szobában, miután magamhoz vettem a kellő felszerelést, kicsit még... próbálkoztam. Ujjaim között játszottam az apró kis lángocskával és mosolyogtam, hogy legalább ez megmaradt. Harcban már közel sem olyan hatékony, lévén hiányzik a többi tűz, és miután az egyiket Afton szó szerint megkapta valamiért, a kedvencem már soha többet nem is tér vissza hozzám. Felsóhajtottam, és inkább elindultam, immár hidegre felkészülve, hisz hamarosan találkozó időpont van.

-Hát, dolgokat az elején szokás kezdeni. -nevetem el magam, már odafent. Arcom felét elbújtatom a szőrmegallérban, és mivel alapjáraton még nem való ilyen helyzetre, Álomkelő is elbújt inkább a bundám alá, jelenlétét egy nagyobb dudor jelzi a hasamnál, ahol befészkelte magát. Kissé mosolyogva nézek le, mert a látvány szinte már olyan, mintha várandós lennék. Elhessegetem a gondolatot, hogy talán ez sosem fog megtörténni, mert mi innen kijutunk, még a menopauzán is túl leszek talán, de ez van, így jártam.
Nem nagyon akartam beszélni, mert jobb szerettem a meleg bunda alatt tartani a számat, de mikor meghallottam a hó roppanását, túl későn, kis sikkantással fordultam meg. A farkasok körülöttünk trappoltak, de észrevettem, hogy nem ránk figyeltek, hanem mintha valami mást követtek volna. Garrgantis karjára csúsztattam a kezem és megszorítottam kissé, hogy maradjon inkább csendes és mozdulatlan, ahogy a falka felé mutattam.
-Még nem vettek észre. Várjuk ki a végét.
Suttogom halkan, nehogy felkeltsem a ragadozók figyelmét. Tény, a farkasok a kedvenc állataim közé tartoznak, nem szívesen pörkölném meg őket a tüzemmel, és a jelenlegi erőmmel ez így tényleg nagyon necces harc lenne. Lenyitom a menüm, hogy tudjak majd esetleg jelezni Oziéknak, vagy Eikinek, hogy segítsen... De remélem, nem lesz erre szükség.

by **Silence** 2022-04-25, 8:48 pm

Kifejezetten meglepte, hogy a felvetésére nem annak a gyanújának a megerősítése volt a válasz, hogy a vizes helyeken felesleges Csokibocit keresni, Annál jobban örült viszont neki, mert azt a szintet jól ismerte.
Simeonnal biztonság kedvéért mindig vittek az inventoryjukban a partról egy-egy deszkát magukkal a szint felfedezésekor, ha esetleg kell valami kapaszkodó, hogy a víz felszínén tudjanak maradni. Minden más pedig egyébként is mindig nála volt, amire szükség lehet, úgyhogy hacsak Ozinak nem akadt még felkészülni valója, már indulhattak is.
Izgatottan sétált végig a parton arrafelé, amerre biztosan tudta, hogy találnak barlangokat. Ő a rajzot mutogatta a szembe jövő embereknek, míg a beszédet Ozira hagyta.
Kicsit elkeseredett, mert úgy vélte, egész jól sikerült egy úszóhártyás, tengerkék csokibocit lerajzolnia, amiből felismerhették volna, ha van ilyen. A fekete pedig csak a színében különbözött a sárgától, de egyik rajz alapján sem ismert rá senki olyan lényre, amit már látott valamikor valahol. Na de ki tudja, lehet csak nem merészkedtek elég messzire, vagy nem figyeltek fel a madárra.
Tehát reménykedve benne, hogy majd akkor ők talán találnak valamit, folytatta az utat, belevetve magát Ozival a barlangokba, miután egy alkalmas deszkát felszedett a homokos partról.
Óvatosan sétált, és alaposan körülnézett, a bányászsisakkal be is világítva minden zugba, ahova esetleg bejutni nem tudtak volna.
De egyre nehezebben tudott a madárkeresésre koncentrálni, mert a figyelmét egyre jobban lekötötte, hogy ne csússzon el a sziklákon. Neki szerencséje volt, és megtalálta a lábának a biztosabb helyeket, de mögötte egyszercsak nagy csobbanással esett bele a katlanba Ozirisz.
Pár pillanatig ijedten pislogott. Arra nem is gondolt, hogy ezekben a barlangokban ilyen nehézkes járni... Simeont sosem kellett féltenie, mert a fiú mindenhonnan ki tudott úszni, de a sorozatos csobbanásokból nem úgy tűnt, hogy Ozi ugyanilyen könnyedén boldogul.
Végül eljutott a gondolatmenetben oda, hogy segítenie kell valahogy.
- Nem lett ba-jod? - kiabált tőle telhetően a barátját elnyelő lyukba - Segí-tek - igyekezett társát (és azért elsősorban magát) megnyugtatni. Közben gyorsan elővette a deszkát, amit a parton felvett, és figyelmeztetés után óvatosan ledobta a lyukba, hogy Ozi megkapaszkodhasson. Persze ezzel a probléma még nem volt megoldva, de talán kis időt nyertek. Itt hagyni viszont nem lett volna képes Oziriszt, így az nem volt járható út, hogy elmegy segítségért.
Na és.. ki tudja, talán a deszka már elég segítség Ozirisznak, hogy kijusson a vízből.

