Keresd az ikreket (Ámor 6.0, Nia&K)

Valószínűleg még maga Kayaba Akihito sem tudja, miért éppen ti ketten. Azt pláne nem, hogy miért pont K1 már megint... De egy reggel Nyster egyik fogadójának ébretek (Ezt a minimapotok is igazolja.
Amit magatokon észrevehettek, hogy egy szív alakú, rózsaszín karperec van a csuklótokon. Ismerős K1? Nem véletlenül. Éppen olyan, mint amit Kanamival viseltetek, csak most... Nincs rajta lánc. Örülsz?
A helyedben én nem tenném. Mert ettől függetlenül a szőkeséggel, akivel össze vagy zárva a szobában, össze vagy láncolva. Amit jelez az, hogy ha 2 méternél távolabb akarnátok menni egymástól, felvillan az "immortal object" helyzetekből, és a városon belüli verekedés miatt ismerős lila fal, és megakadályozza, hogy elváljatok.

Ha jól sejtem, első dolgod az asztalt megnézni. Rossz hírem van. Nincs sem levél, sem kulcs. Na akkor most mi van?

Ha az ajtót így megpróbáljátok kinyitni, azt tapasztaljátok, hogy nyitva van. Szabadok vagytok, és egész nyugodtan kisétálhattok.

Mese amint kiléptek az ajtón, addig van maximum 3 körötök, de ha kevesebb az se baj, hogy mebarátkozzatok a helyzettel valamint egymással, és megbeszéljétek hogyan tovább.

Mindenütt csakis a végeláthatatlan és mindent betörő sötététség. Akárhova néztem nem láttam mást csakis a nagy semmit. Egyszer már álmodtam valami hasonló és attól tartottam, hogy ez is valami olyasmi. Megpróbáltam kiáltani, de vagy nem jött ki hang a számon vagy pedig nem halottam. Ez mindegy is, mert egy gondolat ismétlődött az agyamban újra és újra miközben abban reménykedtem, hogy beválik a trükk.
-Ébredj fel, ébredj fel, ébredj fel.
Végül aztán ezt a sötétséget felváltotta egy másik azonban végre éreztem a testem súlyát és valami halk neszezést véltem hallani. Mikor kinyitottam a szememet egy ismeretlen szobában találtam magamat. Vakartam a fejemet, hogyan a fenébe kerülhettem oda azonban semmi nem jutott az eszembe. Csak annyi rémlett, hogy lefeküdtem arra a kényelmetlen ágyra a bérelt szobában és máris egy szörnyű álomban találtam magamat. Ahogyan a plafont bámultam mintha egy kissé ismerősnek tűnt volna a környezet a falak, az asztalka az ágy.

-Ne, ne , ne, ne. – mondtam kétségbe esetten miközben magam mellé néztem.
Az enyém mellett volt egy másik ágy, amiben egy rendkívül csinos szőke hajú leányzó aludt édesdeden.
-Mondtam, hogy ne. Ezek szerint újból megtörtént. – néztem rémülten a csuklómra, amin ismét egy szív alakú bilincset találtam.
Legutóbb mikor így ébredtem össze voltam láncolva valakivel ám ezúttal nem láttam láncokat csak azt a gusztustalanul giccses rózsaszín plüss bilincs. Ez kissé megnyugtatott azonban tudtam ennyivel nem úsztuk meg a dolgot és, hogy az a két elmebeteg tartogat még pár meglepetést. Amint eszembe jutottak rögtön haragra gyúltam és megfogadtam, ha még egyszer a szemem elé kerülnek, nem ússzák meg annyival, mint a múltkor.

- Esküszöm kirugdosom őket az erdőbe és a vaddisznókkal etetem meg őket.
Bár a társaságra nem lehet panasz, mert amennyit láttam belőle rendkívül csinosnak tűnt, sőt mi több szemrevalónak.
-Ébren vagy? – de nem kaptam választ. – Azt kérdeztem ébren vagy –e. – ismét semmi.
Kissé összerezzentem, amiért ilyen hangosan beszélek, mert a végén még felzavarom az álmából, ám pont ez volt a célom. Sajnálatos módon az ostobaságomat és a mulyaságomat nem sikerült teljesen levetkőznöm azonban jó úton haladtam. Már nem voltam annyira képzetlen és nyápic, mint amikor oda kerültem. Úgy gondoltam nem kéne, kiabálni inkább humánusabb lenne, ha finoman megráznám. Mikor mellé értem először alaposan végignéztem elölről, hátulról csak utána próbáltam felébreszteni. Eszembe jutott egy másik megoldás ezért finoman az arcát kezdtem bökdösni elvettem az ujjam majd visszatettem majd megint el. Közben pedig magam sem tudom milyen okból, de le sem tudtam venni a szemem a melleiről. Tisztában voltam vele az nem a valóság azonban nagyon jól néztek ki. Kissé elbambultam, mert véletlenül az egyik mellét nyomtam meg ám azon nyomban elkaptam a kezemet és ismét az arcára fókuszáltam mármint bökdösés terén. Nagyon reméltem, hogy nem abban a pillanatban fog felébredni, sőt. Azt terveztem, ha nem tér magához egyszerűen otthagyom hisz nem voltak láncaim bár ez egy kicsikét gonoszul hangozhat.

