Napfény Erdő

by **Cardinal** Csüt. Jún. 05 2014, 14:48

Nem túl sűrű erdő, de vastag törzsű, magas fákkal. Nevét arról kapta, hogy különösen világos még a relatíve sűrűbb részeken is, mindig jól lehet látni és tájékozódni benne.

by **Enheriel** Csüt. Ápr. 09 2015, 17:58

//Asuka//

Végre megnyílt a 20 szint, ahol állítólag egy szép erdő van, így úgy döntöttem Villámlással, hogy elmegyünk oda. Jobban mondva repülünk, mert úgy gyorsabb mégiscsak. Persze az erdő szélén leszálltunk, nehogy Villámlás szárnya megsérüljön a lombok között. Nagyon szép volt az egész erdő! *.* Olyan volt az egész hely, mintha valami különleges mágia járta volna át, s az adja meg a fényét!^^
- Szép hely, nem Villámlás?^^
- De igen. - mosolyodott el a griffem, már amennyire tudott a csőre végett. Persze látom rajta, hogy aggódik a helyi mobok miatt, ami jogos, hiszen én sem tudom, mik lehetnek itt. Azonban engem nyugtat a tudat, hogy ketten vagyunk, s ráadásul el tudunk repülni, ha menekülni kell. Tényleg, vajon van itt más is rajtunk kívül, vagy mi vagyunk az elsők, akik ide jöttünk? O.o Nagyobb annak a valószínűsége, hogy az utóbbi, s nem fogunk itt senkivel sem találkozni. Meg remélem mobbal sem fogunk találkozni. Ahogy sétáltunk az erdőben, közben jelölgettem néhány fát egy kis piros bogyókból készült festékkel, hogy el ne tévedjünk véletlenül, mert az nem lenne itt jó, bár igaz, ott van ahhoz a map, ez talán a kis cserkészi szokásom, ami a táborból maradt meg, miután Japánba kerültem.^^ Villámlás közben jobbra-balra nézelődött, hogy érzékelje időben a gyanús mozgást, s idejében meg tudjon védeni az esetleges veszélytől. Hiába mondom neki néha, hogy nem kell minden bokorban veszélyt látnia, de egyszerűen nem tud leszokni róla.^^” Mondjuk nekem nem lesz addig bajom ezzel a viselkedési szokásával, amíg túlzásban nem viszi.

by **Asuka** Szomb. Ápr. 11 2015, 16:44

A 20. szint megnyitásában ezúttal én is részt vettem. Ráadásul most először vagyok azon a szinten, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy az új szinteket nem láthatom. Jelentősen felgyorsult a fejlődésem, s csupán fél év alatt beértem a frontot, legalábbis az alsó határát.
Persze még semmit sem mondtam el a bossról Shuunak, Cearcsimercsinek, meg azoknak, akiket ez esetleg érdekelhet, s vagyok is velük többé-kevésbé olyan viszonyban. Ehelyett más cél lebegett a szemem előtt. Az új növények felfedezése! *.* Amint a szint küszöbéhez érek, első dolgom beváltani néhány jelvényt, s tiert léptetek magamnak növénylátásból. Már réges-régen meg kellett volna tennem, másképpen egyszerűen nagyon lassan fejlődik, pedig a gyors szintlépések ellenére nem töltöm az időmet egész nap a kazamatákban, meg az arénában! T.T Így tehát megérkezek az erdőbe, a mapomon pedig meg is lesem a tartózkodási helyemet.
Napfény Erdő. Illik rá a neve. Egyáltalán nem sűrű, s egészen messzire ellátok benne. Felemelem a fejemet az égre, hogy egy kicsit a nap sugaraiban sütkérezhessek. A napfényre szelíd árnyékot vet a fák lombja, valamint a felhők vonulása. Igen! Ez a hely tökéletes!
Nem térek le az ösvényről, hiszen itt a legbiztonságosabb. Megeshet, hogy olyan mobokkal is találkozhatok, amik túl erősek már nekem, azonban ezt jobb lenne elkerülni. Itt, az ösvényen, s annak mentén tőlük legalább biztonságban vagyok. Haladok tovább előre, minden egyes fát, és bokrot megvizsgálva - az úton egyszer egy szarvas is átfut előttem, amit éppen csak sikerül megérintenem - , új, Tier 3-as növények után kutatva, amikor is észreveszem, hogy némelyik fán fura, piros színű jelölés van. o.o Megérintem a ragacsos valamit az ujjammal, hátha valami értékes növényre bukkantam, s nem is tévedtem olyan nagyot. Ez ugyanis cseppet sem lehet mesterséges. Azonban ahogyan ellépek a fától, észreveszem, hogy még több ilyen van... ráadásul eltér az ösvénytől is. Talán megér egy próbát, hogy utána járjak... Biztos, ami biztos alapon felszerelem a fegyveremet, s hátamra teszem a Hentest, majd elkezdem követni a megjelölt fákat. Valahova biztosan elvezetnek.

by **Enheriel** Szomb. Ápr. 25 2015, 13:35

Óh, egy tisztás, egy kis tavacskával! Milyen szép hely! *.* Ha más nem jön ide jelenleg, akkor talán megvan a mi kis titkos helyünk Snowy-val... ^///^ Leterítettem egy lepedőt, amit az Invertory-ból vettem elő, s arra ültem le pihenni, amíg Villámlás elkezdett fürdeni a tavacskában. Igen, még mindig szeret fürödni, épp úgy, mint fiókakorában.^^ Talán nem is fogja soha kinőni.^^ Pihenés közben elővettem egy regényt, s azt olvasgattam, amíg Villámlás el volt a tavacskában. S remélem azért, hogy nem jön erre egy vörös indikátoros. Azok mostanában nagyon merészek lettek. Legutóbb is egy vörös betört egy játékos házába, hogy megölje azt és a párját, s mindent elvigyen, ami mozdítható volt. Mindenki teljesen értetlenül állt a dolgok előtt, hiszen még nem volt betörés, s jelenleg is sokan azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a következő ilyen esetet. A Céh már megoldotta ugyan azt a problémát egy riasztórendszerrel, ami már akkor szólal meg, ha az udvaron van a betörő, de így is féltem a céhtársakat. Mi lesz, ha az egyikük egyedül marad, s rátámadnak ne adj isten? Suzume is ki tudja mióta nem jelentkezett, s igaz, hogy vörös, de aggódok érte, hiszen a vörösök még a vörösöket is megölik, ha úgy látják jónak maguknak. Ráadásul ott van a Tenka és a Sayonara, akiknek isten tudja mik a terveik. Azokról a vörös céhekről meg ne is beszéljünk, amikről nem tudjuk, hogy egyáltalán léteznek-e. De valamiért most nem aggódok emiatt, talán az erdő békés hangulata teszi ezt. Különben is, tudom, hogy Villámlás is figyel azért, nehogy meglepjenek.^^

by **Shukaku** Szomb. Május 09 2015, 15:17

Szegény kicsi Malcica megvigasztalása...

-Elegem van Timidus, de rohadtul elegem van!
A sárkány nyugodt léptekkel sétált a lány mellett, aki szinte végigcsörtetett az erdő szélén. Nem tudott elszakadni a helytől, ezen a szinten kellett maradnia, hogy úgy érezhesse, hogy beavatkozhat, de mégis elég távol azoktól az emberektől. Miért nem látják meg a lényeget?
-Hogyan csaphatott be így?!
-Kicsoda?
Kérdezett vissza Timidus, hiszen az ilyen hatalmas logikai ugrásokat képtelen volt kitölteni tartalommal.
-Hogyhogy kicsoda?! Hát Szophie!
-Nem csapott be.
-De…
-Nem csapott be. Megmondta, hogy őt nem érdeklik az olyan morális dilemmák ami téged foglalkoztat. Ő nem akar elbukni.
-De hát…
-Nincs de hát. Azt mondta, hogy vezető volt. Azt nem szeretem csak, hogy nem képesek a hatalmukkal megfelelően bánni. Egyszerűen csak vesztettek, nem voltak méltóak a pozíciójukra. Ezt mutatják a halálok is.
Idézte a sárkány Szophiet, mire Shu már nyitotta is volna a száját, ám Timidus megszakította.
-Nincs igaza? Miért halt meg Anatole, Shu? Mi miért élünk? Szophie miért él?
-De akkor sem csinálhat ilyet! Nem veszélyeztethetik valakinek az életét csak úgy, ha közben azért vinnyognak, hogy lehet, hogy a Burok nem működik! Akkor döntsék el, hogy mikor hazudnak!
-De igen. Megteheti. Láttad.
-De kihasználta, hogy…
-Igen. Valószínűsítem, hogy végig ez volt a terve.
-Akkor… akkor ő sem különb mint Hinari!
-De igen. Hinari hazudik önmagának is, másoknak is. Szophie nem, mindössze nem egyeznek a céljaink. Ha elérjük, hogy egyezzenek, akkor remek szövetséges lehet belőle és Vezérből.
-De… de… kegyetlenség volt, amit tett!
-Hatásos volt.
-Ne mondd azt, hogy egyetértesz vele!
-Nem. Nem értek. Nem tudott semmit arról az emberről, így elveszített egy lehetséges erős szövetségest. Azonban a csapat nagy része ezt akarta látni, és Szophie a tömegnek kedvezett. Azt mondta, hogy a kinti világban is ezt csinálta. Irányította az embereket.
-És még te vagy a manipulatív Alex szerint… chh!
-Még nem értem eléggé az embereket ahhoz, hogy ilyen módon irányíthassam őket. És a meggyőzést hatásosabbnak vélem hosszútávon mint a megtévesztést.

