Limen

Annyira örültem, mikor az Artes nevű céh befogadott engem, Snowy-t, Lulut és a peteket. Ketten voltak csak eddig, az igaz, de számunkra ez nem volt gond, hiszen segíthettünk a céh fejlődését és bővülését, ha a vezér, Chakna kérte. Ám azt, hogy biztonságos a céhház, s senki nem bánthatja a helyet, hétfőn nem lehet már elmondani. Kayaba valamiért, Snowy szerint nagyon unatkozott a „víziló valagán ülve” kitalálta, hogy feloldja a céhházak védelmét, s a védett övezet jelleget. Így azok a céhek, amelyeknek nincs céhháza, elveheti más céhektől, köztünk tőlünk is. Lulu aggódott, mert a céh állítólag pár nappal ezelőtt már kapott valakitől egy levelet, miszerint megszerezik a céhházat, de Snowcat nyugtatta, hogy csak a szájuk jár az ilyeneknek, s csak kisszintű taknyok, akik eddig csak lődörögtek a Kezdetek Városában. Az alatt a pár napra megnyugtatott minket. Viszont most én meg Villámlás találtunk egy levelet a kapura erősítve egy nyíllal. Csak két mondat volt benne. Az elsőn csak forgattam a szemem, hogy miből gondolják, hogy a szafari az övék, ám… a másodiknál felsikítottam, amire Lulu és Snowy kiszaladt, hogy mi történt velem. Remegve mutattam a második mondatot nekik, miszerint ha elfutunk, megkímélnek, máskülönben viszont Villámlásból trófeát csinálnak. Lulu igyekezett megnyugtatni, ahogy Villámlás is, hogy nem fog ez megtörténni vele, mert ha kell, a vadonba szökik a kedvemért, Snowy viszont alaposan ki volt borulva:
- NYAAA, MI AZ, HOGY A GYŰJTEMÉNYÜK TRÓFEÁJA LESZ VILI (így becézi sokszor), HÁT EZEK MIT KÉPZELNEK MAGUKRÓL, KIK ŐK, FRED BEAR LESZÁRMAZOTTAI, VAGY MI?? JÖJJENEK CSAK, KIVÁGOM A SZÍVÜKET, FELDARABOLOM, MEGSÜTÖM, S A KUTYÁINK ELÉ VE-- Várjunk csak, nincsenek is kutyáink, nya… O.o - jutott eszébe, amitől gyorsan elszállt a haragja, bár nem teljesen, mire Regina forgatta a szemeit.
- El kell mondanunk ezt Chaknának! - mondta Lulu, s mind egyetértve ezzel megkerestük Chaknát.

//statok ugyanazok, mint az itteni adatlapomon, minden jártasság aktív
- Chakna, baj van, Villámlást is akarják már! - mondtam még mindig kiborulva, s majdnem zokogva, miközben mutattam neki a levelet.

Már a rendszerüzenet sem tetszett... Nem mondom, hogy pánikba estem, mert erről azért nem volt szó, de  komolyan aggódtam a mi kis céhünk miatt. Meg tudjuk mi ennyien védeni az otthonunkat?
Nem gondolkodtam sokáig, hogy arra jussak, mindenképpen az az elsődleges, hogy a céhtagok életét megvédjük.
Quentin jelezte elsőként, hogy magasabbra kellene építeni a falakat. Egyértelműnek tűnt, hogy találhatott valamit ami a bejelentett "szabadrablással" kapcsolatos. Megpróbáltam megtalálni, tekintve, hogy a srác nem bizonyult túlságosan közlékenynek, de valószínűleg a pixeleit kellett volna keresnem.
Nem sokkal ezután pedig Enhi és a családja is megkerestek. Gondterhelt arccal olvastam a levelet.
- Ne aggódjatok, nem engedjük, hogy bárkinek baja essen, aki a céhhez tartozik! - próbáltam őket megnyugtatni. Azért engem sem hagyott nyugodni a dolog, és a következő napokban minden lehetőséget fontolóra vettem, ami rendelkezésünkre állt.
Közben pedig befutott egy üzenet is... A történtek után ez is fontos lehetett, úgyhogy bár messze sem boldogan, de megnyitottam az üzenetet, amiért hálát adtam amint a végére értem.
Pár pillanat alatt bepötyögtem a választ.