Fogalmam sincs miért érintettem meg a mellét, tulajdon képen fel sem fogtam mit teszek és már meg is történt. Azonban elég lett volna, ha nemes egyszerűséggel megrázom a vállánál fogva, hogy térjen magához. Meglehet azért nem ébredt fel, mert az a két idióta beadott neki valamit. Vagyis biztos voltam benne, hogy elkábítottak minket különben fölébredtünk volna arra, hogy elszállítanak, de minden bizonnyal ő nagyobb adagot kaphatott. Fogalmam sem volt róla, hogy miért megint engem szemeltem ki és nagyon reméltem, hogy tévedek. Sokkal jobb lett volna a helyzet, ha simán emberrablók kezeibe kerültünk volna.

Éppen a következő bökést akartam megejteni mikor is a hölgy feje megmozdult és rendkívül erotikus módon megcsókolta az ujjamat. Úgy éreztem ott vége a világnak és egy teljesen másodpercig teljesen lemerevedtem. Mióta abba a világba érkeztem jó pár dolog megesett velem jó és rossz egyaránt. De ehhez hasonló még, sohasem sőt nem is halottam efféléről legfeljebb a filmekben. Nagy szerencsémre nem kezdtem el hebegni meg habogni, mint általában csak néztem magam elé némán, szótlanul. Ami azután következett még valószínűtlenebbnek hangozhat, mert felemelkedett és beleharapott a fülembe. A való világban bizonyára csodálkozhattak miért pörög kétszázon ennek a fickónak a szíve és vajon miért áll égnek a haja. Normál esetben felkiáltottam volna majd egy lépést hátra és aztán összeestem volna a földön. De én nem ezt tettem, hanem néztem magam elé még mindig egy hang nélkül bár az izgatottságom jeleit nem tudtam teljesen eltüntetni.

Valamiről magyarázott nekem majd átment az én ágyamba és felvett egy rendkívül izgató pózt. Lehet, hogy csak az idegeim játszottak velem ám az első fegyvere nagyon hasonlított valamire, amit most nem kívánok részletezni. Elég, ha annyit mondok nem egy olyan tárgy, amivel illene társaságban megjelenni. Nagy szerencsémre kicserélte egy másikra, ami jóval szokványosabbnak tűnt és azt kérte beszéljek. Vettem egy mély lélegzetet és igyekeztem elővenni a legmorcosabb tekintetemet.

-Eszem ágában nem volt téged elrabolni és ezt a vackot a csuklódon nem én raktam rád. Nem az én stílusom, de azt hiszem, tudom ki a felelős. Ámor és Cupido akik hamarosan saját vérükben fognak fetrengeni. Az a szórakozásuk, hogy játékosokat rabolnak el és feladatokat hajttatnak velük végre. Igaz most nem vagyunk összeláncolva talán kifundáltak valami ujjat. Az asztal fiókjában kell lennie egy cetlinek és egy kulcsnak, amivel kijuthatunk a szobából. Ám még annyit közölnöm kell, hogy szeretik megalázni az embereket.
A csuklómat nézegetve igyekeztem kitalálni vajon ez milyen meglepetéssel szolgálhat számunkra.

Hehe ^^” Kagura, csitt, ne rontsd el a szórakozást 


Khm szóóval. K1 ideges, Nia doesn’t care, de azért a szobából ki menne. Csak nyugodtan. Az ajtó a hentes első mozdulatára szépen csendben kinyílik. Nem, K1, ez a cetli sincs a helyén. Na? Pánikolsz, vagy inkább magadhoz ragadod a kezdeményezést, és megpróbálsz kitalálni valamit a tapasztalatod alapján?
A városban talán a szokásosnál valamivel kisebb tömeg van, így valamivel feltűnőbb jelenség vagytok, mint egyébként.
 Azért valami csak történik amikor kiléptek az ajtón. Nem, nem pelenka. Hanem felvillan egy rendszerüzenet:

Ma itt, holnap ott
Keress egy csillagot!

