[Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

by **Kirigaya Suguha** Pént. Feb. 09 2018, 13:26

Hallottatok egy szóbeszédet, valaki harcra buzdította a tömeget egy kocsmában, láttatok egy plakátot. Teljesen mindegy, milyen úton jutott el hozzátok az információ, a lényeg az, hogy tudomást szereztetek róla, a tizenkettedik szintet valaki épp kitakarítani készül, és szervezi a csapatot. Időpont és helyszín fix. Nektek, gyermekeim, nincs más dolgotok, mint egy egyszerű és szokványos postot írni róla, miképp jutott fületekbe az információ, és hogyan teleportáltok vagy érkeztek meg a helyszínre. Nincs benne semmi csavar, semmi extra, minden a leghétköznapibb mederben zajlik. Odaérve sem találtok semmi furcsát vagy extrát, csak még néhány gyülekező játékost magatokon kívül, akár csak egy szimpla és szokásos mobírtási kísérletnél.

Határidő: 02.16.

by **Kanami Minagawa** Szer. Feb. 14 2018, 10:41

Fura dolog a játékosi élet. Kanami egy egyszerű bulizós napon volt előtte való való nap, reggeltől estig egy bárban volt, flörtölt az aranyoskákkal, és persze az egyik kedvenc tevékenységét sem hagyta ki, hogy zavarba hozza a férfiakat.

~olyan aranyosak amikor zavarban vannak, és olyan megalázó, hogy pont miattam, nem kéne ezt csinálnom, de jól esik~gondolta, persze volt néha csalódás, de akkor meg legalább kapott ingyen piát.

A mai nap reggelén Kanami már a 12-es szinten ébredt, nem kicsit meglepődve, hogy jópár játékos veszi őt körbe.
-Hé mi a fene?-nézett fel az egyikre, de hamar megtudta, hogy végül is jelentkezett egy mob írtásra.
-a 12-ért, hát ez fura... Mert mi va' itt, hogy takarítani kell?-tette fel ártatlanul a kérdést, mert olyan másnapos volt, hogy egyszerűbb volt megkérdezni, mint gondolkodni.

Na jó ideje kis magyarázatot adnom mi is történt.
Kanami szokása volt, hogy olyan lazulós napot csap, ami feledhetetlen lesz, persze néha előfordul, hogy túl lesz tolva a dolog és Kanami nem emlékszik semmire. Ez is egy ilyen nap volt, sőt arra sem emlékezett hogyan került arra a bizonyos szintre. Sőt ha ez nem lenne elég, Kanamit az is meglepte, hogy honnan van az új felsője. Valami pasié lehetett, és elég fura egyéné, hiszen a Saoban nem volt gyakori a szürke-kék melegítő felső.

Kanami a fejébe húzta a pulóver kapucniját, hogy ne látszódjon, mennyire el van csapva. Leült egy közeli kőre és vizet kezdett inni. Még így is feltűnő jelenség volt, hiszen így meg a tömegtől esett picit arrébb, ráadásnak nem gyakran látni olyan férfit akinek rózsaszín haja volt. Igen, messzebbről úgy nézett ki, mint egy elég fura pasi, ami nem volt szándékos, csak így alakult. Arcát nem lehetett ugye látni, a pulóver pedig elég nagy volt, hogy a formákat és idomokat kitakarja.

by **Danee** Szer. Feb. 14 2018, 18:24

Koboldok.
Kicsi, zajos, kötekedő, és mint ahogy az ilyeneknél lenni szokott, nagy tömegben rendkívül bátor. Vagy inkább botor, de mindenképp veszélyesebb, mint az elsőre lerí róluk.
A nagy kobold invázió óta még számtalan szint nyögte a kis sárkány-fattyak uralmát, épp eszű játékos nem nagy csatangolhatott ezeken a helyeken túl soká, mielőtt még kobold-vacsora válna belőle.
Tipikusan az a probléma fajta, ami mindenkinek egy kicsit szúrja a szemét, kicsit fáj, hogy ott vannak, ott lebzselnek, vadásznak is akár az óvatlanokra, kellemetlen, de ennyi. Senki nem veszi a nyakába ezt a baromi nagy problémát, ami miatt, gyakorlatilag karantén alá kerültek egész szintek a játékban.
De senki sem tesz ellene semmit. Na ez is ilyen volt. Pár szintet ugyan sikerült ilyen-olyan áldozatok és alkuk árán rehabilitálni, de ez a lendület is kiapadt egy idő után, és már hosszú ideje nem volt semmi változás ezen a téren.
A nagy szintűek, akár magamat is ide sorolhatnám, nem itt voltak aktívak, hanem a fronton, a kis szintűek pedig aligha bírtak volna egy egész szintet kipucolni.
Hogy a nagyok részéről miért nem voltak kísérletek? A legutolsó hadjáratban azt tapasztaltuk, hogy a rendszer jelentősen megnövelte a kis szörnyetegek szintjét, így már nekünk is valódi kihívást jelentett egy-egy csoportjuk leküzdése

