[Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
5 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2
[Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Résztvevők: Ryner, Kana, Tsubaki
Nem, tényleg úgy tűnik, hogy eddig nem volt ott az a fogadó, ahol most bizony ott áll valami: ez pedig A Betérő az Imbolygó Hollandiba. Pedig nem létezik, hogy eddig nem vettétek észre, hiszen annyira… zajos! Hangos! Fényes! És olyan gyakorisággal repkednek ki belőle az üres(!) üvegek és a random formájú söröskancsók, hogy ha egy galambokkal teli térre nézne, akkor már rég nem lenne galambokkal teli az a tér. Kedvesnek mondható zene szól benn. OK, nevezzük nevén a gyereket: iszonyatos dáridó harsog bentről! JK-k énekelnek NJK-kal, közben itt-ott kintről is szépen kivehető módon zajlik a férfiak egymás közötti versengése: ivászatban, dulakodásban, áriaéneklésben.
Őszintén nem értem, hogy mégis miért akartok ti ide bemenni, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy mégis meg fogjátok próbálni. Kana indokával vagyok egyedül igazán komolyan tisztában. Megszomjazott. Nem sörre vagy borra, hanem gátlásai teljes ledobására! A szabad létformára! A gondtalan életre! (1. kör, Kana feladatot kapott.) A küszöböt átlépve és a mindkét irányba nyíló westernes hangulatú ajtót belökve azonban fura dolog történik: mögöttetek már kétszárnyas ajtó csukódik, benn halk muzsikaszó mellett folyik még hevesebb italozás és beszélgetés. Víg a hangulat, de egyáltalán nem harsány. Pultos megy oda hozzátok: foglaltuk az asztalát! Mindenki megkapja a neki járó tisztséget: Uram vagy Hölgyem. És a tisztség mellé ital is jár: eperpüré. Mindenkinek. Takaros söröskancsóban. Ha figyeltétek a kifelé hullókat akkor... nem, egyikre sem hasonlít. Ezek megint újabb formák.
Határidő: három nap.
Sorrend: kialakul.
Bármi probléma merül fel: jelezzétek!
Nem, tényleg úgy tűnik, hogy eddig nem volt ott az a fogadó, ahol most bizony ott áll valami: ez pedig A Betérő az Imbolygó Hollandiba. Pedig nem létezik, hogy eddig nem vettétek észre, hiszen annyira… zajos! Hangos! Fényes! És olyan gyakorisággal repkednek ki belőle az üres(!) üvegek és a random formájú söröskancsók, hogy ha egy galambokkal teli térre nézne, akkor már rég nem lenne galambokkal teli az a tér. Kedvesnek mondható zene szól benn. OK, nevezzük nevén a gyereket: iszonyatos dáridó harsog bentről! JK-k énekelnek NJK-kal, közben itt-ott kintről is szépen kivehető módon zajlik a férfiak egymás közötti versengése: ivászatban, dulakodásban, áriaéneklésben.
Őszintén nem értem, hogy mégis miért akartok ti ide bemenni, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy mégis meg fogjátok próbálni. Kana indokával vagyok egyedül igazán komolyan tisztában. Megszomjazott. Nem sörre vagy borra, hanem gátlásai teljes ledobására! A szabad létformára! A gondtalan életre! (1. kör, Kana feladatot kapott.) A küszöböt átlépve és a mindkét irányba nyíló westernes hangulatú ajtót belökve azonban fura dolog történik: mögöttetek már kétszárnyas ajtó csukódik, benn halk muzsikaszó mellett folyik még hevesebb italozás és beszélgetés. Víg a hangulat, de egyáltalán nem harsány. Pultos megy oda hozzátok: foglaltuk az asztalát! Mindenki megkapja a neki járó tisztséget: Uram vagy Hölgyem. És a tisztség mellé ital is jár: eperpüré. Mindenkinek. Takaros söröskancsóban. Ha figyeltétek a kifelé hullókat akkor... nem, egyikre sem hasonlít. Ezek megint újabb formák.
Határidő: három nap.
Sorrend: kialakul.
Bármi probléma merül fel: jelezzétek!
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
>>A Bolygó Hollandi, vagyis izé Imbolygó ^^<<
A mai nap is kóboroltam a városban, már egész kezdtem hozzászokni az itteni léthez. Nem sokkal később hatalmas ricsajra lettem figyelmes, igaz odáig nem láttam, de valamiért elkapta a figyelmemen kívül az érdeklődésem is, így hát arra vettem az irányt. Azt hiszem ekkor felejtettem el, hogy miért is barangoltam. Odaérve látok még egy-két ember, nekik intek. Ha jól vettem észre ők is a fogadóval kapcsolatban vannak itt, legalábbis úgy tűnt. Egy pár pillanatig figyeltem, nem tudtam mihez kezdjek. Elég veszélyesnek tűnt, ezt a kifelé repülő gyilkos gondolatokkal teli holmik is bizonygatták. Azonban igencsak viccesnek tűnt a bent levők számára, és még sosem voltam ilyen helyen. Bent biztos játszanak, és jól szórakoznak, akkor ebből én sem akarok kimaradni! Fellendüléssel berohamozok az ajtón. Amint beértem azon nyomban meg is fagytam, s csak pislogtam. Igen pont én, nem mintha túl sokat számított volna, de tökéletesen kifejezte azt az apró, khm akarom mondani óriási döbbenetet ami lefogott. Csak arra kaptam észbe, hogy valaki illedelmesen közli, hogy lefoglalták az asztalunkat. Egyszerűen túl sok minden más volt mint amire számítottam. Első néhány másodpercem még a megszólítás is után azzal telt, hogy felfogjam a hirtelen környezetváltozást, és értelmezni tudjam mit is látok. Hát igen, ehhez még hozzá kell szokni, nem mindig az van, amit az ember hall. Az asztalhoz leülök, várok egy kicsit, míg a többiek is idejönnek, akiknek még ez az asztaluk. -Helósztok! Ryner vagyok, örvendek. Szerintetek mi folyik itt? Teljesen megzavart ez, másra számítottam. Tele van, elegáns emberekkel, meg minden olyan szolid. Valahogy nem számítottam ilyen berendezésre, ez a sok fal, meg rajta a díszek. Vajon be lehet szerezni ilyen ilyeneket? Persze oszlopot csak nem rakathatok egy fogadóba. Vagy több ilyen hely is lehet a városban? Oh, bocsi, sokat beszélek. Ti mit gondoltok?- Belekóstolok az ajándékba, ami az asztalhoz járt.- Ühm! Ez isteni! Még nem találtam ilyen finomságot sehol sem. Azt hiszem el sem mozdulok innen, remélem van szobájuk, vajon... áh izé bocsi.
A szám elé teszem a kezem, hogy jelezzem most már tényleg befogtam. Tekergetem jobbra balra a fejem, mintha körbe-körbe nézelődnék. Ugyan a szemeimmal folyamatosan csak előre bámulok, de erről nem tehetek, már nagyon hozzászoktam, hogy nem veszem sok hasznukat. És még mindig kellemetlenül érzem magam, hiába vagyok évek óta vak, itt is csak annyi változott, hogy látom azt, amit ezidáig elképzeltem. Várom a többiek válaszát, vagy hátha mesélnek valamit. No meg az étlapot. Igen, ilyen helyen biztos kapunk valami elegáncsos pöpec lapot, vagy katalógust. A lábaimat lóbálom előre hátra folyamatosan, mintha rá lenne kötve valami erőforrásra ami folyamatos mozgásban tartja.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Véééégre! Megszabadultam tőlük! Mindenkitől! Ez kell nekem, egy nap teljes szabadság, amikor azt csinálok, amit akarok! Vagy kettő. Esetleg három. Vagy ameddig úgy érzem, szükségem van arra, hogy az összes terhemtől megszabadulva éljem a saját kis életemet. Nem hallgatok senkire, azt fogom tenni, amihez kedvem tartja és punktum! Komolyan, marhára fárasztó ez az egész farmolás meg a céhhel járó macerák, és én nem azért játszom, hogy lekössék minden szabad percemet. Élvezni akarom, hogy fiatal vagyok, szép vagyok, dögös vagyok, és hogy egy halálos játékban veszek részt akaratomon kívül Szóval szabadsááág! És hát hová is vezethetne az első utam, ha szórakozni akarok, ha nem egy buliba! Fogalmam sincs, hogy a fenébe került ide ez az Imbolygó Hollandi, vagy mi, de nagyon kapóra jött, az tuti. Pont egy ilyen féktelen mulatságra volt szükségem, biztos tele van a hely részeg pasikkal, akik mit nem adnának azért, hogy csak rájuk nézzek. De nem, ó nem! Én annál sokkal többet érek, mintsem hogy leálljak néhány alávaló tuskóval! Csak olyasvalakivel leszek halandó meghívatni magam, aki megfelel minden elvárásomnak. És ha nincs ilyen? Hát üsse kő, akkor csajokkal fogok bulizni
Az ajtó előtt azonban megtorpantam. Lehet, hogy most éppen le akarom dobni az összes terhet a vállamról, de ettől még valaki vagyok! Sőt, fogalmazhatok úgy is, hogy nem vagyok akárki! Persze, majd én magam fogom megérinteni és kinyitni ezt a mocskos ajtót, mi? Egy frászt! Szépen megvárom, amíg valakinek feltűnik, hogy egy menő csaj akar bemenni, és kitárja nekem ezt a... ezt az ajtót, vagy minek nevezzem. Türelmetlen toporgásom ha nehezen is, de meghozta az eredményét, egy perverz tekintetű, szakállas fickó lecsapott rám, csakhogy én csupán addig törődtem vele, amíg be nem jutottam a fogadóba. Nem túl szépen, de megköszöntem az udvariasságát, aztán olajra léptem, még csak arra sem volt érdemes, hogy két mondatot bájologjak vele. Bent azonban nem éppen az várt, amire számítottam, noha a konszolidáltabb forma sem zavart tulajdonképpen. Végtére is egy olyan rangos valaki, mint én, nem szórakozhat kulturálatlan körülmények között ˇ^ˇ
- Szépen is néznénk ki, ha asztal nélkül maradnék pont én! Ez a minimum, ami kijár fenséges személyemnek! - morrantam rá a személyzetre. Legalább a kiszolgálás valamelyest kielégítő, hiszen még oda is kísért az asztalhoz. Csak azt felejtette el, hogy egy hölgynek nem ártana kihúzni a széket, pedig tök alapvető. Csóváltam is a fejemet, mikor eszébe ötlött, hogy hoppá, és intézkedett, majdnem egy teljes percig álltam ott! Felháborító! Ahogy az is, hogy valami kölyök mellé ültettek le. Mi az, hogy nem kapok saját asztalt?! Írni fogok a panaszkönyvbe a következő ilyen gikszernél...
- Fogd be... Ha nem tetszik, nem is vagy idevaló és el lehet húzni. Mellesleg hahó, itt vagyok! - lengetem meg a kezemet előtte, hogy rám figyeljen, ha én beszélek hozzá. Vak ez a nyomi, vagy mi? Röhejes. Illik vagy sem, az asztalra könyököltem, és államat a kezemre támasztva figyeltem. Baromira ismerős volt az a szőke kislány, aki még itt ült mellettünk. Hegyes fülek... elf... és nem Rin.
- Tsubaki-chan! Rég láttalak! Mizújs? - vidultam fel egy csapásra - Fú, hány éves is vagy? A pasik ugye érdekelnek már? - folytattam abbéli reményemben, hogy majd együtt meghódítjuk ezt a helyet, bár olyan kis fiatalka volt még :/ Megnőhetett volna attól a cucctól, amitől átváltozott, így csak még gyerekesebb lett.
- Jah, bocs, megengedem, hogy Mirika-samának hívj Igen, én vagyok a híres céhvezető, aki végzett az első bossal - kaptam észbe, hogy az imént egy bemutatkozás is elhangzott a sráctól. Ez a legkevesebb, amit megérdemlek egy névtelen senkitől, nem haboztam rögtön az orra alá dörgölni, hogy heló, nem akárkivel ülsz az asztalnál, érezd magad megtisztelve. Keresztbe tettem a lábamat és finoman belekortyoltam az italomba, mielőtt esetleg Tsubaki-chan felboríthatná kapálózás közben. Bár ki tudja, talán csak a lábai akadnak folyton össze ._.
Az ajtó előtt azonban megtorpantam. Lehet, hogy most éppen le akarom dobni az összes terhet a vállamról, de ettől még valaki vagyok! Sőt, fogalmazhatok úgy is, hogy nem vagyok akárki! Persze, majd én magam fogom megérinteni és kinyitni ezt a mocskos ajtót, mi? Egy frászt! Szépen megvárom, amíg valakinek feltűnik, hogy egy menő csaj akar bemenni, és kitárja nekem ezt a... ezt az ajtót, vagy minek nevezzem. Türelmetlen toporgásom ha nehezen is, de meghozta az eredményét, egy perverz tekintetű, szakállas fickó lecsapott rám, csakhogy én csupán addig törődtem vele, amíg be nem jutottam a fogadóba. Nem túl szépen, de megköszöntem az udvariasságát, aztán olajra léptem, még csak arra sem volt érdemes, hogy két mondatot bájologjak vele. Bent azonban nem éppen az várt, amire számítottam, noha a konszolidáltabb forma sem zavart tulajdonképpen. Végtére is egy olyan rangos valaki, mint én, nem szórakozhat kulturálatlan körülmények között ˇ^ˇ
- Szépen is néznénk ki, ha asztal nélkül maradnék pont én! Ez a minimum, ami kijár fenséges személyemnek! - morrantam rá a személyzetre. Legalább a kiszolgálás valamelyest kielégítő, hiszen még oda is kísért az asztalhoz. Csak azt felejtette el, hogy egy hölgynek nem ártana kihúzni a széket, pedig tök alapvető. Csóváltam is a fejemet, mikor eszébe ötlött, hogy hoppá, és intézkedett, majdnem egy teljes percig álltam ott! Felháborító! Ahogy az is, hogy valami kölyök mellé ültettek le. Mi az, hogy nem kapok saját asztalt?! Írni fogok a panaszkönyvbe a következő ilyen gikszernél...
- Fogd be... Ha nem tetszik, nem is vagy idevaló és el lehet húzni. Mellesleg hahó, itt vagyok! - lengetem meg a kezemet előtte, hogy rám figyeljen, ha én beszélek hozzá. Vak ez a nyomi, vagy mi? Röhejes. Illik vagy sem, az asztalra könyököltem, és államat a kezemre támasztva figyeltem. Baromira ismerős volt az a szőke kislány, aki még itt ült mellettünk. Hegyes fülek... elf... és nem Rin.
- Tsubaki-chan! Rég láttalak! Mizújs? - vidultam fel egy csapásra - Fú, hány éves is vagy? A pasik ugye érdekelnek már? - folytattam abbéli reményemben, hogy majd együtt meghódítjuk ezt a helyet, bár olyan kis fiatalka volt még :/ Megnőhetett volna attól a cucctól, amitől átváltozott, így csak még gyerekesebb lett.
