Keresd az ikreket (Ámor 6.0, Nia&K)

Attól tartottam, hogy tesz majd valamilyen megjegyzést a táékozodó kepeségeimre azonban egész utón meg sem szólalt. Mintha egy teljesen más személy került volna, a helyére komolyan mondom olyan volt akár egy kisangyal. Bár az is lehet, hogy harsányan kacagott, de csak magában, hogy senki se halhassa meg. Akármennyire is nem akartam végül aztán mégis bementünk abba a bizonyos ruha üzletbe. Szépe belibbent majd nekiállt különfélek ruhákat válogatni. Én sose tudtam megérteni ezt a dívat mániát én mindig azt a ruhát vette fel, ami éppen legfölül helyezkedett el a szekrényben. Meg ráadásul az anyagi helyzetem sem nagyon engedte meg, hogy válogassak. Néhány darabot ledobott a földre, bizonyára azért mert nem tetszett neki. A valóságban már rég ránk szóltak volna, de viszont az egy játék volt így én se rontottam el az örömét. Úgy látszott nagyon jól érzi magát válogatás közben. Ha egy csöppet kevesebbet kacérkodott volna, akkor még gyönyörű is lehetett volna így viszont az én szememben csak elképesztően csinos nő volt. Visszatérve a történethez minden egyes darabot megmutatott nekem és addig nem hagyott békén, amíg el nem mondtam a véleményemet. Körülbelül a második tucat után elfogyott a türelmem azért beszéd helyet a hüvelykujjammal jeleztem, hogy tetszik, illetve nem tetszik. Nagyon morcosan néztem magam elé, mert tényleg bosszantott ez a kialakult helyzet. Mikor végül felöltözött sokkal jobban nézett, ki vagyis a dögösségi skála az egekbe szökött. El sem tudtam képzelni, hogy kerülhettem össze vele. Éppen mikor fizetni akartam megköszönte a gesztust, de közölte velem nem tart rá igényt. Én ez ellen akartam felszólal mikor is kaptam egy újabb puszit, amitől teljesen megkukultam.
~ Esküszöm sosem mosok többet arcot.~ gondoltam bár erre nem is volt szükség.
- Nagyon jól áll. – úgy gondoltam mindenképpen mondanom kell, valamit nehogy megsértődjön.
- Azt hiszem találtam egy csillagot. – amint felfogtam, hogy mit is mondtam azon nyomban elkaptam a fejemet, mert nem tudtam a szemébe nézni.

Oh :3 Imádni valók vagytok. Hát nem azok Kagura? :3 Segítesz egyébként nekem? 
Akkor kérlek súgd meg a szöszinek, hogy ha kicsit szét is nézett volna mikor a boltba tarottak, akkor felfedezhette volna, hogy néhány sarokkal odébb mintha csillogna valami, és egyébként...  Mintha feltűnően tendálnának arrafelé a személyzet egyenruháját viselő egyének. De ügyes legyél ám! Fontos feladat!

Ha sikerrel jársz és a csillag meg a juhász arra veszik az irányt és elsétálnak a nevezett helyre, a reggeli fogadónak majdnem pontos mását találhatják ott, azzal a különbséggel, hogy 1) Ez nagyobb 2) Sokkal fényesebb a homlokzaton a csillag, mint amott. Majdnem igazinak is hihetné az ember.

Ha esetleg netán úgy gondolnák, hogy be is mennek az épületbe, újabb rendszer üzenet ugrik fel:

Három testvér közül egy aki segíthet
Őt kell hát megkeresnetek.

K1? Hogy szuperál a memóriád? Emlékszel még, hogy 3 testvér volt? És hogy legutóbbis az egyikük segített rajtatok. Vajon most őt kell megkeresnetek? 

És hol keresnétek?

