[VMK] Hina chan Ozi tan

by **Kuradeel** Vas. Júl. 31 2016, 12:16

r-észt-v-evők Rolling Eyes

Hinari meg Ozirisz....

Szóval napos idő van meg stuff.
Nah jó, adok egy kicsivel több infót!
Egy vizes területre tévedtek..... csak semmi pánik. : P

//Nah az van, hogy hulla vagyok, de lesz ez még így se ^^ Nyugalom. x3//

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 01 2016, 10:46

Kedvet kaptam egy kis sétálgatáshoz, ám jobb lenne, ha ez az idő is hasznosan telne. Talán egy lazább küldetés a 20. szinten pont ideális lenne, hiszen a növények folyton folyvást kellenek. Fogyó eszközök, ahogy a belőlük készült potionok és kristályok is azok, és amióta megnyílt a huszadik szint, azóta ilyen téren nagyon megkönnyítették a játékosok dolgát. Floriában jellemzően egyszerű, veszélytelen feladatokat kell megoldani, és máris megvan egy adagra való. Bár egyedül is jó eséllyel elboldogulnék, de szívesebben vágok bele úgy, ha valaki van velem. Avagy kössük össze a kellemest a hasznossal, vagy hogyan is szokták mondani.
Floria teleportkapujánál megállva lehívtam a menüt, és hamarosan üzenetet kezdtem pötyögni Hinarinak. A térkép szerint a városban van, és remélhetőleg nem valami fontos dolga van. Persze, a fejlődés, a bűnüldözés, és a céh vezetése elég sok időt felemészt, de időnként kell egy szabad napot tartani. Persze ez esetben nem egy ellustálkodott napról vagy pár óráról lenne szó. Hisz a pihenés része mellett gyűjtenénk növényeket is, amiből meg mint tudjuk, sosem elég...

Szia ^^
Ha ráérsz, és van hozzá kedved, gyere Floriába. Szép időnk van, kár lenne veszni hagyni, szóval egy kis kikapcsolódás neked is jót tenne. A teleportkapunál várlak ^^
Ozi

Majd az üzenet elküldése után vártam egy kicsit, és közben rá-ránézve a térképén a helyzetét jelző pontra. Közben egy kicsit sétálgattam a kapu környékén, közben egy pár méterre eltávolodva tőle, kiélvezve a napsütést ezen a nyugodt helyen. Lehet, hogy túl sokat voltam a havas-jeges szinteken az utóbbi hetekben? De valamiért most nagyon jól esett az ezen a szinten uralkodó tavaszi időjárás. Tettem még egy kört, majd észrevettem az út mellett egy kék tulipánt. Meglepődtem rajt, hogy ilyen is van. Leszakítottam a virágot, majd jobban szemügyre vettem. Majd rövid időn belül újra aktiválódott a kapu, és megérkezett Hinari.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – siettem oda a lányhoz, majd nyújtottam át neki a kék tulipánt egy fülig érő vigyorral – Nem hittem volna, hogy létezik ilyen színben is, de remélem tetszik – és remélem nem veszi rossz néven. Bízom benne, hogy örülni fog neki. – Remélem nem valami fontosból zökkentettelek ki... de időnként egy kis lazítás neked is megjár – tettem hozzá.
- Egyébként mi újság? Hogy vagy mostanában? - tettem fel a kérdést a hogyléte felől, majd figyelve a válaszát, a reakcióit. Remélem minden rendben van a lánnyal.. bár tudván azokról a dolgokról, amiken keresztülment, tudván az utóbbi hónapok eseményeiről, amik hatással lehettek rá, ez már nem egyértelmű. De akárhogy is, egy vidámabb, tavaszi környezet, virágokkal és madárcsicsergéssel jobb hatással lesz rá, mint egy téli, borongós, havas szint...
- Van kedved sétálni? - tettem fel a kérdést egy kicsit később, majd ha megerősítést adott, szép nyugodt léptekkel elindultunk – Hátha találunk valami érdekeset, de ha nem, akkor csak egy kicsit kirándulgatunk... - fejeztem be a mondatot egy bíztató mosolyt küldve a lánynak.
Aztán, hogy merre indultunk, azzal konkrétan nem törődtem. Lehet, csak mentünk arra, amerre az út visz. Vagy Hinarinak volt egy megérzése, merre is lenne jó indulni. Jobban lekötött a beszélgetés a céhtársammal, és a huszadik szint többitől teljesen különböző látványvilága Aztán kicsit később egy kisebb tavacskához érkeztünk. - Nem tudtam, hogy errefele is vannak tavak – jegyeztem meg.

