Re: [Küldetés] A legsötétebb rémálom

by **Shade** Szomb. Márc. 16 2013, 06:10

(Előző Kör)Nesz sem volt a teremben, és fénynek is alig volt nyoma. Ijesztő volt, belegondolva ilyenkor mindenki érzékszervei, és reflexei borotva élesek. Elképzelhető hogy az adott dologra milliomod másodpercekkel alatt, tudnánk reagálni. A csapat viszont, úgy tűnt, hogy nem szándékozik egy csapatként mozogni, sokkal inkább hasonlítottunk solo játékosok egy kis, épp' bossölő hadjáratra indult csoportjára, akik éppen kitisztítják az utat maguk előtt. Nem értettem, hogy mi értelme van annak, hogy szétbomolva járkálunk mikor csapatban jobban tudnánk vigyázni egymásra. Ennek ellenére belementem a játékba, szóval én is felderítősdit játszottam a többiekkel. A terem széle környékén sétálgattam, állandóan körbenézve, és a terem középpontja körül sétálgatva. Külső szemlélő számára úgy nézhettem ki, mint egy a Nap körül keringő bolygó, ami a saját tengelye körül is kering. Már több mint négyszer járkáltam körbe, de sehol semmi, az inda óceánokat, és a falakat leszámítva. Mikor majdnem befejeztem az ötödik kört, a hullacsendben, egy kis neszt hallottam, igaz csak egy század másodpercre, de ezt követően kúszó indákra lettem figyelmes, amik a falhoz szorítottak.
~Meg kellett volna vennem az Akrobatikát... vagy az Észlelést.~ gondoltam, de sajnos máskorra kellett volna tartanom ezt a felismerést, ugyanis az egyik inda rám tekeredett, mire rémülten indítottam meg felé a fegyveremet.
-Te szemét izé!- ordítottam, ez pedig visszhangot vert a teremben. A fegyverem úgy csapta ketté a növényt, mintha korhadt fa lenne. De hiába ütöttem, mivel mintha egy fajta hydra lenne kettő, ugyanolyan jött a helyére. Kitartottam az álláspontom mellett, hogy nem hagyom legyűrni magam. Rövidesen viszont a számbeli előny a természet oldalára billentette a harc menetét, gátolta a mozgásomat, és rövidesen lerántott a földre, amire nyögéssel válaszoltam. A növényeknek undorító bűzük volt, nem tudtam, hogy létezik a három hetes zokniimnál büdösebb a világban. De úgy tűnt, hogy most a bűznek új értelmet kellett adnom, akkor, és ott. A testemre gubóként tekeredő indák ellen ugyanúgy küzdöttem, mint annak előtte. (User: Tisztára, mint Ron Weasley, és az Ördöghurok esete, csak itt nem fojt meg ha kapálózol. O.o). Halottam néhány külső zajt, de nem tudtam mi az, mivel a növény tenger eltakarta a rémült, kétségbeesett arcomat. Tovább folytattam a küzdelmet.

(Mostani Kör)Küzdelem hangja hallatszott, de én még ekkor is makacsul kapálóztam, és ficánkoltam, mintha csak egy emberszerű, mégis vízi állat lennék, amit most halásztak ki. Ilyen érzés lenne halnak lenni? Ígérem nem fogok több halat enni, akár mennyire is finom, csak engedjetek el, vegetáriánus is leszek! >.< De az üzlet nem tetszett a sorsnak, úgyhogy nem adott lehetőséget arra, hogy kiszabaduljak. A harc zaj elhallgatott. Majd az eddiginél még töményebb bűz tört elő a rothadó húsos, belekre hasonlító indákból, akármennyire is hozzászoktam a szaghoz ez már túl ment minden tűréshatáron. Köhögtem, és fuldokoltam, hányingerem volt.
-Köh... ez... köh... köh... undorító...- motyogtam jó néhány köhögés közepette. Pár másodperc múlva éreztem, hogy kezdek álmosodni, egyre nehezebb volt nyitva tartani a szememet, mintha csak ólomból lettek volna a szempilláim. Legközelebb edzeni kellene a szemizmaimat. Lecsukódtak a szemeim, és elvesztettem az eszméletem, az érzékszerveim eltompultak, és a saját tudatom zárt világába kerültem. Álmodni, nem álmodtam, sokkal inkább egy megnyugtató, csendes, sötét világban voltam. Az álom világ számomra pillanatok leforgása alatt eltűnt, majd a szemem kinyitása közben egyfajta elképzelt Nagy Bummot imitált, ami hatalmas fénnyel járt, és nagy hanggal, akár mennyire nem terjedt az űrben a hang. Nagy valószínűséggel ezt csak azért éreztem, mert az agyam hozzá szokott a csendhez, és a sötéthez, így a kis fényt, és hangot hatalmas fényrobbanásnak, és iszonyatos hangzavarnak érzékelte. Fájdalom. Ez volt az első érzés amit felfogtam. Kábult voltam, homályosan láttam, de a hallásom úgy tűnt, hogy gyorsan rendbe jött, és munkához látott. Alig néhány másodperccel később, a látásom is követte. Lassan a csuklómhoz néztem, és elborzadtam. A húsom eldeformálódott, és bilincsként szolgált, de legalább a vér nem spriccelt belőle. Majd a lábaimat néztem meg, ott sem volt jobb a helyzet. Oldalra pillantottam, mire több társamat is megláttam. Az előttünk tornyosuló asztalon nem tudtam ki van. Néhány másodperc múlva egy csikorgó, irritáló hang hallatszott, beszélt.
-Szépnek találod Caius?- kérdezte a hang. Ki ez? Mi történik? Miért történik? Meg fogunk halni?

