[Küldetés] Sokszínű chocobok

by **Strea** Kedd Márc. 15 2022, 14:10

Sokszínű chocobok

Résztvevők: Silence, Ozirisz, Chancery, Garrgantis

A hó rég elolvadt már, legalábbis idelent a Kezdetek Városától nem messze lévő birtok határában. Ahogy a kis házikó felé közeledtek, a nap átsüt a rügyező fák ágai között, a közelben csörgedező patak hangját pedig madárdal kíséri - meg egy-egy csipogás a karám felől. Sil és Ozi magától Jeanie-től hallhatták a céhházban, talán az egyik közös vacsora közben, hogy olyan játékosokat keres, akik segítenének neki új chocobokat szerezni, pár nappal később pedig a folyosón nagy rohanás közepette hadarta el nektek, hogy bizony fel is adta a hirdetést és ma délelőtt fog találkozni azokkal, akik esetleg elfogadták azt. Pontosan 10 órakor, a Chocobo farm bejáratánál.
Chan és Garrgantis ezzel szemben magát a hirdetést láthatták: egy kézzel, gyöngybetűvel írt, udvarias felkérést a főtéri hirdetőtáblán, amelyben az idomárlány segítséget kér újfajta chocobok felderítéséhez és megszelídítéséhez, a találkozópont pedig a Justice League céhbirtok hátsó része, a Chocobo Farm, a megadott nap délelőttjén, 10 órakor. A papírra fel voltak vésve a pontos koordináták, mellette külön kiemelve, hogy a farm bejáratát nem a céhház felől éritek el, hanem meg kell kerülni a területet.

A karám felől érkező csipogás felerősödik, ahogy megérkeztek a helyszínre.
- Máris jövök! - hallatszik odabentről, nemsokára pedig előbukkan Jeanie is, az idomárlány, ölében egy aprócska, élénksárga chocobo csibével. A kicsiny lény hatalmasakat pislog a hirtelen világosságra; pehelytollait kuszára borzolja a birtokon átsuhanó szellő és amint észrevesz titeket, igyekszik a lánykához bújni, aki elnéző mosollyal simogatja őt meg, majd siet ki elétek a kertkapuhoz, hogy beinvitálhasson titeket. Négyen érkeztetek ide időben, az óra éppen ekkor üti el a tizet. Valahol a távolban hangos patadobogás töri meg a nap békés csendjét. Úgy tűnik, nincs semmi, ami elronthatja ezt a csodás napot nektek.

Egyelőre egy lazább bevezetőkörrel kezdünk, főleg mivel sokan még nem ismerik egymást a résztvevők közül. Kérlek a reagjaitokban fejtsétek ki, miként értesültetek a felkérésről és hogyan reagáltátok le azt, majd érjetek oda a farmhoz időben és találkozzatok egymással. Mélyebb ismerkedésre természetesen lesz még alkalmatok bőven; nem fogom szétszedni a csapatot.
Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan keressetek pm-ben vagy discordon! Jó játékot! ^^

Határidő: 2022.03.22

by **Garrgantis** Kedd Márc. 15 2022, 15:55

Szellős tavaszi délután van. Szép az idő, pont olyan, mint amilyen otthon szokott lenni. A hú visszahúzódott, éled a természet és az első trillázó madarak is rákezdtek szép muzsikájukra. Épp csak nem az általa ismert madarak. Tétován ténfereg a város főterén. Különösebben nincs most dolga, ismerkedik a környezettel. Alig egy hónap telt el azóta mióta megérkezett, noha tudja, hogy az itteni játékosok többsége, már hosszú ideje itt tartózkodik. Alkalmazkodott a környezethez, bár még mindig meg tudják lepni az itteni dolgok.
Épp a főtéri hirdetőtábla előtt halad el, amikor egy feltűnően szép kézírással írt hirdetményt pillant meg. Chocobokat kel keresni.
Nem lehet annyira nehéz feladat, és most épp van időm, megnézem magamnak.
Eldönti hogy megkeresi ezt a helyet ,és elvállalja ezt a megbízást.

Másnap reggel, már előbb megérkezik a helyszínre mint ahogy a megbízás szólt. Szeret előbb körbenézni és kicsit tájékozódni. Megkerüli a céhházat, és a nem is olyan távol, fel is tűnnek a karámok. Úgy gondolja jár egyet, hiszen van még ideje. Kíváncsi ezekre a lényekre. még nem látott ilyeneket azelőtt. vagy ha látott is, nem tulajdonított nekik túl nagy jelentőséget.
Mozgolódás van a ház körül, alakok jelennek meg, és mintha a házból valaki kiáltott volna. Ezek szerint nem egyedül végzi a küldetést, vagy valami próbát kell kiállnia, és a legsikeresebb kapja a munkát? A távolság miatt nem értette ugyan, hogy mit kiabáltak bentről, de nem akar udvariatlan lenni és engedély nélkül csatangolni a birtokon, főleg így, hogy a megbízója hamarosan feltűnik a színen, így úgy dönt odamegy. Egy fiatal lány trappol kifelé a házból, ölében egy sárga teremtménnyel. Érdeklődve figyeli a jövevényt. Biztos ő lesz a megbízó.
Ahogy közeledik int felé, majd hat hét lépés távolságban megáll, és meghajol előtte.
-Garrgantis szolgálatára. Láttam a felkérést, és jelentkeznék a feladatra.

by **Ozirisz** Pént. Márc. 18 2022, 12:32

A történet az egyik céhes vacsoránál kezdődött. Jeanie felhozta a témát, hogy kíváncsi, hogy léteznek-e vajon chocobók másféle színben, mint amik a farmon megtalálhatók. Ez felkeltette az én figyelmem is, és bele is kezdtem az eszmefuttatásba, hogyha a sima moboknak is vannak ilyen-olyan variánsai, akkor miért ne lehetnének a chocobók között is? Hiszen például Koboldból annyi féle-fajta van, hogy az Aincradi mobhatározó sem listázza mindegyiket. De az én érdeklődésem eltörpült Fuwáéhoz képest, amit még a vak is látott kiegészítő jártasság nélkül. Ahogy a lány felé sandítottam, szinte majd kiugrott a székből, amint Jeanie megemlítette, hogy segítségre lenne szüksége az újfajta, számunkra még ismeretlen madarak felkutatásában. - Fuwa, segítünk Jeanie-nek, ugye? - tettem fel a nyilvánvaló kérdést, mert hát... Fuwa csak Fuwa, és a cukiság vonzza a cukiságot, nem? Mindig is szeretett segíteni a barátain - még ha a küldetés nehéz és veszélyes is volt, mint anno Hinari kiszabadítása esete óta tudjuk. És ez egy veszélytelennek ígérkező feladatnak látszik, ami inkább móka mint munka. - Ránk számíthatsz - feleltem mosolyogva az idomárlánynak.

A nagy nap reggelén már korán fenn voltam, a kávém kortyolgatása közepette az inventorym rendezgettem, azon tűnődve, mi minden kellhet. Raktam el plusz hátizsákot, belepakolva néhány törölközőt, arra az esetre, ha tojás formában akadunk a madarakra, és valami rejtélyes okból kifolyólag a rendszer nem engedi csak úgy simán az inventoryban tárolni őket. A törölközők pedig plusz védelmi funkciót szolgálva védenék az esetleges rázkódástól. Elég ciki lenne, hogy törött tojásokkal állítanánk be Jeanie-hez, és a sikeresnek hitt megbízás olyan lenne, mint a törött fatányér: Fatal Error... de akkora, hogy kilógna az arról értesítő felugró ablakból is. Illetve kötelekből barkácsoltam néhány lasszónak használható eszközt, amivel kicsit meggyűlt a bajom az elsőnél. Bár a csomót meg tudtam kötni, de lévén hogy reggel volt, az átlagos chocobó nyakával számoltam - ami oké, hogy nem túl szoros, de valahogy elkerülte a figyelmem, hogy a chocobó a csőrénél "kicsit" szélesebb, és nem fért volna át. Na mindegy, pazaroltam egy kis kötelet, de ettől nagyobb baj ne legyen. Persze az egyszeri ember mondaná, hogy a lasszó is felesleges, de lovaglás jártasság és balesetbiztosítás nélkül nem jó móka: Hisz köztudott, hogy a chocobó az igencsak veszélyes állat: Az eleje csíp, a hátulja rúg, a közepe pedig nagyon ráz. Miután ezekkel megvoltam, már elmúlt negyed tíz, így ha Fuwa eddig nem keresett fel, úgy én kopogtattam be hozzá - Szia, jó reggelt - köszöntem mosolyogva - Indulhatunk? - tettem fel a kérdést, igenlő válasz esetén vele együtt indulva a Jeanie-vel megbeszélt találkahelyre, ellenkező esetben pedig segítettem Silnek a készülődésben.

