Re: [Küldetés] Romváros

by **Tachibana Makoto** Vas. Júl. 10 2016, 18:45

A vadon élő állatok két helyzetben számítanak kifejezetten sebezhetőnek. Az egyik a táplálkozás volt, a másik a párosodás. Ilyenkor a figyelem elkalandozik, a létfenntartó ösztönöket lefoglalja ez a két tevékenység, hiszen magát a lét fenntartását célozzák közvetlen vagy közvetett módon. Ez az állapot ránk, emberekre is igaz, a legtöbb, sőt talán minden élőlény sejtjeiben kódolva van, bár az igazat megvallva a növényekhez nem értek :] Azonban éppen ez a folyamat felelős érte, hogy ha a természetben, a nyílt utcán vagy más nyilvános helyen gabalyodunk egymásba, akkor egyfajta plusz izgalmat érzünk. A tudat alatt megjelenő veszélyérzet fokozza a szexuális izgalmunkat, hiszen a nyílt terepen nem fogjuk magunkat biztonságban érezni, noha a veszély forrása nem abból áll, hogy ránk támadhat egy oroszlán, hanem hogy mások meglátják az intim, bensőséges pillanatot, és sérül a magánéletünk.
Ennek következtében most az én érzékeim is fokozott működést mutattak, bár én valóban orvtámadástól tartottam, és nem attól, hogy végignézik, ahogy ezzel a lánnyal bánok. Mindenféle haramiák, rablók, tolvajok, gyilkosok és önkéntes igazságszolgáltatók helyett azonban csak egy halványan pislákoló sárga fénypötty tűnt fel. Vagyis semmi olyan, amitől veszélyeztetve kéne éreznem magamat. Ám mint tudjuk, kicsi a bors, de erős.
- Mik ezek a lények? - kérdeztem, hiszen láthatóan ismerősek voltak a lány számára. Ő nem zavartatta magát, úgyhogy egyelőre én sem tettem, hagytam, hadd telepedjen le a vállamon az egyik. Nem támadt rám, és nem jelentek meg státuszikonok sem a szemem sarkában, amik arra utaltak volna, hogy bármit is csinál.
- Gyönyörű fotókat lehetne készíteni naplemente után, ahogy ezek a kis lények beragyogják a bájaidat :] - jeleztem feléje, hogy ha esetleg érdekli, akár később valami ilyesmire is sort keríthetünk. Most azonban még mással voltam... vagy voltunk elfoglalva, úgyhogy újra megcsókoltam, és folytattam a keblei becézgetését, bár nem sokáig. Ajkaim ugyanis máshová is szántak gyógypuszit. Mondhatni mindenhová, így csókjaimmal hamar megtaláltam a kecses nyakát, türelmesen rajzolva velük egyenes sormintát a füléhez, amire aztán gyengéden ráleheltem, mielőtt a cimpáját gyengéden becsíptem volna az ajkaimmal. Kerestem, hol érzékenyebb a szokottnál. Vajon a válla, a kulcscsontja környéke kicsal-e belőle egy lágy sóhajt. Puszijaim egyre lejjebb haladtak, és velük együtt a kezem is: ujjammal a hasán rajzolgattam egy darabig, különösen a köldök környékére összpontosítva, majd lesiklottak a derekán, és kioldottam velük a bugyija zsinórját is.
- Észvesztően szexi vagy, Strea-chan... Mondd csak, kényeztettél már fiút a melleiddel? :] - néztem fel rá huncutul vigyorogva, majd elszúrtam még néhány csókocskát a felsőtestén.

by **Strea** Hétf. Júl. 25 2016, 15:23

- Szikrabogár – feleli Strea, továbbra sem zavartatva magát, s nézi, ahogyan a második is letelepedik rád. Következő mondatodra pedig csak elmosolyodik, mégjobban ellazítva tagjait:
- Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy – mondja, ahogyan maga elé képzeli a képet. Eközben te folytatod, amit elkezdtél, a picike bogár pedig nyugtalanul fészkelődik a válladon. Zümmögés. Erősödő. Mielőtt még a lány füléhez érnél. Strea homlokráncolva felül. Majd mielőtt megszólalna, fény borítja be a barlang bejáratát, s több tíz, vagy száz, apró kicsi bogárka repül, egyenesen felétek. A válladon lévő kettő, ahogy talán a nevéből már következtethetsz, pedig lángra lobban és elpixeleződik. Ez mindössze 2x1 sebzést hagy rajtad, de észreveheted a lángsebzést, ami megszabadít még két életpontodtól, és a státuszjelző sem igen akar megszűnni egy kör után.
Minimális fejszámolás után azt hiszem rájöhetsz, hogy az a jó nyolvan példány együtt mire lehet képes.
- Gyerünk be a barlangba – pattan fel a lány sürgetőn, elkapva a kezed, de ha nem követed hirtelen lendületét, keze kicsúszik a tiédből, és hamar eltűnik a szemed elől. Súlyemelése neki is van, méghozzá nem is alacsony, illetve gyorsabb is nálad – aligha tudnád visszatartani. Rajtad és az ügyességeden múlik tehát, hogy bejutsz-e vele a barlangba – vajon oda akarsz-e menni? – vagy magadra maradsz. A szikrabogarak amúgy egytől egyik téged szemelnek ki célpontnak. Sok szerencsét a következő pár kör túléléséhez ^^

