[Küldetés] Romváros

by **Strea** Szomb. Május 28 2016, 14:14

Romváros

Talán több indokod is volt rá, hogy Lobria óvárosa felé vedd az utad: már javában tombol a nyár, a negyedik szint pedig ilyenkor tele van napozó, bikinis, hölgyeknek mondható vagy épp nem mondható feketékkel és barnákkal, s itt-ott pár szőke is befigyel, ha sokáig keresgélsz. Meg a rózsaszínek, kékek, zöldek és pirosak, hiszen végtére is, Aincradban vagyunk. Persze ők javarészt a tengerpart irányába indulnak, három nevetgélő, igencsak csinos nő kivételével, akik valami eldugott partról suttognak a romok között, azt gondolva, hogy senki sincs a közelben harmadik szintű hallgatózással... De ott van a küldetésadó tábla is, rögtön a teleportkapu mellett. Akár azon is megakadhat a szemed; kincskeresésre invitál Lobria romjai közé, és kitételként hangoztatja, hogy elegendő életpont és úszni tudás kell hozzá.
Vagy valami egészen más miatt indulsz arra? Majdnem dél van, rettentő hőség.

Résztvevő: Tachi
Határidő: június 4, szombat

by **Tachibana Makoto** Szomb. Május 28 2016, 16:42

Az óváros mind közül a legrosszabb, és nekem ezen a részén keresztül kellett mennem Lobriának, hogy eljussak ahhoz a barlangokkal teli partszakaszhoz, ahová eredetileg igyekeztem. Maga a környék szívderítő látványt nyújtott. Nem sokan járkálnak erre, a romos, ódivatú épületek között, hacsak nem sántikálnak valamiben, így a viszonylagos nyugalmát tekintve még szerethetném is, azonban a szűk utcák sajátossága, hogy beszorul a meleg levegő, így az egyébként is forró, fülledt, tengerparti klíma még néhány fokkal magasabb hőérzetet vált ki. Elrejtőzni viszont könnyű a kíváncsi szemek elől, legyen bármilyen indoka rá az ember fiának, esetleg lányának, illetve kincskeresőknek is ideális helyszín volt a kerület víz alá merülő része, és a város határában található barlangrendszer. Persze van, aki csak eldugott partszakaszokat keres, és egy pillanatra el is játszottam a gondolattal, hogy mi mindent tudnék csinálni egy ilyen helyen a három kisasszonnyal, azonban a három az a mágikus szám, aminél elviselhetetlenné válnak a nők, így csupán egy kósza pillantást követően inkább folytattam az utam.
A célom specifikusan az egyik barlang volt, és úgy is mondhatnám, hogy éppen költözködtem, ha éppenséggel lehetséges volna bútorokat cipelni ebben a világban. Abban a barlangban volt található ugyanis az egyik búvóhelyem, melyet jelenleg csak egy világoskék hajú, dús keblű angyal ismert, viszont neki valószínűleg nem sok kedve lett volna visszajönni ide. Gondolkodtam már rajta, hogy szükségem lenne egy olyan helyre, amit senki sem ismer, mert az elmúlt hónapokban lassacskán eljutottunk oda, hogy minden rejtőzködésre használt kis szobámat ismerte már valaki, de kettőt már sose ismerhetett egy ember, még Kirio-kun vagy Blackbird sem. Talán majd keresek a 20. szint felett is egy odút magamnak. Most viszont a 4. szinten kívántam meghúzni magam, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szezon kezdetén van egy jól látható ugrás a partot látogató fiatalok számában, és így nem kellett túl sokat utaznom, ha kedvem támadt volna kicsit gyönyörködni a tengerben... vagyis a benne lubickoló bikinis szépségekben :] Azonban míg odaérek, addig át kell verekedem magam az óvároson és egy rövid, eleinte homokos, aztán egyre sziklásabb partszakaszon is, ahol bejuthatok a barlangrendszer távolabbi felébe vezető járatok egyikébe.

by **Strea** Szomb. Május 28 2016, 17:08

Egy ideje már egyedül sétálsz, nem sokan vannak ugyanis, akik ilyenkor az utcán kódorognak. Az utadba kerülő, olcsóbb fogadók felső ablakai is mind bezárva, valaki éppen előtted húzza be a zsalut, pár házból pedig hallhatod az étkezés zajait... aztán egyszerre csak az a furcsa érzésed támad, hogy követnek. Pedig az Észlelésed nem jelez, és akármennyiszer fordulsz hátra vagy állsz meg egy sarkon, hogy bevárd azt a valakit, egy lusta, foltos macskán kívül tényleg senki nincs a közelben. És az is unottan fekszik az árnyékban, nagyjából le se nyávogva a jelenléted. Így persze okolhatod a túlzott meleget is a hallucinációidért és haladhatsz tovább a rejteked felé, vagy kitalálhatsz egyéb, az előzőeknél frappánsabb megoldásokat is helyette, hogy kiderítsd, mi is a helyzet. Még van pár utca közted és a homokos rész kezdete között, a lehetőségek tehát adottak.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Május 28 2016, 17:29