Közben ahogy megérkeztünk, észrevettem, ahogy mások is érkeztek Jeanie felhívására. Egy eddig még ismeretlen alak, és... Chancery? Egy-két másodpercre nálam lefagyott a szoftver, és csak pislogtam: most épp a Mátrix melyik verziójában vagyok? Egyszerre örültem, hogy egy rég nem látott, kedves ismerős "előkerült". Másfelől viszont abszolúte összezavarodtam: Chan-chan? Noegea-chan? Holt Lelkek Őrzője kibugolt a csarnokból? Valaki más játékos kinézet kristállyal? ~De legalább nem Judy alakját használta...~. Persze a pillanatnyi rendszerösszeomlás után már-már kezdtek körvonalazódni a dolgok. A kristály valószínűleg lejárt volna, vagy hamarosan lejárna. Noegea? Nos, ezesetben kicsit elnézte a rajzot, elvégre ha Jeanie megbízására jövünk, nem logikusabb lett volna Jeanie alakjával rászedni valami speciális küldetésre? A túlélők csarnokából pedig eddig még nem szöktek meg bossok. ~Eddig...~
Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy ~~valami volt a reggeli kávémban~~ nagyonnagy valószínűséggel Chanceryvel hozott össze minket a sors, és ha előbb nem is, a küldetés után bizonyára többet tudunk. - Chancery? - szólaltam meg, kissé bizonytalanul, ahogy közelebb értem, értünk hozzá. - Tényleg te vagy az? Mi újság? Merre jártál? - majd a következő pillanatban megölelgettem - Örülök, hogy látlak - mondtam a lánynak. Ha pedig Álom vele volt, rövidesen a kölyökmacska elé guggoltam - Álom, légyszi áruld el a titkod... Hogy forgattad vissza az idő kerekét?... Taníts, Mester! - egy pillanatra elragadott a gondolat, az ábrándozás, hogy milyen nagyszerű lenne visszamenni az időben, kijavítani a múltban elkövetett hibákat. Máshogy alakult volna az életem? Vagy ugyanazokon a banánhéjakon csúsztam volna el újra és újra? De azzal is kiegyeznék, ha csak visszafiatalodnék - mert lelkileg már kutyául megöregedtem...
Az álomvilágból (vagy Álomvilágból?) Jeanie érkezése zökkentett vissza, ahogy sietett elénk, a napos chocobó-csibével. ~Jó nap lesz ez a mai, duplán~

by **Chancery** Szomb. Márc. 19 2022, 14:06

-Ez legalább kellően könnyű, ráadásul úgyis olyan helyen van, ahova már el akartam menni.
Talán az a sok ideig tartó bezártság tehet róla, de már sokkal többször beszélek magamban fennhangon, mint annak előtte. Álomkelő válasz nélkül csak néz előre, tekintete az arra járókat vizslatja, és tudom, hogy még egy ideig nem is fog sajnos megszólalni a fejemben a hangja. Lehajolok hozzá és megsimogatom a fejét, mire rögvest behunyja a szemeit és feljebb tolja magát, hogy a tenyerembe simulhasson.
-Ígérem, igyekszem, hogy minél hamarabb te is felfejlődhess.
A macska felnéz rám, majd behunyja a szemeit egy pillanatra.

A Liga háza felé közeledve ismét azt éreztem, hogy a szívem mindjárt ki fog ugrani a helyéről az izgalomtól. Eikinek persze szóltam, hogy hova megyek - szőke hercegem így is alig enged ki a kezei közül, és órákba telt, mire megnyugtattam, hogy nem szükséges velem jönnie, mert ez most nem olyan veszélyes küldetés lesz és biztonságban leszek.
Ahogy odaértem, kissé megálltam hátrább, hogy felmérhessem a terepet és persze átadtam magam a szívemet elárasztó érzéseknek. Az, hogy láttam új arcokat, végtelen örömmel töltött el. Tekintetem a céhház felé fordult, hisz persze volt valaki, akit már nagyon rég nem láttam, és talán soha többet nem is fogok, mégis minden alkalommal reménykedem benne, hogy felbukkan az arca valamelyik üvegtábla mögött. Yuichi soha nem fog szabadulni a gondolataim közül, mint első legjobb barátom ebben a pokolban.
Mire visszafordulok a csapat felé, egy döbbent szempárral szembesülök. Hasonlóan meglepetten nézhetek vissza rá, pedig nem kéne hirtelen érnie annak, ahogy reagálhatnak a láttamra az emberek.
-Iiiigen...? -döntöm félre kérdőn a fejemet, majd elnevetem magam, mikor Ozirisz átölelt. -Persze, hogy én vagyok, megújulva és frissen-ropogósan, de azért, ne törj össze, kérlek! Tettem egy kis kerülőt, de már újra itt vagyok. Veletek minden rendben?
Álomkelő csupán némán, és talán kissé sértődötten néz vissza a kardforgatóra.
-Most még nem tud beszélni velünk, de szerintem megjegyzi a kérdésed és majd válaszol, ha már ismét képes lesz rá. Bocsi, az én hibám.
Csavargatom egy hajtincsem zavaromban, és ismét a céhház felé fordulok. Egy alakot látok elmenni az egyik ablak előtt, és egy pillanatra meg is dobban a szívem, hogy Yuichi az, de nem. Yuichi nem volt szemüveges, és talán az a vigyor se volt olyan széles, mint ezé az úriemberé. Intek egyet Aftonnak, de ő el is tűnik a homályban, talán más dolga van.
Hogy a patadobogás hallatán miért hunyom le inkább a szemem és vakarom meg a homlokom, az más kérdés. Túl sok időt töltök Eikivel.
Jeanie és Ozirisz ismerősek, a kardforgató mellett álldogáló, aranyos leány mintha az lenne, de hirtelen nem tudom, hova tenni őt, az egyetlen pedig, akin semmi jelzést nem látok, úgy tűnik, mindenkinek ismeretlen, elvégre, még be is mutatkozik. Megköszörülöm a torkom és mellé lépek.
-Én is jelentkezem szolgálatra! Szia, Chancery vagyok.

by **Silence** Szomb. Márc. 19 2022, 18:42

Az arcáról már akkor leolvasható volt a lelkesedés, amikor Jeanie a kertben lakó madarakról kezdett beszélni. (A nevüket ha akarta sem tudta volna helyesen kimondani). Amikor pedig az is kiderült, hogy a lánynak segítségre van szüksége látható volt, hogy csak a gravitációnak köszönhető, hogy még nem a Palota tetején ugrál lelkesedésében.
Mert hát... A céh állatairól volt szó, akiket kivétel nélkül szeretett, bár igyekezett ennek kifejezését nem túlzásba vinni (A sikerről kérdezzétek Tapsit), másrészt, ami tovább fokozta a lelkesedését a segítségnyújtás iránt, hogy... színekről. Eddig fogalma sem volt róla, hogy ezek a csokibocik nem csak sárgák lehetnek, hanem más színűek is, az ötletet meghallva viszont máris ezerfelé szaladtak a gondolatai, elképzelve őket pirosban, kékben, zöldben és narancssárgában, de még lilában is.
Csak abban nem volt biztos, hogy ő, mint a céh nagyszintű, komoly tagja megteheti-e, hogy ilyen feladatban segítsen... Egészen addig, ameddig Ozirisz meg nem kérdezte, hogy segítenek is. Ettől felszabadult, és minden lelkesedése beleivódott a bólintássorba (legalább hármat bólintott), amivel kifejezte, hogy természetesen segít újfajta csokibocikat keresni.
Olyan izgatott volt, hogy sokáig fennmaradt, és Noisenak mesélt a madarakról, meg a feladatról, és hogy ez milyen csodálatos, és hogy az összes fellelhető színben megkeresi majd a madarat, és le is rajzolja mindegyiket. Sőt, olyan színűt is, amilyet nem talál.
Így történhetett, hogy ő nem hallotta, mikor Jeanie a folyosón újságolta, hogy ma találkozik a céhen kívülről vállalkozó segítőkkel. Noise sértődött morgására sem kelt fel. Ozirisz kopogása viszont elég szokatlan zaj volt hozzá, hogy felriassza, de így is a szemét dörzsölve nyitott ajtót. Az álmosság ellenben abban a pillanatban eltűnt róla, mikor Ozirisz a nagy újságot elmesélte. Sietve összeszedte magát, ellenőrizte, hogy a rajzoló készlete nála van-e, enni adott Noisenak, de arra már nem figyelt, hogy a kisróka mit csinál vele. Sietve kilépett a szobából, és már indult is Ozirisz után.
Odaérve mosolyogva biccent a bemutatkozó férfinak, de mielőtt ő maga bemutatkozhatna a maga megszokott módján, újabb segítség érkezik. Vagyis kettő, egy idomárlány, akit meglepetésére Ozi régi ismerősként üdvözöl (ezzel a meglepettség helyére rögtön mosolyt is varázsolva az arcára) és egy kismacska. Egy elképesztően aranyos, ölelnivaló kismacska. Elfeledkezve róla, hogy még nem mutatkozott be az ismeretleneknek, leguggolt a kismacska elé, és kissé esetlenül próbálta magához csalogatni, hogy megsimogathassa. Majdnem biztos volt benne, hogy még nem látta a cicát, de ismerősnek ismerős volt valahonnan. Amit mi sem bizonyított jobban, minthogy a gazdája után osonó Noise meglepetten, de ismerősként üdvözölte, és hívta játszani a kisállatot. Akit, mint Ozitól kiderült Álomnak hívnak. Fuwa csillogó szemmel nézte a cicát, a tenyerébe kuncogva. Tényleg úgy néz ki, mint egy álom.

by **Strea** Vas. Márc. 20 2022, 20:41

- Sziasztok, üdv - hajol meg a kislány és csillogó szemekkel néz végig rajtatok, majd beinvitál a házikóba, aminek elülső része amolyan előtér szerűség, fapadokkal és egy kis vízcsappal. Utána következnek a karámok, egész hosszan hátrafelé és bár a legtöbb chocobo most ki van engedve a mezőre vagy éppen kibérelték, azért ha messziről is, de láthattok egy-egy felnőtt példányt is. Mindegyikük élénksárga színű, akárcsak a kismadár Jeanie kezei között.
- Jeanie vagyok és én foglalkozom itt a chocobokkal. Ha valamelyiktek nem tudja, milyen állatok is ezek, szóljon nyugodtan, szívesen mesélek róluk! - mutatkozik be a kislány, majd a kérdésnél néz elsősorban Chanceryre és Garrgantisra, hisz egyedül őket nem ismeri négyetek közül. Ha pedig mindezen túlvagytok, a lányka hamar rá is tér a tárgyra, izgatottan, de egyben aggódón is, aminek okát hamar el is mondja nektek:
- Az az igazság, hogy nem tudom, pontosan milyen színűek léteznek Aincradban, ha léteznek egyáltalán, így azt sem tudom, hogy hol lenne érdemes kezdeni a keresést - biggyeszti le ajkait - De már hallottam róla, hogy valaki mesélte, hogy találkozott olyannal, aki látott már fehéret! És akkor talán fekete is van... Én viszont nem szeretnék kimenni a védett övezetből messzire, ezért kértem segítséget. Ugye segítetek nekem?
Várakozó, kérő tekintettel néz körbe és közben zavartan gyűrögeti a kezeslábasának szélét.
- Tudom, hogy nagy kérés... - teszi hozzá halkan, ha esetleg valamelyiktek a kételyét fejezné ki, ha viszont még ilyen feltételekkel is elfogadjátok a küldetést, úgy szemmel látható rajta a megkönnyebbülés. Fizetség gyanánt aranyat ajánl fel, illetve kedvezményes chocobo bérlési jogot, már annak, aki igényelné az utóbbit és nem céhtag (akik amúgyis hozzáférnek a céhbankhoz, ahonnan az aranyat veszi és ingyenesen használhatják a farm összes lovagolható állatát). Nos tehát, vállaljátok a feladatot, vagy megfutamodtok inkább?
A csöppnyi chocobo izgatottan tekergeti a nyakát és csipog párat, amire hangos, éles válasz jön a karám hátuljából.

