Villámló Barlang

Yuichi, a karakter nem szokott csakúgy vagdalkozni, ő mindig elegánsan és a tanultak alapján oldja meg, akkor is, ha ezt nem részletezem külön. Éppen ezért - és erre való tekintettel - a reagod erre vonatkozó részét nem tekintem megtörténtnek, így reagálni se fogok rá karival. Az meg a másik, hogy a karijellembe az sem fér bele, hogy Yuinak "tucatjával árult" ajándékot vegyen, főleg, ha erre semmilyen utalást nem teszek, egyik hszemben sem. Szóval máskor kérdezz. Vagy ne, ha te így akarsz játszani...

-----

Éreztem, ahogy kezdek fáradni, és az ötödik póksárkány előtt csak felizzítani tudtam a fegyverem, támadni vele már nem. Sóhajtva léptem hátrébb: a tervezettnél így eggyel többen maradtak, de bíztam a többiekben, hogy megoldják. Ez azonban nem történt meg, a mobok ráadásul a csapat legkisebb szintű tagját sebezték, mind a hárman. Át kellene ütemezni a sorrendet, hogy ne ő legyen a legközelebb. Reynek már nem volt ideje a pajzs mögé ugrani, Yuichi meg nem tudom, miért engem switchelt le, hisz én voltam az egyedüli, akit messze elkerült eddig minden, ami idebent mozog... üreglakókkal meg már csak nem fogunk találkozni
- Köszi Rey - mosolyogtam rá a fiúra, miután felpillantottam a páncélom állására - Maradok most utolsónak - engedtem le a Katanát és töltöttem fel a cselekvéspontjaim, amíg a fiúk támadtak; ezúttal azonban odafigyeltem rá, hogy miután Rey befejezte, végig közte és a megmaradt sárkányok között maradjak. Végül, ha hagytak nekem is, azokat elpixeleztem, ha viszont egy sem maradt körülöttünk, úgy mehettünk tovább. Elég régóta itt vagyunk, nem lehet már túl sok hátra.

Első kör pihi, közben bevárom a fiúkat és ha hagynak nekem sárkányt, akkor leütöm ami maradt (még 2 pihikörrel is megvan a 3 támadásom, tehát a kör végére biztosan nem marad már egy mob sem).

- Szép volt - dicsértem a fiúkat, akik ezúttal már nem tévesztettek célt, majd izzítottam én is a Katanát, elpixelezve azt, amelyik még előttünk állt. Ai segítsége szerencsére most nem kellett; nem sebeztek annyit hogy védeni kelljen és egyikünk sem aktivált csapdát, együtt maradhattunk. Az út pedig egyelőre egyfelé ment, sokáig pedig semmi mob nem tűnt fel, sőt a közelben sem volt egy se - csupán villanások, egyre növekvő számban. Később már azt is megtudtuk, hogy honnan, hisz mentünk a fény felé, ez viszont egy lyukhoz vezetett; alagutat, végén megnyugtató világossággal sehol sem láttam. Csípőre tettem kezeim, a lyuk fölé hajolva:
- Ugrok elsőnek - ajánlottam, másfele ugyanis nem tudtunk menni. És egyébként is: érdekelt, mitől villog ez a barlang, mi lapul az alján, ami ilyesmit generál. Ezen szinteken úgyse lehetett olyasmi, ami meg tudna ölni minket, kivéve talán egy minibosst... arra viszont ott a teleport kristály. Ha nem volt ellenvetés, le is ugrottam; hála az akrobatikámnak nem esve el, lábon csúszva egészen a végéig. Lent persze bevártam a többieket - Nézzétek - mutattam előre, rá a pókra, ami éppen egy másik mobot (talán) eszegetett. Ez azonban nem volt túl jó ötlet, a nyolclábú ugyanis újabb villámot idézett elő, én pedig önkéntelenül csuktam be a szememet.
- Véleményem szerint az idő előtt lenne érdemes sebzést bevinni, hogy újfent elvakítana - mondta a Katana, én pedig bólintottam. Két kézbe fogtam a fegyvert, és elindultam a "Viharpók" nevű, ritka mob felé.
- Megtámadjuk? Hát hogy a viharba ne! - kuncogtam, majd egy alulról indított, gyors vágással kezdtem, egyenesen a csáprágói alatti testfelületet célozva, folytatva a mozdulatsort egy oldalra lépéssel egybekötött, vízszintes vágással... ám még mindig volt időm. Félig hátrapillantva viszont Rey már korántsem volt jól, alig látott valamit úgy indult felénk. Segítenünk kéne neki. De hogy? Közben a pók mögé kerültem és beleszúrtam a Katanát a potrohába, hogy ne essek ki a ritmusból, ám még egy képességre futotta. Talán a több lehetőség segít - és nem utolsó sorban, nekünk is ad egy kis pluszsebzést a már meglévőn felül. Kitámasztottam, majd RenAi felé pillantottam: a képessége pont passzolt ahhoz, amit el szerettem volna érni - Ai, ha tudsz egy gyorsaságbuffot, azzal sokat segítenél - mosolyogtam rá, majd aktiváltam a fénysárkányt, és a két képesség hatásától függően tettem még egy vagy két, vörös csíkot a pókra, a maradék időmet pihenéssel töltve.