by **Yurihime** Vas. Márc. 17 2013, 19:28

Rémülten nyílt tágra a szemem, és ha nem lett volna az egyre fullasztóbb levegő, bizony isten felkiáltok, ám imigyen csak köhögésre futotta. Úgy gondoltam, hogy ha nem ingereljük a lényt, akkor nem fog nekünk támadni, de figyelmeztetésemmel elkéstem. Nem elég, hogy Alex-samát is lefogták az indák, ami csakis az én hibám, hiszen én bőszítettem fel a növényt a botladozásommal, de a látvány, ahogy Jin-sama és különösen Lewis-sama áldozatául esett a gólemnek, nagyon megijesztett. Aggódva kémleltem a földön elterülő fiatalembereket, és nagy kő esett le a szívemről, mikor láttam, hogy mindketten rendben vannak többé-kevésbé. Úgy rémlett, hogy amíg az a csík zöld, addig biztonságban vannak. Azonban ahogy az émelyítő élmény hatalmába kerített, úgy tompult el fokozatosan az elmém is. Rám tört a kábaság és a fejfájás, a szemeimet egyre nehezebbnek éreztem. Nem bírtam nyitva tartani őket.
Zúgó fejjel tértem magamhoz, és ahogy érzékeim kitisztultak, úgy kapott el az intenzív szagérzéstől az erős köhögés. Különös pózban leledzettem, kényelmetlenségemből mozgással próbáltam kiszabadulni, de.... nem ment. Könnyezett a szemem a köhögéstől, ám kipislogtam a nedvességet, hogy meg tudjam nézni, hol is vagyok. Vagyis vagyunk. Hiszen ahogy körbepillantottam, felfedeztem mindenkit.
- I-igen, azt hiszem ^.^" - válaszoltam Jin-sama kedves és aggódó érdeklődésére, hogy ne hagyjam kétségek között, bár jómagam nem tudtam, hogy is vagyok éppen, amíg meg nem pillantottam, hogyan kötözték ki a karomat. Tágra nyílt a szemem ismét, és görcsölni kezdett a gyomrom. Elfogott a hányinger. Becsuktam a szememet, de remegni kezdtem így is. Mi történik velünk? Kudarcot vallottunk volna máris? Nem, az nem lehetett, Lewis-sama bizonyosan ki fog találni valamit, amivel hősiesen megmentheti a rabságba esett kisasszonyt és kivezet bennünket innen anélkül, hogy bármi bajunk esne. Ugye?

// Hálásan köszönöm a türelmet ^.^" //

by **Rosalia** Csüt. Márc. 21 2013, 02:11

[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 72903101514865739668021

Lady Salazar

Nos, ez a bájosnak éppen nem mondható hölgy lép elétek, s a kőasztal mellett állapodik meg Juurei lábánál. Szemből, az árnyakból tűnik elő. Testén fekélyek, kelések burjánzanak, a bőr szó szerint rátapad a csontjaira, néhol cafatokban hiányzik és a belső szervei kivillannak, haja pedig nem éppen olyan, mint aki a forásztól jött. Ezt a küllemet látva már sokkal könnyebb az iménti hangot hozzápárosítani a gazdájához. Elmaradhatatlan a piros indikátor a feje fölül, az említett Caiusnak viszont nyomát sem látni.
- Hmm, valóban gyönyörű, kiváló választás - hallatszódik egy férfi hang közvetlenül a Lady háta mögül, amely szóról szóra vált a mély baritonról férfiatlanul magas hangra. Úgy trillázik a hangszínével, hogy az már idegesítő. Tulajdonosát azonban még mindnig nem látni, semmilyen indikátor nem jelzi jelenlétét. - De nekem a szöszi fiú is tetszik, imádnivaló ahogy rikoltozik. - fejezi be kéjesen a férfi hang.
- Döntöttem, ezzel a résszel kezdem - túr bele a nő Juurei hajába - Régóta vágyom ilyen dús loboncra, de ezek az ifjak olyan igénytelenek tudnak lenni. A sok szintetikus anyag tönkreteszi a hajkoronájukat. Ellenben az övé, valóban gyönyörű - ismétli meg Caius szavait Salazar. Hosszú, ívelt pengéjű tőr villan a nő kezében, mellyel az asztalhoz kötözött társatok felé közelít. Megmarkolja a haját, hogy skalpját vehesse, ám a titokzatos férfi figyelmezteti.
- Ébredeznek a kis drágáim. Felébresztetted őket, rossz kisfiú - szidja le Alexet Caius. Jin kérdésére csak legyint a Lady - Hallgass, csend legyen. Koncentrálnom kell. Tökéletes munkát akarok végezni.
Ekkor azonban megtörténik az, amire nem számított a nő: Alex elszakítja önnön testéből kreált béklyókat! Nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy még a beavatkozás előtt bármelyik áldozatnak lesz annyi lelki ereje, hogy megcsonkítsa magát. Fájdalomérzet persze nincs, de az emberek nehezen tudják kizárni a tudatukból azt, hogy a saját húsukkal vannak megkötözve. Alex veszít végtagonként 1-1 HP-t, tehát összesen 4-et, ám teljesen kiszabadul a fogságból. Kábaságán minél előbb uralkodnia kell, mert egyre rohamosabb léptekkel közelít felé Lady Salazar kezében a tőrrel, szemei pedig tüzet hánynak, amiért nem foglalkozhat nyugodtan a prédájával.