Nah, megvan a feladat. De hol találtok kora reggel csillagot Nysterben? Vagy nem Nysterben kell keresni? Vagy a csillag az nem a fénykő gázgömb az égen? o.O


Írjátok le merre mentek, mit csináltok, kérdezősködtök-e. Most hogy ne legyetek úgy elveszve amint csinàltok valami konkrétat mesélek ^^

És még én azt hittem, hogy Kanami egy meglehetősen furcsa lány volt, azonban közel sem annyira, mint ez a szőkeség. Nagyon reméltem, hogy a haja színe nem tükrözi az értelmi kepeségeit. Igaz a való világban történt azonban találkoztam olyan emberekkel, akik enyhén szólva elég ostobák voltak. Például az egyikük talált egy zacskó kekszet, aminek több éve lejárt a szavatossági ideje ő pedig egybe bepuszilta. Ezek után meg csodálkozott, hogy képtelen elszakadni a wc deszkától. Visszatérve a történetünkhöz rendkívül temperamentumos és talpraesett lánynak tűnt, azonban túl heves volt és rámenős legalábbis az én ízlésemhez képest. Teljesen megcáfolta a gyengébbik nemről alkotott elképzelést. Engem teljesen hidegen hagyott a véleménye Kyabáról csak az érdekelt, hogy megint engem szemeltek ki. Meglehet azért tették, mert kissé megsértődtek, a miatt, ami a kis szobában történt?
-Lehetséges kicsit dühösek rám. A búcsú nem volt éppen kellemes.

Az ismeretlen miután mindent elmeséltem neki, amit csak tudtam kertelés nélkül meghívott egy randira. elmesélte miket szeret csinálni és felajánlotta, hogy később akár el is agyabugyálhatjuk azt a két lököttet is.
-Talán elöbb ki kéne, találnunk ezek mit csinálnak.
Fogalmam sem volt róla, hogy mi célt szolgálhattak ám azt lemertem fogadni, hogy semmi jót. Attól nem kellett tartanom, hogy akkor aktiválódnának, ha túl közel kerülünk egymáshoz, mert annál közelebb nem lehetünk, ahogy korábban voltunk. Igaz volt rá egy mód azonban az már erősen tizennyolcas karikás történet.

Amíg az ajtóval bíbelődött megnéztem a fiókot, de nem volt benne semmi.
-Úgy tűnik újítottak. – dörmögtem az orrom alá.
-Szép munka. Nézd meg, hol vagyunk. – ez a mondat egyáltalán nem illett egy lovaghoz viszont a múltkor nagyon csúnyán megjártam.
Ha esetleg fölbukkan, a rendszer üzenet nézek rá, mint borjú az új kapura ugyanis a gondolkodás nem éppen az erőségem.

A szőkeségtől megtudtam, hogy teljesen hidegen hagyja mit tettem korábban a dilis párossal és ez megnyugtatott, mert attól féltem engem fog érte hibáztatni és esetleg még rám is veti magát. Nem úgy értettem, hanem, hogy megtámad a fegyverével remélhetőleg nem a lilával, mert az valami iszonyatos lenne. Azt is megtudtam egyáltalán nem érdekelte, hogy mit csinálnak, amíg nem neki okoznak ezzel kellemetlenséget. Kissé rossz bevallani azonban én is így voltam vele. Ha mástól halottam volna ezt a történetet nagyon örültem volna, hogy nem velem történt meg. Különös módon hallgatott a tanácsomra azonban a semmiből előkerült egy fal, amibe ő beleütközött, vagyis én így láttam. Tisztában voltam vele, hogy van valami célja azoknak a karpereceknek csak azt nem tudtam mi lehet az. Mondjuk elég jól megúsztuk, mert a karperecek akár a gondolatainkat és közölhették volna a másikkal és ez sokkalta rosszabb. Acélos idegzetemnek köszönthetően alig vettem tudomást lenge öltözékéről viszont egyre nehezebb volt nem rá figyelni. Akadt még egy gondom, mégpedig a lány temperamentumával ugyanis ezek a falak meggátolták, hogy elmeneküljek, ha esetleg a szőkeség rám akarta volna vetni magát. Nem tudtam eldönteni, hogy ez egy áldás vagy átok, hogy a rendszer most már folyamatosan extrém csinos lányokkal zár össze.

