[Küldetés] Skadi hava

by **Argo** Csüt. Márc. 12 2020, 18:16

Farmolni kell. Nincs mese, a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a játékosok vagy naphosszat a mobokat kergessék a mezőkön, vagy küldetések után szaglásszon. Szerencsére minden szinten lehet találni legalább egy-két, állandóan ismételhető darabot, ami nem ad ugyan sok pontot, de több a semminél. Viszont kezd terjedni egy pletyka, eleinte csak ezen a szinten, majd a játékosok között terjedt tovább a többire is, bár szokás szerint Argo volt az, aki első kézből megtudhatta.
Valami, vagy valaki, megakadályozza, hogy bárki is fejlődjön a 26. szinten.

Ha valaki az NPC-ktől szeretne küldetést felvenni, némi gondolkodás után a karakter zavartan elkezdi a kezeit tördelni, miszerint "Nem lehet, meg van tíltva, hogy többet mondjon, kéri szépen, ne is faggasd tovább". Amennyiben a hófedte mezőkre szeretnének kijutni mobolni, abban az esetben pedig hóvihar kerekedik, ami végül visszafordítja a játékosokat. Nem nagy probléma, ez tény és való, de azok, akik 25-ről 26-ra vagy 27-re szeretnének lépni a ranglétrán, így még több idejükbe kerül, lévén csak alacsonyabb szinten levő mobokat tudnak vadászni.
S talán pont ezért keres fel titeket egy rózsaszín hajú, zöld indikátoros, masnis játékos, széles mosollyal.

[Küldetés] Skadi hava 90420286694bfa1b0bdcae78d09fae47

-Halihó! Justice League, ugye? Igazságosztók meg ilyenek, igaz? -dönti félre a fejét kérdőn. -Lehet egy kérésem? Hallottatok már a 26. szintről, igaz? Nos, az az igazság, hogy én is akkora vagyok, és szeretnék tovább lépni, de olyan hosszú idő lenne. Viszont imádom a rejtélyeket! -csillannak fel a szemei. -Ki akarom nyomozni, mi folyik itt! Segítetek?

Amennyiben elfogadjátok, a lány igen harsányan örül is neki egy "Juhúúú" képében, és elküldi nektek a csapatmeghívást, melyből kiderül, hogy ő Mangle, a Colour Cats nevű céh tagja. Valóban 26. szintű, állatidomár.

---

Résztvevők: Hinari, Silence
Határidő: 03.21., előbb írok, ha előbb írtok :3
Szólimit: 250

by **Silence** Szomb. Márc. 14 2020, 22:22

Nos, az igazat megvallva nem igazán járkált a huszadik szint felett. Nem szerette a hideget, és még nem teljesen fogta fel, hogy már nem lenne nagyon veszélyes, ha felmenne.
Nagyjából a normális kerékvágásban zajlott az élete. Kezdte túltenni magát a zavarán is, ami Simeon és Quentin közelében eluralkodott rajta, munkát is talált megint, bár mostmár nem állandóan: Szeretett volna minél több időt tölteni a barátaival.
Egy ilyen munkából hazafelé tartva találta meg a rózsaszín lány.
Először kicsit értetlenül pislogott, hogy persze, a Justice League, de ez a feje fölött egyértelműen látszik (Amire egyre büszkébb lesz)
Végül arra is bólint, hogy persze, lehet kérése. A Liga tagjaitól bárki kérhet segítséget! Vagy... valami olyasmi.
A kérésre magára viszont... hát... a fejét rázza. Ő nem hallott még róla, hogy a huszonhatodik szinten gond van... Kicsit elgondolkodik... Nem érezte magát egyedül elég ügyesnek, hogy segítsen, de...
Felragyogó arccal kezdett írni a füzetébe, ami pillanatokon belül már a lányka felé fordult.

Egyedül nem tudok, de kérdezzük meg Hinarit! Ő biztos tud segíteni!

Aztán, ha a lány elolvasta az írást, ha nem tiltakozott, megragadta a lány csuklóját, és úgy húzta magával, sietősen a Palotáig.
A kapun már nem kell bevinnie, mert Hinari éppen akkor lépett ki, amikor odaérkeztek.
Elengedve a lány kezét, ha addig hagyta fogni, a füzetébe írt gyorsan, és már fordította is a hercegnő felé.
[quote] Ez a lány azt mondja baj van a 26. szinten, és ezért nem tud fejlődni, és szeretné, ha segítenénk kideríteni, mi a probléma. Ugye segítünk? [quote]
Közben csillogó, reménykedő szemmel nézte Hinarit, természetesnek véve, hogy ő is megy, ha segítenek.

by **Hinari** Vas. Márc. 15 2020, 21:43

Nos, az igazat megvallva nem igazán járkáltam a harmincadik szint alatt - kivéve persze az első szintet, hiszen az életem nagy része még mindig itt zajlott. Lassítottunk. Már régen nem volt szükségem tapasztalatpontokra és Hoora és az ikrek magánakcióiban is egyre kevesebbszer vettem részt, csak... akkor, amikor nagyon kellett. A bevásárlásokon és a céhházban töltött időn kívül általában véve a homokos tengerpartok szintjeit fedeztük fel párommal kézenfogva, és már tervezgettük, hogy veszünk az egyik szigeten, védett övezeten belül egy kisebb viskót. Aranyunk volt elég, talán megtehettük már.
Ettől függetlenül nagyrészt értesültem az Aincradban történtekről: ha nem is kifejezetten a Hírmondó soraiból, de mindig elértek hozzám a pletykák innen-onnan. Így egy ideje tudtam már a huszonhatodik szinten történtekről is, de úgy voltam vele, hogy bőven lesz olyan játékos, aki ígyis úgyis utánajár ennek. Nem kellett és nem is akartam mindenben részt venni. Persze a direkt megkeresések teljesen mások voltak, így amikor kiléptem a palota kapuján és egyenesen szembetaláltam magam egy mosolygós, rózsaszín lánnyal és Fuwával, nem igazán hezitáltam a válaszon.
- Sziasztok - léptem oda hozzájuk és olvastam el a felém tartott füzetet, majd néztem meg magamnak az idegent újra: nem tűnt olyannak, mint aki be akar csapni, Fuwa pedig maga volt a megtestesített reménykedés, így végül bólintottam - Végülis a vásárlás megvár holnapig - vontam meg a vállam jókedvűen és még elnéztem a macskaköves utca központba vezető irányába, mielőtt visszafordultam volna hozzájuk.
- Rendben, csatlakozok - mosolyodtam el és el is fogadtam a partyra való felkérést - Tehát Mangle - olvastam le róla a nevet, a kasztszínen viszont egy kissé elcsodálkoztam - A peted is csatlakozni fog hozzánk? - kérdeztem aztán és néztem kicsit körbe, hátha csak nem figyeltem még fel az állatra annak mérete vagy bármi más tulajdonsága miatt. Fel se merült bennem, hogy ne lenne neki, pusztán a lv-szintje miatt, így a lány válasza közben már a teleportkristályomat keresgéltem és fogtam végül kezembe - Koovirba megyünk, vagy máshol szeretnéd kezdeni? - pillantottam fel a lányra - Illetve tudsz bármi mást azon kívül, amiről a pletykák is szólnak? A hóviharról meg az npc-kről, akik nem adnak küldetést? - tettem fel az újabb kérdésem, ha pedig Koovir lett az úticél, Mangle után és Fuwa előtt teleportáltam oda a helyszínre: sétálni hosszabb idő lett volna, de ha végül azt választottuk, én nem bántam - sem ezt, sem pedig, hogy bár mást terveztem mára, belementem ebbe a kis kutatásba. Végülis miért ne segíthetnék az ilyesmi ügyek felgöngyölítésében én is néha-néha? Fuwa amúgyis ment volna, velem vagy nélkülem, így (egy kicsit Joel szavai miatt is) úgy éreztem, nem hagyhatom magára őt ezzel. Ki tudja, milyen zord indokai lehetnek annak, hogy a rendszer egy teljes szinttől inkább eltiltja a játékosait, mitnhogy küldetéseket adna a tisztítására...

by **Argo** Szer. Márc. 18 2020, 10:38

Hinari nevének olvasatára, majd a kardforgató megjelenésére Mangle arcára fagy a mosoly, de a jó értelemben. Szemei csillognak, szája kissé elnyílik, arca kipirul és láthatólag alig bírja visszafogni izgatott sikítását. Végül a rajongók ismert, elfojtott, halk szavaival, kicsit sípolva szólal meg.
-Vagyis... maga Hinari-sama? Nem hiszem el... qwq -pirul el még jobban, majd kicsit hátrabban folytatja, és most már nem is leplezheti, hogy amúgy elég szószátyár. -Annyi sok rengeteget hallottam magácskáról nem is hiszem el hogy végül pont sikerült magát megtalálnom mármint tudtam melyik céh tagja és azért kerestem fel magukat és megláttam ezen a lánykán a céhjelet de álmomban nem gondoltam volna hogy ennyire sikerül hogy pont maga fog segíteni nekem istenem ez megtiszteltetés nagyon köszönööööm!
Persze Hina szavaire is figyel és lelkesen bólogat, hogy persze, Koovir tökéletes lesz kezdésnek, majd folytatja. -Mást nem tudok, csak hogy a saját szememmel láttam. Szerettem volna fejlődni, de nem tudtam, tényleg iszonyú az a vihar, ráadásul ha sokáig benne voltam, elkezdtem sebződni. Szóval lementem egyel lejjebb, de abból nem kapok olyan jó expét, mint kéne, pedig szeretném utolérni legalább Worgot, hogy megverhessem azért, amiért a legutóbb azt mondta, hogy a masnim miatt cicalánynak nézek ki. Jóó, tényleg úgy kötöm meg, hogy cicafüleknek tűnjön, de akkor is, nem illik ám >< -bár azt nem tudná elmagyarázni, ez miért is nem illik, szóval valószínűleg csak üres indok arra, hogy megverhesse az ismerősét.

