[Küldetés] Élőholtak Bálja

Úgy tűnt az utolsó csontváz is megsemmisült és hála a csapatunknak nem jutottak el a trónig. Mi győztünk. Ahogy Zerios a magasba emeli a kristályt úgy az italok hatása is kezd elmúlni és végre a tánc iránti késztetés is elmúlt. Minden visszatért a normális menetébe. Kokoro a földre rogy, el is indulok felé de az állatkája megelőz engem és úgy láttam nincs is szükség most, talán csak kifújja magát a történtek után. Én is ezt teszem és egy rövid ideig a térdeimre támaszkodva szusszanok egyet. Hiába, maga a harc nem tartott sokáig de a tánc jobban kiszívta az összes energiám mint bármi más. Amúgy is kellet egy kis idő még összeszedem a gondolataimat, egy darabig még kavarogtak a fejemben a különféle utasítások de már nem éreztem késztetést a kiadásukra. Nyilván ez még az ital mellékhatása lehetett. Amint sikerült összeszednem magam fölegyenesedtem és a kardom is visszacsúsztattam a hüvelyébe ami most jócskán nehezebb feladat volt a báli ruha miatt. Alig várom, hogy visszavegyem az igazi ruhám. Na de még én a kardommal szenvedek addig Zerios mester beszédet tart megköszöni a segítséget és… és…
- Ezt nem fogadhatom el. – Vágtam rá szinte azonnal. Mind a három gyűrűtől megszeretne válni. – Ezek a gyűrűk a te képességeid. Nemrég még ezt mondtad. Nem vehetjük csak úgy el tőled. - Rázom meg megerősítésként a fejem. – És különben is mi az, hogy már nem találkozunk, én még egy csomó mindent akarok tanulni tőled, e magad mondtad, hogy annyi mindent tudnál tanítani és én azt szeretném, hogy taníts!

// Utolsó kör, igazából csak annyit kell megírni, hogy lereagáljátok, majd elhagyjátok a helyszínt. További történet már nem lesz. //

- Az anyag nem vész el, csupán átalakul. - intézi utolsó mondatát Yuukihoz, majd egy játékos szemüvege csillan meg a távoli sötétségből előbújva.




Lassan odalépked a professzor kinézetű alak Zerioshoz, majd megszólal.
- Szóval ennyi volt.
Zerios átnyújtja a kristályt, amibe zárta a csontvázat, majd megszólal:
- Az életéért...
Az alak szomorúan válaszol:
- Kár, pedig jó tanítványom. Akár még Jezobnál is erősebbé válhatna.
Zerios felháborodva felel:
- Nem érdekel, te is jól tudod. Megölte a kedvesemet és akárhány teret is nyitottam, akármilyen messze mentem az időben nem tudtam megállítani... - folytatta volna, de az alak félbevág - A kedvesed ebben a térben nem halott. Ez az egyetlen tér ahol sikerült megmentened és ezt te is érzed szerintem. Nem véletlen nem zártad be.
Zerios a könnyezés határán jegyzi meg:
- Tényleg? - szemében öröm és megkönnyebbülés látszik.
- Már fel sem ismerne. Teljesen megváltozott. - teszi hozzá neutrálisan.
Zerios meglepődik, majd Yuukira és Kokorora néz. Vár egy fél percet, visszafordul és rákérdez:
- Hogyan?
A válasz hamar érkezett:
- Amikor próbáltad megmenteni. A kék gömböd mindig is a rizikóról szólt és minden halálakor aktiválódott.
Zerios felborzolja szemöldökét, mintha valamit nagyon nem értene.
- Azt hittem az Srentok képességének hatására villant fel. Amikor elnémított, mindig akkor kezdett világítani.
Az alak érzelemmentesen folytatja.
- Igen, de villanni csak Yeshna halálakor villant, nem? Tudom, ott voltam. Mindig... Végignéztem a távolból. - rövid szünetet tartott - Te is tudod, hogy nem törődhettem egy mob életével.
Zerios cinikusan teszi hozzá:
- Igen és törődni is csak akkor kezdtél, mikor megpillantottál Srentok belsejében és úgy döntöttél visszaengedsz az élők közé.
Az alak felétek nézett, jól végignézett mindenkin, majd miután megbizonyosul arról, hogy nem látott még titeket, visszafordul és folytatja a beszélgetést.
- Dei nem jöhetett volna létre veled együtt. Muszáj volt ketté szedjelek titeket.
Zerios egy ideig töprengett magában, néha egy-egy mosoly látszódott meg arcán. A szemüveges alak nézte, majd mikor Zerios feltekintett rá, sóhajtva szólalt meg.
- Tudod, hogy elhívásommal ezúttal végleges halálod is vállalod.
Zeros bólint, majd hangosan elkiáltja magát.
- Yeshnáért az életem, Yeshna bosszújáért mindenem!
Ordítása végén hirtelen eltűnik a professzor és egy másodperc töredéke alatt már a mob mögött áll. Karja könyökig átnyúl Zerios felsőtestén, kezében pedig a szíve dobban kettőt, majd pixeleire száll mindene. Ezután az alak a másik kristályt szintén szétroppantja és egy felismerhetetlen dalocskát dúdolgatva hagyja el egy teleportkristállyal a helyszínt.

Hirtelen megjelent egy Utonium Professzor szerű alak, csak nem volt kocka fejű, amiből ehelyett egy nagy szeg állt ki.
- Psszt, ez meg ki? - kérdeztem a lányokat, de Kokoro nem hallotta, miközben ment a beszélgetés Zerios és a „doki” között: úgy tűnik az utóbbi valakije megölte Zerios kedvesét, s Zerios még a tereket is nyitogatta azért, hogy megállítsa, de sehogy sem sikerült, úgyhogy most a gyilkos életéért cserében elkapta a „dokinak” a csontvázat. Azt hiszem, mert igazából rohadtul semmit sem értek a drogos-ginás pia után… Yeshna? Dei? Strentok? MI VAN?! A fickó vévig nézett minket, majd hirtelen eltűnt, s megjelent Zerios mögött. Ééééés jött a horror, mert kitépte szabályosan a szívét!
- A mocskos rohadt életbe! - kiáltottam hirtelenjében, annyira nem vártam ezt a fordulatot, s Zerios pedig pixelekre robbant, akárcsak a szíve. S ugyan ez a sors vár a kristályra is, amiben a csontváz lapul.
- Hé haver, mi folyik itt?! - kaptam volna el a csávót, de az már régen elteleportált. Én meg ott maradtam a lányokkal, s néztem csak, mint hal a szatyorban, hogy most mi a lóf**z történt itten meg?
- Hááát… ha nincsen más, akkor menjünk lányok. Majd másnem valamikor kinyomozzuk, mi volt ez, oké? - mi mást tegyek most? Nem tudom, hova ment a csávó, de esküszöm, mintha ismerős lett volna nekem… egy boltban láttam valahol? Bolt?
- Megvan! - kaptam észbe – Tudom, ki ez! Az a pasas, aki a Pánik burkokat árulja! - de jó, hogy ilyenkor működik az arcmemóriám! Az a kár, hogy nem mindig működik rendesen, rosseb egye meg. >.> Ha a lányok mennek, akkor én is elteleportálok a legközelebbi városba, ami eszembe jutott.