Kezdetek Erdeje

Besétáltam az erdőbe petemmel, Villámlással, aki próbált repkedni, de inkább édes kis ugrások voltak. Főleg a kisebb madarak és pillangók után ugrándozott, hogy elkaphassa őket és játszhasson velük. Én közben nézegettem körbe az állat mobokat. Voltak nyuszik, madárkák, és kismalacokat vigyázó kocák is.
- Milyen aranyosak!^^ - mondtam, mikor láttam játszani a kis malacokat. Aztán észrevettem, hogy Villámlás elfutott!
- Villámlás, gyere vissza! – rohantam utána. A kis griff meg sem állt addig, amíg meg nem látott két játékost. Egy fiút meg egy lányt. És az egyikük Petjét, egy főnixet. Egy ideig nézegette őket, majd csiripeléssel invitálta a főnixet egy kis játszadozásra. Közben én majdnem átmentem egy farkas falkán. Először megijedtem, de hirtelen rájöttem, hiszen olyan képességem van. Aktiváltam, majd biztonságosan átmentem a területükön. Ezt a képességet még akkor szerezhettem meg, mikor egyszer egy vadkan nekem és két mellém szegőzött játékosra rontott. Döbbenten tapasztaltuk, hogy engem békén hagyott, társaimat már kevésbé, azok kaptak is bőven. Éppen, hogy meg tudtak menekülni. Aztán végre elértem a petemet. Láttam, hogy éppen a főnixszel próbálkozott játszani még.
- Hát ide futottál te kis csintalan? – kérdeztem tőle kedvesen, miközben megsimogattam a fejét. – máskor ne tégy ilyent.^^ - majd a pároshoz fordultam. – Elnézést, ha zavart titeket. A nevem Enheriel.^^A griff pedig a Petem, Villámlás. - és japánosan meghajoltam. Azon gondolkodtam, melyikük lehet az idomár. De a lány kardját nézve rájöttem, hogy a fiú az.
- Nagyon szép Főnix, biztos kiváló törődést kap.^^ - mondtam a fiúnak. Aztán a lányhoz fordultam. – Szabad megtudnom, mi a kasztod?^^ - valami olyan sejtésem volt, hogy kardforgató, hiszen más játékban ezt választottam az egyszerűsége miatt. Ebben a játékban viszont nem azt választottam, mivel inkább azt választom, amelyiknél van állat is.

A lány, aki Kardforgató volt Kyrena Juurei volt, a fiú meg Ryuninji Ren. Mintha az a popsztár lenne. Bár igazából sejtettem, hogy csak színleli, mert azt várták el tőle. Szegény sztárok… közben a griffem megpróbálta a főnix, Reginald meghajlását utánozni, de csak csőrre esett. Aztán feltápászkodott és már meg tudott hajolni. Ren kérdezte, hogy mi járatban vagyok ilyenkor, meg hogy veszélyes az erdő.
- Csak sétálgatok az erdőben, és köszönöm, hogy aggódsz, de a képességemnek hála némiképp biztonságban vagyok.^^ - mondtam neki. Ha kérdezte, hogyhogy, elmondtam neki:
- Az én képességem az, hogy felém nem olyan agresszívak a nálam alacsonyabb szintű illetve a velem egy szintben lévő Állat mobok.^^ - látszott rajtuk, hogy talán egy pár, de nem tettem szóvá, mert lehet, hogy mégsem. Közben Villámlás odament hozzájuk kíváncsian nézegetve őket, majd visszament a főnixhez, Reginald-hoz, hogy játszhasson vele. Közben próbált repülni, mert csapkodott a szárnyaival, bár még mindig nehezére ment, de már felrepült pár centit. Valószínű, hogy még meg kell tanulnia repülni, ami tudtommal gyorsan lezajlik a griffeknél. Aztán gondolkodtam, hogy el kéne menni az egyik faluba küldetést végrehajtani, hogy fejlődhessek.
- Nem tudjátok véletlenül, merre van… Torubana város? – hirtelen az jutott eszembe. Hátha van ott egy nekem megfelelő küldetés. Plusz a griffecskémet is tanítgatni kell, hogy nagy és erős legyen, mint az összes griff, már ha van ebben a játékban rajta kívül. Meg nem ártana valami páncélt meg jobb fegyvert vagy legalább új cuccot szerezni magamnak, mert ezekkel hamar meghalnák valaki ellen. Miután megkaptam a válaszom, megkérdeztem tőlük:
- Ti merre tartatok? – csak azért kérdeztem,hogy legalább legyenek ismerettségeim, ha baj lenne és kellene segítség.

