[Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz

Eh.... ööö... ja... Szóval köpni-nyelni nem tudtam erre a... stílusigazító monológra. Bakker, fene se gondolta volna, hogy egy 12 éves kislány képes ilyen tudatosan a pasik kedvére téve öltözködni, szinte megelőzött mindenben. Tök triviális volt, hogy nekem a melleim és a lábaim érdemes kiemelnem, de Tsubaki még az általam ízlésesen kihívónak tartott dekoltázst és szoknyahosszt is kifogásolta. Mélyítsem, rövidítsem, jah... Na jó, én nem vagyok semmi jónak az elrontója, a szemérmesség meg amúgy sincs a szótáramban, szóval oké. Egyedül a tangás megjegyzésére nem voltam hajlandó hallgatni, azt gyűlölöm és nem is illik hozzám. Inkább az ártatlan, aranyos darabok kis masnikkal meg stuff :3
- Hallod, ezeket hol tanultad? Komolyan, még pár év, és simán elcsavarod a fiúk fejét, ha így haladsz tovább :3 - adtam neki egy buksisimit, majd még egyszer megigazítottam a ruhámat, és kilibbentünk. A kajákkal kapcsolatos megjegyzése sem volt rossz ötlet, amilyen kétballábas volt, amikor megismertem, olyan kis számító dög, persze jó értelemben. Na de viszont - és itt a japántanárom sötét sziluettjét már láttam is megjelenni a fejem felett a kaszájával, de nem érdekelt -, amíg mi a konyhában meg az öltözőben foglalatoskodtunk, Ryner elég durván átszabta a helyet, rá se lehetett ismerni. Zene is volt már, elégedetten csettintettem. Egész korrekt lett, amit láttam.
- Okkéé... Remélem elégedett vagy a kacérsággal is, ha már annyira ezt akartad - válaszoltam a srácnak, és csak úgy a hatás kedvéért domborítottam is neki egy lájtosan kihívó pózt. Viszont ezután ha már rám lettek bízva, felöltöztettem (vagy levetkőztettem?) a csajokat is, akiket a kezemre adott, és nemsokára gyakorlatilag készen voltunk. A vendégek is gyűlni kezdtek, talán kicsit zsúfolt is lett a hely és már nem nagyon láttam a górét sem. Persze amilyen kicsi volt, nem csoda hogy elveszítettem szem elől. Tulajdonképpen nem is érdekelt, perverz volt, mint a képmutató Ryner, vagy mint az összes többi agyalágyult férfi.
Inkább beálltam dolgozni, kerestem egy jó pasit, hátha létezik még ezen a planétán olyan. Ideje volt azzal foglalkozni, amiért jöttem, azaz kikapcsolódni, flörtölni kicsit, tetszeni ennek az alávaló fajtának, a fehér hajú meg örülhet, mert igaza lehet, és tényleg csak arra mentem, hogy kacérkodjak és csorgassák rám a nyálukat. Mindez tartott addig, amíg az a pingvin oda nem állított hozzám-hozzánk és nem közölte, hogy RANGON ALULIAK lettünk.
- Hogy mi? - meredtem rá a pacákra, aki már rajta is volt azon, hogy kikísérjen. Én, az Angelic Voice vezére, a legdögösebb frontharcos, a legerősebb lány, a legjobb páncélkovács Aincradban, Illfang végzete, a pincérlányok gyöngye, a gazdag, híres és szép Mirika nem vagyok méltó ehhez az egy-két órája még lepukkant helyhez?! Akkor ki az?!
- Pfff, tudod mit, ÉN nem vagyok hajlandó tovább itt maradni ebben a béna lebujban! - téptem ki magam a pincér fogásából és két társamnak nem is köszönve, feldúltan kiviharzottam az épületből, vissza se nézve. Röhej, a viszontlát!