Re: [Küldetés] A Magic Wound kirablása

by **Strea** Vas. Szept. 09 2018, 21:20

- Bizony, azokban - vigyorgott a srác - Egyébként nem volt rossz - tette hozzá és kacsintott is melléje. A tárgyalás kezdetekor előrébb helyezkedett a székében és leginkább Silt figyelte, biztatón mosolyogva rá, ha a lány ránézett: észlelte ő, hogy a másiknak kényelmetlen a helyzet, de tetszett neki, ahogy inkább megszokni próbálod a közelségét, nem elhúzódni tőle. Aztán, kezében a papírokkal felállt és elment ügyet intézni. Egyikőtökben sem merült fel, milyen ügyeket és miért megy hallótávolságon kívülre? Vagy ennyire el voltatok foglalva egymással? Alex egyértelműen bólogat Szo Hinarival kapcsolatos szavaira és kezeit ökölbe szorítja, Hoora pedig biccent egyet és felír valamit az inventoryból megnyitott jegyzettömbre; a maga részéről azonban nem avatkozik bele az ezt követő szóváltásba: csupán nyugtázza a mondottakat - egészen addig, amíg mindenki döntésre nem jut.
- Nos, akkor úgy tűnik mindenki benne van - bólint higgadtan és ránéz az órájára - Az első feladat bejáratot keresni a két említett helyhez közeli térségekben. Erre maximum két óránk van és nagyon, de nagyon körültekintőnek kell lennünk, hiszen nem szabad, hogy szemet szúrjon a keresés ténye és mondanom sem kell, hogy fel sem ismerhetnek. Utóbbiról az egyik emberem gondoskodik.
- Amíg ide nem ér, felosztanám az eddig át nem nézett területeket - hajol újra a térkép felé és int, hogy ti is tegyétek ugyanezt - Az egyes csapatnak én leszek a vezetője, velem jön Alex és Yuuki. Mi a Sweet Dreamshez közeli utcákat és csatornarendszert nézzük át. A kettes csapat élére pedig Szophiet nevezem ki, vele tart Silence és Ozirisz. Ti a céh és a cukrászdát összekötő vonal útjain és csatornarendszerein haladtok végig, a központtól kifelé haladva - áll fel és nyújt át az idomárlánynak egy térképet, rajta minden jelöléssel, amiről eddig szó volt - Remélem mindenkinek megfelel - teszi hozzá és nem, nem kérdésként. Akinek nem, az mehet haza - ez minden mozdulatából egyértelműen lerí.
Épp ekkor nyílik ki a bejárati ajtó és lépked fel hozzátok zsebre dugott kézzel a srác.
- Sziasztok - mosolyog rátok és fog kezet Hoorával, s ami feltűnhet még, hogy arcáról eltűnt a sebhely és most a sapkáját is előrefele fordítva hordja - Nekik kell akkor egy kis terepszín? Rendben. Hé, haver, add a kezed pacsira! - nyújtja feléd a kezét, Ozi, és ha belecsapsz, a kezedre valami zöld rágószerű anyag kerül. A srác közel lép hozzád, ujját belemártja az anyagba, majd azzal - mintha csak naptej lenne - húz egy vonalat a homlokodra. Egy-egy pötty kerül az orrodra és a két kézfejedre is.
- Kend el magadon. Ahogy az arckrémet szokás. Vagy ha nem tudod hogyan kell, a szép kishölgy majd segít - kacsint Silencere és már fordul is Vezér felé - Veled lehet bajban leszek. Nem tudom, peteken hogyan működik. De tehetünk egy próbát - hümmög és vesz Ozi tenyeréből mégegy adaggal, bekenve az emberbőrbe bújt farkast is, utána pedig mindenki mást. Pár percen belül bizsergést éreztek a bőrötökön - ha pedig megnézitek magatokat a Kayaba által adott kistükörben, láthatjátok, hogy az arcszerkezetetek és a kezetek vonalai teljesen megváltoztak.
- Natehát. Ez folyamatosan csökkenti a kitartásotok, amíg rajtatok van, így ha úgy érzitek, nem bírjátok tovább levegővel, gyertek a csapatotoknak kijelölt helyre.
- Ezt szürke négyzet jelöli a térképen. Ha végeztetek a feladattal, akkor is oda térjetek majd vissza - mondja Hoora Szophienak - Most pedig vegyétek át a ruhátokat olyanra, amit nem szoktatok hordani, és lehetőleg a hajszíneteket is változtassátok meg. Én azt ajánlom, hogy egymással cseréljetek pár, alig alig használt ruhadarabot - néz a három lányra és a két fiúra egymás után, majd az órára újra.
- Van rá három percetek. Öltöző nincs - közli és azon nyomban le is veszi mindenét.
Szégyenlősek vagytok talán? Na ő nem. Ha pedig mindenki készen van és nincs több kérdés, kezdődhet hát az akció első fele!

17:57

by **Szophie** Vas. Szept. 09 2018, 23:08

Miután mosolyogva nyugtáztam, hogy Silencnek tetszik a fagyizós kérdés, és elkönyveltem magamban, hogy a négy fő alatt biztos Vezért és Leot is beleértette, kezdetét is vehette a gyűlés. Pár körben megtárgyaltuk a csekély információmorzsákat, amelyeknek eddig birtokába jutottunk, de nagyon amatőrnek éreztem magam, mint akinek egyáltalán nem állt össze a kép. Azt hiszem, szükségem lenne Hoora módszereire. Embereire. Akármicsodáira. Nem beszélve róla, hogy határozott fellépésével és végtelenül sajátos modorával nálam beírta magát a megnyerő pasik körébe. Nem, nem akarom firtatni azt a kérdést, miért használok egyáltalán gondolatban olyan szót, hogy pasi. Bizonyára Leonard rossz hatásának tudható be a dolog.
Tekintve, hogy nem éreztem magaménak a tárgyalószéket, nem nagyon firtattam a későbbi események láncolatát. Egyértelmű volt, hogy itt ki diktál, és volt annyi tapasztalatom már, hogy ne szóljak bele túlontúl a folyamatokba, csupán a szükséges lépéseket tegyem meg. Tisztában voltam vele, mit engedhetek meg magamnak, és mekkora a hatásköröm. Így tehát a srác lelépését egy szóval sem kérdőjeleztem meg, csupán enyhe szemöldökemeléssel adtam a világ tudtára, hogy illetlenségnek tartom csak így szó és magyarázat nélkül lelépni, és karjaimat is összefontam szorosan magam előtt az eseményt látván. Innentől viszont megint új vágányra terelődött a téma, és figyelmemet a továbbiakban az kötötte le. Rengeteg dolog volt, amit át kellett gondolni, meg kellett jegyezni, és ez megkívánta minden figyelmemet. Ritka volt, hogy ennyire le tudott kötni valami, hogy ennyire koncentráltam, és nem jártam a fellegekben. De hát ugye új életemben ritka volt az is, hogy ennyire fontos eseményeknek legyek tagja, és ennyire érdekfeszítő legyen bármi is, amit a másik mond. Ittam a szavakat, jólesőn libabőrös volt a bőröm a szituációtól, és kellemes borzongást éreztem az egész hangulatától. A szürke acélszobától, az asztaltól és egyen székektől, az összegyűltek várakozó feszültségétől. Volt az egészben valami nagyon hangulatos, ami összekovácsolta az egységet. A közös cél lebegett a szemünk előtt, és ezért a különböző emberek olyan tömböt voltak hajlandóak alkotni, amely a legmesszemenőbbig kitartott egymás mellett. Csodálatos volt a levegő vibrálása.
A megbeszélés nagyon gyorsan a végére ért. Egy pár pillanatig még vártam, hátha valami történni fog, de úgy tűnt, senkinek nincs semmi több mondanivalója, így tehát ezek után én szólaltam fel. Ozirisz szavaira reagálván a kezemet nyújtottam felé, megértve, hogy szándékom ellenére megsértettem valamit, ami neki nagyon fontos. Nem, átérezni nem tudtam, és még mindig úgy gondoltam, igazam van. Viszont tisztában voltam azzal is, hogy a saját állásponthoz ragaszkodás botorság, és engedékenynek lenni a másik féllel szemben mindig kifizetődő.
- Elnézést kérek, hogy megsértettem a személyes emlékedet. Fogadd őszinte bocsánatkérésem. - szorítottam meg a kezét, ha engedte, közben mindvégig a szemébe nézve.
Ezek után a csapatfelosztások következtek. Arcom egy rándulásával sem juttattam a többiek tudtára, de meglepett valamennyire, hogy nekem osztotta a csapatvezető posztját. Már csak azért is, amilyen fogadtatásban részesített a legelején - persze ezt senkinek nem vethetem a szemére jelenleg. Saját magam másztam bele, az én dolgom is kimászni belőle. Szó nélkül átvettem a térképet, és elkezdtem tanulmányozni azt. Elég jól ismertem a járást arra, mivelhogy a Sweet Dreams az egyik kedvenc helyemnek számított, így a környező összes utcáról megközelítettem már legalább egyszer. Elkezdtem kattogni, gondolkodni rajta, mi lehet a legjobb mód rá, hogy felderítsük, közben megérkezett - vagy vissza - a srác. Bár nem is voltam biztos benne, hogy ő az. Igazából furcsa volt, hogy miért fog kezet újra Hoorával, és mintha kicsit máshogy is nézett volna ki. Talán ikertestvér? Biccentéssel köszöntöttem. A képességét hallgatva rögtön Oziriszhez és Silencehez fordultam.
- Oké. Szükség lesz rá, hogy tudjuk, kinek van a legkevesebb állóképessége közöttünk. Ha valamelyikőtök elkezdi a fáradtságot érezni magát, haladéktalanul nyilvánítsa majd ki. Esetleg hasznos lehet akármilyen kitartást növelő potion. Bármi ilyesmi? - néztem körül csapattársaimon. Közben Vezér kifejezetten ellenségesen viszonyult a rákent trutymóval, konkrétan elkezdett morogni, de egy fehér farkas hisztijével most nem volt kedvem foglalkozni. Mindeközben tanulmányoztam a szürke négyzettel jelölt területet is, és társaim figyelmébe is ajánlottam.
- Nagyon fontos. Bármi történik, ha esetleg szétválik valamilyen okból kifolyólag a csapat, akármi van, a legelső dolgotok legyen ide visszatérni. - nyomtam az orrukba a térképet, és mutogattam a megfelelő pontra. - Ismerős mindenkinek? Silence? Ha akarod, lerajzolhatod. - bár nagyon reméltem, hogy nem fog sor kerülni ilyesmire, mindenre fel kellett készülnünk. Úgy éreztem valamiért, Silencere különösen oda kell figyelnem majd. Vezérre sandítottam, és azon gondolkodtam, mennyire lenne jó ötlet az ő figyelmére bízni a lányt.
Ezek után Yuuki felé fordultam, és hozzá intéztem a szavaimat.
- Szerintem méretben körülbelül közel állunk egymáshoz. Cserélhetnénk, válassz. - nyitottam meg az invertorym, és ha beleegyezett, kivettem az ő ruhái közül is egy nadrágot, ám a mellbőséget figyelembe véve ezek után inkább Silencehez fordultam. - Felsőt szerintem egymással tudnánk cserélni. Van is itt valami cukim a számodra. - azzal elő is vettem neki egy mélykék, fehér szatén szalaggal díszített könnyű pulóvert, és egy plédet. - A pléd alatt nyugodtan átöltözhetsz. Szólj, ha kell segítség. Vezér, te pedig cserélhetnél Ozirisszal és Alexszal hármasban. - azzal a fiúkhoz vágtam egy férfi kimonót, amit Vezér hordani szokott többnyire. Nem szerette a túl zárt ruhákat, na. Ha megtörtént a csere, és mindenkinek volt mindene, mindenfajta szégyenlősködést mellőzve nekiálltam átvetkőzni. Az ember megszokja a börtönben, hogy nincs privát szférája. Nem zavart különösebben a többiek jelenléte. Maximum addig, hogy leplezve megkukkoltam kicsit Hoorát. Wink

