Re: [Küldetés] Az elf királynő

by **Hayashi Yuichi** Vas. Szept. 27 2015, 19:51

Kinyitottam a szemem pislogtam párat. Még mindig láttam a testemből kikandikáló nyilat. Azonban, most nem a poros föld van előttem, hanem fa. Furcsamód a nyelvem alig mozgott és nyomó édes érzés uralkodott számban. Vajon mi történhetett? Láttam elesni a lányt, majd magam is. Körbenéztem, amennyire szabadon tudtam mozogni. Ez azonban elég volt pár információ leszűrésére, a kezemen a nyomó érzés, már látom honnan származik, pillantottam meg Yuukit majd Ai-Hugit. Hátamat nekifeszítettem a saját oszlopomnak, mire már tiszta volt a kép. A kábító nyilak működnek, azt hiszem a jövőben több mérget fogok gyártani ezek a szörnyek ellen. A helyiség szemben eső felén állt két páncélos alak, nem tűntek nyeszlettnek, de valószínű csatában, alig pár másodperc alatt hullanának el hatónkkal szemben. Figyeltem, ahogy egyikük, csattogva a fa padlón kilép az egyszerű sátor ajtón és eltűnik mögötte. A beszűrődő fény egyértelműen a nappalra utalt, ez jó jel, nem hat túl sokáig a mérgük, de addig elég volt, hogy ezt tegyék velünk.
Kerestem a többiek tekintetét, de valahogy mást láttam bennük, mint amire számítottam. Ahogy belépett egy teljesen új cingár zöldfülű erdei elf, sokat változott a helyzet. Ruházata alapján nem katona, aki most itt van, meghallgattam, és vártam. Fordítottam egyet a nyalókán és farkas szemet néztem az egyetlen bennmaradt őrrel. Ugyan jelen helyzetben alig vagyok több, mint egy porszem, de talán ez megfelelő is. Nem beszéltem érthetetlenül teli szájjal és nem is pattogtam, hogy felkeltsem bárki figyelmét. Amikor Yuukit végül is nem céljára használva lefokozza újfent fogollyá ez már csak egyet jelentett. A diplomácia befuccsolt. A következő egy perc viszont ki tudja mit hoz? Nem néztem oda, hogy Ai mocorgása mire vezet, vagy a tiszt kérdéseire kap-e választ. Csak egy volt bizonyos, Yuuki most szalasztotta el a legkönnyebb sikeres küldetés megoldását. Csak be kellett volna jutnia a kihallgatásra, míg mi megöljük ezt az egy őrt és utána megyünk. Ezek csak programok, akiknek van egy szkriptjük és semmi több, ahogy a küldetés adónak is. Vágjuk le, vagy távolítsuk el a posztjáról a királynőt és vége az inváziónak. Talán nem is tudom, nem akartam a többieket hallani, de amerre haladtunk az nem elég jó. Megfeszítettem karom a kötélen és innentől csak egy valamire tudtam fókuszálni. Súlyemelés, akrobatika, majd sebzés. Ebben a sorrendben igyekeztem kettétörni kezem húzásával az oszlopot, amihez kötözve vagyok, majd átbújtatni a kezeim a lábam alatt és odarohanni az egyetlen őrhöz, hogy a vas sisakját beleépítsem vékonyka arcába.

Ha nem is az egyetlen esély, de a keletkező szituációban a diplomatikus út talán végleg ugrott. Ha mégis a beszéd, nem ütötte meg a fegyver ragadás és támadás zajait, vagy akár egy fa oszlop kifog rajtam, úgy azt hiszem a kötözött eb mi volt, tökéletes lesz a következő események megtekintéséhez. Bármi is lesz, egy biztos, amíg nem felejtjük célunk, addig mindig van esély, hogy elimináljuk a személyt és békét hozhassunk a szintre, az elf tábor, szétzilálásával. Nekik viszont ha mi még kudarcot is vallunk, jönnek mások, többen. Nincs jövőtök sötét elfek.

by **Miu** Hétf. Szept. 28 2015, 19:07

Csak hallgatom, hogy mi folyik körülöttem. Igazából már teljesen elvesztettem a fonalat. @.@

De ezek az elfek kicsit sokat képzelnek bele a dologba az tuti vagy nem tudom. Azt tudom, hogy most fogoly vagyok a többiekkel együtt és ezek a hegyes fülűek meg kihallgatnak minket. A kérdés az, hogy miről. Na jó tudom mire kíváncsiak, csak éppen kicsit sem áll fent az szituáció amit ők felfedezni véltek. Legalább ahogy én tudom a dolgokat, azok szerint nem ezek a jelenlegi fennforgások.
-Milyen bűnöket kell beismerni? Ti támadtatok ránk kétszer is, sőt a másod alkalomnál már el is fogtatok minket. Az első csapatnak sem lett volna semmi baja, ha nme záporoznak meg minket nyilakkal abban a percben, hogy kiléptünk a városból. Egyébként is azoknak a tagoknak a nagyját valami nagy madár rendezte le, ami előtűnt a semmiből levágta a népeket, majd távozott. <.< - nem igazán vágom, hogy mit is kéne hozzá fűzni itten a dolgokhoz, de ha már lehet itt újjal mutogatni, akkor azt csinálom, így sem tudok semmi fontosat sem, akkor meg legalább, had adjam ki magamból a gőzt egy kicsit Rolling Eyes

- Egyébként az ér, ha én nme tudok semmiről semmit se csak itt vagyok? Mert egy ideje csak történnek a dolgok, de már teljesen elvesztettem a fonalat. Jah meg jártatom a szám mert ahhoz értek. Mentem volna inkább az eredeti tervem szerint vadászni és hagytam volna lógva ezt az egész küldetést mikor az arcomba ugrott. <.< Ez már nekem túl sok minden és amúgy sincs ma jó napom és kezd már ez az egész kikészíteni. @.@

Eddig csendbe elvoltam magamnak, most meg kezdek túl pörögni, csak az baj ezzel, hogy nme igazán tudok min pörögni. Az üres járaton meg szépen lassacskán megőrülök. @.@

by **Ryuninji Ren** Csüt. Okt. 01 2015, 19:32

Habár vonakodva és nagyon óvatosan, de követem a sátorba az úgynevezett górét, mert miért ne, Valamilyen szinten kíváncsi is vagyok rá…
- Ennyi? Ez minden? – kérdezem meglepetten és persze jó néhány lépésnyire állok meg tőle. Jobb a békesség a jelen helyzetben Suspect

A sátor belülről sem nagy szám, őszintén szólva elég szegényesnek találom, még azzal a trónnal is a közepén. A vörös szőnyeg meg nem is illik ide. Ennél sokkalta jobb a saját lakásom… szebb is, menőbb is Cool

- Ebben a világban semmi sem biztos és a dolgok gyakran nem azok, aminek látszanak. De a kérdésedre válaszolva nem… Nem tűnsz fiúnak, csak egy kislánynak- hatalmas arccal, de persze ezt nem mondom ki… egyelőre. meg amúgy is tudja magáról szerintem Rolling Eyes