Valaki követ. Egy puszta megérzés volt, mert semmilyen jártasságom nem riasztott, nem mondta meg, hogy az utcasarok mögött rejtőzik egy alak, nem hallottam léptek kopogását sem. Nem, ezek most nem segítettek. A kvázi hatodik érzék egyébként is erősebb volt ezeknél. Ugye mindenki tapasztalt már olyat, hogy hiába nem látta, nem hallhatta, hogy a következő sarok mögött közeledik egy biciklis, mégis óvatosabban fordult be, és lám, tényleg ott volt. Vagy amikor a kihalt utcán mész, és zene van a füledben, de mégis észreveszed, hogy mögötted közeledik egy autó. Ez a "természetfeletti" érzék mondatta most velem azt, hogy valaki a nyomomban jár. Igazából nem volt újdonság, egy időben megszoktam, hogy Hinari-chan csatlósai árnyékként követnek, úgy voltam vele, hogy talán most is ez történhetett. Eszébe jutott, hogy létezem én is, és megnézi, mi újság velem.
Ilyen körülmények között szó sem lehetett róla, hogy megcélozzam a barlangot, ott ugyanis nem lehet elrejtőzni jól. Eltévedni lehet legfeljebb, ha valaki nem ismeri ki magát a szövevényes járatok sűrűjében, de követni valakit pofonegyszerű volt. A kérdés most inkább az volt, hogy a város ezen utcáit mennyire ismerte a rajongóm :] Ne kérdőjeleztem meg a megérzésem, ha tévedtem, azt úgyse látja senki. Nem mintha érdekelne, ha zavarba ejtő pillanatba sodrom magam. Egy pillanatra se adtam annak jelét, hogy észrevettem volna, nem nézelődtem, nem változtattam a tempómon, nem fordultam el hirtelen, csak haladtam tovább egy bizonyos épületig, amiről tudtam, hogy van egy lyuk a falában, ahol gyorsan ki is lehet surranni. Nos, ebbe a házba fordultam be, majd fordultam is ki néhány másodperccel később immár egy nem túl rég megismert szépség képében a másik "bejáraton". Ugyanúgy hosszú, fekete haj és vörös szemek, mint nekem, csak nőben :] A falnak támaszkodtam, és vártam, azt az utcát nézve, ahonnan érkeztem.

by **Strea** Szomb. Május 28 2016, 17:54

Egészen röviden megfogalmazva, várhatsz. Akár egy órát is, ha kedved tartja, ugyanis senki sem jön, még nagyon nagyon sokáig. Talán megunod és tovább indulsz, de egy rövid pillanatig még ezek után is ott motoszkál benned az érzés, csak ameddig be nem fordulsz az első sarkon. Aztán mintha soha nem is létezett volna. Pár sirály vijjog több tíz méter magasan, és sós hőséget fúj feléd a levegő.
Persze ha valahol máshol lennél, hallhatnád a kuncogást és láthatnád az elégedett mosolyt is a halványlila fürtök között, de ezt talán majd máskor. Még kivár, hogy merrefelé mész tovább, majd villámgyorsan kerüli meg az óváros hozzád közelebbi részét, hogy valahol később találkozhasson veled.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Május 28 2016, 18:23

Senki sem tűnt fel, sem azon szakaszon, ahonnan érkeztem, se máshonnan. Két-három perc után döntöttem úgy, hogy felfüggesztem a kristály hatását és más úton folytatom az utam. Elég biztos voltam benne, hogy valaki a nyomomban volt, vagy még van is, az ilyen megérzésekkel ritkán szoktam tévedni. Nem volt elképzelhetetlen, hogy így is észrevette, hogy észrevettem, voltak itt elég furfangos figurák, akik ellenálltak a pszichológiai trükkök többségének. Hiába múlt el az érzés azzal, hogy haladtam egy-kétszáz métert, továbbra is úgy kezeltem, mintha valaki követne, úgyhogy az eredeti terveimtől eltérően a házak közül kiérve megállapodtam a homokos partszakaszon, és letelepedtem. Átöltöztem egy szál fürdőnadrágba, felállítottam a napernyőmet, bontottam egy nyugágyat, majd lefeküdtem pihenni és nézni azt a néhány fürdőzőt, akik a még kicsit hűvös vízben pancsoltak. Ilyen körülmények között még azt se bántam, ha engem is figyelnek, elvégre azon kívül, hogy egy helyben fekszem, nem sok mindent tudtak rólam kideríteni. Azért ettől függetlenül foglalkoztatott, hogy mit is kívánnak rólam tudni ennyire. Vagy csak egy félénk rajongóm akadt, akinek össze kell szednie a bátorságát, hogy megszólítson? :] Felesleges volt rajta töprengeni, a gondolkozással információk hiányában amúgy sem juthattam semmire. Ha a sorsnak terve van velem, akkor előbb-utóbb úgyis elém sodorja a megfelelő embert, embereket, addig pedig türelmesen várni fogok. Az olyan bajkeverőknek, mint amilyen én is vagyok, nem kell keresnie a bajt, jön az magától is. Szóval én baj helyett bájakat keresek általában, sokkal szimpatikusabb tevékenység, nem? :]

by **Strea** Hétf. Május 30 2016, 13:21

Tehát ott maradsz a parton, és úgy tűnik minden várakozás ellenére türelmesebb vagy, mint ő, így egy jó öt-hat perc múlva meghallod, amint éppen beszél valakihez, egy kristályt tartva hanyagul a kezében.
- …m hiszem el, hogy ennyire megbízhatatlan vagy *teátrális sóhaj* ó nem kell fáradni, megoldom én magamnak - kuncogás, majd megforgatja a szemeit, és hátravágja az elhasználódott itemet, meg sem állva közben. Mögüled érkezik; a napernyő takarása miatt pedig egyiktek sem látja a másik teljes alakját, amíg el nem halad melletted. Halványlila haj, vidáman csillogó tekintet és zöld indikátor, illetve egy mosoly, amit te kapsz tőle, mielőtt megáll a parton, végül ledobva magáról a fehér törülközőt, neked ekkorra már háttal állva. Ebben a fürdőruhában van, és innentől látszólag nem is figyel rád: lábujjaival a vizet próbálgatja, de az még túl hideg lehet neki, hisz nem kell egy perc sem ahhoz, hogy tetőtől talpig libabőrös legyen.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Május 30 2016, 14:45