De mit ad Kayaba, valaki végre vette a fáradtságot és szervezkedni kezdett. Mindenhol erről kezdtek beszélni, még hivatalos hirdetmény is került a táblákra!
Ott álltam én is a 12. szint teleport emelvénye mellett, frissen, fiatalosan, talpig vértezetben. A kardom már szomjúhozott a zöld vérre, pixelre.
A hölgy mellettem, mintha nem erre az eseményre készült volna:
- Koboldok- dörögtem amennyire vissza tudtam fogni magam: halkan - egy hadseregnyi kobold szerte a 12.-en
- Te talán nem harcolni jöttél, kislány? - néztem le rá a sisakom rostélya mögül

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Feb. 16 2018, 18:04

Elég rég volt már, hogy komolyabb testmozgást végeztem volna… mármint ami ténylegesen szobán kívül volt. Elég régóta nem harcoltam már se játékossal PvP meccset, se mobbal egyszerű mészárlást. Pedig utóbbit még szeretem is csinálni. Ám akárhogy is, mostanság nem igazán sikerült rendesen összekapni magamat, hogy rávegyem magam a dolgokra. Nyo mindegy is. Mivel mostanság úgy tűnt lesz lehetőségem egy kis mészárszékre. Hogy miért? Mert ezek a fránya koboldok úgy tűnt, már mindenki agyára kezdtek menni, így ahelyett, hogy csöndben várnánk, mikor unják szét magukat és inkább esnek egymásnak, most mi fogunk odacsapni nekik. Méghozzá jó erősen, ha minden jól megy. Ez már olyan dolog volt, ami miatt még az én lustaság energiáim is szertefoszlanak. Egy kis jó csetepaté mindig mindenre gyógyír. Legalábbis, ha nem lesznek nagy áldozatok. Persze már amúgy csodálkoztam is, hogy mi tart az embereknek ilyen sok ideig, hisz annak ellenére, hogy rengeteg szint el van zárva eddig nem nagyon voltak komolyabb próbálkozások. Most viszont, ha a pletyka igaz, hamarosan egy valamennyire nagyszabásúba dolog kerül megrendezésre, és ha jól mennek a dolgok, akkor hamarosan egy újabb szint kerül vissza a mi kezeink közé. Ha minden jól megy, mint mondtam. Így hát a szükséges időben indultam útnak a teleport kapuig, hogy aztán fel is teleportáljak az adott szintre. Igazából bármire számítottam, csak erre nem. Egy csajszi és egy jól ismert alak vártak fenn. Úgy tűnt én vagyok a harmadik.
- Oy Danee. Máris csapod a szelet a hölgyeknek? Enje-benje. Hisz most koboldokat jöttünk irtani. – nevetek fel, majd kezet nyújtok céhtársamnak, aki remélhetőleg nem sértődött meg emiatt.

by **Chancery** Szomb. Feb. 17 2018, 09:13

Igazából, a szíve két felé húzta. Nem volt kedve semmihez, nem akart kimozdulni, nem akart csinálni semmit, de a koboldokból, sok más játékoshoz hasonlóan, neki is elege volt már, ezen kívül vezérként kötelességének érezte, hogy valamilyen módon mégis csak segítse a játék előrejutását. A koboldok pedig nagy veszélyt jelenthetnek azokra a kezdő játékosokra, akik épp eltévedtek az adott szinten. Meg kell akadályozni, hogy bárkinek fölösleges baja essen, és ha most nem indul el, örökre átkozni fogja magát miatta.
De olyan jól esne kimaradni, megbújni a sötétben, és csendben kivárni...
Legalábbis, abban az esetben, ha a macska nem ülne előtte és bámulna rá szigorúan mandulavágású, sárga szemeivel.
Nem nagyon akarom részletezni, miket vágott a fejéhez; a lényeg, hogy végül felkelt, és némi késéssel ugyan, de elindult. Szedve-vedve, de elindult, nyomában a két kisállattal.

