Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

by **Silence** Hétf. Okt. 15 2018, 15:32

Nem állja meg nevetés nélkül Ozirisz butaságát, bár tény, hogy (főleg Szophie szavai után) ő is tudja, hogy ezzel talán értékes pillanatok vesznek el.
Figyelmesen hallgatja a Szophie szavait a ház előtt, de idekint nem szeretné a füzetét elővenni, úgyhogy halkan, erőlködve beszélni kezd.
- Sze-rintem is fon-tos lehet mi van arra -
Egyetért a lánnyal, ő eddig is úgy vélte, hogy érdemes arra körülnézni, ha mostmár úgy gondolja is, hogy jó, hogy tudomást szereztek a házról.

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 15 2018, 16:28

Ahogy sejtettem, Vezér minden gyanakvás nélkül beleszippantott a hintőporba, és öröm volt nézni, ahogy hapcizik össze-vissza. Főleg, hogy Fuwát is sikerült megnevettetnem, szóval már ezért megérte. Szophie reakcióját viszont nem tudtam szó nélkül hagyni. - Hoorának szerintem mindenkivel baja van... - na igen... mit is tudhatna rólam, amikor korábban még nem volt alkalmunk beszélni, és hát ma délután is ahogy betoppanok máris lehord mindennek csak jónak nem. És nem ismer, nem tud rólam lóalkatrészt se. Az egy dolog, hogy hegyekben állnak az akták a megfigyelő alakulat révén, de ahhoz hogy ismerjen, ez nagyjából olyan kevés, mint a lepkefing. - A koncentrálóképességet aláírom, de szerintem nincs benne semmi meglepő, hogy nagyfokú kialvatlanság mellett szétszórtabb az ember – na igen, meg sem tudnám mondani, legutóbb mikor aludtam jól... Abban részben egyetértettem, hogy nem kéne pont most elcseszni az időt mindennel, de könyörgöm... ez az egész fél, maximum egy percet ha igénybe vett, és ennek az időnek a többszörösét elidőztük például a kutyusos bácsinál...

Majd miután a rejtélyes módon odanőtt házhoz értünk, Szophie elkezdett írni Hoorának a fejleményekről, majd a lehetséges alternatívákat sorolta – Na igen, ideális búvóhely azoknak akik rosszban sántikálnak. Már nem az óceánra néző erkély a menő, hanem a saját csatornalejáró... - viszont az, hogy hogyan került ide a ház, rejtély. Kétlem, hogy súlyemeléssel épületeket lehetne mozgatni... bár, teleportáló itemmel, képességgel lehetséges, hogy valaki heccből áthelyezett egy sima üres házat a város másik részéből. Reálisabb, mint az hogy egy erőművész húzza, egy másik pedig tolja, vagy épp tégláról téglára elkezdik felépíteni. - Szerintem is kockázatos lenne a házba bejutni lentről, és valószínűleg lebuknánk, vagy elszalasztanánk az esélyt. Leadtad a jelentést, majd a profibbak eldöntik, mit kezdenek vele. - majd egyetértettem a lány felvetésével – Menjünk, vizsgáljuk ki, hová tarthattak a nyomok. Ha ez egy erődítmény, akkor lehet hogy a külváros felé a csatornában is találunk valami hasonlót... vagy akár egy föld alatt berendezett börtöncellát...

by **Strea** Hétf. Okt. 15 2018, 16:54

A pm-et elküldted, és nagyjából másodpercekkel később már jelzi is a rendszer, hogy Hoora olvasta. Válasz azonban nem érkezik. A másodpercek peregnek, a felétek néző ablakok súlya pedig egyre jobban nehezedik rátok. Ki tudja, ki figyel azoknak túloldaláról? Végül eldöntitek, hogy visszamentek, újabb öt perc múlva pedig már lenn is vagytok a csatornában - vissza tehát a lábnyomok követéséhez. Talán jó ötlet volt, talán ezúttal nem, mindenesetre ahogy egyre gyorsabban és türelmetlenebbül haladtok előre, a rendszer már nem érzékeli pihenőkörnek a tempót, és elkezdtek fáradni - drasztikusabban, mint ahogy azt megszoktátok egy-egy hosszabbtávú futás vagy sietősebb séta közben.
A srác cselekvéspontról beszélt, vagy kitartásról?
Mostmár talán időszerű meglesni a pontjaitokat, és valóban: a maximum kitartásotok a normál szín helyett pirosan jelzi a megváltozott értékeket. Persze a lv-szintetek nem csökken vele, ígyhát egy idő után megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán fogtok-e tudni cselekedni bármit is, ha harcra vagy menekülésre kerül a sor. Nem valószínű. Az út pedig sehogyansem akar eredményre vezetni: sehol egy lazább csatornafedél, egy újabb nyom vagy egy kiskutya. Semmi. Csak a végeláthatatlan egyhangúság...

Idő: 19:22
Kitartások: Ozi 23, Szophie 20 (+9 felszerelésből), Silence 11

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 15 2018, 17:37

Rövid tanácskozás után visszamentünk a csatornába, követve az utat a külváros irányába. Hosszú percekig sétáltunk odalenn, azonban az égadta világon semmit nem talátunk. Semmi korom, hamuban sült lábnyom, sem egy újabb üvegvisszaváltó. Semmi. Csak a végeláthatatlan üresség. Már-már abban is kezdtem kételkedni, hogy tényleg haladunk egyáltalán, vagy csupán a programozók egy újabb tréfájának hála ugyanaz az X méteres szakasz ismétlődik a végtelenségig. És csönd. Sem egy újabb NPC, semmi csörömpölés, kiskutya ugatás. Csak a lépéseink hangja, ami adta az ütemet a következő lépéshez, ami pedig az azt követőhöz...
Nem tudom, mikor kezdtem érezni a fáradtsághullámot. Elsőre nem is vettem róla tudomást, betudtam annak, hogy különösen rosszul aludtam tegnap éjjel, ma pedig csak a rohanás, rohanás, aztán földigérő lecseszés a tűzoltóságon... Szép nagyot ásítottam bele az alagút sötétjébe, és nyitottam le az inventoryt. Először csupán azért, hogy előbányásszak egy termosz kávét, amire aztán ráhúzzak, de akkor szembe tűnt valami. A kitartáspontok drasztikus csökkenése.
- Álljunk meg – szóltam a csapatnak – A kitartásom vészesen lecsökkent, valószínűleg a tiétekből is fogyott... - magyaráztam meg a dolgot – Valahogy az az érzésem van, hogy itt már több nyomot nem fogunk találni. Amíg megbeszéljük, mi legyen, addig pihenjünk egy-két percet, hátha visszatölt belőle valamennyi. Én azt javaslom, forduljunk vissza, esetleg a gyülekezőhely felé venni az irányt. - mondtam a csapatnak – Nekem jelenleg 23-as kitartásom maradt.... Ti hogy álltok? - tettem fel a kérdést, majd vártam a válaszokat, észrevételeket. Gyanítom a többiek is a kitartásuk felét, vagy többet elvesztették, ami meg... nem túl jó. Szophie elég magas szintű, szóval neki is akörüli kitartása lehet, mint nekem, vagy kicsit több, pontozástól és felszereléstől függően. Silence jobban aggasztott, és bár nem tudom, mekkora szintű a lány, van egy megérzésem, hogy ő jobban megérzi. Szerencsére van Súlyemelés III-am, és Teherbírás III-am, szóval ha beüt nála az a szintű fáradtság, ami mellett már képtelen mozogni, akkor egy darabig tudom vinni őt, egy darabig, amíg a pontjaim tartanak... Csupán remélem, hogy elég lesz hozzá a kitartásom, hogy visszajuttassam a gyülekezőhelyre, ha úgy adódna...

by **Szophie** Hétf. Okt. 15 2018, 18:33

Úgy látszott, most az egyszer nagy volt az egyetértés. Mielőtt még tovább indulhattunk volna, elkiáltottam magam.
- Itt valami gebasz van. Biztos beütött az ördög ujja. Szerintem a kocsma erre lesz. - aztán nagyot lendítettem kezemmel, és látványos pördüléssel, kisebb tettetett megingással megfordultam, és visszafelé trappoltam. Hamarosan elértük az üres kisutcát is, így többé nem kellett megjátszanunk magunkat a külvilág előtt. Visszafelé a hintőporos lány sem volt már ott szerencsére. Már kezdtem attól tartani az előbbi megmozdulás után, hogy Ozirisz meg fogja vásárolni a másik üveggel is.
A visszautunk tehát teljesen nyugodtan telt, és hamarosan vissza is érkeztünk a csatornába. Ott aztán annak rendje és módja szerint folytattuk az utunkat, habár a szenes lábnyomokat már rég magunk mögött hagytuk. Tovább haladtunk tehát a félhomályban a döngölt fapadlón. Eleve az is furcsa volt, ha már itt tartunk, hogy egyszer csak döngöltté vált a föld az eddigi beton helyett. A csatornák nem mindig betonból szoktak készülni? Arra már gondolni sem akartam, hogy ezt valaki direkt építette ide, ennyire merész ötleteim még nekem sem voltak. Na jó, talán csak egy motoszkálásnyit fordult meg az agyamban. Azután persze gyorsan elvetettem. Igazság szerint volt elég időm a gondolataimmal megvívni, mivelhogy ahogy haladtunk előre, semmit nem találtunk. Egy idő után kezdtem gyorsabban venni a levegőt, és mélyebben fújtatni, de ez még nem tűnt fel annyira. Bár az agyam egy bizonyos szegletében felütötte fejét a gondolat, hogy jó lenne már egy szék valahol. Mennyi ideje is, hogy nem ültem már le? Ennyi időt állva kibírni, hát hogyne. Mi vagyok én, fizikai munkás? Na jó, bizonyos szempontból igen, az vagyok. Egy harcos túlélő, vagy mi. Viszont ezt a tényt még mindig nem fogta fel a rendszerem, valahol mélyen továbbra is egy kosztümös irodai alkalmazottként tekintettem magamra. Annyi különbséggel, hogy nem voltam senkinek sem az alkalmazottja. Pedig a börtön, ha más nem is, az azért rendesen kicsinálta a régi emlékképeimet, és a magamról alkotott képemet. Mondjuk úgy, erősen torzultak a képzelgéseim. Ettől függetlenül a fizikai munkás képe valahogy még mindig távol állt tőlem.
Amíg így belemelegedtem az okfejtésbe, egyszerre Ozirisz megtorpant. Nem vettem észre, mivel elől haladtam a régebben megbeszélt alakzatunk szerint, de aztán hangosan is megszólalt, így aztán mind megálltunk a kérésére. Érdeklődve emeltem rá pillantásomat, és hamarosan meg is tudtam, mit akarhat.
Szavai hallatán hirtelen megvilágosodott az előbbi gondolatmenetem. Hát persze.. Nemrégiben még meg is kérdeztem tőlük, hogy minden oké-e. Hihetetlen, milyen gyorsan kiment a fejemből a kérdéskör. Most viszont aggódó pillantással nyitottam le a menümet, és böngésztem végig a statjaimat. Amit láttam, nem volt jó, habár úgy tűnt a páncél adta kitartáspontnak kutya baja.
- Úgy látom, csak a magunk által elosztott pontokat tépázza meg a képesség. Ha valaki nagyon fáradt, vegyen fel olyan páncélt, bármit, ami kitartást ad. Esetleg én is tudok kölcsönözni, ha kell, mert rajtam is van olyan. - mondtam a többiek felé fordulva aggódón.
- Szerintem is, itt visszafordulhatunk. Fontosabb a biztonságunk és a felkészültségünk. Hamarosan egyébként is találkozónk van a gyülekezőhelyen. - pillantottam aztán az órámra.
- Így is elég sok mindent találtunk ahhoz, hogy elégedettek lehessünk magunkkal. Itt az ideje felkészülni a fontos harcokra és történésekre, mert az elkövetkezendő órák minden bizonnyal kihívást jelentőek lesznek mindannyiunk számára. - ragadtam magamhoz a szót, és ezzel el is döntöttem. Itt az idő visszamenni. Úgy gondoltam, társaim sem fogják ellenezni az ötletet, és egyébként sem volt most itt az ideje az összeveszésnek, így kérdés nélkül el is indultam az úton, vezetve őket. Így lesz a legjobb. A felkészültség és a kipihentség nagyon fontos lesz. Szóval a gyülekező hely felé vettük mind az irányt, szép sorjában. Felérve az eddigi taktikát alkalmaztuk a továbbiakban is. Magabiztosan vállaltam a döntéseimet, nem tartottam őket rossznak. Ezt a döntést is fontosnak tartottam. Na meg valahol arra számítottam, hogy ha találnánk is az utunk végén valamit, az csakis a városon kívül lehetne. Az pedig túl messze volt, nem fért volna bele az időnkbe a feltérképezés ilyen szintje. Hoora helyében már napokkal ezelőtt elsétáltam volna ezen az útvonalon, nyomgyűjtés céljából. Az utolsó pillanatra hagyva a dolgokat sem kevésbé kockázatos, mint mondjuk tegnap, vagy ma délelőtt lett volna.
- Nekem 29-es a kitartásom. - osztottam meg közben a többiekkel. - Ebből 9-et a páncélom ad. Még bírom egy ideig, nem érzem magam vészesen. Ha bárkinek gondja adódik, szóljon mihamarabb. Fontos, hogy ha baj történne, el tudjunk még menekülni, vagy harcolni helyzettől függően. Igyekezzük megőrizni odafent az álcánkat is, soha nem tudhatjuk.