Végül belekezd a mondandójába és elárul magáról ezt-azt, meg a helyzetről is egy minimálisát.
- Ahha.. így már értem. Röviden és tömören: magányos vagy- vonom le ezt az egyszerű következtetést…. szinte magától értetődik.
- Az előbb mondtad, hogy szinte csak mobok vannak a seregedben. Őket nyilván nem zavarná az, ha ilyen, olyan jogokat kapnék, még ha nem is vagyok elf. – akadékoskodok egy kicsit, gihihihihi…
- Plusz, ha te vagy a királynő, akkor a szavad nekik törvény. Ha valamelyik ellenkezne, majd én lerendezem – csettintek egyet jelezvén, hogy körülbelül ennyi ideig is tartani az egész művelet.
- Ez a rabszolga szó… nem tetszik… egyáltalán nem illik hozzám. Arról nem is beszélve, hogy a rabszolgák általában fellázadnak és sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, mint az ellenség….. és mindezt miért? Csak mert rabszolgának hívják őket – a történelemben számos példa van erre… nincs is szükség, hogy tovább részletezzem a problémát
- Ha már pontosan tudod, hogy négy ilyen parancsnokod lesz, akkor nyilván ötleted is van a postokra. Én nem javasolok rá senkit. Full feleslegesnek tartom

by **Cardinal** Vas. Okt. 11 2015, 20:43

Elnézést a késésért

Kompánia
Hát, az elf nemes nem azért elf nemes, mert értene ahhoz, amit most csinál veletek. Konkrétan teljesen kicsúszik a kezéből az irányítás, ő azt várta, hogy mindenki szépen válaszol a maga kérdésére, mint a kisangyal, és azokra ő tud egyenként reagálni, de így, hogy mindenki mindenbe beleokoskodott és százan százegyféle verzióval álltok elő, ráadásul gyakorlatilag egyszerre, csak rémülten forgatja a fejét, és kétségbeesett tekintetét a sátor bejárata felé irányítja, hátha jön segítség. Nos, nem jön. A gordiuszi csomót és a kötelet is Yuuki vágja át, aki azon nyomban ki is szabadíthatja Yuichit, Yuichi pedig, bár az egyes súlyemelés kevés ahhoz, hogy kitörjön egy oszlopot, mégis levághatja így a meglepett őrt. Ami a nemest illeti, a kiszabadulásotok ténye még többet ront az önbizalmán, előhúzza ugyan a kardját, de reszket, mint a nyárfalevél. Lényegében fogságba is ejthetitek őt, ha akarjátok. Mit kezdetek a helyzettel?
Megjegyzem: a képességek le vannak tiltva mindenkinél, kivétel nélkül.

Ren
Arnel nem reagál a provokációra, se a következtetéseidre, csak unottan várja, amíg befejezed a magad nyilvánvaló kis igazságainak sorolgatását. Nem erősít meg bennük, de nem is cáfolja meg őket, szóval azt gondolsz, amit akarsz. Nem mintha egyébként máshogy lenne.
- A mobok között az elfeké a legintelligensebb program. A társadalmuk egyensúlya kényes, a különböző fajok között törékeny az együttműködés. Az én hatalmam felettük erő alapú, azért tisztelnek, mert náluk is, és a kalandoroknál is erősebb vagyok. Ha egy embert nem szolgaként láncolok magamhoz, elveszítem a hitelem, és az egyensúly megbomlik, előbb ellenem, aztán egymás ellen fordulnak. Fontos vagy a terveim szempontjából, de nem nélkülözhetetlen. Ha nem fogadod el a feltételeimet, egyszerűen odakerülsz, ahová a többi söpredék, én pedig keresek mást, aki hajlandó lesz velem együttműködni a korlátlan hatalom kedvéért - szab ultimátumot, majd fordít egyet, és most már a másik lábát teszi keresztbe. Lehet, hogy csak egy kislány, de ha más nem, a higgadtsága erőt sugároz.

Legyen most október 24. a határidő.

by **RenAi** Kedd Okt. 20 2015, 12:56

Ahogy az elf fiúcska sokszor én is csak úgy kapkodom a fejem az eseményekre, értetlenül pislogok és ugyan egyik tervem sem sikerült mégis szabadok lehettünk hála Yuukinak, bár nem tudom mit csinált, mit nem mivel odáig nem láttam, plusz inkább az események lefolyását követtem mintsem azt hogy mit motoszkál a háta mögött, elvégre mindenki próbálkozott valamivel, ugyanakkor jó lenne tudni mit csinált, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök ki tudjam szabadítani magam. Yuuki kiszabadult, majd Yuichit is kiszabadította aki határozottan az egyik elfre támadt, akinek annyi is lett. A hercegünk kissé megszeppent, kezdeti egója és lelkesedése megcsappant ez szemmel látható volt, nem volt olyan mint bátya McCandy herceg, de hááát hiába, nem lehet mindenki főelf. :3 Igazság szerint kissé megsajnáltam, ugyanakkor nem bocsájtottam meg hogy megütötte Yuukit, akkor sem ha nem érte sebződés. Reménykedtem hogy valaki kiszabadít engem is, elször Yuukira pillantottam hatalmas szemekkel, majd báttyusra, és szépen sorban addig arra aki ki nem szabadított. Gyorsan megvoltunk ezzel is, és ugyan nem akartam még hogy tudják szabadok vagyunk, és az egyik nemesük a markunkban, de gyorsan fordítottunk a kockán és a helyzeten. Ugyanakkor volt pár kérdés amit meg akartam beszélni a többiekkel, de előtte.
- Ugyan már.. – Léptem közel az elfecskéhez, a vállára tettem a kezem biztatóan, és ráfogtam a kezére gyöngéden majd lágyan lefelé húztam a kardját. Tényleg nem akartam bántani, és ezt érezhette is, ugyanakkor ha ellen akart állni, ott volt a súlyemelésem, az akrobatikám, és meg tudtam magam védeni elviekben…
- Nem kell aggódj, nem akarunk bántani már mondtam. – Hangom nyugodt volt és kedves, ha rám pillantott a szememből is látta hogy a békét pártolom.
- És ti is nyugodjatok le, úgy hiszem meg tudjuk beszélni és járhat mindenki jól… félek hogy ez az egész csak egy hatalmas félreértés. – Pillantok csitítóan mindenkire, főként báttyusra mert ahogy látom könnyen elszalad vele a ló. Ha tudom karon fogom a férfit, majd leülök a földre közvetlen, és lerántom magammal, persze csak ha sikerül.
- Akkor most beszélgetünk. – Mosolygok.
- Először is, ne haragudj a társaid miatt, ahogy ti úgy mi is veszélyben érezzük magunkat, és csak meg akarjuk óvni egymást és a környezetünk, önmagunkat. Ebben nincs semmi rossz ugye? – Kérdezek vissza ártatlanul.
- Ugyanakkor most tűntetek fel nekünk és érdekelne hogy mi a célotok, és miért… Hisz ha egyezik a miénkkel akár segíthetünk is egymásnak, ahelyett hogy egymást bántanánk mert mobok, elfek és emberek… Igazság szerint nincs túl sok különbség köztünk, szóval hiszem hogy meg tudjuk beszélni. – Reméltem hogy a többiek is hasonlóképp gondolkodnak, és legalább azt megengedik hogy ezt megtehessem. Persze ha az elfecske nem enged a közelébe, akkor is megpróbálkozok ezekkel a szavakkal. Ha túszt csinál belőlem akkor is.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Okt. 20 2015, 21:49

Megfeszítettem kezem, de csak nem engedett a kötél. Visszafojtott lélegzettel, küzdöttem a kötél ellen, addig, amíg Yuuki át nem vágta és kiszabadított. Nem kellett egy pillanat sem, a penge mélyen belehatolt az őrbe, miközben "gyakorlott" mozdulattal fogtam be az őr száját. A penge, túlüthette az életerejét, így hamar egybe vált a semmivel. Mielőtt letaglózhattam volna, kínzónkat Hugi egy egészen más ötlettel rukkolt elő, és csitítása hatott is. Ugyan a kihallgatást elszalasztottuk, de most végre a másik oldalról jöhet a kihallgatás.
Ha félre értés, ha nem bizony az egyik őr már bebizonyította, ez nagyon is valós, és akár fenyegetés is lehetett volna számunkra, ki tudja, lehet mérgezett kardja volt, még egy kis altató méreggel. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy nem vették el a felszerelésünk, míg elájultunk. Hibáztak és újra hibázni fogtak, ez jó dolog, főleg, ha most a táborban vagyunk. Halk léptekkel körbe néztem a sátorban és látásom bekapcsolva egy ujjnyi rést nyitva a sátor ajtajának ponyváján kikukucskáltam. Mindent elsuttogtam, amit odakint láttam. Ennek végeztével visszahúzódtam és maximálisan a vallat.. beszélgetésre figyeltem. Pont volt szerencsém elkapni egy mondatot, amit azért vitatnék, de még nem tettem. Ők hozzánk képest hallhatatlanok. Ez pedig jelentős előny az elfeknek, mégha lassúaknak és képzetleneknek is tűnnek. Nem azok, egy trükkel már éltek, és számtalan van még. Óvatosan Ai és drukkolok Smile