A hajamat pedig állig érő, kleopátrásan lenyírt égővörösre állítottam, bal oldalt a fülem mellett felnyírva. Semmi sem állhatott messzebb a visszafogott és mindig elegáns öltözködésemtől, mint valamiféle punk kinézet.

by **Silence** Hétf. Szept. 10 2018, 21:36

Nos, nem egy komoly félreértés, és reméljük nem is lesz az belőle, hogy ki is a négy ember, és végül mennyien mennek fagyizni.Mire Haketsu felállt mellőle, már annyira megszokta, hogy a fiú nézi mit csinál, hogy utánanéz. Nem sokáig, mert úgy érzi fontos feladata van, de azért elgondolkodik, hogy vajon vissza jön-e még.
Bejárat. Az valami ajtó, ugye? Ajtót kell keresni. Az nem olyan nehéz. Óvatosan kell csinálni.. Na az már nem olyan egyszerű, és két óra nem tűnik túl hosszú időnek rá
Nem szabad felismerni… Ki ismerné fel? És mit csináljon ellene? Mindenesetre legalább nem őt jelölte ki Hoora a csapat vezetésére. Az túl komoly feladat lenne neki. Szophie viszont kedvesnek és okosnak néz ki, úgyhogy hallgatni fog rá! Meg persze Ozira is… Ő is elég okos…
Nagyot bólintva jelzi, hogy neki megfelel természetesen.
Ekkor nyílik a bejárati ajtó, és látja, hogy vissza jött a fiú. Vagy… nem a fiú? A hangja mintha más lenne… Mosollyal köszöntené megint, de a srác máris a tárgyra tér, Fuwa pedig teljesen összezavarodik.
Terepszín? Az milyen? Nem hallott mér róla… Még jobban elkerekedik a szeme, amikor látja, hogy a keze nyomán zöld trutymó marad Ozi arcán. És elvörösödve pislog értetlenül, csodálkozva, amikor szép kisasszonynak nevezi a fiú, és javasolja Ozinak, hogy őt kérje meg, ha segítségre van szüksége. Tiltakozni ellenben nincs elég ideje, mert közben már pörögnek is tovább az események, és ő is kap az arcára a fura trutymóból azzal az utasítással, hogy kenje el. Engedelmesen el is kezdi, de a bizsergéstől kicsit megijed. Nem tudja micsoda, és attól tart, valami baja lesz, különösen a szeme tájékán érzett bizsergés miatt. Megriadva körbepislant a társaságon, és látja, hogy nem ugyan azok állnak ott, mint akik eddig ott voltak. Eltátott szájjal (és szemmel) hatalmasakat pislog, egyre riadtabban.
Közben természetesen hallja mit mond a fiú, és Hoora.. Vagyis a hangja alapján… Akkor ő az? Kezd belekavarodni, amikor Szophie hangjára is ráismer. Bátortalanul jelentkezik, mert meg van győződve róla, hogy neki a legkisebb az állóképessége. Aztán még bátortalanabbul megrázza a fejét, amikor a potionok kerülnek szóba. Neki nincs ilyesmi a tarsolyában.
Lesütött szemmel írja a füzetbe majd fordítja Szophie? felé a füzetet.

Én nem biztos hogy jól ismerem.

Lassacskán kezd helyre billenni a lelki egyensúlya, és amikor Szo a rajzolást javasolja bólint. Az lesz a biztos.Sok időbe nem telik, főleg ha kap némi segítséget, maximum öt perc alatt már elég jó rajz lesz arról, amire szüksége van.
Végül kezdődik a cserebere. Tanácstalanul pislog, végül Szo pldáját követve Yuukinak mutatja oda a füzetét.

Tudnál adni egy szoknyát?

Cserébe előszed egy szolíd, de mégis kicsit vadócos nadrágot.
Aztán hálás pillantással bólint Szophienak, és előszed az inventorijából egy leginkább szeges bőrdzsekinek nevezhető felsőt. Ha pedig nem felel meg, akkor szívesen megmutatja az inventoryját, és megengedi, hogy te válasz cserébe felsőt.
Illetve ha valakinek valamire még ezen felül szüksége van, és tud, akkor nagyon szívesen ad bárkinek bármilyen apróságot.
Az öltözésből egyébként nem csinál problémát, kihasználva a rendszer előnyeit pár kattintással magára veszi a ruhákat, amiket kapott.

by **Ozirisz** Kedd Szept. 11 2018, 00:24

A taktikai megbeszélés lement, és ahogy már szinte várható volt, fordulat fordulat után. Szophie bocsánatkérésen először pislogtam szép nagyokat, értetlenül. Az igazat megvallva nem tudom, mennyire gondolta komolyan, és mennyire volt őszinte, de legalább a szándék megvan. A felém nyújtott békejobbot elfogadtam, és Szophiehoz hasonlóan én is mélyen a szemébe néztem, hátha abból valamit még sikerül megtudnom. Az a lány maga a kiszámíthatatlan őskáosz, és még mivel nem került sor arra a bizonyos beszélgetésre a vörösödésének körülményeiről és a börtönévek gyötrelmeiről, így rengeteg ismeretlen maradt az egyenletben. Túl sok, amit ki lehetne következtetni. - Rendben, elfogadom a bocsánatkérést. Legközelebb figyelj az ilyenekre. - bár kétlem, hogy lenne legközelebb. Ha valamikor hasonló akcióra kerülne sor, ahol Kinézet Kristályt kell használnom, előbb klónozok le egy random járókelőt vagy gépi karaktert és kész...
Azonban ez még csak az első fordulat volt, amire nem számítottam. És szép apránként össze is állt a kép, hogy mégis miért és hogyan illik bele ez az apró gesztus a nagy egészbe. Hoora a másik csapat parancsnokságát Szophiera bízta. Ezen enyhén szólva meglepődtem, talán egy pár másodpercig látszódott is az arcomon, ahogy a váratlanul ért a hír. Nem, véletlenül sem én akartam lenni a vezető, de Szophie? Alex logikusabb döntés lett volna, szerintem legalábbis. Elvégre az ő motívációját még a vak is látja... Csupán reménykedem benne, Szophiet is tényleg Hinari megmentése hajtja. Viszont ezzel az ügyes szónoklattal elérte, hogy őt nevezzék ki. Kezdvén a sok kérdéssel, amit lehet előre eltervezett, lehet nem, hogy kiprovokáljon valami reakciót tőlem. Aztán a bocsánatkérés is része lehetett a dolognak, meg persze a lv50es retorika skill bevetésével a Szó-noklat... Egyfelől logikusnak tűnik ez a variáció is, de az sincs kizárva, hogy az ördögöt látom már mindenütt, és mindenben. Lehet, hogy csak a lány alapból kaotikus és kiszámíthatatlan jelleme kreálta a véletlen folyamán az ok-okozati összefüggéseket? Vagy az emberi agy mintafelismerő képessége? Elvégre ha valamit bele akarunk látni az adott helyzetbe, azt mi szépen bele is látjuk... És erre még rátett egy lapáttal, hogy megfigyelnek, lehallgatnak, követnek, az egész céhet figyelik... amikor meg kap az ember egy levelet, amiben közlik, hogy figyelik minden lépését, az azért elég rendesen elősegíti a paranoia és a paranoiás tévképzetek kialakulását is, vagy nem? Rolling Eyes

Közben betoppant a srác, aki elment az előbb valamit ügyintézni, de mintha más lenne... Természetesen lepacsiztam a sráccal, azonban erre nem számítottam, hogy rágót rejteget a tenyerében. De rövidesen kiderült, ez valami spéci álcázós kenőcs, amit szépen el is kezdett a jóember kiosztani a népek között. Megkönnyebbültem kicsit, ahogy Silence felajánlotta a segítségét a kenőccsel kapcsolatban. Nagyon nem vagyok otthol ilyen témában, és hát na... Aincradban még a borotvával sem kell jó ismeretséget fenntartani, nem hogy ilyen olyan kence.. bár biztos akadnak olyanok, akik még idebenn is kozmetikust és plázát keresnek folyton folyvást...
- Sil tudsz segíteni? - kértem meg a lányt a nagy feladatra, majd miután végzett vele illendően meg is köszöntem neki a segítséget. Persze, idővel lehet magamtól is sikerült volna a kenőcsözés, de kérdéses, hogy mennyi idő alatt, és ugye időből van most a legkevesebb. És persze az az égető érzés sem segített volna, amit most is érzek, ahogy a szipi-szupi álcatrutymó működésbe lépett.
- Nekem 51-es kitartásom van jelenleg – válaszoltam Szophienak a kérdésre – Konkrétan kitartást adó itemekről nem igazán tudok, talán a Vörös Bika Potion lehet, bár az is a harc közbeni fáradás ellen van kitalálva, nem tudom, ennél az álcakencénél működik-e – néztem a kutyulékot hozó srác felé. Amennyiben hatásos, úgy előhívtam egy pár darabot az említett potionokból.
A térképet alaposan áttanulmányoztam és memorizáltam, amennyire lehetséges. Szerencsére tudtam hová tenni a környéket amúgy is, hisz jártam a Sweet Dreamsben, igaz nem annyit, mint a környéken levő kocsmákban. Az utcákkal is viszonylag képben vagyok, némelyikkel nagyon is, elvégre erőteljes tántorgás mellett még a lámpaoszloppal is szorosabb kapcsolatot építettem ki. Voltak köztük jóindulatúak, amikben olyan jó volt megkapaszkodni, és voltak gonoszak is. Azok, amelyikek belekötnek az emberbe, és ha lenne fájdalomérzet, akkor napokig fájna tőlük az ember buksija... Na de vissza a térképhez... A szürke négyzet, a gyülekezési pont. Szophie kérdésére, hogy ismerős-e, bólintottam. - Rendben. Akkor a szürke négyzet fáradásnál, szürke négyzet ha végeztünk a felderítéssel. - erősítettem meg szóban is.
Majd jött a következő, amire nem számítottam, az egymás közti ruha cserélgetés. Ilyenkor hálát adok a rendszer kisegítő funkcióinak, hogy a menün keresztül is meg lehet oldani a fel és leszerelést. Szophie részéről előkerült egy kimonó Vezér után, amit ha Alex nem csápolt le magának, akkor magamhoz vettem. Majd Alexhez mentem oda, egy kis csereberére megnyitottam az inventory ruhákat tartalmazó csoportját és a srác felé fordítottam, hadd válogasson. Remélhetőleg talált kedvére valót, bár túl nagy választéka nem volt, jóformán minden fekete vagy legalább sötét színű volt. Amit kiválasztott azt végül átküldtem neki, illetve ha még valamire szükségem volt, akkor hagytam hogy kiválasszon valamit. Bármit, csak ne feketét, hogy véletlen se legyen egyezés. Majd Vezérhez is odasétáltam, keresgéljen ami tetszik, válogasson nyugodtan, és neki is odaadtam amit kért. Aztán miután minden megvolt, az átöltözést hamar megoldottam, hála menü fel és leszerelés funkciójának. Ami pedig a hajam illeti, egyszerűen beállítottam egy fehéres-szürkés-őszes színt, és egy hosszú, vállig érő frizurát. Szerencsére elég könnyen megy Aincradban az ilyesmi is, nem kell fodrász után futkorászni, sem időpontot foglalni vagy órákig várakozni. De lényeg az, hogy az előkészületekkel megvoltam én is, még épp időben...

by **Strea** Csüt. Szept. 13 2018, 11:05

Hoora azért egyre kevesebb türelemmel, de megvárja, amíg útra készek nem lesztek, majd köhintéssel jelzi, hogy mielőtt elhagyjátok a helyszínt, még lenne pár mondanivalója:
- Ha mindenki megvan, jól jegyezzétek meg egymás új kinézetét - mutat körbe - Illetve ezen küldetés erejéig Szophie, felvesszük egymást barátnak, hogy mindig tisztában legyünk a másik csapat helyzetével. A titkos üzenet kristályt nem javaslom, mivel egy jól felkészült bandának az összes betűvel rendelkeznie kellene, tehát lehallgathatnak. Szophie, a te csapatod egyszerre fog teleportálni a főtérre és mint egy baráti társaság kell mutatkoznotok. Az én csapatom pedig utánatok negyed órával, külön külön teleportál majd oda - néz Alra és Yuukira, miközben Szo, neked már el is küldte a felkérést.
- Nos, ha nincs több kérdés, jó munkát! - teszi hozzá és int, hogy mehettek.

