[Atoru] Megismerni

by **Kuradeel** Szer. Ápr. 06 2016, 15:51

Résztvevő: címben
Határidő: max egy hét
Lényeg: itt

Amit tenni kell: Keress egy helyet, amire illhet valahogyan a leírás: A nap süt, de nem világít.

Illetve Figyelem! : Itt sok a kobold. :3

by **Atoru** Szomb. Ápr. 09 2016, 11:38

Hogyan kerültem a második szintre? Ez járt a fejemben, miközben attól féltem, hogy bárhonnan előbukkanhat egy koboldőrjárat. Három-néggyel még könnyedén elbánnék, de többel nem.
Bolond vagyok, biztosan bolond. Az a kiírás elgondolkodtatott. Mégis hol lehet olyan hely, ahol a nap süt, de nem világít? Az első szinten semmit nem találtam, ami hasonlítana rá, ezért most végig megyek a szinteken, amíg csak lehet. Ezért vagyok most itt.
Több hely van, ami számításba jöhet. Egyedül Maromét zárnám ki a listáról. A csempésztelep közelébe pedig továbbra sem merek menni, mint minden épeszű zöld játékos. Akkor hogyan tovább?
Egyszer csak kettő koboldot hallottam közeledni. Lebuktam a fűben és próbáltam észrevétlen maradni. Tovább mentek anélkül, hogy észrevettek volna.
Ez őrület. Mégis minek csinálom ezt? Van egy rossz szokásom, amit nem tudok feledni. Ha valamit a fejembe veszek, akkor próbálom megvalósítani. Néha átok, de néha nagyon szeretem, hogy így állok hozzá a dolgokhoz.
A hely, ahol a nap nem világít... Bárhogyan is gondolkodom, ez csak esti óra lehet. De olyankor nem is süt, szóval ez zsákutca. Ha már itt tartunk, mintha nem csak azon az egy helyen láttam volna plakátot, hanem máshol is. Akkor lehet, hogy ez nem egy pontos helyre utal? Bárhol lehet olyan helyet találni, ahol süt a nap, de nem világít? Ez abszurdum!
Legalábbis annak tűnik. De ha sorra veszem, hogy milyen körülmények között lehet ez, akkor talán sikerülhet. Becsuktam a szememet, hogy jobban koncentráljak és erről eszembe jutott.
Hát persze! A vakoknak süt a nap, de nem világít! Már csak az a kérdés, hogy hogyan vakítsam meg magam. Döfjek tőrt a tulajdon szemembe? Nem. Talán legvégső esetben megteszem. De most nem. Akkor mi marad? Hm-hm...
Elővettem egy ruhaanyagot és bekötöttem a szememet vele. Utána még egyet és még egyet. Végül becsuktam a szemem és teljes sötétség volt előttem.
- Megérkeztem. Most hogyan tovább? - mondtam magam elé, remélve, hogy meghallja az adminisztrátor. Vagy akármelyik programozó, aki ezt a küldetést készítette. Kissé kiszolgáltatottnak éreztem magam. És ha nem sikerül, akkor bizony megnézhetem magamat...

by **Kuradeel** Vas. Ápr. 10 2016, 23:08

Sokáig bolyongsz, vagy mondjuk úgy, hogy te biztosan hosszas perceknek érzed, mire valaki közel ér hozzád, és leveszi rólad a szemkötőt. - Kukucs! - Csilingel vidáman a lányka hangja. Haja hófehér, szemei vérvörösek, de olyan élénkségben játszanak, hogy ez teljesen normális számodra. Hiszen ez a sao nem? Aztán meglátod a feje felett, már mint hogy nem látod meg a feje felett az indikátort és rájössz, kivel is van dolgod. Egy küldetésadó npcvel, ráadásul te már elfogadtad a küldetésed ahol egy helyet keresel, az ő feje felett pedig egy >?< helyett, >!< szerepel, azaz ő a TE küldetésadó npcd.- Szia! Elvezetlek oda, jó? Mi a neved? Kedves fiúnak látszol. Én Nia vagyok. Örvendek. A Kalandorok így üdvözölik egymást ugye? - Kezet nyújt, és kissé lehajol, amivel beengedést enged bő dekoltázsába. - Tetszik a szemed. Szép kék! ^^