by **Hinari** Szer. Aug. 03 2016, 12:45

Túl sok item kellett mostanában, a lista, amit felírtam magamnak, pedig nagyjából kifosztotta volna a céhbank tier négyes növényraktárát. Nem feltétlen akartam tehát kivenni őket, de a füzetke, amit Al talált a piacon, rengeteg jó receptet tartalmazott – szükségeseket és hasznosakat, új lehetőségeket nyitva a mindennapok túléléseihez.
Először Alt akartam elhívni egy közös sétára a napokban, de végül máshogy alakult a dolog: Ozirisz írt üzenetet, hogy várna engem odafönt, s én egy rövid tanakodás után végül az igen mellett döntöttem. Hisz olyan sok nap volt hátra még a nyárból, Allal bőven elmehetünk oda akár többször is – s ha már kaszttársam éppen fenn volt, miért ne csatlakozhatnék hozzá? Meg is írtam a rövid választ, miszerint ott leszek, majd elsétáltam a főtér teleportkapujáig, ha már úgyis a városban voltam. A pm-hez képest egy jó tíz perccel később pedig már Floriában néztem körül, fekete hajat és ruhát keresve. Ozirisz elém is sietett. Mosolyogva intettem neki már messziről, az átnyújtott virág azonban túl váratlanul ért ahhoz, hogy leplezni tudjam a hangulatomban beállt változást.
- Nem kellene nekem virágot hoznod – fordultam el tőle, és mielőtt bármit is válaszolt volna, elindultam valamerre, találomra választva magamnak egy ösvényt, ami kivezet a mezőkre. Nem akartam, hogy lássa a gondolataim, amiket nem voltam képes elrejteni. A kavicsos utat néztem magam előtt, fájdalomtól beharapott ínnyel. Kék tulipán. A virág, amelyet Al hozott nekem a legelső randinkon, és amelyet otthagytam az asztalon a gyertyás teremben. El kellett volna mennem érte, a kezembe kellett volna vennem féltőn, mielőtt Victor elteleportál minket. A szerelmünk szimbólumát, amit otthagytam az ellenségnél.

Ozirisz persze minderről nem tehetett. Megálltam, továbbra is háttal neki, s lassan elengedtem akaratlanul is ökölbe szorított kezem. Túl sok, fájó emléket szakított fel, de ő csak jót akart, tényleg. Kifújtam a bent tartott levegőt, az út mellett növő, sárga virágokat nézegetve. Ütemesen hajoltak meg a gyenge szellőben, ami olykor-olykor az én, szőke tincseimet is meglegyezgette.
- Induljunk… – szóltam neki csöndesen, de nem vártam be; kellett egy pár perc még, hogy megnyugodjak. De talán érzi ő is, hogy ne kérdezzen most semmit. Van, amikor a némaság segít a legtöbbet.

by **Kuradeel** Csüt. Aug. 04 2016, 09:50

Nah akkor 2 mondat.

Ozirisz kezében hirtelen megremeg a virág, majd ezernyi apró, élő identitásra esik szét, és vékonyka visító hangon rohan le a fiú kezéről Hinari felé. Apró méretük folytán annyian vannak mint egy tálkányi mák, de harci lelkesedésüket ez nem befolyásolja, sőt, olyan gyorsak, hogy mire az utolsó is leugrik a fiúról, az első már épp eléri a lányt.... és elkezd esni az eső. ^^