//2, max 3 körötök van lereagálni a fejleményeket

Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem valamelyest jobban tetszett felöltözve, mint mikor egy szál semmiben ott billegette magát. Azonban míg a ruhákat válogatta nem tett úgy mintha el akarna csábítani. Ilyen rövid idő alatt nem igazán ismerhetett ki, maximum az általam kreált külső tetszhetett meg neki. Réges-régen rájöttem, hogy a belső értékek, azok, amik igazán számítanak, ám az sem rossz, ha egy pirinyót csinos az illető. Mikor csillagnak neveztem nem is gondolkodtam, csak úgy kicsúszott a számon, igaz így ezerszer csinosabbnak tűnt. Majdhogynem szemüveget kellett húznom nehogy elvakítson a szépsége. Úgy tűnt, hogy meghallotta amit mondtam, mert odalépett hozzám és ismételten megcsókolt, ezúttal viszont a számon.
~Üzemzavar, üzemzavar. ~ csak ez az egy szó ismétlődött a fejemben, újra és újra.
Körülbelül öt perc eshetett ki a memóriámból mert egyáltalán nem emlékszem mi történt. Arra sikerült rájönnöm, hogy míg nem voltam magamnál, hűségesen követtem a szőkeséget minden, gondolkodás nélkül. Talán így működhetett a marháknál is mikor a kolomp hangját követték. Vett magának egy nyalókát majd váratlanul elkezdte a környéket kémlelni, mintha keresett volna valamit. Nagyon reméltem, hogy nem egy fodrászt keres vagy esetleg egy jó pedikűröst. Vagy esetleg meglátott egy első osztályú szaunát, elhatároztam én inkább megvárom a kijáratnál. Ez sajnos a karkötők miatt kivitelezhetetlen lett volna és így mindenhova együtt kellett mennem. Áldottam a tervezőt, aki kitalálta, hogy itt nem kell fürödni, sem pedig mosdóba járni. Különös módon nem valami huncutság járt a fejében, hanem a problémánkra talált megoldást. Felhívta a figyelmemet a vonuló felszolgálókra, akik valószínűleg a keresett hely felé mentek. Nem is értettem, hogyan nem láttam meg őket mikor fel-le mászkáltam az utcákon, mint egy bespeedezet vadászgörény. Továbbá azt is hozzá tette, szeretné megismertetni Ámorékat a fegyverével. Elég keménynek hangzott és kissé betegesnek, ennek ellenére nekem tetszett az elképzelése. Felmutattam a hüvelykujjamat és igyekeztem a legbarátságosabb mosolyommal előállni.
-Szép munka volt.

Miközben követtük őket, feltűnően megbámult egy lányt, valószínűleg megtetszett neki a ruhája és legközelebbre olyat akart vásárolni. Rövid idő után meg is találtuk az épületet, ami tényleg hasonlított egy csillagra. Mikor beléptünk egy újabb rendszerüzenet fogadott minket, amivel semmit nem tudtam kezdeni. A szökések velem ellentétben nem vesztette el a hitét, majd tett egy jó hangos kijelentést. Egyrészt égett a pofámon a bőr, másrészről pedig teljes szívemből tiszteltem a nyíltsága miatt. Úgy követtem őt akár egy hűséges juhászkutya, talán még pacsit is adtam volna neki. Fogalmam sincs miért, de elkezdtem kiselőadást tartani arról a három személyről, akiket én ismertem, továbbá megosztottam vele a véleményemet is.
-Legutobb Cupidó és Ámor, kis perpatvara miatt kerültünk slamasztikába, majd mikor lejutottunk hozzájuk valami oknál fogva nem tudták levenni a pereceket. Azonban megjelent egy fiatal lány, aki nagyon csúnyán leszidta őket, bizonyára a kishúguk lehetett és egyben a család esze. Lefogadom, hogy tetszene neked, mert amennyit láttam ugyanolyan talpraesett, mint te. Megoldotta a problémánkat így nagy eséllyel őt kell keresni, a baj ott kezdődik, hogy fogalmam sincs merre kéne keresni. Még a nevét sem tudom. Ráadásul, valami nekem gyanús ebben a szövegben. Az áll benne hármuk közül nem pedig hármunk közül egy, aki segíthet. Lehet, hogy tévedek, de mintha egy kívülálló szórakoznak velünk nem pedig a triádból valaki, bár ez csak sima spekuláció.
Nem is emlékszem rá mikor volt, hogy utoljára egyhuzamban ilyen sokat beszéltem. Először fel sem fogtam, hogy ezeket mind hangosan is kimondtam nem csak gondolatban.

//Ne haragudjatok a várakozásért. Nyugodtan tessé kbökdösni, hogy haladnátok ><

Köszi Kagura, tünci mókus vagy  . Tudtam hogy számíthatok rád. Léccike figyel oda a két galambocskára ha butaságot akarnának csinálni
Nos az a helyzet, hogy ha Nia nagyon vágyik egy vip ruhára a fogadóhoz... és még erőszakot is kész alkalmazni érte... akkor azt a szerencsétlen lányt nagyon hamar rá tudja bírni, hogy ne akadékoskodjon, hanem odaadja a ruháját.. Még a védett övezet közepén is. Szegény ><"

Sokkal érdekesebb, hogy amikor beértek a fogadóba, és Nia belépője után helyet foglaltok, úgy néz k nem ismer senki magára a felhívásban.

Helyette néhány percen belül egy kisebb perpatvarnak lehettek fültanúi, amikor is egy alacsony, barna hajú, K1-nek feltűnően ismerős hölgyemény viharzik ki egy hátsóbb ajtón, egy dühös mondat erejéig még visszafordul, vlhetően a főnökéhez.
- Értse már meg, hogy mindenképpen szükségem van arra a szabad délutánra ma! Az öcséim megint felszívódtak és biztos vagyok benne, hogy már megint okoztak valami galibát! Rúgjon ki, de akkor is lelépek! - közli szinte kiabálva, majd elviharzik egyenesen a kijárat felé.