II. A keresés

A kijelölt terület legbelső része a főtértől egy amolyan öt perc sétára található, a Sweet Dreams cukrászdánál. A térkép alapján három úton indulhattok el, plusz az egyik közeli sikátor csatornafedelét felnyitva még két útvonal áll rendelkezésetekre - azaz összesen tíz lehetőségetek van. Ti döntitek el, mivel kezdtek és hogy melyik úton, melyik irányba és mennyire messze haladtok ki a városból. A Magic Wound hatalmas céhháza innen öt utcányira van és mind az öt út érinti valamelyik részét, tehát valószínű, hogy a tíz opció valamelyikét tervezték a fogvatartók is használni. Persze lehet, hogy a rejtekhely nem is közvetlen ezekről az utcákról nyílik, hanem mondjuk fél utcával beljebb egy keresztutcáról, de mégis távolabb a Hooráék által megnézett területtől. Mihez kezdetek? Szétváltok, biztonságos lenne? Vagy kizártok területeket, megkockáztatjátok? Az a két óra elég kevésnek tűnik... és mi lesz akkor, ha elkéstek?

Gratulálok, elérkeztetek a küldetés második nagy szakaszához!
Térképet lusta voltam rajzolni, de ha nagyon nem értitek, mi hogy s mint van, akkor szóljatok és összedobok valamit ><

by **Strea** Kedd Okt. 02 2018, 22:34

Kérésre itt a térkép hozzá:

[Küldetés] A Magic Wound kirablása - Page 2 Hinaku15

A térkép csak a küldetésben említett főutcákat és az azok közti kisutcákat jeleníti meg; de természetesen Aincrad fővárosának rengeteg utcája van, a rajzolt részek minden oldalán tovább folytatódva. Ugyanez érvényes a csatornafedelekre is, amik a térképen - hála a Rend pontos és részletes adatbázisának - szintúgy jelezve vannak.

A teleportkapu a belváros felé eső részen található, 3-5 perc sétára a cukrászdától. Az öt fő útvonal (3 út, 2 csatorna) mindkét irányban tovább folytatódik: a küldetés alapján ti döntitek el, mennyire hosszan mentek ki, de figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a rajz csak a kapott térképnek egy kis része, és alig 1 kilométert ölel föl! Valószínű tehát, hogy ki fogtok/kell mennetek az itt jelölt részeken túlra. A nem jelölt részeken szabályos alakzatokban találhatók a fő-és mellékutcák és a csatornákban a kifele vezető csatornafedelek is.

(Pluszinfó: a csatornafedelek általában zárva vannak; magasabb szintű súlyemelés nélkül nem nyithatók.)

by **Szophie** Csüt. Okt. 04 2018, 22:00

Alig pár pillanat múlva pedig ott állt egy olyannyira eltorzult Szophie, akire még a saját szülei sem ismertek volna rá ebben a stílusban. Nem azt mondom, a krém mellett is megmaradt tiszta tekintete, de a punkos kinézet, a Siltől kapott szegecses felső, és az egész szerelés teljesen idegenül hatott a lányon. Mélyet lélegzett, és igyekezett általában oly elegáns testtartását valamiféle laza könnyedségbe passzírozni, ami jobban illett jelenlegi kinézetéhez. Megvárta, amíg a többiek is elkészülnek, különös figyelmet fordítva Vezérre, aki Ozirisztől és Altól kapott ruhákat próbálgatott, és igyekezett szokni a fül és farokmentes létet.
Ezután Szophie elfogadta Hoora barátfelkérést is, és mereven bólintott annak utolsó magyarázataira. Ezeddig több lehetőségen gondolkozott, igen, akár a csapatbontásban is, mivel nem kicsi területeket kellett megvizsgálniuk, az idejük viszont egyre csak fogyóban volt. A terv legutolsó pontjának felvázolásakor viszont tisztába került a többiek akaratával. Nem fog csapatot bontani. Ha Hoora tervei alapján egy baráti társaságként kell érkezniük, akkor az álca végett mindvégig tartaniuk kell a formát.
Elsődlegesen tehát le kellett szűkíteni a megvizsgálni kívánt utakat. Ez nem, kifejezetten nem volt egyszerű. Amint tudjuk, a céh tagokért nem kell aggódnunk, mivel Hoora embere vigyáz rájuk. Valószínűleg egy céhtag lesz az áruló, egy olyan tag, aki ezekben a pillanatokban is a céhházban kell, hogy legyen. És természetesen nyilvános helyről fog bejutni. Na persze, ez még nem zár ki semmit.. Ahogy az is nagyon valószínű, hogy a szuper forgalmas cukrászda előtt kerül sor a kivégzésre, hiszen ott lenne talán a legegyértelműbb. De miért pont Hinarit? Nem. Szophie megrázta a fejét. Most nem volt ideje ezzel foglalkozni. A tervvel kellett törődnie. Ha majd nagyon kifutnak az időből, a végén különválnak, legszükségesebb esetben, most nem szabad megengednie ezt a lépést magának.
Ideje volt az indulásnak. Nem maradt több idő a gondolkodásra. Nagyot nyelt, elővett egy sötét zöld üveget, amiben lehetne akár alkoholos ital is, mint azt akárki feltételezné egy punk csajról, de esetünkben csupán vizet tartalmazott. Aztán teleportált. Amikor a városba ért, dobogó szívvel, ám széles mosolyra húzta a száját, és belekarolt Oziriszba és Silencebe.
- Na srácok, ma szuperjót fogunk mulatni. - húzta széles mosolyra ajkait. - Miénk a város! - rikkantott egyet, és megindult, a többieket maga mellett húzva. Mindenekelőtt egy távolabbi sarokba tartott, egy sötétebb, eldugott, csendes helyre, ahol észrevétlenül le tudnak jutni a csatornákba. Úgy döntött, ott lesz a keresés elkezdése a legalkalmasabb. A börtön óta összekötötte a sötét alagutakat a legsötétebb dolgokkal, talán ez a tapasztalat is okozta, de a megérzései azt sugallták, a sötétségben kell először tapogatóznia. Azon az úton indult el, amelyik a Sweet Dreamst és a Céhház raktárát kötötte össze egymással. Ez tűnt a legvalószínűbbnek. Na persze, ha az ellenfél is így gondolkodik, akkor lehet, hogy ez a rossz döntés.
Amikor egyedül maradt a többiekkel, kristályt gyújtott a legnagyobb óvatossággal, csak azután, hogy Vezér körbeszimatolta a csatornarendszert, és közölte, hogy nem hall semmi különöset, és a sötétségben nem érez semmilyen különleges rezgéseket sem.
Ezután szólt a többiekhez suttogva.
- Sajnálom, hogy így szó nélkül rángattalak ide titeket. - itt elővette, és felmutatta a térképet. - Mivel ez az az út, ami összeköti a Sweet Dreamst és a Céhházat, mindenekelőtt ezt szeretném átnézni, kiemelt figyelemmel arra a szakaszra, ahol a kettő csatorna keresztezi egymást. Ha van ellenvetés, vagy más ötlet, kérlek mondjátok el. Figyeljetek oda bármire. Hangokra, ellenségre, emberekre, szagokra, pici jelekre, vagy akár elejtett árulkodó nyomokra is. Ha menekülni terveznek, szinte biztos, hogy erre fognak jönni, hiszen itt nem lehet útban több tucat játékos, bódé, ésatöbbi. Ahogy Hinarit előhozni is, ha úgy van, és nem teleporttal oldják meg a helyzetet, de mégis észrevétlenül szeretnék, tökéletesek a csatornák. Szó ami szó, én szerintem ezek a leggyanúsabb helyek. A fenti területeket csak utána nézném át. Haladjunk módszeresen, és ne túl lassan. Úgy gondolom, fel kéne osztanunk, ki mire figyel oda. Mindenki arra, amiben a legjobb. Példának okáért Vezérre a szagokat bíznám, és a hangokat, mivel neki ez ösztönösen megy. Én előre megyek előttetek, és magát az utat figyelem, hogy észlelek-e bármilyen mozgást, bekapcsolva az észlelésemet. Ha van ilyenetek, azért ti is kapcsoljátok be, természetesen. Illetve a lopakodás is hasznos lehet. Silence, téged azzal bízlak meg, hogy a falakat figyeld, észreveszel-e valami gyanúsat rajtuk, különösen rajzokat vagy jelzéseket kell keresned, bármit, amit emberkéz alkothatott oda. Ozirisz, téged a földdel bízlak meg, illetve szeretném, hogy ha mögénk figyelnél, és te zárnád a csapatot. Vezér és Silence fognak középen menni, szorosan egymás mellett, hogy ha gond adódik, védve legyen. Más egyéb? - nézett aztán egyesével a szemükbe, keresve benne az elszánt csillogást. Ha más egyéb nem volt, útnak is indult a kis csipet-csapat, követve a felvázolt tervezetet.

by **Ozirisz** Pént. Okt. 05 2018, 19:24

Az indulás előtt még, hogy véletlenül se legyen bukta az álcázásból, pár, első ránézésre apró, de annál veszélyesebb "virtuális banánhéj" aggasztott, amin iszonyat könnyen el lehetne csúszni. Első körben a menüben kotorásztam, átfutva az opciókat gyorsan, van-e lehetőség a céhlogó kijelzésének ideiglenes kikapcsolására. Nem volt rá még szükségem, úgyhogy az igazat megvallva azt sem tudtam, létezik-e ilyesmi, vagy sem, de jelen esetben hasznos lenne. Elvégre elég könnyen kiszúrhatná az ellenség csak úgy spontán is. Ha találtam rá lehetőséget, éltem vele, de akárhogy is alakult, még a felszerelések közé is benéztem. A túl feltűnő páncélomat és a lángoló kardot szintén leszereltem, átcserélve a kezdő vértre és kardra, persze csak átmenetileg. A jellegzetes felszerelések elég könnyen felkeltenék az ellenség figyelmét, az pedig nagyon nem lenne jó...
Majd Szophie belénk karolt, és elrángatott minket az egyik csatornalejáróhoz. Majd hallgattam a lány elgondolását. Logikusnak tűnik, elvégre ha a céhbank kifosztása a céljuk, akkor nyilván kell egy útvonal, ahol észrevétlenül megközelítik a raktárat, és észrevétlenül el is tudnak tűnni a helyszínről. A Sweet Dreams, mint érkezési pont is logikus, ahogy elnéztem a térképet. Elvégre ilyenkor este még mindig elég sok játékos fordul meg errefele, tehát nézők is lennének bőven. A szajréval elfutós emberkék meg vagy kihagyják a műsort, vagy a kivégzőosztaggal együtt eltűnnek a csatornákban. A két csatorna kereszteződése pedig négy lehetséges menekülési irányt biztosít számukra. - Logikus, amit mondasz, jobban belegondolva én is hasonlóképp tennék a helyükben. - értettem egyet Szophie elgondolásával, majd hallgattam tovább. A csapat vonulási felosztását nagyon eltalálta, vagy csak szimplán ráérzett, vagy tisztában volt vele valahol, hogy nem szívesen téveszteném szem elől. Így legalább egyszerre tudom szemmel tartani Szophiet, és vigyázni Fuwára, bár remélhetőleg az idomárlány nem készül semmi sunyiságra, főleg mivel védett övezeten belül vagyunk. Teljes mértékben valahogy még nem tudok megbízni benne, de remélem nem követtem el végzetes hibát, amikor elhívtam. Nem tudhatom biztosra, és ez az egész kezd felőrölni. Legyünk már túl rajta... legyen már holnap ilyenkor, amikor túl vagyunk az egészen, és Hinari újra köztünk van...
Nem, sajnos nem megy ilyen könnyen. Túl szép is lenne. Majd a megbeszélés végén újra megszólaltam – Részemről rendben. Észlelés III-at kapcsolok én is, meg mellé Látás II-t, a sötétben a látás is jól jön – tettem hozzá. Majd követtem a csapatot, figyelve a részletekre. Elsősorban a talajt figyeltem, eldobott tárgyak, szemetek, vagy bármi szokatlan dolgot keresve, amik akár jelenthetnek valamit, közben időről időre, pár lépésenként hátrafele is elnéztem, követ-e minket valaki, vagy valami, kiszúrok-e valamiféle mozgolódást, mozgást a jártasságoknak hála. Olyankor egy-egy pillantást vetettem a falakra is, igaz, azokra csak felületesen, hisz Sil alaposan átnézi őket, csak hátha valamit tudat alatt észreveszek a jobb látási viszonyoknak köszönhetően. De ez tényleg csak egy-egy röpke pillantás, ami időben még belefért a rám bízott feladatok mellett, amiket a lehető legjobban igyekeztem ellátni...

