Kezdőlap[Küldetés] Napfény közlegény megmentése
5 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
[Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Kedd Márc. 31 2020, 10:44
Résztvevők:
Simeon
Seishin
Chancery
A programozóknak valami baja lehet Simeonnal... Vagy csak egyszerűen nem tudják kézben tartani az időjárást befolyásoló programot. Mindenesetre feltűnhet nektek, hogy úgy egy hete alig láttatok napsütést az első szinten, és aki erre kicsit jobba figyel, az azt is észreveheti, hogy bizony... napról napra egyre sötétebb van. Nem veszedelmesen, de ha még sokáig folytatódik a dolog, egy-két héten belül teljesen sötét lesz.
Simeon:
Titeket három ismerős talál meg a céhházatok előtt. Takeshi, és a két bolond ikerfiú egy összemosolygás után nagyon határozottan lépnek oda.
- Szia! -
- Hali - köszönnek vidáman.
A két ikerfiú belekezdene egy hosszas, és valószínűleg érhetetetlen szóáradatba, de Takeshi igyekszik, és megelőzi őket.
- Ugye neked is feltűnt, hogy eltűnt a nap? - kérdezi - A nővérük úgy gondolja tudja mi történt. A két dinka pedig úgy gondolta te biztos tudsz segíteni, mert a fény lovagja vagy, vagy mi. - magyarázza, és vesz egy levegőt, viszont mielőtt az ikrek megszólalnának megint folytatja - Szóval? Akarsz velünk utánajárni a dolognak? - kérdezi
Seishin:
Neked a kis barátnőd tűnhet fel. Vagyis pontosabban az, hogy nem messze a céhháztól meglátod, ahogy egy viszonylag alacsony, vállig érő, barna hajú lánnyal sétál valahova a kis nyuszkó. Ha közelebb mész, azt is hallhatod, hogy beszélgetnek.
- Persze, hogy biztos! A saját két szememmel láttam! De hárman nem tudjuk megoldani. Te voltál az első akit megláttam. Tudsz segíteni nekem, és az ütődött testvéreimnek? - kérdezi reménykedve. A kis hugocskád viszont elég tanácstalannak tűnik, amíg meg nem lát téged.
- Pe-persze - mondja végül, ahogy rád pillant.
- Nagyszerű! - lelkendezik a lány - Tudsz még valakit, akit megkérhetünk? Valaki erőset, és bátrat! - érdeklődik, mire a kis nyuszi bólint, és egyenesen rád mutat.
Chancery:
Eléggé lefoglal a céh dolgainak rendben tartása ugye? Talán fel sem tűnik, hogy az ablakon nem sütött be a nap egy ideje.
Az viszont biztosan, hogy egy üzenet csippan. Nem hosszú, és nem is túl részletes, de talán felkelti az érdeklődésedet.
Ha rálesel a térképedre, akkor pedig láthatod, hogy Simeon és Seishin nagyjából egy helyen vannak. Valószínűleg ők lehetnek azok, akikről a levél beszél.
Kalandra fel, mentsük meg a napot \o/
Határidő: Április 7. Ha nem jó valamiért, szóljatok ^^
Simeon
Seishin
Chancery
A programozóknak valami baja lehet Simeonnal... Vagy csak egyszerűen nem tudják kézben tartani az időjárást befolyásoló programot. Mindenesetre feltűnhet nektek, hogy úgy egy hete alig láttatok napsütést az első szinten, és aki erre kicsit jobba figyel, az azt is észreveheti, hogy bizony... napról napra egyre sötétebb van. Nem veszedelmesen, de ha még sokáig folytatódik a dolog, egy-két héten belül teljesen sötét lesz.
Simeon:
Titeket három ismerős talál meg a céhházatok előtt. Takeshi, és a két bolond ikerfiú egy összemosolygás után nagyon határozottan lépnek oda.
- Szia! -
- Hali - köszönnek vidáman.
A két ikerfiú belekezdene egy hosszas, és valószínűleg érhetetetlen szóáradatba, de Takeshi igyekszik, és megelőzi őket.
- Ugye neked is feltűnt, hogy eltűnt a nap? - kérdezi - A nővérük úgy gondolja tudja mi történt. A két dinka pedig úgy gondolta te biztos tudsz segíteni, mert a fény lovagja vagy, vagy mi. - magyarázza, és vesz egy levegőt, viszont mielőtt az ikrek megszólalnának megint folytatja - Szóval? Akarsz velünk utánajárni a dolognak? - kérdezi
Seishin:
Neked a kis barátnőd tűnhet fel. Vagyis pontosabban az, hogy nem messze a céhháztól meglátod, ahogy egy viszonylag alacsony, vállig érő, barna hajú lánnyal sétál valahova a kis nyuszkó. Ha közelebb mész, azt is hallhatod, hogy beszélgetnek.
- Persze, hogy biztos! A saját két szememmel láttam! De hárman nem tudjuk megoldani. Te voltál az első akit megláttam. Tudsz segíteni nekem, és az ütődött testvéreimnek? - kérdezi reménykedve. A kis hugocskád viszont elég tanácstalannak tűnik, amíg meg nem lát téged.
- Pe-persze - mondja végül, ahogy rád pillant.
- Nagyszerű! - lelkendezik a lány - Tudsz még valakit, akit megkérhetünk? Valaki erőset, és bátrat! - érdeklődik, mire a kis nyuszi bólint, és egyenesen rád mutat.
Chancery:
Eléggé lefoglal a céh dolgainak rendben tartása ugye? Talán fel sem tűnik, hogy az ablakon nem sütött be a nap egy ideje.
Az viszont biztosan, hogy egy üzenet csippan. Nem hosszú, és nem is túl részletes, de talán felkelti az érdeklődésedet.
Ronye Arabel írta:
Szia!
Remélem nem zavarlak, ha igen, bocsi. Két céhtagotokkal utána akarunk járni, mi történt a nappal. Arra gondoltam, talán te is szeretnél csatlakozni... Egy céhvezér talán jobban átlátja a dolgokat.
Arabel
Ha rálesel a térképedre, akkor pedig láthatod, hogy Simeon és Seishin nagyjából egy helyen vannak. Valószínűleg ők lehetnek azok, akikről a levél beszél.
Kalandra fel, mentsük meg a napot \o/
Határidő: Április 7. Ha nem jó valamiért, szóljatok ^^
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Chancery Vas. Ápr. 05 2020, 10:40
Feltűnt neki a dolog... hogyne, hisz kinek ne tűnne fel valami hasonló? Chancery mondjuk mindig is közelebb volt az introvertált jellemzéshez, így eleinte nem is bánta, ha az időre tudta fogni az indoklást, miért is nem mozdul ki, de persze végül elérték azt a pontot, hogy ez már túl kevésnek bizonyult; és neki is hiányzott a napfény.
Főleg, hogy még Dust is jóval életuntabbnak kezdett tűnni tőle, szinte tökéletesen reprezentálva a céh általános kedvét az utóbbi napokban.
Már alig várta, hogy frissítsen a rendszer és ismét megkaphassa az irányítást a céhbank felett; így el is tudott tölteni egy délelőttöt azzal, hogy rendszerezte, átpakolta és javítgatta az itemek helyét a listában. Szerette, ha szép rendben tarthatta az egészet, és az ember ránézésre rögtön megtalálhatta a számára legideálisabb felszerelést; külön az egyes kasztok és tierek fegyverei, és külön az egyes felszereléstípusok. Mikor végzett, még egyszer átnézte a teljes listát, majd elégedetten bólintott és lecsukta az ablakot.
-Ezzel is megvolnánk. -nyújtózott egyet; testének-lelkének jól esett a mozdulat, majd kérdőn pillantott a HUD sarkába. Ámbár már eléggé megszokta, hogy levelek érkeznek hozzá; lehet az front, a céhhel kapcsolatos infók, kérések, bármik. Ezúttal egy kérés volt, és ismerős volt a küldő neve, de hirtelen nem tudta volna hova tenni, hogy miért.
Gyors választ pötyögött vissza, miszerint "Köszönöm, hogy szóltál, persze, jövök én is. Több szem többet lát.", majd felkelt és visszament a szobájába, hogy összeszedje a felszerelését, bármit, amire szüksége lehet egy ilyen kalandhoz.
Dust, mintha csak megérezte volna, hogy történés van, kimászott a kandalló parazsából, megrázta tollait, majd szárnyait kitárva csipogott egy hosszasat.
-Igen, kicsim, megyünk felgöngyölíteni az ügyet. -mosolygott rá Chan. Álomkelő ennél már lustább volt, de a lány tudta jól, hogy ő is izgatottan várja a megoldást.
~Elvégre macska vagyok. Napelemmel működöm, ahogy szoktad mondani.~
Mikor mindannyian készen voltak, vállán a madár, lábánál a macska, és széles, önbizalommal teli mosollyal elindult arra, amerre Simeon és Seishin pontját látja; esetleg ha kapott választ még Arabeltől, hova menjen, akkor oda.
Főleg, hogy még Dust is jóval életuntabbnak kezdett tűnni tőle, szinte tökéletesen reprezentálva a céh általános kedvét az utóbbi napokban.
Már alig várta, hogy frissítsen a rendszer és ismét megkaphassa az irányítást a céhbank felett; így el is tudott tölteni egy délelőttöt azzal, hogy rendszerezte, átpakolta és javítgatta az itemek helyét a listában. Szerette, ha szép rendben tarthatta az egészet, és az ember ránézésre rögtön megtalálhatta a számára legideálisabb felszerelést; külön az egyes kasztok és tierek fegyverei, és külön az egyes felszereléstípusok. Mikor végzett, még egyszer átnézte a teljes listát, majd elégedetten bólintott és lecsukta az ablakot.
-Ezzel is megvolnánk. -nyújtózott egyet; testének-lelkének jól esett a mozdulat, majd kérdőn pillantott a HUD sarkába. Ámbár már eléggé megszokta, hogy levelek érkeznek hozzá; lehet az front, a céhhel kapcsolatos infók, kérések, bármik. Ezúttal egy kérés volt, és ismerős volt a küldő neve, de hirtelen nem tudta volna hova tenni, hogy miért.
Gyors választ pötyögött vissza, miszerint "Köszönöm, hogy szóltál, persze, jövök én is. Több szem többet lát.", majd felkelt és visszament a szobájába, hogy összeszedje a felszerelését, bármit, amire szüksége lehet egy ilyen kalandhoz.
Dust, mintha csak megérezte volna, hogy történés van, kimászott a kandalló parazsából, megrázta tollait, majd szárnyait kitárva csipogott egy hosszasat.
-Igen, kicsim, megyünk felgöngyölíteni az ügyet. -mosolygott rá Chan. Álomkelő ennél már lustább volt, de a lány tudta jól, hogy ő is izgatottan várja a megoldást.
~Elvégre macska vagyok. Napelemmel működöm, ahogy szoktad mondani.~
Mikor mindannyian készen voltak, vállán a madár, lábánál a macska, és széles, önbizalommal teli mosollyal elindult arra, amerre Simeon és Seishin pontját látja; esetleg ha kapott választ még Arabeltől, hova menjen, akkor oda.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Hétf. Ápr. 06 2020, 19:17
Simeon durcásan nyomta neki az arcát az ablaküvegnek és nézett ki a céhház udvarára. Sötét. Már megint sötét! Nem tudta mire vélni a történteket, pedig annyi, de annyi programot kitalált már! Viszont azt ilyen rossz időben nem lehet. Egyetlen napcsík sincs sehol, már majdnem egy hete! Sőt, egészen pontosan 6 napja, 16 órája, 37 perce és... hát, a másodpercekig már sosem számolt el. De ez akkor is sok volt! Ki se dugta az orrát a medencéjéből, csak karba font kezekkel morgott, merthát hogyhogy nincs nap? Valamit tenni kell ellene! Persze azért enni csak kellett, szóval egyszer egyszer csak elsétáltak egy boltig, vagy levadásztak pár vaddisznót húsért - és most is éppen ilyesmi miatt lépték át a céhház küszöbét, de Simeonon már messziről látszott, hogy jelenleg az egész világra meg van sértődve; nem ajánlatos nagyon a közelébe menni.
Az ikreknek ez mondjuk mit sem számított.
- Sziasztok! - köszönt azért Simeon felfújt arccal - Igen és egyszerűen borzalmas, nincsenek napcsíkok se, meg semmi! Pedig minden sokkal, de sokkal szebb lenne úgy! - kezdte azonnal, jószerivel az ikreknek címezve mondandóját, merthogy... hát, Takeshit nem ismerte fel. Tengerszem persze megtette ezt helyette is: a fiatalkorú pet összeszűkült szemekkel, cseppet sem barátságosan méregette a tolvajbanda vezérét, akik ott abban az erdőszéli házban megkötözték a csapatot és rögtön beállt közéje és az idomárja közé, aki csak bátortalanul pislogott az eseményre. Figyelmét viszont hamar lekötötte az ifjú mondandója, ezzel pedig le is volt rendezve a dolog: a srác ugyanis tudta a megoldást!
- Tényleg? Tudja miért? És miért? Hol lehet megállítani?
- Phh... - sóhajtott Tengerszem lemondóan, mert ekkor jött rá, hogy ma ebből nem lesz ennivaló. Vagy legalábbis nem hamar. Simeont viszont mintha kicserélték volna: csillogó szemekkel leste a hármas minden szavát és bőszen bólogatott.
- Bizony, mi vagyunk a fény lovagjai! Ugye, Tengerszem! - húzta ki magát - És utánajárunk, nanáhogy! Csak mutassátok az utat! - nevetett fel és már trappolt is előre, bármerre, akármerre, amerre a fiúk menni akartak.
Az ikreknek ez mondjuk mit sem számított.
- Sziasztok! - köszönt azért Simeon felfújt arccal - Igen és egyszerűen borzalmas, nincsenek napcsíkok se, meg semmi! Pedig minden sokkal, de sokkal szebb lenne úgy! - kezdte azonnal, jószerivel az ikreknek címezve mondandóját, merthogy... hát, Takeshit nem ismerte fel. Tengerszem persze megtette ezt helyette is: a fiatalkorú pet összeszűkült szemekkel, cseppet sem barátságosan méregette a tolvajbanda vezérét, akik ott abban az erdőszéli házban megkötözték a csapatot és rögtön beállt közéje és az idomárja közé, aki csak bátortalanul pislogott az eseményre. Figyelmét viszont hamar lekötötte az ifjú mondandója, ezzel pedig le is volt rendezve a dolog: a srác ugyanis tudta a megoldást!
- Tényleg? Tudja miért? És miért? Hol lehet megállítani?
- Phh... - sóhajtott Tengerszem lemondóan, mert ekkor jött rá, hogy ma ebből nem lesz ennivaló. Vagy legalábbis nem hamar. Simeont viszont mintha kicserélték volna: csillogó szemekkel leste a hármas minden szavát és bőszen bólogatott.
