[Akaito] Hinari vs Leo

by **Leonard** Szer. Aug. 21 2019, 13:40

Leo mindenféle problémázás nélkül csattogott ki a folyosóra gyűrött pólójában, pálmafa mintás rövidnadrágjában, mezítláb, kezében pár sebtiben összehajtogatott ruhával, melynek tetején egy latin betűkkel írt cetli volt: Nestor kaja.
Elbattyogott a szomszédos szobáig, közben elnyomott egy ásítást. Óvatosan bekopogott, aztán mégegyszer, hangosabban. Leo volt olyan előzékeny, hogy korábban már elküldött egy üzenetet Hinarinak róla, szeretné őket egy picit majd zavarni, így a párost nem érhette váratlanul a hang.
Leo újra ásított, miközben várakozott. Nem volt már korán, a fiúnak, aki szeretett éjszakai életet élni, mégis annak tűnt az időpont, főleg úgy, hogy már vagy egy órája bajlódott a rendrakással. A haja kócos volt, és valamilyen porcica gabalyodott bele, ami lassan vált csak pixelfelhővé. Arca kissé nyúzottnak tűnt, szeme alatt karikák húzódtak, pedig előző este nem is a srácokkal, de még nem is egy lánnyal lógott, hanem egy elhúzódó küldetésen volt. Mondjuk egy rövid ideje a lányok egyáltalán nem érdekelték, a srácokra pedig képtelen volt odakoncentrálni. Teljesen el volt varázsolva, és ezt egy nyamvadt cicafüles sárkányidomárnak köszönhette, aki nem volt hajlandó kilépni a fejéből.
Ezért is döntött úgy, hogy valamit ideje kezdenie a szabadidejével, ami el tudja picit terelni a gondolatait. Így tehát küldetéseket vállalt, farmolt, rendet rakott a szobájában, és most felkereste Hinarit, hátha lesz valamikor kedve kicsit gyakorolni.
Akár Alex, akár Hinari nyitott ajtót, szélesen elmosolyodott, és vidáman köszöntötte az illetőt, majd a kezébe nyomta az ajándékot. Jól emlékezett rá, Nestor mennyire jóízűen falatozta a ruháit, és ezeknek a daraboknak amúgy is közel volt már a végéhez a szavatosságuk. Kissé fakók, kissé gyűröttek voltak, az egyik szakadt is, az összehajtogatás pedig kontár munka volt. Leo nem értett a házimunka semmilyen válfajához, és ez jól látszott munkáján is.
Ezután, akármelyikük is állt előtte, kifejezte vágyát, hogy valamikor, akár aznap délután, akár máskor, gyakorolhatnának egyet megint közösen. Nem volt probléma neki Alex jelenléte sem, hiszen a fiú legutóbb is végignézte a küzdelmüket, és egyébként is jófejnek tartotta a srácot. Így aztán nyugodt szívvel invitálta meg őt is, sőt, azt sem bánta volna, ha ellene is kipróbálhatná magát. Neki igazából mindegy volt, amíg a tevékenység egy kicsit visszarántja őt a valóságba. Abban sem kételkedett, hogy Hinari számon fogja kérni rajta a legutóbbi csatos esetet, szinte már készült a faggatózásra, de jó volt ez így. Szívesen beszéletett a céhvezérrel és annak párjával. Akár kínos témákról is, igen. Volt már olyan a viszony közöttük.