by **Ozirisz** Pént. Aug. 05 2016, 17:32

Nem kellett sokat várnom, míg Hinari megérkezett. Siettem is elé, ahogy meghallottam amint aktiválódott a kapu, és megláttam kilépni a lányt a kékes fényből. Azonban váratlan fordulatot vettek a dolgok. A virág láttán valamiért teljesen megváltozott. Az egyik pillanatban még mosolygott és integetett, a következőben meg hátat fordít és otthagy...
- Bocsánat, ha megbántottalak, ne haragudj... - szóltam utána, de a lány csak némán hallgatott. Bár a legjobb szándék vezérelt, de teljesen ellentétes hatást értem el vele. Pedig csak örömet akartam neki okozni, kedveskedni, de ehelyett sikerült megbántanom. Tolakodásnak vette volna? Nem tudom, nem valószínű. Szerintem ismer annyira, hogy tudja, nincsenek hátsó szándékaim. És Alexet sem haragítanám magamra...
Akkor mégis mi a jó nyavalya történt az előbb? Lehet, hogy nem a virággal volt baj, hanem velem? Lehet, csak az, hogy tőlem kapta? Bár, ez esetben szerintem bővebben kifejtette volna, ha erről lenne szó, és nem csak így itt hagyott volna... Újra a virágot bámultam. Vajon mi lehet a baj? Majd újra felnéztem az útra, amelyen a lány elindult. Majd újra a virágra néztem. ~ Mi történt az imént? És hogy kapcsolódik hozzád? ~ tűnődtem el, közben fogva a kék tulipánt. Én már semmit nem értek, a női logikát meg pláne nem. Vajon mit forgat most Hinari a buksijában? Nem tudom, és van egy olyan sanda gyanúm, nem is fogom megtudni. Csak az biztos, hogy valamit nagyon elbaltáztam, és lehet, helyre se tudom hozni. Rettentő kínosan érzem magam... legszívesebben eltűnnék a föld színéről is... Hirtelen jött ötlettől vezérelve átvettem a virágot a bal kezembe, és a jobbal lehívtam a menüt. A kijelentkezés gombnak még mindig csak hűlt helye van... na ennyit a nagy eltűnésről. Jobb ötlet híján előástam a teleportkristályt, és az övemre akasztottam. Nem árt, ha készenlétben van, mielőtt még több mindent elrontanék. Majd bezártam az előttem lebegő panelt. Elég ramaty érzés... Amikor eltervezed, hogy hű de szép idő van, itt a remek alkalom egy kis sétához, közben egy kicsit elbeszélgetünk és jól érezzük magunkat. És tessék, egy rossz mozdulat, és minden megváltozik. Az eddigi szép tavaszi időnek is annyi, elkezdtek gyülekezni a felhők az égen. Azok a sötétszürke felhők, és az ezzel jövő lehűlés, mintha követnék a jelenlegi hangulatunkat... Legalábbis az enyémet biztos, de Hinari sem jókedvében hagyott faképnél... Közben szép komótos tempóban sétáltam egy pár métert. Tűnődtem. Vajon utána menjek-e? Vagy hagyjam megnyugodni? Ha most csak úgy lelépnék, azzal legalább többet nem ártanék. Vagy pont azzal ártanék a legtöbbet? Tanácstalan voltam, közben andalogtam tovább, meg-megállva, nagyjából a csigák vándorlási tempójában. Nem akartam túlságosan lemaradni sem, hogy szem elől tévesszem, de azért szép tisztes távolságot tartva. Az előbbi reakcióból most kb. a háta közepére se kíván... A virágot persze még mindig cipeltem a bal kezemben. Legszívesebben megszabadulnék tőle, de ha csak úgy elhajítanám a virágot itt a városban, az NPC-k és a játékosok egyaránt megköveznének.
Közben Hinari megállt, és ennek következményeképp én is úgy tettem. A bal kezem a hátam mögé tettem, virágostól, ha esetleg véletlenül hátranézne. Az az átkozott virág... Majd megszólalt, hogy induljunk. Alig hallhatóan, de már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy azt mondta. Már semmit sem tudok. Majd elindult kifelé az ösvényen, én pedig tisztességes távolságot tartva követtem. Közben újra ránéztem arra az átkozott virágra. Talán egy küldetéstárgy? Vagy mégis mi ez? Böködtem a jobb kezem mutatóujjával, mintha egy információs ablakot szeretnék előcsalogatni, ami talán ad valami magyarázatot erre az egész történésre. És bár hiába próbáltam meg többször is, úgy tűnik nem kapom meg tőle a miérteket. Pedig ennek köze van hozzá, az biztos! Különben mi mástól változott volna meg ennyire a hangulata? Megbántottam, és nem is kicsit. És amit tudok okolni érte, az pedig itt a kezemben. ~ Na, majd mégy te is a lepárlóba... kék pálinkát még úgyse ittam ~ gondoltam mérgemben, és már készültem volna eltenni az inventory mélyére, mire egyszer csak elkezdett remegni a kezemben ez az átok.
- Mi a franc... - mondtam ki hangosan is, meglepettségemben. Aztán elkezd visítani, és az az érzés, mintha szétfolyna a kezem között. Úgy esett rengeteg apró darabra... apró, élő darabra, majd potyogtak ki a kezemből, némelyik csak simán leesve. Aztán mire felfogtam, hogy valami történik, addigra már az első darabok elég sietősen igyekeztek Hinari felé. Na már csak ez hiányzott... Nem elég, hogy elrontottam a napját, megbántom, most még pont miattam lehet baja is esik. Tényleg el vagyok átkozva... Lehet tényleg azzal ártottam volna a legkevesebbet, ha elteleportálok...
- Vigyázz!!! Támad a virág!!! - kiáltottam el magam, ijedten, és kétségbeesetten, és csak remélem, hogy legalább erre figyel, és nem lesz nagyobb baj...

