[Küldetés] Limonádé
3 posters
2 / 2 oldal
2 / 2 oldal • 1, 2
Re: [Küldetés] Limonádé
-Ezzel azt akarod mondani, hogy gonosz vagyok? -bár a pillantása szúrós Chakna felé, a szája mosolyog, jelezve, hogy csupán viccel. Akár érti a nő, akár nem, mellé lép és megveregeti kicsit a vállát, hogy megnyugtassa, majd el is veszi onnan a kezét; mintha kisebb villám csapna belé és terjedne szét főleg a mellkasában. Elfordul, mintha a kazamata falait szeretné átvizslatni lehetséges csapdák után kutatva, de valójában saját magának tett fel egy kérdést, és most arra akar válaszolni.
Ez a válasz mondjuk bár várat magára, ahogy emlékeztetnie kell a saját elméjét, miszerint most koncentrálnia kéne. William pedig hamar meg is adja neki erre a lehetőséget, mert Afton már kissé szigorúbban fordul felé, hallva a poéngyilkos magyarázatát. Ez a hangsúly... nem épp randira méltó. Afton látja, hogy valami nem stimmel, vagy a fiú alap személyiségével, vagy pedig egyszerűen csak félreláthatta az elején a dolgokat és valójában csak pusztán baráti érzelmei vannak Hanako felé. Az pedig... összetörné szegény kislány szívét. A férfi Chakna felé pillant, majd ismét a kazamata irányába, és hagyja, hogy a fiatalok kicsit előrébb menjenek, majd eszébe jut egy ötlet.
Lenyitja a menüjét, miután kicsit lemaradt, és gyorsan pötyögi le az üzenetet.... majd küldi el Chaknának.
Nem kell persze sokat menniük. Mikor a föld beszakad, Chakna válasza után vagy sem, Aftonnak írni már nem marad ideje, de rögvest a hozzá legközelebb álló felé kap - nagy eséllyel pont a fekete hajú íjász felé. Elsőre nem is törődik a lábaira kúszó akármitől, mert jobban el van foglalva azzal, hogy Chakna állapotát mérje fel, és nem igazán örül annak, amit lát.
Mikor legalább picit is biztosabban vannak, gyorsan körbenéz, majd visszafordul Chakna felé, de emelt hangon szavai inkább mindenkihez szólnak.
-Suzuki-kun, te szedd le Hanako-ról! Mi törődünk ezekkel!
Legyint felé, mire az egyik üreglakó el is kapja a karját; már csak a bal használható, de azzal sosem volt elég ügyes, és a rendszer sem igazán támogatja, hogy abba a pajzsot szerelte fel, nem a fegyverét. Afton csikorgatja kicsit a fogait, de nem tud mást tenni; előbb muszáj kiszabadítania a jobb karját, ha segíteni akar Chaknának.
-Tarts ki, mindjárt! Segítek!
Próbálja tartani a lelket Chaknában - akármilyen állapotba is kerül a nő; ő maga nem is tudja, mi uralkodik el rajta. Egyszerűen csak... minél előbb a hölgyet szeretné biztonságban tudni, mielőtt a sajátjaival törődne. Csak hát a pajzs nem olyan hatékony, mint a kard.
Ez a válasz mondjuk bár várat magára, ahogy emlékeztetnie kell a saját elméjét, miszerint most koncentrálnia kéne. William pedig hamar meg is adja neki erre a lehetőséget, mert Afton már kissé szigorúbban fordul felé, hallva a poéngyilkos magyarázatát. Ez a hangsúly... nem épp randira méltó. Afton látja, hogy valami nem stimmel, vagy a fiú alap személyiségével, vagy pedig egyszerűen csak félreláthatta az elején a dolgokat és valójában csak pusztán baráti érzelmei vannak Hanako felé. Az pedig... összetörné szegény kislány szívét. A férfi Chakna felé pillant, majd ismét a kazamata irányába, és hagyja, hogy a fiatalok kicsit előrébb menjenek, majd eszébe jut egy ötlet.
Lenyitja a menüjét, miután kicsit lemaradt, és gyorsan pötyögi le az üzenetet.... majd küldi el Chaknának.
- Spoiler:
- Afton írta:Jól sejtem, hogy te Suzuki miatt vagy itt?
A kislány, Hanako, érdeklődik a fiú iránt, romantikusan. Én kaptam a feladatot, hogy összeboronáljam őket, de ahogy elnézem, Suzuki nem igazán veszi a lapokat. Vagy csak nagyon zavarban van. Ötlet?
Nem kell persze sokat menniük. Mikor a föld beszakad, Chakna válasza után vagy sem, Aftonnak írni már nem marad ideje, de rögvest a hozzá legközelebb álló felé kap - nagy eséllyel pont a fekete hajú íjász felé. Elsőre nem is törődik a lábaira kúszó akármitől, mert jobban el van foglalva azzal, hogy Chakna állapotát mérje fel, és nem igazán örül annak, amit lát.
Mikor legalább picit is biztosabban vannak, gyorsan körbenéz, majd visszafordul Chakna felé, de emelt hangon szavai inkább mindenkihez szólnak.
-Suzuki-kun, te szedd le Hanako-ról! Mi törődünk ezekkel!
Legyint felé, mire az egyik üreglakó el is kapja a karját; már csak a bal használható, de azzal sosem volt elég ügyes, és a rendszer sem igazán támogatja, hogy abba a pajzsot szerelte fel, nem a fegyverét. Afton csikorgatja kicsit a fogait, de nem tud mást tenni; előbb muszáj kiszabadítania a jobb karját, ha segíteni akar Chaknának.