[Atoru] Megismerni Women_dress_red_eyes_artwork_drawings_anime_white_hair_apples_anime_girls_1920x1200_wallpaper_Wallpaper_1024x1024_wwwwall321_zps3c3ac56a

by **Atoru** Hétf. Ápr. 11 2016, 16:06

Az élet és általában az emberi természet furcsa dolgokra sarkallhat. Így jártam én is. Vakon, elhagyatva, goblinokkal és más szörnyekkel övezve. Komolyan, hogy lehettem képes erre?
Azt hiszem az elvakultság... Nem is, a vakmerőség a megfelelő kifejezés. Mindent kockára teszek, csupán azért, hogy megtaláljam a helyet, ahol süt a nap, de nem világít! Talán mégis csak az elvakultság a jó szó.
A barangolás furcsa helyekre vezetheti az embert még olyankor is, amikor nézi merre megy. De ha nem látja, akkor főleg. Bár jól ismertem a kettes szintet, de nem tudnék kiigazodni. Azt sem tudnám megmondani merre van Kelet. Talán le kéne vennem a szemkötőt...
Ekkor történt két dolog. Egy: valaki közel ért hozzám és újra láttam. Kettő: megrémültem.
A sorrend talán nem pontos és nem is lényeges. Inkább párhuzamban történtek. És nem is tartottak sokáig. Mihelyst megláttam, hogy kivel van dolgom, megnyugodtam. Ez ugyanis azt jelentette, hogy eljutottam arra a helyre... Nem igaz?
- Szervusz, Atoru vagyok. Én is örvendek - csókoltam kezet, mert... Mert nem tudtam mit csináljak! >< Előkelőnek látszott és csak enyhén hajolt meg, kezét nyújtva. A nyugati filmekben is ezt csinálták az urak. Különben is, a lány szép volt. Nem úgy szép, mint Kokoro, hanem máshogyan szép. Természetesen szép.
Nem mintha Kokoro nem lenne az! Ilyet az égvilágért sem állítanék soha... Inkább nem magyarázkodom. Úgyis felesleges.
- Köszönöm. A te szemed is... elég különleges. - ha nem egy játékban lennék, azt hinném, hogy albínó. Már láttam hozzá hasonló embereket tévében és hasonlók. - És mondd csak, Nia... Akkor ezek szerint nem találtam meg azt a helyet, ahol süt a nap, de nem világít? Most oda viszel?- kérdeztem és egyre járt a fejem. Mégis hova máshová vezetne el? És egyáltalán milyen lehet az, ahol a nap süt, de nem világít? Talán egy olyan hely, ahol az emberek néznek, de nem látnak. Hallanak, de nem hallgatnak. Egy szörnyű és keserű világ.
Nia biztosan nem ilyen helyről jött. Ő ahhoz túl kedves. Kíváncsi vagyok, hogy hova megyünk.

by **Kuradeel** Hétf. Ápr. 11 2016, 21:07

A lány megilletődik mikor kézen csókolod, de nem húzódik el. Láthatóan élvezi a helyzetet. - Köszönöm a bókot ^^ Akkor indulhatunk? x) - A kérdésedre felkacag. - Kis butus, dehogy találtad meg. Ez nem olyan hely, amire egymagad rátalálhatsz! Nézd! - Hogy hogy nem, egy öreg Kúria előtt találod magatokat. Ő megfogja a kezed és a Főkapuhoz húz. - Gyere! Itt találod meg! Veled megyek. ^^ - Az ajtó ahogy közel értek hozzá, magától kinyílik és még az sem kerüli el a figyelmed, hogy nem a nap világít rátok hanem valami furcsa fehér fény szűrődik keresztül a holt fák alakjain körülöttetek. A köd pedig lassanként leszáll. A Kúriában néhol mintha égne a villany, máshol teljes sötétség honol és mindent összevetve egyáltalán nem barátságos helynek látszik. A lány azonban minderre ügyet se vesz.