by **Ozirisz** 2022-04-26, 1:32 am

Chancery és Garrgantis az első szint hegységeit vették célba. Az igazat megvallva, abból a szempontból nem irigyeltem őket, hogy több órás út vár rájuk, ráadásul elég nehéz terepen. Persze ez utóbbin a térképek minden bizonnyal segítenek, de akkor is.
Mi Sillel elindultunk a negyedik szintre, ahol a kellemes, napos idő fogadott minket. Mondjuk ez egyáltalán nem meglepő, hogy a szint nagyrésze tenger, és arra a pár szigetre pedig a fejlesztők a trópusi éghajlatot programozták. Lobria városában kezdtük a kérdezősködést, kezdve a főtértől a forgalmasabb utcákon át a kikőtőig, ahol emberek szoktak járkálni. Azonban túl sokra nem mentünk. Hiába kérdeztem, hogy nem-e láttak chocobókat, amik nem sárgák, hanem más színűek. Hiába mutatta meg Fuwa az igencsak cuki tengerkék csokibocis rajzát, vagy a feketét. Jópáran azt se tudták, hogy mik azok a chocobók - akik pedig tudták, ők is csak az általunk is ismert sárgákat mondták. Volt, aki útba is igazított... nos... haza? Igen, otthol futkoznak sárgák, de hol lehetnek a nem sárgák? Erre pedig még a gépi karakter is csak széttárta a karját...
Hosszas eredménytelen kérdezősködés után végül a barlangok felé vettük az irányt - Talán szerencsénk lesz - mondtam Silnek egy bátorító mosollyal az arcomon - Legrosszabb esetben Jeanie kap pár rajzot. Végülis, azok másszínű csokibocik, azt nem mondta, hogy igazit szeretne... vagy igen? - viccelődtem egy kicsit a séta közben. A nyomkövetést azt már a város határában bekapcsoltam - igaz, csak alapszintű, de semminél több, és jelen esetben az is hasznos, ha a rendszer "megjelöli" azokat a nyomokat, amik felett az ember szeme elég könnyen átsiklik. És a barlangba belépve a látás jártasságot is aktiváltam, ahogy kezdett sötétebb lenni. Természetesen a bányász sisak fénye is jól jött - elvégre mégis kellemesebb rendes fényben létezni, mint a zöldes árnyalatú víziók között, nem igaz? - Amúgy, hogy kell őket hívni, csalogatni? Boc-boc? Csoki-csoki? - kezdtem el ötletelni, azonban semmi említésre méltó nem történt. Persze, túl könnyű is volna, hogy egy sima boc-boc-ra ellepnek minket a "csokibocik"...
Amivel viszont elég hamar meggyűlt a bajom, az a nehézkes terep. Ahogy a negyedik-ötödik kisebb csúszásom és pillanatnyi egyensúlyvesztés következtében bekövetkezett falnak koccanásom elszenvedtem, már visszavontam a másik párosra tett "nem irigylem őket" gondolatom. Igencsak lelassította a haladásunk, ahogy óvatosan lépegettünk. Karjaim többnyire oldalra kitartottam, hogyha csúsznék, legalább a barlang falában el tudjak kapni valamit. Vagy ha Sil csúszik, akkor őt tudjam elkapni és megtartani - amit egy újabb megingás követne, végül pedig a lány puhára esne. Azonban jópár barlangjárat és kisebb üreg felderítése után bekövetkezett az, amire nem számítottam - pedig borítékolható volt. Sikerült egy szép nagyot csúsznom, majd a másodperc törtrésze alatt megtalálni egy mély gödröt. Azonban minden gyorsaságra osztott pontom ellenére is képtelen voltam megkapaszkodni a lyuk szélében. Bár, ezen a gyorsaság sem segített volna.
A következő, amit éreztem, az a hideg víz volt. Első körben megpróbáltam odaevickélni az üreg, a katlan falához, de gyakorlatilag tükörsima volt. Se egy kiálló kő, se egy bemélyedés, semmi, amiben meg tudnék kapaszkodni. És ami a legrosszabb, hogy körös-körül ugyanilyen katasztrofális az üreg fala. Visszaemlékezve a Chaknával történt kalandunkra és a gyöngykagylókra, következő dolgom volt a páncélzat leszerelése. Anélkül a jópár kilónyi fém nélkül remélhetőleg könnyebb lesz a felszínen maradnom. - Jól vagyok. Csak leestem ide - válaszoltam az aggódó lánynak, majd a leérkező deszkával már tényleg könnyebb dolgom volt. - Köszi - majd a deszkát ölelve igyekeztem az agytekervényeimet "gondolkodás" üzemmódba kapcsolni. És így, hogy nem kell minden erőmmel kapálóznom, hogy el ne süllyedjek, egyértelműen könnyebb volt.
Rövidesen be is ugrott a mentőötlet - legalábbis az egyik. Ahogy az inventorym tartalmát néztem, a kifogyhatatlan termosz láttán körvonalazódott egy ötlet: Kifogyhatatlan. Azaz végtelen mennyiségű folyadék van a belsejében. - Megpróbálok valamit! - szóltam fel, majd előhívtam az itemet, és elkezdtem kiönteni a tartalmát. Csak várni kell, amíg a kávés víz (vagy vizes kávé?) eléggé feltölti a katlant, én pedig a deszkával együtt felkerülök a lyuk közelébe, ahonnan könnyedén kimászhatok. Eltelt egy perc, eltelt két perc, de a vízszint csak nem akart emelkedni még egy iciri-picirit se. - Ez sem működik - állapítottam meg, majd le is esett a miértje: a végtelen mennyiségű folyadék is kevés, ha a katlan tartalma elcsordogál a Nagy Lobriai Tengerbe, és több év alatt sem emelkedne annyit a tengerszint, hogy kijussak - Megpróbálok valami mást - szóltam fel a lányhoz, és a termosz elrakását követően rövidesen a házibarkács lasszóknál jártam, amikkel eredetileg csokibocikat akartam hazavezetni. Most viszont a deszkához rögzítettem, szükség esetén újracsomózva-kötözve, hogy stabilan tartsa. Majd mélységtől függően a kötél szabad végéhez kötöztem még egy darabot, hogy kellően hosszú legyen. - Állj hátrébb, Sil! Megpróbálom feldobni a deszkát. - kiáltottam fel az újabb elgondolásommal, majd a részleteket osztottam meg a lánnyal - Ha fent van, próbáld meg a hasadék tetején keresztbe átrakni, ha átéri. Ha nem, akkor ha van fent valami, amihez lehet rögzíteni, akkor oda. Csak nagyon légy óvatos, nehogy te is elcsússz! - majd pár másodperc hatásszünet, jónéhány próbálkozás után (ugye nem könnyű egyszerre célozni, dobni és vízfelszínen maradni xD) felhajítottam a deszkát, figyelve arra, hogy ne Sil irányába repüljön ki a hasadékból. Ha pedig ezzel megvoltam, újra felszóltam - A kötelet légyszi ereszd majd le, azon megpróbálok felmászni - és ha jött a deszkához rögzített kötél másik vége, úgy szép óvatosan megpróbáltam kimászni a gödörből.

by **Strea** 2022-05-02, 2:52 pm

Chancery, Garrgantis

Jól tettétek, hogy okosan inkább kivártatok, hogy mi következik, mert a farkasok, hiába vannak hozzátok nagyon közel, mintha valami mást néznének. Ez a valami pedig hamar ki is tör egy nagyobb bokorból, amit a hótakaró miatt talán észre sem vettetek eddig, de lehet az is, hogy egyszerűen csak egy hóbuckának néztétek. Egy számotokra nagyonis gyors, hófehér tollazatú kétlábú mutatja meg magát, majd rohan el a fennsík távolabbi pontja felé, nyomában a vicsorgó, éhes farkasokkal.
Egy kicsit hasonlít is Silence rajzára, ami nálatok van.
De vajon mit tesztek most? Megpróbáltok az üldözött és az üldözők nyomába eredni, noha gyorsabbak nálatok, vagy inkább megnézitek magatoknak a furcsa állat rejtekhelyét és annak környékét? Persze ha gyorsan cselekedtek, még nem késő elterelni a farkasok figyelmét sem a prédáról, mielőtt utána futnak, de biztos, hogy magatokra akartok húzni ennyi mobot? Döntsetek jól!

Silence, Ozirisz

Hát, Ozi elég extrém ötlettel próbálkozik először, így Fuwa csak annyit láthat, hogy a ficánkoló céhtársa körül hirtelen elbarnul a víz színe... de aztán ledobja a deszkát és bár jópár próbálkozás kell hozzá, de végül - a kötéllel együtt - Ozirisz, te is vissza tudod neki dobni azt. Kérdés, hogy miért nem küldted át inkább a menün keresztül a lányhoz (akár a deszkát, akár a kötelet, akár mindkettőt), mert úgy egyszerűbb lett volna, de úgy tűnik ti a hegy meredekebb oldalát igyekeztek mindig megmászni.
Jó tizenöt-húsz perc kemény szenvedés árán viszont csak sikerül a hadművelet és Ozirisz újra két lábbal a barlang talaján, bevetésre készen. No de hogyan tovább? Itt maradtok még, abban a reményben, hogy bárhol járjatok Aincradban, találtok chocobot, legyen az akár egy nedves barlang közepe, vagy másfelé nézelődtök ezután? Ha igen, mi a következő állomás?
Azt mondjuk elárulom, hogy akár napokat is eltölthettek itt, egyetlen csokibocira sem fogtok bukkanni. De vajon tényleg napokat töltötök itt? Vagy hamarabb megunjátok? Merre visz az utatok és mennyi idő telik el? Írjátok le!

Határidő: 2022.05.09.

by **Silence** 2022-05-08, 7:59 pm

Kicsit megnyugodott, hogy Ozinak nem esett baja, így könnyebb volt gondolkodni is. A deszka átmenetileg segített. Ezt követően viszont Ozinak jutott előbb eszébe valami.
Kíváncsian figyelte a barnás színt öltő vizet. Tetszett neki, hogy forrócsokivá változik a tenger, még ha nem is értette mit akar ezzel Ozi elérni.
A denevéres kardforgató kérése zökkentette ki a révületből, amit a látvány okozott, Hátrébb lépett. A deszka a kötéllel együtt landolt a lába előtt, gyorsan el is kapta, mielőtt visszacsúszna, és gyorsan keresett egy helyet, ahol rögzíthette a kreálmányt.
Ez sikerült is, úgyhogy némi küszödés árán nemsokára Ozi is ott állt mellette. Fuwa pedig megnyugodva megcsóválta a fejét, de magabiztosság hiányában nem mert konkrét javaslattal előállni.
- Biz-tos van-nak itt cso-kibo-cik? - kérdezte Oziriszt. Erősen kételkedett benne.Tényleg butaságnak tűnt, hogy a nagy helyet szerető, és ott futkosó madarak ilyen vizes, szűk, és sötét helyen legyenek.
Gondolkodóba esett, hogy a színek alapján hol keresgélhetnének még. Chancery és Garrgantis a fehéreket keresi a hóban. Talán a fák között több szerencséjük lenne? Ott sem túl tágas a tér... A homokban nem lehet elbújni...
Sötétet talán.... de nem, arra a barlangra, és arra az estére nem igazán szeretett volna gondolni. Ahogy más sem igazán beszélt róla. Meg egyébként sem tudta senki hol van. A sötétről és a barlangokról viszont más is beugrott neki.
Na abba a barlangba épp annyira nem szeretett volna viszamenni, de a bejáratot sem könnyen találták meg ott, a sötét miatt.
Elkerekedő szemmel nézett Ozira, és ha nem volt közben mentorának más ötlete, jelezte, hogy menjenek a barlangból, és amikor biztonságosabb helyen voltak a füzetébe le is írta az ötletét.

