Re: [játékos küldetés] Ördögök és angyalok (2nd attempt)

by **Kazura** Csüt. Márc. 03 2016, 18:29

Kis időkiesés után mind a szalag, mind a kulcscsomó a helyére kerül, így nem marad más, mint újra a zsírkréta és a lap után nyúlok, majd felmutatom rövidke üzenetem az érintetteknek.

Hölgyeké az elsőbbség.

Ha így haladunk amúgy is hamarosan véget ér a kör, hátha megúszom addig.

by **RenAi** Pént. Márc. 04 2016, 19:12

Lelkesen magamra vállaltam hát a kezdés lehetőségét. Ha előröl kell kezdeni a kört, jobb ha az elején bukunk meg. Bár jó hogy képieket nem lehet használni, így azért volt némi reményem. Tehát akadt egy kulcs a szék alatt és az ellenfelem a virtuális légkör, és Miss. Red figyelme volt csupán. Még mielőtt felvette volna a nő a kendőt, már azelőtt kintebb toltam a székemet, helyet csinálva magamnak, amit most ki is használhatok. Ha minden igaz, síri csend honol, még a szuszogásom is igyekeztem visszább fogni, a ruhám súrlódását azzal csökkenteni hogy széjjelebb tárom a kezem, és a lábam mozgás közben, és a tipikus lábujjhegy és lassított mozgás. Persze csak ha nem volt bárki is lelkesebb nálam. Így ha maradt az első kör az enyém, akkor óvatosan megkörnyékeztem a nő közelét. És amint pár lépésnyire értem tőle, még a lélegzetem is visszatartottam, viszont szívem a fejemben dobolt és lüktetett szinte kiabált. Féltem hogy akár kívülre is hallatszódik, bár azt még én is tudom hogy ez butaság, de noh, én hallottam. Ha sikerült közel érnem, akkor egy óvatos pillantás a többiekre, Red-re már rá sem mertem nézni, nehogy megérezze....>.> Szóval lehajoltam, óvatosan, és szinte centiről centire, bár igyekeztem nem elhúzni az időt, hisz akár blöffölni is tud. Ő tudja hogy mi munkálkodunk, talán csak azt nem tudja mit csinálunk. Bár rendes tőle hogy megengedte hogy így játszunk, bár az ő ötlete volt ez az elnevezés is, ő issza a levét. ^^ Bár, titokban szerintem élvezi ám. Felébred a benne szunnyadó gyermekkor. :3 Szóval lehajoltam, és most jött a legnehezebb rész. >.> Megfogni úgy a kulcsot hogy ne csörrenjen meg, így ehhez a mozdulathoz használtam mind a két kezemet, lassú mozdulatokkal, és az ujjaimmal próbáltam lefogni úgy, hogy ha lehet ne nagyon érjenek egymáshoz a fémdarabkák, tehát szinte körülölelv a tenyerem közé lapítva az ujjaim össze vissza állva, emeltem ki onnan,óvatosan, hogy megmutathassam a öbbieknek. Ha sikerült, még egy nehéz menet. Visszatenni ezt a helyére, amit úgy próbáltam meg, hogy egyik kezem lefelé, másik rajta,és az alsó kezem kihúzom alóla úgy hogy lefogom a kulcsot, és szépen a padlóra csúsztatom. Majd mehettem vissza. Lassan, csendben mintha nem is csináltam volna semmit. Ha végeztem a dolgommal helyet foglaltam, és Shukakura pillantottam. Hisz hölgyek előre, akkor jön ő, majd Timi és a két fiú. Bár kíváncsi vagyok Tachi megkísérli-e elrontani a játékunkat valamivel. .____.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Márc. 12 2016, 13:52