-Tarts ki, mindjárt! Segítek!
Próbálja tartani a lelket Chaknában - akármilyen állapotba is kerül a nő; ő maga nem is tudja, mi uralkodik el rajta. Egyszerűen csak... minél előbb a hölgyet szeretné biztonságban tudni, mielőtt a sajátjaival törődne. Csak hát a pajzs nem olyan hatékony, mint a kard.
_________________
Afton- Lovag
- Hozzászólások száma : 291
Join date : 2019. Jun. 25.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 50 (59)
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Limonádé
- Elviselhetetlenül - bólogatok, színpadiasan komoly arccal, ami a mondat vége után nevetős mosolyba fordul.
Afton aztán odalép, és... Az érintésétől egy pillanatra a tüdőmbe szorul a levegő. Nem. Ezt nem. Nem nem nem.
Hogy a figyelmemet visszatereljem a jelenbe, a fiatalokra igyekszem koncentrálni. Amitől egyszerre támad kedvem nevetni, és húzom össze a szemöldököm aggódva. Úgy fest rossz ötlet volt, hogy elkísérjük őket... Valamit ki kell találni, hogy észbe kapjanak. Például Willnek az orrára koppintani, hogy ne engem bámuljon áhitatos szemekkel, hanem a kedvesére figyeljen. Az üzenet csippanása kissé kizökkent a gondolkodásból.
pötyögtem gyors választ aktív jártasságaim mellett. És amint rányomtam a küldés gombra, a lábam alól eltűnt a talaj, és a lábamra tekeredik valami izé. Gyorsan felmérem, hogy nem vagyok egyedül ezzel, és megpróbálom amennyire ilyen testhelyzetben lehet, kifeszíteni Artemist, és leszedni Afton karjáról a csápot. Egy kézzel nehéz lesz neki védekezni.
És a koncentrációm nagyjából erre az egy lövésre elég, mert közben az én lábamon kúszik felfelé a csáp, ami elkapott, az érintése pedig szinte sokkol. Nem ember, de még így is pánikot kelt bennem a dolog. Igyekszem mély lélegzetekkel nyugtatni magam, és gondolkodás nélkül, kézzel megszabadítani magam a csáptól... hiába. Afton szavai zökkentenek ki kissé. Észre sem vettem, hogy időközben nem vettem levegőt. Előrébb viszont nem nagyon jutok, mert ilyen közelségbe... Nem tudok lőni. Miközben megnézem, Will és Hanako boldogulnak-e, keresem, milyen lényhez tartoznak a csápok. Csak van olyan távolságban is testrészük ahol meglőhetem őket, ugye?
Afton aztán odalép, és... Az érintésétől egy pillanatra a tüdőmbe szorul a levegő. Nem. Ezt nem. Nem nem nem.
Hogy a figyelmemet visszatereljem a jelenbe, a fiatalokra igyekszem koncentrálni. Amitől egyszerre támad kedvem nevetni, és húzom össze a szemöldököm aggódva. Úgy fest rossz ötlet volt, hogy elkísérjük őket... Valamit ki kell találni, hogy észbe kapjanak. Például Willnek az orrára koppintani, hogy ne engem bámuljon áhitatos szemekkel, hanem a kedvesére figyeljen. Az üzenet csippanása kissé kizökkent a gondolkodásból.
Chakna írta: Engem meg Will kért meg, hogy segítsek neki, mert bizots benne, hogy Hanako csak barátként gondol rá. A srác nem igazán tudja hogyan fejezze ki az érzéseit, főleg, hogy zavarba jön a lány közelében. Kicsit szerintem el kellene távolodnunk tőlük, mert így mindketten inkább velünk foglalkoznak, mint egymással.
pötyögtem gyors választ aktív jártasságaim mellett. És amint rányomtam a küldés gombra, a lábam alól eltűnt a talaj, és a lábamra tekeredik valami izé. Gyorsan felmérem, hogy nem vagyok egyedül ezzel, és megpróbálom amennyire ilyen testhelyzetben lehet, kifeszíteni Artemist, és leszedni Afton karjáról a csápot. Egy kézzel nehéz lesz neki védekezni.
És a koncentrációm nagyjából erre az egy lövésre elég, mert közben az én lábamon kúszik felfelé a csáp, ami elkapott, az érintése pedig szinte sokkol. Nem ember, de még így is pánikot kelt bennem a dolog. Igyekszem mély lélegzetekkel nyugtatni magam, és gondolkodás nélkül, kézzel megszabadítani magam a csáptól... hiába. Afton szavai zökkentenek ki kissé. Észre sem vettem, hogy időközben nem vettem levegőt. Előrébb viszont nem nagyon jutok, mert ilyen közelségbe... Nem tudok lőni. Miközben megnézem, Will és Hanako boldogulnak-e, keresem, milyen lényhez tartoznak a csápok. Csak van olyan távolságban is testrészük ahol meglőhetem őket, ugye?