A hanggal nem törődtem. Hála annak a bizonyos jártasságomnak, egy-egy óvatlan pillanatban meg-meghallok olyan beszédfoszlányokat, amelyek nem tartalmaznak számomra hasznos információt. Viszonylag gyakran használtam a hallgatózásom, ennek köszönhetően vannak olyan pillanatok, amikor egy pillanatnyi dekoncentráltság, a figyelmem elkalandozása eredményez ilyen kisebb-nagyobb kalandokat, baleseteket. Csak miután már leülepedett a tény, hogy megszólaltak a közelemben, azután jutott eszembe, hogy esetleg ez nem volt véletlen. Mármint, hogy ilyen tisztán meghallottam egy mögülem érkező hangot. Csilingelő, női hangot, benne egy cseppnyi csintalansággal. Tekintve, hogy a hangokból ítélve felém tartott, így nem fáradtam azzal, hogy megforduljak, megvártam, amíg ide ér és elhalad mellettem. Ekkor fordítottam feléje kicsit a fejem, cserébe kaptam egy ártatlan mosolyt, majd pár pillanatra rá egy olyan megmozdulást, aminek minden kétséget kizáróan csak egy célja lehetett: fel kívánta hívni magára a figyelmem. Ugyan mi másért tenné közszemlére a bikinijét pont az orrom előtt ilyen módon, amikor itt az egész partszakasz? :] Nem mintha különösen szüksége lett volna rá, őszintén szólva a mosolya óta rajta ragadt a tekintetem. Nehéz lett volna nem rá figyelni, már a törülközőben is látszott, hogy kivételes adottságokkal rendelkezik a hölgy. Nos akkor adjuk meg neki, amire annyira vágyik: a figyelmet :]
- Kegyed nem tudja, hogy a tengerparton tilos szemetelni? A pixelszennyezettség elérte a kritikus határértéket, veszélyezteti az óceán élővilágát - kezdeményeztem kommunikációt kettőn között, azonban a hanyag, fekvő testhelyzet maradt a részemről. Először is kíváncsi voltam rá, mi az oka annak, hogy flörtölni kíván velem. Tekintve, hogy a napernyő nem sokat mutatott belőlem eddig onnan, ahonnan ő érkezett, bizonyára nem egy hirtelen ötlet vezérli, hanem nagyon is tudja, hogy kit keres és miért :]

by **Strea** Hétf. Május 30 2016, 17:50

Érdeklődve pillant hátra a szavaidra, majd az azóta már pixelekké vált kristály helye felé néz.
- Még jó, hogy nem a vízbe dobtam – feleli kacéran, egy halk kuncogást követően, majd végül úgy dönt, hogy nem vár tovább, és belelép a bokáig érő vízbe. A hidegre igaz összerezzen, de nemsokára már lépked is beljebb, elegánsan, minthacsak egy divatbemutatón lenne. Néha azért meg-megáll és keresgélőn néz lefelé a kristálytiszta vízbe, de úgy tűnik nem talál semmi érdekeset, aztán ha idáig nem is szóltál neki semmit, egyszerűen csak belesiklik a vízbe, majd elkezd úszni. Inkább a part mentén, mint befelé, de láthatóan élvezve a jó időt és az óceánt.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Május 30 2016, 18:28

Micsoda vidám természet :] Csak egy ártatlan, csinos lánynak tűnt, akárhonnan is néztem, de volt a kisugárzásában valami... pajkosság, ami óvatosságra késztetett vele szemben. Nem csak a feltűnése körülményei miatt voltam ezen a véleményen, bár még talán azt sem fedeztem fel teljes mélységében. Bolond lettem volna, ha nem kötöm össze a megérzésemet a megjelenésével, és ilyenkor lehet, hogy paranoiásnak tűnhetek, de inkább tévedjek néhányszor, minthogy egyszer belelépjek egy csapdába. Aztán persze ott volt az olyan indokolatlan paranoia, mint amit Asuka-chan szokott képviselni, de azért abba igyekeztem nem beleesni :]
- Dagálykor víz alatt lesz a part ezen része, akkor bekerül a szennyeződés a vízbe - tájékoztattam a lányt. Ez persze ostobaság volt, egyrészt a játék alapvetően nem szimulálta az apály-dagály váltakozást, csak olyan helyeken, ahol ennek jelentősége lehetett, másrészt egy homokos part nem így néz ki, ha naponta kétszer víz alá kerül, de egyrészt ez most mellékes volt a kommunikáció szempontjából, másrészt ezzel azt is lehetett próbálgatni, mennyi sütnivalója van. Mindezt viszont nem azért mondtam, hogy feltartsam, úgyhogy a továbbiakban én is "élveztem" a napsütést és a hullámverés zúgó moraját... kár, hogy mindez a legkevésbé sem érdekelt :] Csak arra vártam, hogy kijöjjön a partra megszáradni.
- Mennyire hűvös a víz? Eddig nem volt időm kipróbálni, elveszi minden lehetőségemet a sok rendetlenkedő strandoló :] - kérdeztem, miután a vizes talpaival jó alaposan eláztatta a homokot, amit végigjárt. Micsoda bűn - A legtöbben megússzák egy figyelmeztetéssel, de mivel a részedről nem tapasztalok lelkiismeret-furdalást, azt hiszem kénytelen leszek megbüntetni téged :] - vigyorodtam el szemtelenül, miközben leplezetlenül végigmértem, követve néhány szerencsés vízcsepp útját.

by **Strea** Kedd Május 31 2016, 11:33

- Tényleg? Milyen kár, ígérem, többet nem fordul elő, biztos úr – felelt az előzőhöz hasonló hanglejtéssel, az pedig jól látszott, hogy nagyjából annyira veszi komolyan ezt a beszélgetést, mint amennyire te. Főleg, hogy tekintete egy pillanatra meg is akadt a fejed fölött, ahogy kimondta az utolsó szavakat, de nem láthattál változást a viselkedésében, egyszerűen bement úszni és kész. A törülközőjét otthagyva előtted.
Aztán amikor megunta, kijött, de csak miután kicsavarta a vizet a hajából, felelt a kérdésedre:
- Pont annyira, hogy ennyi elég is legyen mára – mosolyodott el, hátracsapva pár tincset, majd ajkaival egy ó-t formált, enyhén félredöntve a fejét – Ha hamarabb szóltál volna, vízbefulladást színlelek, hogy kimenthess – mondta, majd választ nem igazán várva nézett el egy távolabbi partszakasz felé, ahol kevesebb volt a fürdőző. Utolsó mondatodra fordult csak vissza, arcán pajkos mosoly bujkált, ahogy végignézett rajtad.
- És mi légyen a büntetésem, biztos úr?