by **Malcolm** Pént. Május 22 2015, 22:59

Könnyedén kijutott a kazamatából, s bár a burkolás élménye nem volt egy leányálom, összességében elégedett a kialakult helyzettel. Igazság szerint részleteiben elért kisebb sikereket, sőt még olyanokat is, amikre nem számított, nem is tervezte őket. Lényegében sikerült bejutnia a boss termébe. Lényegében sikerült előadnia a kis színjátékát is. Lényegében sikerült megismerkednie a frontharcosokkal. Egyetlen kudarcként csak az könyvelhető el, hogy a hamis bossinfós tervet nem tudta kibontakoztatni. Ha felkerülne ezután szóba és rá akarják húzni a vizes lepedőt, meg mondja szépen, hogy a Sayonaratól vette az infót és csá, el van intézve Razz

Azonban minden mást, még a vert helyzetet is sikerült látszólag a maga javára fordítania. Az, hogy Asuka próbálta kimenekíteni, nem újdonság. Az viszont, hogy RenAi is a védelmére kelt, azt jelezte, hogy a színjáték valamelyest sikere volt. Egy valakit azonban hiányolt a díszes kompániából, mégpedig Shukakut és az okostojást mellőle.
Kiérve a kazamatából elkezd erősen fülelni. Nem kell sokáig radaroznia, mire meghallja az egymással csivitelő párost. Már csak a beszélgetés végét sikerült elcsípnie, azt se tudta rendesen kivenni a távolság és a folyamatos szipogás és könnyezés közepette. A hangnemből viszont érződik, hogy a lány feldúlt. Márpedig ha egy ember érzelmi állapota fel van fokozódva, esetében pedig eléggé úgy tűnik, hogy fel van paprikázva, akkor hajlamosabb másként értékelni a helyzeteket. Így hát ideje kihasználni az alkalmat és továbbgörgetni a színjátékot. Malcolm futásnak ered, egyenesen Shuék felé, miközben hevesen törölgeti még mindig veszettül könnyező szemeit. Lehet kicsit sok lett a chili? Aztán kellő távolságot megtartva, úgy jó 20 méternyire szalad el a páros mellett, miközben nyüszítő, picsogó hangokat ad ki, majd nem túl teátrálisan, hogy ne legyen feltűnő, de megjátszik egy elesést, így a földön fekve köt ki. Magzatpózba vágja magát, átkarolva felhúzott térdeit és további sírdogálásba fog azt remélve, hogy felkelti Shuék érdeklődését Napfény Erdő 3640711210

by **Shukaku** Szomb. Május 23 2015, 05:12

-Te vagy a legjobb barátom Timidus! A lehető legeslegjobb barát! Nem is kívánhatnék nálad jobbat!
Érzékenyült el Shu a sárkány rendkívül szentimentális és csöpögős mondatára, amely számára körülbelül a legszebb vallomással ért fel jelenleg. A frontosok viselkedése újra előhozta benne azt a már jól eltemetett buta gondolatot, hogy ő gyűlöl mindenkit, gyűlöli az egész szánalmas emberi fajt, és sokkal szívesebben lenne pet, vagy indikátor nélküli helyi lakos, minthogy ehhez a szörnyűséges és kegyetlen fajhoz tartozzék. Előhozta azt, az egyáltalán nem eltemetett gondolatot is, hogy ha bár vannak jó emberek, mint amilyen mondjuk Jun, vagy Atoru, sohasem érhetnek a petek nyomába, akik teljesen önzetlenül, életük kockáztatásával védik a társaikat. Még azok a petek is, akik Timidussal ellentétben meg vannak győződve arról, hogy az emberek minden egyes szava igaz, és annak ellenére is segítenek, hogy úgy tudják, az emberek kijutása az ő halálukat, a teljes eltűnésüket fogja eredményezni nemcsak a világukból, hanem a világukkal együtt is. Mi ehhez képest a frontharcosok önző vérengzése a Bossok ellen? Semmi! Még Asuka ténykedése is semmi ehhez képest, aki pedig magára vállalja a megbélyegzést, a vörös indikátort, kizárólag azért, hogy kijuttassa azokat, akik csak szenvednének ebben a világban, mert nem tudják felfogni annak csodáit. Ezen merengés közepette, futott el mellettük Malcica, majd esett pofára. Sokat segített Timidusnak, hiszen hála neki, a sárkánynak nem jutott ideje arra, hogy megcáfolja az idomárt, és elmagyarázza a köztük lévő kapcsolat még fel-felmerülő hibáit. Eléggé illúzióromboló lett volna. Ahogyan Malcolm a földön fekve sírdogált, talán még Timinek is megesett rajta a szíve, viszont Shu rohant volna oda hozzá, hogy mellé guggolva halkan vigasztalni kezdje, ám a sárkány félúton megállította. Asuu óta tudta, hogy van olyan ellenfelük, aki egy támadással végezni tudna az idomárral, és nem kockáztathatott. Szerencsére azonban ez a megállítás sokkal inkább tűnt megtorpanásnak, hiszen Timidus csak csipogással jelzett a lánynak, aki ösztönösen állt meg, hiszen ez a hang mindig a veszélyre figyelmeztette. Így hát ha nem is nagy távolságból, de nem is közvetlenül mellőle szólította meg a fiút… és így belegondolva már nem is akart közelebb menni. Talán még jobban megijesztené.
-Mi… mi történt? Ne félj, mi nem akarunk bántani.

by **Asuka** Vas. Május 24 2015, 12:33

[Enhi]

Ez az erdő csak úgy dúskál a növényekben, közülük pedig rengeteg olyat is találok, amilyennel még sohasem találkoztam. Azokat inkább nem kísérlem meg leszedni, mert hát ki tudja, milyen tierű lehet. Ha a hármas látásommal próbálnám meg letépni, egyszerűen csak elpixeleződne, az pedig elég nagy kár lenne értük. Talán annak köszönhető, hogy itt több a növény, hogy több napfény is szűrődik át a fák lombjai között. Azt hiszem, sokat fogok még erre járni.
Az ösvényen végighaladva aztán egy tavacskához érek. Úgy tűnik azonban, hogy nem egyedül fedeztem fel ezt a helyet, hiszen gyakorlatilag már innen kiszúrni, hogy valaki, aki innen egy mobnak tűnik, fürdőzik benne. Valamint azt sem, hogy a parton pedig egy játékos várakozik. Nem nagyon tudtam megjegyezni a neveket a frontról, de az arcmemóriám viszont elég jó. A lány a petjével pedig elég jellegzetes kinézetű duót alkot.
- Halihóóóó! ^^ – odasétálok hozzá, a kezemben egy csokor frissen szedett növénnyel. Aki a virágot szereti, az rossz ember ugye nem lehet.
- Mi még nem ismerjük egymást. De azt hiszem, te is ott voltál a legutóbi bosson, ugye? Asuka vagyok. ^^ Te is a szintet jöttél felfedezni? *-* – azért egy picit sajnálom, azt hittem, én leszek az első. Sad