Ezután olvasott egy rendszerüzenetet, amit én is látni akartam ezért odamentem hozzá és a vállánál fogva meglestem mi lehet oda írva. Sajnálatos módon elszámoltam a lépéseimet, aminek következtében a mellkasomat nekinyomtam a kis híján csupasz hátának. Egy szempillantás múlva észleletem a veszélyt és tettem egy fél lépést hátra felé, majd igyekeztem megnyugtatni. Abban reménykedtünk, ha lesz, valamiféle rejtvény azt rá bízhatom, mert én nem voltam jó bennük, de úgy tűnt neki meg türelme nem volt a feladathoz. Valamit tennem kellett közben viszont meg kellett őriznem az imidzsemet. Némi hezitálás után jobb kezemmel megfogtam a vállát és a szemébe néztem.
-Csak nyugi. Rá fogunk jönni. Valami olyasmi lehet, ami minden nap máshol van. Ki kéne, mennünk hátha találunk valakit vagy valamit, ami segíthet.
Éppen ki akartam menni, hogy megkezdjem a keresgélést mikor is szöget ütött valami a fejembe csak nem tudtam, hogyan közöljem vele.
-Őmm elnézést, de nem fogsz így megfázni? – kérdeztem miközben a mutató ujjammal az arcomat vakargattam.
Miután ezt tisztáztunk vége kimentem, hogy lássam hol is vagyunk tulajdon képen és, hogy találok-e valami használható nyomot.

Nem tudtam, hogy az a lány mindenkivel ilyen merész vagy csak velem viselkedett így. Simán elmehetett volna egy sztriptíz bárba, de talán ott sem viselkedtek ilyen nyíltan. Nem mintha én bármit is tudtam volna az ilyesfajta helyekről csak volt egy ismerősöm, akinek az ismerőse már járhatott efféle környéken. Biztos voltam benne, hogy az orvosok odakint azon dolgoztak, hogy a szívem nehogy kiugorjon a helyéről. Mikor elkapta a kezemet és a csípőjére tette még nyikkanni sem mertem. Meg voltam róla győződve, hogy pusztán szórakozik velem mind, ahogyan azt a csinos lányok tenni szokták a magam fajta srácokkal. Nem voltam más, mint egy szerencsétlen magányos balfácán, akit éppen megpróbált behálózni egy pár tündöklő szempár. Őszintén megvallom akkor igencsak tanácstalannak éreztem magamat és mintha ez őt mutatta volna. Lehet csak beképzeltem magamnak azonban mintha megállt volna az idő legalábbis számomra miközben a fejemben végigzongoráztam a lehetőségeket. Egyik szerint hátra léptem volna és hebegve megkértem volna, ne játsszon így velem. A másik szerint engednem kellett volna az ösztöneimnek és belecsókolni a nyakába miközben szorosan átölelem. Hiába törtem a fejemet nem sikerült rálelnem a helyes útra hiába kerestem. Nem akartam lealacsonyodni arra a szintre, mint ahogy egyes férfiakat és nőket szoktak ábrázolni a filmekben. A végén mindig pezsgővel leöntött ruhában, vérükben különböző kábítószerekkel félmeztelenül fekszenek a földön férfiak és nők egymás hegyén, hátán.
~Kőszikla vagyok, kőszikla vagyok, kőszikla vagyok. ~ magam sem tudom miért mondogattam ezt magamban.
Aztán hirtelen beugrott, hogy ismét elkövettem egy klasszikus hibát miszerint a saját fejemmel gondolkodtam. Akkor nem én álltam ott hanem K1 a lovag ki nem fél senkitől. A pajzsán egyetlen szörnyeteg sem juthat keresztül, és aminél csak az önbizalma és a jelleme szilárdabb. Különben meg az olyan öröm nem ér sokat, amelyet ilyen könnyen kínálnának fel. Nem azt mondom, hogy a szőkeség ilyesmit tett volna viszont nagyon annak látszott.