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Küldetés] Limonádé
Willnek természetesen első dolga volt Hanakohoz sietni, és bár a tanácsra semmi szüksége volt, azért egy ideges bólintással jelezte Afton felé, hogy értette a kérést. Persze óvatosnak kellett lennie, nehogy megsértse a lányt, ezért le is tette a fegyverét a kezéből, és kézzel, puszta erővel igyekezett a csápot pixeleire hasítani. Ez nem volt egyszerű feladat, főleg mivel nagyon nehéz volt eltalálni, de egy kis idő és némi izzadtság árán azért sikerül neki megmentenie a látszólag teljesen sokkos lányt. Hanako percek óta egy szót sem szól, pusztán undorodva, remegve figyeli a lábára tekeredő mobot, ami felkúszik egészen a szoknyája alá, mire sikerül végre lefejteni. A lány akkor egészen megborzong, arcán könnyek csillognak, és kérdés nélkül Will karjaiba veti magát.
Nagy kár, hogy nincs időtök a pillanat szépségén töprengeni, mert bár Afton Chakna segítségével kiszabadult a fogságból, a látszólag tehetetlen és igencsak kétségbeesett Chakna önmagát már képtelen kimenteni a szorult helyzetből. A csápok sebzése ugyan elhanyagolható, de ahogy telik az idő, fokozatosan feljebb kúsznak, megtalálják az utat a nadrág szárán és rátapadnak a lány bőrére egészen a combja fölött. Azt hiszem, ideje lesz valamit kezdeni velük.
(A csápoknak nem látszik a testük a föld felett. Lehet, hogy csak csápból állnak és semmi más?)
Határidő: 09.01.
_________________
Börtönszörny specialista
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 623
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Limonádé
Összerezzen, ahogy hallja a pendülést, a nyíl suhanását, majd a pixelek robbanását. Karja ismét szabadon mozog, olyannyira, hogy kis híján saját magát veri orrba a felszabadult energiától. Chakna felé pillant, egyelőre csupán biccenteni van ereje hálája jeléül, majd igyekszik úgy fordulni, hogy jobban hozzáférhessen. Most, hogy a kard is használható, jobb karja már épp lendülne, mikor rájön, nem kéne ilyen elhamarkodottan cselekednie. Nem kéne megsértenie Chaknát, és nem csak azért, mert utána sárgává válna a bigyó a feje felett.
-Maradj mozdulatlan! Ne aggódj, mindjárt vége.
Bár ő maga is szinte pánikban van, egy pillanatra előszedi azt az énjét, akit a munkánál használt elsősorban. Nem számít, milyen félelem lesz úrrá őrajta, ha a másik megnyugtatásáról van szó, egy pszichológus tudja a dolgát. A kard pengéjének fénye megcsillan a csápokon, Afton pedig félretolja azzal kapcsolatos gondolatait, hogy a dögök mégis milyen helyekre szeretnének bejutni. Miféle perverz elme kódolhatta meg őket...
A kard lecsap, bár kell kettő is, mire az egyik csáp eltűnik a nő lábáról. Megvárja, amíg Chakna feljebb húzza, nehogy egy újabb csáp elkaphassa, majd megszabadítja a másiktól is. Ha minden igaz, ezzel a nő megszabadult mindentől (ha mégse, Afton ezer örömmel dolgozik tovább, immár bátrabban), majd a saját dögjei felé fordul. Mély levegőt vesz, hogy feltölthesse Kitartáskészletét, majd elkezdi a sajátjait csépelni, persze, nincs már annyi ereje, hogy megtehesse. Nem néz fel Chaknára, maga sem tudja, miért, fogait csikorgatva hol a karddal, hol ujjaival próbálja lefeszegetni magáról az utolsó csápokat.
-Menjetek el innen, még mielőtt visszajönnek. Mindjárt megyek én is utánatok! Vagy ha megajándékozol pár nyíllal, azt is megköszönöm.
Neveti el magát kissé, félretolva a kezét egy kicsit. Nem akarja, hogy Chaknát (és Hanakot, emlékezteti magát) ismét elkapják ezek a ronda dögök. Akkor már inkább őt. Persze, pasiként sem épp könnyebb a helyzet gondolata, de egy nőnek tudja jól, mennyire nagy stresszhelyzetet teremt, nekik, férfiaknak, pedig az a feladatuk, hogy ettől megkíméljék őket.
-Maradj mozdulatlan! Ne aggódj, mindjárt vége.
Bár ő maga is szinte pánikban van, egy pillanatra előszedi azt az énjét, akit a munkánál használt elsősorban. Nem számít, milyen félelem lesz úrrá őrajta, ha a másik megnyugtatásáról van szó, egy pszichológus tudja a dolgát. A kard pengéjének fénye megcsillan a csápokon, Afton pedig félretolja azzal kapcsolatos gondolatait, hogy a dögök mégis milyen helyekre szeretnének bejutni. Miféle perverz elme kódolhatta meg őket...
A kard lecsap, bár kell kettő is, mire az egyik csáp eltűnik a nő lábáról. Megvárja, amíg Chakna feljebb húzza, nehogy egy újabb csáp elkaphassa, majd megszabadítja a másiktól is. Ha minden igaz, ezzel a nő megszabadult mindentől (ha mégse, Afton ezer örömmel dolgozik tovább, immár bátrabban), majd a saját dögjei felé fordul. Mély levegőt vesz, hogy feltölthesse Kitartáskészletét, majd elkezdi a sajátjait csépelni, persze, nincs már annyi ereje, hogy megtehesse. Nem néz fel Chaknára, maga sem tudja, miért, fogait csikorgatva hol a karddal, hol ujjaival próbálja lefeszegetni magáról az utolsó csápokat.
-Menjetek el innen, még mielőtt visszajönnek. Mindjárt megyek én is utánatok! Vagy ha megajándékozol pár nyíllal, azt is megköszönöm.