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 23 2013, 11:01

>>Tetszik a felállás :3 <<

Őrült dühvel rugaszkodott neki béklyóinak, s az innen, onnan kiszűrődő hangok nem tudták eltántorítani eredeti elképzelésétől. Ő márpedig nem lesz inda! Ha a fene fenét eszik, akkor sem! Rángatta karjait, rugaszkodott előre, ahogy csak bírt, tudott, kicsinyke pontjaihoz mérten, de elszántan. Mindenre készen. Nem hallotta Jint, Yurihimét, csak azt, hogy "Nem leszek inda" Nem és kész! ÉS ezt prezentálta is, mármint akaratát, a többieknek is, és legfőképp az előttük álldogáló, nem éppen szépségnek nevezhető húscafatnak is. A látvány borzasztó volt, és más esetben, talán elborzadt volna, most viszont csak kombinált.
~Őmiatta kellünk!! Ő áll az egész mögött!
Hirtelen minden dühe felé fókuszálódott, és teljes erejével húzta meg húsköteleit egy nagy rántással. Földre érkezvén, a 4 hp pontot észre se vette, csak a kábaság, és a pillanatnyi meglepetés volt csupán. Sikerült! Felnézett, és első lépésével kissé dülöngélve ugyan, de a lendületet véve, és amennyire a kis köztük lévő tér engedte, ő bizony nekirohant a késes hölgyikének. Elengedhetetlen volt a hozzá párosuló csata kiáltás, ami egy "Ááhhhr"-ban jutott felszínre. Ha a nő jk, akkor egy dühös, vadállat módjára felé csörtető férfit láthat maga előtt, akinek a szeme vészjóslón villan meg a kis fényben, ami itt rekedt. Halált sugall. Azt, hogy nem áll le, ha megteheti. Meg is öli.
Egyik kezével a kést tartó csukló felé mozdult, míg a másikkal a nyakát célozta meg, s egész testével próbált ránehezedni. A lendületével akarta ellensúlyozni súlyemelése hiányát, hogy mégiscsak a földre kényszerítse az oszló hústömeget.
Ha sikerül, ütni fogja, ahol csak éri. HA elsőre nem sikerül, mert még szédeleg, akkor másodikra, vagy harmadikra, mindegy már, addig, amíg csak lehet.

by **Tetsuko Jin** Kedd Márc. 26 2013, 14:34

// Homár-san szép felállás. Ott van két bomba nő kifeszítve, de neked az a csúnya valami kell Razz

xD //

Alig tértem magamhoz és mire felfogtam a helyzetemet, már majdnem teljesen tisztán is láttam. A kábaság még nem múlt el, ráadásul a bűz is körül leng minket. Olyan orrfacsaró, hogy képtelen voltam tőle koncentrálni. ezt egy emberi orrocska képtelen megszokni. Alex-san üvöltése, kiabálása segített ébren maradni. Próbáltam valamit tenni én is. Végignéztem társaimon, akik hasonló cipőben jártak, mint én magam. Próbáltam újfent a szavak erejére támaszkodni, de a jutalmam a jó cselekedetemért elmaradt. Egy hallgass leintéssel kellett beérnem. Természetesen ennyivel még nem lehetett engem lelőni. Főleg mert tökéletesen láttam, hogy mire is készültek.
- Oba-sama! Kegyed nagyon rosszul fest. Látta manapság orvos?- kérdeztem mosolyogva, már amennyire mosolynak lehetett nevezni, inkább fintor volt, hála a bűznek. De jobban megnézve azt a nőt, eléggé ismerősnek tűnt. Talán valami zombis filmben láthattam még anno. Ahogy egyre tovább fürkésztem, a gyomrom tartalma úgy kavarodott, fel, míg lassan már kikívánkozott. Egyenlőre tudtam tartani magam, de a bűz és a látvány együttese nekem picikét sok volt.
- Oba-sama nem takarná el a khöm…. bájait? Mert róka közeledik szélsebesen és nincs éppen a teljes uralmam alatt- közöltem ezt is mosolyogva, bár bőröm színe már falfehér volt a rosszulléttől. Eközben Alex-san kiszabadult, kitépte magát saját testéből készült láncaiból és őrült módjára rohamozta meg azt a hölgyet, melynek látványa minden szemet és gyomrot büntetett. Próbáltam én magam is kiszabadulni, de a kábaság és most már a rosszullét is, a viaskodás a saját gyomrommal túl sok, nem bírtam. A számat is be kellett fognom kivételesen, mert úgy éreztem, ha kinyitom, akkor szabad utat engedek a megvadult rókának és azt senki nem köszönte volna meg nekem. Ennek ellenére nem adtam még fel. Szemeim becsuktam és gondolataimat valami kellemesre próbáltam terelni. Ehhez a bűz nem éppen segítségnek számított, és a szőke fiatalember üvöltése is bezavart. Háborgó gyomrom nyújtotta kellemetlenségekről már nem is beszélve. Kegyetlen egy helyzetbe kerültem. Lassan sikerült egy minimálisan összpontosítanom, kezdtem megint érezni némi erőt a végtagjaimban. Nekifeszültem én is, bár csendben és nyugodtan, nem úgy, mint ferdehajlamú társam. Szemeim csukva, a lélegzetem is visszatartottam, egyre több erőt fejtettem ki, ki akartam én is szabadulni. Azt már tudtam, hogy nem lehetetlen, csak akarás kérdése, én meg nagyon is akartam. Egy dolgot akartam mindennél jobban a világon és hogy azt elérhessem, nem engedhettem meg magamnak a halált, még annak gondolatát sem.