De ami megtörtént, az megtörtént. Annyira így sem vészes. Egyedül amúgy sem vicces.
- Várost meg ilyesmit nem találtam még... a mapomon sem jelez ki semmit. De itt ez a rengeteg növény! Már így is szükség volt rá, kezdtem kifogyni a tartalékokból. – nem igazán tudom, hogyan kéne beszélgetést kezdeményeznem, hiszen nem ismerem az idomárt. Bár mintha lenne egy boltja valahol, szóval biztosan láttam már a boss előtt is. De ugye ez még kevés.

by **Malcolm** Kedd Május 26 2015, 21:11

A terv első fázisa sikeres, a figyelemfelkeltés megtörtént, az idomár lány és a petje közeledni kezd a földön szánalmasan reszkető, vonagló nyüzüge alakhoz. Megfordul Malcolm fejében a gondolat, hogy átadja a helyét Anthonynak, hiszen ki más játszhatná hitelesebben a gyámoltalan kis férget, mint maga az az ütődött kölyök. Ez azonban beláthatatlan következményekkel járna, hiszen Tony ezúttal nem kapta meg az instrukciókat Malcolmtól feljegyzések formájába, ráadásul az emlékkimaradások miatt a kölyök képtelen lenne tájékoztatni Shukakut a bossteremben történtekről. Arról meg aztán végképp nem is beszélve, hogy baj esetén ha Malcolmnak vissza kellene vennie az irányítást, az éles váltással és ezzel együtt óriási rizikófaktorral járna. Nem, gyakorolnia kell szépen és kihasználnia a bosson keletkezett káoszt és az idomárlány nézeteltérését a többiekkel. Rengeteg információval szolgálhat még ez a leánygyermek, csak meg kell találni az útját, hogy ki is kotyogja ezeket. Ehhez pedig nem kell más, minthogy Malcolm a bizalmába férkőzhessen, ahogy azt Asuka is teszi a frontosok között. Malcolmot egy hangyányit furdalja a kíváncsiság, hogy vajon hogy alakult végül a harc és hogy sikerült-e esetleg mégis bevetni a hamis boss infót, de erre most nincs idő. Már itt is a lány és kérdez is. Előbb azonban egy kérdéssel válaszol vissza.
- Biztosan nem fogtok bántani? - tekintete félszegen Timidusra téved, a pet láttán azért még egy erős vámpírnak is megremeghet a magabiztossága, hiszen a sárkányok közismerten nemes és erős mitikus teremtmények - Nagyon rossz volt odabent...egyedül...és meghalni... vagyis jött az a burok és bumm, már ott se voltam. Komolyan azt hittem, hogy mindennek vége, még a hazatérés kristályomat sem volt időm elővenni. - húzza összébb magát. Mindez persze hazugság, bőven lett volna ideje a női boss taperolása helyett hazateleportálni, de a cél az volt, hogy visszakerüljön a bossterem elé, ezt pedig a burok tudta előidézni. Arról nem is beszélve, hogy azt kellett hinniük a kint maradottaknak, hogy a boss azonnal végzett az "alacsony" szintű Malcicával Razz

by **Shukaku** Kedd Május 26 2015, 21:26

Shu bizalmába férkőzni? Ez igazából most már egyáltalán nem olyan nagyon nagy feladat, mint amilyen régen lett volna, és Malcica pont a lehető legjobb utat választotta. Shu küldetésként fogta fel a gyengék és gyámolításra szorulók védelmét, méghozzá olyan küldetésnek, amit ő maga vállalt, és ami fontos volt. Ez tette őt magát is fontossá, hiszen soha de soha nem volt még tényleg fontos feladata odakint, és az idebent, mármint Aincrad, mármint Kayaba Akihiko megadta neki azt, amire mindig is annyira nagyon vágyott. Azt, hogy számítson. Nem kitűnni akart, nem mások fölé kerekedni, csak számítani valamiben, elérni valamit, és most ez megtörtént. Igaz csak én olvasom a játékosok gondolatait, de a rengeteg elégedett arcocskát, a rengeteg kis szintű játékost, akik megköszönik Shunak a segítségét… azokat a hálás arcokat egyszerűen képtelenség elfelejteni. Shu imádta a munkáját. Igen, ez nemcsak, hogy feladat volt, hanem munka is, de olyan munka, amit Shu szívesen csinált. Szívesen csinálta, ahogyan a szafarit is, ahogyan a világ fejlesztgetését is. Már most Kayaba munkatársának érezte magát, és ez Arata mellett csak még nagyobb boldogságot jelentett a számára. Látta, ahogyan a fiú a sárkány felé fordul, és remélte, hogy Timi nem fog valami rosszat mondani. A remény hal meg utoljára…
-Ha bántani akartunk volna, már bántottunk volna. A földön fekszel, tehát mi vagyunk előnyös pozícióban, mégsem támadtunk meg.
-Timííí! Izé… nem úgy gondolta… vagyis úgy gondolta, csak nem úgy értette. De… teljesen biztos, hogy nem akarunk bántani. Nem kell félned tőlünk.
Csak ingatta a fejét a történtekre, és lassan leguggolt Anthony mellé, és a kezét nyújtotta.
-Gyere, kelj fel a földről. Kérsz valamit inni? És… nem haltál meg. A Burok megvédett… de már vége, nem kell félned.
Egy zsebkendőt vett elő, és mosolyogva átnyújtotta a fiúnak, és ha az nem kelt fel, akkor ő csüccsent le mellé. Timi is ott volt, közvetlenül az idomár mellett, és végig figyelt. Minden apró gyanús mozdulatot.

by **Malcolm** Kedd Május 26 2015, 22:03

Erőt vett magán és feltápászkodott fekvésből ülésbe, de a lány kezét semmi esetre sem akarta megfogni. Ezt persze Shu hihette bizalmatlanságnak, az igazság viszont az, hogy Malcolm viszolygott a percéltű emberek érintésétől. Meleg a bőrük, ráadásul ennek a lánynak különösen puhának és vérbőnek tűnik a kacsója, komoly kísértést jelent a malkavita számára, hogy ne mártsa belé szemfogait egy kis kóstolóért ácsingózva. Egyrészt gusztustalannak tartotta az emberi gesztusokat, másrészt önmérséklete megtartása érdekében veszélyes lett volna megérinteni a lányt és éreznie vére lüktetését. Még akkor is, ha ez a lüktetés csupán a virtuális világ illúziója volt.
- Mi vagy te? Valami testőr? - méregeti hunyorogva Timidust, miközben kezeire támaszkodva ül egy helyben. - Nagyon félelmetes, bátor és erős lénynek tűnsz ^^ - hízeleg a sárkánynak megjátszott bókokkal. Ha ettől a sárkánytól legalább annyira tartani kell, mint amilyen veszélyesnek tűnik, akkor jobb lebratyizni vele.
- Köszönöm, nem kérek semmit. - Megfordul a fejében, hogy a zsebkendőt elfogadja és nem is állna szándékában visszaadni, de jobb ha inkább nem tapiz össze semmit. Nem mintha ujjlenyomat olvasás létezne ebben a világban. Aztán figyelmét egy közelben motoszkáló állat hangja ragadja meg, aztán látásával ráfókuszálva kiszúrja magát a borzot is. Automatikusan megfeszülnek izmai, ugrásra készen meg is rándulnak egy pillanatra, de most nem szabad átadnia magát a vadászat öröminek. Mit is tenne ilyen helyzetben Anthony? Mit is? Áhh, halálra rémülne xP - Az ott miii? - mutat ujjával a mocorgó bozótra és hátrébb kúszik.