Neveti el magát kissé, félretolva a kezét egy kicsit. Nem akarja, hogy Chaknát (és Hanakot, emlékezteti magát) ismét elkapják ezek a ronda dögök. Akkor már inkább őt. Persze, pasiként sem épp könnyebb a helyzet gondolata, de egy nőnek tudja jól, mennyire nagy stresszhelyzetet teremt, nekik, férfiaknak, pedig az a feladatuk, hogy ettől megkíméljék őket.
_________________
Afton- Lovag
- Hozzászólások száma : 291
Join date : 2019. Jun. 25.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 50 (59)
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Limonádé
Sikerült Afton kezét szabaddá tenni. Azt már nem látom, hogy felém mozdul először, nem magát szabadítja ki. Lefoglal, hogy kétségbeesve próbáljam letépni magamról a csápokat, főleg, hogy hiába kerestem, nem láttam "testet" a csápokhoz, amit lelőve elpixelezhettem volna a pánikomat egyre fokozva testemen kúszó undormányokat.
Afton kérésére veszek egy nagy levegőt, és minden erőmmel igyekszem visszafogni a késztetést, hogy ha hiába is, de tépkedjem a csápokat magamról.
A higgadtságom kezd visszatérni, ahogy az egyik eltűnik, és ha a rám tapadt csápokat nem is, az Aftont fogvatartó csápokat gond nélkül el tudom lőni. És látva, hogy a két fiatal már egymást öleli, nincs is akadálya, hogy a lovagot igyekezzek egy-egy lövéssel megszabadítani a rajta maradt két csáptól.
Ha minden igaz, eddigre én is teljesen szabaddá válok, és Afton kezét megfogva (A fiatalokat meg ha kellett, terelve magunk előtt) gyorsan el is hagytam a közelét a beszakadó földnek.
Afton talán érezhette a kezemen keresztül, hogy a pánik utóhatásaként még enyhén remegtem, amit én magam nem realizáltam (nem is akartam).
Fogalmam sincs, hogy kimondtam-e közben, ha csak suttogva is a lovagnak az egyetlen szót, amit képes voltam egyelőre megformálni.
- Köszönöm -
Hogy a gondolataimat eltereljem, amint biztonságosnak vélt távolságba jutottunk a csápoktól, figyelni kezdtem Willt és Hanakot. Ennek az előbbi... történésnek kellett legyen valamiféle hatása az egymáshoz való viszonyukra, ugye?
És hogy mikor engedtem el Afton kezét? Ha ő nem húzta el a kezét, akkor nekem csak akkor tűnt fel, hogy elfelejtettem elengedni, amikor szükségem lett mindkét kezemre Artemis használatához. Az érintése valahogy megnyugtatott, és természetesnek hatott.
Afton kérésére veszek egy nagy levegőt, és minden erőmmel igyekszem visszafogni a késztetést, hogy ha hiába is, de tépkedjem a csápokat magamról.
A higgadtságom kezd visszatérni, ahogy az egyik eltűnik, és ha a rám tapadt csápokat nem is, az Aftont fogvatartó csápokat gond nélkül el tudom lőni. És látva, hogy a két fiatal már egymást öleli, nincs is akadálya, hogy a lovagot igyekezzek egy-egy lövéssel megszabadítani a rajta maradt két csáptól.
Ha minden igaz, eddigre én is teljesen szabaddá válok, és Afton kezét megfogva (A fiatalokat meg ha kellett, terelve magunk előtt) gyorsan el is hagytam a közelét a beszakadó földnek.
Afton talán érezhette a kezemen keresztül, hogy a pánik utóhatásaként még enyhén remegtem, amit én magam nem realizáltam (nem is akartam).
Fogalmam sincs, hogy kimondtam-e közben, ha csak suttogva is a lovagnak az egyetlen szót, amit képes voltam egyelőre megformálni.
- Köszönöm -
Hogy a gondolataimat eltereljem, amint biztonságosnak vélt távolságba jutottunk a csápoktól, figyelni kezdtem Willt és Hanakot. Ennek az előbbi... történésnek kellett legyen valamiféle hatása az egymáshoz való viszonyukra, ugye?
És hogy mikor engedtem el Afton kezét? Ha ő nem húzta el a kezét, akkor nekem csak akkor tűnt fel, hogy elfelejtettem elengedni, amikor szükségem lett mindkét kezemre Artemis használatához. Az érintése valahogy megnyugtatott, és természetesnek hatott.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Küldetés] Limonádé
Ügyesen, bár egy kisebb lelki sokkal a tarsolyotokban leküzditek az üreglakókat és elmenekültök a helyszínről. Egy darabig Chakna terelgeti előre a fiatalokat, de egy idő után Will átveszi a vezetést, és Hanako kezét megfogva, a lányt maga után húzva indul el egy helyre, amit látszólag jól ismer. Nemsokára ki is bukkantok két hatalmasra nőtt fűzfa földre hulló ágai közül egy aprócska domb tetején, ahonnan lenyűgöző látvány tárul elétek a végtelen, virágokkal borított mezőkre. A naplemente arany fénnyel festi meg a környéket és vonásaitokat, a kellemes nyáresti szellő pedig édes virágillatot hordoz. A fiatalokat látszólag már nem is igazán kell noszogatni, Hanako tekintete szinte ragyog a gyönyörű tájat figyelve, Will pedig mindvégig az ő arcát nézi, miközben rólatok megfeledkezve átöleli a lány derekát, és elmeséli neki, hogy mindvégig ide tervezett jönni, és nagyon sajnálja, amiért ehhez egy kazamatán keresztül vezetett az út.