by **Atoru** Kedd Ápr. 12 2016, 16:28

Rendben, a kézcsókkal nem volt baj... Jelen pillanatban ez volt a legnagyobb gondom. És a koboldok. De abból ítélve, hogy eddig nem jöttek, szerintem ezután sem fognak. Lehet, hogy küldetés közben nem támadnak. Én legalábbis ezt reméltem.
Biccentettem és követtem a lányt. A kacajába pedig belepirultam. Hát még a magyarázatába... Butusnak még senki nem hívott és furcsa volt. Akárcsak az, hogy nem találhat el senki sem arra a helyre, ahol a nap süt, de nem világít. Nem ez lett volna a küldetés célja? Hogy eltaláljunk erre a helyre?
Lehet, hogy csak a kitartásunkat akarták felmérni, gondoltam. Aztán rájöttem, hogy Nia csak egy NPC. Egy előre beprogramozott parancssor, ami akkor jelenik meg, ha teljesíted a feltételeket. De vajon mik voltak a feltételek? Ezen gondolkodtam, miközben megérkeztünk.
Ez nem a hármas szint, jutott egyből eszembe. Egyetlen egy pontját sem láttam még ilyen lezüllöttnek. Vagy ezt is a kobold befolyás teszi? Rettenetes.
Arra eszméltem, hogy Nia húz. Nem kérlel, hogy kövessem. Hanem erővel húz befelé. Pánikba kellett volna esnem. El kellett volna szaladnom, mint minden normális embernek, aki ilyen helyzetbe kerül egy teljesen idegen lánnyal. Még ha NPC is az illető. Erre mit csináltam? Követtem és mellette lépkedtem. Valahol mélyen, a tudatom legmélyén éreztem, hogy megbánom döntésemet.
Csak ezután vettem észre, hogy mi világít. Pontosabban mi nem világít. Itt a nap süt, de nem világít. Szóval így néz ki.
- Mondd Nia, mi vár rám odabent? Egyáltalán mi ez a hely? Mi a neve? - pontosítottam a kérdésen, mielőtt rávágná, hogy ez az a hely, ahol a nap süt, de... Már elégszer végigmondtam, többször nem fogom. Egyelőre...
Nem tudom, hogy mi az NPC további célja, de követem, ameddig megy. És megállok, ahol megáll. Most csak abban reménykedem, hogy több dolgot megtudhatok a küldetés céljáról. És arról, mégis hol lehetek jelen pillanatban.

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 14 2016, 14:48

A lányka felnevet. Csilingelő kacagása természetellenesen tölti be a teret. Mögöttetek a vaskos kapu bezárul. - Itt lakom! - Jelenti ki a világ legtermészetesebbjeként. Mert kis albínó kislányok elhagyatott kúriákban élnek. - Megmutatom a szobámat, gyere! - Balra fordul és egy hosszú folyosó kanyarulatában eltűnik. Magad előtt látsz egy lépcsőt, fönt mintha vöröses fény terítené be a szobákat. Veled szemben két ajtó is van, a lépcső alatt. Illetve jobbra is mehetnél. Ami csak ezután üti meg a füled, az az egyenletes doboló hang. Ki tudja honnan, de csak dobol dobol dobol és dobol az az ismeretlen őrült, aki itt ragadt.
Ami viszont talán még meglepőbb lehet számodra, hogy látsz! Ugyanis semmilyen fényforrást nem válsz felfedezni, te mégis jól látsz mindent.