by **Silence** Hétf. Okt. 15 2018, 19:23

Ment a többiek után, és figyelt mindenre. De hamarosan elvesztek a lábnyomok... Tudta ő.. Eltűnnek egy idő után...Ha siettek volna, talán még utól is érik, aki lemászott onnan... Abban mondjuk már nem olyan biztos, hogy ez jó is lett volnan nekik,...
Életében talán először érzi úgy, hogy lehet... LEHET, hogy neki volt igaza... Legközelebb még ha butaságnak is tűnik ami eszébe jutott, mondani fogja... Lehet azért nem jutott eszébe a többieknek ez az információ, mert ő nem szólt... Buta buta buta lány...
Ő is megtorpan, amikor észleli, hogy Ozi megállt. Neki eddig nem tűnt fel változás, csak a normális, munkás napok után jellemző fáradtságot érezte... Hogy ez ilyen rövid idő alatt nem biztos, hogy egészséges? Hát az neki nem fordul meg a fejében.
Viszont a felhívásra, nem éppen gyakorlottnak nevezhető, de nem is ügyetlen mozulattal lenyitja a menüjét, és ellenőrzi a pontjait. És pislog egy nagyot. Biztos benne, hogy 15 pontja volt a kitartáson... De most csak 11 van, amit ráadásul pirossal jelez ki a rendszer... A biztonság kedvéért megnézi mégegyszer, aztán az ismét előkerülő füzetébe felírja, majd átadja neltek.

Nekem 11 kitartásom van 15 helyett...

Mivel nincs nyom, amint lehetne tovább haladni, ő is rábólint, hogy visszaforduljanak. Nem tudnák megmondan úgysem, hogy hova tartottak azok a nyomok, és időt is vesztenének. Remélhetőleg a másik csapat is talált információkat, úgyhogy nem lesz baj, hogy ezt nem tudták meg...
Megjegyzi azt is, hogy ha baj van, szóljon. Az elhangzott adatok alapján elég egyértelmű, hogy ez neki lesz először problémás. Szóval igyekszik összekapni az ügyességét, és tartani a tempót, amit a többiek diktálnak a találkozási pont felé.

by **Strea** Hétf. Okt. 15 2018, 19:53

Lehet okos dolog volt visszafordulni, amíg még vissza tudtok - így a térképen jelzett pont távolsága sincs lehetetlenül messze, és igaz többször meg kell állnotok visszatölteni a kitartáspontjaitok, de azok a jelzett utcasarokig nem csökkennek annyit, hogy ne bírjátok ki két lábon.
Egy csöndes környékre értek magas házakkal; az egyik árnyékos falat pedig a srác támasztja, akitől a kencét kaptátok.
- Üdv - biccent - A nagydarabtól tudok mindent - int le, mielőtt esetleg nekikezdenétek a mesélésnek, és mutatja, hogy bőven lehet olyan játékos hallótávolságban, akinek Hallgatózását nem vagytok képesek észlelni - Uccu neki befelé - löki el magát a faltól vigyorogva és invitál be egy kocsmába. Felvezet titeket a második emeletre és magatokra zárja az ajtót.
- Nincs sok időnk - szögezi le nyomban - A feltűnés elkerülése érdekében külön mozgunk a másik csapattól. Ők pár perccel utánunk fognak érkezni. Azalatt próbáljon meg senki sem meghalni, jó? - vigyorodik el; persze viccnek szánta a dolgot. Vagy mégsem? - A bejutáshoz mindenképpen, de lehet utána is nagy szükségünk lesz az álcára; nem tudhatják meg, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Arról senki se álmodjon, hogy négyes szintű Rejtőzés nélkül észrevétlenek tudunk maradni - néz végig rajtatok jókedvű grimasszal az arcán - De szerencsénkre védett területen belül legalább az indikátor és a céhlogó nem látszik. Ha odakint tartanák fogva a csajszit, ki kéne lépned a Justice Leagueből - pillant Oziriszra, majd megvonja a vállát.
- Tehát kell az álca. Ezt kétféleképpen érhetjük el: vagy nem szedem le rólatok, ezzel tovább csökkentve a kitartásotok, vagy leszedem és helyette Kinézet Kristályt kell használni, ami viszont nem tart sokáig. Nos, ki hogy dönt? - teszi fel a kérdést és már indul is el az ajtó felé, jelezve, hogy nincs idő hosszasan gondolkodni rajta. Aki kéri, annak megszünteti az álcáját (a kitartásotok azonnal visszaugrik a maximumra) és a kezébe nyom két kristályt, aki nem kéri, az marad ugyanígy. Ha esetleg rákérdeznétek, egy emberen csak párnaponta tudja használni a skillt, tehát az újraaktiváció ki van zárva. Nincs több kérdés? Nincs is rá idő. Indulás vissza az utcára!

Az órátok 19:29-et mutat (mivel a lábnyomok követését 22 helyett 12kor hagytátok abba), amikor megérkeztek újra a ház elé. Akinél kristály volt, annak kerülőúton kellett menni, az előző sikátor kapualjában aktiválnia az itemet és igencsak sietnie, hogy 30-ra odaérjen a ház elé és ne várassa meg a többit.
Nos tehát, itt vagytok újra.
Hogyan akartok bejutni?

by **Szophie** Hétf. Okt. 15 2018, 20:37

Visszatértünk tehát a gyülekezőhelyre, ahol már várt is minket a srác, aki a kinézetünket adta nekünk. Gyorsan felvitt minket tanácskozni egy kocsma emeleti szobájába, ahol nagyon hamar döntés elé kényszerültünk. A pontosabb tervet még nem ismertette velünk, de volt róla elképzelésem, mit is akarhat. Az biztos, hogy nem nyugtatott meg, mi több, csak nőtt bennem a feszültség szavainak hatására, pedig azelőtt sem volt semmi. Az már biztossá vált, hogy a célegyenesbe ért a küldetés, és most fognak kezdődni az igazi küzdelmek. Felizzott bennem az izgalom, és száguldozni kezdett a vérem. Éreztem a bennem szétáradó adrenalint és készültséget. Örültem az érzésnek.. Úgy éreztem egy pillanatra, mintha a börtön játszmáiba csöppentem volna vissza újra. Élveztem a veszélyt. Ha nem vettek volna körül emberek, vagy kellően sötét lett volna, perverz vigyor ült volna ki arcomra. Így viszont sajnos el kellett nyomnom magamban, és csak belülről simogathatott az izgalom érzése.
- Szerintem használjuk a kristályos opciót. Ha valaki esetleg észrevette, hogy a ház környékén gyanúsan ácsorgunk, az emlékezhet ránk, amikor visszamegyünk. A kristállyal fel tudunk ölteni egy új álcát, ami kevésbé gyanús. - mondtam nagy komolyan a többieknek, de a végső döntést rájuk hagytam. Én személy szerint elvettem két kristályt a sráctól, és kértem, hogy vegye le rólam a képességét. Mostanra már én is jócskán megéreztem a negatív hatásait, amik kicsit sem tetszettek. Nem volt olyan hatalmas a kitartásom, hogy ezt hosszú távon bírni tudjam. Vezér ugyan még egy szóval sem jelezte fáradtságát, de ő is sokkal gyorsabban vette a levegőt a kelleténél már régóta. Nincs is másra szükségem, mint egy fáradt és nyűgös, hisztis farkasra. Na nem, azt már bizony nem fogom engedni. Így tehát utunkra eredtünk a pettel a kristályos opció felé. Ott megbeszéltem vele, hogy kinek az alakját vegyük fel, és utunkra is indultunk. Történetesen úgy, mint két kellemes külsejű tejeskávé színű spanyol hölgyemény. Mindketten bűnözők. Valamikor valaki a börtönbe küldte őket, ott találkoztunk velük. És történetesen tudtuk, hogy véletlenül sem jutottak ki onnan még. Az, hogy azóta vajon meghaltak-e, kérdéses volt, de az ott tartózkodásunkkor egyértelműen éltek és virultak, és eszük ágában sem volt meghalni. Úgy gondoltuk, ők jelentik számunkra a legkevesebb rizikót. Először is biztos, hogy nem futhatunk bele önmagunkba. Ha valaki valaha is ismerte őket - bár általában álcában jártak idefent, és a sötétben mozogtak - annak azt mondhatjuk, hogy kiszabadultunk a börtönből, és ezt a mesét még alá is tudtuk támasztani. Szó ami szó, tökéletesnek tűnt a dolog. Habár Vezér nem repesett a női alakért, nem vonyított kiskutyaként sem, amikor fel kellett vennie azt. Igazából az ilyen kérdések kevésbé érintették mélyen, mint mondjuk egy emberi hímet érintettek volna. Az ő szempontjából a nemiség elhanyagolható dolog volt.
Ezek után elindultunk rohamtempóban a kijelölt pont felé. Szerencsére most a kitartásunk már helyreállt, így minden gond nélkül el is értük a házat.