A helyszínen kicsit félrehúzódva maradt, úgy téve, mintha csak a felszerelését ellenőrizné, de a tekintete a többieket járta végig. Örömmel látta, kicsit megdobbant tőle a szíve, hogy Danee és Eiki szintúgy képviseltetik magukat. A Unity kezd egyre nagyobbá duzzadni, és ez főleg ennek a két srácnak köszönhető; neki aligha van benne érdeme. Nézi, ahogy a jelek szerint jól meg is vannak egymással; Danee közeledését egy lány felé kedves mosollyal kíséri szemmel, még kicsit talán el is pirul tőle, ha belegondol, a srác bizony őt is szemelte ki már magának, amit sosem hitt volna. Mármint, Danee elég szemrevaló, tény, de Chan sosem gondolta magát kicsit sem annak. Kész csoda, hogy mégis mondhatja, van egy párja, akiért az életét is eldobná, ha kell. Talán emiatt nem ugrott még le eddig sem tudat alatt...
Eiki pedig, mint egy jó szárnysegéd, már csapódik is mellé, boldogan nevetve, emlékeztetve Chant arra, hogy tulajdonképpen miért is aggódik ő mindenen...? Olyannak kéne lennie, legalább kicsit, mint ő, és tojni a világ bajaira, ha jól érzed magad, mutasd ki. A kis közjáték az ő lelkét is szinte felpezsdítette, és végül döntésre jutott. Lecsukta a menüjét, miután mindent késznek ítélt, és bár kissé erőltetett, de lazának mutató mosollyal lassan a társasághoz lépett.
-Hello! Dejó látni titeket is, már kevésbé félek, ha tudom, hogy két ilyen belevaló pasi fog védeni :3
Te jó ég, ezt komolyan ő mondta? És komolyan ezzel a sunyi mosollyal, csípőre tett kézzel, enyhén előre dőlve feléjük, mintha inzultálni akarná őket? Ha lenne igazi macskafarka, most az is biztos lassan lengedezne ide-oda.

by **Ozirisz** Szomb. Feb. 17 2018, 12:55

Koboldok. Már megint az idióta koboldok. Kezdtem már nagyon unni, hogy akárhová megy az ember farmolni, tuti belebotlik legalább egy-két példányba. Ami viszont abszolút betette a kaput, hogy épp visszafelé tartottam a város biztonságot nyújtó falai közé, amikor egy röffenésre lettem figyelmes. Ahogy hátranéztem, lódult is felém a buzogány, aminek egy kobold volt a másik végén. És persze az a szép nagy hátas, amit a vaddisznónak köszönhettem. Hogy ezek a sunyi dögök milyen alattomos módon támadnak...
Valószínűleg hogyha a gondolataim nem kalandoznak el, akkor észrevettem volna ahogy az észlelésem bejelez a közeledő veszélyre. Minden bizonnyal jelzett is, azonban jelenleg a legkisebb gondom is nagyobb volt. Hetek, lassan már hónapok teltek el, és Hinarit mintha a föld nyelte volna el. Semmi nyom, semmi információ, hogy hol lehet. A céhet pedig egyre jobban megviseli hőn szeretett vezérünk eltűnése. És a bizonytalanság. Csupán azt tudjuk, hogy még életben van, és valószínű fogva tartják valahol. Olyan helyen, ahol a helyzetjelző blokkolva van, és az üzenetek sem mennek át. Alex is rendíthetetlenül keresi, én is folyton-folyvást járom a világot, hátha valaki tud segíteni, de egyelőre nincs kézzel fogható eredménye. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy mi lehet szegény lánnyal. Valamit nagyon akarnak tőle, és valószínűleg kínozzák, hogy kiszedjék belőle amit tud. Mindössze az ad valami reményt, hogy élve van rá szüksége a fogvatartóinak. Csak legalább lenne valami nyom... valami... bármi...
Szóval eléggé máshol jártam fejben, és jött az a kobold a vaddisznó hátán, és még egy gúnyos kacajt is elengedett. Nekem sem kellett több, felpattantam a földről, rögtön kapott is egy szép vágást a nodachival. A lángoló kard megtette a hatását, hisz a kobold felgyulladt, és a közeli patak felé igyekezett eloltani magát. De mire eljutott volna odáig, már késő volt neki. Egy hasonlót kapott a malac is, amiből kilootoltam a húst, majd sétáltam vissza a városba.
Még aznap délután, amikor az egyik fogadóban ebéd után hallottam pár játékost, hogy másnap nagy koboldírtás lesz a 12. szinten. Gyorsan oda is mentem hozzájuk, leinformálni a pontosan mikor-hol-merre dolgot. A nap hátralévő részét a városban töltöttem, végigjártam a piacot, hátha akad valami jó holmi, vagy esetleg valaki ismerősbe belebotlok, aki talán tud valamit...