by **Shiel D. Lewis** Kedd Márc. 26 2013, 15:15

Egy női hangra kapja fel fejét, mely a csapat egyikétől sem származhat. Túl nyugodt és kimért ahhoz. A hangszín is más. Sőt, ketten is vannak. Egy nő és egy golyó-vesztett férfi. A hangjából ítélve legalábbis.
Amennyire csak tudja, buksiját elfordítja, s maga mögé próbál nézni. Egy ocsmány női test, mintha oszlana, áll Juurei mellett, s annak haját simogatja. Simogatja? Inkább fogdossa. Csontos kezével turkál a finom hajtömegben, mintha akarna tőle valamit. Kezében tőr villan. Ezek szerint akar is.
Gyorsan szemügyre veszi a többiek állapotát. Idegesek, valaki beszélni is próbál a furcsa szerzettel Alex pedig meg van őrülve. Kapálózik, tépdeli magát. Cselekvése azonban eredményesnek bizonyul, mikor kiszabadul saját testének fogságából. Kezein, lábain szakadás nyoma, de fájdalmat nem érezhet.
A hős meglepődve, de elégedetten szemléli Hudínit, majd a nőt, aki ideges léptekkel közeledni kezd felé.
Lewisnek tennie kell valamit. Muszáj. Ő ennek a csapatnak a vezére, s mégis ide van láncolva! Ez így nem mehet tovább! Megfeszíti izmait, erőt visz végtagjaiba, s tudat alatt súlyemelő jártassága is aktiválódik, mely még nagyobb erővel ruházza fel, még akkor is, ha saját teste ellen készül fordulni.
Először jobb kezét rántja meg, majd a balt. Egy visszataszítóan zavaró hang jelzi, hogy húsát tépve ugyan, de felülről újra szabad. Lábaival is megismétli. Először a bal, majd a jobb. A fájdalom messzi vidékeken jár, nem kopogtat elméje ajtaján.
Nagy szomorúságára azonban fegyvere, a buzogány nincs vele, s a pajzsát sem látja sehol. Kénytelen kelletlen, de puszta kézzel kell elvégeznie a hősi munkát. Nem nem mintha nem szeretne öklével igazságot tenni, de így túl közel kell kerülnie ezekhez a félelmetes dolgokra képes egyénekhez.
Egy betonkeverő gyorsaságával próbál az pad azon oldalára kerülni, ahol Alex is ténfereg, hogy elejét vegye a fiú sérüléseinek, ne adj isten halálának...

by **Yurihime** Csüt. Márc. 28 2013, 23:16

Kábaság és rosszullét ködösítette el tudatomat. Ahogy eluralkodott rajtam a kétségbeesés és tehetetlenség, úgy erősödött a viharos tengerként háborgó gyomrom által keltett inger. Csukva tartottam a szemem és nagyokat nyeltem, miközben koncentrálni próbáltam Alex-sama és a megjelenő vendéglátóink hangjára. Összeszorult a szívem a keserves szenvedést hallva, de egyben megacélozta akaratomat is és felkorbácsolta elhatározásomat. Tennem kellett valamit! Összeszorított fogakkal nyitottam ki a szememet és pillantottam fel, lángoló tekintetemet a női hang tulajdonosa felé vetettem. Egy csapásra megilletődötté vált arckifejezésem és elszállt minden haragom, már ha létezett elmémben olyasmi. A hölgy jól láthatóan súlyos beteg volt, és mi mást is várhatott volna tőlünk, miért is hozhatott minket ide, ha nem azért, hogy segítsünk rajta és meggyógyítsuk? Vettem néhány nagy levegőt, de hangom így is vékonyabb volt a szokásosnál, ahogy megszólaltam.
- Kérem, ha új frizurára van szüksége, inkább az enyémet vágja le! Kímélje meg Juurei-sama haját, boldogan feláldozom a magamét, ha ezzel segíthetek a betegségén! - Restelltem, hogy beleszóltam, de ha ilyen drasztikus megoldások jelentek csak üdvösséget, hát örömmel teszem meg a kötelességem és segítek ezzel a hölgynek és Juurei-samának is.
Időközben azonban már Alex-sama üvöltését is nehezen harsogtam túl, aki legnagyobb döbbenetemre kitépte magát a béklyójából önkívületi állapotba kerülve, és ha szédelegve is, tétova lépésekkel, de a beteg kisasszony felé tartott, ahogy ez fordítva is igaz volt. Rosszat sejtettem, ám mikor újfent szólásra nyitottam volna a számat, köhögőroham kapott el, így csak késve tudtam megszólalni.
- Könyörgöm, ne bántsák egymást! - nyögtem ki, de több nem tellett tőlem, miközben levegőért küszködtem és jószerivel tényleg fulladoztam. Talán pont attól, hogy elveszítettem a nyugalmamat, nem is a bűztől, mely orrunkat facsarta, és nem is a látványtól, mely szemünk elé tárult.
- Lewis-sama, állítsa meg őket, kérem! - kiáltottam, mihelyst képes voltam rá. A férfiú, akire oly sokban tekinthettem egyfajta példaképként, ismét bizonyította hősiességét és mit se törődve a fájdalommal, kiszabadult, hogy segítsen *.* Én sem maradhattam el, nem kívántam szégyent hozni arra, aki felkarolta haszontalan személyemet. Becsuktam a szememet és fogaimat csikorgatva mozdítottam meg a kezemet. Nem fáj! Nem fáj! Ismételgettem magamban, és valóban, mintha semmit sem éreztem volna, így egyre bátrabban rángattam végtagjaimat, hátha visszanyerem szabadságom. Minden vágyam az volt, hogy ott legyek Lewis-sama mellett és segítő kezet nyújthassak számára. Nem lehettem haszontalan és tehetetlen, nem azért viseltem a Justice League céhjelvényét, hogy tétlen maradjak. Nem szerettem volna csalódást okozni sem neki... sem pedig magamnak!