//innentől ez a szál is bekapcsolódik a Kúriába //

by **Atoru** Csüt. Ápr. 21 2016, 20:47

Nia ízlése hagy maga után hagyni valót, ha tényleg egy ilyen helyen lakik és fel sem újítja. Nem vagyok divat őrült, de... Sokkal többet is kihozhatna ebből a házból.
- Otthonos - böktem ki az egyetlen bókot, amit ilyen helyzetben mondhatok. Első az udvariasság, sok más dologgal egyetemben. A ranglista aszerint változik, hogy mire van éppen szükségem.
Amint beléptünk, megpróbáltam minél jobban felmérni a terepet, miközben követtem a lányt. A vörös fény egyáltalán nem keltett szimpatikus benyomást és reméltem, hogy a doboló hang gazdájával sem fogok találkozni.
- És egyedül laksz itt? - teszem fel a kérdést, míg a falakat szemlélem. Biztos, hogy ez egy szellemjárásos küldetés lesz. De nem áll ez túl messze a játék világától? Ki tudja. Elvégre, a Szanatórium is hasonló hely volt. És az sem volt egy habos torta.
Hirtelen Lancerre gondoltam. Reméltem, hogy túlélte a kijelentkezést és ez az egész halál dolog nem igaz. Szeretném hinni, hogy mindenki: Judy, Licht, Anatole és sok-sok más játékos életben van. Szeretném, hogy így legyen.
- Mellesleg - szóltam újból Niához. - te adtad fel a hirdetést? És ha igen, milyen okból? - Ha jól gondolom, nem fogok pontos választ kapni, ahogyan a pontos nevét sem tudtam meg az épületnek. Távol álljon tőlem a lány gyanúsítása, de eléggé sejtelmes ez az egész. És ő is titkolózik. Talán ez egyfajta detektív játék lesz? Ki kell derítenem a ház titkait?
Ilyen gondolatok között csak egy pillanatra figyeltem a gyertyák hiányára. Tudtam, hogy ezt egy programozó könnyedén megoldhatja, ha a területen nem állít be fényességi faktort, hanem egy alapértéket ad meg, ami mindenhova igaz. Egy hirtelen elhatározástól vezérelve az árnyékomat is meglestem, hátha megvan-e még. Hiszen egy ilyen helyen még neki is lába kelhet.

by **Kuradeel** Pént. Ápr. 22 2016, 12:04

Kezdjük a végénél. Mivel nincs fény, árnyékod sem lehet. xP
Aztán jöhet Nia válasza. Időrendben ugye elhaladsz hozzád ballra, a lány után. És feltezsed a kérdést, de immár cask a falaknak, amik "kacagva" hallgatnak tovább. Azaz, hogy Nia csilingelő kis nevetését halhatod, de ő talán téged már nem. vagy csak nem akar "fölösleges" kérdezz-felelekbe bonyolódni. ki tudja. Amit még hallasz, az ugyan nem a lány hangja, hanem egy másiké, egy idősebb női hang.
- Hát persze, hogy megnézem mi az... -
Majd egyből utána egy másik és ajtócsikorgás fentről. Sikoly.
- Nem akarok,
Kacagás, talán már nem is Niáé, majd egy újabb szó. talán fentről, talán nem, talán már a dobolótól? Hiszen a doboló hang egyre hangosabb.
- ... muszáj... –

by **Atoru** Vas. Ápr. 24 2016, 19:29

Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor valóban úgy éreztem, hogy hiba volt ide jönni. Az okok között szerepelt a) az eddigi kedves albínó lány mostanra ne, annyira kedvesnek tűnő rejtélyes viselkedése b) a furcsa hangok és párbeszédfoszlányok c) magától a háztól kezdett kirázni a hideg.
De már nincs visszaút, nem igaz? A nagypapám mondta mindig horgászat közben (a nagypapáknak sok bölcselet jut eszükbe horgászáskor), hogy amit elkezdtem, azt fejezzem is be. És talán nem ez volt a megfelelő alkalom, de követni akartam a tanácsát, ha eddig oly sokszor nem is tettem. Így hát maradtam, és úgy döntöttem, hogy nem kérdezgetem tovább, mert úgysem válaszol. (Az NPC-knek egyébként is van egy idegesítő tulajdonságuk, ami miatt nem képesek az életképes kommunikációra. Ez is a lényük egyik sajátossága.) Ehelyett elkezdtem hallgatózni, hátha meghallok valamit.
Ekkor jött a sikoly. Mondanom sem kell, hogy nem erre számítottam. Mondjuk egy sejtető mondatra, vagy a doboló őrült szavaira, hogy az értelem reménysugara ne tűnjön el. Ehelyett egy sikolyt kaptam és valaki feltehetőleg hentelő túrára indult, talán éppen utánunk.
Miközben ezt végiggondoltam, bekapcsoltam az észlelést és biztonság kedvéért az akrobatikát is. Jobb félni, mint megijedni. Ezt is megboldogult nagyapám szokta mondogatni. Soha nem volt olyan alkalom, hogy ne hozott volna három mentőmellényt, mikor csónakkal kimentünk. Pedig csak ketten voltunk.
A dobolás kifejezetten kezdett idegesíteni. Nem a pattanásig feszülő idegesítés volt ez. Sokkal inkább a leszúrlak-ha-nem-hagyod-abba idegesítés. Amiket a nyugati filmekben is sokszor látni. Általában a viccesnek tűnő szereplő csinálja, akit mindenki szeret. Vajon itt is erről van szó, vagy ez a hely tényleg annyira nyomasztó, mint ahogyan kinéz?
Mindenesetre egy idő után megálltam és nem követtem Niát. Zavart a tudatlanság, zavart, hogy itt vagyok, zavart, hogy én vagyok az egyetlen játékos, aki ide vetődött és ha meghalok, nem marad utánam semmi. Nincs hőstett, nincsenek menő búcsúszavak, csak pixeleződés és a halál. Komolyan, én nem emiatt jöttem ide!
Ezért aztán előhúztam a késeimet, és ha Nia észrevette lemaradásom és esetleg hátra fordul két kacaj közben, akkor közlöm vele a következőket: - Tudni szeretném, hogy hányan laktok itt - ezt az egyszerű információt a rendszer sem tagadhatja meg tőlem. Elvégre azért vagyok itt, hogy kivigyem ezt a küldetést... Nem igaz?