Másnap a megadott időre elindultam a tizenkettedik szintre. Természetesen a teleportot használtam, mivel gyorsabb és kényelmesebb. Ahogy kiléptem a kapuból, körbenéztem. Pár ismerős arc, és egy pár méterrel odébb egy másik csapat játékos is gyülekezik. Valószínűleg ők a szervezők. Egyelőre viszont az ismerősökhöz sétáltam oda.
- Sziasztok – köszöntem nekik. - Ti is koboldírtani jöttetek? - tettem fel egy felesleges kérdést, hisz mi mást keresne a jónép egy koboldos szinten – Már kezdem nagyon unni, hogy bárhová lépek ott koboldok teremnek... - tettem hozzá. Chancery, Danee, Eiki és egy számomra még ismeretlen lány. Danee jó tank, Eiki nagyot sebez, Chan pedig jó support karakter. Alakul a csapat, alakul..

by **Kirigaya Suguha** Szer. Márc. 07 2018, 14:52

Nos hát akkor, csapjunk is bele a közepébe. Egyértelmű volt, hogy mindenki, aki összegyűlt ott, a koboldlecsapás okán érkezett. Ti egy külön kis csapatot alkottok a magatok módján, és mások is összeverődnek, ettől függetlenül nem mondhatjuk azt, hogy hatalmas a tömeg részetekről. A végső létszámotok nem más, mint 37 fő, amellyel elindultok a harcra. Valaki, talán az, aki kihirdette az eseményt, felszólal, és elindultok az egyik kobold lakta nagyobbacska mező felé. Éppen csak odaértek, az ellenség megrohamoz benneteket. Nagyon úgy tűnik, készültek rátok. Minden egyes személyre 3-4 kobold csimpaszkodik, beleértve titeket is, sőt, Álomkelő és Chan külön-külön kap 3-3 darab egyedet.
Mit tesztek? Hogyan reagáltok a hirtelen támadásra? Írjátok le a harcot a koboldokkal, hogyan ütitek le őket, meglepődtök-e. Úgy tűnik, ennyivel még társaitok is elbírnak. Nem történik halál, és az életpontok is csak maximum sárgáig csappannak meg.

Mint mondtam is, nem egy extra küldetés lesz. A harcra van a legnagyobb hangsúly fektetve. Most pedig épp ez a dolgotok. Leírni magát a harcot egy néhány egyeddel. Semmi extra vagy komoly, ennyivel még Kanami is bőven megbirkózik, bár sárgába csúszik az élete a végére.

Többet nem várok a későkre, aki akar, még beszállhat bármelyik körben, mint a 37 személy közül valamelyik, habár nem tervezek sok kört.

by **Kanami Minagawa** Hétf. Márc. 19 2018, 10:57

Tény ami tény nem számított rá, hogy odajönnek hozzá, és pont egy lovagkinézetű alak volt az...
-Én leginkább azért vagyok itt mert itt ébredtem, a fene gondolta volna, hogy épp egy harcmezőn kelek...-ekkor lépett oda a kettőhöz egy harmadik, és az első szavak után máris levonta a következtetést, hogy ismerik egymást.
-Nekem? Édes Istenem hova cseppentem megint...-és szép lassan gyűlt a tömeg körülöttük, az új érkezőknek, mivel így illet, felállt és egy békejobbot nyújtva bemutatkozott, még a frissen érkezetteknek lánynak és srácnak is.
-Kanami vagyok örvendek...-billent előre egy picit, és kezével jól megszorítva a másikét-Nos hamár elmásztam ide...nem illene itt hagyni a bulit mi?-tette hozzá a bemutatkozáshoz. Közben átgondolva, hogy milyen nagy égés lenne már, ha most fogná és elsétálna...

Aztán a tömeg végül nem gyarapodott tovább, és egy alak felszólalt, majd mielőtt mindenki megtapsolta volna... Megtámadták a sereget.
Hatalmas csatakiáltás, na nem a támadóktól, akik végül védekezni kényszerültek, hanem a mobseregtől, és ráadásnak túlerőben is voltak.