A gyerekeknek van egy olyan tulajdonsága, hogy szeretnek játszani. Természetesen nem holmi értelmetlen hóbort ez, megfigyelhető a legtöbb emlősnél, kutya- vagy macskaféléknél ugyanúgy, ahogy nálunk embereknél is. A játék fejleszti a mozgáskoordinációt, a kreativitást, megtanítja rivalizálni a fajtársakat, ami kulcsfontosságú lehet a későbbiekben a túlélés szempontjából. Vagy így, vagy úgy. Ami engem illet, általában partner voltam ebben, a gyerekeknek van egyfajta ártatlan bája, még nem szennyezték meg őket annyira a társadalmi elvárások és normák. Őszintébbek, közelebb állnak a valós emberi természethez, amit még nem mocskolt be a képmutatás nevezetű hitvány és súlyosan ragályos fertőzés. Shukaku-chan azonban ehhez már idős volt, vagy ha nem is feltétlenül idős, de érett gondolkodású. Így hát az nem lepett meg, hogy ennyire ragaszkodott a játékhoz, hiszen gyermek volt még, de nem tartottam feltétlenül élvezetesnek azt a lehetőséget, hogy jómagam is bekapcsolódjak. Egyrészt nem űzte volna el az unalmamat, másrészt pedig ha esetleg az én szemem is bekötésre kerül, érhetnek kellemetlen meglepetések. Nem tartottam kizártnak, hogy a kislánynak hátsó szándéka is van azzal, hogy bizonyos játékosokat megfoszt a legfontosabb érzékszervüktől, de nem mindig volt ennyire cseles, így egyelőre megmaradtam egyszerű megfigyelő.
Ez már csak azért is hasznos volt, mert így elcsíptem egy, a játéktól teljesen különböző üzenetváltást is. Magát a papírt nem láttam, de a reakciók alapján egyértelmű volt, hogy nem a csendkirályról egyezkednek. Bármi is volt az, jelen pillanatban nem volt számomra jelentősége, csupán megerősített benne, hogy nekem nem szabad részt vennem a játékban. Szemmel kellett tartanom az események, csak az tartott vissza a távozástól, hogy jelenleg nyerésre álltam, és amíg ők a gyermeki énjüknek engednek, addig is telik az idő, és én egyre közelebb kerülök a célomhoz. Persze nem én lettem volna, ha teljesen tétlenül figyelem az események előrehaladását, így a legnagyobb csendben, és Ai-chan holtterében maradva vettem elő egy kis darab papírt, amit aztán óvatosan galacsinná gyúrtam. A legkényesebb pillanatra időzítettem, a kulcs felvételekor volt a lány a legsebezhetőbb. Ekkor lendült meg a kezem, és dobtam egy hanyag mozdulattal kis csapatunk legcsinosabb tagjának feje felé a galacsint. Az is tökéletes volt, ha valaki közbelép és megakadályozza a papírgolyó célba érését, hiszen ez is tökéletes táptalaj adott annak, hogy Ai-chan elveszítse egy pillanatra a koncentrációját, és a szükségesnél hevesebb mozdulattal reagáljon, ami végül a kulcs megcsörrenéséhez vezethet :]

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 11 2016, 07:58

by **Cearso** Hétf. Ápr. 11 2016, 19:34

Miss Red megrezdül egy pillanatra, mikor Ai megemeli a kulcsot. Láthatóan meghallotta a csörrenést, azonban nem emeli fel a kezét.

15:01

by **Shukaku** Szer. Ápr. 13 2016, 11:38

Shu most nagyon nehéz döntés előtt áll, talán élete legnehezebb döntése előtt. Látta, hogy Miss Red észrevette RenAi-t, és azt is látta, hogy Timidus is látta, hogy Miss Red észrevette RenAi-t. Azt is tudja, hogy a lovagnak bizonyára nagy sikerélményt jelentene, ha már elsőre sikerrel járna, de azt is, hogy Timi szemében pedig, aki szintén látta, hogy ő is látta amit ő is látott, pedig bűnpártolás lenne a részéről, ha nem jelzi a csalást. Ha viszont csak jelzés értékűen jelzi a csalást... az már teljesen más tészta. Intett a sárkánynak, hogy maradjon, majd elővett egy újabb lapot, és hajtogatni kezdett. Pár mozdulattal meglett a csákó, és hála a zsírkrétáknak, a "csaló" felirat is hamar felkerült rá. Ha ő következett, hiszen Ms Red így bent maradt, akkor a kulcs elvétele előtt megpróbálta felcsempészni a csendkirály fejére a koronáját.