- Bizony, mi vagyunk a fény lovagjai! Ugye, Tengerszem! - húzta ki magát - És utánajárunk, nanáhogy! Csak mutassátok az utat! - nevetett fel és már trappolt is előre, bármerre, akármerre, amerre a fiúk menni akartak.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Seishin Csüt. Ápr. 09 2020, 22:05
Nem igazán volt kedvem semmihez sem, vagy is épp ellenkezőleg egy valamihez most lenne. A céh ház tövében ültem egy kövön és egyik virágot böködtem. Ritka mobnál is ritkább, epikusan ritka volt én igy kint ücsörögjek. Mert vagy fent gubbasztok a párnák közt, vagy a szintek közt kóborolok. Nem is olyan rég történt események azt hiszem valamit meg változtattak. Volt az a küldetés és a kazamata is, furcsa volt azt hittem szégyenem nem végez velem majd a mobok meg teszik. Talán jobb is lett volna, annyira ügyetlenek éreztem magam. Még is lett valahogy végül is egész jók voltunk azt hiszem. A többiek biztos, és láttam rajtuk nem voltak mérgesek rám. Még meg is dicsértek nagyon jó volt Chaknával kazamatában. Meg Simeonal is, azt hiszem lehet írok neki majd hátha van kedve beszélgetni. Nem tudom, attól még céh társak vagyunk és egyszer voltunk kazamatán. Vajon lenne kedve társalogni?
-Hm valamiért leginkább őt szeretném látni. Nagyon jól éreztem magam. -Na igen ábrándozok egy picit és felidézem a mosolyát. Azt a bosszantó mosolyt, a kócos tincseit és álmos tekintetet. Az a nap egyre sötétebb akár éjszaka lenne, zavart. Persze jó lenne, sőt most lenne az igazi az a gyertya fényes piknik.
Oh egek miket nem gondolok! Meg paskolom az arcom, túlságosan is elkalandoztam. Őrülhettek, egyáltalán betartotta, amit igért még az arénában....Jó volna ismételni. Ne már! Saját magamtól jöttem zavarba te jó ég! Elvörösödtem, de szinte annyira én lettem az új nap. Mikor kezeim elvettem az arcom elől és körbe néztem nem is olyan messze Nekot pillantom meg. El nem hagyná soha azokat a nyúl füleket, de ép ettől aranyos.
Közelebb érve hallom a beszélgetésók, nem ismertem a lányt, akivel most volt. Ezért kíváncsi voltam ki lehet ő, nem akartam hallgatózni. Neko miatt muszáj volt, még végén belerángatják valami rosszba.
-Mi mi mi mi? - Tettem fel a kérdést, mert butaságnak gondoltam amiért rám lett mutatva. Nyuszkó szemében lehet ilyen vagyok? Azt gondolja bátor vagyok és erős? Meg kócolom a haját és szemeibe pillantok.
- Sokszor elmondtam, idegenekkel nem álunk szóba?! Egyébként miről beszélgetettek?
-Hm valamiért leginkább őt szeretném látni. Nagyon jól éreztem magam. -Na igen ábrándozok egy picit és felidézem a mosolyát. Azt a bosszantó mosolyt, a kócos tincseit és álmos tekintetet. Az a nap egyre sötétebb akár éjszaka lenne, zavart. Persze jó lenne, sőt most lenne az igazi az a gyertya fényes piknik.
Oh egek miket nem gondolok! Meg paskolom az arcom, túlságosan is elkalandoztam. Őrülhettek, egyáltalán betartotta, amit igért még az arénában....Jó volna ismételni. Ne már! Saját magamtól jöttem zavarba te jó ég! Elvörösödtem, de szinte annyira én lettem az új nap. Mikor kezeim elvettem az arcom elől és körbe néztem nem is olyan messze Nekot pillantom meg. El nem hagyná soha azokat a nyúl füleket, de ép ettől aranyos.
Közelebb érve hallom a beszélgetésók, nem ismertem a lányt, akivel most volt. Ezért kíváncsi voltam ki lehet ő, nem akartam hallgatózni. Neko miatt muszáj volt, még végén belerángatják valami rosszba.
-Mi mi mi mi? - Tettem fel a kérdést, mert butaságnak gondoltam amiért rám lett mutatva. Nyuszkó szemében lehet ilyen vagyok? Azt gondolja bátor vagyok és erős? Meg kócolom a haját és szemeibe pillantok.
- Sokszor elmondtam, idegenekkel nem álunk szóba?! Egyébként miről beszélgetettek?
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Hétf. Ápr. 13 2020, 15:00
Chancery:
Az üzenetedre örvendező választ kapsz a főtér koordinátáival és legalább 3 köszönömmel egy mondatban. A céhtagok jelzői pedig megmutatják, hogy Simeon és Seishin is éppen oda tart.
Simeon:
Az ikrek és Takeshi is bólogattak a megállapításra. Bizony, hogy szebb úgy. Az erdei fiú közben pislogott néhányat Tengerszemre, és bocsánatkérően mosolygott rá. Viszont nem volt idő megbeszélni.
- Persze hogy tudja! -
vágták rá az ikrek a kérdésre, aztán a három fiú tanácstalanul nézett össze, merthogy ezt Arabel nem mondta el nekik...
- Hát... Csak annyit mondott, hogy a főtéren találkozunk. - mondta bizonytalanul, és mikor végül beleegyeztél, összepacsiztak hárman, és már mentek is a főtérre.
Seishin:
Neko kicsit elszégyenli magát, de nem kér bocsánatot.
- Arabelnek segítségre volt szükség, azt mondta fontos...- szabadkozott, de a barna hajú lány már át is veszi a szót.
- Meg kell menteni a napfényt. Ilyen sötétben senkinek nem jó... - magyarázza. - Ehhez szükségünk lesz néhány erős játékosra, hogy biztosra menjünk. - magyarázza, de már meg is fogja a kezedet, és finoman húz magával (súlyemeléssel segítve a dologra. - Te azt hiszem jó leszel, segíts kérlek! - néz rád, és közben azért, ha látja, hogy jössz, elengedi a csuklód.
Mindenki:
A főtérre menet a fiúk és Arabel összefutnak, és nemsokára csatlakozik Chancery is a kis csapathoz.
- Szuper! Azt hiszem ez egy nagyszerű csapat a küldetéshez! - néz végig elégedett vigyorral a társaságon Arabel.
- Hé, én csak a csapatgyűjtést vállaltam. - tilakozik Takeshi, mire az ikrek összenéznek, és elvigyorodnak.
- Maradj - lép közelebb egyikük
- Te vagy a legjobb felderítő a csapatban - teszi hozzá a másik, miközben megfogja a csuklóját, és közelebb húzza Arabelhez. Aztán, mire tiltakozhatna, Arabel csuklóját is megfogja, és innen kezdve ha Takeshi akarna, akkor se tudna elszelelni. Bilincs csillog a csuklóján, és lánc köti az Arabel kezén csillogó párjához.
Arabel ellenben villámokat szór a vigyorgó fiúra a tekintetével.
- Te hatökör, így nem lehet felderíteni! - emeli meg kicsit a bilincsel ellátott kezét. Simeon sejtheti, hogy amúgy a zsebében lapul a kulcs, amit egyelőre nem vesz elő.
- Légyszi, Take. Maradj, amíg elmondom, mire gyanakszom, aztán ha még mindig nem akarsz segíteni, mehetsz. - kérleli az erdei fiút, aki viszont sértődötten húzza fel az orrát, és durcásan hátat fordít. Úgysem tudna menni sehova.
Arabel sóhajt, aztán a többiekhez fordul.
- Szóval, néhány napja... Azt hiszem tegnap előtt... talán az előtt hallottam, hogy a cukrászdában valaki arról beszél, hogy nemsokára készen van a színpada. Ezután követtem az Ovidiusz színházig, ahol úgy tűnt, mintha valami képességet használna... - magyarázza, közben azért Takeshi is vissé visszafordul, és figyel, bár még mindig sértődötten keresztbe font karokkal. - És volt nála valami üveg, amibe mintha bezárta volna a napfényt... És több hasonló is volt, amik megvilágítják a színpadot. - folytatja - Szóval... Meg kell szerezni azokat az üvegeket, és ki kell szabadítani belőlük a napfényt! - jelenti ki, mintha misem lenne természetesebb.
Indultok is, vagy esetleg nektek nem tűnik ilyen egyértelműnek a helyzet? Vagy esetleg Arabel leírása tűnik túl hihetetlennek...
A határidő legyen két hét, Április 27, de ha írtok előbb, mesélek amint tudok
Az üzenetedre örvendező választ kapsz a főtér koordinátáival és legalább 3 köszönömmel egy mondatban. A céhtagok jelzői pedig megmutatják, hogy Simeon és Seishin is éppen oda tart.
Simeon:
Az ikrek és Takeshi is bólogattak a megállapításra. Bizony, hogy szebb úgy. Az erdei fiú közben pislogott néhányat Tengerszemre, és bocsánatkérően mosolygott rá. Viszont nem volt idő megbeszélni.
- Persze hogy tudja! -
vágták rá az ikrek a kérdésre, aztán a három fiú tanácstalanul nézett össze, merthogy ezt Arabel nem mondta el nekik...
- Hát... Csak annyit mondott, hogy a főtéren találkozunk. - mondta bizonytalanul, és mikor végül beleegyeztél, összepacsiztak hárman, és már mentek is a főtérre.
Seishin:
Neko kicsit elszégyenli magát, de nem kér bocsánatot.
- Arabelnek segítségre volt szükség, azt mondta fontos...- szabadkozott, de a barna hajú lány már át is veszi a szót.
- Meg kell menteni a napfényt. Ilyen sötétben senkinek nem jó... - magyarázza. - Ehhez szükségünk lesz néhány erős játékosra, hogy biztosra menjünk. - magyarázza, de már meg is fogja a kezedet, és finoman húz magával (súlyemeléssel segítve a dologra. - Te azt hiszem jó leszel, segíts kérlek! - néz rád, és közben azért, ha látja, hogy jössz, elengedi a csuklód.
Mindenki:
A főtérre menet a fiúk és Arabel összefutnak, és nemsokára csatlakozik Chancery is a kis csapathoz.
- Szuper! Azt hiszem ez egy nagyszerű csapat a küldetéshez! - néz végig elégedett vigyorral a társaságon Arabel.
- Hé, én csak a csapatgyűjtést vállaltam. - tilakozik Takeshi, mire az ikrek összenéznek, és elvigyorodnak.
- Maradj - lép közelebb egyikük
- Te vagy a legjobb felderítő a csapatban - teszi hozzá a másik, miközben megfogja a csuklóját, és közelebb húzza Arabelhez. Aztán, mire tiltakozhatna, Arabel csuklóját is megfogja, és innen kezdve ha Takeshi akarna, akkor se tudna elszelelni. Bilincs csillog a csuklóján, és lánc köti az Arabel kezén csillogó párjához.
Arabel ellenben villámokat szór a vigyorgó fiúra a tekintetével.
- Te hatökör, így nem lehet felderíteni! - emeli meg kicsit a bilincsel ellátott kezét. Simeon sejtheti, hogy amúgy a zsebében lapul a kulcs, amit egyelőre nem vesz elő.
- Légyszi, Take. Maradj, amíg elmondom, mire gyanakszom, aztán ha még mindig nem akarsz segíteni, mehetsz. - kérleli az erdei fiút, aki viszont sértődötten húzza fel az orrát, és durcásan hátat fordít. Úgysem tudna menni sehova.
Arabel sóhajt, aztán a többiekhez fordul.
- Szóval, néhány napja... Azt hiszem tegnap előtt... talán az előtt hallottam, hogy a cukrászdában valaki arról beszél, hogy nemsokára készen van a színpada. Ezután követtem az Ovidiusz színházig, ahol úgy tűnt, mintha valami képességet használna... - magyarázza, közben azért Takeshi is vissé visszafordul, és figyel, bár még mindig sértődötten keresztbe font karokkal. - És volt nála valami üveg, amibe mintha bezárta volna a napfényt... És több hasonló is volt, amik megvilágítják a színpadot. - folytatja - Szóval... Meg kell szerezni azokat az üvegeket, és ki kell szabadítani belőlük a napfényt! - jelenti ki, mintha misem lenne természetesebb.
Indultok is, vagy esetleg nektek nem tűnik ilyen egyértelműnek a helyzet? Vagy esetleg Arabel leírása tűnik túl hihetetlennek...
A határidő legyen két hét, Április 27, de ha írtok előbb, mesélek amint tudok
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Kedd Ápr. 14 2020, 20:33
Tengerszemet kicsit sem hatotta meg Takeshi bocsánatkérő mosolya: a polip csak felhúzta orrlyukait és tartotta a pozíciót, vagyis... tartotta volna, ha időközben idomárja el nem lép mellőle és kezd el trappolni a főtér irányába, amint meghallotta, hogy ott van Arabel. Azért, ha már a srácok pacsiztak, Simeon is nyújtotta a kezét, hiszen már ő is a csapat tagja, nem hagyhatják ám ki! Aztán ha ez megvolt, úgy indult el és csak pár méter után jött rá, hogy be kéne várnia a többieket.
- Gyere, Tengerszem, sietünk! Veszélyben a Fény! - sürgette a kicsit sem lelkes polipot, aki még vetett egy morcosabb pillantást a harmadik fiúra, aztán kénytelen kelletlen elindult. Nem tetszett neki, hogy nem enni mennek, sem Takeshi, amikor pedig meglátta Dustot a tér másik oldalán feléjük haladni, az már a fiatalkorú polipnak is sok volt.
- Phh-h-brrrph! - fejtette ki véleményét és még az sem segített, hogy amíg Chancery és Seishin oda nem értek a petekkel és azzal a furcsa lánnyal, Simeon leguggolt hozzá és megsimogatta a fejét.
- Sziasztok! - állt fel aztán az idomár és izgatottan, lelkesen vette tudomásul, hogy többen is csatlakoznak a mentőakcióhoz - Persze, hogy nagyszerű csapat lesz! - toldott is rögtön hozzá Arabel szavaihoz - Seishinnel voltunk kazamatázni és annnnyira nagyon király volt! Ilyen fegyverek jöttek elő a föld alól és felnyársaltak minden mobot! Chancery meg Dust pedig nagyon erősek ám! Meg persze Álomkelő is, bizony!
Tengerszem négy csápját duplán fonta karba, úgy nézett fel Simeonra és a kedvét még az sem tudta javítani, hogy gazdája szemmel láthatólag Dustot helyezte előtérbe a rivális macskával szemben. Nem, Tengerszem rettentő féltékeny volt a főnixre - olyannyira, hogy résnyire húzott szemekkel szemlélte a madarat, egészen addig, ameddig az események tova nem haladtak és történt valami... egy mondat, amivel végre valahára a polip is egyetértett.
- Ph-h! - bólintott Takeshi szabadkozására és már tolta is volna el a fiút innen el, csakhát az ikrek gyorsabbak voltak. Meg magasabbak is, mint Tengerszem.
- Ó ne aggódjatok, mindenkivel csinálják - vigyorgott Takeshire, majd Seishinre és Chanceryre is Simeon és megkocogtatta a láncot - Engem Fuwával láncoltak össze, de olyan jó napunk volt! Elmentünk először egy cukrászdába, ahol finomakat ettünk...