Mikor teleportáltok, a lány mellett megjelenik, valahonnan, a várt pet. Egyszerű hiúz, Fiatal korú, csendes, a neve Garukusu. Amint elindultok, kicsit el is távolodik a csapattól, de a térképen mindig látni, merre jár - alig pár méterre, lehetőleg kisebb utcácskákban marad.
Viszont ami a furcsa, ahogy felértek a városba, hogy az NPC-k eltűntek. Pár játékos lézeng kérdőn tekintve körbe, majd páran, ahogy rájönnek, hogy valami történt és itt nem fognak tudni vásárolni semmit, visszateleportálnak alacsonyabb vagy magasabb szintekre. A hóvihar viszont már innen is jól látható, és hideg szél kering az utcák között.
-Nahát! Mintha közelebb jött volna. -dönti félre Mangle a fejét.

Kövi mese legkésőbb: 03.25.

by **Silence** Szer. Márc. 18 2020, 15:46

Boldogan, szinte a lány nyakába ugorva megölelte Hinarit. Hurrá! Közösen nyomozni nagyon izgalmas lesz!
A céhvezére okos kérdéseire viszont kicsit elszégyellte magát. Neki is eszébe juthatott volna, hogy ilyesmit megkérdezzen.
Vihar... Az veszélyes dolog! Nem csoda, hogy nem mehettek oda játékosok, és nem lehetett ott fejlődni.
Az okra, hogy miért akarja Mangle utolérni a barátját kicsit elpirul, és zavarba jön. Ő is azt hitte arról a masniról, hogy cicafülek... De úgy tűnt, a lányka ennek nagyon nem örül, ezért inkább nem vallotta be a hibáját, csak elszégyellte magát.
Végül megbeszélték, hogy hova mennek, úgyhogy ő is elővette a teleportkristályát. Kicsit bizonytalan volt, mert ismeretlen városba akart teleportálni. De szerencsére Mangle és Hinari is előtte teleportált, így végül felbátorodva, és helyesen mondta ki a város nevét, és jelent meg pár pillanat késéssel Hinari mellett.
Csak itt figyelte meg jobban a hiúzt, de mivel az nem maradt közel, nem egészen tudta megállapítani, mit gondol róla.
Annál inkább tudta, hogy valami nem okés... Némi idő kellett hozzá, de aztán rájött arra is micsoda. Nemsokára pedig Hinarival si megosztotta felfedezését füzetébe írt kérdése formájában.

Hol vannak az NPC-k? -

Aztán kicsit borzongani is kezd: Hűvös a levegő. Néhány percig tűri, aztán úgy dönt, hogy a nyomozáshoz nem lesz így jó, és elővesz az inventoryjából egy melegebb kabátot.
Nézi a felhőket, amik a várost körül veszik, és teljesen olyan érzése van, hogy neki nem szabadna itt lenni. Ezek a felhők a széllel együtt veszélyesnek tűnnek... De megígérte, hogy segít, és Hinari is itt van, úgyhogy nem lesz semmi baj!
Elszántan körül néz, hogy keressen valakit, aki úgy néz ki, mint aki rendkívül tájékozott, és tud válaszolni kérdésükre. Ha talál ilyet, Hinarinak is jelzi, és közösen indul a két lánnyal érdeklődni- nyomozni.

by **Hinari** Szer. Márc. 18 2020, 17:14

Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy hozzászoktam már ehhez a fajta fogadtatáshoz. Pedig... igen, volt olyan időszak és olyan emberek, akik hasonlóképpen reagáltak rám, de én valahogy... sosem tudtam megszokni ezt. Hiszen nem szolgáltam rá semmivel, vagy... mégis?
- Nyugodtan tegezhetsz - feleltem végül az egy levegővel kiszuszakolt monológjára mosolyogva és egy kicsit zavartan is, és bár japánban szinte alapvető, hogy valamilyen jelzőt-toldalékot használjanak a másik neve után, én valahogy mindigis az iskolához kötöttem ezt. Otthon a szüleimmel és más, külföldről érkezett barátainkkal nem tettük ezeket hozzá, így úgy nőttem fel, hogy ez a japán kultúra sajátja - és nem feltétlen az enyém. Aincradban pedig egyszerűen elhagytam ezt: senki sem tudta, mennyit éltem japánban, kinézet alapján pedig az emberek nem is várták el tőlem, így egyszerűbb volt így dönteni, és... kényelmesebb is. Kevésbé távolságtartó és bekategorizáló. Nekem tökéletesen megfelelt.
Rajongás ide vagy oda, természetesen nem hagytam figyelmen kívül, hogy a petjével kapcsolatos kérdésemre nem felelt. Talán csak a túlzott lelkesedés miatt, talán jó okkal, én pedig úgy döntöttem, nem kérdezek rá, csak akkor, ha éppen szükséges lesz. Inkább a válaszát hallgattam az eseményekről, közben Fuwára mosolyogva melegen: céhtársnőmön látszott, hogy örül nekem, én pedig jól éreztem magam a társaságában. Mangle nem mondott sok újdonságot, kivéve talán a sebződést - erre pedig rá is kérdeztem hamar:
- Nem emlékszel, mennyit sebződtél? Fixen, vagy minden körben egyre többet? - néztem rá és a masnijára, ami tényleg úgy nézett ki, mint két cicafül: talán a céh összetartozását szimbolizálja náluk? Ha őszerinte nem is illik rá a macska jelző, más okból nem igazán köthette meg pont így, nem?

Végül Koovir lett az első úticélunk. A szokásosnál is hidegebb levegő azonnal feltűnt, így (Fuwa jópéldáját követve) magam is felvettem egy halványkék-fehér kabátot és egy sálat is, úgy néztem körbe a kihalt utcákon. A megjelenő hiúz is érdekelt volna, de mivel Mangle egy szót nem szólt hozzá és az állat is inkább megtartotta a távolságot, nem én voltam az, aki ezt a barátságot erőltetni akarta: biztos megvolt a jó okuk rá, miért viselkednek egymással így és amíg ez nem befolyásolja a küldetés sikerét, nem fogok beleszólni. Hisz nem minden pet egyforma, ugyebár.
- Jó kérdés... - feleltem Fuwa füzetbe írt kérdésére, Mangle mondatára viszont felkaptam a fejem - Közelebb? Úgy érted eddig nem ért el idáig? - tűnődtem el, majd végül elhúztam a szám szélét - Nem csoda, ha az npc-k elmenekültek. Ha ez a vihar eljut a városig, márpedig a rendszer szerint alapesetben el fog, senkinek nem lesz itt semmi keresnivalója - ráztam meg a fejem és pillantottam Fuwa felé, aki el is indult közben. Ha találtunk valakit, aki még nem teleportált el és esetleg tudott plusz információval szolgálni, hálásan fogadtunk minden tanácsot, egyéb esetben viszont magunkra voltunk utalva. Lenyitottam a minimapot és megnéztem, hátha a rendszertérkép mutatja a hóvihart és esetleg annak kiterjedését is - persze ez nem egy időjárás-előrejelző volt, így nem nagyon bíztam a sikerben, de azért, nos... hátha.
- Próbálta valaki megkerülni és megnézni, honnan is indult el? - kérdeztem Manglet, a hóviharra mutatva: ha ez a valami felénk jön, valahonnan csak ki kellett indulnia. Egy ilyen jelenség forrásának pedig általában elég sok köze van a megoldáshoz is - Illetve mikor jártál itt utoljára és akkor mennyivel volt messzebb? Tudnunk kell a haladási sebességét; hogy mennyi időnk van - tettem hozzá egy kicsit sietősen és nagyon reméltem, hogy Fuwával tényleg találunk valakit még itt a faluban. Ha kellett, aktivált Észleléssel pár eszmikóházba is bekukkantottam, hátha az npc-k csak elbújtak a viskójukba a vihar elől. Mert ez is lehet egy ok, hogy nincsenek itt, nem? Akkor talán nem olyan vészes - legalábbis a rendszerkódjuk szerint - a helyzet, mint azt elsőre feltételeztem...

by **Argo** Csüt. Márc. 19 2020, 11:10

Mangle, még az első kérdésnél, megrázza a fejét. -Fixen. Mármint, fixen sebződtem ötöt. Olyan pár másodpercenként. Nem volt kellemes, bírtam volna, de nem akartam kockáztatni, meg nem láttam sehol semmit.
Egyébiránt, a felhívásra, hogy tegezheti Hinarit, mélyen elpirul és halkan köszönetet mond.