Remélem megtalálta a megfelelő hangsúlyt egy nemeshez, és persze ez az elf is miután összepisilte magát, képes lesz dadogáson kívül valamivel előrukkolni, hogy például átmenetileg ne kerüljön "újjáéledési várósorba" Rolling Eyes

Vannak itt páran, akik kedvelik az elfeket, pedig, ha tudnák, hogy ez a tábor már velejéig romlott. Viszont ami igaz, elsősorban a sereg feje a célpont. Egy orgyilkos akció, vagy a diplomácia visz minket előrébb? Azt hiszem még egy kicsit figyelőként maradok. Hajlok a könnyebb megoldásra, de félek, hogy aki ezt megszervezte, az ember.

by **Cardinal** Szomb. Okt. 24 2015, 15:16

Danee, Miu, Ozi, Ren, Yuuki?

by **Ryuninji Ren** Vas. Nov. 01 2015, 20:25

A lányka mondandójában van egy szó, ami nekem nagyon nem gyere be, bár csak akkor, ah azt rám akarják használni, mert ugye nekem is van egy rabszolgám, gihihihi. Szóval elmagyarázom ennek a picike királynőnek, hogy mi a szitu ezzel a szóval és mi fog következni, ha ezt akarja rám használni… méghozzá elég részletesen, ahogy azt illik Cool

. Erre nem sok reakciót kapok, csak újabb magyarázkodásét az elf bandáról…. az elfekről, akiket halomra szoktam irtani ˇ^ˇ

Azért meghallgatom, de nekem ez mind csak mellébeszélésnek tűnik, rizsának, amivel meg akar győzni, vagy legalábbis belém fojtani a szót, hogy ne okoskodjak itt még egy darabig Cool

- Ezek csak elfek, nem is olyan régen még tucatjával vágtam le őket… és miért? Csak ezért, mert volt merszük megtámadni. Ismerik az erőmet, tehát ha a te hatalmad felettük erő alapú, akkor simán befogadnának engem is, hiába nem hegyes a fülem… már csak azért is, hogy ne az ő soraikat ritkítsam, tizedeljem meg. A hiteled meg pont, hogy nem veszítenéd el,hiszen a magad oldalára tudtál állítani egy ilyen kaliberű embert Nem csak a ...."fizikális" erődet bizonyítanád vele... – fényezem magad, de ha tényleg tud rólam egy két dolgot, akkor erre nincs is szükség…. hisz véghez vittem már pár őrült és lehetetlennek tűnő dolgot Suspect

- Valakit foglyul ejteni nem nagy szám, főleg, ha az a valaki önként jött el ide… nem dicsőség, nem érdem. – mennyire igaz, inkább lealacsonyítónak tartanám, mintsem valami hőstettnek, de ez csak az én véleményem Rolling Eyes

Semmiféleképpen nem leszek rabszolga, ezt tudnia kell már neki is…
- Amennyiben igaz, hogy ellened nem érnek semmit a képességeim, akkor valami ehhez szükséges képességed lehet, de ez csak rád igaz, vagy még a közvetlen környezetedre. Élből öt emberkét feltudok sorolni, akiknek az ereje megközelíti az enyémet és őket támogatják helaerek, tankok, kis patkányok. Ők bizony sose állnak melléd - azért a biztonság kedvéért megpróbálom aktiválni az egyik képességemet, egy kisebb fuvallatot küldenék a lány felé, már ha tudom használni…. az azt jelentené, hogy kamuzott.
- Te vagy a királynő, neked kell döntéseket hoznod, nem nekem… ezen az sem változtat, hogy az alsóneműdet mutogatod nekem – engem ennyivel nem lehet megvenni… főleg nemegy kislánynak ˇ^ˇ

- Menj bele, vgay küdj a söpredékhez… te döntesz

by **Miu** Kedd Nov. 03 2015, 11:17

Hát én csak forgatom a fejem jobbra is balra is. Nme hittem volna, hogy ilyen hamar és könnyen kiszabadulunk és a kezünkbe tudjuk venni az irányítást. Bár igazából mindegy is, én már akkor is kezdem unni ezt az egészet, hisz még mindig nme jutottunk semmire se, bár az elfek sincsenek sokkal előrébb, hisz ez az előbbi kihallgatásnka csúfolt valami nem igazán sikerült nekik. Szóval se mi se ők se lettek okosabbak. <.< Azért szépen lassan csak magamhoz térek én is és feltápászkodom. Bár szerintem fölösleges ezzel a ijedt nyuszival cseverészni, szerintem nme tud ő olyan sokat vagy lgaláb is nem eleget. Egyébként se értette a dolgát, akkor miért várjuj el tőle, hogy bármi okosat is tud mondani.
-Mi lenne, ha felfügesztenénk végre ezt a kaotikus beszélgető teadélutánt és megpróbálnánk előre is haladni. – lépek oda az elf nemeshez – Tudnál nekünk intézni egy beszélgetést ezzel az ti királynőtökkel. Amíg ti se ártotok nekünk, addig mi is teljesen ártalmatlanok vagyunk számotokra. Tehát nem ontjuk ki egymás vérét addig, amíg senki se nyúl a másikhoz. Ez ilyen egyszerű. :3 – bár ettől még nem igazán hinném, hogy egy csapat jöt-mentben csak úgy megbízik és már kísér is a fejeshez, de hát na, próbálkozni azért szabad – Ha az netán jobb neked, hogy csak egy valakit választasz ki és őt viszed a királynő elé, nekünk az is jó. Ugye? – fordulok a többiek felé és intézem nekik a rövidke kérdésem – Te döntheted el, hogy kit viszel és addig többiek szépen megvárják itt. Ez így működő képes tud lenni? :3
Közben két lépést hátra lépek a sarokba szorított nyuszitól és lehuppanok elé törökülésben. Én már rákészülök arra, hogy itt kell majd unatkoznom és várnom, nem hinném, hogy én leszek olyan szerencsés, hogy a legyengéb láncszemként én mehessek el a beszélgetésre, bár még megtörténhet az a csoda is, hogy mindenki mehet és akkor nem kell majd itt unatkoznom. >.>

by **Cardinal** Vas. Nov. 08 2015, 16:46

Kompánia
Yuichi nem sok mindent lát, néhány másik sátrat esetleg, előttük kedélyesen beszélgető szőke üstökű, könnyű fegyverzetű tündéket, na meg a ti sátratok előtt álló kettő darab kicsit páncélosabb, marcona alakot. Odabent viszont hibát követtetek el azzal, hogy békésen próbáltok közelíteni. Elf nemesünk lassan ráeszmél, hogy nem akarjátok tüstént megölni, bár a mézes-mázos hangnemet fenyegetőnek érzi, de a lényeg az, hogy nem szegeződik a torkának egy fegyver sem. Ebből pedig bizony bátorságot merít, a szavak ettől a ponttól kezdve lényegtelenek. Mire észbe kaphatnátok, felhúzza a nyúlcipőt és kirobban a sátor bejáratán.
- Kiszabadultak! Öljétek meg őket! - kiált rá az őrökre és a környéken lévőkre, a sátort pedig seperc alatt körbeveszi néhány tucat elf, teljes felszerelésben. Vannak köztük általatok ismert gyenge ellenfelek, de olyanok is, amilyeneket még sose láttatok, és kicsit keményebb ellenfélnek is tűnnek. Ti bent, ők (még) kint, mit tesztek?