by **Silence** Pént. Okt. 05 2018, 21:09

Sokminden történt rövid idő alatt, ezért Fuwának rengeteg energiáját felemészti, hogy mindenre figyeljen. Még mindig kicsit megszeppenve pislog az új arcok felé, de az, hogy a hangok viszont ismerősek, kellően megnyugtatja, és mivel nem feledkezik meg róla, hogy Hinarinak segítségre van szüksége, a tőle telhető leghamarabb el nyomja az ijedtséget, és a tanácstalanságot.
Hoora utasításának megfelelően alaposan szemügyre veszi a társait, és minden szót megpróbál minden szót megjegyezni a további tudnivalókból. Kérdése nincs... Vagyis... nem érzi úgy, hogy fontos, hiszen valószínűleg egyértelmű lenne amit kérdezni akar, és az időt húzná vele. Úgyhogy nem teszi fel őket. Majd Szophietól és Ozitól megkérdezi...

Ő azon gondolkozik, hogy vajon mi az, amivel tényleg tud segíteni, ha már a térképolvasáshoz nem ért, és nem is olyan erős... Bonyolultnak tűnik a feladat, nagynak a terület, kevésnek az idő, és túl soknak a lehetőség.
Amikor Szophie és Ozirisz elteleportálnak, ő is sietve előveszi a maga kristályát, és utánuk teleportál.
Nagyot pislog meglepetésében, amikor Szophie belékarol, és rikkant egyet, de hamar rájön, hogy ez egy fontos "játék", amibe ő is megpróbál beszállni
- Mula-ssunk! - rikkant a maga erőtlen, halk hangján, és követi a lányt
Út közben is igyekszik figyelni merre jár, és a jellegzetes dolgokat megfigyelni, hogy el ne tévedjen.
Bizonytalanul megrázza a fejét, mikor Szophie bocsánatot kér, mert nem biztos benne, hogy szükséges reagálnia, de nem érzi úgy, hogy nagy problémát okozott volna a ráncigálás… Megértette, hogy így a legbiztonságosabb Hinarinak…
Ismeri a cukrászdát, és azt is nagyon jól tudja, hogy mindig zsúfolt az előtte lévő tér… Nem gondolta volna, hogy ilyen tapasztalat valaha jól fog jönni neki.
Ő is érti a logikát a dologban, úgyhogy bólint. Ha el akarná kerülni a tömeget, akkor ő is vagy repülne, vagy a föld alatt menne - a csatornában -. Még az is felmerül benne, hogy vajon miért nem jutott ez előbb eszébe… sok kellemetlenséget megspórolhatott volna…
A feladatot nem találja nagyon nehéznek… A falakat kell figyelnie… Fogalma sincs hogy kellene kinéznie a falaknak, de gondolja… Csak fel fog tűnni, ha valami nem illik oda. Határozottan bólint, jelezve, hogy megfelel neki a feladatmegosztás, és elindul Szophie után, Vezér mellett.

by **Strea** Szomb. Okt. 06 2018, 16:58

Tehát a céhraktárt és a cukrászdát összekötő (5-ös) csatornába ereszkedtek le, a teleportkaputól nem messze. A lépcsők csúszósak, kezeiteken még sokáig érezhetitek a fém jellegzetes, hideg szagát. Odalent megállt az élet. A levegő nem áramlik, mindent folytogató, mély csönd vesz körbe. Semmi sem mozdul. Egy pillanatra talán még levegőt is elfelejtetek venni... mintha maga a virtuális oxigén is messze elkerülne mindent, ami él is mozog. Vezér körbeszaglászik, de semmi rendkívülit nem érzékelvén végül úgy döntötök, hogy fényt gyújtotok: a mardosó sötétséget meleg színek szorítják ki és végre ti is szét tudtok nézni. Egy alig egy méter széles betonfolyosón álltok, mellettetek egy széles sávban pedig maga a zöldesbarnás vízfelület húzódik; de az is áll, nem folyik semerre sem... Talán ideje indulni.

Szophie, te mint felderítő haladsz elöl, figyelve minden apró jelre, ami fontos lehet. Vezérrel együtt figyelitek a rezgéseket, a légmozgást a börtönben szerzett tudásotokra támaszkodva. Ozirisz, te a földet tartod szemmel, Silence pedig a falakat kémleli. Egyelőre mindenhol minden normális. Három perc séta után értek ki a mozdulatlanságból: az egyik repedt csőből lassan csordogál a víz az útra. A pocsolya még nem túl nagy, át tudjátok lépni minden akrobatika nélkül is. Csatornafedelek alatt haladtok el. Mindegyik zárva; levegő, zajok át nem hatolhatnak rajtuk - de persze ha éppen emberek mászkálnak odafönt, az Észlelésed bejelez, Szo. Több oldalér is becsatlakozik a fő csatornautatokba; játékosok számára túl szűkek, talán egy kisgyerek ha négykézláb elférhet bennük. Az állóvíz mostanra már csendesen folyik; követ titeket: egy néma társ néma utatok során. Elértek a kereszteződésig - illetve a két vízfelület kereszteződéséig, ugyanis az út hegyesszögekben halad tovább; ha át akartok jutni, az csak a vízen keresztül lehetséges. Nem túl mély, alig ér a bokátok fölé. Ozi, hiába keresel vizes lábnyomokat, nem találsz ilyesmiket sehol.
Egy öreg npc ül a túloldalon, fejét lassan emeli felétek, ahogyan beértek a látóterébe.
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - kérdezi szomorúan, két keze az ölébe ejtve, feje fölött felvillan a küldetésadást jelző felkiáltójel. Mást azonban nem mond. Csak ül a sötétben magába roskadva, hallgatása éppolyan mély, mint az őt körülvevő folyosók. Menni kell tovább. Az idő idelent észrevétlenül gyorsan telik. Vajon mentek tovább?

Az első különbséget talán csak Szophie és Vezér veszi észre: újabb nyolc-tíz perc gyaloglás után változik a csönd. Ha figyeltek, hamar rátalálhattok az okára, hiszen a fölöttetek lévő csatornanyílás körül - és így körülöttetek is - valamiért más a levegő. Melegebb. Alig észlelhetően áramlik be kintről, de a tapasztalatban nem csalatkozhattok: ha felmásztok a létrán és kipróbáljátok, a fedél mozdítható, nincs lezárva. Hol is vagytok most? Talán nem meglepő, de pont a céhraktár feletti kisutca és a csatorna találkozásánál.
Lehet nem lenne jó döntés ki is mászni. A céhházból felfigyelhetnek rátok. Kimásztok mégis, vagy mentek tovább?

Az út végeláthatatlanul folytatódik, a kristály fénye fogyóban. Talán a kedvetek, lelkesedésetek is. A rátok tapadt, szennyes víz már rég elpixeleződött, amikor Ozi érdekes dologra figyelhet fel: két darab üres, kicsiny, alig negyed tenyérnyi potionosüvegre az úton. Tiszták, sose voltak megtöltve. Talán véletlenül vannak ott... hiszen semmi nincsen körülöttetek. Mégcsak csatornafedél vagy egy ide torkolló oldalág sem. Persze ha a csapat első felének sikerül beléjük rúgni*, hangos csattanással koccannak egymásnak, visszhangot verve az egész alagútban. Talán nem szerencsés az utat figyelőt küldeni leghátra, nem? Vagy kristályfénynél pont mindegy, hogy ki vesz észre titeket, és ki nem?
Mindenesetre nem ezek az egyetlenek. Találtok még hármat egy kicsivel távolabb, itt azonban már nem annyira hangosak: a betonutat felváltja a döngöltpadló, amiben Ozi figyelő szeme felfedezhet pár koromszemet is. Pár méterre tőletek egy újabb lépcső felfelé, és közületek talán csak Silence veszi észre, hogy a lépcső melletti falrészre is szenes hamu van odakenve: mintha valaki kormos kézzel kapaszkodott volna meg benne. Vezér orra is érzi a levegőben terjengő szenet, amit a tietek egyáltalán nem érzékel - ez azonban nem föntről áramlik lefele. A levegő nem mozog és a csatornafedél is zárva van. Alig felfedezhető (hamu által talán kirajzolt) lábnyom-féleségek vezetnek a külváros felé. Megnézitek, mi van odakint, vagy mentek tovább?

A cipőnyomok (ha azoknak ítéltétek meg őket) folytatódnak, egészen addig, amíg az útról minden szem hamu is elfogy, Nyomkeresés nélkül pedig sajnos tovább nem tudjátok szemmel követni az ismeretlen haladási irányát. Felment-e valamelyik eddigi lépcsőn? Azóta hármat is elhagytatok, ami további három utcát jelent odafönt. Vagy csak egyszerűen elpixeleződött a lábbelijéről az anyag, és tovább tartott az útja?
Egyáltalán... ti és az elrablók vagytok idelent az egyetlen játékosok? És ha nem, vajon van-e bárminek is értelme, amit idelent láttatok, hallottatok, éreztetek? Folytatjátok-e az utatok kifelé, visszafordultok-e, vagy valamilyen másik utat választotok? Hogyan tovább?

Idő: 18:38

*Ezt ti döntitek el. Ha pont úgy emelitek a lábatok, simán átléphettek rajtuk úgy, hogy észre se veszitek őket.