Ti pedig... talán még mindig egymás kezét szorongatjátok. Dolgotok végére értetek, a küldetést teljesítettétek. Talán itt az ideje, hogy egy picikét ti is megpihenjetek.
(Nem kötelező egy körben lezárni a küldetést, ha szükségetek van rá, kaptok még köröket, nyugodtan reagáljatok le mindent... főleg egymást. )
Határidő: 09.07.
_________________
Börtönszörny specialista
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 623
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Limonádé
Ő maga sem fogja fel rögtön. Feltűnik a számára a mellékes dolog, de nem teszi szóvá, nem is tesz ellene semmit. Chakna keze... ahogy húzza maga után, pedig neki kéne elől mennie...
Tudja jól, hogy semmi esélye nem lenne a nőnél, mégis jó érzés egy kicsit, csak pár kis percecskére, azt hinni, hogy talán mégis. Ugyan, mégis melyik nőnél lenne esélye valaha is? Ahhoz ő túl átlagos. Se nem menő, se nem macsó, se nem erős, se nem határozott. Az egyetlen terület, amiben az tud lenni, látszólag, mikor a gyerekek lelki világával kell foglalkoznia, odahaza, a négy fal között, mikor kettesben van a picikkel, de valójában még olyankor is rengeteget szokott kattogni az agya, hogy jól csinálja-e, amit. Nos, eleddig panasz nem érkezett, legalábbis abban a rövid időben, amíg dolgozhatott.
Ahogy kiérnek a mezőre, a sejtése pedig beigazolódott, felsóhajt és elmosolyodik. Chakna kezét fogja azóta is, és most ránéz a nőre. Mosolyogva, csupán biccent neki, majd kicsit odébb int a fejével, jelezve neki, hogy hagyják magukra a fiatalokat. William látszólag nem tud uralkodni a saját gondolatain és érzelmein, csapong, mint egy denevér az üvegkalitkában, de idővel majd össze fognak csiszolódni. Örömmel látja a megkönnyebbülést Hanako arcán, majd enyhén elhúzza Chaknát tőlük, hogy odébb menjenek, bár talán ezzel kicsit kimaradnak a legszebb látványból, de ez most nem lényeges. A fiataloké ez a küldetés, had élvezzék ki a boldog végkifejletet.
-Inkább én köszönöm. Nélküled ki tudja, mit hagytam volna ott.
Suttogja ő is inkább az orra alatt, de épp annyira, hogy Chakna is hallhassa, majd... kelletlenül, de elengedi Chakna kezét, hacsak a nő esetleg ezt nem engedi.
Másik kezével zavartan a hajába túr a tarkójánál és félrenéz, a mező irányába. Afton, össze kellene szedned magad. Érzi, hogy most nem lenne idevaló valami ordenáré nagy...
-Ha keletkezik egy állóvíz, ami csak 365 napig létezik, az az évnyi-tó?
...vicc.
Némi kínos másodperc után lehajtja a fejté és eltakarja az arcát a kezével.
-Jaj, nekem, bocsi. Ez most csak úgy kicsúszott, sajnálom. Ez nagyon rossz volt.
Tudja jól, hogy semmi esélye nem lenne a nőnél, mégis jó érzés egy kicsit, csak pár kis percecskére, azt hinni, hogy talán mégis. Ugyan, mégis melyik nőnél lenne esélye valaha is? Ahhoz ő túl átlagos. Se nem menő, se nem macsó, se nem erős, se nem határozott. Az egyetlen terület, amiben az tud lenni, látszólag, mikor a gyerekek lelki világával kell foglalkoznia, odahaza, a négy fal között, mikor kettesben van a picikkel, de valójában még olyankor is rengeteget szokott kattogni az agya, hogy jól csinálja-e, amit. Nos, eleddig panasz nem érkezett, legalábbis abban a rövid időben, amíg dolgozhatott.
Ahogy kiérnek a mezőre, a sejtése pedig beigazolódott, felsóhajt és elmosolyodik. Chakna kezét fogja azóta is, és most ránéz a nőre. Mosolyogva, csupán biccent neki, majd kicsit odébb int a fejével, jelezve neki, hogy hagyják magukra a fiatalokat. William látszólag nem tud uralkodni a saját gondolatain és érzelmein, csapong, mint egy denevér az üvegkalitkában, de idővel majd össze fognak csiszolódni. Örömmel látja a megkönnyebbülést Hanako arcán, majd enyhén elhúzza Chaknát tőlük, hogy odébb menjenek, bár talán ezzel kicsit kimaradnak a legszebb látványból, de ez most nem lényeges. A fiataloké ez a küldetés, had élvezzék ki a boldog végkifejletet.
-Inkább én köszönöm. Nélküled ki tudja, mit hagytam volna ott.
Suttogja ő is inkább az orra alatt, de épp annyira, hogy Chakna is hallhassa, majd... kelletlenül, de elengedi Chakna kezét, hacsak a nő esetleg ezt nem engedi.
Másik kezével zavartan a hajába túr a tarkójánál és félrenéz, a mező irányába. Afton, össze kellene szedned magad. Érzi, hogy most nem lenne idevaló valami ordenáré nagy...