Koovirban már ő is magára veszi hófehér kabátját, így már szó szerint csak rózsaszín haja tűnik ki a környezetéből. A vihart figyelve hallgatja Hinarit, majd felé fordul és kissé félredönti a fejét.
-Tegnap voltam itt, akkor még jóval messzebb volt, az NPCk is itt voltak. De voltam itt előtte egy héttel is, akkor is ugyanott volt, mint tegnap. Nem mozgott. -rázza meg a fejét. Hogy valaki megpróbálta-e megnézni, mi van mögötte, szintén negatív a válasz, egész pontosan ilyesmiről nincs tudomása, viszont a tenyerébe csap és felcsillannak a szemei. -Nem is rossz ötlet! Csak nem tudom, mekkora.
És Hinari minitérképe valóban nem mutatja, ahogy általában véve sem jelzi, ha valahol furcsa időjárás-anomália lenne. Szabad szemmel viszont nem igazán lehet látni bármit is, azon kívül, hogy a város szélén túl mintha egy hatalmas hófal keringene körbe-körbe, hatalmas sugarú körben. Ha meg akarná kerülni az ember, nem igazán lehet behatárolni a szélét, hogy merre lehetne indulni. Viszont az aktivált Észlelés már annyiban segíthet, hogy mintha az egész epicentruma, mélyen a vihar belsejében, egy forgószél lenne.
És ott, egy kicsike pillanatra, látni lehet valamit. Vagy valakit.
Előtte viszont a viskók majdnem mindegyike üresen áll; a majdnem pusztán azért, mert a viskók kábé harmadából, amint kinyitjátok az ajtókat, minimum 1, maximum 3 "Hófarkas" ugrik ki. Jó hír, hogy ezzel legalább fel lett fedezve egy új mob, így az első pár leütésével máris plusz aranyhoz jutottatok, ráadásul nem kifejezetten erősek, talán pont azért, mert kevesen vannak. Hinari és Sil egyaránt egy-egy csapással le tudja ütni őket, Mangle pedig meg se tudja emelni ostorát, Garukusu pedig minden alkalommal kitőr valamelyik közeli utcából és lecsapja a gazdáját támadó farkast. Minden alkalommal ott marad egy percig, majd visszavonul az utcák felé.
-Köszönöm. -közli a pettel Mangle, majd Hinariék felé fordul. -Izé, javítsatok ki, ha tévedek, de védett zónában nem igazán szoktak mobok lenni, nem igaz...?
Majd kérdőn a vihar felé néz.
-Menjünk be, vagy próbáljuk meg megkerülni...?

Kövi mese legkésőbb: 03.26.

by **Silence** Szomb. Márc. 21 2020, 18:36

Figyelmesen hallgatta Hinari kérdéseit, és a válaszokat, mert fontosnak tűntek, és minél több információt szeretett volna megjegyezni, ami hasznos lehet. Ez valószínűleg látszódhatott is az arcán, ahogy visszamosolygott a hercegnőre. Ha nem is jutottak eszébe ilye fontos kérdések, azért örült, és igyekezni fog kegjobb tudása szerint segíteni.
A városba érve hasonlóképpen igyekezett figyelni, mit mondott még Mangle. Nem hangzott jól, hogy közeledik a vihar, ahogy az sem, hogy eddig itt voltak NPC-k, amiknek a hiánya neki magának is feltűnő volt.
Kicsit elbizonytalanodik tőle, hogy Hinari is azt mondja nem kellene itt lennie senkinek... "alapesetben". Akkor ez most nem alapeset? Nem szép dolog ha valahonnan "alapesetben" ki van zárva mindenki. Mármint... A céhépületeken kívül... Oda tényleg nem mehet be bárki, de az jó dolog... Ez a vihar pedig... Ijesztően hangzik. Úgyhogy minél hamarabb kell találni valakit, akitől kérdezhetnek.
Hinari előtt masirozva kezd egyre csüggedtebb lenni, hogy nincs senki az utcákon, akit megkérdezhetne. De nem adja fel! Nem szégyell ő bekopogni (vagy egyenesen berontani... A kopogást még nem teljesen szokta meg) egy viskóba.
Hinari figyelmeztetése sajnos későn jut el hozzá: Addigra már kinyitott egy ajtót, és szembe találta magát 3 fehér farkassal. Az első reakciója az volt, hogy menyire hasonlítanak Noisehoz... Aztán eszébe jutott, hogy Noise testvérkéi nem voltak olyan kedvesek, mint az ő kis barátja, és hátrált kettőt, miközben igyekezett előszedni a kardját az inventoryjából. Rendesen támadni már nem volt ideje, mielőtt az egyikük neki ugrott, de ahogy a kardjával igyekezett megvédeni magát, megsebezte a farkast, aki elpixeleződött. Közben pedig Hinara sárkánymintás katanája alatt a másik kettő hasonló sorsra jutott.
Mangle megállapítására bólint. Mobokat sose látott még védett övezeten belül... Vagyis... A barlangban nem tudja védett övezetben volt-e, vagy nem... De mikor kijöttek, akkor nem voltak védett helyen.
Az újabb kérdésre pedig nagyot nyelve néz ő is a viharba... Oda... be kéne menni?... Lehet nem lesz elég meleg a kabátja... sem...
Viszont hiába keresett maga körül más lehetőséget, nem talált... De még így sem tudta rávenni magát, hogy helyeseljen. Csak van valami jobb ötlet...