by **Cearso** Csüt. Ápr. 14 2016, 08:29

Amint Shu ráteszi a csákót a fejére, Mis Red egy gyors mozdulattal megfogja a kislány csuklóját, leveszi a szeméről a kötőt, és egy hamiskás mosoly kíséretében Shu felé nyújtja. Szerintem teljesen egyértelmű mire akar kilyukadni.

15:03

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 14 2016, 10:49

-Pfff!
Ha ez a fújtató, kissé rosszalló sóhajtás még nem minősül hangadásnak, és a játék elveszítésének, akkor Shu elveszi a kendőt, majd szemei forgatása közben azok elé köti, a csákót azonban nem veszi át, az maradjon csak Miss Red fején. Leül a székre, a sárkány azonban mellette marad, és míg a idomár a kezét a szék karfáján pihenteti, addig a pet a mancsát Shu kezén. Csak a balon persze, hogy a másikat fel tudja emelni, ha jelezni kíván. Timi nem csukja be a szemét, és nem szól semmit. Shu a kulcsot a szék alá ejti, és folytatódhat a játék.

by **Kazura** Hétf. Ápr. 18 2016, 23:55

Tik-tak, tik-tak. Ugyan a virtuális óra nem ad ki hangot, én lassacskán mégis érezni kezdem a fülemben a kattogást. Azon ritka pillanatok egyike áll elő, mikor engem is kezd zavarni a túlzott csend. Figyelmem inkább RenAi ügyködésére fordítom, aki láthatóan igencsak komolyan veszi a kihívást. Maga a játék kimenete nem túlzottan izgat, de mivel ez a kulcs Shukakuék segítségének további terveimben, hát nem ellenkeztem a részvételt illetően. Szemem sarkából aztán észreveszem, hogy nem mindenki drukkol lélegzet visszafojtva a lánynak. Tachibana láthatólag éppen azzal foglalatoskodik, hogy kihasználja a Shukaku által prezentált szabályok szűkszavúságát egymás hátráltatását illetőn.
Végül is ezzel is csak telik az idő. Remélhetőleg Shukaku nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy a kör vége után is fejezzük be, ha már elkezdtük.
Nem teszek hát semmit a vörös indikátoros srác lebuktatására, szépen végignézem, ahogy a galacsin célba ér. A hatás nem marad el, a kulcs kissé megcsörren, de vendéglátónkat láthatólag ez nem túlzottan zavarja.
Nem kizárható, hogy ő is az időhúzás mellett van és a kiesésre játszik.
Azonban akad egy személy akit igenis érdekel a fair play, így Mis Red hamarosan megkapja a kis csákóját. Azonban az igazság bajnokának legtöbbször rengeteg nehézséggel kell szembenéznie, ezt alátámasztandó Shukaku kénytelen átvenni a széken való trónolás jogát. Előbb a kijelzőre pillantok, ellenőrizve a hátralévő időt, majd Tachibanára akinek láthatólag semmi kedve a következő próbálkozó posztjának elvállalása. Azonban nekem sem fűlik a fogam a dologhoz, így újfent zsírkrétát ragadok és jól láthatólag a sárkány és a többiek számára felvetem aggályom a papíron.