by **Tachibana Makoto** Kedd Május 31 2016, 15:07

Ideális esetben az érdeklődésem célkeresztjébe kerülő lányokat előbb egy kicsit... fogalmazzunk úgy, feltérképezem. Már az első néhány szavammal próbálok valamifajta "mintát venni" a viselkedéséből, a hozzáállásából, hogy aztán a megfelelő módszerrel közeledhessek amennyiben szimpatikusnak találom. Mostanában sajnos volt néhány olyan alkalom, amikor nem voltam elég körültekintő, és túl hamar döntöttem, mivel "támadok", ami végül nem vezetett eredményre. Beletellett egy kis időmbe, amíg rájöttem, mi a probléma, és mi ennek a problémának az oka, de úgy gondolom, hogy sikerrel jártam, és ennek megfelelően korrigáltam a viselkedésemet. Mondhatni visszatértem a régi önmagamhoz, aki nem hagyta, hogy felborítsa a lelki egyensúlyát egy felelőtlen nőszemély pillanatnyi szeszélye.
Ennek megfelelően most is úgy éreztem, hogy sikerül kicsalnom azokat a reakciókat az előttem flangáló lányból, amelyekre nekem szükségem volt. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy amiket meg kíván nekem mutatni, ugyanis végig motoszkált bennem az érzés, hogy nem árt óvatosnak lennem, mert könnyen lehet, hogy nem pont olyan célkeresztet tett rám, amire én szeretnék gondolni, és nem egészen oda, ahol az kellemes lenne :] Azonban jelenleg még nem volt miért a szükségesnél jobban gyanakodnom, úgyhogy úgy kívántam kezelni, ahogy a viselkedése diktálta.
- Sajnos a filmekben látott lassított felvételes vízben futással nem tudok szolgálni, legfeljebb szájból-szájba lélegeztetéssel :] - jegyeztem meg halvány félvigyorral az ajkaimon, míg ő a távolban fürdőzőket kémlelte. Annak a típusnak tűnt, aki szinte kiprovokálja a kacér viselkedésével a kétértelmű megjegyzéseket, és élvezettel fürdik bennük. Az ilyen incselkedést én is minden kétséget kizáróan élveztem :]
- Nahát, ez egészen úgy hangzik, mint aki alig várja, hogy megbüntessék :] - mondtam, miközben végre én is megmozdultam, és az eddigi kényelmes fekvésből ülőhelyzetbe keveredtem - Értékelem az együttműködő készséged, úgyhogy a büntetésed csak annyi lesz, hogy bekenlek naptejjel :] - állapítottam meg az ítéletet - Ha tiltakozol, sokkal rosszabb lett volna - tettem hozzá.

by **Strea** Pént. Jún. 03 2016, 12:58

Lehajol a törülközőjéért, és kirázza belőle a homokot, miközben beszélsz. Nem hajtogatja össze; végig lazán tartja a karjában, ahogy közelebb lépked hozzád, arcán vidám mosollyal.
- Akkor vegyük úgy, hogy tiltakozom - feleli, végigmérve téged - Kíváncsi vagyok, mi az a rosszabb - toldja hozzá játékosan, de egy csepp provokatív felhanggal, végül leül a napágyad végébe, arcát a nap felé fordítva, hogy behunyt szemmel napozzon egy pár másodpercet.

by **Tachibana Makoto** Pént. Jún. 03 2016, 15:39

Valamilyen szinten mulattató volt, ahogy a törülköző sorsát realizáltam. Nyilván egy férfi és egy nő... fogalmazzunk úgy, násztáncában, az elhagyott ruhák feledésbe merülnek, legyen bármilyen sanyarú sorsuk. Valami ilyesmi zajlott le most is, hiszen a törülközőnek is hasonló volt a szerepe. Azzal, hogy a lány megszabadult tőle, és ezzel közszemlére tette az idomait, felhívta magára a figyelmemet és valódi vetkőzés képzetét keltette, nem pedig a fürdőzés előkészülete volt, ahogy talán máskor az lenne. Ily' módon pedig a "ruhadarab" sorsa irrelevánssá vált, egészen addig, ameddig a lány újra fel nem vette, hogy a mostoha bánásmódja következményeivel szembesüljön. Értelemszerűen teljesen alkalmatlanná vált arra, hogy megszárítkozzon vele, hacsak a finom homokszemcséket nem kívánta beledörzsölni a hajába :] Micsoda szerencse, hogy a nedvesség itt hamarabb elpárolog, ugye?
Szemöldököm alig láthatóan feljebb szaladt a kisasszony kijelentésén. Noha talán nem kellett volna meglepődnöm rajta, hiszen rá volt írva az arcára, hogy él-hal a játszmákért. Megvolt ez a fajta kisugárzása, ahogy azt már megállapítottam. Szeret veszélyesen élni :] Nem feleltem rögtön, helyette végignéztem, ahogy helyet foglal tőlem csupán egy karnyújtásnyira. Hagytam, hadd élvezze kis a napsugarak nyugtató melegét.
- Aki tiltakozik... azt halállal büntetem - jelentettem ki baljós, fenyegető hangon, majd mintha mi sem történt volna, közelebb húzódtam a lányhoz, gyengéden megfogtam a kezét, és az ajkaimhoz emeltem - Tachi vagyok. Örvendek a találkozásnak :] - csókoltam meg a pracliját, majd letettem a combjára úgy, hogy az én kezem is rajta maradt az övén - Őszintén szólva nem szívesen bántanék egy ilyen gyönyörű teremtést, úgyhogy nem lehetne, hogy mégse tiltakozz? :] - tértem vissza az iménti témára a rövid intermezzót követően.