[borz]

by **Shukaku** Kedd Május 26 2015, 22:20

Timidus egy pillanatra végigmérte a fiút. Már a Bossterem előtt is rendkívül furcsán viselkedett. Nem mintha az emberek általában nem viselkedtek volna furcsán, de ő még a szokásos emberi érthetetlenségen is túltett. Persze ez a furcsa nem a gyanús furcsa volt, Timidus bizalmatlansága csak a szokásos óvatosságig terjedt ki, de a kérdést nem nagyon tudta hova tenni. Milyen kérdés az, hogy ő testőr-e? Ez az ember még soha életében nem látott petet?Nem tudja, hogy kik a petek, és mi az ő feladatuk? Nem lehet ő is Ébredő, hiszen akkor nem jutott volna ilyen magas szintre, hogy elmehessen a Boss terméhez, és az újfajta Ébredők csoportjába sem tartozhat, hiszen ennyi szint megszerzése alatt bizonyára találkoznia kellett volna legalább egy idomárral. Hihetetlen volt. Ugyanolyan hihetetlen volt, ahogyan a kis összecsengés is Shu és Malci gondolataiban. Még hogy percéltű ember! A sárkányok halhatatlanok, és Timinek feladata van, méghozzá Shu mellett van feladata, és amíg sikeresen megvédi Shut, és az életcsíkját, addig Shu maga is halhatatlan, hála Kayabának. Ezt még Yuuki is tudja.
-Valami testőr, igen. A feladatom az idomár védelme. Vállalt feladat, melynek minden erőmmel igyekszem eleget tenni. Félned tőlem pedig addig a pontig, amíg nem akarsz ártani neki, vagy az érdekeltségi körének nem kell. A bátorság és az erő pedig mindig viszonyítás kérdése.
-És… de azért én itt hagyom neked ezt a kulacsot… ha esetleg mégis szomjas lennél.
Tette le mellé a lány a tárolót, és közben meg is szakította Timidus fejtegetését. Valahogy úgy érezte, hogy Anthonynak most nem erre van szüksége. A nagy ijedtségnél csak elmosolyodott, majd odasétált a bokorhoz, elhessegetett egy kígyócskát, és az ölébe vette a borzot, akin a biztonság kedvéért még a képijét is alkalmazta.
-Csak egy borz. Ne aggódj, nem bánt. Ő sem. Szeretnéd esetleg megsimizni?
Látta, hogy nem nagyon akarta megfogni a kezét… talán ha tőle fél is, egy ilyen cuki állatkától biztosan nem fog. Addig azonban természetesen nem nyomta a kezébe, amíg a fiú nem válaszolt.
-Anthony vagy… ugye? Én Shu vagyok, ő pedig Timi. A borzocska pedig… hmm… szerinted hogy nevezzük el?

(sikló)

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 09:08

Noh, úgy tűnik ez a beszari vonal meghozta a várt hatást. Innentől kezdve már csak azt lesz igazán szép nézni a háttérben megbújva, hogy a pancser Anthony öribari lesz ezzel a fruskával. A lány végtelenül naiv és csöppet sem jelent veszélyt, ellenben a petjével, ami egy igazán rafinált dög lehet, már csak a bosstermes attrakciójukból ítélve is. Ugyanakkor Malcolm nem hagyta figyelmen kívül azt a korántsem elhanyagolható gondolatot, hogy bár hányhatnékja van az édibédi stílusától, de ha az értékítéletük nem is, a céljaik megegyeznek Shukakuval: ellehetetleníteni a bossosok előrejutását. Hiszen mi mást szolgálhatott volna az a performansz, amit nagy lelekesen előkészített, majd tökéletes drámaisággal előadott a boss kapuja előtt. Olyannyira hatásos volt, hogy az ismeretlen piri megjelenéséről mindenki megfeledkezett. Valamit tud ez a lány és a petje... mégpedig azt, hogy lehet mindenki idegeire menni >.< Az viszont amúgy még Malcolm számára is új információ volt, hogy vadásznak a frontharcosokra. Ő bizony csak egyet tett el lábalól, vagy csak nem emlékezne a többire? Rolling Eyes

Na és az sem volt elhanyagolható momentum, hogy ez a lány és a testőre gyilkosok felkutatására specializálódott, s ebből kiindulva már kezdi kapisgálni, hogy Asuka miért emlegette, hogy óvakodni kell Shukakutól. Tartsd közel a barátod, még közelebb az ellenséged. Ezt az elvet vallotta Asu is, s ezt kell ezután Malcolmnak is, ha nem akar az önkényes rendfenntartók markába kerülni. A csudába is, két évig tudott a legnagyobb nyugalomban élni, de mióta előbújt, hogy Kayabát szolgálhassa, egyre inkább felfokozódik a helyzet. Filozófus ettől totál ideg nap mint nap, Malcolm azonban egyre inkább kezdi élvezni ezeket a játszadozásokat és már csak az is plusz löketet ad neki mindebben, hogy borsot törhet Filó orra alá Razz

- Nagyon bonyolultan beszélsz @.@

- vallja meg valóban őszintén a pet szavait hallva, amiket alig bír kibogozni... nem egy tanult ember, no - És én aztán senkit nem akarok bántani. Azért mert nem születtem szépnek, nincsenek elegáns ruháim és nem vagyok közismert, még nem kellene nekik sem bántani. Vagyis nem bántottak... csak cserben hagytak - Megdörzsöli a szemét, amelynek hatására ismételten sikerül kicsit irritálnia a chili maradványaival a szemeit, amik ismét bevörösödnek és könnyezni kezdenek. Azzal, hogy nem egy leányálom a külseje, mindig is tisztában volt, sőt, erősen rá is játszott. Az Anattól lopott holmik esetében első dolga volt a páncél küllem változtatása és egy-két elem lecserélése is. Ami pedig a közismertséget illeti, nos az volt, amire a legkevésbé törekedett ebben a világban.
Mire a fruska visszakóvályog a borzzal, a szemirritáció kezd alábbhagyni, de azért még mindig nedvesek a szemei. Esze ágában sincs hozzányúlni ahhoz a retkes borzhoz, csak lakmározni szeretne a pixeljeiből, de mivel még mindig szerepben kell maradnia, ezért csak annyit tesz, hogy kinyújtja a mutatóujját, majd megérinti a borz orrát. Erre felvillan a panel, ami jelzi egy újabb vad elkapását. Malcolm már ismeri ezt a szafaris bigyót, de Anthony még nem, szóval... - Jujj, ez micsoda? O.O

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 09:28

Shu egy kicsit kuncog a válaszon, amit Anthony Timidusnak ad, majd egy pár csipogással rövid beszélgetést folytat a társával, aminek nagyjából annyi a tartalma, hogy igyekezzen Anthonyhoz hasonlóan viszonyulni, mint Shakanhoz. A férfiről fogalma sincs, hogy mennyi idős, de nem először lát már gyámoltalan felnőttet ebben a világban. hamar összetörnek attól, hogy elvesztették a hatalmukat a gyerekek felett, és nekik is egyes szintről kell indulniuk, mint akárki másnak. Az igazságos élet megviseli azokat, akik csak azért jutottak előnyhöz másokkal szemben, mert előbb születtek. Persze Shu ezt nem kihasználni akarja, hanem sokkal inkább segíteni.
-Tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy ha te nem bántod őt, vagy engem, akkor ő sem bánt téged.
Na igen, ahogy Timi számára Shu biztonsága volt az első, úgy Shu számára Timi biztonsága, és bár a sárkány semmit nem mondott arról, hogy Malcolm hogyan viszonyuljon hozzá, mármint a pethez, az idomár magától értetődőnek vette, hogy Timit sem szabad bántani. A fura jellemleíráson, avagy inkább önértékelésen felhúzza a szemöldökét, és megcsóválja a fejét. Úgy látszik tényleg egy kisgyerekkel van dolga. Egy nagyon sokszor bántalmazott kisgyerekkel. Elég sokat látott ilyet az intézetben, és sokan voltak olyan esetlenek mint Anthony. Csak fele olyan magasak…
-Jajj ne butáskodj már! Ki mondta neked ezeket? Eleve vörös hajad van, az pedig nagyon ritka ám errefelé. Főleg ami nem festett. Elegáns ruhákat akármikor lehet venni, a közismertség pedig…
Kicsit elgondolkodott, majd egy együtt érző pillantást vetett a fiúra.
-Látod, mi közismertek vagyunk. Timi az Aréna bajnoka, én vagyok a legjobb szafaris, és láttad, hogy velünk is milyen csúnyán bántak sokan a kapu előtt. De az ilyenekre nem kell ám figyelned! Főként akkor nem, ha cserbenhagynak.
A fura féleszkimós köszönésre szintén mosolygott, majd letette a borzot, hogy elszaladhasson.
-Nyugi! Csak a rendszer jelzi, hogy elkaptál egy vadat. Tudod, a szafari, amit meséltem. Na várj, megmutatom.
Szép lassú mozdulatokkal elővett egy dobozkát, majd sorra kipakolta belőle a cserkésszalagokat a fűre, amelyre típusuk szerint voltak feltűzdelve a jelvények, összesen százöt darab.
-Látod? Ha megérintesz egy vadat, vagy kifogsz egy halat, azzal néha teljesítményeket teljesítesz, amiként ilyen szép jelvényeket kapsz. Meg néha pénzt is, meg Exp-t. Nagyon mókás időtöltés. Ha…
Lassan felemelte a kezét, és a srác elé tartotta, hogy megmutassa, semmi nincs benne.
-Ha ideadod a kezedet, akkor megmutatom, hogy hol találod meg a menüdben ezeket.