-Ha keletkezik egy állóvíz, ami csak 365 napig létezik, az az évnyi-tó?
...vicc.
Némi kínos másodperc után lehajtja a fejté és eltakarja az arcát a kezével.
-Jaj, nekem, bocsi. Ez most csak úgy kicsúszott, sajnálom. Ez nagyon rossz volt.
_________________
Afton- Lovag
- Hozzászólások száma : 291
Join date : 2019. Jun. 25.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 50 (59)
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Limonádé
Örülök, hogy egy idő után csak sétálnom kell a fiatalok után. Eddigre már nem is húzom magam után Aftont sem. Elég messze voltunk a csápos lényektől.
Én is ámulva nézem a dombról elénk táruló látványt. Ha kicsit esetlen is még... Will tudja mivel lehet valakit lenyűgözni.
Megérezve Afton finom kézmozdulatát ránézek a férfira, cinkosan elmosolyodom, és bólintok. Igaza van, nincs már ránk szükség itt.
Ettől függetlenül nem engedem el Afton kezét, hanem sétálok mögötte pár lépéssel odébb. Jó, hogy itt van. Hanako jól választott magának kísérőt.
Kissé döbbenten nézek fel a szavaira. Ugyan már... Ha nem vagyok ott, valószínűleg kevésbé kapkodott volna, és gyorsan kiszabadította volna magát.
A gondolatmenetemet megakasztja, hogy elhúzza a kezét. Nem akadályozom meg benne, eddig sem tettem, de azért egy fájó pillantást vetek a valamiért hideg kezemre, mielőtt egy nagyobb levegővétellel elengedem a dolgot.
Nem is értem miért fordult meg egyáltalán a fejemben, hogy foghatta volna még egy kicsit a kezemet. Hiszen én sem akarom, hogy közel kerüljön hozzám.
Megrökönyödve nézek fel a gondolatkavalkádból a semmiből jövő megszólalására... hogy egy lélegzetvétellel később könnyezve nevessek a viccen, aminek semmi keresnivalója nem lett volna itt, de éppen ezért egycsapásra elűzte a zavaró gondolatokat, és a feszültséget, amit az üreglakók okoztak. Rég nem nevettem ennyire felszabadultan, és sokáig nem is tudom abbahagyni.
- Ha meg elront valamit, akkor bánya-tó - ökörködök kicsit én is nevetve. Közben leülök a fűbe és a hátam mögött támaszkodva nézem az égre programozott felhőket. Az ilyen pillanatok... Tarthatnának örökké. Amikor nem kell aggódni semmiért, másokért... egyszerűen poénkodva élvezhetjük a pillanatot.
Én is ámulva nézem a dombról elénk táruló látványt. Ha kicsit esetlen is még... Will tudja mivel lehet valakit lenyűgözni.
Megérezve Afton finom kézmozdulatát ránézek a férfira, cinkosan elmosolyodom, és bólintok. Igaza van, nincs már ránk szükség itt.
Ettől függetlenül nem engedem el Afton kezét, hanem sétálok mögötte pár lépéssel odébb. Jó, hogy itt van. Hanako jól választott magának kísérőt.
Kissé döbbenten nézek fel a szavaira. Ugyan már... Ha nem vagyok ott, valószínűleg kevésbé kapkodott volna, és gyorsan kiszabadította volna magát.
A gondolatmenetemet megakasztja, hogy elhúzza a kezét. Nem akadályozom meg benne, eddig sem tettem, de azért egy fájó pillantást vetek a valamiért hideg kezemre, mielőtt egy nagyobb levegővétellel elengedem a dolgot.
Nem is értem miért fordult meg egyáltalán a fejemben, hogy foghatta volna még egy kicsit a kezemet. Hiszen én sem akarom, hogy közel kerüljön hozzám.
Megrökönyödve nézek fel a gondolatkavalkádból a semmiből jövő megszólalására... hogy egy lélegzetvétellel később könnyezve nevessek a viccen, aminek semmi keresnivalója nem lett volna itt, de éppen ezért egycsapásra elűzte a zavaró gondolatokat, és a feszültséget, amit az üreglakók okoztak. Rég nem nevettem ennyire felszabadultan, és sokáig nem is tudom abbahagyni.
- Ha meg elront valamit, akkor bánya-tó - ökörködök kicsit én is nevetve. Közben leülök a fűbe és a hátam mögött támaszkodva nézem az égre programozott felhőket. Az ilyen pillanatok... Tarthatnának örökké. Amikor nem kell aggódni semmiért, másokért... egyszerűen poénkodva élvezhetjük a pillanatot.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Küldetés] Limonádé
Ezek után kezdi kapizsgálni, Sugar vajon miért mondott neki nemet. Nem sok nő szereti az ilyen... fárasztó humorral rendelkező pasikat, de ő egyszerűen képtelen komoly lenni ilyen helyzetekben. Persze, mélyen tudja jól, hogy a komolyság néha előbbre való, de abban a szellemben nőtt fel, hogy a humor nagyon sokszor olyan helyzeteken képes átsegíteni az embert, amiket másképp képtelenség átvészelni.
Chakna viszont... nem tudja, hogy neki segítene-e egyáltalán. Mélyen eltemette magában az emlékeket arról, mikor napokra egymás testébe voltak zárva, és amiket akkor esetleg megtudott; persze tudja jól, hogy nem mindent. Biztos benne ezen kívül, hogy egy ilyen gyönyörű, szép, kedves és okos nőnek talán nem is egy, de ezer udvarlója akadhat. Még egy már nem igazán kellhet neki.