Chakna írta:Holnap este fél hét, a sweet dreamsben. 

Ha pedig nem mondta,  hogy nem megfelelő az időpont vagy a helyszín , másnap a lehető legunalmasabb, legszürkébb kinézetemmel ültem le egy asztalhoz.
A megtudottakat számbavéve (És a lehető legrövidebb úton elmenekülve az önjelölt bájgúnár közeléből) úgy gondoltam talán még okosabb leszek, ha nem magam próbálkozom.
A biztonság kedvéért Kahetsunak és Haketsunak is elküldtem a következő üzenetet.

Chakna írta:
Szia!
Gondolom tudtok a közelgő eseményekről. Kérlek, keressetek meg, beszélni szeretnék veletek. 

Így-is úgy is az lenne a vége, hogy felbukkannak egyszercsak, és személyesen több szempontból is érdemesebbnek éreztem megbeszélni a dolgokat.

Nem fogok hazudni. Életem leghosszabb estéje volt. Még úgy is, hogy nem volt ténylegesen éjszakába nyúló a programunk (Ami nem Charmingon múlt). A hideg ráz visszagondolva is, hogy milyen szinten rám mászott, pedig szándékosan egy forgalmas helyet mondtam, ahol a jóízlés talán magában is kordában tartja valamennyire, és hiába igyekeztem egyébként is határt húzni kettőnk között rájátszva az előttünk álló ostrom miatti aggodalomra és rosszkedvre is.
Sajnos annyira önző nem lehettem most, hogy minden lehetséges eszközzel leforrázzam. Meg kellet kapnom az információkat a többiek érdekében. A határ ott volt, amikor az ölébe akart vonni. Valamivel közelebb húzódtam hozzá, és engedtem, hogy átkaroljon (Nem mintha észrevettte volna hogy ökölbe szorult a karom). A csókkísérletei elől pedig nemes egyszerűséggel kitértem: Hol az italomért nyúlva, hol valami rettentő fontos kérdést feltéve.
Azért csak sikerült némi használható információt is megtudni tőle, úgyhogy nem mondhattam, hogy felesleges volt az egész bohóckodás.
Sokkal inkább örültem, mikor Kahetsu és Haketsu megjelentek mellettem a kezdetek városának egyik sikátorában (Ellenőriznem kellett a Dojo-t, ami talán biztonságos lesz az ostrom alatt). A szívbajt hozták rám, az biztos, de számítottam tőlük ilyesmire, úgyhogy hamar túltettem magam a dolgon, és feszülten figyeltem, amit kérés nélkül is megtudtak. Aggasztó volt, hogy agresszív játékosokra kell számítanunk, de legalább konkrétum, amire készülhettünk.
Búcsúzáskor nekik is sok szerencsét kívántam. Nem tudtam volna elképzelni, hogy ne lettek volna érintve az eseményekben valahol, valahogyan, így nem is kértem őket, hogy tartsanak velünk.
- Jövök nektek egyel - mosolyogtam, mielőtt visszatértem az új információkkal a tervezéshez.
Végül az ostrom előtti este összehívtam a többieket.
- Szeretném, ha mindenki higgadt maradna - mosolyogtam Enhiékre elsősorban, hiszen Quentin, legalábbis külsőleg mindig egy jégcsaphoz hasonlítható - Holnap többen megpróbálják majd elfoglalni a céhházat. Megpróbáljuk megvédeni, de szeretném ha mind úgy küzdenétek, hogy az életetek MINDENNÉL fontosabb. - jelentettem ki nyomatékosan. - Elsőként valószínűleg egy Fekete Özvegy nevű céh fog érkezni, akik lehet meg tudják valamilyen képességgel akadályozni, hogy más elvehesse tőlük az elfoglalt céhházat, vagy mi visszafoglalhassuk. Őket mindenképpen vissza kell vernünk, ha sikeresen akarjuk védeni a céhházat. Ezen kívül egy Menyét logós céh szakadár tagjai is érkezni fognak, akik között van egy íjász biztos találatokkal, egy tank komoly súlyemeléssel, és egy lopakodó kardforgató. Ellenük mindenképp szükség lesz a jártasságainkra. Még gond lehet egy "Királylányos" céhhel, őnekik valahogy olyan mesét kéne előadni, ami eltereli őket az agresszív támadástól. - foglaltam össze amit megtudtam.
-Enhi, tudom, hogy félted Villámlást, így ha szeretnéd, őt biztonságba helyezheted az első szinten a Dojo-ban, és azt se bánom, ha vele maradsz - mosolyogtam a lányra. - A többiekre viszont számítok! Elsőként a kertbe fog kelleni bejutnia a támadóknak, ahonnan az épületet és végül a céhbankot elérhetik. Lulu, te a céhbanknál legyél, kérlek. Magamhoz veszek mindent, amire szükségem lehet, de lehet kelleni fog a segítségetek is. Quentin, te a kertben tudnál a legjobb szolgálatot tenni. Ha bejut valaki, néhány ütést nyelj be, és húzódj vissza. Csak akkor támadj, ha már biztosan és erőset üthetsz, addig pedig ha szükséges, legyen nálad potion és kristály, amivel visszatöltheted az életed, ha szükséges. - fordultam a harcos fiú felé, testreszabottnak szánt feladattal. - Snowcat, te az épületben igyekezz távol tartani a banktól mindenkit, aki bejut a kertből. Ehhez mindent vegyél magadhoz te is a bankból, ami segíthet kihasznnálni a képességeidet - pillantottam Enhi kedvesére - Én pedig majd az emeleti ablakhoz húzódom vissza, és onnan tartom távol a nyilaimmal aki megközelíti a céhházunkat. Ha túl sokan bejutnak a céhházba, akkor pedig csatlakozom Snowcathez és Quentinhez. - fejeztem be a kéréseimet. - Quentin, Snowcat azonnal jelezzetek, ha nem bírtok a bejutókkal! Ha baj van, a céhbanknál közösen teszünk egy utolsó kísérletet, hogy visszaverjük a támadókat, de akinek az élete nem bírja, az azonnal teleportáljon az első szintre, és menjen a Dojoba. Aki nem tudná hol van, át fogom küldeni a koordinátákat. - kértem újra, nyomatékosítva, hogy senki ne kockáztassa az életét.
Az biztos, hogy én fogok utoljára elmenni innen, az utolsó hajszálig igyekezve menteni akit, és amit lehet. De talán nem lesz erre szükség. Talán elég meggyőző leszek, hogy letegyenek a céhházunk elfoglalásáról. Talán.
Másnap már hajnalban a kertben voltam. Nem tudtam aludni.Ez lehetőséget adott két... fontos üzenet megírására.
Először is a hugocskámnak írtam. Aggódtam. Képes rosszul felmérni a dolgokat...