-Király, na ezeknek sem szóltak, hogy ma védekeznek-vette elő a fegyverét kissé lustán, majd egy szép vicsorral az arcán, a fegyverével a vállán tolta a fenekét a frontba egy egyszerű dash-sel.

Ne is kérdezzétek nem egy csapatjátékos, végülis kitől tanulta volna meg? A börtönben a gyáváktól, vagy amikor solozott?

Persze az ilyen lépések egy csatában meghozza a maga következményeit, és rögtön 4 kobold indult el a nagyszájú irányába.
-Gyertek csak ti férgek!-ordította el magát az undorító és bűzlő kis dögök támadására, majd az első, talán leggyengébb fajta mobot a gyomrán suhintotta, amin a penge, mint kés a vajon suhant át és a túloldalt máris pixel hegyekben esett darabokká. Majd jött az érdekes rész...

3v1, ez még a legklisésebb játékokban sem néz ki túl jól, és amíg hátul mindenki a saját harcával van elfoglalva, addig Kanamit bekerítette a három. Az egyik nyílvánvalóan valami kisfőnök lehetett, hiszen pár csapást sikeresen kivédett a kalandortól, de szerencsére az ő csapása sem tudott betalálni, ellentétben a két kis sunyitól ami a háta mögött volt így...
-Komolyan ilyen reggel után ebbe csöppenni...-tette hozzá, leginkább saját magának, mielőtt végre megtörte az előtte lévő védelmét, és egy vágás, meg egy markolatgomb ütés után hamar ki is múlt.
-szóval sunyikáim melyik is volt aki megsebzett?-és bár a két mob nem volt túl okos, Kanami azt hitte, hogy a szemükben félelmet lát, ami csak feltüzelte a harci kedvét, és az egyiknek azonnal vállal odaugrott, megzavarva, míg a másikat a pallos lapjával csapta meg, amitől elborult...
-Tudjátok valamit mindig kiakartam próbálni...-tolta el megint a vicsorgását, és amelyiket a vállával meglökött, most egy laza gáncsolással a másikra ejtetett és...
-szóval nézzük...
-fogta és beleszúrta a kupacba a pallosát egy pici felugrást követően, ami először a felsőt dobta szét pixelekre, majd az alsót is szépen szétcincálta.

Persze nem itt ért véget ez a pici ütközet, hanem amikor mind az összes mob elfogyott, így Kanami pusztán embertársi szeretetből...-Hé miket beszélsz?!-ment oda a többiekhez segíteni.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 10 2018, 17:38

Úgy tűnik, még pont időben érkeztem a szintre. Alig pár perccel az érkezésem után az összegyűlt tömegből a feltételezett szervező felszólalt, közölte a jónéppel hogy mi is a terv, az első állomásunk a koboldírtásban. Az észlelés és látás jártasságot természetesen bekapcsoltam, azok mindig jól jönnek, majd egy nagyobbacska mező felé bandukoltunk. Avagy az első, feltételezhetőleg nagyobb koboldlelőhely. Azonban alighogy odaértünk, az észlelés már jelzett is, hogy hoppá, itt tényleg van egy kis aktivitás.
- Vigyázzatok, jönnek! - kiáltottam a többiek felé, közben a Nodachival mutatva az irányra amerről a veszélyt észleltem. Nem tudhatom, kinek nincs észlelése, és biza nekik jól jöhet az a fél-egy másodperc idő is. Aztán jött is rám kapásból négy kobold, és amilyen szép gerinces jószágok, abból a négyből kettő szinte azonnal a hátam mögé orientálódott, hogy úgy hátha többre mennek. Első körben elkezdtem a velem szemben álló koboldot püfölni, azonban már a második támadásomat hárította, a másik előttem álló példány viszont betalált. És valószínűleg a hátam mögül is az egyik sunyi dög is. A páncélom kezdett kicsit fogyni, és vele együtt a gyógyszerem is elgurult. Nem is attól hogy négyen voltak, mert így négyen sem okoznak túl nagy kihívást. Hanem a harcmodoruk. Milyen dolog az, hogy az első adandó alkalommal az ember háta mögé sunnyognak, ahol ugye nincs szemünk, és nem is tudunk védekezni... Na ez már felrántott. Két kézbe fogtam a Nodachit, majd körbenéztem, meggyőződésképp, hogy kardtávolságon belül csak koboldok tartózkodnak-e. Majd ezután vízszintesen kitartottam magam elé a lángoló kardot, élével oldalra, és nekiálltam egy helyben pörögni. Így kicsit hatékonyabban megy a dolog, kicsit összezavarodnak a koboldok, kizökkennek a hátam mögött sunnyogók is a „megszokott” ritmusból, és így, hogy körbe-körbe pörgök, megfordulnak a szerepek. Én támadok, igaz, messze nem olyan pontosan mint amúgy, ők pedig védekeznek, vagy ha próbálkoznak valamivel az a védelem kárára. Nem telt el sok idő, úgy fél percnyi pörgés után kezdtem hallani szép sorjában a pixelekre robbanást, majd a harmadik után leálltam. Védekezőleg kitartottam magam elé a kardot, miközben felmértem a többiek helyzetét, ki hogy áll, kire fér rá egy kis gyógyítás. Ha valaki már a sárga zónában, vagy annak közelében volt, akkor aktiváltam a gyógyító képességemet, majd egy vágás az utolsó koboldra, hogy felszívjon tőle egy kis életerőt, amivel gyógyíthattam a csapattársam. Ha nem volt senki sem komolyabban lesérülve, akkor képesség helyett csak simán levágtam az utolsó koboldot. Majd egy pár másodperc szusszanás és helyzetfelmérés után mentem tovább, ahol még elkélt a segítség...

