Re: Kezdetek Erdeje

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Jún. 22 2013, 10:02

Nio

Szavai megleptek, míg arcára kiülő csodálat nem. Tényleg nagyon szép helyre jutottunk fel, és miután ő hosszasan vizslatta az eget is rákellett jöjjek, fogalmam sincs hol kezdődik, milyen magasan a második szint.Vajon fel lehetne-e repülni odáig, vagy ez lehetetlen.. Ez most mindegy igazán, mit is mutassak Nionak.. lássuk csak.. meg van.
- Saját kardforgató beállásom a következő – kardom hegyét párhuzamosan velem kicsit a fejem fölé tartom, így a kard lapja arcom előtt, ballábam egy rövid terpeszbe nyitom és alig egy kicsivel hátrébb csúsztatom. A kezemben lévő matt pengét immáron csak jobb kezemben fogom és testem jobb oldalán egy kissé kibillentem a hegyét. Bal tenyerem pedig előre nyújtom. – Nekem ez az alap beállásom, támadásra azonnal kész is vagyok ilyenkor védekezésre meg van körülbelül, hetvennégy százalék esélyem a legtöbb ismert fegyvertípus ellen. – válaszoltam mosolyogva, ha meglátom rajta az unalom jeleit akkor azonnal abbahagyom. Eddig még talán nem unja. pár lépéssel hátrébb állok, véletlenül sem szeretném megütni Nio-t. – Szóval amit előbb láttál, a kardom fénye, az csak harcban mutatkozik meg, most a bemutató alatt végig matt színében fog pompázni. –szinte csilogott a szemem, hogy valaki van, akit tényleg érdekel némi technika. Elmutattam a vágás típusokat, haránt keresztbe, és mivel jó tanár akarok lenni, és magam ellen dolgozni, megmutattam mely mozdulataimnál vagyok védtelen és hol. – Egy haránt vágás, látod itt, kibillen az egyensúlyom egy pillanatra, ha jól időzítesz, akkor nem csak megvágni van esélyed, de földre is juttatni. Megmutatom, mi történik, ha kicsit több erőt viszek bele, meg imitálok egy kapott sérülést. – azzal vágtam egy újabbat a levegőben, pillanatra megemelkedtem, majd dőltem is el, mint az ólajtó. A további vágásoknál is megmutattam ezeket a pontokat, majd tértem rá a kardforgató védekezése témakörre.
- Akkor van a legnagyobb esélyünk találatot hárítani, ha a pengénk az ellenfél felé mutat. Ezt kell elérned lándzsáddal, hogy ne tudjunk védekezni. Röviden ennyi. Remélem nem untattalak vele és nem is tudom, ha van kedved kipróbálni gyakorlatban, egy párbaj erején kipróbálhatsz mindent. – Rámosolyogtam, és tekintetemből határozottságot tudott csak kiolvasni és kihívtam egy fél-életig tartó párbajra. Tényleg meg szeretném tanítani nekem hogy a kardforgatók könnyen legyőzhetők, ha figyel gyengepontjainkra. Hogy ezt miért árultam el neki, azt még magam sem tudom. Mosolyodtam el, szerettem mindig is magam ellen dolgozni más javára, de ez merőben a legnagyobb butaság volt amióta világ a világ. Ha elfogadta a párbajt, akkor Niji beindult, ragyogó sárga fényben. ha nem fogadta el akkor a bemutató után inkább lecsücsültem a tópartra, kezem magam mögé a fűbe beletúrtam és azon gondolkoztam, hogy ez mind itt valótlan és mégis olya tapintható. Csodálatos dolog és egyben szívszorongató. Nadrágom szárát felhúztam a térdemig és belelógattam a hűsítő hideg vízbe. Ha nem teremnének itt azok a fránya farkasok, akár átköltözhetnék ide a tisztásról, ez a hely lenyűgöző. Közben vállam fölött hátra pillantottam, vajon Nio csatlakozik? – Nio, van kedved hűsölni kicsit?

by **Nio** Szomb. Jún. 22 2013, 10:28

Yuichi

Figyelmesen hallgattam végig a bemutatót. Eddig nem is gondoltam a párbajok közbe a gyenge pontokra. Igazábólcsak annyi volt a taktikám, hogy minél kevesebb beeresztésbe kerüljön a mozdulat illetve ne merüljek ki teljesen. Bár az a rész igencsak régen volt. Nem is párbajoztam még sokat, de hibáiból tanul az ember.
Miután vége lett az oktatásnak párbajra invitált. Nem fogadtam el. Lehet, hogy mondott egy-két gyenge pontot, az én tudásom még semmi. Ha pedog nincs,már pedig nincs sok akkor hogy találjam el azokat a pontokat.
-Nekem még nem lenne célszerű- csóváltam fejemet.- Még magam se tudom, hogy pontosan, hogy kéne, és pontosan milyen támadással kéne és mikor próbálkozni. Azt mondtad küzdöttél már máskor lándzsa ellen. Pontosan, mit csinált az ellenfeled?- kérdeztem. Fogalmam sincs, hogy hogy kéne használni rendeltetéséhez híven.
Általában spontán, helyzettől függően használom. Illetve speciális képességgel kombinálva. Mikor hogy. De hátha van valami, amire nem gondoltam. Hátha van valamilyen mozdulat amiből kiindulhatok, és használhatom a továbbiakban is.
Érdeklődve néztem a fiúra. Szinte égetett a kíváncsiság, hogy hogy kell forgatni. Bár ha másik fegyvernemet választottam volna biztosan azzal se lenne könnyebb. De ha van valaki, aki segít megérteni, vagy megértetni a működést biztosan könnyebb.
Bár Yuichi nem harcművész, de biztosan többet játszott már ilyen vagy hasonló játékokkal és jobban átlátja a dolgokat. Ellentétben velem, aki nem is igazán a játékélmény miatt rohantam a boltba megvenni ezt, hanem egy egészen más cél vezérelt. Tanulni akartam, ennyi.
Reménykedtem Yuichi pozitív válaszában és abban hogy segít nekem. Bár eddig valahogy túléltem, de tudásom eléggé hiányos, és pontatlan. Van még rajta mit csiszolni. És úgy érzem itt van a lehetőség. Remélem tényleg.
Vizslattam a fiú tekintetét reménykedve, már szinte kérlelve.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Jún. 22 2013, 11:08