No, K1? Ugye megismered a legutó megmentődet a lányban, aki levette a bilincset a kezetekről?
No, mit kezdtek vele? Megfogjátk, utána mentek? Vag maradtok a fogadban?

Nia előadása kétség kívül rendkívül érdekes volt és kissé már botrányos is. Tisztában voltam vele, hogy a jó ügy érdekében tette és őt is idegesítette ez az egész azonban úgy véltem lehetett volna egy kissé diszkrétebb. Ennek ellenére nem szóltam egy árva szót sem ugyanis néha szükség van egy határozott nőre, hogy kézbe vegyek a dolgokat. El nem tudom képzelni mi történt, volna ha mi a való életben összefutottunk volna. Valószínűleg semmi, mert az ilyen szuper modellek szoba sem állnak az olyan nyikhajokkal, mint én. Azonban az sincs kizárva, hogy igazi férfit faragott volna belőlem igaz közben szorosan tartotta volna a gyeplőt. A múlton kár töprengeni, hogy mi lehetett volna, azon ugyanis már nem lehet változtatni, foglalkozzunk mindig a jelennel. Kissé furcsálltam, hogy senki nem jött oda hozzánk, bár ha jobban belegondolunk egyértelmű. Mindnyájan előre beprogramozott nem játékos karakterek voltak, akik csak arra reagáltak, amire korábban utasítást kaptak a programozótól. Valami módon ki kellett találnunk, hogy a trio-ból melyik személyre van szükségünk és azt hol találhatjuk meg. Ott a legtöbb történet lineáris szálon futott, vagyis nem véletlenül kerültünk oda. Lehet, hogy valakivel beszélgetnünk kellett vagy megtalálni egy elrejtett papírost. Ahogy így törtem a fejemet váratlanul nagy vircsaftra lettem figyelmes. Egy alacsony növésű leányzó vitatkozott egy férfival, hogy neki azon nyomban el kell menni valami családi ügy miatt. A lány nagyon ismerős volt a számomra csak azt nem tudtam, hogy honnan. Annyira sikerült rájönnöm, hogy nem véletlenül rendezték ezt a jelenetet és talán ez egy nyom ezért feszülten figyeltem. Mikor elindult kifelé akkor értettem meg miről is beszélt pontosabban, hogy van két testvére. Annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam csak tátogtam, mint a hal és a bejárati ajtó felé mutogattam.
- A barna hajú lány, utána! – mondtam miközben a kis hölgy egyre jobban közeledett a bejárati ajtóhoz.
/Bocsánat a késésért./

Na szóval naccsáim... Ká észbekapott, Nia vadászatot rendezett, a lány pedig először megijedt. De nem kezdett pánikolva visítozni meg ilyesmi, mert tudja hogy értelmetlen és felesleges is lett volna. Még Nia puszijára is csak egy apró fintorral reagál.
- Arabel a nevem, nem Aphrodité...- javít ki udvariasan, aztán belekezdene a mondpkába, mely szerint sietnie kell, nem ér rátok, de Nia megmutatja a csinos bilincset. Mire a lányka előbb lesápad, aztán fájdalmasan a tenyerébe hajtja a fejét
- Szóval most titeket találtak meg...- majd egy sóhaj után végignéz rajtatok. Ahogy K1-et nézi kikerekedik a szeme
- Téged, ugye már láttalak? Mondd hogy nem találkoztál megint a tesóimmal...- néz kétségbeesett arccal
-Kérlek ne bántsd a testvéreimet - pillant Niára. - Nem akarnak ők rosszat, csak pszihiátriai kezelésre szorulnak... Más világban élnek mint mi.
- És tudom, hogy hogyan szabadítsalak meg titeket a bilincstől, de kérlek segítsetek! Ki tudja az a két dilinyós mit művel éppen... - pislog aggódóan a távolba.

Hajrá hajrá, zaklassatok folytatásért. A feladat most csak a helyzetet lereagálni.