by **Kuradeel** Hétf. Ápr. 25 2016, 13:20

: D
Jelentem, egész pontosan tizennégy, azaz 14 személyt jelez az észlelésed.
És mindet jelzi! Ebből ötöt az emeleten mögötted, előtted egyet, mögötted hármat, a többi pedig mintha nem ezen a szinten lenne, hanem lentebb. De persze mozognak. Huncutok. owo
A lány a szavaidra nem felel, nem is nevetgél már. Mintha elnyelte volna a föld. Melletted jobbra pedig kinyílik egy ajtó. Belül sötét van, de te mégis látsz. Mintha a csillár mozogna. Előre hátra, előre hátra, egy asztal, felborogatva, de még a te igen érzékeny szemednek is megerőltető innen kívülről felmérni a benti viszonyokat. Tovább mehetsz, figyelmen kívül hagyva a szobácskát, ami talán pont neked nyílt ki, de vissza is mehetsz megkeresni azokat akiket észleltél, vagy előre, vagy a hátad mögé. Rengeteg választási lehetőséged van. És a dob dübörög tovább...

by **Atoru** Csüt. Május 05 2016, 20:57

Hogy is mondják? Sok jó ember kis helyen is elfér? Azt hiszem, ez a kúriára is igaz lehet. Eléggé nagy bulit tarthatnak itt. Csak az a kérdés, hogy közülük hányan jöttek még ugyanazzal a céllal, mint én.
Egyébként, mi is a célom? Nia semmit nem árult el az egész helyről, vagy a küldetésről. Szóval egyedül vagyok egy olyan helyen, ami azt sem tudom hol van (Ilyenkor nem segít ki az ahol süt a nap, de nem világít, de nem ám). Összesen tizenöten vagyunk itt, és én csak ezt az NPC lányt ismerem, aki rendesen válaszolni sem hajlandó a kérdéseimre. Valamint valaki furcsa hangokat hallat, mások sikoltoznak, megint mások egyfolytában dobolnak.
A következő pillanatban arra eszmélek, hogy az eddigi idegenvezetőm eltűnt.
Kellett egy pillanat, amíg fel tudtam dolgozni az információkat, pontosítva azt, hogy Nia eltűnt, egy ajtó pedig a semmiből tűnt fel és nyílt ki. Részletezzem, hogy mennyire nem voltam a magam ura és nem tudtam mit tegyek? Persze ez nem teljesen igaz. Másfél perc után, mialatt a hajszálaim nagyja biztosan őszülőfélbe váltottak, rájöttem mit tegyek. Azt hiszem, ezt ezek után vagy a legszerencsésebb, vagy a legszerencsétlenebb ötletemnek fogom tartani, amit ezen a helyen elkövettem.
- AKIK A KÜLDETÉSRE JÖTTEK, JÖJJENEK A FÖLDSZINTRE! - kiáltottam. Élt bennem a naiv hit, hogy nem én voltam az egyetlen, aki idejutott. Ahogyan azt is reméltem, hogy az egyetlen másik embert nem az előbb késelték le.
Így hát vártam, és közben elgondolkodtam, hogy mi lehet pontosan ez a hely. Lehet, hogy ez egy olyan vidéki elmegyógyintézet, ahova a megőrült NPC-ket szállítják, akiknek meghibásodott programjuk? Ha így van, akkor lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet a kiabálásom, nem igaz?
Ezért hát a félelemtől vezérelve a falhoz lapultam, hogy mindent szemmel tarthassak, és engem ne támadhassanak hátba.