by **Tachibana Makoto** Csüt. Júl. 28 2016, 17:30

- Ez úgy hangzik, mintha valamit már tudnál rólam :] - mosolyodtam el ravaszul. Egy kis tapogatózás nem ártott... mármint most nem a szó szoros értelmében. Majdnem biztos voltam benne, hogy tud rólam egy s mást, azonban hadd érzékeltessem azt, hogy a sötétben tapogatózok ezzel a kis kalanddal kapcsolatban. Még akkor is ezt kívántam érzékeltetni, ha esetleg - és miért ne lenne így? -, ő pontosan tudja, hogy én tudom, hogy nem véletlenül talált rám. Okos leánynak tűnt, aki pontosan tudja, mit csinál. Ez egyébként kicsit zavart is, nem éreztem úgy, hogy különösebben partner lenne abban, amit csinálunk, inkább csak hagyta magát, hogy lefoglaljon.
A másik dolog, ami hamar zavarni kezdett, azokat a fénylő rovarok voltak. Egy ideig nyugton voltak, és legfeljebb annyira voltak zavaróak, mint egy szúnyog - hozzáteszem, engem cseppet sem zavartak a vérszívók -, viszont az erősödő zümmögés és a romantikus, forrósodó hangulat nem passzoltak egymáshoz. Mondjuk a forrósodó hangulatról a bogarak is gondoskodtak, nevükhöz illően váltak a lángok martalékává, és okoztak nekem elenyésző sebzést. Ez még önmagában nyilván nem lett volna probléma, sőt, üdvözöltem a tényt, hogy nem zavarnak többé, viszont a barlangból kitóduló néhány száz barátjuk már nem volt annyira szívderítő látvány.
Az események sodrában körülbelül annyira lehettem felkészülve, mint ő, így le tudtam követni a mozgását, és igyekeztem felzárkózni hozzá. Nem volt rá időm, hogy gondolkodjak, és egyébként is, bárhová visz, valószínűleg kisebb bajba kerülök, mintha ezzel a fénylő masszával kéne szembenéznem. Az elsődleges feladat most a túlélés volt, ami a barlangban vár minket, azon ráérek akkor gondolkodni, mikor megszabadultunk a bogaraktól. Nem vontam kétségbe a döntését, és elkövettem azt a "hibát", hogy rábíztam magam a lányra. Még annak tudatában is, hogy mindez akár a terve része is lehet, és kihasználja azt, hogy nincs idő és lehetőség megvitatni és eldönteni a következő lépést. Nos, hamarosan kiderül, mennyire kevertem nagy bajba magam, azt hiszem :]

by **Strea** Szer. Aug. 03 2016, 13:56

Hogy mennyire is keverted bajba magad? Többé-kevésbé, legalábbis a jelen helyzet ezt kívánja láttatni: a bogarakból egy jó negyven-ötven megtalál téged, mire eljuttok a barlangig, s a nagy rohanásban talán észreveheted azt is, hogy a lányra alig szálldosnak. Talánha tíz-húsz választja őt, amíg mellette vagy. Látással egyébként könnyűszerrel tájékozódsz odabent: egy tipikus barlangba érkeztetek, nyirkos falakkal és egy hatalmas, kaptárszerű képződménnyel a plafonon. Strea azonban nem áll meg itt, befordul egy szűk mellékjáratba, és elengedi a kezed.
- Ugorj - mondja, majd csobbanás, s ha lefelé nézel, láthatod, amint villámgyorsan eltűnik a járat végén kezdődő vízben. Talán utána mész, ha már idáig követted, s remélem tudsz víz alatt, levegő nélkül úszni, ugyanis ez egy elég hosszú menet lesz; a barlang ezen szakasza pedig már teljesen a víz alatt halad, esélyt sem adva rá, hogy oxigénhez jussatok. Talán érdemes felszerelned pár életet adó felszerelést is a fürdőgatya fölé, a bogarak ugyanis 47 sebzést és még 2x47 lángsebzést okoztak, a levegőhiány pedig szépen lassan elkezdi egyre pirosabbá csökkenteni az életcsíkod, főleg mivel nem vagy olyan gyors, mint a lány, így tovább is kell a víz alatt maradnod.
Végül aztán, csak te tudod pontosan hogyan, de megérkezel: a vízben úszva falba ütközöl, de mostmár van fölfelé, és fönt van levegő is! Feltéve persze, ha nem teleportáltál el útközben. Streát is megláthatod, amint egy nyitott láda mellett pihen egy nagyobbacska sziklán, arcán csillogó, lelkes mosollyal - kezei között pedig egy általad eddig nem látott, kinézete alapján harcos kasztú fegyvert tart.