Határidő: 2022.03.27.

by **Garrgantis** Hétf. Márc. 21 2022, 15:10

Kihúzza magát és hátrébb lép, idő közben befutnak még néhányan. Senkit nem ismer. De ez nem is csoda. Nemrég ébredt fel a sztázisból, éppen csak megszokta az itteni életet. Kalandozni még nem nagyon volt ideje. Tápolta magát néhány döggel , hogy megtapasztalja a harcrendszert és kicsit fejlődjön. Szinte senkit nem ismer. A társai bőven túlszárnyalták a szintjét, de nem zavarja. Ebben a küldetésben elvileg nincs túl sok buktató. Végignéz a társaságon, akik időközben megérkeztek, úgy tűnik, többen ismerik már egymást.
Egyenlőre nem próbál közeledni, nem is nagyon tudja hogy álljon neki. Aztán egyszer csak odaslisszol mellé egy fiatal lány aki Chanceryként mutatkozik be. Barátságos basszusán viszonozza az üdvözlését.
-Örvendek Chancery.
És valóban örül neki. Alapból nehezen barátkozik, így pont kapóra jön neki, ez a nyitott hozzáállás.
- Téged is érdekel a megbízás? Aztán eszébe jut, hogy milyen ostobaságot kérdezett. Mégis mi a mennydörgős istenért álldogálna itt a többiekkel, és vele együtt, ha nem ez miatt jött volna ide.
-Bocsánat! Hülye kérdés volt. Kezdjük újra! Az igazat megvallva nem ismerek senkit még, és még nem találom annyira a helyem. Szóval ha nem bánnád, csatlakoznék hozzád.
Idő közben beinvitálja őket a megbízójuk, így kérésének megfelelően, követi őt. Furcsa állatok ezek. Kicsit a Földön élő gyilokmadarak és egy csirke keverékére emlékezteti. Elmosolyodik a dolgon. A készítők kreativitása időről időre meglepi. Vendéglátója ajánlatára fölteszi a kezét.
- Már szóltam is. De ráér az eligazítás végén. Ne tartsuk fel a többieket. Ahhoz hogy elláthassam a feladatom, információra van szükségem.
Nem akarja fenntartani a társait, a maga részéről tudja, hogy biztos elvállalja a munkát. Most szüksége van valamire ami leköti és reményei szerint társat is talál magának. Az egyedüllét kezd egyre zavaróbb lenni.
Végig néz a társaságon, majd határozottan bólint.
- Én benne vagyok! Ha vége az eligazításnak, beszéljünk kicsit még ezekről a lényekről.
Úgy dönt háttérbe húzódik, amíg a többiek meghozzák a döntésüket.

by **Ozirisz** Vas. Márc. 27 2022, 01:18

- Oh, bocsi - válaszoltam Channak, nevetve. Persze annak veszélye nem állt fenn, hogy a kissé szorosra sikerült ölelés hatására a lány életpontjaiban csorba esett volna, de na... értem én, hogy ropogós, de nope, ne így - Csak... váratlanul ért, persze szigorúan csak a szó pozitív értelmében. - Amire viszont nem számítottam, hogy az Álomkelőhöz intézett kérdésemre az idomárlány fog válaszolni - Jah, értem, semmi gond - majd újra szemügyre vettem a macskát, és... van egy sejtésem, hogy mi történhetett. Ha tippelnem kellene, a kitérő alatt valami Alfheim-szerű dolgot érthet, vagy hol a csudában volt Miri anno. Ez megmagyarázza a hosszas eltűnést és a pet visszafiatalodását is. Persze ez csak egy tipp, és természetéből adódóan vagy helytálló, vagy totál fals. Bár a fogadási statisztikáim alapján inkább utóbbi. - Örülök, hogy megvagytok és jól vagytok - tettem hozzá - Mi is megvagyunk, zajlik az élet - válaszoltam a lány korábbi kérdésére, majd gyorsan hozzátettem - A küldi után nincs kedved beugrani kicsit lazulni? Amolyan élménybeszámolós sütizős mókázás? A többiek is biztos örülnének neki - mondtam mosolyogva.
Majd rövidesen eszembe jutott, hogy nem csak Chancery és Álomkelő tette tiszteletét a Grand Theft Chocobo küldetésen, hanem egy számunkra még ismeretlen arc is, akiről totál meg is feledkeztem az elmúlt egy-két percben. - Üdv, Ozirisz vagyok, ő pedig Silence - léptem oda a sráchoz, nyújtva felé a jobbom - Örvendek a találkozásnak. - majd elmosolyodtam, és konstatáltam, hogy az Álommal játszó-ismerkedő Fuwát egy időre elveszítettük. ~Nincs itt semmi látnivaló, csak a szokásos~

Rövidesen megjött Jeanie is a chocobó-állomány legújabb tagjával, és ismertette a csapattal a megbízás lényegét. Persze Silnek és nekem nem volt túlságosan sok újdonság, hisz már a vacsoránál megemlítette a lány a dilemmát. Amire nem számítottunk - legalábbis én biztosan nem - hogy semmi kiindulópontunk nincs még egyelőre. Eddig konkrétan ugyanúgy indult, mint akármelyik random pletyka, amit hallhat az ember, ha beül egy tetszőleges, nullánál nagyobb forgalmú vendéglátóipari alegységbe, és fülel. Esetleg egy-két arannyal vagy itallal megkeni a pultost. Valaki hallotta, hogy valaki más már látott... Persze, túl könnyű lett volna, ha konkrét koordinátákat kapunk, vagy valami hasonló. De végülis pont ettől lesz jó móka, hogy vakon elindulunk valamerre, és ha a Sors is úgy akarja, rásodródunk egy ösvényre, ami remélhetőleg mindenféle színű chocobóhoz vezet.
- Ugyan, semmiség, szívesen segítünk - válaszoltam Jeanienek mosolyogva, majd kicsit később újra megszólaltam.
- Hát, valóban nincs túl sok nyomunk, amin elindulhatunk, de ha a szerencse mellénk szegődik, sikerrel járhatunk - szólaltam meg végül - Valószínűnek tartom, hogy a hírnek van alapja, hisz rengeteg állatnak és mobnak létezik tucatnyi variánsa. Ha tippelnem kellene, elég ritkák lehetnek, vagy csak egy-egy megadott helyen spawnolnak alapesetben, vagy valami ilyesmi - elvégre biztos nem lehet minden bokorban mondjuk hupilila színű chocobót találni, hisz akkor már rég felfedezték volna. - Első gondolat a tízes szinten levő szafari környéke lenne, ahol érdemes lehet körülnézni. Ott elég sok mobszakértő fel-felbukkan, és maga a szafari gyakorlatilag a nem harci mobok paradicsoma. - tűnődtem el, majd kapcsoltam - Viszont amennyien megfordulnak ott, már régesrég híre ment volna, ha ott élnének, és az elmúlt pár évben elterjedtek volna Aincrad-szerte... - javítottam ki a gondolatmenetben a hibát. - Jeanie, melyik szinten őshonosak ezek a madarak? Illetve... tudsz-e... tudtok-e más helyekről, ahol chocobókkal foglalkoznak? - néztem szét a csapaton, bevonva őket is az ötletelésbe, hátha valakinek beugrik valami. Egy vándorcirkusz, egy hirtelenjében felbukkanó és ijedten elrohanó chocobó-szerű lény, bármi... avagy több szem többet lát. És, ahogy Garrgantis is említette, információra van szükségünk. Szégyen vagy nem szégyen, Jeanie gyorstalpalója a chocobókról bizony nálam is hiánypótló lecke, annak ellenére, hogy nap mint nap látom őket. Furcsa, hogy mennyire keveset tudok ezekről a lényekről, amik konkrétan a hátsó udvarban szaladgálnak, nem igaz?

by **Silence** Vas. Márc. 27 2022, 20:05

Ragyogó boldogsággal cslogatta majd közelítette meg a kiscicát. A többiek nem zavarták meg az ismerkedésben (lefoglalta őket, hogy egymással megismerkedjenek), az állatka viszont megengedte, hogy megsimogassa, amiért végtelenül hálás volt. A sejtését követve finoman megpróbálta megvakargatni a füle tővés, és végigsimítani a puha bundát. Erősen visszafogta magát az ölelgetésben. Amit jól is tett, mert a cicus hamar megelégelte a törődést, és visszahúzodott a gazdája mögé. Ott viszont Noise csatlakozott hozzá, és érdeklődött bőbeszédűen, hogy mi történt velük, és nekiállt azt is elmesélni, hogy hogyan alakult az állatok hierarchiája. (Természetesen a kisróka volt, aki nagylelkűen megengedte Nestornak és Momónak, hogy a főnökök legyenek)

Ha a többiek beszélgetése nem is zökkentette ki az aranyos kisállat csodálásából, Jeanie megérkezése igen. Még épp akkor, mikor még meg tudta állni, hogy az állatok után másszon.