Ha Shukakunak ennyire fontos a tiszta játék, akkor nem érzem túlzottan szabályszerűnek Timidus mancsát a balján. Ez a legegyszerűbb módja a jelzésnek és gondolom elég régóta ismerik egymást, hogy Timidus egyetlen apró mozdulattal elárulhassa a próbálkozót, amit a többiek akár észre sem vesznek.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 19 2016, 06:24

Shu szemén kendő van, így nem láthatja az írást, Timi azonban erre is készült. Körbetekint, hogy senki nem kíván-e elindulni, majd leveszi a lány szeme elől a takarást, így Shu is elolvashatja. Az idomár csak sóhajt, majd aggodalmas tekintettel a társára néz, aki viszont bólint. Shu arcán ennek hatására csökkennek kissé az aggodalom jelei, és egy halvány mosoly jelenik meg, bár az eléggé kényszeredettnek tűnik. Visszateszi a kötést, a sárkány pedig pár centiméterrel feljebb emeli a mancsát, semmilyen kontaktust nem tartva így már az idomárral, majd Kazurára néz, várva, hogy bólintson.

by **RenAi** Csüt. Május 12 2016, 21:13

Ai nem nézte jó szemmel a galacsint, valamint a megcélzott pontot is sértőnek tartotta. Ai heves természet, és nem várt hasonló húzásokat senkitől, Tachi is bocsánatot kért, ő pedig megtette amire kérték. Tehát tiszta játéknak gondolta az egészet. Villámló pillantásokat szórt a fiúra, majd úgy az egész helyzetre. Mint ahogy az idő is egyre inkább feszélyezte. Nem igazán értette miért is jó most ez, de ezt kell játszani, szóval játszik. Kedve is volt hozzá, amíg el nem vették. Durcásan ült le a helyére, majd az események folytatásában a feliratot olvasva, majd az intézkedések következményeképp, ő is üzenetet küldött az embereknek. Ami egyszerű volt. Ha mindenki egyedül ül ki, és ők külön számítanak a játékban akkor legyenek is külön. Tehát Timi üljön Ai mellé. Nem volt benne rossz indulat, de ennyi erővel ő is kérhetné hogy Kazura legyen ott mellette. Ai nem ismerte túlzottan a lányokat, annyit tudott hogy szeretnek nyerni és azért megtesznek mindent, és persze ő is szeretett volna nyerni, és mindenki. Pontosan ezért nem gondolt arra például hogy Shukaku tart a magánytól, a kiszolgáltatottságtól. De miért is tenné, a lány ötlete volt az egész játék.

Ai írta:Ha külön vagytok érvényesek a játékban, akkor külön is játszatok, vagy én is kérhetem Kazurát hogy legyen mellettem. Örülnék ha Timi most mellém ülne.

by **Shukaku** Csüt. Május 12 2016, 21:34

Újra lezajlik a kendő fel, kendő le akció, majd egy szemforgatás mellett az idomár ismét bólint, Timi pedig helyet foglal RenAi mellett.

by **Cardinal** Szomb. Jún. 11 2016, 11:17

Cear, mozgasd meg a küldetést, mert sokat áll és sehová nem halad.

by **Cearso** Szomb. Jún. 18 2016, 23:07

Az egész negyedik körben nem történt kézfogás. Mindenki Shu játékával foglalkozott, vagy csendben ült a sarokban.

A negyedik kör végét egy csehngő jelezte, minek hallattán Red sóhajtok egyet, msjd levette a hirtelen összetákolt fejfedőjét.

-Nos, mostantól ismét lehet járatni a szátokat. Borzasztó ez a csend. A következő játékból biztos kihagyom.

Majd az asztalon a következő felirat jelenik meg.

Felkészülés az utolsó körre.
Ördögök száma: 1
A Démon elvesztette hatalmát.

Majd az összes megmaradt fülke egyik pillanatról a másikra eltünik.