by **Kuradeel** Szer. Május 11 2016, 11:09

Fentről egy ajtó becsapódását hallod. Választ nem kapsz a kérdésedre, de mintha előtted az észlelésed szerint jönnének valamik. Surprised

A kis valami a szobában tovább himbálózik.

by **Atoru** Szer. Május 11 2016, 14:31

Tudjátok, az élet jó és rossz döntéseken alapul. Az egyiktől sikeresek leszünk, a másikból tanulunk. Így haladunk előre az életben, míg el nem jutunk egy olyan pontig, ahol az életünk végződik, legyen az egy döntés, vagy természetes halál. És ki tudja? Talán éppen ez a kiáltás fog engem elvinni egy olyan útra, amin még nem is jártam.
Történjék bárhogy is, ez az egész helyzet kezdett bizarrá válni. Semmi válasz, ajtók csapódnak, az észlelésem pedig mozgást érzékel. Ha valaki visszakiabált volna legalább azt, hogy csendet, vagy valami... Most tényleg ennyire hihetetlenül egyedül vagyok itt?
Vagy éppen most jönnek a többiek. Hm... Azt hiszem, talán jobb megvárni őket biztonságosabb helyen, gondoltam.
Fogtam magam és elindultam az előttem lévő szobába, ahol a sötétség ellenére is láttam mindent. Vagy majdnem mindent. Ez a szoba arra is jó, hogyha szörnyek jönnének, akkor nem tudnak egyszerre nekem rontani, hiába vannak létszám fölényben. Olyan leszek, mint a spártai háromszáz, akik azt a szorost védték. Csak én nem leszek olyan sokan. És nem fogok meghalni...
- Na jó, nem maradok itt - fordultam ki a szobából és indultam el az erre mozgó alakok felé. Ha mindenfelől rajzottak, akkor pedig kivártam. Én okoztam magamnak az esetleges gondot, én is fogok kimászni belőle. Ideje, hogy felvállaljam tetteimet és ne meneküljek. Talán ez lesz felnőtté válásom egyik első lépcsőfoka.
A biztonság kedvéért előkészítettem a késeimet és figyeltem tovább a mozgásokat. Egy kiútra is szükségem lesz, ha úgy hozza a helyzet.
Végül nem mozdultam semerre sem. És ez talán nem volt a legbölcsebb megoldás. A játékokban mindig azok járnak pórul, akik egy helyben maradnak. Nos, remélem, hogy Aincrad már inkább egy világ, mintsem egy játék.

by **Kuradeel** Hétf. Május 30 2016, 10:55

Bent a szobában amúgy ég a csillár, kis fényt biztosít, habár neked teljesen fölösleges. Így is látsz.
Belépsz az ajtóküszöbön és ha figyelmes vagy akkor még megláthatod Niat kidüllesztett szemekkel, elkékült nyelvvel megfulladva himbálózni a csillárról. A szoba közepén.
De nem mész közelebb, talán pont emiatt... hanem kilépsz...
Emberek vagy lények közeledését érzékeled. Az észlelésed viszont mintha megbolondult volna, mert egyre több és több irányból mutat egyre több valamit, és mintha mind valamilyen módon feléd igyekeznének. Ki gyorsabban ki lassabban. Hangokat hallasz magad felül. Járkálnak a plafonon! Csúsznak másznak előre, valamerre, kit tudja merre és kik!
Majd az észlelésed szerint pontosan előtted kéne legyen valakinek, de te nem látsz semmit annak ellenére sem, hogy természetellenesen jó a látásod idebent, ahol amúgy vaksötét van!
Visítást hallasz, éppen akkor amikor egy nem látható ajtó kicsapódik a folyosón pedig végigfut a szél, éppen akkor és abból az irányból, amikor és ahonnan az észlelésed szerint össze kéne ütköznöd azzal a valakivel....