- Jah, bocs, megengedem, hogy Mirika-samának hívj Igen, én vagyok a híres céhvezető, aki végzett az első bossal - kaptam észbe, hogy az imént egy bemutatkozás is elhangzott a sráctól. Ez a legkevesebb, amit megérdemlek egy névtelen senkitől, nem haboztam rögtön az orra alá dörgölni, hogy heló, nem akárkivel ülsz az asztalnál, érezd magad megtisztelve. Keresztbe tettem a lábamat és finoman belekortyoltam az italomba, mielőtt esetleg Tsubaki-chan felboríthatná kapálózás közben. Bár ki tudja, talán csak a lábai akadnak folyton össze ._.
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Tsubaki nem volt kimondottan a legjobb kedvében, ez az egész hegyes fülek hajcihő kezdett az idegeire menni. Nem akarta felfedni magát nővérkéje előtt, biztos volt benne hogy frászt kapna ha kiderülne mi történt vele. A füleket aranyosnak találta, de a nyugati hajszín eléggé kiábrándította japán öntudata miatt. És akkor már az egész külseje: aprócska, szerény idomú, hegyes fülű lányka... egyenlő volt az udvarlók armadájával, amióta ilyen lett megháromszorozódott az őt lerohanó fülcibáló idegenek száma, akik többek között a kék szemű srácot majmolva még férjhez menésről is papoltak! Égbekiáltó volt, mellesleg nagyon zavaró és többnyire visszataszító, mert azok az alakok igencsak visszataszítóak voltak! Ez neki egész egyszerűen sok volt!
Ezen gondolatok terhelték le az agyát a mai estén is, miközben egy szatír lolicon elől menekült a nagyváros utcáin. A fene ette volna meg, a lökés kristály sem nagyon tartotta vissza mert a sebessége hozzá képest irdatlanul magas volt. Valahányszor ellökte az mindig felpattant és rohant tovább, vagy vetett egy szaltót és le sem maradt! Ráadásul közben még az elutasítás gombokat is nyomkodnia kényszerült, mert nem kicsit hanem eszméletlenül érkeztek a felkérései csapatra, barát listára, házasságra, aztán még ki tudja mire talán item cserére, már nem is nézte! Egy sarok előtt sikerült belelöknie a fickót egy nagyobb csapat közé, ám amikor a következő sarkon lefordult, visszapillantva látta ahogy kitör az emberek csapatából és folytatja az üldözést
Tsubaki pedig azon kapta magát hogy egy üveg repült el a feje mellett éppen abból az irányból, amerre futott! Egy fogadó volt az vagy egy kocsma, esetleg ebben a játékban oly jellemzően mindkettő. A lényeg az volt, hogy az ajtó éppen olyan közel volt hozzá hogy talán besurranhasson mielőtt a lolicon rájönne, merre is szaladt! A kitartása próbára lett téve, hiszen odabent rögvest lihegve a padlóra térdelt és az elé lépkedő alak szavaira is csak másodjára nézett fel. Finom, ízléses hely volt finom, ízléses ajtónállóval aki a kezét nyújtotta neki. Ez már egészen más megközelítés volt, s a furcsa belépője által kreált szégyenpírral az arcán felpattant és terjedelmesen bocsánatot kért. Mire lefoglalt (de ki foglalta le?) helyéhez kísérték, lassan visszatért az érzékelése és egyben nyomott hangulata is. Egy rózsaszín izével teli söröskorsót nyomtak az orra elé, a "ház ajándéka" kommentárral. Zavartan nézett körbe... nem egy kocsmába futott be? Mert ez vendéglő volt és az íjászlány... mi, az íjászlány? Hozzá beszélt, s érezte ahogy a múltkori bakisorozata arcpírját kezdi gazdagítani. Mi van ha a belépőjét is kiszúrta? Nem! A lényeg az volt, hogy a szatír sehol sem látszott idebent! Mélyen sóhajtott, s az italt megszagolva valamiféle eperturmixnak tűnt. Aztán felcsattant, megint elfelejtett köszönteni!!!
- Konbanwa Senpai! - pattant fel és hajlongott, majd visszaesett a székébe...
Kérdést is kapott ugyebár, így amint észrevette a rá szegeződő tekintetet rögtön eszébe jutottak a lány szavai. Mit keresett itt?
- Üm... - kerekedtek el a szemei, már azt sem tudta mióta volt itt - nem tudom! Tizenkettő? Tizenhárom? Mióta vagyunk itt...
A "pasis" kérdésre hirtelenjében nem tudott mit válaszolni
- Maga foglalt nekem helyet, Senpai? - tette fel végre a kérdést, ami már fúrta az oldalát egy-két perce
Ezen gondolatok terhelték le az agyát a mai estén is, miközben egy szatír lolicon elől menekült a nagyváros utcáin. A fene ette volna meg, a lökés kristály sem nagyon tartotta vissza mert a sebessége hozzá képest irdatlanul magas volt. Valahányszor ellökte az mindig felpattant és rohant tovább, vagy vetett egy szaltót és le sem maradt! Ráadásul közben még az elutasítás gombokat is nyomkodnia kényszerült, mert nem kicsit hanem eszméletlenül érkeztek a felkérései csapatra, barát listára, házasságra, aztán még ki tudja mire talán item cserére, már nem is nézte! Egy sarok előtt sikerült belelöknie a fickót egy nagyobb csapat közé, ám amikor a következő sarkon lefordult, visszapillantva látta ahogy kitör az emberek csapatából és folytatja az üldözést
Tsubaki pedig azon kapta magát hogy egy üveg repült el a feje mellett éppen abból az irányból, amerre futott! Egy fogadó volt az vagy egy kocsma, esetleg ebben a játékban oly jellemzően mindkettő. A lényeg az volt, hogy az ajtó éppen olyan közel volt hozzá hogy talán besurranhasson mielőtt a lolicon rájönne, merre is szaladt! A kitartása próbára lett téve, hiszen odabent rögvest lihegve a padlóra térdelt és az elé lépkedő alak szavaira is csak másodjára nézett fel. Finom, ízléses hely volt finom, ízléses ajtónállóval aki a kezét nyújtotta neki. Ez már egészen más megközelítés volt, s a furcsa belépője által kreált szégyenpírral az arcán felpattant és terjedelmesen bocsánatot kért. Mire lefoglalt (de ki foglalta le?) helyéhez kísérték, lassan visszatért az érzékelése és egyben nyomott hangulata is. Egy rózsaszín izével teli söröskorsót nyomtak az orra elé, a "ház ajándéka" kommentárral. Zavartan nézett körbe... nem egy kocsmába futott be? Mert ez vendéglő volt és az íjászlány... mi, az íjászlány? Hozzá beszélt, s érezte ahogy a múltkori bakisorozata arcpírját kezdi gazdagítani. Mi van ha a belépőjét is kiszúrta? Nem! A lényeg az volt, hogy a szatír sehol sem látszott idebent! Mélyen sóhajtott, s az italt megszagolva valamiféle eperturmixnak tűnt. Aztán felcsattant, megint elfelejtett köszönteni!!!
- Konbanwa Senpai! - pattant fel és hajlongott, majd visszaesett a székébe...
Kérdést is kapott ugyebár, így amint észrevette a rá szegeződő tekintetet rögtön eszébe jutottak a lány szavai. Mit keresett itt?
- Üm... - kerekedtek el a szemei, már azt sem tudta mióta volt itt - nem tudom! Tizenkettő? Tizenhárom? Mióta vagyunk itt...
A "pasis" kérdésre hirtelenjében nem tudott mit válaszolni
- Maga foglalt nekem helyet, Senpai? - tette fel végre a kérdést, ami már fúrta az oldalát egy-két perce
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Tsubaki, ahogy a köszönésed után visszaülsz a székedbe, furcsa érzés lehet úrrá rajtad: te ráültél valamire. Egy kés az. HP-vonalad sértetlen, de valahányszor újra leülnél, mindig akad valami azon a széken, hiába pakoltad le: villa, kanál, kés, kés, kanál, kés, villa, villa... és így tovább.
Közben pincér érkezik, négy tányért hoz nektek. Ryner tudhatja, hogy jó ideje már felétek fordulva áll pár méterre tőletek. Felháborodva hajol oda Tsubakihoz: hölgyem, ez vérlázító, amit művel! Ne tegye már rá az étkezőeszközökre a hátsó felét! Kérem, terítsen meg velük, vagy ki fogjuk penderíteni! - mondja, majd ahogy jött, úgy el is vonul.
Közben pincér érkezik, négy tányért hoz nektek. Ryner tudhatja, hogy jó ideje már felétek fordulva áll pár méterre tőletek. Felháborodva hajol oda Tsubakihoz: hölgyem, ez vérlázító, amit művel! Ne tegye már rá az étkezőeszközökre a hátsó felét! Kérem, terítsen meg velük, vagy ki fogjuk penderíteni! - mondja, majd ahogy jött, úgy el is vonul.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
>>Betérő Az Imbolygó Hollandihoz<<
Nah szépen nézünk ki. Egy ilyen hisztis elégedetlenkedő csajt. Pedig igazán csinos, kár érte. Biztos nem bírja elviselni senki. Ráadásul még a székénél is kéreti magát, ez aztán a színházba való nő. Bár való igaz láttam, khm hallottam már rosszabbat is. Ráadás még be is szólogat, hát mondhatom szép egy asztaltárs. A másik egy nálam minden bizonnyal picit fiatalabb lányka. Természetesen nem hagyhatom magamat így lenyomva, válaszolok hát a kihívó sipitozónak.-Neked most komolyan mi a bajod? Pont, hogy tetszik a hely, épp erről beszélek, meg az a táblácska is tök jó ott.- Mutatok szembe a távolabbi falra. Majd fejfordítás nélkül jobbra hátra lendül mutatóujjam.- Meg az a kép is tök jó!- Itt leesik, hogy most totál pontosan mutattam rá valami olyanra, amit nem is szabadna látnom. Ezt gyorsan korrigálnom kell.-Az előbb láttam, mikor körbenéztem. Amúgy meg nagyon is jól tudom, hogy ott vagy. Miért hol lennél? Csak nem szeretek mások emberek képébe bámulni. Különben sem hagyom, hogy a cs-csinos arcoddal eltekerd a fejem. Jól van az úgy a nyakamon, ahogy Mirika-san.
Ezt követően érdekes események következnek. A pöttöm eléggé odavan valamiért, és nagyon el van havazva azzal, hogy Mirikával törődjön. Annyira, hogy valamilyen módon étkezőeszközök kerültek alája. Nah mondhatom szép kis fogadtatás. Az a pincér nekem gyanús, de nem láttam közelebb jönni egész addig, míg nem odaadja nekünk a tányérokat, és megdorgálja a kis hegyesfülűt. Ezt viszont már én nem hagyom szó nélkül.
-Mégis mit képzel ki ön? Ha már vendégek vagyunk törődjön velünk annak megfelelően, és ne várakoztasson meg minket a semmiért. Valamint az étkezőeszközök tudtommal az asztalra valóak, nem pedig aljas módon egy lány székére.- Aztán odafordulok Mirika felé, de a fejemlehajtom, hogy remélhetőleg ne találkozzon a tekintetünk, majdhogynem kapás lövés bukta lenne, hogy vak vagyok.-Sokat hallottam már a céhedről és rólad Mirika-san. Hogy-hogy egy olyan helyre akart egy ilyen rangos valaki bejönni, mint amit kintről láttunk? Mit szoktál csinálni, mikor nem a főnökharcra készültök?
Érdeklődöm, mintha a nemrégiben megsértődésem meg sem történt volna. Teljesen az érződik, hogy már el is felejtettem.
nos nem nagyon kaptam sok választ, de remélem megteszi.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Mondhatom nagyon hozzáillő volt ehhez az epres löttyhöz a söröskorsó, nagyon produkálja magát ez a hely, hogy különlegesnek számítson... No mindegy, nekem megfelelt, arra pont jó volt, hogy kirúgjak kicsit a hámból és elfeledjem az élet nagy problémáit erre a napra~ Mondjuk... nehéz lesz, ha idegesítő kis vakarcsok fognak mellettem parádézni menő, jóképű pasasok helyett, le kéne valahogy koptatnom ezt a hidrogénezett hajú figurát.
- Pfff, ha egy cseppet is érdekelnél, már rég elcsavartam volna a fejed, lúzer Kisfiúkkal nem kezdek, és különben is, neked Mirika-SAMA, vili? - pöccintettem meg a srác homlokát lekezelően. Pattoghat itt össze-vissza egészen nyugodtan, lerítt róla ennyiből is, hogy kiféle-miféle. Különben is nekiállt zöldségeket beszélni, ki a rákot érdekel, hogy mi tetszik neki? Inkább a kiscsajjal törődtem, még ő is sokkal értelmesebb társaság volt. Különben is csak annyi rémlik róla, hogy folyton elbotlott a saját lábában, jobban lefoglalt az a sok idiótaság, ami körbevett minket.
- Na akkor pont jó korban vagy, 12 évesen voltam először szerelmes :3 Mármint az óvodáskori részt leszámítva. Amúgy nem, nem én foglaltam... héé! - fordultam hátra hirtelen, esküdni mernék, hogy valaki megbökte a vállamat, de nem volt ott senki. Wtf-arccal fordultam vissza, és az állapot fenn is maradt látva, hogy Tsubaki-chan mit produkál a székén. Egyáltalán hogy az istenbe kerültek a hátsója alá az evőeszközök? Teremtek, mint az alma a fán, vagy wut? Kezdett egyre furább lenni ez a hely, nem mintha eddig nem lett volna az! És mi a francért hoz négy tányért a pincér, amikor csak hárman vagyunk, tán ő is itt fog kajálni? Egyáltalán... hé, ki rendelt kaját?! Kezd ez nekem nagyon gyanús lenni... Ráadásul az egyik fickó a sarokban mintha figyelne minket azzal az arcmaszkos, fekete hacukával. Ott a sötétben azt hiszi nem látom, de az éjjellátásomat nem lehet átverni, mister amatőr ninja uraság
- Ne is törődj vele, bunkó pincérek mindenütt vannak. Te meg ne fogdosd a combom, hallod?! - próbáltam vigasztalni a lányt, de most meg ez a nyomi nem bírta ki, hogy lepattintottam. Tisztán éreztem, hogy végigsimít a lábamon egy kéz, azonban mikor megmozdítottam a lábamat, nem volt ott semmi. A szoknyámat éreztem volna...? Nem, tuti nem, kéz volt! Szúrós pillantással méregettem a srácot, de őszintének tűnt az értetlensége. Vagy csak baromi jó színész volt.