Mostantól ismét 250 szót kérek posztonként.

by **Shukaku** Vas. Jún. 19 2016, 05:58

-Húúú! Egy csomó érdekes mondanivalóm van! Timi nézd!
Sikkant fel vidáman Shu, miután ismételten engedélyezve lett a beszéd, és az asztalon megjelent az üzenet. Azonnal odaszökken, és mutatóujjával követve a betűket hangosan, lassan, szépen tagolva olvassa fel, mintha csak kisiskolás lenne.
-Azt írja: Felkészülés az utolsó körre. Ördögök száma egy. A Démon elvesztette hatalmát. Volt eddig démon? Ezt ti tudtátok? De mindegy, nem is ez a fontos, gyere Timi, súgok neked valamit!
A sárkány már kérés nélkül is mellette volt, ám Shu sétába kezd, megfontoltan, kezét a szája előtt tartva, mintha könyökölne, és halkan hümmög, miközben azt a területet járja körbe, ahol eddig a fülkék álltak. A sárkány egy ideig némán követi, majd egy kis idő után megáll, és le is fekszik azon a ponton, ahol ezt megtette. Az idomár ezt pár másodperces késéssel veszi csak észre, és akkor meg is fordul, csípőre teszi a kezeit, és kérdőn néz a társára, aki meg is válaszolja a fel nem tett kérdést.
-Ennyi idő alatt már ők is észrevették, hogy csak az időt húzod, és felesleges tovább járkálnod, nem fognak veled foglalkozni.
-Szerintem csak túl sokat feltételezel róluk azért, mert te ilyen okos vagy, és te már rájöttél.
-Hidd el, Shu, melletted megtanultam, hogy ne feltételezzek túl sokat az emberekről ezen a téren.
-Héé! De.... akkor ez nem jött be. Azt pedig kérem vissza légyszíves!
Szalad oda ezúttal a játékmesterhez, és nyitott tenyerét elé tartja, jelezve, hogy ismételten igényt tartana a kendőre, amit visszahelyez az eredeti kiindulási pontjára, majd ismét visszatér a társa mellé, és valóban sugdolózni kezd. Úgy sejti, hogy ha valakinek, akkor az önmagát sunyinak és gonosznak láttatni kívánó Tachibanának van hallgatózása, és ha valakinek nincs, már mint rajta kívül, akkor az ugyanabból az okból a becsületes és kedves RenAi. Szóval ha Tachibana hallgatózik, akkor is kizárólag sutymorgást hallhat, tipikus rajzfilmes hablatyot, ami akkor kerül bele, ha valaki suttog.

by **RenAi** Pént. Júl. 01 2016, 18:52

A kör lejárt, és ennek kifejezetten örültem. Megmondom a végére unalmassá vált a játék, és igen… főleg Shukaku miatt. Lehet hogy ő élvezte, de nekem nem volt mit, mint ahogy csakis ő volt az aki utána is aktívkodni kezdett. Persze ez egy játék, és ő játszik. Valamint az is igaz hogy csapatjáték… volna, de ez nem sikerült. Viszont amikor a fülkék eltűntek, én lesápadtam és pislogtam párat.
- A fülkék… nekem még … - Habogtam kétségbeesett hangon.
- Kellenének… - Fejeztem be végül, miközben kerülve a kislány tekintetét, a vörös indikátoros hölgyre pillantottam kérlően… esdeklően, ijedten. Szokták mondani hogy még a haja is égnek áll az embernek, hát én most kb úgy éreztem magam. Láttam hogy mit le nem művelnek, és úgy igazán nem tudott foglalkoztatni, csupán azt hogy visszaadjam azt amit elvettem, még a játék befejezése előtt. Nem azért vettem el mert meg akartam tartani, vagy felhasználni… Csupán… QQ Én is játszottam, és most megloptam Shukakuékat mert elkéstem, és a játék… elvonta a figyelmem arról hogy visszaadjam. Megszeppenve néztem körbe a társaságon, Tachin, a nőn, valamint Kazurán is… de kerültem a lányok tekintetét. Felpattantam és az egyik helyéhez síettem.
- Legalább az egyiket csak!... – A többiek esetében meglehet hogy nem értették a kiakadásom, de hangoztatni nem akarom. Nem emlékszem hogy Shuék bementek-e volna a fülkébe, hogy tudnak-e róla… de nem én akarom megkapni az ő játékpénzüket is… Mondjuk akkor visszaadom a játék végén, de akkor is. Ez így tök olyan mintha loptam volna… amit viszont nagyon, de nagyon nem akartam…