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 10:03

- Abban pedig már megyegyeztünk, hogy én nem foglak bántani benneteket. - Még Twisted Evil

Addig, amíg a lány hasznosnak bizonyul, addig nem próbálja meg eltiporni. Asuka is csak azért maradhatott eddig életben, mert valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag támogatja és információkkal látja el. Félszeg mosolyt intéz a lány felé, pedig nagyon erőlködnie kell, hogy ne a baljós félmosolyát kelljen elővennie, ami sokkal inkább fenyegető, mint barátságos.
- Mindenki! Pont azért festettem be a hajamat, hogy legalább ezzel feltűnő lehessek egy kicsikét... - És ami azt illeti, ez is igaz valamicskét. A lányok érdeklődését jobban felkeltette egy piros haj, könnyebb volt becserkészni őket a lakmározáshoz. A hajszíne a fakó bőrszínnel pedig egészen érdekes párosítás, a sárgás árnyalatú szemei viszont fenyegetőbbé teszik a megjelenését. Ez mondjuk nem kontaktlencse, hanem betegség nyomai, de ezt Malcolm mindig is vámpírlétének egyik megjelenési effektjeként könyvelte el és az orvos meglátogatása helyett inkább még büszke is rájuk. Különben is, hogy magyarázta volna meg az orvosnak, hogy vérrel táplálkozik? Rolling Eyes

- Azt viszont észrevettem már, hogy a szemem különleges, meg a bőrszínem is. De ugye ez abból adódik, hogy nem vagyok japán. Viszont bárhol jelenek meg, mindig kiközösítenek ebben a világban és nem értem, hogy miért. - Najah, a vörös indikátor nem egy elhanyagolandó része a megjelenésének, csak ezt nem fogja megemlíteni. Anthonynak ugyanis fogalma sincs arról, hogy mi is az ott a feje felett és hogy miért olyan színű. Így hát Malcolmnak is követnie kell ezt a vonalat.
- Nagyon... otrombán viselkedtek veled szemben is - keresnie kellett a megfelelő, gyermeki kifejezést, mielőtt még véletlenül elkáromkodja magát - Én igazán nem értem ezt. Ők mivel többek, mint te vagy én? - Ebben a kérdésben volt igazság. Mirefel voltak ilyen kiközösítőek? Merthogy Malcolm egy idegen piri, ez stimmel, megszokta már, azonban Shu tényleg úgy tűnt, hogy segítő szándékkal érkezett. Vagy mégsem?
- Amúgy... neked mi volt a célod a bosson? Azt hittem segíteni jöttél te is, de utána úgy tűnt, hogy eszed ágában sincs bejönni. És mindig ilyen gyorsan megy a boss szervezés? Megtaláltam a bosskaput, Szophie pedig szinte percek alatt összecsődítette azt a rengeteg embert, pedig azt mondta, csak piknikezni jöttek.
Az Aréna bajnoka és a legjobb szafaris O.o Nem aprózza el a kiscsaj, de hát Anatole is dicsekedett abban a cikkben jópár címmel, aztán mégis úgy vadászták le Haruval, mint egy nyomorult kis vadmalacot. A lány tanácsára csak bólint, a rendszerüzenettel kapcsolatos okfejtését pedig játszott érdeklődéssel hallgatja. A jelvények sokaságát pedig elképedve szemléli. Neki eddig összesen csak 5-6 jelvényt sikerült begyűjtenie, habár azokat csupán pár perc leforgása alatt és roppant hasznosnak bizonyultak ezek a kitűzők, de abba eddig bele sem gondolt, hogy ha ilyen sokat fel tudna halmozni belőlük, akkor azzal komoly előnyökre tehetne szert.
- Azta! Másnak is ilyen sok van belőlük? O.O Mind nagyon szép, igazán büszke lehetsz rájuk! - Pfejj, minnyá hányik magától xP Kb olyan érzése van most, mint amikor annak idején, még a kinti világban bókolt a csajoknak, hogy aztán bedrogozhassa, majd egy sikátorban vagy a lakásán megharaphassa őket. Roppant szórakoztató időtöltés volt, a táplálkozásról már nem is beszélve, de ez azért egy kicsit más. Itt most határozottan fegyelmeznie kell magát. Amikor azonban Shu meg akarja fogni a kezét, hirtelen maga mögé rántja a sajátjait és hevesen rázni kezdi a fejét.
- Nem! - Abból már nem eszel te kis szemét! Nem fogsz turkálni a menümben! Nem ettem meszet! Aztán emlékezteti magát, hogy csillapodnia kell. - Nem, köszönöm... szeretek magam rájönni a dolgokra. Ha mindent megmutatnak, akkor sosem tanulom meg. - Aztán feláll és körülnéz. - Lehet itt is ilyen jelvényeket gyűjteni?

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 10:35

Shu bólintott.
-Igen, megegyeztünk. Ahogy mondod.
Anthony mosolya ugyan furcsa volt egy kissé a lánynak, de teljességgel betudta annak, hogy szegényke zavarban van. Eleve az zavarhatja, hogy egy kislány pátyolgatja, plusz még ott vannak a bosson történt események is, amik szintén kellemetlenül érintették alig pár perce… teljesen érthető, hogy kissé kényszeredett a mosoly, de már az is jó jel, hogy igyekszik mosolyogni.
-Oh… szóval mégis csak festett. Háááát… akkor ezt most én szépen titokban tartom, meg Timi is titokban tartja, te meg ne mondd el senkinek, hogy festett, és akkor máris népszerűbb leszel egy picikét. A fehér bőröd miatt pedig egyáltalán ne aggódj. Az enyém sem sokkal világosabb, mert általában bent voltam a szobában, és nem kint a napon, de egyébként is az itt divat. Mármint… hogy a japánok között. A szemed pedig…
Ha a fiú hagyta, akkor belenézett a szemébe. Tényleg egy picit ijesztő volt ez a sárga tekintet, de valószínűleg a kórházban már juttattak elég vitamint a szervezetébe, és kikúrálták a sárgaságból, szóval a hepa is eltűnhetett. Igen, arra is gondolnia kell, hogy odakint nem biztos, hogy vérrel fogják táplálni az infúzióból.
-Hát… izé… sárga szemei a cicáknak vannak, és itt ez is elég nagy divat. Az ilyen neko izé-bizék.
Egy pillanatra a fiú feje fölé pillantott. Ezek szerint nem tudja. Azt sem tudja, hogy mit jelent a piros indikátor, és ezek szerint azt sem, hogy miért közösítik ki. Na azért ezt elég bonyi lenne felvezetni, de majd valahogy megpróbálkozik vele.
-Hát… nem tudom, hogy miért… illetve van egy sejtésem. Tudod a legtöbb ember az ilyen… eléggé bizalmatlan típus. látod, most is nem ismertek, és máris nem bíztak benned, pedig te ugye csak segíteni szerettél volna. Ezek ilyen előítéletes dolgok, de majd kinövik. Nekem van egy pár ismim, akik már nem csinálnak ilyeneket, és ők is kedvesek lennének veled.
Malcicc nagyon jó kérdéseket tett fel, de szerencsére Shu tudta rá a választ.
-Semmivel nem többek, csak azt akarják, hogy többek legyenek. Tudod, ők a naaaagy frontosok, akik azt hiszik, hogy ezzel mentik meg az embereket. Persze lassan már mindenki rájön, hogy ez butaság, de ők emiatt tarthatják magukat fontosnak, úgyhogy ragaszkodnak ehhez a címhez, és ezért is nem akartak például téged odaengedni, mert akkor nekik kevesebb dicsőség járna.
A saját céljain egy kicsit elgondolkodott, majd megvonta a vállát.
-Csak… egy picit észhez téríteni őket. Tudod… nem rég esett ki a céhvezérünk. Anatole. Talán hallottál róla. És ugye ott volt az a lány, a Hinari, elvileg ő a bűnüldöző céh feje. Na most ő pont semmit nem akar csinálni, ráadásul most még az is kiderült, hogy sajnos mégis csinálnak, és önkényesen öldösnek le embereket, akiket ők gonosznak gondolnak. Semmi bírósági tárgyalás, semmi semmi, és senki nem ellenőrizheti őket. Tisztára mintha valami orvgyilkosok lennének, vagy micsoda, akik majd egyedül igazságot tesznek. Hihetetlenek… és… igen, nekem eszem ágában nincs velük bemenni oda. És segíteni jöttem, csak éppen nem úgy, ahogy ők akarják. Ez kb ugyanaz, amit te csináltál. A Boss pedig eleve meg volt szervezve. Sajna pont odakeveredtél akkor te is véletlenségből.
A jelvényekre büszke is volt, méghozzá nagyon büszke. Arra azonban nem, hogy még mindig nem tudta megszerezni Anthony bizalmát.
-Hát… lehet itt is jelvényeket gyűjteni… de… előbb akkor adok egy ilyet.
Vette elő a Guide Bookot, és átnyújtotta a srácnak.
-Válaszd ki, hogy melyiket szeretnéd megcsinálni a teljesítmények közül, és akkor segítek.