//szinezés majd ha gépről leszek

Tudom egyből észre kellett volna vennem, hogy az a barna hajú lány az, akit mi kerestünk azonban elég nehéz napom volt. Végül aztán leesett és csak reménykedtem, hogy nem válik kámforrá, mert akkor biztos megütött volna a guta. Szerencsre a szőkeség sokkal gyorsabban reagált, mint én is így sikerült elkapnunk a leányzót. Érthető módón megijedt és azt hiszem a helyében én is így tettem volna. Körbevette két idegen az egyikük egy rendkívül magas vörös hajú férfi a másik pedig egy elég érdekesen öltözött lány. A szőkeség felmutatta a csuklódíszt és röviden felvázolta neki a helyzetet miért is eredtünk a nyomába. Végül aztán megpuszilta, ami nem tűnt valami kedvesnek inkább olyan megjátszott lehetett. Hasonlóan azokhoz a színésznőkhöz, akik csak megjátszották, hogy kedvelik egymást, bár ez csak az én véleményem volt. Kiderült, hogy a lány neve Arabel amiről úgy véltem nagyon szép név. Sóhajtott egy nagyot mikor megértette, hogy mi vagyunk a testvérei következő áldozatai. Rá pár pillanatra kikerekedett a szeme és jobban megnézte az arcomat. Ha valaki arra gondolna, hogy első látásra belém szeretett azzal sajnálatos módon közölnöm kell, hogy rossz nyomon jár. Úgy tűnik másnak is lassan forog az agya, mert ő sem ismert fel engem azonnal. Megkérdezte, hogy találkoztam-e a testvéreivel bár inkább fohásznak tűnt és arra is megkért, ne bántsam őket. Nem rosszak csak van egy kis problémájuk úgy nyaktól felfele. Annyira aggódott a testvéreiért és rendkívül kedves beszélt, amitől még az én szívem is meglágyult.

-Megígérem, hogy nem bántom őket. A múltkor azt hiszem egy kicsikét túlzásba estem. Na, jó, nagyon. Nem lett volna szabad úgy nekik esnem hisz nem történt semmi. Ráadásul most is csak, csak annyit lett, hogy egy meseszép szupermodellel ébredtem együtt és ezúttal nem engem vetkőztettek le, hanem őt. És ez enyhítő körülmény. – biccentettem oldalra majd felfogtam, hogy ott ál mellettem és minden egyes szavamat halotta.
Az arcom olyan vörös lett akár egy főtt rák és félrerántottam a fejemet.
-Te-te természetesen mindent megteszünk annak érdekében-ben-ben, hogy a segg ítségedre együnk.

Tán nem kellett volna ilyen őszintének lennem vagy ennyire szépen hazudnom, mert azt nem mondhattam, hogy köszönöm az ingen műsort. Visszahúzódó tisztességes embernek tartottam magam, de be kell vallanom én is férfiból voltam. Hébe-hoba megbámultam a csodás nőket és elábrándoztam milyen lenne a sorsom ilyen barátnő mellett. Általában elborzadtam ugyanis egy csinos nő általában hozzá volt szokva a luxushoz, ami nekem rengeteg munkát jelentett. Amint rájöttem a tévedésemre elkaptam a fejem ám, a szemem sarkából észrevettem valami különöset. A szőkeség egy pillanatig nem tűnt olyan megjátszósnak, hanem egy őszinte mosoly tűnt fel az arcán, bár lehet rosszul láttam. Akkor nem csak gyönyörű volt, hanem egyenesen meseszép és akkor egy szavára képes lettem volna puszta kézzel nekimenni a legnagyobb szörnyetegeknek is. Váratlanul kicsapott akár egy kobra, de lehet én voltam lassú és az ujjait összefűzte az enyémekkel. Kijelentette ő is segít, de csakis az én kedvemért, amitől még jobban zavarba jöttem. Ezután belekarolt a derekamba majd áthúzta a válla felett a karomat és azzal fenyegetett be fogjuk pótolni, ami nem volt az este majd rácsapott a hátsómra. Csináltam már pár marhaságot, sok idiótával találkoztam, de ennyire zavarba ejtő helyzetben még sohasem voltam. Nem mintha ő bolond lett volna csak arra gondoltam a sok gyerekes csíny közül egyik sem zavart annyira, mint az ő hízelkedése. Bár meglehet, hogy ő pusztán így tudta kifejezni az érzéseit. Fogalmam sem volt róla mit kéne, tegyek csak nagy kerek szemekkel néztem Arabbel-re hátha tud valami megoldást.

- Egyet értek, előbb a munka. – abban reménykedtem, hogy idővel megfeledkezik rólam vagy talál egy másik pasit.
Különös módon, a kislányon a pír legkisebb jelét sem láttam, ami elég különös volt. Vagy látott már sok minden vagy pusztán nem programoztak neki ilyesmit.
- Sajnos én sem ismerem a környéket és nem tudom, minek lehet alagsora. Legutóbb egy fényképezős bódéból zuhantunk le ahová a nyomok vezettek. Lehet mászkálni, kéne valamerre és majd csak találunk valamit. Mi a véleményük hölgyeim?
Ha másnak nincs, jobb ötlete elindulok, észak felé onnan tudom, hogy arra, mert pont szemben van déllel. Ám ha mégis kiötölnek valamit, akkor természetesen a hölgyekre hallgatok. Egyet sikerült megtanulnom, mégpedig veszekedni értelmetlen csak mosolyogni és bólogatni kell.