by **Strea** Pént. Jún. 03 2016, 21:14

Most először, ahogy megszólalsz, néz rád fürkészőn, mintha csak a gondolataidba akarna belelátni; félelmet azonban nem fedezhetsz fel rajta, s mégcsak meg sem rezzen, amikor közelebb hajolsz hozzá.
- Strea - viszonozza a bemutatkozást, s a már-már tőle megszokott mosolya is visszatér, kezét pedig nem húzza el, hagyja, hogy rajta pihentesd a tiedét. Következő mondatodra viszont orcáján kacér mosoly jelenik meg, majd tettetett ártatlansággal húzza most ő feljebb a szemöldökét - Attól tartok, a kora délutáni órákban kifejezetten káros sokáig a napon lenni, így kénytelen leszek ellenszegülni - biggyeszti le ajkait, végig téged nézve - Egy nap két szabályt nem szívesen szegnék meg, biztos úr - teszi hozzá, ujjaival mutatva a számot, egy V betűt formálva velük. Egy kicsit kivár, majd amikor már azt hiszed nem fogja folytatni, mégis megszólal - Viszont úgy hiszem, tudok egy árnyas partszakaszt, ahol kellő, naptól védett hely akadna egy ilyen... büntetés végrehajtásához - érinti hozzá e két ujját a karodhoz, majd elkezd felfelé sétálni velük rajta, miközben beszél, önkéntelenül is közelebb jutva így hozzád.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 04 2016, 00:14

Úgy hiszem a lány kicsit hasonlított rám. Abban mindenképp, ahogy tökéletesen irányította a mimikáját, kénye-kedve szerint formázta arcizmait annak megfelelően, hogy mit kívánt megmutatni, miközben gondosan vigyázott rá, hogy elrejtse a valódi érzelmeit. Ha nem ilyen lett volna, legalább a meglepettség kiül az arcára, ő azonban csak rám nézett, fürkészte kicsit az arcomat, melyen tökéletes közöny tükröződött, pókerarcom mögé rejtve azokat a bizonyos valódi érzelmeket. Mondjuk nem várt akadályba ütköztem, ugyanis nehezebb volt vele tartani a szemkontaktust, mint arra számította. Pillantásom minduntalan lejjebb kívánt kalandozni, ösztöneimnek azonban ha nehezen is, de - még - ellenálltam, így egyfajta jojózást mutatott tekintetem az ajkai és a lélektükrei között, amíg rám meredt.
- Bevallom, kicsit sérti a büszkeségem, hogy az általam kínált árnyék nem felel meg az ízlésednek, Strea-chan :] - intettem hanyagul a napernyő által biztosított félhomályra, miközben ahogy az ő ujjai, az enyémek is önálló életre keltek, csak én a combján sétáltam végig, egészen le a térdéig - Noha az kétségtelen, hogy minél több az árnyék én annál jobban érzem magam... - folytattam mind szóban, mind egyetlen mutatóujjammal, mely egy lassú mozdulattal most felfelé indult meg, és siklott végig a puha combon - Remélem nincs messze, és megéri a táborbontás fáradságát :] - utaltam ismét arra, hogy én már kényelmesen elhelyezkedtem itt, de hát nincs mit tenni, ha szólít a kötelesség. Szabad kezemmel gyors mozdulattal megböktem a nyugágyat, majd a felugró menüt használva tároltam el az inventory-mban, azt az ütemet választva a talpra állásra, amikor eltűnt alólam. Strea-chan ezzel szemben valószínűleg a homokba huppant, hacsak nem látta előre, mire készülök :] Míg ő is feltápászkodott, addig a napernyő is ugyanúgy végezte, mint a fekhelyem, úgyhogy mondhatni indulásra készen álltunk.
- Nos, mutasd az utat, kérlek. Remélem kellően elszigetelt, elvégre nem szeretném, ha bizonyíték lenne egy esetleges... túlkapásra :] - vigyorodtam el pajkosan. Voltaképpen tökéletesen eljátszottam a pancsert, akit képes könnyedén vezetni a farkánál fogva, de eközben nem felejtettem el, hogy a találkozásunk nem csak úgy, a véletlen műve volt. Az én esetemben nem volt eretnekségnek való, ha egy lány meglátott, első látásra szimpatikusnak talált, és precíz, nőies rafináltsággal az ujja köré csavart, ám jelen esetben úgy éreztem, emögött a terv mögött leledzik egy mélyebb indíték is a férfi és a nő közötti vonzalmon túl. Magyarul csapdára gyanakodtam. Azonban ez a nő és a kíváncsiságom csapatmunkája rávett, hogy lépjek bele a csapdába. Kíváncsi voltam, mit akar tőlem, és ha a megérzéseim tévesek, ha csak egy kis felnőttes szórakozásra vágyik, akkor pedig eleve életem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha elszalasztom a lehetőséget. Ritka szexi lány volt, akit mindenáron meg akartam kapni.

by **Strea** Vas. Jún. 05 2016, 14:10

Első mondatodra nem felelt semmit, csak a mosolya lett egy leheletnyivel vidámabb, majd ahogy folytattad, úgy nyitotta válaszra ajkait, még bólintva is mellé:
- Kétségtelenül jól fogod érezni ott magad. Ezt garantálom – mondja, majd a következő pillanatban meglepődötten esik le a homokra, ahogyan eltűnik alóla a napágy – Ez gonosz húzás volt – pillant fel rád komolytalan méltatlankodással, majd nyújtja feléd a kezét, hogy felsegítsd – Így tiszta sáros lett a fürdőfuhám – teszi hozzá lebiggyesztett ajkakkal, s miután talpra segítetted (vagy ha nem, szemforgatva áll fel magától), igyekszik leütögetni róla a sarat, elég kevés sikerrel. A rendszer persze pár percen belül úgyis eltávolítaná a ráragadt szemcséket, de ha elég gyors vagy, megelőzheted. :] Nemsokára pedig már mindkettten útra készen álltok, s Strea el is mutat arra, amerre az árnyas partszakaszt felfedezte, mosolyogva, már-már játékosan indulva el melletted, mezítláb a puha homokon.