Te is emlékszel arra a sötét szintre? Szerintem ott lesznek fekete csokibocik. Abban a sötétben jól el tudnak bújni!

by **Chancery** 2022-05-09, 11:15 am

Nem mertem hinni a szememnek.
Gyors volt, de szinte biztos voltam abban, hogy azt találtuk, amit kerestünk. Bevallom, valahogy most tudatosult bennem az, hogy eddig nem igazán hittem más színű chocobók létezésében, de íme, itt a fő bizonyítéka annak, hogy Jeanie-nek, hála az égnek, igaza volt. Léteznek, és az egyik pont most futott el az orrunk elől.
Kicsit megszorítottam Garrgantis karját, hogy visszahúzzam, ha esetleg előre akarna törni, és csak a fejemet ráztam, hogy jelezzem neki, ne tegyen semmit. Még én is láttam, hogy nem lenne jó ötlet a farkasokat bármiféle módon magunkra haragítani, még akkor sem, ha a férfi magasabb szintű és képes lenne lecsapni őket. Hisz ha a ragadozók rám aggróznak, pillanatok alatt végem lesz, mint a botnak, és nem volt kedvem megint szembesülni a Játék Vége képernyővel, főleg, hogy ki tudja, mennyire veszne el akkor az avatarom.
Lenéztem a kabátom alatt kucorgó kicsiny vadmacskára. Nincs az az ég, hogy ezek elé a vadak elé vessem Álomkelőt a jelenlegi helyzetünkben, és ha tudna ismét kommunikálni velünk, biztosan az én véleményemen lenne. Mikor a farkasok és a chocobo kellően messzire kerültek tőlünk, elengedtem Garrgantist és felsóhajtottam.
-Jobb nem kockáztatni. Nézzük meg, hát ha pont a fészke van itt. A tojás is elegendő lesz.
Amiből nem szabad elvinni az összeset, jegyeztem meg magamban. Ha pedig nincs itt fészek, még akkor is lehetőségünk van a hóban maradt, darabig szabad szemmel is látható nyomokat követnünk. Nincs jártasságom, szóval ha a frissen lehullott hó ellepi azt, amit a mobok hagytak maguk után, akkor sincs szerintem vész. Ahol egy madár akad, ott lesz több is, mosolyodom el.
-Mázlisták vagyunk.
Lépdelek még mindig a kellemes csalódás mosolyéval az arcomon a bokor felé, hogy bepillanthassak a madár rejtekhelyére.
-Te addig esetleg üzend meg Oziéknak, hogy bingót lőttünk. Fehér akad ezen a vidéken.

by **Ozirisz** 2022-05-10, 12:25 am

Most így utólag belegondolva, Fuwa szemszögéből érdekesen adta magát a termoszos mutatvány. Onnan szó szerint úgy tűnhetett, hogy Ozi bizony elég alaposan odacsokizott - és cseppet sem boci alakút. De persze ez akkor egyáltalán nem fordult meg a kobakomban, éppenséggel a katlanból kijutás valahogy jobban leterhelte a fő feldolgozási egységemet. Majd jött a deszkás kalandom, amivel nem kicsit gyűlt meg a bajom. Oké, hogy normál körülmények között - értsd: szilárd talajjal az ember lába alatt - második, vagy harmadik próbálkozásra fel tudtam volna dobni, kötéllel mindennel együtt. De teljesen más a történet, hogyha az ember közben nagy erőkkel küzd az elmerülés ellen, és persze a többé-kevésbé saját maga által, a kapálózással keltett hullámokkal. Szóval beletelt némi időbe, és a kijutás legsimábban menő része az volt, amikor Sil rögzítette a deszkát és ledobta a kötelet. Majd jött a mászás, amivel szintén akadtak kis, nem várt technikai problémák. Bár a súlyemelés-teherbírás kombó mellett nem volt kihívás a kötélmászás, könnyedén megtartottam a saját testsúlyomat - főleg, hogy még a több kilónyi páncélzat is az inventoryban pihent. Cserébe viszont volt több kilónyi víz a ruhámban, de az végülis, nem számít jelen helyzetben. A gond az a katlan szájánál volt, semmi normális fogódzó nem volt, csak a szinte tükörsima szikla, amin igencsak csúsztak a vizes mancsaim. Kis szerencsétlenkedés után végül újra szabadlábon voltam, és első dolgom volt eltávolodni annak a gonosz katlannak a mindent - de legfőképp a gyanútlan játékosokat - elemésztő szájától.
Fuwa kérdésére elgondolkodtam - Hát, őszintén szólva, nem hiszem. - húztam el a számat. Mégis, hogy gondolhattam komolyan, hogy a barlangi csokibocik őshazáját leljük meg idebenn? - Szerintem nézzünk körül a parton visszafelé menet, addig kiokoskodunk valamit, hogy merre tovább.
Majd szépen megindultunk kifelé a barlangrendszerből, kerülve a gyanúsan sima vagy gyanúsan csúszós felületeket, már amennyire a lehetőségeink engedték. Persze a part végignézése is csak amolyan "jobb ötletem nem volt" elgondolás. Szép, és jó, hogy ott nagy a hely, és ha léteznek vízi életmódot követő rokonaik a chocobóknak, akkor sanszos, hogy a part környékén is fel-felbukkannak. Másfelől viszont a négyes szint egész Aincrad legismertebb és az egyik legkedveltebb üdülőhelye. Szinte kizárt, hogy a rengeteg, a szinten megforduló ember közül senki se találkozott volna velük, ha tényleg itt tanyáznak.
Majd amint kint voltunk a barlangokból, kicsit mentünk talán, mire Silnek eszébe jutott valami. Kíváncsian figyeltem a lányt, miközben írt a füzetbe, majd amint hozzám került, elgondolkodtam - A tizenhetes szint. - szólaltam meg - Hümm... jó ötlet, talán még szerencsénk is lehet. Elég nagy a szint, és viszonylag kis része van feltérképezve, az is csak a teleportkapu környezete. Állítólag többen is megpróbálkoztak a feltérképezéssel, de valami rejtélyes okból eltévedtek az erdőben, és kénytelenek voltak kiportolni - osztottam meg egy sztorit, amit anno egy fogadóban hallottam - De valóban, a sötét és a szint felfedezetlensége a mi malmunkra hajtja a vizet. Mit szólsz? Megpróbáljuk? - majd igenlő válasz után kristállyal az említett szintre utaztunk.
- Sil, tudnál világítani nekünk? - kértem meg a lányt, én pedig csekkoltam újfent a látás és észlelés jártasságaim bekapcsolt állapotát (ha valami okból kikapcsolódott volna az utazás során, értelemszerűen visszakapcsoltam). - Arra ne menjünk, arrafele voltunk a múltkor - mutattam abba az irányba, ahol volt az az ajtó a réz rácsokkal. - És arra se - mutattam egy másik irányba, ami a teleportkapuból kilépve közvetlen előre van - Arrafele indulna el az átlagember, aki csak körülnéz a szinten, vagy farmol. Szóval arrafele már valószínűleg többen jártak. - józan paraszti ész. Ha egy város és falu nélküli szintre kerül az ember, akkor nem túl valószínű, hogy a kapuból kilépve forgolászik, vagy esetleg hátraarc és másik irányba indul, nem? Persze sose tudni, általában nem a tipikus átlagemberek játszanak MMORPG-kkel... - Ahhoz mit szólsz? - mutattam az egyik, feltehetőleg fa irányába, kellőképp távol a kazamatától és az "előre" iránytól...

by **Garrgantis** 2022-05-11, 8:38 am

Garr legnagyobb meglepetésére, a farkasok elől rejtve maradnak. Sőt! Amiért idejöttek, szemük elé kerül. A sors fintora, hogy az viszont nem marad rejtve a farkasok elől. Izmai megfeszülnek, hogy az üldözött madár után eredjen, de Chan ujjai a karjára kulcsolódnak. Türelmetlenül hátrapillant és suttogva megszólal.
-Eressz! még meglóg!
A lány érvei viszont logikusnak hangzanak. Ha lehet, ne kockáztassák a testi épségüket ilyen szintű túlerővel szemben. Nem kérdés, jó néhányat le tudna csapni, de ki tudja hogy alakulnának a dolgok. Így inkább megőrzi a hidegvérét és követi a lány utasításait. Ennek meg is lett az eredménye. - És mi van akkor, ha ez az egyed csupán egy mutáció eredménye és az utódok ugyanolyan sárgák mint a többi csokiboci? Törjünk fel egyet!
Ezt persze nem gondolta komolyan. Nem is lenne értelme, hiszen nem tudják, hogy a tojás éppen milyen fejlettségi stádiumban van. Ha még nincs embrió állapotban, vagy még nem tollas, akkor fújhatják.
Mielőtt a lány hangot adna a felháborodásának, hozzáteszi
-Csak vicceltem. Na nézzük meg hátha találunk valamit!
Ahogy közelebb érnek, egyre inkább bizakodó lesz a lehetséges fészket illetően. Izgatottan kérdezgeti a lányt.
-Te idomár vagy! Mit tudsz róluk? Hány tojást rakhatnak ezek a madarak?
Nem gondolja, hogy túl sok lehet.
És felmerül a másik kérdés. Mi van, ha ketten ülnek a fészken? A kotlóst elzavarták a farkasok. De neki is enni kell, nyilván válthatja valaki, más esetben a tojások kihűlnek.
Közben idegesen kémleli a környéket, szárnyas gyilkosok után kutatva. Nem lenne jó, ha a farkasok, vagy egy másik egyed meglepné őket. Hangot is ad ennek a kételyének.
-Figyelj csak! Azért legyünk elővigyázatosak, ki tudja milyen dögök kószálnak még errefelé!