by **Hinari** Szer. Szept. 11 2019, 20:54

Az ágyban olvastam. Nem is tudom, mikor olvastam én könyvet - és nem valami Hoora által küldött adatot vagy megválaszolandó iratot -, ráadásul kora délután, még az ágyban. Persze órákkal ezelőtt fent voltunk már, a reggelin is régen túl, ez a nap mégis... olyan nyugodtan és gondtalanul indult, hogy átöltözés után egyszerűen csak visszafeküdtem és elnyúltam a puha takarón.
Megtehettem. Nem volt mitől tartanom. Jelenleg nem...
Alex velem ellentétben fülig érő szájjal járt kelt a kétemeletes lakosztály szintjei között: a menedékház sokáig elhúzódó megnyitójának küszöbén álltunk, szervezni kellett a zenekart és a próbákat, feltölteni a bárpultot és megtervezni a meghívókat, amiket szétküldünk majd - párom pedig lelkesen állt bele a feladatokba és talán épp így történhetett, hogy Leonak jó három percet kellett várnia, hogy végre ajtót nyissunk. Alex mikor teleportált el? Nem is emlékeztem rá...
- Szia, elnézést - mosolyogtam rá a fiúra zavartan - Azt hittem, Al ajtót fog nyitni, de eltűnt... - pillantottam végig céhtársamon, tekintetem pedig rögtön megakadt a ruhakupacon és a cetlin is. Elnevettem magam és átvettem tőle a csomagot - Köszi. Ezzel ellesz egy darabig - forgattam a kezemben, próbálva kitalálni, hogy vajon rejt-e olyan darabokat, amelyeket nem szeretnék a kertben szétszórva szétcincálva látni és már épp azon voltam, hogy megkérdezem a menedékház megnyitóról, amikor ő maga hozkodott elő egy másik ötlettel. Bólintottam: hát persze, ma amúgy sem volt más programom, Al pedig ki tudja mikor jelenik meg újra.
- Mondjuk háromkor a céhkertben? Addig még visszaalszol? - kérdeztem halvány mosollyal, mert észrevettem ám én a nyúzottságát, amit mondjuk nem is igyekezett leplezni annyira - Volt valami tegnap este? - tettem hozzá egy az előzőnél sokatmondóbb vigyor kíséretében, aztán ha Leo nem akarta erőltetni a dolgot, én sem tettem meg ezt. Intettem neki, a ruhákat kitettem Nesnek az erkélyre, azután pedig visszafeküdtem a könyvem mellé: még van egy kis időm ebéd előtt, két fejezet még simán belefér...

by **Leonard** Szer. Okt. 23 2019, 20:21

Leot nem kifejezetten zavarta a várakozás. Addig is elnyomhatott egy jóleső ásítást, beletúrhatott kócos hajába, és megnyúzhatta kicsit arcát. Mire Hinari kinyitotta az ajtót, úgy festett, mint valami paradicsom, a keze nyomán keletkező pirosságtól. Ez persze rövidesen elmúlt, a helyét pedig széles mosoly vette át.
- Semmi gond, jó reggelt! Én sem nyitnék ajtót magamnak Al helyében - röhögcsélt jókedvűen. Aztán rátértek az üzlet tárgyára. Márpedig hogy Leo ruhaselejtezőnek használta Hinariék lakását. Nos, persze az ő fejében ez úgy nézett ki, mint nemes ajándék. Emlékezett rá, hogy régebben is elvitték a régi játékait meg ruháit rászoruló gyerekeknek. Ebben a helyzetben most Nestor töltötte be ezt a szerepet.
Arra persze a fiú korántsem számított, hogy nyúzottsága ennyire nyilvánvaló. Na jó, arra igen, de arra nem, hogy erre rá is fognak kérdezni.
- Áhh, dehogy - legyintett. - Egy erős kávé majd megoldja. Majdnem egész éjszaka egy kazamatában rohangáltam, hogy megtaláljam valami banya elveszett NJK gyerekeit. A végén persze kiderült, hogy azok épp előle bújtak el, mert fel akarta őket falni. Jobban örültem volna neki, ha mézeskalácsház is lett volna a történetben, de persze a játék készítői ennyire nem voltak jófejek velem. Az átkozott öreglány egy lepukkant faházban kevergette az üstjét, és nem volt valami készséges, amikor meg kellett menteni a gyerekeket tőle - magyarázta, habár mire a végére ért, felötlött benne a gondolat, hogy Hinarit valószínűleg teljesen hidegen hagyják küldetése részletei. Talán Jancsi meg Júliska japán sao-s megfelelői érdekelték volna. Nos, Leot is, ha nem rázták volna le, miután megkapta a nem túl kövér, de legalább exp-ben gazdag jutalmat.
Végül aztán, rájőve, hogy talán zavarhat, még gyorsan hozzátette:
- Akkor háromkor a kertben. Köszi. Ott találkozunk - majd egy intés után sietve távozott is a szomszéd szoba felé.

