[Blue-Eyes] Megismerni

A fiókokhoz alighogy hozzáérek, nyílnak maguktól. Mintha csak éreznék szándékom és eleget akarnának tenni akaratomnak, önként nyílva ki, megmutatva tartalmukat. Egy pillanatra meg is dermedek emiatt az első fióknál, na meg a temérdek kukac miatt, mikből egyre csak több lesz, ahogy haladok. A szekrényt már kissé aggódva nyitom ki emiatt, remélve, hogy azért mégsem rám borul a temérdek jószág, ami benne tartózkodhat. Szerencsére ezt sikerül elkerülni. Nagyot sóhajtok megkönnyebbülésemre, majd a néhány utamba kerülő féreg elsöprése után, alaposabban megfigyelem a képet. Egyet el is teszek, ha módom van rá, csak hogy később meglehessen szükség esetén. Esetleg azért, hogy megkérdezhessem, ki ő, amennyiben van olyan valaki, akitől meglehet. Ezen kívül sajnos semmi érdekesre nem bukkanok, leszámítva a bizarr szekrényeket és fiókokat, a sajátos önműködésükkel.
Jó érzés elhagyni a szobát. Az ajtóban szétnézek, mielőtt visszatérnék a folyosóra, hogy azon kezdhessek el újra haladni, de merre is? A padlás felé nem, elvégre azt az utat már megjártam. Bár azóta mehetett fel valaki, amíg én a bűzlő szobában kutakodtam, ez közel sem biztos, így maradok ezen a szinten. A többi szoba felé veszem utam. Egyesével igyekszem kinyitni a még át nem vizsgált szobák ajtaját, aztán amint kinyílik valamelyik, bemegyek, óvatosan, pajzzsal és gyertyával kezeimben. A kard megint háttérbe szorul, lévén a két kezem ügyében lévő eszköz közül az egyik mindenképp kell, hogy legyen egy kis fény körülöttem, a másik pedig nem árt a biztonság érdekében.

//Elnézést a késésért!//