by **Hinari** Szomb. Márc. 21 2020, 20:06

Mangle készséges és pontos válaszaira elgondolkodón néztem meg magamnak azt a vihart tüzetesebben is.
- Vajon mi késztette arra, hogy pont ma "induljon el"? - tettem fel a költői kérdést, kezeimmel is jelezve az idézőjelet, hiszen aligha hittem el, hogy ennek így saját tudata lenne és éppen most döntött volna úgy, hogy elege van ebből az eszkimófaluból. Vagy mégis? Mindenesetre Fuwa az arcát elnézve a lány eléggé aggódott, így könnyedén a vállára tettem a kezem és rámosolyogtam - Ne aggódj, megoldjuk - bólintottam, csak... éppen azt nem tudtam, hogyan. Még. Közben elindultunk körbekérdezni: én követtem Fuwát, aktivált jártasságokkal, amikor viszont a lány egy viskóba készült benyitni, bejelzett az Észlelésem.
- Várj! - kiáltottam, de már későn: a házból játékosok helyett mobok ugrottak elő, méghozzá olyanok, amiket eddig sem élőben, sem a bestáriumban nem láttam még. Két gyors lépéssel céhtársam mellé érkeztem és mire ő előhívta az inventoryból a kardját (igen, erről is beszélnem kéne vele, vagyis... inkább venni neki egy szép tokot), a Katana már kettéhasította a legközelebb lévőt.
- Térj ki balra! - hallottam közben és így is tettem: a második mellettem zúgott el és mire megfordult volna, hogy támadjon, egy magabiztos szúrással elpixeleztem azt is. Fuwa is legyűrte az utolsót, így egy kicsit megpihenhettünk. Azért én bekukkantottam a viskóba és szétnéztem odabent, hátha (ha npc-t nem is, de) találunk valami iratot vagy mást, ami segíthet. És tettük ezt még több házikóval is, most viszont már odafigyeltünk a fogadóbizottságra és a csapatmunkánkkal, a pettel együtt négyen hamar, sebződés nélkül takarítottuk el a farkasokat.
- Nem... nem szoktak - feleltem az idomárlánynak - Viszont aligha hiszem, hogy ez jelenleg védett övezet lenne, bár... végülis ki lehet próbálni - mosolyogtam rá a lányokra és néztem szét Észleléssel további farkasok után, márha voltak még - Eleve mi képesek voltunk őket támadni. De hogy ők tudnak-e sebezni minket... - nyitottam be egy viskóba, ahol ezelőtt még nem jártunk és az ajtó túloldalán csupán egyetlen darab mobot jelzett nekem a rendszer. Aztán hagytam, hogy kitörjön és sebezzen - gyakori mobnak mutatkozott, csak nem lesz egyéb képessége, nem? Ha meg igen, ezt a kockázatot egyelőre bevállaltam a válaszért. Persze miután karmait belém mélyesztette (márha tényleg találtunk még ilyen házat), úgy egy gyors vágással elpixeleztem, majd az eredményt elemezve fordultam hátra a többiekhez.
- Hogy megkerüljük vagy bemenjünk-e? - húztam el a szám szélét a vihart mustrálva - Azt hiszem jobb lenne megk... várjatok, van odabent valami - néztem meg jobban is, szinte el is felejtve lélegzetet venni. Látás és Észlelés kombinációval is csak alig-alig láttam be az epicentrumba, de... - Egy forgószél van a közepén - állapítottam meg - És annak is van valami a közepén. Talán egy játékos, vagy... nem tudom - sóhajtottam és álltam meg egy pillanatra. Megkerestem Fuwa tekintetét, ő mit szeretne, de nem tűnt úgy, mint aki nagyon be akarna sétálni oda. És ami azt illeti, én sem rajongtam az ötletért különösképpen.
- Szerintetek, ha meg is kerülnénk és hátulról közelítenénk meg, nem ugyanezt látnánk? - kérdeztem a társaimtól, a hóvihar felé intve - Ez nem valahonnan indult el és terjeszkedett tovább, szerintem. Inkább... a közepén van a kiindulópont, és az mozdult el. Kérdés, hogyan lehetne kiszedni onnan anélkül, hogy elkapna minket a forgószél. Bármi is legyen az - néztem rá a lányokra, de a fejemben már megjelent pár item, ami meg tudná oldani a feladatot. Mondjuk legalább egy darab Mágnes Kristály és...
- Van Vastalp Potionotok? - kérdeztem - Illetve ami fontosabb, vagy már tier négyes szinten, Mangle, hogy tudd használni? - néztem rá a lányra, bár ha tudná is, abban korántsem voltam biztos, hogy a potion tényleg működne egy forgószélben. A Gyors Futás Kristály pedig igaz tier egyes volt, de annak hasznossága még a potionénál is valószínűtlenebb - Vagy más ötlet? - pillantottam körbe, közben pedig le is nyitottam a menüm, hogy az övemen lévő szütyőbe pakoljak pár dolgot, jó szorosan: mégiscsak egy hurrikánba készültünk besétálni, felkészületlenül egyszerűen meggondolatlanság volt és... nos, lehet felkészülten is az lesz.

by **Argo** Szomb. Márc. 21 2020, 20:36

Mangle elgondolkodva néz a vihar felé. Mikor Hinari elmondja, mit észlel képességeivel, kicsit félredönti a fejét, majd jobban összehúzza a kabátját és elmosolyodik.
-Akkor a végtelenbe, és tovább o/ -emeli fel diadalmasan az egyik kezét, majd Hinari kérdéseire felé fordul és megrázza a fejét egy sajnálkozó pillantással. -Nem, én még sajnos Tier 3-as vagyok. A következő szintlépésemmel leszek Tier 4-es. Garukusu, gyere ide, kérlek.
A hiúz az első szóra megjelenik, megáll gazdája mellett és hagyja, hogy Mangle megfogja a nyakánál levő vastagabb bundát. -Vigyázok rád, pajti. -mosolyog le a petre, majd ahogy Hinari és Silence teljesen felkészül esetleg, elindul a vihar felé.

A vihar széle még bőven viselhető - erős a szél, belekap a hajatokba, a ruhátokba, szinte rángatja le rólatok, de nem rosszabb egy nagyobb egyszerű viharnál. A nagyobb gond az, hogy elveszítitek az irányérzéseteket és többször is enyhül, ahogy azt veszitek észre, hogy kifelé sétáltok. A második ilyen esetnél Mangle felétek nyújtja a szabad kezét.
-Maradjunk együtt.
Egymás kezét fogva, láncot alkotva jóval könnyebb a dolgotok, és befele haladva a szél is egyre erősödik. Erősödik, erősödik, már-már elviselhetetlenné válva, majd....
Hirtelen megáll.
Mikor az utolsó hópelyhek is elülnek, egy furcsa hely tárul fel előttetek. Sötétség vesz körbe titeket, de nem a fekete, inkább a sötétkék árnyalataiban tündökölve. A végtelenbe nyúlik, ti pedig egy hópehely mintájú, stabil platformon álltok. Egyszer csak egy kapcsoló hangja üti meg a fületeket, és fénysugár vetül előttetek egy szoborra. A szobor egy nőt ábrázol, prémes kabátban, hosszú haját összefonva hordja, homlokán pánt. Az arca hiányzik, kezeit a mellkasára téve mintha titeket figyelne. Egy hang csendül fel, feltehetőleg a nőé, visszhangzik.
-Mit akartok tőlem?

by **Silence** Kedd Márc. 31 2020, 11:38

Kicsit megnyugodott Hinari érintésétől, és így már egyáltalán nem okozott problémát, hogy munkához láthassanak.
Amit... hát...elrontott. Elszégyellte magát, hogy nem volt elég óvatos, és miután végül nem történt baj, inkább Hinari mögött maradt, és csak akkor nyitott be az épületekbe, ha Hinari is rábólintott a dologra.
Forgószél... az... rosszul hangzik.
De Hinari javaslatai elterelték a figyelmét. Megrázta a fejét a kérdésre. Nincs olyanja. De már nyitotta is le a céhbank paneljét, hogy megnézze, ott talál-e ilyesmit.
Aztán újra nemet intett... Nincs jobb ötlete neki sem... Sajnos.
Mangle pedig végül kimondta, amit ő nem szeretett volna hallani... Be kell menni oda, a viharba.
A szívét megmelengette a jelenet, ami a lány és a petje között zajlott. Így, mikor végül elindultak, már valamivel nyugodtabban lépkedett, kicsit összehúzva magán a kabátját. Nehogy lefújja róla a szél.
Néhányszor előfordul, hogy megkönnyebbülten azt tapasztalja, hogy már nem fúj olyan erősen a szél. A többiek viszont mindig visszafordulnak, mert rossz irányba haladtak.
Harmadszorra Mangle már nem akarja hagyni, hogy újra rossz irányba induljanak, és azt javasolja, kapaszkodjanak össze. Megfogja Hinari kezét, és a másik karjával igyekezve az arcát védeni, egyre nehezebben, és lassabban
küszködik vele, hogy a szél ellenére valamennyire tartani tudja a lépést Hinarival. Nagyon, nagyon küszködik, és már-már feladja, amikor hirtelen, mintha elvágták volna, a szél abbamarad.
Meglepetten pislog körbe, hogy a vihar tűnt el, vagy mi történt? De túl sötét van, hogy lássa... Olyan... kék sötét... Mint a tengerben...
Mielőtt túlságosan messzire jutna a gondolatban, fény gyúl, és egy sziporkázó szoborra vetül.
Eltátott szájjal nézi, mi az, a hantól viszont megriad, és kissé Hinari mögé húzódik.
Rázza a fejét. Ő nem akar semmit... Ő a vihart akarja megoldani... Vagy... ez a szobor csinálja a vihart?