by **Strea** 2022-05-13, 9:41 am

Ozirisz, Silence

Miután kikecmeregtetek a barlangból, úgy döntötök, hogy a 17. szint felé veszitek az irányt, ám a teleportot követően Ozirisznak üzenete csippan: a feladó Garrgantis, a levélben pedig a harcművész leírja, hogy találtak fehér chocobot a környéken. Ezek után aztán módosul is a tervetek* és végül nem a sötét szintet fedezitek fel, hanem visszamentek az első szintre, hogy csatlakozzatok a társaitokhoz.
Írjátok le, hogyan!

Az út egyébként erőltetett tempóban jó háromnegyed óra, az Akrobatika hiánya pedig itt is megmutatkozik, ugyanis hiába a sok, gyorsaságra rakott pont, azért néhány szakaszon igencsak figyelmesnek kell lennetek, ha nem akartok a szakadékba zuhanni. Persze ha chocoboháton lovagolnátok, akár fél óra alatt fent lennétek, a kérdés, hogy hogy álltok ezzel a harmadlagos jártassággal és egyáltalán eszetekbe jut-e ez a megoldás.
Végül aztán csak elétek tárul a hatalmas, hóval borított fennsík, Ozirisz pedig az 1-es szintű Nyomkövetésével felfedezheti, hogy itt bizony elég sok farkas él és hat darab épp az imént rohant el az erdő felé; nyomaik még - számodra - zölden izzanak. A hóban lévő, jártasság nélkül lekövethető nyomok is a mobok sokaságát bizonyítják, a hajsza tehát mindennapos lehet itt.
De hol vannak Chanceryék? Ha partyban vagytok és látjátok őket a térképen, viszonylag egyszerűen becsatlakozhattok hozzájuk.

*Userekkel megbeszélve.

Chancery, Garrgantis

Ha nem is most azonnal, de Chan kérésére Garrgantis csak elküldi Ozirisznak a levelet, ám ettől függetlenül ti azért nyomoztok tovább, hát, több-kevesebb sikerrel: a területen, ahonnan a madár kiugrott, sajnos nem találtok semmi érdemlegeset; a chocobo biztos csak ideiglenesen pihent meg itt. A fennsík maga viszont bíztató, bár nagyon sok farkas kószál errefele, így ha el akarjátok kerülni őket, óvatosan és lassan tudjátok csak felfedezni a környéket. Ez mondjuk nem is feltétlen baj, mivel eközben talán Fuwáék is közelebb jutnak hozzátok.
Jó háromnegyed óra keresés és terepfelfedezés után viszont megtaláljátok, amit akartok: valami fehér és tollas mozdul a hóval borított bokrok alatt, igaz csupán egyszer; az is csoda tehát, hogy éppen pont jókor néztetek jófelé. Ha megközelítitek őt, akkor már azt is láthatjátok, hogy nagyon lapul az ágak között, mérete azonban egy kifejlett chocoboé, ő tehát egy szülő. Egy fehér színű, nagytestű chocobo. Éshogy vannak-e alatta tojások? Ezt talán segít eldönteni az a tény, hogy a madár alatt meg van olvadva a hó és az odahordott mohák között mintha pár izzó kavicsot is felfedeznétek... No de vajon megvárjátok a társaitokat a cselekvéssel? Már nem lehetnek túl messze ők sem.

Határidő: 2022.05.21.
Kérlek titeket, hogy ezúttal Ozirisz írjon először (és lehetőleg ne az utolsó napokban, hogy hagyjon időt a társainak is). Ha Ozi hszében lesz válaszlevél, úgy Garrgantis, a reagodban már arra is reagálj kérlek!

by **Ozirisz** 2022-05-14, 8:41 pm

Szerencsére egy darabban, újabb katlanokat csodával határos módon elkerülve kijutottunk a barlangból. Először ötleteltünk Sillel, merre tovább, aminek eredményeképp felteleportáltunk a 17. szint sötétség uralta világába. Azonban az itteni kiruccanásunk előbb véget ért, mint terveztük. Míg azon töprengtünk, hogy a teleportból merre is lenne célszerű elindulni, csippant az üzenetjelzőm. Azonnal meg is nyitottam, látva a feladót. - Fuwa, Garrgantisék találtak fehér csokibocit! - lelkesedtem fel - Itt nézzünk körül, hátha van fekete, vagy... - azonban Silt elnézve el is dőlt a kérdés: nagyon rápörgött a fehér csokibocira, vagy csak nem kedvence ez a szint, vagy mindkettő. Mondjuk ez utóbbit meg tudom érteni, alapból elég nyomasztó a sötét erdő, báááár... hangulatfüggő. Nekem legalábbis szoktak lenni olyan időszakok, amikor ez jobban passzol a pillanatnyi lelkiállapotomhoz.
- Akkor irány az első szint - mondtam Fuwának egy biztató mosoly kíséretében, majd teleportáltunk is. Kilépve a teleportból megnyitottam az üzenetküldő panelt - Megírom nekik, hogy megyünk - osztottam meg Sillel, hogy mit csinálok, közben elindultunk sétatempóban - elvégre kocogás/futás közben nehézkes üzenetet írni.

Ozirisz írta:Mi sajna semmit se találtunk a negyediken, viszont csobbantam egy jót.
Megyünk mi is megnézni a fehéreket. Mi a helyzet? Pontosan merre vagytok?

Majd elküldtem Garrnak és Channak az üzenetet, és Silhez fordultam - No, megírtam nekik, hogy megyünk hozzájuk. A hegység kezdetéig húzzuk meg a lépést, okés? - majd ha a lány rábólintott, akkor sprintelve tettük meg az út következő szakaszát, egész az emelkedős, sziklás részig. Időközben el-ellőttem a gyorsaságot növelő képességemet, amint lejárt a cooldownja, ezzel is nyerünk egy kis időt. Legfeljebb egyszer tartottunk körülbelül kétpercnyi pihenőt, amíg sétatempót vettünk fel, amikor megjöttek Garrgantistól a koordináták. Amíg felpöttyintettem a minimapra, és amíg újraterveztem az útvonalat, addig szusszantunk kicsit. Azonban hiába húztuk meg a lépteinket a városban és a városkapu utáni relative egyenes szakaszon, a fennsíkra feljutás már jobban megfogott minket időben. - Na innentől óvatosan. Nem valami könnyű a terep, helyenként meredek, és a kanyarok sem valami barátiak - mondtam a lánynak. Közben megeresztettem egy party-felkérést Garrgantis és Chancery felé, remélhetőleg már hatótávolságon belül vagyunk. Hogyha mégsem, úgy később újra megpróbáltam. Innentől pedig a lassan jársz, tovább érsz elvet követve vágtunk neki az emelkedőnek. Figyeltem, hova lépek, és egy-egy veszélyesebbnek ítélt ponton fel is hívtam Sil figyelmét rá, hogy nagyon vigyázzon. Nem mintha az előbb is nem én landoltam volna abban a katlanban, á dehogy... De azért egy nehezített úszólecke messze nem azonos kategória az egyre mélyebb szakadékokkal, ahogy mi is egyre feljebb merészkedtünk. Az ilyen tipikus veszélyes kanyaroknál, csúszósabb szakaszoknál különösképp figyeltem a lányra, figyeltem a lépteit, hogyha megcsúszna, időben el tudjam kapni és fel tudjam húzni.
Végül egy jó erős háromnegyed óra alatt felértünk a havas fennsíkra. Újra csekkoltam a jártasságaim, mint észlelés, látás. Aztán ahogy haladtunk beljebb a fennsíkon, úgy rengeteg lábnyomra lettünk figyelmesek a hóban. - Vajon mikoriak lehetnek? - tűnődtem el félhangosan, ahogy leguggoltam, jobban szemügyre véve. Némelyik egész frissnek tűnik, némelyik több órásnak, van, ami a terület belseje felé levő erdő irányába tart, van ami másik irányban. - Kérdés, mikor havazott legutóbb. Vajon melyik lehet a friss? - majd bekapcsoltam az alapszintű nyomkövetést is. Igazából nem is reméltem, hogy egy egyes szintű jártasság segíteni fog, és őszintén szólva nem sűrűn voltam rákényszerülve. Most viszont kifejezetten jól jött, hogy a rendszer kiemelt belőlük egy adaggal - Kövessük őket! - mondtam Silnek, majd sietve meg is indultunk az erdőbe a neonzöld lábnyomok után, mielőtt az orrunk előtt elhalványodna. Közben csekkoltam a minimapot - Nincsenek messze Chanék sem - állapítottam meg a koordináták vagy az időközben jóváhagyott partyfelkérések alapján - Lehet bajban vannak - majd rákapcsoltam a farkasnyomok mentén, hogy mielőbb be tudjunk csatlakozni az esetleges harcba. Egyes szintűként egy egész farkasfalka ellen nehéz dolguk van. Emlékszem rá, ahogy hasonló szinten nekem is meggyűlt a bajom, ha egyszerre egynél több mob támadt rám. És sokszor bizony futnom kellett az életemért, mert az életpontjaim száma az igencsak limitált és kevés volt. Limitáltan kevés.