- Hmpf... Még szép, aki nem hallott rólunk az süket. Különben mit érdekel ez téged, baka? Azt csinálok, amit akarok! ˇ^ˇ - feleseltem vissza, komolyan idegesített már. Szerencsétlen Tsubaki is folyton ezt az oldalamat látja, de nem tehetek róla, hogy mindig felpiszkálnak >.> Ráadásul még ez a fasság is, mintha valami szellem lebegne körbe, és szórakozna velem. Most éppen a hajamon éreztem meg valamit, de mikor odakaptam, csak a levegőt szelte a kezem. Fúúúú -.-
- Pfff, ha egy cseppet is érdekelnél, már rég elcsavartam volna a fejed, lúzer Kisfiúkkal nem kezdek, és különben is, neked Mirika-SAMA, vili? - pöccintettem meg a srác homlokát lekezelően. Pattoghat itt össze-vissza egészen nyugodtan, lerítt róla ennyiből is, hogy kiféle-miféle. Különben is nekiállt zöldségeket beszélni, ki a rákot érdekel, hogy mi tetszik neki? Inkább a kiscsajjal törődtem, még ő is sokkal értelmesebb társaság volt. Különben is csak annyi rémlik róla, hogy folyton elbotlott a saját lábában, jobban lefoglalt az a sok idiótaság, ami körbevett minket.
- Na akkor pont jó korban vagy, 12 évesen voltam először szerelmes :3 Mármint az óvodáskori részt leszámítva. Amúgy nem, nem én foglaltam... héé! - fordultam hátra hirtelen, esküdni mernék, hogy valaki megbökte a vállamat, de nem volt ott senki. Wtf-arccal fordultam vissza, és az állapot fenn is maradt látva, hogy Tsubaki-chan mit produkál a székén. Egyáltalán hogy az istenbe kerültek a hátsója alá az evőeszközök? Teremtek, mint az alma a fán, vagy wut? Kezdett egyre furább lenni ez a hely, nem mintha eddig nem lett volna az! És mi a francért hoz négy tányért a pincér, amikor csak hárman vagyunk, tán ő is itt fog kajálni? Egyáltalán... hé, ki rendelt kaját?! Kezd ez nekem nagyon gyanús lenni... Ráadásul az egyik fickó a sarokban mintha figyelne minket azzal az arcmaszkos, fekete hacukával. Ott a sötétben azt hiszi nem látom, de az éjjellátásomat nem lehet átverni, mister amatőr ninja uraság
- Ne is törődj vele, bunkó pincérek mindenütt vannak. Te meg ne fogdosd a combom, hallod?! - próbáltam vigasztalni a lányt, de most meg ez a nyomi nem bírta ki, hogy lepattintottam. Tisztán éreztem, hogy végigsimít a lábamon egy kéz, azonban mikor megmozdítottam a lábamat, nem volt ott semmi. A szoknyámat éreztem volna...? Nem, tuti nem, kéz volt! Szúrós pillantással méregettem a srácot, de őszintének tűnt az értetlensége. Vagy csak baromi jó színész volt.
- Hmpf... Még szép, aki nem hallott rólunk az süket. Különben mit érdekel ez téged, baka? Azt csinálok, amit akarok! ˇ^ˇ - feleseltem vissza, komolyan idegesített már. Szerencsétlen Tsubaki is folyton ezt az oldalamat látja, de nem tehetek róla, hogy mindig felpiszkálnak >.> Ráadásul még ez a fasság is, mintha valami szellem lebegne körbe, és szórakozna velem. Most éppen a hajamon éreztem meg valamit, de mikor odakaptam, csak a levegőt szelte a kezem. Fúúúú -.-
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Tsubaki megpróbált leülni, de valami másba sikerült neki mint a székbe amiből az imént felkelt. Kényelmetlenül adta meg válaszát a Kana nevű lánynak, miközben egy kést húzott ki a hátsójából. Ennek fele sem volt tréfa, szúrósan pásztázta körbe szomszédságát a lehetséges tettes után, de senki nem volt a közelben egy pincért leszámítva /gondolom, mivel most körbenéztem ezért én is észreveszem/, asztaltársai pedig a meghajlás idejét leszámítva a szemei előtt voltak végig, mely alatt nem lett volna lehetőségük alá csempészni. Idegesen huppant le a székébe de képtelen volt követni a lány és a fiú közötti párbeszédet, ugyanis egyszerű mozdulata most sem érte el a várt célt. Egy villát talált ezúttal, s egyre jobban irritálta a dolog hogy most végképp nem sikerült észrevennie senkit ahogy alá tette. El is ismétlődött a dolog, noha most óvatosabb volt annál mintsem hogy újból teljes erőből üljön bele az evőeszközökbe, egyáltalán hol voltak az evőpálcikái???
Kana az asztalnál szintén forgolódni kezdett, de a legnagyobb sokk Tsubaki számára a pincér személyével együtt érkezett. Képtelen volt elhinni azt amit hallott, hiába vették fel a kesztyűt az asztalszomszédai, az ő arca bizony pulykavörössé vált és ökölbe szorított kezekkel kiáltott a pincér után
- Hogy merészel megengedni magának ilyen szavakat?! - tört ki belőle a bosszúság, még azt is elfeledve hogy ő volt a fiatalabb - Ez egyszerűen aljas szemtelenség, még hogy egy vendég szándékosan üljön ilyen Gaijin dolgokba, egyáltalán... evőpálcikát sem látott ez a hely még? És mi az hogy nekem kell megterítenem, egy vendég SOHA nem terít meg asztalt egy nem-önkiszolgáló étteremben!!! A panaszkönyvet kérem, nem... követelem! És a tulajdonossal is váltanék néhány szót! KÖVETELEM, EZ TISZTESSÉGTELENSÉG!
Kana az asztalnál szintén forgolódni kezdett, de a legnagyobb sokk Tsubaki számára a pincér személyével együtt érkezett. Képtelen volt elhinni azt amit hallott, hiába vették fel a kesztyűt az asztalszomszédai, az ő arca bizony pulykavörössé vált és ökölbe szorított kezekkel kiáltott a pincér után
- Hogy merészel megengedni magának ilyen szavakat?! - tört ki belőle a bosszúság, még azt is elfeledve hogy ő volt a fiatalabb - Ez egyszerűen aljas szemtelenség, még hogy egy vendég szándékosan üljön ilyen Gaijin dolgokba, egyáltalán... evőpálcikát sem látott ez a hely még? És mi az hogy nekem kell megterítenem, egy vendég SOHA nem terít meg asztalt egy nem-önkiszolgáló étteremben!!! A panaszkönyvet kérem, nem... követelem! És a tulajdonossal is váltanék néhány szót! KÖVETELEM, EZ TISZTESSÉGTELENSÉG!
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Ryner, úgy tűnik, hogy megzavarodott a látókád. Hirtelen új ember tűnik fel a látóhatáron, méghozzá nem is túl messze tőletek: pontosan az asztal alatt. Amikor Mirika a combját simítja végig, kezéhez egy másik kéz ér. Valaki ebben a pillanatban lefejeli az asztalt, méghozzá alulról. Hangos yarék közepette kezd el kimászni alóla, közben hangosan kuncog magában.
A mellettetek álló pincér fáradtan sóhajt, lesújtó pillantást vetve Tsubakira:
– Micsoda tiszteletlenség… – sziszegi, majd leguggolva folytatja mondókáját, bár nyilvánvaló, hogy ezt már nem az elfnek címezi. – Uram, biztosan ragaszkodik ehhez a hölgyhöz? Itt kiabál nekünk, ez… ez felháborító!
Kéz nyúl ki az asztalnak azon a végén, ahol egyikőtök sem ül, és nagyjából méter távolságra esik mindenkitől. Úgy tűnik, mintha egyszerűen csak kalapálna a kezével, de a pincér felhúzza az orrát, tüsszentés-szerű hangot hallat. – Asszonyom, parancsoljon, akit követelni tetszett. – mondja, majd most már véglegesen ellép mellőletek. Időközben a vigyorgó szakállas törpe felkűzdötte magát a negyedik székre, ahová a pincér tányért tett le. Nem szól, csak bőszen mosolyog rátok ápolatlan szakálla alól, hol egyikőtökre, hol másikótokra nézve.
A mellettetek álló pincér fáradtan sóhajt, lesújtó pillantást vetve Tsubakira:
– Micsoda tiszteletlenség… – sziszegi, majd leguggolva folytatja mondókáját, bár nyilvánvaló, hogy ezt már nem az elfnek címezi. – Uram, biztosan ragaszkodik ehhez a hölgyhöz? Itt kiabál nekünk, ez… ez felháborító!
Kéz nyúl ki az asztalnak azon a végén, ahol egyikőtök sem ül, és nagyjából méter távolságra esik mindenkitől. Úgy tűnik, mintha egyszerűen csak kalapálna a kezével, de a pincér felhúzza az orrát, tüsszentés-szerű hangot hallat. – Asszonyom, parancsoljon, akit követelni tetszett. – mondja, majd most már véglegesen ellép mellőletek. Időközben a vigyorgó szakállas törpe felkűzdötte magát a negyedik székre, ahová a pincér tányért tett le. Nem szól, csak bőszen mosolyog rátok ápolatlan szakálla alól, hol egyikőtökre, hol másikótokra nézve.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
>>Betérő Az Imbolygó Hollandihoz<<
Nem értem mire céloz először a lány, hisz mindkét kezem az asztalon van, és ölelgetem a markomban a korsócskámat. A beszólása után csak magam előtt morogva jegyeztem meg, hogy „nem is tudta, hogy ilyen goromba emberek a legerősebb céh tagjai”. Természetesen biztosra mentem, hogy hallja. Aztán alaposan meglepődöm az újdonsült formákra, melyekből azért bőségesen eltakar az asztal, de aztán egy kezet látok, ahogy Mirika-san lábát simogatja. Kalimpáló lábamat egy jól irányzott rúgás félével indítom útnak. Természetesen, mintha észre se vettem volna, hisz nem tudhatnak a képességemről, mert akkor tuti kiderül, hogy vak vagyok. Ha lenne rá még időm megismételném a dolgot, de lefejeli az asztalt. Alaposan meglepődök erre, bár lehet kicsit erősre sikerül a meglepődésem, mivel elég szándékos. Fejemet csak tekergetem, ahogy zajlik körülöttem az esemény, nem vagyok biztos benne, mikor hova kellene láttatni a figyelmem. Természetesen én mindent „szemmel” tartok. Egyre furcsább kezdett lenni ez a hely, főképp, hogy olyan dolgok történnek, melyek kezdenek az idegeimre menni. Morcosan elhúzom a számat, és az iménti tüsszentéshez hasonló ámbár tompább hangot hallatok. Nagyon nem tetszik nekem a dolog, egyáltalán nem tudok semmit sem meg. De nem baj, ideje javítani a helyzeten csak sajnos nem abban a témában amiben akartam.-Lenne oly szíves elárulni, hogy került az asztal alá? Vagy, hogy pontosan mi is ez a hely? Valahogy mindig számomra nem várt dolgokkal rukkol elő. A fali díszek igen szépen, és pompásan is vannak elhelyezve. Valamint az ott, el is nyerte tőlem a legjobbnak kijáró címet.- Mutattam rá az egyikre oldalt. Majd folytattam is. -De egyáltalán nem ilyesmikre számítottam, mikor bejöttem. A söröskorsó úgy nem lepett meg, hogy aztán mégis nagyon meglepett.
Vártam a többiek reakcióját. Igazából a figyelésen kívül nem sok minden volt amit tehettem.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
//gomen-gomen ^^"//
Bakker, én tényleg egy kezet éreztem! Há' nem vagyok én hülye paramicsodás tuskó, hogy benézzek valami ilyesmit! A kéz az kéz a combomon, és nem szoknya, gereblye vagy söröskorsó! Be is verte a barom a fejét az asztalba, én meg egy isteneset csapok rá még úgy felülről is, hogy megugranak a poharak meg az evőeszközök az asztalon.
- Mit képzelsz magadról, kicsi huszár?! Anyádat fogdosd! - hallattam a hangomat, úgy bizony! Én aztán nem fogom szó nélkül hagyni eztet, nem vagyok egy nyápic köcsög, hogy befogjam a pofám és kushadjak, nem ám! Eskü komoly, ki fogom én díszíteni ennek a pincérnek meg a perverz baromnak a képét néhány mutatós kék-zöld folttal, ha még egyszer be mernek szólni nekem! Nem az asztalt fogom ám csapkodni, hanem az asztallal Mérgemben fogtam is magam, és felhajtottam a korsóból a maradék italt, majd lecsaptam a poharat az asztalra és megtöröltem a szám a kezemmel. Basszus, ez nem sör volt, akkor miért van söröskorsóban? Mi a franc volt ez, he? Képtelen hely!
- Beszóttá', köcsö'? - tettem le a tenyereimet szélesen az asztalra, és lassan fenyegetően felálltam a fehér hajú gyerekre bámulva. Eddig is egy nyomoronc fószer volt, de most még be is szólogat? Kezdett már nagyon elegem lenni a homi pofájából, ha ő is dekorálásra vágyik, szívesen megadom én neki! Fúúú, de nekem előbb ez az aljas kis törpebuzernyák kellett, mit vigyorog a kéjenc fejével?! Megkerültem az asztalt és megragadtam a krapek szakállát, annál fogva próbáltam felhúzni vagy legalább lerángatni a székről, hogy szembenézzen az én félelmetes 147 centimmel szemtől-szembe.
- Na most legyél nagyfiú, kicsirigó! Hány pofont kérsz, he? Úgy letörlöm én a vigyort a képedről, te disznó, hogy kirepülsz, mint fióka a fészekből, vágod?! - rángattam a fószert dühösen, még a vállaimat is megemeltem, hogy nagyobbnak és fenyegetőbbnek tűnjek. Na és ha ő a hely tulaja, az meg kit érdekel? Elégtételt veszek én a kislány nevében is rajta, csak maradjon nyugton!
- Ne örüjjé, veled is számolok még egytől tízig pofonokat, hidrogénfej! - fordultam oda a másikhoz, hogy azért olyan baromira nagy biztonságban ne érezze már magát attól még, hogy most mással foglalkozom. Nem felejtettem ám el, hogy tartozom neki, csak ne tartson ez a dolog itten most túl sokáig, mert akkor ki fog menni a fejemből. Sose voltam jó, hogy észben tartsam a dolgokat.
- Mit képzelsz magadról, kicsi huszár?! Anyádat fogdosd! - hallattam a hangomat, úgy bizony! Én aztán nem fogom szó nélkül hagyni eztet, nem vagyok egy nyápic köcsög, hogy befogjam a pofám és kushadjak, nem ám! Eskü komoly, ki fogom én díszíteni ennek a pincérnek meg a perverz baromnak a képét néhány mutatós kék-zöld folttal, ha még egyszer be mernek szólni nekem! Nem az asztalt fogom ám csapkodni, hanem az asztallal Mérgemben fogtam is magam, és felhajtottam a korsóból a maradék italt, majd lecsaptam a poharat az asztalra és megtöröltem a szám a kezemmel. Basszus, ez nem sör volt, akkor miért van söröskorsóban? Mi a franc volt ez, he? Képtelen hely!