by **Tachibana Makoto** Szer. Aug. 03 2016, 15:53

Víz. Végül is logikus volt, hogy a vízbe csobbanva el lehet menekülni a bogarak elől, tekintve, hogy a kis lények nem voltak különösebben jó úszók :] Ez volt az a pont, amikor - ha eddig nem lett volna az -, teljesen nyilvánvaló vált, hogy csapdába sétáltam. A tenger azért sokkal közelebb lett volna, ha már a vízbe menekülünk, ő mégis ezt az utat választotta. A lány tudta, hogy a barlangban van ezeknek a rovaroknak a fészke, már csak provokálni kellett a lényeket. Talán a testhőre gerjednek. Találgatni felesleges volt, úgy vélem lesz még alkalmam megkérdezni, és a gonoszok szeretik elfecsegni a tervüket jó részletesen, mikor nyeregben érzik magukat. Bár... voltaképpen itt én voltam a gonosz, vörös indikátoros figura és nem ő :]
Mindenesetre nem volt más választásom, mint követni. De nem csak azért mentem utána, hanem mert kíváncsi is voltam, hová visz ez a víz alatti járat, és a túloldalán mi vár. Ahogy említettem, bele kívántam lépni a csapdájába. Viszonylag magabiztos voltam, a bogarak csípését nagyjából felfogta a pajzsom páncélja, az égési sebeket és a fulladást pedig nagyjából képes voltam kontroll alatt tartani közel 200 HP-val a zsebemben. Elkerült a pánik, egyébként sem szokásom, de így is eléggé megtépázott életcsíkkal bukkantam végül a felszínre, úgyhogy megünnepeltem a levegőt egy kis köhögéssel, majd két gyógyitallal.
- Soha rosszabb látványt, mint egy sellőt a szikla tetején :] - vigyorodtam el a félmeztelen, csurom víz lány látványára, majd gyorsan körbepillantottam, de úgy tűnt, egyedül ő várt. Nyilván nem azért volt fegyver a kezében, mert meg kellett küzdenie a helyi medvével.
- Hiú remény volna azt gondolni, hogy folytathatjuk, amit elkezdtünk? :] - kérdeztem, miközben egyelőre a vízben maradtam. Kicsit éreztem a lábaimat, de volt elég kitartásom hozzá, hogy még egy darabig taposhassam a vizet, ha muszáj - Szóval a bogarak mire gerjednek? - érdeklődtem, elvégre ezt a kérdést nem hagyhattam ki. Biztos voltam benne, hogy tudja a választ, és attól se féltem, hogy ne osztaná meg velem. Nem volt egérutam, gyorsabban úszik, és a túloldalon csak a rovarok vártak. Én magabiztos lennék a helyében :]