by **Hinari** Pént. Ápr. 03 2020, 11:32

Hát, a mobok sebeztek. Na nem olyan jelentőset, hogy gondom legyen belőle, de így legalább teljesen biztos volt, hogy ez a hely megszűnt védett övezetnek lenni. Mielőtt továbbmentünk volna, írtam erről egy levelet Hoorának: mindenkit értesítsenek a szint új helyzetéről, én bemegyek. Vagyis mi. Rámosolyogtam a lányokra, és amíg Fuwa aggódónak, Mangle inkább lelkesnek tűnt.
- Oh, akkor neked ez az elérhető legmagasabb szint - reagáltam szavaira egy bólintással, merthát ha Fuwának el is mondta korábban, én még akkor nem voltam ott. Ez pedig fontos információ volt; ezek szerint egy esetleges harcnál ő az, akire a legjobban figyelnem kell. Persze Garukusu megteszi helyettem is és elnézve őket, talán mégiscsak jó páros ők ketten - annak ellenére, hogy ilyen távolságtartó kapcsolatot nem tapasztaltam még idomár és petje között. Végül bementünk. Én szorosan Fuwa mellett haladtam, készenlétben, továbbra is éles jártasságokkal, de hiába minden, többször is észrevettük, hogy rosszfelé haladtunk. Pedig csak egyenesen mentünk előre, de... végülis ilyen furcsaságok mindig előfordulhatnak. Akár igaziak, akár csak mi képzeljük őket.
- Rendben - bólintottam Mangle kérésére, amikor pedig Fuwa megfogta a kezem, én pedig az idomárlányét, rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó: nem maradt szabad kezem a fegyvernek. Fuwa pedig egyre nehezebben bírta... már-már csak vánszorogtunk előre, de inkább lassítottam én is, minthogy céhtársam elessen esetleg - Már nincs sok, tarts ki - néztem rá biztatón és húztam magamhoz egészen közel - Mindjárt a közepén leszünk.
Ami azt illeti, ez be is igazolódott - azzal a különbséggel, hogy amíg valamiféle forgószélre számítottam, epicentrummal, az időjárás gyökeres fordulatot vett. Alighogy abbamaradt a hideg szél, már engedtem is el Mangle kezét és húztam elő a Katanát, körbefordulva, hogy felmérjem a terepet: mélykék végtelenség, egy vihar közepénél bőven nagyobb térrel mozogni. Hópelyhek, szobor. Be vagyunk zárva ide. Nyeltem egyet és önkéntelenül is szorosabban markoltam rá a Katanára... és Fuwa kezére is egy ideig. A fényre az arctalan szobor felé fordultam, amikor viszont a hangra Fuwa mögém húzódott, én is beálltam elé.
- Üdvözlet - pillantottam rá, alaposan megnézve magamnak a szobrot, esetleges indikátor után kutatva - Meg szeretnénk kérni, hogy szüntesd meg a vihart, ami a játékosokat és npc-ket is veszélyezteti - kértem őt higgadtan, egyelőre. Ha beszélgetni akar, talán megoldható ez úgy is... nem feltétlen akartam volna harcolni, ha nem muszáj.

by **Argo** Pént. Ápr. 03 2020, 11:54

A ti szavaitok is enyhén visszhangoznak a térben; pedig nem látni semmit, amin visszaverődne. A kék sötétség lassan mozogni kezd, kicsit olyan hatást keltve, mintha egy jéghegy belsejében lennétek, aminek a falát tükörsimára csiszolták mindenfelé, így meg se lehet állapítani, ha van is fal, az vajon mennyire van messze tőletek. A szobor egy ideig csendben marad, majd ismét megszólal, mozdulatlanul.
-Nincs ráhatásom a viharra. Nem én okoztam. Sajnálom.
Mangle a szoborhoz lép és nagyon óvatosan, ujjbegyeivel megérinti, majd felszisszen és hátrál egy kicsit. Hallani a földre eső por halk zaját; a szobor nem kőből készült. Ha közelebbről megnézitek, inkább kővé vált hamu alkotja, ami a legkisebb érintésre is megsebződik és porzik.
Tőletek jobbra egy piros fényű lámpás emelkedik a semmiből fel, majd újabb, hópihe alakú platformok emelkednek fel, mint egy folyosó. Szélesek, kényelmesen elfértek rajta még akár eltávolodva is egymástól, és a rendszer nem engedi, hogy a széléről esetleg lepotyogjatok, mintha láthatatlan falba ütköznétek. Ugyanez igaz akkor is, mikor a végére értek. Az iménti szobor sötétségbe borul, és a platformokon túl, távolabb, ismét hallani a kapcsolóra emlékeztető hangot. Egy alakot láthattok arra, ugyanolyan mozdulatlan, mint a szobor, de most többet mutat, ezúttal a platformokon túl, mintha a sötétségben egy láthatatlan valamin állnának. A iménti nő az, amint egy sziklán üldögél, mellette hatalmas, Fiatal farkas pettel. Gyengéd mozdulattal simogatja a farkas bundáját. Ahogy közelebb mentek, a nő hangja ismét megszólal, de mintha nem hozzátok beszélne.
-Nagyon ügyes voltál ma is, Kaldr. Ezzel már egész biztosan sikerülni fog, az új fegyveremmel gyerekjáték lesz a kazamata. Ha azt végigvisszük, már elég szintem lesz ahhoz, hogy csatlakozzunk a fronthoz. Mit szólsz, Kaldr? A front... végre mi is csatlakozhatunk azokhoz, akik a kijutásunkért harcolnak. Ne aggódj, ha sikerül is végigvinnünk a játékot, én mindig vissza fogok térni hozzád.
Mangle mindenképp közelebb megy, továbbra is Garukusu bundájába kapaszkodva.
-Mi lehet ez? -néz kérdőn Hinariékra.

A katana, mesterséges intelligenciája lévén, észreveheti, hogy valóban különleges szituációba keveredtek. Mintha egyfajta... előző mentésbe kerültek volna. Valószínűleg nem ismeri az ehhez kapcsolható emberi szót, de rád van bízva, hogy szól-e Hinarinak erről vagy sem.

by **Silence** Kedd Ápr. 07 2020, 19:44

Hinari bíztatása és közelsége elég hozzá, hogy ne adja fel, így végül elérnek oda, ahol a szél... már nem fúj.
Mikor megérzi, hogy a hercegő kicsit rászorít a kezére, odanéz rá, és kicsit szorosabban bújik hozzá. Nem tudta volna megmondani, de ösztönösen érezte, hogy a szőke lánynak kis támgatásra lehet szüksége. És... neki is jól esik ez a közelség így, hogy ilyen sötétnek tűnik először a hely, ahova beléptek.
Azátn fény gyúl, és megjelenik a beszélő szobor, amitől megriad, mert elsőre nem tudja pontosan, honnan is szól. Eltelik pár pillanat, mire rájön, hogy a nőalak felől.
Kissé értetlenül pislog Hinarira. Akkor a szobor miatt van a vihar? De honnan tudta a szobor, hogy amiatt jöttek? Hiszen még meg sem szólaltak...
A szobor pedig éppen az ellenkezőjét válaszolja. Kissé félénken kémlel körbe. Ha nem a szobor... Akkor mi okozza a vihart? Hiszen itt semmi már nincs, Hinariék pedig azt mondták, itt kellene lennie annak, ami a vihart okozza.
A piros lámpa felé is odakapja a fejét. Az honnan került ide... És mik azok a hópihék?
Ha a másik két lány nem indul el, akkor ő is a heéyén marad, és gyanakodva nézegeti, mi történik.
Egészen addig, ameddig meg nem látja a túloldalon megjelenő képet. Annak a látványára aztán odaszaladna a nőhöz, miután néhányat pislogott a szoborra, ami éppen ugyan úgy néz ki...
De beleütközik a panellek végét jelző falba. Picit visszatándorodva, és megszeppenve így messzebbről figyeli a képet.
A fronthoz. A szeme sarkából Hinarira pillant. Akkor már találkozott Hinarival? De nem úgy tűnt, mintha Hinari ismerné... Nem érti...

by **Hinari** Szomb. Ápr. 11 2020, 14:51

Még egy ideig hallottam saját hangomat, ahogy egyre halkabban szól; Fuwa közelsége viszont jólesett, kis melegséggel töltött el. A szünet, a szobor kivárása viszont nyugtalanított: mintha megválogatná a szavait? Vagy csak ennyi idő kellett, hogy eljusson hozzá a kérés? A válasszal pedig nem voltunk előrébb, vagy talán... csak egy kicsivel.
Bólintottam.
- Tudod esetleg, hogy ki okozza akkor? - kérdeztem rá, hiszen láthatólag hajlott a beszélgetésre. Mangle viszont közben hozzáért és ahogy hátrálni kezdett, én úgy léptem közelebb magam is és néztem meg magamnak az alkotást. Hamu? Szóval... akár el is pusztíthatnánk, ha akarnánk? Nyeltem egyet, úgy léptem inkább el tőle; nem akartam semmilyen hatást generálni, amíg csak ennyit tudunk. Fuwával együtt kémleltem körbe. A megjelenő piros fényű lámpás a kirakó csak egy újabb darabja volt, utána a platformokkal, amik megjelenése jelezte, hogy arra kell továbbmenni. Választásunk pedig nem igazán volt, nemdebár? Fuwa előreszaladt, én pedig összeszorított ajkakkal siettem utána és kaptam el a karját még éppen a platformok vége előtt:
- Vigyázni kell - mosolyogtam rá féltőn, de valamikor ekkor jelenhetett meg a lila fal is - Úgy tűnik, nem engednek, csak ezeken a hópihéken mozogni. Őket nem fogjuk elérni... - fordítottam tekintetem a fénybe borult újabb szoborra és hallgattam őt. Ugyanaz a nő, ugyanúgy kivehetetlen arccal... a petjéhez szólt, egy farkashoz. Minden szavára odafigyeltem, hiszen fontos lehetett... Egy kazamata, új fegyver, farkas pet... Kaldr. Visszanéztem az előző, sötétségbe borult szoborra. Őmellette nincs ott a farkas.
Megráztam a fejem Mangle kérdésére.
- Nem tudom... talán egy...
- Emlék.
- Emlék - mondtuk ki a Katanával, szinte teljesen egyszerre - De ennyi még nem elég - pillantottam vissza a piros lámpára, ami talán pont magát a múltat jelenthette, szívemet pedig hirtelen megszorította valami. Ha viszont egy emléket látunk, akkor... - Annyi bizonyos, hogy a frontra soha nem jutottak fel - tettem hozzá csöndesen.
Nagy levegőt vettem és hangosan, a végtelenségbe vesző kékségnek tettem fel a következő kérdésem; feljebb emelt fejjel, szomorúan - de mégis úgy, hogy minden jelenlévő tisztán hallhassa:
- A farkasod, Kaldr generálja a vihart? ... Mi történt veletek?