- Beszóttá', köcsö'? - tettem le a tenyereimet szélesen az asztalra, és lassan fenyegetően felálltam a fehér hajú gyerekre bámulva. Eddig is egy nyomoronc fószer volt, de most még be is szólogat? Kezdett már nagyon elegem lenni a homi pofájából, ha ő is dekorálásra vágyik, szívesen megadom én neki! Fúúú, de nekem előbb ez az aljas kis törpebuzernyák kellett, mit vigyorog a kéjenc fejével?! Megkerültem az asztalt és megragadtam a krapek szakállát, annál fogva próbáltam felhúzni vagy legalább lerángatni a székről, hogy szembenézzen az én félelmetes 147 centimmel szemtől-szembe.
- Na most legyél nagyfiú, kicsirigó! Hány pofont kérsz, he? Úgy letörlöm én a vigyort a képedről, te disznó, hogy kirepülsz, mint fióka a fészekből, vágod?! - rángattam a fószert dühösen, még a vállaimat is megemeltem, hogy nagyobbnak és fenyegetőbbnek tűnjek. Na és ha ő a hely tulaja, az meg kit érdekel? Elégtételt veszek én a kislány nevében is rajta, csak maradjon nyugton!
- Ne örüjjé, veled is számolok még egytől tízig pofonokat, hidrogénfej! - fordultam oda a másikhoz, hogy azért olyan baromira nagy biztonságban ne érezze már magát attól még, hogy most mással foglalkozom. Nem felejtettem ám el, hogy tartozom neki, csak ne tartson ez a dolog itten most túl sokáig, mert akkor ki fog menni a fejemből. Sose voltam jó, hogy észben tartsam a dolgokat.
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Tsubakiba belefulladt a szó, ahogy a férfi sziszegett majd lehajolt az asztal alá, mint valaki aki valamire készült. Fel is pattant a helyéről és rávágott volna az asztalra, de az elhangzó szavak teljesen összezavarták. Aztán pedig rugdosás és taszigálás vette kezdetét mindkét asztalszomszédja részéről. Valaki volt az asztal alatt, talán éppen ő dugdosta alá az evőeszközöket? Néhány pillanaton belül fel is bukkant egy úr, akit a pincér nyomban az általa követelt tulajdonosként mutatott be. Tsubaki megrázkódott saját alapjaiban, majd képletesen összemenve visszaesett a székébe és összehúzta magát. Most konkrétan kellett szembesülnie egy nálánál rangosabb személlyel, illetve azzal a ténnyel hogy a pincérhez intézett szavai sem voltak egy jól nevelt japán lányhoz méltóak. Így pedig nem igazán volt mit panaszkodnia, mármint egy eléggé neveletlen panaszkodással követelte, ami máris ellensúlyozta a sérelmet. Még az evőeszközökkel kapcsolatos elmélete is majdnem kiillant a fejéből!
Valamit dadogott volna mentegetőzően, azonban Kana volt a gyorsabb és elkapta a férfit úgy, hogy a fehér hajú fiú sem igazán tudta befejezni az elkezdett mondandóját. Vagy befejezte, csak senki nem figyelt addigra rá? Tsubakit viszont elrettentette a jelenlegi helyzet, egyszerűen hihetetlen volt hogy mindenki ennyire tiszteletlenül viselkedett egymással, beleértve magát is. És ráadásul ő maga kezdte meg a pincér, ez itt ő körülötte forgott... lehetetlen... ez nem volt normális dolog... ez!
- Áááááááááááááááiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - sikított egy fülrepesztőt és a haját kezdte tépni - Itt mindenki tiszteletlen! Ez nem igazság! Itt valami... nem normális!
Kikapta maga alól a párnát, lejjebb csusszanva magasságban a többiekhez képest, s beletemette az arcát, még ha így villákkal is lett tele
- A füleim, ugye? Azért ilyen mindenki mert én más vagyok?! Elfek sem direkt tesznek maguk alá villát, még is engem hibáztatnak! A füleim, el vagyok átkozva... rasszizmus célpontja lettem...
Valamit dadogott volna mentegetőzően, azonban Kana volt a gyorsabb és elkapta a férfit úgy, hogy a fehér hajú fiú sem igazán tudta befejezni az elkezdett mondandóját. Vagy befejezte, csak senki nem figyelt addigra rá? Tsubakit viszont elrettentette a jelenlegi helyzet, egyszerűen hihetetlen volt hogy mindenki ennyire tiszteletlenül viselkedett egymással, beleértve magát is. És ráadásul ő maga kezdte meg a pincér, ez itt ő körülötte forgott... lehetetlen... ez nem volt normális dolog... ez!
- Áááááááááááááááiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - sikított egy fülrepesztőt és a haját kezdte tépni - Itt mindenki tiszteletlen! Ez nem igazság! Itt valami... nem normális!
Kikapta maga alól a párnát, lejjebb csusszanva magasságban a többiekhez képest, s beletemette az arcát, még ha így villákkal is lett tele
- A füleim, ugye? Azért ilyen mindenki mert én más vagyok?! Elfek sem direkt tesznek maguk alá villát, még is engem hibáztatnak! A füleim, el vagyok átkozva... rasszizmus célpontja lettem...
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
(off)Nagyon sajnálom ezt a hosszú csúszást! Elnézést kérek miatta.(/off)
Tsubaki arcába természetesen nem állnak villák, sőt, ahogy a párnát kikapja maga alól, megoldja az állandóan újratermelődő evőeszközök problémáját is. Talán nem is lenne többre szükség, hiszen az asztalon mindenkinek jut már elég. Hogy mihez is?
– Pincér, vacsorácskát, cakk-cakk! – kurjantja jókedvűen újdonsült asztaltársatok, és csillogó szemekkel néz fel Kanára. Bizony, néz fel, hiszen mégiscsak egy törpéről beszélünk, aki egy széken ülve is törpe marad. A szakálla viszont nem marad az övé. Tépődik. Szakadás hangja hallatszik, majd a tulaj megválik ápolatlan arcszőrzetétől. Ennél azonban nem áll meg: felkacag Kanára pillantva, majd nekiáll vetkőzni. – Nem segít, kis hosszúfülű? – kacsint szemérmetlenül Tsubakira, miközben éppen szakadt kabátját vedli le magáról, hevesen rugdosva közben az asztalt lábaival, ahogy izeg-mozog. Ryner tányérja megindul lefelé az asztalról, a többiek terítéke pedig sorra követik, bár azokat még messze nem veszélyezteti a leesés.
Bárhogy alakulnak is az események a pincér már érkezik is: ínycsiklandó illatú, de igen érdekes küllemű ételek sorjáznak a felszolgáló karjától az asztalra.
– Az első próba, khm… akarom mondani: fogás, igen, az első fogás tálalva! – közli fapofával a maga karót nyelt módján. A szeme sem rebben közben. Meghajol, és távozna.
Tsubaki arcába természetesen nem állnak villák, sőt, ahogy a párnát kikapja maga alól, megoldja az állandóan újratermelődő evőeszközök problémáját is. Talán nem is lenne többre szükség, hiszen az asztalon mindenkinek jut már elég. Hogy mihez is?
– Pincér, vacsorácskát, cakk-cakk! – kurjantja jókedvűen újdonsült asztaltársatok, és csillogó szemekkel néz fel Kanára. Bizony, néz fel, hiszen mégiscsak egy törpéről beszélünk, aki egy széken ülve is törpe marad. A szakálla viszont nem marad az övé. Tépődik. Szakadás hangja hallatszik, majd a tulaj megválik ápolatlan arcszőrzetétől. Ennél azonban nem áll meg: felkacag Kanára pillantva, majd nekiáll vetkőzni. – Nem segít, kis hosszúfülű? – kacsint szemérmetlenül Tsubakira, miközben éppen szakadt kabátját vedli le magáról, hevesen rugdosva közben az asztalt lábaival, ahogy izeg-mozog. Ryner tányérja megindul lefelé az asztalról, a többiek terítéke pedig sorra követik, bár azokat még messze nem veszélyezteti a leesés.
Bárhogy alakulnak is az események a pincér már érkezik is: ínycsiklandó illatú, de igen érdekes küllemű ételek sorjáznak a felszolgáló karjától az asztalra.
– Az első próba, khm… akarom mondani: fogás, igen, az első fogás tálalva! – közli fapofával a maga karót nyelt módján. A szeme sem rebben közben. Meghajol, és távozna.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Há' mi az úristeni történt itten? Kezembe maradt a szakálla! Hö-höhö, hát ez baromi jó, nem is tudtam, hogy ennyire ki vagyok gyúrva Kurva menő vagyok, ez a kicsi csíra most majd meglátja, hogy velem nem jár jól, ha szórakázik! Se ez, se a másik!
- Ne röhögjééééél! Dupla annyi pofont kapsz! - löktem meg a vállát, kötözködve a törpével, majd felkaptam a fejem, mer' megsüketültem, basszus! Hogy van ennek az egérkének ilyen rohadt éles hangja? Nem rúgtam tökön... nincsenek is tökei, csaj! Hogy pusztulnának meg a hangszálai >.>
- Kussolj és ne nyafogj, vagy kiraklak a szárnyaim alól, hegyesfülű! - ugattam be a kicsinek, hát ez a hála, hogy szétcseszi a fülemet? Még mindig cseng ettől a visítástól, baszki! Erre még ez a minimál növésű kutya is nekiáll sztriptízelni, hát megáll az eszem! Senki nem kíváncsi a hájas képére, majd jól beverem a pofáját, aztán meglátjuk, mer-e vetkőzni!
- Ez a moslék meg mi a franc? - nyilvánultam meg a kaját látva, amit a nyálas képű pingvin hozott. Irtó ratyin nézett ki! Na nem a pingvin, hanem amit meg kellett volna zabbantani. Meg a pingvin is, de az most mindegy. Heh, fogtam magam, és a kezemben lévő szakállat belecsesztem a törpe kajájába.
- Még egyszer fogdosol vagy egy rossz szót szólsz, megkajáltatom veled a kabátod is, vili? Addig innen nem állsz fel, amíg be nem lapátolod ezt a mocskot! - toppantottam, majd dúlva-fúlva visszamásztam a helyemre. Örülhet, hogy nem vájtam ki a szemét egy késsel, de ha még egyszer felbasz, és komolyan a képébe borítom az asztalt meg ezt az összes disznóólat, ami a tányérokon van! Hát bazmeg, én viszont kemény gyerek vagyok, szóval letolom ezt a kaját, akárhogy is nézzen ki. A szagával nincs gáz, akkor nem lehet olyan borzalom. Fogtam a húst, azt tökösen beleharaptam egy nagyot.
- Ne röhögjééééél! Dupla annyi pofont kapsz! - löktem meg a vállát, kötözködve a törpével, majd felkaptam a fejem, mer' megsüketültem, basszus! Hogy van ennek az egérkének ilyen rohadt éles hangja? Nem rúgtam tökön... nincsenek is tökei, csaj! Hogy pusztulnának meg a hangszálai >.>
- Kussolj és ne nyafogj, vagy kiraklak a szárnyaim alól, hegyesfülű! - ugattam be a kicsinek, hát ez a hála, hogy szétcseszi a fülemet? Még mindig cseng ettől a visítástól, baszki! Erre még ez a minimál növésű kutya is nekiáll sztriptízelni, hát megáll az eszem! Senki nem kíváncsi a hájas képére, majd jól beverem a pofáját, aztán meglátjuk, mer-e vetkőzni!
- Ez a moslék meg mi a franc? - nyilvánultam meg a kaját látva, amit a nyálas képű pingvin hozott. Irtó ratyin nézett ki! Na nem a pingvin, hanem amit meg kellett volna zabbantani. Meg a pingvin is, de az most mindegy. Heh, fogtam magam, és a kezemben lévő szakállat belecsesztem a törpe kajájába.
- Még egyszer fogdosol vagy egy rossz szót szólsz, megkajáltatom veled a kabátod is, vili? Addig innen nem állsz fel, amíg be nem lapátolod ezt a mocskot! - toppantottam, majd dúlva-fúlva visszamásztam a helyemre. Örülhet, hogy nem vájtam ki a szemét egy késsel, de ha még egyszer felbasz, és komolyan a képébe borítom az asztalt meg ezt az összes disznóólat, ami a tányérokon van! Hát bazmeg, én viszont kemény gyerek vagyok, szóval letolom ezt a kaját, akárhogy is nézzen ki. A szagával nincs gáz, akkor nem lehet olyan borzalom. Fogtam a húst, azt tökösen beleharaptam egy nagyot.
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Tsubaki egészen összement a helyén ücsörögve, a felrobbanó megnyilvánulását követően egyre inkább kezdte megijeszteni az egész helyzet. A fülei voltak az okai, az ő szuper aranyos de magasról lenézett szegény fülecskéi! Hogy lehettek az emberek ennyire diszkriminálóak vele és a füleivel? Ez igazságtalanság volt, majdnem azt kívánta hogy bárcsak ne lennének fülei, de csak majdnem! És alig kezdett hozzá ahhoz hogy összeszedje magát, a kis uraság sokat mondó kacsintással kért segítséget a kabátja levetéséhez, csak az összhatás volt Tsubaki számára szexuálisnak tűnő. Ráadásul kis hosszufülünek csúfolta... miért kellett mindenkinek a fülét pécéznie ki. Sőt a fickó még be sem fejezhette, Mirika már le is mennydörögte a már egyébként is túlterhelt Tsubakit... ráadásul a fülei, már megint diszkriminálták!!! És olyan ijesztő volt ahogy kiabált vele, itt mindenki annyira de annyira tiszteletlenül viselkedett... még őt is sikerült belerángatniuk az imént...
A következő pillanatban nem is volt nagy csoda hogy lecsusszant a székéről be az asztal alá, s úgy kapaszkodott meg a tartó alkalmatosság egyik lábában mintha az lett volna az egyetlen biztos pont ebben az egész virtuális világban. Reszketett, pedig még csak egy icinyi picit sem fázott, csak mintha a minden forgott volna körülötte. Nem akart kimászni! Ott volt a tiszteletlenség és faji diszkrimináció viharos óceánjának a kellősnél is legkellősebb közepén, árbocrúdba kapaszkodva hogy el ne találják megint sodorni a hullámok. Hülye kaszt, azért piszkálták és most még kiabáltak is vele, ő az ilyesmihez egyáltalán nem szokott hozzá
- Nem igazságos... - motyorászta magának szíve baját - miért nem lehet mindenkinek hegyes füle... miért bántanak mert nekem az... miért akarnak szexuálisan zaklatni... miért kiabálnak velem...
Korábban az zavarta hogy sem észre sem pedig tudomásul nem akarták venni, most pedig mindenki teljesen rá volt cuppanva a füleire vagy pedig heccelte miattuk. Ez nem volt igazságos!
A következő pillanatban nem is volt nagy csoda hogy lecsusszant a székéről be az asztal alá, s úgy kapaszkodott meg a tartó alkalmatosság egyik lábában mintha az lett volna az egyetlen biztos pont ebben az egész virtuális világban. Reszketett, pedig még csak egy icinyi picit sem fázott, csak mintha a minden forgott volna körülötte. Nem akart kimászni! Ott volt a tiszteletlenség és faji diszkrimináció viharos óceánjának a kellősnél is legkellősebb közepén, árbocrúdba kapaszkodva hogy el ne találják megint sodorni a hullámok. Hülye kaszt, azért piszkálták és most még kiabáltak is vele, ő az ilyesmihez egyáltalán nem szokott hozzá
- Nem igazságos... - motyorászta magának szíve baját - miért nem lehet mindenkinek hegyes füle... miért bántanak mert nekem az... miért akarnak szexuálisan zaklatni... miért kiabálnak velem...