Tanáccsal nem tudtam szolgálni hisz számomra is minden olyan újszerűnek hatott. Mikor a lenge öltözékéről esett szó egyszerűen fújtam egy nagyot mintha unnám az egészet.
-Ahogy gondolod. – mondtam mogorva tekintettel.
Ezúttal végre sikerült, mert nyoma sem volt idegességnek a hangomban sem a tekintetemben legalábbis én így éreztem. Mindennek megvolt a maga helye és ideje és a szórakozásnak még nem jött el. Figyeltem, ahogyan az egyik ajtótól ment a másikig és lassan követtem nehogy megint egy falba ütközzön. Észrevettem, hogy a szobalány elég feltűnően bámul minket, bár ezt még egy csimpánz is kiszúrta volna. Úgy döntöttem felteszek neki egy kérdést majd elindultam előre ám nekem is sikerült beleütköznöm abba a bizonyos falba méghozzá az orommal. Ennyit arról, hogy nem viselkedek úgy, mint egy komplett idióta.
-Jöjj utánam. – mondtam miközben megszokásból az orromat dörgöltem.
Üdv… - nem hagyta befejezni a mondatot rögtön a szavamba vágott.
-A szolgáltatáshoz reggeli is tartózik, amit a földszinten van tálalva. ezzel abbahagyta a megfigyelésünket és folytatta szobalányi teendőit.
Bármit is mondhattunk neki ő meg se nyikkant csak folytatta a munkáját méghozzá lelkiismeretesen. Azért lopva alaposan végignéztem a leányzót, nehogy a végén kiderüljön ő a csillag vagy esetleg nála található. Azért lopva tettem nehogy a szőkeség fel tudja ellenem használni egy gonosz tréfa során.
-Menjünk reggelizni. – kérdeztem olyan ridegen amennyire csak tőlem kitellett.

Ejnye Kagura, beszélek én veled Például megsúgom hogy a szobalányon fehér alsó van, és senmi csillaghoz hasonló nincsen nála. Ellenben a leslekődéstől elvörösösik, és elrohan.
Nohát közös megegyezéssel levonultok az étkezőbe, ahol egy kedves vendéglátós megmutatja a nektek fenntartott terülj-terülj asztalkámat. Minden van rajta amit el tudok képzelni! Csillagműzli, meg csillagos evőeszköz, és még a tányéron is egy csillagforma díszeleg.
Kár hogy sehol egy újabb rendszerüzenet, sem hasonló…  De még csak kiszolgáló személyzet sem jön a közeletekbe, nehogy megzavarják romantikus reggelijét a tisztelt gerlepárnak…
Jóétvágyat egyébként a reggelihez, végülis, ráértek, nem?

Nyugodtan egyetek, aztán ha úgy látszik befejeztétek, egy dolgozó mégiscsak oda merészkedik, és megkér titeket, hogy ha nem okoz problémát, akkor legyetek olyan kedvesek, és minnél előbb induljatok útnak, mert a mai nappal a fogadót költözés okán itt bezárják.

Van megint max 3 körötök, de amint kimentek a fogadóból reppenek ^^

Hiába mondtam bármit annak a szobalánynak nem volt hajlandó többé velem szóba állni. Ez megerősítette a gyanúmat miszerint arrafele kell mennünk, mert a játékokban csakis annyit mondtak a gép állta irányított karakterek amennyi a feladat megoldásához szükséges. Miközben megpróbáltam még több információt kinyerni közben a szőkeség galád módon fellibbentette a szobalány szoknyáját. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belé talán gyerek korában a fejére ejtették vagy talán fiatal korában olyan filmeket látott, ami még túl koraiak voltak. Normális ember ilyesmire nem vetemedett volna, legalábbis reménykedem, benne, mert ha igen akkor azt jelentené, én nem vagyok normális. Szegény leányzó szégyenében elrohant, amit meg tudtam érteni ugyanis én is ezt tettem volna az ő helyében. Az eseményről igyekeztem tudomást sem venni így jó adag fejfájástól kíméltem meg magam. Miközben mentünk lefelé valami olyasmiről magyarázott, hogy ez egy fél randi ugyanis a fiú a lányt általában vacsorázni szokta elkísérni. ezekről én semmit sem tudtam ugyanis magányosan tengettem a minden napjaimat, de őszintén nem is érdekelt. Miközben csak úgy áradt belőle a bölcsesség jó szorosan átölelte a karomat, hogy még véletlenül se tudjak elmenekülni bár a fal miatt nem jutottam volna messzire.

Én, mint a jól nevelt úriember faarccal néztem magam elé és közben nem szóltam egy árva szót sem csak figyeltem, rendületlenül. Nem akartam megbántani ezért inkább csak hallgattam így talán kissé bölcsebbnek tűntem. Olvastam valahol egy tanulmányt, hogy sok konfliktust el lehetne kerülni, ha az emberek hajlandóak lennének meghallgatni egymást. Mikor az asztalunkhoz kísértek felszaladt a szemöldököm ugyanis elég különös dolog tárult a szemem elé. Ha valaki azt gondolná, hogy a csillag alakú dekoráció zavart annak csalódást kell okoznom. Arról volt szó, hogy reggeli fogad minket mégis nem láttam mást csak müzlit. Bizonyára a legolcsóbb szobát foglalták le nekünk, amihez a legegyszerűbb ételek járnak. Miután leültünk morcosan néztem magam elé majd csettintettem egyet és határozott hangon szólaltam meg.
-Hé pingvin? Csak ez a madáreleség jár nekünk vagy kapunk szabályos ételt is?