by **Atoru** Hétf. Május 30 2016, 15:56

Jó, jó, azt hiszem kezdem felfogni. Ez egy horror játék, nem igaz? Az lenne a lényeg, hogy megrémüljek. Sőt, talán ez boldogítaná is a küldetéstervezőt. Viszont én már ezért sem fogom feladni. Ha már miattuk kell itt rostokolnom, akkor nem fogom gyengének mutatni magam!
Még annak ellenére sem, hogy eléggé jól sikerült ez a felakasztott Nia test. Valamiért nem érzek túlzott mélabút amiatt, hogy itt lóg. Ez talán olyan lehet, mint amikor egy FPS játékkal játszol. Lelövöd az ellenfeled, mert tudod, hogy valójában nem sérül meg. És Nia sem sérülhet meg valójában, mivel ő csak idebent létezett.
Viszont egy hulla látványa akárkié is legyen, eléggé hátborzongató. Talán ez is közrejátszott abban, hogy kimenjek. Csak Freud tudja.
Kint sem volt rózsásabb a helyzet. Reméltem, hogy a híres-hírhedt Murphy törvény, miszerint, "Ami elromolhat, az el is romlik", idebent nem érvényes. Úgy látszik de.
Sóhajtottam. Ha ennyien igyekeznek felém, akkor vajon mi lehet megoldás? Bármerre nézek, senkit nem látok. Hangjukat hallom, de látni nem látom őket. Szóval pont a legjobb érzékemet veszítettem volna el? Vagy ez azért van, mert nincs Látás képességem? Ha tényleg így áll a helyzet, akkor...
Egy újabbat sóhajtottam és késeimmel magam elé vágtam. Oda, ahol valakinek állnia kellett volna. A szememet is becsuktam, hogy jobban tudjak fülelni, bár korántsem biztos, hogy eltaláltam bárkit is. Lehet, hogy ez valamilyen elvont küldetés, ahol a párhuzamos dimenziókról van szó, de inkább nem folytatom.
- Ha van itt valaki, aki tud beszélni, akkor javaslom, hogy szólaljon meg. A hallásommal még nincs semmi baj - próbáltam viccesre fogni, de egy kissé feszült is voltam. Ha ezek a...valamik ártó szándékkal jöttek, akkor nem sokat remélhetek a szemeim nélkül. És éppen ezért nem biztos, hogy egyedül kéne maradnom. De kihez fordulhatnék itt, ahol senkit nem ismerek?
Ekkor jutott eszembe a fenti sikoly, ami már másodszor hallottam. Talán valaki körbejár a szobákban? És én erre még csak most jövök rá?!
Kinyitottam a szemem, és ha se nem hallottam, se nem láttam senkit és semmit, csak akkor indultam fel az emeletre.

by **Kuradeel** Kedd Május 31 2016, 14:32

Belevágsz a levegőbe kétszer is, de egyszer sem tapasztalsz semmi változást. A kérdésed után viszont mintha Murphy maga válaszolna egyszeriben az észlelésed nem utat életjelet. Mintha az a sok valami elpárolgott volna. Spontán sublimáció!
Aztán van itt egy olyasmi, hogy ugye a dobolás nem szűnt azért meg. kitartóan verte a maga által kitalált ütemet újra és újra szakadatlanul.
Visszamész tehát. És mielőtt felmennél a fölső szintre ahonnan asikolyt hallhattad, vagy hallani vélted... a következőt vezsed észre.

A lépcső alatti ajtók egyike ( a hozzád közelebbi, szemből a jobb oldali) tárva nyitva van.
Belátni még te sem tudsz.

Ha fölmész, a következő kerül a látóteredbe.
Balra három ajtó, jobbra három ajtó, előre fele egy ajtó nyitva és egy páncél szálegyenesen. Lándzsáját felfelé tartva.

Jobbról a két szélső nyitva, a középső csukva.
Balról az első ajtó zárva de a kulcslyukon láthatod, hogy vörös fény szűrődik ki, a többi csukva.

Kérdés, hová mész mit nézel meg, melyik ajtót csekkolod le hogy kulcsra van e zárva vagy csak rá van e hajtva.