by **Kirigaya Suguha** Szer. Nov. 14 2018, 23:10

Nos, mivel úgy látom, nem történt a csapatban kiesés, és be akarom fejezni ezt, de már nem emlékszem pontosan rá, hogy mi is volt a koncepcióm, ezért most folytatnám az eventet, ha még szeretnétek, hisz mindannyiunk érdeke a szint kipucolása. Ha valaki nem ír, nem haragszom meg természetesen, de ha 1 ember is marad ezek után, azzal végig viszem már ezt. :3

Szóval, éppen sikerült leverni magatokról a kis előfutár csapatot, a messziből egy kürt harsan, és egy hatalmas kobold hadsereg kezdett el felétek menetelni. Ha tudtok tippelni, akkor talán rájöttök, hogy jelenlegi erőtökkel és szintetekkel nem okozhat olyan nagy problémát a csapat leverése, hisz alig százötven - kétszáz példányról beszélünk, szóval fejenként alig több, mint négy egyed jutna rátok. Ha nem tudtok, akkor viszont kicsit megroggyanhat a térdetek a remegéstől a láttukon, ahogy látjátok is azt pár harcos társatokon.
Elkezdtek harcolni velük, már ha nem teleportáltok el (aki nem marad, az automatikusan úgy lesz lemesélve, hogy így tett), és rájöttök, hogy ez sima liba a ti szinteteken, ezek csak vérszomjas kis koboldocskák, mégis mit ártanának nektek. Csakhogy, hogy legyen csavar is a végében, mire már kezdenétek felocsúdni, észreveszitek, hogy egy kétszer akkora csapat érkezik kicsit távolabbról, a mező túl feléről, és még pihenni sem fognak időt hagyni nektek, ha ideértek.
Úgy néz ki, egyelőre mindenki tud segíteni mindenkinek, és nem történt probléma. Ám vajon mi lesz, ha azok ideérnek, és megrohamoznak benneteket? Milyen készültségeket ildomos ilyenkor tenni?

Elnézést kérek mindenkitől, hogy így leült ez. ^^"

by **Danee** Szomb. Nov. 17 2018, 18:07

- De nem ám, drága Kanami, és örülök, hogy megtiszteltél minket a neveddel
Oh, én nagyon szívesen segítettem volna neki feltápászkodni, de Kayaba látja a lelkem, a koboldok már a nyakunkon voltak.
- Igazad van Eiki-san, majd igyekszem neked is juttatni azokból a szelekből Wink

... különösen a tegnapi serpenyős bab után

Aztán megérkezett az én mélyen tisztelt és hőn szeretett céhvezér-samám!
- Bizony ám, kedves Chancery, de ki a másik rajtam kívül, akire gondoltál? - lépek a céhvezér és a srác közé, közelebb húzva őket a válluknál átkarolva