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 15 2018, 21:11

Mint kiderült, Szophie a kitartást adó felszerelések miatt nem érezte annyira a statpontok fogyását, azonban Silence kitartása már némi aggodalomra ad okot. Szerencsére nem volt komolyabb gond, egy-két rövid, rögtönzött pihenőt leszámítva simán kibírtuk. Bár készenlétben voltam, figyelve Fuwát, hogyha esetleg nem bírná, akkor kivigyem ebből az átkozott csatornából. Avagy ha már egy kisebb vagyont elver az ember jártasságokra, akkor nem azért, hogy ne használja amikor szükség van rá. De szerencsénkre nem fajult idáig a helyzet, és elértünk a találkozási pontig, ahol már várt ránk a kencés csóka.

- Végre hazai pálya – jegyeztem meg, kaján vigyorral a képemen, ahogy betereltek minket a kocsmába. Azonban hamarosan csalódnom kellett, a pult helyett a második emelet felé vette az irányt, velünk együtt. Mondjuk amúgy sem lett volna jó dolog a folyamatosan csökkenő kitartás mellé még egy FK/Gyorsaság debuffot is összeszedni, de tanácskozni pont ideális hely volt, nagyságrendekkel jobb, mint az utcán letárgyalni a dolgokat. Mondjuk nem mintha túl sokat mondhattunk volna, hisz Szophie már leadta a drótot egy üzenetben, Hoora pedig továbbpasszolta ennek a csávónak, szóval túl sok újat nem hiszem, hogy tudnék mondani. Ennek a kis megbeszélésnek viszont volt annyi előnye, hogy a kitartásunk nagyjából visszatöltődik, és valamelyest pihentebben (vagy legalábbis kevésbé fáradtan) fogunk nekivágni a következő feladatnak. Ami ezután következett, az viszont teljesen váratlanul ért – Remek... - feleltem kitörő "lelkesedéssel" – Már most? Vagy ráérek a város határán? - kérdeztem vissza. Na igen, ennyit az én szerencsémről. Illetve annak hiányáról. Alighogy beköltöztem a palotába, Hinari eltűnt, és most meg léphetek is ki a céhből... Na mindegy, szerencsére a lényegesebb holmijaim nálam vannak, szóval annyira nagy baj ebből a szempontból nincs. Mondjuk Himécske hiányozni fog, ebben biztos vagyok...
Sokmindenre számítottam a mai nappal kapcsolatban, például arra, hogy érdemes lett volna egy patkolókovácsot felkeresnem még a mentőakció előtt. Mert ugye patkó nélkül elpatkolni nem a legkellemesebb élmény, minden bizonnyal. De arra végképp nem számítottam, hogy még a céhből is ki kell lépnem. Erre valahogy nem gondoltam, véletlen sem. Csak azt nem tudom, eleve benne volt ez is a tervben, vagy sem... de ha visszaidézem magam elé Hoora tekintetét, mintha csak azt gondolná "hát ez meg mit keres itt..." nem lennék meglepve, hogyha a mentőakció mellett a másodlagos cél a Liga megszabadítása lenne a magamfajta entitásoktól...

Majd hamarosan kizökkentem a gondolataim mélyéből, ahogy újabb dilemmához értünk a jelenben. A hogyan tovább dolgokkal ráérek holnap is foglalkozni, egyelőre ott tartunk, hogy energiavámpír pofapakolás vagy kristály. Én személy szerint maradtam volna a kencénél, ha már eddig elszenvedtünk vele, de Szophie észrevétele után már elbizonytalanodtam. Lehet, hogy kiszúrnak minket, hogyha visszamegyünk? Nincs kizárva, a kelleténél kicsit többet időztünk a háznál, csatornafedelet keresve. Végül, rövid hezitálás után a kristályok mellett döntöttem, és megkértem a srácot az álcázós skill deaktiválására. A kristállyal a kezemben körbenéztem, majd egy, az idomárlány felé küldött grimasz után aktiváltam. A grimasz meg tulajdonképpen "hát ez nem nyert, ne is reméld" jelentéssel bírt az én értelmezésemben legalábbis. Jobb ötlet hiányában egy NPC-t képzeltem el, ami talán Fuwának lehet ismerős, a pasas Lobriában a főtéren levő kávézóban szokott kiszolgálni, reggeli-délelőtti órákban. Szóval, hacsak nem a negyedik szinten szoktak lebzselni a gonosztevők, akkor nem valószínű, hogy kiszúrják a cselt. Legalábbis abból kiindulva, hogy délután már másik NPC van a kávézóban, és a szintre látogatók inkább a tengerpart környékén szoktak időzni.
Miután ezzel megvoltam, sietősen elindultam a ház felé, hogy időben odaérjek...

by **Silence** Hétf. Okt. 15 2018, 21:48

A visszafele úton már megérezte a kitartás fogyását... A többiek jelenlétének köszönhető, hogy nem ijedt meg a dologtól, meg annak, hogy fel volt készülve az indokolatlan mértékű fáradtságra. Szerencsére a többiek figyeltek, és éppen elég gyakran álltak meg pár percre, hogy neki se okozzon komoly gondot visszajutni a találkozási pontra.
Viszonozza a srác felé a biccentést, aztán kimerülten még kicsit követi a kocsmába, és fel a lépcsőn. Szegénynek elég soknak tűnik az a néhány lépcsőfok, de végül elbír vele gond nélkül.
Odafent hallgatja a feladatokat, egyre megszeppentebb ábrázattal.
Sőt, amikor a halált emlegeti a fiú, akkor egészen konkrétan és egyértelműen rémült arckifejezéssel pislog rá. Nem tűnik fel eki, hogy poén lenne... Ő pedig hiába próbálkozik... Komoyl bajban egyáltalán nem biztos, hogy meg fogja tudni védeni magát, nem is beszélve mindenki másról, aki esetleg rászorulna a segítségére.
Ezen még erősít egyet, hogy Ozin is észreveszi a... kétségbeesést? Ijedtséget? Nem tudja eldönteni melyikről van szó, de látja, hogy valami gond van neki is.
Nagyot bólint Szophie javaslatára. Bizonytalanul ugyan, de nagyot. Ő semmikép se szeretne ebben az álcában maradni, mert így is eléggé elfogyott a kitartása, ami pedig egyet jelent azzal, hogy semmit nem fog tudni csinálni Hinari érdekben.
Megkönnyebbülve nézegeti az ismerős arcokat, és most nem ijed úgy meg, amikor a kinézetkristály aktiválásával megint nem a szokásos Ozit és Szophiet látja, hanem ismét idegen arcokat.
Példájukat követve ő is aktiválja a kristályt (az első aki eszébe jut Lina, akivel sokat volt együtt miután Grimm befogadta), és elindul a számára könnyebben követhető után vissza a házhoz (csatorna után nem emlékszik már, merre volt)
A házhoz érve kíváncsian pislog, hátha megtudja állapítani, van-e bent valaki, esetleg van-e valami oldalsó bejárat, ahol be lehet osonni észrevétlenül.
- El tud-juk tere-lni vala-hogy a fi-gyelmet, amed-dig tyú-kot lo-punk, vagy más-hogy oso-nunk be ér-te?- kérdezi halkan, igyekezve úgy tenni, mint aki tényleg valami eféle csínytevésen töri a fejét.

by **Strea** Hétf. Okt. 15 2018, 22:43

- Szerintem ráérsz vele - feleli kapásból - De persze, ha időt akarsz spórolni, már most kiléphetsz. Bár ha lejár a kristály, onnantól már tökmindegy, nem? - teszi hozzá nyugodt mosollyal, kizárólag a praktikai szempontokat figyelembe véve - az érzelmi részét nagyjából elkomolytalankodja, nem is foglalkozik vele különösképp. Persze magadtól is rájöhetsz mostmár, hogy valószínű nem fogtok kimenni a védett övezetből, pár másodperc múlva pedig már mindannyian a saját alakotokban sétáltok a zsákutca végén lévő, különös ház felé, ki ki a maga kristályait szorongatva.

- Azért ennél több kreativitást vártam - ingatja a fejét az immáron magas, jólöltözött úriembernek kinéző srác, elnézve, ahogy ott álldogáltok, minden ötlet nélkül. Silence-re persze nem vonatkozott a mondat, sőt, a fiú rá is kacsint és már szóra is nyitja a száját (talán pozitívan vagy negatívan akarta véleményezni az ötletet), amikoris megnyikordul a mögöttetek lévő ajtó.
- Ez aztán döfi - lép ki rajta egy meglehetősen alulöltözött nő, rúzsozott ajkait bunkó vigyorra húzva. Ismerős nektek? Az ismeretlen nevű, harmadik alak azok közül, akiket Sil felismert - Ilyen frankón béna szöveggel se érkezett még ide senki. Tudod kicsi lány, tyúkjaink azok éppen vannak - fűzi tovább a szót, a többiekre rá se hederítve - De nem hinném, hogy akármelyik is a te eseted - kacsint, majd kiköpi a rágóját. Körbenéz. Tekintete megállapodik a két spanyol hölgyeményen. Elismerőn füttyent egyet.
Már épp rátenné a kezét Silence derekára, amikor vezetőtök megállítja a mozdulatot.
- Elnézést hölgyem, de ők velem vannak - mondja szenvtelen nyugodtsággal, és rámosolyog a nőre. Amaz jól végignéz rajta, horkant egyet majd félreáll:
- Fáradjanak beljebb - köpi a szavakat, és kitárja az ajtót. Nincs más választásotok, mint bemenni előtte - vagy Silencet és a srácot inkább egyedül hagyjátok a nőszeméllyel, aki egy szempillantás alatt ki tudta játszani Hinarit?

