Limen

Úgy tűnt, végre beszélgetni kezdtünk. Ez jó. Több szempontból is. Időt is tudunk húzni vele, és talán kitalálunk mindenkinek jó megoldást.
- Ehhez viszont semmi szükség a mi céhházunkra. - teszem magam elé Artemist, jelezve, hogy nem kívánok egyelőre támadni. Nem feltételezem, hogy nem tudják, hogy pillanatok műve ebből a helyzetből is lőnöm, de nem is szeretném velük elhitetni, hogy védtelen vagyok. - Az állandó szafarizáshoz a szomszédságunkban vannak még megvásárolható épületek. Illetve mi sem zárkózunk el tőle, hogy a kihasználatlan szárnyakban megfelelő díj fejében vendégeket fogadjunk egy-egy éjszakára, amikor éppen szafarizni akarnak. - vázolom a hirtelen vallós opciónak tűnő lehetőségeket. Mashimotoékkal is meg kellene beszélnem, ha újabb állandó lakókat akarnánk fogadni, így ezt nem ajánlom fel az újabb társaságnak.
Egy tapodtat sem mozdulok, hiába a nyílvessző.
- A társaim laknak odabent. És ő is a társam - mutatok Ríutoshira - Nem tehetem meg, hogy félreállok, ha az otthonukat fenyegetik. - nézek Marra, a közben csippanó üzenetjelzővel nem törődve. Remélem, hogy nem ragaszkodnak a céhház tulajdonlásához... Amit elmondtak az nem olyan indoknak tűnt, ami elengedhetetlenné teszi, hogy övék legyen a céhház.

// Chak tehát igyekszik időthúzni-tárgyalni,
Quentin pedig hallja a dolgokat az ablakból, amit be is csuk, és üzenetben továbbadja az infót a céhházban tartózkodóknak, hogy a fagyasztó fickó nincs már itt.

Gyűlik az információ. Vannak még társaik. Ráadásul elég magabiztosak is.. Vagy minket néznek le ennyire... Egyik verzió sem tetszik... Kicsit sem.
Már az első szónál közbevágnék, de azzal is időt nyerek, hogy végighallgatom, és megfontolom az ajánlatát.
- Ezt nem fogjuk tudni azonnal megbeszélni. - sóhajtok végül, teljesen őszintén enyhe tanácstalansággal. - Nem tudom, hogy le lehet-e választani az épület szárnyąit, és a céhtársaimmal is meg kell beszélnem, mielőtt átadok teljesen egy épületrészt. - sorolom, megtartva az elgondolkodó ábrázatomat. - Azt hiszem... olyan 5-10 perc alatt viszont utána is tudok nézni, és a céhtagokkal is meg tudjuk beszélni. - hagyom a végére a javaslatom, és ha nem látszik úgy, hogy ellenükre van a dolog, lenyitom a menümet. Természetesen minden jártasságom aktív, és ha a szemem le is veszem az ellenfelekről, végig őket is figyelem. Illetve... Hogy biztosan nincs-e több társuk a közelben.
Először is az időt ellenőrzöm. Mennyit kell még kibírnunk? Ideérhet még az a nagyobb csapat, akiről beszélnek?
Azután a céhház menüjét hívom le, hogy ellenőrizzem  a beállításokat. Keresem is, amit ígértem, de inkább azt nézem, hogy a védelem a megfelelő szintre legyen állítva. Mindezt nem lassú, de nyugodt, és a tőlem szokásosnál azért lassabb mozdulatokkal teszem. Remélem, hogy eközben nem találok a céhház épületének kettéválasztását lehetővé tévő opciót, és akkor mutathatom is nekik, hogy nem áll módomban csak a szárnyhoz kapcsolódó jogokat átadni nekik. Az már csak nyílvánvaló, hogy nem kockáztathatom a céhtársaim otthonát azzal, hogy ők is ugyan olyan jogokat kapnak a beállításokhoz, mint mi...
Vetek közben Ryutoshira is egy kósza pillantást. Annak a képességnek meg kell szűnnie előbb utóbb, igaz?
Végül a céhtársaimnak írok üzenetet. Ha esetleg nézni akarnák mit, akkor kicsit várok, mosolygós, kérő tekintettel is jelezve, hogy ez most nem tartozik rájuk.