Korábban az zavarta hogy sem észre sem pedig tudomásul nem akarták venni, most pedig mindenki teljesen rá volt cuppanva a füleire vagy pedig heccelte miattuk. Ez nem volt igazságos!
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
>>Betérő Az Imbolygó Hollandihoz <<
Nagyon jól elvoltam magammal, és a menümben babráltam, mindent amit csak tudtam rögzítettem, amilyen módon csak tudtam. Ebből mekkora sztorit fogok faragni az hihetetlen, sőt lehet, hogy inkább üzletelek majd később ezzel a Mirikával. Biztos nem akarja romba dönteni a jó kis hírnevét. A munka mellett viszont igencsak jókat múlattam. Az elején kicsit megszeppentem ettől az egésztől, hisz mégiscsak egy hírneves céhvezér, de úgy tűnik közel sem tökéletes. Meg itt van a kis elfecske is, bár nem tudom hová sorolni. A legfurcsább meg a környezet, szűkebb fogalomba már sűríteni sem lehetne. Minden abszurd, úgy ahogy van. Nem sokkal később viszont egy váratlan sikítás tör ki Tsubakiból. Hirtelen kapok oda a füleimhez, és gyakorlatilag lefordulok a székről. Nem erre tervezték az éles füleimet. A kisebb sokkhatás elmúlásakor észrevettem, hogy szökik az étkészletem, ezt megakadályozó szükséges lépéseket megteszem, és visszatolom az asztalra, hogy biztonságban legyen. Még kicsit tompán hallok, de azért menni fog ez. A jegyzeteléssel felhagyok, s memóriámra bízom a törpe és a nőszemély harcának rögzítését. A leginkább most az a Tsubaki nevezetű érdekel, hisz így nem lehet jól szórakozni, hogy megsüketítenek, aztán meg bedepizik az asztal alá. Mivel épp csak tányérmentő pozícióban voltam könnyedén elterülhettem az asztal alá. Ezen opció több előnyös mivoltát meg is próbáltam kihasználni. Az első, hogy csekkoljam hova látok be, ezt természetesen úgy teszem, hogy a szememmel jobbára Tsubaki felé figyelek, így minimálisra próbálom csökkenteni a lebukási esélyeimet. A második, hogy talán jobban tudok hatni majd a lányra, ha nem annyira feszült helyzetben próbálom megnyugtatni. -Ugyan-ugyan. Tsubaki igaz? Én Ryner vagyok. Szerintem ne vedd nagyon magadra azt, ami felettünk zajlik. Az a törpe tuti nem fut százon ezzel az egész hellyel sem stimmel valami. Az a nőszemély meg, húha, valami komoly problémája lehet, megeshet, hogy épp kosarat kapott egy csávótól. A füleid meg úgy jók ahogy vannak. Én személy szerint elfogadnék hasonlót, végtére is egy játékban vagyunk. Na meg jól is áll neked .^^ Tudod mit? Nézz oda, arra a kis portréra. Aztán egy másikra ott. Majd arra, de amaz is jó. Remélem kicsit el tudtam terelni a figyelmed ezekről fent. Most pedig gyere mert már felszolgálnak. Azokkal a bunkókkal meg ne is törődj. Amíg te jól érzed magad a mások véleménye másodlagos.
Mutogatok neki távolibb holmikat a falon. Aztán a kezemet nyújtom a végén, hogy felsegítem, ha nem fogadja el, akkor rámosolygok és annyit még megjegyzek, hogy „fent találkozunk”. Majd vagy így vagy úgy de felszínre bukkanok. Lecsekkolom a felszolgált kaját, majd gyors bepótlom a megjegyzett jegyzeteket. Eddigre talán kiderül, hogy miféle is ez az étel. Illatra jó, de ízre? Majd a tesztalany eldönti. Így csak egy kicsivel később utána kezdek neki én is az étkezésnek. Az ital egész jó volt, így nagy reményeket fűzök az étekhez a kinézet ellenére.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
A törpe látható elégedettséggel szemléli, ahogy az elf eltűnik az asztal alatt, miközben teljesen ignorálja Kana kirohanását. Helyett fennhangon csak ennyit mondd neki, magara emelve az orrát: – Nőnél ilyen hatást még soha nem értem el! – büszkélkedik. Majd ahogy Ryner is lebukik Tsubaki után, lelohad az arcáról a vigyor. – Férfinél sem. – Majd hogy mentse saját becsületét, dadogva hozzáteszi: Bár ez talán inkább volt még csak fiúcska, nem? – teszi fel a kérdést Kanának, majd megtalálja a saját hangját is a témában: Hiszen egy igazi férfi muszklis és szőrös, igaz-e, hehe, láttál már igazi férfit? Mutassak én?... – vigyorog az íjászlányra.
– Remek-remek, igen, az asztal alatti terület felfedezése is igen fontos küldetés, de én nem erre gondoltam. Igen busásan fizetek majd maguknak, csak kérem, először egyenek, egyenek! – Egy párszor még elszajkózza az utolsó néhány szót, miközben kezét letámasztja az asztalon, fejét ráteszi, és réveteg arccal Tsubakit figyeli. Majd tekintete átvándorol Rynerre, őt kezdi el mustrálni. – Nem tartod még magad igazi férfinek, ugye… fiú? – vonja kérdőre.
– Remek-remek, igen, az asztal alatti terület felfedezése is igen fontos küldetés, de én nem erre gondoltam. Igen busásan fizetek majd maguknak, csak kérem, először egyenek, egyenek! – Egy párszor még elszajkózza az utolsó néhány szót, miközben kezét letámasztja az asztalon, fejét ráteszi, és réveteg arccal Tsubakit figyeli. Majd tekintete átvándorol Rynerre, őt kezdi el mustrálni. – Nem tartod még magad igazi férfinek, ugye… fiú? – vonja kérdőre.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Hirtelen olyan fáradtnak éreztem magam, ahogy visszahuppantam a székbe. Furcsa ez a hely, és én is tök hülyén viselkedek valami miatt. Ha lenne mágia, azt mondanám hogy tuti valami bájolás alatt áll a csehó, de így legfeljebb csak az eperpürére gyanakodhatok, mint kiváltó ok, vagy csak tényleg simán hisztis vagyok ma, annyira elegem van és kell a gőz kieresztése. Nem nagyon tetszett, hogy Tsubaki-chan után ez a Ryner is bemászott az asztal alá, szóval maximálisan odafigyeltem, mit művel. Baromira nem örültem volna neki, ha a törpapa után kifogok még egy fogdosós vagy leskelődős perverz disznót, így is épp elég van belőlük széles e határon. Ez a srác meg kábé annyira érdekelt, mint a japán focibajnokság, szóval sansz nem volt rá, hogy majd flörtölgetek vele, marad a szigorúan összezárt láb és ha felém fordítja a fejét, fejbe rúgom és kész Én ma csak különleges pasikkal voltam hajlandó szóba állni, bár ez olyan tök esélytelennek tűnt, hisz minden férfi egyforma...
- Az igazi férfi ott kezdődik, hogy két fejjel magasabb nálam, és nem eggyel alacsonyabb. Tartsd meg a szatírkodásod Dzsungel Jane-nek - lőttem le a szakállától megfosztott hapsit. Még hogy muszklis és szőrös... ez a krapek max szőrös, de az nekem csak akkor jön be, hogy azt a szőrt hajnak hívják és hosszú *.* Vetettem egy lefitymáló tekintetet az igénytelen öregre, aztán megint megpróbáltam belemerülni ebbe a kajába, amitől igazából majd felfordult a gyomrom, ha ránéztem, szóval inkább csak az orromra és a nyelvemre hagyatkoztam.
- Tsubaki-chan, bocs az előbbiért... felcseszte az agyam ez a baromság... - kértem elnézést a kislánytól, majd felsóhajtottam és a hajam a fülem mögé sepertem. Kíváncsi voltam, mi lehet az a busás jutalom, amiről hadovált ez az alak, de inkább ráhagyom a többiekre a kérdezősködést, én hozzá se akarok szólni ehhez a kéjenc marhához, ha nem muszáj.
- Soha nem is lesz az, ahhoz hogy férfivá váljon, nem elég a jobb kezével randiznia - kommentáltam, nem bírtam ki, hogy be ne szóljak a hidrogénfejűnek. Tök gáz volt a szövege az imént, amit lenyomott az elfnek, ilyen dumával tuti nem fog sose semmit elérni. És talán nem pont egy gyerekkel kéne kezdenie Pedobear-san
- Az igazi férfi ott kezdődik, hogy két fejjel magasabb nálam, és nem eggyel alacsonyabb. Tartsd meg a szatírkodásod Dzsungel Jane-nek - lőttem le a szakállától megfosztott hapsit. Még hogy muszklis és szőrös... ez a krapek max szőrös, de az nekem csak akkor jön be, hogy azt a szőrt hajnak hívják és hosszú *.* Vetettem egy lefitymáló tekintetet az igénytelen öregre, aztán megint megpróbáltam belemerülni ebbe a kajába, amitől igazából majd felfordult a gyomrom, ha ránéztem, szóval inkább csak az orromra és a nyelvemre hagyatkoztam.
- Tsubaki-chan, bocs az előbbiért... felcseszte az agyam ez a baromság... - kértem elnézést a kislánytól, majd felsóhajtottam és a hajam a fülem mögé sepertem. Kíváncsi voltam, mi lehet az a busás jutalom, amiről hadovált ez az alak, de inkább ráhagyom a többiekre a kérdezősködést, én hozzá se akarok szólni ehhez a kéjenc marhához, ha nem muszáj.
- Soha nem is lesz az, ahhoz hogy férfivá váljon, nem elég a jobb kezével randiznia - kommentáltam, nem bírtam ki, hogy be ne szóljak a hidrogénfejűnek. Tök gáz volt a szövege az imént, amit lenyomott az elfnek, ilyen dumával tuti nem fog sose semmit elérni. És talán nem pont egy gyerekkel kéne kezdenie Pedobear-san
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Hát csak nem volt szerencsém. Mirika-san úgy tűnik túlságosan is óvatos. Hiába akar gyerekként kezelni, minden bizonnyal tudja, hogy nincs igaza. Lehet, hogy nem vagyok túl magas, és nem is nézek ki annyira idősnek, mint vagyok, de azt sem hiszem, hogy ő fiatalabb lenne nálam. Amint felértem már jobbról-balról kaptam a pofonokat, bár szerencsére csak képletes értelemben. Természetesen figyeltem a szóváltásokra, akkor is míg lent voltam, meg azután is mikor feljöttem, így bőségesen akadt pár dolog, amit leírhattam. Későbbiekben talán még jó tárgyalási alapot is nyújthat egy ilyen holmi. Mondjuk az nekem kicsit értetlen, miért kell ennyire nyersen, mindenre elutasítóan viselkedni. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, azonban nagyon is jól tudom, hogy amit én kaptam, annak egy része sajnálatból jött. Természetesen a barátaim kivételek voltak. Most meg bocsánatot kér az elftől, a fene se igazodik ki ezen a nőszemélyen. A krapek meg aztán kész káosz, mondjuk rajta a halál se akar kiigazodni, pedig már elvihette volna legalább egy körútra. Az asztalos rész említésére oda se hederítettem, mintha meg sem hallottam volna. Az ételhez hozzáláttam, s pár falatot lassan ettem meg, aztán ha ízlett, akkor természetesen folytattam. Aztán mikor észreveszem, hogy engem bámul.
-Ezt talán nem kellene, tudja én a hetero emberek közösségébe tartozom, úgyhogy tartsa is ehhez magát, és főleg ne kezdjen itt el pedozni. Amúgy magának sem lehet panasza, ugyanis azon a képen ott, vagy a testvére van, vagy eltúlozták, mert így élőben egyáltalán nem fest valami jól. Rendbe szedhetné magát, akkor talán lehetne férfinak, vagy egyáltalán embernek nevezni. Ami engem illet, még szép, hogy férfinak tartom magam, még ha növésben lévőnek is. Nem mellesleg Mirika-san, nem teljesen úgy van, ahogy azt gondolod. Különben is jobb érzés, és sokkal inkább becsülendő, ha nem fűvel fával flörtöl az illető, főleg, ha van már valakije nemde bár? Mellesleg, ha már így csipegetünk engem. Egy nőnek lehetne modora, és esze is egy kicsivel több, hogy gondolkozzon mielőtt sérteget, vagy beszól valakinek. Amúgy is, mi okod van rá, hogy engem ennyire cukkolj? Netán ennyire érdekel, hogy milyen ember is vagyok? Ha meg nem, akkor legalább egy kicsit lehetnél emberségesebb, bár aki rászolgál, azzal legyél csak kegyetlen- Nézek itt a törpére. - Mellesleg te vagy az Angelic Voice céhvezére, a viselkedésed, ha mások előtt is ilyen az eléggé megronthatja a hírnevetek. Nos Mirika-san, remélem holnap tiszta lappal kezdünk, s nem legközelebbi találkozáskor majd jobban jövünk ki. A mai nap ahogy elnézem, erre úgy sem lenne alkalmas, ilyen körülmények között. Jut eszembe öreg, miféle jutalom lesz?
Kérdeztem meg a végén, hisz csak-csak érdekel, nehogy elsunnyogja a dolgot.
-Ezt talán nem kellene, tudja én a hetero emberek közösségébe tartozom, úgyhogy tartsa is ehhez magát, és főleg ne kezdjen itt el pedozni. Amúgy magának sem lehet panasza, ugyanis azon a képen ott, vagy a testvére van, vagy eltúlozták, mert így élőben egyáltalán nem fest valami jól. Rendbe szedhetné magát, akkor talán lehetne férfinak, vagy egyáltalán embernek nevezni. Ami engem illet, még szép, hogy férfinak tartom magam, még ha növésben lévőnek is. Nem mellesleg Mirika-san, nem teljesen úgy van, ahogy azt gondolod. Különben is jobb érzés, és sokkal inkább becsülendő, ha nem fűvel fával flörtöl az illető, főleg, ha van már valakije nemde bár? Mellesleg, ha már így csipegetünk engem. Egy nőnek lehetne modora, és esze is egy kicsivel több, hogy gondolkozzon mielőtt sérteget, vagy beszól valakinek. Amúgy is, mi okod van rá, hogy engem ennyire cukkolj? Netán ennyire érdekel, hogy milyen ember is vagyok? Ha meg nem, akkor legalább egy kicsit lehetnél emberségesebb, bár aki rászolgál, azzal legyél csak kegyetlen- Nézek itt a törpére. - Mellesleg te vagy az Angelic Voice céhvezére, a viselkedésed, ha mások előtt is ilyen az eléggé megronthatja a hírnevetek. Nos Mirika-san, remélem holnap tiszta lappal kezdünk, s nem legközelebbi találkozáskor majd jobban jövünk ki. A mai nap ahogy elnézem, erre úgy sem lenne alkalmas, ilyen körülmények között. Jut eszembe öreg, miféle jutalom lesz?