Odabent egy kis előtér fogad titeket. Egy harminc körüli, lila sapkás, unott csávó néz rátok egy asztal mögül, szék sehol sincs.
- Hát ezek? - kérdezi, nyilvánvalóan nem tőletek.
- Ne'tom. Itt szaglásztak, behoztam őket - becsukja mögöttetek az ajtót és nekitámaszkodik - Valami dolguk lehet. Egyenesen ide jöttek az utcavégről. Még jó, hogy nem tíz perce mentem el inni. Te aztán leszartad volna az egészet, mi? - röhög, szemét azonban le sem veszi a lányról.
A férfi végignéz rajtatok, majd Oziriszhez fordul:
- Áru vagy megbízás? - teszi fel a kérdést, leintve Hoora emberét, aki válaszolni akarna. Hogyan reagáljátok le a szituációt, mit tesztek?

by **Szophie** Hétf. Okt. 15 2018, 23:25

Na persze, már gondolhattuk volna az első pillanatban, hogy nem feltétlen jó ötlet a ház előtt, nyilvánvalóan feltűnően ácsorogni, mi több, ott megkezdeni a tanácskozásunkat. Arról nem is beszélve, hogy egy valamirevaló bűnbandában minimum egy személynek van magas fokú hallgatózása. Szinte meg sem kellett volna lepődnünk tehát, amikor a csajszi Silver hangjára kilépett a házból. Pedig pontosan ezt tettük. Mindannyian meglepődtünk. Vezérnek volt annyi lélekjelenléte, hogy ne morogjon rá a hölgyre, nekem pedig még annyi is, hogy megrebegtessem felé a szempilláimat. A kinézetéből ítélve valahogy adta magát, hogy ezt kell tennem, habár fogalmam sem volt, miért is csinálom. Ami ezek után következett, az egyre bizarrabb és bizarrabb lett, habár úgy tűnt, semmiféle kibúvó nincs a történtek alól. Megfogtam hát Vezér kezét, és a megnyugtató érintése mellett elindultam befelé, szorosan Ozirisz nyomában. Ezerrel dobogott a szívem, de a kipirulás szerencsére barna bőrömön most nem úgy látszódott meg, mint a hófehéren látszódott volna. Az izgalom viszont nem járt együtt különös mód félelemmel. Nem a szokásos értelemben. Most az adrenalin irányított. Továbbra is élveztem a szituációt. Az agyam egyre csak dolgozott a lehetséges folytatási módokon, és a szituációt igyekeztem elemezni. Ez a helyzet egyre csak abszurdabb lett, de a környezet lassan kezdett egyfajta felismerésként körvonalazódni az agyamban. A nő a túl rövid és kirívó ruháiban. A kérdés: Áru vagy megbízás. A szó: Tyúkok.
Na mármost itt volt az ideje, hogy a fejemben ezek a dolgok egy borbélyházzal párosuljanak, és máris kiderült, miért füttyentett ránk nézve a hölgyemény. Szóval mi lennénk a szexi spanyol ikrek? Már csak arra kellett volna rájönnöm, hogy azzal teszek-e jobbat, ha most szexuális mozdulatokkal az asztalra vetem magam, és fedetlen combomon végighúzom a karjaimat bemutatkozásként, vagy pedig azzal, ha szolgamód megalázkodom uraim és parancsolóim, na meg futtatóim előtt. Valahogy sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy meg kelljen ismernem egy utcalány etikai kódexét. Mit szabad és mit nem szabad tenni, miközben adás-vétel folyik a feje felett. Végül rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy meghúzódom, amíg a férfiak elintézik az üzletet, már ha tényleg emberekkel akarunk itt kereskedni. Remélem, boldog lesz, hogy eladhat minket, úgysem kedvelt egyikünket sem már egy ideje. Aztán pedig jön a nehezebb része. Bár ha Hinarit is oda zárták, ahova minket fognak, akkor legalább több esélyem lesz kiszabadítani. Magammal együtt. Mielőtt csúnya dolgokban lenne részem.. Például egy átalakulásban. Nem tudom, mit gondolna róla bármelyik vendég, ha a spanyol lány helyett egyszer csak Vezér meglengetné a lompost. A szó minden értelmében.
Az persze más kérdés, hogy lehet, hogy totálisan félreértettem a helyzetet, és nem is erről van szó, hanem másféle áruról vagy megbízásról, vagy franc tudja, miről. Ezt viszont nem nekem kell kiokoskodni. Én most utcalány szerepben tetszelgem. Így aztán nem csináltam mást, mint kihívóan kihúztam magam. Mégis csak egy büszke, magas rangú, sokat érő utcalány vagyok, az elitek közé tartozom. Remélem, Ozirisz magas árat fog kérni értem. Ennél többet viszont nem engedtem meg magamnak. Az ilyesfajta üzlet a stricim dolga.

by **Silence** Kedd Okt. 16 2018, 00:09

Óvatos próbált lenni, és a kacsintást úgy értelmezi, hogy nem volt butaság, amit csinált… De… enyhén szólva sem erre számított. A házból ugyanis egy nő jön elő az egyik alakkal akit felismert, és egyenesen a csapathoz… Hirtelen megijed, hogy butaságot csinált… És hogy az egész küldetést komoly veszélybe sodorta, a többiekkel együtt… Félve egy lopott pillantást vet arra, akit a csapatból leginkább ismert: Ozira, remélve, hogy ki tud találni valami okosat. Megmozdulni nem mer, nehogy valami olyat csináljon, ami gyanús. Béna szöveggel… Tudja, hogy nem olyan ügyes, se nem kreatív, de valahogy így, hogy nem a társai mondják neki, hanem azok, akik talán komoly veszélyt jelent rájuk és Hinarira… Iszonyúan érzi és szégyelli magát, amiért ilyen butaságot csinált… És szabályosan retteg, hogy mi fog történni… Komolyan küzd magával, hogy ne kezdjen sírni, ne próbáljon elszaladni, és ha lehet, akkor ne is remegjen az idegtől.
Egy picike megnyugvást jelent, hogy a fiú, aki csatlakozott hozzájuk, a védelmébe veszi. Ez segít neki hogy a remegés ingere elcsituljon kicsit. De ettől függetlenül továbbra is retteg, és csak valamelyik társa közelében maradva, nagyjából a menet közepe táján sétál be az épületbe, riadtan pislogva körbe, keresve, hogy merre lehetne talán… Nem, azzal csak még nagyobb bajt csinálna… Nem szaladhat el… Nyugton kell maradnia, hogy ne hátráltassa mégjobban a küldetést, és sodorja még nagyobb veszélybe Hinarit…Nyugton… Lesüti a szemét a lila sapkás férfi előtt. Nem akarja, hogy a tekintetéből kiderüljön, mennyire megijedt… Nem szabad… Nyugton kell maradjon… Csak azt reméli, hogy a társai tudnak valami okosat mondani.
Kihagy egy ütemet a szíve, amikor a nő közli, hogy "szaglásztak"… Nagyon jól tudja mit jelent ez a kifejezés, és abból, hogy a nő ezt mondta, nem tud másra következtetni, csak arra, hogy tudja, hogy mit kerestek, azt is… Szeretne elsüllyedni, vagy láthatatlanná válni, vagy akármi… Ő annyira igyekezett, hogy ne mondjon olyat, ami veszélybe sodorja a küldetést… és most úgy néz ki, hogy mégis éppen ezt tette…. De egy pillanatra sem emeli fel a tekintetét, csak reménykedve, és félve várja, mi fog történni.

by **Ozirisz** Kedd Okt. 16 2018, 00:40

Ahogy választ kaptam a sráctól, ismét rá kellett jönnöm, hogy túlkomplikáltam a dolgot. Nem megyünk a védett övezeten kívül, úgyhogy hála az égnek nem kell kilépnem a céhből. Nagy megkönnyebbülés, és legszívesebben csak röhögnék magamon, vagy a fejem verném a falba, hogy már megint hogy benéztem a dolgot. Na igen, hajlamos vagyok kapásból belekavarodni a dolgokba, főleg ha nagyon felpörögnek az események. De szerencsére összeállt a kép, hogy hoppá, az még bőven a városfalon belül van, szóval nem kell az álcázás miatt semmiféle céhből kilépősdit alkotni... - Jah, ez igaz, ha lejár a kristály, lejár az álca. - válaszoltam a srácnak. Lehet szabadidőmben írok egy tanulmányt a kialvatlanság, a stressz és a kognitív agyfunkciók hanyattlása közti összefüggésekről...

Kicsit később már a ház előtt voltunk, és megmosolyogtam Silencet, ahogy végre egy kicsit beszélt, és amit beszélt. Valahogy eszembe jutott egy régi sztori, amit egy öreg gépi karaktertől indult, hogy a migránsok lopják a tyúkokat. És hát mire gondolna az ember migráns alatt, egy nemrég felszabadított szinten, ami azért még nyomokban koboldokat tartalmaz. Mindenesetre mire bármit is reagálhattunk volna, már jött is a fogadóbizottság. Először nem voltam benne teljesen biztos, de ahogy teltek a másodpercek, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ő az egyik, aki elrabolta Hinarit. Egyszerre lettem ideges, hiszen ha Hinarival elbántak, akkor minket megeszik reggelire... illetve mivel este van, inkább vacsorára. Ugyanakkor egy minimális megkönnyebbülést is éreztem, hogy végre jó nyomon jártunk, végre van valami...
Ami viszont nyugtalanított még, azon kívül, hogy tudjuk ki ez a nőszemély, az maga a helyzet. Talán nem épp a legszerencsésebb volt a lányoknak az álcázás, de lehet, hogy pont ezzel sikerült bejutnunk az oroszlán barlangjába? Ez a hely, a fogadtatást elnézve, kb mint egy bordélyház, vagy egy ókori rabszolgapiac. Szerencsére (vagy épp sajnos) bebocsátást nyertünk. És itt lettem még nyugtalanabb, amikor a benti csávó feltette a kérdését. Amennyire tudtam, próbáltam leplezni az idegesség tényét, remélhetőleg erre a kristály is rásegített egy kicsit. A kérdés pedig nemes egyszerűséggel csak ennyi: áru vagy megbízás?
Az adrenalintól felpörögve villámtempóban cikáztak a fejemben a gondolatok. Tudtam, hogy ez egy fontos kérdés, ezen múlhat minden. A többiek élete is. Ha elszúrom, mind itt maradunk. Most kell okosnak lennem, és jól döntenem. Ha azt mondom: áru? Merek fogadni, hogy a lányokat rövid időn belül elvinnék innen, és vagy a halál várna rájuk, vagy sokkal rosszabb... Ha pedig azt mondom: megbízás? Vajon mit érthetnek azalatt? Miféle megbízás? Lehet, hogy puszta véletlen, hogy pont egy hasonló megbízást várnak? Vagy az esti "nagy durranással" kapcsolatban valami? Esetleg csak beugratós kérdés? Nem tudom... megfordult a fejemben az is, hogy mivan, ha már előre isznak a medve bőrére, kialmolják a céhbankot, és elverik a rengeteg aranyat ilyen-olyan fogságba esett lányokra? Nem tudom...
Az ajtót a világ bunkósága őrzi, a felmentő csapat pedig öt perc múlva érkezik. Illetve négy, mert vagy egy perc eltelt a tikokkal az épület előtt. Szóval csak az időt kell húznom egy kicsit. Ha a megbízás mellett döntök, akkor vagy beletenyerelek valamibe, vagy jól ráfázunk. Ha pedig az áru mellett, akkor lehet hogy a halálba küldeném Szophiet és Fuwát egyaránt. Feltéve, ha arra az árura gondolnak, amire Szophie is. Az áruval pedig akár tudnám húzni az időt, avagy alkudozni, és közben beér a felmentősereg. Így végül megszólaltam: - Áru – hidegen, és érzelemmentesen, mint valami bankár vagy tőzsdecápa, akinek a szeme helyén is dollárjelek forognak.