Chakna MINDEN CÉHTAGNAK írta:Ketten vannak kint egyelőre. De vannak még társaik. Megpróbálok megegyezni velük, de semmiképpen nem adjuk át az otthonunkat! Álljatok készenlétben, és halkan torlaszoljátok el az ajtót arra az esetre, ha nem sikerülne! Mashimotóéknak tolmácsoljátok, hogy leköteleznének, hogyha minden erejükkel mellénk állnának, és segítenének megvédeni a céhházat.

Ha ez megvolt, akkor tekintetemmel visszafordultam a támadók felé, illetve Ryutoshi felé. Még bíztam benne, hogy ők sem szeretnének feltétlenül harcot... De ha mégis... Arra is támadt egy ötletem, ami remélhetőleg kielégítő lehet.

//Tehát Chakna időthúz és tárgyal, Quentin az üzenetet megkapva beáll (magához mérten) összehordani a céhházat az ajtó elé, lehetőleg halkan.

Bocsi a várakozásért ^^"

A Mer-nek nevezett vörös hajú lovasíjász türelme egészen a végén van már Chakna első mondatai után is, de amikor még elkezdesz üzenetet is pötyögni, végleg elveszíti azt:
- Inkább megszerezzük a céhházat és majd ti tárgyaltok velünk - húzza fel az orrát és a kiscsajjal együtt támadásba is lendülnek, jóllehet a villogó lányka egy ütemmel később kezd csak bele. Az első nyíl sikeresen beléd fúródik, ám ezután ügyesen tudod hárítani a másodikat, plusz a cukros kislány mindkét ütését is, bár az életcsíkod ígyis erős sárgában áll meg és ahogy azt tapasztalod, bizony mindkét ellenfeled képes lekétszerezni. Közben üzeneted csippan, de nem a céhtársaid válaszoltak: Charming a feladó. Vajon van időd harc közben elolvasni, mit ír, vagy fontosabb, hogy valahogy túléld a következő kört?

Chakna: 170/50 hp, 0 páncél

Pörgessük be kicsit ><

Túlhúztam. Ezt már azután láttam, hogy rámutattam: nagyobb horderejű ez a dolog annál, mint hogy rögtön megállapodásra jussunk. Már az a néhány másodperc is sok volt, amit az üzenet megírásával töltöttem.  Ráadásul piszok gyorsak mind a ketten.
Nem foglalkoznék a sárga életcsíkkal, ha nem lennének veszélyben a céhtársaim nélkülem.
Így viszont kénytelen vagyok foglalkozni vele. Mármint rögtön azután, hogy a elkerültem a három újabb csapást, talán a Hinarival vívott harcoknak hála. Hatalmas, óriási szerencsével. Így sem sok kellett, hogy majdnem vörösbe kerüljön a HP csíkom...
Közben az üzenetjelzőm is csipog, de nem tudok most foglalkozni vele. Előkaptam a túlpörgés potiont. lehajtottam, és már feszítettem is Artemist, az íjászlány válla felé célozva, és elengedve egy nyilat.
- Lányok, én szeretnék segíteni, hogy nektek is megfelelő helyetek legyen, de ezt úgy nem lehet, hogy fenyegettek. -sóhajtottam, koncentrálva, hogy lehetőleg ne érjen több találat. - Nem gondolhatjátok, hogy az otthonunkat csak úgy feladjuk. - jegyeztem meg, próbálva puhatolózni, hogy mi az, ami számukra is érthető, és elfogadható, és ami mentén juthatunk megállapodásra.
Az észlelésem közben jelezte, hogy valamelyik céhtag a csukott ablak mögül igyekszik az eseményeket követni.
//
Tehát, ha jól értem, a poti felhajtása után egy biztos támadásra van lehetőségem, amivel Mer-t célzom.