Ren
A lány összeszűkülő szemekkel figyeli a monológodat, miközben továbbra is unottan támaszkodik trónjának karfájára. Láthatóan nem elégedett a hallottakkal, még ha arra nem is számított, hogy behódolsz neki, valószínűleg úgy volt vele, hogy félre tudod dobni a büszkeséged a hatalom kedvéért. Elvégre mindenki saját magából indul ki.
- Azt sugallod, hogy az erőd felér az enyémmel. Súlyos tévedés - nevet fel, miután befejezted a mondandód, majd feljebb emeli a kezét, és csettint egyet - Az elfek szemében egy senki vagy, egy közönséges kalandor a tízezer közül. Egy magadfajtát nem vehetek csak úgy magam mellé - közli veled újra, miközben a háta mögött belépnek az elit testőrség tagjai - Legyen hát, ha ennyire szeretnél a söpredékhez csatlakozni, megengedem. Vigyétek! - szólítja fel az elfeket, akik készséggel karon is ragadnak, és megpróbálnak kivonszolni a sátorból.

November 21. a határidő. Danee, Yuuki és Ozi 500 szóval pótol.

by **RenAi** Hétf. Nov. 09 2015, 18:40

Éreztem Yuichi pillantásán, hogy nekem szurkol, így kicsit magabiztosabbra fogtam a hangsúlyom, míg a többiek kivártak, teljesen érthető okokból. Igyekeztem értelmes emberként, vagyis elfként kezelni őt mint a vélhetőleg bátyát, vagyis valami rokonság tuti van közöttük, de hogy ő a lököttebb az is biztos. Miu is beszáll a beszélgetésbe, vagyis feltesz egy ajánlatot, amire csak bólintottam hisz nekem semmi akadályom ez ellen, sőt mondhatni egész okos volt ez a húzás tőle. Egy elismerő pillantással meg is jutalmaztam érte, bár az nálam felért egy igazi buksisimivel is. De úgy látszik túlzottan figyeletlenek voltunk és mohh… a kis nyomi foglyocskánk meg is szökött szépen. Én utána ugrottam, majd amikor kiszaladt én utána szaladtam de a láttottakra megtorpantam hirtelen. Kicsit sokan voltak, és azért még ha tank is volnék meg lovag… egyedül kicsi vagyok hozzájuk, de szerintem félő hogy közösen is… Szomorú…
- Ehhhee, kedves elfurak és elfhölgyek, kérem ne értelmezzék félre a látottakat, és ugyan azt mondta hogy öljenek meg minket, de csak ezt értettük, az igazság az hogy az a szó hagyta el a száját, hogy öleljenek meg minket. Ugye mennyivel másabb? Biztos örülnének egy kedves ölelésnek nem? – Próbáltam kedvesen mosolyogni, miközben ezdtem a rizsát, és ha valaki utánam akart jönni, akkor bizony intettem nekik hogy húzzanak vissza a sátorba és ha tudnak másfelől törjenek ki… mert ez itt bizony nagyon csúnya lesz.
- Kérem én tartózkodtam eddig is az erőszaktól és nem szeretnék csalódni önökben . –Járattam a kezem, természetesen ennek a tömegnek megadtam magam. Vagy talán amúgy is megtettem volna, így jó vagyok csalinak, sok életem van, elég gyors is vagyok, és ha akarom támadni is tudok. Nem vagyok akkora bajban mint amennyire először gondoltam, legalábbis szeretném elhitetni ezt magammal.

by **Miu** Kedd Nov. 10 2015, 16:27

Hát… ez a békével jöttünk dolog nme jött be, ugyanis nyuszi elszaladt és már küldte is ránk a verő legényeket. Bár az, ami a mi oldalunkról következett kissé meglepett és csak egy „ezt most komolyan gondoltad” pillantást intéztem Ai felé. Ha ez, így megy tovább, akkor megint foglyok leszünk, és sose mászunk ki ebből az egészből. Sose fogjuk befejezni ezt a játékot és sose fogunk előre jutni. T.T Én ezt neeem akaroom… >.< Én most fogom magam és lelépek. ˇ^ˇ Becéloztam a sátor kijáratát és a földhöz vágtam egy füs kristályt, majd a füst leple alatt aktiváltam egy kinézet kristályt is és olyan elfes kinézetet vettem magamra, majd neki indultam és igyekeztem kifutni a sátorból. Remélhetőleg működő képes lesz a dolog és lesz egy kis időm eliszkolni, majd egy kis időm arra, hogy kivitelezzem a még nem létező tervemet, szóval lesz egy kis időm arra, hogy rögtönözzek. <.< Remélem. Rolling Eyes

Szóval, ha sikerül kijutnom és rögtön ezután nem vetik rám magukat az elfek, akkor nyert ügyem van addig, amíg tart a kinézet kristály hatása, addig meg megpróbálom meglelni azt a helyet, ahol a királynő lehet vagy egy másik nemest, aki érti is a dolgát és lehet vele normálisan beszélni. Mert jelenleg azt sem tudom, hogy van e nálam fegyver és mivel hányadán állok. Suspect

Annyit tudok, hogy ez volt minden használható kristályom. Szóval, ha bukta van nem fogok tudni mit kezdeni az elfekkel, azért a teleport kristályt is jól elérhető helyre pakolom, hogy gyorsan letudjak lépni, ha lebukok és körbe vesznek ezek a hegyes fülűek. <.<

//Kövik elhasználva (ha csinálhatok ilyet, ha nem akkor kérek egy pü-t arról, hogy nem jó amit alkottam):
1x Halvány Füst Kristály, 1x Kinézet Kristály

by **Hayashi Yuichi** Szer. Nov. 11 2015, 15:00

Ugyan a lehetőség adott, volt de mégsem éltünk vele. Vagyis az elfben sokkal több volt a túlélési ösztön, és a királynője alá tartozó alázat, mint az hogy holmi jött ment kalandoroknak birka módjára beszéljen. Gáncsolási kísérletem az ajtóban meghiúsult. Mekkora lehet az akrobatikája ennek a típusú mobnak? Csodálkoztam rá, majd az a rövid mondat, egy ellenséges táborban, nem kecsegtetett sok jóval. Riadót fújt, de mégsem kürtöt, így talán nem több ezer elf és a királyi gárda fog ránk támadni, csak a környező katonák. Kardomat magam elé rántva igyekeztem a sátor túlvégébe, hogy átvágjam a ponyvát, és kereket oldjunk, ameddig még lehet.
Azonban.
Szó szerint az állam leesett, amikor a bejáraton Hugi utána rohant az elfnek. Amit meg hallottam, közel félre nyeltem tőle, lehet jobb lett volna nyelvem elharapni és ott helyben megfulladni, de azért remélhetőleg ennyire nem rossz még a helyzet. A vörös indikátoros lány, utána rohant és ahelyett, hogy beráncigálta volna Ai-t. Egy füst kristályt dobott alá.
- Hogyaza.. - csusszant ki egy szitokszó a számon. Lehet megtámadja Ai-t és megöli, míg van lehetősége rá? Na azt már nem! Szemem fénye elhomályosodott, ahogy a látás képességem bekapcsolt és kiléptem a sátorból, de nem azért hogy könyörögjek az elfeknek, vagy Huginak. Megakartam ragadni a lány grabancát és behúzni a sátorba ha kellett.
- Eszednél vagy? - kérdeztem ingerülten - még egy ilyen öngyilkos akciót ne csinálj! - mondtam, lelombozódva. Halkan próbáltam, de az elf fülek és hallgatózás ellenében mindegy is. Inkább csak észlelésem élesítettem, hátha megérzem a vörös lány jelenlétét, a füstben, hisz innentől már csak elfeket láttam a füstön túl. Ha sikerült úgy őt is megragadtam és lehetőleg erővel húztam vissza őket a célpont sátorba.