Tengerszem megrovó nézéssel nézett fel.
- ... azután még ellátogattunk egy állatboltba is, meg vettem egy füzetet Fuwának, olyan macskásat, mert az tetszett neki! Aztán... - nézett körbe és jött rá, hogy, hát, nem ez a legalkalmasabb pillanat - Na majd elmesélem, ha megmentettük a napot - bólintott aztán és csillogó szemekkel fordult Arabel felé, aki végre, végre elkezdte mondani, mi történt! Simeon a lány minden szavát itta. Szóval van egy színpad, meg színház, meg soksok üveg és azokban benne a...
- Hogy... mit tett? - döbbent le Simeon - De a napcsíkokat nem lehet bezárni! Azoknak szabadon kell szállniuk, hogy segíthessenek mindenkin! - fakadt ki és életében talán először úgy igazán, nagyon nagyon mérges lett. Mérges, de egyben egy kicsit kétségbeesett is.
- Ki az, aki ilyen gonoszságokat művel, hogy bezárja a napcsíkokat!? Miféle emb... nem - ráncolta össze a homlokát a srác és kezei ökölbe szorultak - Ő lesz a Sötétség Démona! - szegte fel állát és nézett el abba az irányba, amerre a színházat sejtette: régebben többször is voltak már ott egy-egy színdarab erejéig, de mostanában jobban lekötötte őket a fejlődés, a sütizés és a Fuwával való kitalált vagy valós élmények, így régóta nem jártak arra. Na de majd most! - Gyere, Tengerszem, elintézzük! - makacsolta meg magát Simeon és ő aztán nem várt senkire és semmire: ha senki sem állta útját, elindult egymaga, vissza se nézett.
- Ph...phhh-phh-brrrhppph. Phh. Ph! - kért elnézést Tengerszem röviden és hozzátette, hogy a fény Simeonnak személyes és kényes ügy, ezért viselkedik így - majd már loholt is Simeon után, mielőtt végleg elveszítette volna őt szem elől.
- Gyere, Tengerszem, sietünk! Veszélyben a Fény! - sürgette a kicsit sem lelkes polipot, aki még vetett egy morcosabb pillantást a harmadik fiúra, aztán kénytelen kelletlen elindult. Nem tetszett neki, hogy nem enni mennek, sem Takeshi, amikor pedig meglátta Dustot a tér másik oldalán feléjük haladni, az már a fiatalkorú polipnak is sok volt.
- Phh-h-brrrph! - fejtette ki véleményét és még az sem segített, hogy amíg Chancery és Seishin oda nem értek a petekkel és azzal a furcsa lánnyal, Simeon leguggolt hozzá és megsimogatta a fejét.
- Sziasztok! - állt fel aztán az idomár és izgatottan, lelkesen vette tudomásul, hogy többen is csatlakoznak a mentőakcióhoz - Persze, hogy nagyszerű csapat lesz! - toldott is rögtön hozzá Arabel szavaihoz - Seishinnel voltunk kazamatázni és annnnyira nagyon király volt! Ilyen fegyverek jöttek elő a föld alól és felnyársaltak minden mobot! Chancery meg Dust pedig nagyon erősek ám! Meg persze Álomkelő is, bizony!
Tengerszem négy csápját duplán fonta karba, úgy nézett fel Simeonra és a kedvét még az sem tudta javítani, hogy gazdája szemmel láthatólag Dustot helyezte előtérbe a rivális macskával szemben. Nem, Tengerszem rettentő féltékeny volt a főnixre - olyannyira, hogy résnyire húzott szemekkel szemlélte a madarat, egészen addig, ameddig az események tova nem haladtak és történt valami... egy mondat, amivel végre valahára a polip is egyetértett.
- Ph-h! - bólintott Takeshi szabadkozására és már tolta is volna el a fiút innen el, csakhát az ikrek gyorsabbak voltak. Meg magasabbak is, mint Tengerszem.
- Ó ne aggódjatok, mindenkivel csinálják - vigyorgott Takeshire, majd Seishinre és Chanceryre is Simeon és megkocogtatta a láncot - Engem Fuwával láncoltak össze, de olyan jó napunk volt! Elmentünk először egy cukrászdába, ahol finomakat ettünk...
Tengerszem megrovó nézéssel nézett fel.
- ... azután még ellátogattunk egy állatboltba is, meg vettem egy füzetet Fuwának, olyan macskásat, mert az tetszett neki! Aztán... - nézett körbe és jött rá, hogy, hát, nem ez a legalkalmasabb pillanat - Na majd elmesélem, ha megmentettük a napot - bólintott aztán és csillogó szemekkel fordult Arabel felé, aki végre, végre elkezdte mondani, mi történt! Simeon a lány minden szavát itta. Szóval van egy színpad, meg színház, meg soksok üveg és azokban benne a...
- Hogy... mit tett? - döbbent le Simeon - De a napcsíkokat nem lehet bezárni! Azoknak szabadon kell szállniuk, hogy segíthessenek mindenkin! - fakadt ki és életében talán először úgy igazán, nagyon nagyon mérges lett. Mérges, de egyben egy kicsit kétségbeesett is.
- Ki az, aki ilyen gonoszságokat művel, hogy bezárja a napcsíkokat!? Miféle emb... nem - ráncolta össze a homlokát a srác és kezei ökölbe szorultak - Ő lesz a Sötétség Démona! - szegte fel állát és nézett el abba az irányba, amerre a színházat sejtette: régebben többször is voltak már ott egy-egy színdarab erejéig, de mostanában jobban lekötötte őket a fejlődés, a sütizés és a Fuwával való kitalált vagy valós élmények, így régóta nem jártak arra. Na de majd most! - Gyere, Tengerszem, elintézzük! - makacsolta meg magát Simeon és ő aztán nem várt senkire és semmire: ha senki sem állta útját, elindult egymaga, vissza se nézett.
- Ph...phhh-phh-brrrhppph. Phh. Ph! - kért elnézést Tengerszem röviden és hozzátette, hogy a fény Simeonnak személyes és kényes ügy, ezért viselkedik így - majd már loholt is Simeon után, mielőtt végleg elveszítette volna őt szem elől.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Chancery Szer. Ápr. 15 2020, 10:40
Arabel válaszüzenete megmosolyogtatja. Persze, semmi gond, gondolja magában, majd készen állva az útra elindul. Ahhoz se kell sok észjáték, hogy tudja, valóban Simeon és Seishin fog velük tartani; újabb közös Unity-s kaland. Jobb is, ha felügyeli valamennyire; sosem bocsájtaná meg magának, ha történne velük valami szörnyűség.
Mikor odaérnek, a főnixmadár hamar felszáll a legközelebbi lámpaoszlop tetejére és onnan figyeli őket fekete gombszemeivel. Chan pedig egyszerűen nem tudott nem mosolyogni Simeon hangjának hallatán.
-Helló. -biccent mind a kisfiúnak, mind a többi tagnak. Jó sokan lesznek, most már nem is aggódik annyira ezek után. Simeon folyamatos trillázása pedig mindig jókedvre deríti. Mikor viszont azt közli, hogy "Dust erős", kicsit megköszörüli a torkát, leguggol és végigsimít a macska lassan egyre dúsabbnak tűnő bundáján; még mielőtt Álomkelő esetleg felszólalhatna, megpróbálja lenyugtatni. Mert hiába Simeon utólagos kijavítása, a macska bizony feldühödött, Channak viszont nincs szíve kijavítani a fiúcskát, hogy Dust csupán a Kesztyű miatti második számú pet lehet, és a sebzése csupán 10%, ami édeskevés. Az ő fő ereje Álomkelőben rejlik pont. És nem lenne szerencsés megsérteni a macskát, ha esetleg harcra kerül sor ebben a küldetésben.
-Nyugodj meg. -suttogja a szürke-fekete társának, de az csak némán végül lelapul a földre. Látni a tekintetén, mikor félrenéz, hogy inkább hazamenne, de marad a gazdája mellett; a programja is szinte ezt parancsolja. Channak fáj miatta a szíve, de tovább simogatva a hatalmas macskát igyekszik nyugtatni és hallgatja tovább Simeon lelkes beszédét, majd Arabel magyarázatát.
Ő a maga részéről elég hihetetlennek gondolja, de látott már tényleg meredek dolgokat ebben a játékban. Bármi megtörténhet, bármikor. Valaki elvileg a napokban egyik szintről a másikra akarta kiszipolyozni a vizet - annak nem nézett utána, ez sikerült-e, mert ennyire nem érdekelte a sztori -, akkor simán meglehet, hogy a fényt is bezárják. Simeon pedig, aki egy miniatürizált Fény Lovagja, "Praise the Sun", jut eszébe mosolyogva, bizonyára a szívén viseli a dolgot. Mikor a kisfiú elindul, Chan a maga részéről megvárja, amíg a többiek követik, ő pedig sereghajtóként megy utánuk a macskával.
Dust a villanyoszlopon marad, amíg el nem tűnnek a szeme elől. Csak akkor kel szárnyra, és a magasba emelkedik, hogy végül eltűnjön.
Mikor odaérnek, a főnixmadár hamar felszáll a legközelebbi lámpaoszlop tetejére és onnan figyeli őket fekete gombszemeivel. Chan pedig egyszerűen nem tudott nem mosolyogni Simeon hangjának hallatán.
-Helló. -biccent mind a kisfiúnak, mind a többi tagnak. Jó sokan lesznek, most már nem is aggódik annyira ezek után. Simeon folyamatos trillázása pedig mindig jókedvre deríti. Mikor viszont azt közli, hogy "Dust erős", kicsit megköszörüli a torkát, leguggol és végigsimít a macska lassan egyre dúsabbnak tűnő bundáján; még mielőtt Álomkelő esetleg felszólalhatna, megpróbálja lenyugtatni. Mert hiába Simeon utólagos kijavítása, a macska bizony feldühödött, Channak viszont nincs szíve kijavítani a fiúcskát, hogy Dust csupán a Kesztyű miatti második számú pet lehet, és a sebzése csupán 10%, ami édeskevés. Az ő fő ereje Álomkelőben rejlik pont. És nem lenne szerencsés megsérteni a macskát, ha esetleg harcra kerül sor ebben a küldetésben.
-Nyugodj meg. -suttogja a szürke-fekete társának, de az csak némán végül lelapul a földre. Látni a tekintetén, mikor félrenéz, hogy inkább hazamenne, de marad a gazdája mellett; a programja is szinte ezt parancsolja. Channak fáj miatta a szíve, de tovább simogatva a hatalmas macskát igyekszik nyugtatni és hallgatja tovább Simeon lelkes beszédét, majd Arabel magyarázatát.
Ő a maga részéről elég hihetetlennek gondolja, de látott már tényleg meredek dolgokat ebben a játékban. Bármi megtörténhet, bármikor. Valaki elvileg a napokban egyik szintről a másikra akarta kiszipolyozni a vizet - annak nem nézett utána, ez sikerült-e, mert ennyire nem érdekelte a sztori -, akkor simán meglehet, hogy a fényt is bezárják. Simeon pedig, aki egy miniatürizált Fény Lovagja, "Praise the Sun", jut eszébe mosolyogva, bizonyára a szívén viseli a dolgot. Mikor a kisfiú elindul, Chan a maga részéről megvárja, amíg a többiek követik, ő pedig sereghajtóként megy utánuk a macskával.
Dust a villanyoszlopon marad, amíg el nem tűnnek a szeme elől. Csak akkor kel szárnyra, és a magasba emelkedik, hogy végül eltűnjön.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Seishin Vas. Ápr. 19 2020, 19:32
Vannak rossz emberek is ebben a világban, de Neko ezt nagyon jól tudja. Mikor elszégyeli magát fél térdre ereszkedem és rá mosolygom. -Csak azt szeretném, ha vigyáznál magadra. - Meg simogattam az arcát, megkérte Arabel nevű lány. Én kis húgom pedig engem kért meg, lehet ellenállni egy ilyen cuki nyuszinak? A lánynak tényleg fontos lehetett mert még reagálni se tudok, de már húz maga után. Mennék én magamtól is, de nem szeretem, ha egy idegen megérint. Ezért ellenkezem, de haladok a kijelölt irányba. Ha tudom jártasságom használva (súlyemelés 2 szint) kiszabadulok szorításból. Mérgesen villantom tekintetem a lányra, nem kell kényszerítenie követném enélkül is. Mert nem csak Neko az oka, szeretném újra eljönne a fény. Leo miatt is vágyom a nap sugaraira, hiszen nap nélkül nem lehetne meg ismételni azokat a pillanatokat soha többé.
Főtére érve abban a pillanatban eszemet vesztem ahogy meg pillantom Álomkelőt. Pillanatra meg feledkezem mindenkiről egyenesen a nagymacska elé sétálok. Legugulok és rá mosolygok egy nagy szelet húst nyújtva felé, nem is akár milyen minőségűt. A cicáknak legjobb jár egy S minőségű húsi kiváló bármihez. Chanak talán nem meglepő, amikor felemás kék és zöld szem villan patjére. A szem pár tulajdonosa vagy is én meg próbálóm meg simogatni a cicát, ha engedi. Csak ez után pillantok Chanra és Simeonra egy pillanatra.
- Nem is volt olyan..... zavarba hozol. - Simeon szavai miatt lesütöttem tekintetem. - Sziasztok- Köszöntem, mert teljesen meg feledkeztem ezt is illene. Dustra pillantottam róla se feledkeztem meg, de sajnos húsim már nem volt. Kekszem még igen, csak nem tudom fahéjas fajtát kedvelie. Azért egy próbát meg ér, egy fincsiséget feléje nyújtok. Simeon beszámolóját hallgatva nagyot sóhajtottam vágyakozva, engem is leláncolhatna az ikrek még tippem is volna. Viszont nem tudtam, hogy ismeri Sil ez számomra új volt. Nagyon lényeges információ, lenne pár kérdésem bizonyos témában. Nem tudom kinek tehetem fel, kitől kérdezhetném meg. Azon meg sem lepődőm, hogy az idomár fiú ennyire túl akar lenni a dolgon. Furcsa is, kazamatában miért nem volt ilyen.
-Chan, kérdezhetek majd tőled valamit? - léptem oda céh vezetőnk mellé- Kicsit kényes a téma. -Tettem még hozzá és elpirulva néztem az elöl haladó Simeont és Szemet.
Főtére érve abban a pillanatban eszemet vesztem ahogy meg pillantom Álomkelőt. Pillanatra meg feledkezem mindenkiről egyenesen a nagymacska elé sétálok. Legugulok és rá mosolygok egy nagy szelet húst nyújtva felé, nem is akár milyen minőségűt. A cicáknak legjobb jár egy S minőségű húsi kiváló bármihez. Chanak talán nem meglepő, amikor felemás kék és zöld szem villan patjére. A szem pár tulajdonosa vagy is én meg próbálóm meg simogatni a cicát, ha engedi. Csak ez után pillantok Chanra és Simeonra egy pillanatra.