Túlpörgés Potion (20 HP-t gyógyít és a következő 4 támadásod biztosan talál és +10 sebzést ad.)
Illetve rajtam van: Az Élet Vértje (+5 Fegyverkezelés +3 Spec. Képesség +6 Élet +70 Páncél, minden harmadik nagykörben visszatölti a viselője maximális HP-jának 10%-át.) - Ez a hatodik kör, jelenleg ez +17 HP-t jelent

Artemis plusz sebzését se felejtsük, éppen nem tudom hogy áll ^^"

Quentin közben Snow kérdésére bólint, és elküldi a srácot a bankba kristályokért és potikért, ő pedig a legközelebbi ablakhoz megy, hogy felmérje a helyzetet.

Az íjászlány nem úgy tűnik, mint aki meghallgatna téged: inkább csak horkant és felpillant az ablak felé, mintha ő is pontosan tudná, hogy van ott valaki.
- Én már elmondtam a feltételemet - húzza fel az orrát, az viszont váratlanul éri, hogy kompromisszumról beszélsz, mégis megtámadod: a nyilad tűpontosan ér célba és ha az előző találatod nem, de ez már belemar az ellenfeled életcsíkjába is:



- Hát, ez nem volt jó ötlet - kommentálja a cukorkás lány és lopva céhtársára pillant.
- Ha te vagy itt a legerősebb, ez könnyű lesz - enged el Mer további két nyilat, a második nyomán pedig elsötétül előtted a világ.

A főtéren térsz magadhoz, távol, nagyon távol a céhházadtól és a társaidtól. Mihez kezdesz most? Rögtön felteleportálsz? Na persze... ha ezt is tennéd, olyan gyorsan nem tudod, hogy pár sötétebb figura le ne "támadjon" téged szinte azonnal.
- Szüksége van segítségre? Most akciósan felbérelhet bármelyikünket, vagy akár mindannyiunkat is! Csak mondja a helyszínt, adja a pénzt és mi megoldjuk magának! - ajánlkozik egyikük és ha nem vagy ellene az ötletnek, elregéli a részleteket is*. Vagy nincs erre időd? De talán... egyedül tényleg kevés vagy. Hogy döntesz?
Ha elolvasod Charming levelét, abban örömmel tájékoztat, hogy sikerült lebeszélnie a haverjait a támadásról, de cserébe tényleg vele kell töltened egy napot és éjszakát - persze ez még mindig kis ár a társaid védelméért, de vajon a nagyobbat képes vagy-e kifizetni idegeneknek? A levél egyébként nem szól védelmi segítségről, így maradsz te és a bérencek. Márha büszkeségedben nem küldted el őket már jóval korábban jó messzire...

* Az itteni szabályok alapján, azzal a különbséggel, hogy nem kérhetsz statokat és jártasságot, illetve 150%-os az áruk a topichoz képest.

Kezdtem kétségbe esni. Nem tudtam kiigazodni ezeken a lányokon... Mintha amit a testbeszédük mutat, az nem teljesen illeszkedne ahhoz, amit mondanak... Színészeknél láttam talán ilyet... 
A támadásaik közben nem várhattam tétlenül, hogy az életcsíkom elfogy... Igyekeztem viszonozni a támadást, amivel egyszerre nem sikerült jeleznem, hogy egyáltalán nem örülök, hogy harcolom kell velük.
A gyorsaságkülönbséggel pedig nem tudtam mit kezdeni, mindkét nyíl eltalált, aminek következtében a Kezdetek városának főterén találom magam.
Rögtön előveszem a kristályomat, hogy visszasiessek a céhházba... de amint megjelenik a kezemben, leszólítanak.
Első pillantásra Artemishez kapnék, ha nem lennénk védett övezetben, és nem lennének túl közel... Aztán a tekintetem a kristályomra téved. Nincs erre időm... Nincs... De a többieknek nálam több segítség kell... 
Nagy levegőt veszek, és a részleteket félbeszakítva kérdezek.
- Mennyit kérnek? - 
Nem foglalkoztam az arannyal. Sokkal, sokkal fontosabb, hogy biztonságban legyenek a társaim.
Ha túl lassan válaszoltak (valószínűleg túl lassan válaszoltak) akkor a kezükbe nyomtam egy nagy zsák aranyat.
- 10. szint, Artes céhház. Most. - közöltem, és csak azt vártam meg, hogy előálljon akire "számíthatok" Remélem nem történt baj a céhházban. Mindenesetre nagyon siettem.