A beszámolóból pedig már tudta azt is, hogy milyen színűben kell Csokibocit keresni. És mivel Jeanie azt is mondta, hogy nem tudja hol kezdjék a keresést elgondolkodott, aztán gyorsan írt a füzetébe néhány szót, majd megbökte Oziriszt, akinek közben volt ötlete az indulásra, és ha felé fordult, megmutatta az írást, tekintetével jelezve a kérést, hogy Ozi hangosítsa ki a felvetését a többieknek is.

Ha lerajzolom a csokibocikat más színben, akkor meg tudjuk kérdezni a többieket, hogy láttak-e már ilyet!

Persze Ozinak is igazat adott. Ha tudják, hol őshonosak a madarak, akkor nem kell olyan sok embert megkérdezniük. Az pedig hát nem kérdés, hogy léteznek több színben is. Hát az embereknek sem egyforma színű a haja!
Ezen kívül kíváncsi tekintettel figyelte a kicsit madarat, és ahogy Noisezal szokta, megpróbálta megkérdezni tőle, hogy tud-e segíteni. De csak azért, mert úgy gondolta, hogy ha csokibocit keresnek, akkor csokiboci tud legjobban segíteni nekik. Egyáltalán nem azért, mert a kismadár aranyos volt, és boldog lett volna, ha magával viheti. Egyáltalán nem.

by **Chancery** Hétf. Márc. 28 2022, 10:10

Valamiért van egy olyan érzésem, hogy a fickó stázisból ébredhetett. A felszerelése annyira kezdő, akárcsak most az enyém, félve néz körbe, láthatólag mint egy eltévedt vad az erdőben. Nem tudom, tudja-e, hogy nincs egyedül ezzel a problémával, szerintem még nagyon sokáig fognak játékosok felébredni az évek óta tartó álmukból csak azért, mert a szerverek nem voltak elég erős kapacitásúak hozzájuk. Nem hagyom, hogy az arcomra is kivetüljön az érzés, a gondolat, hogy miért is ébrednek fel a játékosok utólag, hogy minek az árán...
Vajon amikor én estem ki először, akkor is felébredt valaki? Talán pont ő?
-Persze, nyugodtan. Ne izgulj, mi itt jófejek vagyunk. Oké, Ozi néha tökfej, főleg, ha fel is veszi a fejére a tököt.
Nevetem el magam, majd lenyitom a menümet, hogy összerakhassam akkor a csapatot és hatékonyabban tudjunk együtt működni. A meghívót megkapja mindenki, majd félretolom és eltüntetem az ablakokat magam elől, hogy követhessem a bandát Jeannie kis házába. Ozirisz felé fordulok, és bólintok, talán egy kis sunyi mosoly kíséretében.
-De csak akkor, ha bemehetek a Csokiszobába. -nyújtom ki kicsit a nyelvem. A csokoládé egyébként is nagy mozgatórugóm.
Álomkelő kissé morcosan figyeli a hozzá csapódó kis rókát, füleit kissé hátra fordítja, mintha köszönné szépen, de nem érdekelné annak mondandója. Lehajolok és megsimítom a macska hátát, hogy megnyugtassam és bátorítsam, ugyan, barátkozzon csak nyugodtan. Tudom, hogy neki most nagy szívfájdalom ez, hogy ismét Bébi státuszba került, ami jelentősen csökkenti a képességeit és a határait. A helyében én is állandóan frusztrált lennék, így én is próbálom valahogy megkönnyíteni neki a dolgokat - és persze ezért is szeretnék mihamarabb a kellő szinthez jutni, hogy ő is fejlődhessen ismét Fiatallá.
-Egy kis gyorstalpaló nekem sem árt. Tudom, hogy honnan a referencia, láttam róluk régen képeket, de kábé ennyi. Viszont gondolom, ha a szafari nem is, de talán más, tág, széles, szabad területek szóba jöhetnek, ahol tudnak szaladgálni.
Vonok vállat. A Final Fantasy sorozat volt egyike azoknak, amik mindig is érdekeltek, de valahogy elkerültek, akár az áruk, akár a stílusuk miatt. Főleg az ár. A másik ilyen a Kingdom Hearts volt, de ott meg a kellő platform nem állt rendelkezésemre.

by **Strea** Hétf. Márc. 28 2022, 21:59

Jeanie meleg mosollyal bólint Garrgantisra, majd sorban a többiekre is, ahogyan mindenki hozzáteszi a témához a maga elgondolását és ötleteit: a kislányon látszik, hogy hálás nektek, amiért nem futamodtok meg és miután rájön, hogy őnála van a szó, gyorsan bele is kezd.
- Igenigen, elmondom róluk, amit tudni kell. Sőt, gyertek, meg is mutatom! - pattan fel és már nyitja is ki az épület hátsórészét elválasztó, mellkasig érő faajtót, ami mögött az üres karámokon kívül egy-két kifejlett, kíváncsi példányt is láthattok - Elég nagyok, ugye? Ha teljesen kinyújtják a hosszú nyakukat, még Ozirisz vagy Afton sem érné fel őket! - kuncog - Nyugodtan megsimogathatjátok őket, nem vadak - teszi hozzá - Szóval ők a chocobok. Futómadár-félék, izmos lábakkal, de repülni nem tudnak és úszni is elég gyengén. Nagyon gyorsan tudnak viszont futni! Éppen ezért a nagyobb, tágas területeket szeretik, pont ahogy Chancery mondta. Ahol szabadon futhatnak.
Időközben egy nagyobb dobozhoz értek, ami telis tele van érett, ízletes zöldségekkel.
- Megfogod, ha megkérlek? - nyújtja oda Jeanie a kiscsibét Fuwának, aztán már hajol is le a dobozhoz és vesz is belőle egy ölnyivel, a felét Garrgantis, a másik felét pedig Chancery kezébe nyomva - Megetetitek őket? Mindenféle zöldséget megesznek, igaz ha nem jó minőségűvel etetjük őket, visszatér a szaguk. Csak adjátok oda nekik, elveszik kézből, de ha féltek, akkor oda is dobhatjátok eléjük - mondja, aztán pedig Oziriszhez fordul - Az Arany Legelőkön őshonosak, onnan valóak mind. Ott nagy, sárga mezőket találni, ameddig a szem ellát, így el tudnak bújni a ragadozó mobok elől és le is tudják hagyni őket, ha mégis gond lenne. De fehéret vagy feketét egészen biztosan nem találtok ott, az nagyon kitűnne és már biztos felfedezték volna - rázza meg a fejét és ha időközben végeztetek az etetéssel, indul tovább, a házikó legvége felé és Silencetől is visszakéri a chocobo csibét.
- Más karámról nem tudok, se tenyésztőkről - rázza meg végül a fejét, azután óvatosan beadja a kicsit a leghátsó, szalmával felszórt fekhelyre, egy kifejlett chocobo és két, egyelőre még repedés nélküli tojás mellé.

Kicsivel később pedig már a Chocobo Ranch területén sétáltok, ahol megnézhetitek ezeket az állatokat futás közben is: a gyorsaságuk tényleg elég nagy, bár Sil és Ozi számára - a statjaikból kifolyólag - talán mégsem annyira. Ha pedig eközben Ozirisz tolmácsolta a papírra vetett sorokat, Jeanie is csillogó szemmel bólint rá, hogy bizony ez szerinte is jó ötlet.
De vajon hol kezdenétek a keresést vagy éppen az érdeklődést? Szétváltok, vagy inkább együtt maradtok? Kinek milyen ötlete van? Jeanie hamarosan elköszön tőletek, mert sürgős dolga akad, így nektek négyeteknek kell megbirkózni a feladattal. Együtt vagy külön, de induljatok el valamerre!

Határidő: 2022.04.04.
Sorrend továbbra sincs ^^

by **Silence** Vas. Ápr. 03 2022, 20:53

Igyekezett figyelni, hogy mi mindent mond Jeanie a madarakról. Tágas helyek. Ez teljesen világos. Amikor figyelte őket, ő is megfigyelte, hogy sokat futkosnak, és kicsit feszültnek tűntek a karámban, ami nem mondható kicsinek, de azért nem túl nagy.
A gondolkodásban viszont ekkor megzavarta, hogy a csokibocikat ellátó lány megkérte, hogy fogja meg az addig kezében tartott kismadarat. Semennyit sem vacilált, örömmel fogta meg az állatkát, akinek szerencséje volt, hogy Noise kicsike róka, mert bizony a petnek egyáltalán nem tetszett, hogy a gazdája más állatot szeretget, és vakkantásokkal kísérve ugrált fel Fuwa térdéhez, hogy kikövetelje magának a figyelmet. Nem tudta viszont kilökni a lány kezéből a kisállatot, se bárhogyan kárt tenni benne, mert túl magasan volt, biztonságban.
Komoly arccal figyelte az etetést, és nem tudta eldönteni, hogy irigyelje-e a többieket, akik etethetik az állatokat, vagy legyen nagyon boldog, hogy ő tarthatja a kezében, és simogathatja.
Közben a gondozólány tovább mesélt. Arany legelők. Az a vidék teljesen sárga! Pont mint a madárkák.
Elszontyolodik, amikor vissza kell adnia a csokibocit Jeanienek, de nem ellenkezik, mert azért ő is tudja, hogy nála a lány sokkal joban tudja, hogy mire van szüksége a csöppségnek.
Ötlete viszont támad. Hiszen ha a sárga legelőn sárga csokibocik vannak, akkor fehér ott lesz, ahol fehér a táj! Azt viszont nem tudta megfejteni, hogy hol találnak olyan nagy területet, ahol futni is lehet...
Ezt is megosztja a füzetén keresztül a többiekkel:

Fehér csokibocik a hóban lehetnek! Ott kellene kérdezősködni!

