[Játékos Küldetés]Bűnbánat időben mérve

Ez a melák azt kérdezte tőlem, hogy tudok abban a mesterséges világban másnapos lenni, látszik, hogy egy eléggé tanulatlan emberrel hozott össze a sors. De az is meglehet, hogy a korából kifolyólag volt ennyi tudatlan. Nem tudom, hogy ő mennyivel érkezhetett előbb nálam viszont az fix volt, hogy sokkal többet tapasztaltam nála.
- Nagyon ügyesen. – válaszoltam, röviden, tömören és persze egyhangúan a kérdésére.
Lehettem volna akár mogorva is, de nem volt hozzá semmiféle kedvem ráadásul ez nem is másnaposság volt, vagyis nem olyan, mint a valóságban. De én itt is elvesztettem az emlékezetemet, vagyis egy részét, akarom mondani a valóságban egyszer sem rúgtam be. Ennyire nem. Nem is köszöntem a hegyomlásnak csak magamban örültem, hogy végre elment ám ez nem tartott sokáig. Valaki elkezdett kiabálni, hogy valakit megtámadtak vagy rosszul lett, sajnos már nem emlékszem.

Abban a helyzetben természetesen ez engemet, egy cseppet sem érdekelt úgy tartottam mindenkinek megvan a maga baja.
- Persze, ha valakinek szorulása van máris ugranom kéne? Azt leshetik. – morogtam a bajszom alatt.
Igyekeztem kikerülni az inkriminált területet viszont mindegy igyekezetem ellenére egy pillantást vetettem a földön heverő illetőre. Azon nyomban két dologra jöttem rá, az egyik, hogy ő volt az a lány, akit kerestem. A másik, pedig ami azon nyomban világossá vált előttem miszerint az a lány tényleg zabálnivaló, igaz láttam már nála cukibbat is. Hiába próbáltam nem bírtam ellenállni az ösztöneimnek és félretaszigálva az embereket a lányhoz léptem. Míg ők tanakodtak én elővettem gyógyitalt abban reménykedve, hogy ez segít. Normál esetben senki sem sérülhetett meg a védett övezetben, vagyis valahonnan oda kellett teleportálnia. Akkor erre nem jöttem rá csak később mikor már nem volt ennyire zizi a fejem, mint akkor. Tudom, hogy egy gyenge gyógyital volt, de szándék a fontos. Úgy véltem ha nem használ elő veszek valami komolyabbat.

Végre fény derült néhány kérdésre, de azért még akadt jó pár, amelyik arra várt, hogy végre lerántsák róluk a leplet és napvilágot láthasson a meztelen igazság. Engem persze egyre kevésbé érdekelt ez az egész, viszont valami rémlett, hogy a szavamat adtam, de lehet csak az egészet beképzeltem magamnak. Bárhogy is volt abban az életunt időszakban, ami kicsit is számított az a megszeghetetlen ígéret volt, már ha valaki képes volt arra, hogy kimondassa velem. Pontosan mitől nem tudom, lehet, hogy a rendszer akadt be egy kicsit vagy még valószínűbb, hogy az agyamnak ártott meg a sok szesz, de úgy bámultam magam elé, mint akinek elmentek hazulról. Bámultam magam elé, mint a borjú az új kapura mások azt hihették, hogy nem hallok semmit, pedig én figyeltem.

Mint kiderült egyáltalán nem voltam valami szava hihető ember, de egy dologra még nagyon kíváncsi lettem volna. Ha megígértem annak a szépségnek, hogy segítek akkor miért ittam le magamat pocsolya részegre. Valaminek történnie kellett, mert nem szoktam csak úgy az asztal alá inni magamat. Ráadásul ez egy elég veszélyes vállalkozásnak hangzott így reménykedhettem benne, hogy nem fogok élve vissza térni. Nyomorúságomat csak két dolog enyhíthette, egyik az alkohol másik pedig a game over felírat.

Sajnálatos módon nem sajnálhattam sokáig magamat, mert közbe jött eme apróság meg egy jóképű lovag. Igaz a kasztját nem ismertem a fickónak, de jobban hasonlított egy gáncs nélküli vitézre, mint én. Akart mondani nekik, hogy velük tartok, de féltem, hogy elküldtek volna melegebb éghajlatra ezért némaságba burkolózva a nyomukban maradtam. Ahova ők mentek oda mentem, hogy kijavíthassam a hibámat, vagy, hogy végleg beadjam a kulcsot. Bármit is mondtak nekem én kötöttem az ebet a karóhoz, vagyis még akkor sem szólaltam volna meg, ha megkínoztak volna.

A küldetést inaktivitás miatt lezárom.
K1 a lejátszott 14 körért teljes jutalmat kap:

130 exp, 150 arany
Érclátás: Tier 1, 21 -> 41
9 Bronzérc 3 Munkálatlan Bőr 5 Sida Kő 3 Vasérc
Növénylátás: Tier 1, 21 -> 41
6 Kis Tövisgyökér 2 Faeno Levél 7 Barna Gomba 3 Tövisgyökér 2 Vörös Pitypang