// Nos, azt hiszem 6 embert tudok felbérelni (jelezve a megfelelő topicokban) Őket viszem, és rohanok vissza a céhházhoz

Quentin közben visszavonul az ablaktól, jelzi a többieknek, hogy gond van, és még biztosabbá teszi a torlaszt az ajtó előtt.

Enhi, ha nem bánod, kicsit belepörgetünk az eseményekbe, de természetesen nem ér téged semmi hátrány abból, hogy ebből a körből most kimaradtál, ugyanis nem írtam határidőt az előző körhöz. Ha pedig írsz 200 szót erre a körre (nem kötelező), akkor a körjutalmat is megkapod.


A céhházban maradók

Chakna elpixeleződését követően, aki az ablakban van, az láthatja, amint az íjászlány a fejét csóválja, majd lovát indulásra ösztökélve hamar az első emeleti ablak alá vágtat és már ugrik is fel oda. Quentin pedig hiába torlaszolja el a bejáratot, a cukorkás lány egy villanással egyszerűen bent van és jókedvűen kezd felfedezőútba a folyosón, ám ha találkozik is valakivel, nem igazán foglalkozik vele. A két megmaradt Mashimoto behúzódik az egyik szobába Mer elől, aki feltartott íjjal, rendkívül óvatosan halad előre.
Kintről pedig jégrepedés hallatszódik, ezzel együtt pedig hangok érkeznek a kapu felől.

Chakna

A zsoldosok felcsillanó szemmel fogadják el a zsák aranyat és úgy tűnik ezzel már meg is nyerted őket: további kérdések nélkül követnek téged a tizes szint teleportkapuján át, majd sietnek utánad az Artes céhház felé. (Hiszen teleport végcélok csak a főtereken, központokban vannak, céhházhoz nem lehet portolni közvetlen - legalábbis teleportkristállyal nem, és mivel mással nem készültél...) Menet közben úgy nézem nincs időd leveleket olvasgatni, amikor pedig végre odaértek, egyszerre több dolgot is felfedezhetsz: a jégdarab eltűnt és Ryuu látszólag értetlenül, de mindenképpen egy darabban tekintget körbe és emeli a pajzsát. Előttetek, már a céhkertben öt játékos sorakozik fel és támadják a lovagot. A kiscsaj és Mer nincs sehol, ellentétben a fekete paripával, aki fedezékbe húzódva prüszköl és nagyon nézi az első emeleti, nyitott ablakot. A bérenceid pedig a parancsaid várják.
Hogyan tovább?

Határidő: 2021.09.12.

Ezt a nyilat követte a következő... aztán mégegy, és így tovább egészen ameddig bírtam gyorsasággal és kitartással. Az, hogy mostmár viszonylag sokan voltunk, megnyugtatott kicsit. Korholtam is magam, hogy miért nem hívtam már az elején segítséget... Igaz ami igaz... most sem mertem a végsőkig való kitartásukra támaszkodni, de mégiscsak több lehetőségem van így.


//Khm, Tehát:
Quentin utána próbál csapni a bejutó lányoknak, de Chak üzenete miatt nem megy utánuk, hanem a bejáratot teszi szabaddá amennyire muszáj, hogy be lehessen jönni.

Ryu marad az eddigi mozdulatlan fal szerepben, hogy tovább tartson a páncélja

Chak a zsoldossereggel együtt az öt támadót veszi célba, és próbálja elpixelezni. (1. sor Chak, 2. 45. szintű 3. 40. szintű... stb