Szóóóval Aktiválok egy fénysárkányt, ami 21 stattal viszi le a pók gyorsaságát, illetve neki 19, nekem 21 sebzést okoz, erre a passzívom miatt nem kell dobnom még mindig. 3 támadás fixen. A gyorsidebufftól azonban még hozzájutottunk támadásokhoz, fogalmam sincsen mennyihez, viszont amíg ki nem derül, hogy Ai buffol-e gyorsit vagy sem, illetve hogy az ad-e plusztámadást vagy sem, addig ki sem tudom számolni \o/
xD
Így inkább leírom az alternatívákat :3
1. Ai buffol és ezzel +1 támadáshoz jutok: 4x154+(21x4)=700 sebzés.
2. Ai nem buffol VAGY Ai buffol de nem jutok plusztámadáshoz: 3x154+(21x3)=525 sebzés.
És azt a 19et se felejtsd ki a sari harapásának nyomán.
Plusz mivel bőven lesz még többletköröm, pihizek is ^^

Többieknek: ha a fénysárkány hatására plusz támadáshoz juttok (szerintem Yui +sokhoz, Rey pedig +1hez minimum), akkor a normál sebzéseteken felül a maximális sebzés: annyiszor a szintetek fele, amennyi támadásotok volt eredetileg.

Furcsa volt visszatérni ide. Még a gyomrom is összeszorult, de idejét láttam, hogy megmutassam nekik a helyet. Itt... itt utoljára még Aival, Reyjel és Yuival kalandoztunk. Régi céhtársakkal, akikkel nem fogok eljönni többet.
De azóta sokminden változott és úgy voltam vele, hogy megpróbálom elengedni a múlt csalódásait, hogy nyitott lehessek az újra. Nem zárkózhattam el előle, hiszen bár megtettem eddig, ők ketten mégis megtaláltak. Leo és Miri, akiknek nem kell az életét féltenem idebent.
És akiket fel szeretnék segíteni a frontig, minél hamarabb.

Persze ez - tudatában az előző kazamaták történéseinek - nem volt éppen egyszerű. Megtaláltam a dobozt, szerencsére én és nem Alex és így még magyarázkodnom sem kellett; a fiú a csokival volt elfoglalva, a feliratot magához hűen észre sem vette egyáltalán. Én azonban rosszul éreztem magam és szégyelltem is a viselkedésem, így hamar igyekeztem megtalálni az alkalmat rá, hogy összefussak Leoval újra. Írtam neki és Mirinek is egy levelet, hogy nincs-e kedvük mobolni egy kicsit, az időpont-egyeztetés után pedig bekopogtam a fiúhoz, éppen indulás előtt még.
- Szia - köszöntem zavartan - Én... szeretnék bocsánatot kérni - vettem nagy levegőt - Úgy tűnik rosszul ítéltem meg a szituációt, nem... gondoltam bele, hogy a pontjaid miatt nehezebb segítened és ezért hagytál... úgy. Illetve voltál kénytelen - ráncoltam a homlokom és önkéntelenül is megdörzsöltem a karomat ott, ahol azok a csápok akkor leszorítottak. Kellemetlen volt az egész helyzet, nem is szívesen gondoltam vissza rá. Felpillantottam a látóterem sarkában lévő órára: mindjárt indulni kellett ahhoz, hogy ne késsünk el.
- Ha gondolod, mehetünk együtt akár. Mirit majd útközben felszedjük - néztem rá kérdőn és ha rábólintott, mellette ballagtam le a lépcsőn abba az irányba, amerre a lány helyzetjelzője mutatott - Apropó, mennyi szint kell még neked a bossig? - kérdeztem Leot, az utóbbi időben ugyanis kissé lemaradtam fejlődésének követésében. Allal másnap terveztünk egy nagyobb csónakázást az új szinten; hátha sikerül leszűkíteni a 32.boss lehetséges területeit: úgy tűnt, ezeket kevésbé rejtette el Kayaba, mint az előző párat. A gyors haladás pedig elsődleges cél volt, nem várhattunk hónapokat új emberekre. Még akkor sem, ha éppenséggel pont Leo vagy Mirika az.

Nem sokkal később pedig mindhárman ott álltunk a barlang előtt. Bekapcsoltam a jártasságaim és beléptem a kazamatába, kivont karddal, felkészülten. A boss nem vár rájuk, de ők még utolérhetik azt. Főleg, ha együtt dolgozunk érte, ha együtt, egy csapatként működünk.


Észlelés 4 bekapcsolva, illetve a többi jártasság is.
Az akaitonk fejlődött (csak még nem írták be), mostmár 15%-os bónuszokat ad.