by **Strea** Pént. Aug. 05 2016, 10:52

Első reakciódra csupán elneveti magát, kicsit helyezkedve még a sziklán, hogy kényelmesebb pontot találjon, arcáról pedig még ezután sem tűnik el a mosoly.
- Meg kell hogy mondjam, rendőrnek elég lassú vagy – mondja, miközben kicsavarja a vizet a hajából, fél szemmel pislogva rád – Vagy a gonosztevők mindig önként sétálnak a karjaidba a büntetésért? – kérdezi, szemeiben őszinte érdeklődés csillog, s még megvárja a válaszod, mielőtt felpattanna az ülőhelyről. A fegyvert lazán a vállának támasztja, hümmögve nézve körül, miután kérdezel – A quest szerint nem túl stabil a hely, szóval nem lenne túl jó ötlet – ingatja a fejét – Ámde szívesen látlak holnap este a Háromágú Szigonyban, ha nincs más dolgod. Most túlzottan is szorított az idő ahhoz, hogy megmutassam, mit tudok, ámde érdekes társaságnak tűnsz – mosolyodik el sokat sejtetőn, a szikrabogarakkal kapcsolatban pedig nagyjából beigazolódik a sejtésed:
- A játékosok jelenléte vonzza őket – feleli hanyagul, s ha a beszélgetés ezen pontjakor sem vagy még kint a vízből, úgy kíváncsian megkérdezi, mit keresel még ott. Látszólag semmi támadó szándéka nincs, és az ezüstös lila fegyvert is inkább szeretetteljesen tartja a kezében, mintsem készen rá, hogy használja.
- Oh tényleg – jut eszébe, és odaszalad a ládához – Az aranyat itthagytam neked. Ha már voltál olyan lovagias, hogy megments egy sellőt a lángra lobbanástól – mosolyog, azt az aprócska tényt már nem igazán véve figyelembe, hogy nemigen volt választásod. Mindenesetre úgy tűnik elmúlt a veszély… vagy éppen most sétálsz a karjaiba?

by **Tachibana Makoto** Pént. Aug. 05 2016, 15:32

Meglehetősen vigyori kislány volt, tulajdonképpen nem is nagyon emlékszem olyan pillanatra, amikor ne villantotta volna meg pajkos mosolyát. Nem mintha rosszul állt volna neki, sőt! Ugyanakkor a viselkedése nem feltétlenül utalt arra, hogy valamire készül, vagy csúnyábban fogalmazva sántikál valamiben. Semmi feszültséget nem tudtam felfedezni rajta, végig vidám volt és könnyed. Különös ellentmondás volt, hiszen hiába raktam össze a kézenfekvő képet. Minden bizonnyal ő követett engem, specifikusan engem szemelt ki, elcsábított, majd elhozott ide, egy olyan helyre, ahonnan az egyetlen kiút a teleport kristály volt. Csak a viselkedése nem támasztotta alá teljesen.
- Valahogy úgy. Csak jól kell megválasztani a büntetési tételt, akkor nem menekülnek a rossz kislányok :] - vigyorodtam el én is, félreérthetetlen pillantással utalva rá, hogy ebbe ő is beletartozik, noha minden bizonnyal nem csak a büntetés motiválta abban, hogy ilyen könnyen kötélnek állt, ahogy én se ellenkeztem túlságosan a csábítása ellenében.
- Még ha lenne is más dolgom, a társaságodért cserébe bármilyen programot hezitálás nélkül lemondanék :] - feleltem, miközben megjegyeztem a Háromágú Szigony nevet - A holnap estédet engedelmeddel lefoglalom - tettem hozzá, majd lassan kifelé indultam a vízből. Megtehettem, mert ez a pár szó gyors magyarázatot adott rá, hogy mégis mi volt olyan zavaró számomra. Csapda volt kétségtelenül, csak nem olyan, mint amire én számítottam. Azt nincs miért megkérdőjeleznem, hogy miért ezt a módszert választotta arra, hogy segítséget szerezzen ebben a questben, minden bizonnyal neki is a kedvére való volt a játék, és azzal, hogy sötétben tartott, csak még jobban az ujja köré tudott csavarni. Ravasz. És én szeretem a ravasz hölgyeket :]
- Igazán megtisztelő, hogy segítségedre lehettem. ugyanakkor tartok tőle, hogy az arany és a holnap este nem elegendő fizetség számomra - közöltem Strea-channal, miközben megtámaszkodtam a parton, és kiemeltem magam súlyemelésem segítségével a vízből. Már csak a lassított felvétel és némi napsütés kellett volna hozzá, hogy filmbéli jelenetként is megállja a helyét a mozdulatom, ahogy lepereg a víz szálkás habtestemről :]
- Némi magyarázattal is tartozol, úgy vélem :] - tettem hozzá a hatásszünetet követően, még mielőtt esetleg fenyegetve érezné magát.