A társam tett egy közhelyes kijelentést miszerint nagyon egyszerű dolgunk van, ugyanis ahol rossz emberek vannak, ott nagy eséllyel találhatunk pincét. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen idióta sorozatokon nevelkedett azonban az élet nem volt ennyire egyszerű és kiszámítható. Ennek ellenére ő tényleg hitt az igazában, vagyis én ezt láttam a szemében. Nem akartam felmérgesíteni így inkább a véleményemet megtartottam magamnak. Nem akartam utalni, hogy ostoba lenne a szőkeség, de voltak pillanatai mikor a fejemet fogtam volna. Ez után bement az egyik épületbe és az az érzésem támadt, hogy nem szeretné, ha utána mennénk.
~Biztosan wc-re kell mennie.~ ezek a gondolatok mutatják, hogy engem sem az eszem miatt fognak elrabolni.
Olyan közel mentem az ajtóhoz amennyire csak tudtam, hogy neki több mozgás tere legyen. Miközben bent végezte a dolgát kiszólt nekünk, hogy nagy eséllyel ott bujkálnak ahonnan elindultunk.
-Mekkora egy mar. - morogtam a bajszom alatt, de még idejében abbahagytam mikor megpillantottam a gyermeket.

Nem voltam egy úriember azonban a szüleim megtanítottak a helyes viselkedésre. Miközben megpróbáltam megemészteni a hallottakat r kellett jönnöm, hogy ez kimondottan briliáns terv. Ki gondolná, hogy amit keres végig ott volt az orra előtt. Ez egy rendkívül sunyi és hitvány húzás lett volna, vagyis pont arra a két csirkefogóra illik. Úgy tűnt alábecsültem a nőt és azt gondoltam ő csak egy szépség furcsa hajlamokkal. Rá kellett döbbennem, hogy van esze méghozzá nem is kevés. Ha nem lett volna ez a behízelgő mindenkivel flörtölő magatartása talán még bele is szerettem volna. Miután kijött előadott egy hosszabb lélegzetvételű elemzést merre is kéne keresnünk őket. Ezúttal nem voltam képes elrejteni a gondolataimat és szó szerint leesett az állam és csak hümmögni tudtam.
-Te egy zseni vagy. – mondta őszinte áhítattal.
Nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e ráadásul arról is megfeledkeztem, hogy éppen egy játékban tartózkodom. Fogtam és lekevertem egyet a fülemnek, amit akkor szoktam csinálni mikor csengett. Mivel nem tűntem el így el kellett fogadnom, hogy ez a valóság.
-Csakis a hölgyek után. - mondtam remélve, hogy nem fognak furcsán nézni rám.
/Bocsánat a késésért./

Sosem voltam az a fajta, aki azért dicsért meg valakit, hogy jó pontokat szerezzen nála. Ha valakinek gratuláltam azt azért tettem, mert halálosan komolyan gondoltam. A rabtársamat alábecsültem, mert első ránézésre azt gondoltam, hogy pusztán egy csinos erőszakos nőszemély. Azonban amint telt múlt az idő be kellet látnom, hogy nem csak okos, hanem szinte már veszélyesen intelligens. Igaz az is lehet, hogy pusztán eltúloztam az egészet. Még fel sem ébredtem az első döbbenetből mikor is villámként előttem termett majd adott egy csókot, de nem ám az arcomra. Egyenesen a számra, pont, úgy ahogyan a nagykönyvben meg van írva, bár nem hiszem, hogy nagyon élvezte. Az agyam teljesen le volt fagyva így reagálni se tudtam csak néztem magam elé. Megpróbáltam feldolgozni, hogy mindez pont velem történt és nem valamelyik nagymenővel. Egy perc után persze észbe kaptam és újra vettem levegőt majd mint, aki egy mély álomból tért magához megdörzsöltem a szemeimet.
- Bocsánat. Azt hiszem kicsit elbambultam.