by **Strea** Kedd Okt. 16 2018, 01:27

Csönd. Egy pillanatra minden megáll, ahogy Ozi kimondja a szót. A férfi kérdőn a nőre pillant, az érdektelenül megvonja a vállát. Telnek a másodpercek, aztán az előttetek ülő játékos végre megszólal:
- ... He?
Jepp. Ennyit bír kinyögni. A csajszi pedig csak felröhög mögöttetek:
- Azaz nem akarja kifejteni, seggfej - vonja le saját következtetését, és előrébb lép - Ez unalmas. Elmentem - jelenti ki, majd azért távozás előtt még odalép Silencehez, és a fülébe súgja - Majd később, babám - kacsint rád és kezét végighúzza a karodon, egészen a nyakadig. Olyan gyors, hogy támogatódnak esélye sincs megakadályozni. A sapkás férfi kelletlenül elhúzza a száját.
- Álmodban, nyomorék - jelenti ki, de olyan hangsúllyal, amiből szinte kiérezhető a győzelmi mámor: igen, végre ő is vissza tudott szólni valamit! A nő csak elröhögi magát, dob egy puszit a három "lánynak", és kitárja az ajtót.
Ő maga is meglepődik azon, aki a küszöbön fogadja. De talán ti nemkülönben.
Kuden Rok személyesen, hátán egy bazinagy pallossal. Tudjátok, az első azok közül, akiket korábban Silence felismert.
- Az útban állsz - közli a nővel, aki csak horkant, és a férfi hóna alatt elegánsan lehajolva eltakarodik a legközelebbi kocsmába. Legalábbis reménykedhettek valami ilyesmiben.
Eközben a lila sapkás férfi megköszörüli a torkát:
- Amennyiben a főnökkel akarnak tárgyalni, fel kell hivnom rá a figyelmüket, hogy az épületben sem a levelezőrendszer, sem a teleportkristály nem működik, és egymással sem beszélhetnek hangosan... - A harcos a felsorolásra magabiztosan elmosolyodik, de ezt talán csak Szophie veheti észre ötötök közül - ... Az épületben az egyik kollégám fogja magukat vezetni. Ha elbóklásznak, annak súlyos következményei vannak. Szabályzatunk nem enged meg semmiféle kihágást, és ezt ügyfeleinknek is el kell fogadnia - fejezi be a monológot unottan, és a baloldalán nyíló ajtó felé int.

Hamarosan meg is jelenik az említett kolléga, és Ozi feje felett bizony kigyulladhat az a bizonyos villanykörte, ugyanis nagyon, de nagyon ismerős számodra a fickó. De honnan is? Hisz annyi emberrel találkoztál... nem rémlik? Vagy eszedbe jut a szenes kéznyom, és összekötöd a kettőt? Ez rajtad áll, mindenesetre nem beszélhetsz róla, hiszen itt mindenki hallaná.
- Üdvözletem, David vagyok - hajol meg a srác - Kérem kövessenek.
- Hé kishaver, ha a főnökhöz viszed őket, csatlakozom - jelenti ki Kuden Rok, és aki Davidet figyelte eközben, észrevehette az enyhe befeszülést a fiú tagjaiban - Úgyis dolgom van az ipsével, ne kelljen kétszer fordulnod - bólint nagyot, mint aki ezt a kérdést ezennel el is döntötte. Bevágja maga után az ajtót és a sor végére áll. Indulhattok. Elindultok?
- Jah és mégvalami - szól utánatok a férfi - Majd elfelejtettem. Az ajtón túl minden álcázást elősegítő item vagy képesség deaktiválódik. Ezt ne felejtsétek! - majd hozzáteszi - Sikeres tárgyalást!

by **Silence** Kedd Okt. 16 2018, 14:05

Ozirisz válaszolt a kérdésre, Fuwa számára meglepő könnyedséggel. Ez neki jó jel… Ozi ezekszerint rájött valamire… Ugye?
A lila sapkás férfi reakciója nem a legbíztatóbb számára. A nőé kicsit enyhít rajta, de egyáltalán nem nyugszik meg.
Sőt, végigfut a hátán a hideg, amikor a nő a közelébe jön, és a fülébe súg… Nem akar találkozni vele többet… nem szereti ha hozzáérnek… Ezt az egész helyzetet nem szereti… Minél előbb ki akar jutni… Már abban sem biztos, hogy Hinarit így ki lehet juttatni…
Főleg azután, hogy az ajtóban megjelenik egy másik kellemetlenül ismerős alak, Kuden Rok. Csake egy pillanatra emelte fel a tekintetét, de azonnal vissza os szögezi a cipője orrára… Hirtelen megfeledkezik az álcájáról, és lesápad. Csak fel ne ismerje az az alak…
Se levelező rendszer, se teleportkristály, és nem is beszélhetnek hangosan… Ez vajon a füzetére is vonatkozik? Eszébe sem jut magára haragítani a társaságot, viszont fogalma sincs mit kellene csinálnia… Teljesen elveszettnek érzi magát…
Óvatosan elővesz egy üres papírlapot, meg egy ceruzát és közben félve figyeli, hogy engedik-e neki a "vendéglátók", vagy nem… Ha nem intik le, akkor leír egy kérdést, és a társainak (először Ozianak) adja ,megpróbálva nem tenni semmi olyan mozdulatot, ami még gyanúsabbá tenné a helyzetet.

Sokáig fog tartani?

Nem meri azt a kérdést leírni, hogy mit fognak most csinálni, mert nem biztos benne, hogy nem fogják-e elvenni, és nem szeretné még nagyobb kalamajkába keverni a társaságot.
Persze még mindig sápadt, miközben fél füllel hallja a párbeszédet David és Kuden Rok között… Velük jön… Az álca akkor jut megint eszébe, amikor a lila sapkás azt említi, hogy az ajtó túloldalán nem működnek az álcázó itemek… Egek! Ha velük tart, akkor biztosan fel fogja ismerni őt! Az ijedtségtől kicsit megszédül… Mit csináljon?

by **Ozirisz** Csüt. Okt. 18 2018, 00:20

Ahogy válaszoltam a nekem szegezett kérdésre, hirtelen megállt az élet. Csend lett, gyanús, és kényelmetlen csend, szinte a szúnyogok zümmögését is kristálytisztán lehetne hallani. Majd egy fél örökkévalóság múlva a kérdező is csak egy "...He?"- tudott kinyögni, de szerencsémre a világ bunkósága akaratlanul is kirángatott a trágyából. Na igen, ha épp bizniszelni megy az ember, akkor nyilván nem osztja meg a bizalmas dolgokat a portásokkal, nem igaz? Silence miatt jobban aggódtam, ahogy a bunkóság továbbra is próbálkozott nála. Bár az álcának hála, szerencsére ha ezt letudtuk, utána nem kell aggódnia azon, hogy legközelebb is felismeri a nőci. Azonban további fordulatok jöttek, betoppant még egy "ismerős", Kuden Rok. Igen, ezt az embert már egyből felismertem, főleg hogy már számítottam a felbukkanásukra. A nőszemély felbukkanásánál már sejtettük, hogy jófele járunk, és ezzel már beigazolódott, hogy bizony így van.
Amikor a lila sipkás elkezdett felhomályosítani az itteni szabályokról, kicsit váratlanul ért, de valahogy sejtettem, hogy ilyesmire kell számítani. Elvégre ha nem lenne blokkolva a teleportálás, akkor Hinari simán meg tudott volna lépni, kivéve ha elveszik a kristályát. Amire minden játékos vigyáz, mint a szeme fényére. Tehát, ezt feltételezhetjük igaznak, ahogy azt is, hogy valami úton módon blokkolták az üzenetküldő rendszert is. Ez megmagyarázza, hogy miért nem tudtuk elérni Hinarit, és amit a csóka kifelejtett, a helyzetjelzőt is blokkolja, vagyis nem látszunk a térképen a külvilág számára. Még szerencse, hogy Szophie a koordinátákat átküldte Hoorának, különben érdekesen találna ide, az biztos.
- Na igen, nem lehet elég óvatos az ember a mai világban – szólaltam meg hangosan, próbálva továbbra is hidegen és lehető legnyugodtabban, hogy véletlenül se keltsek gyanút – Tetszetős biztonsági rendszer, lehet nekünk se ártana egy hasonlót kiépíteni ottholra – tettem hozzá. Avagy egy kicsit próbáltam húzni az időt, hogy a másik csapat is közben beérjen. Bár ha jól sejtem, ők a csatorna felől fognak érkezni, tehát előbb-utóbb el kell indulnunk tovább. Ami viszont ezután következett, az abszolút váratlanul ért. Az ajtón átlépve lekapcsolnak az álcázó itemek és skillek? Mi a manó? És hogyan? Kattogtak a fogaskerekek, hogy most mi lesz. Egyértelműen húznunk kell még az időt, de túl sokáig sem maradhatunk, mert akkor lejár a kristály, és annyi meg egy bambi, és nem jutunk be. Közben ellenőriztem, a másik kristály még a zsebemben, ahogy a nemrég vett hintőpor nagyrésze is, elvégre csak Vezér szippantott fel belőle egy utcát. Szóval valamit ki kell találnunk. A Fuwa-felől jövő papírlap pont jókor érkezett, segített tompítani az aggodalmat, vagy legalábbis rá tudom fogni a papírra is. Meg adott egy kis időt még, amíg válaszolok.

Ozirisz írta:Nyugi, nem sokára már odaát a második sörünket isszuk a Kristály Presszó kapujában kiülve a teraszra.