Chakna írta:Seishin!
Tudom, hogy fontos neked, hogy megvédd az otthonotokat, de kérlek, nagyon vigyázz magadra! Szeretném, ha valamikor egy forrócsoki mellett elmesélnéd majd a történteket!

Aztán egy másik levelet is. Mert túl jól megismertem a céhházat, és nem tudtam elképzelni, hogy mi lenne velük, ha nem ott élnének. És azt hiszem az illetőt is túlságosan megismertem... Talán kicsit érte is aggódom, bár biztosra veszem, hogy Hinarinál jó kezekben van a Palota védelme. Bár az Artesről is elmondhatnám ugyan ezt...

Chakna írta:Szia!
A rendszer szeret velünk szórakozni mi? Azt hiszem nehéz napunk lesz, mindenesetre a legjobbakat kívánom. Majd tudasd velem, hogy hiába szurkoltam-e nektek is!

Épphogy elküldtem az üzenetet, amikor zörgés üti meg a fülemet. Páncélzörgés, ami éppen valahol a kapunk előtt marad abba. Aztán kopognak is. Éppen ma.... Nem mondom, okos trükk lenne befurakodni, mielőtt még elkezdődne az ostrom.
- Ki az? - szólok ki.  Egy férfi válaszol, Ryutoshi névvel... Valaki küldte? - Ki ez az Úriember, aki így szívén viseli a céhünk sorsát? - kérdeztem némi gyanakvással a hangomban. Enhi? És rajta van a térképén is? Ezt aztán nem túl nehéz kideríteni. Gyorsan írok egy üzenetet Enhinek, amiben megkérdezem ismeri-e a férfit. Végül, a lány válaszából meggyőződve róla, hogy a fickó igazat mond, kinyitottam a kaput.
- Jól van, de ne a kaput védd, hanem az épület bejáratát. - mutattam az ajtóra pár méterre mögöttem. - A legjobb, ha tudsz nekem időt nyerni a kapun kívül, vagy a kertben megfékezni a támadókat. De az életedet semmiképp nem kockáztathatod. Még gyorsan megnézheted, találsz-e olyasmit a bankunkban, amire szükséged adódhat a támadások alatt. - kértem. Eddigre minden más készen állt: A szafari felőli falon segítség nélkül nem jutnak át, az ottani ablakikat pedig eltorlaszoltuk, a bankból pedig mindenki magához vehette amire szüksége lehetett.