A szokásos kedves, már szinte behízelgő modorával közölte velem, hogy 150-es IQ-val rendelkezik. Egy cseppet sem lepet egy, hogy jóval okosabb, mint én. Még régebben kitöltöttem egy tesztet, amit egy magazinban találtam és a szerint az én intelligenciám olyan száz körüli lehetett. Ezzel mondjuk nem mentem semmire azonban kissé megnyugtatott a tudat, hogy okosabb vagyok, mint egy étkező asztal.
- Vezess rettenthetetlen vezérem. Arany szabály, ha valamit keresel, ott keresd, ahol utoljára keresnéd. – mondtam miközben nyílegyenesen előre mutattam.
A logikája tökéletes volt és semmi hibát nem találtam benne. Miközben haladtunk megpróbálta kifaggatni a leányzót miért pont rózsaszín a bilincs ráadás képen pedig ismét átkarolta a derekam és megfogta a kezem.
- Semmi baj. Csak nyugodtan. – mondtam miközben a testem enyhén remegni kezdett.
Fogalmam sincs miért mondtam ezt egyszerűen csak kicsúszott a számon. Abban a pillanatban egyáltalán nem tűntem annak a macsó alaknak, akinek ki akartam adni magamat. Végül aztán vettem egy nagy levegőt és próbáltam lenyugodni hisz nem történt semmi rendkívül. Pusztán egy férfi és egy csinos nő együtt sétált az utcán egy kislány társaságában. Tisztában voltam vele, hogy bajom nem lehet belőle, ahogyan azzal is, hogy sokáig nem fog velem ismét megtörténni. Az enyhe remegés, ami a testemet rázta szép lassan alábbhagyott és óvatosan megpróbáltam átölelni őt persze csak a vállánál.
- Arabel mesélnél magadról valamit? Mit csinálsz errefelé? Láttam azon a helyen dolgozol talán pincérnő vagy? A testvéreidnek nem szabadna hagyni, hogy ilyen fiatalon dolgozni hagyjanak. Neked mi a véleményed erről? Sok fejfájást szoktak neked okozni?

Pislogtam néhányat a szőke nő után, aztán még pár nagyobbat, mikor visszatér olyan egyenruhában, amilyenben én is vagyok.
Fellelkesülve hallgatom, hogy tudják merre kell menni, aztán óriási bólintással értek egyet a sráccal, hogy ez a nőci zseni.
-Induljunk máris- sürgetem őket, és el is indulok.
-Valószínüleg azért, mert az a két hülye tökre a szerelem római istenének képzeli magát, és azzal szórakoznak, hogy “összehoznak” random embereket. - válaszolok a szöszi kérdésére. - Nem leskelődnek... annyi eszük nincs - forgatom meg a szemem. A két dinka nem talált ki semmit arrra az esetre, ha esetleg a két játékos egymás torkának ugrik, vagy nem találják meg őket... Idióták..
- Ne haragudj, szívesen mesélek, ha az a két hatökör megvan. Állandóan okozzák nekem a fejfájást... -pislogok “bocsika” mosollyal a lovagra.
Közben megérkezünk a szálló régi épületéhez, amit a rendszer máris picit romos állapotba hozott a kiköltözés után. Ettől függetlenül gyorsan odatalálok a pincelejárathoz. Sose jártam még a pincében, de most kiderül, hogy három pincelejárat is van... o.o komolyan? de minek? hát nem is nagy ez a szálloda...
- Szerintetek külön pincetermek vagy csak átverés? - pislogok két okos segítőmre.

//nyo a következő 1-2 körben eldönthetitek, hogy jobbra-balra vagy középre mentek, vagy mást csináltok. Hajrá. Szinezés majd »«

Először észre sem vettem, hogy ez a kislány mennyire érdekes és különleges azonban mondott valamit, ami azon nyomban felkeltette az érdeklődésemet. Sok mindenre számítottam, de erre az egyre nem. Mikor valamit kérdeztem szinte már frappáns módon tért ki a válaszadás elől és még mosolygott is. Tudom, hogy mások is szoktak mosolyogni, de ez valamiért más volt. Az agyam elkezdett hangosan kattogni, oly annyira, hogy szinte csodálkoztam, hogy nem szóltak rám olajozzam már meg. Az is kis probléma szinte semmiségnek tűnt miszerint össze lettem lakatolva egy szuper modellel. Sajnos eme új felfedezés kivizsgálására nem maradt sok időm ráadásul azt sem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Én nem értettem az ilyesmihez nem volt elég okos sem pedig képzett. Az egyetlen, ami eszembe jutott elég nagy marhaságnak tűnhetett, de ez volt az egyetlen, ami abba a huzatos fejemben megfordult. Ott álltunk már a három ajtó előtt mikor váratlan bejelentést tettem, vagyis csak reméltem, hogy az ugyanis ez olt a célom.
-Most pedig fekvőtámaszozni fogok.
Ezzel elvetettem magamat a földre és elkezdtem a beígért tornagyakorlatokat miközben jó hangosan számoltam.
-Tizenkilenc, húsz, húszinegy, huszonkettő. – ezzel felkeltem és leporoltam a ruhámat.
-Ez nagyon jól esett. – mondtam idióta mosollyal az arcomon és szinte már kiabáló hangerővel.