Beletelt pár másodpercbe, amíg végiggondoltam a választ, de a gondolkodás tényét tudtam leplezni azzal, hogy szándékosan gyöngybetűkkel írtam a lapra. Avagy a kellemest a hasznossal, és egyúttal egy kósza gondolatot, ötletet is megpróbáltam megosztani a csapattal. - Príma – válaszoltam, amikor visszaadtam a lánynak a papírt. Remélhetőleg neki elég utalás, hogy a tényleges üzenet a prímszámokban rejlik, és remélhetőleg tudja hogy mik azok. És a megfelelő, "prímszámadik" helyen levő szavakból talán össze tudja rakni, mit is próbáljunk meg, amikor áthaladunk az ajtón. Meg Szophienak is talán érthető. De ha avatatlan kezekbe kerül a papíros, jó eséllyel nem veszik észre a mögöttes tartalmat. Ami pedig a Para-kaput illeti, az igazat megvallva nem ismerem az ilyen álca-deaktiváló technológia működését, de ha már annyi mindent mintáztak a kinti világról, talán van benne logika. Mint a fémdetektoros kapu, csak áthaladáskor vinnyog, nem az egész reptéren. Szóval talán ez is csak az ajtóba van építve, és nem folyamatosan, az egész területen fog működni, és ha szerencsénk van, akkor észrevétlenül újraaktiválhatjuk a kinézet kristályt az ajtón áthaladás után. Persze nincs rá garancia, de túl sokáig nem tudjuk húzni az időt, és valahogy beljebb kell jutnunk. Így vagy úgy. Ha itt tüszmörgünk, lejár a kristály és itt változunk vissza, szóval...
Bár nagyon nem tetszik ez az egész, se teleport, se üzenet, semmi, és... ezek voltak akik elrabolták Hinarit. Minket reggelire megesznek, szóval... legbelül ideges vagyok. Nem tudom, helyesen cselekszek-e. Ha egyedül lennék, nem aggódnék különösképp, ha elpatkolok, így jártam. Fogságba esek, így jártam. De sem Silt, sem Szophieékat nem szeretném magammal együtt a halálba vinni...
Azt hiszem, egy nagyon jó mesét ki kell találnom az inkognitó lehullása esetén. Lehetőleg olyat, amit be is vesznek. Ha a Liga-tag révén felismernek, akkor talán be tudom etetni őket, hogy tényleg csak bizniszelni vagyok, és Hinari eltűnésével a hozzám került hatalommal profilt váltott a céh. Pia, drogok, nők, és hasonlók. Talán még ki is néznék belőlem, ha kicsit tudnak a múltamról, azokról az időszakokról amikor napi 16-18órákat kocsmában töltöttem, és amikor kapufa részegen lerókáztam a vérnyulakat és keresztülestem a vaddisznókon. Vagy pont fordítva. Még egy idegesítő minibosstól, akivel valami szerencsétlen véletlen hozott össze, tőle is próbáltam sört kérni, de csak maflásokat kaptam. Meg olyan szép teleportálásokat hogy amit előtte megittam az is kijött belőlem.. Szóval ezt még akár be is tudnám etetni velük, azonban erősen kétséges, mivel hogy magyaráznám meg, hogy ennek ellenére mégis Hinari után kérdezősködtem? Nem tudom... Talán nem kerül rá sor...
Ez a David csávó, aki elvileg elvisz a főnökhöz, igencsak ismerős valahonnan. Csak az nem ugrik be, hogy hol láttam korábban. Pedig átkozottul ismerős. Ha szerencsém van, akkor csak ugyanabban a kocsmában iszogattunk valamikor, és az alkohol tompítja az emlékezetet. Ha nincs szerencsém, akkor lehet őt is nyaggattam amikor Hinari után kérdezősködtem? Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor nekem tuti befellegzett. Silence-t is lehet felismerik, bár remélhetőleg, mivel éjszaka volt amikor Hinarit elrabolták, és feltételezhetően jobban el voltak foglalva azzal, hogy sikerrel járjanak, mint a többieket megfigyelni. Szóval Silence még talán megúszhatja, hogy felismerjék...
Esetleg eljátszhatnám Gandalf szerepét, és Kuden "Balrog" Rok meglepetésszerű letámadásával lesz egy kis káosz, egy kis egérút a lányoknak, amit egy "Fussatok bolondok!" kiáltás kíséretében tudtukra is adok. Végülis ha úgy vesszük, ez is lehetne egy megoldás az adott helyzetre, amivel mindenki csak nyer. A lányokat sikerül megmentenem, engem valószínűleg behajítanak egy sötét cellába, de akkor elmondhatom, hogy megtaláltam Hinarit...

by **Szophie** Szer. Okt. 24 2018, 16:34

Végső soron úgy tűnt, akármennyire is hülye a gondolatmenetem, Ozirisz fejében is ugyanaz játszódott le az elmúlt pillanatokban. Hisz mi más magyarázná, hogy az áru szót nyögte ki végül? Nem csak én jutottam ezekre a következtetésekre, tehát joggal érezhettem, hogy nem csak az én agyam vakvágánya az egész. Ezek után jött még csak a java. Úgy éreztem, jó úton haladunk.. csak a pokol felé. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy nem épp itt fogjuk megtalálni végül a tökéletes véget. Nem mintha létezne tökéletes vég, mindegyik vég csak vég. Mindegyik úton vannak komplikációk, és mindenhol van megoldás. Az a kérdés már csak, hogy ez a kifejlet nekünk mennyire fog kedvezni.. mit tudom én, élet, halál, Hinari, pénz vagy becsület szempontjából. Bár főként a Hinari szempont érdekelt, azért az élet-halál kérdéskör sem volt mellékág a történetben.
A lényeg az, hogy valamilyen úton-módon arra a következtetésre jutottam, hogy az végül is csak jó lehet, ha elvezetnek minket a főmuftihoz. Az pedig, hogy ennyire védelmezik, még jót is jelenthet. Na persze, egyre inkább körvonalazódott, hogy nem fogjuk tudni elkerülni a harcot.
Magabiztosan visszamosolyogtam a portás srácra, látva arckifejezését. Elégedett magával. Azt hiszi, beszaratott bennünket? Jó, lehet, hogy tényleg azt tette, mondjuk Silencszel, vagy Ozirisszal. Engem ugyan a szorult helyzet ennyire nem érintett meg. Agyam lázasan kereste ugyan a megoldást, szívem ezerrel dobogott, és enyhe pír jelent meg az arcomon az izgalomtól, ugyanakkor mélyen valahol elégedetten morgott a harcot vágyó szörnyeteg a gyomromban. Szinte dorombolt a közelgő kilátásoktól. És egyenesen a vezetőt csaphatjuk le legelőször, méghozzá oda is vezetnek hozzá. Mi ez, ha nem tiszta haszon? És így tovább, érkeztek a további ellenségek, akik mind nagy-nagy arcok, fontos elemei ennek a bizonyos társaságnak, szóval ha leverjük őket, még többet nyerünk. Ha pedig veszítünk, meg van a következő projekt, feltéve, hogy nem halunk meg. Annyira mondjuk bíztam már a képességeimben, hogy ez ne történhessen meg. Az egyetlen dolog így tehát, ami izgalomra adott okot, az Hinari személye volt. A célom az volt egyes egyedül, hogy megszerezzem a hollétéről az információkat, és kijuttassam még időben. Felőlem az sem gond, ha még előtte leverünk mindenkit, az sem, ha egyenesen a karjainkba hozzák, azzal a céllal, hogy megfogják ölni. Mindenképp útjukat fogom állni. Az a tény is segített az optimizmusomban, hogy a nagy arc emberek itt voltak velünk. Márpedig szinte biztos voltam benne, hogy a vezető, meg ez a Rhokuvalaki, aki nemrég érkezett meg, ott lesznek a fő műsoridőben - már ha megengedjük nekik. Szóval még ki is kotyoghatnak ezt-azt, vagy el is vezethetnek a célszemélyhez akár. Tiszta haszon.
Aggódtam-e? Igazából nagyon, főleg Hinariért, de ez az érzés az elmúlt hetekben állandósult. Inkább koncentráltam arra, hogy mindent a magamhoz mért legoptimálisabban csináljak, hiszen ezzel segíthettem elő a megmenekülését a leginkább. A helyzet tehát nem ért akkora csavarként, mint kellett volna neki. Valahol persze aggasztó volt a dolog, bezárva az oroszlán ketrecébe, ugyanakkor még így is magabiztosan álltam a helyzet.. alján. Mivel azt nem mondhatom, hogy magaslatán voltam a dolgoknak. Viszont ha aggódok, azzal segítettem volna magamon? Dehogy, még hátráltatom is. Az események ígyis - úgyis már felvettek egy irányvonalat, innentől nincs többé beleszólásom. Amikor még volt, akkor megtettem, aggódtam is eleget a döntéseim helyessége miatt. Innentől kezdve nem volt más dolgom, mint sodródni az árral. Meg a fejemet törni Ozirisz idióta mondatán, mert szinte biztos, hogy akart valamit azzal, nem a presszót elfogyasztani Hinarival együtt. Bár felőlem a csokiszobába is tarthatunk ezután, végső soron az elég szuper hely.
Megszorítottam Vezér kezét, hiszen ő volt a támaszom, fegyverem és társam. Most szükségünk volt egymásra. Ezután pedig beálltunk a sorba, és a portás fiú felé orientálódtunk, hisz úgy vettem észre, egészen tetszünk neki. Ki tudja, lehet, hogy ez még jól fog jönni. Vagy nem. Attól még jó érzés egy csodálóval gazdagodni.

by **Strea** Szer. Okt. 24 2018, 17:17

A portás valamit motyog az orra alatt, amikor látja, hogy elkezdtek papíron társalogni, Kuden Rok azonban magabiztos jókedvvel hajol be Silence válla fölé és nézi meg, hogy min ügyködtök. Egy ideig vár, de aztán - valamikor Ozirisz gyöngybetűs írásának közepén - elfogy a türelme, átkarolja Silt (meglepő módon egyáltalán nem durván, inkább óvón, bár ezt csak Silence érzékeli) és az ajtó felé tessékeli, a többiekkel egyetemben.
- Ne aggódj, nem harap - mondja, kivillantva fehér fogsorát. Talán ez az a pont, amikor már kellemetlen lenne tovább húzni az időt, így Ozinak még éppen van ideje átadni a papírt a társainak, de annak jelentésén elgondolkozni már aligha: hamarost azon találjátok magatokat, hogy már át is léptétek a küszöböt. Kuden Rok becsukja mögöttetek az ajtót, David pedig hátra-hátranézve a harcosra vezet tieket keresztül a folyosón. Talpatok alatt szőnyeg, a falakon képek, jobbra egy felfelé vezető lépcső, pár méter múlva balra pedig egy újabb, ami lefelé vezet. És hogy mi van az álcával? A kristály hatása tart tovább, semmi változás nem történik: blöff volt az egész. Legalábbis a vége biztosan.
Persze ez nem egy olyan kisméretű épület, hogy pár másodperc alatt el lehessen jutni bármeddig is, így a kinézetetek séta közben egy kristálytörés-effekt kíséretében egyszerrecsak visszaáll az eredetire. Ekkor többminden is történik: David hátrafordul és lefagy a megdöbbenéstől. Kuden Rok elengedi Silencet és előrébb lépve leveszi a pallosát. Hoora embere megszorítja David csuklóját és egy zsebkendőt tesz a szájába, amíg bal kezét hátracsavarja. Kuden Rok leguggol a szerencsétlen fiú mellé, párbajra invitálja majd jobb kezével elfogadtatja a kihívást. Mindezt pedig nem egészen öt másodperc alatt.
- Váhhhjtk - könyörög David és Ozira mutogat. Kuden Rok és a srác összenéznek, majd kiszedik a fiú szájából az anyagot - Én őt ismehhrem. Segíteni akarok - köhög a fiú és reménykedve néz Oziriszra.
- Ideadnád kérlek a lapot? - pillant Szophiera a harcos. Nincs sok időtök dönteni, bár az Észlelésetek egyelőre nem jelez. Ha megkapta, akkor azt a fiú orra elé tolja, aki gyorsan pár szót körmöl rá és mutatja felétek:

David írta:Tudom merre induljatok. Balra volt lefelé egy lépcső. Egy ember őrzi. Senkit nem engednek tovább.