Kérdeztem meg a végén, hisz csak-csak érdekel, nehogy elsunnyogja a dolgot.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
/Gomenasai... nehezen jött ez a reag.../
A törpi fiúval találkozott össze az asztal alatt siránkozó Tsubaki, aki már éppen a könnyeit akarta elkezdeni hullatni. Úgy tűnt sokan voltak itt alacsony növésűek, még Mirika-san sem volt az a kimondottan létra bár lehet hogy az asztalnál ő vitte el a babérkoszorút. A lényeg hogy a fiú befért az asztal alá, vagyis inkább befeküdt. Viszonylag hirtelen történt, Tsubaki meg is szeppent mielőtt rájött volna hogy ki az. Illetlen pedig nem volt, így hát szorongva ugyan de hallgatni kezdte a szavakat, melyek csak picivel hangzottak kevésbé kuszábbnak azoknál, melyek a Tulajdonos és Mirika szájából potyogtak ki az elmúlt talán húsz percben
Megnyugtatni próbálta erről nem volt igazán kétség, de főleg a két másik asztaltárs viselkedését ecsetelte, amit azért Tsubaki higgadt lelkiállapotban nem tett volna meg. Egy kissé persze azért megnyugodott, a füleit kezdve tapogatni, de a nyújtott kezet azért nem fogadta el. Az a képes kiegészítés, illetve a költői kérdésnek tűnő lezárás meglehetősen megtörték a szavak addigi folyását, nem igazán tűntek oda illőnek
Várt még egy kis időt hogy összeszedje magát, majd miután nagyjából kibeszélték mindhárman magukat arra a "körre", felcsusszant a székére és miután meggyőződött róla, hogy nincsen rajta még egy varázspárna, jobban helyet is foglalt benne. Mirika persze bocsánatot kért tőle, de Tsubaki már egy ideje elveszítette a fonalat
- A szőrös emberek ijesztőek... - mondta maga elé, de továbbra sem érezte úgy hogy sikerült megfognia az aktuális témát
Nem is a semmiért, percekig ott kuksolt az asztal alatt és ignorálta a külvilági történések nagy részét, főleg inkább csak saját bajával foglalkozva. De most itt fent sem lehetett csak úgy elfelejteni az egészet... ELFelejteni, veeeeeeeeeeeeeeeeeeh...
A törpi fiúval találkozott össze az asztal alatt siránkozó Tsubaki, aki már éppen a könnyeit akarta elkezdeni hullatni. Úgy tűnt sokan voltak itt alacsony növésűek, még Mirika-san sem volt az a kimondottan létra bár lehet hogy az asztalnál ő vitte el a babérkoszorút. A lényeg hogy a fiú befért az asztal alá, vagyis inkább befeküdt. Viszonylag hirtelen történt, Tsubaki meg is szeppent mielőtt rájött volna hogy ki az. Illetlen pedig nem volt, így hát szorongva ugyan de hallgatni kezdte a szavakat, melyek csak picivel hangzottak kevésbé kuszábbnak azoknál, melyek a Tulajdonos és Mirika szájából potyogtak ki az elmúlt talán húsz percben
Megnyugtatni próbálta erről nem volt igazán kétség, de főleg a két másik asztaltárs viselkedését ecsetelte, amit azért Tsubaki higgadt lelkiállapotban nem tett volna meg. Egy kissé persze azért megnyugodott, a füleit kezdve tapogatni, de a nyújtott kezet azért nem fogadta el. Az a képes kiegészítés, illetve a költői kérdésnek tűnő lezárás meglehetősen megtörték a szavak addigi folyását, nem igazán tűntek oda illőnek
Várt még egy kis időt hogy összeszedje magát, majd miután nagyjából kibeszélték mindhárman magukat arra a "körre", felcsusszant a székére és miután meggyőződött róla, hogy nincsen rajta még egy varázspárna, jobban helyet is foglalt benne. Mirika persze bocsánatot kért tőle, de Tsubaki már egy ideje elveszítette a fonalat
- A szőrös emberek ijesztőek... - mondta maga elé, de továbbra sem érezte úgy hogy sikerült megfognia az aktuális témát
Nem is a semmiért, percekig ott kuksolt az asztal alatt és ignorálta a külvilági történések nagy részét, főleg inkább csak saját bajával foglalkozva. De most itt fent sem lehetett csak úgy elfelejteni az egészet... ELFelejteni, veeeeeeeeeeeeeeeeeeh...
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Oh, igen, a kaja. Nos, meglehetősen finom, bár a látvány továbbra sem képes elhitetni azt, de attól még az íze meglepően egzotikus, pikáns, különleges. Eteti magát, nehéz lehet letenni az első falat után.
A törpe hamar elveszti érdeklődését Ryner beszéde iránt, így addig is folytatja az átvedlést. A ruhákat, amiket lekapott magáról, hátraszórja, saját maga mögé. A pincér pillanatokon belül ott van minden egyes ruhadarabért, és gyorsan felkapkodja. Úgy tűnik, hogy a gépezet olajozottan működik, nem okoz különösebb problémát a produkciójuk. Átöltözés közben cicceg Mirikának:
– Csak azért mondod ezt, mert még kislány vagy. Majd ha csecsesebb-begyesebb leszel, felnősz, rájössz, milyen is egy igazi férfi – villogtatja felé Mirika számára talán nem egészen megnyerő mosolyát. [/b]Tsubakit[/b] sem hagyja szó nélkül:
– Hé, te is ijesztő vagy, nagyság! Ha nem veszi sértésnek… – részesít téged is mosolyának „fényében”.
Hamarosan a törpe uraság szmokingban, kikenve, csípős arcesz-illatú felhőben lebegve ül már közöttetek.
Ahogy készen van, körbehordozza a tekintetét, majd hatalmasat csap az asztalra, hogy minden pohár és tányér beleremeg. A beszélgetéseket kívánja lezárni vele.
– Rendben van, küldetésem van számotokra. Újabban nagyon lepukkant ez a szuper kis hely. Fel kéne dobnotok valamivel. Ti vagytok a Kiválasztottak, akiknek ez a szerepkör jutott. Kérlek, vessétek be magatokat! – Átlagos ember már nem tudná tovább szélesíteni a mosolyát, de neki sikerül: szinte fültől fülig ér már. Jelzésértékű.
Feladat: brainstorming! A karakterek nem csak ötletezhetnek, hanem tényleg be is vethetik magukat, és részt vehetnek a sütésben, főzésben, vendégek fogadásában, bármiben. Szabadon „változtathatjátok” a teret, avagy meséljetek ti is, ha úgy kívánjátok. Hibalistát írni, kritizálni szintúgy szabad. Bárkit. Bármit. Csak szabadon!
(off) Utolsó két kör következik. (/off)
A törpe hamar elveszti érdeklődését Ryner beszéde iránt, így addig is folytatja az átvedlést. A ruhákat, amiket lekapott magáról, hátraszórja, saját maga mögé. A pincér pillanatokon belül ott van minden egyes ruhadarabért, és gyorsan felkapkodja. Úgy tűnik, hogy a gépezet olajozottan működik, nem okoz különösebb problémát a produkciójuk. Átöltözés közben cicceg Mirikának:
– Csak azért mondod ezt, mert még kislány vagy. Majd ha csecsesebb-begyesebb leszel, felnősz, rájössz, milyen is egy igazi férfi – villogtatja felé Mirika számára talán nem egészen megnyerő mosolyát. [/b]Tsubakit[/b] sem hagyja szó nélkül:
– Hé, te is ijesztő vagy, nagyság! Ha nem veszi sértésnek… – részesít téged is mosolyának „fényében”.
Hamarosan a törpe uraság szmokingban, kikenve, csípős arcesz-illatú felhőben lebegve ül már közöttetek.
Ahogy készen van, körbehordozza a tekintetét, majd hatalmasat csap az asztalra, hogy minden pohár és tányér beleremeg. A beszélgetéseket kívánja lezárni vele.
– Rendben van, küldetésem van számotokra. Újabban nagyon lepukkant ez a szuper kis hely. Fel kéne dobnotok valamivel. Ti vagytok a Kiválasztottak, akiknek ez a szerepkör jutott. Kérlek, vessétek be magatokat! – Átlagos ember már nem tudná tovább szélesíteni a mosolyát, de neki sikerül: szinte fültől fülig ér már. Jelzésértékű.
Feladat: brainstorming! A karakterek nem csak ötletezhetnek, hanem tényleg be is vethetik magukat, és részt vehetnek a sütésben, főzésben, vendégek fogadásában, bármiben. Szabadon „változtathatjátok” a teret, avagy meséljetek ti is, ha úgy kívánjátok. Hibalistát írni, kritizálni szintúgy szabad. Bárkit. Bármit. Csak szabadon!
(off) Utolsó két kör következik. (/off)
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Na hát ez kész :/ Kicsit megrángatom a nemlétező bajszát ennek a srácnak, erre nekem ugrik egy ilyen hosszú monológgal, képes kioktatni meg beszólni meg minden. Ennyire ne érezze már sértve magát csak mert egy picit megpiszkáltam! Eszem megáll, hogy kinyílt a csipája, abszolút rám tartozik hogy beszélek és viselkedek, ahogy én sem pofáztam még bele abba, hogy folyton mutogat. Férfiak... pardon, kisfiúk Villámló tekintetem végül sima szemforgatásba ment át.
- Ha nem tetszik, hogy nem vagyok egy finom, elegáns úri hölgy, nem muszáj egy levegőt szívni velem. Szerinted te mivel szolgáltál rá arra, hogy a jobbik oldalam mutassam, hm? - szegeztem neki a kérdést, majd a törppapa felé fordítottam a fejemet, aki lendületes öltözködésben volt éppen, vagyis még mindig. Lefitymáló tekintettel mértem végig, majd előredőltem és az asztalra támaszkodtam, kiemelve azt, amivel meg tudom cáfolni bizonyos szavait.
- Hát az tuti, hogy a szőrnek semmi köze a férfiassághoz. És elég nagylány vagyok már, ha nem tűnt volna fel, hogy el tudjak ilyesmit dönteni, kösz :/ - válaszoltam morogva a tulajnak, aztán úgy döntöttem, hogy ráhajrázok a kajámra és szépen befaltam anélkül, hogy nagyon ránéztem volna. Merthogy ízlett. Viszont asszem jobb, ha nem kérdem meg, mi volt ez, ilyenkor jönne az, hogy kiderül, valami tücskös-bogaras bigyó volt, ami alapból hányingerkeltő gondolatokat kelt az emberben.
Mire végeztem, a krapek is megtette ugyanezt. Csapdosni kezdte az asztalt, úgyhogy felnéztem rá, és ejj... Egész tűrhetően festett, végre nem valami koszos csövesnek, hanem egy étterem tulajdonosának. Rámeredtem a felkérést hallva, aztán szétnéztem. Nem volt lagymatag a hangulat, de valami nagyon hiányzott belőle. Sőt, elég sok dolog. Túl sznob volt az én ízlésemnek ez a hely, meg szerintem másoknak is. Itt kockák játszanak, nem újgazdag dilettánsok.
- Heee, feldobni? Ezt a helyet? - kérdeztem vissza, hogy aztán mesterkélt vigyor kerüljön az arcomra - Hát akkor, először is, zene. Nem ilyen tingli-tangli izék kellenek, ha hangulat kell, akkor valami dinamikus szóljon. Retró slágerek, pörgős tánczenék, diszkó diszkó parti parti, na! Ez egy! Aztán... pingvinek helyett kellenek lányok, a pasikat vonzzák a csinos pincér csajok, nem? - ránéztem Rynerre, nyilatkozzon, elvégre ő tartja magát férfinak itten - Ha már itt tartunk, lányoknak valami kedvezmény, mittomén, ingyen koktél vagy bármi, hogy jöjjenek és bevonzzák a pasikat is. Aztán, jaj, kaja! Tsubaki-chan, gyere velem :3 - pattantam fel, majd rákérdeztem a pincérnél, merre van a konyha meg az ilyesmik, és már terelgettem is arra a kislányt. Ryner most nem érdekelt, amíg mi távol vagyunk, szövegelhet ő is, esetleg átrendezheti a belteret, ha annyira rajong a képekért meg satöbbi.
A konyhában felöltöttem egy kötényt és utánanéztem, hogy az istenbe készítik ezeket a ronda ennivalókat. Nem voltam szakács, de főzni tudtam, muszáj volt megtanulnom. Lehet senki nem nézi ki belőlem, de ja, nem voltam ám olyan elveszett, ha egyedül maradtam, csak ha többedmagammal vagyok, akkor már minek dolgozzak én, ugye? Persze anyut muszáj volt így is ellátni =.=
- Tudsz segíteni nekem, ugye? :3 - mosolyogtam rá a kiscsajra, aztán jó kontár módjára bele is ártottam magam a séf munkájába, igaz csak annyiban, hogy valami normális külsőt kreáltam a kajának, amit éppen készített, merthogy ja, az is gagyi volt, mint amit mi kaptunk. Na nem csináltam ilyen virágmintákat meg stuff, csak simán emberi külseje lett, közben meg Tsubakit elküldtem átöltözni a személyzetis szobába, és amint végeztem, én is utána mentem.
- Bakker, ezen is picit alakítunk - jegyeztem meg a pincérlányok uniformisát látva, és a menürendszeremet segítségül hívva valamivel kihívóbbá dizájnoltam a sajátom. És mikor ezzel is végeztem, tovább rángattam magammal az elf kislányt, hogy kivigyük az elkészült ételt, vagyis a desszertet az asztalunkhoz. Nemtom addig Ryner mit működött össze, de bizony két tündéri pincérlányka érkezett meg a személyünkben, ami engem illet, még az aranyos mosolyomat is felvettem, miközben felszolgáltam az édességet.
- Na, ez milyen? Ugye meggyőzőbb? - kérdeztem, egyszerre célozva a pincérlányos témára, na meg a kaja külsejére. Bár nem kóstoltam, de ha tartja a színvonalat, akkor nem csak takarosan néz ki, hanem az íze is klafa lesz.
- Ha nem tetszik, hogy nem vagyok egy finom, elegáns úri hölgy, nem muszáj egy levegőt szívni velem. Szerinted te mivel szolgáltál rá arra, hogy a jobbik oldalam mutassam, hm? - szegeztem neki a kérdést, majd a törppapa felé fordítottam a fejemet, aki lendületes öltözködésben volt éppen, vagyis még mindig. Lefitymáló tekintettel mértem végig, majd előredőltem és az asztalra támaszkodtam, kiemelve azt, amivel meg tudom cáfolni bizonyos szavait.