by **Argo** Kedd Ápr. 14 2020, 12:14

A szobor, a nő és a farkas, eltűnik a sötétben, mintha lekapcsolták volna a villanyt róluk. A piros lámpás mutatja nektek tovább az utat, újabb, hópihe alakú platformok emelkednek fel, legalábbis a következő célhely feléig; ott a hópihéket a semmiből felemelkedő sziklák váltják fel. Könnyedén végig tudtok sétálni rajtuk, nem csúsznak, a fal pedig továbbra is megvéd titeket. Már a sziklákon jártok és látjátok a következő szoborjelenetet a távolban, mikor Garukusu megtorpan, és morogni kezd.
-Sss, ss, semmi baj, kicsim, semmi baj. -simogatja Mangle az állat bundáját. Pár másodpercig Garukusu még morog, mintha elmenne mellettetek valami, ami veszélyt is jelenthet rátok, majd abbahagyja, felemelkedik és megy tovább, a belé kapaszkodó idomárral együtt.

A következő szoborcsoporton a nő és Kaldr háttal állnak nektek, mindketten harcra kész, fenyegető pozícióban. Magasra néznek fel, akármivel is állnak szemben, ti nem látjátok, de hatalmas lehet. Mikor elég közel értek, felhangzik Kaldr mélyről jövő morgása, ami sokkal fenyegetőbb és félelmetesebb, mint az imént Garukusu-é volt.
-Ne aggódj, Kaldr! Meg tudjuk csinálni! -hangzik fel a nő hangja, de az reszket, bizonytalan. Sóhajt egyet, és bár a szobrok nem mozdulnak, mint hallanátok a fém csengését és a pixelcsíkok megjelenésének jellegzetes hangját. A nő liheg, kapkodja a levegőt. -...Sajnálom, pajti. Mégis bolond voltam egyedül nekivágni. Nagyon sajnálom. ... De menni fog! Menni fog! Gyerünk, még egy utolsó! Egy utolsó csapás és vége lesz! -ordít fel a végén elszántan, majd egy hatalmas üvöltéssel hallhatjátok, hogy valóban nekiindultak az utolsó rohamnak. Az egész hangot egy éles, undorító hang töri meg, mintha csontok roppannának - pedig ez a játékra nem igazán jellemző. Pixeleső hangját még nem halljátok.
Mangle megremeg, közelebb húzódik a két ligataghoz.
-...Nem sikerült nekik, igaz? -suttogja. -Szegények... hol lehet ez a kazamata?

Határidő: 04.21.

by **Silence** Vas. Május 03 2020, 16:47

A szobor már nem válaszolt Hinari kérdésére, pedig ő is kíváncsi lett volna a válaszra.
Megszeppenve bólint Hinari figyelmeztetésére, és ezután óvatosabban lépked a hópihéken. Nem szeretne megint belefutni a lila falba. Az... olyan kellemetlen élmény.
Szóval... emlék. Akkor ez valamikor régebben történt... De vajon mikor? És hol? Itt? Az emlékek vannak a viharban? De miért csak ezé a nőé...
Elkeseredetten hajtja le a fejét, amikor Hinari azt mondja, nem jutottak fel a frontra... És most itt vannak, mint szobrok... Valami nagyon rossz történhetett velük...
És az sem derül ki, hogy a farkas-e, aki miatt a szinten vihar van, és nem lehet fejlődni.
Végül lassan lépked tovább követve a paneleket, és figyelmesen nézi az újabb emléket. Gyorsan arra a következtetésre jut, hogy ez nem egy jó emlék...
A nő hangját meghallva lassanként egyre közelebb húzódik Hinarihoz, végül belefúrja a fejét a karjába. Ő... ezt nem akarja hallani! Enyhén remegve igyekszik megnyugodni. Nem érti. Miért ment oda a nő? És mi ropogott? És mi történt a farkassal? És... miért nem sikerült Hinariékhoz csatlakozniuk? Ő úgy tudta, hogy ha valamit nagyon akar, és küzd érte, az biztos sikerülni is fog... Akkor velük miért történt baj? Mert abban biztos volt, hogy valami baj történt, amin mostmár senki nem tud segíteni, hiszen csak az emlékét látják.
Kicsit szorosabban fúrja a fejét Hinari karjába, és alig hallhatóan motyogja, hogy elég volt... ő... inkább haza akar menni... Noisehoz, aki hirtelen eszébe jutott a farkasról, és akinek nem szeretné, hogy baja essen.
Ő nem tud válaszolni Mangle kérdésére, hiszen ő sem tudja, hogy sikerült-e nekik.

//bocsi a lassúságért, összeszedem magam mostmár

by **Hinari** Hétf. Május 11 2020, 14:12

Mintha egy háromdimenziós moziba csöppentünk volna. Az események, megtörténtek vagy sem, körülöttünk zajlottak, mozdulatlanul és mégis mozgásban, miközben mi magunk is a kijelölt úton haladtunk előre. Mint azokban a vidámparki bányákban; a kocsi csikorgott a fémen, ahogy a történet képekben haladt előre és mi a hangszóróból hallgattuk a vissza-visszajátszott felvételt. Nem volt miért aggódnom, egyelőre - de éreztem, hogy figyelni kell; ezek egyszer mind fontosak lehetnek még. Persze választ egyik kérdésemre se kaptam és ettől felötlött bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen mi is változott az első szobor óta, ahol a hang még egyértelműen ott volt velünk és értett minket. A piros lámpást néztem, ahogyan fénye bűvkörében sétálunk, talán... egyre távolabb a jelentől. Egyre mélyebben abba a bizonyos barlangba befelé.
- Van itt valami - mondtam ki csöndesen és feszülten pillantottam a mélység felé, amire Garukusu is morgott. Az Észlelésem jelezte, amit a pet is érzékelt és ettől kezdett kellemetlen érzésem lenni - Valami nagy - tettem még hozzá, ám amaz hamar elsuhant mellettünk, így nem volt más választásunk nagyon, mint tovább mászni a sziklákon felfelé. Egészen a következő képig, ami... megmagyarázott pár dolgot.
Ujjaim önkéntelenül szántottak végig ijedt céhtársam tincsein, finoman és megnyugtatón, habár nem volt miért megnyugodni most. Féltőn szorítottam magamhoz őt, de tekintetemen a koncentráció látszódott, ahogyan próbálom eszembe vésni a jelenség minden egyes apró részletét.
- Csontok roppanása... - gondolkodtam félhangosan, összeráncolt homlokkal - Talán a hatalmas bestia spece lehet, valami, amit alacsony élettel aktivál - tűnődtem el, Mangle kérdésére viszont tanácstalanul ráztam meg a fejem:
- Nem biztos, hogy nem élték túl - feleltem, ám a következő kérdésére sajnos nagyonis sejtettem a választ - Ha az ellenfelük, a kazamata főbossának méretéből indulunk ki... valószínű az volt az, ami elhagyott bennünket az előbb. Azaz - húztam el a szám szélét és böktem mellettünk a mélység felé - Pont itt Neutral

Persze ez mind csak feltételezés volt, ahogy nagyjából az összes gondolatom, ami az első szobor óta megfogalmazódott, de másra sajnos nemigen támaszkodhattunk most.
- Menjünk tovább - mosolyogtam a hármasra és ha volt hová, Fuwát ölelve indultam el. A kincsesbánya története a végéhez közeledett; már szinte hallatszódtak a vidámpark hangjai - minket azonban nem fény, gyerekzsivaly és szabadság fog fogadni végül. Azokért előbb meg kell küzdenünk még.