by **Hinari** Pént. Aug. 05 2016, 19:41

Nem sétáltam olyan sokat egyedül. Csak… kellett egy kis légmozgás, pár szippantás a levegőből, mert most megtehettem, most volt rá időm. Harc közben ez egészen más lett volna… Ozirisz persze nem jött közelebb. Amilyen bizonytalan tudott lenni néha, nem is csodálkoztam rajta, hisz én sem adtam neki semmilyen támpontot sem, ő pedig nyilvánvalóan tartott a kérdezéstől. Halkan kifújtam a levegőt: nem szabadott volna így reagálnom rá.
Végül megráztam a fejem.
- Nem, nem a te hibád… - pillantottam hátra bocsánatkérőn – Hagyjuk… – haraptam be alsó ajkaim, próbálva nem tudomást venni a virágról, amit a háta mögött rejtegetett. Ennyire azért csak nem néz ostobának, ám én tartani akartam a pillanat töredéke alatt kialakult, törékeny békét, így inkább elfordultam újra, mintsem bármit is mondjak. De azért eldobhatta volna. Miért tartotta magánál? Nem szabadna a kezében lennie… soha nem szabadott volna. Sem neki, sem Kuromajonak. Felbosszantott a gondolat, még úgy is, hogy pontosan tudtam, mennyire nincs igazam. A megváltozott szél által felvert port bámultam, és végigfutott hátamon a hideg, ahogyan a meleg napsütés eltűnt s helyét felváltották a melankónikus, borús felhők. Vissza kellett volna fordulni, és a fiú mellett sétálni el a közeli tóig. Én mégis továbbindultam.
Valahogy egyszerre jött meg minden, az eddigieknél jóval hirtelenebb változás; és ahogy Ozirisz kiáltása nyomán meglepetten kaptam hátra a fejem, hajamat az arcomba csapta a megérkező vihar. Nem volt erős, csupán esett. A kék tulipán pedig a szemeim előtt esett darabokra, és kúszott felém rendületlenül. Mint megannyi apró, fürge hangya, akik a fentről pattanó cseppek elől otthonukhoz igyekeznek. Nem futottam el, nem támadtam vissza. Csak leguggoltam, és tenyeremet nyújtottam feléjük. Kíváncsian, vajon felszaladnak-e rá? Mit akarhatnak? Furcsa hely volt ez a huszadik emelet: tele megannyi csodával, melyeket lehet, hogy mind álmodtam csupán.

by **Kuradeel** Pént. Aug. 05 2016, 23:18

Mondok valamit.

Az esőfelhő még intenzívebben ontotta magából a vizet. Egy nagy és kiadós nyári záport élhettek át... mily csoda, hogy a saoban nincs megfázás, ugye? : D

A kék virág olyan picike darabkákra hullott, hogy míg odaért, csak sötétlő parányi pontok halmaza volt. De nem bolhákból állt a szerencsétlenje, sokkal inkább, miniatűr kis kék tulipánokból, amik összegyűltek Hinari tenyerében és ....
ugrándoztak! De mentek ezek feljebb lejjebb, ahogy kedvük tartotta visongva éljenezgetve ~ hogy miért az rejtély ~ és össze vissza csiklandozták a lányt! ><

Nem menekülhetsz a Csiklandós kék tulipán ereje elöl Hinari! owo

Ozinak megadatott a lehetőség a wtfre xP

Lö hsz leszületett, bár nem kellett hozzá három nap se. x3
hozzátenném: ezt teszi velem két napnyi napi 8 óra rajz xP

by **Ozirisz** Vas. Aug. 07 2016, 22:34

Egyre nehezebben látom át a kialakult helyzetet, és egyre több az ellentmondás. Hinari az egyik mondatával próbált megnyugtatni, hogy nem az én hibám. Majd a következőben ugyanúgy hátat fordított. Ez a kettő eléggé üti egymást. Ha tényleg nem én lennék a hibás, akkor nem így reagált volna. Legalábbis szerintem...
Továbbra is szótlanul álltam, majd jött a következő történés: A virág szétesett, és menekült. Illetve egész pontosan inkább sietett a lányhoz, én pedig utána kiáltottam, figyelmeztetve őt a veszélyre. Talán kicsit meg is lepődtem, hogy felkapta a fejét, és hogy egyáltalán észrevette a kiáltásom. Azonban hogy komolyan vette-e az már más kérdés. Látszólag igen félvállról veszi. Leguggolt, és a kezét nyújtotta a sok apró valaminek, amire az a kék tulipán szétesett. Na ez aztán megint érthetetlen számomra. Honnan tudja, hogy nem veszélyes? Illetve én is csak remélem, hogy egy veszélytelen, trükkös itemet találtam, és nem egy gondosan előkészített csapdába tereltem be Hinarit. Hisz valaki vadászik a céhvezérekre. Ő is a célkeresztben van. Tehát joggal feltételezhetné az ember, hogy ez egy csapda.
De ennyit a logikáról. Hinari ehelyett leguggol az esetleges csapda előtt. Ennyire felelőtlen lenne? Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is jól tudja, mi ez, és mik a hatásai? Nem tudom, de remélem teljesen biztos benne, hogy mit csinál...
És ezzel együtt másra is fény derült: Akármennyire is nem az én hibám, meg minden, ahhoz képest most mégis úgy tűnik, hogy nem a kék tulipán volt ami leginkább zavarta, hanem az, aki vitte neki. Ha a virággal lenne baja, akkor most nem várná meg, hogy felmásszanak a kezébe, és hasonlók...
Valahogy egyre kevésbé értem, mi folyik itt. Illetve azt tudom, hogy eső, méghozzá nem is kevés. De az esőn kívül? Az egy igen jó kérdés, és sajnos az agyam nem kompatibilis ezen teljesen logikátlan dolgok megértésére... ~ Nők... ~
Ehelyett csak szépen fogtam magam, és ahol voltam, leültem, és közben figyeltem onnan, hogy mi történik. Nem szóltam továbbra sem, mert nem tudtam volna mit. Ez a mai nap eddig olyan, hogy akármit is teszek, szándéktól függetlenül teljesen balul sül el. Minden. Lehet fel sem kellett volna ma kelni. Csak egyszerűen átaludni a napot. Pedig se péntek, se tizenharmadika nincs, de ahhoz képest minden összejött.
Tehát csak ültem az út szélén, a szakadó esőben. Tulajdonképp az eső volt, ami legkevésbé zavart a jelen pillanatban. Csak kattogtam az elmúlt percek történésein, és figyeltem az eseményeket, hogy bármi balul üt ki, rajtaütés, vagy kábítás, vagy akármi, legyen egy kis esélyem közbelépni. Bár az, hogy mennyire bölcs döntés lenne bármit is tennem a mai nap folyamán, az kérdéses. Úgyis elrontok mindent. De lehet pont azzal rontok, ha nem teszek semmit. Tanácstalan vagyok...