- Hát az tuti, hogy a szőrnek semmi köze a férfiassághoz. És elég nagylány vagyok már, ha nem tűnt volna fel, hogy el tudjak ilyesmit dönteni, kösz :/ - válaszoltam morogva a tulajnak, aztán úgy döntöttem, hogy ráhajrázok a kajámra és szépen befaltam anélkül, hogy nagyon ránéztem volna. Merthogy ízlett. Viszont asszem jobb, ha nem kérdem meg, mi volt ez, ilyenkor jönne az, hogy kiderül, valami tücskös-bogaras bigyó volt, ami alapból hányingerkeltő gondolatokat kelt az emberben.
Mire végeztem, a krapek is megtette ugyanezt. Csapdosni kezdte az asztalt, úgyhogy felnéztem rá, és ejj... Egész tűrhetően festett, végre nem valami koszos csövesnek, hanem egy étterem tulajdonosának. Rámeredtem a felkérést hallva, aztán szétnéztem. Nem volt lagymatag a hangulat, de valami nagyon hiányzott belőle. Sőt, elég sok dolog. Túl sznob volt az én ízlésemnek ez a hely, meg szerintem másoknak is. Itt kockák játszanak, nem újgazdag dilettánsok.
- Heee, feldobni? Ezt a helyet? - kérdeztem vissza, hogy aztán mesterkélt vigyor kerüljön az arcomra - Hát akkor, először is, zene. Nem ilyen tingli-tangli izék kellenek, ha hangulat kell, akkor valami dinamikus szóljon. Retró slágerek, pörgős tánczenék, diszkó diszkó parti parti, na! Ez egy! Aztán... pingvinek helyett kellenek lányok, a pasikat vonzzák a csinos pincér csajok, nem? - ránéztem Rynerre, nyilatkozzon, elvégre ő tartja magát férfinak itten - Ha már itt tartunk, lányoknak valami kedvezmény, mittomén, ingyen koktél vagy bármi, hogy jöjjenek és bevonzzák a pasikat is. Aztán, jaj, kaja! Tsubaki-chan, gyere velem :3 - pattantam fel, majd rákérdeztem a pincérnél, merre van a konyha meg az ilyesmik, és már terelgettem is arra a kislányt. Ryner most nem érdekelt, amíg mi távol vagyunk, szövegelhet ő is, esetleg átrendezheti a belteret, ha annyira rajong a képekért meg satöbbi.
A konyhában felöltöttem egy kötényt és utánanéztem, hogy az istenbe készítik ezeket a ronda ennivalókat. Nem voltam szakács, de főzni tudtam, muszáj volt megtanulnom. Lehet senki nem nézi ki belőlem, de ja, nem voltam ám olyan elveszett, ha egyedül maradtam, csak ha többedmagammal vagyok, akkor már minek dolgozzak én, ugye? Persze anyut muszáj volt így is ellátni =.=
- Tudsz segíteni nekem, ugye? :3 - mosolyogtam rá a kiscsajra, aztán jó kontár módjára bele is ártottam magam a séf munkájába, igaz csak annyiban, hogy valami normális külsőt kreáltam a kajának, amit éppen készített, merthogy ja, az is gagyi volt, mint amit mi kaptunk. Na nem csináltam ilyen virágmintákat meg stuff, csak simán emberi külseje lett, közben meg Tsubakit elküldtem átöltözni a személyzetis szobába, és amint végeztem, én is utána mentem.
- Bakker, ezen is picit alakítunk - jegyeztem meg a pincérlányok uniformisát látva, és a menürendszeremet segítségül hívva valamivel kihívóbbá dizájnoltam a sajátom. És mikor ezzel is végeztem, tovább rángattam magammal az elf kislányt, hogy kivigyük az elkészült ételt, vagyis a desszertet az asztalunkhoz. Nemtom addig Ryner mit működött össze, de bizony két tündéri pincérlányka érkezett meg a személyünkben, ami engem illet, még az aranyos mosolyomat is felvettem, miközben felszolgáltam az édességet.
- Na, ez milyen? Ugye meggyőzőbb? - kérdeztem, egyszerre célozva a pincérlányos témára, na meg a kaja külsejére. Bár nem kóstoltam, de ha tartja a színvonalat, akkor nem csak takarosan néz ki, hanem az íze is klafa lesz.
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Hát az ignorancia itt elég magasra tette a lécet, mintha a falnak beszéltem volna. Egyszerűen hihetetlen egy bagázs. A fickó úgy volt lehetetlen ahogy kell, a másik két csaj meg egyszerűen érthetetlen. Na meg még, hogy begyesebb, szép keblei voltak így is, a túlméretezett kosárba való dinnye meg úgysem pálya, csak a menthetetlen perverzeknek. Ezt úgy tűnik Mirika meg is mutatja, bár sajnos nem eléggé, de hát ez is több, mint a semmi. Aztán végül is mindannyian az evésnél kötöttünk ki, majd ezt követően a főnökösdit játszó faszi előrukkolt valami váratlannal. Elégséges információ hiányában vártam egy picit, hátha a lotyónak megered a lotyogója, aztán ad pár ötletet. Számításaim óramű pontossággal működtek. Egy apró visszakérdezés után már fel is vázolta a kis vágyait. Aztán kérdezett egy költőit, vagy mégsem? Én elvigyorodtam.
-Még szép, és te lehetnél a példát mutató kiszolgáló, de mi mást is várnál, hisz végre kacérkodhatsz nem?
Megvártam míg a maradék ötletét is vázolja, aztán akcióba lendültem. Megkértem, hogy hívja ide a pingvinjeit, hogy rendelkezhessek velük. Én magam addig kerestem egy helyet, ahol gyorsan átvedlethettem.
Visszaérve díszszemlét tartottam, majd azonnal bele is kezdtem a munkálatokba, nagy mázlimra alig voltak egyelőre. Hamarosan ez nem így lesz. Beállok középre és forgás nélkül mutogatok előre, hátra oldalra.
-Azokat az asztalokat kicsit jobbra, egy fél méterre, az a másik három ott mehet az ablakokhoz, az az öt ott balra rossz helyen vannak, szórjátok el a többi irányba. Itt mögöttem nem lehet egy asztal sem, arányosan osszátok el, ne csak ide előre, sőt inkább hátra, ott több hely van. Azokat a képeket szedjétek le, mennek a másik oldalra, azt ott, nem a mellette lévő! Az megy a pult fölé, legyen már egy kis emberség bennetek a főnök képe mennyen csak oda. A középen keletkező lyukat szélesítsétek még egy fél méterrel, igen-igen, aztán legyen valami íve is! Emberek gondolkozzatok már, nem ringet csinálunk, hanem táncteret. Egek, és szerinted mire fognak táncolni bajszos? A hátulja természetesen egy kicsit szögletes úgy-úgy, had férjenek el a zenészek is. Fürge lábú! Menj és tegyél a hátsó asztalokra gyertyákat, oda mennek majd a komolyabb párok. Te létra! Igen, te. Menj és keress valami ideálisabb poharat a felszolgálásra, nem kocsmában vagyunk. Gyerünk emberek mozogjanak a végtagok nem érünk rá egész nap!
Ahogy kiosztottam minden feladatot annak a néhány fapofának, akiket alám rendelt a küldetésadó nekiállok a saját részemnek is. Menü->üzenetek. Itt szépen elkezdtem írni a leveleket. Összesen öt embernek küldtem zsaroló levelet, hogy kiteregetem a szennyest, ha nem jön. Az információ hatalom. A pincérlányok elintézve, már csak a zenészek maradtak, itt mázlira csak kettőt kellett "meggyőznöm" azzal, hogy véletlen elfelejtek majd egy-két dolgot, a másik kettő meg jött magától is, amint megtudta, hogy puccos buli lesz. Egek mekkora barmok, de hát ha bejön, és becsajoznak, hát legyen. Még egyszer megbizonyosodtam, hogy a hely kezd jól kinézni, de meg is lepődtem, hogy elég gyorsan haladnak, sőt még jobbra is sikerült, mint azt terveztem.
-Öreg, kellene egy asztal a bejárathoz, és az összes étlap. Kölyökképű! Te meg jössz velem tanulni, és hozz még két embert,, a többiek már elvégzik a munka maradékát.
Az első a főnöknek ment, míg a második egy viszonylag jól kinéző pincérnek. Az első érkezők azok szerencsémre a meghívottaim, akiket széles mosollyal üdvözlök, mintha csak vendégek lennének. Aztán mikor mondják, hogy miért jöttek oda is vezetem a zenészeket a helyükre, majd a csajokkal megindulok Mirikáékhoz. Elismerően füttyentettem, mikor megláttam a két csajszit. Megvártam míg kiszolgálják az első kört, nem akartam megakasztani a lendületüket. Majd a csajokkal megálltam Mirika előtt, mikor visszaindult.
-Még öt ilyen pompálatos ruha kellene a kis segédeidnek.- Aztán odahajolok hozzá és megsúgom neki. -Látod Mirika-san? Az információ hatalom, ezért jobb vigyázni mikor mit mondasz, vagy teszel, hihi.
Megeresztettem egy sokat sejtető vigyort, majd intettem neki, hogy én megyek vissza az én részemhez. Aztán szépen sorban minden érkezőt megfelelően üdvözöltem, étlapot nyomtam a két tartalékos pincér egyikének kezébe, majd mondtam neki, hogy hova kísérje a vendégeket.
-Látod? Így kell, minden egyes vendéget megfelelően fogadsz, kiválasztod a megfelelő helyet számukra, majd az egyik pincér társad elkíséri őket. Addig meg itt van a másik, ha egyszerre sokan érkeznének. Később még befoghatsz egyet.
Még párszor megismételtem a fogadást, és az elhelyezést, hogy lássa a helyes módot, s megtanulja, aztán mentem tovább. A zenészek értik a dolgukat, a pincércsajokat Mirikára bíztam, már nem maradt más, mint egy jóízűt inni a főnökkel. Ám előtte a saját bőrre dolgozás. Fogtam egy fotó kristályt, és egy tökéletes pillanatban lekaptam Mirikát a kihívó pincérlány öltözékében. Ez egy vagyont fog érni, , aztán bentről két italt hoztam ki, egyet tulajnak, egyet magamnak, leültem melléje, s társalgást kezdtem.
-Nos? Tetszik a végeredmény? Már csak annyi kell, hogy híre menjen a dolognak. Tánc, zene, dögös pincérlányok, hangulat, és ahogy elnéztem a csajok intézkedtek az étel kinézetét illetően is.
Így, hogy kimondtam, eszembe jutott még valami, egy körüzenetet küldtem pár embernek, hogy kezdjenek egy hírhullámot elindítani a helyről.
-Még szép, és te lehetnél a példát mutató kiszolgáló, de mi mást is várnál, hisz végre kacérkodhatsz nem?
Megvártam míg a maradék ötletét is vázolja, aztán akcióba lendültem. Megkértem, hogy hívja ide a pingvinjeit, hogy rendelkezhessek velük. Én magam addig kerestem egy helyet, ahol gyorsan átvedlethettem.
Visszaérve díszszemlét tartottam, majd azonnal bele is kezdtem a munkálatokba, nagy mázlimra alig voltak egyelőre. Hamarosan ez nem így lesz. Beállok középre és forgás nélkül mutogatok előre, hátra oldalra.
-Azokat az asztalokat kicsit jobbra, egy fél méterre, az a másik három ott mehet az ablakokhoz, az az öt ott balra rossz helyen vannak, szórjátok el a többi irányba. Itt mögöttem nem lehet egy asztal sem, arányosan osszátok el, ne csak ide előre, sőt inkább hátra, ott több hely van. Azokat a képeket szedjétek le, mennek a másik oldalra, azt ott, nem a mellette lévő! Az megy a pult fölé, legyen már egy kis emberség bennetek a főnök képe mennyen csak oda. A középen keletkező lyukat szélesítsétek még egy fél méterrel, igen-igen, aztán legyen valami íve is! Emberek gondolkozzatok már, nem ringet csinálunk, hanem táncteret. Egek, és szerinted mire fognak táncolni bajszos? A hátulja természetesen egy kicsit szögletes úgy-úgy, had férjenek el a zenészek is. Fürge lábú! Menj és tegyél a hátsó asztalokra gyertyákat, oda mennek majd a komolyabb párok. Te létra! Igen, te. Menj és keress valami ideálisabb poharat a felszolgálásra, nem kocsmában vagyunk. Gyerünk emberek mozogjanak a végtagok nem érünk rá egész nap!
Ahogy kiosztottam minden feladatot annak a néhány fapofának, akiket alám rendelt a küldetésadó nekiállok a saját részemnek is. Menü->üzenetek. Itt szépen elkezdtem írni a leveleket. Összesen öt embernek küldtem zsaroló levelet, hogy kiteregetem a szennyest, ha nem jön. Az információ hatalom. A pincérlányok elintézve, már csak a zenészek maradtak, itt mázlira csak kettőt kellett "meggyőznöm" azzal, hogy véletlen elfelejtek majd egy-két dolgot, a másik kettő meg jött magától is, amint megtudta, hogy puccos buli lesz. Egek mekkora barmok, de hát ha bejön, és becsajoznak, hát legyen. Még egyszer megbizonyosodtam, hogy a hely kezd jól kinézni, de meg is lepődtem, hogy elég gyorsan haladnak, sőt még jobbra is sikerült, mint azt terveztem.
-Öreg, kellene egy asztal a bejárathoz, és az összes étlap. Kölyökképű! Te meg jössz velem tanulni, és hozz még két embert,, a többiek már elvégzik a munka maradékát.
Az első a főnöknek ment, míg a második egy viszonylag jól kinéző pincérnek. Az első érkezők azok szerencsémre a meghívottaim, akiket széles mosollyal üdvözlök, mintha csak vendégek lennének. Aztán mikor mondják, hogy miért jöttek oda is vezetem a zenészeket a helyükre, majd a csajokkal megindulok Mirikáékhoz. Elismerően füttyentettem, mikor megláttam a két csajszit. Megvártam míg kiszolgálják az első kört, nem akartam megakasztani a lendületüket. Majd a csajokkal megálltam Mirika előtt, mikor visszaindult.
-Még öt ilyen pompálatos ruha kellene a kis segédeidnek.- Aztán odahajolok hozzá és megsúgom neki. -Látod Mirika-san? Az információ hatalom, ezért jobb vigyázni mikor mit mondasz, vagy teszel, hihi.
Megeresztettem egy sokat sejtető vigyort, majd intettem neki, hogy én megyek vissza az én részemhez. Aztán szépen sorban minden érkezőt megfelelően üdvözöltem, étlapot nyomtam a két tartalékos pincér egyikének kezébe, majd mondtam neki, hogy hova kísérje a vendégeket.
-Látod? Így kell, minden egyes vendéget megfelelően fogadsz, kiválasztod a megfelelő helyet számukra, majd az egyik pincér társad elkíséri őket. Addig meg itt van a másik, ha egyszerre sokan érkeznének. Később még befoghatsz egyet.
Még párszor megismételtem a fogadást, és az elhelyezést, hogy lássa a helyes módot, s megtanulja, aztán mentem tovább. A zenészek értik a dolgukat, a pincércsajokat Mirikára bíztam, már nem maradt más, mint egy jóízűt inni a főnökkel. Ám előtte a saját bőrre dolgozás. Fogtam egy fotó kristályt, és egy tökéletes pillanatban lekaptam Mirikát a kihívó pincérlány öltözékében. Ez egy vagyont fog érni, , aztán bentről két italt hoztam ki, egyet tulajnak, egyet magamnak, leültem melléje, s társalgást kezdtem.