Ezután már csak egyetlen dolgom volt, ahányan is vagyunk, folytattam a sátor kivágását, és amerre csak lehet újabb sátorba, vagy sikátorba vetettem be magam, plusz aki jött. Remélhetőleg nem zsákutcába fordulva. Kerestem olyan lehetőséget, ahol átmenetileg meghúzódhat x+1 fő. Természetesen, ha elffel lakott odú vagy házikó az, úgy a házban még azelőtt pixelmentessé tettem minden elfet, mielőtt még a többiek belépnének. Nem zavart mennyi gyorsaság pontot kell ehhez aktiválnom, vagy mennyi kitartás pontot veszítek. Csírájában sem akartam a rejtekhelyen látni egyetlen elfet sem.

// próba RenAi mentésére és Miu mentésére. valamint kijutási kísérlet a sátorból.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Nov. 22 2015, 18:14

/Bocsi de egyszerűeni. Megírtam a postot, átolvastam és borzasztó volt, egyáltalán nem tudom hozni hozni Yuukit és egy csomó olyan dolgot tennék ami karakter idegen. De nem akarom még ennél is tovább feltartani a csapatot így kari csak annyit tesz, hogy követi Yuichit./

by **Ozirisz** Csüt. Nov. 26 2015, 11:17

Határozottan nem jó ez a jelenlegi helyzet. Foglyok vagyunk, és akárhogy is, nem tesztik ez nekem. De vajon mi vezetett idáig? Csak egy egyszerű küldetésnek tűnt, és mivel a második szinten volt, legkevésbé sem számítottunk erre, hogy elkapnak minket, hisz vannak itt jócskán magasabb szintűek is. Ugyanakkor viszont hálásak lehetünk, hogy "csak" foglyul ejtettek minket, ahelyett, hogy kapásból megöltek volna minket.
De mégis, hogy a pokolba jutottunk idáig? Először is ugye szembesültünk, hogy a szint fővárosa, Urbus, úgy ahogy van kihalt. Mint valami kísértetváros, sehol senki, még a kocsmák is bezártak. Aztán, alig, hogy párat léptünk volna a teleportkaputól, rögtön jött a küldetésablak, az elf seregek megszállásáról, a királynő uralmának megdöntéséről, vagy valami ilyesmi. Persze az apróbetűs rész már olyan apróbetűs volt, hogy kisebbek voltak a betűk, mint a pixelek, tehát ott se voltak. Gondolok itt ilyenre, hogy túlerő, és ugyebár ezek a mérgezett nyilak...
És ott van az a fura, bebugolt NPC is a barlang mélyéről, ami valahogy nem hagy nyugodni. Valamit hablatyolt a királynőről, hogy "ő nem olyan, mint a többi"... De pontosan mit érthetett rajt? Yuichival agyaltunk rajt, de nem sokkal jutottunk előrébb, de az tény, hogy itt valami nagyon nagy disznóság van kialakulóban...
Aztán amennyire elmerültem a gondolataimban, csak arra tértem magamhoz, hogy fordult a kocka. Most az elf került szorult helyzetbe, de hogy hogyan szabadult ki a csapat a kötelékből, az jó kérdés számomra. Fejben máshol jártam, és valahogy elszálltak az eseméynek idő közben. Néha egy-egy mondat megragadt az előző percekből, de jóformán annyi, amennyit eddig is tudtunk.
Közben RenAi-ék még próbálkoztak a diplomáciai megoldással, de körülbelül olyan eredményes volt, mint lyukas korsóból sört inni... Az elfet nem hatották meg a szavak, sőt, ki is használta, hogy emberek vagyunk. Míg Ai próbált az elf nemlétező "lelkére" hatni, úgy annak a programja csak tovább futott, és meg is lett az eredménye. Az, ami ezután történt, körülbelül annyira hiányzott, mint a mustár a csokira, azaz kb. semennyire.
Aljas módon riadót fújt a hegyesfülű, és úgy tűnik, lassan igazából is elszabadul a pokol. Ai kirohanása elég merész volt. Kilestem a résen, és... enyhén szólva ellepték a sátor környékét az elfek. A lány persze mondta a magáét, amin az ember csak fogná a fejét, erre hirtelen egy kis csörömpölés ütötte meg a fülem, majd egy kis füst. Valaki eldobott egy füst kristályt? Ehh... miért nem szólt nekünk is, hogy erre készül? Felkészülve a füstre, akár még el is tudtunk volna tűnni. Aztán látom, a piros indikátoros lány elrohan. Ehh... Így a legkönnyebb, lelépni amint lehet, és csak a saját érdekünket nézni. Utána Yuichit láttam kirohanni, bár nála nem a lelépés volt a szándék, hanem a céhtársunk visszaráncigálása. Én közben addig a sátor másik végén, ahol Yuichi elkezdett lyukat vágni, azt folytattam. Minden másodperc számít ilyenkor, és legalább annyival is előrébb leszünk. Aztán ha sikerült Yuichi mentőakciója, akkor velük tartottam, amennyiben nem, úgy jómagam is a sátor előtt kötöttem ki, aztán lesz, ami lesz. Azért irigylem Ai-t, hogy nyugodtan ki mert állni az ellenséges sereg elé, úgy hogy jókora túlerő van. És Yuichit is, hogy gyorsan tudott dönteni, és reagálni, amíg mások leblokkolnak... Van még mit tanulnom, az egyszer biztos...
Azért remélem, hogy a Piroska füstös lelécelése azért segített annyit, hogy céhtársam terve sikerüljön. De mint mindenki tudja itt Aincradban: "Ember tervez, Kayaba végez..."

by **Cardinal** Vas. Nov. 29 2015, 12:39

Kompánia:
A legtalálóbb kifejezés a történésekre mindenképp a káosz. Óriási szerencsétek van, hogy Ai felelőtlen megmozdulását megzavarja Miu, és ezzel lehetőséget ad Yuichinak is, hogy visszarángassa a lovagot a sátorba. Miu terve amúgy sikerül, hála vörös indikátorának az elfek még csak nem is gyanítják, hogy nem közülük való vagy, közben pedig Ai, Yuuki, Yuichi és Ozi szintén el tudják hagyni a sátrat az általuk vágott útvonalon. Azonban nem csak ti, de a tündék is dolgoztak ezalatt, és alig hogy olajra léptek, a sátor összeesik, és fogságba ejti Danee-t.
Miu, te tehát biztonságban vagy pár percig, rajtad áll mit találsz ki, merre indulsz el a táborban, mit vagy kit keresel. A többiek viszont belefutnak egy kellemetlen meglepetésbe, láthatjátok, ahogy Rent néhány kifejezetten erősnek kinéző mob cipeli magával, mögöttük pedig egy alacsony elf lány tűnik fel, zöld indikátora alapján biztosan olyan játékos, mint ti. Felétek néz, és halvány vigyor ül ki a szájai szegletére.
- Csak nem megszöktek a drága foglyaink? Ti okoztátok a zűrzavart, ugye? - szólal meg, csak közben megtett néhány tucat métert úgy egy pillanat alatt, szóval immár mellettetek van, és mire csettint egyet, már körbe is vesz titeket nagyjából két tucat elf, menekülési utat nem hagyva. Cseberből vederbe. Közben a korábbi sátratok körül tobzódó elfek is befutnak, élükön a gyáva nemessel.
- Mélységesen sajnálom, az én hibám, Arnel-sama - hajol meg mélyen, meghunyászkodva a fiatal lány előtt.
- Ugyan-ugyan, mindenki követ el hibákat - mosolyodik el a megszólított, ám mikor nemesünk reménykedve felpillant, abban a pillanatban a mellkasán átfúródik Arnel keze, az elf pedig pixeljeire hullik.
- Tessék, ki is javítottam - jegyzi meg üresen, majd visszafordul felétek - Egy okot mondjatok, miért ne juttassalak titeket is erre a sorsra - tanácsolja.