Valójában jóval három előtt megérkezett már. Kint élvezte a melengető napsütést, teljes felszerelésben. Az arca valamivel kisimultabbnak tűnt addigra, habár a karikák nem tűntek el a szeme alól, és a kócos üstökével sem tudott nagyon mit kezdeni. Nos, azzal a hétköznapokban sem sokat, úgyhogy talán nem is számított. Vidáman üdvözölte Hinarit, amikor megérkezett a lány, majd feltápászkodott, és röviden igyekezett bemelegíteni a harc előtt.

by **Hinari** Szer. Okt. 30 2019, 15:16

Igazság szerint egyáltalán nem untatott Leo monológja a tegnapi küldetésről - habár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem valami izgalmasabbra számítottam, mondjuk macskafülekkel és pikkelyekkel, dehát valamikor fejlődni is kell az embernek, nem? Mármint aincradi szinten. Így tehát mosollyal az arcomon hallgattam őt és dőltem neki közben az ajtófélfának, kezemben még mindig a leselejtezett ruhákkal.
- Rendben - nevettem utána jókedvűen, ahogy sietősen hátat fordított, majd egy sóhajjal kiválogattam a bevállalható és nem bevállalható ruhaneműket: előbbieket kitettem az erkélyre, utóbbiakat pedig pár egyszerű rendszerparanccsal megsemmisítettem, még mielőtt bárki bármit is hozzáfűzhetett volna a dologhoz, akárcsak gondolatban is. Majd visszafeküdtem a könyvem mellé. Minden más teljesen ráért még.

Már messziről láttam Leot, vele ellentétben azonban rajtam csupáncsak a Pegazus Bakancsom volt a felszereléseim közül, meg persze oldalamon a Katana: amennyire ő is a sebességre épített, gyorsaságot adó pluszitem nélkül, egy szál karddal már nem lett gyakorlás az a gyakorlás. Vagy legalábbis nem őneki, ami a célunk volt.
- Szia - köszöntöttem én is és elnéztem a bemelegítő mozdulatait, ami még odakintről ragadhatott rá amolyan megszokásként - Van valami, amit kifejezetten gyakorolni akarnál vagy amiben segítség kell? - mértem fel az igényeit derűsen és közben lehívtam a párbajfelkérő menüt - Vagy legyen egy sima technikai harc, képességek nélkül? - mosolyogtam rá, aztán eszembe jutott valami, ahogy tekintetem az előhúzott Katana élén megcsillanó napfényre esett - Oh, persze, kivéve a pernamensemet. Azt nem tudom kikapcsolni - tettem hozzá, de amíg nem kérdezte, nem kifejezetten magyaráztam el neki, nem is jutott eszembe: gondolatban már a harcot kezdtem el tervezni, miközben próbáltam visszaemlékezni, hogy a legutóbbi párbajunk során melyek voltak azok a részletek, amiben a fiúnak még fejlődnie kell. Már nem kellett sok hozzá, hogy utolérje a boss szintjét; én pedig ebben is, mindenképpen segíteni akartam neki.
- Fél- vagy teljes életes legyen? - néztem fel a panelról egy kis idő múlva, majd elküldtem neki a felkérést. Talán a teljes életessel később van vége, de bármennyiszer újrakezdhettük, így ez nem volt előny tulajdonképpen... az első találatos meg a pontosság gyakorlására volt nagyon jó. Így vagy úgy, ha Leo kiválasztotta azt, amelyik legjobban passzolt a mai programhoz, el is kezdődött a visszaszámlálás.

by **Leonard** Szomb. Dec. 28 2019, 12:08

Na jó, ez a bemelegítés dolog egészen bénára sikeredett. Mármint nem csak azért, mert tök sután nézett ki, hanem azért is, mert Hinari közben még bámult is rá. Olyan fejjel, mint aki nem érti, ez miért is jó. És hát egy játékban tényleg nem sok értelme van, de attól még jól esett harc előtt átmozgatni az ember izomzatát, csak hogy érezze, hogy létezik. Vagy valami ilyesmi állhatott Leo mozdulatsorának hátterében, habár elég gyorsan abba is hagyta a gyakorlatot, amint rájött, milyen hülyén néz is ki.
A céhvezér kérdésére hümmögött egy sort, majd az arca kivirult.
- Igazából a találati arányom nem túl jó. Oké, ez azért is van így, mert nem sokat osztok fegyverkezelésre, de azt hiszem, ezen lenne bőven mit javítani. Még a pontjaimhoz képest is túl béna vagyok - vont vállat kissé elszontyolodva, de aztán hamar visszaköltözött a mosoly az arcára. Igazából nem zavarta, hogy bevallotta a hiányosságait, Hinarival szemben pedig még közlékenyebb volt, mivel ő a mentoraként funkcionált.
- A teljes életessel jobb volna, úgy tovább tart - bökött rá aztán a két opció közül a fenyegetőbb hangvételűre. - Nem lazsálni akarok, hanem kihasználni az időmet - meg elterelni a gondolataimat - gondolta, de ezt már nem tette hozzá.
Vajon Mirikával mi újság? Nem igazán futottak össze még a céhházban. Máshol lakhat? Milyen időközönként jár erre? Vajon Hinari meg tudná mondani, ha megkérdezi? Nem lenne túlságosan feltűnő utána érdeklődni?
Elvarázsolva meredt egy pontra, miközben ezen gondolkodott, amit Hinari is észrevehetett. Aztán egyszerre, mint varázsütésre, megrázta magát, akár egy vizes kutya, és arcára visszatért a szokásos mosoly.
- Elnézést, elbambultam. Mondtál valamit?