A többit viszont rábízza a nála okosabb(ak?)ra. Bár a gondolkodással nem hagy fel, mert emlékszik, hogy néha Ozinak is szüksége van jobb ötletekre.

by **Ozirisz** Vas. Ápr. 03 2022, 22:24

A Chanceryvel való találkozás csak jobban megerősített abban, amit eddig is tudtam: jó döntés volt ez a küldetés. - Persze, minden további nélkül - válaszoltam az idomárlánynak a csokiszobás felvetésére, elvigyorodva kicsit, fejben már egy amolyan ördögi terv kezdett körvonalazódni: Azt hiszem a rumos forrócsoki valami furcsa véletlennek köszönhetően inkább a forrócsokis rumhoz fog közelebb állni, de néha kell ilyen is, nem?
Rövidesen pedig Jeanie elmondta, amit tudnunk kell a chocobókról. Ahogy pedig a lány megemlítette, hogy fel sem érnénk őket, nos, csupán a helyzet illusztrálása és a móka kedvéért amolyan lábujjhegyre állást imitáltam. - Ez nekem magas... - kommentáltam félhangosan. Fuwa a kiscsibére vigyázott, a többiek pedig az etetésben segédkeztek. Megtudtuk, hogy ezek a futómadarak az Arany Legelőkön őshonosak, ami ha jól emlékszem a kilences szint. Bólogattam a lány okfejtésére: úgy tűnik, a természetes kiválasztódás még ebben a világban is játszik, és nem sárga színű madarak valószínűleg már réges régen kiszelektálótak a kolóniából. Kérdés az, hogy merrefele létezhetnek még elszigetelt chocobó-kolóniák. Közben míg a többiek az etetéssel foglalatoskodtak, addig én az éppen közelben levő chocobókat vettem jobban szemügyre. Ha pedig közelebb merészkedett a madár, úgy kissé bizonytalanul, de megsimogattam a lény buksiját.
Sil füzetén viszont nem tudtam nem megmosolyogni. Na jó, a csokibocikon kicsit talán még nevettem is. Fuwa valahogy akaratlanul is a jókedvet hozza ki az emberekből. - Csokibocik, ez tetszik - mondtam, mielőtt tolmácsoltam Jeanie felé az ötletet, majd Sil felé fordulva kijavítottam a lehető legjobb szándékkal - Chocobók, nem csokibocik. Bár, kétségkívül könnyebben megjegyezhető - tettem hozzá mosolyogva.
Sil újabb ötletén viszont meglepődtem - Végülis, lehet benne valami - tűnődtem el, és fejben pörgettem a havas szinteket. Elég sokat farmoltam ott egy időben, és láttam már érdekes mobokat. Lehet, hogy fehér chocobókat is, csak épp messze voltak? - Jeanie, a csokibocik... akarom mondani, a chocobók, mennyire bírják a hideget? - érdeklődtem még a lánytól, akinek aztán rövidesen dolga akadt. - Köszi mindent, és igyekszünk felkutatni az új madarakat - köszöntem el Jeanietől mosolyogva, majd a csapat felé fordultam: - Azt hiszem, tudom hogy hol lehetnek a feketék - mondtam a lehető legkomolyabban. Chan és Sil már az arckifejezésemből sejthette, hogy ilyenkor szokott Ozi valami batár nagy ökörséget mondani. - Ugyanott, ahol a sárgák, csak éppenséggel éjszaka, újhold idején - poénkodtam el kicsit a dolgot, majd visszatértem az eredeti témához - Amúgy a Holt Állatok Erdeje és hasonló környékeken, ahol egész nap sötét van, elvileg lehetnek. Gyakorlatilag viszont kétlem, valahogy nem illenek abba a környezetbe. Azokon a szinteken semmi számukra ehető nem terem... - ötleteltem a csokibocikon - Viszont... könnyen előfordulhat, hogy a más színű chocobó-kolóniák más életmódra rendezkedtek be. Például a havas szinteken élő fehér színűeket vastag, többrétegű tollazattal tudom elképzelni, hogy bírják a hideget. És erősebb karmok, csőrök, amivel a hóból elő tudják kaparni a magvakat - osztottam meg nagy lelkesen a társasággal, ami elsőre eszembe jutott. Hogy mennyire állja meg a helyét, az már más kérdés, elvégre Aincradi mobismeretre nem igazán osztottam pontot. - Ti mit gondoltok? Merre lenne érdemes kezdeni? - kérdeztem meg a társaságot.

by **Chancery** Hétf. Ápr. 04 2022, 11:07

Ahogy hallgatom Jeaniet és elkezdődik az ötletelés, én is lelkesen bólogatok és próbálok töprengeni, merre lehet menni, amíg eszembe nem jut valami. Ha feljebb kell menni... akkor nem szívesen szembesülnék ismét a hibaüzenettel, hogy nem tehetem meg. Vágyik a szívem pedig a tengerpartra, vagy az erdősebb részekért, de amíg nem fejlődök, nem tehetem meg. Csalódottságom talán az arcomra is kiülhet egy pillanatra, elfordulok és úgy teszek, mintha csak tovább töprengenék. Ha más nem, akkor legalább ezzel tudom őket segíteni, de mióta eszembe jutott a saját korlátom, már Ozi viccei sem tudnak megnevettetni.
Álomkelő biztos, hogy felvetne pár lehetséges helyszínt, de most nem képes rá.
-Az egész Szafari esetleg fel lett térképezve? Mert a nagyobb szintű területeken akadhat más színű is.
Nézek fel végül mégis rájuk, kérdőn megemelt szemöldökkel, majd folytatom.
-Fekete felbukkanhat esetleg barlangokban, tág járatokban, föld alatt, ahogy hideg, sötét terület van és el tud bújni a menekülésen kívül. Víz alatti chocobót is el tudok esetleg képzelni, de szerintem az legyen az utolsó eshetőség. A virágos szinten meg lehet akár valami extrém színezetű, rózsaszín például, hogy, romantika meg ilyesmi. Ha volt ennyi humorérzék az alkotókban.
Tárom szét mosolyogva a kezem, majd leeresztem és elsősorban Ozi felé fordulok.
-Egy annyi kérésem lenne, hogy üzenjetek max, ha találtok valamit vagy sem, ilyesmi, és akkor ötletelhetek még. Én maximum az első szinten tudok bóklászni és nézelődni. ... Visszatértem a startvonalra. -teszem hozzá a végét suttogva, hogy értse, majd kissé bánatos mosollyal elfordulok, mintha csak a nagy madarakat akarnám megnézni. A szemem sarkából észreveszem Garrgantist, aki a felszerelése alapján szintén nem lehet túl nagy szintű. Két-három, talán, és még ezzel is tévedhetek.

by **Garrgantis** Hétf. Ápr. 04 2022, 16:51

Örömmel nyugtázza, hogy a társaság többi tagja is tudomást vesz létezéséről. Nem igazán ismer senkit, így hálás a nyitottságukért.
Viszonozza Ozirisz üdvözlését, és biccent Silence felé is.
- Üdv! Garrgantis vagyok! Nemrég logoltam. Sajnos mint kiderül hosszú évek teltek el amióta fölvettem a geart. Pechemre szundikálással töltöttem az elmúlt időszakot, így csak most tudom belevetni magam a sűrűjébe.

Ismét Chancery felé fordul Nyugtázza, a beleegyezést, és megnyitja a paneljét és küldi a meghívót. Amint meggyőződik róla, hogy a lány neve megjelenik az övé alatt, elindul befelé.

Követi a megbízóját az épület hátsó felébe, majd ki az udvarra. Közben Ozirisz szavai járnak az eszében.
Van benne valami. Az egyedüli probléma az lehet, hogy nincs meg a kellő felszerelésem a magasabb szintű helyekhez.
Mindenesetre reménykedik abban hogy Chancery, nem írja le ez miatt.
Ahogy kilép az épületből, megpillantja az első egyedeket. Impozáns jószágok. Kicsit a való világbeli tanulmányai során megismert gyilokmadarak ugranak be neki. Ezek a kihalt teremtmények könyörtelen ragadozók voltak, de ezek nem tűnnek könyörtelen gyilkosoknak.
Közben figyeli társai beszélgetését, és kellemetlen érzés keríti hatalmába.
Chancery nem örül neki, hogy ráakaszkodott, valahol meg is érti, ki akarna egy vadidegent kísérgetni. Ő mégis belement
Keserű mosollyal az arcán megcsóválja a fejét, majd Chanceryhez somfordál és vele együtt nézi a madarat.
Furcsa jószágok ezek. Szerinted találkozhatunk velük az első szinten?
Jelentőségteljesen rá pillant a válla fölött.
-Nem várom el, hogy engem pesztrálj, ha nincs hozzá kedved. Tudom, nemrég kezdtem, éppen ezért meglátogattam a szökőkút melletti kiképzőt, kicsit feltornászta a statjaimat. Szóval, ha szívesen mennél inkább... Itt Oziék felé pillant. -Nem kötelező velem lenned ha tehernek tartasz. Fölemeli a kezét és megnyitja a kapcsolatkezelő panelt ujja megáll a csapat elhagyása gomb felett, és kérdőn néz a lányra.

by **Strea** Hétf. Ápr. 04 2022, 17:29

Jeanie elgondolkodva fordul vissza a kérdésre:
- Az a tollazatuktól függ - gondolkodik el, majd elmosolyodik - De szerintem bírják. Főleg, ha sokat vannak hidegben - bólint és már szalad is tovább, mert úgy néz ki, hamarosan új élet kel ki az épület hátsó részében, amiről nem késhet túl sokat. Ti közben feldobtok pár gondolatot és ahogy Chancery elfordul, tekintetében nemcsak a szomorúság csillan, hanem valami fehér is, ott, egészen közel hozzátok és mégis egészen távol tőletek: az első szint hóval borított hegyvonulata, hatalmas fennsíkokkal és csúcsokkal. A hegy előtti dombság pedig éppen a kert végéből indul, jóllehet oda feljutni több órába telik és nem tűnik egyszerűnek sem az út.
A szél pedig eközben felerősödik, majdnem kifújja Fuwa kezéből a füzetet, de egyben egy gyűrött újságot is a lábatok elé hord, amelyből már szállnak a pixelek. Talán az egyik cikkrészletet még el tudjátok olvasni, márha felveszi valamelyiktek: "Könyvtárunkban a Hírmondó minden száma megtalálható..." - és már fújja is ki a szél a kezetekből, el a messzeségbe, magasan a fák fölé.