by **Hinari** Kedd Aug. 09 2016, 18:03

Magam sem értettem teljesen, miért is hajoltam le és engedtem őket közel, de ez nem olyasmi volt, amit logikával és higgadt észérvekkel ural az ember. Ez… valami más volt, egy halovány, megnyugtató érzés, és talán még azt sem bántam volna, ha megsebeznek, hiszen elsősorban én voltam az, aki otthagyta őket. Mégha ezek nem is az a virág voltak, amit aznap Al átnyújtott nekem. Mégis… önkéntelenül is összekötöttem őket, és vízcseppektől nedves arcomon halovány mosoly futott át, amikor felszaladtak - én pedig nem kérdeztem, miért estek darabokra és miért éljeneznek most ennyire.
Az eső tomboló viharba csapott át. Egészen gyorsan történt, szinte gombnyomásra, és a szemem sarkából még éppenhogy láttam Oziriszt, aki leült az útra, és némán bámult felém – aztán márcsak a mindent elmosó víz maradt, s nekem be kellett csuknom a szemem, hogy lássak. A virágok persze nem maradtak nyugton. Először még csak a tenyeremen rohangáltak, majd fel-le futottak, elérve olyan helyekre is, ahová, nos… nem igazán tehetnék be a gyökerüket holmi növények. Nevettem. Csikiztek, nem is kicsit, a homlokomat ráncoltam mert nem volt szép tőlük, sőt, egyenesen tolakodó volt – Most máhár… eléghh lesz – próbáltam szavakkal hatni rájuk, és a gyorsaságommal, aminek nyomán bizony megtanítottam úszni azt, amelyiket levélen tudtam csípni. A mellettem terjeszkedő pocsolya pont jó tanmedence volt Rolling Eyes

Amúgy nyilvánvalóan a földön térdeltem, sárosan – nem igazán lehet kontrollálni a mozgásodat, ha folyamatosan csikiznek, egy idő után viszont már immunis lettem rájuk, és nagyot sóhajtva dőltem hátra az ösvényen. A felettem tornyusuló, sötét felhőket néztem elgondolkodón. Kezdtem fázni. Egy forró fürdő jót tenne most, otthon a céhházban…

by **Kuradeel** Pént. Aug. 12 2016, 10:28

Az eső olyan hirtelen áll el, ahogy jött. Valóban csak egy egynyári zuhé volt. Ozi kun a földön csücsül, míg Hinarit valamilyen megmagyarázhatatlan módon kezdik belepni a kis kék tulipánok.... khm, ezek jönnek valahonnan.

by **Ozirisz** Vas. Aug. 14 2016, 23:38

Csak ültem az út szélén, és néztem az eseményeket. Hinarin egyre kevésbé igazodok ki. Míg alig néhány perce sikerült megbántanom azzal a tulipánnal, most pedig a szétesett tulipánból lett kis kék tulipánokkal elég jól elvan, nevetgél. Vajon velem volt a baj, vagy a virággal? Ha a virággal lett volna baja, akkor most hanyatt-homlok menekült volna ezek elől a kis kék tulipánok elől. Ugyanúgy kék tulipánok azok is, mint az, amit én adtam neki. Csak annyi, hogy kisebbek. Esetleg túl nagy volt a virág? Azt hittem, az a nők fogalomtárában nem létezik... Rolling Eyes

Közben az eső elállt. Amilyen hirtelen elkezdett zuhogni, most egy szempillantás alatt abbahagyta. Felettébb érdekes jelenség. Feltápászkodtam a földről, és körbenéztem. Hinari még ugyanúgy elvan a virágokkal, amik viszont mintha egyre többen lennének. Ennyi nem keletkezhetett egyetlen egy szál rendes tulipánból. Oké, hogy ez a SAO, de ez azért már túlzás... De mégis, honnan lettek ennyien? Vajon miért támadták be Hinarit? Vajon a csiklandozáson kívül csinálnak valamit? Debuffolnak? Vagy sebeznek? Vagy csak úgy vannak? Pusztán remélem, hogy nem lesz semmi baj, nem fog az a közel 6*10²³ db virág kobolddá változni, vagy ilyesmi. Mert ilyesmire sem árt gondolni, hisz ez a SAO. Itt bármi megtörténhet...