by **Hinari** Szer. Jan. 15 2020, 10:33

Volt egy mondattöredék, ami megragadta a figyelmem: igaz a találati arány nagyban a fegyverkezeléstől függ, így nem is lehet csodálkozni rajta, miért nem jó, ha kevés rajta a pont, de... amikor Leo megemlítette, hogy a pontjaihoz képest is rossz, belém hasított egypár kellemetlen emlék.
- Igen, tudom milyen érzés - bólintottam az arckifejezésére megértőn és a Katana élén megcsillanó napfényt kezdtem el mustrálni - Nekem is volt régebben ilyen problémám. Sőt, én akkoriban még viszonylag sokat is osztottam fegyverkezelésre, és még úgy is rengetegszer ütöttem mellé - idéztem fel neki és kicsit feljebb emeltem a fegyvert. A napsugarak végigvonultak annak élén, majd eltűntek valahol a markolatnál - Amikor már nagyon zavaróvá vált a helyzet, kaptam meg a pernamens képességemet. Ugyanúgy fontos maradt a fegyverkezelés, de onnantól valahogy mégiscsak javult a helyzet - pillantottam a fiúra mosolyogva, majd bólintottam:
- Kezdjük akkor a találati esélyeknél.
Céhtársam a teljes életes lehetőséget választotta, megjegyzésére pedig jóízűen elnevettem magam, persze korántsem olyan hivalkodón és élesen, ahogy azt több játékostársamnál láttam ezidáig: tetszett a lelkesedése, hogy fejlődni és javulni akar és az idejét hasznosan tölteni. Számára hasznos elfoglaltságokkal, mint mindenki más... Közben a visszaszámláló is elindult, de amíg én felvettem az ilyenkor megszokott pozícióm, Leo mintha lemaradt volna tőlem kissé. Legalábbis gondolatban biztosan.
- Um-m, nem - ráztam meg a fejem enyhe mosollyal - Kin bambultál el? - tettem fel a kérdést sokatmondó pillantással és igen, szándékosan személyre kérdezve rá, nem pedig tárgyra. Eredetileg úgy terveztem, hogy eleinte csak védekezni fogok, de ki akartam próbálni, mennyire tudom már a csata elején kizökkenteni, erre pedig ennél nagyszerűbb lehetőség nem is létezett. Meghát, amúgyis tudni akartam, mi a helyzet velük - és ha véletlen válaszokat is kapok, az csak annál jobb!
Ettől függetlenül persze igyekeztem megragadni a kezdeményezést (feltéve persze, ha a srácot a gong végéig sikerült kibillenteni a koncentrációjából) és elindítani feléje egy gyors, de egyszerű vágást, amit azonban nem fejeztem be, hisz nem a sebzés volt a célom. Ha viszont Leo jól fókuszált és készen állt, úgy nem támadtam, csak intettem neki, hogy kezdjen ő, én pedig védekezésre rendezkedtem be. Lássuk, milyenek is azok a találati arányok pontosan.

Végül elkezdtük a gyakorlást, de nem sokkal később csippant az üzenetjelzőm egy sürgős dologgal. Sajnos ezek mindig benne voltak, így bár nem tudtuk végül befejezni a harcot, de megbeszéltük, hogy máskor folytatjuk majd. Amúgyis kíváncsi voltam rá, hogyan alakul a Miri-Leo kapcsolat - egy szimpla üzenet nem gátolhatott meg benne, de nem ám!

by **Cardinal** Szer. Márc. 11 2020, 13:08

Rendszerfrissítés... Küzdőtér lezárása folyamatban... HIBA! Küzdőtér félbeszakadása azonosítva... Jutalom generálása...

Hinari: 40 exp, 120 arany
Leonard: 40 exp, 120 arany
Katana: 10 exp

Küzdőtér lezárva!

by Ajánlott tartalom

[Akaito] Hinari vs Leo

[Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo

Re: [Akaito] Hinari vs Leo