Mostmár viszont útra kéne kelnetek. Szétváltok, vagy együtt maradtok?

Határidő: 2022.04.11.
Kérlek ebben a körben már jussatok döntésre és induljatok el valamerre.

by **Chancery** Csüt. Ápr. 07 2022, 11:10

-Jaj... jaj, nem, nem, félreérted!
Rázom a fejem és megfogom Garrgantis kezét, mintha el akarnám őt húzni a csapatkilépés gomb fölül. Átkozom magamban fejben, amiért ekkora hülye voltam; szegény nem értheti a helyzetem, nem ismer, és talán én viselkedtem félreérthetően. Zavartan kezdem csavargatni a hajam egyik tincsét az ujjaim körül, ahogy elengedem és félrenézek.
-Nem miattad, ne aggódj. Rendszerhiba történt. Valamiért megint első szintű lettem, ezért nem mehetek fel magasabb szintekre. A Kiképző nekem is eszembe jutott, de őszinte leszek, én nem szeretném használni. Én jobb szeretnék önerőből feljutni, ismét.
Mosolygok rá, majd két kezemet feljebb teszem, befeszítem, akár a testépítők. Így talán sikerült őt lenyugtatnom és kiveri a fejéből ezt a hülyeséget, hogy ki akar lépni a csapatból.
-Bocsánat, ha félreérthető voltam.
Teszem végül hozzá, kezeimet kissé széttárva, békés szándékomat akarva kifejezni vele, majd tekintetemet elkapja az elhaladó újságpapír. Szemeimet kissé összehúzom, hisz nem jellemző, hogy "szemét" repkedjen Aincrad utcáin. Nem sikerül elkapnom az újságot, mondjuk őszintén, nem is próbálkoztam megtenni, de Fuwa, majd Ozirisz felé pillantok. Egy ötlet kezd körvonalazódni a fejemben, és elmosolyodom.
-Tudjátok mit? -csapom össze a tenyerem, diadalmasan elmosolyodva. -Elmegyek a nagykönyvtárba, és ott kutakodom, hát ha mégis van valahol egy feljegyzés más színű példányokról. Ha találok valamit, akkor írok nektek a közösbe! Ti meg addig mehettek terepre. Nos?
Mivel az én könyvtáram volt talán az első Aincradban, a másik pár patchel később érkezett, valamiért a városbélit hívom Nagykönyvtárnak, a sajátomat a céhházban pedig simán könyvtárnak. Valahol szomorú is voltam egy időben, hogy utána eltűntek az egyszerű érdeklődők, ezáltal a potenciális céhtagok, de ilyen az élet, és ez a világ amúgy is megérdemel egy saját központi könyvtárat, nem lehetek önző. Ráadásul így Eiki is nyugodt maradhat, hogy biztonságos övezeten belül maradok.

by **Garrgantis** Csüt. Ápr. 07 2022, 16:57

Meglepi a lány heves reakciója, ugyanakkor megnyugtató számára, hogy nem ő a probléma forrása. Szép is lett volna, hogy rögtön az első ember lekoptatja akivel teamelni akar.
Bezárja a panelt és bólint.
-Rendben! Örülök.
Végighallgatja a lány magyarázatát, és kicsit összevonja a szemöldökét.
-Miféle rendszerhiba az ilyen? Lenullázott teljesen minden XP-d odalett? Gondolom az inventoryt is kipucolta.
Megcsóválja a fejét és teljes együttérzéssel hozzáteszi.
-A kedves készítőknek jobban oda kellett volna figyelnie. Ha már ilyen kutyaszorítóba kényszerítettek minket, legalább ne szúrnának ki velünk.
Az viszont őszintén meglepi és elismeréssel azelőtt, hogy nem a kiképzővel tápoltatja magát, hanem önerőből fejlődik.
A kis bicepszvillogtatáson elvigyorodik.
-Azért csak óvatosan! a Boris Valejjo típusú nőket nem mindenki szereti.
Ezt persze viccnek szánta.
Követi a lány tekintetét és figyeli, ahogy az újságpapír tovaszáll. Valami szokatlan érzése támad vele kapcsolatban, de nem tudja megmondani mi az. A jelenbe Chan kezeinek összecsapódása rángatja vissza. Kicsit összerezzen a csattanásra és a lányra néz. -Na mit? Kotyogja közbe.
Elgondolkodik a javaslaton. Nem gondolta hogy itt is vannak könyvtárak. Ugyanakkor logikus lépés, hiszen honnan kéne kideríteni mindent a játékból? Az is igaz, hogy könyv formájában legfeljebb a bétások kézikönyvét fogta a kezébe, de talán ha követi a lányt, további infókhoz juthat, akár új nyersanyagokkal kapcsolatban is.
Mindig is érdekelték a ritka alapanyagok Szeretne fegyverkészítést tanulni. A való életben erre nem volt lehetősége, így úgy döntött, itt mindenképp él ezzel a második lehetőséggel.
Megvárja a többiek válaszát, addig pedig Chan mellett áll. Miután megegyeztek, Visszafordul a lányhoz, és hogy csak ő hallja, megkérdezi.
-Azért nyugtass meg, hogy mi is kinézünk terepre.
Sejti a választ, de azért biztosra akar menni.

by **Silence** Vas. Ápr. 10 2022, 20:29

Az arca felragyog, amikor Jeanie válaszából kiderül: az ötlete tulajdonképpen nagyon is használható. A többiek is gondolkodni kezdenek az ötlet nyomán, és máris lett egy rakás hely, ahol elkezdhetik a keresést.
Legszívesebben már le is ülne, hogy elkészítse a legalább fejenként egy rajzot (elvégre, minél többfelé indulnak, annál hamarabb találhatnak megoldást). De Chancery más ötletet mondott. Az se tűnik rossznak, hogy máshol keressenek információt, de... elbizonytalanodott, hogy akkor szükség lesz-e a rajzokra.
Fuwa így kérdőn nézett a lányra is, meg Ozira is... Most akkor?
- Kell raj-zolni? - kérdezte bizonytalanul, és a mondottaknak megfelelően járt el azután.
Csak az volt a baj, hogy a havas helyeknél neki sokkal jobban tetszett Chan virágosrétes ötlete. Milyen csodaszép Csokibocik élhetnek ott. A gondolattól is csillogni kezdett a szeme, ahogy elképzelte a piros-sárga-rózsaszín és még sok más színben pompázó madarakat.
Szóval ha arra jutottak, hogy nem ártanak a rajzok, akkor odavonulva a karámhoz, szépen lerajzolta az állatot néhányszor. Aztán volt, amelyiket fehéren hagyta, és volt, amelyiket a karácsonyra kapott ajándékával a fantáziájában megjelenő módon "virágosrét" színűre szinezett.
Utána (vagy ha lebeszélték a rajzolásról), akkor viszont azon kezdett gondolkodni, hogy hol lehet akkora hely a hóban, vagy virágok között, mint az aranylegelőn?
A füzetén keresztül Oziriszt is megkérdezte. Ami azt illeti azzal együtt, hogy hogy látszanak az ilyenek a térképen. Ha nem is tud ilyenről egyikük sem, de a térképen csak felismerik a megfelelő helyeket, ha tudják mit kell keresni.
Ha ezt tisztázták, akkor pedig a megbeszélteknek megfelelően indult el, hogy ne csak a fantáziájában legyen, hanem a valóságban is lássa a csodaszínű csokibocikat.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 12 2022, 00:15