Nio

Jobb tenyeremmel eltakartam a szám, és kissé még rá is ütöttem. Igaza volt, egy próba párbajhoz nem illik úgy hozzáfogni, hogy nem tudja, mit tehet fegyverével. Előbb a két farkast könnyedén és gyorsan leszedte, lássuk csak mit tudhat.
- Először is nálad jóval szélesebb terpeszre van szükség, hogy kellően kitudd nyújtani lándzsád vagy épp visszahúzd és sodorj vele. - azzal imitáltam egy közel méter széles terpeszt. majd a képzeletbeli lándzsát elöl jobb kezembe hátul bal kezembe vettem.
- Szúr, hasít, vág, dönt. - ismételtem újra a szavakat, közben elsőnek előre nyomtam a levegőt, másodiknak kicsit visszahúztam és mindig máshogyan de átlósan húztam lefelé a a képzeletbeli fegyver legvégét, harmadiknak általában élesen felrántottam, majd negyediknek pedig, próbáltam az oldalra sodrást míg egy teljes kört meg nem fordultam. Ez most körhintán több körrel sokkal jobb lett volna, mosolyodtam el a gondolatra. - Mozgásban pedig, - a terpeszt meghagyva előre hátra fele mozogva megismételtem a mozdulat sorokat - ha hátrálsz az abszolút védelem egy közelharcossal szemben. Mindig van egy gyorsabb szóval nem mindig sikerülhet ez, természetesen - próbáltam a kényes dolgot mosoly mögé rejteni, de azt hiszem ezzel Nio is tisztába van a gyorsaság néha kicselezheti a tudást.
- Támadásnál pedig - hirtelenjében megpörgettem derekam körül a láthatatlan lándzsát majd magam előtt egy fentről lefelé irányított vágással imitáltam, hogy bizony azt a föld fogta meg, hanghatásokkal – ezen kívül bármikor tudod állítani a hosszát a lándzsádnak, ha közelebb fogsz a hegyhez, egyvalamire figyelj csak, a hátad mögé eső rész sose legyen hosszabb, mint ahol a föld van. Ha beakad a lándzsa nyele, az ellenfeled valószínűleg nem fog megkímélni. Továbbá van még pár mozdulat, amit láttam, de arra még jelenlegi testem korlátozva van. – Néztem merőn a tenyerembe.
Nem tudtam ellent mondani a késztetésbe újra ránéztem, hogy kihagytam-e valamit. – Nio, van hozzá fűzni valód? És kíváncsi is lennék, hogy egy valós lándzsával hogyan működik. Hisz a kezemben még sosem volt.. – néztem rá mosolyogva, hátha tartana egy bemutatót.

by **Ai Hane** Vas. Jún. 23 2013, 16:04

//Enheriel//

Újra az edrőben bóklásztam , keresgéltem, kutakodtam hátha találok pár ritka szörnyet, vagy valami használhatót a fejlődésemhez. Itt járva úgy véltem nem találkozom majd más karakterrel, s könnyebb lesz találni elveszett, elcsatangolt szörnyeket és közben még nyugalmamat sem zavarja majd meg senki, ugyan is egyedül szerettem lenni leginkább.

Újra eszembe jutott Himekoval megesett találkozásom, hisz az is egy erdős helyen történt, mikor kikelt, s egymás mellé szegődtünk.
Himekora néztem, aki kicsit már fáradtan , de hűségesen menetelt mellettem , néha -néha észrevéve egy pillangót, amit azonnal üldözőbe vett, így elég lassan haladtunk. Legyen bármilyen fáradt , a játékra mindig van ideje, én pedig nem akartam szigorú társa lenni, így nem zavartam meg játékát, de azért nem engedtem messzire csatangolni. Figyeltem aprócska lépéseit.
Miközben már este felé járt az idő, s mi még mindig az erdőben voltunk, kicsit aggódtam , hogy miként töltjük itt majd az estét , de minden képen megvédem majd Himekot, de remélem , hogy nyugodt esténk lesz.
Egyszer csak, mikor már épp megállni készültem, Himeko elrohant mellőlem , s már megint azon kaptam magam , hogy utánna loholok, s próbálom nem szem elől veszíteni. Amikor kis idő után megállt, s rám nézett, majd hozzám odalépve újra kicsit bocsánatkérő, s csillogó szemmel rám nézve , nem tudtam haragudni rá, s megsimogattam buksiját.

Amikor körülnéztem , hogy merre lehetünk, nem láttam ismerősnek a környéket, bár este volt már, így nem igazán voltak jók a látási viszonyok. Jobbnak láttam lekucorodni, s itt tölteni az éjszakát, s majd csak reggel továbbindulni szörnyeket keresgélve.

Ölembe kaptam hát Himekot, s lekucorodtam egy fa tövébe várva az újabb napfelkeltét.

by **Enheriel** Hétf. Jún. 24 2013, 17:39

//Ai Hane//

Az Erdőben sétáltam Petemmel, mert régen voltam már itt, de most este. Utoljára akkor voltam itt, mikor Judy-val találkoztam. Az a rét is a közelben volt, ahol Villámlás kelt ki. Emlékszem, egy szemétláda el akarta venni magának, de nem jött össze neki. Mert Villámlás képessége is akkor derült ki. Ahogy rámosolyogtam a mellettem repkedő Villámlásra eszembe jutott valami: Nincsen más Griffes Idomár. Ennyire ritka a griff pet? Vajon mi lesz ebben az esetben, ha Villámlás párt akar majd találni magának, de nem lesz? Szegényke… Azonban nem tudtam tovább gondolkodni, mert egy Széldarázs raj rontott ránk. Hogy hogyan kerültek ide, nem tudni, de nem voltak már erősek nekünk, így hamar sikerült elintézni őket. Kivéve egyet… Az hitetetlen gyors volt, szinte lehetetlen volt eltalálni, ráadásnak megbénított a mérgével, és Villámlást akarta letámadni főleg. Mikor összecsaptak, alaposan ellátták egymás baját. Hol csípték, hol karmolták egymást. Végül Villámlás győzte le, de a Széldarázs után eredt.
- Villámlás, gyere vissza! – Kiáltottam utána, de nem hallotta. Miután elmúlt a méreg, rohantam utánuk.

Közben Villámlás kergette a Széldarazsat, és nem véletlen: Az megérezte egy másik játékos szagát harc közben, és az után eredt. Mikor odaért, látta, hogy ott egy griff is pihent. Egyből le akarta szúrni, de Villámlás elé vetette magát, és azt találta el a csípés, amit fájdalmas vijjogás kísért. Szerencsére csak kevés HP-t vesztett, viszont már narancssárga zónában volt. Ismét harc keletkezett ki ebből, és mire odarohantam Villámlás nevét kiabálva, azt láttam, hogy Villámlás leöli a Széldarazsat, majd leszáll, és ránéz a játékosra, és petjére, aki legnagyobb döbbenetemre egy másik griff volt…

by **Ai Hane** Hétf. Jún. 24 2013, 18:20

//Enhariel//

Amikor egyszer csak feltűnt egy óriási darázs a semmiből, s felénk rontott, nagyon meglepődtem , s időm sem volt reagálni, vagy bármi parancsot adni Himekonak. A kis Hime is nagyon meglepődött, s mintha megdermedt volna egy pillanatra. De ekkor a semmiből előugrott egy Griff, ami kicsit már láthatóan nagyobb volt Hime-től, s megvédte őt.
Én gyorsan odarohantam nem esett e baja, de ő máris talpra ugrott, s hamar elintézte azt a rovart.

Látszólag nem volt nagy baja, s hamar megérkezett társa is, akit még először látok. Nem tudtam milyen szándékkal érkezett, így azt sem , hogy mitévő legyek. Egyenlőre álltam s vártam.

Mikor Hime-chanra néztem , ő nem volt olyan izgatott a történtektől mint én, bár meredten figyelte fajtársát, mégis nyugodtnak látszott. Inkább csak furcsa volt neki, hogy hozzá hasonlóval találkozott.
Az a griff kicsit másként nézett ki mint Hime, de mégis oly hasonló volt.

Mikor mesterére néztem , rajta is talán kisebb meglepődést láttam minket látva. Nem tudtam , hogy mégis mit mondtaj , vagy mondjak e valamit. Mégis kis idő mulva erőt véve magamon megszólaltam.