Mindeközben elárulom, hogy egyszer csak egy vörös fénylabda lebeg ki a vörös fényű ajtón és elhalad melletted majd lesiet a földszintre. Az észlelésed továbbra sem jelez semmit.
Lehet hogy kiakadt? o.O

by **Atoru** Szer. Jún. 08 2016, 14:31

Nem volt itt semmi. Vagy végleg bekrepált az észlelésem. Vagy az is lehet, hogy én kezdek bedilizni, és a jeleket, amiket az agyamnak küldenek, nem tudom teljesen felfogni...
Vagy ezzel is az ijedt embert akarják bemutatni? Emlékszem, amikor kicsi voltam, mindig féltem a sötétben, és oda is szörnyeket képzeltem, ahol nem is voltak. Lehet, hogy az előbb történtek ezt akarták szimbolizálni? És ezért van ilyen világos is itt, hogy belássuk: a sötétben csak fantomszörnyek vannak, akiket a képzeletünk szült?
Ha így van, akkor a dobolás biztosan a szívdobogást, vagy a feszültséget jelképezi...
Esetleg az egészet csak én találtam ki, hogy ezzel is nyugtassam magam.
Megvontam a vállam. Akárhogy is, valahogyan ki kell vinnem a küldetést... Ami mi is? Megráztam a fejemet. Az előbbi sikolyt kéne felkutatnom! És ha találok élő embert, akkor minden bizonnyal választ is. Ezt reméltem.
A lépcsőnél nem szenteltem sok időt a sötét szobára. Ha tényleg szimbolikus az egész épület, akkor az az ismeretlent fogja jelképezni, ami könnyen rejthet halált is... Éppen emiatt felmentem a lépcsőn és találgattam, melyik ajtón is kéne bemennem. De mindenekelőtt...
Odamentem a lovaghoz és megpróbáltam elvenni a lándzsáját. Ha nem sikerült, akkor legalább eldönteni szerettem volna. A horrorfilmekből tanul annyit az ember, hogy az ilyen helyzeteket kikerülje.
- Valaki tud segíteni a küldetésben? - kissé naivan hangozhat, de bíztam abban, hogy más is van itt, aki a küldetésre jelentkezett. Persze nem maradtam tétlen, a két nyitott szobába belestem remélve, hogy találok ott valakit.
A fénylabdát éppen csak a szemem sarkából pillantottam meg, ahogy lefelé száll a földszintre... Én pedig utána. Úgy hittem, ő majd segít lerántani a fátylat erről a rejtélyes küldetésről.

by **Kuradeel** Szer. Júl. 20 2016, 10:42

Felmész az emeletre, megbolygatod a szobrot, de semmi.... egy üres páncélt találsz csak. Kiabálsz is, de csak saját vízhangod kapod válaszként. A két nyitott ajtó a két első ajtó, amibe bemehetnél. A tőled balra lévő egy átlagos hálószoba látszatát kelti, a jobbra lévő viszont egy vöröset túlságosan is szerető wicca boszorkány alvóhelye is lehetne. Illetve ott sok kis fehér pontocska zizeg, mintha élnének.... Megpillantasz egy vörös fénylabdát, ahogy te hívod, és ahogy mész le, még a szemed sarkából láthatod, hogy a wicca szoba mellett ajtó kinyílik. Lassan, mint egy fekete lyukból a sötétség közepén egy ahhoz hasonló fény jelenik meg, mint amit követsz is. Egyetlen "szemével" pedig téged "figyel"....
Az általad követett fénylabdácska lefelé veszi az irányt és a lépcső alá, a bal oldali ajtó kulcslyukán keresztül eltűnik....

by **Kuradeel** Vas. Okt. 23 2016, 18:53

Küldetést lezárom.
Már közel jártál. (Könnyen ki tudsz jutni, rájöhetsz közben)
(9)

Alap jutalmak

Atoru: 135 exp, 150 arany

Ércek és növények

Atoru:
Növénylátás: Tier 2, 182 -> 200
5 Vastag Tövisgyökér 3 Faeno Ág 6 Vörös Gomba 3 Nihil Levél 3 Óriás Pitypang

Receptek

Atoru:
2db Tier 3 Potifőzés/Méregkeverés Recept

Céhes jutik: 75 arany a céhbankba.
68 exp a tagok között szétosztásra kerül.
Kokoro (18) - 17
Ichiji Sou (20) - 17
Atoru (24) - 17
Rikomomo (48) - 17

by **Cardinal** Csüt. Nov. 03 2016, 12:22

Atoru: Vérengző Áldozat Méreg Recept

by Ajánlott tartalom

[Atoru] Megismerni

[Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni

Re: [Atoru] Megismerni