Megy ez a védekezés, mint az ágybacsinálás...
- Oh, I see it. Oh, this is going to be easy. Alig négyszer többen lehetnek! - húztam a pajzsom a homlokom elé egy pillanatra, hogy a napsugarak ne zavarjanak a látásban - már szinte látom a végét - igyekezetem elviccelni a dolgot. Máskor talán nem lett volna gond, vonatoztunk volna egyet a mobokkal, be egy szűk utcába, kanyonba, barlangbejárathoz, aztán ott levágtuk volna őket egytől egyig.
De ezek nem átlagos mobok voltak, erősebbek voltak jóval, mint vártam. Nem az az egy ütés típus.
Ráadásul a saját érdekünk volt, hogy alakzatba maradva, vállt vetve harcoljunk, míg csak lehetséges, mert amint az megbomlik, a kavarodásban szerencsétlen balesetek is történhetnek, és a védekezés is sokkal kimerítőbbnek ígérkezett.
- Ne engedjétek át őket a védelmen! - nyársaltam fel egyet röptében, ahogy egyik társa lehanyatló válláról rúgta el magát a levegőbe.
Nem volt már erre semmi értelmes mondandóm, főleg, hogy a sok locsi-fecsi csak eltereli az emberek figyelmét a harcról.
Ami, mint tudjuk, meglehetősen végzetes tud lenni bizonyos esetekben.
- Um, ki hívott erősítést? Igazán nagyon figyelmes tőle! - a kétszer akkora csapat érkezése láttán
- De, nem kellett volna!
- Vonuljunk vissza! Visszavonulás! - kiabáltam
- Bossterem, vagy teleportkő, nekem mindegy

by **Kanami Minagawa** Szer. Dec. 19 2018, 14:11

Nagy nehezen felálltam. Bár a bemutatkozásom ellenére sokan nem árulták el a nevüket a támadás előtt, de egy embert kitudtam találni a többiek szavaiból. Danee. Hát róla sem hallottam anno, de kit érdekel.
Pár percre rá már a támadó sereg közepén táncoltam a fegyverem forgatva.

Laziban ledaráltuk az összeset. Nem hittem volna első látomásra, hogy menni fog, de szerencsére van pár elfeedelt állat is errefelé, akik easyben ledaráltak jó sokat. Persze én is kitettem magamért, kár hogy nem számoltam mennyi volt az amit letudtam szedni...

Elvesztem a pillanatban, nem törődve a hangokkal és élveztem a helyzet mélyebb
ízét. A veszélyt, hogy mi fog kisülni belőle. A dühöt és az adrenalint. Amikor pedig elfogytak homlokomat megtörölve sóhajtottam egyett.

Mielőtt azonban a győztes vigyora letört volna arcomról jött a következő bagázs.A kürt átjárta a környéket. Hatalmas hangzavar indult meg velünk szemben, miközben egy még nagyobb kobold hadsereg rohant felénk lefelé a dombon.
-Miről beszélsz most indul az izgalom! Álljatok sorba és készüljetek! Meg kell vívnunk velük!
Fogtam meg kezemben a pallosomat erősen és tartottam a magasba. Végülis ezért jöttünk nem?
-Ezért jöttetek nem? A tizenkettedikért nem? Hát akkor itt az esély, hogy visszaszerezzük!-Reménykedtem benne, hogy nem menekülnek el túl sokan. Végülis ezeket is easybe levertük, akkor a következőben legalább lesz izgalom!