Yuuki innentől NJK-ként kezelhető, bármikor visszatérhet, ha akar, a kiamaradt körökért azonban már nem kaphatja meg a jutalmat.
Danee-t kérésre visszamesélem, Ren 500 szóval pótolhat.

Következő határidő: december 14.

by **RenAi** Hétf. Nov. 30 2015, 12:29

Észrevettem Miu pillantását, ugyanakkor láttam, hogy talán a helyzet súlyossága miatt nem értik mire is készülök. De megtettem, amit meg akartam. Csak egy nagyot pislantottam Miu-ra jelezve hogy tudom hogy mit csinálok. Vagyis remélem... De a füstkristály volt az ami ténylegesen megakadályozott, hisz látás híján teljesen elvakított és fogalmam sem volt merre is igyekezzek, így megtorpantam. Éreztem valami rángatást, a hátam felől, automatikusan hadonászni kezdtem a kezeimmel, mire Bátyus hangját véltem felfedezni.
- Tudtam mit akarok! - Értelmetlen mondat így hirtelen.
- Mármint ameddig én lefoglalom őket ti nyugodtan eltűnhettetek volna... miattam meg ne aggódj. - Kaptam elő a hazatérés kristályt az oldalzsebemből. Mialatt csóváltam a fejem. Persze nem öngyilkos kísérletre vállalkoztam, és ha nem is használható a kristály tapasztalat híján arról nem tudhattam, szóval nagy valószínűséggel ténylegesen az életemet köszönhettem Miunak és Yuichinak. Majd a feltűnt hogy a nagy kavalkádban egyedül Danee nem szabadult még meg a köteleitől, így mielőtt mindannyian megléptünk, megkíséreltem kiszabadítani a fiút is hogy velünk tarthasson. Megpattanásunk közepette felfigyeltem Ren-re, akit erősnek tűnő mobok cipeltek. És első mozzanatomban ki akartam nevetni!
~A naaagy Ren-sama pácban! És most nem mi bleeaeeaah~ * Nyelvöltés*ˇ^ˇ ~
De… mielőtt megtehettem volna, ismét zavaros helyzetbe kerültünk. Majd megjelent a kompánia többi tagja is, mármint az elf hadsereg. ><” Nem volt szavam.. időm csupán egy elnyelt:
- Neee-t – Tudtam kinyögni mikor felfigyeltem hogy az az elf lányka mire készül. Hiába nem a mi oldalunkon állt, de azért ilyesmit nem érdemelt még ő sem… Torkomra fagyott a szó amikor szembesültem a nő kegyetlenségével…
- Te is játékos vagy?... És miért volt jó megölnöd a csatlósodat?... Mire jó neked így ez az egész?...– Ez érdekes kérdés volt, hisz az indikátora miatt képtelen voltam eldönteni.

/Danee szabadítási kísérlet. És Daneee o//

by **Cardinal** Csüt. Dec. 03 2015, 12:13

Közbemesélés, mivel Danee visszatérne: Ai szabadítási kísérlete sikeres, Danee is csipet csapattal maradt.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Dec. 06 2015, 17:00

Nem látja be olyan könnyen, mint kéne. A hősködés akkor jó, van eredménye. - ennyire hős akarsz lenni? - kérdeztem. - Azt ugye tudod, hogy csak halálod után vagy igazi hős? - nem akartam ennyire messzi menni, de jobb volna ha felfogná mégis mit tett és mondott. Miattunk tette.. - pont miattunk nem kéne, hogy meghalj.. - szűrtem ki a fogam közül, és ugrottam Ozihoz. Nincs sok időnk, a füst kristály nem tart soká és az elfeknek alapból jó a látásuk. Remélem azért nem jobb, mint nekünk. Segítenem már nem kellett, csak futni, Nem néztem hátra, csak egyetlen fedezéket akartam. Közel sem volt olyan jó a terep, mint gondoltam. lehet jobb lett volna füstöt egy meglepetés támadásra használni, de az már elúszott. Azonban amibe belefutottunk az enyhén meglepő volt. két zöld játékos, és egy maroknyi fényes páncélos nyurga szörnyeteg. Elfek.. köptem volna félre. Gőgös képükről sütött a foglyuk irányába táplált programozott utálat. Mi csak emberek vagyunk a szemükben, ugyan olyan szörnyetegek, mint ők nekem. A fogoly viszont nem volt más, mint kihívóm és legyőzőm. Ren.
- Nem mi voltunk - válaszoltam a lány kérdésére. Zöld indikátora rettentően zavart, így még az a lehetőség sincs meg, hogy levágom mint egy nyulat és elportálunk innen, hogy minden njk visszakerüljön a helyére. Egyet tehettem, észlelésem bekapcsolva hagytam és látásommal vizslattam a lány ruházatát, esetleges fegyvereit, keblét, haját. Bármit ahol találok egy tárgyat, amivel irányítja az elf sereget. Az meg hogy Ren fogoly két dolgot jelenthet. Legyőzte őt és irdatlanul erős, vagy a srác is valahogy ugyan azon ütyködik, mint mi, csak épp ő is vakvágányra futott, mint mi. Csendben néztem ahogy körbe vesznek, de kardomon nem tudtam lentebb engedni. Harc esetén párat levághatok, de mérgezett nyíllal újra elaltatnának csak. A támadás, még nem opció. Talán. Óvatosan ránéztem a többiekre, mind itt voltak, kivéve a vörös lányt. Hova mehetett az a gyilkos? Nagyon remélem nem kapták el, bár hamar itt lesz közöttünk, valami cellában.
Közben befutott a nyápic féreg is, aki megúszta a "vassal" találkozást. Néztem le a kardomra, az őr helyett, inkább ezt kellett volna nyomban levágni. Ahogy illett meg is kapta a jussát. A mi hibánkat kijavította a lány. Ez viszont baj, mert elszánt. Ai kifakadása nem lepett meg, hisz engem is zavart. Ez a lány kézzel teszi azt, amit mi fegyverekkel. Megkockáztattam egy hirtelen mozdulatot, hogy kezem rátapasszam Hugi szájára. Szemébe néztem, hogy bizony tényleg a mobok jogait akarja-e védeni, vagy az életét? Bár szót erre most nem pocsékoltam, nem voltunk abban a helyzetben, csak egyet akartam álljon le egy picit. Mintha nem érzékelné, hogy ezek, kiírtották Arbust, vagy rosszabb rabszolgákká tették őket. Játékost, nem játékost egyaránt. Ezek a mobok velünk is elbánnak, könnyen, főleg ilyen túlerőben, és nem kettes szinten vagyunk. Nem értem miért nem látja még mindig, hogy mi folyik itt. A küldetést teljesítettük, megtaláltuk a királynőt. Illik rá a leírás, nem olyan mint ők és nő is. Vissza fordítottam fejem a felettébb vidám leányzóra - akkor nem lennél különb tőlük - biccentettem az indikátorára. - A másik ok pedig ott van - mutattam Ren-re - az hogy őt nem ölted meg az sokat elárul rólad - ugyan épp nem ezt akartam fenyegetni, így egy könnyedebb pillantást húztam arcvonásaimra, figyelve, hogy ne mosolyodjak el, mert gúnyolódni meg végképp nem akartam az ismeretlennel.

by **Danee** Kedd Dec. 08 2015, 07:20

Mondjuk nem csodálom ...
... így visszagondolva:
Még ha esetleg, netalántán egy elf-barát játékos is lett volna a kihallgatásunkra érkezett hegyesfüű ...
... nos ...
Azt hiszem akkor se lett volna nagyon más az eredménye annak hogy egyszerre akarta hallani hármunk verziót.
Ebbe egy normális ember is belezavarodna
... pláne egy elfként ábrázolt kódtömeg

Az én hibám. Egy időre elfeledtette velem az eddig megélt megannyi kaland és sok féle és fajta npc, mindenféle jobb, rosszabb AI-val felvértezve, elég csak visszagondolni a pofont nyomban megtorló, egyszerű küldetés adó öregre.