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 01 2013, 01:57

//Fumi a határidő lejárta miatt kimarad. Figyelem, Lewis és Jin -10 HP-ja nem töltődött vissza!//

- Rád is gondom lesz szépségem, de előbb végzek ezzel a rakoncátlan fiúkával - villantja éjfekete szemeit Yurihimere Lady Salazar, majd megtorpanás nélkül veti rá magát Alexre. Jinre nem fordít figyelmet, mert fogalma sincs kit emleget a félszemű Oba-samának. Futás közben mind a tíz ujja végére éles csontkarmokat növeszt, ezek szolgálnak fegyveréül az íjász ellen. Ha kellően szemfülesek vagytok, akkor észrevehetitek, hogy a fegyvereitek és vértjeitek mind ott hevernek a kőasztal mögötti fal tövében. Így tehát Alex 4 HP mínusszal és páncél nélkül, puszta kézzel, csupán az erőpontjaira hagyatkozva tud támadásba lendülni.
Jin, Lewis és Yurihime is kiszabadul, szintén 4 HP-t veszítenek.

Támadáshoz megadom az ellen két statját -> Fegyverkezelés: 3, Gyorsaság: 3
Ez alapján látszik, hogy Pánci kétszer támadhat, illetve Fumi is, ha akar majd, a többiek pedig egyszer. Salazar támad elsőként és 7 HP-t sebez Alexen, így páncél nélkül már csak 9 HP-ja marad az íjásznak.

Következő körötökben, ha támadni akartok, akkor dobjatok hatos kockával, ha viszont nem támadtok, akkor kötelező a 250 szavas limit. Fuminak utolsó esély, hogy írjon időben és pótoljon, különben kénytelen leszek kizárni a küldiből, hogy ne hátráltassa a többiek haladását.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Ápr. 01 2013, 01:57

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4766612103_86ee832108_s

by **Halász Alex** Pént. Ápr. 05 2013, 08:17

Ráugrott,... volna. Annyira akarta, kívánta, hogy jól bemoshasson annak a "szörnyeteg" nőnek... de hát nem az volt? Meg akkor is, az az ember mások élete árán próbál meg szépen kinézni. -.-
Hát ez meg mi? Megbocsáthatatlan. Nah meg, az is közre játszott, hogy ő is benne foglaltatik ezekben az emberekben.
Nekiugrott hát a nőnek, de se ideje se elég ereje nem volt ahhoz, hogy ténylegesen is kárt okozhasson a húsinak.
Az a nő egy boszorka. Biztos, hogy az! Máskülönben, hogy növesztette volna ki a saját csontját fegyverré? Ez...
~ Ez undorító! O.o ~
Még, jó hogy az ember nem érez itt fájdalmat. Sokszor sajnálja a tényt, annyira érződik ebben is, hogy művi minden itt, de ilyenkor egyszerűen hálát kell érte adni annak a Kayabának, hogy volt olyan kegyes kifelejteni. Kis összeütközésük alatt, ő egyszerűen csak "nekicsapódott" a másiknak, és nem mellesleg mindkét kezét felsebezte. Vészesen gurgulázott lefelé a hp csíkja, s ez elég volt arra, hogy ami eddig az agyán ült, a gőz...most eloszoljon.
De hát ezek erősek!Sokkal erősebbek, és így veszélyesebbek is, mint eddig remélte. Hátrált a nő elől, már jócskán alább hagyott az előbbi hév, s felpillantva a csíkra megijedt. Csaknem a vörös zónában van. Addig hátrált míg a falhoz ért, mindvégig a nőn tartva rémült tekintetét.
Nagyjából úgy a periférián tudta, hogy ott vannak a többiek is, és elfojtott reménye a segítségük, ám nem tudatosult benne egyikük szavai sem, vagy hogy mit tettek. Nem vette észre a páncélt sem, vagy az íját kissé hátrébb, meg aztán, még előtte áll egy felbőszült nőszemély, aki a vérét akarja.
Nem látta Lewist, vagy Jinéket, eddig a nő volt, s most meg a vörös csík. Talán egy, két csapás még, és nem kötik vissza indának, mert game over...

//Nah, nálam ennyi volt xD majd köviben sztem én is támadok ^^"...sztem... //

by **Shiel D. Lewis** Szomb. Ápr. 06 2013, 12:30

Megfeszíti mindkét erős karját, s előbb az egyiket emeli, hogy egy jobb-horoggal köszöntse a teremtményt, majd a másikat, hogy elismételje azt egy balossal is.

[Hát akkor izé, én támadok! O.O]

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 06 2013, 12:30

The member 'Shiel D. Lewis' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4766612103_86ee832108_s

by **Rosalia** Szomb. Ápr. 06 2013, 12:56

Lewis két luftot ütött, de Salazar figyelme innentől rá terelődik Alex helyett.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Ápr. 06 2013, 16:51