- Szia, a társadnak kutya baja, kicsit megsérült, de csak keveset vesztett életpontjaiból.- Kiáltottam a lány felé. Miközben már kicsit megnyugodtam . Úgy véltem ha ellenség lenne akkor azonnal támadott volna. Majd folytattam a beszédet, úgy véltem meg kell köszönnöm , hogy nem esett baja Himenek, mégis nem nagyon volt kedvem köszönetet mondani, kicsit duzzogtam is, hogy más valakinek kellett megvédenie.
- Köszi a segítséget.- Mormogtam halkan, de azért remélem hallotta.
Aztán már Hime is kevésbé volt merev, s újra csóválni kezdte kis farkincáját.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jún. 24 2013, 19:34

Jay: Láncruha (+7 páncél)
Chancery: Bohóc Kristály (Akin használják 3 körig egy bohóc kinézetét kapja meg, teljes felszereléssel. Cipője dudál, mikor lép, fegyvere lufinak néz ki, páncélja fodros bohócruha... értékeket nem csökkentene.)

by **Aida Atsumori** Kedd Jún. 25 2013, 11:50

//Miyo-channak//

"Istenem, ma is csalódnom kell?" - ültem fel az ágyamba. "Vagy végre találok valakit aki mellettem marad a 100 szint kivivéséig, esetleg még utána is?" - ásítottam nagyot. "Na jó, amíg nem kezdek bele a napba addig nem tudhatom meg" - ugrottam ki az ágyamból.
Gyorsan felöltöztem, most más szín összeállítással. Ingem, nadrágom narancssárga volt, pólóm és cipőm fehér, zoknit meg nem vettem a zokni utálatom miatt. Folyton melegítette a lábam, nem tudtam normálisan mozgatni a lábujjaim, a rossz minőségűek meg összeszöszölték a talpam. Lementem a fogadóba, rendeltem egy kis takoyaki-t elvitelre, és elmentem a Kezdetek erdejébe. Látszott a tél eljövetele, ősz vége. A levelek mind ezernyi színben pompáztak, díszítve a fákat, na meg a talajt. Megreggeliztem, kettőt elfogyasztottam, kettőt meghagytam. "Ebédre is kell valami, most nincs kedvem hazamenni" Megfordult a fejemben egy olyan hülye ötlet hogy keresek egy zöldet levelet. Igen. Én egyedül, ebbe az aránylag nagy erdőben. És ősszel. Tudom, bolond vagyok. "Hmm..de ez így nem elég izgalmas. Pár bolhással a hátam mögött máris más tészta." Így hát belekezdtem farkas keresésbe. Negyed órányi futkározás után találtam kettőt, akik örömmel loholtak a hátam mögött. Cikáztam a fák között, sikertelenül. Találtam sárgát, narancssárgát, pirosat, bordót, de még hupililát is! Csak zöldet nem. Gyorsan elővettem a fegyverem, tettem egy 180 fokos fordulatot és egy suhintástól pixelekre bomlottak.
- Sajnálom kutyulik, majd máskor.
Dühösen ültem le egy fatövébe és vajon mi történt? Persze, az erdő egyetlen zöld levele az ölembe hullott. Azt hittem megőrülök. Attól a pofától amit levágtam, Batman is sírva rohant volna haza. Mérgembe szinte a szememmel daraboltam a nyár utolsó emlékét.
- Na tudod kivel szórakozzál. - raktam zsebre.

by **Sasaki Miyako** Kedd Jún. 25 2013, 12:27

*Kiyoshi*

Reggel már rég volt, egy fogadó szobája. Egyszerű ágy kicsit spártai berendezés, a lényeg célnak megfelelt. Nagyot nyújtóztam, ujjaim ízületei a vállaim halkan roppantak.
~Nyah akkor kezdődjek a mai nap...~
Fintorgok még mindig az ágyban fekve. Ahogy felülök fülbe valóim halkan egymáshoz koccantak. Halk csilingelés teljesen kimosta az álmot szemeimből. Egyenesen tükör felé sétáltam mi alatt helyet foglalt egy kis lavór. Habár ez nem a valoság a mozdulat akkor is ösztönös volt. Meg mostam az arcom és tükörben figyeltem magam. Meg persze rendbe szedtem kócos hajam is. Ruha nos a szokásos szín össze állítás.
Fogadóba letrappoltam és valami gyümölcsös italt vettem magamhoz. Több nem is kell, ha meg éhezek majd valahol veszek valamit.
Utam egyenesen az erdőbe vezet. Nincs most szükségem a város nyüzsgésére, a nyugalom az ami most kell. Külsőm miatt a többi játékos alaposan megbámul. Néha megjegyzéssel is párosul, amit nehezen viselek. Talán ezért is vagyok soló játékos. Nem volt még olyan akit kedveljek annyira, hogy mellette álljak. Igazából mivel nagyon válogatós vagyok, alaposan megválogatom kivel is állok le beszélgetni. Fura kicsit még mindig hihetetlen, tudom ez nem a valóság. Vagy épp ez a valóság másik meg az álom volt? Lépdeltem lábam alatt halkan roppantak levelek és elszáradt gallyacskák. Végül egy alacsony fa ágán foglaltam helyet és elnyúlva kortyolgattam a gyümölcslét. A nyugalmam a pihenésem, egy hangoskodó zavarta meg. Már épp el bóbiskoltan volna. Meg kell jegyeznem az előző éjszaka igen csak hosszúra nyúlt. Nos vissza térve az aktuális témára és helyszínre. A fiú hangoskodik és levelet tépked. Szegény kutyulikat is lenyomja, pedig nem ártottak neki.
- Hé kicsit hangos vagy, túlságosan hiperaktív.
Szolok a pár fával odébb üldögélőnek. Lekászálódnék a fáról de ez félálomban igen csak nehéz. Az üveg le esik és én is félig térdelve landolok a földre, hogy aztán mikor felállok fenekemre huppanjak. Ismét felállok és nagyot kortyolok az üvegből, ami kicsit meg nyugtat.

