Limen

Hát, úgy tűnik vagy a zsoldoscsapat az összeszedetlen, vagy az íjásznak van túl sok pont téve fegyverkezelésen; mindenesetre a harcnak ebben a szakaszában sem sikerül szinte senkinek sem eltalálni a csajszit, sőt, a céhbankban lévő tag is elhibázza a támadását a kislány ellen.
- Ez így vicces, hihi - villan arrébb és kivesz egy második itemet is a céhbankból és teszi azt el a saját itemjei közé. Közben Mer újabb nyilakat lő ki pontosan az őt körülvevő ellenfelekbe, de azért látszik rajta már a fáradtság éshogy tisztában van vele, hogy a túlerő az azért túlerő. Egyre inkább hátrál a folyosón, a bérencek pedig a harmaidk rohamnál már jóval hatékonyabbak: ha nem is mindegyikük, de ezúttal a legtöbben már betalálnak és végül együttes erővel elpixelezik őt, majd a bankban lévő csaj felé fordulnak, de láthatóan Chak, a te parancsodra várnak a támadáshoz.
- Hoppá, így már nem olyan vicces - vihorászik a cukros lányka, majd még eltesz egy utolsó itemet - Nekem amúgysem kellett ez a hely - vonja meg a vállát és vesz a szájába egy újabb nyalókát - Köszi a játékot és viszlát! - mondja még, majd elteleportál.
Chakna, egyedül maradsz a megannyi bérenccel és az idő egyre csak közeledik a délhez. Talán felmerülhet benned - és bennük is -, hogy könnyűszerrel megölhetnének és ezzel egy egész céhház az övéjük lehetne, de a feszült csendet végül egy borostás harcos töri meg, aki feléd lép, köhint egyet és enyhén meghajol:
- Kisasszony, a feladatot elvégeztük. Ha legközelebb szüksége lenne ránk, vállalunk kazamatákat és felderítést is. Bátran keressen meg üzenetben - ad át egy névjegykártyát az árakkal, majd int és a többiekkel együtt 11:58-kor elteleportál.

Snowcat eközben beszélgetést kezdeményez az ajtóban maradó zsoldossal, aki bizalmatlanul, összeszűkült szemekkel nézegeti az idomárt és a feje felett lévő céhlogót, de az látszik rajta, hogy a megvilágosodás csak nem akar jönni.
- Egy feketehajú, csinos íjászlány kért meg, hogy ne engedjek be senkit - közli veled, de arra sajnos nem tud választ adni, hogy a céhház milyen céhhez tartozik. Nemsokára viszont erre nem is lesz szükség, ugyanis kap egy üzenetet, ránéz az órájára és 11:58-kor több szó nélkül elteleportál. Te mit teszel? Felrohansz, hogy megnézd, mi lett Chakkal és a többiekkel, vagy a céhkertben maradsz még?

---

Gratulálok, teljesítettétek a harmadik és a negyedik hullámot és ezzel együtt a céhostromot is!

A harmadik és negyedik hullám jutalmai a következők:

2300 arany

[T3] Opálbevonatú Ruha +4S
[T3] Nehéz Opál Mellvért +4F
[T3] Opál Diadém +3G
[T3] Mennydörgés Gyűrű +3F
[T2] Csigamintás Páncél +1F
[T2] Lovagi Páncél +1K
[T1] Pókháló Cipő +2K

Emellett viszont az ellenfél a következő itemeket vitte el a bankból:

1x [T4] Fekete Bőrmellény
1x [T4] Hibás Rejtőkristály
1x [T4] Izzó Páncél Potion

Zárókör következik ^^
Határidő: 2021.10.17.

Hiba… Hiba… Hiba… Mintha el lennénk átkozva, épphogy néhány támadás találja el a két csajszit. Nagyon kiváncsi lennék, hogy milyen képességekkel harcolnak így, hogy hiába vagyunk ennyivel többen, ráadásul nem is gyengének nevezhető társaság… Egyszerűen mintha nem bírnánk velük.
Végül, a sok hiba ellenére azért Mer csak eltűnik végre az otthonunkból, és mire megszólalhattak volna, a másik kislány is kereket oldott…az addig eltett itemeinkkel… Az ajkamba haraptam, aztán sóhajtottam. A fenébe az itemekkel. Majd pótoljuk őket! A lényeg, hogy az otthonunk megmaradt.
- Ryu, menj kérlek a kapuhoz - fordultam a lovaghoz, elvégre még mindig nem védett terüket a céhház. - Töltsd fel az életedet, és senkit ne engedj be! - kértem.
- Töltsétek fel az életeteket, és szóródjatok szét a területen. Ha valakit észleltek, szóljatok azonnal! - fordultam a zsoldosokhoz. Sehonnan ne érhessen meglepetés…
Végül egyedül maradtam pár percre a céhbankban, a felszerelésenet magamra öltve. Leültem az itemek közé, és fáradtan figyeltem az ajtót, Artemissel a kezem ügyében. Nem volt már sok idő délig, de fájdalmasan lassúnaj tűnt, ahogy az idő telik. Közben ketten a bankhoz is visszajöttek a zsoldosok közül (Quentin nem vállalt ennyi sétát).
Mégis elérkezett a dél, így fellélegeztem, és mélyen meghajolva búcsúztam a zsoldosoktól.
- Hálas vagyok a segítségetekért. Ha bármikor viszonozhatjuk… keressetek nyugodtan! -  ]mondtam nekik átvéve a névjegykártyát. Aztán a bank falának dőlve igyekeztem rendezni a gondolataimat. Sikerült. Senkinek nem esett baja. De túl közel voltunk hozzá… Nagyon közel.
Mosolyogva fogadtam Snowcatet. Látszik, hogy ő is aggódott.
- Köszönöm! Ennél jobb hírt nem is hallhatnék ma! - öleltem meg megkönnyebbülten a céhtársamat.
Ezután Charming levelét is elolvastam végre.

Köszönöm. Tartom magam az ígéretemhez

írtam neki rövid választ. Nem volt erőm, hogy előre elborzadjak annak a napnak a gondolatától.
Mindenkinek megköszöntem a kitartást a nap folyamán, aztán visszavonultam a szobámba, és másnap délig ki sem jöttem onnan. Kimerített ez a nap, és sok gondolatot kellett rendeznem.