Kissé pofátlannak tűnhetett, hogy ingyen ételt kaptunk én pedig elkezdtem válogatni. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ők raboltak el minket és ezt nem lehet elintézni egy ingyen reggelivel. Ritkán hívtak meg akármire így meg tanultam jól ki kell használni az adandó alkalmat. Ezért is szóltam a pincérnek, hogy hozzon még valamit és egy kicsit jópofázni is akartam a csinos lány előtt. Régebben láttam egy filmet melyben így hívták a pincért ezért neveztem Pingvinnek ráadásul dühös voltam rájuk, amiért madáreleséget szolgáltak fel nekünk. Úgy tudtam a celebek és a fiatalok esznek, reggelire müzlit pedig alig van íze és nem is tápláló. Arra számítottam, hogy a kérésemre hoznak egy kis levest vagy valamit és közben nem győznek bocsánatot kérni. Erre megjelent egy férfi fehér-feketében kezében egy jegyzettömbféleséggel és azt akarta tudni mit parancsolunk. Fogalmam sem volt róla mit is kéne mondanom hirtelen egy név sem jutott eszembe, ráadásul valami oknál fogva csak nekem tette fel a kérdést. Bizonyára azért mert a szőkeség javában falatozta azt a valamit ráadásul elkérte az én részemet is, amit gond nélkül átadtam neki.
- Kérünk pirítóst, sült rizst, néhány déli gyümölcsöt, rántottát, gyümölcslevet, vörös bort, gomba pörköltet és végül, de nem utolsó sorban két szelet tortát. – valójában csak hasra ütés szerint adtam le a rendelést.

Miközben várakoztunk megtudtam, hogy a lányt Natsuru Arabelnek hívták és úgy gondoltam követnem kell a példáját. Valamit említett a tűzköpésről, amit nem tudtam hirtelen hova tenni, de nagyon ismerős volt nekem.
- K1. Neked sincs okod panaszra. –
Majd kihozták az ételeinket, ami alig akart elférni az asztalon, szegény Natsu tányérjának alig maradt hely. Középre helyeztek egy kosarat benne mindenféle gyümölccsel a narancstól kezdve a papayáig. Maga elé vettem néhány szelet pirítóst, egy kevéske kiwit, töltöttem egy pohár gyümölcslevet és közben intettem a partneremnek.
- Ingyen van.- fogalmam sincs miért voltam vele ilyen őszinte, mert így rájöhetett mennyire csóró lehettem a való életben.
Az egészben az volt a legjobb, hogy néhányat el tudtam rakni a menümbe így nyugodtan megehettük később is.

A lány próbálta megemészteni a nevemet és végül megkérdezte tőlem nem lenne-e gond, ha egyszerűen KÁ-nak nevezne. Ha a valóságban tette volna fel ezt a kérdést azt feleltem volna annak hív, aminek csak akar. Amúgy tisztában voltam vele, hogy ez nem egy díjnyertes név ám rajtam kívül álló okokból lett az enyém. Egy férfi összetévesztett a szobatársammal és véletlenül nekem ajánlott fel egy munkát miszerint lépjek be a játékba és védjem meg a lányát a benti veszedelmektől. Egy darabig szerencsém volt senki nem vette észre a tévedést ám mikor már majdnem befejeztem a karakter megalkotását váratlanul telefoncsörgést halottam. Bizonyára rájöttek nem én vagyok az specialista, akit ők vártak ezért kicsit rá kellett kapcsolnom. Az utolsó pár sort már gondolkodás nélkül töltöttem ki és ezek közé tartozott a név is. Emlékeztem még régebbről, hogy láttam egy pofozkodós filmet melyben a fő gonosz nevezte magát el K1 –nek mert az olyan titokzatosnak hangzott. Persze a fickó nem volt normális ugyanis ki akarta törölni minden ember emlékezetéből a számokat és azoknak a fogalmát, hogy ez által a világ ura lehessen belőle. Azonban ez a becenév valahonnan nagyon ismerős volt csak nem akart beugrani, hogy honnan. Meg mertem volna esküdni, hogy egy filmben láttam és a gazdájánál furcsa, vibráló szeme volt, pontosabban a szeme színe vibrált. Akárhogy törtem a fejemet sehogy sem tudtam rájönni mire is emlékeztetett. Közben a lány minden teketória nélkül elkezdte az ételeket bepakolni a menüjébe mintha csak olvasott volna a gondolataimban. Megfordult a fejemben lehet az a karperec tényleg képes a gondolatok közvetítésére csak én túl idióta voltam a használatához. Megjelent az elmémben egy kép amint ott állok anyaszült meztelenül egy szál pelenkában és figyeltem a reakcióját. Mivel nem kezdett el fuldokolva nevetni így vagy nem látta, vagy rendkívüli önuralommal rendelkezett.