by **Nio** Kedd Jún. 25 2013, 13:29

Yuichi

-Hogy őszinte legyek,- kezdtem némi tétovázás és úgymond emésztés után- kicsit bonyolultnak hangzik, én nemigen használtam eddig ennyire ki- fejeztem be mondatom kissé zavarba és halkan.
Mikor Kyuushiroval harcoltam még csak egyes szinten voltam és Kyuu is, és én csupán szinte gyorsaságomra támaszkodtam. Akkor se hagytam magam, bár a vége fele már az se érdekelt, hogy nyerek e vagy sem. Ha jól emlékszem visszatámadásokon kívül nemigen támadtam előröl, általában a bal illetve a jobb oldala volt a cél. De mivel vesztettem, nem jött be. Így utólag visszagondolva nagyon kiszámítható voltam. Talán túlságosan is kiszámítható. Nem csoda hogy akkor vesztettem, de nem is bánom. Tapasztalatnak jó volt.
-Általában úgy támadok ahogy jön- vettem elő lándzsámat, melyet még a falmászás előtt elraktam, hogy ne zavarjon, majd mutattam meg kezdő pozíciómat. Haránt terpeszbe álltam, lándzsám hegyével felfelé és előttem kicsit átlósan. Számításaim szerint ebből a helyzetből tudok védekezni, viszont emlékeim szerint támadni nemigen.- Ezzel a felállással szoktam kezdeni- fűztem hozzá magyarázatot, majd folytattam.- Így könnyebben tudom mozgatni a lándzsát védekezésképpen, de ebből a helyzetből nem tudok támadni. Eztán pedig sok idő míg készem állok és támadok. Többnyire a speciális képességemet használom, de azt csak minden 2. támadásnál használhatom és nagyon kiveszi az energiáimat. Eddig támadáskor az ellenfél oldalát szoktam megcélozni, bár nem mindig jön össze, mert valamikor nem olyan végtelen az ellenfél.
Fejeztem be ezzel a mondattal bemutatóm. Nem tudok még sok mindent, de az idő majd biztosan orvosolja a problémát és hamarosan sokkal többet fogok tudni, mint most.
Fürkésztem beszédem után Yuichi arcát. Most biztosan hülyének vagy tudatlannak néz. Mondván hogy választhattam olyan fegyvert, amit nem is tudok használni? Persze ki gondolta volna, hogy itt ragadunk és az életünkért és szabadságunkért kell küzdenünk. Nekem csak tájékozódásképpen kellett. Ennyi az egész...

by **Aida Atsumori** Kedd Jún. 25 2013, 14:43

Dühöngésemből egy női hang rázott ki. "Meg van a mai páciens...hurrá.."
Balra fordítva a tekintetem, megláttam a hang tulajdonosát. Épp egy fán pihent. Megpróbált lejönni több-kevesebb sikerrel. "Ez vagy túl sok felest húzott le, vagy fáradt" - gondoltam amikor szerencsétlenül lemászott.
- Nem nevezném magam hiperaktívnak. - üldögéltem mosollyal az arcomon. - Szerintem az életvidám , vagy simán az aktív szó jobban illene rám. De igazából a környezetem dönti el milyen véleményt képez rólam. Tudod mit? Megmutatom milyen amikor hiperaktív vagyok. – húzódott még nagyobbra a szám.
- Hmm…nézzük kitalálom a kasztod. Fogadunk? Nézzük. Állatidomár nem vagy, akkor itt lenne az állatod. Íjászt se nézem ki belőled, szóval közelharcos.
Fura látványt nyújtott. "Haja lila, rózsaszín melírrel tarkítva, fülébe öt karika és a ruházata se hétköznapi...Mindegy...mindenkinek más stílusa van, ízlések és pofonok. Előítélet rossz barát"
- A nem hétköznapi stílusod miatt mondanám az árnyharcost, de akkor túl felületes lennék, szóval harcos, lovag, harcművész, kardforgató a maradék. – ekkor kicsit gondolkoztam, ecc-peccel elkezdtem számolni. – Mondjuk, harcos?
Ekkor megint egy szokásos hatásszünet jött, majd a felnevetés.
- Gondolom már látod a különbséget. – mosolyogtam rá.
Elővettem az invertorymból a két maradék takoyakit és az egyiket felényújtottam.
- Éhes vagy? Hoztam egy kis takoyakit, ha gondolod osztozhatunk rajta.
"Ebből se lesz semmi. Nekem nincs semmi bajom vele, elfogadom a másik stílusát, csak az a kérdés, hogy ő is így van-e vele. Örülnék ha végre valaki mellé társulhatnék. Már kezdem unni az egyedül létet. Hiába találkozok jó emberekkel, ők már vagy foglaltak, vagy elhúznak mellettem.."

by **Sasaki Miyako** Kedd Jún. 25 2013, 15:07

- Élet vidám vagy sem nekem egyre megy.

Aztán aktivizálta magát és vad találgatásba kezdet. Én íjász, vagy állat idomár? Nem tagadom eltudnék viselni egy házi kedvencet. Talán ez hosszú távon nem igaz, kivéve ha igen ha nem olyan. Istenem, hogy milyen izgatott ilyen fura látvány lenék? Jaj csak nem megint azt csináltam?! Gyorsan végig nézek magamon és ruháimon, majd láthatólag meg könnyebbülök. Mázli, hogy rendes ruhákba öltöztem. Kezdtem azt hinni, hogy van valami furcsaság rajtam. Bár ami nekem normális az a másiknak különc, vagy fura.

- Nyem talált nem vagyok harcos.

Még a nyelvem is ki nyújtom mosolyogva. Látszik a percing sőt még a fény is meg csillan rajta. Igazából egyik sem vagyok, vagy is csak az egyik. Eláruljam neki, vagy sem végül is teljesen mindegy.

- Sasaki Miyako a Hangulatvillám. Mellesleg harcművész vagyok.

Mind ezt mondtam nem is akár hogy. Egy fa törzsére fel tettem jobb lábam ettől menőnek nézek ki és igazi vagánynak. Majd le ültem a fiú mellé lábaim magam alá húzva. Kezem ki nyújtva elé nyújtottam a gyümölcslét. Közben ő is készülődött és valami ételt vett elő, vagy is takoyakit. Csak figyeltem az arcát majd meg vontam a vállam. Végül is ma még nem ettem semmit, talán itt lenne az ideje.

- Köszi elfogadom. Úgysem ettem még ma semmit sem.

Amint felém nyújtja az ételt én elfogadom és rögtön nagyot harapok bele. Közben ha elfogadja a gyümölcslé félkínálását nyugodtan bele kortyolhat.

- Egyébként mi járatban vagy erre felé?

Kérdeztem két falat közt kíváncsian. Hangom most barátságos volt, már szinte kedves. Nem túlzottan kedves, hogy ösztönözze a másikat bizonyos dolgokra. Ezt szemeim és arcom is tükrözte, habár kedvesség sugárzott róla. Azt mondta vigyáz én nem vagyok olyan. Aki csak úgy megbízik bárkiben. Mindezek ellenére még is most kérdés nélkül melléje ültem igen csak közel. Ki nyújtja kezét simán meg tud érinteni.

by **Aida Atsumori** Kedd Jún. 25 2013, 15:51

Kiderült tévedtem. Elmondta, közel sem harcos, egy nyelvnyújtogatással párosítva. "Piercing? Fura, de nem baj." Végül elárulta a nevét és a kasztját. Beszéde közbe jobb lábát a fának támasztotta, amitől már a kisugárzása is menőbb lett. Rengeteg dolog cikázott a fejembe akkor, amiket elvetettem és inkább a vesztemet helyeztem előre, elterelésképp. "Harcművész. Hogy én erre nem gondoltam"
- Hangulatvillám...nem nagyon tud rá állni a nyelvem. Baj ha inkább Miyának szólítalak?
Hagyományos japán üléssel leült mellém...elég közel, amitől már elpirultam. "Közel van..Gyáájj...nagyon nem szoktam meg a nők közelségét.."
Már ekkor is vérvörös voltam, de ezt még tovább tudta fokozni. Átnyújtotta a gyümölcslevét. "Előbb ebből ivott, nem? Közvetlen csók.." - vörösödtem annyira, hogy már inkább néztem ráknak, vagy homárnak, mint embernek.
- Kösz... - vettem át az üveget, majd belekortyoltam. - Hmm... - kaptam fel a fejem.
- Ez pontosan milyen ízű? Finom, de még nem sikerült rájönnöm. - haraptam bele a takoyakiba.
Közbe megkérdezte mi járatba vagyok erre.
- Unatkoztam, aztán gondoltam keresek valami érdekeset itt. Valóságba úgy se jártam sokat erdőbe, gondoltam bepótolom itt. Meg már kicsit untam a városi nyüzsgést, és hasonlókat, ma már valami mást akartam. Végül zöld levél keresése lett, nyomomba két farkassal. Amíg rohangáltam, addig nem találtam, aztán meg lepihenéskor ölembe hull. Eléggé ideges lettem tőle, hisz feleslegesen rohangáltam. Mondjuk ezt gondolom láttad. És te? Te miért jöttél ide? – adtam vissza neki az italát.
”Ha még több ilyen akciója lesz, én kinyúvadok...nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez. Két nő volt eddig a közelemben, az anyám és a régi padtársam Sara.”