- Nem is volt olyan..... zavarba hozol. - Simeon szavai miatt lesütöttem tekintetem. - Sziasztok- Köszöntem, mert teljesen meg feledkeztem ezt is illene. Dustra pillantottam róla se feledkeztem meg, de sajnos húsim már nem volt. Kekszem még igen, csak nem tudom fahéjas fajtát kedvelie. Azért egy próbát meg ér, egy fincsiséget feléje nyújtok. Simeon beszámolóját hallgatva nagyot sóhajtottam vágyakozva, engem is leláncolhatna az ikrek még tippem is volna. Viszont nem tudtam, hogy ismeri Sil ez számomra új volt. Nagyon lényeges információ, lenne pár kérdésem bizonyos témában. Nem tudom kinek tehetem fel, kitől kérdezhetném meg. Azon meg sem lepődőm, hogy az idomár fiú ennyire túl akar lenni a dolgon. Furcsa is, kazamatában miért nem volt ilyen.
-Chan, kérdezhetek majd tőled valamit? - léptem oda céh vezetőnk mellé- Kicsit kényes a téma. -Tettem még hozzá és elpirulva néztem az elöl haladó Simeont és Szemet.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Hétf. Ápr. 27 2020, 23:46
A fiúk összenéztek, és cinkos vigyorral pacsiztak le mind a hárman Simeonnal is. Örültek neki, hogy ő is velük tart. Arabel pedig látva, hogy Seishin követi, nem erőszakoskodik: elengedi a karját, és úgy sétál előtte vidáman, közben gyorsan üzenetet pötyögve, Chancerynek.
A három fiú Arabellel együtt csak pislogott Simeon beszámolóján. Aztán a két ikersrác széles vigyorral bólogatott, mikor a fiú az általuk összehozott kalandot kezdte ecsetelni Arabel fejcsóválásával kísérve. Talán senkinek nem tűnt fel Takeshi ijedt-dühös pillantása, amikor Fuwa került szóba, ahogy a megnyugvása sem, amikor kiderült, hogy nem történt baj. De azért vetett egy gyilkos pillantást az ikrekre, mielőtt duzzogva elfordult.
- Szerintem is hihetetlen, de hát tényleg így történt... - von vállat Arabel Simeon kétségeire. - Valami képesség, vagy ismeretlen tárgy lehetett... Nem tudom. - vallja be.
Aztán az ikrekkel együtt elneveti magát a fiú által adott néven.
- Találó, nagyon is. -
- Reméltük, hogy érdekelni fog. -
- Ilyen nem csinálhatnak csak úgy! - kotyognak közbe az ikrek.
Aztán nagyot pislogtak előbb Simeonra, majd Tengerszemre, akinek a mondandójából egy kukkot sem értettek.
- Jól van, én is megyek, csak szedjétek le rólam ezt a valamit - lóbálja meg duzzogva a kezét a vadóc erdei fiú. Arabel gyorsan a segítségére is siet, előhalászva a zsebéből a bilincs kulcsát.
- Ti is jöttök, ugye? Kérlek... Nem tudom mi lehet a színháznál, de minél többen megyünk, annál biztosabban tudunk segíteni a napon. - fordul a lány Chancery és Seishin felé, miközben a fiúk gyors léptekkel Simeon mellé sorolnak.
- Mi a terved? -
- Elaltassuk a pacákot? - csacsognak az ikrek, Takeshi pedig tengerszemet figyeli elgondolkodva.
Végül megérkezik a csapat a színházhoz. Szinte pontosan úgy néz ki, mint ókori kőszínház, azzal a különbséggel, hogy a körülötte urakodó egyértelműen éjjeli sötétségben a színpad néhány reflektorszerű üveggel van megvilágítva.
A színpad közepén pedig egy figura ácsorog elgondolkodva. Annyira, hogy egy darabig nem is veszi észre a társaságot, kezében a színpad megvilágításához használthoz hasonló üveggel.
Magában magyaráz.
- Nagyszerű... Tökéletes fények... Jó... A darab is megvan. Már csak színészek kellenek. De honnan veszek én tengerészeket, meg krakent? -
// A határidő most legyen egy hét, szóljatok, ha nem tartható valamiért.
Május 4-én érkezik a következő kör
A három fiú Arabellel együtt csak pislogott Simeon beszámolóján. Aztán a két ikersrác széles vigyorral bólogatott, mikor a fiú az általuk összehozott kalandot kezdte ecsetelni Arabel fejcsóválásával kísérve. Talán senkinek nem tűnt fel Takeshi ijedt-dühös pillantása, amikor Fuwa került szóba, ahogy a megnyugvása sem, amikor kiderült, hogy nem történt baj. De azért vetett egy gyilkos pillantást az ikrekre, mielőtt duzzogva elfordult.
- Szerintem is hihetetlen, de hát tényleg így történt... - von vállat Arabel Simeon kétségeire. - Valami képesség, vagy ismeretlen tárgy lehetett... Nem tudom. - vallja be.
Aztán az ikrekkel együtt elneveti magát a fiú által adott néven.
- Találó, nagyon is. -
- Reméltük, hogy érdekelni fog. -
- Ilyen nem csinálhatnak csak úgy! - kotyognak közbe az ikrek.
Aztán nagyot pislogtak előbb Simeonra, majd Tengerszemre, akinek a mondandójából egy kukkot sem értettek.
- Jól van, én is megyek, csak szedjétek le rólam ezt a valamit - lóbálja meg duzzogva a kezét a vadóc erdei fiú. Arabel gyorsan a segítségére is siet, előhalászva a zsebéből a bilincs kulcsát.
- Ti is jöttök, ugye? Kérlek... Nem tudom mi lehet a színháznál, de minél többen megyünk, annál biztosabban tudunk segíteni a napon. - fordul a lány Chancery és Seishin felé, miközben a fiúk gyors léptekkel Simeon mellé sorolnak.
- Mi a terved? -
- Elaltassuk a pacákot? - csacsognak az ikrek, Takeshi pedig tengerszemet figyeli elgondolkodva.
Végül megérkezik a csapat a színházhoz. Szinte pontosan úgy néz ki, mint ókori kőszínház, azzal a különbséggel, hogy a körülötte urakodó egyértelműen éjjeli sötétségben a színpad néhány reflektorszerű üveggel van megvilágítva.
A színpad közepén pedig egy figura ácsorog elgondolkodva. Annyira, hogy egy darabig nem is veszi észre a társaságot, kezében a színpad megvilágításához használthoz hasonló üveggel.
Magában magyaráz.
- Nagyszerű... Tökéletes fények... Jó... A darab is megvan. Már csak színészek kellenek. De honnan veszek én tengerészeket, meg krakent? -
// A határidő most legyen egy hét, szóljatok, ha nem tartható valamiért.
Május 4-én érkezik a következő kör
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Szer. Ápr. 29 2020, 16:28
Nem, Simeon nem vette észre Álomkelő idegességét, sem pedig azt, hogy Chancery voltaképpen nyugatgatja, azért guggolt le hozzá. Ő csak mondta tovább, ami éppen az eszébe jutott, bilincsekről, Fuwáról és a kazamatás kalandjaikról.
- Pedig tényleg tök szuper volt! - vigyorgott Seishinre, amint a lány megpróbálta lekicsinyleni a dolgot - Azok a fegyverek csakúgy tündököltek a napcsíkokban! - bólogatott, de persze, azt már nem tette hozzá, hogy miért is volt olyan szép napsütés akkor. Éppen akkor. Csak rámosolygott céhtársára, figyelmét pedig hamar Arabel további szavai kötötték le.
Nem úgy Tengerszemet! A polip már a hús megjelenésekor felkapta a fejét (még Takeshi jelenlétéről is elfeledkezett) és igaz a szelet nem tartozott a kedvencei közé, de a keksz már annál inkább! Legyen az fahéjas, csokis vagy bármilyen. Seishin azonban Dust felé nyújtotta.
- Phhh-phhh! Phhh! - kezdett is Tengerszem azonnal méltatlankodásba, merthát hogy lehet az, hogy itt mindenkinek épp Dust a kedvence!? Őróla pedig el is feledkeznek. Simeon erre már odakapta a fejét és szeretettel vette ölbe a sértődött polipot.
- A küldetés végén majd kapsz finomabbat is ezeknél, rendben? - nézett rá, mire a fiatalkorú polip is megenyhülni látszott. Azért még küldött pár pillantást Seishinre, de aztán bólintott; kedvét azonban az a mozzanat hozta vissza végleg, amikor látta a főnixmadarat messze elrepülni.
Alig öt másodperccel később pedig már Simeon után loholt a színház felé.
- Hogy mi a terv? - gondolkodott is el a srác, majd megvonta a vállát - Hát odamegyünk és visszaszerezzük a napcsíkokat! - közölte fennhangon, egy cseppet még mindig mérgesen.
- De igen, elaltathatjátok! Az vicces lenne! - bólogatott a felvetésre, habár fogalma sem volt, hogy ezt a csapat hogyan is vitelezné ki. Közben továbbra se várt be senkit, de úgy tűnt mindenki felzárkózott és ezt nem is bánta igazán. Ők, a nagy csapat, leszámolnak a Sötétség Démonával!
És akkor meglátta a színházat.
- Aztaaaa! - loholt is oda azonnal és nézte meg az üvegeket egészen közelről. Jobbról is, balról is, de még mielőtt fogta volna magát és a földhöz vágta volna a legközelebbit, észrevette az alakot is, aki magában motyogott valamit. Odafönt a színpad közepén!
- Te! - lépett fel ő is erélyesen és mutatott rá egyenesen az alakra - Te, Sötétség Démona, aki elveszed a fényt, most megfizetsz bűneidért! - kiáltotta - Mi vagyunk a Fény Lovagjai és most kihívunk egy párbajra! A fénycsíkok szabadságáért! - szavalta ellentmondást nem tűrően, hirtelen jött bátorsággal, ami azért egy kicsit lankadt, ha társai nem léptek melléje és segítették ki. Tengerszem pedig csak tátott szájjal bámulta a műsort, aztán hitetlenkedve és kicsit ijedten is megrázta a fejét: hogy lehet az, hogy idomárja mindig ilyen szituációkba keveredik?
- Phh-brhph... - nézett rá az ikrekre és Chanceryre segítségkérőn és remélte, hogy egyiküknek talán lesz annyi esze, hogy feloldja valamiféleképpen ezt a szituációt - még mielőtt az ennél is rosszabbra fordulhatna...
- Pedig tényleg tök szuper volt! - vigyorgott Seishinre, amint a lány megpróbálta lekicsinyleni a dolgot - Azok a fegyverek csakúgy tündököltek a napcsíkokban! - bólogatott, de persze, azt már nem tette hozzá, hogy miért is volt olyan szép napsütés akkor. Éppen akkor. Csak rámosolygott céhtársára, figyelmét pedig hamar Arabel további szavai kötötték le.
Nem úgy Tengerszemet! A polip már a hús megjelenésekor felkapta a fejét (még Takeshi jelenlétéről is elfeledkezett) és igaz a szelet nem tartozott a kedvencei közé, de a keksz már annál inkább! Legyen az fahéjas, csokis vagy bármilyen. Seishin azonban Dust felé nyújtotta.
- Phhh-phhh! Phhh! - kezdett is Tengerszem azonnal méltatlankodásba, merthát hogy lehet az, hogy itt mindenkinek épp Dust a kedvence!? Őróla pedig el is feledkeznek. Simeon erre már odakapta a fejét és szeretettel vette ölbe a sértődött polipot.
- A küldetés végén majd kapsz finomabbat is ezeknél, rendben? - nézett rá, mire a fiatalkorú polip is megenyhülni látszott. Azért még küldött pár pillantást Seishinre, de aztán bólintott; kedvét azonban az a mozzanat hozta vissza végleg, amikor látta a főnixmadarat messze elrepülni.
Alig öt másodperccel később pedig már Simeon után loholt a színház felé.
- Hogy mi a terv? - gondolkodott is el a srác, majd megvonta a vállát - Hát odamegyünk és visszaszerezzük a napcsíkokat! - közölte fennhangon, egy cseppet még mindig mérgesen.
- De igen, elaltathatjátok! Az vicces lenne! - bólogatott a felvetésre, habár fogalma sem volt, hogy ezt a csapat hogyan is vitelezné ki. Közben továbbra se várt be senkit, de úgy tűnt mindenki felzárkózott és ezt nem is bánta igazán. Ők, a nagy csapat, leszámolnak a Sötétség Démonával!
És akkor meglátta a színházat.
- Aztaaaa! - loholt is oda azonnal és nézte meg az üvegeket egészen közelről. Jobbról is, balról is, de még mielőtt fogta volna magát és a földhöz vágta volna a legközelebbit, észrevette az alakot is, aki magában motyogott valamit. Odafönt a színpad közepén!
- Te! - lépett fel ő is erélyesen és mutatott rá egyenesen az alakra - Te, Sötétség Démona, aki elveszed a fényt, most megfizetsz bűneidért! - kiáltotta - Mi vagyunk a Fény Lovagjai és most kihívunk egy párbajra! A fénycsíkok szabadságáért! - szavalta ellentmondást nem tűrően, hirtelen jött bátorsággal, ami azért egy kicsit lankadt, ha társai nem léptek melléje és segítették ki. Tengerszem pedig csak tátott szájjal bámulta a műsort, aztán hitetlenkedve és kicsit ijedten is megrázta a fejét: hogy lehet az, hogy idomárja mindig ilyen szituációkba keveredik?
- Phh-brhph... - nézett rá az ikrekre és Chanceryre segítségkérőn és remélte, hogy egyiküknek talán lesz annyi esze, hogy feloldja valamiféleképpen ezt a szituációt - még mielőtt az ennél is rosszabbra fordulhatna...
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Seishin Vas. Május 03 2020, 18:39
Chan mellett és Álom mellett lépdeltem sétáltam. Azon gondolkodtam hogyan is adjam elő a kérdésem. Talán más zsigerből tudná a választ és meg se kellene kérdeznie. Vagy pusztán szimatára hagyatkozva az a jó útra vezetné.
Patet simogatva néha már ha engedi igy fejezem ki rajongásom. Felpillantok Chanra és nagyot nyelek, végre össze ált bennem a kérdés.
-Szeretnék venni valakinek valami szépet. -Elpirultam és földet bámultam. - Nem tudom mi a jó egy csak úgy ajándéknak. Nem merre találok jó ajándékot.
Na igen ez másnak tényleg csuklóból megy, de én nem más vagyok én Sei vagyok. Ismét nagyot sóhajtok, furcsa még is mi a fene van velem? Miért van az a furcsa hiány érzetem?
-Persze, hogy megyünk mi az, hogy! - Lágy szégyellős mosolyt is villantottam, közben Nekora gondoltam, aki belekevert ebbe a kalandba. Nem rángat bele talán akkor is elválalom, mert olyanokkal lehetek, akiket kedvelek.
A színpadhoz érve elkerekedik a szemem, nem semmi a látvány már szinte tökéletes. Engem elbűvöl, tagadhatatlan színházban még sose jártam, amit látok az tetszik. Ennek sajnos túl nagy áravan, nem ér meg ez a szépség ennyit. A nap akkor is kell, mindenkinek szüksége van rá!