by **Strea** Szomb. Aug. 06 2016, 17:31

- Elég tapasztalt lehetsz – feleli heccelődve, de persze hangjából kiérződik, hogy pontosan tudja, kivel van dolga – és az is, hogy egyáltalán nem bánja ezt. Még mindig nedves haját a válla mögé igazítja, s egy csepp meglepettség nélkül fogadja a bólintásod: látszik rajta, hogy nem igazán merült fel benne, hogy visszautasítanád a meghívást. Talán emiatt is pillant rád meglepetten, amikor úgy tűnik mindez neked nem elég – majd mosolyodik is el rögtön, szinte mintha azt mondaná, „majd meglátod, hogy elég lesz”. Kimondani persze nem mondja ki, s te is folytatod a mondanivalód, mire azért ő is kivár egy kicsit, visszacsenve a már-már gyermeki mosolyából egy keveset.
- Aki segített volna, az utolsó pillanatban lemondta. A pasik valahogy mindig eltűnnek, ha komolyabb tennivaló akad – biggyeszti le az ajkait, majd megvonja a vállát – Te viszont a közelben is voltál, lovag is vagy sok életponttal, és kifejezetten érdekelt, hogyan teljesítesz egy ilyen játékban. Nem vagyok híve semminek, ami unalmas – magyaráz vidáman, majd lenyitja a menüjét, és elteszi az eleddig a kezében tartott fegyvert.
- A küldetés egészig adott időt a láda felnyitására. Ne késd le – figyelmeztet, miközben előveszi a teleportkristályát – Holnap este várlak. Teleport, Lobria!
S ha a lány eltűnése után ránézel a beépített órádra, hamar rájöhetsz, hogy mindössze fél perced van, hogy felszedd a jutalmat és te is elteleportálj innen. Igaz a falak látszólag jól bírják, de inkább ne várd ki a végét – márcsak Strea miatt sem, aki bizony elég csalódott lenne, ha az elpixeleződésed miatt elmaradna a találka

by **Tachibana Makoto** Vas. Aug. 07 2016, 13:28

Tisztában volt vele, ki vagyok, mi vagyok és milyen vagyok. Végül is ez önmagában nem volt túl meglepő, hiszen az elmúlt néhány évben nem különösebben palástoltam a jelenlétem Aincradban, szem előtt voltam én is, és az is, amit teszek. Minden bizonnyal nem kell hozzá sok kutatómunka, hogy nagyjából feltérképezzék, mire vagyok képes, és mivel lehet rám hatni. Ezt a tudását persze eddig is sejtettem, minden arra utalt, hogy pontosan tudja, mit csinál és mit kell tennie ahhoz, hogy eredményes legyen ez a kis küldetés, bármit is szerzett vele. Mégis szórakoztató volt a maga nemében, hiszen talán a többséggel ellentétben nem csak azért választotta ezt a módszert, mert a kétségtelenül fenomenális bájaival tud a legjobban hatni rám. Nem kényszerítette magát, hanem az ő számára is ez volt a legélvezetesebb út. Úgy lett ribanc, hogy az is kívánt lenni, és ugyanígy én is hagytam palira venni magam teljesen szándékosan. Mégis mindketten tudjuk a másikról, hogy nem ribanc, illetve nem palimadár, csupán ahhoz, hogy izgalmas és szórakoztató legyen a találkozásunk, ez volt a legkézenfekvőbb hozzáállás.
Nem fűztem hozzá semmit a mondandójához, teljesen felesleges lett volna tovább faggatózni. Ennyit kívánt közölni velem, többet nem, és ez így is volt rendjén, ha meg akarja tartani a titokzatosságát. Egyébként is sietve távozott, úgyhogy csak egy vigyorral válaszoltam a búcsúzására, miközben a tekintettem a szemem sarkába tévedt. Bő fél perc, ez hosszú idő volt. Bizonyára azt várta, hogy majd rohanok, de nem volt miért. A ládához lépve fürge, de cseppet sem kapkodó mozdulatokkal tettem magamévá az aranyat, aztán a maradék tíz másodpercben még bőven volt időm elővenni a saját kristályom, a magasba tartani, és megszólalni: teleport, Taft! Kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá, ha újabb pasi tűnne el, mielőtt a komoly tennivalóra sor kerülne. Azonban én nem az a fajta voltam :]

by **Strea** Szomb. Aug. 13 2016, 16:50

Minden tekintetben maxos küldetés ^^
Amit ezennel lezárok.

Jutalmak:

215 exp, 230 arany

Érclátás: Tier 3, 200 -> 220
3 Halvány Holdkő 7 Jeti Bőr 2 Topáz 4 Opál 4 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 134 -> 154
6 Vastag Tövisgyökér 4 Faeno Ág 6 Vörös Gomba 2 Nihil Levél 2 Óriás Pitypang

A 3-as szintű hallgatózásod miatt ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál egyet levonva.

Illetve a Libs is kap dolgokat: 115 aranyat a bankba; Tachi 71 exp, a két új tag meg 72-72 exp.

by Ajánlott tartalom