by **Sasaki Miyako** Kedd Jún. 25 2013, 16:20

Elveszi az italt és közben falatozok nyugodtan. Hm végül is az a név csak ragadvány vajon most mi lehet veled te nyavalyás? Az a férfi, talán most épp az ágyam mellett zokog vagy piával locsolják a testem hátha felébredek. Remélem egyik sem nem szeretnék egyik eshetőségre sem felébredni valóságban egyszer.
- Hm persze ha neked kényelmesebb.
Rövid, de tömör válasz nem is kel több. Nincs mit részletezni, azt viszont már észre vettem. Mit is hát pontosan azt! Ékszereimet és hajam bámulja. Nem nem is bámul csak nem mer rám nézni. Mi van csúnya vagyok? Vagy ennyire helyteleníti a dolgokat? Igen talán ez ennyire helyteleníti.
- Mindent bele vegyes gyümölcs. Kedvencemet sajnos még nem találtam meg. Lehet felsőbb szinteken lehet csak kapni.
El vettem az italt és felhajtottam a maradékot. Az üveg pixelekre bomlót és szét hullt abban a pillanatban amikor földet ért. Kérdése viszont nem lepet meg. Az így viselkedett egy kicsit idegesített.
- Csak pihenni jöttem. Nem igazán kedvelem a nyüzsgést... meg pár játékos néha kifejezetten idegesítő tud lenni. Sokan előre el ítélik azt aki kicsit is eltér a normálistól. Végül kit érdekel amíg nem tesznek megjegyzéseket. Vagy épp valami mást.
Na kész ennyi nem bírom tovább meg fordulok és fiú előtt guggolok. Kezem vagy is tenyerem feje mellett csattan a fa törzsén. Egészen közel hajolok hozzá. Na persze nem annyira közel, hogy az félre érthető legyen. Mozdulat sorozat hatására fülbe valóim halkan csilingelve koccantak egymásnak. Beszéd közben nyelvem ékszere is ki villantat. Hangom pedig most kicsit ingerültebb volt.
- Nem tetszik a fülbe valóm vagy a hajam, hogy nem mersz rám nézni? Esetleg te is kívül állónak tartasz?
Utolsó mondatom közben egyre közelebb hajoltam hozzá végig szemeibe néztem zöld szemeimmel. Nem ezeket mondatokat ejtem ki a helyzet teljesen más lenne. Sőt mi több aki kívülről szemlél és meglát minket most. Azt hiheti ép készülök valamit művelni a fiúval. Mit is pontosan az nem kérdés, egy csók vagy egy puszi.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Jún. 25 2013, 16:32

Nio

Örültem, hogy mutathattam valamit neki, amit eddig ő nem ismert. Szavai tétovák voltak és arca is árulkodott arról, hogy biza pozitív meglepetés volt neki. Ha gonoszabb ember lennék, mint ami vagyok, akkor most verném a mellkasom előtte és beállítanám magam mindenféle istenkirálynak. Ez viszont teljességgel lehetetlen. Jobban lekötött az általa beállt felállás és persze halk kellemes hangján a szavai. Valahogy még ki is tudta szorítani az állandó madárcsicsergést, ami egy erdőben igen jelentős teljesítmény. Érdekeltek szavai. Gondolataimban mélyebbre zuhantam, most kérdezzek rá, max visszautasítja. – Szóval inkább védekezel, és a képességed használod támadásra? Bemutatnád kérlek, Nio? – fejeztem be elhalkuló szavakkal. Nem így akartam kérdezni, de szavaimon már nem módosítottam. Annyira nyers és hideg szavaim, remélem nem ijesztik meg őt. Igyekeztem egy mosollyal pótolni a szavaimból hiányzó színt. – Óh bocsájts meg, ha sok energiádat ki vesz, akkor természetesen ne. Nem volna jó, ha kifáradnál, ki tudja mi vár még itt ránk. Hisz ha talál az ember valami lenyűgözőt, valamit ami reményt adhat egy jobb cél elérése érdekében, vagy csak úgy szimplán kellemes, akkor megéri harcolni érte. Lehet bennem van a hiba, de valamit érzek itt a levegőben, amit még nem tudok szavakba önteni. Csak úgy érzem, hogy van itt valami. Tulajdonképpen, ezen a fennsíkon egyetlen fa sem leledzik, hiába vagyunk a Kezdetek Erdejében, néztem újra körbe. Lehet csak a farkasoktól tartok, hogy újra támadnának. De nem azóta a páncélpontok is visszatértek, szóval ilyentől nem félek. Kétségbeesésem egy csapásra eltűnt arcomról, amikor megpillantottam Nio fürkésző pillantását. Rámosolyogtam és a következő szavakkal illettem személyét.
- Így van és idővel, ahogy ráérzel fegyveredre, egyre könnyebben fogod használni. Még az idomárokat is könnyedén fogod támadni, ugyanis fegyvered legalkalmasabb távol tartani egy veszélyesebb ellenfelet és közben támadni, az idomárt. Ha kikerülünk az erdőből, és valami véletlen folytán elhagyjuk ezt a gyönyörű kiszögellést a lustán szélben ácsorgó fák között. Akkor szeretnék veled párbajozni Nio. – arcomra némi pír ült ki, mert már következő szavaimon járt eszem – nem tudok megütni lányt, és nem is rajtad szeretném ezt kipróbálni, itt valószínűleg a régimódiságommal van bajom. Viszont harchelyzetben is szeretném látni reakcióid. Amolyan, gyakorló párbajra gondolok. Tényleges ütést nem vinnénk be, csak a mozdulatokra fejtenénk hangsúlyt. Tudom Kyuu is kardforgató, én is. Ha unalmasnak vagy feleslegesnek gondolod ezt, természetesen elfogadom a kihívásom elutasítását. –Mondtam még mindig mosolyogva, de még mindig egykét helyről látható volt hanglejtésem tükrében meghúzódó ajak lebiggyesztésem.