-Ha kell adok egy barackot a fejére, amiért elvette a napot. Nem tudok napfényben kirándulni miatta. -Simeon meg szólal a lovag szó hallatán meg köszörülöm a torkom. - De hát én nem vagyok lovag....-Mondtam amikor Simeon mellé léptem, majd patjére pillantottam.- Én úgy tudtam a tengeri lények tengeri dolgokat esznek. Te szereted a kekszet?- Elgondolkodtam, van jobb módszer is mint a kérdés. Elő húztam utolsó kekszeim és a polip felé nyújtottam.- A kezem maradjon azért.-Ha el vette és megeszi Simeonra pillantok.- Azt hiszem Patedel most már keksz tesók vagyunk.
Patet simogatva néha már ha engedi igy fejezem ki rajongásom. Felpillantok Chanra és nagyot nyelek, végre össze ált bennem a kérdés.
-Szeretnék venni valakinek valami szépet. -Elpirultam és földet bámultam. - Nem tudom mi a jó egy csak úgy ajándéknak. Nem merre találok jó ajándékot.
Na igen ez másnak tényleg csuklóból megy, de én nem más vagyok én Sei vagyok. Ismét nagyot sóhajtok, furcsa még is mi a fene van velem? Miért van az a furcsa hiány érzetem?
-Persze, hogy megyünk mi az, hogy! - Lágy szégyellős mosolyt is villantottam, közben Nekora gondoltam, aki belekevert ebbe a kalandba. Nem rángat bele talán akkor is elválalom, mert olyanokkal lehetek, akiket kedvelek.
A színpadhoz érve elkerekedik a szemem, nem semmi a látvány már szinte tökéletes. Engem elbűvöl, tagadhatatlan színházban még sose jártam, amit látok az tetszik. Ennek sajnos túl nagy áravan, nem ér meg ez a szépség ennyit. A nap akkor is kell, mindenkinek szüksége van rá!
-Ha kell adok egy barackot a fejére, amiért elvette a napot. Nem tudok napfényben kirándulni miatta. -Simeon meg szólal a lovag szó hallatán meg köszörülöm a torkom. - De hát én nem vagyok lovag....-Mondtam amikor Simeon mellé léptem, majd patjére pillantottam.- Én úgy tudtam a tengeri lények tengeri dolgokat esznek. Te szereted a kekszet?- Elgondolkodtam, van jobb módszer is mint a kérdés. Elő húztam utolsó kekszeim és a polip felé nyújtottam.- A kezem maradjon azért.-Ha el vette és megeszi Simeonra pillantok.- Azt hiszem Patedel most már keksz tesók vagyunk.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Chancery Kedd Május 12 2020, 12:50
Seishin arcát látva, ahogy odalépett mellé és kérdezett, Chan érdeklődve, és talán kissé félve nézett vissza rá. Nem Seitől vagy a kérdésétől félt, mindinkább attól, hogy a lány talán valami bajba keveredett. Ámbár, ahogy meghallotta, hogy személyes ügyről van szó, elmosolyodott. Felkelt a macska mellől és a mindentudók arckifejezésével hajolt közelebb a lányhoz. Tehát szívügyek...
-Persze, bármikor. Ha nem akarod most, akkor az egész hercehurca után rögtön a tied vagyok. -biccent, de Seishin megrázza kicsit a fejét és máris előhozakodik a témával. Chan kicsit közelebb hajol, hogy jobban hallja, miközben fél szemmel az egymás között beszélgető társaságot figyeli. Ámbár ő maga nem tartja magát nagy szakértőnek a szívügyekben... főleg mostanában... de Seishin problémája szerencsére nem bizonyul olyan bonyolultnak. A lányra mosolyog és megveregeti a vállát.
-Mikor jársz bevásárolni, és meglátsz valamit, amiről ő jut eszedbe... akkor az lesz a jó ajándék. -biccent. -Hallgass a belső hangodra, az ritkán téved.
Oh, persze, és az ételek. Mert bizony azokra is érkezett reackió, de nem is akármilyen. Álomkelő érdeklődve szimatolta meg a húst, majd pillanatok alatt el is tüntette, elégedetten nyalogatva utána szája szélét. Dust, mikor felé nyújtották a kekszet, úgy tűnt, elfogadja, de felfigyelt Tengerszem reakciójára. Kicsit megrázta a fejét, és... talán ez volt az első alkalom, hogy csőrét bár kitátotta kissé, de a lágy, se nem férfi, se nem női hangja megszólalt, mindannyiuk fejében:
~Köszönöm szépen, Seishin. Ámbár én ezt szeretnék tovább adni a fiatalabb nemzedéknek. Kedvességedre emlékezni fogok.
S ezt követően röppen szárnyra, fekete gombszemeivel kicsit Tengerszemet méregetve, majd eltűnik a színház felé.
Chan továbbra is sereghajtó marad, egészen addig, amíg oda nem érnek. Álomkelő előre szalad, és elbújik a színházi ülőhelyek mögött, sárgálló szemeit a színpad közepére irányítva. Lassan lopakodik lefelé, de megtorpan, mikor Simeon akcióba lép. Akárha ő lenne egy Amélia nevű kis boszorkány valamelyik régi rajzfilmből. Chan elsápad kissé; hisz nem ismerik az ellenséget, felelőtlenség így kitárulkozni, és csak az nyugtatja meg, hogy relatíva sokan vannak egyenlőre egy ellenséggel szemben. Végül mégis előre tőr, megragadja Simeon karját és kicsit hátrább húzza.
-Kincsem, elhiszem, hogy lelkes vagy, de... kérlek, légy óvatosabb!
És Chan talán most először, és remélhetőleg utoljára, néz szigorú szemmel a kis fénylovag felé. Nem akarja leteremteni, de most kedve lenne hozzá. Visszafordul a színpad közepe felé, de szavait még mindig Simeonnak címezi.
-Ha így rárontasz a sötétségben az ellenségre, ahol nincs fény, ami megvédjen, könnyen bajba keveredhetsz. És nem szeretném, ha kihúzódna a neved a listáról. Maradj mögöttem.
-Persze, bármikor. Ha nem akarod most, akkor az egész hercehurca után rögtön a tied vagyok. -biccent, de Seishin megrázza kicsit a fejét és máris előhozakodik a témával. Chan kicsit közelebb hajol, hogy jobban hallja, miközben fél szemmel az egymás között beszélgető társaságot figyeli. Ámbár ő maga nem tartja magát nagy szakértőnek a szívügyekben... főleg mostanában... de Seishin problémája szerencsére nem bizonyul olyan bonyolultnak. A lányra mosolyog és megveregeti a vállát.
-Mikor jársz bevásárolni, és meglátsz valamit, amiről ő jut eszedbe... akkor az lesz a jó ajándék. -biccent. -Hallgass a belső hangodra, az ritkán téved.
Oh, persze, és az ételek. Mert bizony azokra is érkezett reackió, de nem is akármilyen. Álomkelő érdeklődve szimatolta meg a húst, majd pillanatok alatt el is tüntette, elégedetten nyalogatva utána szája szélét. Dust, mikor felé nyújtották a kekszet, úgy tűnt, elfogadja, de felfigyelt Tengerszem reakciójára. Kicsit megrázta a fejét, és... talán ez volt az első alkalom, hogy csőrét bár kitátotta kissé, de a lágy, se nem férfi, se nem női hangja megszólalt, mindannyiuk fejében:
~Köszönöm szépen, Seishin. Ámbár én ezt szeretnék tovább adni a fiatalabb nemzedéknek. Kedvességedre emlékezni fogok.
S ezt követően röppen szárnyra, fekete gombszemeivel kicsit Tengerszemet méregetve, majd eltűnik a színház felé.
Chan továbbra is sereghajtó marad, egészen addig, amíg oda nem érnek. Álomkelő előre szalad, és elbújik a színházi ülőhelyek mögött, sárgálló szemeit a színpad közepére irányítva. Lassan lopakodik lefelé, de megtorpan, mikor Simeon akcióba lép. Akárha ő lenne egy Amélia nevű kis boszorkány valamelyik régi rajzfilmből. Chan elsápad kissé; hisz nem ismerik az ellenséget, felelőtlenség így kitárulkozni, és csak az nyugtatja meg, hogy relatíva sokan vannak egyenlőre egy ellenséggel szemben. Végül mégis előre tőr, megragadja Simeon karját és kicsit hátrább húzza.
-Kincsem, elhiszem, hogy lelkes vagy, de... kérlek, légy óvatosabb!
És Chan talán most először, és remélhetőleg utoljára, néz szigorú szemmel a kis fénylovag felé. Nem akarja leteremteni, de most kedve lenne hozzá. Visszafordul a színpad közepe felé, de szavait még mindig Simeonnak címezi.
-Ha így rárontasz a sötétségben az ellenségre, ahol nincs fény, ami megvédjen, könnyen bajba keveredhetsz. És nem szeretném, ha kihúzódna a neved a listáról. Maradj mögöttem.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Szomb. Május 16 2020, 11:40
Az ikrek összevigyorogrtak, és helyeslően bólogattak Simeon tervére. Az idomárfiúhoz hasonlóan ők sem gondolták túl a dolgokat.
Arabel közben megnyugodva mosolygott Seishinre és Chanceryre, akikkel együtt érték utol a törtető csapatot. Takeshi viszont eltűnt.
Ha van észlelésetek, akkor tudhatjátok, hogy nem viszakozott, csak a maga módján: az árnyékból követ titeket, hogy úgy segítsen, ahogy a legjobban tud.
A színpadon álló alak meglepve fordult Simeon felé. Aztán észreveszi a csapat többi tagját is.
- Egy tehetséges lovag... egy kalózlány... egy Kraken, és egy macskás lány... Ez egyszerűen Tökéletes!! - gondolkodik hangosan, egyre derűsebb, és izgatottabb arccal - Jól van! - csapja össze a tenyerét - Ti lesztek a színészeim! - jelenti ki. Aztán odaszalad a színpad szélén álló ládájához, és kotorászni kezd benne, hogy néhány pillanattal később három papírköteggel siessen vissza hozzátok.
- Nagyon jó, nagyon jó! Gyorsan gyorsan, nézzétek át, és tanuljátok meg! Este lesz a premier! Nem érünk rá lazsálni! Gyorsan gyorsan!! - osztogatja az utasításokat, mindegyikőtöknek a kezébe nyomva a forgatókönyvet tapsikolva, máris egy másik ládát kezdve feltúrni, látszólag jelmezek után kutatva. Nem úgy tűnt, hogy fenyegetve érzi magát.
Közben az egyik oldalsó üveg a földre zuhan. De nem törik össze, csak lila falon pattan egyet! Lehet nehezebb dolgotok lesz, mint elsőre látszott...
A férfi mindenesetre odaugrik, a függöny mögül előhúzva egy létrát és fejcsóválva iparkodik visszaeszkábálni a "reflektort".
- Még szerencse, hogy megerősítettem... Nem lenne jó, ha eltörne. Nem bizony. Mindennek tökéletesnek kell lennie! - magyarázza közben magának.
Határidő: Május 23
Arabel közben megnyugodva mosolygott Seishinre és Chanceryre, akikkel együtt érték utol a törtető csapatot. Takeshi viszont eltűnt.
Ha van észlelésetek, akkor tudhatjátok, hogy nem viszakozott, csak a maga módján: az árnyékból követ titeket, hogy úgy segítsen, ahogy a legjobban tud.
A színpadon álló alak meglepve fordult Simeon felé. Aztán észreveszi a csapat többi tagját is.
- Egy tehetséges lovag... egy kalózlány... egy Kraken, és egy macskás lány... Ez egyszerűen Tökéletes!! - gondolkodik hangosan, egyre derűsebb, és izgatottabb arccal - Jól van! - csapja össze a tenyerét - Ti lesztek a színészeim! - jelenti ki. Aztán odaszalad a színpad szélén álló ládájához, és kotorászni kezd benne, hogy néhány pillanattal később három papírköteggel siessen vissza hozzátok.
- Nagyon jó, nagyon jó! Gyorsan gyorsan, nézzétek át, és tanuljátok meg! Este lesz a premier! Nem érünk rá lazsálni! Gyorsan gyorsan!! - osztogatja az utasításokat, mindegyikőtöknek a kezébe nyomva a forgatókönyvet tapsikolva, máris egy másik ládát kezdve feltúrni, látszólag jelmezek után kutatva. Nem úgy tűnt, hogy fenyegetve érzi magát.
Közben az egyik oldalsó üveg a földre zuhan. De nem törik össze, csak lila falon pattan egyet! Lehet nehezebb dolgotok lesz, mint elsőre látszott...
A férfi mindenesetre odaugrik, a függöny mögül előhúzva egy létrát és fejcsóválva iparkodik visszaeszkábálni a "reflektort".
- Még szerencse, hogy megerősítettem... Nem lenne jó, ha eltörne. Nem bizony. Mindennek tökéletesnek kell lennie! - magyarázza közben magának.
Határidő: Május 23
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Hétf. Május 18 2020, 20:43
Talán még nem is hallották Dustot így beszélni. Simeon konkrétan lecövekelt a csodálattal vegyes meglepettségtől, amíg Tengerszemet is igencsak váratlanul érték a szavak, de inkább azok tartalma miatt. Nyelt egyet és megnyalta a szája szélét. Felpillantott a madárra és most először kúszott be valami más is a féltékenység mellé - valami annál melegebb.
Aztán lecsapott a kekszre.
- Keksz tesók? - kérdezett Simeon vissza, már a színpadon - Igen, lehet - vigyorgott aztán rá a lányra - Tengerszem mindent szeret, ami édesség - tette még hozzá, de figyelmét hamar újra a színpad központi figurája terelte el: épp most hívta ki egy párbajra, és a fickó mégcsak nem is válaszol rá!? Már éppen készült volna válaszra, amikor megérezte karján Chancery kezét, így az idomárfiú csodálkozó szemekkel fordult céhvezére felé. Szóval óvatosabb... ránézett Tengerszemre is, aki erre csak bólintott.
- Ph-h. Pbbbhp-bhp.
Simeon feltartotta hüvelykujját és elvigyorodott:
- Úgy lesz, úgy lesz! - mondta, igaz nem teljesen értett egyet, mert itt volt ám fény! Csak mind be volt zárva. De majd ők kiszabadítják a fénycsíkokat! Chancery mögül kukucskált ki kötelességtudón és nézte meg magának újra azt a játékost. Nem értette, hogy miért sorolja fel ezeket... és miért mondja, hogy színész? Színészkedni kell? Közben az az üveg leesett és Simeon szinte lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogyan a lila falról visszapattan. Oda is futott és két kézbe vette, óvatosan, még azelőtt, hogy a létrát előszedő fickó eljuthatott volna érte.
- Hogyan erősítetted meg? Miért nem szabad eltörnie? Minek kell tökéletesnek lennie? - sorolta a kérdéseit és az üveget nézegette, benne a fénnyel, miközben hóna alatt az előzőleg a kezébe nyomott papírokat szorongatta. Megnézte az órát a látótere sarkában és társai tekintetét kereste válaszokért, teljes tanácstalanságban.