by **Ozirisz** Hétf. Dec. 24 2018, 23:40

Alighogy sikerült elintézni az első hullám koboldot, már jött is a következő dózis. Nagyjából annyian lehettek, mint az előző hullám, nagyjából négy-öt darab egységsugarú sinyiság fejenként. Össz-vissz, ami aggasztott az volt, hogy ezek nem azok a sima mobok alap MI-vel, amiket úgy meg lehet vezetni ahogy nem szégyell az ember. Szervezettek, képesek csapatként működni, és csapatban pedig erősebbek, nehezebben legyőzhetőbbek. De ugyanakkor mégsem az a merev, végletekhez ragaszkodunk az alakzathoz típusúak, olykor-olykor még tán maga Kayaba is meglepődne, milyen szép kaotikus mutatványokra képesek. Sokan vannak, és szervezettek. De ez csak létszámbeli fölény, nem erőbeli. Még az előbbi négy sem karcolt meg komolyabban, és ahogy elnézem a csapat többi része is elég jól állja a sarat. Míg Danee és a csapat egyrésze inkább a védekezésre fókuszált, és tartották az alakzatot, én a kószákról gondoskodtam. Kardforgató létemre bűn lenne nem kihasználni a gyorsaságomat, így az el-elbóklászó koboldokra fordítottam a figyelmem, és adtam nekik a nodachi élével. Nem az volt a fő célom, hogy elpixelezzem őket, csak adni neki egyet-egyet, beleadva a gyorsaságot és erőt, na meg persze a súlyemelés adta lehetőségeket, hogy a többiekhez terelgessem őket. Teljesen mindegy, ki végzi ki a kis nyavalyásokat, számomra úgysem adnak olyan hű de sok expet. Persze ami nagyon nem akart hallgatni a nodachi szavára, és továbbra is le akart lépni, azt nem hagytam, eredtem utána. Bár, szinte biztos voltam benne, hogy legalább egy meglépett közülük. Pont a koboldfelhő túlsó oldalán láttam eliszkolni, esélyem nem lett volna utolérni. És nemsokkal később meg is lett az ára: a kürtszó. Pont, mint ahogy ilyenkor a filmekben lenni szokott. Végre véget ér az egyik bonyodalom, megoldódik egy probléma, és mint a bohóc: nembaj, van másik! Ez a mondat pedig a koboldokra különösképp igaz, mintha minden egyes levágott kobold helyett valahol kettő készülne futószalagon. És kezd beigazolódni ez a feltevés is, ahogy megláttam a kétszer akkora csapatot.
Danee visszavonulásról szóló kiabálása ütötte meg a fülem. Néztem értelmesen: - Ez most komoly? - morogtam magam elé. A vörös indikátoros lány viszont egyértelműen jól beszélt. Feltartottam a nodachit az ég felé, jelezve hogy én bizony maradok, és várom a következő adagot.. Ennyire nem gázos a helyzet, fejenként úgy nyolc-tíz kobold. És valószínűleg nem sűrűn adódik ilyen lehetőség a szint felszabadítására, mint most. Van egy szép nagy csapat, erős játékosokból. Még bossharcokra sem szokott ekkora nép összejönni, szóval.. ritka alkalom, az biztos – Nem olyan vészes, ezt még simán leverjük... de mindenki aki elmenekül, a többiekkel szúr ki – szóltam a díszes társaság felé – Aki vörösbe kerül, az viszont mindenképpen mentse magát – tettem hozzá, majd a közeledő sereg felé vettem az irányt. Nem, nem várom meg amíg már a képünkben lesznek. Gyorsabb vagyok, megtehetem, hogy meglepjem őket. A vonuló hadosztály egyik szélét céloztam be a sprinttel, megpróbálva egy kisebb adag kobold figyelmét magamra irányítani. Ha bejön a tervem, akkor egy kisebb csapatot sikerül leválasztani a nagy csoportosulásról, amikkel elszórakozhatok. Tíz-tizenöt koboldig nem jelentenek túl nagy akadályt, ha ügyesen használom a gyógyító képességemet, és jól jön ki a ritmus, akkor még csak meg sem izzasztanak. Maximum a sok futkosás a helyezkedés miatt ami fárasztó, de valamit valamiért. De ha a csalogatós módszer nem is válik be, remélhetőleg sikerül egy kis káoszt vinnem a rendezett harci alakzatukba.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Jún. 30 2019, 16:00

Mindenki úgy emlékezik arról a napról, mint az igaz harcosok hősi csatájáról, mely során hajnalig tartó véres küzdelemben legyőzték a kobold seregeket, és a tizenkettedik szint végre újra a játékosokévá vált. Sajnos önfeláldozásotoknak nem sok jutalma volt, csupán kézfogás, némi dicshimnusz, meg pár adakozó hálás NPC és játékos kevéske aranya, fejenként leosztva.

Kanami: Lelkes részvételedért cserébe 150 arany üti a markod.
Ozirisz: Lelkes részvételedért cserébe 150 arany üti a markod.
Danee: Habár a végére elfáradtál, hősiességed vitathatatlan. A hálás NPC-k 100 arannyal hálálják meg fáradtságod.
Eiki: Habár a koboldseregek nagysága elrémített a végétől, részvételedért 50 arany üti a markodat.
Chan: Álomkelővel mindent beleadtatok, de a végére a fáradtság legyőzött titeket. A lelkes játékosok azért 50 arany jutalompénzzel gazdagítanak titeket.

Az eventet lezárom.

by Ajánlott tartalom

[Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

[Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért

Re: [Event]Összefogás a tizenkettedik szintért