by **Garrgantis** 2022-05-17, 8:19 pm

Közelítenek a bokor felé, ahonnan a lény kiugrott, de az óvatosságuk sajnálatos módon hiábavaló volt. A bokor üres, az állat csak pihent itt. Csalódottan Chanra néz, és megcsóválja a fejét.
-Vakvágány. Na menjünk kutakodjunk tovább. Lassan a többiek is megérkeznek, de azért mi csak kutakodjunk tovább. Teker egyet a hevenyészett alkarvédőjén, és óvatosan elindul a fennsíkon. Kissé előre megy, éhes farkasokat figyelve, de időről időre visszapillant a lányra, hogy megvan-e még. Halkan kell közlekedniük, nehogy felhívják magukra a figyelmet. Nem lenne jó, ha még a farkasokkal is vesződniük kéne.
Nem tudja megítélni mennyi idő telt el az első észlelés óta, de a szeme sarkából egyszer csak egy alig észrevehető mozdulatot vesz észre. Pedig még észlelés skillem sincs. Gondolja magában. Mondjuk ez nem jelent semmit. Ha valami az ember orra előtt van, és ilyen méretekkel bír, valamint tudja mit keressen az ember, azt nem nehéz eltéveszteni. Leguggol a hóban és némán int Channak, hogy kövesse a példáját. Ujját az ajkához érinti, majd az állat felé mutat.
-Ott egy másik. Talán alatta találhatunk tojásokat. A terepben nem biztos hogy lehetővé tenné az észrevétlen megközelítést, és ki tudja milyen reakciót váltana ki az anyamadárból, ha megközelítenék a fészket. Nem lenne kedve még ezzel is hadakozni.
-Szerintem várjuk meg a többieket. Ha létszámfölényben lennénk, talán el tudnánk kergetni, hogy megnézzük mi van alatta. Kettőnkre talán ránktámadna, de ha többen vagyunk, nem biztos hogy megpróbálja. Mit gondolsz?
Ez tűnik számára a leglogikusabb megoldásnak. Ha meg akarja kímélni a fészkelő lény alatt levő tojásokat, nem szabad bántani az anya,vagy apa madarat, mert akkor a többi tojásnak is vége. Nekik elég 1-2 tojás, hogy a színt viselő géneket bevihessék a meglévő állományba. Megosztja az érkező társaival a térképét és a jelenlegi pozíciójukat, hogy könnyen odatalálhassanak, és várakozó pozícióba helyezkedik.

by **Silence** 2022-05-18, 6:02 pm

Hát igen… azt nem teljesen gondolta végig, hogy azon a sötét szinten vajon hogy fogják észre venni a rejtőzködő, fekete csokibocikat.
Pedig ahhoz képest, hogy a legutóbbi élménye a szinten kissé traumatikus volt, lelkesen erősítette meg, hogy egy próbát megér körbenézni a szinten.
Természetesen szivesen világított Ozi kérésére. Meg igazából anélkül is a fejére vette volna a bányászsisakot. Ha valamit sosem fog megszeretni, vagy legalább jól viselni… az a sötét. Elég volt belőle neki eddigi életében. Még sok is.
Megnyugodva bólintott rá az irányra is. Nem a felfedezett része felé volt a szintnek (legalábbis Ozirisz elmondása szerint) és nem is abba az irányba, amerre a kazamata volt legutóbb (Erre ő is emlékezett, ha nem is teljes magabiztossággal).
Elindulni viszont nem tudtak, mert Ozinak üzenete jött, mint hamar kiderült a másik csapattól, akik fehér csokibocit kerestek, és találtak is!
Meg sem kellett igazán szólalnia, hogy Ozi észrevegye, amit a fejébe vett. Látni szeretné ő is azokat a fehér csokibocikat. Noise-zal biztosan nagyon jó barátok lennének. Elvégre a fehér állatok illenek egymáshoz.
Na és... igen. Így nem volt muszáj itt maradni a sötétben. Mi másért írtak volna, ha nem azért, hogy segítséget kérjenek? Ők pedig, mint a Liga tagjai természetesen a segítségükre sietnek.
Vagyis… Sietnének, ha a hegy nem akadályozná őket ebben. Egészen odáig ahogy tudtak, de a felfelé mászás nem olyan egyszerű, így lassabban haladtak, mint szerettek volna. Ha kellett, segített Ozinak, egyszer kétszer fordítva is. Fuwa nagyon koncentrált, hogy nehogy nagyobb baj történjen, épp mikor segíteni mennének a hegyre.
A küzdelmük pedig meghozta az eredményét, feljutottak a fennsíkra, ahol a többiek keresték a madarakat!
Ő ugyan elsőre nem látta a nyomokat, amiket Ozi észrevett, de a jelzésésre körülnézett, hátha meglát valamit, ami segít a többieket is megtalálni. Ekkor már ő is észrevette az állatok nyomát a hóban, de olyat, ami emberének tűnt volna, nem látott.
A minimapot megnézte ugyan, megszokásból, de nem bízott annyira a maga képességében, hogy egyedül odataláljon. Viszont a gyűrűjében, ami a követés szóról jutott csak eszébe, igen. Úgyhogy megbkte Oziriszt, beállította, hogy a gyűrű zöld fénye egyenesen a többiekhez vezesse őket, és mutatta az utat Ozinak is. Így csak biztosabb, mint állatnyomokat követni, nem?

by **Chancery** 2022-05-20, 9:38 am

-Egy mutáció könnyedén öröklődik tovább, de most nem mennék bele a genomokba és generációkba. Majd ha már egy jó meleg tea mellett ülünk. -legyintek mosolyogva, bár azért kiráz a hideg, mikor azzal viccelődik, fel kéne törni a tojásokat. Jeanie biztosan sírva fakadna akár a puszta ötletre is, én egyszerűen csak összerezzenek, de ez a hidegnek is betudható. Már itt vagyunk egy ideje, kezdek átfagyni, és ha nem lenne Álomkelő meleg teste a kabátom alatt, már biztosan a fogaim is vacognának. Soha nem bírtam a hideget, főleg hosszú távon.
-Ha jól emlékszem, Jeanie 4-5 tojást mondott. Saccperkábé. -felelem egy vállvonás kíséretében, majd bepillantok a kabátom alá. Álomkelő szorosan simul hozzám, de füleinek állása és tágra nyílt szemei mutatják, hogy figyel minden kis zajra odakint még akkor is, ha nem képes időben szólni, lévén nekem sincsenek meg a kellő jártasságaim már. Lehet, a küldetés utáni pénzjutalom egy részét mégis kénytelen leszek elfogadni, mert egyszerűen muszáj fejlesztenem magam, de ehhez nem akarom a céh tartalékait használni. Sóhajtva ismét összehúzom jobban a kabátom, nehogy hideg érje a társamat, majd követem Garrgantist a hóban téblábolva.
Szerintem nem kell leírnom, mennyire megörültem, mikor megtaláltunk egy olyan példány, akit épp nem üldöztek farkasok, ráadásul...
-Kotlik! -csillantak fel a szemeim. Régi vágású gyerkőc lennék, láttam sokszor kotló tyúkokat nagyszüleim házánál. Oh, azok a régi szép idők. Nem nyúltam a madár felé, lévén egy kotlós veszélyes lehet, de mivel Oziriszék már úton vannak, én is jobbnak láttam, ha inkább bevárjuk őket.
-A legjobb lenne, ha valahogy be tudnánk őt is fogni, és a tojásokat is elvihetnénk. -mosolygok a madárra, mintha hozzá beszélnék, majd annyira leguggolok mellette, hogy a kinyújtott nyakával se érhessen még el, biztonságban lehessek. Van nálam némi friss zöldség, emlékszem, hogy Jeanie is ilyenekkel etette őket. Egy répára esik először a választásom, és óvatosan kinyújtott kézzel nyújtom a madár felé. Bár nem hiszem, hogy vannak zöldségek ezen a szinten, szóval teljesen biztos, hogy más a táplálékuk,de talán egy kis kedvesség meg fogja könnyíteni a munkát, ha már Oziriszék ideérnek.