Lassabban ment, mint szerettem volna, és mint kellett volna... Sok időt elvesztettünk ezzel az öt újabb bitorlóval...
Így nem sokáig mertem gondolkodni a következő lépésen.
- Te, légyszíves maradj itt, és azonnal jelez, ha valaki érkezik még. - utasítottam az egyik felbérelt alakot. - Ti - fordultam a többihez - Menjetek a céhházba, egy vörös hajú íjászt és egy nyalókás kislányt keressetek, és szorítsátok ki őket. Óvatosan, erősek. - adtam nekik is ki a feladatot, végül Ryuuhoz fordultam.
- Ryuutoshi, te biztos ami biztos rohanj a céhbankba, és ha lehet, tarts távol mindenkit aki nem céhtag! - én pedig a gyakorlótermen keresztül indultam a céhházba, belépés előtt lekapcsolva a beállított mechanizmust, a másik ajtónál pedig visszakapcsolva azt annyi módosítással, hogy egy-két gyakorlóbábúnak ló alakot adtam.
Már csak azt reméltem, hogy még nem találtak rá a céhbankra, és esetleg félre tudom vezetni őket, hogy ne is találjanak rá.
Ezen gondolkodva... Visszafordultam a gyakorlóteremhez, és átállítottam. Hátha. A vörös lánynak valószínűleg így még érdekesebb lett a hely.
Ezután nekiindultam, hogy megkeressem akár a céhtársaimat, akár a két betolakodót.
- Angus! - kiabáltam közben néhányszor, nem telitorokból, de azért a céhház közelebbi részén lehetett hallani.

//Szóvaltehát

Ryuu siet ahogy tud a bankhoz
Quentin kissé komótosabban követi őt
Az egyik 30-as szintű zsoldos marad a kaput őrizni (egy lovag, ha lehet)
A többi 5 a céhházat kezdi átkutatni a leírásnak megfelelő lányok után
Chak pedig egy szafariba vezető istállót programoz a gyakorlóterembe, aztán a céhtársaihoz indul.

Az íjászlány nem igazán örül az újabb időhúzási kísérletnek, Snowcat kérésére tehát csak felhúzza az orrát és megrázza a fejét:
- Úgy tűnik, nektek ez a stratégiátok. Váratni a másikat, de mire? - kérdezi és felpillant az órára, majd meg sem várva, amíg az idomárfiú megnyitja az üzeneteket, elereszt négy nyilat is és ezzel elpixelezi Snowyt és Reginát is - Hát ez könnyű volt - teszi még hozzá, csakúgy magának és már ott is van a céhbank bejáratának küszöbén.
Valamikor ekkor érhet oda Chakna és Ryutoshi, akik márcsak a társ pixeleit látják, ellenben úgy tűnik Angus szólongatásával sikerült felhúzni az íjászt, aki visszafordul és tekintetével először a lovat keresi, ám mivel a pet odakint kaparja a földet és horkant a legközelebbi ablak alatt, Mer is megnyugodni látszik. Bár ez a kis közjáték talán elég arra, hogy Chakna még útjára tudjon engedni egy nyilat és a zsoldosoknak is szóljon, a harc tehát folytatódik, ám Chak, számodra már a korábbiaknál nagyobb téttel.
- Nem szívesen ölnélek meg, így kérlek távozz - ajánlja még fel a kaszttárs, de mivel Ryutoshi rögtön eléd áll, a lány újfent felhúzza az orrát és bár elereszt pár pontos lövést, de a lovag páncélját még ezekkel sem tudja teljesen tönkretenni. A zsoldosok pedig érkeznek.
- A kislányt megtaláltuk, de folyton elmenekült előlünk. Át tud portolni a falakon - tájékoztat egyikük.
- Menő, mi? - feleli a cukros kislány a semmiből előkerülve és a megdöbbent bérencekre kacsint - Úgy nézem erős létszámfölényben vannak, mi, Mer? - kuncog, aztán egyszerűen csak belép a céhbankba és elkezdi nézegetni az ottani kincseket - Úúúú, némár, ritka nyersanyagok! És van tier négyes cucc is! - lelkendezik és ide-oda pattog az itemek között.
A zsoldosok pedig Chak, a te parancsaidra várnak.

Snowy eközben a főtéren tér magához petjével és ha megnézi a Mashimotok válaszüzenetét, akkor megtudhatja, hogy a vezetőjük elpixeleződésével ők inkább már nem vállalnának további kockázatot, mert nem akarnak rendesen is meghalni. Persze dönthetsz úgy, hogy írsz nekik valamit erre, Snowy, de lehet inkább sietned kéne vissza a céhházhoz, nem? Vagy félted az életed és inkább a dojo felé veszed az utad? Akárhogy is legyen, a végső harc eseményeiből már kimaradsz, ám délre még visszaérhetsz talán.