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 05 2016, 15:51

- Ó, ebben én is biztos vagyok :] - vigyorodtam el. Legyen szó bármilyen programról, én jól fogom érezni magam, noha nyilvánvalóan a legszórakoztatóbb opció az, amit sejtetni enged, de ettől függetlenül is felcsigázta az érdeklődésemet, hogy vajon mégis mi vár rám? Még úgy is, hogy a viselkedéséből kiindulva egyre kevésbé éreztem úgy, hogy sor fog kerülni arra a... büntetésre.
- Nahát... ne haragudj, azt hittem annyira lelkes vagy, hogy már felálltál :] - tettettem a sajnálkozást meglehetősen átlátszó módon, körülbelül annyira voltam átlátszó, mint amennyire az ő színészkedése. Az már érdekesebb megállapítás, hogy aki tud ennyire átlátszó módon bolondozni, az valószínűleg képes úgy is eljátszani egy szerepet, hogy másoknak ne tűnjön fel. Például egy csábos succubus szerepét :]
Mindenesetre felsegítettem, mintegy beismerve a hibámat, és ha már ott voltam, nem hagytam ki a lehetőséget, hogy segítsek neki megtisztítani a fürdőruháját a ráragadt kosztól. Elvégre szinte könyörgött érte. És hogy a további baleseteket elkerüljük, megelőzésképpen ott is tartottam a kezemet a fenekén séta közben, és lágyan simogattam a formás hátsót.
- A közelben van egy kiterjedt barlangrendszer is. Egyes termei veszélyesek, de vannak lakható részei is, látványos barlangi tavakkal. Ha kíváncsi vagy rá, szívesen megmutatom az általam is ismert szakaszt :] - invitáltam meg egyszer csak, lelki szemeim előtt pedig egy közös fürdő jelenete játszódott le, természetesen teljesen pucéran, hiszen a víz gyógyító hatása csak akkor érvényesül, ha megszabadulunk a ruháinktól :] Attól odabent úgy sem kell félni, hogy meglátnak minket, ugyebár.

by **Strea** Vas. Jún. 05 2016, 19:22

Mosolyogva hagyja, hogy leporold, a megjegyzésedre nem felelve semmit, kis idő múlva pedig - mostmár tényleg - útra készen álltok.
- Jártam már arra - bólintott, csevegő stílusban beszélve, miközben sétáltatok - Bár nagyon mélyre sosem mentem még - vallotta be - De van arrafelé egy kis, kavicsos partszakasz, majdnem csak az óceán felől megközelíthető, mert ott már eléggé sziklás... és a fák behajolnak a víz fölé, és minden olyan mesés... - meséli révegeten, mint aki képzeletben már ott jár - Az az én titkos helyem - súgja a füledbe pajkosan, majd előrébb szökken, félig hátrafordulva, hogy hol maradsz már.
- És ha még lesz időnk, elsétálhatunk a te tavaidhoz is, amíg fel nem kel a nap - teszi hozzá vidáman.

Amúgy az a különös érzés továbbra sem jön vissza, amit még a sikátorokban éreztél, és más feltűnő esemény sem történik: a fürdőzők fürdőznek, a sirályok rikácsolnak, az óceán hullámzik... majd elérkeztek a sziklás partszakaszhoz, s Strea, letérve az egyenesnek mondható ösvényről, amit eddig követtetek, felszökken egy nagyobb kőre, hogy útját a sziklákon folytassa.
- Már nincs messze - mosolyodik el, de ahogy a romantikus filmekben az meg van írva - s talán emiatt ez kifejezetten szándékosnak tűnhet - megbotlik, s ha nem vagy elég közel, talán el is esik, felhorzsolva térdeit a virtuális köveken

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 06 2016, 15:05

- Titkos hely? Izgalmasan hangzik. És csak úgy megosztanád velem? :] - vetettem bele magam a csevegésbe, ha már adódott rá egy kis alkalom. Elvégre eddig csak a rabló-pandúr játékunk került terítékre, ami legfeljebb arra volt jó, hogy a hozzáállását - vagy a hozzáállást, amit mutatni akar -, feltérképezhessem. Ha viszont róla kívánok többet megtudni, márpedig azért nem ártott, ha érdeklődtem kicsit iránta, akkor ahhoz túl kell esni egy kis csevegésen is. Lám, úgy fest szeret beszélni a természetről, és élvezi a romantikus helyeket. A nehezen megközelíthető, és ezáltal nehezen is elhagyható helyeket :] Nem mintha én nem egy ilyenbe invitáltam volna meg, a barlangrendszer labirintusában könnyű eltévedni, ha valaki nem ismeri, és a legszebb helyekhez bizony el kell fordulni néhány elágazásnál. Persze nem feltétlenül a természeti szépségekben szeretnék gyönyörködni vele, de ezt minden bizonnyal ő is tudja :]
Ahogy haladtunk, úgy vált egyre sziklásabbá a part. Eleinte elég volt kerülgetni, ám aztán bizony elérkezett az az idő, amikor a sziklából egyszer csak több lett, mint a homokból. A kövek hol csúsztak, hol forróak voltak, hol a lábunkat vághatták meg, szóval nem a legkellemesebb elfoglaltság volt rajtuk ugrálni, különösen akrobatika jártasság nélkül, ami részemről óvatos haladást és némi imbolygást eredményezett. Az ő részéről pedig egy esést. Tekintve, hogy nem vagyok túl gyors, és az egyensúlyom is hagy kívánnivalót maga után, meg se próbáltam elkapni :]
- Nahát... hmm... most két lehetőségünk van. Az egyik az, hogy imitálom, hogy megpróbállak elkapni, aminek az eredménye az lenne, hogy mindketten a földön kötünk ki. Ha az ilyenkor szokásos forgatókönyvet követjük, akkor vagy "véletlenül" megfogom a melledet, vagy az arcommal esek közéjük, esetleg lerántom a bikinid tetszőleges felét. A másik lehetőség az, hogy felsegítelek, és felajánlom, hogy a fájó tagjaidra gyógypuszit adok, te pedig olyan helyekre is kérsz, ahol igazából nem is fáj. Melyik legyen? :] - érdeklődtem tárgyilagosan, miközben ő a kövek között fetrengett.