Szavaim nem érik el a fogva tartónk tudatát. Még csak figyelemre se méltat. Még én is beismerem, hogy elég nagy pácban vagyunk. Alex-san sikeresen kiszabadult már ebből a béklyóból, így nekem is menni fog. Összeszedem minden erőmet, rosszullétemmel nem foglalkozva szabadítom ki magam én is. Életcsíkom már a vörös zónában jár, jó lesz vigyázni, mert könnyen itt hagyhatom a fogam. Térden állva nézek körül gyorsan, velem nem foglalkoznak. Megpróbálok gyorsan felkelni, amit nem kellene. Már nem tudom visszatartani azt, mivel idáig küszködtem. Félre fordulok hamar és kiengedem gyomrom tartalmát. Ez hely nekem nagyon nem fekszik. Virágok illatához szoktam, nem efféle orrfacsaró bűzhöz. Egyszerűen nem bírom és kész, a látványról már nem is beszélve. Rémes dolgok történhettek itt, bele se akarok gondolni. Most, hogy már nincs mit visszatartanom, kicsit jobban érzem magam, de ezzel a bűzzel kezdenem kell valamit. Inventorym-ból előhalászom a zöld sálamat és az arcomra erősítem, int valami bandita. Sokat nem ér, azonban több a semminél. Felkelek és egyből Juurei-san segítségére sietek, nem hagyhatom csak így itt, ilyen kiszolgáltatott állapotban.
- Gomene Juurei-san- kérek előre is elnézést és megpróbálom kiszabadítani őt, ha magánál van, ha nincs. Ha sikerül kicsit távolabb vonszolom a csatázó felektől. Lehet, hogy emiatt a lépésem miatt az indikátorom elveszíti szép, ártatlan zöld színét, mert hp veszteséget okoztam egy játékosnak, mégis úgy érzem, hogy nem bánom.
- Yuri-san! Vigyázna rá?- kérdezem mosolyogva, bár ez most a sálamtól nem látszik. Ezután rohanok csak oda a felszerelésünkhöz, mely a kőasztal mögötti fal tövében pihen. Sok mindent nem kel felszerelnem, csak a fegyverem. Egyelőre tanácstalanul állok, nem tudom, hogy segítsek-e a támadóknak, vagy védelmezzem a hölgyeket. Mintha két hangot hallottam volna az elején, bár lehet csak hallucináltam. azért jobb, ha óvatos maradok és figyelek mindenre, amire kell is.
- A Feélszerelés- jelzem a többiek számára is, hogy megtaláltam, már csak valahogy oda kellene juttatnom nekik, amit biztosan megpróbálnának megakadályozni. Egyikkőjüknek foglalkoznia kellene a beteg nénivel mindenképpen.

by **Yurihime** Szomb. Ápr. 06 2013, 19:58

Nem így értettem. Nem, nem így. Hiába szabadultam ki, nem tudtam megakadályozni, hogy Lewis-sama nekitámadjon a hölgynek. Félreértette volna a szavaimat, vagy így látja jónak? Alex-sama azon bizonyos csíkja, ami a veszélyt jelzi, már sárgában leledzett, ahogy Jin-sama is hasonlóképpen járt. Bajtársai védelmében hozta volna ezt a döntést? Akkor én miért kételkedek benne? Csak azon járt az eszem, hogyan lehetne békésen megoldani a kialakult konfliktust, de nem láttam a kiutat. Egyvalamit viszont jól tudtam, méghozzá azt, hogy nem állhatok tétlenül. Én is képes voltam valamit tenni, kezemben volt rá az eszköz, hogy segíthessek a bajbajutottakon. Ott hevert, nem messze tőlem, tőlünk. Különös belegondolni abba, hogy egy fegyver, mely a világtörténelem folyamán életek kioltására született, most életet menthet. Márpedig a célom nem volt más, mint a fegyverforgatás művészetét felhasználni arra, hogy a két fiatalember ne legyen akkora veszélyben. Eltökélten rohantam oda a felszereléseinkhez és kaptam fel a naginatámat. Jólesően simult a kezembe, ha eddig bizonytalannak és tehetetlennek éreztem magam, ez immár nem volt így.
- Szörnyen sajnálom, Jin-sama, de ellent kell, hogy mondjak. Ha úgy kívánja, utáljon, gyűlöljön ezért, de nem hagyhatom cserben sem önt, sem Alex-samát - pillantottam a férfiúra eltökélt tekintettel, majd egy mozdulattal a mellkasába mélyesztettem a fegyveremet, mely addigra már halványzölden izzott. Csökkenés helyett Jin-sama azon bizonyos csíkja növekedésnek indult, én azonban már nem vártam meg, hogy megálljon. Az íjász felé siettem, mit siettem, rohantam! Felkiáltottam, ahogy pengémmel felsértettem testét, ám a várt sérülés helyett gyógyítottam. Ezt kellett tennem, így tudtam csak hasznos lenni Lewis-sama és a többiek számára. Lihegve pillantottam fel, miközben naginatám fénye kihunyt és a hősies lovagra terelődött a figyelmem.

<< +5 HP Jinnek és Alexnak, és ezzel kifújt a képességem xD >>

by **Shiel D. Lewis** Vas. Ápr. 07 2013, 17:05

[Kiegészítő post parancsokkal, megelőzendő az anarchiát és a tétlenséget. Továbbá E/1 teszt.]