- Milyen premier? És mit kell csinálnunk, hogy újra fény legyen? - tette fel a következő adag kérdést, lassacskán a sírás határán - De én nem tudok olyan gyorsan tanulni... - biggyesztette le ajkait és tekintete a lapra leírt sorokon, a fényeken és a résztvevők arcán ugrált össze-vissza. Meghát, mióta ide bekerült, ebbe a játékba, nem is nagyon kellett semmit se magolni, iskolába se járt és... ugye, ugye nem kell jól csinálnia ezt, hogy fény legyen?
Tengerszem sem értette a dolgot, de a betűket, azokat szerette ám! Kíváncsian dugta oda orrát Simeon lapjához és bár olvasni nem tudott, de minden érdekelte, ami írással kapcsolatos. Vajon minden lapra ugyanaz van írva, vagy különböző?
Aztán lecsapott a kekszre.
- Keksz tesók? - kérdezett Simeon vissza, már a színpadon - Igen, lehet - vigyorgott aztán rá a lányra - Tengerszem mindent szeret, ami édesség - tette még hozzá, de figyelmét hamar újra a színpad központi figurája terelte el: épp most hívta ki egy párbajra, és a fickó mégcsak nem is válaszol rá!? Már éppen készült volna válaszra, amikor megérezte karján Chancery kezét, így az idomárfiú csodálkozó szemekkel fordult céhvezére felé. Szóval óvatosabb... ránézett Tengerszemre is, aki erre csak bólintott.
- Ph-h. Pbbbhp-bhp.
Simeon feltartotta hüvelykujját és elvigyorodott:
- Úgy lesz, úgy lesz! - mondta, igaz nem teljesen értett egyet, mert itt volt ám fény! Csak mind be volt zárva. De majd ők kiszabadítják a fénycsíkokat! Chancery mögül kukucskált ki kötelességtudón és nézte meg magának újra azt a játékost. Nem értette, hogy miért sorolja fel ezeket... és miért mondja, hogy színész? Színészkedni kell? Közben az az üveg leesett és Simeon szinte lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogyan a lila falról visszapattan. Oda is futott és két kézbe vette, óvatosan, még azelőtt, hogy a létrát előszedő fickó eljuthatott volna érte.
- Hogyan erősítetted meg? Miért nem szabad eltörnie? Minek kell tökéletesnek lennie? - sorolta a kérdéseit és az üveget nézegette, benne a fénnyel, miközben hóna alatt az előzőleg a kezébe nyomott papírokat szorongatta. Megnézte az órát a látótere sarkában és társai tekintetét kereste válaszokért, teljes tanácstalanságban.
- Milyen premier? És mit kell csinálnunk, hogy újra fény legyen? - tette fel a következő adag kérdést, lassacskán a sírás határán - De én nem tudok olyan gyorsan tanulni... - biggyesztette le ajkait és tekintete a lapra leírt sorokon, a fényeken és a résztvevők arcán ugrált össze-vissza. Meghát, mióta ide bekerült, ebbe a játékba, nem is nagyon kellett semmit se magolni, iskolába se járt és... ugye, ugye nem kell jól csinálnia ezt, hogy fény legyen?
Tengerszem sem értette a dolgot, de a betűket, azokat szerette ám! Kíváncsian dugta oda orrát Simeon lapjához és bár olvasni nem tudott, de minden érdekelte, ami írással kapcsolatos. Vajon minden lapra ugyanaz van írva, vagy különböző?
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Chancery Pént. Május 22 2020, 11:32
Chancery... döbbenten eresztette le a kezeit.
Színészkedni? Színház? Előadás? Szinte csak hagyta, hogy a fickó a kezébe nyomja a lapokat, gyorsan átfutotta, és érezte, ahogy a vér az arcából teljesen kifut. Szerepelni... sok ember előtt? Izé... Az neki nem fog menni.
Álomkelő, látva, hogy ebből harc most nem lesz, kijött a székek mögül és visszaballagott a gazdája mellé. Testét annak lábához érintette, majd megállt, mintha csak körbenézni akarna. Enyhén visszhangzó hangja megszólalt a lány fejében, de csak és kizárólag az övében.
~Emlékezz vissza a Hinarival való párviadalodra. Ott is színészkedtél, és jól sikerült.~
Csak épp Chan most nem volt olyan állapotban, mint akkor. Ehhez előbb le kellett volna gurítania valami erős alkoholt. De legalább annak örült, hogy Simeon hátul maradt. Árgus szemekkel figyelte ámbár, ahogy előre szalad az üveg ledőlésekor, de a fickó nem bántotta és nem mutatott rá hajlandóságot, hogy meg is tegye. Talán tényleg csak egy bolonddal van dolguk, aki tényleg egy előadást akar szervezni.
-Najó, szögezzünk le pár dolgot akkor. Miféle előadás ez? Nem láttam róla kiragasztva plakátokat a városban.
Vagy csak ő volt figyelmetlen. Meglobogtatta kicsit a saját forgatókönyvét, majd ismét átnézte. Végülis, nem tűnik bonyolultnak, és ő gyorsan tanul, viszont hamar is felejt. Ha csak alig pár órája lenne megtanulni, fix, hogy lennének részek, amiket elfelejt. Csípőre tett kézzel végül lejjebb lépett, lehetőleg Simeon mellé.
-Mi igazából teljesen másért érkeztünk. Tudja, hogy miért van amúgy egyre sötétebb...?
Tekintete a lámpákra vetül. Miért van egy olyan előérzete, hogy egyébként jó helyen vannak? Hogy itt lesz a kulcs, és ezeknek a furcsa reflektoroknak köze van hozzájuk? Kezét lassan mozdítja végül az egyik fényforrás felé, hogy érezze, vajon mennyire meleg.
Dust még sokáig köröz a fejük felett, majd leszáll az egyik stabilabb lámpa tetejére és onnan figyel le gombszemeivel. Ő ugyanis biztosabb benne, hogy jó helyen vannak. Ám szokása szerint egy szót sem szól a megérzéseiről vagy benyomásairól.
Színészkedni? Színház? Előadás? Szinte csak hagyta, hogy a fickó a kezébe nyomja a lapokat, gyorsan átfutotta, és érezte, ahogy a vér az arcából teljesen kifut. Szerepelni... sok ember előtt? Izé... Az neki nem fog menni.
Álomkelő, látva, hogy ebből harc most nem lesz, kijött a székek mögül és visszaballagott a gazdája mellé. Testét annak lábához érintette, majd megállt, mintha csak körbenézni akarna. Enyhén visszhangzó hangja megszólalt a lány fejében, de csak és kizárólag az övében.
~Emlékezz vissza a Hinarival való párviadalodra. Ott is színészkedtél, és jól sikerült.~
Csak épp Chan most nem volt olyan állapotban, mint akkor. Ehhez előbb le kellett volna gurítania valami erős alkoholt. De legalább annak örült, hogy Simeon hátul maradt. Árgus szemekkel figyelte ámbár, ahogy előre szalad az üveg ledőlésekor, de a fickó nem bántotta és nem mutatott rá hajlandóságot, hogy meg is tegye. Talán tényleg csak egy bolonddal van dolguk, aki tényleg egy előadást akar szervezni.
-Najó, szögezzünk le pár dolgot akkor. Miféle előadás ez? Nem láttam róla kiragasztva plakátokat a városban.
Vagy csak ő volt figyelmetlen. Meglobogtatta kicsit a saját forgatókönyvét, majd ismét átnézte. Végülis, nem tűnik bonyolultnak, és ő gyorsan tanul, viszont hamar is felejt. Ha csak alig pár órája lenne megtanulni, fix, hogy lennének részek, amiket elfelejt. Csípőre tett kézzel végül lejjebb lépett, lehetőleg Simeon mellé.
-Mi igazából teljesen másért érkeztünk. Tudja, hogy miért van amúgy egyre sötétebb...?
Tekintete a lámpákra vetül. Miért van egy olyan előérzete, hogy egyébként jó helyen vannak? Hogy itt lesz a kulcs, és ezeknek a furcsa reflektoroknak köze van hozzájuk? Kezét lassan mozdítja végül az egyik fényforrás felé, hogy érezze, vajon mennyire meleg.
Dust még sokáig köröz a fejük felett, majd leszáll az egyik stabilabb lámpa tetejére és onnan figyel le gombszemeivel. Ő ugyanis biztosabb benne, hogy jó helyen vannak. Ám szokása szerint egy szót sem szól a megérzéseiről vagy benyomásairól.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Seishin Hétf. Jún. 01 2020, 10:49
Figyelmesen hallgattam végig minden szavát Chanak. Sokat segített, de most csak újabb problémáim adódtak. Nagyon sok dologról eszembe jut, ami emlékeztet rá. Egy napsugár, egy virág és sok más. Azért egy férfinak még sem adhatok virágot! Vagy még is? Jó lenne tudni mit reagálna a dologra. Jó lenne tudni mi fog történni velem és vele vagy is velünk, ha lesz alkalom.
-Köszönöm Chan, sokat segítettél. - Még mindig kínos a téma nekem amiról beszéltünk. Eddig csak egy ember elött ismertem be igy az érzéseim. Csak neki beszéltem hasonlóról. Chan olyan kedvességgel kezelte ezt és engem is amiról nem hittem másban is benne van. Hirtelen öleltem meg ha engedi és ugyan olyan gyorsan is engedem el.
-Bocsánat. - Sütöm le tekintetem majd Dust szavaira leszek figyelmes. - Nálam bármikor lesz egy keksz vagy más a számodra-Ez vagyok én próbálok nyitni a világ felé, néha nagyon nehéz. Próbálom kimutatni szeretetem azok felé kiket kedvelek. Chanhoz közel sétálva elérjük a színpadot végül. Ahol Simeon most is adja magát, hevesnek találom és picit óvatlanak. Igaza van teljesen ez az alak, hogy meri elvenni a fényt!? Bűnhődnie kellene érte a fény mindenkié és nem egy emberé!
A viselkedése ahogy dolgokat kezeli és engem is az rendkívül kedves, és ez tetszik talán egyszer nagyon jó barátok leszünk.
-Igen, majd egyszer Gyertek át mind a ketten. Elég sok édeségem van és rengeteg játékom. -Játékok alatt azt a temérdek plüsst és párnát értettem, ami szobám egyik sarkát teljesen uralta. Az idegen szavai aztán megleptek én, mint kalóz?
-Harr harr? - Kicsit rá játszottam a szerepre miszerint kalóznak gondol. Igazából eddig csak egyszer voltam hajón.
-Tanulni? Ugyan miért? Inkább a fényt szeretnénk vissza az égre.
-Köszönöm Chan, sokat segítettél. - Még mindig kínos a téma nekem amiról beszéltünk. Eddig csak egy ember elött ismertem be igy az érzéseim. Csak neki beszéltem hasonlóról. Chan olyan kedvességgel kezelte ezt és engem is amiról nem hittem másban is benne van. Hirtelen öleltem meg ha engedi és ugyan olyan gyorsan is engedem el.
-Bocsánat. - Sütöm le tekintetem majd Dust szavaira leszek figyelmes. - Nálam bármikor lesz egy keksz vagy más a számodra-Ez vagyok én próbálok nyitni a világ felé, néha nagyon nehéz. Próbálom kimutatni szeretetem azok felé kiket kedvelek. Chanhoz közel sétálva elérjük a színpadot végül. Ahol Simeon most is adja magát, hevesnek találom és picit óvatlanak. Igaza van teljesen ez az alak, hogy meri elvenni a fényt!? Bűnhődnie kellene érte a fény mindenkié és nem egy emberé!
A viselkedése ahogy dolgokat kezeli és engem is az rendkívül kedves, és ez tetszik talán egyszer nagyon jó barátok leszünk.
-Igen, majd egyszer Gyertek át mind a ketten. Elég sok édeségem van és rengeteg játékom. -Játékok alatt azt a temérdek plüsst és párnát értettem, ami szobám egyik sarkát teljesen uralta. Az idegen szavai aztán megleptek én, mint kalóz?
-Harr harr? - Kicsit rá játszottam a szerepre miszerint kalóznak gondol. Igazából eddig csak egyszer voltam hajón.
-Tanulni? Ugyan miért? Inkább a fényt szeretnénk vissza az égre.
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Strea Szomb. Jún. 06 2020, 23:02
A chates sikertelen próbálkozás után jelezném itt is, hogy innentől beszéljetek meg egy olyan határidőt közösen, amit minden résztvevő elfogad és tartani is tud - a mesélő pedig legyen következetes ezzel és a várakoztatási idővel is.
Köszönöm.
![[Küldetés] Napfény közlegény megmentése Newwea12](https://i.servimg.com/u/f18/19/62/20/16/newwea12.png)
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Szer. Jún. 10 2020, 20:20
- Jaj, butus. Hát az előadásnak! Meg hozzá a világításnak! - válaszolja Simeon kérdésére az alak, nem igazán foglalkozva vele, hogy a fiú mennyire kezd kétségbe esni. Csak a vállára teszi a kezét az aggodalmát hallva.
- Nyugi, jó szemem van ehhez. Te vagy a tökéletes választás a lovag szerepére! - mondja olyan hangon, amiből nem igazén lehet eldönteni, hogy komolyan beszél, vagy magával akarja ezt elhitetni.
Türelmetlenül fordul aztán Chan felé.
- Hát persze hogy nem! Ez meglepetés előadás Aincardnak! Ami vidámságot visz ebbe az egyhangú játékba! - magyarázza sietősen, vissza akarva térni a jelmezek kiválogatásához.
- Már hogy ne tudnám, mit gondolsz, honnan gyűjtöttem a fényt a tökéletes világításhoz? Vagy azt hiszed fényes nappal lehet varázslatossá tenni az előadást a világítással? A természetes fények a legszebbek, mást nem is lenne érdemes használni a színpadon! - magyarázza, és topogni kezd.
- De öt perc múlva főpróba, és még sehol sem állunk a jelmezekkel! - süvölti, és visszarohan a jelmezesládához.
Az ikrek egymás között kezdenek pusmogni, és egész biztos, hogy szerpelt a szavaik között a kiütni, és valami a durmolásról... Arabel a környéket próbálja felmérni, Takeshi pedig... idő közben felszívódott valahová...
Ha valamelyikőtök átlapozgatja a forgatókönyvet felfedezheti, hogy az előadás címe: Napfény közlegény megmentése, és a színpadi utasítások között időről időre szerepel, hogy egy-egy lámpabúra kinyílik, az előadás fináléja szerint pedig addigra újra fényesen ragyog majd a nap. Van valami egyszerűbb ötletetek? Vagy felcsaptok színésznek, hátha tényleg azt jelenti ami oda van írva, amit?
//Elnézést a várakoztatásért,a határidő legyen... Június 30, addig azt hiszem mindenki biztosan tud írni.