Mint kiderült, a chocobókat keményebb fából faragták, mintsem kitoljon velük egy kis hideg - Jogos-jogos... egy kicsit el is feledkeztem róla, hogy itt szokott lenni tél - csaptam a homlokomra, ahogy leesett a józan paraszti ésszel megválaszolható kérdés. - Igaz, más itt, ahol fedezékbe tudnak vonulni, és megvan számukra minden szükséges, ellentétben a fagyos tundrával... És az sem elhanyagolható, hogy egy sűrűn lakott városban nincsenek akkora erejű szelek, mint a pusztaságban... - tettem hozzá.
Rövidesen viszont másfele terelődött a figyelmem - Az enyhén szólva durva kitolás... - akadtam ki kissé Garrgantis kiesett évein - Anno nálam is jópár hónap kiesett. Nem tudom, hogy gondolták ezt mégis. Más az, amikor az ember egy másik világban ragad, és megint más, amikor elvesznek tőle hónapokat, éveket, anélkül, hogy élne...- ezzel a hibernációs dologgal akkortájt sem voltam kibékülve, amikor jómagam is kikecmeregtem belőle annak idején.
Majd helyére került pár újabb darabka is a kirakósban. Mint kiderült, Chan egyes szintű lett, és ez megmagyarázza a visszafiatalodott Álomkelőt. - Nektek se egyszerű az élet... - kommentáltam Chant - Tudom, nem vigasztal, de másodjára valószínűleg sokkal könnyebb lesz. A tudás, a tapasztalat és a világ ismerete nem vész el csak úgy. - ahogy Miri is elég gyorsan felfejlődött a visszatérése után. Nem telt neki évekbe, ráadásul mindezt úgy, hogy hol itt volt, hol odakint. Csak egyszerűen tudta, hol, mit kell csinálni, hol vannak a jó farmhelyek, hol lehet időegység alatt a legtöbb expet kiütni, és hasonló tényezők. Alacsonyabb tiereken a céhbankok - vagy végső esetben a piac - is csurig van felszereléssel, amik szintén megkönnyítik a földi halandók dolgát.
Rövidesen pedig a másodállásban újságkihordóként foglalkoztatott szél vette át a történések alakulását. Magam részéről el voltam gondolkodva, és csak akkor vettem észre az újságot, amikor már tovaszállt, de nem tudatosan elültetett a fejünkben egy gondolatot. Chancery feldobta az ötletet a könyvtár ügyében - Jó ötlet - értettem egyet a lány felvetésével - Perpill információból van a legkevesebb, és a könyvtár az információk tárháza - bár, éppenséggel hogy ez is kétélű fegyver: egy egész könyvtárban megtalálni azt a bizonyos tudásanyagot, amire éppen szükségünk lehetne, nos... tű egy igencsak nagy szénakazalban. Legalábbis számomra, akik nem mozog túl otthonosan a könyvek világában. Nem úgy, mint a lányok.
Fuwa kérdése a rajzolást illetőleg, eldöntötte a továbbiakat - Persze, az sosem árt. Ha az ember megnézi, könnyebben beugrik neki, hogy korábban látott-e hasonlót. - mondtam mosolyogva a lánynak, majd a többiek felé fordulva folytattam. - Ömm... Mit szólnátok hozzá, ha a könyvtárban kezdenénk? - majd egy levegővétel után tovább fűztem a szót - Oké, az egyik potenciális célterület előttünk van - mutattam a hegyvonulat irányába - De nem tűnik túl könnyűnek a terep így első ránézésre... Információra van szükségünk, és nem csak a chocobókról, hanem például egy komolyabb térkép is hasznunkra lehet a hegymászáshoz - avagy miért vágjunk bele vakon a fennsík meghódítására? Amilyen szerencsénk van, pont a legnehezebb utat fognánk ki, és felérve facepalmolnánk, amint meglátnánk egy másik, jóval barátibb ösvényt. - Nem azon a negyed-félórán fog múlni, az biztos. És a könyvtárban Sil is könnyebben tud rajzolni a kérdezősködéshez - meg egyébként is, ha többen kezdünk el kutakodni a könyvtárban, előbb - vagy legalábbis nagyobb eséllyel - ráakadunk bármi nyomra, információra. Aztán információkkal, túratérképekkel és chocobós röplapokkal megrakottan elindulhatunk arra, amerre a nyomok mutatni fognak. Akár pont arra a havas fennsíkra, amivel most még csak szemezgetünk...

by **Strea** Kedd Ápr. 12 2022, 18:08

Tehát a nagy csapat úgy dönt, hogy nem válik szét és útját először a Könyvtár felé veszi. Persze lehet, hogy megvárjátok Silence-t, hogy legalább egy chocobot le tudjon rajzolni, mielőtt elmennétek a farmról (mert valóigaz, hogy a Könyvtár alkalmasabb hely, csak éppen ott nincs csokiboci), de az is járható út, hogy a lány majd utoléri a többieket.
Végül eljuttok az épületbe, ahol szerencsétek is van: az éppen aktuális könyvtáros szimpatizál veletek, sőt lehet látásból ismeri is Chanceryt és Fuwát, így nem kell a nulláról kezdeni a keresést. A kérdésetekre mondjuk ígyse tud pontos választ adni, de egy pár perc panelben való keresgélés után eltűnik, majd jó tíz perc múlva kihoz nektek egy kupac olvasnivalót. Van benne négy-öt újság, ahol említettek futómadarakat, meg két könyv, ami Aincrad madarairól szól.

Hogy ki melyiket veszi először kézbe, azt rátok bízom, de olyan nagyjából másfél óra kitartó munka után több, különböző információ birtokába kerültök.

Részlet a Kalandor című újság 2026. júliusi számából:

(...) Amennyi játékos, annyiféle kaland. Van, aki a mobolást szereti, valaki a versenyt, amíg más a felfedezést. (...) Ha gyorsasági versenyre vágysz, keresd fel a nagy, sík területeket. Ha megdobsz kővel egy Vak Orrszarvút, még tétje is lesz a futamnak. (...) Az egyik legkülönlegesebb élményemet éjszaka szereztem. Hirtelen nagy, futómadár-szerű állatok bukkantak elő a bozótból, valószínű ragadozó ijeszthetett rájuk. Úgy beleolvadtak a sötétségbe, hogy csak a sziluettjüket láttam a Hold fényénél. És milyen gyorsak voltak! Megpróbáltam versenyezni velük, de hamar lemaradtam... (...)

Részlet a Hírmondó 2024. januári számából:

(...) Órákig jártam az erdőt, arra számítva, hogy ilyen magasan már nem ölik le az összes mobot az első szinten, de csalódnom kellett. Alig találtam valamit, ami adna némi expet. (...) Ezek közül talán a futómadarak adtak a legkevesebb tapasztalatot, egyedül a tolluk ért valamicskét. De ha dönteni kell, inkább a fennsíkon élő farkasokra tenném le a voksom: a farkasprém véd a hidegtől és drága is, tehát könnyen eladható.

Részlet a Receptek Mindenkinek című újság egy húsvéti számából:

(...) A chocobo tojás az egyik legnépszerűbb alapanyag, a beszerzése viszont elég nehézkes. (...) Az aranyszín mezőkön képtelen vagy utolérni őket; csak akkor juthatsz hozzá a húshoz vagy a tojáshoz, ha megtalálod az állat búvóhelyét. Egy fészekaljban általában három-négy tojás lapul, ehhez a speciális omletthez azonban elég lesz kettő is. Vigyázz, hogy ne vedd el az összeset, mert akkor a madár a védett övezet határáig kerget, bármilyen messze is legyen az. Az utolsó alapanyag pedig a bazsalikom. Ennek beszerzése... (...)

Ezeken felül pedig a könyvekből megtudhattok nagyjából mindent a Chocobokról, amit esetleg Jeanie nem mondott még el, valamint - amennyiben igény van rá - pár aranyért a könyvtáros ad egy másolatot bármilyen térképről, amilyet csak szeretnétek. Az alacsonyabb szintekről értelemszerűen több és részletesebb térkép készült, amíg a magasabban fekvők még nem lettek a lehető legjobb pontossággal feltérképezve.
Nos, tietek a döntés: merre, hogyan tovább?

Határidő: 2022.04.19.

by **Garrgantis** Szomb. Ápr. 16 2022, 17:49

Örül annak, hogy Chan öszehordott egy könyvtárra való infót. Neki nem is jutott eszébe, hogy ilyenre is szükség lehet ebben a játékban. Szemmel láthatóan, a többieknek is tetszett az ötlet, így mindannyian megcélozzák a titkok nyilvános tárházát.
A könyvtárba érve elcsodálkozik az itt található dokumentumok sokasága. Ennek a sok információnak a birtokában, sokkal egyszerűbben haladna a szintek között.
De most nem ezért van itt. Odamegy az ókulás könyvtároshoz.
-Üdvözlöm! a csokibocikról...khm kaján vigyorral hátranéz Silence-re, majd komolyságot erőltet magán visszafordul a pasashoz és folytatja.
-Szóval chocobok után kutatunk, és szükségünk lenne némi szakirodalomra. Mit ajánl?
A fickó kutakodik kicsit, majd levág eléjük egy rakás könyvet és újságot.
Garr elképed a sok infón.
~ Ezt hogyan nyálazzuk át?
A többiekre pillant majd belemarkol az újságokba.
Enyém a papírgyűjtés töltelék.
Hóna alá vágja a zsákmányát, mint aki az árnyékszék felé készül, és leül a legközelebbi asztalhoz.
telik az idő, néha néha elégedetlenül felmordul, vagy kuncog egyet?
-Halljátok? Ezek a dögök egy makknyi aggyal rendelkeznek. Logikus, elvégre növényevők.
Ismét hallgatásba burkolózik és eltűnik a lapok mögött.
Egy órával később megszólal.
- No hölgyek-urak két érdekes cikket találtam.
Felolvassa a hírmondós cikket:
(...) Órákig jártam az erdőt, arra számítva, hogy ilyen magasan már nem ölik le az összes mobot az első szinten, de csalódnom kellett. Alig találtam valamit, ami adna némi expet. (...) Ezek közül talán a futómadarak adtak a legkevesebb tapasztalatot, egyedül a tolluk ért valamicskét. De ha dönteni kell, inkább a fennsíkon élő farkasokra tenném le a voksom: a farkasprém véd a hidegtől és drága is, tehát könnyen eladható.
-Ha a fennsíkon farkasok élnek, az ottani példányoknak rejtőszínük van, elvégre ha sárgán világítanának, pillanatok alatt észrevennék őket.
Ebben az esetben valami vadszínt tudok elképzelni barnás bronzos.
A másik:
" Ezek az állatok nem képesek megemészteni bizonyos halakban található zsiradékot. Ezért a halak testében található zsírok a szervezetben raktározódnak, amik gyakran megszínezik az egyedek tollazatát. Általában a lazac piros szín a jellemző.
Felnéz a lapból. -Azt hiszem az első szint fennsíkját stoppoljuk Channal ha nem bánjátok. A mi szintünkkel úgysem vennétek hasznunk magasabb szinteken.
Mindenesetre szeretnék egy térképet az említett területről.
Odamegy a könyvtároshoz és leadja a rendelését, majd visszatér a többiekhez.