Akkor alábecsültem őket. Mondhatnám, hogy tanultam a hibából, de úgy tűnik, hogy nem lehet ilyen egyszerűen beskatulyázni egyiket sem.
Ezt meg túlbecsültem, és az sem segített, hogy oda vagyok az elfekért.
A levegőbe beszéltem, de úgy tűnik, nem csak én, hanem a két leányzó is...

A következő perc kész tébolyda.
Valószínüleg csattant volna az arcomon a tenyerem, akkora facepalmot érdemelt volna, Yuuki meg Yuichi kiszabadulása, meg az azt követő rövidke káosz, ami megint csak hang- és zűrzavar volt leginkább mindkét oldalon.

Szinte örültem, hogy engem nem szabadítottak ki rögtön a kötelékeimből a társaim.
Valószínőleg ugyanazt csináltam volna, mint így:
Szemöldökömet felhúzva meredtem értetlenül és fáradt arccal erre a felesleges és ostoba közjátékra.
Vagy lehet, hogy egyszerűen csak sírva röhögtem volna, ott egy álltó helyemben.

Az egy dolog, hogy nálunk nem volt meg az összhang, de hogy gépi ellenfeleink "vezére", vagy kihallgatótisztje ilyen szinten fagyjon, hogy már egy memoriahibáról tájékoztató windowsos hibaüzeneten se lepődtem volna meg... azzal az éles hanggal egyetemben, ami ilyenkor beleszaggat kellemes kis világunk komfort érzetébe.

Az elfek elszelelnek, mindenki más is kiszabadul. Én valahogy... aszem én elfejetődtem, de sebaj, majd el leszek én itt, örzőm nektek a sátrat, melegen tartom, meg minden.
Tudjátok, ha valamiért mégis csak vissza kéne hogy gyertek.
Például kényszerből.
Meg megkötözve.
A földle ledobva.
De dulván.

De nem... ezt a luxust se élvezhetem.
A sátor nyílván elérte az elfekbe programozott hatalmas magasságokba szökő inteligencia hányadost: fogja magát és öntudatra ébredésének félreérthetetlen bizonyítékaként összeomlik.

Ami biztos jó valamilyen szinten, talán így próbálta meg eléreni a legkissebb energia szintet... vagy tudom is én. A lényeg, hogy nem sok választott el attól, hogy vákuum csomagolást kapjak.

És akkor!!!! Megmentett a ~~fehér lovon érkező szőke lovag~~, akarom mondani lovagerina, vagy -hölgy.
Na szóval...
- Áh, kösssz szépen Ai~~, hogy legalább te visszajöttél értem~~, nagyon rendes tőled, hogy ki is szabadítasz. Hálám ÖRÖKKÉ üldözni fog!

Most, hogy az légdesszantos ejtőernyő már nem borított be, és Miura gondolva egy pillanatnyi hezitálást követően kihagytam a kihagyhatatlan hála-csókot is ...
Jó-rossz szokásként dörzsölgettem a csuklóimat, ahogy a rég-volt sátor körül kialakult körjátékba csöppentem bele.
- Valaki elmagyarázza nekem, miről is maradtam le?
- Oh, hello Ren! - intettem a majdnem phoenixes srác felé. Láthatóan igencsak szorult helyzetben volt
- Segítsek? Vagy megoldod magad?
- És ki lenne az ismeretlen hölgy? - sandítottam az új zöldségre
- Azt ne mond, hogy megtaláltad nekünk, akit kerestünk!

by **Miu** Pént. Dec. 11 2015, 10:27

Sikerül egérutat nyernem és még csak le se buktam… eddig legalább is… Mindenesetre, így utólag belegondolva lehet, hogy szólnom kellet volna a többieknek az akciómról. Bár az is igaz, hogy ahhoz tudnom kellet volna előre, hogy mire is készülök ez mag csak jött hirtelen és már csináltam is, mindenféle gondolkozás nélkül. <.< Most meg már nem igazán tudom, hogy hogyan is legyen tovább. Visszafordulok a sátor felé és látom, hogy az elfek elbontják és hála a jó helyemnek még azt is láthattam, ahogy a többiek távoznak a sátorból, majd jön is a nép tömörület és ismét kutyaszorítóba kerülnek. Terv híján a kíváncsiságom győzött, így mentem és elvegyültem a tömegben és csak figyeltem a történéseket a nem rég elhagyott csapatom körül. Bár igaz nem csak velük történtek dolgok, mert ugye a minket kihallgató nyuszinak is vége lett, meg van itt még valami másik fogoly is. Viszont, ez a leányzó itten, aki kivégezte a nyulat elég érdekes. Már csak a miatt is, mert ő is játékosnak néz ki és ennek ellenére az elfek csak úgy eltűrik neki azt, hogy ilyet csinált. Suspect

Bár igaz a szövegéből is leeshet az embernek, hogy van valami köze a hegyesfülűekhez, ráadásul nem is kicsi. Viszont, akárhogy is nézem itt a dolgokat, nem tudok segíteni. Esetleg tudok még egy kis zűrzavart csinálni, de nem hinném, hogy most ez kellene ide, ha meg csak itt állok és nézek, akkor nem sokára én is ott állhatok többiekkel a bajban. Ha meg már ilyen ügyesen sikerül meglépnem és egy kis nyugalmat szereznem, akkor jó volna okosan kihasználnom. <.< Szóval még nézelődőm egy kicsit, aztán inkább tovább állok és keresek valakit, akivel lehet beszélni rendesen, leginkább egy nemest volna jó lelni… Tehát neki indulok felkeresni egy nemest, valaki olyat, aki így első ránézésre értelmesnek tűnik és nem fog az első adandó problémánál elfutni vagy rám uszítani a félsereget vagy is-is…

by **Cardinal** Pént. Dec. 18 2015, 18:23

Kompánia
Az elf halála szül némi nyugtalanságot a többi katona között, de ennek inkább az az oka, amit Ai mondott. Nyilván nem szokták meg, hogy a kalandorok aggódnak értük. Ami azt illeti, a hegyes fülű leány is felvonta a szemöldökét egy pillanatra.
- Mióta is élsz ebben a világban? Az újjászületésről hallottál már, vagy azt hiszed, a vaddisznók, koboldok és egyéb lények végleg elpusztulnak? 47 perc múlva újra a seregem tagja lesz, csupán a rangját veszítette el - magyarázza kelletlenül, majd vendéglátótok a következő pillanatban Yuichi elé szökken, és újra felizzik a keze, melyet egy erőteljes mozdulattal elmerít a kardforgató mellkasában. Mire kirántja, Yuichi búcsút inthet a páncéljának, cserébe kap 110 sebzést és egy percenként 10 HP-t fogyasztó vérzést. Na meg egy intenzív pillantást, miközben látványosan a hegyes füle mögé söpri egy rózsaszín hajtincsét.
- Olyan vagyok, mint ők, vakegér - közli, majd hátralép, és kinyújtja a karját oldalra, mire egy Küklopsz Denevér nevű lényt láttok rászállni. Sárga indikátora van, ami azt jelzi, hogy pettel álltok szemben, a kisállat pedig habozás nélkül beleharap a lány karjába, hogy... nos, kiszívja az indikátorából a narancssárga színt.
- Napnyugtakor kivégzést tartunk! - kiáltja el magát, mire az elf horda tagjai diadalittasan elkezdik rázni a fegyvereiket, a következő pillanatban pedig újra megkísérelnek elfogni titeket. Ha ellenálltok, akkor jönnek a kábító nyilak, vagy a két méter széles vállakkal rendelkező fizikálisan kimagasló tündék, akik le tudnak titeket fogni.
Ja, és Danee hiába beszél Renhez, nincs magánál.