Addig nem mesélek tovább, amíg nem juttok döntésre. Több kört is írhattok, 250 szó azonban csak az elsőre kötelező: utána akár pár soros hszekben is tanácskozhattok a végleges választásról.

by **Ozirisz** Szomb. Okt. 13 2018, 21:38

Ahogy leereszkedtünk a csatornába, valami nagyon furcsa volt. Vagy egy percig nem tudtam hová tenni, miért furcsa, amikor tudatosult bennem: a csend, és mozdulatlanság. Mintha nagyon-nagyon régóta nem járt volna itt senki. Vagy csak ezt akarták elhitetni velünk? Nem tudom. Mindenesetre felettébb hátborzongató volt ez a hatalmas nagy kuss. A betonfolyosó sem túl széles, de legalább elférünk rajta. De legalább egyelőre nem kell abban a zöldes-barnás alien trutyiban futkozni.
Majd elindultunk, és percekig sétáltunk ebben a mozdulatlan, gyanúsan csendes csatornában, aztán először jött egy cső, amiből csordogált az útra a cucc. Ezzel még nem is volt semmi gond, ami jelen esetben jobban zavart, az az, hogy először azt hittem, csak úgy spontán bejelezget az észlelés. Hiába néztem körül, nem láttam semmit, aztán hamarosan leesett: felettünk csöszmörögnek a népek, hatókörön belül. Kicsit zavaró. Jó lenne, ha csak a releváns dolgokra jelezne. Bár azt halványlila ibolyám sincs, hogy lehetne a rendszerrel tudatni, mi fontos, és mi nem...
Közben figyeltem a földet, figyeltem a hátunk mögött a terepet, de egyelőre semmi. Aztán a kereszteződés, egy kis gázolás a bokáig érő trutyiban, amiről fogalmam sincs, mi lehet. Jó, odakint tudjuk jól, mi csordogál a csatornákban, de idebenn se wc, se semmi ilyesmi nincs, és még a mobok, petek is szobatiszták, mivel nem tudnak potyogtatni. Szóval ez ismét egy újabb rejtély. Ahogy az is, hogy mit keres egy küldetésadó NPC a csatornában. Gyorsan szóltam is a többieknek:
- Ne vegyétek fel a küldit! - majd kicsit bővebben is kifejtettem a gondolatmenetet, ami ide vezetett – Nem szokványos helyen van az NPC. Az elrablók feltételezhetően jártak itt, és ők sem foglalkoztak vele. Miért? Mert frankón tudják használni arra, hogy messziről lássák, járt-e itt valaki. Ha felveszi a küldit valaki, jó eséllyel az eltűnik – mutattam a sárga felkiáltójel felé – és azt pedig nem szeretnénk, hogy az elrablók változtassanak a terven, és még annyi fogalmunk se legyen róla mint így... - majd Silence felé fordultam – Fuwa, holnap szívesen segítek neked a kutyus megkeresésében, holnap is itt lesz – mondtam a lánynak, biztatón rámosolyogva. Szinte éreztem, hogy a lány biztos segíteni szeretne ennek a pórul járt gépi karakternek is, abból kiindulva, hogy az újságot is olyan lelkesen segített kihordani Lobriában. Mindenesetre a helyet, és az idejutást memorizáltam, ahogy a térképről leolvasott koordinátákat is. Fel nem írtam, elvégre nem egy ördöngősség megjegyezni három számot.
Csak mentünk, mendegéltünk, végeláthatatlanul, szinte alig találva valamit figyeltem a földet, pár másodpercenként hátranéztem, nem-e követnek valakik, vagy ilyesmi. Aztán hirtelen Szophie átment focistába, mert valamibe olyan szépet belerúgott, hogy csak visszhangzott az egész csatorna a csörömpoléstől. Enyhén szólva a frászt hozta rám. Tekintetemmel próbáltam kivenni, mibe rúgott bele, és hová repültek, mik voltak azok egyáltalán, majd megpróbáltam megkeresni, és miután szemügyre vettem, visszatettem az eredeti helyére, ahonnan feltételezhetően elrúgta őket. - Az a célunk, hogy észrevétlenül felderítsük a terepet... - jegyeztem meg félhangosan a lánynak. Nézhetne jobban a lába elé. Lehet pont ezzel bukjuk el az egész mentőakciót. Ha kiszúrnak minket, vagy rájönnek, hogy szimatolnak utánuk, akkor vagy elkapkodják az akciót, vagy visszavonulót fújnak, és egy más időpontban, más helyszínen és más tervvel akarják végrehajtani az egészet, amiről még ennyi fogalmunk sincs...
Nemsokára a betonút átváltott földútba, és még három hasonló üveget találtunk. Első ránézésre üres potionosüvegek. De mit keresnek itt? Ennyire lusták voltak visszavinni az üvegvisszaváltóba? Ha nagyon trollkodni akarnék, akkor szépen az inventoryból kipakolnám az összes nálam levő üres sörös és borosüveget. De nem ezért vagyunk itt, és ha tényleg jó nyomon járnánk, ezzel csak felhívnánk magunkra a figyelmet. - Üres potionos üvegek. Mit kereshetnek itt? - szólaltam meg halkan. - Se feljáró, se másik csatorna... lehet, hogy valami rögtönzött potifőző/méregkutyuló állomás? Esetleg előkészületek? Lehet a bankból kell nekik valami, amit azonnal fel is akarnak használni? - filóztam el a gondolaton – Kár, hogy Aincradban nincs hasmars, különben meg lehetne viccelni az üvegek gazdáját, hogy átmosni az üvegeket egy kis ricinusolajjal. Megnézném milyen képet vágna a delikvens ahogy felhajtja a potiont és hiperűrsebességgel fut a retyó felé... - de mivel nincs a SAO-ban hasonló effekt, ezért túl sokra nem megyünk vele. Meg amúgyis, lehet visszaütne, ha például pont Hinarival itatják meg. Az a legalább 2-300as gyorsaság hirtelen felmenne nála 1000-1200-ig legalább, és a következő X hétben azzal töltenénk az időt, hogy próbáljuk utolérni szegény lányt, és ugye gyalog semmi esélyed nincs olyasvalaki ellen, aki 10 másodperc alatt futja a Kezdetek Városa-Tolbana távot...
Szóval ricinus kilőve. Miután szemügyre vettem az üvegeket, visszaraktam a helyére, ahol találtam őket. Majd újabb pár perc múlva pár szem kormot vettem észre a földön. Először nem tulajdonítottam neki túlzott jelenséget. Talán még tudat alatt összekapcsoltam az előbbi eszmefuttatásomat azzal, hogy az a korom nem más, mint valaki elmorzsolt egy szem hasfogót... De amikor már lábnyomokat láttam bele, azonnal szóltam – Nézzétek – mutattam le a földre, pont az egyik hamuban sült lábnyomra – Mintha valaki járt volna erre... és arrafele mennek – mutattam előre. - Lehet követnünk kellene – tettem hozzá, majd ha egyetértett a csapat, akkor mentünk tovább, figyelve a lábnyomokat. Persze az sincs kizárva, hogy ezeket valakik csak elterelésképp kenték oda a földre, esetleg a kutyás bácsi a tábortűz eltaposása után errefele kereste Buksit, mert kiszökött... Nem tudom. De előbb-utóbb elfogytak a lábnyomok, és megint ott voltunk, ahol eddig. Vagy két-három feljárót legalább elkerültünk, tehát ennyi helyen ki tudott mászni. Vagy mehetett is tovább, miután az inventory rendszert kihasználva gombnyomásra elsüllyesztette a koszos cipőt, és egy tisztát szerelt fel helyette, miután észrevette az egészet. De az sincs kizárva, hogy elterelésképp csinálták, elvégre túl könnyű volt észrevenni, és ezzel csak el akarnak csalni minket a várostól. Vagy éppenséggel óvatlanok voltak, és a Hinari cellája felé tartó utat fedték fel előttünk tudtukon kívül? Tanácstalan voltam. - Nos, merre tovább? - tettem fel a kérdést a csapatnak. - Lehet, hogy Hinari arra van. De az is lehet, hogy csak csali az egész, hogy jó messze legyünk mindentől... - fejtettem ki az aggályaimat. Avagy lehet, hogy pont megoldódna a dolog, ha követjük, de lehet pont azzal szúrnánk el az egész mentőakciót. És gyanítom már ez a cucc sem tart ki örökké a képünkön...

by **Silence** Szomb. Okt. 13 2018, 23:51

Egy pillanatra megijed a végtelen csendtől, és mozdulatlanságtól, ami a csatornában fogadja a csapatot. Aztán észreveszi, hogy a lépteik neszét hallja, úgyhogy megnyugszik. Ki tudja.. Talán soha nem fogja levetkőzni a teljes csenddel és sötéttel szembeni félelmét…
Viszont jelen helyzetben a társaság is komoly segítségére van. Oziban bízik annyira, hogy a jelenléte megnyugtassa, Szophie és Vezér pedig tudatosítják benne, hogy Hinarit megmenteni mennek, úgyhogy nem szabad félnie, és nem szabad hátráltassa a csapatot. Úgyhogy ökölbe szorítja a kezét, a körmeit a tenyerébe mélyeszti, és megy, és minden apró részletet próbál megfigyelni a falon.
A küldetést jelző bácsihoz érve kíváncsian pislog, és már nyúlna a felugró panelen az elfogad gombhoz, amikor Ozirisz figyelmeztetése megállítja. Kicsit értetlenül fordul felé, és félig-meddig bocsánatkérően pislogva hallgatja a magyarázatot. Így elmondva érti a logikai láncot, és igyekszik figyelmen kívül hagyni az ablakot. És hálás tekintettel biccent Ozirisz felé, amiért a kardforgató felajánlotta, hogy másnap segít a kutyust előkeríteni.
Viszont neki más is eszébe jut. És ha látják útközben a kutyát? Akkor magukkal vihetik (nem, azt nem gondolta végig, hogy hogyan) és majd visszahozhatják a bácsinak, és akkor nem kell keresni. Éppen ezért előszedi a füzetét és a ceruzáját, és ír bele egy kérdést, amit megmutat a bácsinak.

Milyen kutyus?

Ehhez ugye nem kell felvenni a küldetést, de hátha mégis megtudhat annyit, hogy felismerje a kutyát, ha látja, és kicsit gyorsabban visszajutathatja majd később a gazdájához.
***
Tovább haladva folytatja a falak alapos vizsgálását, és csak akkor áll meg, ha észreveszi, hogy Szophie megáll valami miatt. A csatornát betöltő csilingelés viszont elvonja a figyelmét a falakról. Ugyanis riadtan oislog körbe, egyrészt, hogy megtudja mi volt az, másrészt, hogy meglnézze, nem-e keltette fel kéretlen hallgatózók figyelmét a zaj.
Ozi meglátásaira a potis üvegekkel kapcsolatban neki is pörögni kezd az agya, és rémesebbnél rémesebb ötletek jutnak az eszébe. Talán Hinarit akarják bántani velük… Ha egymaga lenne, valószínűleg összetörné az üvegeket. Úgy nem tudnak ártani senkinek, de az előbbi hang is, és a többiek is visszatartják ettől. Nem akar újabb zajt csapni, és úgy gondolja, a többiek valami okosabbat is ki tudnak találni, amivel talán még hasznukra is lehetnek a gyanús üvegcsék.
***
Nemsokára megáll, és egy darabig (pár pillanatig) bizonytalanul bámul egy lépcsőt. Meg akar győződni róla, hogy jól látja. De miután ez megtörtént, a többieknek is megmutatja mit vett észre. Ez a lépcső maszatos. Márpedig nem lehet túl régóta ilyen, hiszen Aincardban a piszok hamar elpixeleződik. Valaki felmászott itt, nem is olyan régen. Ezt a megállapítást (hacsak addigra nem mondják ki a többiek is) leírva megosztja három társával is, hátha ők azt is meg tudják mondani, hogy ez miért lehet fontos.
***
Ozi figyelmeztetésére ő is odapillant, megnézi a szemcséket, és ő is észreveszi a lábnyomot. A lábnyom pedig ugye azt jelenti, hogy itt járt valaki, neki pedig nem fér a fejébe, hogy miért itt mászkálna valaki, akinek nincs semmiféle hátsó szándéka. Éppen ezért bólint a kardforgató javaslatára, hogy követni kéne őket, és arra folytatni a kutakodást, amerre azok vezetnek.
***
Végül már eléggé messzire jutnak a csatornában… Személy szerint Fuwának fogalma sincs róla, hogy éppen mennyire messze, pláne nem arról, hogy van-e reális esély arra, hogy Hinarit még kintebb találják meg. És Ozirisz eszmefuttatása sem billenti a mérleget nála egyik irányban sem. Ott lehet Hinari, de kockázatos, hogy csak még messzebb kerülnek tőle… Nem tudja… Szophiera pislog, hátha a lány vagy a farkas észrevett olyasmit, ami további érv lehet, és legalább kicsit segít a döntésben.