by **Tachibana Makoto** Szomb. Júl. 02 2016, 12:01

A csendkirály értelmetlen időhúzás volt, így nem is kívántam benne részt venni, maximum zavarni a köreiket. Ezzel együtt azonban az én unalmam is exponenciálisan növekedett. A játék szempontjából már hosszú ideje nem történt semmi lényeges, és már gyakorlatilag senki nem is foglalkozott holmi kézfogásokkal, plot twistekkel és ehhez hasonló játékelemekkel. Unottan támasztottam a falat, és egykedvűen bámultam a lányokat, most már igazából elsősorban Ai-chan idomait mustráltam. Azon ugyanis volt mit nézni :]
A kör vége sem élénkített fel különösebben. Ha a játék lendületét nem törte volna meg ez az ostoba kör, akkor talán még érdekelt volna a fülkék teljes eltűnése, vagy éppen a titokzatos démon feladata, kiléte és szerepköre... noha csak egyvalakit tudtam elképzelni démonként a társaságból, és az Timidus volt. Ezzel az ördögök száma is változott, de összességében változtat-e ez bármin? Az égvilágon semmin.
- Tervez még bárki kézfogást? Ha nem, akkor az utolsó kört semmi értelme megtartani, és eredményt hirdethetnénk akár most is. A fülkék nélkül nem látjuk a státuszunkat sem, nincs mi megváltoztassa a játék menetét - szólaltam fel hangosan, körbehordozva a tekintetem a teremben lévő többi játékoson.

by **Shukaku** Vas. Júl. 03 2016, 07:03

Az, hogy Tacchan uncsizott, nem jelentett semmit egyikőjüknek sem. Az, hogy látványosan uncsizott, már igen, bár nehezen tudták eldönteni, hogy ez vajon a játékának a része-e, vagy tényleg ennyire idegen tőle a szórakozás. Mindenesetre ellenérvet nem talált se az idomár, se a sárkány, így mindketten a maradék egy lovagra, RenAi-ra pislantottak. Nem nagyon tudták, hogy miért szeppent meg ennyire, Shu is zavartan figyelte a könyörgését, de elképzelni se tudta, hogy mire kell neki a fülke, egyetlen dolgot kivéve, magából kiindulva.
-Izé... RenAi... ha te is elfelejtetted a szerepedet, akkor szerintem is jobb, ha most lezárjuk, mert akkor az olyan, mintha nem is csinálhattál volna már semmit, és akkor emiatt elrontani sem tudod.
Nem véletlenül csempészte be az is szócskát a mondatába, és igyekezett olyan bátorítóan mosolyogni, ahogyan csak tudott, bár ez az értetlenkedése miatt nem sikerült olyan jól, mint ahogy szerette volna.

by **Cearso** Vas. Júl. 03 2016, 17:14

-A szabályok egyértelműek is kikerülhetetlenek.
-Persze nem mindegyik szabály jut nyilvánosságra, de ha az elején elhangzott feltétel közül egyik sem teljesül, a játékot kényszerből csak egy módon lehet megszakítani. Különben a játék nem számít érvényesnek.
*közben visszaadja a kendőt Shunak

by **RenAi** Hétf. Júl. 04 2016, 01:49

Először Tachi szólalt meg, majd a kifakadásomra Shu… és akitől választ reméltem, ő nem is foglalkozott velem. Megszeppenve pillantottam a lányra, az arcomon az idegességtől még egy kis pír is megjelent, miközben ráztam a fejem jelezve, hogy nem arról van szó. Fogalmam sem volt hogy hozzam ezt helyre. Felsóhajtottam, végül ruhám szélét idegesen birizgálva vártam hogy leteljen. Időközben azon tanakodtam, hogy ha most elmondom, hogy hibáztam… akkor még nem vagyok akkor a bűnös, akkor talán nem vagyok igazi tolvaj…