Mikor arról beszélt, hogy én nem lennék ellenére kissé megremegett a kezem és így odalett a menőség látszatának. Még nagyon sokat kellett gyakorolnom ahhoz, hogy teljesen kitöröljem magamból a régi énem minden egyes részletét. Azt, hogy mi lehetett annak a kitalálósnak a megoldása előttem is kész rejtély volt. Egész biztos meg lehetett oldani különben nem adták volna feladat gyanánt.
- Fogalmam sincs. De ne bonyolítsuk túl. Lehet, itt van, az orrunk előtt csak nem vesszük észre. – ezt természetesen képletesen értettem.
Valami olyasmi dolgot keresünk vagy éppen személyt, ami minden nap máshol található meg. Megkértek minket, hogy minél előbb hagyjuk el a helyszínt, mert szeretnék elköltöztetni a fogadót. Mintha csak azt mondták volna, nekünk menj el B pontba. A biztonság kedvéért feltettem pár kérdést annak a dolgozónak, aki a távozásra kért minket.
- Lenne pár kérdésem. Hova fognak költözni? Van itt valamiféle csillag, amit át akarnak vinni.
Miután válaszolt bájos partner nőmhöz fordulok és neki is felteszek egy kérdést.
- Mehetünk?
Ha nincs semmi, akkor felkelek és elindulok kifelé az épületből és ezúttal én megyek elől.

Dingg dingg dingg!
Ká, ügyes vagy. Az NPC készségesen válaszol a kérdésedre.
- A helyszínt még nem árulhatom el, zajlanak az utolsó simítások a munkálatokban, addig nem adhatom ki ezt az információt - darálja fancsali ábrázattal az első kérdésre. 
A másodikra pedig alaposan meglepődik, és csak néhány pillanatos késéssel reagál.
- De, Uram... Ez a csillag szálló... - Ezzel, mint aki teljesítette kötelességét el is siet dolgára.
Kezditek kapisgálni? (Legalább te kezded érteni, ugye, Kagura? Lécci mondd hogy igen ><)
Ha mégsem, akkor talán segít, ha kiléptek a fogadó bejáratán, és megbézitek kívülről az épületet. Elegáns, bár nem puccos épület, egyetlen részletet kivéve: A homlokzaton egy, a tákolmány egyéb méreteihet képest ormótlan, csillag díszeleg. Ósdi, ütött kopott, értéktelen. Az új helyen egészen biztosan kicserélik valami fényesebbre, és látványosabbra.
Na? Elindultok megkeresni azt az igazi, ragyogó csillagot? Vagy mit csináltok? A városban egyébként elvétve láthattok a fogadó személyzetének egyenruhájában szaladgáló njk-kat, illetve 1-1 játékost. Rajtuk kívül pedig egészséges nyüzsgés van az utcán.

Nos, 3-5 körötök van átcsalinkázni a városon, közben pedig azt csinálni, amihez útközben kedvetek szottyan. Az útszéli fagyistól kezdve a ruha és ékszerboltokig majdnem mindent találtok a városban. Ha szóba akartok elegyedni az utcán valakivel kérdezősködés céljából, akkor ott stop, és kaptok minimesét/privát üzenetet, hogy milyen információval tud szolgálni.

A lány eléggé meglepet mikor adott nekem egy nagy puszit. Nem tudtam, hogy ezt szeretettből tette vagy csupán játszadozni akar velem. Az is megfordult a fejemben, hogy ez a lány rosszabb, mint az a két tökkelütött, akik a múltkor pelenkába kényszerítettek. Egyáltalán nem zavarta, hogy alig van rajta ruha és, hogy esetleg az emberek megbámulhatják, és különös dolgokat gondolhatnak róla. Ráadásul ott volt az a hatalmas fegyver is, ami nem éppen mindennapi darab, és aminek pusztán a látványa is megdöbbentheti az ellenfelet. El sem tudtam képzelni mi lehetett a való világban, de azért volt pár elméletem. Az egyik szerint egy kő gazdag üzletasszony, akinek van egy szadó mazó klubja csakis az eliteknek. Egy másik szerint jó menő bordélyházban ő a mádám, de ezt azon nyomban el is vetettem. Nem tartottam valószínűleg, hogy ilyesmiben utazott volna. Nagyon vártam, hogy végre megszabadulhassak tőle és bizonyára neki is ez járt a fejében. Ő nem tehetett semmiről, mert minden ember olyan amilyen és ez így van jól. Csak nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy valaki ennyire nyílt legyen. Másfelől viszont a legutóbbi kalandom során már nem is zavart annyira az a pelenka és inkább azzal foglalkoztam, hogy alaposan megleckéztessem a tréfamestereket.