(kacsa)

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 11:15

Ez az egész helyzet, mármint hogy Shu pátyolgatta ezt az óriásbébit, roppant kínos volt Malcolm számára, amin Filozófus jót mulatott a háttérben. Amikor azonban a lány a szemébe próbál nézni, csak pár másodpercig állja a tekintetét, aztán elkapja a fejét és jobban magára húzza a kapucniját. A fák lombjai megfelelő árnyékot biztosítottak, de Malcolmnak óvatosnak kellett lennie a perzselő napfény miatt, viszont ez a helyzet inkább tűnhet szégyellősségnek, mintsem óvatoskodásnak. Viszont azon eddig nem sokat gondolkodott, hogy mi lehet a kinti testével, hiszen számára csak az idebent létezett. Kórház, infúzió, kezelések? Ó dehogy! Remélhetőleg a klánja gondoskodik a testéről és nap mint nap vérrel táplálják, hogy nehogy kiszáradjon a porhüvelye. Persze mindezzel csak áltatta magát, hiszen ha lett is voltna valós vámpírklánja, a malkaviták amúgy sem arról híresek, hogy csapatba verődve segítsék egymást. Egymástól elszigetelve élő elmeháborodottak. A valóság bizonyára az, hogy a szülők felkutatták a gyereküket és a borzalmas állapotban lévő kölyköt kórházba szállíttatták, mint ahogy a többi játékost is.
- Cicák...? - felvonja a szemöldökét, aztán vág egy kényszeredett grimaszt, amit ő cicafejnek szánt volna. Aztán Shu előadja a nagy okfejtéseit a frontosokról és bár sok ponton egyetértett velük, roppant mód unta már ezt a elővezetést és hogy gyerekként bántak vele. Úgyhogy eljött az ideje, hogy megkavarja egy kicsit a kakit, lássuk mit szól az Anatole témához. Az biztos, hogy ha más nem, futólag ismerte a fickót, hiszen emlegette a nevét és azt állította, hogy egy sorozatgyilkos banda mészárolta le a bohócot. Shu azonban megelőzi és maga osztja meg vele, hogy Anatole egykoron a céhvezére volt. Kicsi a világ, ó de mennyire kicsi!
- Pedig én megbíztam bennük. Azt tanították, hogy senkiben nem szabad megbízni, de én szeretnék hinni az emberekben. - Filozófus a háttérben felröhög - Egy barátom sincs, de azt hittem, hogy ha teszek majd valami nagy dolgot, akkor végre szeretni fognak az emberek. Amikor olvastam azt a cikket Anatole Saitoval, akkor elhatároztam, hogy én is olyan bátor és erős akarok lenni, mint ő. Ezért vettem bossinfókat és elkezdtem kutatni a boss termét. És amikor megtaláltam, én meg akartam osztani velük a sikert, hogy lássák, milyen segítőkész vagyok. Még burkot is vettem, amire ráment minden maradék pénzem, de ezt is csak azért tettem, hogy segíthessek nekik és végre elsimerjenek és végre barátokat szerezhessek! - Lekonyuló szájjal fordul el és mellkasához emeli a kezét. A kis páros nem láthatja, de nagy levegőt kell vennie, hogy helyre tegye az indulatait. Ugyanis amit elmondott, abban volt igazság. Legalább is Anthony biztosan barátokra vágyott, ugyanakkor Malcolm számára a dicsőgég iránti vágy azért erősödött meg, hogy elnyerhesse az Alkotó kegyét. Azzal, hogy a Kayaba világát pusztító frontosokat sorra lemészárolja, elérheti, hogy végre biztonságba legyen a Teremtő csodálatos alkotása. Viszont ideje továbbgörgetni a beszélgetést, ezért visszafordul.
- Szóval Szophie becsapott? Hazudott arról, hogy véletlenül futottunk össze? Furcsa is volt, hogy pont egy kazamatában akarnak piknikezni azzal a mufurc fiúval, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem mások szokásait. Örültem neki, hogy végre van kivel beszélgetni és a sütijük is nagyon finom volt. Meg azé a zöld hajú kislányé is. Egyedül a rózsaszín és a kék hajú lány aggódott értem, de még őket sem engedte utánamjönni az a hazug! - hagyja, hogy kicsit indulatosabb legyen a hangja, de még mindig inkább picsogás ez, mint komoly agresszió. Szerencsére a sárkány csöndben maradt. A könyvet már elfogadta - nem mintha nem lett volna saját példánya, de a látszat ugye...
- Hát, mehetnénk mondjuk az ötös szintre. Itt úgy látom amúgy sincs még elérhető teljesítmény. - állapítja meg a lista végignyálazása után, azonban továbbhaladásukat megakadályozza egy újabb mocorgó bokor, melyből egy nyúl ugrik elő. - Jéé, ez olyan, mint az a kis kép a zöld csíkod mellett! - Na igen, a lány céhlogója nem olyan volt, mint Anatolé anno. Ezek szerint már fel is bomlott a vezér nélkül a céh Twisted Evil

by **Shukaku** Szer. Május 27 2015, 11:33

Ez a fiú teljesen arra emlékeztette Shut, mint amilyen ő maga volt az ideérkezésénél. Mindenkitől kapkodta el a tekintetét, nem akarta, hogy hozzáérjenek… bár ennyire erősen nem akart barátkozni… legalább is látszólag nem, de titkon ő is barátokra vágyott. Persze először és azóta is tartó hatalmas öröm volt Timidus, ám azóta ezt kibővítették azok az emberek, akiket kedves ismerősnek mondhat. Shunak is a barátok tettek jót, tehát ennek a fiúnak is csak barátokra van szüksége. Asuu is így működött, ő is csak megértést szeretett volna, amit meg is kapott Shutól. Talán a vörösök sokkal jobb emberek néha, mint a zöldek, mert ők ismerik az üldöztetést, és nem olyan kényelmes az életük, mint mondjuk Szophie élete. Viszont… oké, hogy a szafarizást nem ismerte, de a cicákat sem?
-Igen… tudod, cicák. Macska. Nyaú-nyaú! Nekik van ilyen szemük, csak ugye nekik más a pupillájuk… de egy kontaktlencsével bizti azt is meg tudod oldani. Találkoztam is már nem egy olyan emberrel, aki ilyesmi alakot csináltatott magának még azután is, hogy a Nagy bejelentés napján mindenki visszakapta az eredeti testét.
Igen… minél többet beszélt annál biztosabb volt, hogy egy barátra van szüksége, Shu pedig pont erre járt… kell ennél több indok? Ja igen, közben egy kacsa is pont erre járt, és először csak nézték, ahogy átbattyog előttük, majd Timidus egy gyengéd bökéssel elhessegette, nehogy megzavarja kettejük beszélgetését.
-Hogy… minden pénzed ráment? De…
Shu halkan sóhajtott egyet, és csak a fejét ingatta.
-Nem vagy éhes? Bemehetnénk a városba, ehetnénk valamit, és akár vehetnék neked egy új Burkot is. Nem okos dolog ilyesmi nélkül mászkálni, főleg ha bajba keveredős típus vagy. És… te segítőkész vagy, de ők nem akarják megosztani veled a sikert. Persze nem mindegyik frontos rossz, Saya például szintén a mi céhünkben van, és ő is kedves. Szophie meg csak kihasznált. Ő csapta rád az ajtót. Szerintem ne közöttük próbálj barátokat szerezni, mert a legtöbbjük csak önző disznó.
~Oké… se a cicát, se a nyuszit nem ismeri… honnan szabadulhatott szegényke?~
-Igen… egy nyuszi. Ez pedig a céhlogónk. És… ha szafarizni szeretnél, akkor szívesen elkísérlek az ötös szintre. A Hazatérés kristályod ugye megvan?
Azután, hogy Marluna és Yuuki is elhagyta a sajátját, már semmin nem csodálkozott volna...

