[Küldetés] A legsötétebb rémálom

Bakker! Nem vagyok a helyzet magaslatán. Sem mint harcos, sem mint parancsnok. A karizmám olybá tűnik nem elég nagy és jó ahhoz, hogy az állítólag, idézőjeles seregem egyáltalán megfontolja a szavaim komolyan vételét. Csak támadnak tovább, mintha mi sem történt volna.
Az egyik csapásom legalább sikerült. Jól arcon töröltem vele a banyát, de annak a hátából egy nagy fekete repülő monsta villant elő, amivel hősiességem fénye végleg alulmarad a verekedésben. Legalábbis úgy látszik.
Az íjász ügyesebb, mint hittem, frankón lelövi a dögöt. Ezért még kezet fogok vele. Himécske hozza a formáját. Szerencsétlen lánynak nem akar összejönni ez a mai nap, de nem vágok grimaszt, nehogy elvegyem a kedvét a további hadakozástól. A kalóznak odakiáltanám, hogy "Harr-harr!", de a csatára kell koncentrálnom.
Hol is tartottam? Ott, hogy a parancsaimra füttyöt hányó banda élmezőnyében csapkodom tovább a hulla szerű asszonyságot. A repülő mizériával foglalkozzon az íjász meg Himécske... Áhh! Nem lesz ez jó így sem!
- Te gonosz lény! Megbüntetlek szörnyű tetteidért! - kiáltom a szárnyas fenevadnak, s buzogányomat meglengetve ott termek előtte, hogy rá is csapjak egyet, vagy kettőt, vagy amennyit tudok!

[Nem tudom így hirtelen, hogy Caiust mennyiszer támadhatom... Szóval kettőt dobok!]

Tehát ha jól értem, mind a négyen Caiust támadtátok. Van aki el se találja, mert a lény kikerüli az ütseit. Jin ütése és alex nyílvesszője pedig átszalad a vihogó szörny testén. Életpontot nem veszít. Hoppácska, nincs is életsávja és indikátora sem. Salazar teste vonaglani kezd, hogy kiszabaduljon Jin lába alól, közben pedig egy jól irányzott rúgással megfosztja Yurihimét 7 életponttól. A banya életpontja egyébként nem csökkent. Ekközben Caius Jint támadja meg, szárnyával úgy szeli keresztül a harcművészt, mintha végtagja légnemű lenne, mintha maga volna egy szellem. Ennek ellenére Jin 8 életpontot veszít.

Helyzetjelentés életpontügyileg:
Lewis: 43/60 HP +2 páncél
Jin: 5/20 HP +0 páncél - piros zóna
Alex: 14/20 +2 páncél
Hime: 6/15 +0 páncél - piros zóna

A lény, vagyis inkább szörnyeteg elkerülte naginatám csapását, kétségbeejtő helyzetet teremtve ezzel. Csupán az segített valamelyest megnyugodni, hogy nyilvánvalóan nem az én ügyetlenségem okozza a kudarcot, hiszen Lewis-sama buzogánya elől is kitért a mozgékony parazita. Viszont sem Alex-sama, sem Jin-sama nem tudta megsebezni Caius-samát, egyszerűen átrepültek rajta a támadások, mintha valami szellem volna. Közben vészesen csökkent Jin-sama és a saját csíkom is, ami elméletileg az életünket jelentette, ha jól emlékeztem Nem tudtam, mitévő legyek. Saját magamat nem féltettem, de Jin-samát annál inkább, csakhogy nem volt hozzá jogom, hogy elrángassam. Ez az ő döntése kellett hogy legyen, úgy mint nálam. Segíteni viszont már nem tudtam rajta azzal a különös támadással. Nem volt más választásom, tovább kellett hadakoznom, még ha egy földön fekvő ellenfelet nem is illik megtámadni. Lewis-sama és Jin-sama érdekében cselekednem kellett, és bíztam benne, hogy azzal amit csinálok, sikerül kiűzni a gonoszt szegény Salazar-samából >.<

Mi a fene?! Na jó, most már kezd rohadtul idegesítő lenni, hogy állítólag én vagyok a parancsnok, de senki sem hallgat rám. Megelégeltem, hogy a szavaim egyik fülükön be, másikon ki. Hát a fenének kellene amúgy ilyen szedett-vedett banda?! Túl gyorsan elhalálozunk, s ha a lelkesedés megvan a srácokban, tehetségben meg skillekben még oda kell pakolniuk a pontokat, meg a testyüket is oda kell tenni.
- Na ebből már elég! - kiáltom, majd ha tudom megragadom a kalózt a grabancánál fogva, s súlyemelésemet latba vetve elhajítom a kijárat felé olyan messzire, amennyire csak tudom.
- Sajnálom kedves! - ragadom meg Himécskét is, habár őt sokkal finomabban és odafigyelve, hogy ne érjek kényes pontra. Majd őt is módszeresen elhajítom próbálva úgy irányzékolni, hogy a kalózra essen rá. Ezután az íjász felé fordulok, s próbálok mérges arcot magamra ölteni, melyhez a motivációt abból a dühből nyerem, mi itt kerekedett felém abból kifolyólag, hogy itt vagyunk. Logikus, nemdebár?
- KI-FE-LÉ! - mutatok minden egyes szótag szótagolásának szótagolásakor kegyetlenül az ajtó felé, hogy arra sarkalljam a kedves íjászt: Ugyan induljon már meg, vagy én rugdosom el odáig, miközben fél kézzel még mindig zombi-asszonnyal meg szellem-pajtival hadakozok. A fene vigye el!
- Rút boszorka és furcsa lény. Adjátok meg magatokat az igazság nevében, vagy...Az igazság ökle lesújt rátok és haragja nem kíméli bűnös lelketeket..! - dőlnek belőlem igéző szavaim, de lábammal egyre csak hátrálok a pajzsot szorongatva magam előtt, a buzogányt meg néha fenyegetően meglendítem, hagy rosáljanak csak be lovagi karizmámtól.
És hogy a többiek hallgatnak-e rám végül? Lehetséges, hogy valójában droidok és ezért nem figyelnek az emberi szóra! Ehh, de ez azt jelenti, hogy meg kell találnom a hozzájuk tartozó távirányítót...