Hangos, de rövid kiáltásom kíséri a jobb-horgomat, amivel az ocsmány nő fejét veszem célba, de az egyszerűen elhajol az ütés elől. Bal karomba is erőt viszek, azzal is megpróbálom, de csak ugyan úgy járok. Mintha ez a lény előre tudná, hogy hol fogok lesújtani. Vicsorgással és homlokráncolással kommentálom, hogy legalább egy előnye volt ennek a hasztalan mozdulatsoromnak: a nő rám figyel.
Itt azonban még nem állhatunk meg. Engem támad, ez rendben, így kell lennie. A küldetés viszont nagy rossz úton halad, mondhatni megbukott a jelen pillanatban. Azon sem lepődnék meg, ha kiderülne: ez egy csapda. Annak kell lennie. Nincs itt semmiféle megmentésre váró hajadon, csak a halál, amibe mi belesétáltunk. Fene.
- Íjász! (Alex) - kiáltom hangosan a srácnak, remélve, hogy fel bír eszmélni zavart gondolataiból. - Keresd meg az ajtót, eltűnünk innen! - adom ki a parancsot, majd agyam azon kezd zakatolni, hogy hogyan tovább. Győzelemre ez ellen a sötétségszolga ellen még csak-csak lenne esélyünk, de nem akarok megint találkozni azzal a gólemmel. Kicsinálna minket, akármennyire is hősiesen küzdenének.
- Kalóz! (Jin) Hozd a felszereléseket, kihátrálunk! Harcos gyerek! (Fumi) Segíts neki! - adom a következő parancsot, remélve, hogy akadékoskodás nélkül teljesítik.
Két karommal x-et formálva védelmi pozícióba vágom magamat. Támadni már nem tudok, s a pajzsom, na meg a buzogányom nélkül aligha lennék képes többre, mint tovább osztani a pofonokat. Az meg hasztalan.
- Hime! (Yurihime) Segítsen a kardforgató lánynak, hátráljon az ajtó felé! - szólítom meg Himécskét továbbra is hangos, mély szólamomban.
- Menjetek, én addig fedezlek titeket! - kiáltom el magamat már sokadjára, ahogy Lady Salazar egyre közelebb ér hozzám...

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 08 2013, 00:16

Nos, helyzetjelentés életpontügyileg:

Lewis: 50/60 HP
Jin: 11/20 HP
Alex: 14/20
Hime: 11/15
(Fumit és Juurei még maxon van, ha az ő húsbéklyóik is elszakadnak, szintén 4-4 HP-t veszítenek.)
Ellenfeletek piros indikátora alatt maxon van az életság.

- Nem mentek ti sehova, izgága kölykök! - ripakodik ráto Lady Salazar és megtámadja a parancsadó Lewsit és tűhegyes csontkarmaival végigszabdalja a lovag mellkasát. (Lewisnak 43 HP-ja marad)

Következő postotokat áprisi 14. éjfélig írhatjátok meg!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Ápr. 08 2013, 00:16

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4767250438_224285ea8b_s

by **Halász Alex** Kedd Ápr. 09 2013, 21:06

Lewis, a lovag üt, majd utasítgat is. Alex persze, hogy felé figyel, ám de a harc még csak most kezdődött el, és ők már erejük végéhez közelednek. Vagy rosszul látná? Hime chan hangját hallja Jin felöl. Még bambán bámul előre, s a falhoz szegezve áll, de a lány közeledése, nem sejtet túl sok jót. Nem látta az előbbi manővert, de ha látta is volna, szinte biztos, hogy nem a hp csíkra bambulna, hanem magára a mozdulatra. Csak annyi ideje maradt, hogy maga elé emelje a kezeit, és már le is csapott, az amúgy kedves lánynak tűnő harcművész. o.o
- Ez, …ez meg…ez oltári!
Igen, nem hogy elemeire esett volna, de még csak nem is veszített a hp csíkjából, hanem egyenesen visszakapott belőle. Egyszerre felocsúdott kábultságából, és legszívesebben megölelné a fekete hajú kislányt, de Salazar, a ronda husi hangja újfent kirángatta merengéseiből. A lovag ütése nem sikerült, de a nő nagyot sebez rajta. Ez nem lesz jó így. A felszerelésük! Jin felé fordul, és lám ott vannak, hát erről beszélt a másik harcművész. Elszakad a faltól, és oda vetődik. Fut, szinte repül, hogy rámarkolhasson az íja végére, és felszerelhesse a páncélját is. Kezdő páncél, de hát több mint a semmi.
- Vettem! Tarts ki!
Erősíti meg a lovagot, hogy újra velük van és tettre kész, s még bíztatná is, ha lenne hogyan, de inkább fedezni kéne, vagy valahogy eljuttatni felé, neki a felszereléseit. De hogyan? O.o Körbe néz. Támpont után kutat, s nem utolsó sorban a mielőbb még hátul meghúzódó férfi (féle) egyént is keresi. Az hová tűnhetett? Ketten voltak, ebben nem téveszthet, vagy mégis? Csak kétszer játszotta le volna magának, őrült tombolásában egyetlen ember szavait? Az a némber egyedül lenne, vagy sem…ez itt a kérdés. Ha minden igaz a kezében az íj, egyelőre mégsem mer lőni, egyfelől, mert nem ezt kapta elvégzendő feladatként, másfelől, meg nincs elég pontja a bevitt ütés célba éréséhez…
Egy darabig csak toporog, majd elhatározásra jut, és mielőtt indulna, felkiált. Hangosan, hogy mindenki hallhassa.
- Valaki fedezze Lewis sant, én megnézem, hogy jutunk ki!