by **Chancery** Vas. Ápr. 17 2022, 12:55

Boris Valejo említésére felcsillan a szemem, szinte érzem, és döbbenten meredek Garggantisra pár pillanatig. Alig bírom megfékezni kitörni készülő örömömet, hogy lám, van valaki, aki ismeri a festő munkásságát. Mikor a férfi elfordul, magamban sípolok csupán, mint egy boldog kis teáskanna, amíg nem sikerül a figyelmemet visszafordítanom a többiek felé. Ozirisz ötlete nyomán végül mind a négyen megtámadjuk a könyvtárat, miután Silence végzett. Bevallom, kicsit irigykedve néztem a lányt. A rajzolás nekem is a szívem csücske, de nem szeretem társaságban űzni, ráadásul a rendszer nem engedi, hogy olyan ügyesen alkothassak, ahogy annak idején odakint. Örülök viszont, hogy a kicsilány számára meghagyta a tudását és a kézügyességét.
A könyvtárba érve úgy éreztem, szinte hazakerültem. Míg Garrgantis segítséget kért, én bevonultam a sorok közé és előszedtem pár másik, elsősorban a Bestiáriummal foglalkozó kötetet. Lestoppoltam egy szélesebb asztalt, amin mind elfértünk a zsákmánnyal, majd a férfi aggodalmára csak elkuncogtam magam a fejem csóválva.
-Cseppet se félj, amíg engem látsz.
Kacsintottam rá, majd ellapoztam az első újságot. A Kalandor első pár része nem adott támpontot, de végül megakadt a szemem a "futómadár" szón és elolvastam a teljes cikket. Garrgantis közben már talált a Hírmondóban is utalást, de egyelőre csak magamban raktároztam el az infót, amíg felcsaptam a Bestiáriumot és előkerestem a Vak Orrszarvú információit. Nem volt sok, de legalább már voltak valamik a kezünkben.
-A tied szinte már biztos, hogy a Hegyről szól. -borzongtam meg kicsit. Nem igazán akarok odamenni... volt ott már kellemetlen kalandom. -El tudom ott képzelni őket inkább fehéren, mint a hónyuszikat. Hisz rejtőzniük érdemes a ragadozók elől. Viszont én meg ezt találtam. -tolom eléjük az újságot és a könyvet. -Valami sötét színű példányok lehetnek, olyan helyeken, ahol van Orrszarvú is. 16-tól 30-ig lehetnek jelen, gondolom inkább szafari-szerű területeken.
Garrgantis felé fordulok, majd bólintok. Nem akarok a Hegyre menni, de... muszáj lesz, nem úszom meg.
-Egyetértek. Akkor mi ketten oda felmegyünk mindenképp.

by **Silence** Hétf. Ápr. 18 2022, 17:15

Hálás volt, mert a többiek végül megvárták, míg gyorsan felvázolt egy madarat. Nem tartott sokáig, a csiszolást el tudja végezni úgy is, ha nincs előtte a madár. Mosolyogva csukta össze rajzmappáját, jelezve, hogy elkészült.
A könyvtárban keresni kezdte az ismerős arcot, de úgy tűnt, Quentin ezen a napon nem dolgozik. Kicsit elkeseredett ettől, de teljesen nem szegte kedvét a dolog, elvégre így is talált ismerős könyvtárost. És még csak nem is kellett elmagyaráznia, mit keres, mert a többiek ezt megtették.
Mikor pedig leültek, újra elővette a vázlatot, és gyorsan megrajzolt még 4 csokibocit is, amiket már csak kiszínezni kellett, míg a többiek a cikkeket bújták.
Fehér madarat lehet fognak találni úgy tűnik, méghozzá az első szinten. Ezt a madarat nem is kellett színezni. A másik sötét színű lehet. Úgyhogy gyorsan feketére színezte az egyik madarat, próbálva az árnyékolásra is figyelni.
Na de... amikor elhangzott az omlett, és a tojások ellopása dühösen felpattant, és mint egy fújó cica, olyan arccal fonta össze a karjait maga előtt. Na nem. Olyat nem szabad!
Azért csak visszatértek a gondolatai a feladathoz, már csak azért is, mert a két újdonsült ismerős megint felvetette, hogy szét kellene válniuk.
Ő nem teljesen értett egyet ezzel, de ha Ozirisz is benne volt, akkor átadta a fehér csokibocit ábrázoló rajzot a cicafüles lánynak, ő pedig a fekete papírt vette előre a mappában, és kíváncsian kezdett gondolkodni, hogy hol is lehet sötét helyet találni.
Végül felcsillant a szeme, mert eszébe jutott, hogy Simeonnal már sok sötétebb barlangot látott. A negyedik szinten! Aztán elkeseredett kicsit, mert ezek a barlangok viszont vizibarlangok voltak. Ott pedig biztos nem lesz csokiboci... ugye?
Mindenesetre a füzetén keresztül megkérdezte a többieket, hogy elképzelhető-e vizi változata a csokibocinak, de nem fűzött sok reményt a dologhoz.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 19 2022, 04:34

Végül teljes egyetértésben elindultunk a könyvtárba. Elvégre mi az, ami ott található? És mi az, amire nekünk jelen pillanatban nagy szükségünk van? Információ. Tudás. Bármi használható. Persze Jeanie is ellátott minket mindennel, amit tudott a chocobókról. Természetesen vártunk egy pár percet - elsőre nem is kapcsoltam, hogy Silnek kellene egy kis idő, amíg itt helyben lerajzolja a madarat, de aztán ahogy leesett a tantusz, megnyugtató mosollyal az arcomon fordultam felé - Csak nyugodtan légy, megvárunk - közben fél szemmel figyeltem a készülő mesterművet. - Ügyes vagy, Sil - dícsértem meg a rajzot látván. Ha én álltam volna neki rajzolni, minimum oda kellett volna írnom alá, hogy mi akar lenni. Na jó, azért annyira nem vagyok béna, de Fuwa mögött vagy tízszer legalább elbújhatnék...
Kis séta után megérkeztünk a könyvtárba, ahol már Chan és Garrgantis le is csápolták a könyvtárost, aki némi keresgélés után ránk zúdította a újság- és könyvhalmot - gondolva, hogy ne csak ő keresgéljen, hanem mi is. Chan lefoglalta nekünk az egyik nagyobb asztalt, amihez kényelmesen odafértünk a King Size Könyvtár Menü-vel együtt. El is kezdtem lapozni az egyik könyvet, hátha van benne valami hasznos. Persze nagy naívan azt gondoltam, hogy Chocobók a C-nél (esetleg CS-nél, ha Fuwának hála honosítják a "Csokiboci" elnevezést), azonban egy jó darabig semmi számunkra relevánsra nem bukkantam.
- No, itt van valami - néztem fel a receptkönyvből - A chocobo tojás az egyik legnépszerűbb alapanyag, a beszerzése viszont elég nehézkes. (...) Az aranyszín mezőkön képtelen vagy utolérni őket; csak akkor juthatsz hozzá a húshoz vagy a tojáshoz, ha megtalálod az állat búvóhelyét. Egy fészekaljban általában három-négy tojás lapul, ehhez a speciális omletthez azonban elég lesz kettő is. Vigyázz, hogy ne vedd el az összeset, mert akkor a madár a védett övezet határáig kerget, bármilyen messze is legyen az. - olvastam fel a részletet, ami bár Silből nemtetszést váltott ki, valahol egyet tudtam érteni vele.
- Hogy milyen barbár emberek vannak... - fakadtam ki én is egy kicsit - De... annyiból hasznos, hogy tudjuk, mire ugranak a csokibocik. Tojásokat kell szereznünk, amit hazaviszünk és Jeanie-nek odaadjuk, hogy keltesse ki valamelyik tojóval - vázoltam fel a tervet. - Tojást könnyebb cipelni, mint csokibocit, nem igaz? - néztem szét a csapaton - Ami fontos, hogyha fészket találtok, legalább egyet, de inkább kettőt benne kell hagyni, biztos ami biztos - avagy jobb az óvatosság. Lehet, hogy "madáragyuk" van, de nem kellene indokolatlanul magunkra haragítanunk őket, nem?
Rövidesen pedig Garrgantis is felolvasott egy bejegyzést, felkaptam a fejem - Na igen, rikító sárgán valószínűleg nem sokáig húznák. Az ottani populációnak, ha van is köze az Arany Legelőkön élő rokonaikhoz, a sárga színért felelős "gén", "tulajdonság" vagy hogy is működik idebent - néztem szét a társaságon - valószínűleg már a béta alatt kiveszhetett az első pár generáció alatt. - majd ahogy a rejtőszíneken ment az eszmecsere, ismét hozzászóltam - A bronzos-barna és a fehér mellett még a szürkét is el tudom képzelni. Ahol hó még nincsen, de növényzet se nagyon, csak a kopár föld és a sziklák - osztottam meg a meglátásom. Tök jó amúgy fantáziálgatni, hogy milyen színben létezhetnek ezek a futómadarak. - Hühm... akkor a vizes szinteken lehet narancs-vörös árnyalatú is - kommentáltam Garrgantis újabb infóját, ami a madarak anyagcseréjét illeti.
- Ha nem is vízi, de vízparti csokibocikat simán el tudok képzelni. Bár, vízben úszkálókat is - válaszoltam Silnek a füzetes kérdésére - Sil, mit szólsz, körbenézünk a negyedik szint tengerpartjain, partmenti barlangokban? - kérdeztem a lányt, elvégre Chanék lestipistopizták az első szintet, mi pedig Sillel a negyediken nézelődnénk. Elvégre a lány elég sok időt töltött azon a szinten, mielőtt a Palotába költözött volna. Messze jobban ismeri Lobria környékét, mint bármelyikünk.
- Hagyd csak, majd rendezem a számlát - mondtam Garrgantisnak és letettem a könyvtáros elé némi aranyat a térképekért, illetve ha már ott voltam, hozzácsaptam a rendeléshez a négyes szintről fellelhető térképeket is. Mert Silnél jobb idegenvezetőt nem találhatnék, de a térkép az mindig jól jön, nem igaz?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Sokszínű chocobok

[Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok

Re: [Küldetés] Sokszínű chocobok