by **Shukaku** Hétf. Júl. 04 2016, 05:33

Shu megforgatta a szemét a játékmester kijelentésére, majd Timire pislantott, először a GM felé bökve a fejével, majd RenAi felé bökve a fejével, ám mindkettő feltett kérdésre a válasz egy fejcsóválás volt a sárkány részéről. Nem tudta vagy nem akarta kijátszani a szabályokat, és fogalma sem volt arról, hogy mi baja van a lovagnak, így tehát Shunak egy választása maradt. Odalépett a lány elé, és aggódó tekintettel, halk hangon megkérdezte.
-Mi a baj?

by **Cearso** Vas. Júl. 10 2016, 21:09

Az idő pedig halad tovább. Se őt Se Redet nem nagyon zavarja RenAi baja.
El is kezdödik az az utolsó kör.
-Azért, ha logikusan gondolkozunk, még így is ki lehet szürni azt az egyetlen ördögöt. Mivel gyakorlatilag az úrfi rengeteg emberrel kezet fogott, így kizárhatjuk azt a tényt, hogy ő lenne az ördögünk. És ez visszamenőleg igaz azokra, akik vele fogtak kezet utoljára. Tehát a három lehetőségünk, a kicsike, a sárkány, vagy a másik úrfi. Mivel a sárkány és a kicsik is szintén ezet fogtak egymással, nagy eséllyel ők sem lehetnek ördögök. Ezek alapján lehet egy tippünk. Mivel a kicsikével már volt egy kézfogásunk, ezért a másik kettőnek felajánlom a kézfogásom.

/Elnézést, innentől kezdve sűrűbben fogok írni/

by **Shukaku** Hétf. Júl. 11 2016, 05:20

Timidus erre a megszólalásra már csak felemelte a fejét. Ha logikusan gondolkodunk. Hogy van az, hogy ebben a játékban ez eddig nem sokaknak jutott eszébe? Hogy van az, hogy a Játékmester egészen idáig hagyta elfajulni az eseményeket, és csak most, a játék végén kezd el foglalkozni újra a játékkal magával? Ha az egész játék során tett volna megfigyeléseket, ha a játék során a játékkal foglalkoztak volna, vagyis pontosabban ezzel a játékkal, akkor nem lenne minden ennyire kusza. Persze ez csak az értetlenkedés része volt a dolognak. A játék beteljesítette azt a szerepét, hogy Shu játsszon, hogy az idomár jól érezze magát, és ha ez megvolt, akkor semmi mással nem is kell igazán foglalkozni. Kis pénzek vannak terítéken, feltételezhetően senki nem sértődik meg, vagy lesz szomorú a végeredmény miatt, szóval elvileg a dolgok jól alakulnak. Kivéve egyvalami, de azzal most éppen Shu foglalkozik, és jobban is ért hozzá.

Shu, akit már egyáltalán nem foglalkoztattak a játékmester szavai, mert valami fontosabb dologgal foglalatoskodott. Ez egy játék, és bár a végére egy eléggé értelmetlen és uncsi játék lesz, főleg ha Miss Red így ragaszkodik a butaságaihoz, de ez mindegy. Az a nem mindegy, hogy RenAi valami miatt bánkódik, és valószínűleg olyan csekélység miatt, ami miatt az emberek általában bánkódni szoktak. Ha a játékmester hajthatatlan, és nem akar segíteni, akkor majd Shu megpróbálja. Ha nem is segít, de legalább azt megtudhatja, hogy mi a gond, és talán azt sikerül megértetnie a lovaggal, hogy nem is annyira fontos... hiszen mire kellhet a fülke a játékon kívül, és mi olyan fontos egy ilyen buta játékban, ami miatt így kell lógatnia valakinek az orrát? Na ugye, hogy semmi?