by **Szophie** Vas. Okt. 14 2018, 17:04

Az első és legfurcsább jelenség számunkra nem a sötétség vagy a csend volt. Ez teljes természetességgel ölelt körbe bennünket, és köszöntött a maga megnyugtató ismerősségével. Az első olyan momentum, amikor én, vagyis inkább mi, szinkronban Vezérrel felkaptuk a fejünket, az a pocsolya és a törött cső észrevétele volt. Elgondolkodva megálltam mellette, és rábámultam. A víz a földön láthatóan egyre csak nőtt a szivárgás hatására, de még nem volt túl nagy. Most vagy a rendszer alakítja így a dolgokat, és direkt így programozták - és sajnos egy direkt hülye nyomokra programozott rendszerben kicsit nehéz nyomozósdit játszani, mert mindig benne lesz a pakliban, hogy a dizájnerek találták ki az egészet -, vagy pedig itt valaki megrepesztette nemrégiben ezt a csövet. A többieknek is feltűnhetett, amiképp tanácstalanul ácsorogtam a jelenség mellett, és igyekeztem eldönteni, hogy ezt most nyomnak mínősítsem-e, vagy sem. Végül Oziriszhoz fordultam.
- Szerinted mekkora az esély rá, hogy Aincradban egy programozó pont ilyen pocsolyát növesztett ide pont mára? Vagy esetleg valaki más járt itt, és ő repesztette el? A pocsolya még elég friss lehet ebben az esetben, hiszen elég picike. - Vezér közben odalépett, és megtámadta a tárgyat, hogy megnézzük, felvillan-e a sérthetetlenség ikon. Azt hiszem, ez bizonyos szinten választ adhat a kérdésünkre. Közben kezemet a vízhez emeltem, felemeltem egy kicsit belőle, és beleszagoltam, aztán belenyalintottam, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg víz csordogál belőle. Szerencsémre tisztában voltam vele, hogy Aincradban nincs fekália és társai, sem betegségek, és a börtön is megeddzette régi arisztokrata gyomromat, így már nem undorodtam a megkóstolás folyamatától sem.
Ezek után folytattuk utunkat. Amikor először megpillantottam az idős NJK-t, hirtelen megtorpantam. Egy pillanatig elhittem, hogy egy ellenség került az utunkba. Csak pár másodperc múlva körvonalazódott bennem, hogy az alak nem mozog, csak magába roskadva ül, és ekkor tekintettem az NJK-k jelölésére is fel. Egyetértettem Ozirisz kijelentésével, habár én magam is nehezen húzódtam el a segítéstől. Volt valami, ami olyasmiket súgott a fülembe, hogy lehet, hogy akár az ellenség rabolta el a kutyáját. Vagy megtalálták, és megölték, és soha többé nem tudjuk majd megtalálni. Biztatóan az NJK-ra mosolyogtam. Közben Vezér Oziriszt méregette. Mintha lett volna egy olyan bizonytalan érzése, hogy a fiú őt akarja az NJK-nak adni, mintegy adu kutyát. Én inkább azzal voltam elfoglalva, hogy azt mérlegeljem, mennyire eshet a férfinak bántódása attól, ha a harcok itt lent fognak lefolyni. Ugyanakkor botorság lett volna figyelmeztetni őt. Könnyen az ellenség fülébe juthatott volna. A mérlegelés kiült az arcomra, de végül csak annyit kérdeztem én is, Silence-el karöltve, hogy hol látta utoljára a kutyát. Az információkat aztán elraktároztam magamban, ha kaptunk, és gyorsított tempóban folytattuk utunkat. Alig pár perc kellett hozzá, hogy visszaálljon a rendszer. Mindenki a saját feladataira koncentrált újra csak, figyeltük a hely rezgéseit, a levegő vibrálását, mindent, amit a börtönben megtapasztaltunk, és akkora segítségünkre volt. Hamarosan úgy tűnt, a tapasztalatok itt is meghozták gyümölcsüket. Megéreztem valami különöset, ami mellett máskor simán elsiklottam volna. És tudtam, hogy helyben vagyok. Valamiért egész eddig nem is jutott eszembe a csatornafedeleket egyesével megvizslatni. Most viszont, ahogy éreztem a fentről beszivárgó meleget, a levegő áramlását, tudtam, hogy ezegyszer fel kell másznom oda. Akrobatikámat használva kecses és gyönyörű mozdulatokkal hamar feljutottam, és lám-lám, igazam is volt. Gyorsan lekászálódtam a létráról, majd a többiekhez fordultam.
- Ez a fedél nyitva van, sokkal lazább, mint a többi. - a térképre pillantottam. - Éppen a céhraktár alatt tartózkodunk. Úgy hiszem, megtalálhattuk az első fontos nyomunkat. Viszont ha most itt kibukkannánk a csatornából, nagy feltűnést keltenénk. Írok egy üzenetet Hoorának, és ő majd eldönti, mit tegyünk. - ezzel be is pötyögtem egy gyors PM-et a meglazult csatornafedélről, a hollétéről pontos adatokkal, és arról, hogy alul kutatunk, így egyelőre nem fogunk kimászni itt, mert az feltűnést keltene. Reméltem, hogy ha úgy szándékozik, hogy fent is megvizsgálja a helyet, vagy küld oda valaki mást, vagy pedig ír legalább egy üzit, hogy hé, ti hülyék, ugorjatok ki a föld alól valamelyik másik nyíláson, aztán nyomás kontrollálni a helyet.
Utunkat folytatva értem el az első hangos csattanással jelzett hibáig. Amikor megtörtént a baleset, azonnal elpirultam, hogy még a fülem hegye is teljesen vörös volt. Zavartan húzogatva a hajamat fordultam Oziriszhoz, és nagyon halkan bocsánatot kértem tőle a szerencsétlen balesetért. Ez tényleg rettenetesen amatőr volt.. Már lassan el is felejtettem, néha mennyire is balfácán tudok lenni, és akrobatika jártasság nélkül még ennél is sokkal-sokkal bénább vagyok. Pillanatnyi zavaromban aztán nem is gondolkodtam el az üvegek jelentősségén, pedig volt valami, abban biztosak lehetünk. Kicsivel később, a következő 3 üveg megtalálásakor fordultam oda a többiekhez.
- Hát, ez nem loot, az biztos.. Védett övezeten belül meg pláne nem. Nem hiszem, hogy csak úgy véletlen rakná ide akárki, hiszen a programozók hangulat végett inkább törött sörösüvegeket raktak volna ide, nem pedig rendes potisakat. Tutira valaki itt hagyta. Már csak az a kérdés, hogy ki? Vajon van akármi, amihez egy tervben fel lehetne használni? Fel akarnának fogni benne valamit? De ugyan mit?
Ezen a problémán rágódva haladtunk tovább. Ekkor következett a következő igazán fontos nyom, amit szinte egy időben jelzett Vezér orra és Silence megfigyelőképessége. A farkas a levegőt szimatolva megállt. Silence is hamar rájöhetett, hogy más helyette nem fogja megmondani a megoldást, így bizonyára felhívta a társai figyelmét rá, hogy talált valamit. Amint ez megtörtént, Szophie érdeklődve fordult a lépcső felé, Ozirisz pedig közben a lábnyomokat is beazonosította.
- Valaki fentről jött, és arra ment tehát.. - vontam le a következtetést. - Hacsak nem elterelésnek szánnák a dolgot.. - mégis úgy éreztem, itt lennie kell valaminek. Már csak egy kérdés maradt. Fel, vagy lent tovább? Váljunk szét esetleg?
- Srácok.. Szeretném, ha ezt megbeszélnénk. Az eddigi nyomokat is figyelembe véve, ami nem volt túl sok, mit gondoltok.. Menjünk tovább a lábnyomokat követve, megtudva talán, hogy az idegen merre ment, vagy pedig menjünk fel a lépcsőn, igyekezve megkeresni, honnan tapadhatott az idegenre szén, hátha találunk valamit? Szerintem ez a kosz elég jellegzetes, nem lesz az ember szenes csak úgy minden második sarkon. Bizonyára vissza lehetne vezetni az útvonalát rá. És ha itt is összepiszkolta, talán fent is hagyott egy-két nyomot. Ki mit gondol? - ekkor vártam a válaszaikat. Egyelőre nem tudtam én sem dönteni, mi tévő is legyek.

by **Strea** Vas. Okt. 14 2018, 18:34

Incoming "mini"mese

A tócsa minden másodperccel egyre nagyobb lesz, ahogy nézitek. Megpróbálhatjátok megtámadni, a lila fal azonban visszadob titeket - ha Vezérnek nincs szerencséje, egyenesen bele a mellettetek húzódó mozdulatlan víztömegbe. Az íze? Nos, mint a poshadt víz. A programozók kitettek magukért.
Azonban ha két percnél tovább maradtok ott, és a tócsa eléri a víz peremét, ahogy az elcső csepp belefolyik a csatornavízbe, a rendszer visszaállítja magát, eltünteti a tócsát, és a repedésből újfent a száraz betonra folyik a víz. Hangulateffekt.

A bácsi, bármit kérdeztek tőle, ugyanúgy ugyanolyan ábrázattal ül ott.
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - kérdezi újfent. Mindezt tíz másodpercenként ismételve - igen, tíz másodercenként felugró ablakkal együtt, ha az előző már bezártátok volna -, egészen addig, amíg ki nem léptek a közvetlen környezetéből. Nem egy agyonkomplikált npc, de idelentre talán elég ennyi is.

Hoora válasza szinte másodpercek múlva már meg is érkezik. Ez áll benne:

Hoora írta:Rendben. Köszönöm. Folytassátok a kutatást.

Ami pedig a focizást illeti... hát, a hangzavar akkora, hogy örülhettek, hogy nincs Hallgatózásotok, mert abba biztos belesüketültetek volna már. Nem kérdés, hogy a csatorna többszáz méteres vonalában végigment a visszhang, ráadásul egy pillanat alatt. Vajon mennyire messziről hallhatta meg az, akinek van Hallgatózása?

Vajon van-e pazarolnivaló időtök további perceket tölteni a tanácskozással?

Nincs szólimit, akár 2 mondatot is írhattok. Jussatok döntésre és gyerünk tovább valamerre ^^ *pattog*

by **Silence** Vas. Okt. 14 2018, 18:47

Silnek nem logiku... De most nsgxon tudatában van, hogy kérdeznie KELL, ezért a füzete nemsokára Ozirisz kezébe kerül.

Miért menne valaki innen arra?

Nem érti... HIszen arra szinte semmi sincs, vagy van?

by **Ozirisz** Vas. Okt. 14 2018, 19:39

Pislogtam érdekesen, amikor Szophie megkóstolta a csatornalét. Oké, oké, elvileg idebenn nincs semmi olyasmi, ami odakinn a csatornákban lenni szokott... de attól még hasonló "ízesítést" tudtak kreálni a fejlesztők, ha nagyon akartak. Ami viszont jobban aggasztott – Odakinn, igazi csatornában remélem nem fog előjönni ez a szokásod... - jegyeztem meg, elvégre ha tegyük fel, most mindannyian felébrednénk, és a felépülés után bizonyára mindenkinek lennének beidegződései az itteni világ után. Van aki a busznegállóban egy kék kristállyal a kezében hadoválna össze-vissza, van aki a munkaügyi központban a jobb kezével kalimpálva próbálná az inventoryból előhúzni az iratait... és van aki csatornalevet kortyolgatna...
- Elő szokott fordulni más játékokban is a hasonló hangulatkeltő effekt, amik vagy "bugosak" reális szemmel nézve, vagy X idő elteltével visszaállítják magukat... - avagy ha jobban megfigyeljük, akkor lehull az illúzió az ismétlődő effektekről. Még a kőkori wowban is így volt akármelyik csatornában, szóval nem új dolog...