Igyekeztem úgy tenni mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna és egy kicsikét sem buggyantam meg. Ezután a szőkeség előadott egy igencsak alaposan átgondolt tervet, amiben én találtam egy apró bökkenőt vagyis kettőt. Valami oknál fogva mikor arról beszélt, hogy szét kéne válnunk egy barna szőrű dán dognak éreztem magamat ki tudja miért. A másik problémám, hogy a karkötő miatt nem tudtunk messzire eltávolodni egymástól. Mikor bement a házba még csak meg tudtuk oldani, de ott nem hittem, hogy ez lehetséges. Szerettem volna szólni neki, de nem akartam magamra haragítani ráadásul nem olyannak ismertem, meg aki elkövetett volna ilyen szarvas hibát. Lehet, hogy arra gondolt a folyósok szorosan egymás mellett haladnak így tudnánk tartani azt a bizonyos két métert. Végül aztán kissé kínos mosollyal az arcomon feltettem azt a bizonyos kérdést miközben a tarkómat vakargattam.
-Szerintem elég közel vannak a járatok, hogy ne távolodjunk el egymástól.Vagy nem? De rád bízom a döntést.

Jól értem? Végül amellett döntötök, hogy lementek a középső, és valamelyik szélső járaton? Legyen a középső és a jobb oldali, mert mesélő vagyok, és megtehetem (És mert elárulok neked egy titkot, Kagura: Nincs komoly jelentősége)
A rossz hír az, hogy Arabel inkább kint marad a  három ajtó előtt, biztos ami tuti.
A jó hír az, hogy egy darabig nem ütköztök a bilincshez járó falba. Mehettek, úgy 10 métert. Akkor viszont a középső járat balra, a szélső jobbra kanyarodik.
Ejnye... 
Azért mielőtt komoly fejfájást okozhatna a helyzet, Arabel kiabálását halljátok onnan, ahol az út háromfelé ágazott.
- Hányszor mondjam még nektek, hogy ne császkáljatok csak úgy el, és ne zaklassátok a játékosokat? Szégyeljétek magatok! - 
Ha visszamentek, akkor ott találjátok a lányt, mintkét kezében egy-egy grabanccal. 

//clifhanger on. A feladat: reagáljátok le a történteket. Bátran lehet kérdezni, azért csak eddig jutunk most, hogy legyen annak is helye.

Nekem fogalmazásom sem volt róla, hogy mit is kéne ilyenkor tenni, de a szőkeség nagyon magabiztosnak tűnt, főleg akkor mikor az a valami a kezében volt. Így egymást közt bevallhatom, elég furának tűnt az a fegyver, de mivel nem használta rajtam, így nem érdekelt a külseje. Én sem voltam az a hibátlan, tökéletes fajta, ebből kifolyólag semmiféle gúnyos megjegyzés sem tehettem a hölgy vagy a felszerelés irányába. Végül aztán, némi gondolkodás és megbeszélés után mindenki elindult kivéve a kislányt, aki szépen maradt a fenekén. Nagy sajnálatomra semmit sem reagált a fekvő támaszaimra így az én kis rafinált tervem kudarcba fulladt, de még nem adtam fel a reményt. Elhatároztam, ha törik, ha szakad, de végére járok eme csavaros rejtélynek, ha addig élek is. Pedig már annyira tudni akartam, hogy igazam van-e a teóriámmal kapcsolatban, vagy esetleg ismételten tévedtem.

Visszatérve a történetünkhöz, nagyon reméltem, hogy nem lesz semmi gond mikor is váratlanul dezsavű érzés kapott el. A hátam mögött valakit pontosabban valakiket éppen leszidtak és mintha már láttam volna ehhez hasonló jelenetet. Ott állt a kicsi Ananbel és szorosan fogta a két csirkefogót, nehogy ismételten kereket oldjanak. Nem szóltam egy árva szót sem inkább hagytam Niát érvényesülni, amúgy is megígértem, ezúttal nem fogom bántani a fiúkat. Mikor befejezte odaléptem hozzájuk majd kezemet köszönés képen felemeltem miközben barátságosan mosolyogtam feléjük.
- Üdv srácok.

Van az úgy, hogy nem kell semmi durvát, vagy ocsmányat mondani, ahhoz, hogy a frászt hozzuk másokra, elég, ha kedvesek vagyunk, ahogyan ő is tette.
- Na szóval, ti raboltatok el engem? Megint. - egy pillanattal később zavartan hozzá tettem. - Minket, ti raboltatok el minket?
Nem tudni miért kérdezhettem ezt tőlük ugyanis egyértelmű ki lehetett a felelős, ugyanis egész Aincradban ők voltak az egyedüli emberrabló páros.