-Nos? Tetszik a végeredmény? Már csak annyi kell, hogy híre menjen a dolognak. Tánc, zene, dögös pincérlányok, hangulat, és ahogy elnéztem a csajok intézkedtek az étel kinézetét illetően is.
Így, hogy kimondtam, eszembe jutott még valami, egy körüzenetet küldtem pár embernek, hogy kezdjenek egy hírhullámot elindítani a helyről.
Kamijou Ryner- Hozzászólások száma : 115
Join date : 2012. Nov. 11.
Age : 32
Tartózkodási hely : MMO
Karakterlap
Szint: 6
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Sikerült, mármint elfelejteni a dolgot. Mert hogy magával ragadták az események. Kíváncsian kapta fel a fejét a kövér emberke feladatára, talán... hát persze, ez valamilyen játék generált küldetés volt és meg kellett oldani! Csakhogy a kezdeményezésről maradt le, melyet a lány és a fiú ragadtak meg míg ő engedelmes kislány lévén az előbbi után indult. Ha volt valami ötlete idősebb társának, akkor neki kutya kötelessége volt jó Kōhainak lenni és támogatni seniorja törekvéseit. Még a bizonytalanságát is sikerült kicsit eloszlatnia, ugyanis alig néhány pillanaton kiderült úticéljuk is: a konyha
Nem volt nagyon gyakorlott szakács és... közel sem annyira jó mint amilyen a bátyja volt, akitől nehéz letagadni hogy a legtöbb dolgot tanulta. Hiányzott a főztje ugyan, azonban közel sem annyira mint amennyire ő. Búskomor képet vágott és nem is adott rá magyarázatot, ha rákérdeztek volna. Némán figyelte Mirika előadását a főszakácsnak, ki jó njk módjára ugyan nemtetszését fejezte ki de annak rendje és módja szerint kénytelen volt alávetnie magát a kölcsönadott autoritásnak. A változtatások nem voltak kimondottan rosszak, de be kellett vallani hogy maradt bizony hiányérzete azok után is. Komoran huzigálta meg Mirika könyökét, szót kérve
- Elnézést Senpai! De én úgy gondolom, hogy ha csak ilyen dolgokat lehet itt enni akkor nem sokan jönnek el, hiszen a legtöbben azt szeretik amihez hozzászoktak és nem mind akarnak kockáztatni. Ezek nagyon nyugati ételek és szükség lenne itthoni választékra is, így biztosan több igényt lennénk képesek kielégíteni, ha kibővítenénk velük a kínálatot. Sok sok rizs és hal és sake, meg egy külön szoba átépítve teaházra... (...)
Észre sem vette hogy már ő dirigált az őket körülvevő maradék njknak, akik futkosni is kezdtek ide oda hogy utasításait - főleg a teaházzal kapcsolatban voltak - rendre teljesítsék. Amikor mind elszéledtek, ismét Mirika társaságában találta magát ki most a pincérlányok egyenruhájába bújtatta bele magukat, s rögtön változtatásokba kezdett. Tsubaki megnézte a végeredményt és megcsóválta a fejét
- Várjon Senpai, de mi lányok vagyunk! Akarom mondani, pincérlányok és nekünk ugyebár a férfiak igényei szerint kell kiöltöznünk! És ami nekünk cuki az... néha nekik csicsás, higgye el hogy nem olyan nehéz kikutatni mit is szeretnek igazából de én már nem egyszer csináltam ilyesmit! - bizony, azért sem szerették mert diáktanács tagként úgy hitte, több kutakodásra jogosult mint amennyire hivatalosan is - Magának ki kell emelnie azt, amit nálam semmivel sem lehetne... ő... ezért a masnit onnan le kell venni, csak takar és helyette mondjuk a hajába tenni. Tessék Senpai, így már jobban látszanak a formái! Én pedig ott hagyom a masnimat, akkor legalább még odaképzelhetnek mögé valamit. Helyette pedig így... igen, nekem a vállaimat kell láthatóvá tennem, kiemelnem finom csípőmet és többet mutatni a lábaimból és a fenekemből, de magának is Senpai! Én így ajánlanám, miniszoknya és nem csak könyékig érő kesztyűk! Aztán a csupasz vállak és nyak, ízléses hosszú szárú csizmácska térdig és villantható tangabugyi, nekem legalábbis mindenképpen szükségem van rá máskülönben nem akarnának megnézni és kevesebb okuk lenne idejönni! De kevesebb szín is kell, mert az elegancia azért többet ér mint a csili-vili, a smink pedig csúfít... mi nem vagyunk öreg nénik, a szép bőrünket látni kell mindenkinek! Erről jut eszembe! Kellene valamilyen helyiség ahol fiúk táncolnak lányoknak és lányok a fiúknak, attól irul és pirul majd mindenki!
Ő persze egyáltalán nem akart senkinek sem táncolni egy rúdon és a bugyiját szintén a helyén szándékozott hagyni, a másik verzió a nagyok dolga, ő csak egy aranyos pincérkislány volt és nem egy nagy szajha. Visszaérve maga részéről egy üres tálcával a jöbőbeli rendelésekhez, rögtön kiszúrta az üldögélő párost és megint csak megráncigálta Mirika könyökét
- Senpai, ott azok ki akarnak túrni az üzletből... nézze hogyan játsszák a főnököket!
Nem volt nagyon gyakorlott szakács és... közel sem annyira jó mint amilyen a bátyja volt, akitől nehéz letagadni hogy a legtöbb dolgot tanulta. Hiányzott a főztje ugyan, azonban közel sem annyira mint amennyire ő. Búskomor képet vágott és nem is adott rá magyarázatot, ha rákérdeztek volna. Némán figyelte Mirika előadását a főszakácsnak, ki jó njk módjára ugyan nemtetszését fejezte ki de annak rendje és módja szerint kénytelen volt alávetnie magát a kölcsönadott autoritásnak. A változtatások nem voltak kimondottan rosszak, de be kellett vallani hogy maradt bizony hiányérzete azok után is. Komoran huzigálta meg Mirika könyökét, szót kérve
- Elnézést Senpai! De én úgy gondolom, hogy ha csak ilyen dolgokat lehet itt enni akkor nem sokan jönnek el, hiszen a legtöbben azt szeretik amihez hozzászoktak és nem mind akarnak kockáztatni. Ezek nagyon nyugati ételek és szükség lenne itthoni választékra is, így biztosan több igényt lennénk képesek kielégíteni, ha kibővítenénk velük a kínálatot. Sok sok rizs és hal és sake, meg egy külön szoba átépítve teaházra... (...)
Észre sem vette hogy már ő dirigált az őket körülvevő maradék njknak, akik futkosni is kezdtek ide oda hogy utasításait - főleg a teaházzal kapcsolatban voltak - rendre teljesítsék. Amikor mind elszéledtek, ismét Mirika társaságában találta magát ki most a pincérlányok egyenruhájába bújtatta bele magukat, s rögtön változtatásokba kezdett. Tsubaki megnézte a végeredményt és megcsóválta a fejét
- Várjon Senpai, de mi lányok vagyunk! Akarom mondani, pincérlányok és nekünk ugyebár a férfiak igényei szerint kell kiöltöznünk! És ami nekünk cuki az... néha nekik csicsás, higgye el hogy nem olyan nehéz kikutatni mit is szeretnek igazából de én már nem egyszer csináltam ilyesmit! - bizony, azért sem szerették mert diáktanács tagként úgy hitte, több kutakodásra jogosult mint amennyire hivatalosan is - Magának ki kell emelnie azt, amit nálam semmivel sem lehetne... ő... ezért a masnit onnan le kell venni, csak takar és helyette mondjuk a hajába tenni. Tessék Senpai, így már jobban látszanak a formái! Én pedig ott hagyom a masnimat, akkor legalább még odaképzelhetnek mögé valamit. Helyette pedig így... igen, nekem a vállaimat kell láthatóvá tennem, kiemelnem finom csípőmet és többet mutatni a lábaimból és a fenekemből, de magának is Senpai! Én így ajánlanám, miniszoknya és nem csak könyékig érő kesztyűk! Aztán a csupasz vállak és nyak, ízléses hosszú szárú csizmácska térdig és villantható tangabugyi, nekem legalábbis mindenképpen szükségem van rá máskülönben nem akarnának megnézni és kevesebb okuk lenne idejönni! De kevesebb szín is kell, mert az elegancia azért többet ér mint a csili-vili, a smink pedig csúfít... mi nem vagyunk öreg nénik, a szép bőrünket látni kell mindenkinek! Erről jut eszembe! Kellene valamilyen helyiség ahol fiúk táncolnak lányoknak és lányok a fiúknak, attól irul és pirul majd mindenki!
Ő persze egyáltalán nem akart senkinek sem táncolni egy rúdon és a bugyiját szintén a helyén szándékozott hagyni, a másik verzió a nagyok dolga, ő csak egy aranyos pincérkislány volt és nem egy nagy szajha. Visszaérve maga részéről egy üres tálcával a jöbőbeli rendelésekhez, rögtön kiszúrta az üldögélő párost és megint csak megráncigálta Mirika könyökét
- Senpai, ott azok ki akarnak túrni az üzletből... nézze hogyan játsszák a főnököket!
_________________
Tomoyama Tsubaki- Harcművész
- Hozzászólások száma : 190
Join date : 2012. Jul. 31.
Tartózkodási hely : Nyanföld
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Betérő Az Imbolygó Hollandihoz
Ez a történet volt már rengeteg minden: kukába való küldetés, felkapott KA-szignóhely (törölve mind a tisztánlátás érdekében), és mint ti is észrevehettétek, újabban eventként funkcionál. Folytatjuk utóbbinak a hagyományát. Tartsa benneteket a lelket, hogy utolsó kör következik, ahogy ígértem, és ennek a – próbáljuk kalandnak nevezni – hamarosan vége. Hogy mikor, az igazából tőletek függ. Adjátok meg neki a kegyelemdöfést, hogy hadd menjen oda, ahová való: az off-módos topicok közé.
A szőrös törpe vendéglátótok oda meg vissza van az örömtől. Megmutatom, mennyire örül nekik:
I–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––I
És a többi ötlet is olyan, hogy el kell morzsolnia néhány könnycseppet. Ahogy befutnak Ryner vendégei, a hely egyből kezd feltelni, főleg, hogy sokan vannak, akiket így már elér és bevonzz, ahogy titeket is nem is olyan régen.
A pingvin, aki eddig nektek szolgált fel, most hüppögve áll a sarokban. A törpétek remekül szórakozik, küldözgeti a lányokat ide-oda, tereferél az új vendégekkel. Titeket is otthagyott már, nem is néz felétek. Az egyik új pincérlány végül csak felhívja a figyelmét a munkáját vesztett pingvinre, így odamegy hozzá. Igazság szerint munkája haszontalanná vált, így kirúgná. Ekkor azonban észrevesz benneteket, és új munkakör fogalmazódik meg a törpe fejében. Megkéri a pincért hogy…
– Köszönjük a segítségeteket. Nektek hála a hely fel fog virágozni, és új szintre emelkedik. Ezen az új szinten viszont ti. Szóval. Az a helyzet. A Főnök üzeni, hogy hagyjátok el az éttermét, túl alacsony a rangotok ahhoz, hogy itt legyetek – közli veletek a pincér. Ez az új feladata: ő a kitessékelőember. Így már ő is boldog, mindenki boldog, boldoggá tettétek az egész fogadót!
Távoznotok kell. Előtte persze még azt tesztek, amit akartok (legfeljebb újabb kör lesz belőle – ezt ugye ti sem szeretnétek? )
A hely varázsa bennetek is dolgozik, így bár emlékezni fogtok a történtekre, kicsit olyan lesz, mint egy átmulatott éjszaka: nem minden részlete tiszta, és azok is főleg csak akkor jutnak eszetekbe, ha együtt vagytok, és valakiből kibukik valami konkrétum. Vagy mintha csak rossz álom lett volna, ami aztán néhány óra alatt elmosódik, és csak a tudatalattitokból fog néha integetni egy-egy momentum kapcsán nektek.
Utolsó kör. Hogy szép kerek legyen. És esetleg próbáljátok kitalálni, kinek mi volt a feladata. Ha volt egyáltalán. (Ezeket megpróbálom én is előkaparni valahonnan. Ha más nem, az emlékeim közül.)
A szőrös törpe vendéglátótok oda meg vissza van az örömtől. Megmutatom, mennyire örül nekik:
I–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––I
És a többi ötlet is olyan, hogy el kell morzsolnia néhány könnycseppet. Ahogy befutnak Ryner vendégei, a hely egyből kezd feltelni, főleg, hogy sokan vannak, akiket így már elér és bevonzz, ahogy titeket is nem is olyan régen.
A pingvin, aki eddig nektek szolgált fel, most hüppögve áll a sarokban. A törpétek remekül szórakozik, küldözgeti a lányokat ide-oda, tereferél az új vendégekkel. Titeket is otthagyott már, nem is néz felétek. Az egyik új pincérlány végül csak felhívja a figyelmét a munkáját vesztett pingvinre, így odamegy hozzá. Igazság szerint munkája haszontalanná vált, így kirúgná. Ekkor azonban észrevesz benneteket, és új munkakör fogalmazódik meg a törpe fejében. Megkéri a pincért hogy…
– Köszönjük a segítségeteket. Nektek hála a hely fel fog virágozni, és új szintre emelkedik. Ezen az új szinten viszont ti. Szóval. Az a helyzet. A Főnök üzeni, hogy hagyjátok el az éttermét, túl alacsony a rangotok ahhoz, hogy itt legyetek – közli veletek a pincér. Ez az új feladata: ő a kitessékelőember. Így már ő is boldog, mindenki boldog, boldoggá tettétek az egész fogadót!
Távoznotok kell. Előtte persze még azt tesztek, amit akartok (legfeljebb újabb kör lesz belőle – ezt ugye ti sem szeretnétek? )
A hely varázsa bennetek is dolgozik, így bár emlékezni fogtok a történtekre, kicsit olyan lesz, mint egy átmulatott éjszaka: nem minden részlete tiszta, és azok is főleg csak akkor jutnak eszetekbe, ha együtt vagytok, és valakiből kibukik valami konkrétum. Vagy mintha csak rossz álom lett volna, ami aztán néhány óra alatt elmosódik, és csak a tudatalattitokból fog néha integetni egy-egy momentum kapcsán nektek.
Utolsó kör. Hogy szép kerek legyen. És esetleg próbáljátok kitalálni, kinek mi volt a feladata. Ha volt egyáltalán. (Ezeket megpróbálom én is előkaparni valahonnan. Ha más nem, az emlékeim közül.)
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics
» Az Imbolygó Fogadó
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
» [Küldetés] Személyiségzavar
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
» [Küldetés] Személyiségzavar
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.