by **Strea** 2022-05-23, 10:26 am

Hála Fuwa gyűrűjének, a kis csapat hamar egyesül, éppen akkor, amikor Chancerynek már egészen sikerül elültetni a madár bizalmatlanságát, aki vonakodva bár, de elveszi az idomár kezéből a zöldséget. Talán a rendszer felismerte Chan kasztját, talán csak a lány kisugárzása miatt, de a kotló chocobo egészen barátságosnak tűnik - legalábbis addig, amíg hirtelen fel nem bukkan a fekete kardforgató és a csöndes lányka. A létszámnövekedéstől az állat láthatóan nyugtalanná válik és oda is kap felétek, éles rikoltással és felborzolt tollakkal próbálva elérni, hogy megijedjetek tőle és békében hagyjátok.
A rikoltást viszont úgy néz ki mások is meghallották: aki rendelkezik legalább kettes szintű Észleléssel, az már egészen korán felfedezheti a felétek igyekvő farkasfalkát, akik nemsokára bekerítenek titeket, célpontjuk pedig nem ti vagytok, hanem a chocobo, aki a félelemtől megbénulva lapul le a havas földre és marad mozdulatlan. Szerencsére azonban mostmár négyen vagytok ellenük és ha Chan és Garrgantis nem is, de Silence és Ozirisz jócskán leszintezi őket: ketten szinte egy szempillantás alatt elpixelezhetik a madárra leselkedő veszélyforrást - de persze csak akkor, ha akarják.
Vagy más módszerben gondolkodtok?

Határidő: 2022.05.29.

by **Ozirisz** 2022-05-26, 12:27 pm

Sil iránymutató gyűrűjével jóval könnyebb volt Chanceryék megtalálása, mint pusztán a nyomokból és/vagy a minimap alapján. Lényegesen egyszerűbb egy fényforrást követni, ami pont oda vezet minket, ahová készülünk, mint szemünk sarkából a térképet lesni. Így egész hamar oda is találtunk, és a lábamban levő lendület miatt talán túlságosan is hirtelen toppantunk be.
- Sziasztok... ömm, bocsi - torpantam meg, ahogy tudatosult bennem, hogy az idomárlány chocobó-szelidítési mutatványába sikerült belezavarnom elég rendesen. A madár rikoltásától egy pillanatra én is megijedtem - pedig hallottam már párszor az erkényen, ahogy időnként zajonganak a céh saját chocobói, ha megijednek valamitől. - Mobok jönnek. Elég sokan - szólaltam meg, ahogy az észlelésem bejelzett, majd tekintetem a távolba meredt, próbálva mielőbb kihámozni a horizonton felbukkanó szörnyek típusát, fajtáját. Persze logikus, hogy az első szinten általában gyenge mobok kóvályognak, de... csak általában. Anno hasonló környezetben találkoztunk egy Seshu névre hallgató galambra, találkoztunk Vérpatkányokkal is (lehet, hogy Seshu valójában a Vérpatkány harapása által elindított mutációk révén alakult ki, és valójában egy ilyen cuki csokiboci lehetett előtte? Na jó, ez még tőlem is túl meredek...)
- Farkasok - osztottam meg az infót a társaimmal, majd kivontam a kardom - Sil, gyere, intézzük el őket - szóltam a lánynak, majd a másik párosnak - Ti meg vigyázzatok a csokibocira, próbáljátok megnyugtatni és itt tartani - majd elébe is mentem a rohamnak. Igyekeztem minél több farkast levágni, de az elsődleges cél az volt, hogy rajtunk ne jussanak át. Elvégre nem csak a csokibocit kell megvédeni, hanem van két egyes szintű játékos is, akiknek hatalmas nagy adag szerencsére lenne szükségük egy ekkora falkával szemben.
Miután ezzel megvoltunk, és elhárítottuk a közvetlen veszélyt, már tudtunk figyelni a madárra is rendesen. - Remélhetőleg most, hogy megvédtük a hátsóját, együttműködőbb lesz. Vagy legalábbis kevésbé bizalmatlan lesz velünk szemben. - adtam hangot a bizakodásaimnak. - Van nálam lasszó, ha esetleg úgy könnyebb lenne vezetni, bár... kinek mekkora a lovaglása? - tettem fel a kérdést. Majd tovább töprengve, a fészek láttán elgondolkodtam - Ugye... Azt írták, hogy ha mindet elvesszük, begorombul, és a város határáig üldöz. Végső esetben akár megérne az is egy próbát, hogyha a szelidítés nem válik be, hogy rátesszük a lasszót, és az utolsó tojással megfuttatom. A városkapuban meg a lasszóval és a súlyemeléssel elvonszolom. De... ez csak a legvégső esetben. Jeanie sem biztos, hogy örülne, hogy egy felbőszített csokibocit viszünk neki, aki szétrúgja a karámot... - osztottam meg a "B" tervet. - Az igazi a szelidítés lenne, csak kérdéses, hogy az utolsó tojást itt kell-e hagyni, vagy ha már szelíd, akkor nem gorombul be... - ötleteltem. Őszintén szólva remélem, hogy meg lehet szelidíteni, mert azért innen a városig elég sokat kell sprintelni, és ismerve a chocobók végsebességét, az is kevés lenne. Max kiinnám a bankból a gyógyitalokat, és a csípkelődéstől olyan lyukacsosan esnék be a városba mint egy ementáli sajt, jó esetben...

by **Garrgantis** 2022-05-27, 11:24 pm

Lassan megérkeznek a többiek, ami megnyugvással tölti el. Chan a szelidítéssel megpróbálkozhatna, elvileg állatidomár. Menne neki talán. Habár ennek nem ad hangot. A lány biztos tudja mit csinál, és mire képes. A madár ahogy nézi, eddig egész nyugisnak tűnik. Habár nagyon védi a tojásait. Talán a felkínált répa elősegíti az ügyünket.
- Tudod egyébként, hogy mennyi tojása van ezeknek a dögöknek?
Mi van hogyha csak egy tojáson kotlik. Akkor kergethetnénk másik egyedeket amihez nemigazán füllik a fogam. Bízunk benne hogy elég tojás lapul az anyamadár alatt.
Csakhogy egy nem várt fordulattal kerültek szembe. A farkasfala visszatér, és létszámfölényben vannak, ami nem túl jó hír.
Főleg azért nem, mert ki tudja mi lenne a csata végkimenetele. Habár Bízik a lány képességeiben, nincs meggyőzve arról hogy a csokiboci is behódol. Az újonan érkezők nekiesnek a farkasok szétkapásának, ő maga előveszi a fegyverét és a hátsó védvonal szerepét tölti be. Oziék szépen aprítják a farkasokat, ennek ellenére kicsit bízik abban, hogy néhány egyed átcsusszan az első védvonalon, és kipróbálhatja magát igazi harci helyzetben. Eddig kisebb dögökkel tápolt, de semmi extra. Jól jön az xp esetleg a droppolt tárgyak.
Miután végeztek, felmerül a kérdés: Hogyan tovább, Végighallgatja Ozirisz javaslatát, véleményét és mélyen egyettért. Az ilyen jellegű madararakat nem lehet félvállról venni. Meg kell találni a módkját hogy a madár ingerlése nélkül megszerezzék azt, amiért idejöttek.
-Egyetértek. Nem kéne megkockáztatni egy esetleges támadást. A város amúgy is messze van, nem érnénk oda időben. Addigra meglékelné a fejüket.
Így hát nem maradt más választás, mint bízni Chan leleményességében és ügyességében.