by **Aida Atsumori** Kedd Jún. 25 2013, 18:34

"Áhááá szóval ezért nem jöttem rá milyen ízű" - gondoltam, mi közbe elárulta hogy vegyes a gyümölcslé.
- Milyen ízű a kedvenced?
"Ő is pihenni jött. Akárcsak én. Érdekes."
Végül elém jött és mélyen az arcomba hajolt. Ingerülten beszélt, azt kérdezte mi bajom van vele, mért nem nézek rá, esetleg csúnyának találom-e.
- Egyáltalán nem tartalak kívülállónak se csúnyának. Mindenkinek más stílusa van. Mondjuk nézz rám. Teljesen átlagos vagyok, te pedig menő, nem szokásos. De ettől még nekem nincs bajom veled, sőt jó fejnek tartalak. Csupán azért néztem rád ritkán, mert azt hittem bámulásnak veszed.
Szívem sebesen dobott, még sosem volt ilyen közel hozzám fizikálisan senki. Ha meglátta volna valaki mi történik, biztos máshogy értelmezi. ”Hála istennek csak a mókusok futkároznak és a madarak keresgélnek körülöttünk.”
- Őőő…Miya…kicsit hátrább kéne menned…ha valaki meglát minket biztosan félreértené. De ha gondolod, nézhetünk farkasszemet is, nincs semmi dolgom. – próbáltam oldani a feszültséget.
Miyáról a véleményformálás nem volt könnyű dolog. ”Külseje miatt nagyon kemény csajnak tűnik, aki csak a kinézetével törődik, mégis, szerintem ez hülyeség. Ha így lenne fel se vette volna a NerveGeart mert ’összekócolta a haját és megint dolgozhat vele’. Szerintem egy laza, menő, de érzékeny lány. Na meg szókimondó, aki egyenesen válaszol, hanyagolja a tétovázást. Vele kicsit másabb lenni mint Yurival, RenAijal vagy Himével. Yuritól sokat tanultam, és még többet tudnék, kilóméterekkel bölcsebb, illetve illemtudóbb nálam. RenAi, vicces, aranyos, egyszerűen imádnivaló. Hime eszméletlenül ravasz, ott van benne a kisördög és a menő csaj. Miyáról pedig egy perc alatt megtudtam milyen…legalábbis azt hiszem."

by **Sasaki Miyako** Kedd Jún. 25 2013, 20:31

- Értem, szóval valahol legbelül...
Majd ahogy jobban figyelem az arcod, le esik valami és mosolygok. Talán az volna az oka? Nem de hogy is az nem lehet, túl egyértelmű lenne. Az rendben van, hogy elpirult végül is a helyzetünk félre érthető kicsit.
- Nem veszem bámulásnak, amíg normális határt nemlépi túl.
Egyre csak közeledem és végül már nagyon közel vagyok. Mosolyom pimasz, ki hívó. Ugyan akkor hordoz magában valamit, mi szemeim csillogásával kap csak értelmet igazán.
- Nem érdekelnek mások. Ahogy az sem érdekel ki érti félre és ki nem.
Suttogom halkan a végén és már nem mosolygok. Csak egy csókot adok fiú arcának jobb felére. Majd elégedetten a fiú mellé heveredek nagyot nyújtózva. Halkan fel is nyögök mert igen is jól esik most ez a mozdulat. Rá pillantok lopva és ismét csak mosolygok magamban. Lehet ez volt ez első csók vagy puszi amit kapott? Nem baj nem számít annyira aranyos volt ahogy zavarba jött. A legfontosabb nem holmi mocskos egyén. Szerény, jó szívűnek tűnik olyan... olyan másnak mint a többi akit eddig láttam.
- A kedvencem egy dél-Amerikai gyümölcs pitahaya. Vagy is köznapi nyelvén a sárkány gyümölcs, van is egy legenda vele kapcsolatban.
Továbbra is fél szemmel figyelem a fiút, aki még be sem mutatkozott. Végül is meg teszi majd, amikor eljön az ideje én nem fogom sürgetni. Van pár kérdés vagy is dolog amire kíváncsi vagyok.
- Az előbb nagyon zavarba jöttél. Elárulnád nekem, hány éves vagy? Őhm persze csak ha szeretnéd és nem túl nagy gond. Tudod az előbb zavarban voltál és nem tudtam nem észre venni.
Majd felemelem hirtelen a kezem és vállára teszem.
- Nem kell aggódnod, csak pusztán kíváncsi vagyok. Persze gondolod te is kérdezhetsz nyugodtan.

by **Aida Atsumori** Kedd Jún. 25 2013, 22:59

Miyo egyre furábban viselkedett. Teljesen összezavartak azok amiket mondott, és el is mosolyodott. Egyre közelebb és közelebb jött, a szemébe pedig megpillantottam valamit amit végképp nem értettem. Szája bármennyire is pimaszul húzódott, szemébe valami titokzatos csillogott. Végül kaptam egy csókot a jobb arcomra. Még több érzés és elmélet kavargott bennem,amik számomra legalább annyira rejtélyesek voltak, mint Miya szemébe az az ismeretlen valami. Szívem hevesen dobott, testem szinte lángolt. Visszatérve a helyzetre, ültem egy fatövében, vörös arccal, fejembe kavargó gondolatokkal és tátott szájjal.
- E-ezt mégis mért kaptam? – markolásztam a mellkasom. - ismerlek vagy.. tíz perce, aztán kaptam egy puszit. Ha szívrohammal akarsz kinyírni, jól haladsz felé. – mosolyogtam.
Minél több percet töltöttem vele, annál több dolog cikázott a fejemben. Egyik pillanatban úgy gondoltam csupán pimaszkodik és ezekkel csak meg akar viccelni, a másikba meg már nem értettem semmit.”Yurival, Renaijal és Himével is beszélgettem, de velük másabb volt. Közbe harcoltam is. Miyával beszélgetni felszabadító, az eddigiekhez képest. Nyugodtan lehetek, nem szükséges azt bámulnom mikor suhan el a fejem mellett egy penge, mikor ugranak rám, csak nyugodtan ellehetünk. "Talán…talán megtaláltam azt akit kerestem? Akivel a kapcsolatom több lesz annál hogy összefutunk, beszélünk, harcolunk egyet aztán eltűnik és legfeljebb a századik szinten újra találkozunk. "Ámulatomból ismét az ő hangja rezzentett ki. Elárulta kedvenc gyümölcse nevét, a Pitahayát. ”Életembe nem hallottam még róla. Talán itt, a SAO-ba azért nincs ilyen ital mert Kayaba se ismeri.”
Csak a változatosság kedvéért, eszembe juttatta előbbi elpirulásom, majd megkérdezte milyen idős vagyok.
- Tizenhárom, lassan tizennégy. És te? – s a vállamra tette a kezét.
Mondanám megint mik jutottak eszembe és miket éreztem, de nem vagyok képes rá.
- Bármit? Kérdezhetek Bármit?

by **Sasaki Miyako** Kedd Jún. 25 2013, 23:26

- Még is miért? Had gondolkozzam kicsit, aha meg is van! Csak úgy bol, mert ilyen kedvem van.

Bököm ki végül és elengedem a vállát. Fura talán azzal a nyavalyással... igen pontosan vele. Utoljára Ishivel voltam ilyen közvetlen mielőtt ide kerültem. Vajon mit csinálhat most? Lehet tényleg bulizik helyettem is vagy a testem ölelgeti a való világban?

- Ah ugyan nem akarok én kárt tenni benned.

Majd szemeim elkerekednek és kezem szám elé teszem. Félre nyeltem vagy is valami hasonló. Vagy csak reflex volt a köhögés. Ezt mid az váltotta ki, hogy meghallottam az életkorát. Ez az én szerencsém, egy kiskorút smárolok le, végén elvisznek a börtönbe. Nagy nehezen megnyugszok igyekszem nem foglalkozni az előbbi meg nyilvánulásommal. Csak legyezgetek és hanyatt fekszek a földön lehulló leveleket figyelem.