Ahogy a nő kiszól, illedelmesen bemutatkoztam és elmondtam számára, hogy miért vagyok itt, majd ahogy kérdést intéz felém, természetesen felelek.
- Egy szőke hajú Úrfi, ki nem szeretné, ha Önt bármiféle kár érné. - feleltem őszintén, majd ahogy kitárulnak a kapuk és a céhvezér elmondja a szükséges információkat, bólintok – Köszönöm kedvességét Hölgyem, de megleszek. Így ha ezzel kielégítem kérését, a főbejáratot elállom Önnek. Bár a támadásba nem jeleskedem, bizton állíthatom, hogy megfelelő torlasz leszek Önnek. – mondom érzelmektől mentes arccal.
Végül ha beenged, a főbejáratnál megfordulva neki is állok aktiválni a képességeimet. A körbeölelő, majd megszilárduló kék lángok és a megjelenő jégburok miatt testem kissé eldeformálódik, majd a nő felé fordulok.
- Nagyjából 6-700 sebzést tudok kivédeni, míg nem nulláznak le, vagy még többet, ha ellenfeleim lassúak, mivel van páncél regeneráló képességem. Kérem ne aggódjanak értem, csak az Önön épségük miatt aggódjanak. Ígérem, hogy nem engedek át senki fiát, az Ön engedélye nélkül.

// képességek, jártasságok aktívak, Ryut szint*2 (76) P fedi, minden őt érő sebzés 25%-al csökken, illetve két pajzsa van, amíg nem oszt ki sebzést a páncélja 5%-a körönként regenerálódik //

A végleges elhelyezkedés a visszajelzések alapján:

Céhbank: Enheriel
Épület: Snowcat, a kertre néző ablakban Chakna
Kert: Quentin, és Ryutoshi a kapu előtt

Villámlás és Lulu pedig a Dojoban várják a kimenetelt

Hosszú órákon át állok csendben és meg se moccanva, így a mellém beosztott férfi tán azt hinné kővé termedtem. Ám mindez nem zavartatott. Végül azonban elindult az egész „játék” és szemeimet az érkezőkre emelem. Szavaikra nem mutatok reakciót, és mire végeznek csak csendesen hozzájuk szólok.
- Sajnálattal közlöm, hogy én mint csak segítő vagyok jelen, ha bármiféle üzletet szeretnének véghez vinni, azt a mellettem lévő Úrral kéretik megbeszélni.
Ha hajlandóak egyezkedni, úgy hagyom, hogy a harcos férfival tudjanak beszélni, azonban beengedni egyiküket se engedem be. Mindenesetre azért idő közben megpróbálom aktiválni az ideiglenes páncélomat, készülve a rosszul sikerült tárgyalásokra. Jobb félni, mint megijedni.

/ Ha képi aktiválás sikeres +76 páncélt kapok, de míg ezt a páncélt nem ütik le, addig kitartásom feleződik, pajzsommal bevédem Quentint /

The member 'Ryutoshi Kurasai' has done the following action : Kockadobás

---

'Római stílusos 6-os' :

