[Taka] Megismerni

by **Kuradeel** Szer. Ápr. 06 2016, 15:20

Résztvevő: Taka
Határidő: legfeljebb egy hét/reag
_________________________________

Az alap szitu adva van. keresed a helyet, ahol a nap süt, de nem világít.

Kérlek írd le, hogy hol találod meg ezt. Legalább is szted. Very Happy

by **Taka** Szer. Ápr. 06 2016, 16:51

- Biztos ne menjek veled? – Egek, erre a kamaszra megint rájött az atyáskodó roham. Jó-jó, én mondtam, hogy néha jól esne másnak a kezét fogni, de ez azért már túlzás! Kell az egyedüllét is, ha jól akarok vadászni.
- Nem-nem~, jól elleszek egyedül is. Hiszen ismersz! – feleltem neki, rákacsintottam, aztán otthagytam a fenébe. Ha úgy vesszük, tényleg vadászni mentem, ám ezúttal más préda után kutattam. „Ahol a Nap süt, de nem világít”, hogy idézzem. Hosszas hümmögés közepette töprengtem el a talányon. Ami azt illette, nem sok hely jöhetett szóba. És… vinnem kéne elemlámpát? Azt mondta, nem világít.
Szóval teljes tanácstalanságomban jártam körbe az első szintet. Már órák óta ezen a butaságon szöszöltem, mire kezdtem egy kicsikét besokallni. Szomjas voltam, pihenni akartam vagy valami mást csinálni, csak ne ezt. Tök unalmas volt ugyanazokat a csapásokat bejárni. Valami újra, valami izgire vágytam, amire azt mondhattam, hogy kaland. Isten bácsi tudja, hogyan, aztán sikerült egy erdő szélén egy jókora szurdokot lelnem. A földes ösvény, amit megjártam, az vitt le az aljába. Nem volt olyan széles, néha-néha a két oldala egymásba hajlottak. A mélyén minden nedvesnek tűnt, mert mellette egy vékonyka folyó csörgedezett. Furcsállóan hunyorogtam arra a részére, hogy a Nap a bal kézre eső részét nem érte. Az árnyékba borult oldal láttára lelkesen felkurjantottam, kezeimet magasba emelve, yumimat majdnem elhajítva. Szaporázott léptekkel, mellig felhúzott térdekkel és vígan lóbált karokkal igyekeztem a szurdok aljába, hogy aztán ott is jól elkiáltsam magamat. Mert… a vízhanggal jókat lehet játszani. Biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon szereti! Ha másért nem is, a többiekre a frászt lehet hozni, hehe~…
- Háló-háló-szúnyogháló~! – kiáltottam el magamat, miután kezeimből tölcsért formáltam. Mókás volt ugyanazt századszorra hallani. Mintha nem lennék egyedül! Ám a humort félretéve, folytattam utamat abban a feltételezett szurdokban, ahol a Nap süt, mégsem világít. Közben meg ugyanazt kurjantottam, hátha meghallja a küldetésadó emberke vagy micsoda és előmászik egy szikla mögül.

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 07 2016, 11:49

Ahogy haladsz egyre beljebb a kis szurdokban, egy komótosan üldögélő fehér hajú, vörös szemű férfi egyént pillantasz meg. Első látásra lehet tudni, hogy npc, a feje fölött hiányzó indiktárból. Rád emeli vörös szemeit, majd egy halovány, mindent tudó mosoly után int, hogy jöjj közelebb, ülj le vele szemben. Maga előtt leterítve póker kártyák fekszenek, úgy látszik ezzel ütötte el az időt, míg rád várt....
- Van két lehetőségem számodra. Válassz! Smile

- hangja nyugodt, semmi mesterkéltséget, vagy takargatnivalót nem mutat. - Ha innen tovább mész egyenesen, akkor a szurdok végénél egy szakadékhoz érsz. Ugorj le, hogy megtaláld amit keresel. Vagy, maradj velem, és én adok neked egy másik küldetést. - Mosolya mögül kivillanó szemfogai igazán megnyerően hathatnak rád.

by **Taka** Csüt. Ápr. 07 2016, 13:08

Mókás volt rájönni, hol kell keresni a helyet, ahol nem süt a Napocska. De tényleg, azt hittem, ki fogok purcanni! Tök uncsi volt, fáradtam, de most már minden jobb lesz. Sokkal-sokkal jobb lesz~… Szóval mentem, mentem… és mentem. Lehet a szint széléig kellett bandukolni, hogyha valamit akarok találni, de lehet, csak pár méterrel odébb. Csak az számított, hogy szimatot fogtam, pedig nem hívtak kutyusnak. Bár tény, voltam olyan butus és nem kértem Jastől egy kis aranyat a jártasságokra, de hát egyszer élünk! A nyomkeresés meg amúgy sem az én érdemem lenne, hanem a buta rendszeré. Még mindig nem tudtam megemészteni, hogy egy japán játék íjnak hívja a yumit. Isten bácsi biztosan sakézott, amikor a jegyzeteibe nem azt írta. A papi is vicces dolgokat tudott mondani és művelni, ha lehajtott egy keveset. „Úgy imádlak, mindjárt megeszlek”, meg éjjel felébresztett, hogy megkérdezze alszok-e már és kérek-e levest. Még a laptopját is odaadta, hadd játszhassak vele. Tehát igen, mókás dolgokat tudott művelni a víznek kinéző itóka, csak én nem ihattam belőle. Azt mondta, nekem túl csípős lenne és hót ziher, hogy nem ízlene. Milyen kár érte!
Dudorászva, térdemet mellig, karjaimat fejig emelve vígan bandukoltam, amíg meg nem láttam azt a furcsa bácsit.
- Nini, egy albínó fickó! Azt hittem, csak állatból lehet olyan. – csodálkoztam rá a jelenésre, aztán jobban megnéztem magamnak. Piros szem, fehér haj és éles fog… na igen, a látszat igen csalóka, úgy bizony. Előbb azt gondoltam, valami vérnyúl keveréknek az emberalakja lehet, de tévedtem. Jobb, ha rákérdezek, még mielőtt teljes tudatlanságomban sikoltozni kezdek. Sikoltozni meg nagyon-nagyon hangosan tudok.
- A bácsi egy vámpír? – kérdeztem meg az npc-től, miután elmondta a maga részét. Miért kérjek egy másikat, ha már elkezdtem az elsőt? Itt az ideje az ismerkedés előtt búcsút inteni a fickótól. – Inkább ugrok egy hasast, ha nem gond. Majd aztán visszajövök később kártyázni, egyedül biztos tök uncsi. Csókolom! – és futottam tovább, mintha semmi dolgom nem lett volna az idegennel. Most komolyan azt hiszi, még az elején feladom? Nagy frászkarikát! Nem tudja, kit szólított le. Mindegy, majd elszórakoztatom, amint visszamegyek érte. Amúgy sem tudom, hogyan kell pókerezni, a papi csak marokkózott velem. Előbb a csodás műugrás, aztán a hamis játszma. Kalandra fel!