by **Strea** Szer. Jún. 15 2016, 17:02

- A szórakozásért mindent - feleli Strea mosolyogva, s még elcsevegtek, miközben sétáltok, egészen addig, ameddig a lány el nem botlik. A hős lovagja persze korántsem olyan gyors, mint azt látszólag képzelte, így a lány elesik, ám ez nem akadályozza benne, hogy ne tudjon megfelelően felelni a kérdésre - Az első variációval kicsit megkéstél már, nem? - pillog rád tettetett nehezteléssel, miközben próbál felülni a sziklán, végül kinyújtva a kezét feléd - A másodikról azonban lehet szó - mondja mosolyogva, mialatt felsegíted, s ha mindketten újra talpon vagytok, Strea még várat kicsit a többi puszival, ugyanis átugrik egy következő sziklára, türelmesen bevárva téged, ha te esetleg nem lennél olyan fürge, mint ő. Innen pedig már láthatjátok is azt a kis partszakaszt, amiről beszélt: több nagyobb szikla között egy talpalatnyi rész, ahol a hullámzó víz kavicságyon ér véget, s ha lesétáltok, észreveheted, hogy hátrafelé egy barlang kezdődik, hűs levegőt árasztva magából.
- Szép, ugye? - kérdezi vidáman, s már le is teríti a törülközőjét egy nagyobb, lapos sziklára, majd hümmögve fordul feléd - Nos, lássuk csak... van egy büntetés, ami végrehajtásra vár, és egy ígéreted... de fel is fedezhetjük a barlangomat előtte, ha szeretnéd - néz rád, azért odaintve a barlang felé, de azért lehet sejthető, hogy nem biztos, hogy pont arra gondolt... mindenesetre ha sokáig nem válaszolsz, leheveredik, élvezve a félárnyékot.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 16 2016, 12:00

- Miért lenne késő? Csak az eredmény a fontos, nem az, hogyan jutottunk el oda :] - vigyorodtam el, de mivel a kezét nyújtotta, így készségesen felsegítettem és elfogadtam, hogy a második variációra szavazott. Végül is ha jobban belegondolok, a büntetést egészen jól kiegészíti a gyógypuszik. Strea-chan viszont máris tovaszökkent, úgyhogy lassan én is folytattam az egyensúlyozást a kövek között. Egyszer már jártam hasonlóképpen, és hogy úgy mondjam, a sziklás terep nem lesz a kedvencem csinos lányok üldözése közben, de ez nem volt annyira nehéz, mint a múltkori, úgyhogy nem kellett rám túl sokat várnia. Arra mindenképp jó volt, hogy megállapítsam, a lány fürgébb és ügyesebb nálam... bár ez nem feltétlenül volt meglepő, elvégre az én adottságaim nem erre a két tulajdonságra építettek :]
Végül egy barlang szájához érkeztünk, amely előtt valóban ott feküdt az említett partszakasz. Alaposan körbenéztem, de tényleg csak a vízbe lehetett innen menekülni. Halvány mosoly telepedett az arcomra, ez a hely akár az én hasznomra is válhat még. Ha nem is most, de később mindenképpen.
- Felelhetnék egy üres igennel, de a természet szépségét én inkább benned lelem meg, Strea-chan :] - válaszoltam végül, miközben segítségül hívtam az Észlelésem, hátha jelez valami furcsát. Első pillantásra ugyanis nem tapasztaltam semmi gyanúsat, ám itt elég könnyű elbújni a sziklák között, vagy akár a barlangban.
- Kíváncsi vagyok, hogy fedezted fel ezt a helyet, és mi mindent csinálsz itt, amikor idetévedsz. Például hány szegény fiú pixeljei szennyezik ezt a vizet :] - vigyorodtam el. Csak félig szántam humornak, zöld indikátor ide vagy oda, ez a nő egy szirén volt. Vagy succubus. Ki tudja, mit tesz az "áldozataival" :] Lám, most hogy látszólag biztosan kettesben vagyunk, már egészen nyíltan utal rá, miért vagyunk itt.
- Biztos vagyok benne, hogy a fájdalmaid elviselhetetlenek, de kötelességem a szabálysértésekért járó büntetés kiszabása és végrehajtása, és a kötelesség mindennél előbbre való, hölgyem - váltottam egy picit szigorúbb, afféle katonai hangnemre. Nem vittem túlzásba, csak kicsit mélyítettem a hangomon és egy kicsit feszesebbé vált - Kérlek, fordulj a hasadra - indítványoztam, majd lehívtam az eszköztáramból egy Asuka-chantól származó bőrápoló krémet, és leültem a lány mellé, hogy habozás nélkül kioldhassam a melltartóját, és felvigyem a meztelenné váló hátára a kvázi napolajat egy kellemes masszírozás kíséretében :]