by **Silence** 2022-05-29, 9:11 pm

Büszkén lépkedett az utat mutatva a gyűrűjével. Ilyet más nem tudott. Legalábbis amennyire tudhatta. És eddig többször is nagy segítségnek bizonyult a társainak. Ami határtalan boldogsággal töltötte el.
Még inkább fellelkesedett, amikor meglátta a többieket.
Sajnos azt már későn vett észre, hogy itt épp egy barátkozás zajlik egy fehér csokibocival, így bánatára megzavarták a folyamatot.
Ozi bocsánatkéréséhez csatlakozva sajnálkozó arccal lehajtotta a fejét, és hátra is lépett, nehogy továbbra is útban legyen.
Ebből zökkentette ki Ozi jelzése. Pillanatok alatt a kezében volt a kardja. Szinte hívni sem kellett, bólintott céhtársának, és már szaladt is, hogy gyors csapásokkal minél előbb eltüntesse az állatokat. Mielőtt még valami baja lesz a tojásoknak, vagy a csokibocinak.
Nos, talán Garrgantis bosszúságára, de nem állt szándékában a többiek közelébe engedni a farkasokat. Szégyen lenne egy Ligatagnak, aki ráadásul bossharcos, és nem is gyenge.
Mosolyogva lépett vissza a többiekhez - azért nem túl közel a csokibocihoz, nehogy megijessze.
Hallgatva a további ötleteket, megpróbálta felidézni, hogy valaha próbált-e lovagolni... de maximum bálnán... Pedig neki is eszébe jutott, hogy Jeanie bérbe szokta adni a csokibocikat lovaglásra. Mindenesetre megrázta a fejét, hogy ő nem tud.
Akkor marad, hogy valahogy levezessék a hegyről. Ami problémásabb lesz, mert lefele még nehezebb lesz haladni, mint felfelé.
Végülis a többiekkel együtt ő is biztatóan nézett Chanceryre. Elvégre, mikor megérkeztek ha jól kapta el, már majdnem meg is simogatta az állatot, kicsit hátrébb lépett, ugyan erre biztatva kézmozdulatával a többieket is, hogy ne zavarják a pillanatot.
Azt be kell vallani, hogy nem csak a feladat miatt nézte kíváncsian az eredményt. Aranyosnak találta a párost (ha a cica, akit a karámoknál látott jobban illett is a lányhoz).
Pár hosszú pillanat után azért odafordult Ozihoz.
- A far-kasokra figyelni kell! Visz-sza jöhetnek! - mondta, félig kérdő hangsúllyal. Mindenesetre sok időt itt tölteni nem tűnt okos ötletnek.

by **Chancery** 2022-06-02, 10:45 am

-Jól van, kicsim. Látod? Nincsen semmi baj.
Mintha az egész világ megváltozott volna. Lelki nyugalom szállta meg, ahogy az anyamadár elvette a falatot, bár azt még nem tudta, miként is tudná elmozdítani innen. Egy kotló persze megy a tojások után, és ki tudja, ha ilyen szelíd marad, egy Súlyemeléssel rendelkező ember képes lenne segíteni nekik és elvinni innen fészkestül az állatot haza. Mikor viszont megjelentek Oziriszék, részeben meglepődött, részben viszont nem, attól, hogy az anyamadár rögvest ellenségessé vált. Talán a két megjelenő magas szintje rémisztette meg, talán valóban csak a túl sok idegen, Chan mindenesetre hátrább lépett, de igyekezett testével-lelkével azt sugározni a mob felé, hogy nincsen semmi baj. Csupán legyintett Oziriszék felé, hogy semmi gond, a farkasok újbóli megjelenése viszont már aggodalommal töltötte el.
-Úgy tűnik, itt sosincs nyugtuk a ragadozóktól. -húzta el kicsit a száját, majd Oziriszék felé fordult. -Kérlek. És köszönöm.
Hisz így már jóval egyszerűbb volt a dolguk. A két magas szintű játékos alatt röppentek a pixelek, bár Chan mindezt inkább nem nézte végig. Szerette a farkasokat, és értelmetlen mészárlásnak tűnt most ez az egész. Mikor mindennek vége lett, egyetértően bólintott Silence felé, hisz igaza volt. Ez a falka immár a múlté, de a hangok, főleg a madár hangjai, újakat csalhatnak ide. Ozirisz ötleteire viszont a szemét forgatta.
-Ha ilyen durván bánsz egy állattal, soha az életbe nem fog megszelídülni. Jeanie annak nem örülne. Vagy csak vigyünk el valahogy pár tojást, vagy fészkestül vigyük az anyamadarat. Van valakinek Súlyemelése?
Nézett körbe, főleg Oziriszra, aki a legesélyesebbnek tűnt, majd visszafordult az anyamadár felé. Elvinni mindannyiukat, vagy csak a tojásokat, akkor viszont vagy el kell csalni őt a fészektől, vagy... nem, arra gondolni sem akart. Újabb zöldséget vett elő, majd leguggolt a hóba, a madártól épp annyira, hogy kinyújtott nyakkal épp hogy ne érje el a zöldséget, muszáj legyen kicsit előrébb mennie.
-Gyere, kicsim. Biztos éhes vagy. Gyere. Már nincsenek itt csúnya farkasok.
Ha a terv beválik, megismétli, csak egy icipicit hátrább menve. Legalább lássák meg a többiek, mennyi tojás van alatta. Ki tudja, talán sikerül úgy el is csalni onnan a madarat, hogy párat ki tudnak szedni, de... ne az összeset. Egyet hagyjanak benne.

by **Strea** 2022-06-11, 5:31 pm

Ahogyan arra páran számítottatok, a felnőtt chocobo már sokkalta barátságosabban viseli el a jelenléteteket azok után, hogy megvédtétek őt a farkasoktól, és Chancery próbálkozása a zöldségekkel is eredményesnek bizonyul: az idomárlány mindig csak egy kicsivel araszol hátrébb, a madár pedig követi őt, egészen addig, amíg jó két-három méterre el nem távolodik a fészektől, amelyben négy tojás lapul békésen. Ott aztán megáll és sehogyansem tudjátok rávenni, hogy akárcsak további egy centit is előrébb menjen, de ha csupán a tojások érdekelnek titeket, erre talán nincs is szükség. Persze ha azt hiszitek, hogy engedni fogja azt is, hogy csakúgy elcsenjetek a fészkéből pár tojást, hatalmasat tévedtek: amint egyiktek hozzáér a gömbölyded héjhoz, a chocobo hatalmasat rikolt és a zöldségekről megfeledkezve próbálja megcsípni a tolvajt, ám a fészekben lévő egyedeket mindig priorizálja, azaz amíg legalább egy tojás ott marad a helyén, addig nem távolodik el tőle túl messzire.
Nos tehát, tiétek a döntés: megelégedtek-e a két-három elcsent tojással és a küldetést befejezettnek nyilvánítva visszaindultok-e Jeaniehez, vagy az összes tojás kell-e nektek, a szülőmadárral együtt?

Határidő: 2022.06.18.