Ez úton (is) én arra kérlek titeket, hogy jelezzétek nekem PM-ben (itt vagy discordon), hogy tartható-e a 2 hetes körváltás, és ha nem, akkor mit tudtok vállalni. A vizsgaidőszak végével abszolút fogom tudni ehhez kalibrálni magam, és nem szeretnék senkit azért kiejteni a küldiből, mert nehézkes a kommunikáció >< Szóljatok, ha közbejön valami egész nyugodtan.
- Nyugi, jó szemem van ehhez. Te vagy a tökéletes választás a lovag szerepére! - mondja olyan hangon, amiből nem igazén lehet eldönteni, hogy komolyan beszél, vagy magával akarja ezt elhitetni.
Türelmetlenül fordul aztán Chan felé.
- Hát persze hogy nem! Ez meglepetés előadás Aincardnak! Ami vidámságot visz ebbe az egyhangú játékba! - magyarázza sietősen, vissza akarva térni a jelmezek kiválogatásához.
- Már hogy ne tudnám, mit gondolsz, honnan gyűjtöttem a fényt a tökéletes világításhoz? Vagy azt hiszed fényes nappal lehet varázslatossá tenni az előadást a világítással? A természetes fények a legszebbek, mást nem is lenne érdemes használni a színpadon! - magyarázza, és topogni kezd.
- De öt perc múlva főpróba, és még sehol sem állunk a jelmezekkel! - süvölti, és visszarohan a jelmezesládához.
Az ikrek egymás között kezdenek pusmogni, és egész biztos, hogy szerpelt a szavaik között a kiütni, és valami a durmolásról... Arabel a környéket próbálja felmérni, Takeshi pedig... idő közben felszívódott valahová...
Ha valamelyikőtök átlapozgatja a forgatókönyvet felfedezheti, hogy az előadás címe: Napfény közlegény megmentése, és a színpadi utasítások között időről időre szerepel, hogy egy-egy lámpabúra kinyílik, az előadás fináléja szerint pedig addigra újra fényesen ragyog majd a nap. Van valami egyszerűbb ötletetek? Vagy felcsaptok színésznek, hátha tényleg azt jelenti ami oda van írva, amit?
//Elnézést a várakoztatásért,a határidő legyen... Június 30, addig azt hiszem mindenki biztosan tud írni.
Ez úton (is) én arra kérlek titeket, hogy jelezzétek nekem PM-ben (itt vagy discordon), hogy tartható-e a 2 hetes körváltás, és ha nem, akkor mit tudtok vállalni. A vizsgaidőszak végével abszolút fogom tudni ehhez kalibrálni magam, és nem szeretnék senkit azért kiejteni a küldiből, mert nehézkes a kommunikáció >< Szóljatok, ha közbejön valami egész nyugodtan.
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Pént. Jún. 26 2020, 19:35
Simeon egyre értetlenebbül bámulta a szeme előtt kibontakozó jelenetet. Hogy ő lenne a tökéletes lovag? Az biztos, hogy ők a fény lovagjai, de ennek mi köze van az előadáshoz? Amiről még plakátok sincsenek, mert...
- De ha meglepetés lesz, senki sem fog eljönni... - nézett fel a fazonra hatalmas szemeivel és tényleg, ő ezt egyre kevésbé értette. Ha senki sem fog eljönni, senki se fogja látni őket, akkor pedig mi értelme van? - Meghívhatom Fuwát? - kérdezte aztán bizonytalanul és már nyitotta is volna le az üzeneteit, hogy megírja a lánynak a dolgot, de egy szó megragadta a figyelmét. Gyűjteni? A fényt!? - Dehát azt nem szabad gyűjteni! - döbbent le és lett egyre mérgesebb és mérgesebb, ahogy fejében összeállt a kép - A fény mindenkié és nem csak a tied! Nem sajátíthatod ki! - lépett közelebb a fickóhoz és makacsul fonta össze a karjait, egyre élénkebb dühvel - Egy hülye előadás miatt napok óta senkihez nem jut el! Önző vagy! Utálni fognak! - vágta le a forgatókönyvet dühösen a földre és taposott rá. Egyáltalán nem érdekelte, hogy esetleg elpixeleződik, a jelmezek pedig, amiket eddig kíváncsian nézegetett, szemeiben egy csapásra a gonosz eszközeivé váltak. Főleg, amiben fekete is volt. Aki azokat felveszi, maga lesz a Sötétség Lovagja, teljes valójában!
- Azonnal engedd ki a fényt! - nézett az ellenségre szikrázó szemekkel és ekkorra már Tengerszem is rájött, hogy ez kétségtelenül nem alakul jól. Odasietett idomárja mellé (eközben azért fél szemmel megnézte magának azt a papírt közelebbről is, amennyiben nem vált még semmivé) és egyik csápját a fiú felé nyújtotta egy esetleges petsokszorozásért, de Simeon oda se figyelt rá. A kis polip persze tudta, hogy ha fényrablásról van szó, gazdája nem fog az észérvekre hallgatni, meggyőzni őt pedig, ennek fényében, teljességgel lehetetlen volt. A pet nem is próbálkozott: Simeon elé állt, készen rá, hogy megvédje a srácot, ha kell.
- De ha meglepetés lesz, senki sem fog eljönni... - nézett fel a fazonra hatalmas szemeivel és tényleg, ő ezt egyre kevésbé értette. Ha senki sem fog eljönni, senki se fogja látni őket, akkor pedig mi értelme van? - Meghívhatom Fuwát? - kérdezte aztán bizonytalanul és már nyitotta is volna le az üzeneteit, hogy megírja a lánynak a dolgot, de egy szó megragadta a figyelmét. Gyűjteni? A fényt!? - Dehát azt nem szabad gyűjteni! - döbbent le és lett egyre mérgesebb és mérgesebb, ahogy fejében összeállt a kép - A fény mindenkié és nem csak a tied! Nem sajátíthatod ki! - lépett közelebb a fickóhoz és makacsul fonta össze a karjait, egyre élénkebb dühvel - Egy hülye előadás miatt napok óta senkihez nem jut el! Önző vagy! Utálni fognak! - vágta le a forgatókönyvet dühösen a földre és taposott rá. Egyáltalán nem érdekelte, hogy esetleg elpixeleződik, a jelmezek pedig, amiket eddig kíváncsian nézegetett, szemeiben egy csapásra a gonosz eszközeivé váltak. Főleg, amiben fekete is volt. Aki azokat felveszi, maga lesz a Sötétség Lovagja, teljes valójában!
- Azonnal engedd ki a fényt! - nézett az ellenségre szikrázó szemekkel és ekkorra már Tengerszem is rájött, hogy ez kétségtelenül nem alakul jól. Odasietett idomárja mellé (eközben azért fél szemmel megnézte magának azt a papírt közelebbről is, amennyiben nem vált még semmivé) és egyik csápját a fiú felé nyújtotta egy esetleges petsokszorozásért, de Simeon oda se figyelt rá. A kis polip persze tudta, hogy ha fényrablásról van szó, gazdája nem fog az észérvekre hallgatni, meggyőzni őt pedig, ennek fényében, teljességgel lehetetlen volt. A pet nem is próbálkozott: Simeon elé állt, készen rá, hogy megvédje a srácot, ha kell.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Seishin Kedd Jún. 30 2020, 22:04
Ötletekkel vagyok tele az agyam és a szívem is izzik. Kicsit bele is merülök abba a sötét útvesztőbe amint a fejem rejt. Nem is merem még annyira, de azt hiszem talán van, aminek örülne. Csak kérdés, lesz vajon elég bátorságom?
Más az, ami az eszembe jutott, mint random sétálni az utcán. Nem csak arról van szó örülne, vagy sem. Mindegy ezeknek most helye nincs itt, a fény nem jön vissza újra akkor nagy baj lesz.
-Egyet értek Simeonnal, mit gondolsz, hogy jönne bárki ide? Abba nem gondolsz bele mit csinálnak majd, ha megtudják miattad nincs fény?
Fuwa nevet halva céh társamra pillantok, nem gondoltam volna ismeri a lányt. Azt hiszem barátja lehet, ha meg akarja hívni. Csak egyet tudok érteni a fiú szavaival, mögötte állva bólogatok. Aztán ha elérem meg kocogtatom egyik bezárt fényecskét. Nem hinném, az idegen bűnöző annyira bolond törhető burába zárja a sugarakat. Sosem lehet tudni, talán valami csoda történik. Nem érem el még próbálkozok, félszemű macskaloz igyekszik megpofozni a fényes izét, ami annyira csábitó jelenet következik.
- Szerintem már most utálnak, én nem kedvelek az biztos. - Mondtam mi közben próbáltam elérni az egyik gömböt. Amiben a kezembe nyomot papiros megakadályozott. - Hmm most ez mi?
Egyértelmű micsoda, de most ezt muszály és pont nekünk? Sim, még simán meg csinálná és többiek is.
-Hé, nem lehetne kiengedni a fényeket és éjjel megtartani az előadást? Igy mindenki nyerne szerintem. - Az alakra néztem, aki már el is indult, rongyokat keressen valamiért. - Khm Simeon és ha nem tudja? Gondolj bele mi van akkor, ha csak az előadás alatt tudja kiengedni? Különleges képeség, aminek feltételei vannak. -Talán egy nagy butaság az egész, de mi van, ha nem?
Más az, ami az eszembe jutott, mint random sétálni az utcán. Nem csak arról van szó örülne, vagy sem. Mindegy ezeknek most helye nincs itt, a fény nem jön vissza újra akkor nagy baj lesz.
-Egyet értek Simeonnal, mit gondolsz, hogy jönne bárki ide? Abba nem gondolsz bele mit csinálnak majd, ha megtudják miattad nincs fény?
Fuwa nevet halva céh társamra pillantok, nem gondoltam volna ismeri a lányt. Azt hiszem barátja lehet, ha meg akarja hívni. Csak egyet tudok érteni a fiú szavaival, mögötte állva bólogatok. Aztán ha elérem meg kocogtatom egyik bezárt fényecskét. Nem hinném, az idegen bűnöző annyira bolond törhető burába zárja a sugarakat. Sosem lehet tudni, talán valami csoda történik. Nem érem el még próbálkozok, félszemű macskaloz igyekszik megpofozni a fényes izét, ami annyira csábitó jelenet következik.
- Szerintem már most utálnak, én nem kedvelek az biztos. - Mondtam mi közben próbáltam elérni az egyik gömböt. Amiben a kezembe nyomot papiros megakadályozott. - Hmm most ez mi?
Egyértelmű micsoda, de most ezt muszály és pont nekünk? Sim, még simán meg csinálná és többiek is.
-Hé, nem lehetne kiengedni a fényeket és éjjel megtartani az előadást? Igy mindenki nyerne szerintem. - Az alakra néztem, aki már el is indult, rongyokat keressen valamiért. - Khm Simeon és ha nem tudja? Gondolj bele mi van akkor, ha csak az előadás alatt tudja kiengedni? Különleges képeség, aminek feltételei vannak. -Talán egy nagy butaság az egész, de mi van, ha nem?
_________________
- Felszerelés:
Felszerelés/Stat/képesség
1 Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
- Kinézet:
Seishin- Harcos
- Hozzászólások száma : 447
Join date : 2017. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Szer. Júl. 08 2020, 11:11
- Tele lesz a nézőtér, ne aggódj - vigyorog az alak Simeonra, egyre szélesebben - Ő a barátnőd? Hát persze, hogy jöhet!
- Nem szabad? Ha nem szabadna, nem tudnám csinálni. Kivételes, igazán kivételes - gondolkodik el a válasz után, felváltva nézve Simeont és Seishint.
- Ti ketten tudjátok értékelni a fényt, ugye? - ragyog fel az arca - Nem úgy mint a többség. Egy ilyen előadás után viszont szépen megtanulnák, mennyire csodálatos áldás is a napfény! - lelkendezik.
- Utálni, engem? Az nem baj. Az előadást viszont imádni fogják! - jelenti ki magabiztosan.
Ezután visszafordul a jelmezkereséshez, mire az ikrek bólintanak, és az egyikük kilő egy nyilat a Sötétség Lovagja felett lógó "lámpásra", ami lila falról pattan vissza, de elég hangos csengéssel, hogy megára vonja a fickó figyelmét.
Ezt kihasználva az ikrek mögé ugranak (Simeonnál lassabban) és megfogva egy-egy karját összepacsiznak a háta mögött.
A következő pillanatban pedig az eddig lázasan készülődő férfi elterül a földön, édesen szuszogva.
Az ikrek vigyorognak, és helyettük Arabel kezd magyarázatba
- Oké, azt hiszem van nagyjából 10 percünk, maximum, hogy kitaláljunk valamit. A legegyszerűbb, ha megcsináljuk azt a francos előadást. - jelenti ki
- Vagy megnézzük, hogy tette a napfényt az üvegbe és visszacsináljuk amíg alszik. - kotyognak közbe teljes szinkronban az ikrek.
Na? Lehet ötletelni
Chan egyelőre ebben a körben megfigyelte mi történik, a következő körben 500 szóval pótolhat
A határidő Július 22, kérem hogy minél előbb jelezzétek, ha valakinek nem tartható.
- Nem szabad? Ha nem szabadna, nem tudnám csinálni. Kivételes, igazán kivételes - gondolkodik el a válasz után, felváltva nézve Simeont és Seishint.
- Ti ketten tudjátok értékelni a fényt, ugye? - ragyog fel az arca - Nem úgy mint a többség. Egy ilyen előadás után viszont szépen megtanulnák, mennyire csodálatos áldás is a napfény! - lelkendezik.
- Utálni, engem? Az nem baj. Az előadást viszont imádni fogják! - jelenti ki magabiztosan.
Ezután visszafordul a jelmezkereséshez, mire az ikrek bólintanak, és az egyikük kilő egy nyilat a Sötétség Lovagja felett lógó "lámpásra", ami lila falról pattan vissza, de elég hangos csengéssel, hogy megára vonja a fickó figyelmét.
Ezt kihasználva az ikrek mögé ugranak (Simeonnál lassabban) és megfogva egy-egy karját összepacsiznak a háta mögött.
A következő pillanatban pedig az eddig lázasan készülődő férfi elterül a földön, édesen szuszogva.
Az ikrek vigyorognak, és helyettük Arabel kezd magyarázatba
- Oké, azt hiszem van nagyjából 10 percünk, maximum, hogy kitaláljunk valamit. A legegyszerűbb, ha megcsináljuk azt a francos előadást. - jelenti ki
- Vagy megnézzük, hogy tette a napfényt az üvegbe és visszacsináljuk amíg alszik. - kotyognak közbe teljes szinkronban az ikrek.
Na? Lehet ötletelni
Chan egyelőre ebben a körben megfigyelte mi történik, a következő körben 500 szóval pótolhat
A határidő Július 22, kérem hogy minél előbb jelezzétek, ha valakinek nem tartható.
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Hétf. Júl. 13 2020, 17:29
Simeon rögtön felvidult a kérdésre és bőszen elkezdett bólogatni:
- Igen, a barátnőm! - jelentette ki teljes magabiztossággal, merthát így volt, nem? A következő kérdésre mondjuk ha lehet, mosolya még szélesebbre váltott, de már nemcsak a furcsa figura kapta, hanem Seishin is: a fiú örült neki, hogy ilyen céhtársai vannak.