Szőke úrfi.... Remélem azért Eiki arra fordítja a figyelmét, hogy a saját céhét megvédje... Köztük a húgomat. Bólintottam Ryutoshinak, hogy tudomásul vettem az információkat, és ezzel együtt gondoltam újra át a tervet, és rendeztem még el néhány dolgot az otthonunk védettségének megszűnése előtt.
Elég hamar, és elég gyorsan indulnak az események. Egyelőre megfigyelni terveztem, de a szemem előtt kibontakozó jelenet arra késztetett, hogy ezt a szándékomat megváltoztassam.
Az nem volt kérdés, hogy kik érkeztek. És az első érkezők még kicsit meg is nyugtattak, mert kifejezetten udvariasak, és talán még szimpatikusak is voltak.
Nem úgy a mondandójukat félbeszakító nő... Ahogy sejtettem, szinte azonnal megérkeztek az özvegyek is.... 
Az ő szavaira húztam ki az ideget, de a mozdulat az előbb érkező férfi szavaira megakad.
- Ha segítetek megvédeni a céhházat, boldogan osztjuk meg veletek a szabad szobákat - válaszolok a férfinak, így viszonylag megnyugtató létszámot tudva odalent az oldalunkon. Az íjamat viszont nem engedem le.
A harcművész miatt kevéssé aggódom, hiszen az ablakok zárva, egyedül az edzőterembe juthat be a kertből, ahol… Remélhetőleg eléggé hátborzongató élmény várná, ami után elmegy a kedve a további próbálkozástól.
Ellenben a másik alak sokkal határozottabban lopakodni próbál. Egyelőre nem szeretném tudni, mennyire sikerültek az akadályaink áthatolhatatlanul, úgyhogy végül a combjára célozva felé engedem el az első nyilat.
-Mindenkivel hajlandók vagyunk tárgyalni, aki egyenes úton érkezik - jegyzem meg, elsősorban azért, hogy a kertben tartózkodóknak felhívjam a figyelmét a betolakodóra. De elég feladatot jelenthet nekik, hogy a három kapun keresztül érkezőt kiszorítsák, így én a két lopakodót tartom szemmel, és ha arra van szükség, további nyilakkal igyekszem a fejükbe vésni, hogy rossz céhhel akarnak ujjat húzni. Mindegyikkel a mozgásukat igyekezve nehezíteni: Lábak, vállak, csípő Nem sok sebzést akartam okozni, de minél kellemetlenebbet.

// A lopakodós íjászt támadom elsősorban

Quentin a kapuban állók felé (az árnyharcos nő felé elsődlegesen) suhint a fegyverével tessék-lássék. Ha sárgába csúszna az élete, Ryutoshi mögött visszahúzódik az épületbe. A következő képesség érvényben van:
Név: Lazy Strike
Típus: Permanens
Leírás: Quentin meglehetősen lustán forgatja a fegyverét, és csak akkor veszi komolyabban a harcot, ha bajba kerül.
Hatás: Quentin minden elhibázott támadása után kap egy jelzőt, sikeres támadás esetén azonban a jelzők aktuális száma után kap valamiféle bónuszt.
- Egy jelző: 30% bónusz sebzés a támadásához.
- Két jelző: 20% halmozható sebzésbuff a harc végéig.
- Három jelző: A sebzése fele vérzésként jelentkezik három körön keresztül.
- Négy jelző: Fix találat, és ötszörös sebzés a támadáshoz.
Korlátok: Fegyverkezeléstől függetlenül csak 5 vagy felette talál a kockával, találati esélyt javító képesség vagy item pedig a sajátját leszámítva nem hat rá. Sikeres találat esetén a jelzők nullázódnak.

Ha jól értem Enhiék pedig egyelőre a helyükön várnak

Felső sor: Chakna
Alsó sor: Quentin

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

---

---

Aki ezen a napon az edzőterembe téved, egy félhomályos, ködös, sötét erdőben találja magát. Csak a csillagok világítanak, még a hold sem látszik. A talpa alatt (és nem csak ott) ágak recsegnek, körös körül baglyok huhognak vészjóslóan. Akinek van észlelése, annak szinte mindenfelől jelzi mobok jelenlétét. Néhány lépés után pedig egy mocsaras területre érni, ahol hínárból álló lények (10-15) kezd el közeledni a bent lévő felé, és ha elérik, hínárkezeiket csuklójára fonva húzni kezdik beljebb a mocsárba, ami pár méter múlva már inkább tó. És igen, a fulladásos sebződés is megjelenik alig egy perc után, amit a víz alatt töltenek.