Határidő: ezen felül márcsak egy nagykört tervezek, így azt szeretném, ha a KÉT kört együttesen október 3-áig megírnátok. Azaz minél hamarabb írtok erre a körre, annál több időtök lesz majd az utolsóra. Hajrá hajrá!

- Ennyit arról, hogy a szafari közelsége és Angus fontos - morgok az orrom alatt látva ahogy a kislány a céhbankunkat kezdi nézegetni.
Nem igazán kellett szólnom a zsoldosoknak (Akik nem vagyok boldog, hogy így a céhbankot is láthatják), jöttek a nyalókás fruska után.
Nem állt szándékomban felidegesíteni az íjászlányt, és... meghalni sem feleslegesen, így Ryu mögött álltam meg.
- Figyeljetek - mondtam a lányoknak, közbe megpróbálva észrevétlenül jelezni a zsoldosoknak, hogy ha lehet, kerüljenek mögéjük a bankba. De legalábbis legyenek a bank területén. Úgy több esélyünk van. - Én sem szeretném, hogy bárkinek baja essen. Megmutatom az istállót, rendben? Nem igazán foglalkozunk lovakkal, így jóideje nem nagyon járt ott senki. - vezettem fel a rájuk váró látványt. Mert az istálló amit beállítottam a gyakorlóteremben, hát... Nem hinném, hogy bármely lovát szerető gazda szivesen tartaná az állatát azokban a szűk boxokban, a mocsokban. És hogy metakommunnikatívan is jelezzem, hogy tényleg nem áll szándékomban ártani nekik, az íjat a vállamra akasztottam.
Ha valamilyen csoda folytán bejött a próbálkozás, akkor bevezettem őket az edzőterembe, és bocsánatot kérve - mivel össze kell szednem a holomimat - rájuk csuktam az ajtót. És hát... Jeleztem mindenkinek, hogy a kertben fog folytatódni a küzdelem.
Ha a józanabbik felemnek lett igaza, és nem voltak hajlandóak a bankot otthagyni a lányok, akkor más ötlethez folyamodtam.
- Megértem - bólintottam, és a zsoldosok közül az egyik gyengébbre pillantottam - Kérlek, kísérd akkor addig a lovat az istállóba - utasítottam, bízva benne, hogy ezzel legalább az íjászt ré tudom venni, hogy elhagyja a céhbankot. Nem véletlenül lett olyan ideges, hogy a lovát szólongattam, ugye?
Közben csak megérkezett Quentin is, ami remélhetőleg adott alkalmat (ha nem, úgy Ryu takarását igyekeztem erre kihasználni), hogy Gyenge paralízis mérget tegyek az egyik nyilamra.
Akár sikerült kicsalni az íjászt a bankból, akár nem, nem húztam tovább az időt. Kilőttem a nyilat a teleportáló kislányra, és ugyan ezzel a mozdulattal intettem a "csapatomnak", hogy harcoljanak.
Én magam, Ryu által védve célirányosan odaugrottam a kirobbanó gyógyítókristályért, amit ki sem engedtem a kezemből a továbbiakban, hogy egy mozdulattal gyógyíthassam magam.

//Szóval. Így vagy úgy, de harc lesz.
Chak paralízis méreggel megkent nyílvesszőt lő Ven-ra (felső kocka) és felmarkolja a kirobbanó gyógyító kristályt
3 zsoldos a remélhetőleg paralizált lányt támadja (a gyengébbek) (A következő 3 sor)
3 pedig Mer-t (7-9. kocka)
Ryu most Chak pajzsa
Quentin pedig szintén Mer felé csapkod.(10. kocka)

Mivel a felső reagban több hiba is szerepelt, userrel való megbeszélés alapján reagálom le a történéseket.