Részemről is sorry a csúszásért, nehéz volt visszatalálni a játékhoz ^^"

by **Argo** Szer. Május 13 2020, 12:53

-.. Kaldr...? Kaldr, mi van veled...?
Újabb sziklák emelkednek fel előttetek, a séta ezúttal viszont sokkal-sokkal hosszabb lesz, szobrot pedig sehol sem láttok. Ahogy elindultok előre, halljátok meg a nő hangját, amint aggódón szólal fel, halkan, miközben a háttérben hátborzongató morgás tőr fel, még elfojtva, de egyértelműen figyelmeztetőn. Mintha a farkas azt akarná jelezni, hogy "ne gyere a közelembe!". Ámbár a léptek zajából ítélve, amik lassan, botorkálva csendülnek fel, a nő nem hallgatott a pet figyelmeztetésére.
-Kaldr! Kaldr, gyere ide! Mi... mi történik veled? Mi ez? Kaldr! Mi történik velünk?
A nő hangja egyre kétségbe esetebbé válik. Ismét halljátok a ropogást, majd a sikolyt, az emlékek főszereplőjének sikolyát, és a farkas vonítását, majd mordulását, ahogy támad. Nem tudni, hogy a nőre-e, vagy valami másra. De valami történt, amit ti már nem láttok. Mire eléritek a következő piros fényű lámpást, sötétség borul rátok. És a nő hangja ismét felcsendül.
-Csapdába estünk. A kazamata bossa valamiféle entitás volt. Nem tudom, miért programozhatták meg pont erre. Nem tudom, legyőzték-e előttünk. Rettentően erős volt, és mikor levittük az életét, nem pixeleződött el. Kaldr... elkezdett furcsán viselkedni. Nem tudom, mi történhetett... de talán... egyszerűen arról van szó, hogy... ez a kazamataszörny kifejezetten... az idomárok ellen készült. Nagyon sajnálom, Kaldr. Ha tudtam volna... akkor még velem lehetnél.

Fény gyúl fel, a sötétség eltűnik, és egy barlangban találjátok magatokat. Minden jégből van kivájva, simára csiszolva, egyes kövek úgy csillognak, mint a kristályok. A hátatok mögött kanyarog tovább a folyosó, előttetek pedig a falak kiszélesednek, és egy nagyobb termet alkotnak. Még nem léptetek be ebbe a terembe, aminek a végén meglátjátok a nőt, immár teljes valójában, egy zöld kristályba zárva. Aranyszőke haját befonva hordja, a tincs végén egy nagyobb fémkarikával, páncélzata alapján T4-es szintű, és kifejezetten a hideg ellen öltözködött. Indikátora zöld, az életcsíkja ugyan piros, de nem moccan, stabil. Lehunyt szemmel mintha csak aludna, mozdulatlanul.
A teremben viszont valami morog, mikor megérzi, hogy ott vagytok. Hinari Észlelése miniboss szintű mobot jelez, de az ő számára természetesen gyerekjáték lenne. Mellette pedig még valamit, amit egyszerűen lehetetlen behatárolni, hogy mi lehet. Mintha egy különös programkód lenne. Csak épp vajon sejtitek-e, mi ez az egész, az emlékek alapján?

Határidő: 05.20.

by **Silence** Szomb. Május 16 2020, 14:11

Hinari közelsége, és simogatása megnyugtatta őt annyira, hogy figyeljen a történésekre, és Hinari magyarázatára. Akkor lehet, hogy nem lett bajuk? Ettől kicsit felvidult. Nem szerette, ha valaki elpixeleződik, akárkiről is volt szó. Főleg ha egy idomár és a petje került bajba.
Az már kevésbé tűnt megnyugtató magállapításnak, hogy egyenesen egy kazamatába sétáltak bele...
Hinari viszont még mindig megnyugtatón átkarolva tovább indult, úgyhogy ő is követte, mert semmi nem lett volna ijesztőbb, mintha most, itt egyedül marad.
A lánynak úgy tűnt, nem lett baja, a következő emlékkép alapján... de... a farkasnak... Mi baja lehet? Örült, hogy Noise most nincs vele, mert neki úgy tűnt, a farkas szenved. Noise legalább biztonságban van a palotában... Noise biztonságban van...
Idomárok ellen... Valószínű Hinari megelőzte, és sokkal hamarabb jutott el a gondolatban odáig, ahova ő most érkezett el: Van itt egy idomár... És egy Pet!
Riadtan, aggódva nézett a hiúzra, és megpróbált odamenni hozzá, hogy megvédje. Bízott benne, hogy ameddig a hercegnő velük van, nincs mitől félniük, de nem lehetett, hogy egyszerre figyeljen Hinari a szörnyre is, meg az idomárra és petjére is. Eldöntötte, hogy most az ő feladata, hogy rájuk vigyázzon, ameddig a céhvezére gondoskodik a többiről.
Az utolsó terembe érve végigfut a hátán a hideg... Nem jó... Főleg az a morgás, és a vörös életcsíkkal mozdulatlanul kristályba zárt nő... Nyelt egy nagyot, de megszorította a karját, a tőle telhetően felkészülve mindenféle támadásra, amire a morgásból következtetni lehetett.
Szemével pedig a nő után annak farkasát is keresni kezdte a szemével. Ugye neki sem lett baja? És őt is ki fogják szabadítani innen? Ugye?

by **Hinari** Szer. Május 20 2020, 13:54

A cselekmény velünk együtt haladt előre: hallottam az újabb hangokat, bár ezúttal kép nélkül és közben az alattunk tátongó mélységet néztem, egyre feljebb és feljebb mászva a sziklákon. A pet, Kaldr egyértelműen valaminek a hatása alá került, programja ellenszegült az idomár utasításának és végül megpecsételte sorsát. Azon tűnődtem, hogy ha a hangok időrendben követték egymást, úgy a nő sikolyával egyszerre vonyított a pet is, és utána támadt. Valószínű tehát nem a gazdájára; akkor a sikoly később érkezett volna - persze csak abban az esetben, ha már minden változót megismertünk, amiben korántsem voltam biztos. Például a ropogásos hang forrását is homály fedte, meg sokminden mást is. Sóhajtottam - ez nem lesz így túl egyszerű.
Főleg, hogy időközben a környezet is változott.
- Garukusuval maradjatok itt, a folyosón - pillantottam Mangle felé komolyan - Egyelőre semmiképpen se lépjetek be a terem területére... vagy ha valamiért muszáj lesz, úgy a peted ne támadjon. De jobb lenne, ha a miniboss programja nem is észlelné őt a harcban, mint ellenfelet.
Tekintetem ezután Fuwára vándorolt, aki bár láthatóan félt, de mégis a páros elé állt védelmezőn. Rámosolyogtam; ám végül mégse kértem semmire őt: nem akartam, hogy baja essen, de a segítsége nélkül nem tudom, le tudnám-e győzni ezt a minibosst előttünk. Rajta állt tehát, hogy mit választ. Belép-e velem, vagy kint marad és vigyáz a hiúzra?
- Az Észlelésem két... valamit jelez, a lányon kívül - tudattam velük is, amit jártasságom felfedni engedett - A morgás valószínű Kaldr, a lény által irányítva, de nem vagyok benne biztos, hogy a miniboss, amit észlelek, ő maga-e. Az a másik valami pedig... ami az egész hátterében áll. Azt kéne kiiktatni - mondtam halkan és a kristályt néztem, benne az idomárral. Rita jutott eszembe és gyomrom rögtön összeszorult, szemeimbe könnyek gyűltek, bal kezemet ökölbe szorítottam. A másikkal előhúztam a Katanát; a fém csikorgása vészjóslón hatott a néma csendben. A nő és a farkas, egyedül szálltak szembe a szörnyeteggel és majdnem legyőzték - tier négyes felszerelésben, azaz valószínű a negyvenes szint alatt. Ez nem okozhatna problémát - furakodott is rögtön be a gondolat a fejembe, az a feltételes mód azonban ott volt; hiszen a nő maga mondta, hogy ellenfelük nem pixeleződött el.
A terem közepére sétáltam, készen a harcra.

by **Argo** Csüt. Május 21 2020, 16:25

Mangle csupán bólint, száját kissé összepréselve, aggódón nézve a terem felé. Kezei Garukusu hátán pihennek, mintha ő maga is kapaszkodni akarna a hiúz bundájába, de Garu maga torokhangon morog a terem felé. Bármi is van ott, nem tetszik neki.

Sil és Mangle a hiúzzal tehát kint maradnak, Hinari pedig belép a jéghideg terembe. A morgás erősödik, és ahogy tartasz a terem közepe felé, a fény megcsillan valamin a szemed sarkából. Arra fordulva pedig meglátod ellenfeled jelenlegi formáját. Hatalmas farkas, de csak másfélszer nagyobb, mint te magad. Bundája hófehér, fogai élesen türemkednek ki a szájából, mint egy kardfogú tigrisnek. A legérdekesebb a szárnyszerű kinövések a hátán, amik zöld kristályfényben ragyognak.