A részletekkel most nem foglalkoztam, elég volt annyi, hogy odalent kaptak segítséget, hogy ne jussanak a kertnél tovább a támadók.
Az íjászt is sikerült leleplezni, így ő sem tudja meglepni a társaságot. Ez megnyugtató.
Az már sokkal kevésbé, hogy nem tudtam időben visszahúzódni a fal védelmébe: Az íjász kilőtt nyila végighorzsolja a karomat.
Nem foglalkoznék sokat a dologgal, de a szemem sarkában megjelenő paralízis ikon miatt muszáj. Nincs nálam ellenszer, a többieknek adtam minden gyógyító tárgyat, hiszen ők fontosabban voltak.
Először megpróbálnék valahogy megtámaszkodni, hogy lássam mi történik, de be kell látnom, hogy ezzel csak felesleges támadásoknak, és sebződésnek tenném ki magam, miközben úgy sem tehetek semmit, hogy feltartsam őket. Így végül a padlón terülök el. Hallgatózásommal, és észlelésemmel igyekszem tehát követni az eseményeket, a paralízis idejét ara használva, hogy kigondoljam a legjobb következő lépést.
Odalentről pedig hallom a kardok, tőrök, kések és páncélok csattanásait, illetve a morgásokat, és szisszenéseket a bekapott támadások következtében. Tartsatok ki, tartsatok ki...

// Chakna várja hogy a paralízis elmúljon, Quentin tovább hadonászik a nő felé Ryu védelmét kihasználva.

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nyaaa, ha jól hallom, már elkezdődött a bunyó ott kint! S remélem Enhikémhez nem jutnak el, mert ő ugyanis a céhbankban van, amíg én a céhházban figyelek! Lulu meg Villámlás az azt hiszem az első szinten lévő Dojoban bújkál, milyen jó ötlet volt Chaknától, ugyanis mivel nem a céhház része, nem támadhatják meg, nya! Na de hallom, valaki bejutott az edzőterembe, s Chakna meglepetése nem igazán tetszett neki! Pedig annyit dolgozott rajta! :< Ahogy mozdult a kilincs viszont, támadt egy ötletem. Odasunnyogtam, s mikor odatette a kezét az ajtókerethez, szépen rácsaptam az ajtót! Tudom, nincs benne fájdalomérzet, s csúnya dolog volt ez… De olyan jó érzés, nya! >)

//Amit Snowcat tesz:
Megpróbálja a Harcművész kezére csapni az ajtót (nem tudom, kell-e kockát dobni erre, de dobok azért)

The member 'Enheriel' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Ahogy érezni kezdtem a tagjaimat, megmarkoltam Artemist, és az észlelésem jelzésére hagyatkozva amint felálltam, már lőttem is a lopakodó, mérges íjász felé, hogy azután fedezékbe is húzódjak a fal védelmében az ablak mellett.
- Ha bejárást akartok a céhházunkba, fejezzétek be a bámészkodást, és segítsetek kitakarítani a betolakodókat - rivallok a barátságosnak bizonyult céh tagjaira.
Ezután amilyen gyors egymásutánban csak tudom, sorozni kezdem a pókcéh tagjait, amennyire csak lehet távolabb terelve őket az otthonunk bejáratától és falaitól. Minden lövés után lebuktam, és mindig más oldalán bukkantam fel az ablaknak, egy idő után megkockáztatva, hogy kétszer egymás után ugyan onnan engedjek el egy-egy lövést.
Valahogy meg kellene tudni, hogy hatásos volt-e az edzőteremben összerakott kis meglepetés, de nem volt idő üzenetet küldeni. A mögöttem lévő nyitott ajtón behallatszó ajtócsapódás alapján... Lassan ideje lesz Snowcatnek erősítést adni.
- Quentin, azt hiszem valamit bent felejtettél. - szóltam oda a céhtársamnak, aki "véletlenül" megtaszítva kissé a pókok királynőjét visszahúzódott, és míg Ryutoshival (és remélhetőleg a bámészkodó turistákkal) távol tartottuk a pókokat, bement Snowcatet támogatni. Majd valamivel kárpótolnom kell ezért a rengeteg energiáért, amit felhasznál...

Chakna lövöldözi a sunyi mérges íjászt össze-vissza bukkanva fel az ablak körül, Quentin pedig visszavonul  Snowcat mellé. Ehhez Ryutoshi segítséget nyújt állandóan a támadók elé állva.