Visszatérve a történetre mikor kifelé mentünk belém karolt, amitől majdnem úgy néztünk ki, mint egy hétköznapi pár, leszámítva pár apróságot. Több lehetőséget is fölajánlott nekem hova is kéne mennünk és az egyik hajmeresztőbb volt, mint a másik. Ennek ellenére én mindent megtettem, hogy K1-esen viselkedjek, ami azt jelenti, hogy mogorván nézek magam elé.
-Szerintem inkább a feladatra kéne összpontosítanunk. – mondtam ridegen és sótlanul.
Nagy valószínűséggel megbántottam ezzel a kijelentésemmel azonban kezdte kicsit túl jó éreznie magát. Tisztában voltam vele, hogy megvan az esély arra, hogy erősebb nálam és ezt a kijelentésemet kegyetlenül meg fogja torolni. Azonban tényleg nem vágytam másra, minthogy végre az a valami lekerüljön a csuklómról.
/Ha esetleg Nia kéreti, magát belegyezik egy ruhavásárlásba, de kiköti, semmi vad dologról nem lehet szó./

Ötletem tényleg nem volt a rejtvény megoldására pont, mint Niának, azért akadt egy-két elképzelésem és néhány elméletem. Az egyik szerint meg kellett találni a szálló új helyét ugyanis azt is csillagnak nevezték. A másik lehetőség szerint keresni kell valamit, aminek olyan alakja van akár egy csillagnak. Mindegyik eshetőség szerint meg kellett találnunk az új épületet azonban az semmit sem segített volna, hogy ha céltalanul heverünk egy parton. Meg voltam róla győződve csak azért ajánlotta fel azt a lehetőséget, mert azt hitte, amit lát az a valódi külsőm. Ha tudta volna, milyen vagyok valójában nagy eséllyel nem állt volna szóba magammal, sőt mi több még én se. Volt olyan időszak mikor a konyhában fésülködtem ugyanis ott nem volt tükör. Végül aztán kimutatta a foga fehérjét és megtudta csak a haja szőke a gondolkodása viszont kristály tiszta és briliáns. Azzal érvelt a ruhavásárlás mellett, miszerint nincs mit felvennie és ezért kéne beszerezni pár új darabot. Megígérte nekem, hogy olyat választ, aminek hála tovább tudom csodálni a lábait. Eddig nem igazán érdekeltek a combjai ám mikor szóba hozta oda-odatévedt a szemem. Nem tudtam erre mit felelni ezért inkább beadtam a derekamat és elfogadtam, hogy egy nővel nem lehet vitatkozni.
-Rendben van, de kerüljük a vad dolgokat.

Majd elindultam előre mintha tudtam volna, hogy merre is kell menni, bár nem igazán ismertem a környéket. Elhatároztam mivel én vagyok a csapat férfi tagja így mikor fizetésre kerül, a sor mindent én állok. Érdekes élmény volt, ahogyan a szőkeség rámenősködött azonban én a kissé szerényebb lányokat kedveltem. Nem a szemüveges, visszahúzódó, apácanövendékekre gondoltam, hanem aki csak egy hangyányit szolidabb. De mint említettem ezzel sincs semmilyen baj ugyanis mindenki olyan amilyen. Addig nem próbált meg kirabolni sem pedig meggyilkolni és ezért én tökéletesen meg voltam vele elégedve. Sőt ki mertem volna állítani, hogy jobb emberrel keresve se zárhattak volna össze. Egy darabig azért bolyongtam föl s alá ám a büszkeségem nem engedte, hogy bevalljam, nem tudom, merre járunk vagy, hogy segítséget kérjek. A kereszteződéseknél megálltam megvakartam a fejem majd elindultam egy bizonyos irányba miközben az a gondolat motoszkált az agyamban, hogy már jártunk arra. Végül aztán vagy fél millió kilométer le gyaloglása után végre rátaláltam a keresett üzletre.
-Tessék befáradni.