by **Strea** Hétf. Júl. 04 2016, 00:13

Az Észlelésed semmi különlegeset nem jelez, látszólag rajtatok kívül nincs senki a közelben. Strea közben elmosolyodik a feleletedre, és úgy tűnik meg is akasztod a gondos törülköző-leterítés közben; félig lehajolva néz rád, jóval többet engedve láttatni a kebleiből, mint eleddig.
- Teljes mértékben megértem, Biztos Úr - mondja, felvéve a lelombozott, ámde kötelességtudó lány szerepét, még a szája széle is lekonyul kissé, miközben befejezi a megkezdett műveletsort - de hogy onnan merre kalandoznak megjátszott gondolatai, azt már nem láthatod: lefekszik, felkínálva hátát az ítélet-végrehajtásnak, s amíg el nem helyezkedsz mellette, csöndben kémleli a hullámzó tengert.
Utána pedig csak élvezi a kényeztetést. Még szemeit is lehunyja félig, s csak miután már mindenhol jártál, ami még belefért az ítéletbe (vagy csupán a cselekvéspontjaid csökkennek le annyira, hogy szünetet tarts), szólal meg újra:
- Azt hiszem nincs jól felépítve a rendszer - nézi a vizet révetegen, majd feléd fordulva felül, a lecsatolt felsőrész nélkül, természetesen - Ilyen büntetés után vágyat érzek az újbóli szemetelésre - pillant rád kacéran, s ha egészen véletlenül még egy ilyen látvány helyett is a szemét néznéd, láthatnád, ahogy egy másodpercre mögéd pillant, a barlang szája felé. Egyetlen momentum csupán, s tekintete újból veled van elfoglalva, leplezetlen kíváncsisággal figyelve, mennyire is sikerült felkeltenie az érdeklődésed - Amúgy nem szoktam férfiakat enni... a szó pixeles értelmében - feleli még egy korábbi kérdésedre - Még a végén félnének tőlem a hírem miatt, az pedig rettentő unalmas lenne - sóhajt, talán valódi, talán fals emlékekbe merülve. Majd újból rád néz, a fejed búbjától a lábujjhegyedig végigmérve téged újból, végül csak elmosolyodik, és az eddigi legőszintébb mosolyával hozzáteszi:
- Tetszel nekem.
De hogy pontosan mire gondolt, azt már nem magyarázza meg.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Júl. 04 2016, 12:20

Annyira azért nem merültem el a szépséges domborulatokban, hogy teljesen megfeledkezzek mindenről. Különösen úgy nem, hogy kifejezetten óvatos voltam ebben a helyzetben, Strea-chan megmozdulásainak túlnyomó többsége kongatták a vészharangot a fejemben. A találkozásunk jellege, az általa választott helyszín, na és persze az a tény, hogy pontosan zéró ellenállást fejtett ki a közeledésemre mind azt sugallta, hogy a lánynak nem a tengerparti hempergés a célja, hanem csak egy eszköz arra, hogy horogra akadjak. Bármi vagy bárki is álljon a horgászbot másik végén. Ugyanakkor effajta csapdákba örömmel sétáltam be, legalábbis addig, amíg én is megkapom, amit kívánok. Ha finom és ízletes a csali, azért megéri megküzdeni a horgásszal :]
Ennek szellemében felfigyeltem rá, hogy a helyezkedésével megpróbálta elérni, hogy ne lássam a barlangot. Amíg a hátát kenegettem - illetve pardon, nem csak a hátát, hiszen egy szóval se mondtam, hogy mire vonatkozik a büntetés, úgyhogy bátorkodtam a combjait is megdolgozni kicsit, mozdulataim pedig nem feltétlenül arra törekedtek, hogy bemasszírozzam a bőrébe a krémet -, szóval amíg kenegettem, addig nem változtattam a pozíciómon, de miután végeztem, megadta az alkalmat rá, hogy korrigáljam a pozíciómat.
Ugyanakkor kétségtelenül mosolyt fakasztott az arcomra a gátlásainak hiánya. Bár alapjában véve jobban szerettem, ha a lány mutat némi szemérmességet, természetesen nem kergettem el azt sem, aki teljesen természetesnek vette, hogy ha fél- vagy teljesen meztelenül mutatkozik férfiak előtt. No meg aztán most nem volt rá semmi oka, hogy takargassa magát, kettesben volt egy olyan fiúval, akit el kívánt csábítani. Ennek megfelelően, ahogy ő is leplezetlenül méregetett, én se fogtam vissza magam, ha tanulmányozni kellett Strea-chan idomait.
- Engedd meg, hogy kételkedjek a szavaidban. Nem hiszem, hogy a szemetelés iránti vágyat érzed :] - vigyorodtam el, majd ahogy említettem, megragadtam az alkalmat, és megkerültem a lányt, így immár a barlang szája is a látóteremben volt - Félni csak attól lehet, amit veszélyesnek érzünk. És még akkor is vannak olyan helyzetek, amikor a félelmünket elnyomja valami más érzés - jegyeztem meg filozofikus hangnemben - Nincs az a félelem, amit egy férfi el nem felejtene, amikor meglát téged :] - búgtam a fülébe, miközben lassan köré fontam a kezeimet, és átöleltem. Utolsó szavait pedig egyfajta engedélynek vettem, hogy viszonozzam a tetszésem kinyilvánítását, csak nem szavakban, hanem egy érzéki csókban, miközben kezeim is a melleire kalandoztak fel, és finom mozdulatokkal masszírozni kezdtem ott is. Nahát... a krémet el is felejtettem. Micsoda hanyagság a részemről :]

by **Strea** Szomb. Júl. 09 2016, 19:57

- Meglehet – feleli Strea sejtetőn mosolyogva, amíg megkerülöd, pillantását le nem véve rólad, amíg a látóterében vagy. Puhán hozzád dől, amint átöleled, további szavaidra csupán elnevetve magát, s még hozzátesz egy „Igyekszem nem elfelejteni”-t, mielőtt ajkaitok egymásba forrnak. Jah, a látótered szélén megjelenik egy kicsike, szálló, sárgás pötty. Strea egyelőre nem veszi észre, el van foglalva veled, s ujjait érzékien húzza végig a kezeiden, miközben ez az izé felétek szállingózik. Kettes Látással egészen pontosan be tudod lőni, hogy merre jár és talán az sem lesz meglepő számodra, hogy a barlangból jött.
- Általában naplemente után látni őket – mondja a lány, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, de sem mozdulataiban, sem hangjában nem érződik, hogy ennél az egy mondatnál többet akarna szánni a lényekre – s talán te is így vagy ezzel. Mindenesetre közben megjelenik mégegy, az első pedig letelepedik a válladra. Nem csinál semmit, nem sebez nem bánt, és ha elhessegeted, kelletlenül száll fel újra. Apró, piros indikátoros, szentjánosbogár-féle teremtmény. Még halkan zümmög is, aláfestő zenét adva nektek ^^

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Romváros

[Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros

Re: [Küldetés] Romváros