- Hát azért bármit nem. Azért annyira nem bízok benned, hogy akármit meg osszak veled az életemről.

Majd egy felém hulló levelet még levegőben megfogtam és forgattam vizsgálgattam. Gondolom ő is szeretné tudni én hány éves vagyok. Vagy lehet meg kellene könnyítenem a dolgát. Mert végül is azt mondják illetlenség megkérdezni egy lánytól.

- Nem rég múltam husz...Huszonhat. Remélem azért téged nem fog zavarni. Nem nézel valami olyasminek. Tudod soha nem vonzót az ilyesmi mint ez.

Ekkor legyintettem, a nagy világ felé mi körbe vesz minket.

- Sokat halottam róla. Mindenki dicsérte az előzetes ismertetők alapján a Pubban ahol dolgoztam. Nem is tudom miért, úgy döntöttem kipróbálom és ha nem tetszik elajándékozom.

Nagyot sóhajtok levelet magam mellé ejtem.

- Szóval kérdez csak nyugodtan. Legfeljebb nem válaszolok ha a kérdésed kényes pontot érint.

by **Aida Atsumori** Szer. Jún. 26 2013, 00:04

"Mióta csókolgatnak a lányok csak mert 'olyan kedvük van'? Ha kint, a valóéletbe is így lenne, rúzsfoltokkal lenne tele az egész testem."
A korom meghallásakor még a szeme is elkerekedett. "Ezek szerint többnek nézek ki. Ki gondolta volna?" Kezét szája elé téve, hatalmas szemekkel bámult előre. "És akkor most jön a 'Gyerünk, nézzük le Kiyot mert fiatal!' című műsor. Esküszöm ezt a tekintetet a közel múltba annyiszor láttam hogy már kezdtem unni."
Ámulatából visszatérve Aincardba, hanyatt feküdt a színes, kissé hiányos lombkorona alatt, majd megmondta a nyilvánvalót, hogy azért mindenre nem ad választ.
- Azért gondoltam hogy nem fogsz mindent elárulni.
Az ő korára is fény derült. 'Nem sokkal' múlt húsz. Huszonhat. "Szerintem azért hat év több mint semmi." Kicsit letörtem, mert már biztosra tudtam, velem társulni sose fog. "Hisz dupla annyi idős mint én...bár...Hime is majdnem annyi volt...akkor… talán…"
- Akkor kezdem én a kérdezést, ha nem baj. – kaptam be a takoyakim utolsó darabját. – Mondjuuk... – gondolkoztam.
”Pofátlanság lenne azonnal megkérdezni, fejlődne-e velem, harcolna-e mellettem…és a korkülönbség is zavaró”
- Megbántad hogy találkoztál velem? Ha a fán üldögélve kihagyod a rám szólást, akkor jobban jársz?
”Istenem kérlek, ne igennel válaszoljon. Abban az esetben kalap-kabát és mehetek el, mert úgysem fog haverként tisztelni, vagy figyelni rám. Ezek nélkül egy barátság működése lehetetlen, alap feltétel tisztelni és figyelni a másik félre. Adni a szavára, megbízni benne. Bár, most mondta az utóbbi hiányát…igaz, ismerem negyed órája, ilyenkor még senki se bízik meg a másikba..”

by **Sasaki Miyako** Szer. Jún. 26 2013, 00:29

- Ezt a kérdésed nem értem. Miért kellett volna megbánnom a dolgot.
Az utolsó falat szintén elfogy nálam is. Továbbra is a földön heverészek most elgondolkodva. Nagyon is komoly arccal és tekintettel.
Közben jobb fülem karikáit piszkálom. Egészen elmerülök a gondolataimban egy pillanatra.
- Nem hinném, hogy jól jártam volna. Kicsit idősebbnek tűnsz, meg a válaszaid is ezt mutatják. A kor tudod engem nem igazán zavar csak váratlanul ért az előbbi.
Közben nagyot sóhajtok és felülök, de a fiúval szemben.
- Akkor megválaszolva a kérdésed. Nem bántam meg, hogy találkoztam veled. Te kicsit különbözöl az átlagtól ami talán korai ezt mondanom. Tetszik ha valaki ilyen és nem ítél elsőre.

Vele szemben ültem tekintetem és arckifejezésem most illet egy korombelihez. Komoly kifejezés bizonyítja amit mondtam azt úgy is gondolom. Szóval, egy ismerős akivel lehet beszélgetni. Esetleg mást is csinálni mindig jól jön, tudod eddig nem igazán volt olyan akivel szóba álltam volna. Nagyon megválogatom, hogy kivel állok le beszélgetni.
Ez valóban így is van, soha senkit nem engedtem közel igazán magamhoz. Vagy is csak nagyon kevés embert részesítettem ebben a kegyben. Mivel nem bírom azokat akik pusztán a külső alapján rögtön ítélkeznek. Mindenki rögtön egy olyan nem törődöm, szakadtnak néz.
- Ettől eltekintve rövid ideje beszélgetünk. Alig ismerlek, ezért ne kérd azt egyenlőre meg bízzak benned.
Ujjam fel mutattam mosolyogva. Mint jelezve ez volt az első kérdésed.
- Téged nem zavar az, hogy idősebb vagyok? Meg persze a külsőm mert elégé kilógok a szürke tömegből.
Most rajtam volt a sor, hogy kérdezek. A válasz pedig fontos, ami azt illeti meghatározhatja a jövőbeli kapcsolatunkat. Mert miért is lennék egy olyan oldalán aki nem tud elfogadni. Mit is kellene elfogadnia, hát engem a külsőm és mindent ami engem jelemez. Aki nem tud elfogadni, hogyan is bízzak meg benne harc alatt?

by **Aida Atsumori** Szer. Jún. 26 2013, 01:47

"Na, előbb tévedtem. Miya-t egy egyenes válaszú embernek hittem, viszont most megcáfolta" - gondoltam mi közbe ő is merengett.
Nagyon örültem a válaszainak. Úgy éreztem ő már tényleg a társam lesz.
- Őszintén? Először féltem, mert ugye dupla idős vagy mint én és általában ekkora korkülönbségkor a két személy nem tud felszabadultan csevegni, de változott a véleményem. Ha te hanyagolod a kor témát, akkor én is. A külsőddel meg tényleg nincs bajom. Szerintem illik hozzád és ez a lényeg. Testi-lelki egyensúlynak meg kell lenni, ami neked meg van. Hidd el, nem fogsz bennem csalódni. A bizalom csak idővel képes kialakulni, természetesen nem várom el, hogy azonnal megbízz bennem. Mondjuk, nekem negyedóra alatt sikerült. Gondolom én is a ’szürke tömegbe’ tartozom. Mindegy, ha több időt töltök majd veled, akkor kinövöm a ’szürkeségem’ biztos.
”Életembe ennyire még sose örültem. Mostantól nem úgy fogok felkelni hogy ma is egyedül leszek.” – vigyorogtam örömömben.
- Na nézzük akkor én jövök a kérdezéssel, igaz? – gondolkoztam. – Mondjuk…lenne kedved mellettem harcolni, az oldalamon állni és a 100. szinten velem együtt örülni? – néztem rá, szemembe végtelen határozottsággal, reménnyel és örömmel.
”Lehet hamar kérdeztem, ez ellenére úgy érzem ő fejébe is megfordult már ez és jó lenne tudni a válaszát. Ha igent mondana én lennék a legboldogabb ember.”
A földön fekve a zsebembe lévő kis levélkét szorítgattam izgalmamba, majd felültem.
- Mi lenne, ha elmennénk a városba, elnyalnánk egy fagyit, vennénk inni és visszajönnénk ide? Én fizetek! De ha gondolod, maradhatunk itt is…nem muszáj járkálni, dönts te.