[Küldetés] Skadi hava 218c5cfcfe03556f26b61c20771f5374-creature-feature-kaiju

Kaldr neve és életcsíkja meg is jelenik, ahogy a hajdani pet elindítja a csatát ellened. Lustán, lassan, fenyegetőn emelkedik fel a földről, ahol eddig feküdt, felborzolja bundáját, de még nem támad. Mintha várna valamire, kissé reszketve.
A katana érezheti, hogy valóban egyfajta dupla-minibossal kerültetek szemben. Van Kaldr, megváltozott, illetőleg pontosabban mondva "egybeolvasztott" statpontokkal, és van mögötte még egy, akinek ismeretlenek a tulajdonságai. Az utóbbit nem tudod elérni, de azok a kristályok a farkas hátán gyanúsak.

Garukusu egyre nehezebben visszafogható, ahogy elindul a harc. Mangle alig bírja megfogni, karjait a hiúz nyaka köré szorítja és lábaival próbál valami kiszögelésbe támaszkodni.
-Garu, mi van veled? Mi történik?

Hinari (Sebzés: 115, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia, 4.7 SP kiskörönként.)
Kaldr

Hinari (50. szint): 315/315 HP, 85 páncél, 300/300 CSP

by **Silence** Pént. Május 22 2020, 21:49

Egyetértett Hinarival, és bólogatott is. Jobb, ha Garakusu nem megy a közelébe... még úgy jár, mint Kaldr, azt pedig nem szeretné... Nagyon, nagyon nem!!
Két valami... vagy három, ha Kaldr nem maga a miniboss... Soknak tűnik a hercegnő ellen... De Hinari nagyon nagyon erős! Még nem látott olyan ellenfelet, aki rendes körülmények között kifogott volna rajta... Rendes körülmények között.
Kicsit kételkedni kezdett, hogy jó ötlet-e, ha nem követi ő is, hogy segítsen, de nem tudott ezen komolyan elgondolkodni, mert a hiúz morogni kezdett.
Aggódva nézett rá, aztán az idomárjához fordult.
- Meg-simo-gathatom? - kérdezte, és ha nem kapott egyértelműen nemleges választ, akkor közelebb lépett a hiúzhoz, és ahogy Noise-t szokta, próbálta megnyugtatni, és megsimogatni. Fontosnak tűnt, hogy nyugodt maradjon, és bízzon a többiekben. Úgyhogy igyekezett gondolatban, ahogy a rókájával is szokta elmagyarázni neki, hogy minden a legnagyobb rendben van. És meggyőzni, magával együtt, hogy nem lesz baj, teljesen nyugodt lehet, ameddig Hinari is velük együtt harcol. Nem fog semmi nagy baj történni!
Ő maga elhitte ezt, de úgy tűnik Garakusu nem: egyre hangosabban morgott, és végül Mangle-nek vissza kellett fognia, hogy ne rohanjon a harcba. Fuwa igyekezett, ahogy tudott segíteni neki. Nem, Garakusu nem mehet oda, akkor Hinari nagyobb bajba kerül, és sokkal nehezebb dolga lesz.
- Kér-lek ma-radj! - kérleli a petet, amire a rendszer észrevétlenül kicsit rásegít. Mostmár majdnem biztos benne, hogy jól döntött: Ha nem marad itt, akkor Mangle egyedül nehezen boldogult volna.
Ha szükség volt rá, akkor továbbra is igyekezett visszafogni a hiúzt, de óvatosan, mert nem szerette volna bántani. Közbe pedig ha lehetett, próbált meggyőződni róla, hogy Hinari boldogul

//Képességhasználat:
Minden szónak súlya van (Aktív)
Fuwa hangját nagyon ritkán hallani… Ha mégis, akkor bizony komoly súlya van annak, amit mond. Ez a játéktéren azt jelenti, hogy ha úgy akarja, bármire rá tud venni, ha kimondja a kérését, nem fogsz tudni nemet mondani. (Ez alól kivétel, ha gyilkolásra adna utasítást. Ilyen esetben a képesség nem működik)
Harcban azt jelenti, hogy ha kimondja,
a. egy ellenfélnek, legyen az játékos, vagy mob megválaszthatja a célpontját a következő körre (az adott játékos következő posztja) (így az ellenfél támadhatja akár a saját csapattársát is), illetve az ellenfél helyett ő dobja ki, hogy talál-e a támadás,
b. vagy a képesség használatot megtilthatja (a következő körre, tehát az adott játékos következő posztjában fog hatni).
A beszéd egyrészt koncentrációt igényel Fuwának, így amikor ezt a képességet használja nem támadhat, másrészt nehezére esik, úgyhogy harconként 1x használhatja csak a képességét.

by **Hinari** Pént. Május 22 2020, 22:56

Halkan, megfontoltam lépkedtem egyre beljebb, egyelőre tekintetemet és utamat az előttem álló kristály felé irányítva. Tudtam, hogy nem érhetek el odáig - hogy valaminek meg kell akadályoznia ebben. Lélegzetem fehér ködként szállt fel a jéghideg barlangban, ahogyan kifújtam a levegőt, lassan, a farkas szemeibe nézve. Ott volt, felém mozdult, ám ő sem siette el: úgy méregetett, mint aki nem tudja, mit is várjon az ellentől. Szemeimbe szomorúság költözött, ahogy felismertem őt.
- Kaldr - szólítottam meg. Nem a minibosst; a petet, aki ott volt mögötte, ott volt benne. Akit szoborként láttam korábban, kristályok nélkül.
- Kettő miniboss van. De csak az egyik látható - tájékoztatott a Katana. És amelyiket látom, az sem az igazából. Hallottam Garukusu morgását mögöttem és csak remélni tudtam, hogy elég időt nyernek nekem Fuwáék, amíg kitalálok valamit. Mert tudtam, hogy mit kell tennem - csak azt nem tudtam még, hogyan. Közelebb léptem a farkashoz, fegyverem két kézbe fogtam és elszántan néztem szembe a választással. Egy döntés, amit meg kell hozni. Még utoljára visszafordultam társaim felé, szemeimben ott fénylett a néma kérés. Majd a miniboss felé emeltem tekintetem.
- Nem bántalak. Téged nem.
Leengedtem a Katanát. Behunytam szemeimet, csakhogy a következő pillanatban íriszeim azúrkéken csillanjanak a jég fényében. Felugrottam a bestia hátára, bal kezemmel megkapaszkodtam a kristályban. Marokra fogtam azt... a másik kezemmel pedig ellentmondást nem tűrően vágtam bele a kristályba, minél távolabb a farkas eredeti testétől. Add, hogy külön életcsíkjuk legyen - nyeltem egyet és pillantottam fel. Ha viszont máshogy nem tudok hozzáférni ahhoz - fűztem tovább a gondolatsort - ki kell ugrasztani valahogy Kaldr testéből.
Mondjuk... egy csalival.
Összeszorított fogakkal vártam a támadást, megigazítva a fejpántomat. A megkezdett gondolat fonala elvékonyodott a szívszorító hidegben, én pedig nem kaptam utána. Az lesz az utolsó, amit megpróbálok. Ha próbálkozhatok még egyáltalán.

Egy darab támadás megy a farkas hátán lévő kristályba; a Vikinggyűrű miatt nem fogyaszt CSP-t. A rúnám miatt amíg van páncélom, 10%-al kevesebb sebződést szenvedek el.

by **Argo** Szomb. Május 23 2020, 13:16

Garukusu bár erősen morog, és ugrana, de valami megakadályozza. Szemeit dühösen, fenyegetően veti Fuwa felé, de nem támadja meg, viszont mintha kérlelne, könyörögne, hogy engedje el. Mangle kétségbeesetten kapaszkodik még belé, fogait csikorgatva. A hiúz még marad, a képesség hatása alatt összegörnyedve, a földre lapulva, bőre szinte reszket a kezeid alatt. Teljesen biztos viszont, hogy amint alkalma adódik rá, ki fog törni, veletek vagy nélkületek. Szóval Hinarinak valószínűleg csak ennyi ideje van cselekedni.

Hinari megfelelően gondolkodott. Kaldr nem ugrik ugyan, de fogaival a kardforgató felé kap, igaz, annak sebessége túlságosan is gyors ahhoz, hogy a farkas eltalálja. "Egy miniboss, egy mob, amelyik nem képes eltalálni az ellenfelét", igen érdekes. A fehér bestia forogni kezd, hogy lerázhassa magáról a furcsa kullancsot, ám megáll és felvonít, mikor a katana nyomán a kristály teteje leválik, a földre zuhan és darabokra törik. Életcsík nincs ugyan, de a farkas teste remegni kezd, és a morgások közé olykor nyüsszentések is vegyülnek, mintha egyenesen szenvedne, szabadulni akarna.
A katana érezheti, hogy ez lesz a megoldás kulcsa, csak épp kevés. Bármi is volt, az még kevés, többet kell tenni érte.
A földre hullt kristálydarabok nem pixeleződnek el, viszont mintha furcsa, fekete füst ölelné körbe őket.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Skadi hava

[Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava

Re: [Küldetés] Skadi hava