by **Malcolm** Szer. Május 27 2015, 12:13

- Persze-persze, tudom mik a cicák. Mondjuk még sosem fogtam egyet sem a kezemben. De hogy én cica? Nem érdemlek ilyen jelzőt - álszentkedik, miközben magában már elképzeli, milyen jót is lakmározhatna egy macska pixeljeiből Rolling Eyes

Minél tovább beszélgettek, Shu annál inkább belekergette magát abba a helyzetbe, hogy ez a szerencsétlen flótás pátyolgatásra szorul. Bár maga a bossharc nem sikerült úgy, ahogy azt Malcolm tervezte, semmiképpen nem volt fölösleges, hogy elment oda, hiszen belefuthatott ebbe a fruskába. S nemcsak, hogy belefuthatott, de rendkívül sok információhoz is juthatott általa. Ha nincs az a parázs kis vita közte és a többi frontos között, akkor most nem lehetne ilyen jól tájékozott a mi kis malkavitánk. Shukaku még Asukánál is jobb informátornak bizonyult, s hogy ez a jövőben is így maradjon, nincs más dolga, mint Anthonyt hagyni barátokat szerezni. Részletes naplóbejegyzést kell írnia a kölyöknek, hogy tájékoztatást kaphasson az újonnan megismert emberekről: a hazug Szophieról, a mufurc Tachiról, a segítőkész Asukáról és RenAiról, a kedves Sayaról, az álszent, önző disznó frontharcosokról és természetesen a legnagyszerűbb emberről, Shukakuról Twisted Evil

- Önző disznók... - ismételte Shu után elhaló hangon, aztán heves ellenkezésbe kezd - Köszönöm, nem, nem szeretnék a terhedre lenni. Van mit ennem, ha meg nem lesz, akkor legfeljebb horgászok vagy vadászok. Eddig is elvoltam. De egy burok... az lehet jól jönne. Bár... a frontra úgysem megyek többet, nem ám! Máshova kellhet burok? - Ezt maga Malcolm sem tudta igazán, szóval a kérdés helyénvaló. A nyulat mindenesetre próbálja megfogni, de nem sok sikerrel jár, de legalább megérintenie sikerül, hogy egy újabb teljesítmény kész legyen ezzel is. Elolvassa gyorsan, de be is csukja, mielőtt Shu is láthatná mi az. Higyje csak azt, hogy az első fogásért járó teljesítmény ez.
- Persze, megvan! - elő is rántja a kabátja belső zsebéből, majd megvárja, hogy Shu is így tegyen, aztán már teleportálhatnak is Nysterbe. Megérkezvén az utcákon mászkáló tömeg láttán Malcolm rögtön pánikba esik. A Kezdetek Városában is csak akkor mászkál, ha már lemegy a nap, mert akkor kevesebben vannak az utcán, de ami Nysterben fogadja, az roppant felkavaró számára.
- Igyekezzünk! - sürgeti Shut és rögtön a szabad felé veszi az irányt, miközben csuklyáját teljesen az az arcába húzza, szemeit lesüti, lépteit pedig megszaporázza. Most gyámoltalan csak igazán. A város határát elérve tanácstalanul pillant körbe. - És most merre?

by **Enheriel** Csüt. Aug. 20 2015, 13:19

[Asuka]

- Halihóóóó! ^^ – kicsit megijedtem, mikor meghallottam, s egy kicsit jobban, mikor láttam a vörös indikátort. Az már viszont nyugtatott, hogy az a kedvesnek tűnő, rózsaszínhajú lány volt az, virágokkal a kezében.
- Szia. ^^ - Villámlás is észrevette, s elég nyugtalannak tűnt az indikátor miatt, ám mikor elkezdett beszélni vidám hangon, megnyugodott ő is.
- Igazából csak meg akartam a petemmel nézni ezt a helyet, de nem gondoltuk, hogy más is van itt. ^^” A nevem Enheriel, a petem meg Villámlás, s igen, ott voltam az utóbbi bosson. ^^ - amit szégyellek is igazából, mert bíztam Szophie-ba, s erre csalódnom kellett. Mintha engem is hátba szúrt volna, nem csak azt a fiút. Azt nem tudom, ezek után meg fog bízni-e bárki is, de én biztosan már nem. Villámlás közben odajött hozzánk végigmérni Asukát, aki közben beszélt.
- Ezek szerint növénylátó vagy te is? - vajon ő is Potion és Méregfőző, mint én? Vagy ő inkább kristályíró? Sajnos nekem nem megy olyan jól az üzlet, mert nem találok sehol sem olyan szállítót, aki T1-es növénnyel kereskedik, s valószínűleg nem is fogok találni. Talán tier-t kéne lépnem, hátha azzal sikerülne elérnem valamit. Vagy kihírdetni, hogy munkatársat keresek a boltba. Talán ez jobb lenne. De nem tudom, hogy ha lenne is jelentkező, eléggé megbízható lenne-e, s nem olyan, aki zsebre teszi a bolt minden pénzét, s lelépne vele, vagy valami ilyesmi. Lehet tényleg tier-t kéne lépnem, mert ugye nem rég fejlődött a kiképzőtiszt is, s mostanában nem sok olyan embert látok, aki nem használta volna. Szegény fejem.

by **Rinne** Szer. Okt. 10 2018, 15:47

Chakna

Most először viseltem az újonnan szerzett felszereléseket, mióta kiválogattam őket. A legjobban a csuklómon lötyögő karkötőnek örültem, hiszen voltaképpen ez volt az utolsó láncszem az általam elképzelt vízióban. Ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesz szükségem semmire, de jelenleg meg voltam elégedve azzal, amim volt. Leszámítva azt, hogy még mindig nem tudtam összegyűjteni az összes kovácsolható sisakot. Pillanatnyilag azonban azzal voltam elfoglalva, hogy kipróbáljam az új szettemet, és kicsit szokjam a benne való mozgást. A páncél mennyiségéhez képest meglepően könnyű volt, noha nem lehettem biztos benne, hogy ugyanezt a könnyedséget tudom majd produkálni a veszélyesebb szinteken. Most csak ide, a Napfény Erdőbe hoztam el, ahol nem jelentenek túl nagy kihívást a sáskák és húsevő virágok. Talán a Gyilkos Sáska egy kicsit rágós falat, de nem jelenik meg csoportosan, egyesével pedig nem olyan vészes :3
A kitartásom viszont nem végtelen, úgyhogy leültem egy fa árnyékába fújni egyet. Nekidöntöttem a törzsnek a fejemet, becsuktam a szemem, és hallgattam az erdő hangjait. Kicsit hűvös, de szép idő volt, csak a szél volt a kelleténél erősebb, de én szerettem az erős szelet. Főleg, ha a tenger sós illatát hozza. Nincs annál jobb, amikor leülsz a mólóra, és hallgatod a hullámok zúgását, amibe a távolból egy közeledő hajó dudájának búgása keveredik. Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem. Azt hiszem, ha itt végeztem, lemegyek a 4. szintre, és bérelek egy csónakot. Nem olyan, mint amikor a sétahajókon utaztam körbe a környező szigeteket, de legalább képzelhetem azt, hogy én vagyok a kapitány. Vagy a kormányos. A kormányos mindig jobban vonzott, a régi stílusú hajókon mindig meg akartam forgatni a kormánykereket úgy... 12 évvel ezelőtt. Furcsa ilyesmire gondolni egy erdő közepén. Főleg, hogy a víz csobogása helyett a sáskák rikácsolását hallom.