A kutyás bácsinál eredménytelen volt a lányok információszerzési kísérlete. Az NPC-nél pöttyet beugrott a lemez, és ahogy újra és újra zártam be a küldiablakot, az fordult meg a fejemben, ahogy ismétlődött minden, hogy milyen frankó mixet lehetne ebből csinálni?
A monoton, ismétlődő szöveg, mint alap megvan, és az ablak nyílása-zárása hangeffekt meg adná hozzá az ütemet:

- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- Na ne már...
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- Apúúú! Buksi kiszökött...
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- Milyen kutya?
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- Azt már tudjuk, hogy kiszökött...
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiááába...
- Elveszett a kiskutyám, segítetek megtalálni? - csingiling... dumm...- A kutya fáját...

A leendő slágerből, ami talán a Best of Aincrad 2028-as listáját is talán simán vezetné, végül Vezér felettébb feltűnő méricskélése zökkentett ki. Hamar helyreraktam, hogy mi is lehet az oka a furcsa viselkedésének: - Ömm... kiskutyát keres a bácsi – mutogattam a kezemmel egy közepes tacskó méretét – Szóval egy kicsit túlkoros vagy a questhez – ami pedig a kutyust illeti, ha tacskóról van szó, akkor azt bizony nem itt fogjuk megtalálni avar hiányában...

Viszont később Szophie is talált valamit, a céhraktár környékén levő laza csatornafedél, ami valószínűleg az egyik jelentősebb nyom, amit találtunk. - Valószínűleg vagy ott fognak érkezni, vagy a raktár tartalma fog ezen az úton távozni – tettem hozzá. Közben az idomár pedig már értesítette a Tűzoltóparancsnokot a fejleményekről.
Nos, sétáltunk tovább, játszottunk a csatornában, fociztunk az üres üvegekkel, hamuban sült lábnyomokat kergettünk, szóval teljesen szokványosan haladtak tovább az események, amikoris elfogytak a nyomok. Szophie is bizonytalan volt, és ahelyett, hogy szűkültek volna a lehetőségek, még tovább bővültek. Abban egyetértettünk, hogy lehet elterelés is, de benne van a pakliban, hogy éppenséggel tényleg tovább kellene mennünk. Vagy visszafelé. Már kezdtem is volna bele az eszmefuttatásba, amikor Fuwa nyújtotta felém a füzetét. Gyorsan bele is kezdtem a válasz írásába:

Ozirisz írta:Akik rosszban sántikálnak, kerülik a feltűnést, és a zsúfolt helyeket. Az ehhez hasonló, elhagyatott helyeket szeretik, akár rejtekhely, akár raktár, akár valakit fogvatartani... De ezt ők is tudják, és lehet, hogy csak elterelésképp...
Ha viszont visszafele akarjuk követni a nyomokat, akkor csak az első lejáró jöhet szóba, ahol észleltük először a nyomokat, és az utolsó, ahol eltűntek.

Majd miután befejeztem az írást, odaadtam a füzetet a lánynak, biccentve, hogyha elolvasta adja tovább Szophieéknak is. Bár nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán a hangtalan kommunikációnak, amikor a nem olyan túl rég történt csörömpölésre még az is felébredt aki nem is aludt...

by **Szophie** Vas. Okt. 14 2018, 19:56

Összevontam szemöldökömet a füzetes akciót látva, de úgy döntöttem, belemegyek a játékba. Közben Vezér még mindig undok kis vízcsepp pixeleket eresztett a magasba, amelyek még az előbbi csatornába esésből származtak. Nagyon reméltem, hogy hamarosan elmúlik az effekt, és megszárad a szerencsétlenül járt pet, mivel már kezdett idegesíteni a nyomunkban járó piros pixeleső.

Elővettem egy füzetet és egy tollat az invertorymból, és a következőt írtam rá:
Szerintem visszafelé kéne követni a nyomokat, és a szén rákerülési helyén keresgélni odafent. Addig azon az útszakaszon is körbevizsgálódhatunk. Szerintetek?

Bár itt is gyanús volt minden, és már találtunk is több dolgot.. Tényleg nem tudtam, melyik lenne a helyes döntés. Legelőször még a csatornában tovább caplatást ajánlottam volna, de most valamiért mégis azt súgta valami, hogy felfelé kéne menni. Bér talán csak a plafon rám nehezedő súlya suttogta.. Más érvem és ellenérvem nem igazán volt.

by **Ozirisz** Vas. Okt. 14 2018, 21:00

Miközben körbement a füzet, Szophie is előhúzott egyet, és ő is irogatni kezdett. Amíg készült a következő iromány, addig egy kérdés kezdett az elmém mélyéről a felszínre jönni, ami már egy ideje motoszkált a fejemben, és kapásból nem tudtam hová tenni: ~Mi ez az ázott kutya szag?~ ahogy tudatosan végiggondoltam, és körbenéztem a csapaton, akkor jöttem rá a forrására. ~Hülye kérdés...~ na igen, elég egyértelmű így utólag, Vezért elnézve.
Majd megérkezett a füzet Szophietól. Hümmögtem egy sort. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. A Tűzoltóparancsnok őt nevezte ki vezetőnek, aki meg ha jobban belegondolunk, épp most tolja ránk a felelősséget. Lehet csak rémeket látok? Na igen, benne van a pakliban. A lány mentségére szóljon, hogy azért elég nehéz döntés, hatalmas a tét, és nincs második esély... Kis gondolkodás után végül elkezdtem írni én is.

Ozirisz írta:Nekem is az a gyanúm, hogy csak elterelés lehet a messzeségbe vezető nyomok. Amúgyis visszafelé kell mennünk, mert az álcatrutyi valószínűleg már nem sokáig tart, szóval visszafele is átnézzük a terepet. Felmenni? Csak ha tényleg tudod mit csinálsz, és jók a megérzéseid...

Majd adtam tovább a füzetet, kíváncsi voltam, mégis mire jutunk. Bár tudom jól, hogy kockáztatni kell, de mégis, a nehéz döntésektől és a rossz változásoktól olyan vagyok, mint a palotapincsi: fosok.

by **Szophie** Vas. Okt. 14 2018, 21:29

Szophie feljegyezte, és Ozirisz felé mutatta a következőket:

Semmi értelmét nem látom annak, hogy visszafelé is megtegyük ugyanazt az utat. Lényegében időpocsékolásnak tartom. Nem.. Vagy felmegyünk, vagy arra megyünk tovább a nyomvonalon. Viszont én a fent mellett döntök személy szerint. Hoora mondta, hogy nézzünk át erre mindent, nem maradhatunk a csigaházunkban. A fenti rész is a körzetünkbe tartozik. Alex, és az a lány is, ezekben a pillanatokban is fent vannak. Jó megérzések ide vagy oda, ez a küldetésünk.

by **Ozirisz** Vas. Okt. 14 2018, 21:40

Pislogott értelmesen Szophie válaszán. Nem sokat vacakolt vele, amíg válaszolni kezdett.

Ozirisz írta:Ahogy gondolod... de fent is kockázatos, nem tudhatjuk, figyelik-e a feljárót vagy sem... Lehet pont azzal szúrnánk el a dolgot, és keltenénk gyanút, hogy csak úgy előbóklászódunk a csatornából, pont ott, ahol készülne valami... Kockázatos, és lehet, hogy Hinari látná a kárát az elhamarkodott döntésnek. Szóval ha kimegyünk, kurvára óvatosnak kell lennünk, és a lehető leghamarabb valami fedezéket keresni, hogy legalább ne legyünk szem előtt...

Ha gonosz akartam volna lenni, még hozzáírhattam volna, hogy a csatornafedél !== focilabda, de tisztában voltam vele, hogy Szophie is tanult a potionos üveges hibából. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem fogja veszélybe sodorni a küldetést...

by **Szophie** Vas. Okt. 14 2018, 21:47

Szophie egy utolsó választ kanyarított a pergamenre, amit körbemutatott a többieknek, majd el is indultak utukra.

Természetesen nem itt fogunk rögvest kibukkanni. Egy pár csatornafedéllel arrébb fogunk kimászni, és mivel az észlelésünk jelzi, ha felettünk forgalom van, megkeressük azt, ahol nem észlelünk semmit. Ott a legnagyobb óvatossággal előbukkanunk, és folytatjuk a színjátékot a szuper vidám baráti társaságos álcánkkal. Már az is kockázatos volt, hogy ma este kikeltünk az ágyunkból.. Mondd, tenni is akarsz valamit, vagy egész este attól akarsz rettegni, mit fogsz elszúrni? Adjunk bele mindent, és még annál is többet, és garantáltan meg fogjuk menteni ma Annabellet! Teljesítsük felül magunkat, és nem lesz gond.

Azt már csak gondolatban tette hozzá, hogy "remélem"..

by **Strea** Vas. Okt. 14 2018, 22:13

Tehát a döntésetek végleges. A következő csatornafedél egy jó ötven méterre van, és az Észlelésetek szerint tiszta a terep, tehát felmásztok. Súlyemelés itt is kell, de végül csak feljuttok a felszínre: egy normál kisutca közepén találjátok magatokat, magas házakkal és szürke kapualjakkal. A keresztutcán játékosok haladnak el, ügyet sem vetnek rátok - és a problémáitokra sem. Mindenki megy a maga dolga után, így nyugodtan elővehetitek a térképet és megnézhetitek, hogyan tudjátok fentről megközelíteni a szenes csatornalejárót. A kisutcán jobbra indulva, majd a keresztutcán jobbra befordulva visszafelé a cukrászda felé, három utca múlva pedig újfent jobbra.
Útközben nem történik semmi különös, kivéve talán azt a huszonhét éves barnahajú nőt, aki mindenképp rátok akar sózni két üveg babahintőport. Rettentően rápörgött a dologra, de amennyiben mentek tovább, hamar talál magának más játékosokat, akiket szórakoztathat; nem figyel rátok többé. Ha pedig odaértek, a zsákutca végén egy kétemeletes, fehérre meszelt ház fogad, szürke vasajtóval. Természetesen zárva. Szénnyomokat sehol sem látni. Ami viszont feltűnhet, ha odafigyeltek a részletekre, hogy magát a csatornafedelet sem látjátok. Jó helyen jártok? A térkép szerint itt kéne lennie... vagy pár méterrel arrébb? Igen, valóban, magának az utcának is folytatódnia kéne, nem pedig egy ház kapujában végződni... legalábbis a minimapon és a térképeteken így van feltüntetve.
A csatornafedél pedig nyilvánvalóan a kapun túl nyílik, de hogy hová, arról fogalmatok sem lehet. Mit tesztek, hogyan tovább?

Jah és... ugye egyiktek sem nézte még meg az aktuális statjait?