Juu-tól megkaptam a térképen a város hollétét. Nagyon kedves volt.
- Köszönöm!^^ - közben a kis Reginald, Ren főnixe próbálta játék közben elmagyarázni, mi is az a repülés. Villálás erre, koncentrálni kezdett, majd hirtelen felugrott és a levegőben maradt. Repült!^^
- Ez az Villámlás, ügyes vagy!^^ - dicsértem meg már repülő petemet, miközben megsimogattam a fejét. Majd ha engedte, Reginald fejét is megsimogattam megköszönve, hogy megtanította neki. Láttam a fiún, hogy jobban szeretne kettesben lenni Juu-val, úgyhogy gondoltam elbúcsúzom tőlük.
- Akkor, ha nem bánjátok, megyek to-- - azonban egy zaj félbeszakított engem. Egy hatalmas veszett vadkan jött elő. És éppen Villámlást és Reginald-ot vette célba. Azonnal a vadkan elé álltam, mivel egyes szintű volt, és aktiváltam a képességemet. A vadkan megállt, nézett rám pár pillanatig, majd lenyugodva tovább sétált. Tudtam, hogy valami nem stimmel. Egy vadkan nem szokott csak úgy neki támadni egy petnek, pláne kettőnek. Mikor láttam a HP-ját, rájöttem, hogy valaki talán megsebezte, de már nem tudta legyőzni, így a vadkan bevadulva maradt.
- Elnézést. – mondtam a párosnak. – Azt akartam mondani, hogy ha nem bánjátok, egy ideig veletek mennék, bezzeg ha nem gond. - itt Villámlás boldogan repkedett, mert így tovább játszhatott pajtásával, akitől tanulhatott is. Aztán jött a kérdés:
- Nektek mi a képességetek? – mert a fiú eléggé meglepődött, ebből arra gyanakodtam, hogy lehet neki nem az a képessége, mint nekem. Legalábbis egyszer láttam két harcos és teljesen más volt mindegyikük képessége. Úgy tűnik, ebben a játékban nem úgy vannak a képességek, mint más játékokban. Lehet, hogy ez miatt van sok játékos jelenleg bezárva?

Kiderült Juuról, hogy szamuráj. És most azt akarta, hogy az állítólagos hibáért Ren megölje!
- Nem szabad ilyent mondani! – mondom a lánynak. – Mindenki szokott elkövetni hibákat, még az is, aki „tökéletesnek” mondja magát. – De aztán Ren olyant tett, amit még Villámlás is nagy szemekkel nézett: megfejelte Juu-t, bár nem túl erősen. Én is csak pislogtam párat.
- húú… - ennyit tudtam mondani. Ren valamit súgott a fülébe, de nem hallottam, ami talán jó is, mert magánügynek hangzott. Villámlás odament Juu elé, és szaltózott egyet hátra, hogy fölvidítsa és visszahozza az életkedvét. Ha sikerült neki, visszament Reginald-hoz játszani, én meg aggódva néztem Juu-ra, hogy nem esett –e baja. Reméltem nem, bár a HP-ja nem csökkent.
- És hogy lehet itt szintet lépni? Mert ha jól láttam, nem a szokásos ölj mobot módszerrel, legalábbis azzal lassan lehet haladni. – gondoltam megkérdezek tőlük pár dolgot, hogy hamarabb végigvihessem a játékot. Bár hogy őszinte legyek, sokkal jobb lenne, ha ilyen világban élnénk… Naa, nem úgy értettem, hogy nem akarok kijutni innen! Úgy értettem, hogy a valóságban mindent csak a pénz irányít, sokan ölnének is érte, ebben a játékban meg nemes cél is létezik, és van benne misztikum is, ami még szebbé teszi ezt a világot. Meg az, hogy nem ölnek le állatokat és irtják ki a természetet mindenféle túlzással, hanem csak annyit, amennyi kell éppen, aztán hagyják, hogy gyarapodjon kicsit a természet, hogy lehessen később is, és ne egy könyvben lássák csak a gyerekeik a jövőben. Nem úgy, mint a valóságban… Sajnos sok szörnyűséget lehet hallani, jót szinte alig. Jaj de jó lenne, ha a Föld is ehhez hasonló lenne!