Így hát az idomár a lovag mellé lépett, megpróbált a szemébe nézni, és újra feltette a kérdését.
-Mi a baj?

by **RenAi** Csüt. Júl. 21 2016, 19:13

Az egyetlen aki talán tudna segítni hogy ne én jöjjek ki rosszul a dolgokból, rám sem hederít, míg az akinek nem igen kéne foglalkoznia a dologgal... legalábbis még, nos ő meg csak velem foglalkozik az utóbbi időben. Tachi lezavarná a köröket, még azelőtt, hogy bármit is intízhetnék... én pedig kezdek pánikba esni. Amikor megkérdezgeti hogy mi a bajom, csak meg-megrázom a fejem hogy semmi, valamint a pillantásom egyértelművé tette, hogy... nem a szerepemmel van baj. Bár meglepett hogy arra gondolnak hogy elfelejtettem, de... hát egy ilyen dolgot még én sem felejtenék el... Egy fontosabb dolog mégis kicsúszott a kezemből. A lehetőség a visszautalásra. Hezitáltam, hogy elmondjam-e... de úgy tűnik... már nem fogok tudni változtatni a dolgokon.... Jobb ha elmondom.
- Ehm... Shu, vissza fogom adni, vissza is akartam adni, nem godnoltam hogy az összes fülkét elveszik. - Kezdtem bele, kissé hadarva... amikor elhatároztam magam az őszinteségre.
- Meg akartalak akadályozni hogy le tudd fizetni... a srácot. - Mutattam felé, hisz a neve nem jutott az eszembe... most nem, hála a zavaromnak. Úgy éreztem magam mint valami vallatáson. Főtt a fejem, szerintem el is vörösödtem... Viszont nem folytattam tovább, nem modom ki hogy ormótlanul megloptam... és csak rájött. Rájött nem? Biztosan értik, mit tettem... ugye?.... QQ
- És.. és... és bocsánatot kérek tőletek! - Hajoltam meg a lányok előtt olyan mélyen amennyire csak bírtam.

by **Shukaku** Pént. Júl. 22 2016, 05:56

A pánik és a folyamatos tagadás még inkább aggódásra késztette a kis idomárt, és bár kérdezgetni ezek után már nem kérdezgetett, de folyamatosan RenAi-t figyelte, és a tekintetében azért mégis csak ott volt a kérdés, hogy mi a baja. Az elfelejtés pedig... nem véletlenül kérdezte úgy, hogy ha te IS elfelejtetted. Ő bizony elfelejtette, bár mivel a játék eleje óta játszani, és nem győzni akart, ráadásul nagyon úgy érezte, hogy ez a játék már régen nem magáról a játékról szól, így nem is gondolta fontosnak. Arról pedig, amiről beszélsz... hát még így sem voltak biztos adatai, de még Timi sem értette, hogy mi lehet olyan fontos, hogy így megijedj, szóval a barátjától is hiába várt segítséget.
-Visszaadni? Lefizetni? Most ugye nem pénzről van szó?
Értetlenkedett tovább a lány, és mivel nagyon úgy hitte, hogy arról, így ekkor már el is tűnt az aggodalma, és újfent mosolyogni tudott, hogy megnyugtassa RenAi-t is.
-Nem kell bocsánatot kérned, ha tényleg csak a pénzről beszélsz. Ez Aincrad, végtelen mennyiségű pénz van, szükségünk meg nem nagyon van rá. Egyáltalán nem fontos, nyugi.
És ha ekkor még nem is fogalmazódott meg benne teljesen ez a vélemény, a felszerelések lassú felfedezgetése miatt később igazolódott számára is, hogy tényleg nem tud vele mit kezdeni, ezért is szórta olyan könnyen akár a legendás fegyver vételekor, akár csak úgy ajándékba is. Még ő érezte magát rosszul, amiért neki ilyen sok van, másoknak meg nincs. Persze Timi ettől még nem fogja engedni, hogy csak úgy odaadja valakinek, hiszen akár a céhnek is lehet még nagyobb kiadása, de akár még nekik maguknak is... bár jelenleg erre nem sok esélyt látott.

by Ajánlott tartalom