by **Chakna** Szer. Okt. 10 2018, 16:32

Rinne

Mostanában ha megkérdeznék, hol keressenek, biztosan azt válaszolnám, hogy a huszadik szinten.
Persze, észrevettem, hogy lassacskán utolértem a kiképzővel nyert szintemet tapasztalatban is, de ez a legkevésbé sem tudott megnyugtatni.
Előrébb szeretnék jutni, és már nem nagyon szempont, hogy vajon mennyire biztonságos.
Mit veszthetek? Odakint valószínűleg régen lemondtak rólam, idebent pedig… Nem engedhetem meg magamnak, hogy továbbra is hasznavehetetlen legyek. Florián anélkül megyek végig, hogy szétnéznék. Ez is elég, hogy eszembe jusson az a délután, amikor Aincardban először engedtem ki a dolgokat a szoros irányításom alól, és csak próbáltam kiélvezni a pillanatot.
A Napfény erdőbe mentem. A megnyugtató környezet segít az aggályokat és kétségeket legyűrni. Elbírok bármiféle mobbal, amit a rendszer elémhoz ezen a szinten, ha nem is egyszerűen. És mi a legrosszabb ami történhet? Van hazatérés kristályom, van potim, és még ha nem is bizonyul mindez elégnek, akkor sem fogok sem fogok semmit megbánni. Sokkal inkább bánnám, ha a félelem visszatartana.
Nincs nagy szerencsém… Egy két állattal találkozom csak, azok sem jelentenek különösebb kihívást… És még nem is nyerek belőlük túl sok tapasztalatpontot… Lehet ennek örülnöm kellene, végülis… Éppcsak a határán vagyok a huszadik szint tapasztalatának, de mégis kevésnek érzem.
Egy bokor zizzenése vet véget a gondolatmenetnek. Reflexből fordulok oda, közben nyilat illesztve az idegre, és gondolkodás nélkül el is engedem a zaj forrása irányába.

by **Rinne** Szer. Okt. 10 2018, 20:52

Lassan talpra kászálódtam, leporoltam magam, és újra előhúztam a kardomat. Úgy terveztem, hogy még összevagdosok néhány szörnyet, mielőtt visszaindulok a teleportkapuhoz, hátha olyan helyzetbe kerülök, amilyenben még nem voltam az elmúlt egy órában. Elvégre bármi megtörténhet, nem? :3 Önbizalommal telve hatoltam még mélyebbre az erdőben, a térkép alapján volt nem messze egy afféle hot spot, ahol sűrűbben spawnolnak a lények. Talán egy olyan hely még itt is kihívást jelenthetne számomra, bár nem voltak tévképzeteim. Nem kerestem a bajt, nem rohangálok sárkányok után, csak hogy minél nehezebbé tegyem a mindennapjaimat. Egész egyszerűen csak közelebb szerettem volna kerülni a határaimhoz. Egy nyomós okot szerettem volna, hogy használhassam a pajzsomat is.
Gyors, de hatékonynak nem mondható mozdulatokkal szeleteltem fel az elém kerülő növényeket és nagyra nőtt bogarakat. Néha hiányoztak az otthoni csodák, nem is értettem, miért félnek egyesek azoktól az Óriáspókoktól, amikor a házunk hátsó kertjében rendszeresen találtam olyanokat. Jó, nem pengék voltak a rágójuk helyén, de pengénk nekünk is van most. Ezért is szerettem ezt a helyet, emlékeztetett Ausztráliára. Egy kicsit. Olyan nagy sáskát viszont, ami elém került, nem láttam még se ott, se itt. Ráadásul kicsit sötétebb vörös volt az indikátora, mint a többinek, és jóval magasabb volt nálam. Felcsillant a szemem, ilyesmit kerestem! Megiramodtam, és támadó pozícióba emeltem a fegyverem, de a sáska ahelyett, hogy fenyegető módon felemelte volna a mellső, pengékben végződő lábait, hátat fordított nekem, és futni kezdett. Pislogtam egy sort, nem egészen értettem, miért menekülne előlem egy szörny, de el akartam kapni, úgyhogy futottam utána. Gyorsan szedte a vékony lábait a bestia, de közelebb tudtam kerülni hozzá. Gyors játékosnak számítottam, egy sáska csak nem tud lefutni!
Aztán ahogy áttört egy bokros részen váratlanul megtorpant, és felsikoltott. Én is megálltam, így észrevettem a mellkasába fúródó nyílvesszőt. A lény vörös szemei felvillantak, és fenyegetően elindult valamerre, de nem láttam a célját a bokroktól, úgyhogy néhány gyors szökkenéssel igyekeztem megkerülni a növényzetet, és megnézni, ki próbálja meg lenyúlni a prédám.

by **Chakna** Szer. Okt. 10 2018, 21:29

Egy pillanatra bevillant a vészjelzőm. Mikor lettem annyira óvatlan, hogy védett területen kívül így belemerüljek a gondolataimba?
Aztán elaltatta ezt a tudat, hogy nem most fordult ez elő először (és nem is utoljára). Helyette arra koncentráltam, hogy a nyilam határozottan eltalált valamit.
A bokor felé fordultam, és feljúzott íjjal vártam, hogy előkászálódjon az ott rejtőző lény.
Amint kiért a rejtekből, már el is engedtem ez a második nyílvesszőt. Jó nagy sáska került elő. Lehet mégsincs szerencsétlen napom...Mármint.. az átlaghoz képest. Ugyanis a második nyilam sem volt elég, hogy elpixeleződjön.
A szemem sarkából látom közben, hogy valaki a bokor túloldala felől érkezik.
Nem mérem fel ebben a helyzetben tüzetesebben, de... Van rajta valami ismerős... Valami fájdalmasan ismerős...
A Sáska közben gyorsan közelebb ért hozzám... Gyors. Nincs terem mégegy nyilat kilőni.
Teret kellene nyernem valahogy... Sebesen hátrálok és hajolgatok a kaszák elől, miközben valami lehetőséget próbálok keresni, hogy távolabb kerüljek a mobtól. Végül meg is látom a pillanatot néhány másodperc múlva. Hirtelen mozdulattl lebukok, és átbújok a kaszája alatt. Időbe fog telni, hogy megforduljon. Ami elég lesz, hogy nyerjek magamnak egy nyillövésnyi távolságot. Az érkező ismeretlen játékoslány mellett állok meg, és engedem el a harmadik nyilat, de sajnos arra nem volt elég az idő, hogy tökéletesen célozzak a mozgó célpontra visszafordulásból, úgyhogy néhány centivel a lába mellet suhan el a nyílvessző. Jól van... Ez határozottan megteszi tapasztalatszerzésnek a szó gamer és hagyományos értelmében is.

by **Rinne** Csüt. Okt. 11 2018, 18:50

Enyém! Enyém! Enyém!! Csak erre tudtam gondolni, miközben jómagam is kitörtem a bokrok közül. Már a második nyíl is benne volt a nyakában, de még ezzel sem esett sárgába a HP-csíkja. Volt időm! Csak aztán megláttam, mi történik, és megtorpantam. Egy íjászlány (de meglepő! hát innen vannak a nyílvesszők!) botladozott a sáska orra előtt. Nem egy magabiztos harcos volt, nem egy vadász, aki minden elé kerülő lényt lekaszabol, hanem egy bajba jutott lélek, aki foggal-körömmel küzd az életéért a nála erősebb és nagyobb szörny ellen.
- Crikey! This is go time, this is showtime, we will fight 'til their wills are broken! - kiáltottam fel, lelkesítve és megacélozva magamat. Eltökélt tekintettel lendültem előre, és magamhoz hívtam a pajzsomat. I will save that girl! Eléje vetődtem, és félrecsaptam a pajzzsal a felénk lendülő kaszát, majd lecsaptam a lény karját, és végül egy pördülés után elválasztottam a fejét is a testétől. Még egy hörgés, és a sáska darabjaira hullott. Kifújtam a levegőt, majd a lány felé fordultam.
- Are ya... izé... jól vagy? - zavarodtam egy pillanatra bele a nyelvekbe. Már évek óta itt élek, mármint Japánban, de még nem mindig jött sokszor a nyelvemre elsőre, amit akartam. Nagyon nehéz volt a nyelv, örülök neki, hogy már legalább alapszinten tudok kommunikálni, beszélni egy kicsit jobban, írni és olvasni meg egy kicsit rosszabbul. De most az volt a fontos, hogy megnyugtassam a lányt, úgyhogy a kérdésem után át is öleltem, és megsimogattam a fejét.
- Most már minden rendben, nyugodj meg! - csitítottam. Biztos ijesztő volt, pláne egy íjász számára. És csak én győztem le a prédámat, nem hagytam másnak!

by Ajánlott tartalom

Napfény Erdő

Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő

Re: Napfény Erdő