by **Sasaki Miyako** Szer. Jún. 26 2013, 11:10

Meglepet a válasza, nem gondoltam ilyen bölcs. Mert ezek igen is bölcs gondolatok voltak. Tehát hiába annyi amennyi sokkal érettebb a koránál. Ami nagyon jó, legalább is én örülök a dolognak. Esetlegesen meglehet olyan dolgokat is beszélni vele amit egyébként egy kora bélivel néha lehetetlen.
- Őszintén, először azt hittem. Az első pár percben, de a véleményem megváltozott kicsit.
A kérdése nem lepet meg. Végül is nem árt ha valakivel találkozhatok néha. Talán izgalmasabb is ha ketten megyünk néhány küldetésre. Vagy gyakran találkozni és megosztani egymás eddigi élményeit. Majd egy pillanat alatt rá vágtam a választ. Csak intettem és megjelent előttem a menü. Csoport létre hozása, meghívás majd mellettem ülőre mutattam. Hamarosan meg is kell jelenjen előtte a meghívás.
Majd amint elfogadta új ablakot nyitok. Barát lista, barát meg hívása lehetőséget választom. A kis ablak szintén meg jelenik előtte nemsokára.
- Egyébként még nem árultad el a neved. Te pedig már tudod az enyémet.
Mondom mosolyogva, hangomban nincs egy csepp rosszallás sem vagy hasonló.
- Nem nincs kedvem. Most szeretnék itt maradni még egy kicsit. Nyugodt teljesen más mint a város, hamarosan úgy is küldetésre fogok indulni. Jelen esetben szerintem fogunk indulni. Ezért élvezzük ki a nyugalmat amíg lehet.
Közben újabb levél hullt az arcomra és nagyot fújva odébb tessékeltem. Ősz, milyen szép és még is milyen szomorú. A barna és vörös szinte minden árnyalata képviseli magát a nagy versenyen. Már ha ezt lehet versenynek nevezni. Fura még mindig elég hihetetlen számomra, ez nem a valóság. Vagy is most már a mi valóságunk. Itt kel élnünk és boldogulnunk.

by **Nio** Szer. Jún. 26 2013, 13:05

Yuichi

Bemutatóm után szinte megleptek szavai. Nem tartottam se tolakodónak, se gorombának, elvégre én is kíváncsi vagyok speciális képességére, ahogy mindenki, hiszen ez is egyedi, mert ahány játékos annyi képessége.
-Megmutathatom, de nem nagy szám. Csak a gyorsaságomat növeli, ne gondolj nagydologra- nevettem. - Mellesleg első szinten rosszul osztottam el a statomra a pontokat és a kitartásomra nem is raktam szinte semmit, tehát akkor sokat fogyasztott, most nem tudom régen párbajoztam már. De biztosan könnyebben hajtom végre, mit akkor- tettem hozzá magyarázatképpen, majd folytattam a kommentárt.
Az egyik oldalt támadtam, mint eddig, ezért kisebb terpeszbe álltam, kicsit bedőltem, a lándzsámat oldalam mellett tartottam. Majd elkezdtem. A lándzsám helye aranyszínűre váltott, majd elindultam. Szinte egyik lábam itt volt a másik ott. Elindultam valamerre amerre nem Yuichi állt, egy fát vettem célba. Mely mellett elhaladva szinte semmilyen komoly károkat nem ejtett lándzsám helye, mert eléggé hamar visszatértek a pixelek a fába, mely miatt szinte sértetlen maradt.
Eztán Yuichire néztem és vártam reakcióját. Kicsit engem is izgatott mi az ő képessége, de volt még annyi erőm, hogy ne kérdezzek még rá. Meg, hogy ha párbajozunk, úgyis megtudom. Meg a meglepetéseket is szeretem.
-Na? Mit gondolsz?- kérdeztem rá végül némi szünet után. Nem nagy szám, de hasznos lesz, majd ha nagyobb leszek. Mivel szerintem egy harcművésznél fontos az hogy gyors legyen és a meglepetés ereje is fontos, vagy hogy is mondják.
Nem tudtam mit várjak válasza képen, de abban biztos voltam, hogy nem fog megbántani és csak az igazat fogja mondani. Tudom, hogy még fejlődnöm kell. Tudom, hogy vannak hiányosságaim, de hamarosan pótolni fogom azokat és még az is lehet, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy ennek a rémálomnak minél hamarabb vége legyen.

by **Aida Atsumori** Szer. Jún. 26 2013, 13:35

Egyenes választ ugyan nem kaptam, csak két meghívást. Egy barát és egy csoport. Gyorsan elfogadtam őket, az öröm meg majd szétvetett engem. ”Én kerekített harmincassal ilyen jót még nem beszéltem. Esküszöm, legszívesebben a nyakába ugranék, aztán táncot lejtenék.”
- Ezt vegyem egy igennek? Amúgy én Kiyo vagyok, te meg figyelmetlen. – nyújtogattam a nyelvem. – Pár perccel ezelőtt mondtam.
Közbe hanyatt feküdtem fejem pedig felé fordítottam.
- Mért? Találtál valami jó küldetést? Végül is tök mindegy, mindenképpen veled tartok. – mosolyogtam.
– Ha még mindig kérdezgetőst ’játszunk’ akkor te jössz. Tőlem kérdezhetsz bármit, olyat is amiről halvány lila gőzöm sincs, legfeljebb elmarad a válaszom.
”Bár nekem is megannyi kérdésem van még…viszont muszáj a felváltva sorrendet fent tartani, a másik fél érdekében. Hisz neki is biztos vannak kérdései. Általános és külön hozzám szólók is..szerintem. Kíváncsi vagyok milyen fegyvere van, miket szokott hallgatni, csupán többet tudni róla. Hmm vajon direkt csinál számomra zavarba ejtő dolgokat, tehát szívatni akar, vagy teljesen véletlenül, mert ilyen a természete?” - nyújtóztam egy nagyot, ásítás kíséretében.
- Gyönyörű ez az erdő. Szinte lehetetlenség megmondani hogy ezek mind csak virtuális dolgok, számok és kódok. Kayaba ámulatba ejtő világot hozott létre, aminek minden lakója boldog lenne. Jó dolgot csinált, egy helyet, ahol az ember más lehet, elfelejtheti azt a helyet, ahol nem becsülik, a szürke hétköznapokat, a bajait. Aztán…egy halálos csapda lett belőle. Most mindenki szenved, a bent ragadtak mellett, a hozzátartozóik is. Mindegy, fő az optimizmus. Anélkül elindulni se szabad egy csatába. Akkor, mi lesz a kérdésed? Eldöntötted már?

by Ajánlott tartalom