Mikor viszont Chakna nevetni kezd, csodálkozva fordul felé és nézi végig, majd ő maga is mosolyra gyúl.
"Tetszik neki! Tetszik neki!"
Hangoztatja az elméje olyan túláradó boldogsággal, amit ha a hangja el is tud rejteni, de a szemei annál kevésbé. Főleg, mikor a nő szintén elejt egy poént, amit...
-Ezt nem is ismertem. Ez nagyon jó!
Neveti el magát ő is, kacag másodpercekig, mire eszébe jut, hogy talán a hangjuk elhallatszik a fiatalok felé is és megzavarhatja a kis randevújukat. Megfogja Chakna vállát, majd inkább átkarolja, hogy odébb menjenek, szinte egymást támogatva a nevetésben, pedig ez a két vicc szinte megihlette, és úgy érzi, hogy valami... gát nyílt meg valahol benne.
-Na várj, tudok egy jobban idevalót. -biccent a mező felé, majd megköszörüli a torkát. -Bár ezt lehet, ismered. Tudod, hogy hol legelnek a CD lemezek? ... Disk réten.
Hagyott pár másodpercet Chaknának, hogy akár egyszerre mondják ki a választ, akár elárulhassa, hogy nem tudja, vagy gondolkodik, de feladja.
Nos, ha csak egy jó barátra lelhetett, akivel öröm vicceket mesélni egymásnak, és élvezi, már megérte. Mosolyogva figyeli Chakna nevetését, a jókedvét, és repes a szíve, amiért, ha csak erre a pár percre is, de kihúzhatja őt a mindennapok és az élet stresszéből. Ha csak most kicsit elfeledtetheti vele mindazt a rosszat, ami történt vagy történni fog, ő attól már boldog.
Jó lenne, ha ezt többször is megtehetnék. Bár ennek nincs akadálya, ha úgy vesszük, gondolja magában.
Chakna viszont... nem tudja, hogy neki segítene-e egyáltalán. Mélyen eltemette magában az emlékeket arról, mikor napokra egymás testébe voltak zárva, és amiket akkor esetleg megtudott; persze tudja jól, hogy nem mindent. Biztos benne ezen kívül, hogy egy ilyen gyönyörű, szép, kedves és okos nőnek talán nem is egy, de ezer udvarlója akadhat. Még egy már nem igazán kellhet neki.
Mikor viszont Chakna nevetni kezd, csodálkozva fordul felé és nézi végig, majd ő maga is mosolyra gyúl.
"Tetszik neki! Tetszik neki!"
Hangoztatja az elméje olyan túláradó boldogsággal, amit ha a hangja el is tud rejteni, de a szemei annál kevésbé. Főleg, mikor a nő szintén elejt egy poént, amit...
-Ezt nem is ismertem. Ez nagyon jó!
Neveti el magát ő is, kacag másodpercekig, mire eszébe jut, hogy talán a hangjuk elhallatszik a fiatalok felé is és megzavarhatja a kis randevújukat. Megfogja Chakna vállát, majd inkább átkarolja, hogy odébb menjenek, szinte egymást támogatva a nevetésben, pedig ez a két vicc szinte megihlette, és úgy érzi, hogy valami... gát nyílt meg valahol benne.
-Na várj, tudok egy jobban idevalót. -biccent a mező felé, majd megköszörüli a torkát. -Bár ezt lehet, ismered. Tudod, hogy hol legelnek a CD lemezek? ... Disk réten.
Hagyott pár másodpercet Chaknának, hogy akár egyszerre mondják ki a választ, akár elárulhassa, hogy nem tudja, vagy gondolkodik, de feladja.
Nos, ha csak egy jó barátra lelhetett, akivel öröm vicceket mesélni egymásnak, és élvezi, már megérte. Mosolyogva figyeli Chakna nevetését, a jókedvét, és repes a szíve, amiért, ha csak erre a pár percre is, de kihúzhatja őt a mindennapok és az élet stresszéből. Ha csak most kicsit elfeledtetheti vele mindazt a rosszat, ami történt vagy történni fog, ő attól már boldog.
Jó lenne, ha ezt többször is megtehetnék. Bár ennek nincs akadálya, ha úgy vesszük, gondolja magában.
_________________
Afton- Lovag
- Hozzászólások száma : 291
Join date : 2019. Jun. 25.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 50 (59)
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Limonádé
Chak egy záróra várunk ide, de már túl sok ideje. Megkérem Chaknát, hogy jelezze, mikor tud legközelebb írni, más esetben a küldetést jövő hét végén lezárom.
_________________
Börtönszörny specialista
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 623
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Limonádé
A felszabadult hangulat nem engedte, hogy visszatérjenek a zavaró gondolatok. Kivételesen nem vettem észre, hogy Afton hogy felvillanyozódott tőle, hogy értékeltem a poénját.
A nevetését veszem csak észre, de ez nem akasztja meg az én nevetésemet, és ha kifejezetten kellemetlen is, de a fiatalokat… szinte teljesen elfelejtettem.
A nevetést egy pillanatra abbahagyom, ahogy Afton hozzám ér. Talán a riadalom is átsuhan a tekintetemen. Aztán visszasüklyedek a nevetés gyógyító mocsarába. De mostmár saját magamon nevetek. Hiszen… Semmi rossz nem történik attól, hogy így egymást átkarolva-nevetve kicsit arrébb megyünk. A barátok szoktak ilyet, igaz? Aftonnak pedig egyébként is van szerelme, ha… nem is tudott kiteljesedni.