- Minden rendben van? Honnan lettek ezek ennyien? - szólaltam meg egy kicsit bizonytalanul – Ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy ez történik... Fogalmam sem volt róla, hogy szétesik, és hogy megtámadnak... – nagy nehezen sikerült pár mondatot kipréselnem magamból. Tanácstalan is voltam, és féltem, hogy még többet ártok. Eddig akármit tettem, az mindig balul sült el. Kedveskedni akartam Hinarinak, és mégis megbántottam. Aztán csak nem akartam Floriában szemetelni, és csak úgy eldobni egy szál virágot, hanem valahová lerakni. És erre apró kis tulipánokra esett az egész, és naná, hogy Hinarit támadták meg a maguk módján. Remélem most nem mondtam semmi rosszat... De ha csak ott ülök és nézek ki a fejemből, azzal sem lesz jobb, szóval meg kellett próbálnom. Még mielőtt véletlen azt hinné, hogy direkt szedtem össze és akartam rásózni egy ilyen bugos virágot, ráadásul lerohanta szegény lányt.

Majd miután alaposabban megfigyeltem a kialakult helyzetet, arra jutottam, mintha már túlzásba esnének a virágok. Hinari nevetése is kezdett már erőltetetté válni a virágok csiklandozásától, és azok meg egyre jobban jöttek. Most még csak csiklandoznak, de mi lesz, ha tényleg támadnak? Ha mindegyik csupán egyetlen életpontos sebzést kioszt... Ebbe ahogy hirtelen belegondoltam, egyből észhez tértem. Amennyire gyorsan csak tudtam, igyekeztem a virágokat elterelgetni, de miután ez nem járt látható eredménnyel, maradt a nehezebb út. Marékszám rángattam le a lányról a kis dögöket, majd hajítottam el őket a lehető legmesszebb tőlünk. Majd ha sikerült nagyjából kiszabadítani a lányt a virágok fogságából, nyújtottam felé a kezem.

- Gyere, itt nem maradhatunk, ezek csak egyre többen lesznek. Irány a város közepe – mondtam a lánynak, majd ha egyetértett, akkor rohantunk is a védett övezet kellős közepe felé. Talán odáig már nem követnek minket ezek a fenevadak, és ott van a teleportkapu is. De ha itt maradunk, akkor biztosra veszem, hogy visszajönnek azok, amiket elhajigáltam, és ráadásul hozzák a haverjaikat is. Remélem ezzel a mutatvánnyal nem egy újabb rossz döntést hoztam meg... Ma valahogy bármilyen jó szándék is vezérel, mégis csak ártok vele. Csak tudnám, ki átkozott meg...

by **Hinari** Hétf. Aug. 15 2016, 00:32

Tehát volt az a mozzanat, amikor már nem gondoltam úgy, hogy kifejezetten jól érezném magam. Háttal feküdtem a vihartól lassan kialakuló pocsolyában, az eget kémlelve, és azon gondolkodva, hogy már nem nevetek. Fázom. Igen. A zápor nagy cseppekben, kitartóan ömlött lefelé, bele íriszeimbe; itt nincs sebzés, nem féltem. Mégis…
Miért bántotok?
Az eső elállt. Próbáltam felállni, de nem volt rajtam a vértem – ezek pedig túl sokan voltak ahhoz, hogy egymagam megbirkózzak az egyre növekvő számukkal. Sóhajtva dőltem hátra újból. Majdcsak megunják. És ha mégsem? Kezdett… ijesztővé válni a helyzet. Itt semmi nem sebez; még a Silvert bekapó óriási teknős sem okozott egyetlen életpont-veszteséget sem céhtársam életcsíkján, a sao pedig a legritkább esetben szegi meg a szabályait. De ezek nem tűntek úgy, mintha békén akarnának hagyni. Most én voltam az, aki hamarabb unta meg a dolgot.
- Szálljatok le rólam, ha nem akartok elégni – közöltem velük komoran, az oldalamon lévő tok felé nyúlva. A Katana mindig nálam volt, ha elhagytam a szobámat, legyen az védett övezet vagy sem – s most azt hiszem, szükség is lesz rá. Ha ezek nem értenek a szép szóból. Felpillantottam Oziriszra. Aggódón nézett felém, kérdezett is, de a virágok nyüzsgésétől nem sokat hallottam belőle. Megráztam a fejem, lesöpörve a fejemről az apróságok nagyját.
- Nem gondoltam volna, hogy megteszik – feleltem csöndesen, félrenézve, s a fiú nem tudhatta, hogy a szemem sarkában lévő nedvesség vajon az eső ottmaradt cseppje-e, vagy ez már azóta keletkezett. Én tényleg nem hittem, hogy rosszat akarnak. Hogy megtámadnak… Bár, mi mást tennének? Ezek is csak mobok voltak, virágnak álcázva. Semmivel sem jobbak, mint agresszív társaik – Egyelőre nincs baj. De igazad van. Nem maradhatunk itt – fogadtam el a felém nyújtott kezet - Köszönöm.
Ozirisz felsegített, s együtt igyekeztünk vissza a városba. Én azonban még hátrapillantottam.
Mi lett volna, ha az a virág is ilyen lett volna?

by **Kuradeel** Hétf. Aug. 15 2016, 00:39

Noh tehát! Smile

A kis Kék tulipán részei nem voltak elég erősek Ozirisz és Hinari együttes erejéhez képest, hogy tartani tudják magukat. Leestek a lányról és hiába próbáltak utána futni, elég gyorsan lehagytátok őket, minden nehézség nélkül.