by **Ozirisz** 2022-06-16, 9:43 pm

Sillel a farkasokat gyorsan és könnyedén elintéztük, ami nem túl meglepő amennyire leszinteztük ezeket a mobokat. Jócskán gyorsabbak voltunk tőlük, és ezeknél jóval erősebb mobokat, kazamata szörnyeket pixelezünk egyetlen csapással, és kárt sem nagyon tudnak okozni bennünk. Legfeljebb pár pixelnyi páncélcsíkunk ha bánta, az is legfeljebb amiatt, hogy jobban lekötötte a figyelmünk a minket ignoráló, csokiboci felé tartó példány, mint az, amelyik épp a bakancsommal volt elfoglalva.
- Addig remélhetőleg nem leszünk itt, amíg visszatérnek. - válaszoltam Fuwának - De ha mégis, akkor hamar elintézzük őket újból, ugye Sil? - tettem hozzá, bíztatón rámosolyogva a lányra. Ketten pikk-pakk elhárítottuk a veszélyt az előbb is, szóval másodjára is sima ügy lesz. Valószínűleg. Azonban azzal egyet tudok érteni, hogy túl sokáig nem kellene maradnunk. A rendszer eléggé adaptívan működik, és pár kör után, miután érzékeli, hogy nem igazán kihívás egy-egy farkasfalka, és továbbra is csak egyhelyben várunk, nos... ilyenkor szokott hirtelen több, vagy nehezebb mobot zúdítani a játékosok nyakába. Ha túl könnyű az élet, az ember hajlamos megszokni azt, és erre egy felsőbb erő a megfelelő ellenlépéseket hajlamos megtenni...
Majd ötletelni kezdtünk a lehetséges verziókon, hogy hogyan lehetne megoldani. Nos, a "Végső megoldásnak" szánt ötlet, ahogy várható volt, nem aratott túl nagy sikert Chan reakciójából ítélve - Én is csak legeslegvégső lehetőségnek említettem a lasszózást-vontatást, arra az esetre, ha minden más megoldás csődöt mondana - szólaltam meg - Súlyemelés-Teherbírás III jelen - tettem hozzá, felemelve a kezem, mint aki az iskolapadban jelentkezik, mert tudja a választ a feltett kérdésre. - Akkor fészkestől hazavisszük? - tűnődtem el, közben szemügyre véve a fészket. Vajon eléggé stabil? Vagy ahogy hozzányúl az ember, szétesik darabokra? - Vajon ha közvetlenül nem a tojásokhoz nyúlunk, hanem a fészekkel együtt kapjuk fel, akkor is ugrani fog a tojó? - folytattam az ötletelést - Bár, ahogy a fészket elnézem, az olyan laza, hogy menten szétesik.... - húztam el a számat. Nyilván a kinti világban eszébe se jutna az embernek egy ilyen instabil fészket, rajta egy relative nagy súllyal egy az egyben felemelni, hisz a fészek szerkezeti integritása nem a költöztetésre lett tervezve. De mégis, titkon reméltem, hogy a SAO rendszere az összehordott sokmindent egy egységként kezeli, mint ahogy a készítéseknél is lenni szokott. Ugye nem tudunk kiszedni például egy Tűzkövet egy legyártott Lángoló Nodachiból sajna...
Persze az is egy megoldás, hogy a négy tojásból hármat elviszünk, de ugye ahhoz is egy jókora adag szerencse kell. A könyvtár óta tudjuk, hogy elvileg ha legalább egy marad a fészekben, az anyamadár nem jön utánunk. De a cikk írója a chocobó-tojásokat gasztronómiai szemmel nézte, és elég hiányosak az információink arról, hogy például mennyi időnk van másik kotlós alá rakni őket. És azt sem kérdeztük meg Jeanietől, hogy egy másik chocobó hajlandó-e megülni egy idegen madár tojásait vagy sem.
Hogyha akadtak Chanék részéről jobb, vagy jobbnak ígérkező ötletek, úgy annak kivitelezéséhez igyekeztem hozzájárulni. Az igazi továbbra is az lenne, hogy a tojásokat anyucival együtt leszállítsuk Jeanienek. De a minden kötél szakad, akkor kap három tojást, és reménykedünk benne, hogy sikerül kikeltetni...

by **Chancery** 2022-06-17, 7:17 am

Egyáltalán nem lepődött meg az anyamadár viselkedésén. Egy anya minden gyermekét ugyanúgy védelmezi, és bár az állatok mások, mint az emberek, fellelhetők azért logikus és természetes párhuzamok. Chan egy pillanatra elréved, ahogy leereszti a kezében tartott zöldséget és szemeiben talán némi bánat tükröződik, miképp figyeli, ahogy az anyamadár figyelme visszairányul a fészekre, megvédelmezni a kicsinyeit.
Alkalma van kilépni, itt hagyni az egészet és azzal foglalkozni, amivel igazán szeretne. Megerősödni, párt találni, családot alapítani. Egész életében, kicsi kora óta erre vágyott leginkább, de a SAO elragadta tőle a lehetőséget, majd egy ideje mintha... visszaadta volna, most mégsem él vele. Saját döntése volt, hogy visszatér, visszavette a vezérséget, ezzel magára vállalva egy komoly felelősséget, amivel törődnie kell, ráadásul az, akit a szíve választott, nem teheti meg ugyanezt, hogy visszamegy vele a külvilágba. Viszont mire ismét eléri a front szintjét és mire sikerül legyőzniük a századik bosst, már vénlány lesz, elvégre, már most is az.
Nincs viszont az a pénz, hogy elhagyja Eikit pusztán ezért. Fejét kissé félredöntve a neve mellette kis jelzésre ugrik a tekintete. Nos... talán felfoghatná úgy, hogy de, vannak gyermekei, ha nem is vérszerintiek és kicsit nagyobbak, mint az átlagnak, némelyek talán még idősebbek is. Vannak, akiknek szükségük van rá. Vagy nem...
Mély levegőt vesz, hogy elkergethesse a különös, tompa színeket az elméjében, figyelme visszairányul a chocobo és Ozirisz felé, aki már az egész fészekkel foglalkozni próbál. Meglengeti kicsit a zöldséget, majd úgy dönt, ideje bevetnie magát.
Oh, bár lenne az idomár kasztnak olyan passzívja, amitől a mobok és vadak szelídebben viselkednek mellette.
-Gyere, nyugalom. Nem akarunk bántani, csak biztonságba akarunk vinni titeket. Ahol nincsenek farkasok, és nem kell félned. Bízz bennünk.
Mosolyog fel az anyamadárra, egyik kezében a zöldséget nyújtva előre, másikkal az üres kezét nyújtva felé, egyértelműen jelezve békés szándékát, hát ha a madár megérti. A legtöbb állat tudja, hogy mik a főbb gyenge pontok, és azok nyílt megmutatása rendre annak a jele, hogy az egyik fél megbízik a másikban. Ha beprogramoztak ilyesmit a készítők, bevállhat.

by **Silence** 2022-06-19, 2:55 pm

Ozirisz kicsit megnyugtatta, de azért nem szerette volna megvárni az újabb farkasfalkát. Igaz, hogy gond nélkül elintézték őket, de nem akarta kockáztatni, hogy ne legyenek elég ügyesek a többieket, a tojásokat és a madarat megvédeni.
Nincs olyasmi, amivel hozzátudna tenni az ötleteléshez... Az egész madarat vissza kellene vinni szerinte, a tojásokkal együtt. Az a legbiztosabb, hiszen az ő kicsinyei.
Nézte a tojásokat, és a madarat, akit nem lehetett elcsalogatni a fészek közeléből. Hiába próbálta Ozi az egész fészket megragadni, az túl laza volt hozzá, hogy ez lehetséges legyen.
Megpróbálkozott, hogy kivegyen egy tojást, de mikor a csokiboci erre neki akart támadni, gyorsan elengedte a tojást, és hátrébb lépett a fészektől. Ez így nem jó...
Reménykedett, hogy Chencery szavai jó hatással lesznek a madárra. Talán megérti, és velük jön... Erre csak akkor látott valódi esélyt, ha a fészek helyett valami hordozhatót szereznek, de... ilyen nem volt nekik. Ahogy olyasmi sem a közelben, ami alkalmas lett volna, hogy ilyesmit csináljanak (legalábbis Fuwa nem látott ilyesmit). Pedig akkor az anya madár is hozhatná a tojásokat, Jeanie pedig biztos el tudná nyerni a bizalmát. Ért az állatokhoz.
Eszébe jutott, hogy három tojást el tehetnek az inventoryjukba. Az alapján, amit a könyvtárban találtak, csak az utolsót kellene valahogy a fészekből úgy kivenni, hogy a madár biztonságban érezze. Ha lenne egy zsákjuk... talán akkor Ozi vagy ő elég gyorsan bele tudnáká tenni a csokiboci oldalán a tojást a zsákba, hogy ne essen bajuk, és utána Chan segítségével elvezethetnék a madarat is.
- Van egy zsá-kunk? - kérdezte a többieket, közben előkeresve a füzetét, hogy elmagyarázza az ötletét, ha esetleg van, és meg lehetne próbálni. Chan felköti a zsákot a madárra, gyorsan eltesznek három tojást, a negyediket pedig valaki gyorsan bedugja a zsákba, aztán irány haza. Remélhetőleg. Ha nem nagy butaság, amire gondolt.

by **Strea** 2022-06-20, 10:42 pm

Hát, úgy látom, hogy az összes tojás és a madár is kell, azonban ahogy telik az idő, ti magatok is rájöhettek, hogy ez talán túl nagy falat lesz így, a szülőállat ugyanis minden ötletetek ellenére továbbra sem viselkedik máshogy, mint az előző percekben: ugyan elveszi Chantól a zöldséget és a lány másik tenyerét is megcsipegeti, hátha abban is van valamilyen étel, de ha elvesztek egy tojást, azonnal odakap, ám amíg van az egyébként felemelhetetlenül laza fészekben tojás, üldözésbe nem kezd. A zsákot pedig, ha van nálatok és rá akarjátok tenni, egy mozdulattal tépi szét és így tesz minden idegen tárggyal is, amit esetleg rá akarnátok tenni.
Ha pedig sokat toporogtok, a farkasok is újra lespawnolnak körülöttetek, pluszmunkára kényszerítve Silt és Ozit és megijesztve a szülőt is, aki csak egyre idegesebb és idegesebb lesz. Hogyan tovább?

Határidő: 2022.06.27.
Garrgantis 500 szóval pótolhat.

by Ajánlott tartalom