[Küldetés] Angyalok Menedéke

Éppen szokásos rutinomat végeztem a céhházon belül (értsd: erőteljesen koncentrálva minden egyes porcikámat arra, hogy a porcicák ezerrel ellepjék testemet a sarokban), mikor kopogást hallottam. Nofene, nem igazán jár erre senki sem, a legutóbbi küldi óta amúgy meg még annyi sem érkezik erre, merthogy nem. Na. Mindegy is, kimegyek az ajtóhoz, ahol egy hirtelenszőke csajszi ráncigálja a karomat miközben megállás nélkül fecseg. Még arra sem volt időm, hogy lerázzam magamról a lassan már portigrissé nőtt méretes szösszeneteket, amikor egy teleportkapuhoz érünk.
-Igen, én vagyok Jay, de.... mégis miért én? Vannak nálam sokkal erősebbek a céhben, inaktivitásom már olyan méreteket öltött, hogy be akartak állítani a főtérre vízköpő szobornak, hogy legalább egy kis aranyat szerezzek ezzel. Nem vagyok se erős, se semmi, de mivel úgysincs semmi dolgom, ezért egye kutya, segítek. Vagyis ne egye kutya pont, mert akkor megpuszlunk mind a ketten. Na.- vigyorodok el, majd lassan követem őt, egész pontosan repülök utána, mert hogy úgy rángat, mint egy rongybabát.
-Nana, én semmilyen lánnyal olyan módon nem érintkezem, foglalt vagyok, mint a távolsági buszon a vezető mögötti ülés a nyugdíjasoknak, akik rakétaként lőnek ki trabantjukkal még mielőtt bárki is beállhatna a buszmegállóba. Egyébként...miért is épp a Unityt kerested meg ezzel a küldivel?- kérdezem érdeklődve. Nem mintha nem tenne jót már egy kis mozgás, de azért na, idejön egy vadidegen, akit még a soha életben nem láttam, akár rablótolvajbrigatta is lehet.
-Egyébként te ki vagy, ha nem vagyok túl indiszkrét? Merthogy fogalmam sincs erről, és jó lenne tudni, ha már együtt fogunk utazni. Egyáltalán honnan ismersz engem, honnan tudtad a nevem, kitől tudtad meg, hány napig vemhes egy teve és miért pont a nyolcadik utas a halál? - teszem fel nagyon is fontos kérdéseimet az ismeretlen bajuszos hölgynek. Remélem, nem Conchita Wurst az!

A küldetést inaktivitás miatt lezárom.