Tekintetét reménykedőn hol a srác, hol Ozirisz felé fordítja. A páros végül elengedi Davidet, aki nagy levegőt vesz, de még mindig remeg egy kicsit.
- Nekünk a főnökkel van dolgunk. Ezt az utasítást kaptuk - fordul felétek Hoora embere. Kuden Rok pedig egy a tietekhez hasonló kristálytörés-effekt kíséretében visszaváltozik Haketsuvá, majd rámosolyog Silre:
- Nagyon bátor voltál - mondja neki és elrakja a pallost.
- Vezess tovább - int közben Kahetsu Davidnek, nem sokra rá pedig az ikrek eltűnnek a folyosó végén egy második, felfelé vezető lépcsőn, otthagyva titeket a történtekkel és a leírt információkkal. Egy kristályotok pedig még mindig van. Hogyan tovább?

by **Silence** Szer. Okt. 24 2018, 18:02

Ha csak kicsikét is, de megnyugtatja, hogy nem akadályozták meg hogy kommunikáljon. Kuden Roc leselkedése, és Ozirisz mondata kevésbé… Egyáltalán nem érti… Sört? Miért inna sört? Sosem kóstolta még… nem szabad neki… Ráadásul egyből kettőt? Valamennyire ismeri a a környéket, de nem hallott még Kristály presszóról… Végül is ebből kezdi sejteni, hogy valami kódolt üzenetet kaphatott… Csak éppen a kulcsot nem kapta meg, vagy nem érti hozzá. Megjegyezte a szöveget, úgyhogy óvatosan átadja a lapot Szophienak, éppen azelőtt, hogy az egyik ijesztő alak átkarolja…
Elsőre megijed. Nagyon megijed, és csak azért nem fut el, hogy ne okozzon az eddiginél is nagyobb feltűnést. Éppen ezzel marad elég ideig így, hogy a férfi átkarolja, hogy valami furcsává váljon számára… Az érintés… egyáltalán nem ijesztő érzés… Kicsit mintha ismerős is lenne, bár egészen biztos benne, hogy még nem ért hozzá a férfi, de még hasonló érzést sem okozott neki ha valaki megérintette… Értetlenül, csodálkozva, és összezavarodva pislog maga elé, közben azt is elfelejtve egy pillanatra, hogy megrémüljön az ajtó felé tessékeléstől. Azért megtorpan az ajtó közelébe érve… Elképzelése nincs ugyan róla hogy lehetne azt megoldani, de ettől még elhitte, hogy az ajtón átlépve megszűnik az álca, amit egészen konkrétan egyenlővé tett a biztonsággal ebben a helyzetben. De hát honnan lenne ereje ellenállni, mikor még a lábai is automatikusan követik Kuden Roc húzását? Egy pillanatra ijedten lehunyja a szemét ahogy végül átlép az ajtón, és várja, hogy katasztrófa történjen. Aztán kinyitja a szemét, és látja, hogy nem történt semmi… Még az álca sem hullott le a társairól, tehát nyilvánvalóan róla sem. Meglepetten pislog, de óvatosan lépked tovább a többiek után. Nem igazán nézelődik jobbra-balra, csak megy és mostmár reméli, hogy nem fog történni semmi baj.
Csak megrémülni van ideje, amikor a kristály hatása megszűnik, és a többiekkel együtt ő is ismét önmagává változik.
Tágranyílt, riadt szemekkel nézi az eseményeket, amik valahogy… nem akarnak logikusak lenni… Az ijesztő férfi, közösen azzal, aki hármukhoz csatlakozott a csatorna után lefogja a harmadikat, aki a főnökhöz kellene vezesse őket. Nem érti… Nagy szemekkel pislog, megdöbbenéssel amikor az ijesztő férfi Haketsuvá változik. Az első, ezúttal nem rossz értelemben vett sokkot néhány pillanat késéssel követi egy megkönnyebbült mosoly. Hát nem történt semmi baj! Itt volt a segítség, csak nem vették észre… Még néz utánuk amikor eltűnek aztán Ozi és Szophie felé fordul kérdé tekintettel. Most ugye Hinariért fognak menni?

by **Ozirisz** Szer. Okt. 24 2018, 19:47

Szerencsére nem volt különösebb probléma a papírból, leszámítva azt, hogy a portás átment motyogatórongyba, mert valamit motyogott, és hogy Kuden Rok kiszemelte magának Silt. Nem lesz ennek jó vége, és főleg ahogy az ajtó felé terelgettek minket. Még azt sem tudom, hogy a lányok megértették-e az üzenetet, vagy sem. Egyáltalán nem voltam benne biztos. Viszont ez a Kuden Rok csávó amennyire kíváncsian sasolt, lehet ő már levágta az üzenet mögötti üzenetet. Zavaró ez a bizonytalanság. Nagyon is zavaró, az ajtó pedig vészesen közelgett. Kezem a zsebemben, szorongattam a másik kristályt, hogy amikor a kapu lekapcsolja, akkor azzal a lendülettel eltoljam a másikat, egy hangos köhécseléssel elnyomva a zajt. Vajon a lányok is tudják, mit kell csinálni? Remélem. Aztán átléptünk az ajtón, és... nem történt semmi. Pedig figyeltem magát az ajtót, ajtófélfát, a falat, hogy hová rakták el azt a gonosz álcaérzékelő és kikapcsoló szerkezetet. De szerencsére megúsztuk. Egyelőre. Kicsit megkönnyebbültem, és szépen lépkedtem a folyosón, és mint ahogy a túristák szokták, alaposan megnéztem a falakat, a plafont, a szőnyeget a talpam alatt, épp csak a fényképezőgép hiányzott a kezemből. Persze nem a helyi látványosságok érdekeltek, hanem még mindig azt az ördögi szerkezetet próbáltam megtalálni, ami valószínűleg nem is létezik. Aztán persze ahogy megkönnyebbültem, és kivettem a kezem a zsebemből, hogy most nem kell kristályozni, rá pár másodpercre meg is történt a baj. Lejártak a kristályok, szinte egyszerre, ami pedig így még jobban zajt csapott. Hirtelen ledermedtem, hogy mi történt, és mi fog történni. Váratlanul ért, pedig ha nem vagyok ennyire rágörcsölve, akkor feltűnt volna az a villogó jel a szemem sarkában, ami a buffok lejárta előtt szokott lenni.
Aztán felgyorsultak az események. A srác szépen lehangtompítózta Davidet, és Kuden Rok pedig hirtelen aktivizálta magát. Értetlenül álltam a helyzet előtt, ahogy összeműködve a beépített emberrel éppen David kiiktatásának előkészületein munkálkodik. Csak pislogtam, mint a tik. - Hehh? - ennyit tudtam csak mondani meglepettségemben. Valahogy nem fért a fejembe, hogy a rosszfiú miért a saját cimborájának esik neki, amikor mi épp most vágtuk át. Na nem mintha bántam volna, nem szívesen kerülnék annak a pallosnak az útjába...
Felgyorsultak az események, és amikor David nagynehezen kinyögi, hogy ismer, bólintottam. Hagyjátok, még segíthet – Csupán ennyit mondtam. Az nem lenne kellemes a küldetést illetőleg. Ami Davidet illeti, tényleg ismerős volt, csak hirtelen az nem ugrik be, hogy honnan. Mintha csak a hirtelen jött stressz blokkolta volna a szinapszisaim jórészét. Az arc beugrik, de se nevet, se helyet nem tudok hozzá társítani, pedig... határozottan érzem, hogy mennyire is fontos lenne felismernem... Csak egyszerűen leblokkoltam. Csupán egy olyan megmagyarázhatatlan érzésem volt, hogy tényleg segíteni akar, és őszintén mondja... Legalábbis nagyon remélem, hogy ezúttal nem csap be a tudatalattim...
Következő képkocka az, ahogy a papírlap, amin olyan jól próbáltunk chatelni, szépen átkerült Davidhoz, és gyorsan körmölt rá valamit. Balra lefelé, egy darab őr, és nem fog beengedni minket. Sebaj, majd beengedjük magunkat. Már szinte meg is feledkeztem Kuden Rokról amikor ismét egy csörömpölés, és egy Haketsu állt ott. - Honnan tudtad, hogy blöff a kapu? - kérdeztem Kuden Haketsu Rok-ot, mert hát... valahonnan tudta, az biztos, hisz annyira terelgetett minket a kapu felé. Mondjuk a gazfickók részéről jó ötlet volt a blöff, és nem sokon múlt, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.
A segítőink elviharzottak a főnök irányába, mi pedig itt maradtunk ismét magunk, annyi különbséggel, hogy már a célhoz vezető út is megvan. - Egyértelmű, hogy utána megyünk – szólaltam meg halkan – Kinek van lopakodása? Neki kell a lehető leggyorsabban hangtalanítani azt az egy őrt, mielőtt riadóztathatná a többieket. A kristályokat meg kifelére kellene megtartani... apropó, kristályok... lányok, valakinél van pluszba egy, vagy két kristály? - tettem fel a kérdést – Akkor Hinari is alakot válthat, mondjuk Davidéra, és csak egyszerűen kisétálunk... ellenkező esetben a csatornalejárón kell távoznunk, ami meg hát... fene se tudja hol van... - fejeztem be a mondandómat, a lehető leghalkabban ahhoz, hogy a lányok még hallják, de azért a Pegazus Galaxis túlsó végén azért lehetőleg ne. Az nem lenne túl szerencsés a mentőakciót illetően, ha világgákürtölnénk a titkos tervet...