by **Tetsuko Jin** Csüt. Ápr. 11 2013, 20:34

Juurei-sant kiszabadítom, és odébb vonszolom, ne legyen ott csak úgy, olyan kiszolgáltatott helyzetben. Yuri-sant megkérem, hogy maradjon vele és vigyázzon rá, közben magamhoz veszem a felszerelésem.
- Tessék?!- értetlenkedek egy sort Yuri-san ellenkezésén. Totális tanácstalanság, hírtelen nem tudom ki, kivel is van, le is fagyok pár percre, amikor látom, hogy az eddig aranyos lány fegyvere megindul felé. Nem viccnek szánja, egyre csak közelít, végül a naginata pengéje a mellkasomban végzi.
- Na, de Yu..- Életcsíkom nem csökken, pont ellenkezőleg. Értékes hp-val gazdagodom, mondjuk, ettől még ugyan olyan tanácstalan vagyok. Magyarázatra sem számíthatok a lánytól, mert már messze jár Alex-san közelében.
- Öhm… he???- A szőke fiú is így jár, csak ő hamarabb összeszedi magát, ez fura, minden olyan fura. Az előbb mind ki voltunk kötözve, elég morbid módon, most meg önállósítják magukat? Hmmmm….. nem értem. Sir Lewis-san időközben parancsokat osztogat, ezek nekem egy kicsit érthetetlenek. itt vagyunk öten, egy nő ellen, akit ketten már megtámadtak közülünk Ők soha nem vettek részt, vagy nem láttak bandaháborút? Akkor ez csak a mi iskolánkban és a környékünkön volt divat? Nem értem. Mindenesetre teljesítem a feladatom, az inventorymba pakolom az összes cuccot, de azonnal tovább is küldöm azt a tulajdonosoknak, mármint azokat, amikről tudom, hogy kihez tartozik. Mindegyik előtt megjelent egy ablak, csak el kell fogadniuk és kész. A többiek már készülődnek a visszavonulásra, de miért? Jó nem vagyok egy büszke teremtés, de ő csak egyedül van, mi többen, ha elmenekülnénk, ki tudja, mennyi áldozatot szedne a továbbiakban. Nekem is ideje lenne önállósítanom magam. Az a nő Sir Lewis-sannal van elfoglalva, itt az esély, megindulok felé és becsúszok. Egy egyszerű becsúszással próbálom elvenni a lába alól a talajt. Nem hittem volna, hogy hasznát veszem a focista tudásomnak. Ha sikerül elejtetnem ellenfelünket, akkor próbálom lent tartani, botommal le szorítani, remélve, hogy a többiek is segítenek, ha nem sikerül, nos, akkor bajban vagyok és sürgősen ki kell találnom valamit.

//Nemtom, hogy erre kell-e dobni, de dobok Razz

//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Ápr. 11 2013, 20:34

The member 'Tetsuko Jin' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

by **Yurihime** Csüt. Ápr. 11 2013, 22:47

Kristálytisztán zengte be a termet Lewis-sama hősies hangja, amint visszavonulásra sarkall minket és igazi hadvezér módjára ad mindenkinek szerepet az előttünk álló akadály elhárításában. Most, hogy már nem voltak közvetlen életveszélyben bajtársaim, én is valamelyest nyugodtabbá váltam és tekintetem Juurei-sama eszméletlen sziluettjére vetődött. Nem tűnt nyugodtnak az arca, szívfacsaró vonásai szinte kiáltották, hogy segítségre szorul. Így hát Lewis-sama tanácsát megfogadva végül Jin-sama utasításának is volt alkalmam engedelmeskedni és alárendelni magamat a nagyobb jó érdekének. Mivel a szemkötős fiatalúr már elvágta a kisasszony béklyóit, így a tőlem telhető legügyesebben igyekeztem lesegíteni őt a kényelmetlen fekvőhelyéről, miközben pillantásomat minduntalan Alex-sama felé vetettem, aki a kijáratot kereste.
Azonban Juurei-sama elkábult testének súlya túl nagynak bizonyult szerény erőmhöz képest, így nem jutottam a kisasszonnyal tovább annál, hogy letegyem a fal mellé. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés, ahogy be kellett ismernem, túlságosan gyenge vagyok a feladathoz, nem leszek képes teljesíteni Sad

Légszomjammal küszködve legalább kényelmes testhelyzetbe rendeztem a kardforgatót és azon voltam, hogy megvédem, bármi is történjék, ámde a látvány, ahogy Lewis-sama reménytelennek tűnő küzdelmet folytat, megrendített a hitemben. Annak a sávnak a csökkenő mivolta láttán mellkasomban különös fájdalmat éreztem, torkomba pedig gombóc került. Ha ez így megy tovább...
Megráztam a fejemet, kezemet pedig sajgó mellkasomhoz emeltem. Lewis-sama egyes-egyedül vállalná a terhet, melyet mindannyiunk élete jelent, de én... én nem ezért voltam itt. Hanem azért, hogy segítsem őt, erre esküdtem fel. Szavai visszhangzottak a fejemben: ne próbáljunk hősök lenni, legyünk is azok. Feladatunk volt, megmenteni egy bajba jutott embert. Nem menekülhettünk, és ahogy Jin-sama a lovag segítségére sietett, bennem is megérett az elhatározás. Nem hagyhattam magára Lewis-samát! Képtelen lettem volna rá, nem bírtam nézni, ahogy feláldozná magát értünk. Ha ő is, hét én is!
Miután felszerelésemet magamra öltöttem, hasznosítva mindazt a tudást, amit átadtak nekem, szorosabbra vettem a fogást a naginatámon, és nagy lendülettel rohamra indultam. Fejem fölül indítottam támadást, hogy a betegsége miatt talán eszét vesztett asszonyt megsebesítsem, és ezzel időt nyerjek Lewis-samának, illetve Jin-sama fáradozásait sikerre juttassam.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Ápr. 11 2013, 22:47

The member 'Yurihime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4767251444_0f76bf2817_s

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Ápr. 15 2013, 20:14

Óhh bakker, mit csinálnak ezek a tagok?! Kifelé kellene nyomulnunk, nem itt harciaskodni..!
- Kifelé! Mindenki! - ugatom a kalóznak meg Himécskének is, miután mindketten odaugranak hozzám, hogy kivághassanak maguknak egy szeletet az ellenfelemből.
Én persze nem mehetek el onnan, ahol vagyok, tovább kell folytatnom azt, amit elkezdtem...
Megint két ütéssel próbálkozom.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Ápr. 15 2013, 20:14

The member 'Shiel D. Lewis' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A legsötétebb rémálom - Page 3 4766609959_af0c0eb7c7_s

by Ajánlott tartalom