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 07 2016, 13:35

A férfi kacsint egyet. - De senkinek ne mond el. Wink

- Majd megnyalja a szája szélét és a választásod láthatóan lelombozza. Annyira nem, hogy marasztalni akarjon, viszont láthatóan nem mosolyog már. - Ahogy akarod. Kellemes sétát.

Leveted magad. Olyan érzés, mintha repülnél! Sokáig, a szél az arcodba csap, te pedig a felhők közül bukkansz fel. Az első ami feltűnik, hogy oriási a köd, a távolból pedig egy fehéres fény töri meg a ködgomolyagot. Te egyenesen egy nagyobb kúria teteje felé közelítesz és bárhogy kapálózol, bizony a padláson landolsz. Oriási csörömpölés a jutalom. Az alattad lévő szobában valami széjjel esne épp, mintha egy ajtót törtek volna be. Vagy csak épphogy? Ki tudja. Életpontjaid háromnegyedét tartod meg viszont csak.
Egyetlen lejáratot látsz és az is lefelé vezet, lévén a padláson tartózkodsz. Itt egy zárt láda van, egy kép, egy bedeszkázott ablak, és ágy... egy kicsi ágy. Gyereknek való.
Amire még felfigyelsz az az ütemes doboló hang, ami lentről jön. Mintha valaki dobolna és csak dobolna és dobolna és dobolna.... soha nem hagyná abba. Soha.

//A küldetés ezen a ponton becsatlakozik a többi szállba Wink

//

by **Taka** Csüt. Ápr. 07 2016, 20:25

Jólvan, okos és értelmes kisfiú vagyok, bár ezt ki ne találná ki? A jelek azt mutatták, hogy a bácsi tényleg mások vérét – ebben a világban pixelét – szívhatta. Tehát tök fárasztó lehetett leülni beszélgetni. Na shebaj, majd eluntatom, hogyha ő is ugyanígy tesz. Tényleg izgat, miképpen játsszák a pókert. Hátha sikerül olyan arcot szereznem… pókerarcot, hehe.
- Repülök, mint a sasmadár, yipíí~! – Pontosabban zuhantam, mint a sasmadár, de nem gond. Azok is ezt csinálták, akik nem akartak többet játszani, szóval átrepültek a kijáraton. Én mondjuk nem azért röpködtem, mert ki szerettem volna szállni, hanem annál mókásabb dologra készültem. Tehát fogtam magamat, egyik kezemet jól előrenyújtottam, a másikat mellig behúztam, s mint a Superman, úgy száguldoztam egyre lefelé. Tökre olyan volt, akár egy szuperhős képregényben. Belezuhantam a sűrű ködviharba és egy csatakiáltással adtam hangot lelkesedésemnek. Az örvendezett kiabálás azonban lepett sikoltásba váltott át, amikor egy fehér fényfátyol vakított el.
- Valaki kapcsolja már le a lámpát! – kiáltottam fel panaszosan, mikor már azt hittem, tényleg kiégeti a szememet. – Jajj, nem akarok oda…! – Már késő volt. Valami piszkos vityillónak a tetejébe zuhantam. Nagynak tűnt, de nem látszott kastélynak. Egyszerűen túl ijesztő és szutykos volt, hogy az legyen. Tehát hiába a menő Supermanes beállás, ha az előre megtervezett hasas ugrásból egy segges lett. BUMM! A padlás padlózatába ragadt popsival érkeztem meg abba a koszos villába vagy micsodába. Jó sokat köhögtem, de hiába vártam, hogy valaki „kuc-kuc”-ot mondjon a bajomra. Lassacskán magamhoz tértem a becsapódástól és miután kiszabadítottam magamat a padlózatból, körbenéztem a szobában.
- Itt nem nagyon akarják mutogatni a gyereküket. Biztos olyan neveletlen… – vontam le a következtetést a bedeszkázott ablak és a rácsos ágy láttán. Fejemet a lentről érkező dübörgésre kaptam fel. Talán nem az őserdő hőse vagy valaki itt gyakorol a legközelebbi koncertjére? Szóval azért, hogy megtudhassam, ki az… inkább megindultam a kép felé. Mert miért menjek el úgy, hogy nem vetettem pillantást arra a pingálmányra?

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 07 2016, 21:53

a kép:

Az ajtó mögötted kinyílik és a zaj hangosabbá válik.

by **Taka** Pént. Ápr. 08 2016, 10:46

- Mi a kénköves zimankó ez? – Komolyan mondom, nem értettem, mi van a képen és igazából azt sem, miért volt ilyen ronda. – Kinek az ötlete volt ilyesmit egy gyerekszobába rakni? – Szememet gyanakodva forgattam meg. Az illetőnek biztosan elege lett a fiából vagy a lányából, úgyhogy inkább biztosra akart menni. Egy életre elvette a kedvét a komiszkodástól, hogy ezt a borzadályt berakta ide. Na meg eleve a padlásra is csak ritkán költöztettek fel kölyköket, mert a por ártott nekik. Sokat kellett amiatt kuckuccolniuk és megbetegednek tőle.
Nemtörődöm vállrándítással léptem el a förmedvénytől. Meglepetten vettem észre, hogy az ajtó kitárult mögöttem, az őserdő hőse zaj pedig egyre hangosabbá vált. A világért sem féltem, inkább pillanatról pillanatra izgatottabbá tett ez az egész játék. Átléptem a popóm által hagyott krátert és kíváncsian hajtottam egy kicsikét előrébb a fejemet. Ettől függetlenül rossz vicc volt ijesztgetéssel próbálni – főleg mert nem én lehettem a kivitelezője! Tehát kellett valami, amitől egészen biztosan elvehetem a kedvét a butaságtól.
– Tudok focizni! Keményeket rúgok ám! – És veheti komoly fenyegetésnek, mert még a yumit is kézben tartottam, ha a hülye tréfa balul sülne el. Így kell a vadászból üldözöttet, a prédából vezért faragni, úgy bizony!

by **Kuradeel** Pént. Ápr. 08 2016, 11:00

Egy égő fáklya közeledik feléd.

by **Taka** Hétf. Ápr. 11 2016, 14:04

Most jön valaki vagy nem? Inkább valami: egy tűzoszlop. Nem természetes, ha a tűz közeledik felém, szóval volt okom az aggodalomra. Nincs túl sok kedvem úgy kiesni a játékból, hogy a piros virág hozzámér, megéget, de nem érzek semmit. Mert… miért pont egy buta fáklya ejtene ki engem? Egyáltalán nem lenne sok értelme!
Szóval inkább ugyanúgy vártam és alaposabban megfigyeltem, mik a tényleges szándékai. Lehet, hogy barátságos tűz, de lehet, hogy nem az. Shebaj, ha szét tudom lőni a tartót, bár akkor meg ez a koszfészek bánja – na meg a tulajdonosa. Szóval a lényeg a lényeg: nagy-nagy kíváncsisággal szemléltem a felém közeledő piros virágot.

by **Kuradeel** Hétf. Ápr. 11 2016, 20:59

//Báránykám, ha az előző nem is, ez a csodálatos poszt biztos megiihlet majd annyira, hogy 400 szót is tudj róla írni x) //

A fáklya látszólag teljesen figyelmen kívül hagy téged. Ellebeg az ablakig és kisvártatva, mintha a fáklyának akarata lenne, és azzal dolgokat tudna mozgatni a deszkák kezdenek lehullani. Egyik a másik után. A fáklya pedig rezzenéstelenül áll egy helyben. Olyan, mint nézné születendő művét. Ahogy az összes deszkadarab lehullott, ugyanaz a fehéres szürkés fény szűrődik be a helyiségbe, mint amit a magasból láttál. De nem olyan vakító legalább. Azért egyfajta harmadik típusú találkozások hatást ad a helynek. A fáklya azonban mit sem törődve ezzel, tovább megy, egészen a ládáig és megdől! Függőlegesből Vízszintes lesz, mintha épp azon morfondírozna, hogy felgyújtsa e vagy sem.... aztán éles sivítás, egy árny vetődik az ablakra, vörös foltok valaminek az arca irányából és pixelek. Az árny elpixeleződik. A dob lentről elhall, a fáklya fénye megremeg, aztán minden sötétségbe borul.
Te pedig ezzel találod szembe magad...

Ez:

//Hint a feje felett vörös indikátor lebeg, úgy hogy lehet, hogy futhatsz xP
Túl közel van ahhoz, hogy lőni tudjál. Egésszen pontosan az arcodra liheg x)

Ahogy leérsz, itt találod magad
Emelet
Minden Sötét, kivéve egy fáklya pislákolása az szobor mellől.
Te a (képen) közeli indás ajtóból rohansz ki, ami nyitva volt már. Tőled jobbra három, és balra is három ajtó. Balról egy sincs nyitva, jkobbról a két szélső igen és azok sima szobák. Lent mély sötétség, hangos dobszó ( amit fent is hallottál halkabban) és kétfelé ágazó folyosó van, ami hosszú, és a lépcső alatt is van két ajtó, illetve a folyosókon is vannak ajtók. //

by **Taka** Hétf. Ápr. 11 2016, 22:12

Elégedett öröm lett rajtam úrrá, miután már szemtanúja a fáklyatűz barátságos – vagy éppen modortalan – szándékának. Magas ívből kaksizott arra, hogy most én féltem tőle vagy sem. Jó-jó, ez felért egy szerelmi vallomással, de egyrészt nem voltam szerelmes, másrészt meg nem is féltem. Ez biztos valami üdvözlési szándék volt a koszfészek koronázatlan királyától. Nyilván ilyen szutykos vityillónak az urát nem fogom babérkoszorúval megjutalmazni. A mami mindig rendet várt el tőlem, szóval ha tehettem, a játékaimat mindig élire elraktam. Az meg már más kérdés, hogyha a többit ágy alá raktam, a maminak rossz volt a dereka és nem tudta leellenőrizni. Nem lettem kópénak nevezve, mert nem raktam pedáns rendet, de lényegében megtettem, amit kért. Más meg nem igazán számított, ugye? Bár… így visszagondolva talán – mondom TALÁN – gonosz dolog volt tőlem kihasználnom a mami gyengeségét. Ő csak jót akart nekem, nem szerette volna, hogy a porba fulladjak. Az meg még rosszabb, mert akkor soha többet nem játszhatnék. Mindegy is, olyan fárasztó erre gondolni, előttem még ki tudja, mennyi szutyok vár rám a várban. A béna szójátékot félretéve túl szerettem volna esni a kalandon, hogy egy kicsikét barátságosabb helyen folytathassam a beszélgetést és – lehetőleg – Jasonnel. Már kezdtem bánni, amiért nem rángattam őt magammal. Biztosan öt másodpercenként megkérdezné, nem esett-e bajom. Az mondjuk igaz, tényleg nem volt túl jó seggel beleesni a padlás padlózatába. Azt hittem, annál jobban be fogok szorulni és a játék hátralévő részét ott kellett volna eltöltenem. Nem lett volna túl érdekfeszítő és a legjobb yumimat teszem rá (bár a kezdőn kívül nincs egy sem, de a kutyát nem érdekli), hogy megkeresem a panaszkönyv felelőst.
Oké, a deszkaeső váratlanul ért, de nem volt olyan meglepő, mint amikor a barátságos fáklya belebegett a szobába. Megint az az idegesítő világító torony lámpafény szűrődött be, de nem égette ki a szememet. Azért sem hagytam, hogy kiégjen, ennél aztán szívósabb voltam, háh! A misem törődő piros virág meg megy a saját feje – vagy lángja – után, aztán átmegy vízszintesbe. Szóval dióhéjban csuda érdekes dolgok kerekednek itten. Valaki lekapcsolta a villanyt, aztán az a valaki – mert biztos ő volt az – rám akart mászni. Nem félelemből, inkább csak ösztönösen meglendítettem a yumimat, hogy jól kupán vágjam vele. Ha elalélt vagy elesett, vagy bármi hasonló történik, egy gyors bocsánatkéréssel elhúztam a csíkot, ha nem, csodálkozva vetek rá egy röpke pillantást.
- Tessék letörölni aztat a szájáról, maszatosnak tetszik lenni. És ne lihegjen a nyakamba, nem túl illedelmes dolog. – Oké, ez az izé döbbenetesen nézett ki, de nem tudtam okot találni rá. Szóval emiatt nem ijedtem meg annyira, mint amennyire kellett volna. A következmény meg nem változott: otthagytam a fenébe azt a szobát, mert már untatott. Elmentem felfedezni a vityilló többi részét. Megnéztem a felsorakozó ajtókat, melyek lehettek nyitva meg csukva és választottam: a két szélső közül a kézre esőbbet választottam. A yumit továbbra is a kezem ügyében tartottam, hátha még egy nénit kell kupán vágni.

Egy mondatból nem tudok többet produkálni, sajnálom. A rizsázás egyrészt nem az én műfajom, másrészt egy kilencéves gyerekkaraktertől nem telik ki, túl ooc. Az része meg nem izgat, hogy kevesebb jutalmat kapok, nem amiatt játszok. ^^

by **Kuradeel** Kedd Ápr. 12 2016, 11:08

nyehe, de azért meg vagy dicsérve, szépen teljesítetted a 400 körüli szót. You have unlocked an achievement: Writer.

Két dolog. Nem voltál elég gyors, vagy nem kezdtél rögtön futásba, miután láttad hogy a taszításod nem sokat ért vele szemben, egyik hosszú karmos kezével feléd csapott és le is vett 5 egész hpt tőled. Az amit elsőre megfigyelhetsz, hogy nem fájt. Jó, a saoban vagy, a törvényei nem borultak fel. Pixelek szálltak ki a sebedből ez is rendjén van, azonban le van animálva a ruhaszakadás is! és piros vér szerű folyadék folyt le a felkarodra a "sebből".
Egy pillanatra a karmolás után homályos lesz a "kép" amit látsz, és lelassulsz, de utána újra tiéd az irányítás.
Mögüled ugyanazt a velőt rázó sikolyt hallhatod, mint mielőtt a lény felbukkant volna.
A "kézre eső" (ami a tőled balra lévő volt) szobában semmi különös nincs, egy nagy ágy, egy üres éjjeli szekrénnyel, és egy nagy, békebeli ruhás szekrénnyel, benne hosszú női egyberuhákkal.
Amikor pedig kifelé indulnál a veled szembeni ajtó magától kinyílt. Vörösen izzó fény szűrődik ki belőle. A doboló hang pedig szüntelenül adja tovább az "aláfestő zenét".

by **Taka** Szer. Ápr. 13 2016, 16:50

A néni ütésálló volt, de én nem – vagyis inkább karomálló. Tényleg meglepett, hogy a rondaság hozzám tudott érni, bár a bibis rész nem fájt. Ösztönösen ugrottam hátrébb, miután csúnyát művelt velem és magamhoz tértem, végül inkább otthagytam a fenébe. Út közben kezemet a pixel borította nyílásra tettem. Igaz, a darabkák szétfoszlottak, de a ruhám is. Ráadásul azt ugyanaz a gusztustalan piros máz koszolta össze. Furcsállva szemléltem, miközben igyekeztem magyarázatot találni rá. Amikor kint a bicikliről leestem, ugyanúgy piros bibis lett a térdem. A mami mindig gyógy puszit adott, még mielőtt leragaszthatta volna. Azt mondta, hogy vérnek hívják és fontos, hogy bennem maradjon. Olyan fontos, minthogy egyek, igyak, aludjak. Kellemetlen emlékére ajkaimat összepréselve sütöttem le egy pillanatra tekintetemet.
- A mamit akarom... – vágyakozva motyogtam. Nem sírdogáltam rajta, de hiányzott. Kezdett bosszantani, hogy senki sem volt a koszfészekben, csak én meg az a gonosz banya. Miután bántott, gyors pillantást vetettem az életemre. Egy seggessel és egy kellemetlen találkozással az életpontjaim felét elveszítettem. Itt valószínűleg nem gondoltak a kisebbekre, mert akkor legalább kipárnázhatták volna az emeletet vagy nem raktak volna be ilyen ocsmány nyanyákat. Most tényleg… az isten bácsi ilyen lüke lenne? A lényeg a lényeg: hogyha megint bántanának, haza kell mennem. Azt hiszem, kezdtem rájönni, milyen buta ötlet volt egyedül nekivágni ennek a kalandnak.
Miután sikerült egy kicsikét felocsúdnom a harmadik típusú találkozásból, az első szobát nyugodt szívvel hátra hagyhattam. A női lakosztály csak és kizárólag a nőké, egy fiúnak vagy egy férfinak semmi keresnivalója sincs ott. Vállamat nemtörődöm módon megvontam, aztán kitévedtem onnét. Furcsállva döntöttem oldalra fejemet, miután az egyik csukott ajtó kitárult. Vörös lámpa égett, bár arra nem vettem volna mérget, hogy ott valaki éppen napozott. A piros szín sosem jelentett jót: elég volt csak ránéznem a karomra vagy a veszett nénire. Nem bizony, hogyha olyan fontos lenne, akkor egy következő nyitás után nem fog becsukódni. Lassan, de biztosan alapon léptem a veszélytelennek tűnő női szobával szomszédos ajtóhoz, s kinyitottam. Azért a yumira előtte egy nyilat húztam és úgy kukucskáltam be.

by **Kuradeel** Csüt. Ápr. 14 2016, 14:24

A melletted lévő ajtó zárva van. Kulcsra zárva, és ha úgy döntenél, hogy megrángatod a zárat hátha elenged, valahonnan bentről éles sikolyt hallhatsz. - Neeerrhhh, Eressz el! - Mellette egy olyan szoba van, aminek a közepén egy íróasztal, rajta a plafonról lezuhant, összetörött csillár darabkái. Nem pixeleződtek el. A falon egy szemüveges fiú képe, tekintetével pedig téged néz. Bárhová lépsz, követi a mozgásod.
Van egy nagy vörös faliszőnyeg, de hiába kutatnál át bármit is, nincs semmi elvihető, vagy értékes dolog. Szembe az ajtóval a szobában egy nagy ablak van. Erkélyablak, de sajnos csukva, Nem tudod kinyitni. Viszont láthatod ugyanazt a túlvilági fehér fényt, és a ködbe borult erdőt. Ha kinézel, mintha egy árnyalak suhant volna el a közeli temető felé... jah nem mondtam. Sírokat is kivehetsz de csak as sziluettjeit. Természetesen.
Az imént kinyílt szoba ajtaja ugyanúgy tárva nyitva áll előtted. Mellette két ajtó, nem tudni hogy zárva vagy csak becsukva vannak. Persze ahhoz hogy megtudd, el kell menned a vörös fény előtt.
Középen lépcső vezet lefelé. Vélhetőleg a hang irányába. De ha nincs fáklyád csak sűrű sötétséget látsz semmi többet.

by **Taka** Hétf. Ápr. 18 2016, 23:02

Nagyon, de nagyon fura: úgy tűnt, mintha az a szoba nyitva lett volna. Rácsodálkozóan pislogtam és egy kérdőre vont „heh”-t hallattam. A yumimat és az idegen hagyott nyilat addig leeresztem, míg két kézzel rá nem markoltam a kilincsre, s megpróbáltam erőből kinyitni. Hiába, a kicsi íjászt nem falrombolónak teremtették. Még az Isten bácsi is figyelt erre. Ettől függetlenül „csak azért is megcsinálom”-alapon feszegettem, hátha valami csoda folytán kitárul. Természetesen sikertelen próbálkozásnak ígérkezett. Unottan legyintettem és már fordultam is volna, de a tagadást kiáltó hangot elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy füleljek. Ha még hallottam valamit, ha nem, fél-egy percen belül ott sem voltam. Nyilván azért zárták be, mert nem akarták, hogy zavarjam őket – vagy ha egyedül volt, akkor csak őt. Persze biztosan valaki valakinek címezte a szabadságáért esedező üzenetet. Vagy talán az is lehet, amiatt kiáltott fel, mert megragadtam a kilincset. Beszélő kilincsek, gusztáló képek, gonosz nénik – kezdett ez az egész nagyon bizarr lenni. Miután a következő nyitható szobába bekukucskáltam, nem kellett különösebben kutakodnom: a freskó tekintetével a mozgásomat követte. Játékból hol jobbra, hol balra léptem és tényleg engem nézett. Ráöltöttem nyelvemet, hátha elmegy tőle a kedve, de nem. Inkább otthagytam az ügyeletes Harry Pottert, hadd nézzen valami mást.
Nem tetszett a faliszőnyeg, mert vörös volt. Bántó, erőszakos szín. Mindig arra szörnyetegre emlékeztetett, ami az ágyam alatt bujkált. Mindig este jött elő és akkor tört rám, amikor nagyon rosszul aludtam. Csak és kizárólag bántani akart, az éltette. Az emlék gondolatára keserűen húztam számat, aztán gyorsan elfordultam tőle. Kinéztem az ablakon, miután meggyőződtem arról, hogy az erkélyre kijutáshoz nem nyílik lehetőség. Egy jó darabig néztem a kerti temetőt (kinek van ilyen beteges képzelete, hogy egy temetőt nyit a kertjében?), hátha vonyít a farkas. Az ilyen helyeken tuti fix üvöltenek. A meggyőződést követően elléptem az ablaktól, egy idő után uncsi volt a bagólesőmet a holt földre vetni. Az onnan beáradó elemlámpa fény nem vakított el, de már kezdett nagyon idegesíteni, hogy azt akarta. Itt még az is bántani szeretett volna.
Miután elhagytam a szobát, kénytelen voltam a vörös ragyogásos felé kukkantanom. Imént leengedett yumimra újból határozottan húztam fel a nyílvesszőmet, s lassan, óvatosan lépkedtem a bejárat felé. Ha jött valami, azt kész voltam fejbe puffantani.
- Nem akarok, de mégis muszáj... – mondtam, hangos következtetésre jutván. Muszáj volt odamennem. Talán még ez a Rém rom is ezt akarta.

by **Kuradeel** Pént. Ápr. 22 2016, 12:05

Lentről hangok szűrődnek fel. Az ajtó kinyílik. Nagy vaskapu. Nehézkesen adja meg magát valami ismeretlen erőnek. Aztán szinte azonnal döngve bezárul.
- te adtad fel a hirdetést? -
Kacagás a válasz. Olyan fülsértő féle, amit hallva az ember legszívesebben befogná a fülét. A hang viszont mintha nem így érzékelné, tovább beszél. - Mellesleg. - Csönd áll be, a doboló ricsaj kivételével.
- Itt lakom! -
Ez egyetlen ember hangja volt, vagy többé?
- Gyere! - Nevetés.
- hát persze, hogy megnézem mi az. - Nem hallod ki Blue hangját belőle, sőt mintha nem is emberek beszélgetnének, olyan érzésed támad.
A vörös szobába lépve azonban mindez megszűnik. Akkor is ha tárva nyitva hagytad az ajtót. Mintha ebben a helyben lenne valami ami megfogja a hangokat. Élettelen üresség vesz körül. Halálos csend.
Amit látsz, az egy ágy, falfirkák, gyertyák, amik vörösen égnek, de még van ott szekrény is. Nézz körbe. A gyertyák elvihetőek. Hiszen nincs nálad semmi, ami fényt adna, lent pedig vaksötét van.

// Ha képet adok, akkor arról is lehet tájékozódni, és onna felszedni/megnézni dolgokat. Smile

//

by **Taka** Csüt. Ápr. 28 2016, 15:26

Nem igazán akartam tudni, mik fecsegnek lent az elsőn, de az volt a benyomásom, hogy állatkák lehettek. Hiszen amik nem emberek, azok vagy állatok, vagy szörnyek. Szörnyeket meg nem akartam elképzelni, szóval maradtam a fenevadaknál – ijesztő, le nem teríthető fenevadaknál. Egy ilyen játékban létezhetnek beszélő állatkák, szóval miért ne?
A felismerésen túljutva nem adtam több időt ennek a rejtélynek, untatott. Hadd beszélgessenek, még nekik is szükségük lehet a társaságra. Ismét rám tört a bűntudat, amiért nem hoztam magammal Jasont. Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha nem egyedül vágtam volna a rémesen szutykos vityilló meghódításának. A vértől átázott, rongyos ruhámra pillantottam, s hosszúra nyújtott sóhajt hallattam. Nem féltem ugyan, de valami baljós előérzett lett rajtam úrrá. Kicsit sem szívleltem a helyzetemet, habár a kíváncsiskodás jobb volt a pániknál vagy a kétségbeesésnél. Tilos volt azt a hibát elkövetnem, hogy hanyatt homlok kihátrálok a feladatból, de ha a játékom veszélybe kerül, nem árt óvatosnak lenni. Miután sikerült a probléma nem létezését elhitetnem magammal, megkönnyebbült mosoly ívelt át arcomon. Egy rövid lefékezést követően beléptem a vörös fényes szobába. Rácsodálkozva pislogtam, hogy mindenütt valami furcsaság lógott.
- Ez mi ez? – kérdeztem, a piros pókháló hadára vetvén egy röpke pillantást. Talán az imént említett nyolclábú kamrájába csöppenhettem. Megvető undor ült ki tekintetemre, amikor az ágyneműn gilisztadarabkák milliójával nézhettem szembe. Szememmel körbepásztáztam a kéjlakot, aztán egy elhatározott biccentést követően úgy döntöttem, jobban feltérképezem a területet. Először az éjjeli szekrényeket nyitogattam fel, természetesen óvatosan. A yumi még mindig a kezem ügyében volt, nehogy valami óriás csótány vagy hangyaember a maradék pixelemet is kiszívja belőlem. Ezt követően a szekrényt vizsgáltam meg, hasonló elővigyázatossággal, majd a gilisztás ágy alá kukkantottam, van-e ott valami. Dolgom végeztével letéptem egy gyertyát a viaszforradásról, s tekintetemmel továbbvizsgáltam a szobát, találok-e ajtót.

by **Kuradeel** Csüt. Május 05 2016, 10:57

A csend akkor is körülvesz, amikor a kukacos szekrényeket nyitogatod. A legtöbben képek vannak fehér ruhás, fehér hajú, vörös szemű lányról, a ruhák között elbújtatva. Tessék, őróla. Teljesen átlagosnak tűnik mi? Bár a környezet amiben találod, és a fényképek széleinek megpörkölődése , illetve a kukacok álltak lyukassá nyűvése nem ezt láttatja veled. Na meg hát egy albínó kislányról van szó.... o.O
A kukacok mindenütt ott vannak. Ahogy nyitsz egy szekrény ajtót vagy fiókot tonnaszámra hullanak ki, rá a ruhádra, felszerelésedre meg a kezedre. Ott tekergőznek rajtad, de nem sebeznek, csak... undorítóak... azt hiszem erre lehet ezt mondani.
Azt kell még tudnod, hogy szinte az akcióddal együtt kezd el "életre kelni" a szoba. Mintha ő is a számodra nyitna ki dolgokat. Hol egy szekrényajtót, hol egy fiókot.
Aztán hogy hogy nem egy nagy vörös üvegcsére lelhetsz az egyik kukactól terhes fiókban,kipárnázva természetesen ugyanolyan élénkpiros anyaggal. Az a tipikus mmobeli kristályszerűen fújt üvegről van szó, mint valami női parfüm, csak hogy erre az van írva, ha rákeresel, hogy "Nagy potion" 20 életet tölt vissza. Neked mennyi is maradt?
Sajnos észreveszed azt is, hogy a lében belül is "úszkálnak" valamik... amik feltehetően fehérek és élnek és gusztustalanok.

by **Taka** Hétf. Május 09 2016, 13:01

Mindenkinek kellett a csend, de ez már nagyon aggasztó volt. Szép, minden nyugis, aztán a nyakadba mászik egy paradicsomos szájú nyanya és mindenhol összeken. Mondjuk nem akkora nagy gond, a játékokban sosem volt szükség mosógépre, mert a ruhák magukat tisztogatták. A képeket megnézegettem: úgy tűnik, a vámpír bácsinak léteztek rokonai, mert a lány hasonlított rá. Szép volt meg minden, de a vérszopókkal sosem szabadott barátkozni. Maximum csak akkor, hogyha már én is az lettem volna, viszont kész kabaré lenne. Denevérré változni meg mások vérét szívni egyszerre nem működik. A vérszívás igen, ha Jasont látástól vakulásig piszkálom a kérdéseimmel.
Kukacok – kukacok mindenütt. Már volt dolgom férgekkel, amikor a földet játékból feltúrtam. Habár a földi giliszták szebb színűek meg aranyosabbak voltak, a légylárvák valamelyest hasonlítottak azokra. Megpróbáltam a helyükre azokat elképzelni, miután rám ragaszkodtak. Kedvesek, biztosan más barátokra pályáztak, de én nem kértem belőlük. Undorral az arcomon sepertem le magamról az ocsmányságokat. Azt hiszem, elég volt annak a nyomát elviselnem, amivel a nyálas néni megjutalmazott. Legalább a visszataszító, vérvörös szoba lett olyan kedves magától kitárni a szekrényeit meg hasonlóit, szóval nem magamnak okoztam a féregesőzést. Jól nevelt szoba lehetett, nem akarta, hogy bűntudatban szenvedjek. Egy kicsit megmosolyogtatott, miközben elvonhatatlanul kutakodtam, hátha találok valamit, ami a kaland végéhez juttathatott. Miután két ujjam közé vettem az üvegcsét, újból mély undor fogott el, a kukacok láttán. Hiba volt akkora a fantáziám, a féreg az féreg volt. Szerencsére itt nem igazán lehetett hányni. Elolvastam hozzá a leírást, majd jól belegondolva az életcsíkomra sandítottam.
- A bosszúm még egyszer utol fog érni, meglásd! – A szobának szántam a játékos fenyegetőzést, miután lecsavartam a fiola tetején lévő dugót. Általában amire ráírnak valamit, az úgy is szokott lenni, szóval miért is ne innám meg? Nagyon hosszú, nagyon tartalmas életem során még a hangyákat is lenyaltam a fáról, meg sarat is nyeltem. A férges szörpi valószínűleg nem lehetett rosszabb. Szóval nagyokat kortyoltam belőle és igyekeztem megfeledni a benne lévő kukacokról.

by **Kuradeel** Szer. Május 11 2016, 11:09

Kaptál 20 hp-t ez azt jelenti hogy maxon van az életed. Az viszont nem biztos, hogy ízlett is a rágós itóka. Surprised

nah de akkor. Ezzel együtt rád csapódott az ajtó, kukacok estek le a plafonról, és megnyílt a föld... jah nem. Rolling Eyes

Az ágy mögött egy szél járta nyílás jelent meg, hideg és nyirkos, de máshova nem mehetsz. x)

by **Taka** Csüt. Május 19 2016, 11:36

Egy dolgot mondok, és csakis egyet: fúj, fúj, fúj! Azt láttam, hogy a kukacos szörpi nem volt mérgező, nem jelent meg furcsa jel az életcsíkom alatt. Ez jó jel, de ilyen áron mentettem a saját bőrömet? Ennél már csak a mami gyömbéres köptetője volt rosszabb. Utálok minden ragacsos, édes, szirupos dolgot, ami létezik e széles, kerek világon – még Aincradban is! Az a szerencse, hogy itt nem lehet megbetegedni. A világ végével lett volna egyenlő, ha Jason fogná magát, és letuszkolná azt a ragacsos maszlagot a torkomon, ha egy kicsikét meghűlnék.
A mérgezést jelző kis piktogram nem volt ott a sarokban, ami jó jel. Az életem kezdett visszagördülni, míg el nem érte a maximumot. Amennyit csak tudtam, kiköpködtem a bájitalból. Egyszerűen pocsék volt – még így, befogott orral is. Utána is érezhettem a visszataszító bukélyt a számban, ami egy kicsit sem könnyített a körülményeken. Csámcsogtam egy picikét, hátha a nyálam elmulasztja azt a borzasztó ízt, de hát kevés sikerrel. Számat jobb kézfejemmel undorodva töröltem végig. Ezt a szörnyűséget, ezt a megpróbáltatást senkinek sem kívántam – még az ellenségeimnek sem, már ha lettek volna ellenségeim!
Felkészülten kaptam a fejemet a becsapódott ajtó irányába. Felkészültem a kukacesőre – ha jött – és a szoba egyik sarkába húzódtam be, hogy minél kevesebb zúdulhasson a nyakamba. Azokat is letöröltem – már ha voltak –, s tekintetemet az ágynál lévő megjelenő vájatra emeltem. Már meg sem lepődtem azon, hogy mik történtek ebben a szutykos vityillóban. Inkább csak kíváncsiságból döntöttem előrébb fejemet, homlokomat kérdően ráncolva. Óvatosan, lábujjhegyen lépkedve közelítettem meg az új átjárót. Kicsi voltam, úgyhogy biztos nem lett volna nehéz átpréselnem magamat a szűk helyen, hogy átjuthassak a vájaton. Inkább óvakodásra törekedtem, úgyhogy eleinte megpróbáltam feltérképezni a helyzetet, nehogy újabb kukacok meg nyáladzó, lihegő nénik zsibbadjanak rám. Ide-oda billentett fejjel próbáltam belátni a vájatba. Miután meggyőződtem a látottakról – vagy nem látottakról – lassan, óvakodva préselődtem át az ágy miatti szűk helyen, hogy bejuthassak. Bár tény, egy olyan helynek tűnt, ahova nem kellett volna betennem a lábamat…

by **Kuradeel** Hétf. Május 30 2016, 10:46

Sokáig kellett kúsznod a keskeny járatban mire kiértél egy nagyobb helyre, ahol felállni ugyan nem, de felülni, lekucorodni a közeli szalmazsákra le tudtál. Alvó helynek tűnt. Már ha ebben a helyzetben el tudsz aludni.
Mellette ugyanis egy bűvölő vagy idéző kör terült el, a széleken égő gyertyákkal. Már messziről láthattad a jellegzetes vörös fényüket.
Egy kis nyílást pillanthatsz még meg. Lefelé.
Valami mintha himbálózna, de nem látod mi.
Egy szobának néz ki máskülönben. Bútor, mintha egy nagy francia ágy lenne baldahinnal. Egy plüssmaci. És az ajtó résnyire nyitva.
Süvít a szél, mintha valaki visítana....