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 15 2016, 19:46

Szerencsére nem történt nagyobb baj. Miután Hinarit felsegítettem a földről, és menekülőre fogtuk a dolgot, és látszólag minden akadály nélkül lehagytuk azokat a fránya tulipán mobokat. Útközben visszanéztem én is, hogy jönnek-e, vagy sem, de szerencsénkre nem sok gyorsaság ponttal áldotta meg őket a rendszer. Jöttek, ahogy tudtak, de messze nem volt elegendő a sebességük. Mi van, ha a föld alá leássák magukat, és ott gyorsabban haladnak? Nem tartom lehetetlennek, pláne a SAO-ban. És mi van, ha nem állítja meg őket a védett övezet határa? Volt már rá példa korábban is, hogy egy-két mob bejutott a védett területen belülre is. Igaz, akkor a koboldinvázió és az árvíz mellékhatásaként kerültek a Solvik alatti csatornahálózatba azok a füstfelhő akármicsodák, és az a vaddisznó is. Szóval az, hogy nem juthatnak át a határon, abban nem lennék teljesen biztos, főleg úgy, hogy azt sem tudjuk, minek veszi ezeket a rendszer. Ezért is tűnt jó döntésnek a város közepe, ahol a teleportkapu is van. Teleportálni talán nem tudnak...
Végül sikeresen megérkeztünk a városba, magunk mögött hagyva azokat az izéket. Legalábbis egyelőre biztosan. De valahogy olyan baljós előérzetem van. Valami még történni fog. A mai nap az ritkamód balszerencsés, legalábbis számomra. De mi jöhet még? Véletlenül elrontom a teleportkaput is? Mindenesetre ha elhagyjuk a szintet, megvárom amíg Hinari elteleportál, hogy legrosszabb esetben is csak én ragadjak itt...
- Ne haragudj, én nem akartam semmi rosszat. - szólaltam meg végül – Csak egy ártalmatlan, hétköznapi virágnak tűnt, fogalmam sem volt róla, hogy ez lesz... Ott nőtt, nem messze a kaputól – mutattam arra a helyre, ahol nemrég szérevettem a virágot. Ha ebben a világban lenne mágia, akkor minden bizonnyal egy tűzlabda is követte volna a mozdulatot, ami a kék tulipán lelőhelyére csapódott volna be, felégetve egy-két méteres körben mindent. De szerencsére nincs mágia...
Egyszerre voltam megkönnyebbült, hogy ennyivel megúszta a lány, és dühös is, hogy egy ilyen vacak tönkretette a napunkat...
- Egyébként meg... mi történt a kapunál? Sosem láttalak ilyennek... - kezdtem bele a kérdésbe, ami végig nyugtalanított – Nem akartalak megbántani, csak kedveskedni szerettem volna azzal a virággal... Kérlek ne haragudj érte... - közben ha Hinari rám nézett, végig a szemébe nézve. Kiváncsi vagyok, hogy vajon mit rontottam el, és miért változott meg Hinari az érkezését követően szinte azonnal, ahogy meglátta azt a virágot. Vajon mi játszódott le benne? Mit tettem valójában? Ha akarja, és megbízik bennem annyira, akkor elmondja. Ha nem most, majd egyszer. De azt talán elhiszi, hogy nem akartam neki rosszat. Bánt ez az egész, hogy csak jót akartam, és mégis ártottam neki...
- Arról meg végképp nem tudtam, hogy szét fog esni, és megtámad. Egyáltalán miért hullott szét? És miért téged vettek célba, amikor én egyértelműen közelebb voltam? A mobok általában a legközelebbi célpontot támadják... - ez a része szintén érthetetlen volt számomra. A mobok legfeljebb akkor szoktak a nyilvánvaló célpont helyett más célpontot támadni, ha az a másik célpont bitang nagyot sebez, vagy gyógyító képességeket használ. De ezen feltételek egyike sem állt fenn a korábbi helyzetben. Miért éppen Hinarit támadták helyettem? Minden okkal történik, de erre úgy tűnik nem fogok rájönni, legalábbis magamtól biztos nem.
- Tényleg nem akartam semmi rosszat. Csak egy laza délutánt terveztem, kicsit sétálunk, kicsit beszélgetünk, de sikerült mindent elrontanom... kérlek bocsáss meg... - fejeztem be a bocsánatkérést . Remélem Hinari idővel megenyhül, és meg tud bocsátani. Talán idővel magunk mögött hagyjuk ezt az egész dolgot, és csak nevetünk rajt, ha felemlegetjük. De addig is fel kell jegyeznem valahová, hogy Floria nem az a nyugis szint, aminek állítják. Nem veszélytelen a virágmező, mint ahogyan a legtöbben hiszik. Igaz, egyetlen életpontunk sem bánta, de egy-két furfangos virágnak álcázott dög képes lehet többet ártani egyetlen karcolás nélkül.