A fiúk nem úgy néztek ki, mint akik megijedtek. Talán rosszabb elbánás is volt már nekik kilátásba helyezve? Talán.
Arabel viszont egy pillanatra sem engedi el őket, úgy kommentál.
- Jobbra Ámor, balra Cupidó. - kezdi, de a végébe elbizonytalanodik a hangja - Vagy fordítva? - kérdezi magától elgondolkodva -Áh a francba már, nem tudom! Ők se tudják. Ez itt Yaka - emelinti meg a jobb oldali srác grabancát - Ez pedig Mako - emeli fel a bal oldali srácot. - És most szépen bocsánatot kérnek! - morog dühosen.
Nektek talán nem különösebben vészjósló a hangja, viszont a srácok úgy néz ki tudnak valamit, mert amikor Arabel leteszi őket mindkettő igazi japán stílusban meghajol, és kórusban (nem túl sok meggyőződéssel) mondják:
- Bocsánatot kérünk.
Aztán felkelnek, és Kához fordulnak.
- Mi voltunk - mondja az egyik
-Mert szép pár lennétek - fejezi be a másik.
- Jól van jól van, csak menünk már haza - sóhajt Arabel, és Nia kezébe nyom egy kulcsot.
- Köszönöm szépen a segítségeteket. - hajol meg ő is, aztán felemelkedve odasúgja a szőkeségnek. - Ne higgy nekik, nem ők voltak. -
Végül karon ragadja a két fiút, és megállás nélkül korholva őket, és lelkükre kötve hogy szóljanak mielőtt elmennek valahová otthonról, elindul kifele a barlangból.

//Zárókör?//

Mikor legutoljára találkoztam a párossal elég csúnyán elbántunk velük, mármint én és Kanami mert nagyon dühösen voltunk, de nem úgy tűnt, hogy mély nyomot hagyott volna bennük ez az eset. Arra számítottam, hogy a rémület fog kiülni az arcokra amint megpillantanak, vagy ha nem is, de legalább kissé hátrébb hőkölnek. Azonban semmi ilyesféle nem történt, igaz az a kislány nem is engedte volna, olyan szigorúan állt ott akár egy fegyőr. Nem akartam elhinni, hogy nem is igazi ember, hanem csak egy rakás egyes és nulla. Megpróbálta bemutatni a testvéreit, de a végén még ő maga is belezavarodott ebbe az egészbe, amitől csak még aranyosabbnak tűnt. Tudtam, ha valaha lett volna kishúgom az is pont így nézett volna, ki mint ő, legalábbis nagyon szerettem volna.

Kissé meglepődtem mikor kiderült, hogy a két csirkefogónak van normális neve, nem csak ilyen idétlen. Mikor egyiküket a nevén szólította annak felemelte a kezét innen tudtuk éppen kiről van szó. Fogalmam sem volt miért kaptak álneveket az igazik mellé, de az igazat megvallva nem is igazán érdekelt, legalábbis akkor nem. A kislány rájuk parancsolt, hogy kérjenek tőlünk bocsánatot és ők azonban nyomban meghajoltak előttünk és kórusban elnézést kértek. Jómagam sosem voltam oda az ilyen formaságokért úgy véltem ezek már idejét múlt szokások. A hangjuk nem csenget valami őszintén, de én ennyivel is beértem, ráadásul a szavamat adtam, hogy nem fogom őket bántani. Hiszen egy kis bosszúságon kívül nagyobb kárt nem okoztak és ismét egy gyönyörű lánnyal hoztak össze. Az akkori viselkedésem alapján a segítségük nélkül fél év alatt nem léptem volna kapcsolatban annyi csinos lánnyal.

Bevallották, hogy ők tehetnek mindenről és azért tették, mert szerintünk szép pár lehettünk volna. Ez talán igaz is lett volna, mert külsőleg elég jó képűnek tűntem, de nem ez volt a valódi lakom. Az egy elég nyeszlett és hétköznapi ember külseje volt, akire a Nia féle bombázók rá se néznének. Ők csak a külsőségek miatt találtak minket összeillőnek nem pedig a belső értékek alapján. Ez egy kicsikét bántott, de nem engedtem, hogy ez látszódjon rajtam.
- De engem miért kétszer raboltatok el? – erre viszont nem kaptam választ.

A leányka a szőkeség kezébe nyomta a kulcsot majd halkan odasúgott neki valamit, amit én nem értettem végül mind a hárman elmentek. Most, hogy ismét kettesben maradtunk újfent zavarban éreztem magamat. Odanyújtottam neki a kezemet, hogy levegye róla a bilincset majd csak annyit mondtam, hogy köszönöm olyan lágy hangon amilyennel csak tudtam. Arra akartam sugallni, hogy nem csak ezért az apróságért vagyok hálás, hanem mindazért, amit értem tett.
A következőben előhoztam a menümet majd küldtem neki egy felkérést miszerint szeretném felvenni a barát listámra. Nem mintha valaha is a segítségére lehettem volna, de annak a másiknak is felajánlottam és így éreztem igazságosnak.
- Azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete.