[küldetés] Megismerni

A főtéren sétálok, mint szinte minden reggel, a szokásos rutinom után. A hirdetőtáblákat ellenőrzöm, ki van e írva valami nekem való küldetés. Ezek a fő bevételi forrásaim, szóval muszáj résen lennem. A farmolással, ilyen alacsony szinten még csak a költségeimet tudom fedezni, félre rakni nem igen. Pedig a fejlődésemhez arra is szükség van, hogy felszereléseket vegyek. Próbálom az olyan küldetéseket keresni ami mind tapasztalat terén. Ahogy a mostani felhozatalt olvasom, nincs túl nagy választék. Megnézem később a többi szinten is, hátha ott találok valamit.

6 órával később, 4. szint hirdetőtáblája

Még mindig semmi. Bejártam minden szintet, sehol nincs egy olyan ami mindkettőből bővelkedne. Viszont az egyik már mind a négy táblán feltünt. Érdekes. Fejlődési lehetőséget ajánlj, és elég érdekesen van megfogalmazva. Ráadásul a hely is érdekes, ahová mennem kell. Ahol a nap süt, de nem világít. Elfogadom. Elgondolkodtató, hogy azért mert érdekes a megfogalmazása, vagy mert csak nem volt jobb. Végülis már mindegy is hiszen a negyedik szinten kószálok, hogy megtaláljam a küldetés helyét. Ahol a nap süt de nem világít. Körbenézek. Tenger. A tengmélyére nem jut le a fény, viszont ugyanúgy süt a nap ott is. Egy próbát megér, úgy is itt vagyok.  Körbenézek újra. A távolban meglátok egy sziklát, ami a tenger fölé nyúlik ki. Félóra gyaloglás után odaérek és kiállok a szélére. A naplementére is itt nyílik rálátásom. Ha végiggondolom...így már duplán igaz az ötletem. Hisz amikor lemegy a nap, a víz alá bukik le. Ott kellene sütnie, mégsem világít.

Nem hinném hogy a küldetés elvárja, hogy vízbe ugorjak...Nem tudok mit tenni, azon kívül, hogy várok egy darabig.

Várok. Kicsit tovább, mint ameddig eredetileg akartam, de várok. A nap már eltünt a horizonton, mire feleszmèltem. Most viszont már úgy gondoltam megvárom a visszaindulásommal míg feljön a hold, hogy többet lássak. Lehet nem ez a megfelelő hely, holnap újra próbálkozom, valahol máshol. Kíváncsi vagyok mennyi időmbe kerül majd megtalálnom, ès hogy megèri e ennnyi időt rászánnom. Hirtelen egy hangot hallok, èrtelmes szavakat formálni. Szemembe süt a hold, de nem elèg erős ahhoz, hogy elvakítson...ahhoz viszont igen, hogy a nő haja belevesszen, hiszen az szinte egyszínű a holddal. Mindezek mellett szèp is. A szavaknamk sikerült èrtelmes mondatokat formálnia, mire odafordultam ès megnèztem. Egy kicsit csöndben nèzem, meglátom a feje felett a jelet, hogy küldetèst adó NPC. Ettől függetlenül remènykedem benne, hogy megtudom beszèlni vele a balgaságot amit mondott.
-Szia. Nem hinnèm hogy jó ötlet, sok èletpontomba kerülne. Sokkal jobb kèrdès az, hogy mièrt szeretnèl leugrani. Van közöd küldetèshez , melyben azt a helyet kell keresni, ahol süt a nap de nem világít?

Remènykedem hogy igen, ès van a kettőnek köze egymáshoz. Leugrani nem fogok, túl veszèlyes lenne. Vagy talán mègis igazam lett volna, ès mèlyen a víz alatt lenne a pontos hely a küldetèshez? Az szomorú helyzet, mivel nem hinnèm, hogy az èletpontjaim bírnák. Mindenesetre megvárom először míg válaszol az NJK, ès utána elmèlkedem tovább.

Figyelem, ahogy megváltozik arckifejezése. Valami rosszat mondtam volna? Nem sértettem meg semmivel, hiszen nem is mondtam szinte semmit, jóformán csak kérdeztem. Nem értem mi történt vele.
- Mint mondtam, a küldetés miatt jöttem, de szívesen félreteszem, ha te valami mást szeretnél, például beszélgetni. Ha más küldetésed lenne számomra, azt is nyugodtan jelezd.
Ideje összegeznem magamban a dolgokat, hátha rájövök valamire. Le akar ugrani, egyre biztosabb vagyok benne. Vinne magával engem is, nagy valószínűséggel. Viszont nem mondta, hogy nem tartozna ahhoz a küldetéshez, amit emlegettem neki. Azt mondja nem ez a hely az. Tehát -ha hihetek neki-, tévedtem...Kezdem összerakni a dolgokat. Honnan tudhatná, hogy nem ez a hely az, hogyha nem kapcsolódik a küldetéshez? Hisz elvileg egy NJK. Közben feltűnik a hátamögött egy fénysugár. Mi lehet az? Egy másik játékos? Vagy egy mob? A 4. szinten vagyok, elbírok vele, ha megtámad. Ha pedig egy másik ember, akkor majd közelebb jön. Én azonban most az előttem álló nővel foglalkozom. Nem kell sok idő, hogy eldöntsem mit csinálok. A kezembe veszem eszköztáromból a Hazatérés kristályt, hogy biztosítsam magam vészhelyzet esetére, a másik kezemmel pedig megfogom az ő kezét, amit felém nyújt, s megpróbálom megforgatni a tengelye körül úgy, hogy én is a másik oldalra kerüljek, ő pedig háttal legyen a szirtnek. Ha ez nem sikerül, egyszerűen megpróbálom megkerülni, majd megkérdezem, amiről úgy gondolom, tudni fogja.
-Akkor mondd meg kérlek, hol van az a hely? Ha nem vagy hajlandó elárulni, az is megfelel ha megmutatod... - mondom neki.

Mintha megint problémája lenne a mondandómmal, azonban mikor végighallgat, újra megörül, ha jól látom főleg annak, hogy megpróbálom megfogni a kezét. Tervem nem sikerül. Helyette amint megfogtam a kezét megölelt. Jó illata van. Olyan mint amit otthon éreztem...a tenger mellett. Még mindig szokatlan, hogy lányok ölelgetnek, bár ez már legalább sokadik eset a játékban. Mindenesetre még mindig jó érzés...És válaszolt a kérdésemre is. Azt mondja megmutatja. Azt hittem leugrik majd velem a szikláról, de tévedtem. Helyette azt érzem, hogy hirtelen a nyakamhoz hajol. Szóra nyitnám a számat és lökném el magamtól, de már nincs erőm, minden elsötétül, én pedig elájulok. Már ha van ilyen a játékban...nem érkezek végiggondolni amit akarok...Feketeség.

Felkelek. Ijesztő, hogy csak úgy képes volt elaltatni a nő. Biztos NJK képesség, főleg hogy vagy nem kaptam sebzést tőle, vagy már visszatöltődtek az életpontjaim. Ez így nagyon veszélyes volt, bármi történhetett volna velem ameddig alszom. Mert szerintem az volt. Reflexből nyúlok a szemüvegemért az éjjeliszekrényhez, mint a szobámban szoktam. Meglepő módon ott találom mind az éjjeliszekrényt, mind a szemüvegemet. Valaki kedvesen levette rólam és lerakta...vagy az is lehet, hogy én nem emlékszem mi csináltam? Felveszem, majd körbenézek. Nagy a szoba, azonban kevés a bútor. Az éjjeliszekrényen kívül egyedül egy kétajtós ruhásszekrény van a szobában. Mennyi ideje lehetek itt? Mi történt ameddig nem voltam ébren? Ki szeretném deríteni. A nő azt mondta, megmutatja a helyet, ahová a küldetésem szerint mennem kellene. Vagy már idehozott és eltűnt, vagy itt kell lennie valahol. Most azonban eljött a cselekvés ideje. Felkelek az ágyból, és kinyitom a ruhásszekrényt. Ha találok benne valami érdekeset, magamhoz veszem. Ezután az ajtó felé indulok, reménykedve abban, hogy nyitva lesz. Ha sikerül kinyitnom, óvatosan kisétálok rajta.

Átnézem a szekrényt...semmi említésre méltó. Azaz ruhák. Női ruhák. Lehet azé aki ide hozott? Elrablásnak nem nevezném, mivel nagy valószínűséggel kitudok jutni innen. Sőt, mondhatni segített, ha tényleg a küldetésem helyére hozott. Végül is én kértem, hogy mutassa meg a küldetésem helyét. Kimegyek a folyosóra, hisz a szobában már semmit nem tudok csinálni. Kint lépcsőt látok és ajtókat. Olyan stílusban, mintha egy kastélyban lennék. A menüm is jelez, hogy nem jártam itt, és elém dobja a térképet. Tartalma megfelel annak, amit látok. Majdnem velem szembe valamilyen növény van felfutva a falra. Vagy csak díszítő elem, vagy nagyon rég nem jártak már itt és azért nőtte be a gaz. Lehet ez nem helyes feltételezés, mivel nem tudom, itt hogy működik a növények növekedése. Nem igazán szeretnék most több időt rászánni a terepszemlére, amit fontosnak gondolok, azt már észrevettem: az ajtókat és a lépcsőt. Tartom magam a jó öreg RPG-k szokásáshoz és szépen sorban fogom felderíteni a termeket. Megnézem a tőlem jobbra esőket, aztán haladok a szembelévőkre is, hacsak nem találok valami érdekeset vagy lootolni valót. Ha nem tudok bejutni, vagy nem találok semmit, akkor lemegyek a lépcsőn és megnézem ott mi vár rám.

Az első ajtó zárva. Lehet valahol a közelben találhatok hozzá kulcsot? Sejtésem szerint azzal tudnám csak kinyitni. Ám mivel eddig nem találtam, jobb híján ott hagyom, és megyek a következőhöz. Megpróbálom kinyitni. Ezt már sikerül, azonban ahogy kinyitom, valami morogni kezd. Lehet egy kapcsolót aktiváltam ezzel? Vagy csak szimplán az ajtó szorul? Túl sok kérdés. A mordulás után lezuhan a csillár. Hirtelen ért, meg is ijedtem picit. De érdekes...miért nem pixeleződik el úgy, mint az összes többi tárgy ami összetörik? Maga a szoba -a függönyök miatt- vörösben úszik. Tehát besüt a nap kintről. Átaludtam az éjszakát. Mély repedés jobb oldalt. Szóval ez egy romos kastély lenne? Tovább nézelődöm. Ott egy poros ablak. Letörlöm róla a port, majd közelről, arcomat nekinyomva átnézek rajta. Mindezt nem túl nagy reményekkel teszem: ha jól látom nem sima, hanem matt üveg...vagy hogy hívják ezeket. A lényeg, hogy nehéz átlátni rajtuk. Ezután megvizsgálom a csillárt is, hátha rájövök miért nem hullott még pixeljeire. Hirtelen azonban hangokat kezdek el hallani. Mintha ritmusosan csinálná. Meg kell találnom a forrását. Kicsit megállok, visszatartom a lélegzetem, hogy jobban halljak. Ha sikerül megállapítani az irányt, ahonnan jön, és persze van rálehetőségem, elindulok az irányába. Hátha találok egy élőlényt...bár a morgás nem biztos hogy túl sok jót jelent annak irányába, hogy milyen élőlény lesz az...

A szobában látott dolgokra a gondolataimat se pazarlom már. Egyedül volt az a kéz volt érdekes, de mivel nem tudok mit kezdeni vele, kénytelen vagyok ott hagyni. Kimegyek a szobából. A szobafelderítős akcióim eddig nem igazán váltak be. Más nyomom pedig sajnos nincs...csak ez a zaj. Most, hogy kijöttem a szobából, jobban hallom. Soha nem voltam jó ebben...megállok és koncentrálok egy picit. Lentről jön. Elindulok lefelé. Közben egyre jobban hallom ezt a...ritmusos ütögetést? Mintha egy falat ütnének, vagy valami hasonló. Legalábbis én így ítélem meg. Kíváncsi vagyok mi ez valójában. Remélem találkozom valami élőlénnyel. Persze barátságos fajtával, nem mobbal vagy hasonlóval. A kastély újra próbál elcsábítani a hanghoz vezető úttól. Nem hallgatok rá. Tovább megyek előre, ahogy csak tudom, követem a zaj forrását. Vagyis mennék. Vagy én nem látok jól, vagy itt tényleg túl sötét van ahhoz, hogy tovább haladjak. Nincs nálam  semmi amivel fényt tudnék varázsolni, így pedig nem tudok továbbjutni. Azonban...a falak, még korábban, fáklyákkal voltak kivilágítva. Visszafordulok egyért. Ha sikerül levennem, és bevilágítanom vele a helyet, akkor tovább megyek a hang irányába, ha nem, akkor pedig vaktában és sötétben próbálom a fal mellett kitapogatva megtalálni a helyes utat előre.

||Elnézést a NAGYON hosszú késésért. Félreértés ne essék, érdekel a mese, és szeretném végigjátszani.||

Szép ötlet volt az, hogy majd válogatok a fáklyákból, de sajnos meg kell maradnia ötlet szintjén. Ahogy visszafelé haladtam, mindössze egy fáklyát találtam égve, a többi elaludt. Mitől? Nem tudom. Lehet be "triggereltem" valami eseményt. Elvégre ez egy küldetés. Tehát kiveszem a szobor melletti fáklyát ami még mindig ég. Fura, hogy ez nem aludt ki. Lehet meg kellett volna húznom, mint a filmekben, és azzal titkos ajtót nyitok ki? Nem hiszem, meg akkor már úgyis lekéstem. Helyette inkább felhasználom a fényét, hogy tovább haladjak. A fény segít, hogy ahol az előbb még vaksötét volt, ott most jobban eligazodjak. És így, hogy eljutottam egy helyre, még több lehetőséggel szembesülök. Ekkor eszembe jut valami. Valami, ami fura, hogy eddig fel sem merült bennem. Hátha van itt valaki rajtam kívül is. Elkiáltom magam, olyan hangosan, ahogy csak bírom:
- Van itt valaki?
Ha ordibálásom sikerrel jár, s valahonnan választ kapok, elindulok az irányába. Persze ha nem valami gyilkos fenyegetés az. Ha nem, akkor maradok az eredeti tervemnél, s ügyet sem vetve a felfedezhető szobákra, megpróbálok arra koncentrálni honnan jön az ütemes hang, és azt a folyosót választani, ahonnan jobban hallom. Próbálkozhatnék a látásomra támaszkodni, de azzal nem sokra mennék: a fáklya fénye túl kevés ahhoz, hogy az orromnál tovább lássak a folyosókon.

Brrrrrr. Kiráz a hideg. Jobb volt ez inkább a dobolással, azt már megszoktam. A csönd valamiért zavart. Pedig máskor szeretem a csöndet. Érdekes, biztos a hely teszi, és hogy egyedül vagyok. Továbbindulok...és még tovább...és még tovább...De mintha ugyanaz ismétlődne. Lehet körbe körbe járok? Igazából arról se tudok nyilatkozni, milyen a tájékozóképességem ilyen helyzetekben, hisz eddig nem volt alkalmam letesztelni úgymond. Két kör után meggyőződöm abban, hogy körbe körbe járok. Inkább visszamegyek oda, ahonnan jöttem, ha jól emlékszem ott volt egy nagyobb ajtó. Közben eszembe villan, hogy mi lesz akkor a zajjal amit megpróbáltam követni, de elég végiggondolni, hogy belássam: nem tudom követni. Ahonnan a fülem szerint leghangosabb volt,, ott csak körbe-körbe tudok járni. Közben irritál az is, hogy nem találkoztam senkivel. Szeretném tudni mi lenne itt a célom. Lehet csak annyi, hogy kitaláljak innen és már kapom is a felugró üzenetet a sikeres küldetésről? Valamiért azt érzem, hogy nem ilyen egyszerű. A lány is sokkal titokzatosabban mesélt, és úgy gondolom ő áll a történtek hátamögött. Gondolkodással nem jutok jelenleg előrébb, ám nem is kell ezzel beérnem, eljutok oda, ahonnan indultam. Az ajtó se ment sehova, kinyitom és óvatosan, de kíváncsian lépek át rajta. Remélem érdekeset találok a másik oldalán.

Lépnék. Ha kitudnám nyitni. Viszont mivel nem tudtam, ezért maradt a dörömbölés, hátha van valaki a másik oldalon. Sajnos ez sem járt sikerrel, csak a visszhangját hallom a "kopogásomnak". Elindulok a lépcső irányába, mivel egyszerűen nincs jobb ötletem. Szélfuvallatot érzek, belekap a ruhámba. Engedem neki, hogy magával vigyen. Nem tudom miért, de követem, s azt érzem, ha akarnék se tudnék ellenálni neki. Elhaladok egy ajtó mellett, amikor megcsap egy fura érzés. Van itt valaki. Nem tudom honnan, de érzem. Nem látom. Nem hallom. Mégis, tudom, hogy van itt valaki. A szél eláll, s alkalmam támad rendesen körülnézni. Egy piros kis fénypont Kelti fel a figyelmemet. Eddig nem volt itt, s mintha nem is tartozna semmilyen látható fényforráshoz. Persze nehéz is lenne neki, hiszen a fáklyámon kívül nincs is itt más. Nem sokáig áll egyhelyben, elindul valamerre. Nem tudom merre, azt sem tudom én hol járok,vagy merre kellene indulnom, hogy visszaérjek a kiindulási pontomra. Ha nagy gond van használom a hazatérés kristályt. Letesztelni sajnos nem tudom, így marad a bizalom. Ebből felindulva kezdem követni a piros fénypontot. Egy ajtóig vezet. Benyitok, s most nem tapasztalok ellenálást. Felemelem a fáklyámat, hogy jobban lássak a szobában. Egy lányt látok magam előtt. Nincs indikátora, gondolom NPC. Nem reagál semmit a jelenlétemre, nyitott szemei az ég felé merednek. Halott lenne? Nem tudhatom ameddig meg nem nézem. Előbb csak megszólítom:
- Jól vagy? - ha nem reagál, akkor közelebb megyek és megpróbálom felrázni...hátha csak paralízis, vagy bármi hasonló.

|| Ment Alexnek és Ryuunak is pm. ||