by **Hinari** Kedd Aug. 16 2016, 13:46

Hamar elmaradoztak mögöttünk. Persze futottunk még, egészen a város főteréig, azonban ahogy egyre halkult az utánunk rohanó tulipánsereg, úgy lassítottam le én is, végül már sétatempóban haladva el pár pad és sövénysor között.
A pillanatnyi ijedtség halovány derűre változott, és már a Katana markolata sem volt a kezemben. Az idő napossá vált, a felhők eltűntek, én pedig sárosan és emiatt egy kissé el is vörösödve a szégyentől, lépkedtem céhtársam mellett. Voltak itt mások is, ugyebár. Italozgató párocskák Floria kávézóinak teraszán, akik csodálkozva néztek utánam. Valószínű fogalmuk se lehetett róla, hogy pár perccel ezelőtt éppen húszezer tulipándarab akart leteperni a zuhogó esőben…
- Megvársz itt? Átcserélem a ruhám – fordultam a fiú felé, mielőtt bármit is mondhatott volna, majd befordultam a legközelebbi fogadóba, hogy pár aranyért igénybe vegyem a fürdőt és az öltözőszobát: nem akartam visszamenni a céhházba. Megtehettem volna, de azzal befejezetté nyilvánítottam volna a mai napot, s ha már Ozirisz elhívott, nem tartottam fairnek azonnal lelépni. Meghát, nem is volt hozzá kedvem: rengeteg megbeszélnivalónk volt még. Egy jó tíz perccel később pedig már frissen mosott hajjal, tiszta ruhákban léptem át az épület küszöbét és pillantottam körbe céhtársamat keresve. Eléggé… lehangoltnak tűnt, s ahogy elkezdett beszélni rájöttem, hogy egyedül a saját hibájának tulajdonítja a történteket. Sóhajtva ráztam meg a fejem:
- Nem haragszom, hisz nem tudhattad, hogy mob lesz, és nem virág – néztem a helyre én is, ahová Ozirisz mutatott – A huszadik szinten nem sebeznek a mobok, de még ígyis elég meglepő volt, amit produkált. Fogalmam sincs, miért engem nézett ki magának. Talán jobban szereti a lányokat – folytattam tűnődőn, végül csupán megvonva a vállam: ami történt megtörtént, és az a lényeg, hogy egyikünknek sem származott nagyobb baja belőle. A sáros ruháimat persze moshatom ki otthon Neutral

Ők nem úszták meg olyan könnyed sérülésekkel, mint mi… - Ami pedig a teleportkapunál volt… én nem szeretnék beszélni róla – pillantottam félre – Vannak olyan sebek, amiket nem jó újra és újra feltépni… - tettem hozzá halkan, majd indultam el valamerre. Talán megérdemelné, hogy elmeséljem, mi volt, de azt hiszem még nem voltam rá képes. Mélyen beszívtam a virágportól telített levegőt, majd egy sóhajt követően fordultam vissza a város felé. Ozirisz sétára hívott még korábban, én viszont inkább egy könnyed beszélgetést javasoltam most neki, egy ital mellett az egyik cukrászda felső teraszán. Onnan messze el lehetett látni, és a mobok sem jöhettek túl közel…

by **Kuradeel** Csüt. Aug. 18 2016, 13:23

A gazküldit lezárom. Jó teázgatást! Smile

Hinari és Ozi kap: 50-50 aranyat a körökért + 10-10 aranyat a Nevető tulipán (sima) mobért.

Al'a gazok:

Ozi: 3 [T1] Kis Tövisgyökér 2 [T1] Barna Gomba 2 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Faeno Ág 5 [T2] Nihil Levél 2 [T2] Óriás Pitypang 3 [T3] Nihil Ág 1 [T3] Eknier Levél 2 [T3] Gyilkos Galóca 5 [T3] Gigantikus Pitypang 1 [T4] Faeno Virág 3 [T4] Fagyott Pitypang

Hinari: 6 [T1] Kis Tövisgyökér 1 [T1] Faeno Levél 3 [T1] Barna Gomba 5 [T1] Vörös Pitypang 3 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Vörös Gomba 4 [T3] Nihil Ág 1 [T3] Eknier Levél 1 [T3] Ezüst Százszorszép 2 [T4] Faeno Virág 1 [T4] Eknier Ág 1 [T4] Fekete Gomba 1 [T4] Fagyott Pitypang

by Ajánlott tartalom

[VMK] Hina chan Ozi tan

[VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan

Re: [VMK] Hina chan Ozi tan