Noshát, a dolog úgy áll, hogy Ven a céhbankban van és csillogó szemekkel pattog ide-oda a jobbnál jobb itemek között, amíg Mer a küszöbön áll és egyelőre próbálja felmérni az erőkülönbséget. Addig te a zsoldosokat közül egyet beküldesz a céhbankba, amire ugyebár a szabályok értelmében rámegy a teljes köre, a többiek pedig kint maradnak és próbálják értelmezni a parancsaid. Nem, nem egy észlények, hiszen annyi a dolguk, hogy aranyért harcoljanak egy harcos világban, így miután - ahogy azt sejtetted is - az ajánlatod hidegen hagyja az íjászlányt, a kislány pedig nem is figyel oda rád, az egyiküket leküldöd a lóért. Vagyis küldenéd. Ha nem csak egy értetlen pislogást kapnál válaszul.
- Milyen istállóba? Az hol van? - kérdezi, ám közben csak azt láthatod, hogy Mer megforgatja a szemét és felhúzza az íját: úgy tűnik elege volt a beszédből.
-  Ha mind ilyen gyengék lesztek, mint a csajszi, aki dirigál nektek, hamar vége lesz - mondja és el is ereszt két pontos nyilat, ami az egyik, már sérült páncéllal rendelkező zsoldost sárgába is viszi.
És innentől szabadul el a káosz.
Mialatt te rájössz, Chak, hogy bizony teljesen, totálisan üres az inventoryd, ráadásul a felszerelt itemek közül eltűnt a rúnád is, addigra a bérencek rávetik magukat az íjászra, viszont a négy zsoldos közül (mivel az ötödik a bankban, a hatodik meg a céhház kapujában van) összesen egy talál be, ami még sárgába se viszi az íjász életcsíkját, de felmérgesíteni őt, na azt sikerül. Eközben a cukorkás kislány elkezdi bepakolni a saját inventoryjába a neki tetsző itemeket, a lövésed elől pedig nemes egyszerűséggel arrébb villan és még arra is van ideje, hogy kinyújtsa rád a nyelvét, miközben éppen az általad kiszemelt, Kirobbanó Gyógyító Kristályt veszi fel és kezdi el hangos szavakkal csodálni. Dönthetsz tehát, hogy bemész-e és esetleg megpróbálod megakadályozni, hogy több itemet ellopjon, vagy innen folytatod a rá való lövöldözést.

Eközben Snowcat nagy nehezen visszaér a céhház elé és azt veszi észre, hogy egy számára teljesen idegen, céhlogó nélküli fazon áll őrt a kapuban és ha esetleg az idomár megpróbálna bemenni, nagyon szigorú arccal és támadásra kész fegyverrel pillant rá. Ugye tudod, Snowy, hogy Reginával már valójában is meghaltok, ha mégegyszer lenullázódtok? Mit kezdesz ezzel a játékossal?


Nos, mégsem utolsó kör, mert kicsit több reagálnivaló akadt, mint azt előre számoltam. Az összesített határidőt így áttolom október 6-ra, de ezalatt két körnek le kell mennie még. Sok sikert!

Nem tudom miért hittem, hogy egy csapat lődörgő zsoldos komoly segítség lesz… Tudtam, hogy nem fogják érteni miről beszélek, de reméltem, hogy lesz annyi eszük, hogy ezt ne árulják el ennyire óvatlanul… A tervem, hogy az íjászlányt elcsaljam valahogy így teljesen sikertelen volt. 
És hogy a nagy rohanásban nem foglalkoztam a felszerelésemmel… nos az hiba volt, amit úgy tűnik késő orvosolni.
Az íjászt lefoglalták a zsoldosok, így volt lehetőségem a bankba pillantani. És az ottani szerencsétlennek kiáltani.
- Ne hagyd neki! - kiáltottam, de az eddigi teljesítményüket látva… Nem bíztam a véletlenre. - Balra a második méreg, Találd el! - utasitottam, miközben még egy nyilat lőttem a lány felé.

  Chak támadja a nyalókás kislányt (#1)
    Quentin az íjász felé csapkod (#2)
    Ryu Chak pajzsa
    A bent lévő zsoldos gyenge paralízis méreggel felturbózva támadja szintén a nyalókás lányt (#3)
    A többi zsoldos Mert támadja tovább.(#4-7)