18:50

by **Silence** Vas. Okt. 14 2018, 23:20

Csendesen hallgatja és nézi végig az eszmecserét. Neki az a véleménye, hogy okosabb lenne, ha megnéznék hova akart menni a valaki, mert fontos lehet. Nade a többiek okosabbak nála, és nem szeretne butaságot mondani, ami aztán az egész feladatot elrontja… Úgyhogy anélkül, hogy hozzászólna a témához, követi őket.
Beleegyezően bólint Szophie kérdésére. Nem tud igazából ellenérvet felhozni, hogy miért ne mehetnének visszafele… Reméli, hogy tényleg találni fognak valami fontosat,, ami elvezet Hinari kiszabadításáig.
Kicsit össze is kavarodik, mert ő nem gondolt olyan sok mindent végig. Például, eszébe sem jutott, hogy veszélyes lehet óvatosan felmászni azon a csatorna fedélen. Alaposan el is szégyenli magát, mert az neki is egyértelmű, hogy eszébe kellett volna jutnia…
A döntést végül Szophie hozta meg. Mondanám ,hogy meglepetésre, de nem lepte meg Fuwát a dolog. A lány lett kijelölve, hogy a csapatot vezesse, valahogy természetesnek érezte, hogy ő fogja az utolsó szót kimondani.
Ami sokkal inkább meglepte, az az ismeretlen név. Annabelle… Másnak is kell segíteni? Nem sak Hinari van bajba? De akkor most nem csak egy ember sorsa múlik rajta, hanem rögtön kettőé… Nem tetszik ez neki… Ő ehhez nem elég ügyes… Csak elrontaná…De mégis… Az egyikük a barátja… Neki pedig mindenképpen akar segíteni… És biztos benne, hogy azért indultak el… Kétségbeesés helyett ezért inkább nyel egyet, és bólint.
Végül kijutnak néhány méterrel odébb, és a többiekre hagyatkozva eljut a ház elé. Annyi még neki is feltűnik a kis térképe alapján, amit a rendszer ad, hogy ez a ház itt furcsa helyen van…Kérdően pislog a többiekre, hogy ők is ugyan ezt gondolják, vagy megint ő butus

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 15 2018, 00:05

Szophie túlságosan is optimistán látta a dolgokat. Persze, nem árt a pozitív gondolkodás sem, de azért ennyire figyelmen kívül hagyni az esetleges bénázásokat, és félvállról venni a dolgokat, az nem bölcs dolog. Nem hibázhatunk, mert annak igenis következményei lesznek, súlyos következményei. Már lehet ott elkúrtuk az egészet, amikor azok a rohadt üvegek nem néztek körül és nem kerülték ki Szophie lábát...
Ha csak ennyin múlna, hogy teljesítsük túl magunkat, és adjunk bele mindent amit csak lehet, az szép és jó... de emellé még szerencsére is szükségünk lesz, méghozzá rengetegre, és hát a szerencse az valahogy nagyon nem az én pártomon van, sőt, úgy ahogy van, nagy ívben elkerül... csak nehogy amiatt legyen gond, hogy pont a jelenlétemmel árnyékolom le az egész csapat szerencséjét...

Szerencsére nem kellett sokat csöszmörögni a megfelelő csatornafedélig. Majd miután vissza kijutottunk a felszínre, szerencsénk volt, szinte senki sem foglalkozott velünk különösképp. Mindenki ment a maga dolgára, szóval ez a része simán ment... Útközben végig figyelgettem körbe, a hátam mögé is, hogy nem-e követ valaki, vagy hasonló. Persze nem feltűnően, nem folyamatosan, de időről időre azért ellenőriztem ezeket a dolgokat. Azonban elsőre nem tudtam hová tenni azt a barna lányt a hintőporaival. Egyáltalán mi értelme van idebenn a babahintőpornak? Mindenesetre egy hirtelen jött ötlettől vezérelve az egyik hintőport megvettem, majd egy keveset kitettem a mancsomba: - Vezér, ezt szimatold meg – a képemre sunyi vigyor ült ki, és vártam, ahogy a farkas beledugja a szimatbogyóját, és egy szép nagyot tüsszentsen. Nem, tényleg nem vagyok gonosz, egyáltalán nem. Ami pedig a barna hajú lányt, aki a hintőport árulta, jobban szemügyre vettem. Felettébb ritka jelenség Aincradban ilyen huszonöt körüli lány, főleg hogy a tizenpár éves korosztály az akiket nap mint nap lát az ember a főtéren vagy a piacon. Ki tudja, lehet érdemes lenne a mentőakció után megkeresnem. Avagy minden akkor jön, amikor a lehető legkevésbé sem ér rá az ember... Először a kutyusos bácsi, most ez a lány...

Azonban a furcsaságoknak még mindig nincs vége, amikor odaértünk a megadott helyre, egy kétemeletes ház fogadott minket, meg vasajtó. Úgy tűnik, ez zsákutca. Elsőre azt hinnénk, csak simán eltévedtünk, de amikor a térképet megnéztem, még jobban elbizonytalanodtam.
- Itt folytatódnia kellene az utcának. - jegyeztem meg, majd halkabban folytattam – Hogy került ide ez a ház? Valaki idehozta? Vagy az éjszaka folyamán egyszerűen kinőtt, mint a gomba? - nézegettem a térképet, visszaellenőriztem még egyszer, tényleg itt vagyunk. De hol a csatornafedél? Forgolódtam balra-jobbra, tettem pár lépést erre, meg arra, keresvén a csatornafedelet, de sehol sem láttam nyomát – És a csatornafedél sincs idekinn. - jegyeztem meg – Szo, ezt lehet érdemes lenne jelenteni a Tűzoltóparancsnoknak – majd egy kis szünet után feltettem egy kérdést – Amúgy... mi legyen? Megpróbáljunk itt bejutni, vagy a vissza a csatornába? - és vártam a lányok válaszát.
Végig a lehető leghalkabban beszéltem, ha az észlelésem jelzett, hogy valaki hallgatózik, természetesen egyből utánoztam a kukorica hangját, és inkább a füzetes megoldást használtam.

by **Szophie** Hétf. Okt. 15 2018, 15:18

Nem, Szophienak is volt épp elég dolga, nem nézte meg az aktuális statjait már jó ideje. Annyit tudott csak, hogy a feje felett az életet jelző rész tökéletes zöldben van. Ez épp elég volt az általános nyugalmához. Egyelőre. Ami ezekben a pillanatokban sokkal fontosabb volt, hogy kiderült, a társai nem sokban fogják segíteni a tervezési fázisban. Ennyit a csapatmunkáról, amit olyan szépen eltervezett. Egyikük sem volt az a határozott típus, pedig Ozirisztól azért többet várt az előzmények alapján. Volt egy olyan érzése, hogy ha nem dönt, akkor soha az életben nem lesz kimondva, merre is induljanak útnak, csak várni fogja mindenki a sültgalambot. Ha pedig dönt, akkor az lesz baj, hogy miért erre és miért arra. Francokat. Még a lelkesítő beszéde sem hatott meg senkit, pedig minimum elvárta tőle, hogy felrázza a csapatot. Úgy érezte, valamiféle hatalmas negatív varjúszárny borult rájuk, ami a háttérben folyamatosan károg. Semmi gond. Ha valamiben van tapasztalata, az a vezetés. Bár nem tartotta célravezetőnek ezt a hatalom alapú vezetést, amit a kinevezéssel nyert. Sokkal inkább lett volna büszke, tapasztalaton és értékeken alapuló vezető, hisz régesrégen odakint is ezért dolgozott olyan sokat. Persze, nem róhatta senkinek a szemére. Idebent nem dolgozott ezért, nem volt elég tapasztalata, nem mutatta meg, hogy neki ez megy, és még csak nem is bíztak meg benne társai. Mégis mit várt? Semmit. Ezaz, hogy semmit nem várt, és épp ezért gondolta úgy, hogy a társaira is jó volna támaszkodni a kérdésekben. Ez nem nagyon jött össze.. Szar ügy.
A továbbiakban tehát összepréselt ajkakkal, komoran lépdelt tovább, csakis a feladatára koncentrálva. Hamarost megtalálták a tökéletes csatornafedelet, és Szophie erejének segítségével simán ki tudtak mászni. A művelet után még fordított időt rá, hogy a lehető legszorosabban visszazárja a fedőt, aztán fel is vette arcára újra a punk "jól érzem magam" kifejezést. Vagy ahhoz valami nagyon hasonlatosat. Még egyszer ellenőrizte a környezetét, majd feltette a kérdést.
- Kitartás srácok? Kinek hogy áll? Senki sem fárad még? - közben pedig elindult visszafelé az úton, követve a csatorna útvonalát. Nemsokára meg is állította őket egy nagyon gyanús, furcsa szerzet, aki kissé hibbantnak is tűnt, amilyen lelkesen igyekezett rájuk sózni egy adag hintőport. Összekulcsolt kézzel, hitetlen arckifejezéssel meredt Ozirisz ténykedésére. Komolyan ilyen hülyeségekkel zavarja meg a haladást?
- Jesszusom.. Már értem, mi volt a baja Hoorának veled. A koncentrálóképességed mint egy sügéré. - mosolygott rá, amikor visszatért. - Most nincs időnk Vezért megszívatni. - csóválta meg a fejét, de eddigre természetesen már késő volt. Az állat hatalmasakat tüsszögött a fehér portól. Szophienak pedig arcára komisz vigyor költözött. Mondjuk úgy, tetszett neki a műsor a maga valójában, de ettől függetlenül mélyen belül kemény ellenérzés tombolt benne. Ha nem lenne ő maga is ilyen szétszórt, bizony le kellett volna teremtenie a fiút a tettéért. Így viszont csak megértően ingatta a fejét, hiszen néha ő is képes volt hasonló hülyeségekre sajnos. Mindenesetre, útjukat az eddiginél is szaporább léptekkel folytatták ezek után tovább, amint Vezér is kitüsszögte magát végre.
Hamarosan el is érkeztek a kormos fedőig, de bizony úgy nézett ki, itt akadályokba ütköztek. Összeráncolt szemöldökkel meredt az épületre, amely valószínűleg magában rejti a csatornafedőt is.
- Igen Ozzy, már írom is a levelet. - nyitotta meg az üzenetküldő panelját, miután körbenézett, van-e bárki, aki ezt látja. Aztán megírta a pontos koordinátáinkat, és az abnormálisan ide kerülő épületet, leírta az üzenetben a csatornafedő hol létét, és a gyanús kormos nyomokat, amiket találtak. Hátha Hoora többet tud kezdeni az információval, mint ők maguk. Ahogy ott állt, egyre inkább úgy gondolta, hogy jó ötlet volt ebben a csatornában kutakodniuk. Már ha ez az egész valóban összefüggésben állt a küldetéssel, és nem csak rémeket lát.
- No srácok, három választási lehetőségünk van. Vagy itt próbálunk meg bejutni. Vagy visszamegyünk, és követjük a kormos lábnyomokat. Vagy visszamegyünk, és a lenti csatornafedőn próbálunk bejutni, ami minden bizonnyal a házba vagy az udvarba vezet. Ez utóbbi hatalmas kockázatot jelentene, hisz ha meglátnak, oda a tervnek, hacsak nem kapunk el mindenkit, de arra kevés az esély. Viszont ez kecsegtet a legtöbb nyommal is, hiszen.. elég sok mindent rejthet ez az épület. Ez az útvonal tökéletes. A ház védelmében leereszkedhet akárki a csatornába, a meglazult fedélnél pedig kibukkanhat a céh raktáránál, ahol kirabolja, és uccu neki visszafelé. Ezen kívül negyedik opcióként felfedezhetjük a környező utakat is, de úgy gondolom, ez már az eddigi információk alapján fölösleges, hacsak nem rossz következtetéseket vontunk le.
- Én személy szerint azt javasolnám, hogy folytassuk utunkat a kormos cipők irányába, hátha arra is találunk egy harmadik erődítményt, aminek köze lehet a dolgokhoz. Ettől függetlenül úgy hiszem, ez az út nem volt hiábavaló. Ez egy fontos nyomnak néz ki, nagyon is. És jó, hogy nem ott jöttünk fel, a ház közepén, mert akkor jó nagy trutyiban lennénk ezekben a percekben.

by Ajánlott tartalom