- Tudjuk értékelni - bólintott és nevetett fel, a következő mondatok viszont elgondolkodtatták: ha így az összes többi játékos is jobban fogja értékelni a fényt... akkor végülis ez nem is olyan rossz dolog, nem? Az idomárfiú homlokán ráncok szaladtak végig és hümmögött egy sort, de hamar belefájdult a feje a töprengésbe. Kis kobakjának sok volt a feldolgozandó információ és most nagyon fontos dolgok múltak rajta, bizony! Maga a fény! Akkor tehát... most megpróbálják kiengedni, vagy nem?
Simeon nem tudott dűlőre jutni. Végül feladta és segítségkérőn nézett körbe, aztán a következő pilalnatban eltátotta a száját, mert elég volt csak pacsizniuk az ikreknek, hogy a jelmezek között matató férfi elaludjon.
- Azta - vigyorodott el a srác és odaszaladt ő is pacsizni - Hát ez szuper volt! - vigyorgott tovább és már nyújtózott is egy lámpásért, hogy elérje és a földhöz vághassa - Gyere, Tengerszem, segíts elérni! - hívta aztán egyetlen polipja segítségét, aki a keze tetejéről, megnyújtózva csak-csak elérte az egyiket. Majd ha a kezükben volt, ütötték-vágták, egészen kifáradásig, de... nem mentek vele semmire. Sajnos.
- Akkor adjuk elő a darabot - adta be a derekát végül az idomár és lehuppant törökülésbe, oda, ahova az imént a forgatókönyvet dobta - Ha ez kell a fényhez és még Fuwa is jöhet, megmeg Leo is, igen! - ragyogott fel az idomár arca - Akkor én megpróbálom! - nevetett fel és terült el a színpadon: felváltva nézte a fölöttük magasofó, sötét eget, az üvegbe zárt fényeket és a papírra vetett sorokat. Tengerszem pedig így, hogy gazdája részéről eldőlt a dolog, elhelyezkedett a fiú mellett és odadugta fejét az íráshoz, egészen közel.
- Majd mindig felolvasom, mit kell neked csinálni, jó? - simogatta meg Simeon a polipot, aki boldogan bólintott a felajánlásra: Simeon neki fog olvasni majd! Ez volt az egyetlen, ami jelenleg Tengerszemet foglalkoztatta - és több nem is kellett nekik egyelőre.
- Igen, a barátnőm! - jelentette ki teljes magabiztossággal, merthát így volt, nem? A következő kérdésre mondjuk ha lehet, mosolya még szélesebbre váltott, de már nemcsak a furcsa figura kapta, hanem Seishin is: a fiú örült neki, hogy ilyen céhtársai vannak.
- Tudjuk értékelni - bólintott és nevetett fel, a következő mondatok viszont elgondolkodtatták: ha így az összes többi játékos is jobban fogja értékelni a fényt... akkor végülis ez nem is olyan rossz dolog, nem? Az idomárfiú homlokán ráncok szaladtak végig és hümmögött egy sort, de hamar belefájdult a feje a töprengésbe. Kis kobakjának sok volt a feldolgozandó információ és most nagyon fontos dolgok múltak rajta, bizony! Maga a fény! Akkor tehát... most megpróbálják kiengedni, vagy nem?
Simeon nem tudott dűlőre jutni. Végül feladta és segítségkérőn nézett körbe, aztán a következő pilalnatban eltátotta a száját, mert elég volt csak pacsizniuk az ikreknek, hogy a jelmezek között matató férfi elaludjon.
- Azta - vigyorodott el a srác és odaszaladt ő is pacsizni - Hát ez szuper volt! - vigyorgott tovább és már nyújtózott is egy lámpásért, hogy elérje és a földhöz vághassa - Gyere, Tengerszem, segíts elérni! - hívta aztán egyetlen polipja segítségét, aki a keze tetejéről, megnyújtózva csak-csak elérte az egyiket. Majd ha a kezükben volt, ütötték-vágták, egészen kifáradásig, de... nem mentek vele semmire. Sajnos.
- Akkor adjuk elő a darabot - adta be a derekát végül az idomár és lehuppant törökülésbe, oda, ahova az imént a forgatókönyvet dobta - Ha ez kell a fényhez és még Fuwa is jöhet, megmeg Leo is, igen! - ragyogott fel az idomár arca - Akkor én megpróbálom! - nevetett fel és terült el a színpadon: felváltva nézte a fölöttük magasofó, sötét eget, az üvegbe zárt fényeket és a papírra vetett sorokat. Tengerszem pedig így, hogy gazdája részéről eldőlt a dolog, elhelyezkedett a fiú mellett és odadugta fejét az íráshoz, egészen közel.
- Majd mindig felolvasom, mit kell neked csinálni, jó? - simogatta meg Simeon a polipot, aki boldogan bólintott a felajánlásra: Simeon neki fog olvasni majd! Ez volt az egyetlen, ami jelenleg Tengerszemet foglalkoztatta - és több nem is kellett nekik egyelőre.
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Kedd Júl. 28 2020, 10:45
- Csodálatos! Csodálatos! - tapsikol párat mosolyogva az alak. Nehéz eldönteni, hogy eszébe jutott valami, vagy egyszerűen a szerelmes fiatalságnak örül ennyire.
Sokáig viszont biztosan nem szövögette a terveit, mert az ikrek csapatmunkájának hála nemsokára már az álmai között járhatott. Talán az előadásról álmodott valamit.
A két fiú vigyorogva pacsizott Simeonnal, még éppen időben elengedve egymás kezét.
Sajnos az ütés-vágás valóban nem segít a lámpásokból kiszabadítani a fényt. Pedig az üvegnek kupakja is van.
Ezt Tengerszem is le tudja csavarni a csápjaival, de a fény mintha nem akarna kijönni a lámpásból...
Így végül úgy fest Simeon részérl eldőlt a dolog, és mostmár a darab is érdekelni kezdte.
Ara a letelepedő fiú mellé lépet.
- Én támogatom az ötletet. Ki tudja, talán a közönségtől még aranyat is kapunk majd - mosolyodott el.
Az ikrek szemforgatva nyelvetöltöttek, és odamentek a még mindig alvó rendező-íróhoz, hogy kiderítsék, mit csinált a fénnyel.
- Én nekik segítek - bukkant elő Takeshi a színpad tetejéről lehuppanva, és kíváncsian olvasgatva az előugró ablakot.
- Ez tök beteg - fakad ki a végére érve. Aztán odaszalad Simeonékhoz.
- Nem kell ehhez az előadás! Ha a próba alatt minden úgy történik, ahogy a forgatókönyvbe le van írva, akkor a megfelelő mondatnál kiszabadul a fény! - jelenti ki, kikapva Ara kezéből a forgatókönyvet, és keresgélve.
// Noshát, művészurak és hölgyek. Chan sajnos iesett, Seishin 500 szóval pótolhat még ebben a körben. Simeonnak köszönöm a türelmet.
A határidő Augusztus 7.
Sokáig viszont biztosan nem szövögette a terveit, mert az ikrek csapatmunkájának hála nemsokára már az álmai között járhatott. Talán az előadásról álmodott valamit.
A két fiú vigyorogva pacsizott Simeonnal, még éppen időben elengedve egymás kezét.
Sajnos az ütés-vágás valóban nem segít a lámpásokból kiszabadítani a fényt. Pedig az üvegnek kupakja is van.
Ezt Tengerszem is le tudja csavarni a csápjaival, de a fény mintha nem akarna kijönni a lámpásból...
Így végül úgy fest Simeon részérl eldőlt a dolog, és mostmár a darab is érdekelni kezdte.
Ara a letelepedő fiú mellé lépet.
- Én támogatom az ötletet. Ki tudja, talán a közönségtől még aranyat is kapunk majd - mosolyodott el.
Az ikrek szemforgatva nyelvetöltöttek, és odamentek a még mindig alvó rendező-íróhoz, hogy kiderítsék, mit csinált a fénnyel.
- Én nekik segítek - bukkant elő Takeshi a színpad tetejéről lehuppanva, és kíváncsian olvasgatva az előugró ablakot.
- Ez tök beteg - fakad ki a végére érve. Aztán odaszalad Simeonékhoz.
- Nem kell ehhez az előadás! Ha a próba alatt minden úgy történik, ahogy a forgatókönyvbe le van írva, akkor a megfelelő mondatnál kiszabadul a fény! - jelenti ki, kikapva Ara kezéből a forgatókönyvet, és keresgélve.
// Noshát, művészurak és hölgyek. Chan sajnos iesett, Seishin 500 szóval pótolhat még ebben a körben. Simeonnak köszönöm a türelmet.
A határidő Augusztus 7.
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Simeon Kedd Aug. 04 2020, 21:48
Hogy Simeon belegondolt-e a vele szemben álló mondatába? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: a srác csak hevesen és rettentő büszkén bólogatott, hiszen ez tényleg, tényleg csodálatos volt! Talán nem is lesz rossz ez az előadás, ugye? Ha Fuwa is láthatja... meg Leo is és itt van Chancery és Seishin is! Simeon mosolyogva nézett körbe: amióta megtalálta ezt a fényes céhet, egyre több és több barátja lett.
- Aranyat? A közönségtől? - gondolkodott el és elkezdte forgatni az előtte álló lapot. Nem, hiába próbálták, az üvegekkel sajnos nem boldogultak, igaz... mióta Fuwa szóba került, Simeonnak egyre jobban megtetszett a rendező ötlete ezzel az előadással. Milyen jó is lenne, ha ő is részt vehetne benne, hogy újra legyen fény és Fuwa látná és biztos... akkor biztos büszke lenne rá! Simeon elvigyorodott a gondolatra és elkezdte felolvasni az első sorokat Tengerszemnek, aki - látván az előkerülő betűket - hamar otthagyta a csápjai között szorongatott üveget. Már korábban lecsavarta a kupakot, próbált a csápjaival bele is nyúlni, de a világosság csak nem akart kijönni onnan... végül úgy döntött, hogy inkább Simeont hallgatja. Odaült idomárja mellé, fejecskéjét beledugta a képbe és szinte szívta magába az összes elhangzó információt.
- Phhh-brhhp-ph?
- Még nem tudom. De szerintem te leszel a Kraken - felelt Simeon vidáman és elkezdett lapozgatni - egészen addig, amíg elő nem került Takeshi. Tengerszem persze rögtön felhúzta az orrát: nem elég, hogy megint itt van, de rögtön bele is akar szólni abba, hogy mit hogyan kéne, ez pedig nem tetszett az ifjú polipnak - márcsak azértsem (sőt, leginkább azért), mert eközben Simeon abbahagyta az olvasást és láthatólag nem is akarta folytatni azt, legalábbis egy ideig.
- Szóval a főpróbán - gondolkozott közben Simeon hangosan, majd végre döntésre jutott: méltatlankodva megrázta a fejét, úgy nézett fel Takeshire, aki mellette állt - Az úgy nem jó - jelentette ki teljes magabiztossággal és hamarjában hozzá is tette a legfőbb indokot - Akkor Fuwa nem láthatná!
Tengerszem elégedett volt a választással.
- Meg nem is tűnik nehéznek. Ha meg valamit nem tudunk, majd súgtok és képzeljétek el, felléphetünk itt a színházban, mi! És biztos aranyat is kapunk majd a közönségtől - folytatta Simeon hamarjában, ami az eszébe jutott és szinte könyörgőn nézett társaira, hogy egyezzenek bele. Már a gondolattól is fülig pirult, hogy Fuwa láthatja őt, mint a Fény Megmentőjét és közben észre se vette, hogy a végén - több ötlet híján - már Arabelt ismételi. Ha pedig nem volt ellenvetés, teljes mámorban lapozott vissza az első oldalra, polipja legnagyobb örömére.
- Tehát... hol is van az a mondat, amit nem szabad kimondani?
- Aranyat? A közönségtől? - gondolkodott el és elkezdte forgatni az előtte álló lapot. Nem, hiába próbálták, az üvegekkel sajnos nem boldogultak, igaz... mióta Fuwa szóba került, Simeonnak egyre jobban megtetszett a rendező ötlete ezzel az előadással. Milyen jó is lenne, ha ő is részt vehetne benne, hogy újra legyen fény és Fuwa látná és biztos... akkor biztos büszke lenne rá! Simeon elvigyorodott a gondolatra és elkezdte felolvasni az első sorokat Tengerszemnek, aki - látván az előkerülő betűket - hamar otthagyta a csápjai között szorongatott üveget. Már korábban lecsavarta a kupakot, próbált a csápjaival bele is nyúlni, de a világosság csak nem akart kijönni onnan... végül úgy döntött, hogy inkább Simeont hallgatja. Odaült idomárja mellé, fejecskéjét beledugta a képbe és szinte szívta magába az összes elhangzó információt.
- Phhh-brhhp-ph?
- Még nem tudom. De szerintem te leszel a Kraken - felelt Simeon vidáman és elkezdett lapozgatni - egészen addig, amíg elő nem került Takeshi. Tengerszem persze rögtön felhúzta az orrát: nem elég, hogy megint itt van, de rögtön bele is akar szólni abba, hogy mit hogyan kéne, ez pedig nem tetszett az ifjú polipnak - márcsak azértsem (sőt, leginkább azért), mert eközben Simeon abbahagyta az olvasást és láthatólag nem is akarta folytatni azt, legalábbis egy ideig.
- Szóval a főpróbán - gondolkozott közben Simeon hangosan, majd végre döntésre jutott: méltatlankodva megrázta a fejét, úgy nézett fel Takeshire, aki mellette állt - Az úgy nem jó - jelentette ki teljes magabiztossággal és hamarjában hozzá is tette a legfőbb indokot - Akkor Fuwa nem láthatná!
Tengerszem elégedett volt a választással.
- Meg nem is tűnik nehéznek. Ha meg valamit nem tudunk, majd súgtok és képzeljétek el, felléphetünk itt a színházban, mi! És biztos aranyat is kapunk majd a közönségtől - folytatta Simeon hamarjában, ami az eszébe jutott és szinte könyörgőn nézett társaira, hogy egyezzenek bele. Már a gondolattól is fülig pirult, hogy Fuwa láthatja őt, mint a Fény Megmentőjét és közben észre se vette, hogy a végén - több ötlet híján - már Arabelt ismételi. Ha pedig nem volt ellenvetés, teljes mámorban lapozott vissza az első oldalra, polipja legnagyobb örömére.
- Tehát... hol is van az a mondat, amit nem szabad kimondani?
Simeon- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1003
Join date : 2017. Jun. 19.
Karakterlap
Szint: 50 (63)
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Napfény közlegény megmentése
by Ronye Arabel Hétf. Aug. 17 2020, 16:55
Ha Sei 20-áig nem ír/ jelzi hogy mi a helyzet éppen, akkor sajnos nélküle viszem tovább a történetet.
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics» Napfény Erdő
» [Küldetés] Személyiségzavar
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Személyiségzavar
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.