by **Szophie** Szer. Okt. 24 2018, 21:57

Valahogy nyugodt voltam a szituációban, habár ez része volt egyszerre a blöffnek is, amit az ellenségnek igyekeztem beadni, és az általános jókedvnek is, amit az izgalom plántált belém. Ettől függetlenül, kihagyott a szívverésem egy ütemet, miközben áthaladtunk az ajtón, és én még mindig Ozirisz üzenetén töprengtem, amihez sehogy sem sikerült értelmet párosítanom. Volt valami sanda gyanúm, hogy azt akarja, hogy az ajtóban nyomjam el a kövi kristályt, de biztos voltam benne, hogy nem lehetünk elég gyorsak hozzá, a két kristálytörés hangja pedig túlságosan is feltűnő lenne. Nem is beszélve róla, hogy nem igazán volt kézközelben jelenleg a tárgy nálunk, főleg nem Vezérnél, és előkotorászni is gyanús lett volna. Ezen tovább agyalni pedig nem maradt sajnos időm, így éreztem a fojtogató várakozást, amely az ajtón áthaladva nyomott valahol mélyen belül. Meglepődve tapasztaltam aztán, hogy semmi nem változott, nem történt meg a nagy csoda, és még a levegő sem mozdult meg. Semmi. Ez mégsem a Gringotts volt, akármennyire is előadták, na nem mintha nem törtek volna be oda is legalább két alkalommal, amiről tudunk. Ettől függetlenül, arcizmom sem rándult meg, meneteltem tovább ugyanúgy. Pedig valahol mélyen csalódott voltam, hogy nem ugrott ránk hirtelen minden ellenség. Egye fene. Majd később akkor.
Fojtogató légkörben folytattuk eztán utunkat, és észre sem vettem, amíg meg nem történt, hogy a varázsvízesés nélkül is, egyik pillanatról a másikra, visszaváltoztunk önmagunkra. Hirtelen szitkozódásba kezdtem, hogyan lehetünk annyira ostobák, hogy nem figyelünk a számlálóra, mi több, még semmit sem próbáltunk meg elkövetni a szorult helyzetünk ellen. Habár tény, hogy egész eddig ezen törtem a fejem folyamatosan, és már néhány terv kezdett is körvonalazódni a fejemben. Már éppen ugrottam volna Rokudora, hogy átkulcsoljam kezeimet az arcán, és idomár pálcámmal megfenyítsem, Vezér pedig Davidet vette célba. A mozdulat közben viszont feltűnt, hogy valami gebasz van a történetben. Mire Vezér odaért, David már tökéletesen lefegyverzett állapotban volt, így farkasom csak nagyokat pislogva figyelte a helyzetet. Én pedig az utolsó pillanatban módosítottam terveimen, látva az előttem kibontakozó jelenetet, csakhogy a lendületem nem hagyott alább, és egy szerencsétlenség folytán Rokudo nyakában kötöttem ki, mint valami idióta. Amint felülkeveredtem zavaromon, rögvest odébb is pattantam, és komor arckifejezéssel igyekeztem elemezni a helyzetet. Mert köztünk szólva, volt mit.
Tanácstalanul megvakargattam a fejem búbját, miközben barátságtalanul méregettem a nagy melákot. Tisztán emlékeztem a férfira, és tudtam, hogy az ellenség táborát erősíti. Most viszont teljesen más volt a helyzet. Talán rájöttem volna magamtól is megoldásra, ha nem előttem történik meg az átváltozás, így viszont kicsit gyorsabban sikerült felülkerekednem a tényen. Áh, szóval Hooráék azok. Mi több. Szinte ujjongva felkiáltottam. Igazam volt! A megérzéseim alaposak voltak, és tényleg ikrekről van szó. Nahát.
- Hol vannak..? - tettem fel a kérdést, utalva a többiekre. - És nem kockázatos..? - mutattam végig az alakján, mutatva az előbb felvett kinézetét. Hiszen egy ismert tag kinézetét felvenni több, mint hülyeség, ha a személy bármikor betoppanhat, nem? Na mindegy, ez nem az én dolgom. Szerintem rossz választás. Hacsak Hoora nem tud jóval többet és részletesebben a dolgokról, mint mi. Vajon elkapták a melák Rokudot?
A tanácskozás folytatódott, és Davidre terelődött a figyelem, kinek oldalán még mindig ott ácsorgott Vezér tehetetlenül. Szinte mérges volt, hogy ennyiből lerendezték a dolgot, pedig már ő is készült rá, hogy itt végre csihipuhi lesz. Ezek után Ozirisz szólalt fel. Összehúzott szemöldökkel meredtem rá.
- Ebben az esetben nem árt sietni, ha a terveidhez akarjuk magunkat időzíteni. Mert ha az őr odalent meghallott minket, éppen siet, hogy elmondja a többieknek, hogy még a csatornáról is tudunk. - veregettem hátba a fiút, és szavaim közben már éfutva megindultam a lejárat felé, karon ragadva Vezért. A kinézet aktiválással éppen csak egy röpke pillanatot időztem el, amíg elnyomtuk őket, biztos ami biztos. Habár az előbbi dolgok után szinte biztosak lehettünk benne, hogy majdhogynem pazarlás a dolog. Az pedig megint csak extra feltétel, hogy ha Hinarit megtaláljuk, azonnal vissza kéne változnunk, különben nem fogjuk tudni megértetni vele, hogy a barátai jöttek el érte, és itt az ideje, hogy felvegye a nyúlcipőt vagy a harccipőt, helyzettől függően. És még abban sem lehettünk biztosak, hogy David igazat mondott. Hatalmasat kockáztattunk vele, amikor bíztunk Ozirisz egy szavában, és elengedtük. Szívem szerint megkötözve ledobtam volna a csatornába, vagy valami hasonló, mielőtt riadóztatni kezdi a társait. És mi lesz a másik lépcsősorral? Nem kéne azt is ellenőriznie valakinek? És ezt a folyosót? Segítség. Mi a jó döntés? Valaki menjen arra is, nem tudok ketté szakadni, srácok.

by **Strea** Szer. Okt. 24 2018, 22:56

Haketsut - még Kuden Rok alakjában - úgy tűnik nem éri váratlanul Szophie és Vezér reakciója a helyzetre, és a srác bár nem gyorsabb az idomárlánynál, egy ösztönös félfordulattal tér ki az útjából, kezével azért megtartva a lányt, hogy az ne essen el. Majd egy szó nélkül folytatja a munkát és csak akkor mosolyog rá a párosra, amikor David már nem árthat senkinek. Vezérnek sem kell tétlenül várnia; amíg Kuden Rok elkéri Szophietól a papírt, a farkas kapja meg David jobb kezének lefogását. Hogy még véletlenül se próbáljon meg semmi badarságot, ugyebár.
Ozirisz kérdésére az ikrek csak egymásra néznek, majd átadják Ozinak a papírt, amire David írt - kellő vagy Ozi számára talán kevés jelzésértékkel.
- Elmondta - felel végül Haketsu a kérdésre, majd Szophiera néz; tekintetében elismerés csillan, valószínűleg még a korábbi gyors reakciónak hála - Nemsokára... - feleli, a következő kérdésre pedig csak megrázza a fejét: nem, nem kockázatos. Ők tudják a dolgukat. Közrefogják Davidet és eltűnnek a lépcsőfordulóban.

Nos, ahogy Szophie is mondta, ezek után nem árt sietni. A lefelé vezető lépcső nincs messze, éppencsak pár méter - de véletlenül tán, vagy éppen nem, az elöl haladó Szophieba szinte a semmiből beleütközik egy fiú, aki szintén elég sietősen igyekszik az emeletről a folyosótokra. Magas alkatú, keskeny állal és finom vonásokkal, világosbarna haja pedig fel van zselézve. Rátok sem hederít, csupán felpattan, majd egy öklöst indít felétek, ami ugyan sebezni nem tud (még mindig védett övezetben vagytok), de hátralöki az elöl lévőt* annyira, hogy magának pár méter előnyt nyerjen... majd se szó se beszéd eltűnik a lefelé vezető lépcsőn.

Gratulálok, elérkeztetek a küldetés harmadik, utolsó szakaszához!

III. Verseny az idővel

- Senkit ne engedj be - halljátok még, és ha utánaeredtek, megláthatjátok azt is, kihez intézte szavait: a lépcső aljában egy férfi áll őrt, mögötte vasajtó, amit épp most vágott be maga után a ficsúr. Még érzitek a hideg, nyirkos levegőt, ami odabentről kifelé áradt. A férfi magabiztosan áll be az ajtóba és nem látszik mozdulni onnan. De nem is támad. Csak vár. Mihez kezdtek? Vajon van-e időtök lejátszani vele egy rendes küzdelmet? Vagy kihasználjátok a védett övezet előnyeit, bármi is legyen az?
A visszaszámlálás elkezdődött. Tét: a szabadság.

* Ha időközben Ozi lehagyta Szophiet, akkor őt, ha nem, akkor Szophiet vagy Vezért.

by **Silence** Szer. Okt. 24 2018, 23:44

Megpróbálja megérteni a körülötte zajló félszavas párbeszédet, aztán figyel Ozira, aki a tervet vázolja. Neki csak nagyon lassan esik le, hogy beszélni hiba volt, hiszen épp annyira természetesnek veszi, hogy mások így kommunikálnak, mint amennyire neki már az a természetes, hogy papírra veti gondolatait. Furcsa módon viszont ezúttal nem ilyed meg annyira, csak igyekszik Szophie után. Amikor látja, hogy a lány is és Ozirisz is kristályt használ, ő is előveszi a sajátját, és újra magára ölti Kiho alakját.
Hátrahőköl, amikor belefutnak az elfelé igyekvő fiúba, aki pont arra ment, amerre a csapat is tartott. Amint mindenki stabilan állt a lábán, és természetesen sietett tovább a David által jelzett irányba, ő is igyekezett tartani a lépést, és éppen odaért, hogy hallja az őrnek szóló utasítást. Néhány pillanatig gondolkodott… Előfordult már, még ameddig Grimm bandájában ismerkedett a világgal, hogy az egyik felügyeletére rendelt tag egy morcosabb kinézetű behemót kezébe nyomta Fuwa kezét, és azt mondta "El ne engedd"… Akkor megpróbálta elviselni… tényleg megpróbálta… De végül, mivel írni nem tudott, hangosan azt mondta, hogy "kérlek eressz"… És a másik elengedte… Igaz , a lány csak kicsit arrébb húzódott, és nem ment sehová, de a melák mégis megszegte a parancsot, mert kérte. Ez pedig egy eléggé hasonló helyzetnek tűnt neki… Az ajtó mögött pedig valami fontosat sejtett (és mi más lehetne fontos, ha nem Hinari?) ezért úgy gondolta, be kell jutniuk… Talán ha megkéri az őrt, akkor mégis beengedi őket. Elvégre álcázva vannak… Ha más nem azt mondja, eltévedt…
Na persze minden ilyen ötletnek a megvalósítás a legnehezebb része… Megszeppen a gondolattól, hogy lehet mégsem fog beválni, és csak galibát okoz… Megpróbálnia viszont meg kell, mert ha mégi sikerül, akkor nem tud egyszerűbb módot elképzelni, hogy bejussanak…
Bizonytalanul és arcán a megszeppentséggel lép végül oda az őr elé, de még nem olyan közel, hogy kartávolságon belül legyen, nagy szemekkel pislog rá és halkan, remegő hangon megszólal
-Segít-sen ké-rem -úgy áll ott, mint aki a nevét is alig tudná megmondani, és az árnyékától is képes lenne megijedni.

//Sil használja a "Minden szónak súlya van képijét ^^//

by **Strea** Csüt. Okt. 25 2018, 00:06

*incoming minimese*

Az őr először meglepődik a kishölgy bátorságán, de aztán valami furcsa, számára megmagyarázhatatlan erőnek hála tagjai kissé elernyednek, majd bólint. Maga sem érti, miért. Ha pedig Fuwa megkéri őt, egyszerűen csak félreáll az ajtóból, szabad utat engedve nektek. A képesség tehát sikeres, mehettek tovább \o/

Az ajtón túl egy szűkebb, dohosabb folyosó fogad titeket. A sötét falak nyirkosak, három méterenként pedig fáklyák világítják be a helyet. Az egyenes szakasz mindkét oldalán apró cellák nyílnak - területük alig kilenc négyzetméter -, de mindegyik üres. A ficsúrt sehol sem látjátok. Ha futtok tovább, egy ponton elágazik az alagsor: visz tovább egyenesen (igaz Látással észrevehető, hogy nem sokáig), de lehet jobbra vagy balra is menni. A fáklyák ritkulnak. Talán megtorpantok a hirtelen válaszúttól, talán egyetlen szó után éppen különválni terveztek; és igaz a Nyomkövetés most hasznos lenne, de az Észlelés is megteszi a dolgát: ha a jobb oldal felé fókuszáltok, bejelez. A kihalt alagsor rács csattanását visszhangozza. Arra kell mennetek, ugye? Vagy mégsem?

by Ajánlott tartalom