Persze nekem ehhez semmi közöm. Tudnom sem szabadna róla.
Ahhoz viszont ez a tudás elég, hogy felszabadult tudjak maradni, és viccelődni.
És való igaz, hogy nem kellene a fiatalokat zavarni.
Kiváncsian tártam szét a karom, mosollyal az újabb kérdésre. Ha rá is tudtam volna jönni a válaszra, neg szerettem volna adni azt az örömöt Aftonnak, hogy újat áruljon el.
Mostmár kevésbé intenzíven, de újra felnevettem.
-De csak diszkréten, nehogy zavarják az adat-halászokat - csóváltam a fejem. A nap lassan lement, így ha a fiatalok is úgy döntöttek máshol folytatják a beszélgetést, elbúcsúztam tőlük, Willre kacsintva szépes mosollyal. Örültem a boldogságuknak, és annak, hogy ahogy az elején is sejtettem… tulajdonképpen semmi szükség nem lett volna a jelenlétemre, azon kívül hogy megnyugtatta kicsit a fiút.
Ami Afton illeti… Ha reggel lett volna biztos megkérdeztem volna, hogy van-e kedve egy kávé mellett még kibeszélni a fiatalok ügyét (természetesen. Mi mást?) így viszont csak magamban reméltem, hogy a jó kapcsolat megmarad rendszeres találkozás formájában is.
A nevetését veszem csak észre, de ez nem akasztja meg az én nevetésemet, és ha kifejezetten kellemetlen is, de a fiatalokat… szinte teljesen elfelejtettem.
A nevetést egy pillanatra abbahagyom, ahogy Afton hozzám ér. Talán a riadalom is átsuhan a tekintetemen. Aztán visszasüklyedek a nevetés gyógyító mocsarába. De mostmár saját magamon nevetek. Hiszen… Semmi rossz nem történik attól, hogy így egymást átkarolva-nevetve kicsit arrébb megyünk. A barátok szoktak ilyet, igaz? Aftonnak pedig egyébként is van szerelme, ha… nem is tudott kiteljesedni.
Persze nekem ehhez semmi közöm. Tudnom sem szabadna róla.
Ahhoz viszont ez a tudás elég, hogy felszabadult tudjak maradni, és viccelődni.
És való igaz, hogy nem kellene a fiatalokat zavarni.
Kiváncsian tártam szét a karom, mosollyal az újabb kérdésre. Ha rá is tudtam volna jönni a válaszra, neg szerettem volna adni azt az örömöt Aftonnak, hogy újat áruljon el.
Mostmár kevésbé intenzíven, de újra felnevettem.
-De csak diszkréten, nehogy zavarják az adat-halászokat - csóváltam a fejem. A nap lassan lement, így ha a fiatalok is úgy döntöttek máshol folytatják a beszélgetést, elbúcsúztam tőlük, Willre kacsintva szépes mosollyal. Örültem a boldogságuknak, és annak, hogy ahogy az elején is sejtettem… tulajdonképpen semmi szükség nem lett volna a jelenlétemre, azon kívül hogy megnyugtatta kicsit a fiút.
Ami Afton illeti… Ha reggel lett volna biztos megkérdeztem volna, hogy van-e kedve egy kávé mellett még kibeszélni a fiatalok ügyét (természetesen. Mi mást?) így viszont csak magamban reméltem, hogy a jó kapcsolat megmarad rendszeres találkozás formájában is.
_________________
"Álmomban újra visszatér hozzám... Én újra, és újra próbálom elengedni... De az emléke velem marad ... mindig."
Chakna- Íjász
- Hozzászólások száma : 1337
Join date : 2016. Nov. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Föld ^^
Karakterlap
Szint: 48
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: [Küldetés] Limonádé
Ha távozás közben még rájuk lestek, láthatjátok, hogy a fiatalok között elcsattant az első, igazán ügyetlenre sikeredett csók. Úgy látszik, küldetésetek sikerrel járt.
Köszönöm, hogy velem voltatok!
Köszönöm, hogy velem voltatok!
Alap jutalmak
Afton: 340 exp, 350 arany
Chakna: 340 exp, 350 arany
Ércek és növények
Chakna:
Növénylátás: Tier 1, 100 -> 100
3 Kis Tövisgyökér 5 Faeno Levél 3 Barna Gomba 6 Tövisgyökér 3 Vörös Pitypang
Afton:
Növénylátás: Tier 1, 61 -> 81
6 Kis Tövisgyökér 6 Faeno Levél 2 Barna Gomba 4 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang
Receptek
Chakna:
Fegyver Élesség Potion Recept
Afton:
Gyenge Frissítő Potion Recept
Gyenge Adrenalin Potion Recept
Hallgatózás
Chakna (Hallgatózás 1. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál kettőt levonva.
Céhbónuszok
Afton céhe 350 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 680 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz ) Hinari 97 exp, Ozirisz 97 exp, Silence 97exp, Mirika 97 exp, Leonard 97 exp, Afton 97 exp, Makuda 98 exp
Chakna céhe 175 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 170 expet kapnak.
Chakna 56 exp, Enheriel 57 exp, Takada Hiroshi 57 exp
_________________
Börtönszörny specialista
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 623
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
2 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
» [Küldetés] Személyiségzavar
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
» [Küldetés] Személyiségzavar
2 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.