Miu
Mondjuk, hogy találtál nemest. Rögtön kettőt is, legalábbis a díszes ruhájuk alapján annak tűnnek. Következő lépés?

Ozirisz 500 szóval pótolhat, a határidő legyen január 2.

by **Miu** Pént. Dec. 25 2015, 12:54

Őszintén szólva teljesen tanácstalan vagyok és még csak segítséget se tudok kérni vagy valami. Mert ugye, ha az invertolymhoz nyúlok, akkor lebuktatom magam, plusz a többiek egyébként is kutyaszorítóban vannak, tehát nem hinném, hogy tudnának nekem tanácsokat írogatni vagy esetleg megmondani azt, hogy mit is csináljak pontosan. Szóval marad az, amit én a kis fejembe vettem. Egyébként is kevés az időm, szóval nem volna időm se ilyesmikre, hogy csapat megbeszélés. <.< Hisz ez a fránya kristály már nem sokáig húzza és nincs másik nálam.

Benyúlok az oldalamon pihenő kis tarisznyámba és a Hazatérés kristályomat szorongatom. Még akkor is mikor feltűnni vélik előttem a keresett nemes, jobban mondva két nemes. Legalább is eléggé ki vannak öltözve a többi elf katonához képest, tehát megtörténhet, hogy tényleg azok. Bár mostanra már nekem bárki megfelel, mert a kristályom lassan csütörtököt mond és megszűnik az álcám. <.< Úgyhogy próba cseresznye, ideje belevágni a műveletbe, amit kigondoltam. Oda lépek a két feltételezett nemes elé és elkezdem gyorsan elhadarni, amit akarok, persze nem épp a legösszeszedetteben, mert fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom és hogyan. Suspect

Közben pedig erősen reménykedem abban, hogy nem fogják rögtön rám uszítani a környéken járó katonákat.
-Üdv! Ti ki tudnátok engem segíteni egy kicsit? …ööömm izé… Egy szívességet szeretnék kérne, ami pedig a kövi lenne, azt kérném, hogy hallgassátok, meg amit mondani szeretnék, és ne küldjétek rám a katonákat és ti se támadjatok meg, ha estleg valamit rosszul szólnék, vagy netán alakot váltok. Én… én tényleg nem akarok semmi rossza, békés szándékkal vagyok itt és csak a bajba jutott társaimon szeretnék segíteni. Szóval… izé… tényleg jó volna, ha szánnátok rám egy kis időt és meghallgatnátok...
Én tényleg igyekszem nem veszejtésnek tűnik. Bár most megtörténhet, hogy bolondnak néznek. De most még ez is egy jó opció, mindaddig, amíg nem akarnak elfogni vagy helyben kivégezni. <.< De mindenesetre most nagyobb a biztonság érzetem egy picivel, úgy ha szorongatom azt a Hazatérés kristályt a táskámban.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Dec. 26 2015, 16:58

Részben egyet értettem azzal amit az ismeretlen lány mond, hisz tényleg újjáéled a serege, mindegy mennyit veszít el belőle. Ami viszont nagyobb baj, még mindig nem derült ki, mi lett a lakossággal és a városban lévő játékosokkal. A körülöttünk lévő testőrség egyértelműen jelezte, és a zöld indikátoros lány is, hogy teljesítettük a küldetés első felét, már csak a probléma elhárítás maradt, ahol is most nagyon rosszul állunk. Nem mutattam felé félelmet, még akkor sem, amikor belém hatolt Rolling Eyes

Az már kiderült, hogy ember ellen is szívesen alkalmazza a kivégző mozdulatait, és a felbukkanó lény, pedig pontot tett egy bizonyos i-re. Nem különb tőlük.
Megcsóváltam a fejem - és mire mész ezzel a sereggel, Királynő? - kérdeztem. Ha már a kivégzési cédulánkat villogtatja, legalább, had tudjam meg, kinek húzom ki a nerve gearjét, ha mégsem halnék meg. Hamarosan. Na meg van még itt teendő, mielőtt a hóhér bárd alá állunk. Egy állat idomár irányítja az elf sereget, képessége lehet, vagy tárgy? Inkább tárgy, ilyen erőt nem mozgathat meg jártasságnyi segítségből. Egy lépést igyekeztem a lány felé tenni, ha az őrök nem voltak még erre agresszívak, akkor felajánlottam, azt amit ilyen esetben és alig párperce Hugi tett. - Érdekesnek tűnik, amit csinálsz. Ölj meg csak engem és a többieket vedd be a seregedbe. Jó szolgálatot tennének neked - nem néztem a többiekre csak a lányra - egytől egyig ügyes harcosok, kár lenne értük. Azt hiszem ez az erő előtt meg érdemes behódolniuk nekik - remélem nem olvassa a lány a szavaimba rejtett kis üzenetet, hanem a többiek jönnek rá előbb. A denevér a kulcs, remélem sikerül kiiktatniuk, mihamarabb.

by **Danee** Szer. Dec. 30 2015, 22:35

Minthogy Ren jobban megnézve nem igazán van magánál, nem erőltetem tovább a kommunikációt, de hogy az elfek részéről sem számíthatok semmiféle reakcióra...
Hát, az több, mint lohasztó.
Be is fogom a lepcses képem.
Szótlanul nézem a kioktatást, s csak csóválom a fejem.
De tényleg: igaza van.
Bár, ettől még nem értem miért bűnteti így valaki a szövetségesét legyen az npc vagy más.
- Szükségtelen brutalitás - mormolom az orrom alatt bosszúsan. Hisz úgy sem hallja senki sem.
- Senki sem akar meghallgatni minket, s amikor mégis így tettek, akkor se voltak igazából kíváncsiak ránk - zsörtölődök tovább

Kedvem lenne felpofozni az elfeket, vagy legalábbis azt a lánykát.
Tönkre teszik a róluk alkotott fényes ideámat.
Borzalmas ami itt megy.
Katasztrófa.

- Méghogy elfek - morgok - szégyen ez az egész. Nem elfek vagytok, hanem nyomorult kannibál benszülöttek. Semmi méltóság, semmi földöntúli nincs a lényetekben. Ugyan mitől vagytok ti elfek? Talán azt hiszitek a fületek formája tesz azzá? Hol az évek alatt felhalmozott tudás és tapasztalat, amit bölcsességé kellett volna érjen bennetek?

Puffogok csak tovább karba tett kézzel, nincs kedvem nagyon ellenállni. Ennyi ellen minek.

- Kivégézés? Ne már! - tör ki belőlem kiáltásként a csalódás
- De hát meg se hallgattatok minket, azt se tudjátok kik vagyunk! És azt se tudjuk ti mit akartok. Mi van ha egymás segítségére tudnánk lenni? - hadonászok a levegőbe felháborodottan akár egy olasz

by Ajánlott tartalom