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Nincs is kellemesebb, mint ugrálás, és lövöldözések közepette egy arrogáns, nagyképű, és ráadásnak buta bandával tárgyalni.
Szerencsére vettem egy nagy levegőt, mielőtt válaszoltam volna, így nem üvöltöttem le ténylegesen az egész bagázst, hogy nem ártana gondolkodniuk kicsit, és ha a céhházban akarnak lakni, akkor mondjuk támogatni az egyedül maradt Ryutoshit, hogy a pókok eltakarodjanak. És még csak nem is azért, mert Nekem ez a feltételem, hogy beköltözhessenek közénk (Ha nem lenne ez az "event", akkor is megengedtem volna, ha megkeresnek), hanem azért, mert a pókbanda minden bizonnyal nem olyan nagyvonalú mint én, hogy ezt egyéb feltétel nélkül megengedje. Nagyon, nagyon szívesen megtettem volna, hogy erre üvöltve felhívom a figyelmüket.
De a nagylevegővel együtt felmértem, hogy nincs idő megvárni, míg belátják, hogy igazam van... Így sem sikerült teljesen él nélkül fogalmaznom.
- Remélem az otthonunk, és leendő otthonuk csodálása közben észrevették, hogy a segítségük nélkül se maguknak nem lesz lehetősége élvezni a csodálatos céhházat, úgyhogy nagyon kérem, halasszák el a nézelődést, és ha közös erővel sikerül addig megvédeni a céhházat, amíg a védelme visszaáll, az első dolgom lesz, hogy én magam vezetem önöket körbe, és mutatok meg mindent az épületben. És természetesen mint bajtársainknak, a későbbiekben is rendelkezésükre állok mindenben. MOST kérem koncentráljunk arra, hogy eljuthassunk odáig.  - igyekszem visszafogni a dühöt  a hangomból, és arra koncentrálni, amit a pókkirálynő tervez.
Azthiszem szerencsém, hogy magas szinten van az észlelésem, így csak az lep meg, hogy a falon is halad, de a megjelenése nem.
Nagy dolgokra nem volt idő, de felkészülten vártam, a húron megjelenő nyilat a markomba fogva, és úgy emelkedve vissza az ablaknál.
- Bú - válaszolok kedves mosollyal, minden erőmmel belevágva a nyílvesszőt a nő bordái közé, ezzel, és a másik karommal megtaszítva őt kifelé az ablakon, és  ha sikerült kibillentenem, akkor utána dobtam egy tövisgyökér kristályt, és lőttem néhány nyilat.
Kifejezetten jól esett, bár nem vitte el teljesen a feszültségemet. Az íjász eltűnésével már kevésbé kellett óvatosnak lennem, így szemmel tartottam a nőt, és a csapatot.
Ryutoshi egyelőre nem aggasztott, igyekezett tartani magát, és ha úgy alakult, készenlétben álltam, hogy  fedezzem.
Quentin közben behúzódott Snowcathez, bár a kint zajló jelenet alapján mégsem volt ere szükség. Visszajönni viszont nem fog. Legalább pihen kicsit a sok hadonászás után.

// Tehát: Chak megpróbálja egy nyílszúrás kíséretében kilökdösni az ablakon a nőt, Ryu élő falat játszik, és tartja magát a képességeiben bízva.
Quentin csatlakozik Snowhoz, és spórol az energiáival.

Nyaaaa, elvettem a kedvét a betolakodónak, hogy beljebb tolakodjon, s el is ment innen, nya! Na jó, Chakna mocsara trükkje volt főleg ennek az oka, én azzal, hogy rácsaptam az ajtót, csak megadtam az i-re a pontot. Quentin társam csatlakozott hozzám, hjogy megpihenjen, ami ha jól nézem, nem árt neki.
- Nyaa, pihenj csak, én megnézem az édes mennyasszonykámat, hogy rendben van-e minden nála! - S el is mentem a Céhbankhoz, hogy minden rendben van-e. Ha minden rendben van az én kis Enhikémnél, megyek vissza Quentinhez. Bár Villámlás is itt lenne, de az ő érdekében van a Dojoban, nya, úgy bizony!

Snowcat megnézi a Céhbankot, minden rendben van-e. Ha minden rendben van, megy vissza Quentinhez.