by **Taka** Kedd Május 31 2016, 10:55

Indulásnál még egy kicsikét bizonytalan voltam. Na nem mintha féltem volna meg hasonlók, de eddig nem sok barátságos lénnyel találkoztam. Ha meg nem lénnyel, akkor bútorral, végül is egy kutya. Mindegyik az életpontjaimból akart lefaragni, onnantól fogva nem számított, mi élő, mi nem élő. Nyeltem egyet, majd szabad kezemmel a vájat széléhez nyúltam. Ujjaimat végigfuttattam az enyhén barázdás felületen. Ki tudja, hátha egy rövid idő után kések meg mindenféle rossz szerszám ugrik ki a fúgák közül. Meg kellett bizonyosodni arról, mi biztonságos, s mi nem az. Szememet lehunyva, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miután az alagútvájat barátságosnak tűnt. Ennek tudatában egy mosoly szelte át arcomat, mert végül is találtam valamit, ami nem feltétlen akart velem kikezdeni. Nagy levegőt véve behúztam hasamat, hogy könnyebben átférhessek a szűkös helyen és bevethessem magamat az üregbe. Nem igazán voltam oda a sötét helyekért, úgyhogy arra a pár percre azt képzeltem, hogy a játszótéri, fedett csúszdán másztam fel. Általában az lett a vége, hogy egy másik gyerek épp akkor csúszott le és aztán együtt kötöttünk ki a homokban. Igaz, szidtak, mint a bokrot, de a velem egykorúakkal csak nevettünk a dolgon. Végül is kinek lett belőle baja? Egyikünk sem bőgött, éppen ellenkezőleg. Arra a néhány percre úgy éreztem, voltak jó barátaim – pajtások, akikkel szabad piszkálódni, nem sértődnek meg és számíthatsz rájuk.
Mire egy kicsit a múltban ragadhattam volna, vörös fény szűrődött be a vájatba. Ráeszméltem, hogy nem sokára kint voltam, így gondolataimat kénytelen voltam félretenni későbbre. Ahogyan kezeimmel utoljára toltam el magamat a földtől, egy kazalban kötöttem ki. Kellemes landolás volt, bár nem olyan kalandos, mint mondjuk pár száz métert esni, aztán egy trambulinra érkezni. Beteltem a puha megállással, miközben rá akartam jönni, mitől nem tudtam felállni. Kezeimet felemelve próbáltam a félhomályban tapogatózni, vajon a szoba kicsi vagy… észre sem vettem és csak iszonyat fáradt voltam? Ásítottam egy nagyot, de nem akartam lefeküdni aludni. Nem ez a „csak még egy kicsit, mami” érzés lett rajtam úrrá, hanem inkább az óvatosság. Ilyen helyen nem feltétlen kellett volna elszundiznom. Egy rövid, éber pihenő viszont jól jött, a vityillóban történtek után. Szóval arra az öt-tíz percre leheveredtem, hason feküdve, államat jobb alkaromon támasztottam meg. Kutyamód elfeküdve egyik szememet nyitva, a másikat csukva tartottam. Ragaszkodtam a kimért időhöz, amit gondolatban másodperces pontossággal – na jó, két másodpercessel – számolgattam. Miután elég volt a lazításból, már a fél alvásban is figyelt oltárra fordítottam kellő figyelmet. Hogyha akadt rá mód, feltápászkodtam, ha nem, tovakúsztam. Óvakodtam, nehogy bekerüljek a kör közepébe. Ki tudja, miféle okkult, lihegő nyanya találna meg, akinek a fiatalságomra fájna a nem létező foga! Annak tudatában, hogy a gyerekkoromat a vénlánytól féltettem, megkerültem a síkidomot. Nem érdekelt a nyílás, elég nyílást láttam már és egyen átmentem. Biztosan nem volt olyan fontos, mint az ágysátor vagy a maci. A látványra maradni akartam, de tudtam, hogy ebben a koszfészekben még a plüss is rosszat akarna nekem. Túl feltűnő és egyértelmű, úgyhogy kísértésemet leküzdve az ajtó felé vettem utamat. Oda is csak óvatosan, lopakodva tudtam lépni – vagy momentán csúszni –, a belső hang azt mondta, legyek elővigyázatos. Félszemmel kikukucskáltam, a másikkal már nem mertem. Fegyveremre olyan erősen markoltam rá, hogy szerintem még holtan se tudták volna kitépni Kung-fu szorításomból. De… itt ugyebár nincsenek halottak.

by **Kuradeel** Kedd Május 31 2016, 14:10

Úgy látszik a nyílás lefelé nem érdekel a himbálódzó valamivel a közepén. Ellenben a kis ajtócska, ami résnyire van nyitva az annál inkább.
Kilépve az ajtón azt veszed észre, hogy beléptél egy sötét helyre. Ha előre tolod a kezed vagy valamilyen módon előre dőlsz újabb ajtó nyílik ki, te pedig egy szekrényből lépsz elő. Egy fura hajas babával egyetemben ami rád borul ><
Mindazonáltal ínycsiklandó (kukacmentes) frissen sült étkekkel roskadozva az asztalon konyhába kerültél.
Két ajtaja van a szobának. Az egyikre ráírva vörössel, hogy "Tűnj innen". A másik csupa vér.
Az asztalon azonban nincs vér, patyolat tiszta, akár lakmározhatnál is. ^^
Van konyha szekrény, lent fent, székek, tányérok, mindenféle. Írd le nekem mit nézel meg.

by Ajánlott tartalom

[Taka] Megismerni

[Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni

Re: [Taka] Megismerni